Index 
Elfogadott szövegek
2018. november 14., Szerda - StrasbourgIdeiglenes kiadás
Időközi jelentés a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről – A Parlament álláspontja a megállapodás érdekében
 Állami támogatási szabályok: az állami támogatások új fajtái*
 Fegyverkivitel: A 2008/944/KKBP közös álláspont végrehajtása
 A versenyhatóságok helyzetének megerősítése és a belső piac megfelelő működésének biztosítása ***I
 Európai Elektronikus Hírközlési Kódex ***I
 Az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete ***I
 Az új nehézgépjárművek CO2-kibocsátási előírásai ***I
 A demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó átfogó mechanizmus iránti igény
 Az EU–Grúzia társulási megállapodás végrehajtása
 Az EU–Moldova társulási megállapodás végrehajtása

Időközi jelentés a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről – A Parlament álláspontja a megállapodás érdekében
PDF 971kWORD 104k
Állásfoglalás
Függelék
Függelék
Függelék
Függelék
Az Európai Parlament 2018. november 14-i állásfoglalása a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról – a Parlament álláspontja a megállapodás érdekében (COM(2018)0322 – C8-0000/2018 – 2018/0166R(APP))
P8_TA-PROV(2018)0449A8-0358/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 311., 312. és 323. cikkére,

–  tekintettel a „Modern költségvetés a polgárainak védelmet, biztonságot és lehetőségeket nyújtó Unió számára – A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret” című, 2018. május 2-i bizottsági közleményre (COM(2018)0321),

–  tekintettel a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendeletre irányuló, 2018. május 2-i bizottsági javaslatra (COM(2018)0322) és az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2018. május 2-i bizottsági javaslatokra (COM(2018)0325, COM(2018)0326, COM(2018)0327 és COM(2018)0328),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló intézményközi megállapodásra irányuló, 2018. május 2-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0323),

–  tekintettel a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az Unió költségvetésének védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2018. május 2-i bizottsági javaslatra (COM(2018)0324),

–  tekintettel a következő többéves pénzügyi keretről: a Parlament 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló álláspontjának előkészítéséről és az Európai Unió saját forrásai rendszerének reformjáról szóló, 2018. március 14-i állásfoglalásokra(1),

–  tekintettel a 2021–2027. évi többéves pénzügyi keretről és saját forrásokról szóló, 2018. május 30-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Párizsi Megállapodás Európai Parlament általi, 2016. október 4-i(3) és Tanács általi, 2016. október 5-i(4) megerősítésére,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2015. szeptember 25-i, „Alakítsuk át világunkat: A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című 70/1. sz. határozatára, amely 2016. január 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel az EU arra vonatkozó közös kötelezettségvállalására, hogy a hivatalos fejlesztési támogatásra (ODA) fordítandó összeget a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 0,7%-ára emeli a 2015 utáni időszakra szóló menetrend keretein belül;

–  tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság időközi jelentésére, a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményeire, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság módosítások formájában megfogalmazott álláspontjára, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság véleményeire, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság módosítások formájában megfogalmazott álláspontjára (A8-0358/2018),

A.  mivel az EUMSZ. 311. cikkének értelmében az Uniónak biztosítania kell a célkitűzései eléréséhez és politikái véghezviteléhez szükséges eszközöket;

B.  mivel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó jelenlegi többéves pénzügyi keret most először mind a kötelezettségvállalások, mind a kifizetési előirányzatok tekintetében az elődjéhez képest alacsonyabb szinten került meghatározásra; mivel a többéves pénzügyi keret és az ágazati jogalkotási aktusok késői elfogadása rendkívül negatívan befolyásolta az új programok végrehajtását;

C.  mivel hamar igazolást nyert, hogy a többéves pénzügyi keret alkalmatlan az olyan válsághelyzetekre, új nemzetközi kötelezettségvállalásokra és új politikai kihívásokra való reagálásra, amelyeket az elfogadásakor nem vettek figyelembe és/vagy amelyek nem voltak előre láthatók; mivel a szükséges finanszírozás biztosítására való törekvés miatt a többéves pénzügyi keret már elérte határait, aminek eredményeképpen a rendelkezésre álló tartalékkeretek kimerülését követően eddig nem tapasztalt mértékben igénybevételre kerültek a rugalmassági rendelkezések és a különleges eszközök; mivel a kutatásra és az infrastruktúrákra irányuló, magas prioritású uniós programok költségvetése az elfogadásukat követő mindössze két év után már csökkentésre került;

D.  mivel a többéves pénzügyi keret 2016 végén megkezdett félidős felülvizsgálatának sikerült kiterjesztenie a meglévő rugalmassági rendelkezésekben rejlő lehetőségeket, azonban nem sikerült felülvizsgálnia a többéves pénzügyi keret felső határait; mivel ezt a felülvizsgálatot mind a Tanács, mind a Parlament pozitívan értékelte;

E.  mivel az új többéves pénzügyi keret létrehozása kritikus jelentőségű lesz az Unió 27 tagállama számára, mert lehetővé fogja tenni egy közös, hosszú távú jövőkép elfogadását, és a jövőbeli politikai prioritások meghatározását, valamint az Unió számára ezek megvalósítását; mivel a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretnek biztosítania kell az Unió számára a fenntartható gazdasági növekedés, a kutatás és az innováció serkentéséhez, a fiatalok szerepvállalalásának előmozdításához, a migrációs kihívások hatékony kezeléséhez, a munkanélküliség, a tartós szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemhez, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió további megerősítéséhez, a fenntarthatóság, a biológiai sokféleség csökkenése és az éghajlatváltozás kezeléséhez, az EU biztonságának és védelmének megerősítéséhez és külső határainak védelméhez, valamint a szomszédos országok támogatásához szükséges forrásokat;

F.  mivel azon globális kihívások fényében, melyeket a tagállamok nem tudnak önállóan kezelni, lehetővé kellene tenni az európai közjavak elismerését és azon területek értékelését, ahol az európai költségvetés hatékonyabb lenne a nemzetinél, hogy a megfelelő pénzügyi forrásokat uniós szintre utalják át, ezáltal erősítve az Unió stratégiai jelentőségét anélkül, hogy szükségszerűen emelkedne a teljes állami kiadás összege;

G.  mivel 2018. május 2-án a Bizottság a 2021–2027 közötti időszakra és az EU saját forrásaira vonatkozó jogalkotási javaslatokat nyújtott be, melyeket új EU-s programok és eszközök létrehozására irányuló jogalkotási javaslatok követtek;

1.  hangsúlyozza, hogy a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretnek biztosítania kell az Unió arra irányuló felelősségét és képességét, hogy kezelje a felmerülő igényeket, az új kihívásokat és nemzetközi kötelezettségvállalásokat, továbbá megvalósítsa politikai prioritásai és célkitűzéseit; rámutat a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret alulfinanszírozásához kapcsolódó súlyos problémákra, és megismétli, hogy el kell kerülni, hogy a korábban elkövetett hibák megismétlődjenek; ez azáltal valósulhat meg, hogy a következő hétéves időszakban egy erős és hiteles, a polgárok javát szolgáló uniós költségvetést kell biztosítani a kezdetektől fogva;

2.  úgy véli, hogy a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről és az EU saját forrásainak rendszeréről szóló bizottsági javaslatok a jövőbeli tárgyalások kiindulópontjaként szolgálnak; a Tanács jelenleg még nem rendelkezésre álló tárgyalási megbízatásáig kifejti álláspontját ezekről a javaslatokról;

3.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság arra irányuló javaslata, hogy a következő többéves pénzügyi keret globális szintjét a 27 tagú Unió bruttó nemzeti jövedelme (GNI) 1,08%-ának (az Európai Fejlesztési Alap bevonását követően 1,11%-ának) megfelelő összegben határozná meg, ami a GNI százalékában kifejezve a jelenlegi többéves pénzügyi kerethez viszonyítva reálértéken csökkentésnek felel meg; úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret javasolt szintje nem fogja lehetővé tenni az EU számára politikai kötelezettségvállalásainak teljesítését és az előtte álló kihívásokra való reagálást; ezért feltett szándéka, hogy tárgyaljon a szükséges emelésről;

4.  kijelenti továbbá, hogy ellenzi a Szerződésekben rögzített kulcsfontosságú uniós szakpolitikák, mint például a kohéziós politika, a közös agrárpolitika (KAP) és a halászati politika szintjének bármilyen mértékű csökkentését; különösen ellenzi azokat a radikális csökkentéseket – például a Kohéziós Alapra vonatkozó vagy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot érintő csökkentéseket –, amelyek hátrányosan fogják érinteni e politikáknak a lényegét és céljait; ebben az összefüggésben ellenzi az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) forráscsökkentésére annak ellenére irányuló javaslatot, hogy kibővült az alap feladatköre és abba integráltak négy meglévő szociális programot, például az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést;

5.  kiemeli továbbá annak jelentőségét, hogy a többéves pénzügyi keretnek és az összes kapcsolódó uniós politikának a horizontális elveken kell nyugodnia; ezzel összefüggésben megerősíti azon álláspontját, amely szerint az Európai Uniónak teljesítenie kell kötelezettségvállalását, és vezető szerepet kell játszania az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak megvalósításában, valamint sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló javaslatok e tekintetben nem tartalmaznak egyértelmű és kézzelfogható kötelezettségvállalást; ezért kéri az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak beépítését a következő többéves pénzügyi keret valamennyi uniós szakpolitikájába és kezdeményezésébe; hangsúlyozza továbbá, hogy a következő többéves pénzügyi keret alá tartozó programoknak összhangban kell állniuk az Európai Unió Alapjogi Chartájával; hangsúlyozza a szociális jogok európai pillére megvalósításának jelentőségét, és hogy a megkülönböztetés, többek között az LMBTI személyek ellen irányuló megkülönböztetés megszüntetése, valamint a romákat is magában foglaló kisebbségi portfólió létrehozása létfontosságú az Európai Uniónak a befogadó Európa kialakítása irányában tett kötelezettségvállalásainak teljesítéséhez; hangsúlyozza, hogy a Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségek teljesítése érdekében a 2021–2027-es többéves pénzügyi keret időszakában az uniós kiadások legalább 25%-ával kell hozzájárulni az éghajlat-politikai célkitűzésekhez, és azoknak mielőbb, de legkésőbb 2027-ig el kell érniük a 30%-ot;

6.  ebben az összefüggésben sajnálja, hogy a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerethez csatolt, a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló közös nyilatkozat ellenére nem történt jelentős előrelépés ezen a téren, és hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta annak végrehajtását a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatakor; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítése teljes mértékben háttérbe szorult a többéves pénzügyi keretről szóló javaslatban, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a megfelelő uniós szakpolitikákra irányuló javaslatokból hiányoznak a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó célkitűzések, követelmények és mutatók; felszólít arra, hogy az éves költségvetési eljárás keretében értékeljék az uniós politikák nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásait, és integrálják is azokat a költségvetésbe (a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés); elvárja, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság megújítsa elkötelezettségét a nemek közötti egyenlőség következő többéves pénzügyi keretben történő érvényesítése mellett, és hogy azt hatékonyan nyomon is követik, többek között a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata keretében;

7.  hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretet fokozott elszámoltathatóságnak, egyszerűsítésnek, láthatóságnak, átláthatóságnak és teljesítményalapú költségvetés-tervezésnek kell alátámasztania; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy nagyobb hangsúlyt kell helyezni az ambiciózus és releváns teljesítménycélokon alapuló, teljesítménnyel és eredményekkel kapcsolatos jövőbeli kiadásokra és az európai hozzáadott érték átfogó és közös meghatározására; a fenti horizontális elveket figyelembe véve arra kéri a Bizottságot, hogy optimalizálja a teljesítménnyel kapcsolatos beszámolást, terjessze azt ki egy olyan minőségi megközelítésre, mely környezeti és szociális mutatókat is tartalmaz, továbbá mutassa be egyértelműen az EU előtt álló, még leküzdésre váró kihívásokról szóló információkat;

8.  tisztában van az Unió előtt álló komoly kihívásokkal, és teljes mértékben felelősséget vállal az uniós polgárok igényeit és elvárásait teljesítő, és az aggályaik kezelésére alkalmas költségvetés időben történő biztosításáért; készen áll arra, hogy azonnal tárgyalásokba kezdjen a Tanáccsal a Bizottság javaslatainak javítása és egy reális többéves pénzügyi keret kidolgozása érdekében;

9.  emlékeztet arra, hogy a 2021–2027-es többéves pénzügyi keretre és az Unió saját forrásaira vonatkozó politikai álláspontjának részét képező, 2018. március 14-i és 2018. május 30-i állásfoglalásaiban az Európai Parlament már egyértelműen kifejtette álláspontját; emlékeztet arra, hogy ezek az állásfoglalások jelentős többséggel elfogadásra kerültek, ami igazolja, hogy a Parlament egységes, és készen áll az elkövetkező tárgyalásokra;

10.  ezért elvárja, hogy a többéves pénzügyi keret a Tanács politikai napirendjének elsőrendű kérdése legyen, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy eddig még nem történt jelentős előrelépés e tekintetben; meggyőződése, hogy az egymást követő tanácsi elnökségek és a Parlament tárgyalócsoportja között zajló rendszeres találkozókat gyakrabban kellene megtartani, és azoknak a hivatalos tárgyalások alapjául kell szolgálniuk; arra számít, hogy a 2019-es európai parlamenti választások előtt megkötésre kerül egy megfelelő megállapodás annak megelőzése érdekében, hogy a múltban tapasztaltakhoz hasonlóan a pénzügyi keret késői elfogadása miatt komoly akadályok háruljanak az új programok elfogadása elé; hangsúlyozza, hogy ez a menetrend lehetővé fogja tenni, hogy az újonnan megválasztott Európai Parlament a kötelező félidős felülvizsgálat során kiigazítsa a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretet;

11.  emlékeztet arra, hogy a soron következő tárgyalások során a bevételeket és a kiadásokat egyetlen csomagként kell kezelni; ezért hangsúlyozza, hogy nem lehet megállapodást elérni a jövőbeli többéves pénzügyi keretről, ha nem történik megfelelő előrelépés az Unió saját forrásai terén;

12.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretet és a saját forrásokat tartalmazó csomag valamennyi elemét, és nevezetesen a többéves pénzügyi keret számadatait a végleges megállapodás elfogadásáig napirenden kell tartani; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a Parlament kritikus álláspontot fogalmazott meg a jelenlegi többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadásához vezető eljárással és az Európai Tanács által e folyamatban játszott domináns szereppel kapcsolatban, amikor is a Tanács visszavonhatatlanul határozott számos elemről, köztük a többéves pénzügyi keret felső határairól és az ágazati szakpolitikákat érintő számos rendelkezésről, megsértve ezzel a Szerződések szellemét és betűjét; különös aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a többéves pénzügyi keret a Tanács elnöksége által készített tárgyalási keretei ugyanezt a logikát követik, és olyan kérdéseket is tartalmaznak, melyekről a Tanácsnak és a Parlamentnek közösen kellene döntenie az új uniós programokat felállító jogszabályok elfogadásakor; szándékában áll ezért stratégiáját ennek megfelelően kiigazítani;

13.  úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadása és felülvizsgálata tekintetében megszabott egyhangúsági követelmény igazi akadály a folyamatban; felhívja az Európai Tanácsot, hogy aktiválja az EUMSZ 312. cikkének (2) bekezdésében szereplő áthidaló záradékot, lehetővé téve a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet minősített többséggel történő elfogadását;

14.  elfogadja ezt az állásfoglalást, hogy felvázolja tárgyalási megbízatását a Bizottság javaslatainak minden aspektusára vonatkozóan, beleértve mind a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletre irányuló javaslat, mind az intézményközi megállapodás konkrét módosításait; az állásfoglalás részét képezi továbbá egy táblázat az egyes uniós szakpolitikákra és programokra vonatkozó számadatokkal, amely a többéves pénzügyi keretről szóló korábbi állásfoglalásokban már elfogadott parlamenti álláspontokon alapulnak; hangsúlyozza, hogy ezek a számadatok a soron következő, a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó uniós programok elfogadásához vezető jogalkotási tárgyalások során a Parlament tárgyalási megbízatásának is részét fogják képezni;

A.A TÖBBÉVES PÉNZÜGYI KERETHEZ KAPCSOLÓDÓ KÉRELMEK

15.  ezért arra kéri a Tanácsot, hogy a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről folyó tárgyalások pozitív kimenetelének biztosítása, és az EUMSZ 312. cikkével összhangban a Parlament jóváhagyásának megszerzése érdekében kellő mértékben vegye figyelembe a Parlament alábbi álláspontjait;

Számadatok

16.  megerősíti azon hivatalos álláspontját, miszerint a kulcsfontosságú uniós szakpolitikák küldetéseinek és célkitűzéseinek eléréséhez szükséges támogatási szint biztosítása érdekében a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretet 2018-as árakon 1 324,1 milliárd EUR szinten kell rögzíteni, ami a 27 tagú Unió bruttó nemzeti jövedelme (GNI) 1,3%-ának felel meg;

17.  ebben az összefüggésben felszólít arra, hogy a többéves pénzügyi keret Bizottság által javasolt és egy részletes táblázatban ismertetett struktúráját tükröző sorrendben ismertetett uniós programok és politikák az alábbi finanszírozási szintben részesüljenek (ezen állásfoglalás III. és IV. melléklete); kéri a megfelelő kötelezettségvállalási és kifizetési felső határok ennek megfelelő kiigazítását, a jelen állásfoglalás I. és II. mellékletében meghatározottak szerint:

   i. a Horizont Európa programra elkülönített költségvetés növelése 120 milliárd EUR összegre (2018-as árakon);
   ii. az InvestEU Alap számára elkülönített összeg növelése, hogy az megfeleljen az új programba integrált pénzügyi eszközök 2014–2020-as szintjének;
   iii. a közlekedési infrastruktúra finanszírozási szintjének növelése a Hálózatfinanszírozási Eszköz révén (CEF-Közlekedés);
   iv. a COSME-hez képest duplázzák meg a kkv-k számára elkülönített forrásokat az Egységes piac programban, hogy javítsák piaci hozzáférésüket, a vállalkozások keretfeltételeit és a vállalkozások versenyképességét, valamint előmozdítsák a vállalkozói készséget;
   v. az Egységes piac program növelése, hogy finanszírozni lehessen a piacfelügyelettel kapcsolatos új célt;
   vi. a javasolt finanszírozási szint megduplázása az EU csalás elleni programja tekintetében és a FISCALIS program finanszírozási szintjének növelése;
   vii. külön költségvetési forrás bevezetése a fenntartható idegenforgalom javára;
   viii. az európai űrprogram további megerősítése, különösen az SSA / GOVSATCOM és a Kopernikusz megerősítése;
   ix. a 27 tagú Unió tekintetében a kohéziós politika finanszírozásának reálértéken a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó költségvetés szintjén történő tartása;
   x. a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség elleni küzdelemre az ESZA+ keretében elkülönített források megduplázása (a jelenlegi ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezéshez képest), biztosítva ugyanakkor a rendszer hatékonyságát és hozzáadott értékét;
   xi. külön költségvetési forrás (5,9 milliárd EUR) bevezetése a gyermekgarancia számára, hogy mind az EU-n belül, mind az EU külső fellépésein keresztül kezelni lehessen a gyermekszegénységet;
   xii. az Erasmus+ program jelenlegi költségvetésének háromszorosára növelése;
   xiii. a DiscoverEU program (Interrail) számára megfelelő szintű finanszírozás biztosítása;
   xiv. a Kreatív Európa program jelenlegi finanszírozásának növelése;
   xv. a Jogok és értékek program jelenlegi finanszírozásának növelése és külön költségvetési forrás bevezetése az új Uniós értékek terület számára (legalább 500 millió EUR), hogy támogatni lehessen azokat a civil társadalmi szervezeteket, melyek előmozdítják az alapvető értékeket és a demokráciát az EU-n belül, helyi és országos szinten;
   xvi. a 27 tagú Unió tekintetében a közös agrárpolitika (KAP) finanszírozásának a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó költségvetés szintjén történő tartása reálértéken, és egyúttal a mezőgazdaság tartalék eredeti összegének hozzáadása;
   xvii. az Európai Tengerügyi és Halászati Alapnak nyújtott támogatás 10%-kal történő kiegészítése a „kék gazdaságra” irányuló új missziójával összhangban;
   xviii. a LIFE+ program jelenlegi finanszírozásának megduplázása, többek között külön keretösszegekkel a biológiai sokféleségre és a Natura 2000 hálózat irányítására;
   xix. külön költségvetési forrás bevezetése az új, méltányos energetikai átmenetet biztosító alap számára (4,8 milliárd EUR) a nagy szénfelhasználású és karbonfüggő helyzet átalakítása által hátrányosan érintett munkavállalókra és közösségekre gyakorolt társadalmi, szociális, gazdasági és környezeti hatások kezelése céljából;
   xx. a szomszédság- és fejlesztési politikák támogatására szolgáló eszköz(ök) megerősítése (3,5 milliárd EUR) egy afrikai beruházási terv finanszírozásához való további hozzájárulás érdekében;
   xxi. valamennyi ügynökség tekintetében vissza kell állítani legalább a 2020-as szintet, ugyanakkor meg kell védeni a Bizottság által javasolt magasabb szintet, többek között azon ügynökségek vonatkozásában, melyek számára új hatásköröket és feladatokat írtak elő, és átfogó megközelítésre szólít fel a díjfinanszírozás tekintetében;
   xxii. számos uniós program (például a nukleáris leszerelési, a tengerentúli országokkal és területekkel való együttműködés), köztük azok tekintetében is fenn kell tartani a 2014–2020-as finanszírozási szintet, melyeket a javaslatok szerint nagyobb programokká vonnának össze (például támogatás a legkiszolgáltatottabbaknak, egészség, fogyasztói jogok), és amelyek tekintetében így a bizottsági javaslat reálértéken csökkentést jelent;
   xxiii. a fent említett módosítások fényében minden egyéb program, így a CEF-Energetika, a CEF-Digitális gazdaság, a Digitális Európa program, az Európai Védelmi Alap és a humanitárius segítségnyújtás tekintetében a pénzügyi keretösszegek Bizottság által javasolt szinten történő meghatározása;

18.  elegendő szintű támogatást kíván biztosítani az alábbi fejezetekre irányuló bizottsági javaslatok alapján: „Migráció és határigazgatás” (4. fejezet) és a „Biztonság és védelem”, beleértve a válságelhárítást (5. fejezet); megerősíti azon régóta fennálló álláspontját, miszerint az újabb politikai prioritásokhoz további pénzügyi eszközöknek kell társulniuk annak érdekében, hogy ne kerüljenek veszélybe a meglévő szakpolitikák és programok, és az új többéves pénzügyi keretből történő finanszírozásuk;

19.  szándékában áll megvédeni a Bizottság arra irányuló javaslatát, miszerint elegendő szintű finanszírozást kell biztosítani egy erős, hatékony és kiváló minőségű, az összes európai polgár szolgálatában álló európai közigazgatásra; emlékeztet arra, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret során az uniós intézmények és a decentralizált ügynökségek 5%-os létszámcsökkentést hajtottak végre, és úgy véli, hogy az alkalmazottak esetében nem szabad olyan további leépítést végrehajtani, amely közvetlenül veszélyeztetné az uniós szakpolitikák teljesítését; ismételten hangsúlyozza, hogy határozottan ellenzi, hogy az ügynökségek számára újból úgynevezett átcsoportosítási alapot hozzanak létre;

20.  eltökélt szándéka, hogy a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret első éveiben megakadályozza az újabb pénzügyi válságokat, ahogy az a jelenlegi időszakban is történt; úgy véli, hogy az általános kifizetési felső határt illetően figyelembe kell venni a 2020 végén fennálló kötelezettségvállalások példátlan mértékét, amelyeket a következő többéves pénzügyi kereten belül kell rendezni, és amelyek becsült mértéke egyre nő a jelentős végrehajtási késedelmek miatt; kéri ezért, hogy különösen az időszak elején ezt a helyzetet is kellően figyelembe véve, megfelelően határozzák meg a kifizetések általános szintjét és az éves kifizetési felső határok szintjét; a következő többéves pénzügyi keret tekintetében a kötelezettségvállalások és a kifizetések között kizárólag egy korlátozott mértékű és kellően indokolt különbözetet hajlandó elfogadni;

21.  a fentiek alapján a jelen állásfoglalás III. és IV. melléklete részeként az egyes uniós szakpolitikák és programok vonatkozásában javasolt pontos számadatokat tartalmazó táblázatot nyújt be; kijelenti, hogy összehasonlítás céljából meg kívánja tartani az egyes uniós programok Bizottság által javasolt struktúráját, a programok elfogadásához vezető jogalkotási folyamat során esetlegesen kérelmezett változtatások sérelme nélkül;

Félidős felülvizsgálat

22.  a jelenlegi keret kedvező példájából kiindulva hangsúlyozza a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata fenntartásának szükségességét, és az alábbiakra szólít fel:

   i. a többéves pénzügyi keret működésének felülvizsgálatát követően egy kötelező és jogilag kötelező erejű félidős felülvizsgálat, és figyelembe véve az éghajlati célkitűzések irányába történő előrehaladás értékelését, a fenntartható fejlesztési célok és a nemek közötti egyenlőség és az egyszerűsítési intézkedések kedvezményezettekre gyakorolt hatásának általános érvényesítése;
   ii. a vonatkozó bizottsági javaslat időben történő benyújtása az új Parlamentnek és a Bizottságnak a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó keret érdemi kiigazítása érdekében legkésőbb 2023. július 1-jéig;
   iii. az előre elkülönített nemzeti keretösszegek a felülvizsgálat keretében ne kerüljenek csökkentésre;

Rugalmasság

23.  üdvözli a Bizottság rugalmasságra vonatkozó javaslatait, amelyek a tárgyalások megfelelő alapját képezik; egyetért a rugalmassági mechanizmusok 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kereten belüli általános felépítésével; hangsúlyozza, hogy az egyedi eszközöknek eltérő a rendeltetésük és azok eltérő igényekre adnak választ, éppen ezért ellenez minden, azok összevonására irányuló kísérletet; határozottan támogatja azt az egyértelmű rendelkezést, miszerint a speciális eszközök igénybevételéből eredő kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokat egyaránt a többéves pénzügyi keret felső határait meghaladóan kell beállítani a költségvetésbe, támogatja ezenkívül a kifizetésekre vonatkozó összesített tartalékból eredő kiigazítások összeghatárainak megszüntetését; felszólít számos további javítás, így többek között az alábbiak bevezetésére:

   i. az uniós tartalék feltöltése a bírságokból és büntetésekből származó bevételnek megfelelő összeggel;
   ii. az n-2. évben visszavont kötelezettségvállalások azonnali újbóli felhasználása, beleértve a jelenlegi többéves pénzügyi kereten belül tett kötelezettségvállalásokból eredőket;
   iii. a speciális eszközök fel nem használt összegeinek rendelkezésre bocsátása valamennyi speciális eszköz, és nem csak a Rugalmassági Eszköz számára;
   iv. magasabb támogatás biztosítása a Rugalmassági Eszköz, a Sürgősségisegély-tartalék, az Európai Unió Szolidaritási Alapja, és a rendkívüli tartalék számára, ez utóbbi esetében kötelező ellentételezés nélkül;

Időtartam

24.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret időtartamát fokozatosan egy 5+5 éves időszak felé kell eltolni, amely kötelező félidős felülvizsgálatot tartalmaz; elfogadja, hogy a következő többéves pénzügyi keretet hétéves időszakra kell meghatározni, egy átmeneti megoldás utolsó alkalommal történő alkalmazásával; arra számít, hogy az 5+5 éves keret megvalósításának módszerei a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatáig elfogadásra kerülnek;

Struktúra

25.  elfogadja a többéves pénzügyi keret Bizottság által javasolt, hét fejezetből álló struktúráját, amely javarészt megfelel a Parlament saját javaslatának; úgy véli, hogy ez a struktúra nagyobb fokú átláthatóságot tesz lehetővé, fokozza az EU kiadásainak láthatóságát, miközben fenntartja a szükséges rugalmassági szintet; egyetért továbbá a „programklaszterek” létrehozásával, amelyek várhatóan az EU költségvetési struktúrájának jelentős egyszerűsítését és észszerűsítését, és a többéves pénzügyi keret fejezeteivel való egyértelmű összehangolását eredményezik;

26.  megállapítja, hogy a Bizottság az uniós programok számának több mint harmadával történő csökkentését javasolja; hangsúlyozza, hogy a Parlament akkor fogja meghatározni álláspontját a 37 új program struktúrájával és összetételével kapcsolatban, amikor elfogadják a megfelelő ágazati jogalkotási aktusokat; mindenesetre arra számít, hogy a javasolt költségvetési nómenklatúra az egyes programok valamennyi különböző összetevőjét tükrözni fogja olyan módon, amely garantálja az átláthatóságot, és olyan szintű tájékoztatást biztosít, amely lehetővé teszi a költségvetési hatóság számára az éves költségvetés meghatározását és végrehajtásának ellenőrzését;

A költségvetés egységessége

27.  üdvözli az Európai Fejlesztési Alapnak az uniós költségvetésbe való javasolt integrálását, ami választ jelent a Parlament által a költségvetésen kívüli eszközökkel kapcsolatban régóta hangoztatott kérésre; emlékeztet arra, hogy az egységesség elve, amelynek értelmében az Unió minden bevételi és kiadási tételét fel kell tüntetni a költségvetésben, egyrészt a Szerződésben rögzített követelmény, másrészt pedig demokratikus előfeltétel;

28.  ezért megkérdőjelezi a költségvetésen kívüli eszközök létrehozásának logikáját és indokolását, mivel ezek akadályozzák a közpénzek parlamenti felügyeletét és aláássák a döntéshozatal átláthatóságát; úgy véli, hogy az ilyen eszközök létrehozására irányuló döntések megkerülik a Parlament mint jogalkotási, költségvetési és ellenőrzési hatóság hármas felelősségét; úgy véli, hogy amikor a kivételeket szükségesnek tartják egyes meghatározott célkitűzések eléréséhez, például pénzügyi eszközök vagy vagyonkezelői alapok használatán keresztül, akkor azoknak teljes mértékben átláthatóknak kell lenniük, bizonyított addicionalitásnak és hozzáadott értéknek kell indokolnia őket, és szilárd döntéshozatali eljárásokkal és elszámoltathatósági rendelkezésekkel kell alátámasztani őket;

29.  hangsúlyozza azonban, hogy ezen eszközök uniós költségvetésbe való integrálása nem vezethet az egyéb uniós szakpolitikák és programok finanszírozásának csökkentéséhez; hangsúlyozza ezért, hogy anélkül kell dönteni a következő többéves pénzügyi keret általános szintjéről, hogy kiszámítanák az Európai Fejlesztési Alapnak megfelelő, az uniós GNI 0,03%-ában kifejezett juttatást, amellyel ki kell egészíteni az elfogadott felső határokat;

30.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret felső határai nem akadályozhatják az Unió szakpolitikai célkitűzéseinek elérése érdekében az uniós költségvetésből nyújtott támogatást; ezért arra számít, hogy a többéves pénzügyi keret felső határainak felfelé irányuló módosítására minden olyan esetben lehetőség lesz a kormányközi finanszírozási módszerek igénybevétele nélkül, amikor arra az új szakpolitikai célkitűzések finanszírozása érdekében szükség van;

B.JOGALKOTÁSI KÉRDÉSEK

Jogállamiság

31.  hangsúlyozza egy olyan új mechanizmus jelentőségét, melynek alapján az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkében foglalt értékek tiszteletben tartását elmulasztó tagállamok pénzügyi következményekkel szembesülnek; figyelmeztet azonban arra, hogy az uniós költségvetés végső kedvezményezettjeire semmiképpen nem lehet hatással az, ha saját kormányuk nem tartja tiszteletben az alapvető jogokat és a jogállamiságot; ezért hangsúlyozza, hogy az intézkedések nem érinthetik a tagállamok kormányzati szerveinek azon kötelezettségét, miszerint teljesíteniük kell a kifizetéseket a végső kedvezményezettek részére;

Rendes jogalkotási eljárás és felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

32.  hangsúlyozza, hogy a program célkitűzéseit és kiadási prioritásait, a pénzügyi előirányzatokat, a támogathatósági, kiválasztási és odaítélési kritériumokat és feltételeket, a meghatározásokat és a számítási módszereket a vonatkozó jogszabályokban kell rögzíteni, teljes mértékben tiszteletben tartva a Parlament társjogalkotói előjogait; hangsúlyozza, hogy amennyiben ezek – a jelentős szakpolitikai döntésektől függő –intézkedések nem szerepelnek az alap-jogiaktusban, azokat felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén kell elfogadni; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy a többéves és/vagy éves munkaprogramokat általánosságban felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján kell elfogadni;

33.  rámutat, hogy a Parlamentnek az a célja, hogy szükség esetén szigorítsa az irányításra, az elszámoltathatóságra, az átláthatóságra és a parlamenti felügyeletre, a helyi és regionális önkormányzatok és partnereik szerepvállalására, valamint a nem kormányzati szervezeteknek és a civil társadalomnak a programok következő generációjában való részvételére vonatkozó rendelkezéseket; javítani és pontosítani kívánja továbbá a különböző alapok és politikák közötti és azokon belüli koherenciát és szinergiákat, amennyiben erre szükség van; elismeri, hogy nagyobb rugalmasságra van szükség az egyes programokon belüli forráselosztás terén, azonban hangsúlyozza, hogy ez nem történhet az eredeti és hosszú távú politikai célkitűzések, a kiszámíthatóság és a Parlament jogainak kárára;

Felülvizsgálati rendelkezések

34.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi kereten belüli egyes programoknak és eszközöknek részletes és tényleges felülvizsgálati rendelkezéseket kell magukban foglalniuk az ilyen programok és eszközök érdemi értékelése, illetve annak biztosítása érdekében, hogy az értékelést követően a Parlament teljes mértékben bevonásra kerüljön a szükséges kiigazításokra vonatkozó döntések meghozatalába;

Jogalkotási javaslatok

35.  felhívja a Bizottságot, hogy a már benyújtott jogalkotási javaslatokon túlmenően nyújtson be további javaslatokat, konkrétan egy olyan rendeletre irányuló javaslatot, amely létrehozza a méltányos energetikai átmenetet biztosító alapot és a fenntartható turizmusra vonatkozó egyedi programot; támogatja továbbá az Európai Gyermekgaranciának az ESZA+ programba történő bevezetését, valamint azt, hogy a Jogok és értékek programba külön uniós értékekről szóló területet vezessenek be, továbbá hogy vizsgálják felül az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló rendeletet; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság vonatkozó javaslatai nem tartalmaznak az EUMSZ 174. cikkében foglalt, a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiókra, valamint a szigeti, a határokon átnyúló és a hegyvidéki régiókra vonatkozó rendelkezéseket; úgy véli, hogy ezenkívül javaslatot kell tenni a költségvetési rendelet felülvizsgálatára abban az esetben, ha a többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalások eredményeként erre vonatkozó igény merül fel;

C.SAJÁT FORRÁSOK

36.  hangsúlyozza, hogy a saját források jelenlegi rendszere rendkívül összetett, tisztességtelen, nem átlátható és teljes mértékben érthetetlen az uniós polgárok számára; ismételten felszólít egy olyan, egyszerűsített rendszer kidolgozására, amely jobban érthető az uniós polgárok számára;

37.  ezzel összefüggésben üdvözli a Bizottság 2018. május 2-án elfogadott, a saját források új rendszerére irányuló javaslatcsomagját, mint egy ambiciózusabb reform felé tett jelentős lépést; felkéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az Európai Számvevőszéknek az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló bizottsági javaslatról szóló 5/2018. sz. véleményét, amely hangsúlyozza, hogy jobb számítási módszerre és a rendszer további egyszerűsítésére van szükség;

38.  emlékeztet arra, hogy a saját források új rendszere bevezetésének kettős célt kell szolgálnia: egyrészt jelentősen csökkentenie kell a GNI-alapú hozzájárulások arányát, másrészt garantálnia kell az uniós kiadások megfelelő finanszírozását a 2020 utáni többéves pénzügyi keretben;

39.  támogatja a saját források jelenlegi rendszerének javasolt modernizálását, amely az alábbiakat foglalja magában:

   a vámok mint tradicionális saját források fenntartása, a tagállamok által „beszedési költségként” visszatartott százalékos arány csökkentése és visszatérés a 10 %-os kezdeti mértékre;
   a hozzáadottérték-adón alapuló saját forrás egyszerűsítése, azaz egy egységes lehívási mérték kivételek nélkül történő bevezetése;
   a GNI-alapú saját forrás fenntartása az uniós költségvetés finanszírozásához való hozzájárulásának 40 %-ra való fokozatos közelítése, ugyanakkor kiegyensúlyozó funkciójának megőrzése céljából;

40.  a bizottsági javaslattal összhangban a saját források új kosarának programozott bevezetését kéri, amely a polgárok adóterheinek növelése nélkül megfelelne az EU alapvető stratégiai célkitűzéseinek, amelyek európai hozzáadott értéke egyértelmű és pótolhatatlan:

   az egységes piac megfelelő működésének biztosítása, konszolidációja és megerősítése különösen a közös összevont társaságiadó-alap (KÖTA) megvalósítása révén, amely új saját forrás alapjául szolgálna a KÖTA-ból származó bevételre vonatkozó egységes adókulcs meghatározása nyomán, valamint az egységes piacból hasznot húzó, a digitális ágazatban tevékenykedő nagyvállalatok megadóztatása révén;
   az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az energiaváltás felgyorsítása olyan intézkedések révén, mint a kibocsátáskereskedelmi rendszerből származó bevételből való részesedés;
   a nem újrafeldolgozott műanyag csomagolási hulladék mennyiségén alapuló hozzájárulás révén a környezetvédelem érdekében folytatott küzdelem;

41.  kéri a lehetséges új források jegyzékének bővítését, amely magában foglalhatja:

   a pénzügyi tranzakciós adóból (FTT) származó saját forrást, felszólítva valamennyi tagállamot, hogy állapodjanak meg egy hatékony rendszerről;
   a szén-dioxid-kibocsátás határokon történő kiigazítását célzó mechanizmus bevezetését – mint az uniós költségvetés új saját forrását –, amelynek egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítania a nemzetközi kereskedelemben, és csökkentenie kell a termelés Unión kívülre való áthelyezését, miközben az éghajlatváltozás költségeit beépíti az importált áruk árába;

42.  határozottan támogatja a visszatérítések és egyéb korrekciós mechanizmusok eltörlését, amelyhez az erre irányuló igény felmerülése esetén korlátozott idejű leépítési időszak társulhat;

43.  ragaszkodik ahhoz, hogy más olyan bevételeket is vezessenek be, amelyek az uniós költségvetés számára anélkül jelentenének többletbevételt, hogy ennek megfelelően csökkentenék a GNI-hozzájárulásokat:

   a vállalatok által az Unió szabályainak megszegéséért fizetett bírságok, illetve a hozzájárulások késedelmes kifizetéséért kirótt bírságok;
   az Európai Unió Bíróságának döntései nyomán kiszabott pénzbírságokból származó bevételek, beleértve a tagállamok által a kötelezettségszegési eljárások nyomán befizetett átalány- vagy kényszerítő bírságokat;

44.  hangsúlyozza továbbá, hogy a Bizottság javaslataival összhangban más bevételi formákat is be lehet vezetni, például:

   az EU-hoz közvetlenül kapcsolódó mechanizmusok, például az Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer (ETIAS) megvalósításával kapcsolatban fizetendő díjak;
   célhoz kötött bevétel formájában történő szeniorázs az új beruházásstabilizáló mechanizmus finanszírozása céljából;

45.  rámutat az EU költségvetése hitelességének a pénzügyi piacokkal szembeni fenntartásának szükségességére, ami a saját forrásokra vonatkozó felső határok emelését vonja maga után;

46.  kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot azon paradox helyzet kezelésére, amikor is az Egyesült Királyságnak a 2021 előtti fennálló kötelezettségvállalásokkal (RAL) kapcsolatos hozzájárulásai általános bevételként kerülnek be a költségvetésbe, amelyet beszámítanak a saját források felső határába, jóllehet a felső határt a 27 tagú Unió GNI-je alapján számítják ki, tehát – amint kilépett az Unióból – az Egyesült Királyság nélkül; úgy véli, hogy az Egyesült Királyság hozzájárulásait éppen ellenkezőleg, a saját források felső határán felül kellene kiszámítani;

47.  felhívja a figyelmet arra, hogy a vámunió az Európai Unió pénzügyi lehetőségeinek egyik fontos forrása; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy Unió-szerte össze kell hangolni a vámellenőrzést és -kezelést az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalások és szabálytalanságok megelőzése és leküzdése érdekében;

48.  sürgeti az adócsalás és az adókikerülés elleni valódi küzdelmet, visszatartó erejű szankciókat bevezetve az offshore területek és az ilyen tevékenységek lehetővé tevői vagy előmozdítói, azon belül különösen és első lépésként az európai kontinensen tevékenykedők számára; úgy véli, hogy a tagállamoknak együtt kell működniük az adókijátszás, az adókikerülés és a pénzmosás elleni küzdelem érdekében, összehangolt rendszert létrehozva a tőkemozgások nyomon követésére;

49.  úgy véli, hogy a multinacionális vállalatok és a leggazdagabb emberek által elkövetett korrupció és adócsalás elleni hatékony küzdelem révén az Európai Bizottság becslése szerint évi ezer milliárd eurót kitevő összeget lehetne visszaadni a tagállamok nemzeti költségvetésének, és hogy ezen a téren rendkívüli módon szükség volna az Európai Unió fellépésére;

50.  határozottan támogatja az Európai Unió saját forrásainak rendszerére vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló tanácsi rendeletre irányuló, a Bizottság által benyújtott javaslatot (COM(2018)0327); emlékeztet arra, hogy a Parlamentnek egyetértését kell adnia a rendelethez; emlékeztet arra, hogy ez a rendelet a saját forrásokkal kapcsolatban az Európai Bizottság által benyújtott csomag szerves részét képezi, és elvárja a Tanácstól, hogy a többéves pénzügyi kerettel együtt egyetlen csomagként foglalkozzon a négy kapcsolódó szöveggel;

D.A 2021–2027 KÖZÖTTI IDŐSZAKRA VONATKOZÓ TÖBBÉVES PÉNZÜGYI KERETRŐL SZÓLÓ RENDELETRE IRÁNYULÓ JAVASLAT MÓDOSÍTÁSAI

51.  véleménye szerint a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat a következőképpen módosítandó:

