Index 
Elfogadott szövegek
2018. október 4., Csütörtök - StrasbourgVégleges kiadás
A médiaszabadság hanyatlása Belaruszban, nevezetesen a Charta 97 ügye
 Egyesült Arab Emírségek, nevezetesen Ahmed Manszúr emberijog-védő helyzete
 Ujgurok és kazahok tömeges önkényes fogvatartása Hszincsiang Ujgur Autonóm Területen
 Közbeszerzési stratégiai csomag
 Az EU Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust) ***I
 A biztosítási intézkedést és vagyonelkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismerése ***I
 A nem személyes adatok szabad áramlása az Európai Unióban ***I
 Az Unió által a transznacionális vállalatokra az emberi jogokat illetően vonatkozó, kötelező ENSZeszközhöz nyújtott hozzájárulás
 A jemeni helyzet
 A vámcsalások elleni küzdelem és az Unió saját forrásainak védelme

A médiaszabadság hanyatlása Belaruszban, nevezetesen a Charta 97 ügye
PDF 136kWORD 48k
Az Európai Parlament 2018. október 4-i állásfoglalása a médiaszabadság belaruszi helyzetének romlásáról, nevezetesen a Charter 97 ügyről (2018/2861(RSP))
P8_TA(2018)0375RC-B8-0451/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Belaruszról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az összes olyan emberi jogi egyezményre, amelynek Belarusz részes fele,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2016 februárjában az EU jó szándéka jeleként megszüntette a belarusz tisztviselők és jogi személyek ellen érvényben levő legtöbb korlátozó intézkedését, hogy ösztönözze az országot helyzetének javítására az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság terén;

B.  mivel az EU többször megismételte, hogy az EU–Belarusz kapcsolatok csak akkor erősíthetők, ha azok a bizalmon és a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető szabadságok értékein alapulnak;

C.  mivel Belarusz jelenlegi politikái aláássák ezeket az értékeket és ez nem teszi lehetővé az EU számára, hogy Belarusznak szélesebb körű részvételt ajánljon a keleti partnerség keretében, illetve szorosabb kapcsolatokat, továbbá azt sem, hogy aláírják az EU és Belarusz közötti partnerségi prioritásokat;

D.  mivel a médiaszabadság és a szólásszabadság helyzete Belaruszban tovább romlik, amiről a független hírportálok és újságírók súlyos zaklatása tanúskodik (lásd a „BelTA-ügyet”);

E.  mivel a belarusz hatóságok nemrégiben rendőrségi zaklatási hullámot és megfélemlítést kezdeményeztek újságírók ellen;

F.  mivel a Riporterek Határok Nélkül szerint 2017-ben száznál több újságírót tartóztattak le, szokásosan akkor, amikor ellenzéki tiltakozásokról tudósítottak; mivel a független külföldi médiaorgánumoknak dolgozó – akkreditációhoz nem jutó – szabadúszó újságírók zaklatása soha nem látott csúcspontra ért;

G.  mivel a vezető független Charter 97.org internetes lapnak – amely emberi jogi kérdésekkel és ellenzéki ügyekkel foglalkozik, nevét pedig a Charter 97-ről, arról az 1997. évi, Belaruszban demokráciát követelő nyilatkozatról kapta, amelyet újságírók, ellenzéki politikusok és emberjogi aktivisták írtak alá – a lengyelországi Varsóba kellett költöznie, ahol 2011 óta működik, miután a belarusz hatóságok több alkalommal blokkolták, irodáit pedig ugyanabban az évben kétszer is rendőrök rohanták meg, elkobozva a berendezéseket;

H.  mivel 2018. január 24. óta a Charter 97 szájt elérését Belaruszban határozatlan időre, tárgyalás nélkül és azzal a homályos ürüggyel, hogy „fenyegetést jelent a nemzeti érdekekre”, blokkolták; mivel a Charter 97 főszerkesztője, Natalja Radzina szerint a Charter 97 szájt blokkolását követő hónapban a Belaruszból oda látogatók száma 70%-kal csökkent;

I.  mivel Radzina asszony halálos fenyegetéseket kapott;

J.  mivel 2018. április 16-án a Charter 97 szájtot az orosz hatóságok is blokkolták az Oroszországi Föderáció területén;

K.  mivel a Charter 97 alapítóját, Aleh Bjabenint Minszk melletti otthonában 2010 szeptemberében felakasztva találták; mivel a belaruszi születésű Pavel Sarametet – a Charter 97 mögött álló szervezet szóvivőjét – Kijevben, Ukrajna fővárosában 2016 júliusában egy autóba rejtett bomba megölte;

L.  mivel 2018 kora augusztusában a belarusz hatóságok megrohanták több független belarusz orgánum szerkesztőségi helyiségeit, kezdve a Tut.by-jal, majd átkutatva a BelaPAN-t, a realty-by-t, a Belarusszkaja Naukát, valamint a Kulturát; mivel a ezek a razziák újságírók – köztük a Tut.by főszerkesztőjének – letartóztatásával és őrizetbe vételével végződtek azon az alapon, hogy jogellenesen fértek hozzá és használták fel a BelTA állami hírügynökség online anyagait;

M.  mivel 2018. augusztus 7-én a belarusz Nyomozó Bizottság bűnügyi eljárást kezdeményezett a büntető törvénykönyv 349. cikkének 2. bekezdése (számítógépes információkhoz való, személyes érdekből történő és jelentős károkozással járó jogellenes hozzáférés) alapján, mely szerint két évig terjedő börtönbüntetés is kiszabható újságírók és számos online anyag szerkesztője ellen, továbbá letartóztatott 18 újságírót, akik közül hetet három napig gyanúsítotti őrizetben tartottak; mivel több esetben nyomást gyakoroltak újságírókra és azok rokonaira, és többeket közülük a felderítő szolgálattal és a rendőrséggel való együttműködésre kényszerítettek;

N.  mivel a tömegtájékoztatásról szóló törvény 2018 júniusában elfogadott legutóbbi módosításai a kormány ellenőrzési jogkörét kiterjesztették az online médiaorgánumokra; mivel a 2018. december 1-jével hatályba lépő változások további bürokratikus terhekkel sújtják azokat az internetes szájtokat, amelyek hivatalos online médiaorgánumokként kívánják magukat bejegyeztetni;

O.  mivel a magukat bejegyeztetni nem kívánó vagy az új kritériumoknak nem megfelelő szájtok az új szabályozás ellenére sem kapnak a kormányzati intézményeknél akkreditációt és ezáltal tovább erősödik a sajtócenzúra; mivel mind a bejegyzett, mind a nem bejegyzett online médiaorgánumok kötelesek lesznek a kommentelők nevét nyilvántartani; mivel ezenfelül a bejegyzett online médiaorgánumok tulajdonosai a törvény előtt felelősek lesznek a kommentek tartalmáért;

P.  mivel az új szabályozás előírja az online fórumokon megjelenő valamennyi poszt és komment szerzőjének azonosítását, a szájtok tulajdonosainak pedig moderálniuk kell a kommenteket;

Q.  mivel Haraszti Miklós, az ENSZ emberi jogok belaruszi helyzetével foglalkozó különleges előadója, valamint Harlem Désir, az EBESZ tömegtájékoztatás szabadságával foglalkozó képviselője kifejtették, hogy ezek a jogalkotási változtatások a szólásszabadság és az információhoz való hozzáférés elfogadhatatlan korlátozását jelentik;

R.  mivel a Riporterek Határok Nélkül 2017. évi sajtószabadság-indexén – amely minden évben felméri a világ 180 országában a sajtószabadság helyzetét – Belarusz a 155. helyet foglalja el;

S.  mivel 2018 eleje óta belarusz újságírókat – akik számára az alkotmány garantálja az információ gyűjtéséhez, tárolásához és terjesztéséhez való jogot – több mint 70 alkalommal ítéltek pénzbüntetésre akkreditációval nem rendelkező külföldi tömegtájékoztatási orgánumokkal való együttműködés miatt, mely büntetések összege több mint 60 000 belarusz rubelre rúgott; mivel a közigazgatási szabálysértésekről szóló törvény 22.9. cikke hatékony eszközzé vált a független újságírók és az olyan médiaorgánumok elleni fellépéshez, mint a Belsat TV, amely 2011 óta Lengyelország területéről sugároz;

T.  mivel Belarusz maradt az egyetlen olyan ország Európában, amely még mindig alkalmazza a halálbüntetést;

U.  mivel Belaruszban meghatározott embercsoportokat alaptalanul bebörtönöznek és önkényesen fogva tartanak, fogva tartásuk alatt megtagadják tőlük a megfelelő ellátást és a családjukkal való kapcsolattartást, államilag szervezetten testi és lelki bántalmazást szenvednek, hamis és meghamisított vádak alapján tárgyalják ügyüket és így hoznak ítéletet ellenük, a belarusz hatóságok aránytalan pénzbüntetésekkel, adminisztratív szankciókkal és az elnyomás más formáival sújtják őket; mivel közéjük tartoznak a politikai foglyok (így Mihail Zsamcsuzsni és Dzmitri Palijenka), ismert politikai ellenállók, emberjogi aktivisták, civil társadalmi szereplők, környezetvédő, nem kormányzati és civil társadalmi szerveződések aktivistái, független bloggerek, újságírók és szerkesztők, békés tiltakozók az élet minden területéről, valamint kiemelten a független szakszervezetek aktivistái (nevezetesen Henadz Fjadinics és Ihar Komlik);

1.  határozottan elítéli az újságírók és a független média elleni ismétlődő zaklatást Belaruszban; sürgeti a hatóságokat, hogy vessenek véget az újságírók és a független média ellen irányuló bármiféle bírósági zaklatásnak, megfélemlítésnek és fenyegetésnek, és tegyék lehetővé a hírportálok szabad működését;

2.  véleménye szerint elfogadhatatlan, hogy a belarusz hatóságok 2018 januárja óta blokkolják a Charter 97 internetes hírportált; újfent felszólítja a belarusz hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül szüntessék meg a hírportál Belaruszból történő elérhetőségének blokkolását;

3.  határozottan elítéli a tömegtájékoztatásról szóló törvény elfogadott módosításait, amelyek az internet szorosabb ellenőrzés alá vonását szolgálják; ismételten kifejezi fokozott aggodalmát a független és ellenzéki szájtokat és médiaorgánumokat, valamint újságírókat körülvevő légkör romlása miatt Belaruszban;

4.  véleménye szerint a független média nem jelent fenyegetést a hatóságokra nézve, hanem éppen fontos eleme a fékek és ellensúlyok rendszerének, és ezért a kormánynak lehetséges kritikus partnert, nem pedig ellenséget kell látnia bennük;

5.  sajnálja, hogy Belarusz továbbra is elnyomó és nem demokratikus rendszabályokat alkalmaz újságírók, ügyvédek, politikai aktivisták, az emberi jogok védelmezői, civil társadalmi és szakszervezeti szereplők és mások ellen, akikben fenyegetést lát a politikai berendezkedésre nézve; hangsúlyozza, hogy ez efféle elnyomás korlátozza szorosabb kapcsolatok kiépítését az EU-val, illetve a teljesebb részvételt a keleti partnerségben;

6.  ismételten felszólítja a belarusz hatóságokat, hogy erősítsék a demokratikus elvek, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását, beleértve a hiteles és elfogulatlan újságírás tiszteletben tartását, összhangban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és az emberi jogokat szolgáló – Belarusz által ratifikált – nemzetközi és regionális eszközökkel;

7.  felszólítja az uniós intézményeket, hogy az EU–Belarusz partnerségi prioritásokba illesszenek be erőteljes hivatkozásokat a média függetlenségére, a szólásszabadságra és a gyülekezési szabadságra vonatkozóan; felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az uniós támogatási programokat és a kétoldalú együttműködés más formáit – köztük a pénzügyi támogatást – kössék a demokratizálás és a nyitottság felé vezető egyértelmű és érzékelhető lépésekhez, beleértve az átfogó választási reformot és a média szabadságának teljes körű tiszteletben tartását;

8.  felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy továbbra is nyújtsanak támogatást a Belaruszban és külföldön működő civil társadalmi szervezeteknek; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy támogatni szükséges valamennyi független tájékoztatási forrást a belarusz társadalom számára, beleértve a belarusz nyelvű médiaadásokat és az olyan külföldi forrásokat, mint a Charter 97 és a Belsat TV;

9.  felhívja a Bizottság alelnökét / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy kövesse szorosan figyelemmel a médiaszabadság helyzetét Belaruszban, együttműködve az ENSZ Belarusszal foglalkozó állandó előadójával;

10.  sürgeti a belarusz hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a politikai és társadalmi szervezetek teljes körű és akadálytalan működését, valamint vonják vissza a büntető törvénykönyv 193.1. cikkét, amely csorbítja a békés gyülekezés és társulás szabadságát;

11.  erőteljesen felszólít Mihail Zsamcsuzsni és Dzmitri Palijenka politikai foglyok azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására, valamint valamennyi korábbi politikai bebörtönzött teljes körű rehabilitációjára; felszólítja a hatóságokat, hogy tegyék lehetővé, hogy valamennyi független szakszervezet akadálytalanul betölthesse legitim és központi szerepét a civil társadalomban; sajnálja, hogy 2018. augusztus 24-én a REP független szakszervezet aktivistái, Henadz Fjadinics és Ihar Komlik ellen négy év szabadságkorlátozást szabtak ki;

12.  elismerését fejezi ki Haraszti Miklós, az ENSZ emberi jogok belaruszi helyzetével foglalkozó jelenlegi különleges előadójának munkájáért, és utódja, Anaïs Marin figyelmét felhívja a sokrétű hatalmi visszaélésekre, az egyéni és kollektív szabadságok korlátozására, a civil társadalom, a független szakszervezetek és a média elnyomására, ahogyan ezekre Haraszti Miklós is rámutatott jelentéseiben;

13.  felszólítja ezzel kapcsolatban a belarusz hatóságokat, hogy késlekedés nélkül ismerjék el az ENSZ emberi jogok belaruszi helyzetével foglalkozó különleges előadójának megbízatását, a Bizottságot, az Európai Beruházási Bankot és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot pedig arra, hogy Belarusz esetében minden további pénzügyi vagy technikai támogatás juttatását tegyék függővé a fenti feltételektől, egyidejűleg fenntartva az EU képességét a belaruszi civil társadalom közvetlen finanszírozására;

14.  továbbra is aggasztja az osztroveci atomerőmű építése; tudomásul veszi a stressztesztekről és ajánlásokról szóló, 2018. július 3-án közzétett jelentést, és követeli, hogy a stresszteszttel kapcsolatos ajánlásokat szabják feltételként bármiféle jövőbeli előrelépéshez az EU–Belarusz együttműködés terén és különösen az EU–Belarusz partnerségi prioritások aláírása tekintetében;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Belarusz elnökének és kormányának.


Egyesült Arab Emírségek, nevezetesen Ahmed Manszúr emberijog-védő helyzete
PDF 137kWORD 49k
Az Európai Parlament 2018. október 4-i állásfoglalása az Egyesült Arab Emírségekről, különösen Ahmed Manszúr emberi jogi aktivista helyzetéről (2018/2862(RSP))
P8_TA(2018)0376RC-B8-0456/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, többek között „Az emberi jogok helyzete az Egyesült Arab Emírségekben” című, 2012. október 26-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Emberi Jogi Albizottság elnökének 2018. június 4-i nyilatkozatára, amelyben elítéli az Ahmed Manszúrra kiszabott 10 éves börtönbüntetést,

–  tekintettel az Egyesült Arab Emírségek alkotmányának 30. cikkére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Arab Chartájára, amelynek az Egyesült Arab Emírségek is részes fele,

–  tekintettel az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos 2015–2019. évi uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre,

–  tekintettel a Tanácsnak az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési terv félidős felülvizsgálatáról szóló, 2017. október 16-i következtetéseire,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló 2004. évi – 2008-ban módosított – európai uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi szakértőjének 2018. június 12-i nyilatkozatára, amelyben felhív Ahmed Manszúr emberi jogi aktivista azonnali szabadon engedésére,

–  tekintettel az Európai Unió és az Öböl-menti Együttműködési Tanács 2016. július 18-án Brüsszelben tartott, 25. közös tanácsi és miniszteri találkozóján a társelnökök által tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni egyezményre, illetve a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR), amelynek az Egyesült Arab Emírségek részes fele,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Ahmed Manszúrt az Egyesült Arab Emírségek biztonsági tisztviselői 2017. márciusában letartóztatták; mivel Ahmed Manszúr neves emberi jogi aktivista és az emberijog-védőknek adományozott Martin Ennals-díj 2015. évi kitüntetettje; mivel Ahmed Manszúr talán az utolsó emberi jogi aktivista volt az Egyesült Arab Emírségekben, akinek lehetőségében állt nyilvánosan bírálni a hatóságokat;

B.  mivel az Egyesült Arab Emírségek külügyekkel és nemzetközi együttműködéssel foglalkozó minisztériumának 2017. március 29-i nyilatkozata szerint „az elektronikus bűncselekményekkel foglalkozó ügyészség elrendelte Ahmed Manszúr letartóztatását, hamis és félrevezető információk interneten, ellenségeskedés és szektásság szítása céljával történő terjesztésének vádja alapján”; mivel az Egyesült Arab Emírségek fenti és egyéb hivatalos nyilatkozatai azt jelezték, hogy a fogva tartás, a bírósági eljárás és a büntetőítélet egyetlen oka Ahmed Manszúr online közléseinek tartalma volt, és az ellene felhozott vádak az Egyesült Arab Emírségeknek a számítástechnikai bűnözésről szóló, 2012. évi, elnyomó jellegű törvényének állítólagos megsértésén alapulnak, amely törvény lehetővé tette az Egyesült Arab Emírségek hatóságai számára, hogy az emberi jogok védelmezőit elhallgattassák, és hosszú szabadságvesztést és súlyos pénzbüntetéseket szabjanak ki azokra, akik kritizálják az ország vezetőit;

C.  mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosának hivatala megállapította, hogy Ahmed Manszúr letartóztatása és titkos fogva tartása megtorlás lehet az ENSZ emberi jogi mechanizmusaival való együttműködéséért és a közösségi médiában, többek között a Twitteren kifejtett nézeteiért, valamint az olyan szervezetekben vállalt aktív tagságáért, mint az Emberi Jogok Öböl-menti Központja;

D.  mivel az ENSZ emberi jogi szakértőinek egy csoportja felszólította az Egyesült Arab Emírségek kormányát Ahmed Manszúr szabadon engedésére, letartóztatását az emberi jogok védelmezőinek az Egyesült Arab Emírségekben végzett jogszerű munkája elleni közvetlen támadásként jellemezve;

E.  mivel Ahmed Manszúrt 2018. május 29-én 10 év börtönbüntetésre ítélték a szólásszabadsághoz való jogának Twitteren való gyakorlása miatt, egy súlyosan tisztességtelen, Abu Dzabiban folytatott eljárást követően; mivel egymillió dirham (232 475 EUR) összegű bírságot is kiszabtak rá, és szabadulását követően három éven keresztül felügyeletet rendeltek el számára; mivel Ahmed Manszúr fellebbezett az ítélet ellen, de a fellebbezési eljárás időpontját továbbra is homály övezi;

F.  mivel 2017 márciusában történt letartóztatását követően Ahmed Manszúrnak a beszámolók szerint megtiltották a családjával való kapcsolattartás minden formáját, és feleségének azóta csak négy látogatást engedélyeztek; mivel értesülések szerint letartóztatása óta továbbra is magánzárkában tartják, és állítólag kínzásnak vetették alá; mivel az Egyesült Arab Emírségek hatóságai szerint Abu Dzabiban, az asz-Szadr börtönben tartják fogva;

G.  mivel úgy tűnik, hogy Ahmed Manszúr nem tudott saját maga által választott, független ügyvédet kijelölni annak ellenére, hogy a kormány állításai szerint erre lehetősége nyílik; mivel az ügyvéddel való találkozás a fogvatartottak alapvető, az Emberi Jogok Arab Chartájának 16. cikkében foglalt joga, amely okmányt az Egyesült Arab Emírségek is ratifikálta;

H.  mivel Ahmed Manszúrt az Egyesült Arab Emírségek hatóságai több mint hat éven át zaklatták és üldözték, ismételt fizikai támadásokkal, halálos fenyegetésekkel, fizikai és elektronikus megfigyeléssel kellett szembenéznie; mivel 2011-ben, tisztességtelen eljárásban hét hónapos előzetes letartóztatást követően hároméves börtönbüntetésre ítélték „hivatalos személyek megsértéséért”; mivel nyolc hónappal később elnöki kegyelem alapján szabadon bocsátották, azonban a hatóságok sosem adták vissza az útlevelét, ami azt jelenti, hogy de facto utazási tilalom vonatkozik rá;

I.  mivel letartóztatása előtt Ahmed Manszúr egyike volt azon petíció 133 aláírójának, amelyben általános és közvetlen választásokat, valamint a kormányzati tanácsadó testület feladatait ellátó Szövetségi Nemzeti Tanács számára jogalkotási hatáskört követeltek az Egyesült Arab Emírségekben; mivel Ahmed Manszúr „Al-Hivar al-Emarati” néven internetes fórumot működtetett, amely bírálta az Egyesült Arab Emírségek politikáját és vezetőit; mivel tagja a Human Rights Watch Közel-keleti és Észak-afrikai Tanácsadó Bizottságának és elkötelezett szereplő az ENSZ emberi jogi mechanizmusait illetően;

J.  mivel azok az Egyesült Arab Emírségekben lakó személyek, akik felszólalnak az emberi jogi kérdésekkel kapcsolatban, önkényes letartóztatás, börtönbüntetés vagy kínzás súlyos kockázatát vállalják; mivel továbbra is tapasztalható az alkotmányos és emberi jogi reformra felhívó békés tevékenység elleni fellépés; mivel az elmúlt években egyre gyakoribbá váltak a civil társadalom tagjai elleni támadások, beleértve az emberi jogi aktivisták, az újságírók, az ügyvédek és mások elhallgattatására irányuló erőfeszítéseket;

K.  mivel az ENSZ bírák és ügyvédek függetlenségével foglalkozó különleges előadója az Egyesült Arab Emírségekben tett 2014. évi látogatását követően azt állította, hogy az állambiztonsághoz kapcsolódó ügyeket vállaló ügyvédeket „zaklatták, fenyegették és nyomást gyakoroltak rájuk”, mivel elítélte, hogy az „igazságszolgáltatási rendszer a kormány végrehajtó hatalmi ágának tényleges ellenőrzése alatt marad”;

L.  mivel napvilágra került, hogy egyes uniós tagállamok engedélyezték különböző internetes felügyeleti technológiák exportját súlyos emberi jogsértésekről ismert országokba, beleértve az Egyesült Arab Emírségeket is;

M.  mivel az Egyesült Arab Emírségekben továbbra is alkalmazzák a halálbüntetést; mivel jelenleg 19 elítélt van halálsoron, és 2017-ben egy kivégzést végrehajtottak;

1.  határozottan elítéli Ahmed Manszúr, valamint minden más emberi jogi aktivista zaklatását, üldözését és fogva tartását kizárólag emberi jogi munkájuk, valamint az online és offline véleménynyilvánítás szabadságához való joguk gyakorlása miatt; sürgeti az Egyesült Arab Emírségek hatóságait, hogy alapos és pártatlan módon vizsgálják ki a civil társadalmi szereplők elleni támadásokat, az elkövetők felelősségre vonása érdekében;

2.  felhívja a hatóságokat, hogy azonnal és feltétel nélkül engedjék szabadlábon Ahmed Manszúrt, és ejtsék valamennyi ellene felhozott vádat, mivel lelkiismereti okok miatt ül börtönben, és kizárólag azért tartják fogva, mert békésen gyakorolta a véleménynyilvánítás szabadságához való jogát, többek között emberi jogi tevékenysége révén; követeli valamennyi lelkiismereti okokból bebörtönzött személy azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását az Egyesült Arab Emírségekben, valamint az ellenük emelt vádak ejtését;

3.  súlyos aggodalmának ad hangot azon hírekkel kapcsolatban, hogy Ahmed Manszúrt a fogva tartás során kínzásnak vagy embertelen bánásmódnak tették ki, és hogy magánzárkában tartják; sürgeti a hatóságokat, hogy vizsgálják meg a fenti állításokat, biztosítsanak számára azonnali és rendszeres hozzáférést ügyvédhez, a családjához és bármely orvosi ellátáshoz, amire szüksége lehet; emlékezteti az Egyesült Arab Emírségek hatóságait, hogy a nemzetközi emberi jogi normák értelmében a hosszan tartó és határozatlan idejű elszigetelés kínzásnak vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak minősülhet, továbbá, hogy a letartóztatása és fogva tartása során az elfogatóparancs és a bírósági felügyelet hiánya sérti a nemzetközi emberi jogi normák szerinti szabályszerű eljárás alapelveit;

4.  felhívja az Egyesült Arab Emírségek hatóságait annak biztosítására, hogy a törvénysértőnek tekintett fogvatartottak megfelelő eljárásban részesüljenek, és a nemzetközi normáknak megfelelő, ingyenes és tisztességes tárgyaláson vizsgálják meg ügyüket;

5.  felhívja az Egyesült Arab Emírségeket, hogy vizsgálják felül a számítógépes bűnözés elleni küzdelemről szóló szövetségi törvényt annak érdekében, hogy az megfeleljen a nemzetközi normáknak az információk és gondolatok kereséséhez, fogadásához, másokhoz történő terjesztéséhez és közléséhez, a vélemény- és szólásszabadsághoz és tájékoztatáshoz való jog terén, valamint az internethez való hozzáférés és a magánélet tiszteletben tartásához való jog tekintetében; sürgeti az Egyesült Arab Emírségek hatóságait, hogy módosítsák a terrorizmus elleni küzdelemről szóló törvényt, a számítástechnikai bűnözésről szóló 2012. évi törvényt és a 2/2008 sz. szövetségi törvényt, amelyeket rendre az emberi jogi aktivisták elleni eljárások indítására használnak fel;

6.  felszólítja az Egyesült Arab Emírségek hatóságait, hogy szüntessék meg az egyének elleni zaklatás minden formáját, haladéktalanul szüntessék meg az emberi jogok védelmezőivel szembeni utazási tilalmat, és ragaszkodik ahhoz, hogy minden körülmények között garantálják, hogy az Egyesült Arab Emírségekben az emberi jogok védelmezői képesek legyenek jogszerű emberi jogi tevékenységük gyakorlására az országon belül és kívül, anélkül, hogy megtorlástól kellene tartaniuk;

7.  felszólít az Egyesült Arab Emírségek számára olyan biztonsági berendezések bármely formájának kivitelét, értékesítését, frissítését és karbantartását érintő uniós szintű tilalom bevezetésére, amelyek belső elnyomás céljával felhasználhatók, vagy jelenleg használatban lévők, beleértve az internetet felügyelő technológiát; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bizonyos kettős felhasználású kiberfelügyeleti technológiákat egyre gyakrabban használnak fel aktivisták és újságírók ellen; üdvözli e tekintetben azon erőfeszítéseket, amelyeket az uniós intézmények jelenleg folytatnak a kettős felhasználású termékek exportjának ellenőrzéséről szóló rendelet frissítése érdekében;

8.  aggódik amiatt, hogy egyre több személyt ér büntetés az ENSZ-szel és annak különböző szerveivel való együttműködésért; sürgeti az Egyesült Arab Emírségek hatóságait, hogy szüntessék meg az emberi jogi mechanizmusokkal együttműködő személyek akadályozását és zaklatását; sürgeti továbbá a hatóságokat, hogy engedélyezzék az ENSZ-szakértők, nemzetközi civil szervezetek vagy uniós tisztviselők számára, hogy meglátogassák Ahmed Manszúrt;

9.  felhív a szabadságjogok kiterjesztésére az Egyesült Arab Emírségekben; hangsúlyozza, hogy fontos, hogy az Egyesült Arab Emírségek tiszteletben tartsa nemzetközi emberi jogi kötelezettségeit, és sürgeti a hatóságokat, hogy biztosítsák a szólásszabadság, a gondolat és a véleménynyilvánítás szabadságának védelmét valamennyi polgár számára, az interneten és azon kívül egyaránt, az ország valamennyi polgára számára, valamint hogy megfeleljenek az emberi jogok védelmezőiről szóló ENSZ-nyilatkozat valamennyi rendelkezésének, különösen a 1. cikkben, a 6. cikk a) pontjában és a 12. cikk (2) bekezdésében foglaltaknak; hangsúlyozza, hogy ezeket a szabadságokat nemcsak az egyetemes emberi jogi eszközök garantálják, hanem az Emberi Jogok Arab Chartája is, amelynek az Egyesült Arab Emírségek részes fele;

10.  felhívja az Egyesült Arab Emírségeket, hogy erősítse meg „az emberi jogok előmozdítása és védelme terén a legmagasabb szintű normák érvényesítésére” irányuló szándékát a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és annak fakultatív jegyzőkönyvei ratifikálásával, valamint az ENSZ minden különmegbízottja számára állandó meghívó kibocsátásával;

11.  felhívja a főképviselő/alelnök, az Unió és a tagállamok figyelmét arra, hogy az emberi jogok ezen kirívó megsértésével kapcsolatban képviseljenek határozott nyilvános álláspontot, többek között azáltal, hogy az Egyesült Arab Emírségek hatóságaival fenntartott bármilyen kapcsolat során sürgetik Ahmed Manszúr szabadon bocsátását; sürgeti az Unió Abu-Dzabiban működő küldöttségét, hogy nyújtson megfelelő támogatást Ahmed Manszúr számára, beleértve a börtönlátogatásokat, a tárgyalások figyelemmel kísérését, valamint a jogi vagy bármely más, általa esetlegesen igényelt segítségnyújtást; felhívja az Külügyi Szolgálatot, hogy tegyen jelentést az Európai Parlamentnek az Unió küldöttsége által az Ahmed Manszúr támogatása terén eddig tett lépésekről;

12.  felhívja az EKSZ-t javaslat előterjesztése az emberi jogok súlyos megsértésével kapcsolatos célzott uniós intézkedésekről, és a tagállamokat azok elfogadására;

13.  megismétli, hogy minden körülmények között ellenzi a halálbüntetés alkalmazását és felhív a halálbüntetésre vonatkozó moratóriumra annak eltörlése érdekében;

14.  ösztönzi az Európai Unió, annak tagállamai és az Egyesült Arab Emírségek közötti folyamatos párbeszédet; úgy véli, hogy a Parlament és az Öböl-térségben található partnerei közötti rendszeres parlamentközi ülések jelentős fórumot biztosítanak a közös problémákról szóló, építő jellegű és őszinte párbeszéd kialakításához; hangsúlyozza, hogy a parlamentközi megbeszéléseknek nemcsak a biztonságra és a kereskedelmi kérdésekre kell összpontosítania, hanem az emberi jogok tiszteletben tartását is magukban kell foglalniuk, az eszmecsere alapvető témájaként;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Egyesült arab Emírségek kormányának és parlamentjének, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és az Öböl-menti Együttműködési Tanács tagállamainak; kéri ezen állásfoglalás arab nyelvre történő lefordítását.

(1) HL C 72. E, 2014.3.11., 40. o.


Ujgurok és kazahok tömeges önkényes fogvatartása Hszincsiang Ujgur Autonóm Területen
PDF 134kWORD 49k
Az Európai Parlament 2018. október 4-i állásfoglalása az ujgurok és kazahok Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen történő tömeges, önkényes fogva tartásáról (2018/2863(RSP))
P8_TA(2018)0377RC-B8-0460/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a kínai helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Kínáról, a kisebbségek jogairól és a halálbüntetés alkalmazásáról szóló, 2009. november 26-i(1), a kashgari helyzetről és az ottani kulturális örökségről (Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület, Kína) szóló, 2011. március 10-i(2), a Nobel-békedíjas Liu Hsziao-po és Li Ming-cse ügyéről szóló, 2017. július 6-i(3), a Larung Gar Tibeti Buddhista Akadémia és Ilham Tohti ügyéről szóló, 2016. december 15-i(4) és az EU és Kína közötti kapcsolatok helyzetéről szóló, 2018. szeptember 12-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Kínai Népköztársaság alkotmányának 36. cikkére, amely garantálja valamennyi állampolgár számára a vallási meggyőződés szabadságához való jogot, valamint 4. cikkére, amely biztosítja a „nemzeti kisebbségek” jogait,

–  tekintettel a 2003-ban indított EU–Kína stratégiai partnerségre és a Bizottságnak és az EKSZ-nek az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz címzett, „A Kínára vonatkozó új uniós stratégia elemei” című, 2016. június 22-i közös közleményére (JOIN(2016)0030),

–  tekintettel az EU és Kína között az emberi jogokról folytatott párbeszéd 2018. július 9–10-én, Pekingben tartott 36. fordulójára,

–  tekintettel a Michelle Bachelet-nek, az ENSZ emberi jogi főbiztosának az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 39. ülésén, 2018. szeptember 10-én elhangzott felszólalásában foglalt észrevételekre, amelyekben mélységes aggodalmának adott hangot az „átnevelő táborok” miatt, és kérte a kínai kormányt, hogy engedjenek be független vizsgálókat a területre;

–  tekintettel az ENSZ erőszakos eltüntetésekkel és nem önkéntes eltűnésekkel foglalkozó munkacsoportja (WGEID) által a közelmúltban, 2018 májusában a kínai kormányhoz intézett, általános állításokat tartalmazó levélre, amelyben aggodalmának adott hangot a helyzet további romlása és az önkényesen fogva tartott ujgurok számának növekedése miatt,

–  tekintettel a 1966. december 16-án kelt Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az egyetemes emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdítása és tiszteletben tartása az EU és Kína között régóta fennálló kapcsolat középpontjában kell, hogy maradjon, összhangban az EU-nak pontosan ezen értékek külső fellépései során való fenntartására irányuló kötelezettségvállalásával, továbbá Kína azon kifejezett szándékával, hogy saját fejlesztési és nemzetközi együttműködésében ugyanezeket az értékeket érvényesíti;

B.  mivel azóta, hogy Hszi Csin-ping elnök hatalomra került, az emberi jogok helyzete Kínában tovább romlott, a kormány erőszakosabban lép fel a békés ellenállással, a véleménynyilvánítás szabadságával és a vallásszabadsággal, valamint a jogállamisággal szemben;

C.  mivel az elmúlt években a mintegy 11 millió ujgurnak és a kazah etnikumhoz tartozónak otthont adó Hszincsiangon belüli helyzet rohamosan romlott, ugyanis a Hszincsiang feletti abszolút uralom elsődleges prioritássá nőtte ki magát, és további kihívásokat jelentenek az ujgurok által időről időre Hszincsiangon belül vagy állítólagosan ahhoz kapcsolódóan végrehajtott terrortámadások;

D.  mivel az ENSZ Faji Megkülönböztetés Megszüntetésének Bizottsága által idézett becslések szerint „több tízezer és egymillió közé tehető azon ujgurok száma”, akiket a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen tartanak fogva vádemelés és bírósági eljárás nélkül, a terrorizmus és vallási szélsőségesség elleni fellépés ürügyén; mivel ez az etnikai kisebbséghez tartozók világszerte legnagyobb terjedelmű, tömeges bebörtönzését jelentené;

E.  mivel az amerikai Kongresszus Kínával foglalkozó végrehajtó bizottsága szintén azt állította, hogy megbízható információk szerint a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen ujgurokat, kazahokat és más, elsősorban muzulmán etnikai kisebbségekhez tartozókat önkényes fogva tartásnak, kínzásoknak, a vallásgyakorlás és a kultúraápolás példátlan korlátozásának és egy olyan, széles körű digitális megfigyelési rendszernek vetnek alá, amely a hétköznapi élet minden mozzanatát ellenőrzi arcfelismerő kamerák, a mobiltelefonok lehallgatása, DNS-mintavételek, valamint kiterjedt és tolakodó rendőrségi jelenlét révén;

F.  mivel a fogvatartottakat a beszámolók szerint mostoha körülmények között tartják, politikai átnevelésnek – többek között kötelező hazafiassági tanfolyamoknak – vetik alá, és arra kényszerítik, hogy lemondjanak etnikai és vallási identitásukról; mivel a közelmúltban beszámolók érkeztek a fogvatartottak haláleseteiről, többek között öngyilkosságairól;

G.  mivel jelentések szerint több ezer gyermeket választottak külön szüleiktől, és önkényesen internálótáborokban tartják fogva őket, valamint túlzsúfolt árvaházakba zárják akkor is, ha csak az egyik szülőjüket őrzik valamely táborban;