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Rendeletre irányuló javaslat
1 preambulumbekezdés
(1)  Figyelembe véve azt, hogy a középtávú beruházások előkészítéséhez és megvalósításához megfelelő szintű kiszámíthatóság szükséges, a többéves pénzügyi keret időtartamát 2021. január 1-jével kezdődően hét évre kell megállapítani.
(1)  Figyelembe véve azt, hogy a középtávú beruházások előkészítéséhez és megvalósításához megfelelő szintű kiszámíthatóság szükséges, valamint a demokratikus legitimitás és elszámoltathatóság szükségességére tekintettel, a szóban forgó többéves pénzügyi keret időtartamát 2021. január 1-jével kezdődően hét évre kell megállapítani, az 5+5 éves időszakra való ezt követő átállás céljából, amely az Európai Parlament és a Bizottság politikai ciklusához igazodna.
Módosítás 2
Rendeletre irányuló javaslat
2 preambulumbekezdés
(2)  A kötelezettségvállalási előirányzatokra vonatkozóan kiadási kategóriánként a többéves pénzügyi kerettel megállapított, illetve a kifizetési előirányzatokra vonatkozóan a többéves pénzügyi kerettel megállapított éves felső határoknak tiszteletben kell tartaniuk a kötelezettségvállalásoknak és a saját forrásoknak az EUMSZ 311. cikke harmadik bekezdésének megfelelően elfogadott, az Unió saját forrásainak rendszeréről szóló tanácsi határozattal összhangban rögzített alkalmazandó felső határát.
(2)  A kötelezettségvállalási előirányzatokra vonatkozóan kiadási kategóriánként, illetve a kifizetési előirányzatokra vonatkozóan a többéves pénzügyi keretnek éves felső határokat kell megállapítania annak biztosítása érdekében, hogy az Unió kiadásai rendezett módon és az Unió saját forrásai korlátain belül alakuljanak, biztosítva egyúttal, hogy az Unió az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 311. cikkének első bekezdésével összhangban képes legyen a célkitűzései eléréséhez és politikái végrehajtásához szükséges eszközökről gondoskodni, és az EUMSZ 323. cikkének megfelelően teljesíteni tudja a harmadik felekkel szemben fennálló kötelezettségeit.
Módosítás 3
Rendeletre irányuló javaslat
2 a preambulumbekezdés (új)
(2a)  A felső határokat az uniós programok és szakpolitikák finanszírozásához és működtetéséhez szükséges pénzmennyiségek és a jövőbeni igények szerinti kiigazításokhoz szükséges mozgásterek alapján kell meghatározni. Továbbá, a kifizetési felső határok esetén figyelembe kell venni a 2020 végén várhatóan még fennálló kötelezettségvállalások magas értékeit. A jelen rendeletben, valamint a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó programok alap-jogiaktusaiban rögzített összegeket 2018-as árakon kell megállapítani, és ez egyszerűség és kiszámíthatóság kedvéért évi rögzített 2%-os deflátor alkalmazásával kell kiigazítani.
Módosítás 4
Rendeletre irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)   Amennyiben fel kell szabadítani az (EU) [xxx/201x] európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: a költségvetési rendelet) 208. cikke (1)] bekezdésének megfelelően engedélyezett, az Unió által tagállamoknak nyújtott pénzügyi támogatásra vonatkozóan az Unió általános költségvetése keretében adott garanciákat, a szükséges összeget a többéves pénzügyi keret kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzataira vonatkozó felső határokat meghaladóan, a saját források felső határának egyidejű tiszteletben tartása mellett kell biztosítani.
(3)   Amennyiben fel kell szabadítani az (EU) [xxx/201x] európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: a költségvetési rendelet) 208. cikke (1)] bekezdésének megfelelően engedélyezett, az Unió által tagállamoknak nyújtott pénzügyi támogatásra vonatkozóan az Unió általános költségvetése keretében adott garanciákat, a szükséges összeget a többéves pénzügyi keret kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzataira vonatkozó felső határokat meghaladóan kell biztosítani, és ezért azokat a saját forrásokra vonatkozó bármilyen felső határ megállapításakor figyelembe kell venni.
Módosítás 5
Rendeletre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  A többéves pénzügyi keret nem tartalmazza a költségvetési rendelet szerinti címzett bevételből finanszírozandó költségvetési tételeket.
(4)  A költségvetési rendelet szerinti címzett bevételből finanszírozandó költségvetési tételek nem számítandók bele a többéves pénzügyi keret felső határaiba, azonban minden rendelkezésre álló információt teljes mértékben átlátható módon rendelkezésre kell bocsátani az éves költségvetés elfogadása és végrehajtása során.
Módosítás 6
Rendeletre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)   Specifikus és maximális rugalmasságot kell megvalósítani annak lehetővé tétele érdekében, hogy az Unió az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 323. cikkének megfelelően teljesíthesse kötelezettségeit.
(6)   A többéves pénzügyi kereten belül maximális rugalmasságot kell biztosítani különösen annak garantálása érdekében, hogy az Unió az EUMSZ 311. és 323. cikkének megfelelően teljesíthesse kötelezettségeit.
Módosítás 7
Rendeletre irányuló javaslat
7 preambulumbekezdés
(7)   Az Uniónak a következő speciális eszközökre van szüksége ahhoz, hogy reagálni tudjon meghatározott, előre nem látható helyzetekben, illetve hogy finanszírozni tudjon olyan egyértelműen meghatározott kiadásokat, amelyek a többéves pénzügyi keret egy vagy több fejezetében rendelkezésre álló felső határokon belül nem finanszírozhatók, és így lehetővé tegye a költségvetési eljárás zavartalan lefolytatását: az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap, az Európai Unió Szolidaritási Alapja, a sürgősségisegély-tartalék, a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék (uniós tartalék), a Rugalmassági Eszköz és a rendkívüli tartalék. A sürgősségisegély-tartaléknak nem az a célja, hogy kezelje a mezőgazdasági termelést vagy forgalmazást érintő piaci válsághelyzetek következményeit. Ezért különös rendelkezéseket kell hozni arra vonatkozóan, hogy amennyiben szükség van a speciális eszközök alkalmazására, a költségvetésbe a többéves pénzügyi keretben meghatározott felső határokat meghaladóan is be lehessen állítani a kötelezettségvállalási előirányzatokat és a megfelelő kifizetési előirányzatokat.
(7)  Az Uniónak a következő speciális eszközökre van szüksége ahhoz, hogy reagálni tudjon meghatározott, előre nem látható helyzetekben, illetve hogy finanszírozni tudjon olyan egyértelműen meghatározott kiadásokat, amelyek a többéves pénzügyi keret egy vagy több fejezetében rendelkezésre álló felső határokon belül nem finanszírozhatók, és így lehetővé tegye az éves költségvetési eljárás zavartalan lefolytatását: az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap, az Európai Unió Szolidaritási Alapja, a sürgősségisegély-tartalék, a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék (uniós kötelezettségvállalási tartalék), a Rugalmassági Eszköz és a rendkívüli tartalék. Ezért különös rendelkezéseket kell hozni arra vonatkozóan, hogy amennyiben szükség van a speciális eszközök alkalmazására, a költségvetésbe a többéves pénzügyi keretben meghatározott felső határokat meghaladóan is be lehessen állítani a kötelezettségvállalási előirányzatokat és a megfelelő kifizetési előirányzatokat.
Módosítás 8
Rendeletre irányuló javaslat
7 a preambulumbekezdés (új)
(7a)  Különösen, míg az Uniónak és tagállamainak minden erőfeszítést meg kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy a költségvetési hatóság által engedélyezett kötelezettségvállalásokat eredményesen, az eredeti céljuknak megfelelően teljesítsék, lehetővé kell tenni a nem teljesített, illetve visszavont kötelezettségvállalási előirányzatok igénybevételét, feltéve, ha ezt a kedvezményezettek nem a kötelezettségvállalások visszavonására vonatkozó szabályok megkerülésének egyik módjaként használják fel.
Módosítás 9
Rendeletre irányuló javaslat
9 preambulumbekezdés
(9)   Szabályokat kell meghatározni más olyan helyzetekre is, amelyek a többéves pénzügyi keret kiigazítását tehetik szükségessé. Ilyen kiigazítás vonatkozhat az új szabályok vagy a megosztott irányítással végrehajtott programok elhúzódó elfogadására, illetve a gondos gazdasági irányításhoz vagy egy tagállamban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az uniós költségvetés védelméhez kapcsolódó intézkedésekre, és a kiigazítást a megfelelő alap-jogiaktussal összhangban kell elfogadni.
(9)   Szabályokat kell meghatározni más olyan helyzetekre is, amelyek a többéves pénzügyi keret kiigazítását tehetik szükségessé. Ilyen kiigazítás vonatkozhat az új szabályok vagy a megosztott irányítással végrehajtott programok elhúzódó elfogadására, illetve a költségvetési kötelezettségvállalásoknak a megfelelő alap-jogiaktussal összhangban történő felfüggesztésére.
Módosítás 10
Rendeletre irányuló javaslat
10 preambulumbekezdés
(10)   A többéves pénzügyi keret működése során el kell végezni a többéves pénzügyi keret félidős értékelését. Ezen értékelés eredményeit a többéves pénzügyi keret hátralévő éveiben a rendelet minden módosítása során figyelembe kell venni.
(10)   Az új politikák és prioritások figyelembevétele érdekében a többéves pénzügyi keretet annak működésének és végrehajtásának értékelése alapján félidőben felül kell vizsgálni, amely felülvizsgálatnak magában kell foglalnia az 5+5 éves pénzügyi keret gyakorlati végrehajtásának módszereit meghatározó jelentést is.
Módosítás 11
Rendeletre irányuló javaslat
10 a preambulumbekezdés (új)
(10a)  Annak érdekében, hogy az Unió teljesíteni tudja azon kötelezettségvállalását, hogy élen fog járni az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak végrehajtásában, ideértve a nemek közötti egyenlőséget is, a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatát a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kereten belüli valamennyi uniós szakpolitikára és kezdeményezésre történő átültetése terén elért, a Bizottság által kidolgozott teljesítménymutatók alapján mért előrehaladás, valamint a nemek közötti egyenlőség valamennyi uniós tevékenység területén történő általános érvényesítése terén elért előrehaladás figyelembevételével kell elkészíteni; A többéves pénzügyi keret felülvizsgálatának előkészítése során figyelembe kell venni továbbá az EU által a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzésekhez való hozzájárulás uniós kiadások 25%-át elérő mértéke irányába történő előrehaladást, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos, a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2027-re elérendő 30%-os kiadási cél elérése felé tett előrelépést, amelyre az enyhítő és alkalmazkodási intézkedések között különbséget tevő, átalakított teljesítménymutatók alapján kerül sor. A felülvizsgálatnak a nemzeti és helyi érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően azt is értékelnie kell, hogy az elfogadott egyszerűsítési intézkedések ténylegesen csökkentették-e a bürokráciát a kedvezményezettek számára a programok végrehajtása során;
Módosítás 12
Rendeletre irányuló javaslat
12 a preambulumbekezdés (új)
(12a)  Az uniós politikák végrehajtására a Szerződések alapján fordított valamennyi uniós szintű kiadás az EUMSZ 310. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában az Unió kiadásának minősül, ezért azt az EUMSZ 314. cikke szerinti költségvetési eljárásnak megfelelően be kell állítani az Unió költségvetésébe, biztosítva ezáltal a polgárok döntéshozatalban való demokratikus képviselete, az államháztartás parlamenti felügyelete, és a döntéshozatal átláthatósága alapelveinek tiszteletben tartását. A többéves pénzügyi keret felső határai nem akadályozhatják az Unió szakpolitikai célkitűzéseinek elérése érdekében az uniós költségvetésből nyújtott támogatást. Ezért lehetővé kell tenni a többéves pénzügyi keret felfelé irányuló módosítását a kormányközi, illetve kvázi kormányközi finanszírozási módszerek igénybevétele nélkül minden olyan esetben, amikor erre az uniós szakpolitikák, és különösen az új szakpolitikai célkitűzések finanszírozása érdekében szükség van.
Módosítás 13
Rendeletre irányuló javaslat
13 preambulumbekezdés
(13)  Különös szabályokat kell meghatározni arra vonatkozóan is, hogy miként kezeljék a többéves pénzügyi keret időtartamát jelentősen meghaladó infrastrukturális nagyprojekteket. Meg kell állapítani az Unió általános költségvetéséből az ezekre a projektekre fordítandó hozzájárulás maximális összegét, biztosítva ezáltal, hogy nem befolyásolják az uniós költségvetésből finanszírozott egyéb projekteket.
(13)  Különös szabályokat kell meghatározni arra vonatkozóan is, hogy miként kezeljék a többéves pénzügyi keret időtartamát jelentősen meghaladó infrastrukturális nagyprojekteket. Az Unió számára stratégiai jelentőségű e nagyprojektek finanszírozását az Unió általános költségvetésében kell biztosítani, de meg kell állapítani az Unió általános költségvetéséből az ezekre a projektekre fordítandó hozzájárulás maximális összegét, biztosítva ezáltal, hogy az esetleges költségtúllépések ne befolyásolják az uniós költségvetésből finanszírozott egyéb projekteket.
Módosítás 14
Rendeletre irányuló javaslat
14 preambulumbekezdés
(14)   Meg kell határozni a költségvetési eljárás során történő intézményközi együttműködés általános szabályait.
(14)  Meg kell határozni a költségvetési eljárás átláthatósága és az eljárás során történő intézményközi együttműködés általános szabályait, a Szerződésekben rögzítetteknek megfelelően tiszteletben tartva az intézmények költségvetési hatásköreit, annak biztosítása érdekében, hogy a költségvetésre vonatkozó döntések meghozatala az EUSZ 10. cikkének (3) bekezdésében előírtak szerint a lehető legnyíltabb módon, és a polgárokhoz a lehető legközelebbi szinten történjen, és az EUMSZ 312. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében meghatározottaknak megfelelően a költségvetési eljárás zavartalanul legyen lefolytatható.
Módosítás 15
Rendeletre irányuló javaslat
15 preambulumbekezdés
(15)  A Bizottságnak 2025. július 1-je előtt elő kell terjesztenie az új többéves pénzügyi keretre irányuló javaslatot annak érdekében, hogy az intézmények a következő többéves pénzügyi keret kezdetét megelőzően kellő időben elfogadhassák azt. Az EUMSZ 312. cikke (4) bekezdésének megfelelően, ha az e rendeletben meghatározott többéves pénzügyi keret időszakának végéig nem kerül elfogadásra új pénzügyi keret, az e rendeletben meghatározott keret utolsó évének megfelelő felső határok alkalmazása meghosszabbodik.
(15)  A Bizottságnak 2025. július 1-jéig kell benyújtania az új többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatát. Ez a határidő elegendő időt fog biztosítani az újonnan kinevezett Bizottságnak arra, hogy megfogalmazza javaslatait, és lehetővé teszi a 2024-es választások utáni Európai Parlament számára, hogy előterjessze saját álláspontját a 2027 utáni többéves pénzügyi kerettel kapcsolatban. Ezenfelül lehetővé teszi azt is, hogy az intézmények jóval a többéves pénzügyi keret megkezdése előtt, kellő időben elfogadhassák azt. Az EUMSZ 312. cikke (4) bekezdésének megfelelően, ha az e rendeletben meghatározott többéves pénzügyi keret időszakának végéig nem kerül elfogadásra új pénzügyi keret, az e rendeletben meghatározott keret utolsó évének megfelelő felső határok alkalmazása meghosszabbodik.
Módosítás 16
Rendeletre irányuló javaslat
1 fejezet – 3 cikk –cím
A saját források felső határának tiszteletben tartása
A saját forrásokkal való kapcsolat
Módosítás 17
Rendeletre irányuló javaslat
1 fejezet – 3 cikk – 4 bekezdés
(4)  A szükséges kifizetési előirányzatok teljes összege az éves kiigazítás, valamint minden egyéb – ideértve a 2. cikk (2) és (3) bekezdésének alkalmazásából következő – kiigazítás és felülvizsgálat figyelembevétele után a többéves pénzügyi keret egyetlen évében sem eredményezheti a saját források olyan lehívási mértékét, amely meghaladja az EUMSZ 311. cikke harmadik bekezdésének megfelelően elfogadott, az Unió saját forrásainak rendszeréről szóló hatályos tanácsi határozattal (a továbbiakban: a sajátforrás-határozat) összhangban rögzített, saját forrásokra vonatkozó felső határt.
(4)  A szükséges kifizetési előirányzatok teljes összege az éves kiigazítás, valamint minden egyéb – ideértve a 2. cikk (2) és (3) bekezdésének alkalmazásából következő – kiigazítás és felülvizsgálat figyelembevétele után a többéves pénzügyi keret egyetlen évében sem eredményezheti a saját források olyan lehívási mértékét, amely meghaladja az Unió saját forrásainak korlátait, az Unió azon kötelezettségének sérelme nélkül, miszerint az EUMSZ 311. cikke első bekezdésével összhangban képesnek kell lennie a célkitűzései eléréséhez és politikái végrehajtásához szükséges eszközökről gondoskodni, továbbá az intézmények azon kötelezettségének sérelme nélkül, miszerint rendelkezésre kell bocsátaniuk azokat a pénzügyi eszközöket, amelyek lehetővé teszik az Unió számára, hogy az EUMSZ 323. cikkével összhangban teljesíteni tudja a harmadik személyekkel szemben fennálló kötelezettségeit.
Módosítás 18
Rendeletre irányuló javaslat
1 fejezet – 3 cikk – 5 bekezdés
(5)  Szükség esetén a többéves pénzügyi keretben rögzített felső határokat csökkenteni kell a hatályos sajátforrás-határozattal összhangban rögzített felső határ betartásának biztosítása érdekében.
törölve
Módosítás 19
Rendeletre irányuló javaslat
2 fejezet – 5 cikk – 4 bekezdés
(4)  A 6., 7. és 8. cikkben foglaltak sérelme nélkül, az érintett évre vonatkozóan nem tehető további technikai kiigazítás sem az év során, sem utólagos kiigazításként a következő években.
törölve
Módosítás 20
Rendeletre irányuló javaslat
2 fejezet – 7 cikk – cím
A gondos gazdasági irányításhoz vagy a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az uniós költségvetés védelméhez kapcsolódó intézkedésekre vonatkozó kiigazítások
A költségvetési kötelezettségvállalások felfüggesztésére vonatkozó kiigazítások
Módosítás 21
Rendeletre irányuló javaslat
2 fejezet – 7 cikk
Abban az esetben, ha a vonatkozó alap-jogiaktusnak megfelelően megszüntetik a gondos gazdasági irányításhoz vagy a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az uniós költségvetés védelméhez kapcsolódó intézkedésekkel összefüggésben uniós forrásokat érintő költségvetési kötelezettségvállalások felfüggesztését, a felfüggesztett kötelezettségvállalásoknak megfelelő összeget át kell vinni a következő évekre és a többéves pénzügyi keret vonatkozó felső határait ennek megfelelően ki kell igazítani. Az n. év felfüggesztett kötelezettségvállalásai nem állíthatók be az n+2. évnél későbbi költségvetésbe.
Abban az esetben, ha a vonatkozó alap-jogiaktusnak megfelelően megszüntetik a költségvetési kötelezettségvállalások felfüggesztését, a megfelelő összegeket át kell vinni a következő évekre és a többéves pénzügyi keret vonatkozó felső határait ennek megfelelően ki kell igazítani. Az n. év felfüggesztett kötelezettségvállalásai nem állíthatók be az n+2. évnél későbbi költségvetésbe. Az n+3. évtől kezdődően a lejárt kötelezettségvállalásokkal egyenértékű összeget be kell állítani a 12. cikkben meghatározott uniós kötelezettségvállalási tartalékba.
Módosítás 22
Rendeletre irányuló javaslat
3 fejezet – 10 cikk – 1 bekezdés
(1)  Az Európai Unió Szolidaritási Alapjának, amelynek célkitűzéseit és alkalmazási körét a 2012/2002/EK tanácsi rendelet állapítja meg, éves maximális összege (2018-as árakon számítva) 600 millió EUR. Minden év október 1-jén legalább az éves összeg egynegyedének rendelkezésre kell állnia az év végéig felmerülő igények fedezésére. Az éves összegnek az n. évben fel nem használt része legkésőbb az n+1. évben használható fel. Az éves összegnek az előző évből megmaradt részét kell először lehívni. Az n. évi éves összeg azon része, amelyet az n+1. évben nem használnak fel, megszűnik.
(1)  Az Európai Unió Szolidaritási Alapjának célja a vonatkozó alap-jogiaktusban meghatározottak szerint pénzügyi segítségnyújtás biztosítása valamely tagállam vagy tagjelölt ország területét sújtó jelentős katasztrófák esetén, éves maximális összege pedig (2018-as árakon számítva) 1 000 millió EUR. Minden év október 1-jén legalább az éves összeg egynegyedének rendelkezésre kell állnia az év végéig felmerülő igények fedezésére. Az éves összegnek az n. évben fel nem használt része legkésőbb az n+1. évben használható fel. Az éves összegnek az előző évből megmaradt részét kell először lehívni. Az n. évi éves összeg azon része, amelyet az n+1. évben nem használnak fel, megszűnik.
Módosítás 23
Rendeletre irányuló javaslat
3 fejezet – 10 cikk – 1 a bekezdés (új)
(1a)  Az Európai Unió Szolidaritási Alapjára vonatkozó előirányzatokat előzetes előirányzatként kell beállítani az Unió általános költségvetésébe.
Módosítás 24
Rendeletre irányuló javaslat
3 fejezet – 11 cikk – 2 bekezdés
(2)  A tartalék éves összege (2018-as árakon számítva) 600 millió EUR, amely a költségvetési rendelettel összhangban legkésőbb az n+1. évben használható fel. A sürgősségisegély-tartalékot céltartalékként kell beállítani az Unió általános költségvetésébe. Az éves összegnek az előző évből megmaradt részét kell először lehívni. Az n. évi éves összeg azon része, amelyet az n+1. évben nem használnak fel, megszűnik. Minden év október 1-jén legalább az n. évre vonatkozó éves összeg egynegyedének rendelkezésre kell állnia az év végéig felmerülő igények fedezésére. A minden év szeptember 30-ig rendelkezésre álló összegnek legfeljebb a fele igénybe vehető belső vagy külső műveletekre. Október 1-jétől a rendelkezésre álló összeg fennmaradó része igénybe vehető belső vagy külső műveletekre az év végéig felmerülő igények fedezésére.
(2)  A sürgősségisegély-tartalék éves összege (2018-as árakon számítva) 1 000 millió EUR, amely a költségvetési rendelettel összhangban legkésőbb az n+1. évben használható fel. A sürgősségisegély-tartalékot céltartalékként kell beállítani az Unió általános költségvetésébe. Az éves összegnek az előző évből megmaradt részét kell először lehívni. Az n. évi éves összeg azon része, amelyet az n+1. évben nem használnak fel, megszűnik. Minden év október 1-jén legalább az n. évre vonatkozó éves összegből 150 millió EUR-nak (2018-as árakon számolva) rendelkezésre kell állnia az év végéig felmerülő igények fedezésére. A minden év szeptember 30-ig rendelkezésre álló összegnek legfeljebb a fele igénybe vehető belső vagy külső műveletekre. Október 1-jétől a rendelkezésre álló összeg fennmaradó része igénybe vehető belső vagy külső műveletekre az év végéig felmerülő igények fedezésére.
Módosítás 25
Rendeletre irányuló javaslat
3 fejezet – 12 cikk – cím
A kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék (uniós tartalék)
A kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék (uniós kötelezettségvállalási tartalék)
Módosítás 26
Rendeletre irányuló javaslat
3 fejezet – 12 cikk – 1 bekezdés
(1)  A többéves pénzügyi keretben a 2022–2027-es időszakra megállapított felső határokat meghaladóan rendelkezésre bocsátandó, kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék (uniós tartalék) az alábbiakból áll:
(1)  A többéves pénzügyi keretben a 2021–2027-es időszakra megállapított felső határokat meghaladóan rendelkezésre bocsátandó, kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék (uniós kötelezettségvállalási tartalék) az alábbiakból áll:
a)  a többéves pénzügyi keretben az n–1. év kötelezettségvállalásaira vonatkozó felső határok alatt rendelkezésre álló mozgásterek;
a)  a többéves pénzügyi keretben a korábbi évek kötelezettségvállalásaira vonatkozó felső határok alatt rendelkezésre álló mozgásterek;
aa)  az n-1. évre vonatkozó, nem teljesített kötelezettségvállalási előirányzatok;
b)  2023-tól – az a) pontban említett mozgástereken felül – az n–2. évben visszavont kötelezettségvállalásoknak megfelelő összeg, a költségvetési rendelet 15]. cikkének sérelme nélkül.
b)   az n–2. évben visszavont kötelezettségvállalásoknak megfelelő összeg, a költségvetési rendelet [15]. cikkének sérelme nélkül;
ba)  az n-3. év felfüggesztett kötelezettségvállalásainak megfelelő összeg, amely a 7. cikk értelmében már nem állítható be a költségvetésbe;
bb)  a bírságokból és büntetésekből származó bevételnek megfelelő összeg.
Módosítás 27
Rendeletre irányuló javaslat
3 fejezet – 12 cikk – 2 bekezdés
(2)  A kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalékot (uniós tartalékot), illetve annak egy részét az Európai Parlament és a Tanács az EUMSZ 314. cikke szerinti költségvetési eljárás keretében igénybe veheti.
(2)  A kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalékot (uniós kötelezettségvállalási tartalékot), illetve annak egy részét az Európai Parlament és a Tanács az EUMSZ 314. cikke szerinti költségvetési eljárás keretében igénybe veheti. Az n. év tartalékai az uniós kötelezettségvállalási tartalékon keresztül igénybe vehetők az n. és n+1. évre, feltéve, hogy ez nem ütközik a függőben lévő vagy tervezett költségvetés-módosításokkal.
Módosítás 28
Rendeletre irányuló javaslat
3 fejezet – 12 cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)  2027 végén azok az összegek, amelyek az uniós kötelezettségvállalási tartalék keretében továbbra is rendelkezésre állnak, 2030-ig átvitelre kerülnek a következő többéves pénzügyi keretbe.
Módosítás 29
Rendeletre irányuló javaslat
3 fejezet – 13 cikk – 1 bekezdés
A Rugalmassági Eszköz felhasználható arra, hogy egy adott pénzügyi évben fedezze azon pontosan meghatározott kiadásokat, amelyeket egy vagy több más fejezet felső határán belül nem lehetne finanszírozni. A második albekezdésre is figyelemmel a Rugalmassági Eszköz rendelkezésére álló éves összeg felső határa (2018-as árakon számítva) 1 000 millió EUR.
A Rugalmassági Eszköz felhasználható arra, hogy egy adott pénzügyi évben fedezze azon pontosan meghatározott kiadásokat, amelyeket egy vagy több más fejezet felső határán belül, illetve az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapon, az Európai Unió Szolidaritási Alapján, és a Sürgősségisegély-tartalékon belül nem lehetne finanszírozni. A második albekezdésre is figyelemmel a Rugalmassági Eszköz rendelkezésére álló éves összeg felső határa (2018-as árakon számítva) 2 000 millió EUR.
Módosítás 30
Rendeletre irányuló javaslat
3 fejezet – 14 cikk – 1 bekezdés
(1)  Az előre nem látható körülményekre való reagálás céljára egy végső megoldásként igénybe vehető, az Unió bruttó nemzeti jövedelmének legfeljebb 0,03 %-át kitevő rendkívüli tartalékot kell képezni, a többéves pénzügyi keretben megállapított felső határokon kívül. A tartalékot kizárólag költségvetés-módosítással vagy éves költségvetéssel kapcsolatban lehet igénybe venni.
(1)  Az előre nem látható körülményekre való reagálás céljára egy végső megoldásként igénybe vehető, az Unió bruttó nemzeti jövedelmének legfeljebb 0,05%-át kitevő rendkívüli tartalékot kell képezni, a többéves pénzügyi keretben megállapított felső határokon kívül. A tartalékot kizárólag költségvetés-módosítással vagy éves költségvetéssel kapcsolatban lehet igénybe venni. A tartalék egyaránt igénybe vehető kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokhoz, vagy csak kifizetési előirányzatokhoz.
Módosítás 31
Rendeletre irányuló javaslat
3 fejezet – 14 cikk – 2 bekezdés
(2)  A rendkívüli tartalék felhasználása egyetlen évben sem haladhatja meg a többéves pénzügyi keret évenkénti technikai kiigazítása szerint előirányzott legnagyobb összeget, és összhangban kell állnia a saját források felső határával.
(2)  A rendkívüli tartalék felhasználása egyetlen évben sem haladhatja meg a többéves pénzügyi keret évenkénti technikai kiigazítása szerint előirányzott legnagyobb összeget.
Módosítás 32
Rendeletre irányuló javaslat
3 fejezet – 14 cikk – 3 bekezdés
(3)  A rendkívüli tartalék igénybevételével rendelkezésre bocsátott összegeket a folyó pénzügyi évre vagy a következő pénzügyi évekre vonatkozó többéves pénzügyi keret egy vagy több fejezete keretében rendelkezésre álló mozgástér révén teljes mértékben ellentételezni kell.
törölve
Módosítás 33
Rendeletre irányuló javaslat
3 fejezet – 14 cikk – 4 bekezdés
(4)  A (3) bekezdésnek megfelelően ellentételezett összegek tovább nem vehetők igénybe a többéves pénzügyi keretből. A rendkívüli tartalék igénybevétele nem eredményezheti a folyó pénzügyi évre és a következő pénzügyi évekre vonatkozóan a többéves pénzügyi keretben megállapított kötelezettségvállalási előirányzatok és kifizetési előirányzatok összesített felső határának túllépését.
törölve
Módosítás 34
Rendeletre irányuló javaslat
4 fejezet – cím
A többéves pénzügyi keret értékelése és felülvizsgálata
Felülvizsgálat
Módosítás 35
Rendeletre irányuló javaslat
4 fejezet – 15 cikk – 1 bekezdés
(1)  A 3. cikk (2) bekezdése, a 16–20. cikk és a 24. cikk sérelme nélkül, előre nem látható körülmények bekövetkezése esetén a többéves pénzügyi keret a saját forrásoknak a hatályos sajátforrás-határozat értelmében meghatározott felső határának tiszteletben tartása mellett felülvizsgálható.
(1)  A 3. cikk (2) bekezdése, a 16–20. cikk és a 24. cikk sérelme nélkül, a többéves pénzügyi keret felső határai felfelé módosítandók, ha ez az uniós szakpolitikák, és különösen az új szakpolitikai célkitűzések finanszírozásának elősegítése szempontjából szükséges olyan körülmények bekövetkezése esetén, amikor egyébként szükség lenne olyan kiegészítő kormányközi, illetve kvázi kormányközi finanszírozási módszerek igénybevételére, amelyek megkerülnék az EUMSZ 314. cikkében meghatározott költségvetési eljárást.
Módosítás 36
Rendeletre irányuló javaslat
4 fejezet – 15 cikk – 3 bekezdés
(3)  A többéves pénzügyi keretnek az (1) bekezdés értelmében történő felülvizsgálatára tett javaslatban meg kell vizsgálni a kiadásoknak a felülvizsgálat által érintett fejezet alá tartozó programok közötti átcsoportosítási lehetőségeit, különös tekintettel az előirányzatok előreláthatólag nem teljes mértékű felhasználására.
törölve
Módosítás 37
Rendeletre irányuló javaslat
4 fejezet – 16 cikk – cím
A többéves pénzügyi keret félidős értékelése
A többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata
Módosítás 38
Rendeletre irányuló javaslat
4 fejezet – 16 cikk
A Bizottság 2024. január 1-je előtt benyújtja a többéves pénzügyi keret működésének értékelését. Ezt az értékelést adott esetben megfelelő javaslatoknak kell kísérniük.
A Bizottság 2023. július 1-je előtt a többéves pénzügyi keret működésének értékelése alapján benyújtja a jelen rendelet felülvizsgálatára irányuló jogalkotási javaslatot az EUMSZ által meghatározott eljárásokkal összhangban. E rendelet 6. cikkének sérelme nélkül az előzetesen előirányzott nemzeti keretösszegek ilyen felülvizsgálat révén nem csökkenthetők.
A javaslatot az alábbiak értékelését figyelembe véve kell összeállítani:
–   előrehaladás azon cél elérése tekintetben, hogy a 2021–2027 közötti többéves pénzügyi keret időszakában az EU összes kiadásának 25%-át éghajlatvédelmi célkitűzésekre fordítsák, valamint azon cél elérése tekintetében, hogy a lehető leghamarabb elérjék a 30%-os éves kiadási célt;
–   az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak általános érvényesítése;
–   a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése az uniós költségvetésben (a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés);
–  az egyszerűsítési intézkedések hatása a bürokrácia csökkentésére a kedvezményezettek számára a pénzügyi programok végrehajtása során, melyeket az érdekelt felekkel konzultálva kell végrehajtani;
Módosítás 39
Rendeletre irányuló javaslat
4 fejezet – 17 cikk
A többéves pénzügyi keret technikai kiigazításainak eredményeiről szóló értesítéssel egyidejűleg a Bizottság adott esetben az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszti a kifizetési előirányzatok teljes összegének felülvizsgálatára irányuló javaslatait, amelyeket a végrehajtás fényében szükségesnek tart annak érdekében, hogy biztosítsa az éves kifizetések felső határának hatékony és eredményes kezelését, és különösen azok rendezett alakulását a kötelezettségvállalási előirányzatokhoz viszonyítva.
A többéves pénzügyi keret technikai kiigazításainak eredményeiről szóló értesítéssel egyidejűleg, illetve abban az esetben, ha a kifizetésekre vonatkozó felső határok megakadályozhatják az Uniót jogi kötelezettségei teljesítésében, a Bizottság az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszti a kifizetési előirányzatok teljes összegének felülvizsgálatára irányuló javaslatait, amelyeket a végrehajtás fényében szükségesnek tart annak érdekében, hogy biztosítsa az éves kifizetések felső határának hatékony és eredményes kezelését, és különösen azok rendezett alakulását a kötelezettségvállalási előirányzatokhoz viszonyítva.
Módosítás 40
Rendeletre irányuló javaslat
5 fejezet – 21 cikk – 1 bekezdés
(1)  A 2021–2027-es időszakban az Unió általános költségvetésében (2018-as árakon számítva) legfeljebb 14 196 millió EUR áll rendelkezésre a(z) XXXX/XX európai parlamenti és tanácsi rendelet – űrprogram] alá tartozó nagyprojektekre.
(1)  A 2021–2027-es időszakban az Unió általános költségvetésében (2018-as árakon számítva) egy együttes maximális összeg áll az európai műholdas navigációs programok (EGNOS és Galileo) és a Kopernikusz (Európai Föld-megfigyelési program) rendelkezésére. Ezt a maximális összeget a két nagyprojekt számára az [űrprogramról szóló XXXX/XX európai parlamenti és tanácsi rendeletben] meghatározott indikatív összegek fölött 15%-kal kell meghatározni. Az e maximális összegen belüli minden megerősítést a tartalékokból vagy különleges eszközökből kell finanszírozni, és azok nem eredményezhetik más programok és projektek költségvetésének csökkentését.
Módosítás 41
Rendeletre irányuló javaslat
5 fejezet – 21 cikk –2 a bekezdés (új)
(2a)  Abban az esetben, ha az uniós költségvetésből történő finanszírozásra további igény merülne fel a fent említett nagyprojektek tekintetében, a Bizottság javasolja a többéves pénzügyi keret felső határainak ennek megfelelően történő módosítását.
Módosítás 42
Rendeletre irányuló javaslat
6 fejezet – cím
Intézményközi együttműködés a költségvetési eljárás során
Átláthatóság és intézményközi együttműködés a költségvetési eljárás során
Módosítás 43
Rendeletre irányuló javaslat
6 fejezet – 22 cikk
Intézményközi együttműködés a költségvetési eljárás során
Átláthatóság és intézményközi együttműködés a költségvetési eljárás során
Módosítás 44
Rendeletre irányuló javaslat
6 fejezet – 22 cikk – 4 a bekezdés (új)
Politikai szinten tartott találkozók során az Európai Parlamentet és a Tanácsot egyaránt mindkét intézmény tagjai képviselik.
Módosítás 45
Rendeletre irányuló javaslat
6 fejezet – 22 cikk – 4 b bekezdés (új)
Az Európai Parlament és a Tanács azon ülései, amelyeken a költségvetést illető álláspontjaikat fogadják el, nyilvánosak.
Módosítás 46
Rendeletre irányuló javaslat
6 fejezet – 23 cikk
A költségvetési rendelet 7]. cikkének megfelelően az Unió költségvetésének tartalmaznia kell az Unió és az Euratom összes kiadását és bevételét, ideértve minden olyan határozatból eredő kiadást, amely határozatot a Tanács – az EUMSZ 332. cikke keretében – az Európai Parlamenttel való konzultációt követően egyhangúlag hoz.
Az EUMSZ 310. cikke (1) bekezdésének megfelelően az Unió költségvetésének tartalmaznia kell az Unió és az Euratom összes kiadását és bevételét, ideértve minden olyan határozatból eredő kiadást, amely határozatot a Tanács – az EUMSZ 332. cikke keretében – az Európai Parlamenttel való konzultációt követően egyhangúlag hoz.
Módosítás 47
Rendeletre irányuló javaslat
7 fejezet – 24 cikk
A Bizottság 2023. július 1-jéig, a félidős felülvizsgálatra irányuló javaslataival együtt az 5+5 éves pénzügyi keret gyakorlati megvalósításának módszereit meghatározó jelentést nyújt be.
A Bizottság 2025. július 1-jéig új többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatot nyújt be.
A Bizottság 2025. július 1-jéig új többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatot nyújt be.
Amennyiben 2027. december 31-ig nem fogadják el az új többéves pénzügyi keret létrehozásáról szóló tanácsi rendeletet, a meglévő többéves pénzügyi keret utolsó évére vonatkozó felső összeghatárok és egyéb rendelkezések alkalmazandók az új pénzügyi keretet létrehozó rendelet elfogadásáig. Amennyiben 2020 után új tagállam csatlakozik az Unióhoz, a meghosszabbított pénzügyi keretet a csatlakozási tárgyalások kimenetelének figyelembevétele érdekében – szükség szerint – felül kell vizsgálni.

E.AZ INTÉZMÉNYKÖZI MEGÁLLAPODÁSRA IRÁNYULÓ JAVASLAT MÓDOSÍTÁSAI

52.Hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló új rendelet tárgyalásának és elfogadásának eredményeképpen az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló intézményközi megállapodásra irányuló javaslat a következőképpen módosítandó:

Módosítás 48
Intézményközi megállapodásra irányuló javaslat
1 rész
A szakasz – 6 a pont (új)
(6a)  Az Unió általános költségvetésében nem szereplő intézkedésekre és az uniós saját források különböző kategóriáinak előrelátható alakulására vonatkozó információt tájékoztatásképpen különálló táblázatok tartalmazzák. Ezt az információt a költségvetési tervezet kísérődokumentumaival együtt évente aktualizálni kell.
Módosítás 49
Intézményközi megállapodásra irányuló javaslat
1 rész
A szakasz – 7 pont
7.  Az intézmények – a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás érdekében – a költségvetési eljárás során és a költségvetés elfogadásakor a lehető legnagyobb mértékben biztosítják, hogy elegendő mozgástér álljon rendelkezésre a többéves pénzügyi keret egyes fejezeteinek felső határa alatt.
7.  Az intézmények – a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás érdekében – a költségvetési eljárás során és a költségvetés elfogadásakor a lehető legnagyobb mértékben biztosítják, hogy elegendő összeg álljon rendelkezésre a többéves pénzügyi keret egyes fejezeteinek felső határai alatt lévő mozgástereken belül, vagy a rendelkezésre álló speciális eszközökön belül.
Módosítás 50
Intézményközi megállapodásra irányuló javaslat
I rész
A szakasz – 8 pont
A 2027 utáni kifizetési előirányzatokra vonatkozó előrejelzések aktualizálása
A kifizetési előirányzatokra vonatkozó előrejelzések aktualizálása
8.  2024-ben a Bizottság aktualizálja a 2027 utáni kifizetési előirányzatokra vonatkozó előrejelzéseket.
Ezen aktualizálás során figyelembe vesz minden releváns információt, ideértve a költségvetés kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatainak tényleges végrehajtását, valamint a végrehajtásra vonatkozó előrejelzéseket is. Figyelembe veszi továbbá azon szabályokat is, amelyek a kifizetési előirányzatoknak a kötelezettségvállalási előirányzatokhoz viszonyított megfelelő alakulását hivatottak biztosítani, valamint az Unió bruttó nemzeti jövedelmére vonatkozó növekedési előrejelzéseket is.
8.  A Bizottság minden egyes évben aktualizálja a 2027-ig tartó és a 2027 utáni kifizetési előirányzatokra vonatkozó előrejelzéseket.
Ezen aktualizálás során figyelembe vesz minden releváns információt, ideértve a költségvetés kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatainak tényleges végrehajtását, valamint a végrehajtásra vonatkozó előrejelzéseket is. Figyelembe veszi továbbá azon szabályokat is, amelyek a kifizetési előirányzatoknak a kötelezettségvállalási előirányzatokhoz viszonyított megfelelő alakulását hivatottak biztosítani, valamint az Unió bruttó nemzeti jövedelmére vonatkozó növekedési előrejelzéseket is.
Módosítás 51
Intézményközi megállapodásra irányuló javaslat
I rész
B szakasz – 9 pont
9.  Amennyiben az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételének a vonatkozó alap-jogiaktusban meghatározott feltételei teljesülnek, a Bizottság javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az érintett költségvetési sorba történő átcsoportosításra.
9.  Amennyiben az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételének a vonatkozó alap-jogiaktusban meghatározott feltételei teljesülnek, a Bizottság javaslatot tesz annak igénybevételére. A Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételére vonatkozó határozatot az Európai Parlament és a Tanács együttesen hozza meg.
A Bizottság a Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló határozatra vonatkozó javaslatának előterjesztésével egyidejűleg javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé az érintett költségvetési sorba történő átcsoportosításra.
Véleménykülönbség esetén az ügyet a költségvetésről szóló következő háromoldalú egyeztetés során kell tárgyalni.
A Globalizációs Alkalmazkodási Alaphoz kapcsolódó átcsoportosításokat a költségvetési rendelettel összhangban kell végrehajtani.
A Globalizációs Alkalmazkodási Alaphoz kapcsolódó átcsoportosításokat a költségvetési rendelettel összhangban kell végrehajtani.
Módosítás 52
Intézményközi megállapodásra irányuló javaslat
I rész
B szakasz – 10 pont
10.  Amennyiben az Európai Unió Szolidaritási Alapja igénybevételének a vonatkozó alap-jogiaktusban meghatározott feltételei teljesülnek, a Bizottság javaslatot tesz a megfelelő költségvetési eszközre a költségvetési rendelettel összhangban.
10.  Amennyiben az Európai Unió Szolidaritási Alapja igénybevételének a vonatkozó alap-jogiaktusban meghatározott feltételei teljesülnek, a Bizottság javaslatot tesz annak igénybevételére. A Szolidaritási Alap igénybevételére vonatkozó határozatot az Európai Parlament és a Tanács együttesen hozza meg.
A Bizottság a Szolidaritási Alap igénybevételéről szóló határozatra vonatkozó javaslatának előterjesztésével egyidejűleg javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé az érintett költségvetési sorokba történő átcsoportosításra.
Véleménykülönbség esetén az ügyet a költségvetésről szóló következő háromoldalú egyeztetés során kell tárgyalni.
A Szolidaritási Alaphoz kapcsolódó átcsoportosításokat a költségvetési rendelettel összhangban kell végrehajtani.
Módosítás 53
Intézményközi megállapodásra irányuló javaslat
I rész
B szakasz – 11 pont
11.  Amennyiben a Bizottság szükségesnek ítéli a sürgősségisegély-tartalék igénybevételét, javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé a tartalékból a megfelelő költségvetési sorba történő átcsoportosításra a költségvetési rendelettel összhangban.
11.  Amennyiben a Bizottság szükségesnek ítéli a sürgősségisegély-tartalék igénybevételét, javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé a tartalékból a megfelelő költségvetési sorba történő átcsoportosításra a költségvetési rendelettel összhangban.
Véleménykülönbség esetén az ügyet a költségvetésről szóló következő háromoldalú egyeztetés során kell tárgyalni.
Módosítás 54
Intézményközi megállapodásra irányuló javaslat
I rész
B szakasz – 12 pont
Rugalmassági Eszköz
Rugalmassági Eszköz
12.  A Bizottság a Rugalmassági Eszköz igénybevételére azután tesz javaslatot, hogy megvizsgálta a többletkiadást igénylő fejezeten belül az előirányzatok átcsoportosításának valamennyi lehetőségét.
12.  A Bizottság a Rugalmassági Eszköz igénybevételére azután tesz javaslatot, hogy kimerítette a vonatkozó fejezetek tartalékait.
A javaslat meghatározza a finanszírozásra szoruló szükségleteket és az összeget. Ilyen javaslat költségvetési tervezettel vagy költségvetés-módosítási tervezettel kapcsolatban nyújtható be.
A javaslat meghatározza a finanszírozásra szoruló szükségleteket és az összeget.
A Rugalmassági Eszközt az Európai Parlament és a Tanács veheti igénybe az EUMSZ 314. cikkében meghatározott költségvetési eljárás keretében.
A Rugalmassági Eszközt az Európai Parlament és a Tanács veheti igénybe az EUMSZ 314. cikkében meghatározott költségvetési eljárás keretében.
Módosítás 55
Intézményközi megállapodásra irányuló javaslat
I rész
B szakasz – 13 pont
13.  A rendkívüli tartaléknak – vagy annak egy részének – az igénybevételére a Bizottság tesz javaslatot azt követően, hogy alaposan megvizsgált minden egyéb pénzügyi lehetőséget. Ilyen javaslat költségvetési tervezettel vagy költségvetés-módosítási tervezettel kapcsolatban nyújtható be.
13.  A rendkívüli tartaléknak – vagy annak egy részének – az igénybevételére a Bizottság tesz javaslatot azt követően, hogy alaposan megvizsgált minden egyéb pénzügyi lehetőséget.
A rendkívüli tartalékot az Európai Parlament és a Tanács veheti igénybe az EUMSZ 314. cikkében meghatározott költségvetési eljárás keretében.
A rendkívüli tartalékot az Európai Parlament és a Tanács veheti igénybe az EUMSZ 314. cikkében meghatározott költségvetési eljárás keretében.
Módosítás 56
Intézményközi megállapodásra irányuló javaslat
II rész
A szakasz – 14 a pont (új)
14a.  Egy új többéves pénzügyi keret elfogadásának, illetve annak felülvizsgálata elősegítése érdekében, valamint az EUMSZ 312. cikke (5) bekezdésének érvényre juttatása érdekében az intézmények rendszeres találkozókon, nevezetesen az alábbiakon vesznek részt:
–  az Elnökök Értekezlete a Szerződés 324. cikkében meghatározottak szerint;
–  az Európai Parlament küldöttsége számára a tanácsi elnökség által az adott tanácsi ülések előtt és után tartott tájékoztatók és személyes meghallgatások;
–  informális háromoldalú tárgyalások a Parlament véleményeinek a Tanács elnöksége dokumentumainak kidolgozása során történő figyelembevételére irányuló tanácsi eljárások során;
–  háromoldalú egyeztetések azt követően, hogy a Parlament és a Tanács egyaránt elfogadta tárgyalási megbízását;
–  kölcsönös részvétel a Tanács elnöksége által az adott parlamenti bizottságban és a Parlament tárgyalócsoportja által az adott tanácsi formációban.
A Parlament és a Tanács, amint lehetséges, továbbít egymásnak bármely, hivatalosan az illető előkészítő szervek által elfogadott vagy nevükben hivatalosan benyújtott dokumentumot.
Módosítás 57
Intézményközi megállapodásra irányuló javaslat
II rész
B szakasz – 15 pont – 2 franciabekezdés
–  az Európai Fejlesztési Alap (EFA), az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF), az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) és más lehetséges jövőbeli mechanizmusok bevételei, kiadásai, eszközei és forrásai,
–  az Európai Fejlesztési Alap (EFA), az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF), az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) és más olyan lehetséges jövőbeli mechanizmusok bevételei, kiadásai, eszközei és forrásai, amelyek nem az uniós költségvetésből kerülnek finanszírozásra, azonban a Szerződésekből eredő uniós szakpolitikák támogatására szolgálnak,
Módosítás 58
Intézményközi megállapodásra irányuló javaslat
II rész
B szakasz – 15 a pont (új)
15a.  Önálló átcsoportosítások a költségvetési rendelet 30. cikkének (1) bekezdése értelmében történő elfogadásakor a Bizottság haladéktalanul tájékoztatja a költségvetési hatóságot az ilyen átcsoportosítások részletes indokairól. Amennyiben a Parlament vagy a Tanács fenntartását fejezi ki egy ilyen önálló átcsoportosítással kapcsolatban, a Bizottság azt adott esetben például az átcsoportosítás visszafordítása révén kezeli.
Módosítás 59
Intézményközi megállapodásra irányuló javaslat
III rész
A szakasz – 24 a pont (új)
24a.  Amennyiben a költségvetési eljárás keretében a költségvetési hatóság egyedi kiegészítésekről határoz, a Bizottság azokat nem számítja be a pénzügyi programozásának következő éveiben, kivéve, ha az előbbi kifejezetten erre irányuló utasítást ad.
Módosítás 60
Intézményközi megállapodásra irányuló javaslat
Melléklet
A rész – 1 a pont (új)
1a.  Minden intézmény vállalja, hogy annak biztosítása érdekében, hogy minden intézmény képes legyen eljárási előjogainak megfelelő gyakorlására, tartózkodik bármilyen nem sürgős költségvetési egyenlegnek, átcsoportosításnak vagy egyéb bejelentésnek a többi intézménynek történő átadásától, ami a határidőknek a szüneteltetési időszakuk alatt történő aktiválásával járna.
Az intézmények szolgálatai időben tájékoztatják egymást az intézményük működési szüneteinek időpontjairól.
Módosítás 61
Intézményközi megállapodásra irányuló javaslat
Melléklet
B rész – 2 pont
2.  A költségvetési tervezet Bizottság általi elfogadását megelőzően kellő időben az intézmények háromoldalú egyeztetést tartanak, ahol megvitatják a következő pénzügyi év költségvetésének lehetséges prioritásait.
2.  A költségvetési tervezet Bizottság általi elfogadását megelőzően kellő időben az intézmények háromoldalú egyeztetést tartanak, ahol megvitatják a következő pénzügyi év költségvetésének lehetséges prioritásait és az aktuális pénzügyi év költségvetésének végrehajtása során felmerülő kérdéseket.
Módosítás 62
Intézményközi megállapodásra irányuló javaslat
Melléklet
C rész – 8 pont
8.  A lojális és kiegyensúlyozott intézményi együttműködés érdekében az Európai Parlament és a Tanács kötelezettséget vállalnak arra, hogy a költségvetési eljárás során mindvégig, de különösen az egyeztetési időszakban minden szinten rendszeres és aktív kapcsolatot tartanak egymással tárgyalóik révén. Az Európai Parlament és a Tanács vállalja, hogy mind formális, mind informális szinten gondoskodik a releváns információk és dokumentumok folytonos, megfelelő időben történő kölcsönös cseréjéről, valamint az egyeztetési időszak folyamán a Bizottsággal együttműködésben szükség szerint szakmai szintű vagy informális megbeszéléseket is tart. A Bizottság biztosítja az információkhoz és dokumentumokhoz történő időbeli, egyenlő hozzáférést az Európai Parlament és a Tanács számára.
8.  A lojális és kiegyensúlyozott intézményi együttműködés érdekében az Európai Parlament és a Tanács kötelezettséget vállalnak arra, hogy a költségvetési eljárás során mindvégig, de különösen az egyeztetési időszakban minden szinten rendszeres és aktív kapcsolatot tartanak egymással tárgyalóik révén. Az Európai Parlament és a Tanács vállalja, hogy mind formális, mind informális szinten gondoskodik a releváns információk és dokumentumok folytonos, megfelelő időben történő kölcsönös cseréjéről, különösen az illetékes előkészítő szerveik által elfogadott eljárási iratok egymásnak a lehető leghamarabb történő eljuttatásáról. Vállalják továbbá, az egyeztetési időszak folyamán a Bizottsággal együttműködésben szükség szerint szakmai szintű vagy informális megbeszéléseket is tartanak. A Bizottság biztosítja az információkhoz és dokumentumokhoz történő időbeli, egyenlő hozzáférést az Európai Parlament és a Tanács számára.
Módosítás 63
Intézményközi megállapodásra irányuló javaslat
Melléklet
D rész – 12 a pont (új)
12a.   Az Európai Parlament és a Tanács azon ülései, amelyeken a költségvetést illető álláspontjaikat fogadják el, nyilvánosak.
Módosítás 64
Intézményközi megállapodásra irányuló javaslat
Melléklet
E rész – 15 pont
15.  Az Európai Parlament és a Tanács az egyeztetőbizottságban azon a megfelelő szinten képviselteti magát, amely mindkét küldöttség számára lehetővé teszi a saját intézménye nevében történő politikai vállalásokat, és lehetővé teszi a végső megállapodás irányába való tényleges előrelépést.
15.  Az Európai Parlament és a Tanács az egyeztetőbizottságban mindkét intézmény tagjaival képviselteti magát, hogy mindkét küldöttség számára lehetővé tegye a saját intézménye nevében történő politikai vállalásokat, és lehetővé tegye a végső megállapodás irányába való tényleges előrelépést.
Módosítás 65
Intézményközi megállapodásra irányuló javaslat
Melléklet
E rész – 19 pont
19.  A három intézmény előre megállapodik az egyeztetőbizottsági ülések és a háromoldalú egyeztetések időpontjában.
19.  A három intézmény előre megállapodik az egyeztetőbizottsági ülések és a háromoldalú egyeztetések időpontjában. Az egyeztetési időszak alatt szükség szerint további ülések szervezhetők, technikai szinten is.
Módosítás 66
Intézményközi megállapodásra irányuló javaslat
Melléklet
E rész – 21 a pont (új)
21a.   A Szerződés által biztosított 21 napos egyeztetési időszak teljes körű alkalmazásának érdekében, illetve azért, hogy az intézmények aktualizálhassák tárgyalási álláspontjaikat, az Európai Parlament és a Tanács vállalja, hogy a vonatkozó időszakban az érintett előkészítő szerveik minden ülésén megvizsgálják az egyeztetési eljárás helyzetképét, és nem hagyják azt a legutolsó pillanatra.
Módosítás 67
Intézményközi megállapodásra irányuló javaslat
Melléklet
G rész – cím
G.  rész Fel nem használt kötelezettségvállalási előirányzatok („Reste à liquider” – RAL)
G.  rész Költségvetés-végrehajtás, kifizetések és fel nem használt kötelezettségvállalási előirányzatok („Reste à liquider” – RAL)
Módosítás 68
Intézményközi megállapodásra irányuló javaslat
Melléklet
G rész – 36 pont
36.  Tekintettel arra, hogy biztosítani kell a teljes kifizetési előirányzatoknak a kötelezettségvállalási előirányzatoknak megfelelő rendezett alakulását annak érdekében, hogy a RAL ne húzódhasson át rendellenes módon egyik évről a másikra, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság megállapodnak abban, hogy szorosan figyelemmel kísérik a RAL szintjét, csökkentve ezáltal annak a kockázatát, hogy a kifizetési előirányzatoknak a többéves pénzügyi keret végén jelentkező hiánya nehézségeket idézzen elő az uniós programok végrehajtásában.
36.  Tekintettel arra, hogy biztosítani kell a teljes kifizetési előirányzatoknak a kötelezettségvállalási előirányzatoknak megfelelő rendezett alakulását annak érdekében, hogy a RAL ne húzódhasson át rendellenes módon egyik évről a másikra, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság megállapodnak abban, hogy szorosan figyelemmel kísérik a kifizetési előrejelzéseket és a RAL szintjét, csökkentve ezáltal annak a kockázatát, hogy a kifizetési előirányzatoknak a többéves pénzügyi keret végén jelentkező hiánya nehézségeket idézzen elő az uniós programok végrehajtásában.
Annak biztosítása érdekében, hogy az egyes fejezeteken belüli kifizetések szintje és profilja kezelhető maradjon, a kötelezettségvállalás visszavonására vonatkozó szabályokat – különösen az automatikus visszavonásra vonatkozó szabályokat – minden fejezetben szigorúan alkalmazni kell.
Az intézményeknek rendszeres üléseket kell tartaniuk a költségvetési eljárás során, hogy közösen értékeljék az aktuális helyzetet, valamint a költségvetés folyó, illetve következő években való végrehajtásával kapcsolatos kilátásokat. Erre a megfelelő szinten megtartott, kifejezetten e kérdéseknek szentelt intézményközi megbeszéléseken kerül sor, amelyeket megelőzően a Bizottság alaponkénti és tagállamonkénti bontásban részletes helyzetképpel szolgál a kifizetések végrehajtásáról, a kézhez vett visszatérítési kérelmekről és a felülvizsgált előrejelzésekről. Mindenekelőtt, annak biztosítása érdekében, hogy az Unió a 2021 és 2027 közötti időszakban az EUMSZ 323. cikkének megfelelően képes legyen maradéktalanul teljesíteni a meglévő és jövőbeli vállalásaiból fakadó pénzügyi kötelezettségeit, az Európai Parlament és a Tanács elemzi és megvitatja a Bizottságnak a kifizetési előirányzatok szükséges szintjére vonatkozó becsléseit.
Az intézményeknek rendszeres üléseket kell tartaniuk a költségvetési eljárás során, hogy közösen értékeljék az aktuális helyzetet, valamint a költségvetés folyó, illetve következő években való végrehajtásával kapcsolatos kilátásokat. Erre a megfelelő szinten megtartott, kifejezetten e kérdéseknek szentelt intézményközi megbeszéléseken kerül sor, amelyeket megelőzően a Bizottság alaponkénti és tagállamonkénti bontásban részletes helyzetképpel szolgál a kifizetések végrehajtásáról, a kézhez vett visszatérítési kérelmekről és a felülvizsgált rövid és hosszú távú előrejelzésekről. Mindenekelőtt, annak biztosítása érdekében, hogy az Unió a 2021 és 2027 közötti időszakban az EUMSZ 323. cikkének megfelelően képes legyen maradéktalanul teljesíteni a meglévő és jövőbeli vállalásaiból fakadó pénzügyi kötelezettségeit, az Európai Parlament és a Tanács elemzi és megvitatja a Bizottságnak a kifizetési előirányzatok szükséges szintjére vonatkozó becsléseit.

53.utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

I. melléklet - A 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret: felső határok és a felső határokon kívüli eszközök (2018-as árakon)

(millió EUR – 2018-as árakon)

 

A Bizottság javaslata

A Parlament álláspontja

Kötelezettségvállalási előirányzatok

Összesen

2021-2027

2021

2022

2023

2024

2025

2026

2027

Összesen

2021-2027

I.  Egységes piac, innováció és digitális gazdaság

166 303

31 035

31 006

31 297

30 725

30 615

30 757

30 574

216 010

II.  Kohézió és értékek

391 974

60 026

62 887

64 979

65 785

66 686

69 204

67 974

457 540

Ebből: Gazdasági, társadalmi és területi kohézió

330 642

52 143

52 707

53 346

53 988

54 632

55 286

55 994

378 097

III.  Természeti erőforrások és környezet

336 623

57 780

57 781

57 789

57 806

57 826

57 854

57 881

404 718

IV.  Migráció és határigazgatás

30 829

3 227

4 389

4 605

4 844

4 926

5 066

5 138

32 194

V.  Biztonság és védelem

24 323

3 202

3 275

3 223

3 324

3 561

3 789

4 265

24 639

VI.  Szomszédság és a világ

108 929

15 368

15 436

15 616

15 915

16 356

16 966

17 729

113 386

VII.  Európai közigazgatás

75 602

10 388

10 518

10 705

10 864

10 910

11 052

11 165

75 602

Ebből: Az intézmények igazgatási kiadásai

58 547

8 128

8 201

8 330

8 432

8 412

8 493

8 551

58 547

ÖSSZES KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSI ELŐIRÁNYZAT

1 134 583

181 025

185 293

188 215

189 262

190 880

194 688

194 727

1 324 089

a GNI %-ában

1,11 %

1,29 %

1,31 %

1,31 %

1,30 %

1,30 %

1,31 %

1,29 %

1,30 %

ÖSSZES KIFIZETÉSI ELŐIRÁNYZAT

1 104 805

174 088

176 309

186 391

187 490

188 675

189 961

191 398

1 294 311

a GNI %-ában

1,08 %

1,24 %

1,24 %

1,30 %

1,29 %

1,28 %

1,28 %

1,27 %

1,27 %

A TÖBBÉVES PÉNZÜGYI KERET FELSŐ HATÁRAIN KÍVÜL

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sürgősségisegély-tartalék

4 200

1 000

1 000

1 000

1 000

1 000

1 000

1 000

7 000

Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA)

1 400

200

200

200

200

200

200

200

1 400

Az Európai Unió Szolidaritási Alapja (EUSZA)

4 200

1 000

1 000

1 000

1 000

1 000

1 000

1 000

7 000

Rugalmassági Eszköz

7 000

2 000

2 000

2 000

2 000

2 000

2 000

2 000

14 000

Európai beruházásstabilizáló funkció

pro memoria

pro memoria

pro memoria

pro memoria

pro memoria

pro memoria

pro memoria

pro memoria

pro memoria

Európai Békekeret

9 223

753

970

1 177

1 376

1 567

1 707

1 673

9 223

A TÖBBÉVES PÉNZÜGYI KERET FELSŐ HATÁRAIN KÍVÜL ÖSSZESEN

26 023

4 953

5 170

5 377

5 576

5 767

5 907

5 873

38 623

TÖBBÉVES PÉNZÜGYI KERET + A TÖBBÉVES PÉNZÜGYI KERET FELSŐ HATÁRAIN KÍVÜL ÖSSZESEN

1 160 606

185 978

190 463

193 592

194 838

196 647

200 595

200 600

1 362 712

a GNI %-ában

1,14 %

1,32 %

1,34 %

1,35 %

1,34 %

1,34 %

1,35 %

1,33 %

1,34 %

II. melléklet - A 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret: felső határok és a felső határokon kívüli eszközök (folyó árakon)

(millió EUR – folyó árakon)

 

A Bizottság javaslata

A Parlament álláspontja

Kötelezettségvállalási előirányzatok

Összesen

2021-2027

2021

2022

2023

2024

2025

2026

2027

Összesen

2021-2027

I.  Egységes piac, innováció és digitális gazdaság

187 370

32 935

33 562

34 555

34 601

35 167

36 037

36 539

243 395

II.  Kohézió és értékek

442 412

63 700

68 071

71 742

74 084

76 601

81 084

81 235

516 517

Ebből: Gazdasági, társadalmi és területi kohézió

373 000

55 335

57 052

58 899

60 799

62 756

64 776

66 918

426 534

III.  Természeti erőforrások és környezet

378 920

61 316

62 544

63 804

65 099

66 424

67 785

69 174

456 146

IV.  Migráció és határigazgatás

34 902

3 425

4 751

5 084

5 455

5 658

5 936

6 140

36 448

V.  Biztonság és védelem

27 515

3 397

3 545

3 559

3 743

4 091

4 439

5 098

27 872

VI.  Szomszédság és a világ

123 002

16 308

16 709

17 242

17 923

18 788

19 878

21 188

128 036

VII.  Európai közigazgatás

85 287

11 024

11 385

11 819

12 235

12 532

12 949

13 343

85 287

Ebből: Az intézmények igazgatási kiadásai

66 028

8 625

8 877

9 197

9 496

9 663

9 951

10 219

66 028

ÖSSZES KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSI ELŐIRÁNYZAT

1 279 408

192 105

200 567

207 804

213 140

219 261

228 107

232 717

1 493 701

a GNI %-ában

1,11 %

1,29 %

1,31 %

1,31 %

1,30 %

1,30 %

1,31 %

1,29 %

1,30 %

ÖSSZES KIFIZETÉSI ELŐIRÁNYZAT

1 246 263

184 743

190 843

205 790

211 144

216 728

222 569

228 739

1 460 556

a GNI %-ában

1,08 %

1,24 %

1,24 %

1,30 %

1,29 %

1,28 %

1,28 %

1,27 %

1,27 %

A TÖBBÉVES PÉNZÜGYI KERET FELSŐ HATÁRAIN KÍVÜL

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sürgősségisegély-tartalék

4 734

1 061

1 082

1 104

1 126

1 149

1 172

1 195

7 889

Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA)

1 578

212

216

221

225

230

234

239

1 578

Az Európai Unió Szolidaritási Alapja (EUSZA)

4 734

1 061

1 082

1 104

1 126

1 149

1 172

1 195

7 889

Rugalmassági Eszköz

7 889

2 122

2 165

2 208

2 252

2 297

2 343

2 390

15 779

Európai beruházásstabilizáló funkció

pro memoria

pro memoria

pro memoria

pro memoria

pro memoria

pro memoria

pro memoria

pro memoria

pro memoria

Európai Békekeret

10 500

800

1 050

1 300

1 550

1 800

2 000

2 000

10 500

A TÖBBÉVES PÉNZÜGYI KERET FELSŐ HATÁRAIN KÍVÜL ÖSSZESEN

29 434

5 256

5 596

5 937

6 279

6 624

6 921

7 019

43 633

TÖBBÉVES PÉNZÜGYI KERET + A TÖBBÉVES PÉNZÜGYI KERET FELSŐ HATÁRAIN KÍVÜL ÖSSZESEN

1 308 843

197 361

206 163

213 741

219 419

225 885

235 028

239 736

1 537 334

a GNI %-ában

1,14 %

1,32 %

1,34 %

1,35 %

1,34 %

1,34 %

1,35 %

1,33 %

1,34 %

III. melléklet - A 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret (2018-as árakon)

Megjegyzés: Összehasonlítás céljából a táblázat követi az egyes uniós programok Bizottság által javasolt struktúráját, a programok elfogadásához vezető jogalkotási folyamat során esetlegesen kérelmezett változtatások sérelme nélkül.