H.  mivel a 2018. augusztus 13-án, Genfben tartott ENSZ-meghallgatáson a kínai küldöttség tagadta az ENSZ-szakértők azon állításait, hogy Hszincsiang nyugati régiójában ujgur muzulmánokat tartanak fogva „átnevelő” táborokban; mivel e létesítmények építéséről és bővítéséről részletes bizonyítékok állnak rendelkezésre;

I.  mivel néhány külföldi újságíróra nyomást gyakoroltak, hogy tartózkodjanak az érzékeny kérdésekről, például az ujgurok emberi jogairól és az internálótáborok használatáról való beszámolóktól, egyes esetekben azzal, hogy megtagadták tőlük sajtóigazolványuk megújítását;

J.  mivel sehol a világban nem ellenőrzik a lakosságot olyan szigorúan, mint a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen; mivel a tartomány kormánya újabb több tízezer főnyi biztonsági személyzetet vett fel;

K.  mivel az adatokat egy „integrált közös műveleti platformon” gyűjtik, amely a lakosságra vonatkozóa további adatokat is tárol, ideértve a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület minden egyes lakosának fogyasztási szokásait, banki tevékenységét, egészségügyi állapotát és DNS-profilját; mivel a régióban élő muzulmánok számára előírják, hogy mobiltelefonjukra kémszoftver legyen telepítve, és az alkalmazás telepítésének elmulasztása bűncselekménynek minősül;

L.  mivel első kézből származó beszámolók és hiteles tudományos kutatások arra utalnak, hogy szándékosan azokat az ujgurokat veszik célba, akik külföldi kapcsolatokkal rendelkeznek, illetve akik vallásosak;

M.  mivel a tengerentúlon élő ujgurokra – gyakran a fogadó államok támogatásával – nyomást gyakoroltak, hogy térjenek vissza Kínába; mivel a külföldi kínai nagykövetségek számos ujgur útlevelének megújítását megtagadták, ami a munkavégzés és a tanulmányok terén bizonytalanságot eredményezett;

N.  mivel a kínai kormány rendszeresen elutasítja a WGEID, az ENSZ emberi jogi főbiztosa és más ENSZ-különmegbízottak arra irányuló kéréseit, hogy független vizsgálókat küldhessenek Hszincsiangba;

O.  mivel Ilham Tohti ujgur közgazdász professzort 2014 januárjától fogva tartották, majd ugyanazon év szeptember 23-án életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték állítólagos szeparatizmus vádjával; mivel Tohti professzor hét volt tanítványát ugyancsak őrizetbe vették, majd három és nyolc év közötti börtönbüntetéssel sújtották őket azzal a váddal, hogy állítólag együttműködtek a professzorral; mivel Ilham Tohti mindig elutasította a szeparatizmust és az erőszakot, és az ujgur kultúra tisztelete alapján a megbékélésre törekedett;

1.  mélységes aggodalmának ad hangot a különböző kisebbségekkel, különösen az ujgurokkal és kazahokkal szemben alkalmazott, egyre nagyobb elnyomással járó rendszer miatt, amely továbbá korlátozza a kulturális önkifejezés és a vallás, a szólás és a véleménynyilvánítás, a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához való joguk alkotmányos garanciáit; követeli, hogy a hatóságok tartsák tiszteletben a fent említett szabadságokat;

2.  felhívja a kínai kormányt, hogy haladéktalanul vessen véget az ujgur és a kazah kisebbség tagjai tömeges, önkényes fogva tartásának, zárja be az összes tábort és fogvatartási intézményt, és a fogvatartottakat azonnal és feltétel nélkül bocsássa szabadon; mélységes aggodalmának ad hangot a táborokban uralkodó mostoha körülményekre, a kínzásokra és a halálesetekre vonatkozó számos állítás miatt; emlékezteti a kínai hatóságokat arra, hogy az átnevelő létesítményeknek nincs jogalapjuk;

3.  riasztónak találja, hogy beszámolók szerint Muhammad Szalih Hadzsim, Abdulnehed Mehszum, Ajhan Memet és más idős ujgurok, tudósok és közösségi vezetők internálótáborokban vesztették életüket;

4.  mélységes aggodalmát fejezi ki az állam által a régió „átfogó felügyeletének” biztosítása érdekében végrehajtott intézkedések miatt, amelyek keretében a nagyobb városi térségekben telepítik a kínai „Skynet” elektronikus felügyeleti rendszert, az összes gépjárműbe GPS-nyomkövetőt szerelnek, az ellenőrzőpontokon, vasút- és töltőállomásokon arcfelismerő szkennereket használnak, valamint Hszincsiang rendőrsége vérminták begyűjtésével bővíti Kína DNS-adatbázisát;

5.  hangsúlyozza, hogy a kormányzati ellenőrzés és a polgárok adatainak kötelező és tömeges gyűjtése elsősorban az ujgurokat, kazahokat és más etnikai kisebbségeket vesz célba és érint, ami a nemzetközi jog értelmében sérti a megkülönböztetésmentesség tilalmának elvét;

6.  nyomatékosan felszólítja a kínai kormányt, hogy bocsássa az érintett családok rendelkezésére a Hszincsiangban erőszakosan eltüntetett személyekre vonatkozó részletes adatokat, ideértve nevüket, hollétüket és jelenlegi jogállásukat;

7.  mélységes aggodalmának ad hangot Kína terrorizmus elleni törvénye (2015) és a szélsőségesség elleni fellépésről szóló rendelet miatt, amelyek túlságosan tágan határozzák meg a terrorcselekmény fogalmát; ennélfogva arra kéri Kínát, hogy tegyen egyértelmű különbséget a békés ellenállás és az erőszakos szélsőségesség között;

8.  ismételten felszólítja a kínai kormányt, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássa szabadon Ilham Tohti ujgur tudóst és az összes többi olyan személyt, akiket kizárólag a véleménynyilvánítás szabadságának békés gyakorlása miatt tartanak fogva, és arra kéri Kínát, hogy szabadon bocsátásukig biztosítsák számukra a családjukkal és az általuk választott ügyvéddel való rendszeres, akadálytalan kapcsolattartást; kéri továbbá Eli Mamut, Hailaite Nijazi, Memetjan Abdulla, Abduhelil Zunum és Abdukerim Abduveli szabadon bocsátását, amint azt az Unió az EU és Kína között az emberi jogokról folytatott párbeszéd 2018. július 9–10-én, Pekingben tartott 36. fordulója során is kérte;

9.  nyomatékosan felhívja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (alelnök/főképviselő), az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a tagállamokat, hogy intenzíven kövessék nyomon a hszincsiangi emberi jogi fejleményeket, ideértve az ujgurok, kazahok és más etnikai kisebbségek fokozott kormányzati elnyomását, és küldjön határozott üzenetet a kínai kormányzat legmagasabb szintjének arra vonatkozóan, hogy vessen véget a groteszk méreteket öltő emberi jogi jogsértéseknek;

10.  felszólítja a kínai hatóságokat, hogy engedélyezzék a Hszincsiang tartományba való szabad és akadálytalan bejutást az újságírók és nemzetközi megfigyelők számára;

11.  emlékeztet arra, hogy az Uniónak és tagállamainak szóba kell hozniuk a Hszincsiangban elkövetett emberi jogi jogsértések ügyét a kínai – és köztük a legmagasabb szintű – hatóságokkal való érintkezés során, többek között az évenkénti emberi jogi párbeszéd és a küszöbön álló Európa–Ázsia csúcstalálkozó alkalmával, összhangban az Unió azon kötelezettségvállalásával, hogy az országra vonatkozó megközelítésében erőteljes, egyértelmű és egységes hangon szólal meg;

12.  mélységes aggodalmának ad hangot azon beszámolók miatt, amelyek szerint a kínai hatóságok külföldön élő ujgurokat zaklatnak azzal a céllal, hogy – néha családtagjaikat fogva tartva – rábírják őket, hogy más ujgurok ellen informátorként működjenek, térjenek vissza Hszincsiangba, vagy hallgassanak az ottani helyzetről;

13.  üdvözli azt a Németország és Svédország által hozott határozatot, hogy felfüggesztik az ujgur, kazah vagy más türk muzulmán etnikumhoz tartozók Kínába való visszatérését, figyelembe véve, hogy az országban önkényes fogva tartás, kínzás vagy más kegyetlen bánásmód kockázatának lennének kitéve, és felhívja valamennyi tagállamot, hogy e példát követve gyorsítsák fel azon türk muzulmánok menedékjogi kérelmeinek elbírálását, akik esetében fennáll a Kínába való visszatoloncolás kockázata; felhívja továbbá az uniós tagállamokat, hogy adott esetben nemzeti jogukra hivatkozva vizsgálják ki a kínai kormány által az európai türk muzulmán diaszpóra közösségeire gyakorolt megfélemlítés kérdését;

14.  emlékezteti Kínát a számos nemzetközi emberi jogi egyezmény aláírásából eredő emberi jogi kötelezettségvállalásaira, valamint arra, hogy elvárja tőle e kötelezettségvállalások teljesítését;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint a Kínai Népköztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 285. E, 2010.10.21., 80. o.
(2) HL C 199. E, 2012.7.7., 185. o.
(3) HL C 334., 2018.9.19., 137. o.
(4) HL C 238., 2018.7.6., 108. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0343.


Közbeszerzési stratégiai csomag
PDF 168kWORD 55k
Az Európai Parlament 2018. október 4-i állásfoglalása a közbeszerzési stratégiai csomagról (2017/2278(INI))
P8_TA(2018)0378A8-0229/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „Közbeszerzés Európában és Európa szolgálatában” című, 2017. október 3-i bizottsági közleményre (COM(2017)0572),

–  tekintettel „A beruházás segítése nagy léptékű infrastrukturális projektek esetében a közbeszerzés aspektusainak önkéntes előzetes értékelésével” című, 2017. október 3-i bizottsági közleményre (COM(2017)0573),

–  tekintettel a közbeszerzés professzionalizálásáról és a közbeszerzés professzionalizálását szolgáló architektúra kialakításáról szóló, 2017. október 3-i (EU) 2017/1805 bizottsági ajánlásra (C(2017)6654)(1),

–  tekintettel a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a koncessziós szerződésekről szóló, 2014. február 26-i 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel az egységes európai közbeszerzési dokumentum (ESPD) gyakorlati alkalmazásának felülvizsgálatáról szóló, 2017. május 17-i bizottsági jelentésre (COM(2017)0242),

–  tekintettel az elektronikus számlázás közbeszerzésben történő alkalmazásáról szóló, 2014. április 16-i 2014/55/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel az elektronikus számlázásra vonatkozó európai szabvány 2014/55/EU irányelv szerinti értékeléséről szóló, 2017. október 11-i bizottsági jelentésre (COM(2017)0590),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. február 14-i véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság módosítások formájában megfogalmazott álláspontjára (A8-0229/2018),

A.  mivel a közbeszerzésben rejlő teljes potenciált még ki kell aknázni a versenyképes szociális piacgazdaság kiépítése érdekében, és mivel Unió-szerte 250 000 közigazgatási szerv évente a GDP mintegy 14%-át, azaz közel 2 000 milliárd EUR-t fordít szolgáltatások, munkálatok és eszközök beszerzésére;

B.  mivel a közbeszerzés jelentős összegű adófizetői pénz elköltésével jár, ami azt jelenti, hogy az adófizetők elvárják, hogy a közbeszerzésre etikusan, az átláthatóság és az integritás biztosítása mellett a leghatékonyabb módon kerüljön sor, mind a költségek, mind a nyújtott minőség tekintetében, hogy a polgárok számára minőségi árukat és szolgáltatásokat nyújtsanak;

C.  mivel az erősebb egységes piachoz és az uniós vállalkozások és munkahelyek növekedéséhez kulcsfontosságú eszközt jelentenek a megfelelően végrehajtott közbeszerzési szabályok, és mivel a közbeszerzések intelligens alkalmazása stratégiai eszköz lehet az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés uniós célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából, felgyorsítva a fenntarthatóbb ellátási láncokra és üzleti modellekre történő átállást;

D.  mivel a közbeszerzésekkel és koncessziókkal kapcsolatos uniós szabályok átültetése tekintetében az uniós jogszabályok teljes körű átültetése és végrehajtása elengedhetetlen annak megkönnyítése és olcsóbbá tétele érdekében, hogy a kis- és középvállalkozások közbeszerzési pályázatokat nyújtsanak be, mindezt az átláthatóságról és a versenyről szóló uniós elvek teljes körű betartása mellett;

E.  mivel a Bizottság 2017. október 3-án célzott konzultációt indított az innovációhoz kapcsolódó közbeszerzésekre vonatkozó iránymutatás tervezetéről, 2017. december 7-én pedig a szociális előírásokat betartó közbeszerzésre vonatkozó bizottsági útmutató alkalmazási köréről és struktúrájáról;

F.  mivel a COM(2017)0572 bizottsági közleményben említett, egy 2016-os felmérés szerint csak négy tagállam használ digitális technológiát (pl. e-értesítést, e-hozzáférést a pályázati dokumentációhoz, e-leadást, e-értékelést, e-odaítélést, e-megrendelést, e-számlázást és e-fizetést) a közbeszerzések minden jelentős lépésénél;

G.  mivel az európai szemeszter közbeszerzésről szóló, 2017. novemberi tematikus tájékoztatója szerint az egyetlen ajánlattevős közbeszerzési eljárások aránya a 2006 és 2016 közötti időszakban 14%-ról 29%-ra nőtt, és mivel a COM(2017)0572 bizottsági közlemény szerint a kkv-k az uniós közbeszerzési értéket meghaladó szerződések csupán 45%-át nyerik el, ami egyértelműen a gazdasági súlyuk alatt van;

H.  mivel a 2014-es irányelvek által bevezetett új szabályoknak a közbeszerzések végrehajtásának megkönnyítése és a nagyobb mértékű ellenőrzés bevezetése mellett hozzá kell járulniuk a fenntartható, a szociális szempontokat fokozottabban figyelembe vevő, innovatív és inkluzív gazdaság elérését célul kitűző Európa 2020 stratégia végrehajtásához;

I.  mivel a COM(2017)0572 bizottsági közlemény szerint a közbeszerzési eljárások 55%-a még mindig a legalacsonyabb árat alkalmazza az egyetlen odaítélési kritériumként például a stratégiai társadalmi vagy környezetvédelmi kritériumok helyett;

J.  mivel az Európai Unió elkötelezett az ENSZ fenntartható fejlesztési céljai mellett;

K.  mivel kiemelt fontosságú, hogy a beszállítók bízzanak abban, hogy az Unió közbeszerzési rendszerei egyszerű és hozzáférhető digitális eljárásokat, teljes átláthatóságot, integritást és biztonságos adatkezelést kínálnak;

Jogszabályi keret és végrehajtás

1.  üdvözli, hogy közel négy évvel az uniós közbeszerzési jogszabályi keret alapos felülvizsgálatát követően a Bizottság nem jogalkotási intézkedéseket javasolt, és számít arra, hogy ez lendületet ad a jobb végrehajtásnak;

2.  mély csalódottságának ad hangot a közbeszerzés területéhez kapcsolódó 2014-es irányelvek tagállamok általi átültetésének üteme és a számos késedelem miatt, és sajnálja, hogy a Bizottságnak néhány tagállam ellen kötelezettségszegési eljárást kellett indítania; sürgeti, hogy minden további késedelem nélkül valamennyi tagállamban kerüljön sor az átültetés zavartalan teljesítésére;

3.  aggódik az irányelvek által az elektronikus közbeszerzés és a tagállamok e-közbeszerzésre, többek között e-számlázásra való teljes áttérése tekintetében előírt határidők következő köre miatt; hangsúlyozza, hogy a tagállamok digitális menetrendjeinek magukban kell foglalniuk a teljes körű e-közbeszerzés előmozdítását;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul véglegesítse az innovációhoz kapcsolódó közbeszerzésekre vonatkozó iránymutatást és a szociális előírásokat betartó közbeszerzésre vonatkozó bizottsági útmutatót, hogy megkönnyítse a tagállamokban a megfelelő jogi rendelkezések végrehajtását;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy jobban, egyértelműbben, hozzáférhetőbben és felhasználóbarátabban szervezze meg a közbeszerzési keret tagállamok általi végrehajtásának támogatására kidolgozott útmutatókat és egyéb eszközöket, hogy azok jó áttekintést nyújtsanak valamennyi felhasználónak, ugyanakkor figyelmet fordítva az elérhető nyelvekre is;

6.  üdvözli a gyakorló szakemberek számára készült, 2018. februári, új közbeszerzési iránymutatást, melynek célja, hogy segítse a nemzeti, regionális és helyi tisztviselőket az EU által finanszírozott projektek tekintetében a hatékony és átlátható közbeszerzési eljárások biztosításában;

Stratégiai és összehangolt közbeszerzés

7.  kiemeli hogy a jelenlegi uniós jogszabályok minden korábbinál jobban lehetővé teszik, hogy a közbeszerzést stratégiai eszközként az uniós politikák célkitűzései előmozdítására használják fel, és bátorítja a tagállamokat, hogy ezt a lehető legnagyobb mértékben használják ki; emlékeztet, hogy a közbeszerzés fontos eszköz regionális és helyi szinten is, amennyiben kiegészíti a helyi és regionális stratégiákat, és ösztönzi a termékek és szolgáltatások végfelhasználóival folytatott nyilvános meghallgatásokat és konzultációkat;

8.   az innovatív közbeszerzés kiterjedt használatára szólít fel az intelligens, környezetbarát és inkluzív növekedés megvalósítása és a körforgásos gazdaság megerősítése céljából; kiemeli a körforgásos gazdaság és az új közbeszerzési irányelvek által kínált új lehetőségek jelentőségét az újrafelhasznált, javított, újragyártott és átalakított áruk és szolgáltatások, valamint az egyéb fenntartható és erőforrás-hatékony termékek és megoldások tekintetében;

9.  felszólítja a tagállamokat, hogy a közbeszerzést használják fel stratégiailag az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés előmozdítására, többek között a kkv-k és a szociális vállalkozások tekintetében; kiemeli, hogy ehhez az szükséges, hogy a tagállamok ezeket a politikákat a legfelsőbb szinten jelezzék rendszeresen, és támogassák e célból a közigazgatásban a közbeszerzőket és a gyakorló szakembereket;