(millió EUR – 2018-as árakon)

 

A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret (EU27+EFA)

A Bizottság javaslata 2021–2027

A Parlament álláspontja

2021-2027

I.  Egységes piac, innováció és digitális gazdaság

116 361

166 303

216 010

1.  Kutatás és innováció

69 787

91 028

127 537

Horizont Európa

64 674

83 491

120 000

Euratom kutatási és képzési program

2 119

2 129

2 129

Nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktor (ITER)

2 992

5 406

5 406

Egyéb

2

2

2

2.  Európai stratégiai beruházások

31 886

44 375

51 798

Az InvestEU Alap

3 968

13 065

14 065

Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (az 1. alfejezetből nyújtott összes hozzájárulás)

ezen belül:

17 579

21 721

28 083

Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz – Közlekedés

12 393

11 384

17 746

Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz - Energetika

4 185

7 675

7 675

Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz - Digitális összetevő

1 001

2 662

2 662

Digitális Európa program

172

8 192

8 192

Egyéb

9 097

177

177

Decentralizált ügynökségek

1 069

1 220

1 281

3.  Egységes piac

5 100

5 672

8 423

Az egységes piac programja (beleértve a COSME-t)

3 547

3 630

5 823

Csalás elleni uniós program

156

161

322

Adóügyi együttműködés (FISCALIS)

226

239

300

Vámügyi együttműködés (VÁM)

536

843

843

Fenntartható turizmus

 

 

300

Egyéb

61

87

87

Decentralizált ügynökségek

575

714

748

4.  Világűr

11 502

14 404

15 225

Európai űrprogram

11 308

14 196

15 017

Decentralizált ügynökségek

194

208

208

Tartalék

-1 913

10 824

13 026

II.  Kohézió és értékek

387 250

391 974

457 540

5.  Regionális fejlesztés és kohézió

272 647

242 209

272 647

ERFA + Kohéziós Alap, ezen belül:

272 411

241 996

272 411

Európai Regionális Fejlesztési Alap

196 564

200 622

 

Kohéziós Alap

75 848

41 374

 

Amiből az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz „Közlekedés” összetevőjéhez nyújtott hozzáárulás

11 487

10 000

 

Támogatás a ciprusi török közösségnek

236

213

236

6.  Gazdasági és monetáris unió

273

22 281

22 281

Reformtámogató program

185

22 181

22 181

Az euró pénzhamisítás elleni védelme

7

7

7

Egyéb

81

93

93

7.  Az emberekbe, a társadalmi kohézióba és az értékekbe való befektetés

115 729

123 466

157 612

Európai Szociális Alap+ (ezen belül 5,9 milliárd EUR a gyermekgaranciára)

96 216

89 688

106 781

Amiből egészségügyre, foglalkoztatásra és szociális innovációra

1 075

1 042

1 095

Erasmus+ program

13 699

26 368

41 097

Európai Szolidaritási Testület

373

1 113

1 113

Kreatív Európa

1 403

1 642

2 806

Igazságügy

316

271

316

Jogok és értékek, ezen belül legalább 500 millió EUR az uniós értékek területére

594

570

1 627

Egyéb

1 158

1 185

1 185

Decentralizált ügynökségek

1 971

2 629

2 687

Tartalék

-1 399

4 018

4 999

III.  Természeti erőforrások és környezet

399 608

336 623

404 718

8.  Mezőgazdaság és tengerpolitika

390 155

330 724

391 198

EMGA + EMVA, ezen belül:

382 855

324 284

383 255

Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA)

286 143

254 247

 

Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA)

96 712

70 037

 

Európai Tengerügyi és Halászati Alap

6 243

5 448

6 867

Egyéb

962

878

962

Decentralizált ügynökségek

95

113

113

9.  Környezetvédelem és éghajlat-politika

3 492

5 085

11 520

Környezetvédelmi és éghajlat-politikai program (LIFE)

3 221

4 828

6 442

Igazságos Energiaváltási program

 

 

4 800

Decentralizált ügynökségek

272

257

278

Tartalék

5 960

814

1 999

IV.  Migráció és határigazgatás

10 051

30 829

32 194

10.  Migráció

7 180

9 972

10 314

Menekültügyi és Migrációs Alap

6 745

9 205

9 205

Decentralizált ügynökségek*

435

768

1 109

11.  Határigazgatás

5 492

18 824

19 848

Integrált Határigazgatási Alap

2 773

8 237

8 237

Decentralizált ügynökségek*

2 720

10 587

11 611

Tartalék

-2 621

2 033

2 033

V.  Biztonság és védelem

1 964

24 323

24 639

12.  Biztonság

3 455

4 255

4 571

Belső Biztonsági Alap

1 200

2 210

2 210

Atomerőművek leszerelése

ezen belül:

1 359

1 045

1 359

Nukleáris létesítmények leszerelése (Litvánia)

459

490

692

Nukleáris biztonság és nukleáris létesítmények leszerelése (Bulgáriára és Szlovákiára vonatkozóan is)

900

555

667

Decentralizált ügynökségek

896

1 001

1 002

13.  Védelem

575

17 220

17 220

Európai Védelmi Alap

575

11 453

11 453

Katonai mobilitás

0

5 767

5 767

14.  Válságelhárítás

1 222

1 242

1 242

Uniós polgári védelmi mechanizmus (rescEU)

560

1 242

1 242

Egyéb

662

pro memoria

pro memoria

Tartalék

-3 289

1 606

1 606

VI.  Szomszédság és a világ

96 295

108 929

113 386

15.  Külső tevékenység

85 313

93 150

96 809

Eszköz(ök) a szomszédság- és fejlesztési politikák támogatására, beleértve az EFA utódját és egy afrikai beruházási tervet

71 767

79 216

82 716

Humanitárius segítségnyújtás

8 729

9 760

9 760

Közös kül- és biztonságpolitika (KKBP)

2 101

2 649

2 649

Tengerentúli országok és területek (Grönlandot is beleértve)

594

444

594

Egyéb

801

949

949

Decentralizált ügynökségek

144

132

141

16.  Előcsatlakozási támogatás

13 010

12 865

13 010

Előcsatlakozási támogatás

13 010

12 865

13 010

Tartalék

-2 027

2 913

3 567

VII.  Európai közigazgatás

70 791

75 602

75 602

Európai iskolák és nyugdíjak

14 047

17 055

17 055

Az intézmények igazgatási kiadásai

56 744

58 547

58 547

ÖSSZESEN

1 082 320

1 134 583

1 324 089

a GNI %-ában (EU27)

1,16 %

1,11 %

1,30 %

* A 10. és a 11. klaszterben részt vevő decentralizált ügynökségekre vonatkozó európai parlamenti összeg tartalmazza az EASO-ról és az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló, 2018. szeptember 12-i bizottsági javaslatok pénzügyi vetületét.

IV. melléklet - A 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret: programonkénti bontás (folyó árakon)

(millió EUR – folyó árakon)

 

A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret (EU27+EFA)

A Bizottság javaslata 2021–2027

A Parlament álláspontja

2021-2027

I.  Egységes piac, innováció és digitális gazdaság

114 538

187 370

243 395

1.  Kutatás és innováció

68 675

102 573

143 721

Horizont Európa

63 679

94 100

135 248

Euratom kutatási és képzési program

2 085

2 400

2 400

Nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktor (ITER)

2 910

6 070

6 070

Egyéb

1

3

3

2.  Európai stratégiai beruházások

31 439

49 973

58 340

Az InvestEU Alap

3 909

14 725

15 852

Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (az 1. alfejezetből nyújtott összes hozzájárulás)

ezen belül:

17 435

24 480

31 651

Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz – Közlekedés

12 281

12 830

20 001

Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz - Energetika

4 163

8 650

8 650

Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz - Digitális összetevő

991

3 000

3 000

Digitális Európa program

169

9 194

9 194

Egyéb

8 872

200

200

Decentralizált ügynökségek

1 053

1 374

1 444

3.  Egységes piac

5 017

6 391

9 494

Az egységes piac programja (beleértve a COSME-t)

3 485

4 089

6 563

Csalás elleni uniós program

153

181

363

Adóügyi együttműködés (FISCALIS)

222

270

339

Vámügyi együttműködés (VÁM)

526

950

950

Fenntartható turizmus

 

 

338

Egyéb

59

98

98

Decentralizált ügynökségek

572

804

843

4.  Világűr

11 274

16 235

17 160

Európai űrprogram

11 084

16 000

16 925

Decentralizált ügynökségek

190

235

235

Tartalék

-1 866

12 198

14 680

II.  Kohézió és értékek

380 738

442 412

516 517

5.  Regionális fejlesztés és kohézió

268 218

273 240

307 578

ERFA + Kohéziós Alap, ezen belül:

267 987

273 000

307 312

Európai Regionális Fejlesztési Alap

193 398

226 308

 

Kohéziós Alap

74 589

46 692

 

Amiből az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz „Közlekedés” összetevőjéhez nyújtott hozzáárulás

11 306

11 285

 

Támogatás a ciprusi török közösségnek

231

240

266

6.  Gazdasági és monetáris unió

275

25 113

25 113

Reformtámogató program

188

25 000

25 000

Az euró pénzhamisítás elleni védelme

7

8

8

Egyéb

79

105

105

7.  Az emberekbe, a társadalmi kohézióba és az értékekbe való befektetés

113 636

139 530

178 192

Európai Szociális Alap+ (ezen belül 5,9 milliárd EUR a gyermekgaranciára)

94 382

101 174

120 457

Amiből egészségügyre, foglalkoztatásra és szociális innovációra

1 055

1 174

1 234

Erasmus+ program

13 536

30 000

46 758

Európai Szolidaritási Testület

378

1 260

1 260

Kreatív Európa

1 381

1 850

3 162

Igazságügy

 

305

356

Jogok és értékek, ezen belül legalább 500 millió EUR az uniós értékek területére (2018-as árakon)

 

642

1 834

Egyéb

1 131

1 334

1 334

Decentralizált ügynökségek

1 936

2 965

3 030

Tartalék

-1 391

4 528

5 634

III.  Természeti erőforrások és környezet

391 849

378 920

456 146

8.  Mezőgazdaság és tengerpolitika

382 608

372 264

440 898

EMGA + EMVA, ezen belül:

375 429

365 006

431 946

Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA)

280 351

286 195

 

Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA)

95 078

78 811

 

Európai Tengerügyi és Halászati Alap

6 139

6 140

7 739

Egyéb

946

990

1 085

Decentralizált ügynökségek

94

128

128

9.  Környezetvédelem és éghajlat-politika

3 437

5 739

12 995

Környezetvédelmi és éghajlat-politikai program (LIFE)

3 170

5 450

7 272

Igazságos Energiaváltási program

 

 

5 410

Decentralizált ügynökségek

267

289

313

Tartalék

5 804

918

2 254

IV.  Migráció és határigazgatás

9 929

34 902

36 448

10.  Migráció

7 085

11 280

11 665

Menekültügyi és Migrációs Alap

6 650

10 415

10 415

Decentralizált ügynökségek*

435

865

1 250

11.  Határigazgatás

5 439

21 331

22 493

Integrált Határigazgatási Alap

2 734

9 318

9 318

Decentralizált ügynökségek*

2 704

12 013

13 175

Tartalék

-2 595

2 291

2 291

V.  Biztonság és védelem

1 941

27 515

27 872

12.  Biztonság

3 394

4 806

5 162

Belső Biztonsági Alap

1 179

2 500

2 500

Atomerőművek leszerelése

ezen belül:

1 334

1 178

1 533

Nukleáris létesítmények leszerelése (Litvánia)

451

552

780

Nukleáris biztonság és nukleáris létesítmények leszerelése (Bulgáriára és Szlovákiára vonatkozóan is)

883

626

753

Decentralizált ügynökségek

882

1 128

1 129

13.  Védelem

590

19 500

19 500

Európai Védelmi Alap

590

13 000

13 000

Katonai mobilitás

0

6 500

6 500

14.  Válságelhárítás

1 209

1 400

1 400

Uniós polgári védelmi mechanizmus (rescEU)

561

1 400

1 400

Egyéb

648

pro memoria

pro memoria

Tartalék

-3 253

1 809

1 809

VI.  Szomszédság és a világ

93 381

123 002

128 036

15.  Külső tevékenység

82 569

105 219

109 352

Eszköz(ök) a szomszédság- és fejlesztési politikák támogatására, beleértve az EFA utódját és egy afrikai beruházási tervet

70 428

89 500

93 454

Humanitárius segítségnyújtás

8 561

11 000

11 000

Közös kül- és biztonságpolitika (KKBP)

2 066

3 000

3 000

Tengerentúli országok és területek (Grönlandot is beleértve)

582

500

669

Egyéb

790

1 070

1 070

Decentralizált ügynökségek

141

149

159

16.  Előcsatlakozási támogatás

12 799

14 500

14 663

Előcsatlakozási támogatás

12 799

14 500

14 663

Tartalék

-1 987

3 283

4 020

VII.  Európai közigazgatás

69 584

85 287

85 287

Európai iskolák és nyugdíjak

13 823

19 259

19 259

Az intézmények igazgatási kiadásai

55 761

66 028

66 028

ÖSSZESEN

1 061 960

1 279 408

1 493 701

a GNI %-ában (EU27)

1,16 %

1,11 %

1,30 %

* A 10. és a 11. klaszterben részt vevő decentralizált ügynökségekre vonatkozó európai parlamenti összeg tartalmazza az EASO-ról és az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló, 2018. szeptember 12-i bizottsági javaslatok pénzügyi vetületét.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0075 és P8_TA(2018)0076.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0226.
(3) HL C 215., 2018.6.19., 249. o.
(4) HL L 282., 2016.10.19., 1. o.
(5) HL C 242., 2018.7.10., 24. o.


Állami támogatási szabályok: az állami támogatások új fajtái*
PDF 245kWORD 42k
Az Európai Parlament 2018. november 14-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira történő alkalmazásáról szóló, 2015. július 13-i (EU) 2015/1588 tanácsi rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0398 – C8-0316/2018 – 2018/0222(NLE))
P8_TA-PROV(2018)0450A8-0315/2018

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0398),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 109. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0316/2018),

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0315/2018),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.


Fegyverkivitel: A 2008/944/KKBP közös álláspont végrehajtása
PDF 393kWORD 60k
Az Európai Parlament 2018. november 14-i állásfoglalása a fegyverkivitelről: a 2008/944/KKBP közös álláspont végrehajtása (2018/2157(INI))
P8_TA-PROV(2018)0451A8-0335/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikkében foglalt elvekre, nevezetesen a demokrácia és a jogállamiság előmozdítására, valamint a béke megőrzésére, a konfliktusok kialakulásának megelőzésére és a nemzetközi biztonság erősítésére,

–  tekintettel a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló, 2008. december 8-i 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspontra(1) (a továbbiakban: közös álláspont),

–  tekintettel a közös álláspont 8. cikkének (2) bekezdésével összhangban összeállított tizenkilencedik éves jelentésére(2),

–  tekintettel a fegyverkivitel hatékony ellenőrzésének előmozdításáról szóló, 2018. január 22-i (KKBP) 2018/101 tanácsi határozatra(3) és a Fegyverkereskedelmi Szerződés végrehajtásának támogatása érdekében végzett uniós tájékoztatási tevékenységekről szóló, 2017. május 29-i (KKBP) 2017/915 tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel az Európai Unió Tanács által 2018. február 26-án elfogadott, aktualizált közös katonai listájára(5),

–  tekintettel a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló közös állásponthoz kapcsolódó felhasználói útmutatóra,

–  tekintettel a hagyományos fegyverek, valamint a kettős felhasználású áruk és technológiák exportjának ellenőrzéséről szóló, 1996. május 12-i Wassenaari Megállapodásra, valamint ezen áruk, technológiák és lőszerek 2017 decemberében aktualizált jegyzékeire(6),

–  tekintettel az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos 2012. június 25-i európai uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre, és különösen a cselekvési terv 11e. pontjára, valamint az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó 2015. július 20-i cselekvési tervre (2015–2019), és különösen a cselekvési terv 21d. célkitűzésére

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2013. április 2-án elfogadott(7) és 2014. december 24-én hatályba lépett Fegyverkereskedelmi Szerződésre (ATT),

–  tekintettel a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről szóló, 2009. május 6-i 2009/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel a 2014. április 16-i 599/2014/EU rendelettel módosított, a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló, 2009. május 5-i 428/2009/EK tanácsi rendeletre(9) (a továbbiakban: a kettős felhasználású termékekről szóló rendelet) és az I. mellékletében foglalt, a kettős felhasználású termékek és technológiák jegyzékére,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaira, beleértve a 16. célt a fenntartható fejlesztés békés és befogadó társadalmainak előmozdításáról,

–  tekintettel az ENSZ „Közös jövőnk” című leszerelési programjára,

–  tekintettel az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló 1236/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2016. november 23-i (EU) 2016/2134 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatala által az Emberi Jogi Tanács számára készített, a fegyvertranszfer emberi jogokra gyakorolt hatásairól szóló jelentésre(11),

–  tekintettel a témával kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira, különösen a közös álláspont végrehajtásáról szóló, 2017. szeptember 13-i(12) és 2015. december 17-i(13) állásfoglalására,

–  tekintettel az Unió védelmi iparának versenyképességét és innovációs képességét támogató európai védelmi ipari fejlesztési program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2017)0294) és az Európai Védelmi Alap létrehozásáról szóló rendeletre irányuló javaslatra (COM(2018)0476),

–  tekintettel a jemeni humanitárius helyzetről szóló 2016. február 25-i(14), 2017. június 15-i(15) és 2017. november 30-i (16)állásfoglalására,

–  tekintettel a katonai robotrepülőgépek használatáról szóló, 2014. február 27-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel az Emberi Jogi Tanácsnak az emberi jogok jemeni helyzetéről szóló, 2018. augusztus 17-i jelentésére, beleértve a 2014. szeptember óta elkövetett jogsértéseket és visszaéléseket is (A/HRC/39/43),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0335/2018),

A.  mivel az egyéneknek vagy a közösségeknek az ENSZ Alapokmányának 51. cikkében foglalt elidegeníthetetlen joga, hogy megvédjék önmagukat;

B.  mivel a fegyverek exportja és transzfere kétségtelenül kihat az emberi jogokra és az emberi biztonságra, a társadalmi-gazdasági fejlődésre és a demokráciára; mivel a fegyverkivitel hozzájárul azokhoz a körülményekhez is, amelyek az embereket arra kényszerítik, hogy elhagyják országukat; mivel ez okot ad arra, hogy szigorú, átlátható, hatékony és általánosan elfogadott és meghatározott fegyverzet-ellenőrzési rendszert vezessünk be;

C.  mivel a 2008/944/KKBP közös tanácsi álláspont egy nyolc kritériumot meghatározó, jogilag kötelező keret; mivel, amennyiben ezek a kritériumok nem teljesülnek, a kiviteli engedély kiadását meg kell tagadni (1–4. kritérium), vagy legalább meg kell fontolni annak megtagadását (5–8. kritérium); mivel bármely katonai technológia vagy felszerelés transzferére vagy transzferének megtagadására vonatkozó határozat az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik az Európai Unió közös álláspontja 4. cikkének (2) bekezdése szerint;

D.  mivel a legutóbbi adatok(18) azt mutatják, hogy az EU 28 tagállamából származó fegyverkivitel a 2013–2017 közötti időszakban a teljes globális fegyverkivitel több mint 27%-át tette ki, ami által az EU összesítve a világ második legnagyobb fegyverszállítója az USA (34%) után és Oroszország (22%) előtt; mivel az uniós adatgyűjtés kezdete óta 2015-ben és 2016-ban adtak ki a legnagyobb értékben fegyverkiviteli engedélyt, 2015-ben összesen 195,95 milliárd EUR értékben, 2016-ban pedig a hagyományos fegyverkivitelről szóló munkacsoport legutóbbi jelentése (COARM) szerint 191,45 milliárd EUR értékben(19); mivel a 2015-ös és 2016-os számok sajnálatos módon félrevezetőek és pontatlanok, mivel az engedélyek száma inkább a szándékot tükrözi, ahelyett hogy pontos számot adna a közeljövőben megvalósuló tényleges kivitelről;

E.  mivel mindmáig csakis a COARM éves jelentései tekinthetők olyan eszköznek, amelyek célja a közös álláspont végrehajtásának vizsgálata; mivel meggyőződése, hogy ezek a jelentések hozzájárultak a tagállamok fegyverkivitelei átláthatóságának növeléséhez, valamint hogy a felhasználói útmutatóban foglalt iránymutatások és magyarázatok száma jelentős mértékben növekedett; mivel a közös álláspont következtében nőtt a fegyverkiviteli engedélyek odaítélésével kapcsolatos információk mennyisége;

F.  mivel a globális és regionális biztonsági környezet rendkívüli módon megváltozott, különös tekintettel az Unió déli és keleti szomszédságára, és ez rámutat arra, hogy a módszertant sürgősen javítani kell a kiviteli engedélyek kockázatértékeléséhez szükséges adatok gyűjtése és biztonságosabbá tétele tekintetében;

G.  mivel a közös álláspont 3. cikke értelmében a nyolc kritérium csupán minimumnormákat határoz meg, így nem sérti a tagállamok által hozott, ezeknél esetleg szigorúbb fegyverellenőrzési intézkedéseket ; mivel a védelmi felszerelés kivitelére vonatkozó engedély megadására vagy elutasítására irányuló döntéshozatali eljárás a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik;

H.  mivel az Európai Uniónak nem minden tagállama továbbít hiánytalan adatokat a COARM tanácsi munkacsoport részére; mivel az egyes tagállamok eltérő adatgyűjtési szabályai és benyújtási eljárásai, valamint a nyolc kritérium eltérő értelmezése miatt az adatállományok hiányosak és eltérőek, és a fegyverkiviteli gyakorlatok terén is jelentősek az eltérések; emlékeztet arra, hogy az információcserének tiszteletben kell tartania az egyes országok nemzeti törvényeit és közigazgatási eljárásait;

I.  mivel jelenleg nem létezik a nyolc kritérium betartásának szabványosított és független ellenőrzésére és jelentéstételére vonatkozó mechanizmus;

J.  mivel az elmúlt években intézkedéseket fogadtak el a kézi- és könnyűfegyverek kereskedelmére vonatkozóan, a Wassenaari Megállapodás keretében a kettős felhasználású termékek és technológiák frissített listájával; mivel az olyan kérdések, mint a fegyverkereskedelem ellenőrzése, az EU-n kívüli engedélyezett gyártás és a végfelhasználói ellenőrzés már napirendre kerültek, és bizonyos mértékig a közös álláspont részévé váltak, ugyanakkor számos termék – különösen a kettős felhasználású termékek, a számítógépes technológia és a megfigyelés területén – még mindig nem tartozik az ellenőrzési rendszer hatálya alá;

K.  mivel a tizenkilencedik éves jelentés azt mutatja, hogy a fegyverkivitelre vonatkozó engedélyek 40,5%-át a „MENA” régió országainak adták ki 77,5 milliárd EUR értékben, és ennek az exportnak a legnagyobb része Szaúd-Arábiába, Egyiptomba és az Egyesült Arab Emírségekbe irányult összesen 57,9 milliárd EUR értékben;

L.  mivel egyes esetekben az olyan országokba exportált fegyvereket, mint Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és a Szaúd-Arábia vezette koalíció tagjai, olyan konfliktusokban használták fel, mint például a jemeni; mivel az ilyen kivitelek egyértelműen megsértik a közös álláspontot;

M.  mivel a jemeni humanitárius helyzetről szóló, 2016. február 25-i európai parlamenti állásfoglalás felszólította a Bizottság alelnökét és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (alelnök/főképviselő), hogy kezdeményezze uniós fegyverembargó bevezetését Szaúd-Arábiával szemben;

N.  mivel azok a fegyverek, amelyeket uniós tagállamok általi transzferét engedélyezték és később a jelenleg folyó jemeni konfliktusban használtak, katasztrofális hatást gyakoroltak a fenntartható fejlődésre Jemenben;

O.  mivel a védelmi ágazat az uniós politika fókuszpontjává vált, hiszen az európai globális stratégia (EUGS) szerint „Európa stratégiai autonómiája és egy hiteles KBVP érdekében alapvetően szükséges a fenntartható, innovatív és versenyképes európai védelmi ipar”(20); mivel a fegyverkivitel elengedhetetlen az európai védelmi ipari és technológiai bázis megerősítéséhez, és mivel a védelmi iparnak mindenekelőtt biztosítania kell az Unió tagállamainak védelmét és biztonságát, miközben hozzájárul a KKBP végrehajtásához; mivel az Európai Védelmi Alap és a közelmúltban elindított EDIDP fő feladata „az európai védelmi ipar versenyképességének támogatása”(21);

P.  mivel az átláthatósági intézkedések, mint például a fegyverexport ellenőrzése, hozzájárulnak az államok közötti bizalom erősítéséhez;

Q.  mivel a közös álláspont 10. cikke egyértelműen kimondja, hogy a nyolc kritérium betartása elsőbbséget élvez a tagállamok esetleges gazdasági, társadalmi, kereskedelmi vagy ipari érdekei előtt;

A közös álláspont megerősítése és végrehajtásának javítása

1.  hangsúlyozza, hogy az egyes államok legitim joga, hogy önvédelmi célokból katonai technológiára tegyenek szert; megjegyzi, hogy a védelmi ipar fenntartása a tagállamok önvédelmének részét képezi;

2.  megállapítja, hogy az európai védelmi piac a tagállamok és az uniós polgárok biztonsága és védelme garantálásának eszközeként szolgál, és hozzájárul a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) és különösen a közös európai biztonság- és védelempolitika (KBVP) végrehajtásához; felhívja a tagállamokat, hogy oldják meg az uniós tagállamok védelmi kiadásainak az átfedésekből, a széttöredezettségből és az interoperabilitás hiányából fakadó jelenlegi hatékonysági problémáit, valamint tűzzék ki célul, hogy az EU a fegyverkivitel jobb ellenőrzése révén biztonsági szereplővé váljon;

3.  elismeri, hogy az EU a világ egyetlen több országból álló uniója, amely jogilag kötelező erejű keretrendszerrel rendelkezik a fegyverkiviteli ellenőrzés javítása céljából, többek között a válságövezetekben és a megkérdőjelezhető emberi jogi helyzetű országokban; ezzel összefüggésben üdvözli, hogy a közös álláspont nyomán európai és nem európai harmadik államok is csatlakoztak a fegyverkivitel-ellenőrzési rendszerhez; ösztönzi a fennmaradó tagjelölt országokat, a tagjelölt státuszra pályázó országokat, illetve az uniós csatlakozás útján más módon elindulni kívánó országokat, hogy alkalmazzák a közös álláspont rendelkezéseit;

4.  hangsúlyozza, hogy sürgősen meg kell erősíteni az uniós küldöttségek abban játszott szerepét, hogy segítsék a tagállamokat és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) a kiviteli engedélyek kockázatértékelésében, valamint a végfelhasználói ellenőrzések, a szállítás utáni ellenőrzések és a helyszíni vizsgálatok lebonyolításában;

5.  tudomásul veszi, hogy a tagállamok egymástól eltérően alkalmazzák és értelmezik a nyolc kritériumot; kéri, hogy a közös álláspontot azonos módon, következetesen és koordináltan hajtsák végre, a benne foglalt valamennyi kötelezettséggel egyetemben;

6.  meggyőződése, hogy a kiviteli engedélyek kockázatértékelési módszertanába be kell illeszteni az elővigyázatosság elvét, és a tagállamoknak, annak értékelése mellett, hogy egy meghatározott katonai technológia használható-e belső elnyomásra vagy egyéb nemkívánatos célra, a rendeltetési hely szerinti ország átfogó helyzetén alapuló kockázatokat is értékelniük kell, figyelembe véve például a demokrácia, a jogállamiság és a társadalmi-gazdasági fejlődés helyzetét is;

7.  a 2017. szeptember 13-i ajánlásaival összhangban felkéri a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy a jelenlegi felülvizsgálati eljárást használják az információcserére vonatkozó mechanizmusok megerősítésére azáltal, hogy minőségi és mennyiségi szempontból is jobb információkat bocsátanak rendelkezésre a kockázatértékelésekhez az alábbiak révén:

   a) több információ szisztematikus és megfelelő időben történő biztosításával a kiviteli engedélyekre és a tényleges kivitelekre vonatkozóan, beleértve az aggodalomra okot adó végfelhasználókat, a fegyvereltérítések eseteit, a hamisított vagy más okból aggodalmas végfelhasználói igazolásokat, és a feltételezett közvetítőket vagy szállítási vállalkozásokat, a nemzeti jogszabályoknak megfelelően;
   b) a fegyverkivitellel kapcsolatos jogszabályok megsértése miatt elítélt jogi és magánszemélyek, az azonosított fegyvereltérítési esetek listájának, valamint azon személyek jegyzékének összeállításával, akikről tudott vagy feltételezhető, hogy illegális fegyverkereskedelemben vagy a nemzetközi és nemzeti biztonságot veszélyeztető tevékenységekben vettek részt;
   c) a nyolc kritérium megvalósítása céljából elfogadott bevált gyakorlatok megosztásával;
   d) azáltal, hogy a felhasználói útmutatót interaktív online információforrássá teszik;
   e) azáltal, hogy az EU éves jelentéseit 2019 végéig nyílt és nyilvános online adatbázissá alakítják, amelynek keretében az új formátumot már a 2017-os adatokra is alkalmazzák;
   f) a bűnüldözési hatóságok és a határvédelmi hatóságok közötti egyértelmű, jól körülhatárolt, információcserén alapuló együttműködési eljárások előmozdításával, a biztonsági együttműködés megerősítése, valamint az Unió és polgárai biztonságára nézve kockázatot jelentő illegális fegyverkereskedelem felszámolása érdekében;

8.  felszólítja a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy növeljék az exporttal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó személyzet számát nemzeti és uniós szinten egyaránt; ösztönzi az uniós alapok kapacitásépítésre történő felhasználását a tagállami engedélyezési és végrehajtási tisztviselők körében;

9.  emlékeztet rá, hogy a közös álláspont kidolgozásának egyik mozgatórugója annak megelőzése volt, hogy európai fegyverzetet használhassanak a tagállamok fegyveres erőivel szemben, valamint hogy megelőzzék az emberi jogi visszaéléseket és a fegyveres konfliktusok meghosszabbítását; ismételten hangsúlyozza, hogy a közös álláspont azokat a minimumkövetelményeket határozza meg, amelyeket a tagállamoknak alkalmazniuk kell a fegyverkiviteli ellenőrzések terén, illetve magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy a kiviteli engedély iránti kérelmet az álláspontban foglalt mind a nyolc kritérium fényében értékelni kell;

10.  kifogásolja, hogy egyes tagállamok nem alkalmazzák rendszeres jelleggel a nyolc kritériumot, valamint azt, hogy katonai technológia olyan rendeltetési helyekre és végső felhasználókhoz kerül, amelyek nem felelnek meg a közös álláspontban meghatározott feltételeknek; ismételten felszólít arra, hogy végezzenek független értékelést a tagállamoknak a közös álláspont nyolc kritériumának való megfelelése tekintetében; úgy véli, hogy elő kell segíteni a nyolc kritérium alkalmazásának egységesítését; sajnálatosnak tartja, hogy nem születtek rendelkezések az olyan tagállamok szankcionálására, amelyek az engedélyek megadása előtt nem ellenőrizték a nyolc kritérium tiszteletben tartását; sürgeti a tagállamokat, hogy növeljék a közös álláspont végrehajtásának következetességét, és tanácsolja a tagállamoknak, hogy rendelkezzenek független ellenőrzések végrehajtásáról;

11.  úgy véli, hogy a Szaúd-Arábiába, az Egyesült Arab Emírségekbe és a Szaúd-Arábia vezette jemeni koalíció más tagországaiba irányuló exportok nem felelnek meg legalább a 2. kritériumnak, mivel ezen országok részt vettek a humanitárius jogszabályoknak az ENSZ illetékes hatóságai által meghatározott súlyos megsértéseiben; megismétli a 2017. szeptember 13-i felszólítását arra vonatkozóan, hogy sürgősen fegyverembargót kell kivetni Szaúd-Arábiára, és felszólítja a főképviselőt/alelnököt és a Tanácsot, hogy terjessze ki az említett embargót a Szaúd-Arábia vezette jemeni koalíció valamennyi tagországára;

12.  meggyőződése, hogy egy olyan mechanizmus kidolgozására irányuló folyamatot kell elindítani, amely szankciókat léptet életbe a közös álláspontot nem teljesítő tagállamokkal szemben;

13.  megjegyzi, hogy egyes tagállamok felhagytak azzal, hogy fegyverekkel lássák el Szaúd-Arábiát és a Szaúd-Arábia vezette jemeni koalíció más tagországait azok fellépése miatt, ugyanakkor mások továbbra is katonai technológiát exportálnak ezen országokba; gratulál azon tagállamoknak, így Németországnak és Hollandiának, amelyek megváltoztatták a jemeni konfliktussal kapcsolatos gyakorlatukat; mélységesen sajnálja azonban, hogy más tagállamok láthatólag nem veszik figyelembe a célország viselkedését és az exportált fegyverek és lőszerek végfelhasználását; rámutat arra, hogy ezek a különböző gyakorlatok azzal a kockázattal fenyegetnek, hogy aláássák az egész európai fegyverzet-ellenőrzési rendszert;

14.  riasztónak tartja, hogy a bizonyos országokba, például Szaúd-Arábiába irányuló export iránti engedélykérelmeket annak ellenére jóváhagyták, hogy az oda irányuló kivitel sérti legalább a közös álláspont 1–6. kritériumait, és hogy az 1–4. kritériumnak való meg nem felelés esetén kötelező megtagadni az engedélyt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy jóváhagyták csaknem az összes Szaúd-Arábiába irányuló exportra vonatkozó, az ML9. fejezetbe (hadihajók)(22), valamint az ML10. (repülőgépek) és ML4. fejezetbe (bombák stb.) tartozó engedélykérelmet (95%), holott ezeket az eszközöket a jemeni haditengerészeti blokád fenntartására és légicsapásokra használják fel, hozzájárulva a humanitárius helyzet romlásához és az egész ország fenntartható fejlődésének akadályozásához, valamint a jemeni lakosság folyamatos szenvedéséhez;

15.  megdöbbenésének ad hangot a Szíriában és Irakban a Dáis kezén megtalált uniós gyártású fegyverek és lőszerek mennyiségét illetően; felhívja a figyelmet arra, hogy Bulgária és Románia nem alkalmazza eredményesen a közös álláspontot a végfelhasználói tanúsítványokkal ellentétes továbbadások tekintetében; felszólítja az összes uniós tagállamot, hogy tagadja meg a hasonló transzfereket a jövőben, különösen az Amerikai Egyesült Államokba és a Szaúd-Arábiába irányulókat, és felszólítja az EKSZ-t és a tagállamokat, különösen Bulgáriát és Romániát, hogy mind a COARM összefüggésében, mind nyilvánosan a Parlament Biztonság- és Védelempolitikai Albizottságában (SEDE) számoljon be arról, milyen lépéseket tettek ez ügyben; felszólítja az EKSZ-t, hogy foglalkozzon a Conflict Armament Research jelentése által feltárt számos esettel, és térképezze fel a fegyvereltérítésre vonatkozó kockázatelemzések hatékonyabb módszereit a COARM-ban és más releváns fórumokon, beleértve azt, hogy a felülvizsgálati eljárás összefüggésében tegye kötelezővé a tagállamok számára a kiviteli engedély megtagadását, amennyiben egyértelmű kockázata áll fenn annak, hogy az exportálandó katonai technológiát vagy felszerelést eltéríthetik; úgy határoz, hogy vizsgálatot indít e kérdésben;

16.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a polgárokat aránytalanul érintheti a fegyverrendszerek biztosítása háborús időszakokban és jelentős politikai feszültséggel bíró helyzetekben; kiemeli, hogy a konfliktusokat elsősorban diplomáciai úton kell rendezni; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy törekedjenek egy valódi közös kül- és biztonságpolitika kialakítására;

17.  elismeri, hogy a 8. kritérium jobb megvalósítása döntő hozzájárulást jelentene az EU fejlesztési célokkal kapcsolatos politikai koherenciájához és az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaihoz, különösen a 16.4. fenntartható fejlesztési célhoz; felszólítja a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy e tekintetben használják a közös álláspont folyamatban lévő felülvizsgálati eljárását; javasolja, hogy aktualizálják a felhasználói útmutatót e tekintetben, és ne csak a fegyvervásárlásnak a fogadó ország fejlődésére gyakorolt hatására koncentráljanak, hanem arra is, hogy a fegyverhasználat milyen potenciális károkat okoz többek között a fogadó országon kívüli államok fejlődésében;

18.  javasolja annak feltárását, hogy az Unió miként támogatja a tagállamokat a közös álláspontban meghatározott nyolc kritériummal kapcsolatban, különösen a kockázatértékelési szakasz, a végfelhasználók ellenőrzése és a szállítmányok előzetes ellenőrzése során nyújtott információk, valamint a közös álláspont kritériumainak megfelelő harmadik országok rendszeresen frissített jegyzékének biztosítása révén;

19.  megjegyzi, hogy a Tanács végzi a közös álláspont végrehajtásának és az álláspont célkitűzései 2018. évi teljesítésének felülvizsgálatát; sürgeti, hogy a közös álláspont felülvizsgálata során vizsgálják meg, hogyan hajtják végre a közös álláspontot nemzeti szinten, beleértve azt is, hogy a közös álláspontot miként hajtják végre az egyes tagállamok jogszabályaiban, milyen módszereket használnak az engedélykérelmek értékeléséhez, és mely kormányzati szervek és minisztériumok vesznek részt az értékelésben; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy az újonnan indított EDIDP-ből és a jövőbeni védelmi alapból finanszírozott projekteknek nemzeti és uniós ellenőrzési és jelentéstételi mechanizmusok/rendszerek alá kell tartozniuk, és azokat teljes parlamenti ellenőrzésnek kell alávetni; úgy véli, hogy a javasolt Európai Békekeretet is parlamenti ellenőrzésnek kell alávetni;

20.  felhívja a tagállamokat, hogy oldják meg az uniós tagállamok védelmi kiadásainak az átfedésekből, a széttöredezettségből és az interoperabilitás hiányából fakadó jelenlegi hatékonysági problémáit, valamint tűzzék ki célul, hogy az EU a fegyverkivitel jobb ellenőrzése révén biztonsági szereplővé váljon;

21.  Úgy véli, hogy ki kellene zárni az uniós finanszírozás köréből a kézi- és könnyűfegyverekkel kapcsolatos, termékekre vonatkozó tevékenységeket, amennyiben azokat elsősorban export céljából gyártották; azonos megközelítésre szólít fel az Európai Védelmi Alapot létrehozó közelgő rendelet összefüggésében (COM(2018)0476);

22.  úgy véli, hogy az Egyesült Királyság számára fontos lenne, hogy továbbra is maradjon elkötelezett a közös álláspont mellett, és más európai harmadik országokhoz hasonlóan alkalmazza annak operatív rendelkezéseit;

23.  hangsúlyozza, hogy az európai védelmi ágazat versenyképességének növelésére irányuló törekvések nem veszélyeztethetik a közös álláspont nyolc kritériumának alkalmazását, mivel azok elsőbbséget élveznek a tagállamok gazdasági, kereskedelmi, társadalmi vagy ipari érdekeivel szemben;

24.  úgy véli, hogy a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről szóló 2009/43/EK irányelv végrehajtásának összhangban kell lennie a közös állásponttal, az alkatrészek és alkotóelemek tekintetében is; megjegyzi, hogy a közös álláspont hatálya nem korlátozott, így a nyolc kritérium az EU-n belüli átadásokra ugyancsak alkalmazandó;

25.  ismételten hangsúlyozza a kibertér-felügyeleti technológiák uniós vállalkozások általi nem megfelelően ellenőrzött kiviteléből származó, az EU digitális infrastruktúrájának biztonságát és az emberi jogok tiszteletben tartását érintő esetleges káros hatásokat; hangsúlyozza ebben az összefüggésben a kettős felhasználású termékekről szóló uniós rendelet gyors, hatékony és átfogó aktualizálásának jelentőségét, emlékeztet a Parlament bizottsági javaslatról szóló, 2018 januárjában túlnyomó többséggel elfogadott álláspontjára, és javasolja a Tanácsnak, hogy alakítson ki egy ambiciózus álláspontot annak érdekében, hogy a társjogalkotók még e jogalkotási ciklus lejárta előtt megállapodásra jussanak; felhívja a tagállamokat, hogy a kiviteli ellenőrzések és a nyolc kritérium alkalmazása terén szenteljenek nagyobb figyelmet a polgári és katonai célra egyaránt felhasználható termékeknek (pl. a megfigyelési technológiának), valamint a kiberhadviselésre felhasználható vagy emberi jogi jogsértések elkövetésére alkalmazható alkotóelemeknek; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy ruházzon be megfelelő pénzforrásokat az egyének meghatározott kiberbiztonsági programok terén való képzését célzó technológiákba; felhívja a tagállamokat, hogy nemzetközi szinten támogassák ezen áruknak az ellenőrző listákhoz (különösen a Wassenaari Megállapodáshoz) történő hozzáadását;

26.  ösztönzi a tagállamokat, hogy végezzék el a harmadik országok által engedélyezett gyártás alaposabb vizsgálatát, és biztosítsák a nem kívánatos felhasználással szembeni szigorúbb védintézkedések kialakítását; követeli a közös álláspont szigorú alkalmazását a harmadik országokban engedélyezett gyártás tekintetében; felszólít arra, hogy az engedélyezett gyártásra vonatkozó megállapodásokat korlátozzák a Fegyverkereskedelmi Szerződés részes feleire vagy aláíróira, és kötelezzék e harmadik országokat, hogy az engedéllyel gyártott felszereléseket csak az eredeti exportőr tagállam kifejezett felhatalmazásával exportálják;

27.  hangsúlyozza, hogy az egyenlő versenyfeltételek és az Unió határain kívüli hitelességének megőrzése érdekében ki kell alakítani egy megközelítést azon helyzetek kezelésére, amelyekben a tagállamok eltérően értelmezik a közös álláspont alapvetően egyforma termékek hasonló célországokba irányuló és végfelhasználóknak szánt exportjára vonatkozó 8 kritériumát;

28.  felkéri a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy dolgozzon ki külön stratégiát a közös álláspont elveit és kritériumait sértő, fegyveripari vállalatok és szervezetek által folytatott gyakorlatokat bejelentő személyek hivatalos védelmére;

29.  emellett kéri, hogy a nyolc kritériumot terjesszék ki, illetve alkalmazzák a katonai, biztonsági és rendőrségi személyzet szállítására, a fegyverkivitellel kapcsolatos szolgáltatásokra, know-how-ra és képzésre, biztonsági technológiára, valamint a magáncélú katonai és biztonsági szolgáltatásokra is;

30.  felhívja a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy működjenek szorosan együtt a fegyverek eltérítéséből és felhalmozásából, például az illegális fegyverkereskedelemből és -csempészetből eredő kockázatok megelőzése érdekében; kiemeli annak kockázatát, hogy a harmadik országokba exportált fegyverek a fegyverkereskedelem és -csempészet révén visszajutnak az EU-ba;

31.  felszólítja a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy egészítsék ki a közös álláspontot egy újabb kritériummal annak biztosítása érdekében, hogy az engedélyek megadása során kellően vegyék figyelembe a szóban forgó kivitelekkel kapcsolatos korrupciós kockázatot;

A COARM éves jelentése

32.  elismerését fejezi ki a Tanács COARM munkacsoportjának az együttműködésre, a koordinációra, a – különös tekintettel a közös álláspont használati útmutatójára vonatkozó – konvergenciára, illetve a közös álláspont megerősítésére és végrehajtására irányuló erőfeszítéseiért, különösen ami a tudatosságnövelő kampányokat, valamint az Európai Unión belüli és harmadik államokkal való közelítési és harmonizációs folyamatokat illeti;

33.  sajnálatosnak tartja a 2015-re vonatkozó tizennyolcadik éves jelentés igen kései, 2017. márciusi, valamint a 2016-ra vonatkozó tizenkilencedik éves jelentés 2018. februári közzétételét; szorgalmazza az egységesebb és kellő időben történő jelentéstételi és adatszolgáltatási eljárás garantálását annak szigorú megszabásával, hogy az adatszolgáltatás határideje legkésőbb a kivitel megvalósulását követő év januárja, míg a közzététel határideje legkésőbb a kivitel megvalósulását követő március lehet;

34.  emlékeztet, hogy a közös álláspont 8. cikkének (2) bekezdése szerint minden tagállam köteles jelentést tenni fegyverkiviteléről, és sürgeti valamennyi tagállamot, hogy teljes mértékben teljesítsék kötelezettségeiket, a közös álláspontban meghatározottak szerint; hangsúlyozza, hogy a tényleges szállítmányokra vonatkozó kiváló minőségű és részletes adatok alapvető fontosságúak a nyolc kritérium alkalmazásának megértéséhez;

35.  kifogásolja, hogy számos tagállam nem járult hozzá részletes, országspecifikus adatokkal a tizenkilencedik éves jelentéshez; aggasztónak tartja, hogy emiatt a COARM éves jelentéséből fontos információk hiányoznak, ezért a jelentések nem naprakészek, és nem képesek teljes képet nyújtani a tagállamok exporttevékenységeiről; úgy véli, hogy szabványosított ellenőrzési és jelentéstételi rendszert kell létrehozni, a részletesebb és teljes körű információk biztosítása érdekében; megismétli azt a kérését, hogy valamennyi tagállam, amely nem nyújtott be teljes körű jelentést, szolgáltasson kiegészítő információkat múltbeli kiviteléről a következő éves jelentés céljából;

36.  megjegyzi, hogy a tizenkilencedik éves jelentés szerint az elutasítások indokolásaként 82 alkalommal az 1. kritériumra, 119 alkalommal a 2. kritériumra, 103 alkalommal a 3. kritériumra, 85 alkalommal a 4. kritériumra, 8 alkalommal az 5. kritériumra, 12 alkalommal a 6. kritériumra, 139 alkalommal a 7. kritériumra és egy alkalommal a 8. kritériumra hivatkoztak; aggodalommal állapítja meg, hogy az elutasított engedélyek száma összességében és relatív értelemben is csökkent (2016-ban csak az engedélykérelmek 0,76%-át utasították el, szemben a 2015. évi csaknem 1%-kal); sajnálattal állapítja meg, hogy a jelentések továbbra sem tartalmaznak adatokat az elutasítási értesítésekkel kapcsolatos konzultációk eredményéről, és felszólítja a tagállamokat, hogy a jövőbeni éves jelentésekben szerepeltessék ezen adatokat;

37.  javasolja, hogy gyűjtsenek további információkat a tagállamoktól, és azokat tegyék közzé nemzeti szinten és a COARM éves jelentésében is; kéri, hogy a COARM éves jelentését egészítsék ki egy olyan összefoglalóval, amely tartalmazná többek között a korábbi évekhez képesti tendenciákat és az összesített számadatokat;

A Parlament és a civil társadalom

38.  megjegyzi, hogy nem minden uniós nemzeti parlament ellenőrzi a kormányzati engedélyezési határozatokat; utal a Parlament eljárási szabályzatára, amely rendelkezik az Unió éves fegyverkiviteli jelentéseire adott rendszeres válaszok lehetőségéről, és e tekintetben a jelenlegi helyzet javítására, valamint annak biztosítására szólít fel, hogy az Európai Parlament válaszoljon az éves COARM jelentésekre saját jelentése keretében, amelyet kvótán felülinek kell tekinteni; felkéri a nemzeti parlamenteket, hogy – ahol léteznek – osszák meg egymással a bevált gyakorlatokat a fegyverexport bejelentése és felügyelete terén;

39.  hangsúlyozza a nemzeti parlamentek, az Európai Parlament, a civil társadalom, a fegyverkivitelt ellenőrző hatóságok és az iparagi szervezetek szerepét a közös álláspontban elfogadott normák nemzeti és európai szintű támogatásában és ösztönzésében, valamint egy elszámoltathatóságot is magában foglaló, átlátható ellenőrzési rendszer létrehozásában; kéri ezért egy átlátható és átfogó ellenőrzési mechanizmus kidolgozását, amely erősíti a parlamentek és a civil társadalom szerepét; ösztönzi a nemzeti parlamenteket, a civil társadalmat és a tudományos világot, hogy a fegyverkereskedelmet vessék független ellenőrzés alá, és felszólítja a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy támogassák az ilyen tevékenységeket, többek között pénzügyi forrásokkal;

40.  hangsúlyozza a fegyverkivitel ellenőrzésével kapcsolatos adatok, valamint az ellenőrzési módszerek parlamenti felügyeletének jelentőségét és legitimitását; ezzel összefüggésben szorgalmazza a közfelügyelet teljes körű gyakorlásához szükséges intézkedések meghozatalát, továbbá a szükséges támogatás és információk megadását;

41.  javasolja, hogy az EDIDP és/vagy az Európai Védelmi Alap keretében finanszírozott termékexportokat szerepeltessék külön tételként a COARM-hoz benyújtott adatok között annak biztosítása érdekében, hogy szorosan nyomon követhessék az európai költségvetésből finanszírozott termékeket; felszólítja a Tanácsot és a Parlamentet, hogy állapodjon meg egy részletes értelmezési és végrehajtási rendszerről, amely tartalmaz egy felügyelő szervet, egy szankcionáló szervet és egy etikai bizottságot, azért, hogy a közös álláspont kritériumait legalább az EDIDP és/vagy az EFA keretében finanszírozott termékekre alkalmazzák annak érdekében, hogy egyenlő kiviteli keretrendszert biztosítsanak az érintett országok számára; úgy véli, hogy az egységes értelmezést és végrehajtást a jövőben a tagállamokból származó valamennyi fegyverkivitelre alkalmazni kell;

Nemzetközi fegyverzet-ellenőrzés és leszerelés

42.  emlékeztet az Unió arra irányuló törekvéseire, hogy a béke globális szereplőjeként járjon el; úgy ítéli meg, hogy az Európai Uniónak az Európa és a világ békéje és biztonsága tekintetében megnövekedett felelősségének megfelelően további kezdeményezéseket kellene tennie az exportellenőrzési mechanizmusok javítása és a leszerelés érdekében, és felelősségteljes globális szereplőként kell fellépnie, a tagállamokkal közösen mindent megtéve annak érdekében, hogy közös álláspontot alakítson ki a fegyverek terjedésének megelőzése, a globális leszerelés és a fegyvertranszferek ellenőrzése terén, valamint abban, hogy ösztönözze a kutatás-fejlesztést a katonai használatú struktúrák polgári célú átalakítására szolgáló technológiák és eljárások terén, illetve például az érintett áruk exportkedvezményeihez hasonló intézkedések révén;

43.  emlékeztet, hogy valamennyi tagállam aláírta a Fegyverkereskedelmi Szerződést; kéri a Fegyverkereskedelmi Szerződés egyetemessé tételét, illetve a szerződést mindeddig alá nem író országokra való összpontosítást; elismerően nyilatkozik a Fegyverkereskedelmi Szerződéssel kapcsolatos tájékoztatási tevékenységekről, és támogatja annak hatékony végrehajtását;

44.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy segítsék a harmadik országokat a közös álláspontnak megfelelő fegyverellenőrzési rendszer kidolgozásában, naprakésszé tételében, javításában és alkalmazásában;

45.  megismétli a halált okozó autonóm fegyverrendszerekről (LAWS) szóló álláspontját; felszólít az ilyen fegyverrendszerek fejlesztése és gyártása során használt termékek exportjának tilalmára;

46.  úgy véli, hogy egy hathatós nemzetközi fegyverexport-ellenőrzési megállapodásnak ki kellene terjednie valamennyi transzferre, köztük az államok közötti transzferre, az államok és nem állami végfelhasználók közötti transzferre, a lízingre és a kölcsönre, az ajándékozásra és a segítségnyújtás, illetve egyéb szolgáltatások formájában történő transzferre is;

o
o   o

47.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a NATO főtitkárának, valamint az ENSZ főtitkárának.

(1) HL L 335., 2018.12.13., 99. o.
(2) HL C 56., 2018.2.14., 1. o.
(3) HL L 17., 2018.1.23., 40. o.
(4) HL L 139., 2017.5.30., 38. o.
(5) HL C 98., 2018.3.15., 1. o.
(6) http://www.wassenaar.org/controllists/, „a kettős felhasználású áruk, technológiák és lőszerek jegyzéke”, a hagyományos fegyverek, valamint a kettős felhasználású áruk és technológiák exportjának ellenőrzéséről szóló Wassenaari Megállapodás értelmében.
(7) Fegyverkereskedelmi Szerződés, ENSZ, 13-27217.
(8) HL L 146., 2009.6.10., 1. o.
(9) HL L 134., 2009.5.29., 1. o.
(10) HL L 338., 2016.12.13., 1. o.
(11) A/HRC/35/8.
(12) HL C 337., 2018.9.20., 63. o.
(13) HL C 399., 2017.11.24., 178. o.
(14) HL C 35., 2018.1.31., 142. o.
(15) HL C 331., 2018.9.18., 146. o.
(16) HL C 356., 2018.10.4., 104. o.
(17) HL C 285., 2017.8.29., 110. o.
(18) Trends in international arms transfers (A nemzetközi fegyvertranszferrel kapcsolatos trendek), 2017, SPIRI Fact Sheet, 2018. március.
(19) http://enaat.org/eu-export-browser/licence.de.html
(20) Közös jövőkép, közös fellépés: Erősebb Európa – Az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája”, Brüsszel, 2016. június.
(21) Az Európai Védelmi Alap felállítása, COM(2017)0295, 2017. június 7.
(22) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52016XG0406(01)&from=HU


A versenyhatóságok helyzetének megerősítése és a belső piac megfelelő működésének biztosítása ***I
PDF 736kWORD 116k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2018. november 14-i jogalkotási állásfoglalása a tagállami versenyhatóságok helyzetének a hatékonyabb jogalkalmazás és a belső piac megfelelő működésének biztosítása céljából történő megerősítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2017)0142 – C8-0119/2017 – 2017/0063(COD))
P8_TA-PROV(2018)0452A8-0057/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0142),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, valamint 103. és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0119/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. június 20-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0057/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. november 14-én került elfogadásra a tagállami versenyhatóságok helyzetének a hatékonyabb jogérvényesítés céljából történő megerősítéséről és a belső piac megfelelő működésének biztosításáról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2017)0063


(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 103. és 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

rendes jogalkotási eljárás keretében,(2)

mivel:

(1)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 101. és 102. cikke közpolitikai ügyeket érintő rendelkezések, amelyeket az egész Unióban hatékonyan kell alkalmazni a torzulásoktól mentes belső piaci verseny biztosítása érdekében. Az EUMSZ 101. és 102. cikkének hatékony érvényesítésére van szükség a tisztességesebb és nyitottabb uniós versenyző piacok kialakításához, ahol a vállalkozások érdemeik alapján, egymás piacra lépésének akadályozása nélkül versenyeznek, lehetővé téve ezzel számukra, hogy gyarapítsák a jólétet, és munkahelyeket teremtsenek. A versenyszabályok hatékony érvényesítése védi a fogyasztókat és a belső piacon tevékenységet folytató vállalkozásokat azoktól az üzleti gyakorlatoktól, amelyek mesterségesen magasan tartják az áruk és szolgáltatások árát, és növeli az innovatív áruk és szolgáltatások választékát.

(2)  Az EUMSZ 101. és 102. cikkének közjogi érvényesítését a tagállamok nemzeti versenyhatóságai végzik a Bizottsággal párhuzamosan az 1/2003/EK tanácsi rendelet(3) alapján. A nemzeti versenyhatóságok és a Bizottság együttesen alkotják az uniós versenyszabályokat szoros együttműködésben alkalmazó hatóságok hálózatát (a továbbiakban: az Európai Versenyhatóságok Hálózata).

(3)  Az 1/2003/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi a nemzeti versenyhatóságokat és bíróságokat, hogy alkalmazzák az EUMSZ 101. és 102. cikkét azon megállapodásokra, vállalkozások társulásainak azon döntéseire, azon összehangolt magatartásra vagy azon erőfölénnyel való visszaélésre, amelyek befolyásolhatják a tagállamok közötti kereskedelmet. A gyakorlatban a legtöbb nemzeti versenyhatóság az EUMSZ 101. és 102. cikkével párhuzamosan alkalmazza a nemzeti versenyjogot ▌. Ezért ez az irányelv, amelynek célja annak biztosítása, hogy a nemzeti versenyhatóságok rendelkezzenek az EUMSZ 101. és 102. cikkének hatékony alkalmazásához szükséges függetlenségi garanciákkal, erőforrásokkal, valamint jogérvényesítési és bírságolási hatáskörökkel, elkerülhetetlenül hatást gyakorol a nemzeti versenyhatóságok által párhuzamosan alkalmazott nemzeti versenyjogra ▌. Ezen túlmenően, amennyiben a nemzeti versenyhatóságok a nemzeti versenyjogot a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására alkalmas megállapodásokra, vállalkozások társulásainak döntéseire vagy, összehangolt magatartásra alkalmazzák, a jogalkalmazás nem vezethet más eredményre, mint amelyet a nemzeti versenyhatóságok az 1/2003/EK rendelet 3. cikke (2) bekezdésének megfelelően az uniós jogot alkalmazva értek el. A nemzeti versenyjog és az uniós jog ilyen párhuzamos alkalmazásának esetén ezért elengedhetetlen, hogy a nemzeti verseny hatóságok azonos függetlenségi garanciákkal, erőforrásokkal, valamint jogérvényesítési és bírságolási hatáskörökkel rendelkezzenek, amelyek szükségesek annak érdekében, hogy a párhuzamos jogalkalmazás ne vezessen eltérő eredményre.

(4)  A vizsgálat alá vont vállalkozásokkal kapcsolatos valamennyi információnak az adathordozótól függetlenül, akár digitális formában való beszerzésére vonatkozó hatáskör nemzeti versenyhatóságok számára történő biztosítása ugyancsak hatással van a nemzeti versenyhatóságok hatásköreire, amikor az eljárásuk korai szakaszában a vonatkozó vizsgálati cselekményt az EUMSZ 101. és 102. cikkével párhuzamosan alkalmazott ▌ nemzeti versenyjog ▌alapján is megteszik. A belső piacon a versenyjog érvényesítésének hatékonyságát akadályozná, ha a nemzeti versenyhatóságoknak különböző hatályú vizsgálati jogkörök állnának rendelkezésükre attól függően, hogy végül csak a nemzeti versenyjogot ▌ vagy párhuzamosan az EUMSZ 101. és 102. cikkét is alkalmazzák. Ennek megfelelően az irányelv hatályának ki kell terjednie úgy az EUMSZ 101. és 102. cikkének önálló jogalapkénti alkalmazására, mint a nemzeti versenyjogi szabályok ezekkel párhuzamos alkalmazására ugyanazon ügyben. Az engedékenységi nyilatkozatok és az egyezségi nyilatkozatok védelme tekintetében ezen irányelv hatálya az egyedüli jogalapként alkalmazott nemzeti versenyjogra is kiterjed.

(5)  A nemzeti jog számos esetben akadályozza, hogy a nemzeti versenyhatóságok rendelkezzenek az uniós versenyszabályok hatékony érvényesítéséhez szükséges függetlenségi garanciákkal, erőforrásokkal, valamint jogérvényesítési és bírságolási hatáskörökkel. Ez aláássa a hatóságok azon képességét, hogy hatékonyan alkalmazzák az EUMSZ 101. és 102. cikkét, valamint az EUMSZ 101. és 102. cikkével párhuzamosan a nemzeti versenyjogot ▌. A nemzeti jog például számos nemzeti versenyhatóság számára nem biztosít hatékony eszközöket ahhoz, hogy feltárják az EUMSZ 101. és 102. cikkének megsértését alátámasztó bizonyítékokat, vagy hogy megbírságolják a jogsértő vállalkozásokat, továbbá a hatóságok nem rendelkeznek a megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokkal és működési függetlenséggel, ahhoz, hogy hatékonyan tudják alkalmazni az EUMSZ 101. és 102. cikkét. Ez megakadályozhatja a versenyhatóságokat abban, hogy egyáltalán fellépjenek, vagy azt eredményezi, hogy jogérvényesítési intézkedéseik korlátozottak lesznek. Az EUMSZ 101. és 102. cikkének hatékony alkalmazásához szükséges függetlenségi garanciák, erőforrások, valamint jogérvényesítési és bírságolási hatáskörök vonatkozásában tapasztalható hiányosságok miatt a versenyellenes gyakorlatokat folytató vállalkozások rendkívül különböző eljárási eredményekre számíthatnak attól függően, hogy melyik tagállamban működnek. A versenyellenes gyakorlatokat folytató vállalkozások akár el is kerülhetik az EUMSZ 101. vagy 102. cikke szerinti jogérvényesítést vagy a hatékony jogérvényesítést. Néhány tagállamban például a vállalkozások szerkezetátalakítással könnyen elkerülhetik a bírság megfizetésének kötelezettségét.

(6)  Az EUMSZ 101. és 102. cikkének ▌ az egyenetlen, akár egyedüli jogalapként, akár a nemzeti versenyjoggal párhuzamosan megvalósuló alkalmazásával történő érvényesítése azt eredményezi, hogy nem minden esetben válik lehetővé a piacra lépés előtt álló akadályok felszámolása és Unió-szerte tisztességesebb versenypiacok létrehozása ▌, ahol a vállalkozások érdemeik alapján versenyeznek egymással. A vállalkozások és a fogyasztók helyzete e tekintetben különösen azokban a tagállamokban kedvezőtlen, amelyekben a nemzeti versenyhatóságok kevesebb eszközzel rendelkeznek a hatékony jogérvényesítés megvalósítására. A vállalkozások nem versenyezhetnek érdemeik alapján, ha vannak olyan „biztonságos menedékek”, ahol büntetlenül folytathatók versenyellenes gyakorlatok, például azért, mert nem gyűjthetők bizonyítékok versenyellenes gyakorlatokról, vagy mert a vállalkozásoknak lehetőségükben áll elkerülni a bírságolást. E tényezők így visszatarthatják a vállalkozásokat attól, hogy az ilyen piacokra belépjenek, ott letelepedési jogukat gyakorolják, és árukat/szolgáltatásokat értékesítsenek. Azon fogyasztók, akik olyan tagállamokban élnek, ahol kevésbé hatékony a jogérvényesítés, nem élvezhetik a versenyszabályok hatékony érvényesítéséből fakadó előnyöket. Az EUMSZ 101. és 102. cikkének, akár egyedüli jogalapként, akár a nemzeti versenyjoggal párhuzamosan megvalósuló, Unió-szerte történő egyenetlen érvényesítése ily módon torzítja a belső piacon folyó versenyt, és aláássa a belső piac megfelelő működését.

(7)  A nemzeti versenyhatóságok eszközei és garanciái vonatkozásában tapasztalható hiányosságok és korlátok ugyancsak aláássák az EUMSZ 101. és 102. cikkének érvényesítésére vonatkozó párhuzamos hatáskörök rendszerét, amelynek az Európai Versenyhatóságok Hálózata keretében folytatott szoros együttműködésen alapuló koherens egységként kellene működnie. E rendszer egyik alapeleme, hogy a tagállamok közötti együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás megerősítése érdekében a hatóságok támaszkodhatnak a másik hatóság által a nevükben elvégzett tényfeltáró intézkedésekre. Ez azonban nem működik jól akkor, ha a nemzeti versenyhatóságoknak nincsenek megfelelő tényfeltáró eszközei. Más fontos vonatkozásokban a nemzeti versenyhatóságok nem képesek kölcsönösen segítséget nyújtani egymásnak. A tagállamok többségében például a határon átnyúló tevékenységet folytató vállalkozások egyszerűen kibújhatnak a bírság megfizetése alól, ha nem rendelkeznek jogi jelenléttel egyes olyan tagállamokban, ahol tevékenykednek. Így a vállalkozások kevésbé vannak ösztönözve arra, hogy megfeleljenek az EUMSZ 101. és 102. cikkének. Az ebből eredő eredménytelen jogérvényesítés torzítja a versenyt a jogkövető vállalkozások kárára, és aláássa a belső piacba vetett fogyasztói bizalmat, különösen a digitális környezetben.

(8)  A belső piacon működő vállalkozások számára egyenlőbb versenyfeltételeket biztosító és a fogyasztók számára az egyenlőtlen feltételeket visszaszorító, valóban közös uniós versenyjog-érvényesítési térség kialakítása érdekében az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazása, valamint a nemzeti versenyjognak ▌ az említett cikkekkel párhuzamos alkalmazása összefüggésében meg kell határozni azokat az alapvető függetlenségi garanciákat, megfelelő pénzügyi, emberi, műszaki és technológiai erőforrásokat, továbbá azokat a minimálisan szükséges jogérvényesítési és bírságolási hatásköröket, amelyeket a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok maradéktalanul hatékony működése érdekében biztosítani kell.

(9)  Ezt az irányelvet helyénvaló az EUMSZ 103. cikke és 114. cikke alkotta kettős jogalapra helyezni. Ennek oka, hogy ez az irányelv nemcsak az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazására és a nemzeti versenyjog ▌ e cikkekkel párhuzamos alkalmazására terjed ki, hanem azokat a hiányosságokat és korlátokat is orvosolni kívánja, amelyek a nemzeti versenyhatóságok rendelkezésére álló, az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásához szükséges eszközök és garanciák tekintetében fennállnak, mivel az ilyen hiányosságok és korlátok károsan hatnak mind a versenyre, mind a belső piac megfelelő működésére.

(10)  Az EUMSZ 101. és 102. cikkének a nemzeti versenyhatóságok általi egységes és hatékony alkalmazását biztosító alapvető garanciák meghatározása nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok függetlenségét szavatoló szélesebb körű garanciákat, valamint erőforrásokat, továbbá a nemzeti versenyhatóságok jogérvényesítési és bírságolási hatásköreire vonatkozó részletesebb szabályokat tartsanak fenn vagy vezessenek be. A tagállamok számára különösen lehetővé kell tenni, hogy az irányelvben előírt alapvető hatáskörökön túlmenően további hatásköröket biztosítsanak a nemzeti versenyhatóságok számára azok hatékonyságának további fokozása érdekében; ilyen hatáskör lehet például bírság kiszabása természetes személyekkel szemben, vagy kivételes jelleggel vizsgálat végzése a vizsgálat alanyának beleegyezésével.

(11)  Ezzel szemben részletes szabályokra van szükség a titkos kartellek esetében az engedékenység megadásának feltételeivel kapcsolatban. A vállalkozások csak akkor fognak információkat szolgáltatni a titkos kartellekről, amelyekben részt vettek, ha kellő jogi garanciákkal rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy mentesülnek a bírság alól. A tagállamokban meglévő engedékenységi programok közötti jelentős különbségek jogi bizonytalanságot eredményeznek az esetleges engedékenységet kérelmezők számára. Ez gyengítheti arra való hajlandóságukat, hogy kérelmezzék az engedékenységi eljárást. Ha a tagállamok az ezen irányelv hatálya alá tartozó területen egyértelműbb és összehangolt engedékenységi szabályokat írhatnának elő vagy alkalmazhatnának, az nemcsak ahhoz a célhoz járulna hozzá, hogy a titkos kartellekről információt szolgáltató kérelmezők számára ösztönzőket tartsanak fenn annak érdekében, hogy az Unióban a versenyjog érvényesítése a lehető leghatékonyabb legyen, hanem egyúttal egyenlő versenyfeltételeket garantálna a belső piacon működő vállalkozások számára. Ez nem akadályozza meg a tagállamokat sem abban, hogy olyan engedékenységi programokat alkalmazzanak, amelyek nemcsak a titkos kartellekre vonatkoznak, hanem az EUMSZ 101. ▌ cikkébe, valamint a nemzeti versenyjog e cikkel egyenértékű rendelkezéseibe ütköző egyéb jogsértésekre is, sem pedig abban, hogy engedékenységi kérelmeket fogadjanak el az e kérelmeket saját nevükben benyújtó természetes személyektől. Ez az irányelv nem érinti továbbá azokat az engedékenységi programokat, amelyek kizárólagos jelleggel az EUMSZ 101. cikkének érvényesítését célzó büntetőeljárások keretében megállapított szankciók alóli mentességet biztosítanak.

(12)  Ez az irányelv nem alkalmazandó a nemzeti jogszabályokra, amennyiben azok természetes személyekkel szemben büntetőjogi szankciók alkalmazását írják elő, kivéve az engedékenységi programoknak a természetes személyekkel szembeni szankciókkal való kölcsönhatására vonatkozó szabályokat. Nem alkalmazandó továbbá azokra a nemzeti jogszabályokra, amelyek a piacon nem független gazdasági szereplőként tevékenységet folytató természetes személyekre vonatkozó közigazgatási szankciók kiszabásáról rendelkeznek.

(13)  Az 1/2003/EK rendelet 35. cikke értelmében a tagállamok kizárólagos jelleggel közigazgatási hatóságot bízhatnak meg az EUMSZ 101. és 102. cikkének érvényesítésével, ahogyan ez a joghatóságok többségében jellemző vagy megbízhatnak e feladattal egyúttal bíróságokat és közigazgatási hatóságokat is. Az utóbbi esetekben a közigazgatási hatóság elsődlegesen legalább a vizsgálat lefolytatásáért felel, a bíróság pedig általában a bírságokról határoz, de hatáskörrel rendelkezhet más határozatok meghozatalára is, például megállapíthatja, hogy megsértették-e az EUMSZ 101. és 102. cikkét.

(14)  Az ezen irányelv útján a nemzeti versenyhatóságokra ruházott hatáskörök, így többek között a vizsgálati hatáskörök gyakorlása tekintetében megfelelő biztosítékoknak kell érvényesülniük, amelyeknek – az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban különösen az olyan eljárásokkal összefüggésben, amelyek szankciók kiszabását állapíthatják meg – meg kell felelniük legalább az uniós jog alapelveinek és az Európai Unió Alapjogi Chartájának. Ezek a biztosítékok magukban foglalják a megfelelő ügyintézéshez való jogot és a vállalkozások védelemhez való jogának tiszteletben tartását, amelynek lényeges eleme a meghallgatáshoz való jog. Idetartozik különösen, hogy a nemzeti versenyhatóságnak a jogsértést megállapító határozat meghozatala előtt kifogásközlés vagy más hasonló intézkedés formájában tájékoztatnia kell a vizsgálat alá vont feleket a velük szemben az EUMSZ 101. cikke vagy 102. cikke alapján felhozott előzetes kifogásokról, és a feleknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az ilyen határozat meghozatala előtt ténylegesen kifejtsék álláspontjukat a kifogásokról. Az EUMSZ 101. cikkének vagy 102. cikkének vélt megsértésével kapcsolatos előzetes kifogásokról értesített felek számára biztosítani kell a jogot arra, hogy betekinthessenek a nemzeti versenyhatóság vonatkozó ügyirataiba annak érdekében, hogy ténylegesen gyakorolhassák védelemhez való jogukat.

Az iratbetekintéshez való jog nem sértheti a vállalkozásoknak az üzleti titkaik védelméhez fűződő jogos érdekét, és nem terjedhet ki a nemzeti versenyhatóságok és a Bizottság bizalmas információira, belső dokumentumaira és egymás közti levelezésére. Emellett, a nemzeti versenyhatóságok határozatai tekintetében, különös tekintettel az EUMSZ 101. és 102. cikkének megsértését megállapító határozatokra, továbbá a korrekciós intézkedést vagy bírságot megállapító határozatokra, a címzettek számára biztosítani kell a jogot az e határozatok bíróság előtti megtámadása révén érvényesíthető hatékony jogorvoslathoz, az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkével összhangban. E ▌ határozatokat meg kell indokolni annak érdekében, hogy az ilyen határozatok címzettjei megismerhessék a határozat indokait és gyakorolhassák a hatékony jogorvoslathoz való jogukat. Ezenfelül a megfelelő ügyintézéshez való joggal összhangban a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásakor a nemzeti versenyhatóságok az eljárásokat észszerű időkereten belül folytassák le, figyelemmel az egyes ügyek sajátosságaira. E biztosítékok kialakítása során egyensúlyt kell teremteni a vállalkozások alapvető jogainak tiszteletben tartása és az EUMSZ 101. és 102. cikke hatékony érvényesítésének biztosítására vonatkozó kötelezettség között.

(15)  A nemzeti versenyhatóságok közötti információcserét úgy kell lefolytatni, továbbá az említett információkat az EUMSZ 101. és 102. cikke alkalmazása céljából úgy kell bizonyítékként felhasználni, hogy az megfeleljen az 1/2003/EK rendelet 12. cikkében foglaltaknak.

(16)  A nemzeti közigazgatási versenyhatóságok arra való felhatalmazása, hogy pártatlanul és az uniós versenyszabályok hatékony érvényesítésének közös érdekét szem előtt tartva alkalmazzák az EUMSZ 101. és 102. cikkét, lényeges eleme az említett szabályok hatékony és egységes alkalmazásának.

(17)  Az EUMSZ 101. és 102. cikke hatékony és egységes alkalmazásának biztosítása érdekében meg kell erősíteni a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok működési függetlenségét. Ennek érdekében a nemzeti jogban konkrét rendelkezésekkel kell biztosítani azt, hogy az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazása során a nemzeti közigazgatási versenyhatóság védve legyen az olyan külső beavatkozással vagy politikai nyomással szemben, amely veszélyeztetheti az elé kerülő ügyek független értékelését. E célból a nemzeti jogban előre meg kell határozni azokat az indokokat, amelyek alapján a – rájuk az ezen irányelv 10., 11., 12., 13. és 16. cikke szerinti hatáskörök gyakorlása keretében – döntést hozó személyeket fel lehet menteni a nemzeti közigazgatási versenyhatóságban betöltött tisztségük alól, hogy ne merülhessen fel észszerű kétség pártatlanságukra és külső tényezőktől való befolyásolhatatlanságukra vonatkozóan. Hasonlóképpen, a nemzeti jogban egyértelmű és átlátható szabályokról és eljárásokról kell rendelkezni az említett személyek kiválasztására, felvételére vagy kinevezésére vonatkozóan. A nemzeti közigazgatási versenyhatóságok pártatlanságának megerősítése érdekében ezenfelül az EUMSZ 101. és a 102. cikke megsértéséért az e hatóságok által kiszabott bírságok nem használhatók e hatóságok közvetlen finanszírozására.

(18)  A nemzeti közigazgatási versenyhatóságok működési függetlenségének biztosítása érdekében a nemzeti versenyhatóság vezetőinek, személyzetének és döntéshozóinak feddhetetleneknek kell lenniük, és tartózkodniuk kell a feladataik ellátásával összeegyeztethetetlen tevékenységektől. Annak érdekében, hogy a vezetők, a személyzet vagy a döntéshozók által végzett értékelés függetlensége ne kerüljön veszélybe, mind alkalmazásuk vagy megbízatásuk időtartama alatt, mind ezt követően észszerű időtartamon belül tartózkodniuk kell bármely összeegyeztethetetlen tevékenységtől, függetlenül attól, hogy abból jövedelmük származik-e.

(19)  Ez azt jelenti, hogy alkalmazásuk vagy megbízatásuk időtartama alatt a személyzet és a döntéshozók – amennyiben ez valamely konkrét ügyben veszélyeztetheti pártatlanságukat – nem járhatnak el az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének alkalmazásával összefüggésben lévő olyan eljárásokban, amelyekben érintettek voltak, vagy amelyek közvetlenül érintenek olyan vállalkozásokat vagy vállalkozások társulásait, amelyeknek alkalmazásában álltak vagy amelyekben más hivatásszerű tevékenységet folytattak. Hasonlóképpen, a személyzet és a döntéshozók, valamint közeli hozzátartozóik – amennyiben ez egy konkrét ügyben veszélyeztetheti pártatlanságukat – nem tarthatnak fenn érdekeltséget olyan vállalkozásokban vagy szervezetekben, amelyeket az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének alkalmazásával összefüggésben ezen személyek részvételével folyó eljárás alá vontak. Annak értékelése során, hogy valamely személyek pártatlansága sérülhet-e, a konkrét esetben figyelembe kell venni az érintett személy érdekeltségének jellegét és mértékét, valamint érintettségének vagy részvállalásának szintjét. Amennyiben a vizsgálat és a döntéshozatali folyamat pártatlanságának biztosításához erre szükség van, az érintett személy köteles tartózkodni a konkrét ügytől.

(20)  Ez egyúttal azt jelenti, hogy amennyiben a volt személyzet vagy döntéshozók olyan új tevékenységekben vesznek részt, amely összefügg az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásában folytatott olyan eljárásokkal, amelyekkel alkalmazásuk vagy megbízatásuk alatt foglalkoztak, a nemzeti közigazgatási versenyhatóságtól való távozásukat követő észszerű időtartamon belül az új tevékenységük keretében nem foglalkozhatnak ugyanazzal az üggyel.

Az említett időtartam meghatározható az érintett személyek új tevékenységének jellegére, valamint arra figyelemmel, hogy az érintett személyek milyen mértékben voltak érintettek vagy felelősek a nemzeti közigazgatási versenyhatóság általi alkalmazása vagy megbízatása keretében folytatott ugyanazon eljárásokban.

(21)  Minden nemzeti közigazgatási versenyhatóságnak magatartási kódexet kell közzétennie, amely – a szigorúbb nemzeti szabályok alkalmazásának sérelme nélkül – szabályokat ír elő az összeférhetetlenségre vonatkozóan.

(22)  A nemzeti közigazgatási versenyhatóságok működési függetlensége nem zárja ki a nemzeti jog szerinti bírósági felülvizsgálat vagy parlamenti felügyelet lehetőségét. Az elszámoltathatósági követelmények szintén hozzájárulnak a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok által végzett tevékenységek hitelességének és legitimitásának biztosításához. Az arányos elszámoltathatósági követelmények közé tartozik az, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóság a tevékenységéről időszakos jelentést készít valamely kormányzati vagy parlamenti szerv számára. A nemzeti közigazgatási versenyhatóságok pénzügyi kiadásai is ellenőrizhetők vagy nyomon követhetők, feltéve, hogy ez nem befolyásolja e hatóságok függetlenségét.

(23)  A nemzeti közigazgatási versenyhatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy meghatározzák az EUMSZ 101. és 102. cikkének érvényesítésével kapcsolatos eljárásaik prioritási sorrendjét abból a célból, hogy hatékonyan használhassák fel erőforrásaikat, és hogy a belső piaci versenyt torzító versenyellenes magatartás megelőzésére és megszüntetésére összpontosíthassanak. Ennek érdekében lehetővé kell tenni számukra, hogy panaszokat utasítsanak el arra hivatkozva, hogy azok nem képeznek prioritást, az EUMSZ 101. és 102. cikkének és a nemzeti versenyjognak az érvényesítése tekintetében adott esetben a nemzeti közigazgatási versenyhatóságokkal megosztott hatáskörrel rendelkező hatóságok által benyújtott panaszok kivételével. Ez nem érinti a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok arra vonatkozó hatáskörét, hogy egyéb indokokkal, például a hatáskör hiányára való hivatkozással utasítsanak el panaszokat, vagy úgy határozzanak, hogy nem indokolt a fellépésük. A hivatalosan benyújtott panaszok esetében biztosítani kell az elutasításukkal szembeni, a nemzeti joggal összhangban lévő hatékony korrekciós intézkedést. A nemzeti közigazgatási versenyhatóságok jogérvényesítési eljárásaik prioritási sorrendjének meghatározására vonatkozó hatásköre nem érinti a tagállamok kormányainak azon jogát, hogy az ágazati vizsgálatokhoz vagy az EUMSZ 101. és 102. cikkének érvényesítésére irányuló konkrét eljárásokhoz nem kapcsolódó általános politikai előírásokat vagy prioritási iránymutatásokat bocsássanak ki a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok számára.

(24)  Ahhoz, hogy a nemzeti versenyhatóságok hatékonyan el tudják látni feladataikat az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazása során, rendelkezniük kell a megfelelő erőforrásokkal a következők tekintetében: szakszerű jogi és közgazdasági értékelések végzésére alkalmas, képzett személyzet, pénzügyi eszközök, technikai és technológai szakértelem és felszereltség , többek között megfelelő információtechnológiai eszközök. Amennyiben a nemzeti versenyhatóságok nemzeti jog szerinti kötelezettségeit és hatásköreit kiterjesztik, a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a nemzeti versenyhatóságok megfelelő erőforrással rendelkezzenek az említett feladatok hatékony ellátásához.

(25)  Meg kell erősíteni a nemzeti versenyhatóságok függetlenségét, lehetővé téve számukra, hogy önállóan döntsenek a feladataik elvégzéséhez rendelt költségvetési előirányzatok felhasználásáról, a nemzeti költségvetési szabályok és eljárások sérelme nélkül.

(26)  Annak érdekében, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok rendelkezzenek a feladataik ellátásához szükséges erőforrásokkal, különböző finanszírozási lehetőségek mérlegelhetők, ilyen lehetőség például az állami költségvetésen kívüli alternatív forrásokból történő finanszírozás.

(27)  Ezen irányelv végrehajtásának hatékony nyomon követése érdekében a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok valamely kormányzati vagy parlamenti szervnek időszakos jelentéseket nyújtsanak be tevékenységeikről és forrásaikról. E jelentéseknek információkat kell tartalmazniuk a döntéshozó testület tagjainak kinevezéséről és felmentéséről, az adott évben kiutalt források összegéről, valamint az ezen összegben az előző évekhez képest bekövetkező bármely változásról. E jelentéseket nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

(28)  A nemzeti versenyhatóságok számára az EUMSZ 101. és 102. cikkének hatékony érvényesítése érdekében szükséges a közös vizsgálati és döntéshozatali hatáskörök minimális készlete.

(29)  A nemzeti közigazgatási versenyhatóságoknak hatékony vizsgálati hatáskörökkel kell rendelkezniük az EUMSZ 101. cikke által tiltott bármilyen megállapodás, döntés vagy összehangolt magatartás felderítésére vagy az EUMSZ 102. cikke által tiltott erőfölénnyel való visszaélés felderítésére az eljárásaik bármely szakaszában. A nemzeti közigazgatási versenyhatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy az említett hatásköröket alkalmazhassák az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazására irányuló eljárás alá vont vállalkozásokra és vállalkozások társulásaira, valamint az ilyen eljárások szempontjából jelentőséggel bíró információkat esetleg birtokló más piaci szereplőkre. Az ilyen, hatékony vizsgálati hatásköröknek az összes nemzeti közigazgatási versenyhatóság számára történő megadása biztosítja, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok képesek legyenek egymásnak hatékony segítséget nyújtani, ha az 1/2003/EK rendelet 22. cikke szerinti felkérést kapnak arra, hogy a saját joghatóságuk területén egy másik nemzeti versenyhatóság nevében és költségére végezzenek el egy vizsgálatot vagy más ténymegállapító intézkedést.

(30)  A nemzeti közigazgatási versenyhatóságok vizsgálati hatásköreinek alkalmasaknak kell lenniük a digitális környezet jelentette jogérvényesítési kihívások kezelésére, és lehetővé kell tenniük a nemzeti versenyhatóságok számára, hogy a vizsgálati cselekmény hatálya alá tartozó vállalkozásra vagy vállalkozások társulására vonatkozó minden digitális formában lévő információt beszerezhessenek, beleértve a forenzikus módon megszerzett adatokat is, függetlenül attól, hogy azokat milyen adathordozón - például laptopon, mobiltelefonon, egyéb mobil eszközökön vagy felhőalapú tárolás útján tárolják.

(31)  A nemzeti közigazgatási versenyhatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy a vállalkozásoknak vagy vállalkozások társulásainak helyiségeiben elvégezzenek minden szükséges vizsgálatot, amennyiben az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban igazolni tudják, hogy megalapozottan fennáll az EUMSZ 101. vagy 102. cikke megsértésének gyanúja. Ez az irányelv nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy az említett vizsgálatokat nemzeti igazságügyi hatóság előzetes engedélyéhez kössék.

(32)  A hatékonyság érdekében a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok vizsgálat végzésére vonatkozó hatáskörének lehetővé kell tennie számukra az olyan információkhoz való hozzáférést, amelyek a vizsgálat hatálya alá vont vállalkozás, vállalkozások társulása vagy személy számára hozzáférhetők, és amelyek a vizsgálat hatálya alá vont vállalkozással vagy vállalkozások társulásával kapcsolatosak. Ez szükségszerűen magában foglalja azt is, hogy az említett hatóságok előre pontosan meg nem határozott eszközön is kereshetnek dokumentumokat, fájlokat vagy adatokat. E hatáskör hiányában lehetetlen lenne megszerezni a vizsgálathoz szükséges információkat olyan esetben, ha a vállalkozás vagy vállalkozások társulása akadályozó magatartást tanúsít vagy megtagadja az együttműködést. Az üzleti könyvek és feljegyzések ellenőrzésére vonatkozó hatáskör kiterjed a levelezés minden formájára, így az elektronikus úton küldött üzenetekre is, függetlenül attól, hogy azok nem olvasott üzenetnek tűnnek, vagy törölték azokat.

(33)  A vizsgálatok szükségtelen elhúzódásának minimalizálása érdekében a nemzeti közigazgatási versenyhatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy a hatóság helyiségeiben vagy más kijelölt helyszínen folytassák a vizsgált vállalkozás vagy vállalkozások társulása üzleti tevékenységével kapcsolatos könyvek és feljegyzések másolatainak vagy kivonatainak átvizsgálását és válogatását. Az átvizsgálás során folyamatosan tiszteletben kell tartani a vállalkozások védelemhez való jogát.

(34)  A tapasztalatok azt mutatják, hogy – különösen a rugalmas munkafeltételek térnyerése miatt – az üzleti feljegyzéseket esetenként a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai igazgatóinak, vezetőinek vagy egyéb alkalmazottainak otthonában tartják. A helyszíni vizsgálatok hatékonyságának biztosítása érdekében a nemzeti közigazgatási versenyhatóságoknak jogosultsággal kell rendelkezniük arra, hogy belépjenek bármely helyiségbe, beleértve a magánlakásokat is, amennyiben igazolni tudják, hogy észszerű gyanú merül fel arra vonatkozóan, hogy ott olyan üzleti feljegyzéseket ▌tartanak, amelyek jelentőséggel bírhatnak az EUMSZ 101. vagy 102. cikke megsértésének bizonyításában. E hatáskör gyakorlását ahhoz a feltételhez kell kötni, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóság megszerezte egy nemzeti igazságügyi hatóság előzetes engedélyét; ez a hatóság bizonyos nemzeti jogrendszerekben az ügyész is lehet. Ez nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy kivételesen sürgős esetekben a nemzeti igazságügyi hatóság feladatkörét igazságügyi hatóságként eljáró nemzeti közigazgatási versenyhatóságra ruházzák át, vagy kivételes jelleggel, felhatalmazást adjanak ilyen vizsgálatoknak a vizsgálat alanyának egyetértésével történő elvégzésére. A nemzeti közigazgatási versenyhatóság az ilyen vizsgálatok lefolytatásával megbízhatja a rendőrséget vagy egy azzal egyenértékű bűnüldöző hatóságot, feltéve, hogy a vizsgálat lefolytatására a nemzeti közigazgatási versenyhatóság jelenlétében kerül sor. Ez nem érinti a nemzeti közigazgatási versenyhatóság azon jogát, hogy saját maga folytassa le a vizsgálatot, és ahhoz –óvintézkedésként – a rendőrségtől vagy egy azzal egyenértékű bűnüldöző hatóságtól megkapja az ahhoz szükséges segítséget, hogy leküzdje a vizsgálat alanya által esetlegesen tanúsított ellenállást.

(35)  A nemzeti versenyhatóságoknak hatékony hatáskörökkel kell rendelkezniük arra, hogy a vállalkozásoktól vagy vállalkozások társulásaitól megkövetelhessék az EUMSZ 101. és 102. cikke megsértésének felderítéséhez szükséges információk szolgáltatását. E célból a nemzeti versenyhatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy előírhassák azoknak az információknak a felfedését, amelyek révén kivizsgálhatják a feltételezett jogsértést. Ennek magában kell foglalnia azt a jogot, hogy a nemzeti versenyhatóságok bármely digitális formában tárolt információt kérhetnek, ideértve az emaileket és az azonnali üzenetküldési rendszerek üzeneteit is, független attól, hogy az információt hol – például felhőben vagy szervereken – tárolják, feltéve, hogy az az információkérés címzettjeként szereplő vállalkozás vagy vállalkozások társulása számára hozzáférhető. E jog gyakorlása nem eredményezheti a vizsgálat követelményei szempontjából aránytalan kötelezettség megállapítását a vállalkozásra vagy a vállalkozások társulására nézve. Például nem róhat túlzott költségeket a vállalkozásra vagy a vállalkozások társulására, illetve nem követelhet túlzott erőfeszítéseket a vállalkozástól vagy a vállalkozások társulásától. Bár az információkérés joga alapvetően fontos a jogsértések felderítéséhez, a kéréseknek hatályukat tekintve arányosaknak kell lenniük. Az információkérés nem kötelezheti a vállalkozást vagy a vállalkozások társulását arra, hogy beismerje a jogsértés elkövetését, annak bizonyítása a nemzeti versenyhatóságot terheli. Ez nem érinti a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásának azon kötelezettségét, hogy ténybeli kérdéseket megválaszoljanak és dokumentumokat rendelkezésre bocsássanak. Hasonlóképpen, a nemzeti versenyhatóságoknak hatékony eszközökkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy bármely más természetes vagy jogi személy számára előírhassák olyan információk szolgáltatását, amelyek az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazása szempontjából relevánsak lehetnek. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy eljárási szabályokat írjanak elő az információkérésre vonatkozóan, például annak jogi formáját illetően, feltéve, hogy az említett szabályok lehetővé teszik ezen eszköz eredményes alkalmazását. A tapasztalat azt mutatja, hogy a válaszadást nem kötelezően előíró információkérésre önkéntes alapon szolgáltatott információk értékes információforrást jelenthetnek a megalapozott és határozott jogérvényesítés tekintetében. Hasonlóképpen, a harmadik felek, például a piacon jelen lévő versenytársak, vevők és fogyasztók által saját kezdeményezésükre szolgáltatott információk hozzájárulhatnak a hatékony jogérvényesítéshez, ezért ezt a fajta információszolgáltatást a nemzeti versenyhatóságoknak ösztönözniük kell.

(36)  A tapasztalat azt mutatja, hogy a meghallgatás lefolytatására vonatkozó hatáskör hasznos eszköz a bizonyítékok gyűjtésére, és segíti a versenyhatóságokat a már összegyűjtött bizonyítékok értékelésében. A nemzeti versenyhatóságoknak hatékony eszközökkel kell rendelkezniük arra, hogy meghallgatásra beidézzék a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai vagy más jogi személyek képviselőit vagy azon természetes személyeket, akik az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazása szempontjából releváns információk birtokában lehetnek. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy szabályokat írjanak elő e meghallgatások lefolytatására vonatkozóan, feltéve, hogy az említett szabályok lehetővé teszik ezen eszköz eredményes alkalmazását.

(37)  Elengedhetetlenül fontos, hogy a nemzeti versenyhatóságok kötelezhessék a vállalkozásokat és a vállalkozások társulásait arra, hogy szüntessék meg az EUMSZ 101. és 102. cikkének megsértését, ideértve azt az esetet is, amikor jogsértés folytatódik azt követően is, hogy a nemzeti versenyhatóság hivatalosan eljárást indított. A nemzeti versenyhatóságoknak ezenfelül hatékony eszközökkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy az elkövetett jogsértéssel arányos és a jogsértés megszüntetéséhez szükséges szerkezeti és magatartási korrekciós intézkedések bevezetésével helyreállíthassák a piaci versenyt. Az arányosság elve értelmében a nemzeti versenyhatóságnak két egyformán hatékony korrekciós intézkedés közül azt kell választania, amelyik a kisebb terhet rója a vállalkozásra. A szerkezeti korrekciós intézkedések, így például részvényeknek egy versenytárs számára való kötelező értékesítése vagy egy üzletág leválasztása, a vállalkozás vagyonát érintő, és feltételezhetően a vállalkozás számára a magatartási korrekciós intézkedéseknél nagyobb teherrel járó intézkedések. Ez azonban nem akadályozhatja a nemzeti versenyhatóságokat abban, hogy úgy határozzanak, hogy egy adott jogsértés körülményei indokolják egy szerkezeti korrekciós intézkedés alkalmazását, mivel általa hatékonyabban szüntethető meg a jogsértés, mint egy magatartási korrekciós intézkedés által.

(38)  Az ideiglenes intézkedések fontos eszközként szolgálhatnak annak biztosítására, hogy a vizsgálat tárgyát képező jogsértés ne okozza a verseny súlyos és helyrehozhatatlan sérülését az eljárás lefolytatásának tartama alatt. Ez az eszköz lényeges az olyan piaci fejlemények elkerüléséhez, amelyeket rendkívül nehéz lenne visszafordítani azzal a határozattal, amelyet a nemzeti versenyhatóság az eljárás lezárásakor hoz. A nemzeti versenyhatóságoknak ezért hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy határozatok útján ideiglenes intézkedéseket rendeljenek el. Ezt a hatáskört mindenképpen alkalmazni kell az EUMSZ 101. vagy 102. cikkét érintő, egy nemzeti versenyhatóság által prima facie megállapított jogsértés esetén, valamint ha fennáll a verseny súlyos és helyrehozhatatlan sérülésének kockázata. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a versenyhatóságok számára szélesebb hatásköröket biztosítanak ideiglenes intézkedések elrendelésére. Az ideiglenes intézkedéseket elrendelő határozat csak egy meghatározott időszakra szólhat: vagy az eljárásnak a nemzeti versenyhatóság általi lezárásáig, vagy egy előre meghatározott időtartamig, amely – amennyiben szükséges és helyénvaló – megújítható. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az említett intézkedések jogszerűségét – többek között arányosságát – gyorsított fellebbezési eljárások vagy más, ugyancsak gyorsított bírósági ellenőrzést biztosító eljárások keretében felül lehessen vizsgálni. A tagállamoknak továbbá meg kell teremteniük az ahhoz szükséges feltételeket, hogy a nemzeti versenyhatóságok a gyakorlatban alkalmazhassanak ideiglenes intézkedéseket. Kiemelkedően fontos az, hogy minden versenyhatóság tudja kezelni a gyorsan változó piacokon zajló fejleményeket, ezért a hatóságoknak az Európai Versenyhatóságok Hálózatának keretében eszmecserét kell folytatniuk az ideiglenes intézkedések alkalmazásáról, és a tapasztalatokat figyelembe kell venni minden releváns, nem kötelező jellegű intézkedés során illetve ezen irányelv jövőbeli felülvizsgálata alkalmával.

(39)  Lehetővé kell tenni, hogy amennyiben esetlegesen valamely megállapodás vagy gyakorlat tiltásához vezető eljárás során a vállalkozások vagy vállalkozások társulásai olyan kötelezettségvállalásokat tesznek a nemzeti versenyhatóság felé, amelyek e hatóságok aggályait eloszlatják, a nemzeti versenyhatóságok olyan határozatokat fogadhassanak el, amelyek e kötelezettségvállalásokat az érintett vállalkozásokra vagy vállalkozások társulásaira nézve kötelező erővel bíró és az érintett vállalkozásokkal vagy vállalkozások társulásaival szemben érvényesíthető kötelezettségvállalásokká teszik. Az említett kötelezettségvállalási határozatok elvben nem megfelelők a titkos kartellek tekintetében, amely kartellekre a nemzeti versenyhatóságoknak bírságot kell kiszabniuk. Annak megállapítása nélkül, hogy fennáll-e az EUMSZ 101. vagy 102. cikke megsértésének esete, a kötelezettségvállalási határozatokban meg kell állapítani, hogy a nemzeti versenyhatóság eljárása a továbbiakban nem indokolt. A nemzeti versenyhatóságok mérlegelési jogkörébe kell tartoznia annak, hogy elfogadnak-e kötelezettségvállalásokat. A kötelezettségvállalási határozatok nem érintik a versenyhatóságok és a nemzeti bíróságok arra vonatkozó hatásköreit, amelyek alapján valamely ügyben megállapíthatják a jogsértés elkövetését, és határozatot hozhatnak. Ezenfelül, a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai kötelezettségvállalásainak betartását nyomon követő hatékony eszközök és a kötelezettségvállalás betartásának elmulasztása esetén kirótt szankciók eredményes eszközöknek bizonyultak a versenyhatóságok számára. A nemzeti versenyhatóságoknak hatékony eszközökkel kell rendelkezniük az eljárás újbóli megindításához azokban az esetekben, amelyekben a kötelezettségvállalási határozat alapjául szolgáló tények valamelyikében érdemi változás következik be, a vállalkozás vagy a vállalkozások társulása a kötelezettségvállalásaival ellentétes módon jár el, vagy a kötelezettségvállalási határozat a felek által megadott hiányos, pontatlan vagy félrevezető információkon alapult.

(40)  Az EUMSZ 101. és 102. cikke hatékony és egységes érvényesítésének biztosítása érdekében a nemzeti közigazgatási versenyhatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű bírságokat szabjanak ki vállalkozásokra vagy vállalkozások társulásaira az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének megsértése esetén, akár közvetlenül saját eljárásaikban, különösen közigazgatási eljárásokban – feltéve, hogy ezek az eljárások lehetővé teszik hatékony, arányos és visszatartó erejű bírságok közvetlen kiszabását –, akár a bírság nem büntetőjogi bírósági eljárásban történő kiszabását kérve. Ez nem érinti azon nemzeti jogszabályokat, amelyek úgy rendelkeznek, hogy az EUMSZ 101. és 102. cikkének megsértése esetén a vállalkozásokra és vállalkozások társulásaira büntetőjogi bírósági eljárás keretében kell szankciókat megállapítani, amennyiben a jogsértés a nemzeti jog értelmében bűncselekménynek minősül, és feltéve, hogy ez nem érinti az EUMSZ 101. és 102. cikkének hatékony és egységes érvényesítését.

(41)  Annak biztosítása érdekében, hogy a vállalkozásokat és a vállalkozások társulásait ösztönözzék a nemzeti versenyhatóságok vizsgálati intézkedéseinek és határozatainak történő megfelelésre, a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy a 6., 8., 9., 10., 11. és 12. cikkben említett intézkedéseknek és határozatoknak való meg nem felelés esetén hatékony bírságokat szabjanak ki akár közvetlenül saját eljárásaik keretében, akár a bírság nem büntetőjogi bírósági eljárásban történő kiszabását kérve. Ez nem érinti a tagállamok azon nemzeti jogszabályait, amelyek úgy rendelkeznek, hogy a vállalkozásokra és vállalkozások társulásaira ilyen bírságokat büntetőjogi bírósági eljárás keretében kell kiszabni. ▌

(42)  Az Európai Unió Alapjogi Chartájával összhangban, nemzeti közigazgatási versenyhatóság által lefolytatott eljárás keretében akkor van helye bírságkiszabásnak, vagy adott esettől függően nem büntetőjogi bírósági eljárás keretében akkor van helye bírság kiszabását kérni, ha a jogsértést szándékosan vagy gondatlanságból követték el. A szándékosság és a gondatlanság fogalmát az Európai Unió Bíróságának az EUMSZ 101. és 102. cikkének. alkalmazásához kapcsolódó ítélkezési gyakorlatával összhangban kell értelmezni, nem pedig a bűnügyekkel összefüggésben a bűnüldöző hatóságok által folytatott eljárások során használt értelmükben. Ez nem érinti azokat a nemzeti jogszabályokat, amelyek értelmében egy jogsértés megállapítása az objektív felelősség kritériuma alapján történik, feltéve, hogy ez összeegyeztethető az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatával. Ez az irányelv nem érinti a bizonyítási küszöbre vonatkozó nemzeti szabályokat vagy a nemzeti versenyhatóságoknak az adott ügy tényállásának meghatározására vonatkozó kötelezettségeit, feltéve, hogy az ilyen szabályok és kötelezettségek megfelelnek az uniós jog alapelveinek. ▌

(43)  A bírságokat az érintett vállalkozások és vállalkozások társulásai teljes világszintű forgalmának arányában kell meghatározni.

(44)  A kényszerítő bírságok alapvetően fontos eszközök, amelyek hatékony módon biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok hatékonyan tudják kezelni azt a helyzetet, ha a 6., 8., 9., 10., 11. és 12. cikkben említett intézkedéseiknek és határozataiknak a vállalkozások és a vállalkozások társulásai tartósan és a jövőre nézve nem tesznek eleget. Az említett bírságok nem alkalmazhatók a múltban elkövetett jogsértésekre. A kényszerítő bírságok nem érintik a nemzeti versenyhatóságok azon hatáskörét, hogy a meg nem felelést a 13. cikk (2) bekezdése szerinti intézkedésekkel szankcionálják. A kényszerítő bírságokat az érintett vállalkozások és vállalkozások társulásai átlagos napi teljes világszintű forgalmának arányában kell meghatározni.

(45)   A bírságok és kényszerítő bírságok kiszabásának céljából a „határozat” fogalmába bele kell tartoznia minden olyan intézkedésnek, amely olyan kötelező joghatást vált ki az intézkedés címzettjére nézve, amely képes arra, hogy hatással legyen az intézkedés címzettjének érdekeire azáltal, hogy jelentősen befolyásolja a címzett jogi helyzetét.

(46)  Az EUMSZ 101. és 102. cikke hatékony és egységes alkalmazásának biztosítása érdekében az EUMSZ 101. és 102. cikkében foglalt vállalkozás fogalma, amelyet az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban kell alkalmazni, egy gazdasági egységet jelöl akkor is, ha az több jogi vagy természetes személyt is magában foglal. Ennek megfelelően a nemzeti versenyhatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy a vállalkozás fogalmának alkalmazásával egy leányvállalat magatartásáért megállapíthassák az anyavállalatának felelősségét, és az anyavállalattal szemben szabjanak ki bírságot, amennyiben az anyavállalat és leányvállalata egyetlen gazdasági egységet alkot. Annak megakadályozása érdekében, hogy a vállalkozások jogi vagy szervezeti átalakulás révén kerüljék el az EUMSZ 101. és 102. cikkének megsértése esetén kiszabott bírságokat, a nemzeti versenyhatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban az EUMSZ 101. és 102. cikkének megsértéséért megállapíthassák a vállalkozás jogutódjainak vagy gazdasági utódjainak felelősségét, és ezekre szabjanak ki bírságot.

(47)  Annak biztosítása érdekében, hogy az EUMSZ 101. és 102. cikkének megsértése miatt kiszabott bírságok tükrözzék a jogsértés gazdasági jelentőségét ,a nemzeti versenyhatóságoknak figyelembe kell venniük a jogsértés súlyát. A nemzeti versenyhatóságok számára lehetővé kell tenni azt is, hogy a jogsértés időtartamával arányos bírságokat határozzanak meg. Ezeket a tényezőket az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatával összhangban kell figyelembe venni oly módon, hogy a bírság visszatartó erejű legyen. A jogsértés súlyosságának értékelését eseti alapon kell végezni a jogsértés minden típusa tekintetében, figyelemmel az ügy összes körülményére ▌. A figyelembe vehető tényezők közé tartozik például a jogsértés jellege, az összes érintett vállalkozás együttes piaci részesedése, a jogsértés földrajzi hatóköre, az, hogy a jogsértés ténylegesen megvalósult-e, a vállalkozás által forgalmazott azon áruk és szolgáltatások értéke, amelyekhez a jogsértés közvetlenül vagy közvetve kapcsolódik, valamint az érintett vállalkozás mérete és piaci ereje. Az ugyanazon elkövető ismételt jogsértése alátámasztja az ilyen jogsértések elkövetésére való hajlandóságát, ezért az nagyon jelentős jelzés arra, , hogy szigorúbb büntetést kell alkalmazni annak érdekében, hogy az valóban visszatartó erővel bírjon. A nemzeti versenyhatóságnak következésképpen lehetővé kell tenni, hogy növelje a vállalkozásra vagy a vállalkozások társulására kiszabott bírság összegét, ha a Bizottság vagy valamely nemzeti versenyhatóság korábban határozatot hozott arról, hogy a vállalkozás vagy a vállalkozások társulása megsértette az EUMSZ 101. vagy 102. cikkét és a vállalkozás vagy a vállalkozások társulása ugyanazt a jogsértést folytatja, vagy hasonló jogsértést követ el. A 2014/104/EU irányelvvel összhangban a nemzeti versenyhatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy figyelembe vegyék az önkéntes vitarendezés eredményeképpen fizetett kártérítést. Ezenfelül, kivételes körülmények fennállása esetén a nemzeti versenyhatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy figyelembe vegyék az érintett vállalkozás gazdasági életképességét.

(48)  A tapasztalat azt mutatja, hogy a vállalkozások társulásai rendszeresen szerepet játszanak a versenyjog megsértésében, és ezért a nemzeti versenyhatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy az ilyen társulásokra hatékony bírságokat szabjanak ki. Vállalkozások társulásaival szemben indított olyan eljárásban, amelyben a jogsértés a társulás tagjainak tevékenységére vonatkozik, a jogsértés súlyának a bírság összegének megállapítása céljából történő értékelése során lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a versenyhatóságok a jogsértés által közvetlenül vagy közvetve érintett azon áruk és szolgáltatások összértékét vegyék figyelembe, amelyet a társulást alkotó vállalkozások értékesítettek. Amennyiben a bírságot nem csak a társulásra szabják ki, hanem annak tagjaira is, azon tagok forgalmát nem kell figyelembe venni a társulásra háruló bírság számításakor, amelyekre bírságot szabtak ki. A vállalkozások társulásaira az általuk elkövetett jogsértésekért kiszabott bírságok tényleges beszedésének biztosítása érdekében meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek mellett a nemzeti versenyhatóság mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy a társulás fizetésképtelensége esetén a bírság megfizetését a társulás tagjaitól követeli-e. Ennek során a nemzeti versenyhatóságnak figyelembe kell vennie a társuláshoz tartozó vállalkozások viszonylagos méretét és különösen a kis- és középvállalkozások helyzetét. A bírságnak a társulás egy vagy több tagja által történő megfizetése nem érinti azokat a nemzeti jogszabályokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a megfizetett összeget a társulás többi tagjával megtéríttessék.

(49)  A bírságok visszatartó ereje Unió-szerte jelentősen eltér, és egyes tagállamokban a kiszabható bírság maximális összege nagyon alacsony. Annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti versenyhatóságok visszatartó erejű bírságokat szabhassanak ki, a kiszabható bírság maximális összegét az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének minden egyes megsértése tekintetében az érintett vállalkozás teljes világszintű forgalmának legalább 10 %-ában kell megállapítani. Ez nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy ennél magasabb összegű, maximális kiszabható bírságot tartsanak fenn vagy vezessenek be.

(50)  Az engedékenységi programok a titkos kartellek felderítésének kulcsfontosságú eszközei, így hozzájárulnak a legsúlyosabb versenyjogi jogsértések hatékony üldözéséhez és szankcionálásához. Jelenleg azonban jelentős eltérések mutatkoznak a tagállamokban alkalmazandó engedékenységi programok között. Ezek az eltérések jogbizonytalanságot teremtenek a jogsértő vállalkozások számára azon feltételek tekintetében, amelyek alapján engedékenységért folyamodhatnak, továbbá bizonytalanságot teremtenek a vonatkozó engedékenységi programok szerinti mentességi státuszukkal kapcsolatban. Ez a bizonytalanság gyengítheti azokat a tényezőket, amelyek az engedékenység iránti kérelem lehetséges benyújtóit a kérelem benyújtására ösztönöznék. Ez pedig a versenyjogi szabályok kevésbé hatékony érvényesítését eredményezheti az Unióban, mivel kevesebb titkos kartellre derül fény.

(51)  A tagállami szintű engedékenységi programok közötti eltérések emellett veszélyeztetik a belső piacon működő vállalkozásokra érvényes egyenlő versenyfeltételek biztosítását is. Ezért helyénvaló, hogy nagyobb jogbiztonságot teremtsünk a belső piacon jelenlévő vállalkozások számára, és Unió-szerte növeljük az engedékenységi programok vonzerejét, mégpedig úgy, hogy az említett eltérések visszaszorítása révén lehetővé tesszük minden nemzeti versenyhatóság számára, hogy ugyanazon feltételek mentén adjon mentességet a bírság megfizetése alól, illetve csökkentse e bírságok összegét, továbbá ugyanazon feltételek mentén fogadjon el nem végleges előzetes kérelmeket. A jövőben az Európai Versenyhatóságok Hálózatának további erőfeszítéseire lehet szükség az engedékenységi programok egymáshoz igazítása érdekében.

(52)  Lehetővé kell tenni a nemzeti versenyhatóságok számára, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén bírságok alóli mentességet biztosíthassanak a vállalkozásoknak, illetve csökkenthessék a bírságok összegét. A vállalkozások azon társulásai számára, amelyek saját nevükben folytatnak gazdasági tevékenységet, jogosultságot kell biztosítani a bírság alóli mentességre, illetve alacsonyabb összegű bírság megfizetésére, amennyiben saját nevükben, és nem a tagjaik nevében vesznek részt egy feltételezett kartellben.

(53)  Egy kartell akkor is titkos kartellnek minősül, ha magatartásának nem minden eleme titkos. Egy kartell titkos kartellnek minősíthető különösen akkor, ha a nyilvánosság, a fogyasztók vagy a beszállítók előtt nem ismertek a kartell azon elemei, amelyek megnehezítik a magatartás jellegének teljes körű feltárását.