10.  rámutat annak fontosságára, hogy a pályázási feltételek ne legyenek túl megterhelőek, hogy a közbeszerzési szerződésekhez való hozzáférés lehetséges legyen minden vállalat számára, beleértve a kkv-ket is;

11.  üdvözli a nemzeti közbeszerzési stratégiák elfogadásának példáját és ösztönzi, hogy több tagállam kövesse e példát a közbeszerzési rendszerek korszerűsítésének és észszerűsítésének eszközeként, ezáltal fokozva hatékonyságukat; hangsúlyozza, hogy a közbeszerzés számos közigazgatási szervet érintő terület, ezért elengedhetetlen, hogy ne csak koordinációra kerüljön sor, hanem legyen olyan kormányzati szervezet, amely bevonja a legfontosabb szereplőket úgy, hogy az alapvető döntések meghozatala nagyobb együttműködés mellett és az összes megkérdezett jóváhagyásával történik meg;

12.  üdvözli, hogy számos tagállam rendelkezett a minőségi kritérium alkalmazásáról (beleértve a legjobb ár-érték arányt), és bátorítja ennek szisztematikus alkalmazását; ösztönzi a szerződő hatóságokat, hogy a legalacsonyabb ár és a költséghatékonyság mellett más kritériumokat is alkalmazzanak, figyelembe véve például minőségi, környezetvédelmi és/vagy társadalmi szempontokat;

13.  bár elismeri, hogy néhány esetben a legalacsonyabb ár innovatív megoldásokat és hatékony igazgatást tükrözhet, mégis aggódik a legalacsonyabb ár mint elsődleges, a minőséget, a fenntarthatóságot és a társadalmi befogadást figyelmen kívül hagyó odaítélési kritérium egyes tagállamokban való túlzott mértékű használata miatt, ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy elemezzék e helyzet okát, és készítsenek róla jelentést, továbbá szükség esetén javasoljanak megfelelő megoldásokat;

14.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a közbeszerzési gyakorlatok összhangban legyenek a fogyatékossággal élők jogairól szóló egyezménnyel; felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a fogyatékossággal élőkkel és képviseleti szervezeteikkel folytatott konzultációt e tekintetben;

15.  felszólít a közbeszerzési folyamat különböző szereplőire vonatkozó, európai közbeszerzési etikai kódex elfogadására;

16.  kiemeli annak jelentőségét, hogy a szerződő hatóságok beszerzési döntéseiknél figyelembe vegyék a termékek teljes életciklusát, adott esetben ideértve azok környezeti hatását is, és felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget az „életciklusköltség-számítás” koncepciójának végrehajtását szolgáló módszerek kidolgozásához;

17.  megjegyzi, hogy a közbeszerzésben az innovatív, társadalmi és környezetvédelmi megfontolások legitim és lényeges odaítélési kritériumok, de hogy a szerződő hatóságok jól átgondolt, megkülönböztetéstől mentes kiírási feltételek és alternatív ajánlatok lehetővé tétele révén is törekedhetnek zöld, innovatív vagy szociális célokra, amennyiben ezek a jellemzők a szerződés témájához kapcsolódnak és értékével és célkitűzéseivel arányosak;

18.  emlékeztet arra, hogy az uniós közbeszerzési jogszabálykeret kötelezi a tagállamokat arra, hogy biztosítsák a vállalkozók és alvállalkozók teljes körű megfelelését az alkalmazandó nemzetközi egyezmények, az uniós és nemzeti jogszabályok, valamint a nemzeti jog és gyakorlatok alapján kötött kollektív megállapodások által előírt, a munkálatok elvégzésének, a szolgáltatások nyújtásának vagy a termékek gyártásának vagy biztosításának helyén alkalmazandó környezetvédelmi, szociális és munkajogi jogszabályi előírások terén; felszólítja az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy a 2014. évi irányelvek alkalmazása és átültetése során a tagállamok eleget tegyenek ennek a kötelezettségnek, és hogy mozdítsa elő az e terület legjobb gyakorlatainak cseréjét;

19.  elismeri, hogy az ajánlatok minőségi értékeléséhez gyakorlott közbeszerzőkre van szükség, és felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget a tagállamoknak az értékelési módszerek és a gyakorlatok terjesztésével, különösen workshopok és képzések szervezésén keresztül; hangsúlyozza, hogy ennek a segítségnek minden olyan közigazgatási szinten elérhetőnek kell lennie, ahol közbeszerzésre kerül sor;

20.  hangsúlyozza, hogy a társadalmilag felelős közbeszerzésnek figyelembe kell vennie az ellátási láncot, valamint a modern rabszolgasághoz, a társadalmi dömpinghez és az emberi jogok megsértéséhez kapcsolódó kockázatokat; megállapítja, hogy olyan intézkedésekre van szükség, amelyek garantálják, hogy a közbeszerzésen szerzett termékek és szolgáltatások előállítása az emberi jogokat nem sértő módon történik; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a közbeszerzési eljárások társadalmi szempontjairól szóló új iránymutatásába építse be az ellátási láncokkal kapcsolatos etikára vonatkozó érdemi rendelkezéseket;

21.  üdvözli számos tagállam arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a közbeszerzés összehangolásáért felelős hatóságokat állítsanak fel, és elismeri, hogy ez hozzájárul a stratégiai és hatékony közbeszerzéshez;

22.  felszólít arra, hogy több tagállam használja ki a központi beszerzés és a közbeszerzések összevonásának előnyeit, és megjegyzi, hogy a központi beszerző szervek felgyorsíthatják a szaktudás, a bevált gyakorlatok és az innováció terjesztését, és ezt meg is kell tenniük;

23.  hangsúlyozza, hogy különösen az innováció előmozdítása miatt fontos, hogy a szerződő hatóságok együttműködjenek a piaccal és kellőképpen kihasználják a beszerzést megelőző szakaszt a következő lépésekre való előkészületként; úgy véli, hogy a beszerzést megelőző szakasz alapvető fontosságú lehet a kkv-k bevonásának támogatása tekintetében is;

24.  úgy véli, hogy az új partnerségi eljárás segíteni fogja az innováció előmozdítását és arra ösztönzi a szerződő hatóságokat, hogy még nem létező, innovatív módszerek, termékek, beszerzések és szolgáltatások kidolgozása érdekében együttműködjenek a piaccal; e tekintetben üdvözli, hogy a mai napig 17 innovációs partnerségi eljárás kezdődött;

25.  üdvözli a nagy léptékű infrastrukturális projektek esetében a közbeszerzés aspektusainak a Bizottság javaslatának megfelelő, önkéntes előzetes értékelését, és felszólítja a Bizottságot, hogy a bizalmas jelleg teljes mértékű tiszteletben tartása mellett azonnal hozza létre a tájékoztató szolgálatot, az értesítési mechanizmust, valamint az információcserére szolgáló mechanizmust;

A közbeszerzési eljárások digitalizálása és körültekintő irányítása

26.  sajnálja, hogy az uniós közbeszerzésekben csak lassan terjednek a digitális technológiák és felszólítja a tagállamokat, hogy törekedjenek az eljárások mielőbbi digitális átalakítására és az elektronikus folyamatok bevezetésére minden jelentős szakasz, nevezetesen az ajánlattételi felhívás, az ajánlattételi felhívásokhoz való hozzáférés, a benyújtás, az értékelés, a szerződés odaítélése, a megrendelés, a számlázás és a kifizetés tekintetében;

27.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy legkésőbb 2018 végéig vezessék be az e-nyomtatványokat;

28.  emlékeztet arra, hogy az e-közbeszerzés számos előnyt kínál, például jelentős megtakarításokat az összes fél számára, egyszerűbb és rövidebb eljárásokat, a bürokrácia és az adminisztratív terhek csökkentését, nagyobb átláthatóságot, jelentőseb innovációt, valamint a kkv-k jobb hozzáférését a közbeszerzésekhez;

29.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy a közbeszerzési szerződések nyilvántartása a szerződések kezelésének, a közbeszerzések átláthatósága, feddhetetlensége és adatai javításának, valamint jobb irányításának költséghatékony eszköze lehet;

30.  kéri a Bizottságot, hogy értékelje a nemzeti közbeszerzési nyilvántartások összevonását a TED közbeszerzési adatbázisával, hogy az ajánlatkérő szerveknek ne kelljen ugyanazokat az információkat két rendszerben közzétenniük;

31.  felhívja a figyelmet azokra a nehézségekre, melyek a tanúsítványok és aláírások tekintetében merülhetnek fel az ajánlattevők, különösen a kkv-k, számára, és e tekintetben laza követelményrendszert ösztönöz a „csak egyszer” elv maradéktalan alkalmazása mellett, hogy minimálisra csökkentsék az ajánlattevőkre nehezedő terhet;

32.  hangsúlyozza, hogy minden tagállamnak képesnek kell lennie a közbeszerzés végrehajtásával kapcsolatos minden szükséges adat szolgáltatására, például az ajánlattételi felhívásokra, az eljárásokra, a szerződésekre és a statisztikai információkra vonatkozó adatszolgáltatásra, azért is, hogy a Bizottság értékelni tudja az egységes közbeszerzési piacot;

33.  felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a nyílt formátumú adatok innovatív felhasználását, mivel ezek az adatok elengedhetetlenek bármelyik, a közigazgatását irányító kormányzat számára, valamint egyúttal lehetővé teszik, hogy a bennük rejlő gazdasági potenciált a vállalkozások kiaknázzák, ezáltal előmozdítva a közbeszerzésben érintett intézmények és szervezetek átláthatóságát és közbeszerzéssel kapcsolatos felelősségét; megjegyzi, hogy az ilyen adatok közzététele során mindig figyelembe kell venni az arányosság elvét és az adatvédelemmel és üzleti titokkal kapcsolatos uniós vívmányokat tiszteletben kell tartani;

Egységes piac és a közbeszerzéshez való jobb hozzáférés

34.  kiemeli, hogy a közbeszerzési eljárásoknál elengedhetetlen a verseny, és sajnálattal állapítja meg, hogy az utóbbi években az Unióban csökkent a közbeszerzések területén tapasztalható verseny intenzitása; sürgeti a nagy százalékban egy ajánlattevős felhívásokat alkalmazó tagállamokat, hogy kezeljék a problémát;

35.  sürgeti a tagállamokat, hogy növeljék a közös, többek között határokon átnyúló közbeszerzési eljárásokat, melyeket a felülvizsgált uniós szabályok elősegítenek, és felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson mélyreható támogatást e területen; úgy véli, hogy ezek az eljárások azonban nem eredményezhetnek olyan méretű szerződéseket, amelyekkel a kkv-k gyakorlatilag már az eljárás legkorábbi szakaszában ki vannak zárva;

36.  sajnálja, hogy a kkv-k és a szociális gazdasági vállalkozások továbbra is nehézségekkel szembesülnek a közbeszerzéshez való hozzáférés tekintetében, és felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a 2014-es irányelvekben előírt intézkedések hatékonyságát, és szükség esetén tegyen javaslatot új megoldásokra;

37.  felkéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést az Európai Parlamentnek a végrehajtásról a 2014/24/EU irányelv 46. cikkében szereplő „alkalmazd, vagy magyarázd meg” elv alapján, amely előírja a szerződő hatóságok részére, hogy megadják azon legfontosabb okokat, amelyek miatt úgy döntöttek, hogy nem bontják részekre a szerződést, amit részletesen meg kell magyarázniuk a közbeszerzési dokumentumokban vagy az egyedi jelentésben;

38.  felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a kkv-k ajánlattételi felhívásokban való részvételét, például ahol lehetséges, kötelező részekre bontás vagy a pályázati eljárásban való részvételhez szükséges üzleti forgalom korlátozása révén; hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési szerződések részekre bontása segíti a piaci versenyt, és csökkenti az egyetlen szolgáltatótól való függés kockázatát; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki tanácsadó szolgáltatásokat és képzéseket a kkv-k számára a pályázati eljárásokban való részvételük javítása érdekében;

39.  felszólítja a Bizottságot, hogy elemezze különösen a határokon átnyúló közbeszerzések nyelvi korlátokból eredő, adminisztratív, jogi vagy egyéb akadályait és javasoljon megoldásokat, vagy avatkozzon be a működőképes határokon átnyúló közbeszerzés biztosítása érdekében;

40.  kiemeli a vásárolt termékek és szolgáltatások interoperabilitása biztosításának és az eladótól való függés elkerülésének fontosságát, és felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon intézkedéseket ezen a területen;

41.  sajnálatát fejezi ki az uniós közbeszerzési eljárásokra vonatkozó egyértelmű és konszolidált adatok hiánya miatt, és megjegyzi, hogy a közbeszerzéshez való hozzáféréssel kapcsolatban megbízható adatokra van szükség a közszférabeli szervezetek elszámoltathatóságának ellenőrzéséhez, és hogy ezek az adatok a csalás és a korrupció elleni küzdelem eszközei;

42.  elfogadja a jogorvoslati lehetőségekről szóló irányelv értékelésének eredményét és a Bizottság azon határozatát, miszerint nem javasolja a jogszabály felülvizsgálatát, de felhív a nemzeti felülvizsgálati szervek közötti együttműködés folytatására és arra, hogy a Bizottság az irányelvekkel kapcsolatban nyújtson bővebb iránymutatást;

43.  sajnálja, hogy a védelmi beszerzésekről szóló irányelv még nem hozta a kívánt eredményeket, nevezetesen a határon átnyúló infrastrukturális projektek terén, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a jelenleg alkalmazandó szabályok jobb végrehajtására irányuló erőfeszítéseiket;

44.  hangsúlyozza a közbeszerzési eljárások átláthatóságának és megkülönböztetésmentes jellegének fontosságát; emlékeztet a megfelelő fellebbezési eljárások fontosságára, és a fellebbezés elindítására vonatkozó iránymutatásokhoz való hozzáférés jelentőségére;

Nemzetközi közbeszerzési szerződések

45.  uniós fellépésre szólít fel az uniós beszállítók harmadik országok közbeszerzési piacaihoz való hozzáférésének javítása céljából, mivel az Unió közbeszerzési piaca az egyik legnyitottabb a világon;

46.   aggodalmát fejezi ki a közbeszerzési eljárásokon belüli tisztességtelen verseny miatt, amely a harmadik országbeli versenytársakkal kapcsolatos állami beavatkozás eredménye, különösen az elektromos járművek és az akkumulátorok piacán; úgy véli, hogy szükség van a piacvédelmi eszközök és a közbeszerzési gyakorlatok összekapcsolására;

47.  hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési piacok kiemelt gazdasági jelentőségűek, tekintettel arra, hogy a közbeszerzési kiadások a becslések szerint a globális GDP 20%-át teszik ki, és hangsúlyozza, hogy a harmadik országok közbeszerzési piacaihoz való hozzáférés javítása, valamint az európai vállalkozások számára egyenlő versenyfeltételek kialakítása ezért az áruk és szolgáltatások kereskedelme növekedésének jelentős hajtóereje lehet, továbbá szélesebb választékhoz és az uniós és harmadik országbeli adófizetők pénzéért jobb értékhez vezet;

48.  rámutat, hogy a harmadik országok közbeszerzési piacai gyakran de jure és/vagy de facto zárva vannak az uniós ajánlattevők előtt; ösztönzi a Bizottságot, hogy gyűjtsön és nyújtson jobb adatokat a nemzetközi közbeszerzési eljárásokról; emlékeztet arra, hogy a Bizottság becslései szerint protekcionista intézkedések miatt jelenleg a globális közbeszerzési piac több mint fele el van zárva a szabad nemzetközi versenytől, és az ilyen intézkedések száma globális szinten egyre nő, míg megközelítőleg 352 milliárd EUR értékben az uniós közbeszerzési piac nyitva áll a közbeszerzésről szóló WTO-megállapodás (GPA) tagállamainak ajánlattevői előtt; hangsúlyozza, hogy az Uniónak anélkül kell kezelnie ezt az egyensúlyhiányt, hogy protekcionista intézkedésekhez folyamodna; felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai vállalkozások hasonló mértékben jussanak piacra, mint a külföldi versenytársak az uniós piacon, és megjegyzi, hogy a javasolt nemzetközi közbeszerzési eszköz bizonyos feltételek mellett segítheti a nagyobb mértékű piacra jutást;

49.  üdvözli, hogy a közbeszerzés területén a Bizottság fellépésének hat elsőbbséget élvező területe közül az egyik a közbeszerzési piacokhoz való hozzáférés javítása; hangsúlyozza, hogy a harmadik országok közbeszerzési piacaihoz – köztük az országosnál alacsonyabb szintű piacokhoz – való hozzáférés javítása az uniós kereskedelmi tárgyalások során erős offenzív érdek, mivel számos uniós vállalkozás a különböző ágazatokban igencsak versenyképes; hangsúlyozza, hogy az európai vállalatok külföldi pályázatokon való rézvételének maximalizálása érdekében a jövőben valamennyi kereskedelmi megállapodásnak tartalmaznia kell az állami közbeszerzéseket; felszólítja a Bizottságot, hogy az Unió szabadkereskedelmi megállapodásaiban rögzített, a közbeszerzési piacokra vonatkozó rendelkezések tekintetében biztosítsa azok betartását és megfelelő végrehajtását; emlékeztet arra, hogy a kereskedelmi megállapodásokat kell felhasználni a harmadik országok közbeszerzési piacaihoz való hozzáférés javítására, és emlékeztet, hogy ez a jobb hozzáférés és a korszerű, hatékony és átlátható közbeszerzési eljárásokra vonatkozó megerősített szabályok – melyek alapvető fontosságúak az adófizetők pénzéért nagyobb érték biztosításához – kell képezzék az EU által kötendő minden kereskedelmi megállapodás kulcselemeit, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartva az uniós közbeszerzési irányelvekbe foglalt, legitim, közpolitikai célkitűzéseket; hangsúlyozza, hogy a harmadik országok gazdasági szereplőinek a közbeszerzési szerződések odaítéléséhez meg kell felelniük a 2014/23/EU, a 2014/24/EU és a 2014/25/EU irányelvben lefektetett uniós szociális és környezetvédelmi kritériumoknak, és ezzel összhangban ösztönzi, hogy az ilyen szerződések odaítélésekor a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kritériumát alkalmazzák; megállapítja, hogy a kétoldalú és a szubregionális szabadkereskedelmi megállapodások nem minden esetben biztosítanak teljes körű hozzáférést a közbeszerzési piacokhoz; felkéri a Bizottságot, hogy tárgyalások útján érje el a harmadik országok közbeszerzési piacai tekintetében a lehető legnagyobb fokú hozzáférést;

50.  hangsúlyozza, hogy a harmadik országok közbeszerzési piacainak megnyitására irányuló minden stratégiának konkrétan kell orvosolnia a kkv-k előtt álló akadályokat és a kkv-k egyedi igényeit, hogy megkönnyítsék piacra jutásukat, mivel a harmadik országok közbeszerzési piacaira való betörés tekintetében különösen hátrányos helyzetben vannak, ugyanakkor a kkv-k harmadik országbeli új versenytársakkal való szembenézésének hatásait is kellőképpen meg kell vizsgálni; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a kkv-barát közbeszerzési eljárásoknak (többek között a határokon átnyúló kezdeményezéseknek és az ajánlatok különböző részekre való bontásának) a kereskedelmi megállapodásokba történő belefoglalását; hangsúlyozza, hogy különösen a kkv-k számára előny származhat abból, ha digitalizálódnak, és a harmadik országokkal folytatott közbeszerzési eljárásokban elektronikus közbeszerzést alkalmaznak;

51.  rámutat, hogy a fő feltörekvő gazdaságok, mint Brazília, India, Kína és Oroszország, még nem részei a GPA-nak, ugyanakkor Kína és Oroszország tekintetében már folyamatban van a hivatalos csatlakozási eljárás, és kéri a Bizottságot, hogy bátorítsa és támogassa a harmadik országokat a GPA-hoz való csatlakozásra irányuló erőfeszítéseik során, mivel hosszú távon a multilaterális és a plurilaterális megállapodások képviselik az egyenlő versenyfeltételek megteremtésének legjobb módját; hangsúlyozza, hogy a nagyratörő közbeszerzési rendelkezéseket tartalmazó kétoldalú kereskedelmi megállapodások, amelyek tiszteletben tartják a GPA alapjául szolgáló elveket; a megerősített multilaterális együttműködés ugródeszkái lehetnek;

52.  kiemeli a GPA jelentőségét, mely nemcsak de jure biztosít hozzáférést harmadik országok közbeszerzési piacaihoz, de meg is erősíti a közbeszerzési eljárások átláthatóságát és kiszámíthatóságát; bátorítja a Bizottságot, hogy ösztönözze globális és összetartó normák kidolgozásának elősegítését az átlátható közbeszerzésekhez mint a korrupció elleni küzdelem fontos eszközéhez; konkrétabban kéri a Bizottságot, hogy törekedjen olyan közös közbeszerzési szabályokról szóló rendelkezéseket belefoglalni a kereskedelmi megállapodásokba, melyek lehetővé teszik a korrupció jelentését, az eljárások egyszerűsítését és az ajánlattevők feddhetetlenségének és átláthatóságának megerősítését.