(54)  Ahhoz, hogy a kérelmező jogosulttá váljon engedékenységre, meg kell szüntetnie részvételét a feltételezett titkos kartellben, kivéve, ha a nemzeti versenyhatóság úgy ítéli meg, hogy a további részvétel észszerűen szükséges a vizsgálat integritásának megőrzéséhez, például ahhoz, hogy a kartell más feltételezett résztvevőinek ne jusson tudomására még a vizsgálati cselekmények, például a nem bejelentett helyszíni vizsgálatok előtt az, hogy a nemzeti versenyhatóság értesült a feltételezett kartellről.

(55)  Ahhoz, hogy a kérelmező jogosulttá váljon engedékenységre, valódian, maradéktalanul, folyamatosan és gyorsan kell együttműködnie a nemzeti versenyhatósággal. Ez többek között azt jelenti, hogy a kérelmező, amikor fontolóra veszi kérelem benyújtását a nemzeti versenyhatósághoz, nem semmisíthet és nem hamisíthat meg, továbbá nem rejthet el a feltételezett titkos kartellre vonatkozó bizonyítékokat. Amikor egy vállalkozás fontolóra veszi kérelem benyújtását, fennáll a kockázata annak, hogy a vállalkozás igazgatói, vezetői vagy egyéb alkalmazottai bizonyítékokat semmisítenek meg, hogy leplezzék a kartellben való részvételüket, a bizonyítékok megsemmisítése azonban történhet más okból is. Ennek megfelelően annak vizsgálata során, hogy a bizonyítékok megsemmisítése megkérdőjelezi-e a kérelmező valódi együttműködését, a nemzeti versenyhatóságoknak figyelembe kell venniük azokat az egyedi körülményeket, amelyek között esetlegesen sor kerülhetett bizonyítékok megsemmisítésére, valamint azt is, hogy a megsemmisítés mértéke mekkora volt..

(56)  A valódi, maradéktalan, folyamatos és gyors együttműködés feltételének való megfelelés érdekében a kérelmező, amikor fontolóra veszi kérelem benyújtását a nemzeti versenyhatósághoz, más nemzeti versenyhatóságok, a Bizottság vagy harmadik országok versenyhatóságain kívül nem hozhatja mások tudomására a kérelem mérlegelésének tényét vagy a mérlegelt kérelem tartalmát. Ez nem akadályozza a kérelmezőt abban, hogy a vonatkozó jogszabályokban előírtak szerint jelentse magatartását más hatóságoknak, csak abban, hogy közölje e hatóságokkal azt, hogy engedékenység kérelmezését mérlegeli, és abban, hogy e hatóságok számára engedékenységi nyilatkozatokat nyújtson be. Az említett jogszabályok szerinti kötelezettségeinek teljesítésekor azonban a kérelmezőnek figyelembe kell vennie annak fontosságát, hogy a nemzeti versenyhatóság esetleges vizsgálatát ne befolyásolja hátrányosan.

(57)  A kérelmezők számára lehetővé kell tenni, hogy a teljes körű kérelmekkel, illetve nem végleges előzetes kérelmekkel kapcsolatos engedékenységi nyilatkozatokat benyújthassák írásban, a nemzeti versenyhatóságoknak pedig egyúttal rendelkezniük kell egy olyan rendszerrel, amely lehetővé teszi számukra, hogy az ilyen nyilatkozatokat szóban vagy más olyan formában is elfogadhassák, amely lehetővé teszi, hogy a kérelmezők ne tartsák birtokukban, megőrzésük vagy ellenőrzésük alatt a benyújtott nyilatkozatokat. A nemzeti versenyhatóságok számára lehetővé kell tenni annak eldöntését, hogy milyen formában fogadják el az engedékenységi nyilatkozatokat.

(58)  Azon vállalkozások számára, amelyek mentesség iránti kérelmet terveznek benyújtani, lehetővé kell tenni, hogy a mentesség iránti kérelem benyújtását megelőzően először a nemzeti versenyhatóságoknál a bírságelengedésért folyamodó vállalkozások rangsorában elfoglalt helyüket jelző markert igényelhessenek annak érdekében, hogy elegendő idővel rendelkezzenek ahhoz, hogy összegyűjthessék a releváns bizonyítási küszöb teljesítéséhez szükséges információkat és bizonyítékokat. Ez nem sérti a tagállamok azon lehetőségét, hogy olyan vállalkozások számára is engedélyezzék a marker igénylését, amelyek a bírság csökkentése iránti kérelmet terveznek benyújtani.

(59)  Ezenfelül az adminisztratív és egyéb jelentős, időigényes terhek csökkentése érdekében lehetővé kell tenni a kérelmezők számára, hogy a teljes körű kérelmekkel vagy nem végleges előzetes kérelmekkel kapcsolatos engedékenységi nyilatkozatokat, valamint a marker iránti kérelmeket vagy az érintett nemzeti versenyhatóság tagállamának valamely hivatalos nyelvén, vagy pedig – ha az érintett nemzeti versenyhatóság és a kérelmező erről kétoldalúan megállapodik – az Unió valamely másik hivatalos nyelvén nyújtsák be. Ha a nemzeti versenyhatóságok általában elfogadják az említett dokumentumoknak az említett nyelven történő benyújtását, úgy kell tekinteni, hogy fennáll a fent említett megállapodás.

(60)  Tekintettel a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok közötti, az EUMSZ 101. és 102. cikkének érvényesítésére vonatkozó megosztott hatáskörökre, alapvető fontosságú a nem végleges előzetes kérelmek zökkenőmentesen működő rendszerének a kialakítása. Azon kérelmezők számára, amelyek egy feltételezett titkos kartellel kapcsolatban engedékenységért folyamodtak a Bizottsághoz, lehetővé kell tenni, hogy ugyanazon kartellel kapcsolatban nem végleges előzetes kérelmeket nyújtsanak be, feltéve hogy a Bizottsághoz benyújtott kérelem több mint három tagállamra – mint érintett területre – terjed ki. Ez nem sérti a Bizottság arra vonatkozó lehetőségét, hogy egyes ügyekkel foglalkozzon, ha azok szorosan kapcsolódnak olyan egyéb uniós rendelkezésekhez, amelyeket a Bizottság kizárólagosan vagy nagyobb hatékonysággal alkalmazhat, amennyiben az Unió érdekei bizottsági határozat elfogadását kívánják meg az uniós versenypolitika továbbfejlesztésére vonatkozóan versennyel kapcsolatos új kérdés felmerülése esetén vagy a hatékony jogalkalmazás biztosítása érdekében.

(61)  A nem végleges előzetes kérelmek rendszerének lehetővé kell tennie a vállalkozások számára, hogy korlátozott mértékű információkat tartalmazó engedékenység iránti kérelmet nyújtsanak be a nemzeti versenyhatóságokhoz, amennyiben ugyanazon feltételezett kartellel kapcsolatban teljes körű kérelmet nyújtottak be a Bizottsághoz. A nemzeti versenyhatóságoknak ezért be kell fogadniuk azokat a nem végleges előzetes kérelmeket, amelyek a 22. cikk (2) bekezdésében meghatározott valamennyi pontra vonatkozóan tartalmazzák az feltételezett kartellel kapcsolatos, minimálisan szükséges információkat. Ez nem sérti a kérelmezők arra vonatkozó lehetőségét, hogy a későbbiekben részletesebb információkat adjanak meg. Az engedékenység iránti kérelmet benyújtó kérelmező kérésére a nemzeti versenyhatóságnak az átvétel napját és időpontját tartalmazó átvételi elismervényt kell kiadnia. Ha a nemzeti versenyhatóság még nem kapott ilyen előzetes engedékenység iránti kérelmet valamely másik, ugyanarra a feltételezett titkos kartellre vonatkozó engedékenység iránti kérelmet benyújtó személytől, valamint úgy ítéli meg, hogy a nem végleges előzetes kérelem megfelel a 22. cikk (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek, erről értesítenie kell a kérelmezőt.

(62)  A nem végleges előzetes kérelmek rendszerének célja az azon kérelmezőkre háruló adminisztratív terhek csökkentése, amelyek egy feltételezett titkos kartellel kapcsolatban olyan engedékenység iránti kérelmet nyújtanak be a Bizottsághoz, amely több mint három tagállamra – mint érintett területre – terjed ki. Tekintettel arra, hogy ezekben az esetekben a Bizottság kapja a teljes körű kérelmet, abban az időszakban, amíg egyértelművé nem válik, hogy részben vagy teljeskörűen fogja-e vizsgálni az ügyet, a Bizottságnak kell az elsődleges kapcsolattartónak lennie az engedékenység iránti kérelmet benyújtó kérelmezővel szemben, és különösen utasításokat kell adnia arra vonatkozóan, hogy a kérelmező folytasson-e további belső vizsgálatot. Az 1/2003/EK rendelet 11. cikke (6) bekezdésének sérelme nélkül a Bizottságnak törekednie kell arra, hogy észszerű időn belül döntést hozzon az ügyben és erről tájékoztassa a nemzeti versenyhatóságokat. Kivételes körülmények között, amennyiben ez az ügyek elhatárolása vagy elosztása céljából szigorúan szükséges, lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti versenyhatóság felkérhesse a kérelmezőt, hogy a körülmények tisztázását megelőzően nyújtson be teljes körű kérelmet. Célszerű, hogy e lehetőség igénybevételére csak nagyon ritkán kerüljön sor. Egyéb esetekben csak akkor lehet felkérni a kérelmezőt arra, hogy nyújtson be teljes körű kérelmet a nem végleges előzetes kérelmet kézhez vevő nemzeti versenyhatósághoz, amikor már egyértelművé vált, hogy a Bizottságnak nem áll szándékában részben vagy teljeskörűen vizsgálni az ügyet.

(63)  A kérelmezőnek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy teljes körű engedékenység iránti kérelmet nyújtson be ahhoz a nemzeti versenyhatósághoz, amelyhez nem végleges előzetes kérelmet nyújtott be. Ha a kérelmező a nemzeti versenyhatóság által meghatározott időtartamon belül teljes körű kérelmet nyújt be, úgy kell tekinteni, hogy a kérelemben foglalt információkat a nem végleges előzetes kérelem benyújtásának időpontjában nyújtották be, feltéve hogy a nem végleges előzetes kérelem ugyanazokra az érintett termékekre és területekre, valamint a feltételezett kartell ugyanazon időtartamára vonatkozik, mint a Bizottsághoz benyújtott engedékenység iránti kérelem, amelynek időközben sor kerülhetett a naprakésszé tételére. A kérelmező kötelessége, hogy a Bizottsághoz benyújtott engedékenység iránti kérelem hatókörének változása esetén tájékoztassa azt a nemzeti versenyhatóságot, amelyhez a nem végleges előzetes kérelmet benyújtotta, és ennek megfelelően naprakésszé tegye a nem végleges előzetes kérelmet. A nemzeti versenyhatóságoknak képesnek kell lenniük arra, hogy az Európai Versenyhatóságok Hálózatán belüli együttműködés keretében ellenőrizzék, hogy a nem végleges előzetes kérelem hatóköre megegyezik-e a Bizottsághoz benyújtott engedékenység iránti kérelem hatókörével.

(64)  Az azzal kapcsolatos jogbizonytalanság, hogy a mentességet kérelmező vállalkozások aktuális és korábbi igazgatói, vezetői és személyzetének egyéb tagjai védelmet élveznek-e az egyéni szankciókkal – mint például bírság, eltiltás vagy szabadságvesztés – szemben, visszatarthatja a potenciális kérelmezőket az engedékenység iránti kérelem benyújtásától. Ezért az említett magánszemélyek számára – tekintettel a titkos kartellek felderítésében és az azokkal kapcsolatos vizsgálatokban való közreműködésükre elvben védelmet kell biztosítani azokkal a ▌szankciókkal szemben, amelyeket a hatóságok büntető-, közigazgatási és nem büntető bírósági eljárásokban szabnak ki rájuk a kérelem tárgyát képező titkos kartellben való részvételükkel összefüggésben, olyan nemzeti jogszabályok alapján, amelyek döntően ugyanazokat a célokat szolgálják, mint az EUMSZ 101. cikke, úgy, mint az ajánlattételben való összejátszásra vonatkozó nemzeti jogszabályok, amennyiben az ezen irányelvben foglalt feltételek teljesülnek. Az említett feltételek egyike az, hogy a mentesség iránti kérelem időpontjának korábbinak kell lennie annál, mint amikor az illetékes nemzeti hatóságok az érintett magánszemélyek tudomására hozták a szankciók kiszabásához vezető eljárást. Az említett eljárások magukban foglalják azt az időpontot, amikor az említett személyeket meggyanúsították a szóban forgó nemzeti jogszabályok megsértésével.

A tagállamok a nemzeti jogukban részletes szabályokat írhatnak elő arra vonatkozóan, hogy az említett magánszemélyek hogyan működjenek együtt az érintett hatóságokkal a szankciókkal szembeni védelem eredményes működésének biztosítása érdekében. A büntetőjogi szankciókkal szembeni védelem magában foglalja annak esetét, amikor az illetékes nemzeti hatóságok bizonyos feltételek vagy a magánszemély jövőbeli magaviseletére vonatkozó utasítások mellett eltekintenek a büntetőeljárás alá vonástól.

(65)  A fentiektől eltérve, annak biztosítása érdekében, hogy a magánszemélyekre büntetőeljárás keretében kiszabható szankciókkal szembeni védelem összhangban álljon a tagállamok jogrendszerének meglévő alapelveivel, a tagállamok előírhatják, hogy az illetékes hatóságok választhatnak a szankciókkal szembeni védelem és a szankciók puszta enyhítése között, mérlegelve azt, hogy az érintett személyek büntetőeljárás alá vonásához és/vagy szankcionálásához vagy pedig a kartell felderítésében és az azzal kapcsolatos vizsgálatokban való közreműködésükhöz fűződő érdek bír-e nagyobb jelentőséggel. Az említett magánszemélyek büntetőeljárás alá vonásához és/vagy szankcionálásához fűződő érdek mérlegelésekor figyelembe lehet venni többek között az érintettek személyes felelősségét és a jogsértésben való közreműködését.

(66)  A tagállamok a bírság csökkentését kérelmező vállalkozások aktuális és korábbi igazgatói, vezetői és személyzetének egyéb tagjai tekintetében is rendelkezhetnek a szankciókkal szembeni védelemről vagy a szankciók enyhítéséről.

(67)  Annak lehetővé tétele érdekében, hogy a szankciókkal szembeni védelem olyan helyzetekben is működjön, amikor egynél több joghatóság érintett, a tagállamoknak rendelkezniük kell arról, hogy abban az esetben, ha az illetékes szankcionáló vagy bűnüldöző hatóság másik joghatóság alá tartozik, mint az ügyben eljáró illetékes hatóság, az említett hatóságok közötti kapcsolattartást azon joghatóság nemzeti versenyhatóságának kell biztosítania, ahol az illetékes szankcionáló vagy bűnüldöző hatóság található.

(68)  Az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazására vonatkozó, a nemzeti versenyhatóságok és a Bizottság közötti párhuzamos hatáskörök rendszerében szoros együttműködésre van szükség a nemzeti versenyhatóságok között, valamint a nemzeti versenyhatóságok és a Bizottság között. Különösen amikor egy nemzeti versenyhatóság egy másik nemzeti versenyhatóság nevében folytat vizsgálatot vagy a nemzeti joga szerinti meghallgatást az 1/2003/EK rendelet 22. cikkének (1) bekezdése értelmében, lehetővé kell tenni a megkereső hatóság tisztviselőinek jelenlétét és közreműködését, hogy további erőforrások, ismeretek és technikai szakértelem biztosításával növelhető legyen az említett vizsgálatok és meghallgatások hatékonysága. A nemzeti versenyhatóságokat fel kell hatalmazni arra, hogy más nemzeti versenyhatóságoktól segítséget kérjenek annak megállapítása során, hogy a vállalkozások vagy vállalkozások társulásai elmulasztottak-e megfelelni a megkereső nemzeti versenyhatóság által végzett vizsgálati cselekményeknek és hozott határozatoknak.

(69)  Szabályokat kell kidolgozni arra vonatkozóan, hogy a nemzeti versenyhatóságok kölcsönös segítségnyújtás iránti kérelmet nyújthassanak be annak érdekében, hogy az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének határokon átnyúló alkalmazásához kapcsolódó dokumentumokat közölni tudják az eljárásokban részt vevő felekkel, vagy egyéb olyan vállalkozásokkal, vállalkozások társulásaival vagy magánszemélyekkel, akik/amelyek az ilyen közlés címzettjei lehetnek. Ehhez hasonlóan azt is lehetővé kell tenni a nemzeti versenyhatóságok számára, hogy a bírságokat vagy kényszerítő bírságokat megállapító határozatok végrehajtására kérjenek fel más tagállamokban lévő hatóságokat, amennyiben a megkereső hatóság észszerűen elvárható erőfeszítéseket tett azért, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az a vállalkozás, amellyel szemben a bírság vagy kényszerítő bírság végrehajtható, nem rendelkezik elegendő vagyonnal a megkereső hatóság tagállamában. A tagállamoknak rendelkezniük kell arról is, hogy különösen akkor, ha az a vállalkozás, amellyel szemben a bírság vagy kényszerítő bírság végrehajtható, nem telepedett le a megkereső hatóság tagállamában, a megkeresett hatóság a megkereső hatóság kérésére végrehajthatja a megkereső hatóság által elfogadott határozatokat. Ez biztosítaná az EUMSZ 101. és 102. cikkének hatékony érvényesítését, és hozzájárulna a belső piac megfelelő működéséhez. Annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti versenyhatóságok elegendő erőforrást szánjanak a kölcsönös segítségnyújtás iránti kérelmek teljesítésére, valamint a segítségnyújtás ösztönzése érdekében lehetővé kell tenni, hogy a megkeresett hatóságok kérhessék a segítségnyújtás biztosítása során felmerült költségeik megtérítését. Az említett kölcsönös segítségnyújtás nem sérti a 2005/214/IB tanácsi kerethatározat(4) alkalmazását.

(70)  Az EUMSZ 101. és 102. cikke nemzeti versenyhatóságok által történő hatékony érvényesítésének biztosításához működőképes szabályokat kell meghatározni az elévülési időkre ▌ vonatkozóan. Biztosítani kell különösen azt, hogy az Európai Versenyhatóságok Hálózatán belüli párhuzamos hatáskörök rendszerében a nemzeti elévülési idők felfüggesztésre vagy megszakításra kerüljenek arra az időtartamra, ameddig egy másik tagállam nemzeti versenyhatósága vagy a Bizottság előtt eljárás van folyamatban. Az ilyen felfüggesztés vagy megszakítás nem akadályozhatja meg a tagállamokat abszolút elévülési idők fenntartásában vagy bevezetésében, feltéve hogy az abszolút elévülési idők nem lehetetlenítik el vagy teszik rendkívül nehézzé az EUMSZ 101. és 102. cikkének hatékony érvényesítését.

(71)  Annak biztosítása érdekében, hogy az ügyekkel hatékonyan és eredményesen lehessen foglalkozni az Európai Versenyhatóságok Hálózatán belül, azokban a tagállamokban, amelyekben egy nemzeti közigazgatási versenyhatóságot ▌, valamint egy versenyjogi ügyekben hatáskörrel rendelkező nemzeti igazságügyi hatóságot is kijelöltek nemzeti versenyhatóságként az EUMSZ 101. és 102. cikkének az ezen irányelv 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13. és 16. cikkében foglaltak szerinti érvényesítése céljából, a nemzeti közigazgatási versenyhatóságoknak képesnek kell lenniük arra, hogy a keresetet közvetlenül a versenyjogi ügyekben hatáskörrel rendelkező nemzeti igazságügyi hatóság elé terjesszék. Ezen túlmenően, amennyiben a nemzeti bíróságok az EUMSZ 101. vagy 102. cikkét alkalmazó nemzeti versenyhatóságok által hozott ▌határozatok ellen indított eljárásokban ▌ járnak el, a nemzeti közigazgatási versenyhatóságoknak saját jogukon teljeskörűen jogosultaknak kell lenniük arra, hogy az eljárásban ügyészként vagy alperesként részt vehessenek, és az eljárásban részt vevő hasonló közjogi felekkel azonos jogok illessék meg őket.

(72)  Annak a kockázata, hogy az önvádat tartalmazó anyagokat azon vizsgálat keretén kívül hozzák nyilvánosságra, amelynek céljára rendelkezésre bocsátották, gyengítheti azokat az ösztönzőket, amelyek alapján a potenciális engedékenységi kérelmezők együttműködnének a versenyhatóságokkal. Következésképpen – függetlenül attól, hogy milyen formában nyújtják be az engedékenységi nyilatkozatokat – az engedékenységi nyilatkozatokban szereplő és az iratbetekintés révén szerzett információk csak akkor használhatók fel, ha ez szükséges a tagállami bíróságok előtt folyó eljárásokban a védelemhez való jog gyakorlásához bizonyos, ahhoz az esethez közvetlenül kapcsolódó, nagyon korlátozott esetekben, amelyben az iratbetekintést biztosították. Ez nem akadályozhatja meg a versenyhatóságokat abban, hogy határozataikat – az alkalmazandó uniós vagy nemzeti joggal összhangban – közzétegyék.

(73)  A bizonyítékok fontos szerepet játszanak az EUMSZ 101. és 102. cikkének érvényesítésében. A nemzeti versenyhatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy figyelembe vehessék a releváns bizonyítékokat, függetlenül attól, hogy azok írásban, szóban, elektronikus formában vagy felvétel formájában készültek el ▌. A nemzeti versenyhatóságok lehetőségei között kell szerepelnie, hogy eldönthessék, hogy bizonyítékként felhasználhatónak minősítenek-e valamely, hatóságnak nem minősülő természetes vagy jogi személyek által készített rejtett felvételeket is, feltéve, hogy az említett felvételek nem egyedüli bizonyítékok. Mindez nem sérti a meghallgatáshoz való jogot, valamint a hatóságok által készített vagy megszerzett felvételek elfogadhatóságát. Ehhez hasonlóan a nemzeti versenyhatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy releváns bizonyítékként vehessék figyelembe az elektronikus üzeneteket, függetlenül attól, hogy látszólag azokat nem olvasták el vagy törölték.

(74)  Annak biztosítása, hogy a nemzeti versenyhatóságok rendelkezzenek azokkal a hatáskörökkel, amelyekre a hatékonyabb jogérvényesítés érdekében szükségük van, fokozza az Európai Versenyhatóságok Hálózatán belüli szoros együttműködés, valamint a hatékony többoldalú és kétoldalú kommunikáció szükségességét. Ennek magában kell foglalnia az ezen irányelv végrehajtásának megkönnyítésére és támogatására irányuló nem kötelező jellegű intézkedések kidolgozását.

(75)  Az Európai Versenyhatóságok Hálózatán belüli szoros együttműködés megerősítése érdekében a Bizottságnak a vonatkozó titoktartási, adatvédelmi és adatbiztonsági előírásoknak megfelelően központi információs rendszert (Európai Versenyhatóságok Információs Rendszere) kell fenntartania, fejlesztenie, működtetnie és támogatnia, illetve a rendszer számára tárhelyet kell szolgáltatnia. Az Európai Versenyhatóságok Hálózata a hatékony és eredményes működés érdekében az interoperabilitáson alapul. Az Unió általános költségvetéséből kell fedezni az Európai Versenyhatóságok Információs Rendszere karbantartásának, fejlesztésének, tárhelyszolgáltatásának, felhasználói támogatásának és működtetésének költségeit, valamint az Európai Versenyhatóságok Hálózatának működésével kapcsolatos egyéb igazgatási költségeket, különösen az ülések megszervezésével kapcsolatos költségeket. Az Európai Versenyhatóságok Információs Rendszerével kapcsolatos költségeket a tervek szerint 2020-ig az európai közigazgatások, üzleti vállalkozások és polgárok rendelkezésére álló interoperabilitási megoldásokra és közös keretekre vonatkozó, (EU) 2015/2240 európai parlamenti és tanácsi határozattal(5) létrehozott program (ISA2 program) fedezi, figyelemmel a program rendelkezésére álló erőforrásokra, valamint a program támogathatósági és rangsorolási kritériumaira.

(76)  Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen annak biztosítását, hogy a nemzeti versenyhatóságok rendelkezzenek a szükséges garanciákkal a függetlenséget, az erőforrásokat, a jogérvényesítési és bírságolási hatásköröket illetően ahhoz, hogy képesek legyenek hatékonyan érvényesíteni az EUMSZ 101. és 102. cikkét és az EUMSZ 101. és 102. cikkével párhuzamosan a nemzeti versenyjogot, továbbá a belső piac és az Európai Versenyhatóságok Hálózata hatékony működésének biztosítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az EUMSZ 101. és 102. cikke érvényesítésének szükséges hatékonysága és egységessége miatt, , különösen az irányelv területi hatályára tekintettel e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(77)  A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával(6) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)  Ez az irányelv bizonyos szabályokat határoz meg annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti versenyhatóságok rendelkezzenek a szükséges garanciákkal a függetlenséget, az erőforrásokat, a jogérvényesítési és bírságolási hatásköröket illetően ahhoz, hogy képesek legyenek hatékonyan érvényesíteni az EUMSZ 101. és 102. cikkét és ezáltal ne torzuljon a belső piaci verseny, a fogyasztók és a vállalkozások pedig ne szenvedjenek hátrányt olyan nemzeti jogszabályok és intézkedések miatt, amelyek megakadályozzák a nemzeti versenyhatóságokat a hatékony jogalkalmazásban.

(2)  Ez az irányelv az EUMSZ 101. és 102. cikkének, valamint az EUMSZ 101. és 102. cikkével párhuzamosan alkalmazott nemzeti versenyjogi rendelkezéseknek egyazon ügyre történő alkalmazására terjed ki. Ezen irányelv 31. cikke (3) és (4) bekezdésének vonatkozásában ez az irányelv a nemzeti versenyjog egyedüli jogalapként történő alkalmazására is kiterjed.

(3)  Ez az irányelv bizonyos szabályokat vezet be a kölcsönös segítségnyújtás tekintetében annak érdekében, hogy biztosítsa a belső piacnak és az Európai Versenyhatóságok Hálózatán belüli szoros együttműködés rendszerének a zavartalan működését.

2. cikk

Fogalommeghatározások

(1)  Ezen irányelv alkalmazásában:

1.  „nemzeti versenyhatóság”: az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásáért felelős, az 1/2003/EK rendelet 35. cikkének megfelelően valamely tagállam által kijelölt hatóság. A tagállamok kijelölhetnek egy vagy több közigazgatási hatóságot (a továbbiakban: nemzeti közigazgatási versenyhatóságok), valamint igazságügyi hatóságot (a továbbiakban: versenyjogi ügyekben hatáskörrel rendelkező nemzeti igazságügyi hatóság);

2.  „nemzeti közigazgatási versenyhatóság”: valamely tagállam által a nemzeti versenyhatóság minden feladatának vagy egyes feladatainak az ellátására kijelölt közigazgatási hatóság;

3.  „versenyjogi ügyekben hatáskörrel rendelkező nemzeti igazságügyi hatóság”: valamely tagállam által a nemzeti versenyhatóság egyes feladatainak az ellátására kijelölt igazságügyi hatóság;

4.  „versenyhatóság”: a nemzeti versenyhatóság ▌, a Bizottság, vagy – az esettől függően – mindkettő;

5.  „Európai Versenyhatóságok Hálózata”: a hatóságoknak a nemzeti versenyhatóságok és a Bizottság alkotta hálózata, amely fórumot biztosít az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásával és érvényesítésével kapcsolatos vitához és együttműködéshez;

6.  „nemzeti versenyjog ▌”: a nemzeti jog azon rendelkezései, amelyek döntően ugyanazt a célt szolgálják, mint az EUMSZ 101. és 102. cikke, és amelyeket az 1/2003/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós versenyjoggal párhuzamosan ugyanazon ügyre alkalmaznak, valamint a nemzeti jog azon rendelkezései, amelyek döntően ugyanazt a célt szolgálják, mint az EUMSZ 101. és 102. cikke, és amelyeket ezen irányelv 31. cikkének (3) és (4) bekezdése vonatkozásában egyedüli jogalapként alkalmaznak, kivéve a nemzeti jog azon rendelkezéseit, amelyek természetes személyekkel szemben büntetőjogi szankciókat írnak elő;

7.  „nemzeti bíróság”: az EUMSZ 267. cikke szerinti tagállami bíróság;

8.  „felülvizsgálati bíróság”: olyan nemzeti bíróság, amely hatáskörrel rendelkezik a nemzeti versenyhatóság határozatainak vagy az e határozatokról rendelkező ítéleteknek a rendes jogorvoslati eszközök útján történő felülvizsgálatára, függetlenül attól, hogy ez a bíróság rendelkezik-e hatáskörrel versenyjogi jogsértés megállapítására;

9.  „jogérvényesítési eljárás”: az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének alkalmazása céljából a versenyhatóság előtt folyó eljárás, amely addig tart, amíg, nemzeti versenyhatóság esetében az ezen irányelv 10., 12. vagy 13. cikkében említett határozat meghozatalával, a Bizottság esetében pedig az 1/2003/EK rendelet 7., 9. vagy 10. cikke szerinti határozat meghozatalával az említett versenyhatóság le nem zárja az ilyen eljárást, vagy ki nem mondja, hogy részéről további intézkedés nem indokolt;

10.  „vállalkozás”: az EUMSZ 101. és 102. cikkében említett gazdasági tevékenységet folytató jogalany, függetlenül annak jogállásától és finanszírozásának módjától ▌;

11.  „ ▌kartell”: két vagy több versenytárs közötti olyan megállapodás ▌vagy összehangolt magatartás, amelynek célja a versenytársak piaci versenyben követett magatartásának koordinálása ▌vagy a verseny releváns tényezőinek befolyásolása többek között – de nem kizárólagosan – olyan magatartás útján, mint a vételi vagy eladási árak vagy egyéb kereskedelmi feltételek – a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokra vonatkozókat is ideértve – rögzítése vagy koordinálása, a termelési vagy értékesítési kvóták felosztása, a piac és a vásárlók felosztása, ideértve az ajánlattételben való összejátszást, az import- vagy exportkorlátozásokat ▌vagy a más versenytársak elleni versenyellenes tevékenységeket ▌;

12.  „titkos kartell”: olyan kartell, amelynek létezését ▌ részben vagy teljesen elfedik;

13.  „bírság alóli mentesség”: mentesség azon bírságok alól, amelyeket egyébként kiszabnának a vállalkozásra a titkos kartellben való részvételéért; e mentességet a vállalkozás annak fejében kapja, hogy együttműködik a versenyhatósággal az engedékenységi program keretében;

14.  „a bírság csökkentése”: azon bírság összegének csökkentése, amelyet egyébként kiszabnának a vállalkozásra a titkos kartellben való részvételéért; e csökkentésben a vállalkozás annak fejében részesül, hogy együttműködik a versenyhatósággal az engedékenységi program keretében;

15.  „engedékenység”: a bírság alóli mentesség és a bírság csökkentése;

16.  „engedékenységi program”: az EUMSZ 101. cikkének vagy a nemzeti versenyjog megfelelő rendelkezésének az alkalmazásával kapcsolatos olyan program, amelynek alapján valamely titkos kartell résztvevője a kartellben részt vevő többi vállalkozástól függetlenül együttműködik a versenyhatósági vizsgálatban oly módon, hogy önként nyilatkozik a kartellről való tudomásáról és az abban játszott szerepéről, és ezért cserébe – határozattal vagy az eljárás megszüntetése útján – mentesül a kartellben való részvétele miatt megállapítandó bírság alól, vagy az ilyen bírságot vele szemben csökkentik;

17.  „engedékenységi nyilatkozat”: egy vállalkozás vagy egy természetes személy által vagy nevében a versenyhatóság előtt önkéntesen tett szóbeli vagy írásbeli nyilatkozat vagy annak rögzített változata, amelyben az adott vállalkozás vagy természetes személy ismerteti, hogy tudomása van egy ▌ kartellről, és ismerteti az abban játszott szerepét, és amely nyilatkozat kifejezetten a versenyhatóság elé terjesztése érdekében készül azzal a céllal, hogy az engedékenységi program keretében a nyilatkozattevő a kartell miatt megállapítandó bírságok alól mentesüljön vagy az ilyen bírságokat vele szemben csökkentsék; ide nem értve ▌ az olyan bizonyítékot, amely a jogérvényesítési eljárástól függetlenül létezik, akár a versenyhatóság ügyiratában, akár azon kívül lelhető fel, azaz az előzetesen létező információt;

18.  „egyezségi nyilatkozat”: valamely vállalkozás által vagy nevében a versenyhatóság elé terjesztett önkéntes nyilatkozat, amelyben a vállalkozás elismeri az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének vagy a nemzeti versenyjognak a megsértésében való részvételét és az ezen jogsértésért fennálló felelősségét, illetve lemond az ezen jogsértésben való részvételének és a felelősségének a vitatásáról, és amely kifejezetten azzal a céllal készült, hogy a versenyhatóság számára lehetővé tegye az egyszerűsített vagy gyorsított eljárás alkalmazását;

19.  „kérelmező”: az engedékenységi program keretében a bírságok alóli mentességért vagy a bírságok csökkentésért folyamodó vállalkozás;

20.  „megkereső hatóság”: a 24., 25., 26., 27. vagy 28. cikkben említett kölcsönös segítségnyújtás iránti megkeresést benyújtó nemzeti versenyhatóság;

21.  „megkeresett hatóság”: az a nemzeti versenyhatóság, amely kölcsönös segítségnyújtás iránti megkeresést kap, a 25., 26., 27. vagy 28. cikkben említett segítségnyújtás iránti megkeresés esetén pedig az az illetékes közszerv, amely elsődlegesen felelős az ilyen határozatoknak a nemzeti törvények, rendeletek és közigazgatási gyakorlat alapján történő végrehajtásáért;

22.  „jogerős határozat”: olyan határozat, amely rendes jogorvoslat keretében nem vagy már nem vizsgálható felül.

(2)  Az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazására vagy megsértésére ▌ való, ezen irányelvben történő minden hivatkozást úgy kell értelmezni, hogy azok a ▌ nemzeti versenyjog ▌ rendelkezéseinek ugyanarra az esetre történő párhuzamos alkalmazását is magukban foglalják.

II. FEJEZET

ALAPVETŐ JOGOK

3. cikk

Biztosítékok

(1)  Az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének megsértésével kapcsolatos eljárások során – ideértve az ezen irányelvben említett hatáskörök nemzeti versenyhatóságok általi gyakorlását is – tiszteletben kell tartani az uniós jog általános elveit és az Európai Unió Alapjogi Chartáját.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett hatáskörök gyakorlása során megfelelő biztosítékokat alkalmazzanak a vállalkozások védelemhez való joga – többek között a meghallgatáshoz való jog és a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jog – tekintetében ▌.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok által indított jogérvényesítési eljárásokat észszerű időkereten belül folytassák le. A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok kifogásközlést fogadjanak el azt megelőzően, hogy ezen irányelv 10. cikkének megfelelően határozatot hoznának.

III. FEJEZET

FÜGGETLENSÉG ÉS ERŐFORRÁSOK

4. cikk

Függetlenség

(1)  Annak érdekében, hogy garantálják a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok függetlenségét az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazása során, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az említett hatóságok pártatlanul és az említett rendelkezések hatékony és egységes alkalmazása érdekében, az arányos elszámoltathatósági követelményeknek megfelelően, valamint az Európai Versenyhatóságok Hálózatába tartozó versenyhatóságok közötti szoros együttműködés sérelme nélkül lássák el a feladataikat és gyakorolják a hatásköreiket.

(2)  Ezen belül a tagállamok gondoskodnak legalább arról, hogy azok az alkalmazottak és azok a személyek, akik a nemzeti közigazgatási versenyhatóságokon belül az ezen irányelv 1013. és 16. cikkében meghatározott hatáskörök gyakorlása során döntéseket hoznak:

a)  politikai és egyéb külső befolyástól függetlenül képesek legyenek ellátni az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásával kapcsolatos feladataikat és gyakorolni az ezzel kapcsolatos hatásköreiket;

b)  az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásával kapcsolatos feladataik ellátása és hatásköreik gyakorlása során egyetlen ▌kormánytól vagy más köz- vagy magánszervezettől se kérjenek vagy fogadjanak el utasításokat, a tagállamok kormányai azon jogának sérelme nélkül, hogy adott esetben az ágazati vizsgálatokhoz vagy konkrét jogérvényesítési eljárásokhoz nem kapcsolódó, általános szakpolitikai előírásokat határozzanak meg; és

c)  tartózkodjanak minden olyan fellépéstől, amely összeegyeztethetetlen az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásával kapcsolatos feladataik ellátásával és/vagy hatásköreik gyakorlásával, és vonatkozzanak rájuk olyan eljárások, amelyek biztosítják, hogy hivataluk megszűnését követően észszerű ideig nem foglalkozhatnak olyan jogérvényesítési eljárásokkal, amelyek összeférhetetlenséghez vezethetnek.

(3)  Azok a személyek, akik a nemzeti közigazgatási versenyhatóságokon belül az ezen irányelv 10.13. és 16. cikkében meghatározott hatáskörök gyakorlása során döntéseket hoznak, nem bocsáthatók el ezen hatóságoktól olyan okokra való hivatkozással , hogy az EUMSZ 101. és 102. cikkének az ezen irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében említettek szerinti alkalmazása során megfelelően látják el feladataikat és gyakorolják hatásköreiket. Az említett személyek csak akkor menthetők fel, ha már nem teljesítik a feladataik ellátásához szükséges feltételeket, vagy ha a nemzeti jog értelmében súlyos kötelezettségszegés elkövetése miatt mondták ki őket bűnösnek. A nemzeti jogban előzetesen meg kell határozni a feladataik ellátásához szükséges feltételeket és azt, hogy mi minősül súlyos kötelezettségszegésnek, figyelembe véve a hatékony jogérvényesítés biztosításának szükségességét.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy nemzeti közigazgatási versenyhatóságok döntéshozó szerveinek tagjait a nemzeti jogban előre meghatározott, egyértelmű és átlátható eljárások keretében kell kiválasztani, alkalmazni, illetve kinevezni.

(5)   A nemzeti közigazgatási versenyhatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy az ezen irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében említett, az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásával kapcsolatos feladataik elvégzésére vonatkozó prioritásokat határozzanak meg. Amennyiben a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok kötelesek hivatalos panaszokat elbírálni, ▌ e hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy az említett panaszokat azzal az indokkal utasítsák el, hogy azokat nem tekintik jogérvényesítési prioritásnak. Ez nem sérti a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok azon hatáskörét, hogy a nemzeti jog által meghatározott egyéb okokból utasítsanak el panaszokat.

5. cikk

Erőforrások

(1)  A tagállamok gondoskodnak legalább arról, hogy a nemzeti versenyhatóságok rendelkezzenek az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásához kapcsolódó, az e cikk (2) bekezdésében meghatározott feladataik és hatásköreik hatékony gyakorlásához szükséges megfelelő számú képzett alkalmazottal és megfelelő pénzügyi ▌, technikai és technológiai erőforrással.

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában ▌a nemzeti versenyhatóságoknak képesnek kell lenniük legalább arra, hogy az EUMSZ 101. és 102. cikkének érvényesítése érdekében vizsgálatokat folytassanak le; az említett rendelkezéseket alkalmazó határozatokat fogadjanak el az 1/2003/EK rendelet 5. cikke alapján; valamint az EUMSZ 101. és 102. cikke hatékony és egységes alkalmazásának biztosítása érdekében szorosan együttműködjenek az Európai Versenyhatóságok Hálózatán belül. A nemzeti jogban előírt mértékben a nemzeti versenyhatóságoknak képesnek kell lenniük arra is, hogy adott esetben közintézmények és -szervek részére tanácsadást biztosítsanak olyan jogalkotási, szabályozási és közigazgatási intézkedésekkel kapcsolatban, amelyek hatással lehetnek a belső piacon zajló versenyre, továbbá képesnek kell lenniük arra, hogy előmozdítsák a nyilvánosságnak az EUMSZ 101. és 102. cikkével kapcsolatos tájékozottságát.

(3)  A nemzeti költségvetési szabályok és eljárások sérelme nélkül a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemzeti versenyhatóságok a (2) bekezdésben meghatározott feladataik ellátása céljából önállóságot kapjanak a kiutalt költségvetésük felhasználását illetően.

(4)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok időszakos jelentéseket nyújtsanak be tevékenységükről és erőforrásaikról valamely kormányzati vagy parlamenti szerv számára. A tagállamok biztosítják, hogy e jelentések információkat tartalmazzanak a döntéshozó testület tagjainak kinevezéséről és felmentéséről, az adott évben kiutalt források összegéről, valamint az ezen összegben az előző évekhez képest bekövetkező bármely változásról. Ezeket a jelentéseket nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

IV. FEJEZET

HATÁSKÖRÖK

6. cikk

Az üzleti helyiségek helyszíni vizsgálatára vonatkozó hatáskör

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok a vállalkozásoknál és a vállalkozások társulásainál el tudják végezni az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásához szükséges valamennyi előre be nem jelentett helyszíni vizsgálatot. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemzeti versenyhatóságok által az említett vizsgálatok elvégzésére felhatalmazott vagy kijelölt tisztviselők és más kísérő személyek legalább az alábbi jogosultságokkal rendelkezzenek:

a)  a vállalkozások és a vállalkozások társulásainak bármely helyiségébe, területére és szállítóeszközére történő belépés;

b)  az üzleti tevékenységhez kapcsolódó üzleti könyvek és feljegyzések ellenőrzése, függetlenül attól, hogy azokat milyen adathordozón tárolják; emellett az említett személyeket fel kell jogosítani minden olyan információhoz való hozzáférésre, amely a helyszíni vizsgálat tárgyát képező szervezet számára hozzáférhető;

c)  másolatok vagy kivonatok készítése vagy megszerzése az említett üzleti könyvekből vagy feljegyzésekből származó, bármilyen formában, és amennyiben indokoltnak tűnik, a vizsgálat információk megszerzése érdekében történő folytatása, valamint a másolatok vagy kivonatok kiválasztása a nemzeti versenyhatóságok helyiségeiben vagy bármely más kijelölt helyiségben;

d)  a helyszíni vizsgálat idejére és az ahhoz szükséges mértékben bármely üzleti helység, üzleti könyv vagy feljegyzés zár alá helyezése;

e)  a vállalkozásnak vagy vállalkozások társulásának bármely képviselőjétől vagy személyzetének bármely tagjától a vizsgálat tárgyára és céljára vonatkozó tényekkel és dokumentumokkal kapcsolatos magyarázat kérése, és az adott válasz rögzítése.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a vállalkozások és a vállalkozások társulásai kötelesek legyenek alávetni magukat a az (1) bekezdésben említett helyszíni vizsgálatoknak. A tagállamok biztosítják továbbá, hogy amennyiben egy vállalkozás vagy vállalkozások társulása akadályozza a nemzeti közigazgatási versenyhatóság által elrendelt és/vagy nemzeti igazságügyi hatóság által engedélyezett helyszíni vizsgálatot, a nemzeti versenyhatóságok a vizsgálat elvégzésének lehetővé tétele érdekében igénybe vehetik a rendőrség vagy azzal egyenértékű bűnüldöző hatóság szükséges mértékű segítségét. Az említett segítség biztosítási intézkedésként is igénybe vehető.

(3)  Ez a cikk nem sérti a nemzeti jogban foglalt azon követelményeket, amelyek a nemzeti igazságügyi hatóságnak az említett vizsgálatok elvégzésére való előzetes felhatalmazására vonatkoznak.

7. cikk

Más helyiségek helyszíni vizsgálatára vonatkozó hatáskör

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben megalapozott gyanú áll fenn arra vonatkozóan, hogy az ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említetteken kívüli egyéb helyiségekben, területen vagy szállítóeszközön, beleértve a vállalkozások vagy vállalkozások társulásai igazgatóinak, vezetőinek és személyzete egyéb tagjainak otthonait, az EUMSZ 101. cikke vagy 102. cikke megsértésének bizonyítása szempontjából releváns üzleti könyveket vagy más, a vizsgálat tárgyát képező feljegyzéseket tartanak, a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok az ilyen helyiségekben, területen és szállítóeszközökön előre be nem jelentett helyszíni vizsgálatokat végezhetnek.

(2)  Az ilyen vizsgálatok nem végezhetők el valamely nemzeti igazságügyi hatóság előzetes engedélye nélkül.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok által az e cikk (1) bekezdése szerinti vizsgálat elvégzésére felhatalmazott vagy kijelölt tisztviselők és más kísérő személyek minimálisan a 6. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában, valamint a 6. cikk (2) bekezdésében meghatározott hatáskörökkel rendelkezzenek.

8. cikk

Információkérés

A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok ▌ előírhassák a vállalkozások és a vállalkozások társulásai számára, hogy meghatározott és észszerű határidőn belül bocsássanak rendelkezésre az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásához szükséges minden információt. Az ilyen információkéréseknek arányosnak kell lenniük, és nem kötelezhetik az információkérés címzettjét annak bevallására, hogy megsértette az EUMSZ 101. és 102. cikkét. A szükséges összes információ rendelkezésre bocsátásának a kötelezettsége az ilyen vállalkozás vagy vállalkozások társulásai számára hozzáférhető információkra terjedhet ki. A nemzeti versenyhatóságokat fel kell hatalmazni arra is, hogy bármely más természetes vagy jogi személy számára előírják, hogy meghatározott és észszerű határidőn belül szolgáltasson olyan információkat, amelyek az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazása szempontjából relevánsak lehetnek.

9. cikk

Meghallgatás

A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok felhatalmazással rendelkezzenek minimálisan arra, hogy meghallgatásra beidézzék a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai vagy más jogi személyek képviselőit vagy azon természetes személyeket, amely képviselők vagy személyek az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazása szempontjából releváns információk birtokában lehetnek.

10. cikk

Jogsértés megállapítása és megszüntetése

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a nemzeti versenyhatóságok megállapítják az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének ▌megsértését, úgy határozat útján kötelezhessék az érintett vállalkozásokat és vállalkozások társulásait a szóban forgó jogsértés megszüntetésére. E célból az elkövetett jogsértéssel arányos és a jogsértés tényleges megszüntetéséhez szükséges, magatartásra vonatkozó vagy szerkezeti korrekciós intézkedéseket írhatnak elő. Abban az esetben, ha két azonos mértékben hatékony korrekciós intézkedés is szóba jöhet, a nemzeti versenyhatóságoknak – az arányosság elvével összhangban – azt a korrekciós intézkedést kell választaniuk, amely a legkevésbé megterhelő a vállalkozás számára.

A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok jogosultak legyenek arra, hogy az EUMSZ 101. és 102. cikkének múltbeli megsértését is megállapíthassák.

(2)  Amennyiben a nemzeti versenyhatóságok – miután az 1/2003/EK rendelet 11. cikkének (3) bekezdése értelmében értesítették a Bizottságot – úgy határoznak, hogy nem megalapozott a jogérvényesítési eljárás folytatása, és az említett eljáráseredményeképpen lezárják az eljárást, a tagállamok biztosítják, hogy az említett nemzeti versenyhatóságok erről értesítsék a Bizottságot.

11. cikk

Ideiglenes intézkedések

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy legalább azokban a sürgős esetekben, amikor fennáll a verseny súlyos és helyrehozhatatlan sérülésének a kockázata, valamint az EUMSZ 101. vagy 102. cikkét érintő, prima facie megállapított jogsértés alapján a nemzeti ▌versenyhatóságok jogosultak legyenek saját kezdeményezésük alapján hozott határozat útján a vállalkozásokra és a vállalkozások társulásaira vonatkozó ideiglenes intézkedésekről rendelkezni. Az ilyen határozatnak arányosnak kell lennie, és azt vagy meghatározott –szükséges és helyénvaló esetben megújítható – időtartam alatt vagy a végső határozat meghozataláig kell alkalmazni. Az nemzeti versenyhatóságok tájékoztatják az Európai Versenyhatóságok Hálózatát az említett ideiglenes intézkedések elrendeléséről.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett ideiglenes intézkedések jogszerűségét – többek között arányosságát – gyorsított fellebbezési eljárások keretében felül lehessen vizsgálni.

12. cikk

Kötelezettségvállalások

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok az EUMSZ 101. vagy 102. cikke megsértésének megszüntetését elrendelő határozat elfogadása céljából indított jogérvényesítési eljárások során, a piaci szereplők véleményének hivatalos vagy nem hivatalos kikérése után, határozat útján kötelező erejűvé tehessék a vállalkozások vagy vállalkozások társulásai által tett ▌kötelezettségvállalásokat, amennyiben a szóban forgó kötelezettségvállalások orvosolják a nemzeti versenyhatóságok által kifejezett aggályokat. Az ilyen határozat határozott időre fogadható el, és azt mondja ki, hogy az érintett nemzeti versenyhatóság részéről semmilyen további intézkedés nem indokolt.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok tényleges hatáskörökkel rendelkezzenek az (1) bekezdésben említett kötelezettségvállalások teljesítésének ellenőrzéséhez.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságoknak módjukban álljon újból megnyitni a jogérvényesítési eljárásokat, amennyiben érdemi változás következett be az (1) bekezdésben említett határozat alapját képező tényekben, ha a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai a kötelezettségvállalásaikkal ellentétes módon járnak el, vagy ha az (1) bekezdésben említett határozat a felek által nyújtott olyan információkon alapult, amelyek hiányosak, helytelenek vagy félrevezetőek voltak.

V. FEJEZET

BÍRSÁGOK ÉS KÉNYSZERÍTŐ BÍRSÁGOK

13. cikk

A vállalkozásokra és a vállalkozások társulásaira kiszabható bírságok

(1)  ▌A tagállamok biztosítják vagy azt, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok saját jogérvényesítési eljárásaik keretében hozott határozattal hatékony, arányos és visszatartó erejű bírságokat szabhassanak ki a vállalkozásokra és a vállalkozások társulásaira, vagy azt, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóságoknak lehetőségük legyen nem büntetőjogi bírósági eljárás keretében ilyen bírságok kiszabását indítványozni, amennyiben a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai szándékosan vagy gondatlanságból megsértik az EUMSZ 101. vagy 102. cikkét.

(2)  ▌A tagállamok biztosítják minimálisan vagy azt, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok saját jogérvényesítési eljárásaik keretében hozott határozattal hatékony, arányos és visszatartó erejű bírságokat szabhassanak ki a vállalkozásokra és a vállalkozások társulásaira, vagy azt, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóságoknak lehetőségük legyen nem büntetőjogi bírósági eljárás keretében ilyen bírságok kiszabását indítványozni. A nemzeti közigazgatási versenyhatóságok az ilyen bírságokat a vállalkozások és a vállalkozások társulásai teljes világszintű forgalmával arányosan határozzák meg, amennyiben szándékosan vagy gondatlanságból:

a)  a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai nem vetik alá magukat a 6. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálatnak;

b)  feltörték a nemzeti versenyhatóságok által meghatalmazott vagy kinevezett tisztviselők vagy kísérő személyek által a 6. cikk (1) bekezdése d) pontjának megfelelően felhelyezett zárakat;

c)  a 6. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett valamely kérdésre a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai téves, félrevezető választ adnak, elmulasztják vagy elutasítják teljes válasz megadását ▌;

d)  a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai a 8. cikkben említett valamely ▌kérésre adott válaszban helytelen, hiányos vagy félrevezető információt szolgáltatnak, vagy a meghatározott határidőn belül nem szolgáltatnak információt;

e)  a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai nem jelennek meg a 9. cikkben említett meghallgatáson;

f)  a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai nem tesznek eleget a 10., a 11. és a 12. cikkben említett határozatnak.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy az (1) és a (2) bekezdésben említett eljárások lehetővé tegyék hatékony, arányos és visszatartó erejű bírságok kiszabását.

(4)  Ez a cikk nem sérti a büntetőjogi bírósági eljárás keretében szankciók kiszabását lehetővé tevő nemzeti jogszabályokat, amennyiben az ilyen jogszabályok alkalmazása nem befolyásolja az EUMSZ 101. és 102. cikkének hatékony és egységes érvényesítését.

(5)  A tagállamok biztosítják, hogy az anyavállalatokra, valamint a vállalkozások jogutódaira és gazdasági utódaira vonatkozó bírság megállapítása céljából a vállalkozás fogalmát alkalmazzák.

14. cikk

A bírság összegének kiszámítása

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok az EUMSZ 101. cikkének vagy 102. cikkének megsértése miatti bírság összegének meghatározása során egyaránt figyelembe vegyék a jogsértés súlyosságát és időtartamát.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok az EUMSZ 101. cikkének vagy 102. cikkének megsértése miatt kiszabandó bírság összegének meghatározásakor a 2014/104/EU irányelv 18. cikkének (3) bekezdésével összhangban figyelembe vehessék az önkéntes vitarendezés eredményeképpen fizetett kártérítést.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben vállalkozások társulására a tagok forgalmának figyelembevételével szabnak ki bírságot az EUMSZ 101. cikkének vagy 102. cikkének megsértése miatt, és a társulás nem fizetőképes, a társulás köteles legyen a bírság összegének fedezése érdekében tagjaitól hozzájárulást kérni.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a nemzeti versenyhatóságok által meghatározott határidőn belül nem történt meg a (3) bekezdésben említett hozzájárulás teljes összegének a vállalkozások társulása részére való megfizetése, a nemzeti versenyhatóságok követelhessék a bírság ▌megfizetését közvetlenül bármelyik olyan vállalkozástól, amelynek képviselői a társulás döntéshozó testületeinek tagjai voltak. Amennyiben szükséges a bírság teljes körű megfizetésének biztosítása, miután a nemzeti versenyhatóságok a bírság megfizetésére kötelezték az említett vállalkozásokat, követelhetik a bírság fennmaradó összegének a megfizetését a társulás bármelyik olyan tagjától is, amely azon a piacon folytatott tevékenységet, amelyen a jogsértés történt. Az e bekezdés szerinti kifizetés azonban nem követelhető olyan vállalkozásoktól, amelyek bizonyítják, hogy a társulás jogsértő döntését nem hajtották végre, és vagy nem volt tudomásuk annak létezéséről, vagy attól aktívan távol tartották magukat a vizsgálat megkezdése előtt.

15. cikk

A bírság maximális összege

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok által ▌ az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének megsértésében részt vevő egyes vállalkozásokra vagy vállalkozások társulásaira kiszabható bírság maximális összegét legalább a vállalkozás vagy a vállalkozás társulása által a 13. cikk (1) bekezdésében említett határozatot megelőző üzleti évben elért teljes világszintű forgalom 10 %-ában állapíthassák meg.