Professzionalizálás

53.  üdvözli a Bizottság professzionalizálással kapcsolatos ajánlásait és felszólítja a tagállamokat, hogy elsőbbséggel dolgozzanak ki nemzeti terveket; úgy véli, hogy minden tervnek meg kell különböztetnie a közbeszerzés típusait, különösen mivel a kkv-k szolgáltatásokkal és digitális infrastruktúrával kapcsolatos közbeszerzésekhez való hozzáférése más módon könnyíthető meg, mint a nagy infrastrukturális szerződések esetében;

54.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a tagállamokban végzett, professzionalizálással kapcsolatos megfelelő fellépések uniós forrásokból történő pénzügyi támogatásának eszközére;

55.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a közbeszerzésekért felelős személyek alacsony szakmai hozzáértést tanúsítanak, és felszólítja a tagállamokat, hogy a közbeszerzési eljárás valamennyi szakaszában fejlesszék a részt vevő személyek készségeit;

56.  kiemeli, hogy mind a közbeszerzőknek, mind a beszállítóknak kellően képzetteknek kell lenniük ahhoz, hogy a közbeszerzések valamennyi szakaszában hatékonyan tudjanak dolgozni, és hogy a professzionalizálás tekintetében figyelmet kell fordítani a közigazgatás valamennyi szintjére, továbbá a minőség kritériumokra, például a szociális és környezetvédelmi kritériumokra; úgy véli, jobb eredményeket lehet elérni, ha az állami hatóságok jobban átgondolják, hogy mit és hogyan fognak beszerezni; a tárgyalásos eljárás sérelme nélkül sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a közbeszerzési eljárásokat gyakran olyan nagyobb tapasztalattal rendelkező vállalatok kapják meg, amelyek részt vesznek a közbeszerződési szerződés tervezési szakaszában, és ezáltal helyzetelőnyben vannak;

57.  felszólítja a tagállamokat, hogy a beszerzési szakemberek, köztük a kkv-kban dolgozók képzésének és életpálya-építésének javítása céljából ösztönözzék az egyetemeket az európai közbeszerzési jog területén, többek között a hozzáférhető informatikai eszközök fejlesztésével és elterjedésével kapcsolatban további kurzusok kidolgozására; támogatja a megfelelő műszaki és informatikai készségek közös európai keretének létrehozását.

o
o   o

58.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 259., 2017.10.7., 28. o.
(2) HL L 94., 2014.3.28., 65. o.
(3) HL L 94., 2014.3.28., 243. o.
(4) HL L 94., 2014.3.28., 1. o.
(5) HL L 133., 2014.5.6., 1. o.


Az EU Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust) ***I
PDF 129kWORD 51k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. október 4-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségének (Eurojust) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0535 – C7-0240/2013 – 2013/0256(COD))
P8_TA(2018)0379A8-0320/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0535),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 85. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0240/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a német Bundestag, a spanyol parlament, az olasz szenátus, a holland felsőház, a lengyel szenátus, a portugál nemzetgyűlés és a román képviselőház által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján benyújtott indokolt véleményekre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. június 20-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, valamint a Jogi Bizottság véleményére (A8-0320/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. október 4-én került elfogadásra az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségéről (Eurojust) és a 2002/187/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/1727 rendelettel.)


A biztosítási intézkedést és vagyonelkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismerése ***I
PDF 128kWORD 53k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. október 4-i jogalkotási állásfoglalása a biztosítási intézkedést és vagyonelkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismeréséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0819 – C8-0002/2017 – 2016/0412(COD))
P8_TA(2018)0380A8-0001/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0819),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 82. cikke (1) bekezdésének a) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0002/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a cseh szenátus által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményre, amely szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. június 20-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság, valamint a Jogi Bizottság véleményére (A8‑0001/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. október 4-én került elfogadásra a befagyasztást és az elkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismeréséről szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/1805 rendelettel.)


A nem személyes adatok szabad áramlása az Európai Unióban ***I
PDF 129kWORD 46k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. október 4-i jogalkotási állásfoglalása a nem személyes adatok Európai Unióban való szabad áramlásának keretéről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2017)0495 – C8-0312/2017 – 2017/0228(COD))
P8_TA(2018)0381A8-0201/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0495),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0312/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a francia szenátus által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményre, amely szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. február 15-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. június 29-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A8-0201/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. október 4-én került elfogadásra a nem személyes adatok Európai Unióban való szabad áramlásának keretéről szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/1807 rendelettel.)

(1) HL C 227., 2018.6.28., 78. o.


Az Unió által a transznacionális vállalatokra az emberi jogokat illetően vonatkozó, kötelező ENSZeszközhöz nyújtott hozzájárulás
PDF 167kWORD 56k
Az Európai Parlament 2018. október 4-i állásfoglalása a transznacionális vállalatokra és egyéb transznacionális jellegű üzleti vállalkozásokra az emberi jogok vonatkozásában kötelező ENSZ-eszközhöz nyújtott uniós hozzájárulásról (2018/2763(RSP))
P8_TA(2018)0382B8-0443/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 21. és 23. cikkére,

–  tekintettel a szociális és környezetvédelmi normákról, az emberi jogokról és a vállalati felelősségvállalásról szóló 2010. évi parlamenti ajánlások végrehajtásáról szóló, 2016. július 5-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a közös kereskedelempolitika végrehajtására vonatkozó éves jelentésről szóló, 2018. május 30-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. és 208. cikkére,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, az emberi jogokról és a demokráciáról szóló uniós stratégiai keretre, valamint a Tanács által 2015. július 20-án elfogadott, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési tervre (2015–2019),

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre, amelyeket az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa a 2011. június 16-i 17/4. sz. határozatában fogadott el,

–  tekintettel a Bizottságnak „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégiájára,

–  tekintettel „Az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek végrehajtásának ágazati útmutatói” című bizottsági dokumentumra(3),

–  tekintettel az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek végrehajtásának jelenlegi állásáról szóló, 2015. július 14-i bizottsági munkadokumentumra (SWD(2015)0144),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) „A jogorvoslathoz való hozzáférés javítása az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségének területén uniós szinten” című véleményére(4),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2014. június 26-i, 26/9. számú állásfoglalására, amelyben úgy határozott, „hogy létrehoz egy nyitott, kormányközi munkacsoportot, amely a transznacionális vállalatokkal és egyéb üzleti vállalkozásokkal foglalkozik az emberi jogok szempontjából, és amelynek az lesz a feladata, hogy kidolgozzon egy nemzetközi szinten kötelező érvényű eszközt, amely a nemzetközi emberi jogi jogszabályok területén szabályozza a transznacionális vállalatok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységeit”,

–  tekintettel az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága (CESCR) által a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerinti, az üzleti tevékenységekkel összefüggésben fennálló állami kötelezettségekre vonatkozóan megfogalmazott 2017/24. számú általános észrevételekre (E/C.12/GC/24),

–  tekintettel az államoknak a gazdasági, szociális és kulturális jogokkal kapcsolatos, területen kívüli kötelezettségeire vonatkozó maastrichti elvekre(5),

–  tekintettel az ENSZ Globális Megállapodására(6),

–  tekintettel az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelveire,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló, 2017-ben felülvizsgált háromoldalú nyilatkozatára,

–  tekintettel az OECD kellő gondosságra vonatkozó iránymutatásaira a ruházati és cipőágazat számára,

–  tekintettel az UNICEF által kidolgozott, a gyermekek jogainak üzleti vállalkozások általi tiszteletben tartására vonatkozó alapelvekre,

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, 2016. június 20-án elfogadott tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos iránymutatásokat tartalmazó ISO 26000 szabványra,

–  tekintettel az OECD-nek a felelősségteljes üzleti magatartás tekintetében követendő kellő gondosságra vonatkozó útmutatására,

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a 2013/34/EU irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. október 22-i 2014/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/821 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9),

–  tekintettel az Európa Tanács által a tagállamoknak címzett, 2016. március 2-án elfogadott, az emberi jogokról és az üzleti vállalkozásokról szóló ajánlásra,

–  tekintettel az uniós kereskedelmi megállapodásokban a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2018. március 13-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2016. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2017. december 13-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel „Az EU–Afrika stratégia: a fejlődés fellendítése” című, 2017. november 16-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a ruházati ágazatra irányuló kiemelt uniós kezdeményezésről szóló, 2017. április 27-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus felülvizsgálatáról szóló, 2017. február 14-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelem és az uniós kereskedelmi politikák globális értékláncokra gyakorolt hatásáról szóló, 2017. szeptember 12-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a fát és a fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló, 2010. október 20-i 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(16),

–  tekintettel „A nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról” című 2010. november 25-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című, 2015. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2016. december 14-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel a fejlesztési együttműködés hatékonyságának fokozásáról szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel „Az emberkereskedelem elleni küzdelem az uniós külkapcsolatok terén” című, 2016. július 5-i állásfoglalására(21),

–  tekintettel a magánszektor fejlesztésben betöltött szerepéről szóló, 2016. április 14-i állásfoglalására(22),

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2014. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2015. december 17-i állásfoglalására(23),

–  tekintettel az Emberi Jogi Albizottsága megbízásából készült, „Az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-alapelvek végrehajtása” című tanulmányra(24),

–  tekintettel a Bizottság alelnökéhez/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez, a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett, az Unió által a transznacionális vállalatokra és egyéb transznacionális jellegű üzleti vállalkozásokra az emberi jogokat illetően vonatkozó, kötelező ENSZ-eszközhöz nyújtott hozzájárulásról szóló kérdésekre (O-000074/2018 – B8-0402/2018, O-000075/2018 – B8-0403/2018 és O-000078/2018 – B8-0404/2018),

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió az emberi méltóság tiszteletben tartásának, a szabadságnak, a demokráciának, az egyenlőségnek, a jogállamiságnak, valamint az emberi jogok tiszteletben tartásának értékein alapul; mivel a nemzetközi színtéren tett lépéseit (ideértve a fejlesztési és kereskedelmi politikáját is) ezeknek az elveknek kell vezérelniük, és összhangban kell lenniük a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvével, amelyet a Lisszaboni Szerződés 208. cikke rögzít; mivel a Lisszaboni Szerződés 208. cikke szerint a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvét az EU valamennyi külső fellépésével összefüggésben tiszteletben kell tartani;

B.  mivel az Európai Unió egyszerre normatív hatalom és gazdasági hatalom; mivel ezért vezető szerepet kell játszania a helyes gyakorlatok terjesztésében és a globális szabványok kidolgozásában;

C.  mivel a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendet úgy kell végrehajtani, hogy a gazdasági fejlődés együtt járjon a társadalmi igazságossággal, a jó kormányzással, az emberi jogok, köztük a szociális jogok és az emberi méltósághoz és a szabadsághoz való jog tiszteletben tartásával, valamint a szigorú munkaügyi és környezetvédelmi normákkal; mivel a fenntartható fejlődés, a kereskedelem és az emberi jogok hatást gyakorolhatnak egymásra és erősíthetik egymást;

D.  mivel az emberi jogi kötelezettségek elsősorban az államok hatáskörébe tartoznak; mivel, bár az államok alapvetően nem felelősek az emberi jogok magánszereplők általi megsértéséért, megszeghetik nemzetközi emberi jogi kötelezettségeiket, amennyiben ezek a jogsértések nekik tulajdoníthatók, vagy amennyiben az észszerű gondosság jegyében nem tesznek megfelelő lépéseket a magánszemélyek által elkövetett jogsértések megelőzése, felderítése, megbüntetése és jogorvoslat biztosítása érdekében; mivel az államok általában szabadon dönthetnek a meghozandó intézkedésekről, szakpolitikákat, jogszabályokat, rendeleteket és versenytárgyalásokat alkalmazva;

E.  mivel az észszerű gondosság fogalma az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelveiben(25) is szerepel;

F.  mivel az államoknak eleget kell tenniük az emberi jogi kötelezettségeiknek a területükön és/vagy a joghatóságukon belül; mivel az államoknak egyértelműen elő kell írniuk, hogy a védelemre vonatkozó kötelezettség magában foglalja annak szabályozási úton történő biztosítását, hogy a területükön székhellyel rendelkező és/vagy a joghatóságuk alá tartozó valamennyi üzleti vállalkozás, azok leányvállalatai, valamint az általuk ellenőrzött vállalatok és a világszintű ellátási láncukba tartozó szervezetek az összes tevékenységük során tiszteletben tartják az emberi jogokat;

G.  mivel továbbra is az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által konszenzussal elfogadott ENSZ-irányelvek képezik az üzleti tevékenységekből eredően az emberi jogokra nézve káros hatások megelőzésének és kezelésének irányadó keretét, és mivel a Parlament Emberi Jogi Albizottsága által megrendelt 2017. évi „Az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-alapelvek végrehajtás” című tanulmány egyértelműen kimutatja, hogy az ENSZ-alapelvek végrehajtása terén összességében az EU tagállamai érték el a legnagyobb előrelépést, hiszen ezek az államok fogadták el a legtöbb nemzeti cselekvési tervet, illetve ezekben az államokban van folyamatban a legtöbb nemzeti cselekvési terv elfogadása;

H.  mivel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek minden államra és minden – transznacionális vagy egyéb – üzleti vállalkozásra vonatkoznak, az utóbbiak méretétől, ágazatától, helyszínétől, tulajdonosaitól és felépítésétől függetlenül, és az ENSZ védelemre, tiszteletben tartásra és jogorvoslatra vonatkozó keretelvein alapulnak, nevezetesen a következőkön: 1) az államoknak az emberi jogok harmadik fél, köztük vállalkozások általi megsértésével szembeni védelemre vonatkozó kötelezettsége; 2) az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos vállalati felelősségvállalás; és 3) az áldozatok mind bírósági, mind nem bírósági hatékony jogorvoslathoz való fokozott hozzáférése; hangsúlyozza, hogy az ENSZ-irányelvek jogilag nem kötelező érvényűek ugyan, de széles körben elismerik és támogatják azokat, és alapul szolgálnak az üzleti vállalkozásokkal és az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi szakpolitikai megközelítések számára, továbbá ezek alapján elismerik az államok kötelezettségét az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartására, védelmére és érvényesítésére, valamint az üzleti vállalkozások azon szerepét, hogy a társadalom speciális szerveiként olyan speciális feladatokat lássanak el, amelyek szükségesek az összes vonatkozó jogszabály betartásához és az emberi jogok tiszteletben tartásához, továbbá azt, hogy a jogok és a kötelezettségek megsértése esetén megfelelő és hatékony jogorvoslati lehetőségekkel kell biztosítani; mivel a rendelkezésre álló bizonyítékok azt mutatják, hogy ahol az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-alapelveket végrehajtják, a vállalati működéssel összefüggő emberi jogi károk előfordulása csökken;

I.  mivel az ENSZ Globális Megállapodása felszólítja a vállalkozásokat egyes alapértékek felkarolására, támogatására, és saját hatókörükben történő megvalósítására az emberi jogok, a munkaügyi normák, a környezetvédelem, valamint a korrupció elleni küzdelem terén, amelyekre kötelezettséget vállalnak, és amelyeket önkéntes alapon üzleti tevékenységük részévé tesznek;

J.  mivel a vállalatok a gazdasági globalizáció, a pénzügyi szolgáltatások és a nemzetközi kereskedelem fő szereplői, és kötelességük eleget tenni valamennyi hatályos és alkalmazandó jogszabálynak és nemzetközi szerződésnek, valamint tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat; mivel az üzleti vállalkozások és a nemzeti vállalatok esetenként megsérthetik az emberi jogokat, vagy hozzájárulhatnak e jogok megsértéséhez, és hatást gyakorolhatnak a kiszolgáltatott csoportok – például a kisebbségek, az őslakos népek, a nők és gyermekek – jogaira, illetve hozzájárulhatnak a környezeti problémákhoz; mivel ugyanakkor fontos szerepet játszhatnak pozitív ösztönzők nyújtásában is, az emberi jogok, a demokrácia, a környezetvédelmi normák és a vállalati felelősségvállalás előmozdításában;

K.  mivel a transznacionális vállalatok jogai és kötelezettségei nincsenek egyensúlyban, különösen a beruházásvédelmi szerződések tekintetében, amelyek esetében a beruházók olyan tágan értelmezhető jogokat élveznek, mint például az „igazságos és méltányos bánásmód”, amelyek nem feltétlenül járnak együtt kötelező és érvényesíthető kötelezettségekkel az emberi jogoknak, valamint a munkaügyi és környezetvédelmi jogszabályoknak a teljes ellátási láncban való megfelelés tekintetében;

L.  mivel elismert tény, hogy a globális tevékenységet folytató, és például a megkülönböztetéstől mentes vállalati kultúra alkalmazásával példát mutató európai vállalatok hosszú távon pozitív hatást fejtenek ki az emberi jogok terén;

M.  mivel az EU a politikái belső/külső koherenciája tekintetében vezető szerepet játszott a globális felelősségvállalással kapcsolatos számos kezdeményezés megvitatásában és végrehajtásában, ami együtt jár az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó normák előmozdításával és tiszteletben tartásával; mivel az EU és tagállamai több eszköz mellett is elkötelezték magukat, különösen a 2011. évi ENSZ-irányelvek és az Európa Tanács emberi jogokról és üzleti tevékenységről szóló 2016. évi ajánlása mellett;

N.  mivel az elmúlt években az EU és tagállamai elkezdtek jogszabályokat elfogadni a vállalatok elszámoltathatóságának fokozása és az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosság elemeinek a jogszabályokba való integrálása céljából; mivel ezek az intézkedések segítenek a globális normák meghatározásában, ám további fejlesztésre szorulnak, ahogyan azt a konfliktusövezetből származó ásványokról szóló uniós rendelet és a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló uniós irányelv, valamint a fakitermelési rendelet példája is mutatja; mivel azonban a Bizottság vonakodott további jogszabályokat előterjeszteni más ágazatokra, például a ruházati ágazatra vonatkozóan, a Parlament ismételt kérései ellenére; mivel a nemzeti jogalkotási kezdeményezések sokasága nem hatékony és igazságtalan versenyfeltételek kialakulásához vezethet az Unión belül; mivel egy kötelező ENSZ-szerződés érdemi előrelépést jelenthetne e tekintetben;

O.  mivel az emberi jogok uniós vállalkozások részvételével történő megsértésének áldozatai kártalanítást igényelhetnek a helyi bíróságoknál az Unióban a 1215/2012/EU rendelet értelmében; mivel e rendelet rendelkezései erősebb nemzetközi keretet igényelnek annak érdekében, hogy javítani lehessen a hatékonyságukat az érintett feleket illetően, ugyanakkor egyenlő versenyfeltételeket biztosítva az EU-n belüli és kívüli vállalatok számára;

P.  mivel még mindig nem létezik globális, átfogó megközelítés a vállalatok által elkövetett emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősség vonatkozásában; mivel a transznacionális vállalatokkal kapcsolatba hozható emberi jogi visszaélések áldozatai számos akadállyal szembesülnek a jogorvoslati lehetőségek terén, ideértve a bírósági jogorvoslatot és annak garantálását is, hogy a visszaélések nem ismétlődnek meg; mivel a jogorvoslathoz való hozzáférés ilyen akadályai az emberi jogok további súlyos megsértését jelentik; mivel egy holisztikus megközelítés mind a vállalkozások, mind az emberek számára jogbiztonságot nyújtana a kellő gondosságra irányuló nemzeti kezdeményezések elterjedésének összefüggésében;

Q.  mivel a nemek közötti egyenlőtlenség azt jelenti, hogy a nők gyakran különösen ki vannak szolgáltatva az emberi jogok megsértésének, és további terhekkel kell szembenézniük, amikor jogorvoslathoz próbálnak folyamodni;

R.  mivel az Alapjogi Ügynökség 2017. évi véleménye megállapította, hogy többet lehetne tenni az üzleti tevékenységekhez kapcsolódóan az EU-n belül vagy kívül elkövetett emberi jogi jogsértések bírósági vagy nem bírósági jogorvoslatához való tényleges hozzáférés biztosítása tekintetében, többek között jobb segítséget nyújtva az áldozatoknak a bíróságokhoz való hozzáférés és a csoportos keresetek benyújtása terén, megkönnyítve a bizonyítási terhet, továbbá ösztönözve a vállalkozások, köztük az anyavállalatok kötelezettségét az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosságra a leányvállalatok és az ellátási lánc vonatkozásában is;

S.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája előírja az államok belföldi és területen kívüli kötelezettségeit az emberi jogi jogsértések áldozatai számára nyújtott bírósági jogorvoslathoz való hozzáférés biztosításával kapcsolatos feladataik tekintetében;

T.  mivel az emberi jogok megsértésével kapcsolatos társasági jogi felelősség rendszeréről jelenleg folynak a tárgyalások az ENSZ-ben az Emberi Jogi Tanácsnak az ENSZ Közgyűlése által 2014-ben létrehozott nyitott, kormányközi munkacsoportjában, amely a transznacionális vállalatokkal és egyéb üzleti vállalkozásokkal foglalkozik emberi jogi szempontból; mivel az EU és a tagállamai egyaránt szerepet játszanak az OEIGWG-n belül, ám a Bizottság nem kapott megbízást a Tanácstól arra, hogy az EU nevében folytasson tárgyalásokat az OEIGWG-ben való részvételét illetően;

1.  megjegyzi, hogy az üzleti tevékenységek és az ellátási láncok globalizációja és fokozódó nemzetközivé válása miatt fontosabbá válik a nemzetközi vállalatok szerepe az emberi jogok tiszteletben tartásának biztosítása terén, és már olyan helyzet alakult ki, ahol döntő fontosságú a nemzetközi normák, szabályok és együttműködés megléte ahhoz, hogy elkerülhető legyen az emberi jogok megsértése a harmadik országokban;

2.  úgy véli, hogy a transznacionális vállalatoknak tartózkodniuk kell az olyan kereskedelmi vagy nem kereskedelmi tevékenységek finanszírozásától vagy folytatásától, amelyek erősíthetik a radikalizmust vagy a szélsőségességet, különösen akkor, ha ez a tevékenység egy adott vallás manipulációjával jár, tartózkodniuk kell továbbá az erőszakot ösztönző, támogató vagy igazoló bármely csoport közvetlen vagy közvetett támogatásától is;

3.  szilárdan úgy véli, hogy a magánszektor fontos partner a fenntartható fejlesztési célok elérésében, és a további fejlesztési források mozgósítása terén; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési együttműködésben játszott növekvő szerepükre tekintettel a magánszektor szereplőinek igazodniuk kell a fejlesztéshatékonysági alapelvekhez, és a projektek teljes időtartama alatt be kell tartaniuk a vállalati elszámoltathatóság alapelveit;

4.  emlékeztet, hogy a kellő gondosság kulcsfontosságú eleme az emberi jogok tiszteletben tartására és a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó ENSZ-alapelvek második pillérének; hangsúlyozza, hogy a kellő gondosságra irányuló hatékony gyakorlatok szintén hozzájárulhatnak a jogorvoslathoz való hozzáférés megerősítéséhez; biztatja az Uniót és a tagállamait, hogy törekedjenek egy olyan egységes keretrendszer elfogadására, amely a vállalkozások számára kötelező követelményeket hoz létre az emberi jogokra vonatkozó kellő gondosság tekintetében;

5.  emlékeztet arra, hogy a nemzeti cselekvési tervek fejlesztési folyamata – amennyiben jól tervezik meg és hozzáigazítják a helyi körülményekhez – nemcsak az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-alapelvek hatékony végrehajtásához, hanem az emberi jogokat védő nemzeti mechanizmusok megerősítéséhez is hozzájárulhat;

6.  ismételten kéri, hogy az Unió képviselői a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszéd során következetesen hivatkozzanak az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-alapelvekre és a vállalati felelősségvállalásra vonatkozó egyéb nemzetközi normákra;

7.  határozottan támogatja az ENSZ-alapelvek teljes körű végrehajtását az EU-n belül és kívül egyaránt, ahogyan azt a Tanács is egyhangúlag támogatta 2011 júniusában, továbbá kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és fogadjanak el nagyratörő operatív cselekvési terveket uniós és nemzeti szinten, amelyek egyértelmű elvárásokat támasztanak a kormányokkal és az üzleti vállalkozások valamennyi típusával szemben az említett elvek gyors, hatékony és átfogó végrehajtása tekintetében; úgy véli, hogy a nemzeti cselekvési terveknek az eredmények mérésére szolgáló mutatókat is tartalmazniuk kell; hangsúlyozza továbbá, hogy az EU-nak biztosítania kell a tagállamok nemzeti cselekvési terveinek és az elért eredmények független és rendszeres szakértői értékelését, elsősorban a jogorvoslathoz való hozzáférés megkönnyítése terén elért eredmények tekintetében; emlékeztet arra, hogy az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket hiányosságaik pótlása érdekében ki lehet egészíteni párhuzamos kötelező kezdeményezésekkel;

8.  sajnálatosnak tartja, hogy még mindig nem jött létre globális megközelítés arra vonatkozóan, hogy a transznacionális vállalatok miként tartják tiszteletben az emberi jogokat, ami hozzájárulhat a transznacionális vállalatok büntetlenségéhez emberi jogok megsértése esetén, és így káros lehet az emberek jogaira és méltóságára, sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ENSZ-irányelvek nem kötelezően érvényesíthető eszközökben öltenek testet; emlékeztet arra, hogy az ENSZ-irányelvek elégtelen végrehajtása nagyrészt azok nem kötelező jellegének tudható be, ahogyan ez más nemzetközileg elismert normák esetében is jellemző;

9.  aggodalommal állapítja meg, hogy különösen a transznacionális vállalatok esetében számtalan akadály áll a jogorvoslathoz való hozzáférés előtt például annak következtében, hogy az áldozatok nehezen találják meg az illetékes bíróságot, hogy a büntetőjogokban nem szerepelnek az emberei jogok megsértésének bizonyos esetei, illetve a korrupció miatt, amely a fejlődő országokban alááshatja a jogi eljárásokat; emlékeztet arra, hogy a megfelelő nem bírósági jogorvoslatok is kritikus fontosságúak, ezek azonban gyakran nem állnak rendelkezésre; felszólítja a tagállami kormányokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket, hogy bírósági, igazgatási, jogalkotási vagy egyéb megfelelő úton biztosítsák az érintettek hatékony jogorvoslathoz való hozzáférését, amennyiben emberi jogok megsértésére kerül sor;

10.  hangsúlyozza a hatékony és egységes fellépés sürgető szükségességét valamennyi szinten – a nemzeti, európai és nemzetközi szintet is beleértve – az emberi jogok transznacionális vállalatok általi megsértésének hatékony kezelése, a jogorvoslatokhoz való hozzáférés biztosítása, az üzleti vállalkozások és a transznacionális vállalatok transznacionális tevékenységeiből adódó jogi problémák, a globális értékláncok egyre nagyobb összetettsége és a transznacionális vállalatok területen kívüli dimenziója, valamint az azzal kapcsolatos bizonytalanság kezelése érdekében, hogy ki viseli a felelősséget az emberi jogok megsértésért; ismételten hangsúlyozza, hogy teljes körűen végre kell hajtani az államok területén kívüli kötelezettségeit a maastrichti elvek szerint és az Európa Tanács különböző eszközeire, különösen az emberi jogok európai egyezményére (EJEE) építkezve; tágabb vonatkozásban sürgeti az Uniót, hogy tegyen kezdeményezéseket a területen kívüli esetekben a jogorvoslathoz való hozzáférés fejlesztése érdekében, az Alapjogi Ügynökség (FRA) 2017-es ajánlásaiban foglaltaknak megfelelően;

11.  ismételten hangsúlyozza az emberi jogok elsőbbségét a nemzetközi jogban az ENSZ Alapokmányának 103. cikkével összhangban, valamint annak szükségességét, hogy ezt az elsőbbséget olyan egyértelmű rendszer révén kell megállapítani, amelyben az emberi jogi kötelezettségek ténylegesen elsőbbséget élveznek az egyéb, velük szembenálló kötelezettségekhez képest, és amely előírja az emberi jogi normák végrehajtásának mechanizmusát, azok megfelelő ellenőrzését és megsértésük esetén megfelelő szankciók és kártérítések általi jogorvoslat nyújtását; kitart amellett, hogy ez elengedhetetlen a globalizációból adódó egyensúlyhiányok leküzdéséhez és ahhoz, hogy elsőként az emberek jogait és a bolygó jövőjét tartsák szem előtt; hangsúlyozza, hogy a koordináció, valamint az információk és a bevált gyakorlatok cseréje lehetővé teszi az olyan vállalatok által tett kezdeményekhez való pozitív hozzájárulást, amelyek úgy döntöttek, hogy tiszteletben tartják az emberi jogokat, valamint a társadalmi és környezetvédelmi normákat;

12.  hangsúlyozza, hogy fennáll a veszélye annak, hogy ha a vállalatok társadalmi felelősségvállalását önkéntes alapon írják elő, az tisztességtelen versenyfeltételeket idéz elő azon vállalatok kárára, amelyek úgy döntöttek, hogy igazodnak a nemzetközi normákhoz; hangsúlyozza továbbá, hogy ez nem elegendő ahhoz, hogy a gondossági kötelezettség végrehajtása keretében biztosítani lehessen a nemzetközi normáknak és kötelezettségeknek való teljes körű megfelelést;

13.  melegen üdvözli ebben az összefüggésben az ENSZ-ben az OEIGWG révén megkezdett munkát, amelynek célja, hogy kötelező erejű ENSZ-eszközt hozzon létre a transznacionális vállalatokra és más üzleti vállalkozásokra vonatkozóan az emberi jogok tekintetében, és úgy véli, hogy ez szükséges előrelépést jelent az emberi jogok előmozdítása és védelme terén;

14.  hangsúlyozza, hogy a kötelező erejű szerződésnek az ENSZ-irányelvek keretére kell épülnie, és magában kell foglalnia a következőket: a transznacionális vállalatok és egyéb üzleti vállalkozások, köztük azok leányvállalatai számára előírt, a kellő gondosságra vonatkozó kötelező erejű kötelezettségek meghatározása, az államok területen kívüli emberi jogi kötelezettségeinek elismerése, a vállalati büntetőjogi felelősség elismerése, mechanizmusok az államok között a határokon átnyúló esetek kivizsgálása és az ezekkel kapcsolatos vádemelés és végrehajtás terén történő koordináció és együttműködés érdekében, valamint a felügyeletre és végrehajtásra vonatkozó nemzetközi bírósági és nem bírósági mechanizmusok létrehozása; úgy véli, hogy az új eszköz olyan szabályozási intézkedések foganatosítására vonatkozó kötelezettségeket ír majd elő az államoknak, amelyek megkövetelik a vállalkozásoktól, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosságra vonatkozó szabályzatokat és eljárásokat alkalmazzanak, és javasolja, hogy e kötelezettséget érvényesítsék olyan vállalkozások esetében, amelyek elszámoltathatók akár a kár keletkezésének helye, akár az anyavállalat bejegyzése vagy jelentős mértékű jelenlétének helye szerinti fórumon;

15.  felszólítja az ENSZ tagállamait, hogy védjék meg a tárgyalásokat az üzleti és más egyedi érdekekkel szemben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a dohányzás visszaszorításáról szóló WHO-keretegyezmény 5.3 cikkének példáját követve, többek között szigorú etikai szabályok révén az összeférhetetlenség és a etikátlan lobbizás megelőzése érdekében, és a tárgyalások résztvevőivel fenntartott iparági kapcsolatokkal kapcsolatos teljes átláthatóság előírása mellett;

16.  emlékeztet arra, hogy a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő megközelítést kell elfogadni, és különös figyelmet kell fordítani a veszélyeztetett csoportokra, például az őshonos népekre és a gyermekekre;

17.  emlékeztet arra, hogy a Parlament nyolc különböző állásfoglalásban fejezte ki egyöntetű támogatását a multilaterális OEIGWG mellett;

18.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU és a tagállamai aktívan részt vegyenek ebben a kormányközi folyamatban egy olyan munkacsoport létrehozása révén, amelyben részt vesz a Bizottság valamennyi érintett szervezeti egysége, az EKSZ, a Tanács emberi jogi munkacsoportja és a Parlament érintett bizottságai, a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvével összhangban;

19.  ismételten felhívja az Uniót és a tagállamokat arra, hogy ténylegesen és konstruktívan vegyenek részt e tárgyalásokban és az OEIGWG megbízásának teljesítésére irányuló kormányközi folyamatban; hangsúlyozza annak kiemelt fontosságát, hogy az EU konstruktívan hozzájáruljon egy kötelező szerződés megvalósításához az emberi jogok megsértésével kapcsolatos vállalati elszámoltathatóság és az ezzel összefüggő kihívások kezelése érdekében;

20.  felszólítja az ENSZ-tagállamokat annak biztosítására, hogy a szerződéshez vezető tárgyalásokat átlátható és konzultatív módon folytassák le, egyeztetve a szerződés által esetlegesen érintett jogosultak, köztük a civil társadalmi szervezetek és az áldozatok platformjainak széles körével; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy tárgyalási pozíciójukban általánosan érvényesítsenek egy, a nemekre vonatkozó érdemi megközelítést;

21.  felszólítja az EU-t, hogy gondoskodjon arról, hogy az EU emberi jogokra és demokráciára vonatkozó stratégiai keretével és cselekvési tervével kapcsolatos bármely felülvizsgálat vagy jövőbeli stratégiai dokumentum egyértelmű célkitűzéseket és mérhető referenciaértékeket tartalmazzon az ENSZ-szerződésről folyó tárgyalásokon való uniós részvételre vonatkozóan;

22.  úgy dönt, hogy továbbra is szorosan követi az OEIGWG tárgyalási folyamatát;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Külügyi Szolgálatnak.