(2)  Amennyiben a vállalkozások társulásai által elkövetett jogsértés a tagok tevékenységéhez kapcsolódik, a bírság maximális összege nem lehet alacsonyabb a társulás jogsértése által érintett piacon tevékenységet folytató egyes tagok teljes világszintű forgalmának 10 %-ánál. Az egyes vállalkozásoknak a bírság megfizetése tekintetében fennálló pénzügyi felelőssége azonban nem haladhatja meg az (1) bekezdésnek megfelelően meghatározott maximális összeget.

16. cikk

Kényszerítő bírságok

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok határozat útján hatékony, arányos és visszatartó erejű kényszerítő bírságokat szabhassanak ki a vállalkozásokkal és a vállalkozások társulásaival szemben. Az ilyen kényszerítő bírságokat az említett vállalkozásoknak és a vállalkozások társulásainak a megelőző üzleti évben naponta elért átlagos napi teljes világszintű forgalmuk arányában kell meghatározni, és azt az említett határozatban megjelölt időponttól kell számítani annak érdekében, hogy az említett vállalkozásokat és a vállalkozások társulásait legalább a következők megtételére bírják rá:

a)  teljes körű és pontos információk szolgáltatása a 8. cikkben említett kérelemre adott válaszukban;

b)  a 9. cikkben említett meghallgatáson való megjelenés.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok határozat útján hatékony, arányos és visszatartó erejű kényszerítő bírságokat szabhassanak ki a vállalkozásokkal és a vállalkozások társulásaival szemben. Az ilyen kényszerítő bírságokat az említett vállalkozásoknak és a vállalkozások társulásainak a megelőző üzleti évben naponta elért átlagos napi teljes világszintű forgalmuk arányában kell meghatározni és azt az említett határozatban megjelölt időponttól kell számítani annak érdekében, hogy az említett vállalkozásokat és a vállalkozások társulásait legalább a következők megtételére bírják rá:

a)  alávetik magukat a 6. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálatnak;

b)  eleget tesznek a 10., 11. és 12. cikkben említett határozatnak.

VI. FEJEZET

TITKOS KARTELLEKRE VONATKOZÓ ENGEDÉKENYSÉGI PROGRAMOK

17. cikk

Bírság alóli mentesség

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok olyan engedékenységi programokat vezessenek be, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy bírság alóli mentességet biztosítsanak a vállalkozások számára arra az esetre, ha felfedik titkos kartellekben való részvételüket. Ez nem akadályozza a nemzeti versenyhatóságokat abban, hogy a titkos kartellekre vonatkozótól eltérő jogsértések elkövetése tekintetében vagy a természetes személyek számára bírságok alóli mentességet biztosító engedékenységi programokkal rendelkezzenek .

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy bírság alóli mentességet csak abban az esetben biztosítsanak, ha a kérelmező:

a)  teljesíti a 19. cikkben megállapított feltételeket;

b)  felfedi részvételét valamely titkos kartellben; és

c)  elsőként nyújt be olyan bizonyítékot, amely:

i.  abban az időpontban, amikor a nemzeti versenyhatóság megkapja a kérelmet, lehetővé teszi a nemzeti versenyhatóság számára, hogy a titkos kartellel kapcsolatban célzott vizsgálatot végezzen, feltéve, hogy a nemzeti versenyhatóságnak még nem volt a birtokában elegendő bizonyíték ilyen vizsgálat elvégzéséhez, vagy nem került korábban sor ilyen vizsgálat elvégzésére; vagy

ii.  a nemzeti versenyhatóság álláspontja szerint elégséges a számára ahhoz, hogy megállapítson egy az engedékenységi program hatálya alá tartozó jogsértést, feltéve, hogy a ▌hatóságnak még nem volt a birtokában elegendő bizonyíték az ilyen jogsértés megállapításához, valamint hogy korábban egyetlen másik vállalkozás sem vált jogosulttá az i. alpont szerinti bírság alóli mentességre az adott titkos kartell tekintetében.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy valamennyi vállalkozás jogosult legyen bírság alóli mentességre, kivéve azokat, amelyek tevékenyen kényszerítettek más vállalkozásokat arra, hogy valamely titkos kartellhez csatlakozzanak vagy abban résztvevők maradjanak.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok értesítsék a kérelmezőket arról, hogy bírság alóli feltételes mentességet kaptak-e. A kérelmezők kérhetik, hogy a nemzeti versenyhatóság írásban értesítse őket a kérelmük eredményéről. Amennyiben a nemzeti versenyhatóság elutasítja a bírság alóli mentességért folyamodó kérelmet, az érintett kérelmező kérheti az említett nemzeti versenyhatóságot, hogy vizsgálja meg a bírság csökkentésére irányuló kérelmét.

18. cikk

A bírság csökkentése

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok olyan engedékenységi programokat vezessenek be, amelyek lehetővé teszik számukra a bírság csökkentését olyan vállalkozások esetében, amelyek nem teljesítik a bírság alóli mentességhez szükséges feltételeket. Ez nem akadályozza a nemzeti versenyhatóságokat abban, hogy a titkos kartellekre vonatkozótól eltérő jogsértések elkövetése tekintetében vagy a természetes személyek számára bírságok alóli mentességet biztosító engedékenységi programokkal rendelkezzenek .

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a bírság csökkentésére csak akkor kerüljön sor, ha a kérelmező:

a)  teljesíti a 19. cikkben megállapított feltételeket;

b)  felfedi a titkos kartellben való részvételét; és

c)  olyan, a feltételezett titkos kartellre vonatkozó bizonyítékokat bocsát rendelkezésre, amelyek – a kérelem benyújtásának időpontjában már a nemzeti versenyhatóság birtokában lévő bizonyítékokhoz képest – jelentős mértékű új információt képviselnek az engedékenységi program hatálya alá tartozó jogsértés bizonyítása céljából.

(3)  Amennyiben a kérelmező olyan ▌ döntő bizonyítékot nyújt be, amelyet a nemzeti versenyhatóság ▌ olyan további tények bizonyítására használ fel, amelyek a bírságok összegének növekedéséhez vezetnek azon bírságokhoz képest, amelyeket a titkos kartell résztvevőivel szemben egyébként megállapítottak volna, a tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóság ne vegyen figyelembe ilyen további tényeket az azon bírságcsökkentést kérelmező esetében kiszabandó bírság megállapításakor, amely kérelmező a szóban forgó bizonyítékot szolgáltatta.

19. cikk

Az engedékenység általános feltételei

A tagállamok biztosítják, hogy a kérelmezőnek az alábbi feltételeket kelljen teljesítenie ahhoz, hogy titkos kartellekben való részvétel tekintetében jogosulttá váljon engedékenységre:

a)  a feltételezett titkos kartellben való részvételét legkésőbb az engedékenység iránti kérelem benyújtását követően azonnal megszüntette, kivéve azt a tevékenységet, amely az illetékes nemzeti versenyhatóság véleménye szerint a vizsgálat integritásának megőrzéséhez észszerűen szükséges;

b)  a kérelem benyújtásának időpontjától kezdve valódian, teljes mértékben, folyamatosan és gyorsan együttműködik a nemzeti versenyhatósággal mindaddig, amíg a hatóság a jogérvényesítési eljárását a vizsgálat alatt álló összes féllel szemben határozat elfogadásával vagy egyéb módon le nem zárt; az ilyen jellegű együttműködés a következőket foglalja magában:

i.  a kérelmező haladéktalanul ellátja a nemzeti versenyhatóságot a feltételezett titkos kartellel kapcsolatos minden lényeges információval és bizonyítékkal, amely a birtokába kerül vagy számára hozzáférhető, különös tekintettel a következőkre:

–  a kérelmező neve és címe,

–  a feltételezett titkos kartellben részt vevő vagy korábban részt vett összes egyéb vállalkozás neve,

–  a feltételezett titkos kartell részletes leírása az érintett termékek, az érintett területek, a feltételezett titkos kartell tevékenysége időtartamának és jellegének megadásával,

–  bármely más versenyhatósághoz vagy harmadik országok versenyhatóságaihoz a feltételezett titkos kartellre vonatkozóan benyújtott vagy esetlegesen benyújtandó bármilyen, engedékenység iránti kérelemre vonatkozó információ;

ii.  továbbra is a nemzeti versenyhatóság rendelkezésére áll bármely olyan kérés megválaszolása céljából, amely hozzájárulhat a tényállás megállapításához;

iii.  biztosítja, hogy az igazgatók, vezetők és a személyzet egyéb tagjai meghallgatás céljából a nemzeti versenyhatóság rendelkezésére álljanak, és észszerű erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy korábbi ▌ igazgatók, vezetők és a személyzet egyéb korábbi tagjai meghallgatás céljából a nemzeti versenyhatóság rendelkezésére álljanak;

iv.  tartózkodik a vonatkozó információk vagy bizonyítékok megsemmisítésétől, meghamisításától vagy elrejtésétől; és

v.  eltérő megállapodás hiányában nem hozza nyilvánosságra engedékenység iránti kérelmének tényét vagy annak tartalmát azt megelőzően, hogy a nemzeti versenyhatóság közölte volna kifogásait a jogérvényesítési eljárásban; valamint

c)  a nemzeti versenyhatósághoz történő engedékenység iránti kérelem benyújtásának a mérlegelése során tartózkodott a következők megtételétől:

i.  a feltételezett kartellre vonatkozó bizonyítékok megsemmisítése, meghamisítása, vagy elrejtése; vagy

ii.  a kérelem mérlegelése tényének vagy a mérlegelt kérelem tartalmának nyilvánosságra hozatala, kivéve, ha a nyilvánosságra hozatal más versenyhatóság vagy harmadik országok versenyhatóságai számára történt.

20. cikk

Az engedékenységi nyilatkozatok formája

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a kérelmezők a teljes körű kérelmekkel vagy nem végleges előzetes kérelmekkel kapcsolatos engedékenységi nyilatkozatokat benyújthassák írásban, és hogy a nemzeti versenyhatóságok egyúttal rendelkezzenek olyan rendszerrel, amely lehetővé teszi számukra, hogy az ilyen nyilatkozatokat szóban vagy más olyan formában is elfogadhassák, amely lehetővé teszi, hogy a kérelmezőknek ne kelljen a birtokukban, megőrzésük vagy ellenőrzésük alatt tartaniuk az ilyen benyújtott nyilatkozatokat.

(2)  A nemzeti versenyhatóságoknak a kérelmező kérésére igazolást kell adniuk a teljes körű vagy nem végleges előzetes engedékenységi kérelmek kézhezvételéről, feltüntetve a kézhezvétel napját és időpontját.

(3)  A kérelmezők számára lehetővé kell tenni, hogy a teljes körű vagy nem végleges előzetes engedékenység iránti kérelmekkel kapcsolatos nyilatkozatokat az érintett nemzeti versenyhatóság szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén vagy az Unió egy másik olyan hivatalos nyelvén nyújtsák be, amelyről a nemzeti versenyhatóság és a kérelmező kétoldalúan megállapodik.

21. cikk

A bírság alóli mentesség iránti kérelmekre vonatkozó markerek

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy azok a vállalkozások, amelyek bírság alóli mentesség iránti kérelmet terveznek benyújtani hogy, amennyiben ezt kérelmezik, először felkerülhessenek az engedékenységi rangsorba ▌a nemzeti versenyhatóság által egyedi alapon meghatározott időtartamra, annak érdekében, hogy összegyűjthessék a bírság alóli mentességre vonatkozó releváns bizonyítási küszöb teljesítéséhez szükséges információkat és bizonyítékokat.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok mérlegelési jogkörrel rendelkezzenek azt illetően, hogy eleget tesznek-e az (1) bekezdés szerinti kérelemnek.

Az ilyen kérelmet benyújtó vállalkozásnak információkat kell szolgáltatnia a nemzeti versenyhatóság részére, amennyiben azok a rendelkezésére állnak, például a következőkről:

a)  a kérelmező neve és címe;

b)  annak az aggálynak az alapja, amely a kérelmet eredményezte;

c)  a feltételezett titkos kartellben részt vevő vagy korábban részt vett összes egyéb vállalkozások nevei;

d)  az érintett termékek és területek;

e)  a feltételezett titkos kartell tevékenységének időtartama és jellege;

f)  a feltételezett titkos kartellre vonatkozóan bármely más versenyhatósághoz vagy harmadik országok versenyhatóságaihoz benyújtott vagy esetlegesen benyújtandó bármilyen, engedékenység iránti kérelemre vonatkozó információ.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a kérelmező által az (1) bekezdéssel összhangban meghatározott időtartamon belül szolgáltatott információkat és bizonyítékokat úgy tekintik, mint amelyeket az eredeti kérelem időpontjában nyújtottak be.

(4)  A kérelmezők számára lehetővé kell tenni, hogy az (1) bekezdés szerinti kérelmeket az érintett nemzeti versenyhatóság szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén vagy az Unió egy másik olyan hivatalos nyelvén nyújtsák be, amelyről a nemzeti versenyhatóság és a kérelmező kétoldalúan megállapodik.

(5)  A tagállamok lehetővé tehetik azt is, hogy a bírságcsökkentési kérelmet benyújtani kívánó vállalkozások először helyet igényeljenek az engedékenységi rangsorban.

22. cikk

Nem végleges előzetes kérelmek

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok elfogadjanak nem végleges előzetes kérelmeket olyan kérelmezőktől, akik ugyanazon feltételezett titkos kartellel kapcsolatban marker iránti kérelem vagy teljes kérelem benyújtása révén ▌engedékenységért folyamodtak a Bizottsághoz, amennyiben az említett kérelmek háromnál több tagállamra mint érintett területre terjednek ki.

(2)  A nem végleges előzetes kérelmeknek a következők mindegyikének a rövid leírásából kell állniuk ▌:

a)  a kérelmező neve és címe;

b)  a feltételezett titkos kartell többi résztvevőjének neve;

c)  az érintett termékek és területek;

d)  a feltételezett kartell tevékenységének időtartama és jellege;

e)  azon tagállam(ok), ahol a feltételezett kartellre vonatkozó bizonyíték valószínűleg fellelhető; valamint

f)  a feltételezett titkos kartellhez kapcsolódó, bármely más versenyhatóságokhoz vagy harmadik országok versenyhatóságaihoz benyújtott múltbeli vagy esetleges jövőbeli, engedékenység iránti kérelmeire vonatkozó információk.

(3)   Amennyiben a Bizottság teljes körű kérelmet, a nemzeti versenyhatóságok pedig nem végleges előzetes kérelmet kapnak kézhez ugyanazon feltételezett kartellre vonatkozóan, addig, amíg egyértelművé nem válik, hogy a Bizottság egészében vagy részben fogja-e vizsgálni az ügyet, a Bizottság a kérelmező elsődleges kapcsolattartója mindenekelőtt abban az értelemben, hogy utasításokat kell adnia a kérelmezőnek arra vonatkozóan, hogy a kérelmező folytasson-e további belső vizsgálatot. Ebben az időszakban a Bizottság tájékoztatja a nemzeti versenyhatóságokat – azok kérésére – a helyzet állásáról.

A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok kizárólag a (2) bekezdésben meghatározott információkat illetően kérhessék a kérelmezőtől további pontosítások megadását azt megelőzően, hogy felszólítják a kérelmezőt az (5) bekezdés szerinti teljes körű kérelem benyújtására.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy azok a nemzeti versenyhatóságok, amelyek egy nem végleges előzetes kérelmet kapnak kézhez ellenőrizzék, hogy ugyanazon feltételezett titkos kartellel kapcsolatban az ilyen kérelmek átvételének időpontjában kaptak-e már ▌ nem végleges előzetes kérelmet vagy teljes körű kérelmet egy másik kérelmezőtől. Ha a nemzeti versenyhatóság nem kapott ilyen kérelmet másik kérelmezőtől és úgy ítéli meg, hogy a nem végleges előzetes kérelem megfelel a (2) bekezdésben meghatározott követelményeknek, erről értesítenie kell a kérelmezőt.

(5)  A tagállamok biztosítják, hogy miután a Bizottság tájékoztatta az érintett nemzeti versenyhatóságokat arról, hogy nem áll szándékában egészében vagy részben vizsgálni az ügyet, a kérelmezők lehetőséget kapjanak arra, hogy teljes körű kérelmet ▌ nyújtsanak be az érintett nemzeti versenyhatósághoz. A nemzeti versenyhatóságok kizárólag rendkívüli körülmények fennállása esetén – amikor ez az ügyek elhatárolása vagy elosztása céljából feltétlenül szükséges – kérhetik a kérelmezőt a teljes körű kérelem benyújtására azt megelőzően, hogy a Bizottság arról értesítette az érintett nemzeti versenyhatóságot, hogy nem áll szándékában egészében vagy részben vizsgálni az ügyet. A nemzeti versenyhatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük azon észszerű határidő meghatározására, ameddig a kérelmezőnek a teljes körű kérelmet be kell nyújtania a kapcsolódó bizonyítékokkal és információkkal együtt. Ez nem sérti a kérelmező jogát arra, hogy önkéntes alapon egy korábbi szakaszban teljes körű kérelmet nyújtson be.

(6)  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a kérelmező a nemzeti versenyhatóság által meghatározott időtartamon belül az (5) bekezdésnek megfelelően teljes körű kérelmet nyújt be, úgy kell tekinteni, hogy a teljes körű kérelmet a nem végleges előzetes kérelem benyújtásának időpontjában nyújtották be, feltéve hogy a nem végleges előzetes kérelem ugyanarra/ugyanazokra az érintett termék(ek)re és terület(ek)re, valamint a feltételezett titkos kartell ugyanazon időtartamára vonatkozik, mint a Bizottsághoz benyújtott, engedékenység iránti kérelem, amelynek naprakésszé tételére időközben sor kerülhetett.

23. cikk

A bírság alóli mentesség iránti kérelmek és a természetes személyekkel szembeni szankciók kölcsönhatása

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a versenyhatóságoknál bírság alóli mentességet kérelmezők aktuális és volt ▌igazgatói, vezetői és személyzetük egyéb volt tagjai teljes körű védelemben részesüljenek ▌ a bírság alóli mentesség iránti kérelem hatálya alá tartozó titkos kartellben való részvételükkel kapcsolatban közigazgatási és nem büntetőjogi bírósági eljárásokban az olyan nemzeti jogszabályok megsértése miatt kiszabott szankciókkal szemben, amelyek céljai túlnyomórészt megegyeznek az EUMSZ 101. cikkének céljaival, amennyiben:

a)  az üggyel foglalkozó versenyhatósághoz a vállalkozás bírság alóli mentesség iránt benyújtott kérelme eleget tesz a 17. cikk (2) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt követelményeknek;

b)  az említett aktuális és korábbi igazgatók, vezetők és a személyzet egyéb tagjai tevékenyen együttműködnek e tekintetben az üggyel foglalkozó versenyhatósággal, valamint

c)  a vállalkozás bírság alóli mentesség iránti kérelme azt megelőzően került benyújtásra, hogy a tagállami versenyhatóság értesítette az említett aktuális és korábbi igazgatókat, vezetőket és a személyzet egyéb érintett tagjait az e bekezdésben említett szankciók kiszabásához vezető eljárásokról.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a versenyhatóságoknál bírság alóli mentességet kérelmezők aktuális és korábbi igazgatói, vezetői és személyzetük egyéb volt tagjai védelemben részesüljenek a kérelem hatálya alá tartozó titkos kartellben való részvételükkel kapcsolatban a büntetőeljárásokban az olyan nemzeti jogszabályok megsértése miatt kiszabott szankciókkal szemben, amelyek céljai túlnyomórészt megegyeznek az EUMSZ 101. cikkének céljaival, ha teljesítik az (1) bekezdésben foglalt feltételeket és tevékenyen együttműködnek az illetékes bűnüldöző hatóságokkal. Ha az illetékes bűnüldöző hatóságokkal való együttműködés feltétele nem teljesül, az illetékes bűnüldöző hatóság lefolytathatja a vizsgálatot.

(3)  Annak érdekében, hogy biztosítsák a jogrendszerük meglévő alapelveinek való megfelelést, a tagállamok – a (2) bekezdéstől eltérve – rendelkezhetnek úgy, hogy az illetékes hatóságok mégis eltekinthessenek szankció kiszabásától vagy csak olyan mértékben mérsékelhetik a büntetőeljárásokban kiszabott szankciót, amilyen mértékben az egyéneknek a titkos kartell felderítéséhez és kivizsgálásához nyújtott – a (2) bekezdésben említett – hozzájárulása meghaladja az említett egyének büntetőeljárás alá vonásához és/vagy szankcionálásához fűződő érdeket.

(4)  Annak lehetővé tétele érdekében, hogy az (1), (2) és (3) bekezdésben említett védelem több joghatóság érintettségével járó helyzetekben is érvényesüljön, a tagállamok előírják, hogy olyan esetekben, amikor az illetékes szankcionáló vagy bűnüldöző hatóság az üggyel foglalkozó versenyhatóság joghatóságától eltérő joghatóság alá tartozik, a közöttük szükséges kapcsolatokat az illetékes szankcionáló vagy bűnüldöző hatóság joghatósága szerinti nemzeti versenyhatóságnak kell biztosítania.

(5)  Ez a cikk nem sérti a versenyjog megsértése miatt kárt szenvedett sértettek azon jogát, hogy a 2014/104/EU irányelvnek megfelelően teljes kártérítést követeljenek az adott kárért.

VII. FEJEZET

KÖLCSÖNÖS SEGÍTSÉGNYÚJTÁS

24. cikk

Együttműködés a nemzeti versenyhatóságok között

(1)  Amikor a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok más nemzeti versenyhatóságok nevében és költségére vizsgálatot végeznek vagy meghallgatást tartanak az 1/2003/EK rendelet 22. cikke alapján, a tagállamok biztosítják, hogy a megkereső nemzeti versenyhatóság által felhatalmazott vagy kinevezett tisztviselők és egyéb kísérő személyek a megkeresett nemzeti versenyhatóság tisztviselőinek felügyelete mellett részt vehessenek a vizsgálatban vagy a meghallgatáson, és a megkeresett nemzeti versenyhatóságot aktívan segíthessék a vizsgálat vagy a meghallgatás során, amikor a megkeresett nemzeti versenyhatóság gyakorolja az ezen irányelv 6., 7. és 9. cikkében említett hatásköröket.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóságok hatáskörrel rendelkezzenek arra, hogy a saját joghatóságuk területén – a nemzeti joguknak megfelelően – más nemzeti versenyhatóságok nevében és költségére gyakorolják az ezen irányelv 6–9. cikkében említett hatásköröket annak megállapítása céljából, hogy a vállalkozások vagy vállalkozások társulásai elmulasztottak-e eleget tenni a megkereső nemzeti versenyhatóság által hozott – az ezen irányelv 6. és 8–12. cikkében említett – vizsgálati intézkedéseknek és határozatokban foglaltaknak. A megkereső és a megkeresett nemzeti versenyhatóságnak hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy e célból információt cseréljen és bizonyítékként információt használjon fel, az 1/2003/EK rendelet 12. cikkében foglalt biztosítékokra is figyelemmel.

25. cikk

Az előzetes kifogások és más dokumentumok közlésére vonatkozó megkeresések

A megkereső hatóság által a tagállamában hatályban lévő szabályoknak megfelelően tett bármely egyéb közlés sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy a megkereső hatóság kérésére a megkeresett hatóság a megkereső hatóság nevében értesítse a címzettet:

a)  az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének feltételezett megsértésével szembeni előzetes kifogásokról és az e cikkeket alkalmazó határozatokról ▌;

b)  a jogérvényesítési eljárások összefüggésében elfogadott minden egyéb eljárási aktusról, amelyről a nemzeti jognak megfelelően értesítést kell tenni; valamint

c)  az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének alkalmazásához kapcsolódó minden egyéb releváns dokumentumról, beleértve a bírságokat vagy kényszerítő bírságokat megállapító határozatok végrehajtására vonatkozó dokumentumokat is.

26. cikk

Bírságokat vagy kényszerítő bírságokat megállapító határozatok végrehajtására irányuló megkeresések

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a megkereső hatóság kérésére a megkeresett hatóság végrehajtsa a megkereső hatóság által a 13. és a 16. cikknek megfelelően elfogadott, bírságokat vagy kényszerítő bírságokat megállapító határozatokat. Ez csak abban az esetben alkalmazandó, ha a megkereső hatóság – miután észszerű erőfeszítéseket tett a saját joghatóságának a területén – meggyőződött arról, hogy az a vállalkozás vagy vállalkozások társulása, amellyel szemben a bírság vagy kényszerítő bírság végrehajtható, ▌ nem rendelkezik elegendő vagyonnal a megkereső hatóság tagállamában ahhoz, hogy az ilyen bírságot vagy kényszerítő bírságot be lehessen rajta hajtani.

(2)  Azon esetekre, amelyek nem tartoznak e cikk (1) bekezdésének hatálya alá, különös tekintettel azokra az esetekre, amikor az a vállalkozás vagy vállalkozások társulása, amellyel szemben a bírság vagy a kényszerítő bírság végrehajtható, nem rendelkezik székhellyel a kérelmező hatóság tagállamában, a tagállamok úgy rendelkeznek, hogy amennyiben ezt a megkereső hatóság kéri a megkeresett hatóság végrehajthatja a megkereső hatóság által a 13. és a 16. cikknek megfelelően elfogadott, bírságokat vagy kényszerítő bírságokat megállapító határozatokat.

E bekezdés alkalmazásában a 27. cikk (3) bekezdésének d) pontja nem alkalmazandó.

(3)  A megkereső hatóság kizárólag jogerős határozat végrehajtása iránt nyújthat be kérelmet.

(4)  A bírságok vagy kényszerítő bírságok végrehajtásának elévülési idejét érintő kérdésekre vonatkozóan a megkereső hatóság tagállamának nemzeti joga az irányadó.

27. cikk

Az együttműködés általános elvei

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a 25. és a 26. cikkben említett megkereséseknek a megkeresett hatóság általi teljesítésére a megkeresett hatóság tagállamának nemzeti jogával összhangban kerüljön sor.

(2)  A 25. és a 26. cikkben említett megkereséseket indokolatlan késedelem nélkül, egy egységes eszköz felhasználásával kell végrehajtani, amelyhez mellékelni kell a közlendő vagy végrehajtandó okmány másolatát. Az ilyen egységes eszköznek tartalmaznia kell a következőket:

a)  a címzett neve, ismert címe, valamint a címzett azonosítására szolgáló minden egyéb lényeges információ;

b)  a vonatkozó tények és körülmények összefoglalása;

c)  a közölni kívánt vagy végrehajtandó mellékelt okmánymásolat összefoglalója;

d)  a megkeresett hatóság neve, címe és egyéb elérhetőségei; valamint

e)  az az időtartam, amelyen belül a közlésnek vagy végrehajtásnak meg kell történnie, például jogszabályi határidők vagy elévülési idők.

(3)  A 26. cikkben említett megkeresések tekintetében az egységes eszköznek – az e cikk (2) bekezdésében foglalt követelményeken túlmenően – tartalmaznia kell a következőket:

a)  információk a végrehajtást a megkereső hatóság tagállamában engedélyező határozatról;

b)  a határozat jogerőre emelkedésének dátuma;

c)  a bírság vagy kényszerítő bírság összege; valamint

d)  olyan információk, amelyekből kitűnnek azok az észszerű erőfeszítések, amelyeket a megkereső hatóság tett annak érdekében, hogy a határozatot a saját joghatóságának a területén végrehajtsa.

(4)  A megkeresett hatóság általi végrehajtást engedélyező egységes okmánynak kell képeznie a megkeresett hatóság által tett végrehajtási intézkedések kizárólagos alapját, figyelemmel a (2) bekezdésben foglalt követelmények teljesülésére is. Az okiratot a megkeresett hatóság tagállamában nem lehet elismeréshez kötni, kiegészíteni vagy helyettesíteni. A megkeresett hatóságnak meg kell tennie minden szükséges intézkedést a szóban forgó megkeresés végrehajtása érdekében, kivéve ha a megkeresett hatóságra a (6) bekezdésben foglaltak érvényesek.

(5)  A megkereső hatóságnak biztosítania kell, hogy az egységes eszközt a megkeresett hatóság tagállamának hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén küldjék meg a megkeresett hatóság részére, kivéve ha a megkeresett és a megkereső hatóság eseti alapon kétoldalúan megállapodik arról, hogy megkereső hatóság egy másik nyelven küldi meg az egységes eszközt. Amennyiben a megkeresett hatóság tagállamának nemzeti joga azt előírja, a megkereső hatóságnak le kell fordítania a közlendő okmányt vagy a bírság vagy kényszerítő bírság végrehajtását engedélyező határozatot a megkeresett hatóság tagállamának hivatalos nyelvére vagy hivatalos nyelveinek egyikére, vagy egy olyan más nyelvre, amelyben a megkeresett és a megkereső hatóság eseti alapon kétoldalúan megállapodik. Mindez nem sérti a megkeresett hatóság és a megkereső hatóság azon jogát, hogy eseti alapon kétoldalúan megállapodjanak arról, hogy az ilyen fordítást valamely másik nyelven is el lehet készíteni.

(6)  A megkeresett hatóság nem kötelezhető a 25. vagy a 26. cikkben említett megkeresés végrehajtására, ha:

a)  a megkeresés nem felel meg e cikk követelményeinek; vagy

b)  a megkeresett hatóság észszerű indokokat tud felhozni annak demonstrálására, hogy a megkeresés végrehajtása miként lenne nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a közrendjével, amelyben a végrehajtást kérik.

Ha a megkeresett hatóság el kívánja utasítani a 25. vagy a 26. cikkben említett segítségnyújtás iránti megkeresést vagy további információkat szándékozik kérni, kapcsolatba kell lépnie a megkereső hatósággal.

(7)  A tagállamok biztosítják, hogy – amennyiben a megkeresett hatóság azt kéri – a megkereső hatóság viseljen teljes egészében a 24. vagy a 25. cikkben említett intézkedésekkel kapcsolatban felmerülő minden további észszerű költséget, a fordítási, a munkát terhelő és az adminisztratív költségeket is beleértve.

(8)  A megkeresett hatóság fedezheti a 26. cikkben említettek szerint megtett intézkedésekkel kapcsolatban felmerült összes költséget – a fordítási, a munkát terhelő és az adminisztratív költségeket is beleértve – azokból a bírságokból vagy kényszerítő bírságokból, amelyeket a megkereső hatóság nevében beszedett. Ha a megkeresett hatóság nem tudja beszedni a bírságokat vagy kényszerítő bírságokat, kérheti a megkereső hatóságot, hogy viselje a felmerült költségeket.

A tagállamok szabadon rendelkezhetnek úgy, hogy a megkeresett hatóság kérheti az ilyen határozatok végrehajtásával kapcsolatban felmerült költségek fedezését attól a vállalkozástól is, amellyel szemben a bírság vagy kényszerítő bírság végrehajtható.

A megkeresett hatóságnak az esedékes összegeket a saját tagállama hivatalos pénznemében kell megtéríttetnie, az adott tagállam törvényeivel, rendeleteivel, közigazgatási eljárásaival vagy gyakorlatával összhangban.

A megkeresett hatóságnak – amennyiben szükséges, nemzeti jogával és gyakorlatával összhangban – azon az átváltási árfolyamon kell átszámítania a bírságok vagy kényszerítő bírságok összegét a megkeresett hatóság tagállamának pénznemére, amely a bírság vagy kényszerítő bírság kiszabásának napján alkalmazandó volt.

28. cikk

A közlésekre és a bírságokat vagy kényszerítő bírságokat megállapító határozatok végrehajtására vonatkozó kérelmekkel kapcsolatos viták

(1)  A viták a megkereső hatóság szerinti tagállam illetékes szerveinek hatáskörébe tartoznak és azokra az adott tagállam nemzeti joga az irányadó amennyiben azok a következő kérdéseket érintik:

a)  a 25. cikknek megfelelően közlés tárgyát képező okmány vagy a 26. cikknek megfelelően bírságokat vagy kényszerítő bírságokat megállapító végrehajtandó határozatokjogszerűsége; és

b)   a végrehajtást a megkeresett hatóság tagállamában engedélyező egységes eszköz jogszerűsége.

(2)  A megkeresett hatóság ▌tagállamában hozott végrehajtási intézkedésekkel vagy a megkeresett hatóság által tett közlés érvényességével kapcsolatos viták ▌a megkeresett hatóság szerinti tagállam illetékes szerveinek a hatáskörébe tartoznak és azokra az adott tagállam joga az irányadó.

VIII. FEJEZET

ELÉVÜLÉSI IDŐK

29. cikk

A bírságok vagy kényszerítő bírságok megállapítására vonatkozó elévülési időkkel kapcsolatos szabályok

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok által a 13. és a 16. cikk alapján megállapított bírságok vagy kényszerítő bírságok kivetésére vonatkozó elévülési időket felfüggesszék vagy megszakítsák más tagállamok nemzeti versenyhatóságai vagy a Bizottság előtt az ugyanazon megállapodás, döntés, összehangolt magatartás vagy az EUMSZ 101. és 102. cikke értelmében tiltottnak minősülő egyéb magatartás megvalósítása útján elkövetett jogsértés tekintetében folytatott jogérvényesítési eljárások időtartamára.

Az elévülési idő felfüggesztésének vagy az elévülési idő megszakításának az első hivatalos vizsgálati cselekményről a jogérvényesítési eljárás hatálya alá tartozó legalább egy vállalkozás részére küldött közléstől kell kezdődnie, illetve történnie, és a jogsértésben részt vett minden vállalkozásra vagy a vállalkozások minden ilyen társulására vonatkoznia kell.

A felfüggesztésnek vagy megszakításnak azon a napon kell végződnie, amikor az érintett versenyhatóság lezárta a jogérvényesítési eljárását azzal, hogy az ezen irányelv 10., 12. vagy 13. cikkében említett vagy az 1/2003/EK rendelet 7., 9. vagy 10. cikke szerinti határozatot hozott, vagy megállapította, hogy semmi nem indokolja, hogy további intézkedéseket tegyen. A felfüggesztés vagy megszakítás ezen időtartama nem sérti a nemzeti jogban meghatározott abszolút elévülési időket.

(2)  A bírságok vagy kényszerítő bírságok nemzeti illetékes hatóság általi megállapítására vonatkozó elévülési időt mindaddig fel kell függeszteni vagy meg kell szakítani, amíg az adott nemzeti versenyhatóság határozata felülvizsgálati bíróság előtt folyamatban lévő eljárás tárgyát képezi.

(3)  A Bizottság biztosítja, hogy a nemzeti versenyhatóságok által az első hivatalos vizsgálati cselekményről küldött, az 1/2003/EK rendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti közlés elérhető legyen más nemzeti versenyhatóságok számára az Európai Versenyhatóságok Hálózata keretében.

IX. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

30. cikk

A nemzeti közigazgatási versenyhatóságok szerepe a nemzeti bíróságok előtt

(1)  Azok a tagállamok, amelyek az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásáért felelős nemzeti közigazgatási versenyhatóságot ▌ és versenyjogi ügyekben hatáskörrel rendelkező nemzeti igazságügyi hatóságot egyaránt kijelölnek, biztosítják, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóság a kereseteit közvetlenül benyújthassa a versenyjogi ügyekben hatáskörrel rendelkező nemzeti igazságügyi hatósághoz.

(2)  Amennyiben nemzeti bíróságok járnak el az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének alkalmazása céljából az ezen irányelv IV. fejezetében, valamint 13. és 16. cikkében említett hatásköröket gyakorló nemzeti versenyhatóságok által hozott ▌ határozatok – az e tekintetben kiszabott bírságok és kényszerítő bírságok érvényesítését is beleértve – ellen indított eljárásokban, a tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti közigazgatási versenyhatóság a saját jogán teljeskörűen részt vehessen az eljárásban – adott esetben – ügyészként, terheltként vagy alperesként, és az eljárásban részt vevő ilyen közjogi felekkel azonos jogok illessék meg.

(3)  A nemzeti közigazgatási versenyhatóságot fel kell hatalmazni arra, hogy a (2) bekezdésben foglaltakkal megegyező jogok mellett fellebbezéssel élhessen a következőkkel szemben:

a)  az ezen irányelv IV. fejezetében, valamint 13. és 16. cikkében említettek szerinti, nemzeti versenyhatóságok által hozott határozatokkal kapcsolatban – az e tekintetben kiszabott bírságok és kényszerítő bírságok érvényesítését is beleértve – a nemzeti bíróságok által az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének alkalmazására vonatkozóan hozott határozatok; valamint

b)  az ezen irányelv 6. és 7. cikkében említett vizsgálathoz szükséges előzetes engedély megadásának valamely nemzeti igazságügyi hatóság általi megtagadása, amennyiben ez az engedély szükséges.

31. cikk

A felek betekintése az iratokba és az információk felhasználására vonatkozó korlátozások

(1)  A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy amennyiben a nemzeti versenyhatóságok a 6. cikk (1) bekezdésének e) pontjában, a 8. cikkben vagy a 9. cikkben említett intézkedések alapján természetes személyeket hívnak fel információk rendelkezésre bocsátására, az ilyen információkat ne lehessen bizonyítékként felhasználni az adott természetes személlyel vagy közeli hozzátartozóival szembeni szankciók kiszabásának céljából.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóságok, azok tisztviselői, alkalmazottai és az e hatóságok felügyelete alatt dolgozó egyéb személyek ne tegyenek közzé az ezen irányelvben említett hatáskörök alapján megszerzett és a szakmai titoktartási kötelezettség alá eső információkat, kivéve ha a közzétételt a nemzeti jog lehetővé teszi.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy ▌az engedékenységi nyilatkozatokhoz vagy az egyezségi nyilatkozatokhoz csak az adott eljárásban érintett felek részére és kizárólag a védelemhez való joguk ▌gyakorlása céljából biztosítsanak hozzáférést.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy az a fél, amely számára engedélyezik a nemzeti versenyhatóságoknak a jogérvényesítési eljárással kapcsolatos irataiba való betekintést, ▌az ilyen engedékenységi nyilatkozatokból és egyezségi nyilatkozatokból származó információkat csak abban az esetben használhassa fel, ha az a tagállamibíróságok előtt folyamatban lévő eljárásokban a védelemhez való jogának gyakorlásához szükséges olyan esetekben, amelyek közvetlenül kapcsolódnak ahhoz az ügyhöz, amelyben biztosították a betekintést, és kizárólag akkor, ha az ilyen eljárások a következőket érintik:

a)  a nemzeti versenyhatóság által a kartell résztvevőivel szemben egyetemlegesen megállapított bírság összegének a kartell résztvevői közötti elosztása; vagy

b)  azon határozat felülvizsgálata, amellyel a nemzeti versenyhatóság az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének vagy a nemzeti versenyjogi rendelkezéseknek a megsértését állapította meg.

(5)  A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti versenyhatóság előtt folyó jogérvényesítési eljárások során valamely fél által szerzett következő típusú információkat az adott fél ne használja fel a nemzeti bíróságok előtt folyó eljárásokban mindaddig, amíg a nemzeti versenyhatóság a 10. vagy a 12. cikkben említett határozat elfogadásával, vagy egyéb módon le nem zárja a jogérvényesítési eljárását a vizsgálat alatt álló minden féllel szemben:

a)  olyan információ, amelyet más természetes vagy jogi személyek kifejezetten a nemzeti versenyhatóság jogérvényesítési eljárásához készítettek; ▌

b)  a nemzeti versenyhatóság által a saját jogérvényesítési eljárása során összeállított és a feleknek megküldött információk; valamint

c)  visszavont egyezségi nyilatkozatok.

(6)  A tagállamok biztosítják, hogy az engedékenységi nyilatkozatoknak a nemzeti versenyhatóságok közötti cseréjére az 1/2003/EK rendelet 12. cikke alapján kizárólag akkor kerüljön sor, ha:

a)  ahhoz a kérelmező hozzájárul; vagy

b)  az engedékenység iránti kérelmet továbbító nemzeti versenyhatóság mellett az engedékenység iránti kérelmet átvevő nemzeti versenyhatóság is kapott ugyanazon kérelmezőtől egy ugyanazon jogsértéssel kapcsolatos engedékenység iránti kérelmet, feltéve, hogy az engedékenység iránti kérelem továbbításának időpontjában a kérelmezőnek nem áll módjában az általa az engedékenység iránti kérelmet átvevő nemzeti versenyhatósághoz benyújtott információk visszavonása.

(7)  Az engedékenységi nyilatkozat benyújtás szerinti formája nem érinti az e cikk (3)(6) bekezdésének alkalmazását.

32. cikk

A bizonyítékok elfogadhatósága a nemzeti versenyhatóságok részéről

A tagállamok biztosítják, hogy a dokumentumok, szóbeli nyilatkozatok, elektronikus üzenetek, kép- vagy hangfelvételek és bármely egyéb, információt tartalmazó tárgy a nemzeti versenyhatóság részéről elfogadható bizonyítéknak minősüljön, függetlenül annak formájától és az információt tároló adathordozó típusától.

33. cikk

Az Európai Versenyhatóságok Hálózatának működése

(1)  Az Európai Versenyhatóságok Információs Hálózata központi információs rendszerének (Európai Versenyhatóságok Információs Rendszere) karbantartásával és fejlesztésével, valamint az Európai Versenyhatóságok Hálózatán belüli együttműködéssel kapcsolatban a Bizottságnál felmerülő költségeket a rendelkezésre álló előirányzatok erejéig az Unió általános költségvetéséből kell fedezni.

(2)  Az Európai Versenyhatóságok Hálózatának képesnek kell lennie legjobb gyakorlatokat és ajánlásokat kidolgoznia és – adott esetben – közzétennie olyan kérdésekre vonatkozóan, mint a függetlenség, az erőforrások, a hatáskörök, a bírságok és a kölcsönös segítségnyújtás.

X. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

34. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek … [ezen irányelv hatálybalépésétől számított két év] ▌-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen ▌hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal belső joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

35. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság … [hat évvel ezen irányelv elfogadásának időpontját követően]-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv átültetéséről és végrehajtásáról. A Bizottság adott esetben felülvizsgálhatja ezt az irányelvet és szükség esetén jogalkotási javaslatot terjeszthet elő.

36. cikk

Hatálybelépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

37. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt ..,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A Bizottság nyilatkozata

A Bizottság tudomásul veszi az ideiglenes intézkedésekről szóló 11. cikknek az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott szövegét.

Az ideiglenes intézkedések kulcsfontosságú eszközt jelenthetnek a versenyhatóságok számára annak biztosításához, hogy a folyamatban lévő vizsgálatok időtartama alatt a verseny ne sérüljön.

Annak érdekében, hogy a versenyhatóságok hatékonyabban tudják kezelni a gyorsan fejlődő piacokon zajló fejleményeket, a Bizottság kötelezettséget vállal arra, hogy az irányelv átültetésének időpontjától számított két éven belül elemzést készít arról, hogy vannak-e olyan eszközök, amelyek révén az Európai Versenyhatóságok Hálózatán belül egyszerűsíteni lehetne az ideiglenes intézkedések elfogadásának folyamatát. Az elemzés eredményeit az Európai Parlament és a Tanács elé fogja terjeszteni.

(1)HL C 345., 2017.10.13., 70. o.
(2) Az Európai Parlament 2018. november 14-i álláspontja.
(3) A Tanács 1/2003/EK rendelete (2002. december 16.) a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról (HL L 1., 2003.1.4., 1. o.).
(4)A Tanács 2005/214/IB kerethatározata (2005. február 24.) a kölcsönös elismerés elvének a pénzbüntetésekre való alkalmazásáról (HL L 76., 2005.3.22., 16. o.).
(5) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2240 határozata (2015. november 25.) az európai közigazgatások, üzleti vállalkozások és polgárok rendelkezésére álló interoperabilitási megoldásokra és közös keretekre vonatkozó programnak (ISA2 program) mint a közszféra korszerűsítése eszközének létrehozásáról (HL L 318., 2015.12.4., 1. o.).
(6)HL C 369., 2011.12.17., 14. o.


Európai Elektronikus Hírközlési Kódex ***I
PDF 2396kWORD 347k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2018. november 14-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2016)0590 – C8-0379/2016 – 2016/0288(COD))
P8_TA-PROV(2018)0453A8-0318/2017

(Rendes jogalkotási eljárás – átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0590),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0379/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre;

–  tekintettel a svéd Parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. január 26-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2017. február 8-i véleményére(2),

–  tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel az eljárási szabályzata 104. cikkének (3) bekezdése értelmében a Jogi Bizottság által az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottsághoz intézett, 2016. október 17-i levélre,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. június 29-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 104. és 59. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A8-0318/2017),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a Bizottság javaslata a benne akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot, figyelembe véve az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásait;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. november 14-én került elfogadásra az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex létrehozásáról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (átdolgozás)

P8_TC1-COD(2016)0288


(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(4),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(5),

rendes jogalkotási eljárás keretében(6),

mivel:

(1)  A 2002/19/EK(7), a 2002/20/EK(8), a 2002/21/EK(9) és a 2002/22/EK(10) európai parlamenti és tanácsi irányelvet jelentősen módosították. Mivel további módosítások szükségesek, az említett irányelveket az áttekinthetőség érdekében át kell dolgozni.

(2)  Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások meglévő keretszabályozásának részét képező öt irányelv, nevezetesen a 2002/19/EK, a 2002/20/EK, a 2002/21/EK, a 2002/22/EK, valamint a 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(11) működését a Bizottság köteles rendszeresen felülvizsgálni különösen annak meghatározása céljából, hogy a technológiai változások és a piaci fejlemények tükrében igényelnek-e módosítást.

(3)  A digitális egységes piaci stratégiát felvázoló 2015. május 6-i közleményében a Bizottság közölte, hogy a távközlési keretszabályozás felülvizsgálata keretében olyan intézkedésekre fog összpontosítani, amelyek célja a nagy sebességű széles sávú hálózatokba való beruházás ösztönzése, a belső piaci megközelítés következetesebb alkalmazása a rádióspektrum-politikában és a spektrumgazdálkodásban, a valódi belső piaci feltételek érvényesítése az egységes szabályozás hiányának orvoslása által, a fogyasztók hatékony védelme, egyenlő versenyfeltételek és a szabályok következetes alkalmazásának biztosítása valamennyi piaci szereplő számára, valamint hatékonyabb szabályozási intézményi keret szavatolása.

(4)  Ez az irányelv a célravezető szabályozásra (REFIT) irányuló azon program része, amelynek hatóköre négy irányelvre, nevezetesen a 2002/19/EK, a 2002/20/EK, a 2002/21/EK és a 2002/22/EK irányelvre és az 1211/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12) terjed ki. Az irányelvek mindegyike elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetőire és szolgáltatások nyújtóira vonatkozik, az ágazatban alkalmazott szabályozási előzményekkel összhangban, melynek keretében a vállalkozások vertikálisan integráltak voltak, vagyis hálózatüzemeltetés és szolgáltatásnyújtás terén egyaránt aktívak. A felülvizsgálat lehetőséget nyújt a négy irányelv átdolgozására, hogy – a REFIT célkitűzésével kapcsolatosan – a jelenlegi szerkezet egyszerűsítésével egységesebbé és hozzáférhetőbbé tegye azt. Emellett lehetőséget nyújt arra, hogy a szerkezetet az új piaci realitásokhoz igazítsák, mivel a hírközlési szolgáltatások nyújtása ma már nem feltétlenül kapcsolódik hálózatüzemeltetéshez. A jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásban(13) foglaltaknak megfelelően az átdolgozás olyan új jogi aktus elfogadását jelenti, amely a korábbi jogi aktus érdemi módosításait és nem módosított rendelkezéseit egyetlen szövegbe foglalja. Az átdolgozásra irányuló javaslat egyrészt a korábbi jogi aktuson eszközölt érdemi módosításokat tartalmazza, másodsorban pedig a korábbi jogi aktus érdemi módosításainak és nem módosított rendelkezéseinek kodifikációját foglalja magában.

(5)  Ez az irányelv olyan jogi keretet hoz létre, amely biztosítja az elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetésének és az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásának szabadságát, amelyre kizárólag az ebben az irányelvben megállapított feltételek és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 52. cikke (1) bekezdésének megfelelő korlátozások – különösen a közrenddel, a közbiztonsággal és a közegészséggel kapcsolatos intézkedések – alkalmazandók, és amely összhangban van az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: a Charta) 52. cikke (1) bekezdésével.

(6)  Ez az irányelv nem sérti az egyes tagállamok azon lehetőségét, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket alapvető biztonsági érdekeik védelmében, a közrend ▌és a közbiztonság védelmében, valamint a bűncselekmények nyomozásának, felderítésének és vádeljárás alá vonásának lehetővé tétele végett, figyelembe véve, hogy a Chartában – és különösen annak 7., 8. és 11. cikkében – elismert jogok és szabadságok gyakorlásának bárminemű korlátozását, így például az adatkezeléssel kapcsolatos korlátozásokat is törvényben kell előírni, és az ilyen intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk az említett jogok és szabadságok lényegét, és a Charta 52. cikke (1) bekezdésével összhangban meg kell felelniük az arányosság elvének.

(7)  A távközlési ágazat, a médiaágazat és az információtechnológiai ágazat konvergenciája magában foglalja azt, hogy minden elektronikus hírközlő hálózatnak és elektronikus hírközlési szolgáltatásnak a lehető legnagyobb mértékben egy egységes, egyetlen irányelv által létrehozott Európai Elektronikus Hírközlési Kódex hatálya alá kell tartoznia, azon ügyek kivételével, amelyekre vonatkozóan célszerűbb, ha rendeletekkel megállapított, közvetlenül alkalmazandó szabályok az irányadók. Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások szabályozását el kell választani a tartalom szabályozásától. Ez az irányelv ennélfogva nem terjed ki az elektronikus hírközlő hálózatokon elektronikus hírközlési szolgáltatások igénybevételével nyújtott szolgáltatások tartalmára, így a műsor-szolgáltatási tartalomra, pénzügyi szolgáltatásokra és egyes, információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra, továbbá nem sérti az ilyen szolgáltatások tekintetében – az uniós joggal összhangban – uniós vagy nemzeti szinten a kulturális és nyelvi sokszínűség előmozdítása, valamint a médiapluralizmus védelme érdekében hozott intézkedéseket. A televízió-műsorok tartalmára a 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(14) vonatkozik. Az audiovizuális politika és tartalom szabályozását általános érdekű célok – így a véleménynyilvánítás szabadsága, a médiapluralizmus, a pártatlanság, a kulturális és nyelvi sokszínűség, a társadalmi befogadás, a fogyasztóvédelem és a kiskorúak védelme – érdekében alkalmazzák. Az elektronikus hírközlés szabályozásának és a tartalom szabályozásának egymástól való elválasztása nem befolyásolja az ezek között meglévő kapcsolatoknak különösen a médiapluralizmus, a kulturális sokszínűség és a fogyasztóvédelem biztosítása érdekében történő figyelembevételét. Az illetékes hatóságoknak hozzá kell járulniuk hatáskörük korlátain belül az e célok előmozdítását célzó szakpolitikák végrehajtásának a biztosításához.

(8)  Ez az irányelv nem érinti a 2014/53/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(15) hatálya alá tartozó rádióberendezéseket, kiterjed azonban az autórádió-vevőkészülékekre és a fogyasztói rádió-vevőkészülékekre, valamint fogyasztói digitális televízióskészülékekre.

(9)  Annak érdekében, hogy a nemzeti szabályozó és az egyéb illetékes hatóságok – különösen a végberendezéstől végberendezésig érvényesülő interoperabilitás tekintetében – teljesíthessék az ebben az irányelvben kitűzött célokat, az irányelv hatályának célszerű kiterjednie a 2014/53/EU irányelv értelmében vett rádióberendezések bizonyos vetületeire, valamint a digitális televíziózás céljára használt fogyasztói berendezésekre, a fogyatékossággal élő végfelhasználók általi hozzáférés megkönnyítése érdekében. Fontos, hogy a nemzeti szabályozó és az egyéb illetékes hatóságok a fogyatékossággal élő végfelhasználók elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz való hozzáférésének megkönnyítése érdekében ösztönözzék a hálózatüzemeltetők és a végberendezés-gyártók közötti együttműködést. Azt az esetet, amikor a rádióspektrumot nem kizárólag a rádiós végberendezések saját használata céljából használják – még ha az nem is kapcsolódik gazdasági tevékenységhez – szintén indokolt ezen irányelv hatálya alá vonni annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a koordinált megközelítés alkalmazását az engedélyezésére irányadó szabályrendszerre vonatkozóan.

(10)  Az ezen irányelv hatálya alá tartozó egyes elektronikus hírközlési szolgáltatások az (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv(16) 1. cikkében meghatározott, az „információs társadalommal összefüggő szolgáltatás”-ra vonatkozó fogalommeghatározás hatálya alá is tartozhatnak. Az említett irányelv információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra irányadó rendelkezései az említett elektronikus hírközlési szolgáltatásokra vonatkoznak, amennyiben ezen irányelv vagy más uniós jogi aktus nem tartalmaz az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó konkrétabb rendelkezéseket. Ugyanakkor az olyan elektronikus hírközlési szolgáltatások, mint a beszédalapú telefonszolgáltatások, üzenetszolgáltatások és az elektronikus levéltovábbítási szolgáltatások ennek az irányelvnek a hatálya alá tartoznak. Ugyanazon vállalkozás, például egy internetszolgáltató, egyszerre kínálhat elektronikus hírközlési szolgáltatást, pl. internet-hozzáférést, és az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó szolgáltatásokat, mint például web alapú és nem kommunikációval összefüggő tartalomszolgáltatást is.

(11)  Ugyanaz a vállalkozás, például egy kábelüzemeltető, kínálhat mind elektronikus hírközlési szolgáltatást – például televíziójel-átvitelt –, mind pedig az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó szolgáltatást – például rádióműsor- vagy televízióműsor-tartalomszolgáltatási ajánlat piaci értékesítését; és ezért az ilyen vállalkozásra – tartalomszolgáltatóként vagy elosztóként végzett tevékenységeivel kapcsolatban – az ezen irányelv rendelkezéseitől eltérő rendelkezésekkel összhangban és az ezen irányelvmellékletében megállapított feltételek sérelme nélkül, további kötelezettségek róhatók.