(1) HL C 101., 2018.3.16., 19. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0230.
(3) https://ec.europa.eu/anti-trafficking/publications/european-commission-sector-guides-implementing-un-guiding-principles-business-and-hum-0_en
(4) http://fra.europa.eu/sites/default/files/fra_uploads/fra-2017-opinion-01-2017-business-human-rights_en.pdf
(5) http://www.etoconsortium.org/nc/en/main-navigation/library/maastricht-principles/?tx_drblob_pi1%5BdownloadUid%5D=23
(6) https://www.unglobalcompact.org/
(7) HL L 351., 2012.12.20., 1. o.
(8) HL L 330., 2014.11.15., 1. o.
(9) HL L 130., 2017.5.19., 1. o.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0066.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0494.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0448.
(13) HL C 298., 2018.8.23., 100. o.
(14) HL C 252., 2018.7.18., 62. o.
(15) HL C 337., 2018.9.20., 33. o.
(16) HL L 295., 2010.11.12., 23. o.
(17) HL C 99. E, 2012.4.3., 101. o.
(18) HL C 238., 2018.7.6., 57. o.
(19) HL C 224., 2018.6.27., 36. o.
(20) HL C 215., 2018.6.19., 125. o.
(21) HL C 101., 2018.3.16., 47. o.
(22) HL C 58., 2018.2.15., 209. o.
(23) HL C 399., 2017.11.24., 151. o.
(24)http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2017/578031/EXPO_STU(2017)578031_EN.pdf
(25) http://www.oecd.org/corporate/mne/48004323.pdf


A jemeni helyzet
PDF 146kWORD 54k
Az Európai Parlament 2018. október 4-i állásfoglalása a jemeni helyzetről (2018/2853(RSP))
P8_TA(2018)0383RC-B8-0444/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Jemenről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a jemeni humanitárius helyzetről szóló 2016. február 25-i(1) és 2017. június 15-i(2), illetve a jemeni helyzetről szóló 2015. július 9-i(3) és 2017. november 30-i(4) állásfoglalására,

–  tekintettel a Jemennel foglalkozó elismert nemzetközi és regionális szakértőkből álló ENSZ-csoport által 2018. augusztus 28-án közzétett, a jemeni emberi jogi helyzetről, többek között a 2014 szeptembere óta elkövetett jogsértésekről és visszaélésekről szóló jelentésre,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő), Federica Mogherini és Hrisztosz Sztilianidesz biztos a hudajdai legfrissebb fejleményekről szóló, 2018. június 13-i és a hudajdai légicsapásokról szóló, 2018. augusztus 4-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának a jemeni helyzetről szóló, 2018. szeptember 24-i éves jelentésére,

–  tekintettel a Tanács Jemenre vonatkozó 2018. június 25-i következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökének Jemenről szóló, 2018. március 15-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ-főtitkár Jemenért felelős különmegbízottjának 2018. szeptember 6-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Élelmezési Világprogram főigazgatójának 2018. szeptember 19-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának Jemenre vonatkozó határozataira, különösen a 2216 (2015), 2201 (2015) és 2140 (2014) számú határozatokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel negyedik évébe ért a Jemenben zajló konfliktus, és több mint 22 millió embernek van szüksége humanitárius támogatásra; mivel több mint 17 millió embert érint az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, ezen belül pedig több mint 8 millió azoknak a száma, akiket súlyosan érint az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, és akiket az éhezés veszélye fenyeget; mivel a konfliktus jelenlegi széttagoltsága egyértelműen az állam egységének erózióját mutatja; mivel a jemeni helyzet a térség stabilitására nézve is komoly kockázatokat hordoz magában;

B.  mivel a konfliktus 2015-ben kezdődött, amikor az Irán által támogatott húszi lázadók elűzték az ország nemzetközileg elismert elnökét, aki ezt követően egy Szaúd-Arábia által vezetett multinacionális koalíciót hívott be a lázadók és a velük szövetséges csapatok ellen;

C.  mivel 2017 novembere óta a szaúdiak vezette koalíció – a sürgős humanitárius és a krízis enyhítéséhez szükséges segélyek kivételével – blokádot vezetett be a húszik által ellenőrzött területeken; mivel az OCHA szerint a blokád kezdete óta Jemenbe tüzelőanyag-szükségletének csupán 21%-a és élelmiszer-importszükségletének 68%-a jutott el; mivel bizonyos esetekben a húszi lázadók megakadályozták az alapvető egészségügyi felszerelések, élelmiszerek és humanitárius segélyszállítmányok eljuttatását a kormány ellenőrzése alatt álló városokba;

D.  mivel 2018 júniusában a Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek vezette koalíció offenzívát indított Hudajda város elfoglalása céljából; mivel a Save the Children jelentése szerint a műveletnek több száz polgári áldozata volt; mivel Hudajda Jemen legfontosabb kikötővárosa, és az országba áramló létfontosságú élelmiszer- és humanitárius segélyek 70%-a itt halad át; mivel az ENSZ szerint 2018. június eleje óta közel 470 000 ember menekült el a hudajdai kormányzóságból; mivel egy, a Hudajda elleni újabb támadás pusztító következményekkel járna a polgári lakosság számára; mivel a konfliktusban részt vevő felek kötelesek lehetővé tenni és megkönnyíteni a humanitárius segélyek, így a túléléshez szükséges orvosságok, élelmiszerek és egyéb árucikkek gyors és akadálytalan áthaladását;

E.  mivel az ENSZ Jemenért felelős különmegbízottja, Martin Griffiths által irányított tűzszüneti tárgyalások az offenzíva ideiglenes leállítását eredményezték; mivel a Genfben zajló béketárgyalások megtartására irányuló legutóbbi kísérlet kudarca 2018. szeptember 7-én az ellenségeskedés kiújulásához vezetett; mivel az offenzíva kezdete óta a polgári áldozatok száma 164%-kal nőtt; mivel annak ellenére, hogy a nemzetközi közösség nyomást gyakorol a válság stabil és inkluzív politikai megoldása érdekében, a konfliktusban részes felek és azok regionális és nemzetközi támogatói, többek között Szaúd-Arábia és Irán képtelenek voltak tűzszünetet elérni vagy a helyzetet bármilyen módon rendezni, míg a harcok és a válogatás nélküli bombázások változatlanul folytatódnak;

F.  mivel 2018. augusztus 9-én a szaúdi vezetésű koalíció által elkövetett légicsapás az északi Szaada tartomány egyik piacterén egy iskolabuszt talált el, és több tucat embert ölt meg, köztük legalább 40, többségében 10 év alatti gyermeket; mivel e támadást két héttel később, augusztus 24-én a szaúdi vezetésű koalíció újabb légicsapása követte, amelyben 27 polgári személy – túlnyomórészt gyermek – veszítette életét, akik az ostrom alatt álló déli Hudajda városban uralkodó erőszak elől menekültek;

G.  mivel a szaúdi irányítású kampány és az intenzív légibombázások, többek között sűrűn lakott területek ellen válogatás nélkül indított támadások súlyosbítják a háború humanitárius következményeit; mivel a háborús jog tiltja a polgári személyek és polgári célpontok, például iskolák és kórházak elleni önkényes és válogatás nélküli támadásokat; mivel a független, elismert nemzetközi és regionális szakértőkből álló csoport (GEE) megállapításai szerint e támadások háborús bűncselekményeknek minősülhetnek, és elkövetőiket e bűncselekmények miatt bíróság elé lehet állítani; mivel a szaúdi vezetésű koalíció által az állítólagos jemeni háborús bűncselekményekkel kapcsolatos vizsgálatok nélkülözték a hitelességet, és nem biztosították a jogorvoslatot a polgári áldozatok számára;

H.  mivel 2015 márciusa óta több mint 2 500 gyermek vesztette életét, több mint 3 500 gyermek vált rokkanttá vagy sérült meg, és a fegyveres erők egyre több gyermeket toboroznak a helyszínen; mivel a jelenlegi ellenségeskedések a nőket és a gyermekeket különösen súlyosan érintik; mivel az UNICEF szerint közel kétmillió gyermek nem jár iskolába, ami jemeni gyermekek egész nemzedékének jövőjét veszélyezteti, minthogy az oktatáshoz nem vagy csak korlátozottan férnek hozzá, ami kiszolgáltatottabbá teszi őket a hadseregbe való besorozásnak és a szexuális és nemi alapú erőszaknak;

I.  mivel 2018 augusztusában az ENSZ emberi jogi főbiztosa által összeállított jelentés megállapította, hogy „alapos okkal feltételezhető”, hogy a jemeni konfliktusban részt vevő valamennyi fél háborús bűncselekményeket követhetett el; mivel a konfliktus mindkét oldalán lévőket azzal vádolják, hogy nehézfegyvereket vetettek be beépített, illetve sűrűn lakott területeken, többek között kórházakra és egyéb, nem katonai létesítményekre mértek légicsapásokat;

J.  mivel a háború az infrastruktúra lerombolásához és Jemen gazdaságának összeomlásához vezetett, és széles körben zavart okozott az alapvető árucikkek beszerzése, valamint a közüzemi és közegészségügyi szolgáltatások, illetve a tiszta ivóvízzel történő ellátás terén; mivel 1,4 millió, nem a hadseregben dolgozó jemeni közalkalmazott bérének rendszeres folyósítása 2016 végén megszűnt;

K.  mivel az ENSZ-járatok nemzetközi média és emberi jogi szervezetek általi igénybe vételének megakadályozása gátolja a jemeni helyzetről szóló független tudósítást, és hozzájárul a konfliktus globális szintű mellőzéséhez;

L.  mivel a konfliktus kezdete óta exponenciálisan nőtt a nemi alapú szexuális erőszak; mivel a büntető igazságszolgáltatási rendszerben a szexuális és nemi alapú erőszak kezelésére a már amúgy is korlátozottan rendelkezésre álló kapacitás összeomlott, és nem végeztek vizsgálatokat olyan gyakorlatokkal kapcsolatban, mint például a nők elrablása és megerőszakolása, vagy az ezzel való fenyegetés abból a célból való alkalmazása, hogy az elkövetők a nők családjától és közösségétől pénzt zsaroljanak ki;

M.  mivel az emberijog-védőket a konfliktusban részt vevő valamennyi fél folyamatosan zaklatja, fenyegeti, illetve ellenük lejárató kampányt folytat; mivel az emberijog-védőket, az újságírókat és aktivistákat nemi hovatartozásuk alapján elnyomás fenyegeti;

N.  mivel a húszi de facto hatóságok rendszeresen zaklatnak emberijog-védőket, újságírókat és vallási kisebbségeket, önkényes és visszaélésszerű letartóztatásokhoz, valamint erőszakos eltüntetésekhez és kínzásokhoz folyamodnak velük szemben; mivel 24, a bahá’í kisebbséghez tartozó jemenivel – köztük egy gyermekkel – szemben csupán hitük és békés fellépéseik miatt olyan vádeljárás indult, amely halálbüntetéssel végződhet;

O.  mivel a húszi lázadókat azzal vádolják, hogy Taiz, Jemen harmadik legnagyobb városának ostroma tömeges civil áldozatokat követelt; mivel a kormány ellenőrzése alatt álló területeken anyagháborút folytattak a polgári lakosság ellen; mivel tiltott gyalogsági aknákat is bevetettek és gyermekeket toboroztak;

P.  mivel Kamel Dzsendubi, a 2018. augusztus 28-án a jemeni emberi jogi helyzetről az Emberi Jogi Tanács elé jelentést terjesztő GEE elnöke ellen lejárató kampány folyik, amelynek célja a GEE megfélemlítése és megállapításaival kapcsolatban kételyek ébresztése;

Q.  mivel Jemen aláírta a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát, de még nem ratifikálta azt; mivel a Római Statútum több rendelkezése, beleértve a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos rendelkezéseket is, a nemzetközi szokásjogot tükrözi;

R.  mivel 2018 februárjában Oroszország megvétózta az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatát, amely kiemelte a konfliktusban való iráni részvételt;

S.  mivel az Irán által támogatott húszi lázadók ellen nemzetközi fegyverembargó van érvényben, és a fegyverkivitelről szóló 18. éves uniós jelentés szerint az EU tagállamai a konfliktus eszkalációja óta továbbra is engedélyezik a Szaúd-Arábiába irányuló fegyverszállítást, megsértve ezzel a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló, 2008. december 8-i 2008/944/KKBP közös álláspontját(5); mivel az elmúlt évben egyes uniós tagállamok részben vagy teljesen felfüggesztették a Szaúd-Arábiába és az Egyesült Arab Emírségekbe irányuló fegyverszállítást; mivel a Parlament több ízben felhívta az alelnököt/főképviselőt, hogy a 2008/944/KKBP közös állásponttal összhangban kezdeményezze a Szaúd-Arábia elleni uniós fegyverembargót;

T.  mivel az Egyesült Államok erői által Jemenben végrehajtott támadások nagyrészt halálos áldozatokat követelő dróntámadások; mivel az arra vonatkozó döntéseket, hogy bizonyos embereket felvesznek a drónműveletek célpontjainak listájára, gyakran bírósági végzés vagy határozat nélkül hozzák meg; mivel az egyes személyek célpontnak való kijelölése és ezt követő likvidálása bizonyos körülmények között bírósági eljárás nélküli kivégzésnek tekinthető;

U.  mivel a jemeni háború lehetőséget teremtett a szélsőséges csoportok – így az Arab-félszigeten jelen lévő al-Kaida – számára a terjeszkedésre, amelyek ezáltal a tágabb térséget is fenyegetik; mivel a tágabb térségben és azon túl a szélsőségesség és az erőszak elleni nemzetközi erőfeszítések, valamint a Jemenen belüli béke és stabilitás szempontjából egyaránt döntő fontosságú, hogy Jemen megfelelően működő kormánnyal rendelkezzen, stabil és biztonságos legyen;

V.  mivel a tágabb térség stabilitása létfontosságú az EU számára; mivel az Unió elkötelezte magát egy átfogó és stratégiai megközelítés mellett, amely minden érintett regionális szereplőt magában foglal; mivel az Unió és az egész nemzetközi közösség számára prioritásnak kell lennie, hogy az ENSZ-békekezdeményezés égisze alatt sikerüljön politikai megoldást találni a jemeni konfliktusra;

W.  mivel az Unió továbbra is elkötelezett amellett, hogy minden jemeni rászoruló számára életmentő segítséget biztosítson; mivel ugyanakkor az EU osztja az ENSZ és más donorok aggályait a humanitárius tér folyamatos szűkülésével kapcsolatban; mivel 2015-től napjainkig az EU több mint 233 millió EUR összegű humanitárius finanszírozást biztosított Jemen számára;

1.  a leghatározottabban elítéli a Jemenben folyó erőszakot és a polgári lakosság és infrastruktúra ellen irányuló támadásokat; hangsúlyozottan hangot ad azon aggodalmának, hogy a konfliktus a jelenlegi egyik legsúlyosabb humanitárius, politikai és gazdasági válsággá fajul; emlékezteti valamennyi érintett felet és azok regionális és nemzetközi támogatóit arra, hogy a polgári személyek és infrastruktúra, többek között a kórházak és az orvosi személyzet, a vízellátó rendszerek, kikötők, repülőterek és piacok elleni célzott támadások a nemzetközi jog súlyos megsértésének minősülnek;

2.  mélységes sajnálatát fejezi ki a konfliktus során kioltott emberéletek és a harcok következtében a térségben rekedt személyek szenvedése miatt, és részvétét fejezi ki az áldozatok családjának; megerősíti, hogy továbbra is elkötelezett Jemen és a jemeni nép támogatása mellett;

3.  felszólítja a konfliktusban részes valamennyi felet az ellenségeskedések haladéktalan felfüggesztésére; felszólítja Szaúd-Arábiát és a többi érintett szereplőt, hogy szüntessék meg a Jemen elleni blokádot: felszólítja a közvetlenül vagy közvetetten érintett államokat és érdekelt szereplőket, beleértve Iránt is, hogy a lehető legnagyobb nyomást gyakorolják valamennyi félre annak érdekében, hogy törekedjenek a konfliktus deeszkalációjára, valamint arra, hogy haladéktalanul szüntessék be a helyszínen jelen lévő katonai szereplők számára közvetlenül vagy közvetetten nyújtott politikai, katonai és pénzügyi támogatást;

4.  hangsúlyozza, hogy csak a konfliktus politikai, inkluzív és tárgyalásos megoldása képes helyreállítani a békét, és megőrizni Jemen egységét, szuverenitását, függetlenségét és területi integritását; felhívja valamennyi nemzetközi és regionális szereplőt, hogy konstruktívan működjenek együtt a jemeni felekkel annak érdekében, hogy lehetővé váljon a konfliktus deeszkalációja és tárgyalásos rendezése;

5.  támogatja az ENSZ főtitkára Jemenért felelős különmegbízottja, Martin Griffiths a politikai folyamat újraindításáért tett erőfeszítéseit; tudomásul veszi az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 2018. szeptember 11-i nyilatkozatát, miszerint „annak ellenére, hogy az egyik fél nem volt jelen a múlt héten Genfben megtartott konzultációkon, és azok nem a tervek szerint haladtak, a jemeni nép és a nemzetközi közösség szilárd és egyértelmű támogatásával sikerült újraindítani a politikai folyamatot”; üdvözli Griffiths úr Szanaa városába tett, 2018. szeptember 16-i látogatását; kéri, hogy a különmegbízott kapjon teljes és akadálytalan hozzáférést Jemen területének valamennyi részéhez; felhívja az alelnököt/főképviselőt és valamennyi uniós tagállamot, hogy biztosítsák Griffiths urat politikai támogatásukról annak érdekében, hogy tárgyalások útján, minden fél részvételével megoldás szülessen;

6.  a leghatározottabban elítél minden terrortámadást; mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egyre nagyobb mértékben vannak jelen Jemenben a bűnözői és terroristacsoportok, többek között az AQAP és az ISIS/Dáis; felhívja a konfliktusban részt vevő feleket, hogy határozottan lépjenek fel az ilyen csoportok ellen; elítéli a külföldi harcosok jelenlétét, és kéri valamennyi ilyen harcos Jemenből való kivonását;

7.  felszólítja a konfliktusban érintett feleket, hogy haladéktalanul és korlátlanul tegyék lehetővé a humanitárius hozzáférést a konfliktus által érintett területekhez a rászoruló lakosság segítése érdekében; felhívja a Tanácsot és az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2216(2015). sz. határozatát végrehajtva azonosítsák azokat a személyeket, akik akadályozzák a humanitárius segítség Jemenbe való eljuttatását, és szabjanak ki célzott szankciókat velük szemben;