(12)  A szabályozási keretnek ugyanakkor ki kell terjednie minden elektronikus hírközlő hálózatra, ideértve a rádióspektrum egyre gyakoribbá váló saját célú felhasználását olyan új típusú hálózatok által, amelyek kizárólag mobil rádióberendezések autonóm rendszereiből állnak, melyek központi irányítás vagy központosított hálózati-üzemeltető nélkül, vezeték nélküli hálózattal csatlakoznak egymáshoz, és működésük nem feltétlenül köthető bármely konkrét gazdasági tevékenységhez. Az 5G vezeték nélküli mobiltávközlő környezet kialakítása során ilyen hálózatokat várhatóan mindenekelőtt épületeken kívül, közutakon, valamint a következő területeken való felhasználás céljából alakítanak ki: közlekedés, energia, kutatás-fejlesztés, e-egészségügy, a közrend védelme, katasztrófasegély, a dolgok internete, gépek közötti kapcsolat és összekapcsolt autók. Ennek eredményeként, amennyiben a tagállamok a 2014/53/EU irányelv 7. cikke alapján további követelményeket vezetnek be az ilyen rádióberendezések üzembe helyezése és/vagy használata tekintetében a rádióspektrum eredményes és hatékony használatával, a káros zavarás elkerülésével kapcsolatban, azoknak tükrözniük kell a belső piac elveit.

(13)  Az elektronikus hírközlő hálózatok képességeire vonatkozó követelmények szintje folyamatosan nő. Míg a múltban a hangsúly elsősorban a mindenki és az egyes egyéni felhasználók számára rendelkezésre álló sávszélességen volt, mára egyéb paraméterek, így a késleltetés, a rendelkezésre állás és a megbízhatóság is egyre fontosabbá válnak. Az említett igényre adott jelenlegi válasz az, hogy az optikai kábelt a felhasználóhoz egyre közelebb helyezik el, és a „rendkívül nagy kapacitású hálózatok” olyan teljesítményparamétereket igényelnek, amelyek megfelelnek annak a teljesítménynek, amelyre az optikai kábelelemeken alapuló hálózat legalább a kiszolgáló helyen található elosztási pontig képes. A helyhez kötött hálózat esetében ez olyan hálózati teljesítménynek felel meg, amely az optikai kábeles hálózat által a kiszolgáló helyként tekintett többlakásos épület kiszolgálása tekintetében elérhető A vezeték nélküli hálózat esetében olyan hálózati teljesítménynek felel meg, mint amely optikai kábel használatával a kiszolgáló helyként tekintett bázisállomásig elérhető. A végfelhasználói tapasztalatban a hálózatot és a hálózati végpontot összekötő eszközök különböző tulajdonságai miatt mutatkozó különbségek nem vehetők figyelembe annak megállapítása céljából, hogy a vezeték nélküli hálózat hasonló hálózati teljesítményt képes-e biztosítani. A technológiasemlegesség elvével összhangban nem lehet kizárni más technológiákat és adattovábbítási eszközöket, amennyiben képességeiket tekintve összehasonlíthatók a vázolt alapforgatókönyvvel. Az ilyen „rendkívül nagy kapacitású hálózatok” kialakítása feltehetően tovább bővíti a hálózatok képességeit, és megnyitja az utat a megerősített rádióinterfészeken és sűrűbb hálózati architektúrákon alapuló jövőbeli vezeték nélküli hálózatos generációk kiépítése előtt.

(14)  Egyes fogalommeghatározásokat ki kell igazítani annak biztosítása érdekében, hogy azok megfeleljenek a technológiasemlegesség elvének, és lépést tartsanak a technológiai fejlődéssel, így többek között az új – például a szoftveresen emulált vagy szoftverdefiniált hálózatokon alapuló – hálózatüzemeltetési formák megjelenésével. A technológiai és piaci átalakulások eredményeként a hálózatok egyre inkább az internetprotokoll-alapú (IP) technológia felé mozdulnak el, lehetővé téve, hogy a végfelhasználók az egymással versengő, hangszolgáltatást nyújtó szolgáltatók egyre szélesebb köréből válasszanak. Ezért a kizárólag a 2002/22/EK irányelvben használt „nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatások” fogalmát, amelyet széles körben úgy tekintenek, hogy az a hagyományos analóg telefonszolgáltatásokra vonatkozik, fel kell váltani a korszerűbb és technológiailag semleges „hangszolgáltatással”. A szolgáltatásnyújtásra vonatkozó feltételeket külön kell választani a hangszolgáltatás – nevezetesen a nemzeti, illetve nemzetközi távbeszélő számozási tervben szereplő hívószám vagy hívószámok segítségével, közvetlenül vagy közvetve, belföldi vagy belföldi és nemzetközi ▌ hívások kezdeményezése és fogadása céljából a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatás – fogalmát ténylegesen meghatározó elemektől, függetlenül attól, hogy az adott szolgáltatás vonal- vagy csomagkapcsolási technológián alapul-e. Az ilyen szolgáltatás – természetéből adódóan – kétirányú, amely mindkét fél számára lehetővé teszi a kommunikációt. Az a szolgáltatás, amely nem felel meg mindezen feltételeknek – mint például egy ügyfélszolgálati honlapon található automatikus átirányító alkalmazás –, nem tekinthető ilyen szolgáltatásnak. A hangszolgáltatások a kifejezetten a fogyatékossággal élő ▌ végfelhasználók részére szánt, szöveges vagy teljeskörű beszélgetési szolgáltatásokat nyújtó kommunikációs eszközöket is magukban foglalják.

(15)  A kommunikációs célra használt szolgáltatások és megvalósításuk műszaki módja jelentős változáson ment át. A végfelhasználók a hagyományos beszédalapú telefonszolgáltatás, a szöveges üzenetek (sms) és az elektronikus levéltovábbítási szolgáltatások helyett mindinkább ezekkel funkcionálisan egyenértékű online szolgáltatásokat – például internetes hangtovábbítási (VoIP) szolgáltatásokat, üzenetküldési szolgáltatásokat és web alapú e-mail-szolgáltatásokat használnak. Annak biztosítása érdekében, hogy a végfelhasználók és a jogaik a funkcionálisan egyenértékű szolgáltatások használatakor hatékony és ugyanolyan szintű védelemben részesüljenek, az elektronikus hírközlési szolgáltatások jövőorientált fogalommeghatározásának nem csupán műszaki paramétereken, hanem funkcionális megközelítésen kell alapulnia. A szükséges szabályozás hatókörének a közérdekű célok eléréséhez szükséges mértékűnek kell lennie. Habár a „jelátvitel” fontos paraméter marad annak megállapítása során, hogy egy adott szolgáltatás ezen irányelv hatálya alá tartozik-e, indokolt, hogy a fogalommeghatározás a kommunikációt lehetővé tevő más szolgáltatásokra is kiterjedjen. A végfelhasználó szempontjából nem releváns, hogy a szolgáltató maga végzi-e a jelátvitelt, vagy a kommunikáció internet-hozzáférési szolgáltatáson keresztül valósul-e meg. Az elektronikus hírközlési szolgáltatások fogalommeghatározásába így három szolgáltatástípust célszerű belefoglalni, melyek között lehetnek részleges átfedések: internet-hozzáférési szolgáltatás az (EU) 2015/2120 európai parlamenti és tanácsi rendelet(17) 2. cikkének (2) bekezdésében foglalt meghatározásnak megfelelően, személyközi hírközlési szolgáltatások ezen irányelv meghatározása szerint, valamint a teljes egészében vagy nagyrészt jeltovábbításból álló szolgáltatások. Az elektronikus hírközlési szolgáltatás fogalommeghatározásának el kell oszlatnia az ezen irányelv elfogadását megelőzően hatályban lévő fogalommeghatározás alkalmazása során megfigyelt kétértelműségeket, és lehetővé kell tennie a keretben foglalt konkrét jogoknak és kötelezettségeknek a különböző szolgáltatástípusoknak megfelelő, célzott, rendelkezésenkénti végrehajtását. A személyes adatok elektronikus hírközlési szolgáltatások általi feldolgozása során – függetlenül attól, hogy díjazás keretében történik-e – be kell tartani az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletet(18).

(16)  Annak érdekében, hogy egy szolgáltatás az elektronikus hírközlési szolgáltatás fogalommeghatározásának hatókörébe tartozzon, rendes körülmények között díjazás fejében kell nyújtani. A digitális gazdaságban a piaci szereplők egyre inkább úgy vélik, hogy a felhasználókra vonatkozó információk pénzben kifejezett értékkel bírnak. Az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat gyakran nemcsak fizetés fejében nyújtják a végfelhasználóknak, hanem egyre inkább és mindenekelőtt személyes vagy más adatok rendelkezésre bocsátása ellenértékeként. A díjazás fogalmába ezért bele kell foglalni az olyan helyzeteket, ahol a szolgáltatás nyújtója az (EU) 2016/679 rendelet értelmében meghatározott személyes adatot vagy más adatokat kérelmez, a végfelhasználó pedig a szolgáltatásnyújtónak tudatosan, közvetlenül vagy közvetve ilyen adatot bocsát a rendelkezésére. Ezenfelül az olyan helyzeteket is magában kell foglalnia, amikor a végfelhasználó anélkül enged hozzáférést az adatokhoz, hogy azokat ▌ aktívan rendelkezésre bocsátaná, többek között személyes adatokhoz, ideértve az IP-címet vagy más automatikusan keletkező információt, mint például a tárolt sütik által gyűjtött és továbbított információk ▌. Az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: a Bíróság) az EUMSZ 57. cikkére(19) vonatkozó ítélkezési gyakorlatával összhangban az EUMSZ értelmében díjazásnak minősül az is, ha a szolgáltatónak harmadik fél, nem pedig a szolgáltatás igénybevevője fizet. A díjazás fogalmába ezért bele kell foglalni azokat a helyzeteket is, ahol a végfelhasználó a szolgáltatáshoz való hozzájutás feltételeként hirdetésekkel szembesül, vagy az olyan helyzeteket, ahol a szolgáltató az (EU) 2016/679 rendelettel összhangban összegyűjtött személyes adatokat pénzre váltja ▌.

(17)  A személyközi hírközlési szolgáltatások olyan szolgáltatások, amelyek személyek közötti interaktív információcserét tesznek lehetővé: idetartoznak az olyan szolgáltatások, mint az egyének közötti hagyományos hangalapú telefonálás, de az e-mailek összes típusa, az üzenetküldési szolgáltatások vagy a csoportos csevegés is. A személyközi hírközlési szolgáltatások kizárólag a hírközlés küldője által meghatározott, véges számú, azaz nem potenciálisan korlátlan számú természetes személy közötti kommunikációra vonatkoznak. A jogi személyek közötti kommunikáció abban az esetben tartozik e fogalom hatálya alá, ha az érintett jogi személyek nevében természetes személyek járnak el, vagy legalább a kommunikáció egyik végpontján a résztvevők természetes személyek. Az interaktív kommunikáció alapvetése, hogy a szolgáltatás az információ címzettje számára lehetővé teszi a válaszadást. Az olyan szolgáltatások, amelyek nem felelnek meg ezeknek a feltételeknek, így például a lineáris műsorszórás, az online videotéka szolgáltatás, a weboldalak, a közösségi hálók, a blogok vagy a gépek közötti információcsere nem tekinthetők személyközi hírközlési szolgáltatásnak. Kivételes esetben az olyan szolgáltatás sem tekinthető személyközi hírközlési szolgáltatásnak, amelynek a személyközi interaktív kommunikációra szolgáló része egy másik szolgáltatás csekély jelentőségű és csupán járulékos funkciója, objektív műszaki okokból kifolyólag nem használható a fő szolgáltatás nélkül, és beépítése nem az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó szabályok alkalmazásának megkerülésére szolgál. A fogalommeghatározás alóli kivételként a „csekély jelentőségű” és a „csupán járulékos” kifejezések szűken, az objektív végfelhasználó szempontját alapul véve értelmezendők. A személyközi kommunikációs funkció abban az esetben tekinthető csekély jelentőségűnek, ha csak igen korlátozott hasznossággal bír a végfelhasználó számára, és a végfelhasználók valójában csak elvétve használják. Elvben ▌a személyközi hírközlési szolgáltatások fogalommeghatározásának hatályán kívül eső, kivételt képező funkciónak tekinthetők például az online játékokhoz tartozó kommunikációs csatornák, az adott szolgáltatás kommunikációs funkciójának jellemzőitől függően.

(18)  A nemzeti, illetve nemzetközi ▌ számozási tervben szereplő számok segítségével megvalósuló, személyközi hírközlési szolgáltatások állami szinten kiosztott számozási erőforrásokhoz kapcsolódnak. Az ilyen számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatások magukban foglalják az olyan szolgáltatásokat, amelyekhez a végpontok közötti összeköttetés biztosítása céljából végfelhasználói számok vannak rendelve, és azokat, amelyek a végfelhasználók számára lehetővé teszik az olyan személyek elérését, akik ilyen számmal rendelkeznek. Egy szám azonosítóként való használatát önmagában nem szabad egyenértékűnek tekinteni a szám segítségével az állami szinten kiosztott hívószám segítségével történő kapcsolódással, így ez önmagában nem elegendő ahhoz, hogy egy szolgáltatás számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatásnak minősüljön. A számfüggetlen személyközi hírközlési szolgáltatásokra csak akkor vonatkozhatnak bizonyos kötelezettségek, ha a közérdek a személyközi hírközlési szolgáltatások minden típusára sajátos szabályozási kötelezettségek alkalmazását követeli meg, függetlenül attól, hogy az adott szolgáltatás nyújtásához szükség van-e számra. A számfüggetlen személyközi hírközlési szolgáltatásokat indokolt eltérő módon kezelni, mivel részét képezik a nyilvánosan rendelkezésre álló, interoperábilis ökoszisztémának, és részesülnek annak előnyeiből.

(19)  A hálózati végpont a szabályozás szempontjából határt képez az elektronikus hírközlő hálózatokra és elektronikus hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó keretszabályozás, valamint a távközlő végberendezésekre vonatkozó szabályozás között. A hálózati végpont helyének meghatározása a nemzeti szabályozó hatóság feladata. A nemzeti szabályozó hatóságok által alkalmazott gyakorlat alapján és figyelembe véve a helyhez kötött, illetve a vezeték nélküli topológiák széles skáláját, az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületének (BEREC) – a Bizottsággal szoros együttműködésben – a hálózati végpontok különböző konkrét esetekben történő azonosítását szolgáló együttes megközelítésről szóló iránymutatásokat kell elfogadnia.

(20)  A műszaki fejlődés lehetővé teszi, hogy a felhasználók ne csupán hanghívással, hanem más személyközi hírközlési szolgáltatásokon keresztül is elérjék a segélyhívó szolgáltatásokat. A segélyhívási célú hírközlési fogalmának ezért valamennyi olyan személyközi kommunikációs szolgáltatásra ki kell terjednie, amely lehetővé teszi a segélyhívó szolgáltatások elérését. A fogalom a segélyhívó rendszerek uniós jogban már lefektetett elemeire épül, azaz az (EU) 2015/758 európai parlamenti és tanácsi rendeletben(20) meghatározott „segélyszolgálati állomás”, „illetékes segélyszolgálati állomás”, valamint a 305/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben(21) meghatározott „sürgősségi segélyszolgálat” fogalmára.

(21)  A nemzeti szabályozó hatóságoknak és más illetékes hatóságoknak tevékenységüket a célok és elvek összehangolt együttesére kell alapozniuk, és szükség esetén az e keretszabályozás szerinti feladataik ellátása során tevékenységeiket össze kell hangolniuk más tagállamok hatóságainak és a BEREC-nek a tevékenységeivel.

(22)  Az illetékes hatóságok ezen irányelv alapján meghatározott feladatai a kultúra, a foglalkoztatás, a környezet, a társadalmi kohézió és a területrendezés terén hozzájárulnak a szélesebb körű politikák megvalósításához.

(23)  A szabályozási keretnek a már meglévő három fő célkitűzésen (a verseny, a belső piac és a végfelhasználói érdekek előmozdítása) túlmenően az összekapcsolhatóság vonatkozásában egy további cél elérésére is törekednie kell, amelyet az elérendő eredmények tekintetében a következőképpen lehet megfogalmazni: a rendkívül nagy kapacitású hálózatok elérhetővé tétele és használata valamennyi uniós polgár és uniós vállalkozás körében – ezt pedig az észszerű árak és választási lehetőségek, ▌a tényleges és tisztességes verseny, ▌a nyílt innováció, ▌a rádióspektrum hatékony használata, ▌a belső piacot jellemző közös szabályok és kiszámítható szabályozási módszerek, valamint ▌ az uniós polgárok érdekeinek védelmét szolgáló ágazatspecifikus szabályok teszik lehetővé. A tagállamok, a nemzeti szabályozó hatóságok és más illetékes hatóságok, valamint az érdekeltek szempontjából az összekapcsolhatóságra vonatkozó fenti célkitűzés egyrészről az adott területen gazdasági szempontból fenntartható mértékű, lehető legnagyobb kapacitású hálózatok és szolgáltatások biztosítását jelenti, másrészről a területi kohézió megteremtését, vagyis azt, hogy a különböző területeken rendelkezésre álló kapacitások közeledjenek egymáshoz.

(24)  Az irányelvben megfogalmazott általános célkitűzések felé történő előrehaladást a tagállamok bizottság általi folyamatos kiértékelését és összehasonlítását lehető tevő stabil rendszerrel kell támogatni, amely ellenőrzi a rendkívül nagy kapacitású hálózat rendelkezésre állását az összes meghatározó társadalmi-gazdasági tényező – például az iskolák, közlekedési csomópontok, fő közszolgáltatók és az erős digitális jelenléttel rendelkező vállalatok – esetében, a megszakítatlan 5G lefedettség elérhetőségét városi területek és a fő földi közlekedési útvonalak esetében, valamint olyan elektronikus hírközlési hálózatok rendelkezésre állását a tagállamok összes háztartása számára, amelyek képesek legalább 100 Mbps adatletöltési sebességet biztosítani, és amelyek azonnal továbbfejleszthetők gigabites sebességűre. E célból a Bizottságnak célszerű folytatnia a tagállamok teljesítményének figyelemmel kísérését, többek között például olyan indexek segítségével – ilyen a digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutató is –, amelyek összesítik az Európa digitális teljesítményére vonatkozó releváns mutatókat és nyomon követik a tagállamok digitális versenyképességének alakulását, továbbá szükség szerint új módszerek kialakításával és új, objektív, konkrét és számszerűsíthető kritériumok kidolgozásával a tagállami hatékonyság összehasonlító mérése céljára.

(25)  A tagállamokra vonatkozó azon elv, hogy az uniós jogszabályokat technológiai szempontból semleges módon alkalmazzák, azaz a nemzeti szabályozó vagy más illetékes hatóságok ne tegyék kötelezővé és ne részesítsék előnyben valamely konkrét technológiafajta alkalmazását, nem zárja ki azt, hogy indokolt esetben, a szabályozási keret célkitűzéseinek elérése céljából, bizonyos konkrét szolgáltatások előmozdítása érdekében arányos lépések tehetők, pl. a digitális televíziózás mint a rádióspektrum-hatékonyság fokozásának eszközével kapcsolatban. Ezen elv nem zárja ki továbbá annak figyelembevételét, hogy egyes átviteli médiumok olyan fizikai jellemzőkkel és architektúrával rendelkeznek, amely a szolgáltatás minősége, a kapacitás, a karbantartási költségek, az energiahatékonyság, a kezelési rugalmasság, a megbízhatóság, a szilárdság és a méretezhetőség, valamint végső soron a teljesítmény szempontjából magasabb színvonalat képviselnek, ami a különböző szabályozási célkitűzések megvalósítására irányuló intézkedésekben tükröződhet.

(26)  Párhuzamosan ösztönözni kell mind a hatékony befektetéseket, mind a versenyt, a gazdasági növekedés, az innováció és a fogyasztói választás lehetőségének növelése érdekében.

(27)  A verseny leginkább az új és meglévő infrastruktúrákba való, gazdaságilag hatékony szintű beruházásokon keresztül mozdítható elő, amelyekhez szabályozás is járul, amennyiben az a kiskereskedelmi szolgáltatások terén a hatékony verseny eléréséhez szükséges. Az infrastruktúra-alapú verseny hatékony szintje az infrastruktúra megkettőzésének olyan mértékét jelenti, amely mellett a beruházók a piaci részesedések alakulásával kapcsolatos észszerű várakozások alapján jogosan számíthatnak a tisztességes megtérülésre.

(28)  Megfelelő ösztönzőket kell biztosítani a tartalomban gazdag internetes szolgáltatások innovációját támogató és az Unió nemzetközi versenyképességét fokozó új, rendkívül nagy kapacitású hálózatokba történő befektetések számára. E hálózatokban hatalmas lehetőség rejlik a tekintetben, hogy Unió-szerte előnyöket biztosíthatnak a fogyasztók és a vállalkozások számára. Éppen ezért alapvető fontosságú ezen új hálózatok fejlesztésében a fenntartható beruházások előmozdítása a verseny biztosítása mellett, mivel infrastrukturális szinten maradnak még szűk keresztmetszetek és a belépés előtt akadályok, és eközben a szabályozás kiszámíthatósága és következetessége révén a fogyasztók választási lehetőségeinek növelése.

(29)  Az irányelv célja a piaci verseny fejlődésével párhuzamosan az előzetes ágazatspecifikus szabályok fokozatos csökkentése, végül pedig az elektronikus hírközlés versenyjog általi kizárólagos szabályozásának biztosítása. Figyelembe véve azt, hogy az elektronikus hírközlés piacai erős versenydinamikát tanúsítottak az elmúlt években, fontos, hogy az előzetes szabályozási kötelezettségeket csak olyan esetben alkalmazzák▌, ha az érintett piacokon ▌nincs hatékony és fenntartható verseny. Bármely előzetes szabályozási beavatkozás célja az, hogy elősegítse a kiskereskedelmi piacok tényleges és fenntartható versenyképességét, és ezáltal a végfelhasználók számára előnyöket tudjon biztosítani. A nagykereskedelmi szintű kötelezettségeket olyan esetben kell előírni, ha e kötelezettségek hiányában egy vagy több kiskereskedelmi piac valószínűleg nem válik ténylegesen versenyképessé. A nemzeti szabályozó hatóságok a piaci elemzés folyamata révén valószínűleg nagykereskedelmi szintű szabályozás hiányában is – különösen az innováció és a verseny terén várható javulást figyelembe véve – fokozatosan arra a megállapításra juthatnak, hogy a kiskereskedelmi piacok versenypiacok. Ilyen esetben a nemzeti szabályozó hatóságnak le kell vonnia azt a következtetést, hogy nagykereskedelmi szinten nincs szükség szabályozásra, és az előzetes szabályozás visszavonása céljából el kell végeznie az érintett nagykereskedelmi piacok értékelését. Ennek során a nemzeti szabályozó hatóságnak figyelembe kell vennie a nagykereskedelmi és a kapcsolódó kiskereskedelmi piacok közötti esetleges multiplikátorhatásokat, amelyek az infrastrukturális szintű belépési akadályok elhárítását teszik szükségessé a hosszú távú kiskereskedelmi szintű verseny biztosítása érdekében.

(30)  Az elektronikus hírközlés egyre több ágazat számára alapvető fontosságú. A dolgok internete jól szemlélteti, hogy az elektronikus kommunikációt lehetővé tevő, rádióhullámon történő jelátvitel hogyan fejlődik folyamatosan, és hogyan alakítja a társadalmi és üzleti valóságot. E fejlemények minél hatékonyabb kiaknázása érdekében új vezeték nélküli hírközlési technológiákat és rádióspektrum-gazdálkodási alkalmazásokat kell bevezetni és alkalmazni. Mivel a rádióspektrumra támaszkodó egyéb technológiák és alkalmazások iránt szintén egyre nő a kereslet, és mivel ezek az elektronikus kommunikációba való integráció vagy azzal való kombináció révén fokozhatók, a rádióspektrum-gazdálkodásban – amikor erre lehetőség van – a rádióspektrum-használat hatékonyságának fokozása érdekében ágazatközi módszereket kell bevezetni.

(31)  Az uniós szintű stratégiai tervezés, koordináció és – adott esetben – harmonizáció segíthet annak biztosításában, hogy a rádióspektrum használói teljes mértékben kihasználják a belső piac előnyeit, és hogy az EU érdekei világszerte hatékonyan védhetők legyenek. Az említett célok érdekében lehetővé kell tenni adott esetben a többéves rádióspektrum-politikai programok elfogadását. Az első ilyen programot a 243/2012/EU európai parlamenti és tanácsi határozat(22) hozta létre, amely kijelölte az uniós rádióspektrum-használat stratégiai tervezésének és összehangolásának politikai irányvonalait és célkitűzéseit. Lehetővé kell tenni, hogy az említett politikai irányvonalak és célkitűzések vonatkozzanak a belső piac létrehozásához és működéséhez szükséges rádióspektrumok elérhetőségére és hatékony használatára, összhangban ezen irányelvvel.

(32)  A rádióspektrum-használat optimumának meghatározása egyre kevésbé igazodik országhatárokhoz. A nemzeti politikák között a rádióspektrum-gazdálkodás terén fennálló indokolatlan széttagoltság miatt ▌a rádióspektrum felhasználói magasabb költségeket viselnek és piaci lehetőségektől esnek el, az említett széttagoltság emellett lassítja az innovációt, és ezáltal hátrányosan érinti a belső piac megfelelő működését, illetve káros lehet mind a fogyasztók, mind a gazdaság egésze számára.

(33)  Ezen irányelv rádióspektrum-gazdálkodásra vonatkozó rendelkezéseinek összhangban kell állniuk a rádióspektrum-gazdálkodásért felelős nemzetközi és regionális szervezetek, így a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) és a Postai és Távközlési Igazgatások Európai Értekezletének (CEPT) munkájával, annak érdekében, hogy az egész Unióban, valamint a tagállamok és az ITU egyéb tagjai között biztosított legyen a rádióspektrum-használat összehangolása és hatékony irányítása.

(34)  A szabályozói és üzemeltetői funkciók elkülönítésének elvével összhangban a tagállamoknak biztosítaniuk kell a nemzeti szabályozó hatóság és más illetékes hatóságok függetlenségét határozataik pártatlanságának biztosítása érdekében. A függetlenség e követelménye nem sérti a tagállamok intézményeinek autonómiáját és a tagállamok alkotmányos kötelezettségeit, sem az EUMSZ 345. cikkében megállapított, a tulajdoni rendre irányadó tagállami szabályokra vonatkozó semlegesség elvét. A nemzeti szabályozó hatóságoknak és más illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell a feladataik ellátásához szükséges minden erőforrással a személyi állomány, a szakértelem és a pénzügyi eszközök tekintetében.

(35)  Célszerű, ha egyes, az irányelv szerinti feladatokat – így például az előzetes piaci szabályozást és annak keretében a hozzáférésre és összekapcsolásra vonatkozó kötelezettség előírását és a vállalkozások közötti jogviták rendezését – kizárólag a nemzeti szabályozó hatóságok látnak el, nevezetesen olyan szervek, amelyek függetlenek mind magától az ágazattól, mind pedig a külső beavatkozásoktól vagy a politikai nyomástól. Egyéb, eltérő rendelkezés hiányában a tagállamok az ezen irányelv szerinti szabályozási feladatokkal megbízhatják a nemzeti szabályozó hatóságokat vagy egyéb illetékes hatóságokat. Az átültetés folyamán a tagállamoknak a 2009-ben módosított uniós elektronikus hírközlési szabályozási keretrendszer átültetéséből fakadó feladatok – és ezek közül is különösen a piaci versennyel, illetve a piacra való belépéssel kapcsolatos feladatok – kiosztása szempontjából a nemzeti szabályozó hatósági hatáskörök stabilitásának a biztosítására kell törekedniük. Azokban az esetekben, amikor a feladatokat más illetékes hatóságokra ruházzák, azoknak e döntés meghozatala előtt konzultációt kell kezdeményezniük a nemzeti szabályozó hatóságokkal. A nemzeti szabályozó hatóságoknak és az egyéb illetékes hatóságoknak a jó együttműködés elvével összhangban információcserét kell folytatniuk feladataik ellátása kapcsán.

(36)  Ez az irányelv nem tartalmaz érdemi rendelkezéseket sem a nyílt internethozzáférésre, sem a barangolásra vonatkozóan, és nem érinti a nemzeti szabályozó hatóságoknak az 531/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(23) és az (EU) 2015/2120 rendelet szerinti feladatkörök ellátásával való megbízását sem. Ezen irányelv emellett azt is előírja, hogy a nemzeti szabályozó hatóságokat kell megbízni az olyan, a piaci hozzáféréssel és a versennyel kapcsolatos kérdések értékelésével és szoros nyomon követésével is, amelyek hatással lehetnek a végfelhasználók nyílt internet-hozzáféréssel kapcsolatos jogaira.

(37)  A keretszabályozás hatékonyabb alkalmazásának biztosítása, továbbá a nemzeti szabályozó hatóságok jogkörének megerősítése és döntéseinek kiszámíthatósága érdekében az elektronikus hírközlési szabályozási keretrendszer 2009-ben befejezett felülvizsgálatakor megerősítették e hatóságok függetlenségét. Ebből a célból a nemzeti jogba kifejezett rendelkezést kellett illeszteni, amely biztosítja, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok feladataik ellátása során védve legyenek az eléjük kerülő kérdések független elbírálásának veszélyeztetésére alkalmas külső beavatkozással vagy politikai nyomással szemben. Ilyen külső nyomás esetén a nemzeti szabályozó hatóságok nem képesek megfelelő nemzeti szabályozó hatóságként eljárni a keretszabályozás alapján. Ebből a célból, hogy ne merülhessen fel észszerű kétség a nemzeti szabályozó hatóság pártatlansága és külső tényezőktől való befolyásolhatatlansága felől, előre meg kellett határozni a hatóság vezetője felmentésének indokait. A tisztviselők önkényes felmentésének elkerülése érdekében a felmentett személyek számára jogot kell biztosítani arra, hogy az illetékes bíróságtól kérjék annak vizsgálatát, hogy a felmentés jogos indok – például az ezen irányelvben meghatározott ok – alapján történt-e. A vezetők vagy munkatársak felmentése kizárólag a személyes készségekkel vagy a szakmai képesítéssel kapcsolatos okból történhet. Fontos, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok saját költségvetéssel rendelkezzenek, amely lehetővé teszi különösen elegendő számú szakképzett személyzet felvételét. Az átláthatóság biztosítása érdekében ezt a költségvetést évente nyilvánosságra kell hozni. A költségvetésük jelentette korlátokon belül a hatóságok számára önállóságot kell biztosítani emberi és pénzügyi erőforrásaik kezelése terén. A pártatlanság biztosítása érdekében azon tagállamoknak, amelyek tulajdonosi jogokat vagy ellenőrzést gyakorolnak olyan vállalkozások felett, amelyek igazgatási díjak formájában hozzájárulnak a nemzeti szabályozó hatóság vagy más illetékes hatóságok költségvetéséhez, biztosítaniuk kell, hogy a tulajdonlással, illetve ellenőrzéssel összefüggő tevékenységek ténylegesen elkülönüljenek a költségvetés feletti ellenőrzés gyakorlásától.

(38)  A nemzeti szabályozó hatóságok vezetői és munkatársai külső nyomás általi befolyásolhatatlanságának biztosítása érdekében tovább kell erősíteni e hatóságok függetlenségét, és ehhez meg kell határozni a kinevezéshez szükséges képesítésre vonatkozó minimális követelményeket és a megbízatások minimális időtartamát. Ezenkívül a szabályozó foglyul ejtésével kapcsolatos kockázat kezelése, a folytonosság biztosítása és a függetlenség erősítése érdekében a tagállamoknak érdemes megfontolniuk, hogy az igazgatótanács vezetője vagy tagjai esetében korlátozzák a megbízatásuk megújításának lehetőségét, és létrehozzanak egy megfelelő rotációs rendszert az igazgatóság és a felső vezetés számára. Ez megoldható lenne például az irányító testület első tagjainak eltérő időszakokra történő kinevezésével annak érdekében, hogy megbízatásuk, illetve a helyükbe lépők megbízatása ne egyidejűleg járjon le.

(39)  A nemzeti szabályozó hatóságoknak feladataik végrehajtása tekintetében elszámoltathatóaknak kell lenniük, és elő kell írni számukra az ezzel kapcsolatos jelentéstételt. A jelentéstételnek alapvetően éves kötelezettségnek kell lennie, és nem öltheti eseti jelentésételi felkérések formáját, mivel előfordulhat, hogy az utóbbi aránytalan terhet jelent, így csökkentheti a hatóságok függetlenségét és akadályozhatja feladataik végzését. A Bíróság ítélkezési gyakorlata(24) szerint ugyanis a terjedelmes vagy feltétel nélküli jelentéstételi kötelezettségek közvetlenül befolyásolhatják az egyes hatóságok függetlenségét.

(40)  A tagállamoknak jelenteniük kell a Bizottság felé, hogy melyek a nemzeti szabályozó hatóságaik és más illetékes hatóságaik. A szolgalmi jogok megadásában illetékes hatóságok tekintetében e jelentéstételi kötelezettség teljesítéséhez elegendő lenne a 2014/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben(25) említett egyablakos információs pontra való hivatkozást megadni.

(41)  A lehető legkevésbé terhes engedélyezési rendszert kell alkalmazni az elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetésének és az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásának lehetővé tételére, új elektronikus hírközlési szolgáltatások fejlődésének, valamint páneurópai hírközlő hálózatok és hírközlési szolgáltatások fejlődésének ösztönzése érdekében, továbbá annak érdekében, hogy a szolgáltatók és a fogyasztók kihasználhassák a belső piac méretgazdaságosságából adódó előnyöket.

(42)  A szolgáltatók és a végfelhasználók számára úgy lehet a belső piac legtöbb előnyét biztosítani, ha egy a számfüggetlen személyközi hírközlési szolgáltatásoktól eltérő összes elektronikus hírközlő hálózatra és elektronikus hírközlési szolgáltatásra vonatkozó általános felhatalmazási rendszer jön létre, amely nem teszi szükségessé a nemzeti szabályozó hatóság kifejezett döntését, illetve közigazgatási intézkedését, és amelyben az egyetlen eljárási követelmény a deklaratív bejelentés. Amennyiben a tagállamok az elektronikus hírközlő hálózatokat üzemeltetők vagy az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtók számára tevékenységük megkezdésének bejelentését írják elő, ez a bejelentés a szolgáltatók számára nem járhat igazgatási költséggel, és lehetővé kell tenni, hogy azt az illetékes hatóságok weboldalán keresztül lehessen megtenni. A hatékony, határokon átnyúló együttműködés támogatása érdekében – különösen az egész Európában jelen lévő üzemeltetők esetében – a BEREC-nek létre kell hoznia és fenn kell tartania egy adatbázist a bejelentések számára. Az illetékes hatóságok csakis teljes körű bejelentéseket továbbíthatnak a BEREC számára. A tagállamok semmilyen módon nem akadályozhatják a hálózat biztosítását vagy a szolgáltatások nyújtását, azon az alapon sem, hogy a bejelentés nem volt teljes körű.

(43)  A ▌bejelentésnek mindössze az üzemeltető vagy a szolgáltató által tett, az elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetésének vagy az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásának megkezdésére irányuló szándékot tartalmazó nyilatkozatot kell tartalmaznia. Az üzemeltető vagy szolgáltató számára csupán azt lehet előírni, hogy a nyilatkozathoz mellékelje az ezen irányelvben meghatározott információkat. A tagállamok semmilyen további vagy külön jelentéstételi kötelezettséget nem írhatnak elő.

(44)  Az ezen irányelvben meghatározott egyéb típusú elektronikus hírközlő hálózatoktól és hírközlési szolgáltatásoktól eltérően, a számfüggetlen személyközi hírközlési szolgáltatások nem veszik igénybe a nyilvános számozási erőforrásokat, és nem képezik részét a nyilvánosan biztosított interoperábilis ökoszisztémának. Ezért ezeket a szolgáltatástípusokat nem indokolt az általános felhatalmazási rendszer hatálya alá vonni.

(45)  A rádióspektrum vagy a számozási erőforrások használatára irányuló jogok, illetve a létesítménytelepítési jogok megadásakor az illetékes hatóságoknak tájékoztatniuk kell azokat a vállalkozásokat, amelyeknek az ilyen jogokat megadják, a vonatkozó feltételekről. Lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok meghatározzák a rádióspektrum használatára vonatkozó feltételeket az egyedi használati jogokkal együtt, vagy az általános felhatalmazásban.

(46)  Az általános felhatalmazásokban csak olyan feltételek szerepelhetnek, amelyek az elektronikus hírközlési ágazatra jellemzőek. Az általános felhatalmazások nem köthetők olyan feltételekhez, amelyek az egyéb meglévő, nem kifejezetten a hírközlési ágazatra vonatkozó nemzeti jog – különösen a fogyasztóvédelemre vonatkozó jogszabályok – értelmében már alkalmazandók. Az illetékes hatóságok számára például lehetővé kell tenni, hogy tájékoztassák a ▌vállalkozásokat az alkalmazandó környezetvédelmi és területrendezési követelményekről. Az általános felhatalmazás keretében előírt feltételek nem érintik az alkalmazandó jogi rendelkezések 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(26) szerinti meghatározását.

(47)  Kívánatos, hogy az általános felhatalmazásban megszabható feltételek tartalmazzanak a fogyatékossággal élő végfelhasználók javát szolgáló különös hozzáférési feltételeket, továbbá eleget tegyenek annak az igénynek, hogy a hatóságok és a segélyhívó szolgálatok jelentős katasztrófák előtt, közben és után tájékoztatni tudják egymást és a nagyközönséget.

(48)  Az általános felhatalmazás hatálya alá tartozó vállalkozások jogait és kötelezettségeit az ilyen felhatalmazásba kifejezetten bele kell foglalni annak érdekében, hogy az Unió egészében garantáltak legyenek az egyenlő feltételek, valamint a nyilvános elektronikus hírközlő hálózatok közötti, összekapcsolásra vonatkozó, határokon átnyúló tárgyalások megkönnyítése érdekében.

(49)  Az általános felhatalmazás a nyilvános elektronikus hírközlő hálózatokat és nyilvános elektronikus hírközlési szolgáltatásokat biztosító vállalkozásokat feljogosítja arra, hogy ezen irányelv feltételei szerint az összekapcsolásról tárgyalásokat folytassanak. Az elektronikus hírközlő hálózatokat és elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nem a nyilvánosság számára biztosító vállakozások kereskedelmi feltételek mellett tárgyalhatnak az összekapcsolásról.

(50)  Az általános felhatalmazás keretében történő feltételszabás, illetve az igazgatási díjak előírása során az illetékes hatóságoknak megfelelően figyelembe kell venniük azokat a helyzeteket, amikor az elektronikus hírközlési hálózatot vagy szolgáltatást természetes személyek nem nyereségalapon biztosítják. A nem a nyilvánosság számára nyújtott elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások esetében helyénvaló kisebb számú és enyhébb feltételeket szabni, mint ami a nyilvános elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások esetében indokolt, vagy pedig egyáltalán nem szabni feltételeket.

(51)  Azokat az egyedi kötelezettségeket, amelyek az elektronikus hírközlő hálózatokat üzemeltető és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokat – az uniós jognak megfelelően – az ezen irányelvben meghatározott jelentős piaci erejük révén terhelik, az általános felhatalmazásból eredő általános jogoktól és kötelezettségektől elkülönülten kell megállapítani.

(52)  Az elektronikus hírközlő hálózatokat üzemeltető és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásoknak az általános felhatalmazásban szereplő, az összekapcsolásra vagy a szolgalomra vonatkozó jogaik megerősítésére lehet szükségük, különösen a regionális vagy helyi közigazgatási szervekkel vagy a más tagállamokban lévő szolgáltatókkal folytatott tárgyalások megkönnyítése érdekében. E célból az illetékes hatóságoknak – vagy kérelemre, vagy az általános felhatalmazás alapján tett bejelentésre automatikus válaszként – nyilatkozatot kell adniuk a vállalkozások részére. Az ilyen nyilatkozatok önmagukban nem alapozhatnak meg jogokra vonatkozó igényeket, és az általános felhatalmazás szerinti jog, a használati jog és mindezen jogok gyakorlása nem függhet a nyilatkozattól.

(53)  Az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások számára igazgatási díj fizetése írható elő, a nemzeti szabályozó hatóságnak vagy más illetékes hatóságnak az általános felhatalmazási rendszer fenntartásával és a használati jogok megadásával összefüggő tevékenységei finanszírozása céljából. Az ilyen díjat az említett tevékenységek tényleges igazgatási költségeinek fedezésére kell korlátozni. E célból biztosítani kell a beszedett díjakról és a felmerült igazgatási költségek teljes összegéről szóló éves beszámoló révén a nemzeti szabályozó hatóságok és más illetékes hatóságok bevételeinek és kiadásainak az átláthatóságát annak érdekében, hogy a vállalkozások ellenőrizni tudják, hogy az igazgatási költségek és a díjak egyensúlyban vannak-e.

(54)  Az igazgatási díjak rendszere nem torzíthatja a versenyt, és nem akadályozhatja a piacra lépést. Az általános felhatalmazási rendszer keretében nem lesz lehetséges az egyes vállalkozásokhoz igazgatási költségeket és ezekből eredően díjakat rendelni, kivéve a számozásierőforrás- és a rádióspektrum használati jogok, valamint a létesítmények telepítésére vonatkozó jogok megadásának esetét. Minden alkalmazandó igazgatási díjnak meg kell felelnie valamely általános felhatalmazási rendszer elveinek. Az ilyen díj-hozzárendelési feltételeknek egy tisztességes, egyszerű és átlátható alternatívájára lehet példa a forgalomhoz kapcsolódó elosztási kulcs. Ha az igazgatási díjak nagyon alacsonyak, átalánydíjak vagy az átalánydíjat forgalomhoz kapcsolódó elemmel kombináló díjak is megfelelőek lehetnek. Amennyiben az általános felhatalmazási rendszer igen kis piaci részesedéssel rendelkező vállalkozásokra, például közösségi alapú hálózati szolgáltatókra, valamint olyan szolgáltatókra is kiterjed, amelyek üzleti modellje jelentős mértékű piaci penetráció esetén is csak nagyon korlátozott bevételt tesz lehetővé, a tagállamoknak mérlegelniük kell, hogy az igazgatási díjak kiszabása tekintetében megfelelő de minimis küszöbértéket határozzanak meg.

(55)  A tagállamoknak szükségük lehet az általános felhatalmazások és a használati jogok esetében alkalmazandó jogok, feltételek, eljárások, költségek és díjak módosítására, amennyiben ez tárgyilagos mérce szerint indokolt. Az ilyen javasolt módosításokról minden érdekelt felet kellő időben, megfelelően értesíteni kell, elegendő lehetőséget adva e feleknek álláspontjuk kifejtésére. ▌Kerülni kell a szükségtelen eljárásokat a meglévő létesítménytelepítési jogoknak, illetve a rádióspektrum vagy a számozásierőforrás- használati jogoknak olyan kisebb mértékű módosítása esetén, amikor a módosítás nem érinti harmadik felek érdekeit. ▌A jogok és kötelezettségek kisebb mértékű módosításai főként adminisztratív jellegűek, amelyek nem érintik az általános felhatalmazások és egyedi használati jogok lényegét, és ezáltal nem keletkeztetnek más vállalkozásokkal szembeni versenyelőnyt.

(56)  Tekintettel arra, hogy a beruházások számára biztonságos környezet megteremtése szempontjából fontos a jogbiztonság garantálása, valamint a szabályozás kiszámíthatósága – különösen az új vezeték nélküli széles sávú elektronikus hírközlési szolgáltatások esetében –, a meglévő rádióspektrum vagy a számozásierőforráshasználati jogok vagy a meglévő létesítménytelepítési jogok bárminemű korlátozására vagy visszavonására kiszámítható és átlátható indokoknak és eljárásoknak kell vonatkozniuk. Ennek megfelelően szigorúbb követelmények vagy bejelentési mechanizmus írható elő különösen az olyan esetekben, amikor a használati jogok odaítélése versenyeztetési vagy összehasonlító eljárások alapján történt, vagy amikor a vezeték nélküli széles sávú elektronikus hírközlési szolgáltatások (a továbbiakban: a vezeték nélküli szélessávú szolgáltatások) céljára harmonizált rádióspektrum-sávokat terveznek használni. A hatékony és eredményes rádióspektrum-használattal és a technológiák fejlődésével kapcsolatos indokolásokhoz szolgálhatnak alapul a 676/2002/EK európai parlamenti és tanácsihatározatban(27) foglalt technikai végrehajtási intézkedések. Továbbá – az olyan esetek kivételével, amikor a javasolt módosítások csekély jelentőségűek –, ha a rádióspektrum-használatra vonatkozó általános felhatalmazásoknak vagy egyedi jogoknak a jogosult beleegyezése nélküli korlátozására, visszavonására vagy módosítására van szükség, erre az érdekelt felekkel való konzultációt követően kerülhet sor. Mivel az általános felhatalmazások vagy jogok szűkítése vagy visszavonása jelentős következményekkel járhat a felhatalmazások és jogok tulajdonosaira nézve, az illetékes hatóságoknak különös gondot kell fordítaniuk arra, hogy az ilyen jellegű intézkedések elfogadása előtt megelőzzék a potenciális kárt, amelyet az intézkedések okozhatnak.

(57)  A nemzeti szabályozó hatóságoknak ▌, az egyéb illetékes hatóságoknak és a BEREC-nek tájékoztatást kell kapniuk a piaci szereplőktől ahhoz, hogy feladataikat eredményesen végezhessék el, ideértve annak értékelését is, hogy az általános szerződési feltételek összhangban vannak-e ezen irányelv rendelkezéseivel, anélkül azonban, hogy az értékelés idejére fel kellene függeszteni e szerződési feltételek alkalmazását. Kivételes jelleggel az elektronikus hírközlési szolgáltatási ágazathoz szorosan kapcsolódó más ágazatokban működő, egyéb vállalkozásoktól is szükség lehet tájékoztatás kérésére; ilyenek lehetnek például az olyan tartalomszolgáltatók, amelyek esetleg olyan információknak lehetnek a birtokában, amelyekre a feladataiknak az uniós jog alapján való ellátásához szükség van. Ilyen tájékoztatáskérésre szükség lehet a Bizottság ▌nevében is, hogy teljesíthesse az uniós jog szerinti kötelezettségeit. A tájékoztatáskérésnek arányosnak kell lennie, és nem róhat aránytalan terhet a vállalkozásokra. A nemzeti szabályozó hatóságokhoz és más illetékes hatóságokhoz eljutó információnak nyilvánosan elérhetőnek kell lennie, kivéve amennyiben ez az információ az adatok nyilvánosságára vonatkozó nemzeti szabályokkal összhangban, továbbá az üzleti titokra vonatkozó uniós és nemzeti szabályokra is figyelemmel, bizalmas.

(58)  Annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok hatékonyan láthassák el szabályozási feladataikat, az általuk összegyűjtött adatoknak számviteli adatokat is tartalmazniuk kell azokról a kiskereskedelmi piacokról, amelyek olyan nagykereskedelmi piacokhoz kapcsolódnak, amelyeken valamely vállakozást jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosítottak és ennek folytán működését a nemzeti szabályozó hatóság szabályozza. Az adatoknak olyan adatokat is tartalmazniuk kell, amelyek alapján a nemzeti szabályozó hatóság értékelni tudja a használati jogokhoz kapcsolódó feltételek teljesülését, valamint a tervezett műszaki fejlesztéseknek vagy a hálózat topológiáján elvégezni kívánt módosításoknak a verseny alakulására, illetve a másoknak kínált nagykereskedelmi termékekre gyakorolt lehetséges hatását. A rádióspektrum-használati jogokhoz kötődő, a lefedettséggel kapcsolatos követelményekre vonatkozó információk alapvető fontosságúak a hálózatkiépítéssel kapcsolatos ▌feltérképezés teljességének biztosításához. E tekintetben az illetékes hatóságnak hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy előírja a hálózatkiépítéssel kapcsolatos feltérképezéshez megfelelő pontosságú, helyi szintű bontású információk benyújtását.

(59)  A hálózatüzemeltetőket és a szolgáltatókat, valamint az érintett illetékes hatóságot terhelő beszámolási és adatszolgáltatási kötelezettségekből fakadó terhek enyhítése érdekében az ilyen kötelezettségnek arányosnak, tárgyilagos mérce szerint indokoltnak és a feltétlenül szükséges mértékre korlátozottnak kell lennie. Ezen belül el kell kerülni, hogy az illetékes hatóságok és a BEREC egymással párhuzamosan ugyanazon információk benyújtását írják elő, és nem szabad előírni az általános felhatalmazásokban szereplő vagy a használati joghoz kapcsolódó valamennyi feltétel tekintetében a megfelelés rendszeres igazolását. A vállalkozásoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy az általuk szolgáltatandó adat felhasználására milyen célból kerül majd sor. Az adatszolgáltatás nem lehet a piacra jutás feltétele. Statisztikai célból előírható, hogy az elektronikus hírközlő hálózatokat üzemeltetők vagy az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtók a tevékenységük megszüntetését jelentsék be.

(60)  A tagállamok azon kötelezettsége, hogy az uniós érdekeknek a nemzetközi megállapodások keretében történő védelméhez szükséges tájékoztatásokat megadják, valamint azon beszámolási kötelezettségek, amelyeket a nem kifejezetten az elektronikus hírközlési ágazatra vonatkozó jog – így például a versenyjogi szabályok – írnak elő, nem sérülhetnek.

(61)  Lehetővé kell tenni, hogy egy illetékes hatóság által az üzleti titokra és a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós és nemzeti szabályok szerint bizalmasnak minősített adat továbbítható legyen a Bizottságnak, a BEREC-nek és bármely más hatóságnak, amennyiben az ilyen adatcsere ezen irányelv rendelkezéseinek alkalmazásához feltétlenül szükséges. Az adatcserének a célja szempontjából lényeges és arányos mértékre kell korlátozódnia.

(62)  A széles sávú elektronikus hírközlő hálózatokat a technológia, a topológia, az alkalmazott csatorna és a tulajdonviszonyok tekintetében egyre nagyobb változatosság jellemzi A szabályozói beavatkozásnak ezért – ahhoz, hogy hatékony lehessen, és ott érjen el hatást, ahol az szükséges – a hálózati kiépítésre vonatkozó részletes információkra ▌kell támaszkodnia. Ezen információk létfontosságúak a beruházások előmozdítása, az Unión belüli összeköttetések erősítése, az érintett hatóságok és a polgárok tájékoztatása szempontjából. Ki kell terjedniük többek között a rendkívül nagy kapacitású hálózatok létesítésére, valamint a meglévő rézkábeles és egyéb olyan hálózatok jelentős korszerűsítéséhez vagy bővítéséhez kapcsolódó felmérésekre, amelyek nem minden tekintetben felelnek meg a rendkívül nagy kapacitású hálózatokra vonatkozó teljesítménybeli követelményeknek: ilyen az optikai szál elosztószekrénybe vezetése olyan aktív technológiákkal együttesen, mint a vektorizálás. A vonatkozó előrejelzéseknek legfeljebb hároméves tárgyidőszakra célszerű vonatkozniuk. Az illetékes hatóságok által gyűjtendő információk részletessége és területi pontossága a konkrét szabályozói célkitűzés függvénye kell, hogy legyen, és igazodnia kell az adott szabályozói célhoz. Ezért a területi egységek nagysága – a konkrét tagállami körülmények és a helyi szinten rendelkezésre álló adatok függvényében – tagállamonként eltérő. A statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) 3. szintje valószínűleg a legtöbb esetben nem kellően kis területi egység. A nemzeti szabályozó és egyéb illetékes hatóságoknak az említett feladatok végzésekor a BEREC bevált módszereket tartalmazó iránymutatására kell támaszkodniuk, ezen iránymutatásokat pedig a nemzeti szabályozó és egyéb illetékes hatóságok által a hálózatkiépítéssel kapcsolatos feltérképezés során összegyűjtött tapasztalatokra kell építeni. A titoktartási követelmények sérelme nélkül az illetékes hatóságoknak a 2003/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(28) összhangban nyílt formátumban, a felmérések során gyűjtött információk újrafelhasználására vonatkozó korlátozás nélkül kell közvetlenül hozzáférhetővé tenniük ezeket az információkat, amennyiben azok a piacon nem elérhetők, és a szolgáltatásminőséggel kapcsolatban megfelelő eszközöket kell a végfelhasználók rendelkezésére bocsátaniuk, hogy azok minél jobban megismerjék a rendelkezésre álló összekapcsoltsági szolgáltatásokat. Ilyen információk gyűjtése esetén minden érintett hatóságnak tiszteletben kell tartania a bizalmas adatkezelés elvét, és el kell kerülnie, hogy bármely vállakozás számára versenyhátrányt okozzon.

(63)  Az Unión belüli digitális szakadék áthidalása alapvetően fontos ahhoz, hogy az Unió valamennyi polgára hozzáférjen az internetes és digitális szolgáltatásokhoz. E célból egyes konkrét, pontosan meghatározott ▌területeken biztosítani kell az illetékes hatóságok számára a lehetőséget, hogy felkérjék a vállalkozásokat és a hatóságokat, hogy az e területeken telepítendő rendkívül nagy kapacitású hálózatok esetében jelentsék be telepítési szándékukat, elegendő időt biztosítva számukra a körültekintő vizsgálaton alapuló válaszadáshoz. Az előrejelzésben nyújtott információkban tükröződnie kell annak, hogy az adatgyűjtés időpontjában milyenek az elektronikus hírközlő hálózatok ágazatának gazdasági kilátásai és a vállalkozás beruházási szándékai annak érdekében, hogy meg lehessen határozni a különböző területeken rendelkezésre álló internetkapcsolatokat. Amennyiben egy vállalkozás vagy hatóság adott területre vonatkozóan telepítési szándékot jelent be, a nemzeti szabályozó hatóság vagy az egyéb illetékes hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy előírhassa más vállalkozásoknak és hatóságoknak is, hogy nyilatkozzanak arról, hogy kívánnak-e rendkívül nagy kapacitású hálózatokat telepíteni, vagy tervezik-e jelentős mértékben, legalább 100 Mbps letöltési sebességű teljesítményre korszerűsíteni vagy kiterjeszteni hálózatukat azon a területen. Az említett eljárás átláthatóságot fog teremteni mindazon vállalkozások és hatóságok számára, amelyek jelezték, hogy érdekeltek az adott területen való telepítésben, mivel így üzleti terveik kialakításakor fel tudják mérni, hogy milyen versenyre számíthatnak más hálózatok részéről. Ez az átláthatóság csak abban az esetben jár kedvező hatással, ha a piac résztvevői a valóságnak megfelelő és jóhiszemű választ adnak a felkérésre.