8.  rámutat, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa kiemelte, hogy támogatja az ENSZ szállítmányellenőrző mechanizmusát (UNVIM), valamint hogy az EU teljes mértékben támogatja az UNVIM folytatását, valamint megbízatásának teljes és akadálytalan végrehajtását;

9.  felhívja a feleket, hogy haladéktalanul vessenek véget a véleménynyilvánítás szabadsága elleni valamennyi támadásnak, továbbá hogy engedjék szabadon az összes újságírót és emberijog-védőt, akiket kizárólag azért tartanak fogva, mert emberi jogaikat gyakorolták; felhívja a feleket, hogy hagyjanak fel a nemzetközi média és a humanitárius személyzet a konfliktussal kapcsolatos munkájának akadályozásával;

10.  felhívja a konfliktusban részt vevő feleket, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog állítólagos megsértéseinek eseteivel kapcsolatban a nemzetközi normáknak megfelelő, hatékony, pártatlan és független vizsgálatokra kerüljön sor; mélységes aggodalmának ad hangot a vallás vagy meggyőződés szabadságának megtagadásáról – és annak részeként hátrányos megkülönböztetésről, jogellenes fogva tartásokról és erőszak alkalmazásáról, az emberi jogokkal való, a nemzetközi normákat megsértő visszaélésről, beleértve a nők, férfiak, lányok és fiúk elleni szexuális és egyéb erőszakot, – beszámoló híradások miatt;

11.  felszólítja a konfliktusban érintett valamennyi felet, hogy vessenek véget a gyermekek toborzásának és katonákként való alkalmazásának, illetve az ellenük a vonatkozó nemzetközi jog és normák áthágásával elkövetett egyéb súlyos jogsértéseknek; felszólítja valamennyi felet, hogy engedjék szabadon a már besorozott gyermekeket, és működjenek együtt az ENSZ-szel rehabilitációjuk és közösségükbe való visszailleszkedésük érdekében; támogatja az UNICEF létfontosságú jemeni munkáját;

12.  felhívja a húszi ellenőrzés alatt álló területen, Szanaa városában működő szakosított büntetőbíróságot, hogy mentse fel és engedje szabadon Asmaa al-Omeissy-t, Saeed al-Ruwaedet és Ahmed Bawazeert, akiket rendkívül tisztességtelen eljárást követően erőszakkal ismeretlen helyre hurcoltak, megkínozta és halálra ítéltek, mivel állítólag ellenséges országnak nyújtottak segítséget;

13.  felhívja a szanaai szakosított büntetőbíróságot, hogy haladéktalanul engedje szabadon a bahá’í hit 25 követőjét, akiket vallásuk békés gyakorlása miatt jelenleg fogva tartanak, és akiket olyan cselekményekkel vádolnak, amelyek halállal büntethetők;

14.  emlékezteti a konfliktusban részes valamennyi felet, hogy a nemzetközi jog értelmében az általuk elkövetett bűncselekmények miatt felelősségre vonhatók; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a feltételezett elkövetőket felelősségre vonják, nevezetesen az ilyen jogsértésekkel gyanúsított egyének, csoportok vagy szervezetek nemzeti vagy nemzetközi büntetőeljárás alá vonása révén vagy az egyetemes joghatóság elvének alapján és azáltal, hogy rendőrségi vizsgálatot indítanak a Jemenben elkövetett, atrocitásokkal járó bűncselekmények állítólagos elkövetői ellen, illetve bíróság elé állítják őket;

15.  üdvözli az ENSZ elismert nemzetközi és regionális szakértőkből álló csoportjának (GEE) Jemennel kapcsolatos munkáját, és teljes szolidaritását fejezi ki annak elnökével, Kamel Dzsendubival; üdvözli az ENSZ emberi jogi főbiztosának 2018. szeptember 24-i, a jemeni helyzetről szóló éves jelentését, amelyben az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa úgy határozott, hogy újabb egy éves időszakra meghosszabbítja a GEE megbízatását, amely az Emberi Jogi Tanács engedélyével megújítható, hogy az magában foglalja a Jemenben elkövetett háborús bűncselekmények és emberiesség elleni bűncselekmények bizonyítékainak gyűjtését annak érdekében, hogy az említett jogsértések elkövetőit büntetőeljárás alá vonják és megbüntessék; kéri, hogy a jemeni helyzet ügyét utalják a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elé; nyomatékosan felszólítja Jement, hogy csatlakozzon az ICC-hez, ami az ENSZ Biztonsági Tanácsának beavatkozása hiányában lehetővé tenné a konfliktus során elkövetett bűncselekmények felelőseinek bíróság elé állítását;

16.  felszólítja az Európai Uniót és valamennyi tagállamot, hogy az ENSZ valamennyi releváns szerve, különösen az Emberi Jogi Tanács keretén belül nyújtsanak koherens, azonnali és hatékony támogatást a GEE számára;

17.  nyomatékosan kéri a Tanácsot, az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy lépjenek fel a törvénytelen – többek között drónok bevetésével történő – kivégzésekkel szemben, erősítsék meg az EU pozícióját a nemzetközi jog alapján, és biztosítsák, hogy a tagállamok ne hajtsanak végre és ne segítsenek elő halálos áldozatokat követelő jogellenes műveleteket, illetve más módon se vegyenek részt ilyenekben; sürgeti a Tanácsot, hogy fogadjon el közös álláspontot a fegyveres drónok használatáról;

18.  felszólítja az EU-t, hogy az Emberi Jogi Tanács soron következő ülésén vesse fel az olyan országok tagságának kérdését, amelyek emberi jogokkal kapcsolatos gyakorlata erőteljesen megkérdőjelezhető;

19.  sürgeti a főképviselőt/alelnököt, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy folytassák a régió országaival az emberi jogokról és az alapvető szabadságokról megnyitott párbeszédet; kifejezi készségét arra, hogy konstruktív és nyílt párbeszédet folytasson a régió országainak hatóságaival nemzetközi emberi jogi kötelezettségvállalásaik teljesítéséről; felhív az igazságügyi és jogi kérdésekkel kapcsolatos szakértelem cseréjére az egyéni jogok védelmének a régió országaiban történő megerősítése érdekében;

20.  felhívja a Tanácsot, hogy ténylegesen ösztönözze a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását, amint az a vonatkozó uniós iránymutatásokban szerepel; megismétli, hogy valamennyi uniós tagállamnak szigorúan alkalmaznia kell a 2008/944/KKBP közös álláspontban megállapított szabályokat; e tekintetben emlékeztet a jemeni helyzetre vonatkozó, 2016. február 25-i és 2017. november 30-i parlamenti állásfoglalásra; ezzel összefüggésben felhívja valamennyi uniós tagállamot, hogy tartózkodjon a fegyverek és mindennemű katonai felszerelés Szaúd-Arábiának, az Egyesült Arab Emírségeknek és a nemzetközi koalíció bármely tagjának, illetve a jemeni kormánynak és a konfliktus bármely egyéb résztvevőjének való értékesítésétől;

21.  tiltakozik az ellen, hogy a szaúdi vezetésű koalíció légicsapásaival megsemmisíti a jemeni kulturális örökséget, többek közt Szanaa óvárosát és Zabid történelmi városát; sajnálatát fejezi ki, és emlékeztet a koalíció e pusztításért viselt felelősségére, valamint hangsúlyozza, hogy a koalíciót az ilyen cselekményekért is felelősségre fogják vonni; felhívja az ENSZ főtitkárát, hogy a jemeni konfliktus által fenyegetett valamennyi kulturális helyszín védelmének kérdését terjessze a Biztonsági Tanács elé az üggyel kapcsolatos állásfoglalás elfogadása céljából;

22.  üdvözli az ENSZ Jemenre vonatkozó 2018. évi humanitárius reagálási tervét és a jemeni humanitárius válsággal kapcsolatos 2018. évi magas szintű adományozói konferenciát, amelyen a nemzetközi adományozók több mint kétmilliárd USD-t ajánlottak fel; sajnálatának ad ugyanakkor hangot amiatt, hogy Jemen esetében még finanszírozási hiány áll fenn; üdvözli, hogy az Unió elkötelezett amellett, hogy segítséget nyújtson a jemeni konfliktus által sújtott lakosságnak, és 107,5 millió eurót ajánlott fel; felhívja valamennyi adományozót, hogy a felajánlott összegeket mielőbb folyósítsa; üdvözli, hogy az Unió továbbra is nyújt fejlesztési segélyt Jemennek, elsőbbségben részesítve az ország stabilizálását célzó beavatkozásokat, valamint hogy stabil területeken együttműködik majd a helyi hatóságokkal az ellenálló képesség javítása, az alapvető szolgáltatások biztosításának támogatása és a közösségek fenntartható megélhetésének elősegítése érdekében;

23.  fenntartja magának a jogot, hogy a tárgyaláson alapuló megoldás megtalálásáig újra megfontolja az ügyet; javasolja, hogy Emberi Jogi Albizottsága kövesse nyomon a jemeni emberi jogi fejleményeket, és készítsen jelentést az országban elkövetett emberi jogi és polgári jogi jogsértésekről;

24.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az Öböl-menti Együttműködési Tanács főtitkárának, az Arab Államok Ligája főtitkárának, valamint Jemen kormányának.

(1) HL C 35., 2018.1.31., 142. o.
(2) HL C 331., 2018.9.18., 146. o.
(3) HL C 265., 2017.8.11., 93. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0473.
(5) HL L 335., 2008.12.13., 99. o.


A vámcsalások elleni küzdelem és az Unió saját forrásainak védelme
PDF 130kWORD 46k
Az Európai Parlament 2018. október 4-i állásfoglalása a vámcsalások elleni küzdelemről és az Unió saját forrásainak védelméről (2018/2747(RSP))
P8_TA(2018)0384B8-0400/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Csalás Elleni Hivatal 2016. évi tizenhetedik jelentésére,

–  tekintettel az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló, 2017. július 5-i (EU) 2017/1371 európai parlament és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel az Európai Ügyészség létrehozásával kapcsolatos megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló, 2017. október 12-i (EU) 2017/1939 tanácsi rendeletre(2) és a Hollandiának az Európai Ügyészség létrehozásával kapcsolatos megerősített együttműködésben való részvétele megerősítéséről szóló, 2018. augusztus 1-jei (EU) 2018/1094 bizottsági határozatra(3), valamint a Máltának az Európai Ügyészség létrehozásával kapcsolatos megerősített együttműködésben való részvétele megerősítéséről szóló, 2018. augusztus 7-i (EU) 2018/1103 bizottsági határozatra(4),

–  tekintettel az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5), valamint a kapcsolódó felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusokra,

–  tekintettel a héára vonatkozó cselekvési tervről szóló, 2016. április 7-i bizottsági közleményre (COM(2016)0148),

–  tekintettel az Európai Számvevőszéknek „A Közösségen belüli héacsalás kezelése: fokozottabb fellépésre van szükség” című, 2016. március 3-i 24/2015. sz. különjelentésére,

–  tekintettel a 42. vámeljárásra, amely az egyik tagállamba behozott árukra héamentességet ír elő, amennyiben azokat később egy másik tagállamba szállítják,

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. május 26-i 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozatra(6),

–  tekintettel az Európai Számvevőszéknek az „Importeljárások: a jogszabályi keretek hiányosságai és a nem kellően eredményes végrehajtás hátrányos hatással vannak az Unió pénzügyi érdekeire” című, 2017. december 5-i 19/2017. sz. különjelentésére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság által benyújtott állásfoglalási indítványra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Unió hagyományos saját forrásai, amelyek elsősorban az Unión kívülről érkező importra kivetett vámból és a cukorilletékekből állnak, az Unió saját forrásainak kb.12,8%-át teszik ki;

B.  mivel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) 2017 elején egy egyesült királyságbeli vámcsalási ügyben vizsgálatot folytatott, amelynek fő következtetéseit az OLAF 2017. évi tevékenységi jelentése tartalmazza;

C.  mivel az OLAF számításai szerint a Kínából az Egyesült Királyságon keresztül 2013 és 2016 között importált ruhaneműhöz és cipőhöz kapcsolódóan az uniós költségvetés saját forrásait 1,987 milliárd EUR értékű kiesés érte;

D.  mivel összehasonlításképpen az OLAF 2016-ban összesen 631,1 millió EUR összegű forrás visszakövetelését ajánlotta az általa lefolytatott 272 vizsgálat eredményeképpen;

E.  mivel a szóban forgó csalás esetében alulértékelésről van szó, ugyanis az importőrök a vámok és a kapcsolódó adók kijátszásával profitra tehetnek szert, és sokkal kevesebbet fizetnek, mint jogszerűen kellene;

F.  mivel a vizsgálat jelentős héacsalást is feltárt az Egyesült Királyságon keresztül érkező importtal kapcsolatban, amelynek során a héa megfizetésének felfüggesztésével, az úgynevezett 42. számú vámeljárással éltek vissza; mivel ezen kiesések – amelyek az uniós költségvetés számára is kiesést jelentenek – teljes összege a becslések szerint 3,2 milliárd EUR-t tesz ki a 2013 és 2016 közötti időszakra;

G.  mivel az OLAF pénzügyi ajánlást fogalmazott meg a Bizottság Költségvetési Főigazgatóságának, igazgatási ajánlást a Bizottság Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóságának, valamint igazságügyi ajánlást a Crown Prosecution Service (Királyi Ügyészség) számára, hogy indítson bírósági eljárást azok ellen, akik csalás útján kijátsszák a vámokat, illetve akik tudatosan részt vesznek e bűncselekményből származó bevétel tisztára mosásában;

H.  mivel az OLAF jelenleg vizsgálatot folytat egy új vám-alulértékelési ügyben, amelyben a görögországi pireuszi kikötő érintett, és amely jelentős kiesést jelent az uniós források számára, és amely miatt Olaszország több tízmillió EUR összegű be nem fizetett héabevételtől esett el, bár a vizsgálat még tart, és a végső összeg ezért jóval nagyobb is lehet;

I.  mivel az egyesült királyságbeli és a görögországi ügyek messze nem tekinthetők elszigetelt eseteknek, és fellépések megtételét kellene magukkal vonniuk;

J.  mivel az Európai Számvevőszék rámutatott arra, hogy a tagállamok nem rendelkeznek a vámellenőrzések összehangolt és szabványos alkalmazásával, és ez arra ösztönözheti a csalókat, hogy a leggyengébb láncszemet választva csalárd behozatalokat valósítanak meg;

1.  üdvözli a Bizottság által 2018. március 8-án elindított kötelezettségszegési eljárást az egyesült királyságbeli vámcsalási ügy nyomon követéseként;

2.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon meg minden szükséges intézkedést az EU be nem szedett saját forrásainak behajtására, így szerezve bevételt az uniós költségvetés számára;

3.  felszólítja az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóságot, hogy lépjen fel a 42. számú vámeljárással való jövőbeli visszaélés megelőzése érdekében;

4.  kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az OLAF ajánlásait és készítsen jelentést az ügyről, valamint sajnálja, hogy a pénzeszközök visszafizettetése akár 10 évig is eltarthat;

5.  sürgeti a Bizottságot egyrészt annak biztosítására, hogy a tagállamok teljes mértékben megfeleljenek a 2016. május 1-jén hatályba lépett Uniós Vámkódex rendelkezéseinek, másrészt az esetleg zavart keltő rendelkezések egyértelműsítésére; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a vámhatóságok úgy szervezzék meg az általuk alkalmazott közös szabályokat, hogy a csalásokat, ideértve a körhintacsalásokat is, hatékonyan meg tudják előzni, az ellenőrzéseket pedig fokozni tudják a kikötőknél, repülőtereken, országhatárokon és az interneten;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy járuljon hozzá az EU váminformációs rendszerének elkészültéhez és pénzügyi fenntarthatóságához;

7.  felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki módszertant, amelynek révén 2019-től kezdve időszakos becsléseket készíthet a vámbevétel-kiesésekről, és félévente tegyen jelentést az ügyről a Parlamentnek;

8.  felszólítja a Tanácsot, hogy érjen el gyors megállapodást a Parlamenttel a vámjogszabályok megsértésére és a vámjogi szankciókra vonatkozó uniós jogi keretről annak érdekében, hogy összehangolt adminisztratív szankciókat lehessen bevezetni és egyforma kritériumokat lehessen alkalmazni a jogsértések során; emlékeztet, hogy a Parlament már 2016 októberében elfogadta az álláspontját; kéri a Bizottságot, hogy segítse elő e megállapodást;

9.  sajnálja, hogy nem minden uniós tagállam járult hozzá ahhoz, hogy az Európai Ügyészség részét képezze;

10.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb zárják le a végleges héarendszer végrehajtására irányuló erőfeszítésekről folytatott megbeszéléseiket, amelyek a héabeszedések és -kifizetések módjának EU-szerte történő harmonizálására irányulnak többek között a csalások elkerülése érdekében;

11.  felhívja a Bizottságot cselekvési terv kidolgozására annak biztosítása érdekében, hogy a hozzáadottérték-adóra vonatkozó szabályok valamennyi tagállamban maradéktalanul és kellő időben végrehajtásra kerüljenek, eképpen gondoskodva az e forrásból származó uniós saját források fenntarthatóságáról;

12.  felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a vámhatósági feladatok nemzeti szintről uniós szintre történő áthelyezését annak szavatolása tekintetében, hogy az áruk Unióba történő belépésének valamennyi helyszínén összehangolt vámkezelésre kerüljön sor, nyomon lehessen követni a vámigazgatások teljesítményét és tevékenységeit, valamint be lehessen gyűjteni és fel lehessen dolgozni a vámeljárásokra vonatkozó adatokat;

13.  támogatja az 1294/2013/EU rendelet(7) (Vám 2020) célkitűzéseit, amelyek között szerepel a vámhatóságok támogatása az Unió és a tagállamok pénzügyi és gazdasági érdekeinek védelmében, ideértve a csalás elleni küzdelmet is; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak megfelelő intézkedéseket kell hoznia annak biztosítása érdekében, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme a csalással szemben alkalmazott megelőző intézkedések révén biztosított legyen;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak.

(1) HL L 198., 2017.7.28., 29. o.
(2) HL L 283., 2017.10.31., 1. o.
(3) HL L 196., 2018.8.2., 1. o.
(4) HL L 201., 2018.8.8., 2. o.
(5) HL L 269., 2013.10.10., 1. o.
(6) HL L 168., 2014.6.7., 105. o.
(7) HL L 347., 2013.12.20., 209. o.

Jogi nyilatkozat