(64)  Bár a piaci résztvevők előre nem látott, objektív és megfelelően alátámasztott indokok alapján megváltoztathatják telepítési terveiket, az illetékes hatóságoknak be kell avatkozniuk – többek között abban az esetben is, ha közfinanszírozást is érint a kérdés –, és adott esetben bírságot szabhatnak ki, amennyiben valamely vállalkozás vagy hatóság tudatosan vagy súlyos gondatlanságból megtévesztő, téves vagy hiányos tájékoztatást nyújtott számukra. A bírságról szóló, vonatkozó rendelkezés alkalmazása céljából súlyos gondatlanság alatt olyan helyzet értendő, amikor a megtévesztő, téves vagy hiányos tájékoztatásra a vállalkozás vagy hatóság olyan magatartása vagy belső szervezési sajátossága következtében kerül sor, amely messze elmarad az információközlés során való körültekintő eljárás követelményétől. A súlyos gondatlanság megvalósulásának nem feltétele az, hogy a vállalkozásnak vagy a hatóságnak tudomása legyen a közölt információ megtévesztő, téves vagy hiányos voltáról, hanem elegendő, ha ennek ismertnek kellett volna lennie abban az esetben, ha az információközlést körültekintően szervezték volna meg vagy hajtották volna végre. Fontos, hogy a bírságok a versenyre vagy a közfinanszírozású projektekre gyakorolt negatív hatást figyelembe véve megfelelő visszatartó erővel bírjanak. A bírságokkal kapcsolatos rendelkezések nem érinthetik a nemzeti jogszabályok értelmében fennálló kártérítési jogosultságot.

(65)  A kiszámítható beruházási környezet kialakítása érdekében az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy a rendkívül nagy kapacitású hálózatok kiépítése iránt érdeklődő vállalkozások és hatóságok részére információt nyújtsanak arról, hogy az adott területen léteznek-e vagy tervbe vannak-e véve egyéb hálózatfejlesztések, például a 100 Mbps-nél alacsonyabb letöltési sebességűek tekintetében.

(66)  Fontos, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok és más illetékes hatóságok a javasolt határozatokról minden érdekelt féllel konzultáljanak, az adott kérdés összetettségét szem előtt tartva elegendő időt biztosítsanak számukra, hogy megtegyék észrevételeiket, és a végső határozat elfogadása előtt vegyék figyelembe azok észrevételeit. Annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti szintű határozatok ne legyenek hátrányosak a belső piac működésére vagy az EUMSZ egyéb céljaira, a nemzeti szabályozó hatóságoknak bizonyos határozattervezeteket véleményezésre a Bizottság és más nemzeti szabályozó hatóságok részére is meg kell küldeniük. Helyénvaló, ha az illetékes hatóságok az érdekelt felekkel az ezen irányelvben említett esetekben minden olyan intézkedéstervezetről konzultálnak, amely befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet.

(67)  Mivel az ágazati környezetet versenyhelyzet jellemzi, ▌figyelembe kell venni az érdekelt felek, köztük a felhasználók és a fogyasztók álláspontját. A polgárok érdekeinek kellő figyelembevétele érdekében a tagállamoknak megfelelő konzultációs mechanizmust kell életbe léptetniük. Ez a mechanizmus olyan testület formáját ölthetné, amely – a nemzeti szabályozó hatóságtól, valamint a szolgáltatóktól függetlenül – kutatást végezne a fogyasztással kapcsolatos olyan kérdésekről, mint például a fogyasztói magatartás és a szolgáltatóváltási mechanizmusok, továbbá átlátható módon működne és hozzájárulna az érintettek konzultációja terén már meglévő mechanizmusokhoz. Ezenkívül létre lehetne hozni egy olyan mechanizmust, amely lehetővé teszi a jogszerű tartalom előmozdításához kapcsolódó kérdésekben való megfelelő együttműködést. Semmiféle, ilyen mechanizmus alapján elfogadott együttműködési eljárás sem teheti azonban lehetővé az internethasználat rendszeres felügyeletét.

(68)  A bírósági eljáráson kívüli jogvitarendezési eljárások gyors és költséghatékony eszközt jelenthetnek a végfelhasználók, különösen a fogyasztók, valamint a mikro- és a kisvállalkozások számára jogaik érvényesítéséhez a 2003/361/EK bizottsági ajánlás(29) mellékletében meghatározottak szerint. ▌ A tagállamoknak lehetővé kell tenniük, hogy a nemzeti szabályozó hatóság vagy a végfelhasználói jogok tekintetében illetékes egyéb hatóság vagy legalább egy, a végfelhasználói jogok területén bizonyított szakértelemmel rendelkező független szerv ellássa az alternatív vitarendezési szerv szerepkörét. E vitarendezési feladatkör tekintetében az említett hatóságok számára nem adható utasítás. Mivel sok tagállam már a fogyasztóktól eltérő olyan végfelhasználók számára is létrehozott jogvitarendezési eljárásokat, akikre nem vonatkozik a 2013/11/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(30), észszerű fenntartani az ágazatspecifikus jogvitarendezési eljárásokat mind a fogyasztók, mind pedig – amennyiben a tagállamok az eljárások hatályát kiterjesztik rájuk – más végfelhasználók, különösen a mikro- és a kisvállalkozások számára. A peren kívüli vitarendezéssel összefüggésben a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy fenntartsák a 2013/11/EU irányelv rendelkezésein túlmenő, magasabb szintű fogyasztóvédelmet biztosító meglévő szabályaikat, vagy ilyen új szabályokat vezessenek be.

(69)  Ha ugyanazon tagállamban működő vállalkozások között az ezen irányelv hatálya alá tartozó tárgyban jogvita merül fel, pl. a hozzáférési és összekapcsolási kötelezettséggel vagy a végfelhasználói névjegyzékek átadásának módjával kapcsolatban, azon sértett fél számára, amelyik jóhiszeműen tárgyalt, de nem ért el megállapodást, lehetővé kell tenni, hogy a jogvita megoldása végett a nemzeti szabályozó hatósághoz fordulhasson. A nemzeti szabályozó hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy a felekre kötelező döntést hozzanak a vitában. A nemzeti szabályozó hatóságnak a valamely tagállamban elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetői vagy az elektronikus hírközlési szolgáltatást nyújtók, illetve a kapcsolódó eszközök üzemeltetői közötti jogvita megoldásában történő közreműködése során az ezen irányelv alapján fennálló kötelezettségeknek való megfelelés biztosítására kell törekedni.

(70)  Az uniós illetve a nemzeti jog alapján biztosított jogorvoslati jogokon kívül szükség van egy, a jogvitában érintett bármelyik fél kérelmére megindítható egyszerű eljárásra az olyan határokon átnyúló jogviták megoldására, amelyek olyan vállalkozások között merülnek fel, amelyek több tagállamban is biztosítanak vagy jogosultak biztosítani elektronikus hírközlő hálózatokat vagy elektronikus hírközlési szolgáltatásokat.

(71)  A BEREC fontos feladatai közé tartozik, hogy a határokon átnyúló jogvitákkal kapcsolatban adott esetben véleményeket bocsásson ki. Ilyen esetekben a nemzeti szabályozó hatóságoknak az egyes vállalkozásokra vonatkozó kötelezettségek kiszabására, illetve a jogviták egyéb módon történő megoldására irányuló intézkedéseik meghozatalakor teljes mértékben figyelembe kell venniük a BEREC véleményét.

(72)  Ha a tagállamok nem egyeztetnek egymással a saját területükön belüli rádióspektrum-használat megszervezése tekintetében, akkor – ha nem kerül sor a kétoldalú tagállamközi tárgyalás útján való rendezésre – olyan jelentős, zavarás okozta problémák keletkezhetnek, amelyek komolyan befolyásolhatják a digitális egységes piac fejlődését. A tagállamoknak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük az egymás közötti, határokon átnyúló káros zavarások elkerülése érdekében. A határokon átnyúló koordináció elősegítésének feladatával a 2002/622/EK bizottsági határozattal(31) létrehozott, rádiófrekvencia-politikával foglalkozó csoportot (RSPG) célszerű megbízni, valamint e csoportnak célszerű ellátnia a tagállamok közötti, határokon átnyúló jogviták rendezésére kijelölt fórum szerepét. Az RSPG által javasolt megoldásra támaszkodva egyes helyzetekben végrehajtási intézkedés szükséges a határokon átnyúló zavarások végleges megszüntetése céljából, illetve annak érdekében, hogy végre lehessen hajtani olyan, az uniós jog szerinti koordinált megoldást, amelyben két vagy több tagállam kétoldalú tárgyalások keretében megállapodott. A tagállamok és az Unióval szomszédos országok közötti koordináció hiánya szintén jelentős zavarási problémákat eredményezhet. A tagállamoknak meg kell tenniük a megfelelő lépéseket az Unióval határos országok viszonylatában felmerülő, határokon átnyúló káros zavarások elkerülése érdekében, és e célból együtt kell működniük egymással. A harmadik országokból kiinduló, határokon átnyúló káros zavarások által érintett tagállamok kérésére az Uniónak teljes körű támogatást kell nyújtania, ezen tagállamok számára.

(73)  A rádiófrekvencia-politikával foglalkozó csoport (RSPG) egy olyan magas szintű bizottsági tanácsadó csoport, amely a 2002/622/EK határozattal jött létre abból a célból, hogy hozzájáruljon a belső piac fejlesztéséhez, és segítse az uniós rádióspektrum-politika kidolgozását, figyelembe véve különböző gazdasági, politikai, kulturális, stratégiai, egészségügyi és szociális szempontokat, valamint technikai paramétereket. A csoportot a stratégiai rádióspektrum-politikáért átfogó szakpolitikai felelősséggel rendelkező testületek vezetőinek kell alkotniuk. A csoport feladata, hogy segítséget nyújtson és tanácsot adjon a Bizottságnak a rádióspektrum-politikával kapcsolatban. Mindez várhatóan tovább növeli a rádióspektrum-politika láthatóságát a többi uniós szakpolitikai területen, és biztosítja az ágazatok közötti egységességét mind uniós, mind nemzeti szinten. A csoport feladata továbbá, hogy kérésre az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is tanácsot adjon. Az RSPG továbbá fórumot biztosít a tagállamok számára a rádióspektrummal kapcsolatos, ezen irányelv szerinti kötelezettségeik végrehajtásának koordinálásához, és fontos szerepet játszik olyan, a belső piac szempontjából alapvető jelentőséggel bíró területeken, mint a határokon átnyúló koordináció vagy a szabványosítás. Műszaki vagy szakértői munkacsoportok is felállíthatók, hogy segítsék a plenáris üléseken zajló egyeztetéseket, amelyek során a tagállamok és a Bizottság magas rangú képviselői kialakítják a szakpolitikai kereteket.

A Bizottság jelezte, hogy ezen irányelv hatálybelépését követő hat hónapon belül módosítani kívánja a 2002/622/EK határozatot, hogy abban szerepeljenek az ezen irányelv által az RSPG-re ruházott új feladatok.

(74)  Az illetékes hatóságoknak az általános felhatalmazásra, illetve a használati jogokra vonatkozó feltételeket figyelemmel kell kísérniük és teljesülésüket biztosítaniuk kell, és ezen belül biztosítaniuk kell az eredményes és hatékony rádióspektrum-használatot, valamint a lefedettséggel és a szolgáltatásminőséggel kapcsolatos követelmények teljesülését, és ennek érdekében e feltételek megsértése esetén hatékony közigazgatási szankciókat kell kiszabniuk, beleértve a pénzbírságot, az eltiltást és a használati jogok visszavonását. A vállalkozásoknak a lehető legpontosabb és legteljesebb információkat kell biztosítaniuk az illetékes hatóságok részére, hogy azok elvégezhessék felügyelettel kapcsolatos feladataikat ▌.

(75)  Az általános felhatalmazásokhoz és az egyedi használati jogokhoz fűzött feltételek körének olyannak kell lennie, amely az uniós és a nemzeti jog szerinti követelmények és kötelezettségek teljesítéséhez kifejezetten szükséges.

(76)  Az illetékes szabályozó hatóság határozata által érintett valamennyi fél számára biztosítani kell a jogot arra, hogy olyan szervezethez forduljon jogorvoslatért, amely független az érintett felektől, és védve van az eléje kerülő kérdések független elbírálásának veszélyeztetésére alkalmas külső beavatkozással vagy politikai nyomással szemben. Ez a szervezet lehet bíróság. Ezen túlmenően biztosítani kell, hogy minden olyan vállalkozás, amely úgy véli, hogy létesítménytelepítési jog megadása iránti kérelmét nem az ebben az irányelvben meghatározott alapelvekkel összhangban kezelték, jogosult legyen az ilyen határozatok ellen jogorvoslattal élni. Ez a jogorvoslati eljárás nem sértheti a nemzeti igazságszolgáltatási rendszereken belüli hatáskörmegosztást és a jogi, illetve természetes személyek nemzeti jog szerinti jogait. A tagállamoknak minden esetben biztosítaniuk kell az ilyen határozatok tényleges bírósági felülvizsgálatához való jogot.

(77)  A piaci szereplők jogbiztonságának szavatolása céljából a jogorvoslati szerveknek hatékonyan kell teljesíteniük feladataikat. Különösen el kell kerülni a jogorvoslati eljárás indokolatlan hosszúra nyúlását. Az illetékes hatóság határozatának hatályát felfüggesztő ideiglenes intézkedések csak sürgős esetekben, az intézkedést kérő félnek okozott súlyos, helyrehozhatatlan kár megelőzése érdekében hozhatók, valamint ha az érdekek egyensúlyban tartása ezt megkívánja.

(78)  A jogorvoslati szervek igen különböző módon élnek a nemzeti szabályozó vagy egyéb illetékes hatóságok határozatait felfüggesztő ideiglenes intézkedések alkalmazásának lehetőségével. A következetesség növelése érdekében közös, a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban lévő normákat kell követni. A jogorvoslati szerveknek is jogot kell biztosítani arra, hogy a BEREC által közzétett rendelkezésre álló információt igényelhessék. Mivel a jogorvoslathoz való jog nagyon fontos a keretszabályozás egészének működése szempontjából, valamennyi tagállamban mechanizmust kell létrehozni a jogorvoslatokra és az illetékes hatóságok határozatait felfüggesztő határozatokra vonatkozó információk összegyűjtésére és a Bizottságnak, valamint a BEREC-nek történő jelentésére. A mechanizmusnak biztosítania kell, hogy a Bizottság vagy a BEREC adatbázis létrehozása céljából megkapja a tagállamoktól a határozatok és ítéletek szövegét.

(79)  A polgárok és az érdekelt felek érdekében, valamint abból a célból, hogy az érintett felek kifejthessék véleményüket, az elektronikus hírközlés belső piacát megszilárdító uniós mechanizmus alkalmazása során növelni kell az átláthatóságot, többek között annak előírása által, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok a Bizottságnak, a BEREC-nek és a többi tagállam szabályozó hatóságának küldött értesítéssel egyidejűleg közzétegyenek minden intézkedéstervezetet. Minden ilyen intézkedéstervezetet indokolással és részletes elemzéssel kell ellátni.

(80)  A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy a lehető legteljesebb mértékben figyelembe véve a BEREC véleményét, rendelkezhessen arról, hogy a nemzeti szabályozó hatóság vonja vissza intézkedéstervezetét abban az esetben, ha az intézkedés az érintett belső piacok meghatározásával vagy a jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozások kijelölésével kapcsolatos, és a szóban forgó határozat akadályt jelentene a belső piac számára vagy összeegyeztethetetlen lenne az uniós joggal, és különösen a nemzeti szabályozó hatóságok által követendő ágazatpolitikai célkitűzésekkel. Ez az eljárás nem sérti az (EU) 2015/1535 irányelvben előírt értesítési eljárást és a Bizottságnak az uniós jog megsértése tekintetében az EUMSZ szerint fennálló előjogait.

(81)  Az érdekelt felekkel tartott nemzeti konzultációt az uniós szintű konzultáció előtt kell megtartani az elektronikus hírközlés belső piaca megszilárdításának céljából és a korrekciós intézkedések következetes alkalmazására vonatkozó eljárásnak megfelelően annak érdekében, hogy az uniós szintű konzultáció során megjelenhessen az érdekeltek álláspontja. Ezzel elkerülhető lenne egy második uniós szintű konzultáció szükségessége abban az esetben, ha a tervezett intézkedés a nemzeti konzultáció eredményeként módosul.

(82)  Fontos, hogy a keretszabályozás végrehajtása kellő időben történjen. Ha a Bizottság olyan határozatot hozott, amelyben valamelyik nemzeti szabályozó hatóságot egy tervezett intézkedés visszavonására kötelezte, a nemzeti szabályozó hatóságnak vissza kell vonnia intézkedéstervezetét vagy be kell nyújtania a Bizottságnak az átdolgozott intézkedést. Annak érdekében, hogy a piaci szereplők tájékoztatást kapjanak a piac-felülvizsgálat időtartamával, továbbá a jogbiztonság növelése érdekében az átdolgozott intézkedés Bizottságnak történő bejelentésére határidőt kell megállapítani.

(83)  Az uniós mechanizmus, amelynek révén a Bizottság megkövetelheti, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok a szabályozni kívánt piacok meghatározásával és a jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozások megállapításával kapcsolatban tervezett intézkedésüket visszavonják, nagymértékben hozzájárult az egységes szemléletmód kialakításához azon körülmények azonosításában, amelyek fennállása esetén előzetes szabályozás alkalmazható, illetve amelyek esetén a vállalkozások e szabályozás hatálya alá tartoznak. A 2002/21/EK irányelv 7. és 7a. cikkében előírt eljárások kapcsán szerzett tapasztalatok szerint a korrekciós intézkedések nemzeti szabályozó hatóságok általi alkalmazásában – hasonló piaci feltételek fennállása esetén is – meglévő következetlenségek alááshatják az elektronikus hírközlés belső piacát. A Bizottságnak és a BEREC-nek – illetékességi körükön belül – ennélfogva részt kell venniük a nemzeti szabályozó hatóságok által javasolt intézkedéstervezetekre vonatkozó jogorvoslatok alkalmazásában kialakított magasabb szintű következetesség biztosításában. Továbbá a kötelezettségeknek az első koncentrációs vagy elosztási ponton túl történő kiterjesztéséhez kapcsolódó, vállalkozásokra vonatkozó intézkedéstervezetek tekintetében - függetlenül attól, hogy az említett vállalkozások jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásokként azonosították-e -, amennyiben megkettőzést nehezítő olyan, jelentős mértékű és állandó, fizikai vagy gazdasági akadályok kezelése szükséges vagy a kiemelkedően magas kapacítású hálózati elemek szabályozásához kapcsolódó intézkedéstervezetek tekintetében, abban az esetben, ha a BEREC is osztja a Bizottság aggályait, a Bizottságnak jogosultnak kell lennie arra, hogy a nemzeti szabályozó hatóságoktól kérje az intézkedéstervezetek visszavonását. A Bizottságnak a határozat vagy az ajánlás meghozatalát megelőzően konzultálnia kell a BEREC-kel a nemzeti szabályozó hatóságok piacelemzéssel kapcsolatos szakértelmének hasznosítása érdekében.

(84)  Mivel az uniós szintű konzultációs mechanizmus rövid határidőket tartalmaz, ezért a Bizottságot fel kell hatalmazni ajánlások vagy iránymutatások elfogadására a Bizottság és a nemzeti szabályozó hatóságok közötti információcsere eljárásainak egyszerűsítése céljából, például a stabil piacokra vonatkozóan vagy azon esetek tekintetében, amikor egy korábban bejelentett intézkedés csak kisebb mértékben módosítandó. A Bizottságot fel kell hatalmazni továbbá arra, hogy bizonyos esetekben az eljárások egyszerűsítése céljából lehetővé tegyék az értesítési eljárás alóli mentesítést.

(85)  A nemzeti szabályozó hatóságok számára elő kell írni az egymással, a BEREC testülettel és a Bizottsággal folytatandó átlátható együttműködést, hogy ezen irányelv következetes alkalmazása minden tagállamban biztosított legyen.

(86)  Annak érdekében, hogy a keretszabályozás valóban hozzájárulhasson a belső piac kialakításához és kiteljesítéséhez, a nemzeti szabályozó hatóságok mérlegelési szabadságát össze kell egyeztetni a koherens szabályozási gyakorlat kialakításának és a keretszabályozás következetes alkalmazásának igényével. Ezért kívánatos, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok támogassák a Bizottság és a BEREC belső piaccal összefüggő tevékenységét.

(87)  Azok az intézkedések, amelyek a tagállamok közötti kereskedelmet érinthetik, olyan intézkedések, amelyek közvetlen vagy közvetett, tényleges vagy potenciális hatást gyakorolhatnak a tagállamok közötti kereskedelem szerkezetére oly módon, amely a belső piac akadályát képezheti. Ezek közé olyan intézkedések tartoznak, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a más tagállambeli vállalkozásokra vagy felhasználókra ezek között szerepelnek: olyan intézkedések, amelyek a más tagállamok felhasználói által fizetendő árakat érintik; olyan intézkedések, amelyek egy másik tagállamban letelepedett vállalkozás elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtására való képességét érintik, és különösen olyan intézkedések, amelyek a tagországok közötti szolgáltatásnyújtás képességét érintik; valamint olyan intézkedések, amelyek a piaci szerkezetet vagy a piacra jutást érintik és más tagállamok vállalkozásaira nézve következményekkel járnak.

(88)  Összehangoltabban lehetne meghatározni, illetve alkalmazni a kiválasztási eljárások azon elemeit és a rádióspektrum-használati joghoz fűzött azon feltételeket, amelyek jelentős hatással vannak a piaci feltételekre és a versenyre, így például a piacra való belépésre és a terjeszkedésre ▌, amennyiben létezne egy olyan koordinációs mechanizmus, melynek keretében az RSPG a nemzeti szabályozó hatóság vagy egyéb illetékes hatóság kérésére – illetve kivételes esetben saját kezdeményezés alapján – a bevált gyakorlatról való egyeztetés céljából szakértői értékelési fórumot hívna össze az intézkedéstervezetek vizsgálata céljából, mielőtt adott tagállam megadná a megfelelő használati jogokat. A szakértői értékelési fórum az egymástól tanulás eszközeként szolgál. A szakértői értékelési fórum célja, hogy hozzájáruljon a bevált gyakorlatok tagállamok közötti hatékonyabb cseréjéhez, és növelje a versenyeztetési vagy összehasonlító kiválasztási eljárások átláthatóságát. A szakértői értékelési folyamat nem kezelendő a nemzeti engedélyezési eljárások hivatalos feltételeként. Az egyeztetéshez a szakértői értékelési fórumot összehívó nemzeti szabályozó hatóság vagy egyéb illetékes hatóság által nyújtott tájékoztatást kell alapul venni, amelynek egy szélesebb körű nemzeti szintű intézkedés alegységét képező intézkedésre kell vonatkoznia; a szélesebb nemzeti szintű intézkedés vonatkozhat a használati jogok megadására, kereskedelmére és haszonbérbe adására, időtartamára, megújítására vagy módosítására. Ezért a nemzeti szabályozó hatóság vagy egyébilletékes hatóság a rádióspektrum-használati jogok korlátozására irányuló adott kiválasztási eljáráshoz kapcsolódó olyan egyéb intézkedéstervezetekről – vagy azok különböző aspektusairól – is információval szolgálhat, amelyek nem képezik részét a szakértői értékelési mechanizmusnak. Az adminisztratív terhek csökkentése érdekében a nemzeti szabályozó hatóság vagy egyéb illetékes hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy ezeket az információkat benyújthassák egységes jelentéstételi formátumban – ha rendelkezésre áll ilyen – az RSPG-tagoknak való továbbítás céljából.

(89)  Amennyiben a rádióspektrum adott vállalkozások részére történő harmonizált kijelöléséről uniós szinten született megállapodás, a tagállamoknak a nemzeti frekvencia-felosztási tervben szereplő rádióspektrum használatára vonatkozó jogok megadása során szigorúan alkalmazniuk kell az ilyen megállapodásokat.

(90)  Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy azokban az esetekben, amikor rádiófrekvenciák használata várhatóan több országot is érint, megfontolhassák annak lehetőségét, hogy a használati jogok megadásakor közös felhatalmazási eljárást alkalmaznak.

(91)  Valamennyi, ezen irányelv harmonizált alkalmazását biztosító bizottsági határozatnak a szabályozási alapelvekre, megközelítésekre és módszertanra kell korlátozódnia. A kétségek elkerülése érdekében nem rendelkezhet olyan részletekről, amelyeknek rendszerint a nemzeti körülményeket kell tükrözniük, és nem tilthatja meg az olyan alternatív megközelítéseket, amelyektől jogosan várható, hogy egyenértékű hatással járnak. Az ilyen határozatnak arányosnak kell lennie, és nem befolyásolhatja a nemzeti szabályozó vagy egyéb illetékes hatóságoknak a belső piac számára akadályt nem jelentő döntéseit.

(92)  Az Unió és a tagállamok a szabványokkal, valamint a távközlő hálózatok és távközlési szolgáltatások keretszabályozásával kapcsolatban kötelezettségvállalásokat tettek a Kereskedelmi Világszervezetben.

(93)  A szabványosításnak elsősorban piacvezérelt folyamatnak kell maradnia. Azonban még mindig lehetnek olyan helyzetek, amikor az belső piacon belül az interoperabilitásnak és a felhasználók választási szabadságának a javítása, továbbá az összekapcsolhatóságnak az ösztönzése érdekében helyénvaló megkövetelni a meghatározott uniós szintű szabványoknak való megfelelést. Nemzeti szinten a tagállamokra az (EU) 2015/1535 irányelv vonatkozik. Az ezen irányelv szerinti szabványosítási eljárások nem sértik a 2014/30/EU(32), a 2014/35/EU(33), valamint a 2014/53/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet.

(94)  Azon szolgáltatók számára, amelyek nyilvános elektronikus hírközlő hálózatokat üzemeltetnek vagy nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtanak vagy mindkettőt biztosítanak, elő kell írni, hogy tegyenek intézkedéseket a hálózatok és a szolgáltatások biztonságának garantálására, valamint a biztonsági események hatásának megelőzésére, illetve minimalizálására. Az ezen intézkedések által a hálózatok és a szolgáltatások tekintetében biztosított biztonsági szintnek – figyelembe véve az ezen intézkedések területén elért legújabb eredményeket – meg kell felelnie a kockázat mindenkori mértékének. A biztonsági intézkedéseknek legalább az alábbi tényezők összes releváns szempontját figyelembe kell venniük: a hálózatok és a berendezések biztonsága tekintetében: fizikai és környezeti biztonság, az ellátás biztonsága, a hálózatokhoz való hozzáférés szabályozása és a hálózatok integritása; a biztonsági események kezelése tekintetében: kezelési eljárások, a biztonsági események észlelésének képessége, az azokról való jelentéstétel és kommunikáció; az üzletmenetfolytonosság-menedzsment tekintetében: a szolgáltatás folytonosságát szolgáló stratégiai terv és vészhelyzeti tervek, katasztrófaelhárítási képességek; a monitoring, az audit és a tesztelés tekintetében pedig: a nyomon követésre és a naplózásra vonatkozó előírások, a vészhelyzeti tervek gyakorlása, a hálózat és a szolgáltatások tesztelése, biztonsági értékelések és a megfelelés nyomon követése; valamint a nemzetközi szabványoknak való megfelelés.

(95)  A számfüggetlen személyközi hírközlési szolgáltatások egyre nagyobb jelentőségére tekintettel gondoskodni kell arról, hogy – sajátos jellegüket és gazdasági fontosságukat szem előtt tartva – ezekre a szolgáltatásokra is megfelelő biztonsági követelmények vonatkozzanak. Az ilyen szolgáltatások nyújtóinak is tehát a ▌kapcsolódó kockázatoknak megfelelő biztonsági szintet kell biztosítaniuk. Tekintettel arra, hogy a számfüggetlen személyközi hírközlési szolgáltatások nyújtói általában nem gyakorolnak tényleges ellenőrzést a hálózaton történő jelátvitel felett, az ilyen szolgáltatások esetében a fennálló kockázati szint bizonyos tekintetben alacsonyabb, mint a hagyományos elektronikus hírközlési szolgáltatások esetében. Ezért azokban az esetekben, amikor a fennálló kockázatok konkrét értékelése ezt indokolja, a számfüggetlen személyközi hírközlési szolgáltatásokra vonatkozóan a szolgáltatók által foganatosított intézkedések lehetnek kevésbé szigorúak. ▌Értelemszerűen ugyanezt a megközelítést kell alkalmazni az olyan személyközi hírközlési szolgáltatásokra, amelyekhez számhasználat kapcsolódik, és amelyek esetében a szolgáltató nem gyakorol tényleges ellenőrzést a hálózaton történő jelátvitel felett.

(96)  A nyilvános elektronikus hírközlő hálózatokat üzemeltető és a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatóknak tájékoztatniuk kell a felhasználókat a kiemelt, illetve jelentős biztonsági fenyegetésekről, és azokról az intézkedésekről, amelyeket a kommunikáció biztonságának védelme érdekében – például különleges szoftvertípusok vagy titkosítási technológiák alkalmazásával – megtehetnek. A felhasználók ilyen fenyegetésekről való tájékoztatásának követelménye nem mentesítheti a szolgáltatót az alól a kötelezettség alól, hogy saját költségére megtegye a felmerülő biztonsági fenyegetések orvoslásához és a szolgáltatás normál biztonsági szintjének visszaállításához szükséges megfelelő és azonnali intézkedéseket. A felhasználóknak a biztonsági fenyegetésekre vonatkozó ezen tájékoztatást díjmentesen kell biztosítani.

(97)  A hálózatok és a szolgáltatások biztonságának megóvása érdekében, valamint a tagállamok arra vonatkozó hatáskörének sérelme nélkül, hogy gondoskodjanak alapvető biztonsági érdekeik és a közbiztonság védelméről, továbbá a bűncselekmények nyomozásának, felderítésének és a vádeljárás alá vonásának lehetővé tétele érdekében elő kell mozdítani például a titkosítás – adott esetben a végponttól végpontig terjedő titkosítás – használatát, valamint a titkosítást szükség esetén az alapértelmezett és beépített biztonság és adatvédelem elveivel összhangban kötelezővé kell tenni.

(98)  Az illetékes hatóságoknak gondoskodniuk kell a nyilvános elektronikus hírközlő hálózatok integritásának és rendelkezésre állásának fenntartásáról. Az Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökségnek (a továbbiakban: ENISA) – többek között szakértői tevékenységgel és tanácsadással, valamint a bevált gyakorlatok cseréjének elősegítésével – hozzá kell járulnia az elektronikus hírközlés biztonságának fokozásához. Az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell a feladataik ellátásához szükséges eszközökkel, beleértve a hálózatok és a szolgáltatások biztonsági szintjének meghatározásához szükséges információhoz való hozzájutásra vonatkozó jogosultságot is. A hatóságoknak továbbá rendelkezniük kell a hálózatok vagy a szolgáltatások működésére nézve jelentős hatással járó, valós biztonsági eseményekkel kapcsolatos, átfogó és megbízható adatokhoz való hozzájutásra vonatkozó jogosultsággal is. A hatóságokat szükség esetén az (EU) 2016/1148 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(34) létrehozott, számítógép-biztonsági eseményekre reagáló csoportoknak (CSIRT-eknek) kell segíteniük. A számítógép-biztonsági eseményekre reagáló csoportok felkérhetők például arra, hogy az illetékes hatóságokat tájékoztassák a nyilvános elektronikus hírközlő hálózatokat és a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatásokat érintő kockázatokról és biztonsági eseményekről, és javasoljanak módszereket azok kezelésére.

(99)  Ha az elektronikus hírközlés biztosítása olyan közjavakra támaszkodik, amelyek használata egyéni jóváhagyás alá esik, lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a jóváhagyás kiadásáért felelős hatóságot felhatalmazzzák arra, hogy – az ezen irányelvben előirányzott eljárásokkal összhangban – az ilyen közjavak optimális felhasználásának biztosítása érdekében díjakat vessenek ki ▌. A Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a tagállamok az ezen irányelvben meghatározottakon túlmenően semmilyen más díjat nem szabhatnak ki a hálózatok üzemeltetéséért és az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásáért. Ezzel összefüggésben a tagállamoknak a szóban forgó díjak kiszabása tekintetében egységes megközelítést kell alkalmazniuk annak érdekében, hogy az általános felhatalmazási eljárás vagy az egyedi használati jogok kapcsán ne rójanak indokolatlan pénzügyi terhet az elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetőire és az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtóira.

(100)  Az erőforrások optimális felhasználása érdekében a díjaknak tükrözniük kell az érintett piac gazdasági és technikai helyzetét, valamint a piac értékét meghatározó egyéb jelentős tényezőket. Ugyanakkor a díjakat úgy kell megszabni, hogy az biztosítsa a rádióspektrum hatékony kijelölését és használatát. Ez az irányelv nem sérti a használati jogra és az eszközkiépítési jogokra vonatkozó díjak felhasználási célját. Lehetővé kell tenni, hogy az ilyen díjak felhasználhatók legyenek például a nemzeti szabályozó hatóságok és más illetékes hatóságok olyan tevékenységeinek finanszírozására, amelyek igazgatási díjakkal nem fedezhetők. Ha a versenyeztetési vagy összehasonlító kiválasztási eljárások esetében a rádióspektrum-használati jogra vonatkozó díj – teljes egészében vagy részben – egyszeri összegből áll, a fizetési szabályoknak biztosítaniuk kell, hogy az ilyen díj a gyakorlatban ne vezessen olyan feltételek alapján történő kiválasztáshoz, amelyek nem függnek össze a rádióspektrum legelőnyösebb felhasználásának céljával. Lehetővé kell tenni, hogy a Bizottság rendszeresen közzétegyen a rádióspektrum kijelölésére, a számozási erőforrások kijelölésére, illetve a szolgalmi jogok megadására vonatkozó legjobb gyakorlatról szóló teljesítményfelmérő tanulmányokat és egyéb szükségesnek ítélt iránymutatásokat.

(101)  A vállalkozásokra kivetett, rádióspektrum-használati jogokhoz kapcsolódó díjak befolyásolhatják a gazdasági szereplők döntését a szóban forgó jogok kérelmezéséről és a rádióspektrum-erőforrások igénybevételéről. Az optimális rádióspektrum-kihasználás érdekében a tagállamoknak ezért úgy kell tartalékárakat megállapítaniuk, hogy az az említett jogok hatékony kiosztását eredményezze, függetlenül az alkalmazott kiválasztási eljárás típusától. A tagállamok figyelembe vehetik azokat a lehetséges költségeket is, amelyek a szakpolitikai célkitűzések érvényesítése céljából szabott engedélyezési feltételek teljesítéséhez kapcsolódnak ▌. Ilyenkor az érintett piac versenyhelyzetét és ennek keretében az erőforrások alternatív felhasználási lehetőségeit is szem előtt kell tartani.

(102)  A rádióspektrum-források optimális használata a megfelelő hálózatok és az azokhoz kapcsolódó eszközök rendelkezésre állásától függ. Ezzel összefüggésben a tagállamoknak törekedniük kell annak biztosítására, hogy amennyiben a nemzeti szabályozó vagy egyéb illetékes hatóságok rádióspektrum-használati vagy létesítménytelepítési jogokhoz kapcsolódó díjakat alkalmaznak, figyelembe vegyék, hogy a források lehető leghatékonyabb kiaknázása érdekében biztosítani kell a folyamatos infrastruktúra-fejlesztést. A tagállamoknak törekedniük kell annak biztosítására, hogy a rádióspektrum-használati jogokhoz kapcsolódó díjak tekintetében a lehető legteljesebb mértékben olyan fizetési feltételeket alkalmazzanak, amelyek a fizetést az adott forrás tényleges rendelkezésre állásától teszik függővé, így támogatva az infrastruktúra-fejlesztés előmozdításához szükséges beruházásokat és a kapcsolódó szolgáltatások nyújtását. E fizetési feltételeket a rádióspektrum-használati jogok megadására irányuló eljárás megnyitása előtt, objektív, átlátható, arányos és megkülönböztetésmentes módon kell meghatározni.

(103)  Biztosítani kell, hogy a létesítmények telepítésére vonatkozó jog megadására gyors, megkülönböztetéstől mentes és átlátható eljárások álljanak rendelkezésre a tisztességes és hatékony verseny feltételeinek biztosítása érdekében. Ez az irányelv nem sérti azokat a nemzeti rendelkezéseket, amelyek az ingatlan kisajátítását vagy használatát, a tulajdonosi jogok szokásos gyakorlását és a közterület szokásos használatát szabályozzák, továbbá nem sérti a tulajdoni rendre irányadó tagállami szabályokra vonatkozó semlegesség elvét.

(104)  Az elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetői és az elektronikus hírközlési szolgáltatók részére kiadott, a köz- vagy a magántulajdonban lévő ingatlanok igénybevételére feljogosító engedélyek alapvető tényezőt képeznek az elektronikus hírközlő hálózatok, illetve az új hálózati elemek létesítése szempontjából. A szolgalmi jogok engedélyezésére vonatkozó eljárások feleslegesen bonyolult és hosszadalmas volta jelentősen akadályozza a verseny kialakulását. Ennek megfelelően egyszerűsíteni kell azt az eljárást, amelynek révén az engedéllyel rendelkező vállalkozások szolgalmi jogokhoz jutnak. Az illetékes hatóságoknak koordinálniuk kell a szolgalmi jogok megszerzését, lehetővé téve ezáltal a vonatkozó információk saját honlapjukon való hozzáférhetővé tételét.

(105)  Annak érdekében, hogy a piacra való belépés vagy az új hálózatok kiépítése méltányos, hatékony és környezettudatos módon, a jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosított vállalkozásokat az általuk üzemeltetett elektronikus hírközlő hálózatokhoz való hozzáférés biztosítása tekintetében terhelő kötelezettségektől függetlenül legyen lehetséges, meg kell erősíteni a tagállamok jogait a szolgalmi jogok birtokosaival szemben. A létesítmények megosztásának fokozása csökkentheti az elektronikus hírközlő infrastruktúra kiépítése kapcsán jelentkező környezeti költséget, jól szolgálja a közegészséget és a közbiztonságot, továbbá segíti a település- és területrendezési célok megvalósítását. Az illetékes hatóságokat fel kell jogosítani annak megkövetelésére, hogy a köztulajdonban vagy magántulajdonban lévő ingatlanon, ingatlan felett vagy ingatlan alatt létesítmények telepítésére jogosult vállalkozások – olyan konkrét területeken, amelyeken az említett közérdekek indokolják a megosztást – megosszák az ilyen létesítményt vagy ingatlant – ideértve a fizikai helymegosztást is – egy megfelelő ideig tartó olyan nyilvános konzultációt követően, amelynek keretében minden érdekeltnek megadták a lehetőséget nézetei kifejtésére. Ez olyan esetekben lehet szükséges, amikor az altalaj túlterhelt, vagy természeti akadályon kell áthaladni. Az illetékes hatóságoknak jogosultsággal kell rendelkezniük különösen annak előírására, hogy – környezetvédelmi okból vagy egyéb közérdekből kifolyólag – a hálózati elemeket és a kapcsolódó eszközöket, például az alépítményeket, a kábelcsatornákat, a tartóoszlopokat, az ellenőrzőaknákat, a szekrényeket, az antennákat, a tornyokat és egyéb támasztószerkezeteket, az épületeket vagy az épületek kábelbevezetését megosszák, továbbá az építési munkákat jobban összehangolják. Ezzel szemben a nemzeti szabályozó hatóságok feladata kell, hogy legyen a létesítmény- vagy ingatlanmegosztással összefüggésben felmerülő költségek megosztására vonatkozó szabályok megállapítása annak érdekében, hogy az érintett vállalkozások kockázatvállalása megfelelően jutalmazva legyen. A 2014/61/EU irányelv által kiszabott kötelezettségek fényében az illetékes hatóságoknak és különösen a helyi hatóságoknak a nemzeti szabályozó hatóságokkal együttműködve megfelelő koordinációs eljárásokat kell létrehozniuk az állami építési munkák és az egyéb megfelelő, köztulajdonban lévő létesítmények vagy ingatlanok vonatkozásában, ideértve adott esetben az olyan eljárásokat, amelyek lehetővé teszik annak biztosítását, hogy az érdekelt felek információkat kapjanak a megfelelő, köztulajdonban lévő létesítményekről vagy ingatlanokról, valamint a folyamatban lévő és a tervezett közmunkákról, hogy az érdekelt feleket időben értesítsék az ilyen munkákról, továbbá hogy a megosztást a lehető legnagyobb mértékben elősegítsék.

(106)  Amennyiben a mobilszolgáltatóknak környezetvédelmi okokból tornyokon vagy antennatartókon osztozniuk kell, az ilyen kötelező közös használat közegészségügyi okokból az egyes üzemeltetők számára engedélyezett maximális sugárzási teljesítményszint csökkentéséhez vezethet, ez viszont szükségessé teheti, hogy a szolgáltatók – az országos lefedettség biztosítása érdekében – több adóállomást telepítsenek. Az illetékes hatóságoknak törekedniük kell a szóban forgó környezetvédelmi és közegészségügyi megfontolások összeegyeztetésére, figyelembe véve az 1999/519/EK tanácsi ajánlásban(35) szereplő elővigyázatossági megközelítést is.

(107)  A rádióspektrum a jelentős társadalmi és piaci értékkel bíró, szűkösen rendelkezésre álló közjavak közé tartozik. A rádiótávközlés-alapú elektronikus hírközlési szolgáltatások alapvető eleme, és amennyiben ilyen szolgáltatásokhoz kapcsolódik, azt a nemzeti szabályozó hatóságoknak vagy egyéb illetékes hatóságoknak a tevékenységüket szabályozó összehangolt célok és elvek szerint, valamint tárgyilagos, átlátható és megkülönböztetéstől mentes kritériumok szerint, hatékonyan kell kiosztaniuk és kijelölniük, figyelembe véve a rádióspektrum- használatával összefüggő demokratikus, társadalmi, nyelvi és kulturális érdekeket ▌. A 676/2002/EU határozat megteremti a rádióspektrum harmonizálásának keretszabályozását.

(108)  Az Unió rádióspektrum-politikával kapcsolatos tevékenységei nem sérthetik az uniós vagy nemzeti szinten az uniós joggal összhangban a közérdekű célok elérése érdekében, különösen nyilvános kormányzati és védelmi hálózatokkal, a tartalomszabályozással és az audiovizuális és médiapolitikával kapcsolatban hozott intézkedéseket, valamint a tagállamok saját rádióspektrumuk közrend, közbiztonság és védelem céljából való megszervezésére és felhasználására vonatkozó jogát. ▌

(109)  A széles körű összekapcsolhatóság biztosítása valamennyi tagállamban alapvető fontosságú a gazdasági és társadalmi fejlődéshez, a közéletben való részvételhez és a társadalmi és területi kohézióhoz. Azzal párhuzamosan, hogy az összekapcsolhatóság és az elektronikus hírközlés használata fokozatosan az európai társadalom és jólét lényegi elemévé válik, a tagállamoknak törekedniük kell az egész Unióban a vezeték nélküli, széles sávú lefedettség biztosítására. Ilyen lefedettséghez arra van szükség, hogy a tagállamok megfelelő lefedettségi követelményeket határozzanak meg; e követelményeknek az egyes területekhez kell igazodniuk és csak arányos mértékű terhet szabad jelenteniük annak érdekében, hogy ne gátolják a szolgáltatókat a kiépítésben. Tekintettel arra a fontos szerepre, amelyet az egyes rendszerek – például a rádiós helyi hálózatok (RLAN-ok) – játszanak a nagy sebességű vezeték nélküli széles sávú szolgáltatások beltéri biztosításában, olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek annak biztosítására irányulnak, hogy az olyan sávokban is elegendő mennyiségű spektrum álljon rendelkezésre, amelyek különösen értékes eszköznek minősülnek – különösen beltéren – az általános lefedettséget biztosító vezeték nélküli hálózatok költséghatékony telepítése szempontjából. Ezen felül az Unión belüli jó minőségű, földfelszíni vezeték nélküli lefedettség megteremtésére irányuló, az üzemeltetői engedélykötelezettségekkel kapcsolatos bevált nemzeti gyakorlatokra épülő egységes és összehangolt intézkedésekkel kell törekedni a többéves rádióspektrum-politikai program azon célkitűzésének elérésére, hogy 2020-ra valamennyi uniós polgár bel- és kültéren egyaránt a lehető legnagyobb – legalább 30 Mbps – sebességű széles sávhoz férhessen hozzá, valamint hogy megvalósuljon a gigabites társadalomra vonatkozó ambiciózus elképzelés az Unióban. Ezek az intézkedések előmozdítják az innovatív digitális szolgáltatásokat, és hosszú távú társadalmi és gazdasági előnyöket biztosítanak. A megszakítatlan területi lefedettségnek és a tagállamokon belüli és a tagállamok közötti összekapcsoltságnak a lehető legnagyobb mértékűnek és megbízhatónak kell lennie az olyan, országhatárokon belüli és nemzetközi szolgáltatások és alkalmazások elősegítése érdekében, mint az „összekapcsolt” autók és az e-egészségügy. ▌

(110)  Alapvetően fontos feladat biztosítani, hogy a lakosság ne legyen kitéve a közegészséget veszélyeztető mértékű elektromágneses sugárzásnak. Az egységesebb kiépítési feltételek biztosítására való törekvés érdekében a tagállamoknak Unió-szerte következetességre kell törekedniük ebben a kérdésben, különös figyelemmel az 1999/519/EK ajánlásban szereplő elővigyázatossági megközelítésre. A tagállamoknak megfelelő esetben az (EU) 2015/1535 irányelvben ismertetett eljárást kell alkalmazniuk annak érdekében is, hogy biztosítsák az átláthatóságot az érdekelt felek számára, és lehetővé tegyék a többi tagállam és a Bizottság számára, hogy reagáljanak.

(111)  A rádióspektrum harmonizálása és koordinálása, illetve a berendezésekre vonatkozó, a szabványosításra is kiterjedő szabályozás egymást kiegészítő tevékenységek, és ezeket közös céljaik elérése érdekében az RSPG támogatásával szorosan össze kell hangolni. A CEPT részére a 676/2002/EK határozat értelmében adott megbízásokat tartalmi és időbeli szempontból is össze kell hangolni a szabványügyi szervezetekhez, például az Európai Távközlési Szabványügyi Intézethez érkező szabványosítási kérelmek útján, többek között a rádió-vevőkészülékek paraméterei tekintetében; ez várhatóan megkönnyíti a jövőbeli rendszerek bevezetését, elősegíti a rádióspektrum-megosztási lehetőségeket és biztosítja a hatékony rádióspektrum-gazdálkodást.

(112)  A harmonizált rádióspektrum iránti kereslet az Unió különböző részein eltérő. Azokban az esetekben, amikor regionális vagy nemzeti szinten nincs igény harmonizált sávra vagy valamely harmonizált sáv egy részére, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy kivételes jelleggel – például azért, hogy bizonyos használati módok tekintetében ellensúlyozzák a piaci kínálat hiányát – engedélyezzék a sáv alternatív használatát mindaddig, amíg arra igény mutatkozik, és feltéve, hogy az alternatív használat nem befolyásolja a sáv más tagállam általi harmonizált használatát, és megszűnik, amint a harmonizált használat iránti igény felmerül.

(113)  A technológia- és szolgáltatássemleges engedélyezésen keresztül – azaz annak lehetővé tételével, hogy a rádióspektrum felhasználói maguk választhatják meg az elektronikus hírközlési szolgáltatások számára rendelkezésre állónak nyilvánított, a vonatkozó nemzeti rádiófrekvencia-kiosztási tervekben az uniós jogszabályokkal összhangban meghatározott rádióspektrum-sávokban alkalmazandó legjobb technológiákat és szolgáltatásokat („technológiasemlegesség és szolgáltatássemlegesség elve”) – biztosított a rádióspektrum-gazdálkodás és a rádióspektrumhoz való hozzáférés rugalmassága. El kell érni, hogy a technológiák és a szolgáltatások közigazgatási kijelölésére csak akkor kerüljön sor, ha közérdekű célokról van szó, valamint e kijelölések egyértelműen indokoltak és felülvizsgálatuk rendszeres időközönként megtörténik.

(114)  A technológiasemlegesség elve korlátozásainak megfelelőeknek kell lenniük, és azokat a káros zavarás elkerülésének szükségessége – például emissziós maszkok és energiaszint előírásával –, a közegészségügy védelme – a lakosságot érő elektromágneses sugárzás korlátozásával – és a szolgáltatások megfelelő működésének a szolgáltatás megfelelő szintű műszaki minősége révén történő biztosítása – azonos rádióspektrum-sávban több szolgáltatás használatának nem szükségszerű kizárása mellett –, továbbá a méltányos rádióspektrum-megosztás igénye – különösen ha a rádióspektrum-használatot kizárólag általános felhatalmazás körébe tartozik–, a rádióspektrum hatékony használatának fenntartása, illetőleg az uniós joggal összhangban álló közérdekű cél megvalósítása kell, hogy indokolja.

(115)  Kívánatos, hogy a rádióspektrum felhasználói szabadon megválaszthassák azokat a szolgáltatásokat is, amelyeket a rádióspektrumban kínálni kívánnak. Másrészről lehetővé kell tenni, hogy a szükségesnek ítélt körben és az arányosság szem előtt tartásával engedélyezhetők legyenek olyan intézkedések, amelyek egyértelműen meghatározott közérdekű célból szükségesek, így például az élet biztonsága szempontjából, a társadalmi, a regionális vagy a területi kohézió elősegítéshez vagy a rádióspektrum elégtelen kihasználásának elkerüléséhez szükségesek. Az említett céloknak magukban kell foglalniuk – az uniós joggal összhangban a tagállamok által meghatározott – kulturális és a nyelvi sokszínűség, valamint a médiapluralizmus előmozdítását. Az életbiztonság védelmét vagy kivételesen más, a tagállamok által az uniós joggal összhangban meghatározott közérdekű célok megvalósítását igénylő eseteket kivéve az intézkedések nem eredményezhetik bizonyos szolgáltatások kizárólagos használatát, hanem oly módon kell elsőbbséget biztosítaniuk, hogy ugyanabban a rádióspektrum-sávban – a lehetőségekhez mérten – egyidejűleg más szolgáltatások is nyújthatók, illetve más technológiák is alkalmazhatók legyenek. A kulturális és a nyelvi sokszínűség, valamint a médiapluralizmus előmozdításával kapcsolatos esetleges kivételek körének és természetének meghatározása tagállami hatáskörbe tartozik.

(116)  Mivel a rádióspektrum konkrét technológiák és szolgáltatások számára történő felosztása kivételt képezne a technológia- és a szolgáltatássemlegesség elve alól és korlátozná a szolgáltatás, illetőleg az alkalmazott technológia megválasztásának szabadságát, a felosztásra irányuló javaslatoknak minden esetben átláthatónak kell lenniük, és nyilvános konzultációra kell őket bocsátani.

(117)  Ha a tagállamok úgy döntenek, hogy kivételes esetben közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okból korlátozzák az elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetetésének és az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásának szabadságát, meg kell indokolniuk a korlátozást.

(118)  A rádióspektrummal való gazdálkodás során gondoskodni kell a káros zavarás elkerüléséről. Ennek megfelelően, hogy a szabályozói beavatkozás a káros zavarás megelőzéséhez szükséges mértékre szorítkozhasson, pontos meghatározást kell adni a káros zavarás fogalmára, figyelembe véve a káros zavarás elleni védelemre irányuló fejlett módszereket is annak érdekében, hogy az említett technológiák és rádióspektrum-gazdálkodási módszerek alkalmazásával a lehető legteljesebb mértékben elkerülhető legyen a káros zavarástól való mentesség és a nem védett jelleg elvének érvényesülése. A közlekedés határokon átnyúló ágazat, és a közlekedést érintő digitalizálás különféle kihívásokat jelent. A közlekedési eszközök (például metró, autóbusz, gépkocsi, tehergépjármű, vonat) egyre autonómabbak, és egyre nagyobb mértékben kapcsolódnak össze. A belső piacon a járművek könnyebben mozognak országhatárokon át. A járművek és a fedélzeti kommunikációs rendszerek biztonságos és hatékony működéséhez rendkívül fontos a megbízható kommunikáció biztosítása és a káros zavarások kizárása.

(119)  A rádióspektrum iránti igény növekedése, valamint a rádióspektrumhoz való rugalmasabb hozzáférést és rugalmasabb rádióspektrum-használatot igénylő különféle alkalmazások és technológiák terjedése miatt a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a megosztott rádióspektrum-használatot, és ennek érdekében meg kell határozniuk az egyes helyzeteknek leginkább megfelelő konkrét engedélyezési rendszereket, valamint az azokhoz kapcsolódó megfelelő és átlátható szabályokat, illetve feltételeket. A megosztott rádióspektrum-használat egyre növekvő mértékben biztosítja a hatékony és eredményes használatot, mivel – további rádióspektrum-források elérhetővé tétele érdekében – lehetővé teszi több független felhasználó vagy eszköz számára, hogy különböző jogi szabályozások alapján hozzáférjenek ugyanahhoz a rádióspektrum-sávhoz, fokozza a rádióspektrum-használat hatékonyságát és az új felhasználókat hozzásegíti a rádióspektrum használatához. A megosztott rádióspektrum-használat – amely történhet általános felhatalmazás vagy engedélymentes használat alapján – bizonyos megosztási feltételek mellett lehetővé teszi több felhasználó számára, hogy ugyanazt a rádióspektrumot különböző földrajzi helyekről, illetve különböző időpontokban elérjék és használják. A megosztott spektrumhasználat történhet továbbá olyan megoldások keretében kibocsátott egyedi használati jogok alapján, mint például az engedélyezett megosztott hozzáférés, amelynek során – a minimálisan garantált rádióátviteli minőség biztosítása érdekében – valamennyi felhasználó (a meglévő felhasználó és az új felhasználók) az illetékes hatóságok felügyelete alatt megállapodik a megosztott hozzáférés feltételeiben. A különböző engedélyezési rendszerek alapján történő megosztott rádióspektrum-használat lehetővé tétele esetén a tagállamoknak az egyes engedélyezési rendszerekre vonatkozóan nem szabad jelentősen eltérő használati időtartamokat meghatározniuk.

(120)  A rádióspektrum-használatra vonatkozó általános felhatalmazások lehetővé tehetik a rádióspektrum leghatékonyabb használatát, egyes esetekben előmozdíthatják az innovációt, valamint elősegítik a versenyt, ugyanakkor más esetekben, bizonyos körülmények megléte esetén előfordulhat, hogy az egyedi rádióspektrum-használati jogok megadása jelenti a leginkább megfelelő engedélyezési rendszert. Megfontolandó például az egyedi rádióspektrum-használati jogok alkalmazása akkor, ha a rádióspektrum kedvező hullámterjedési jellemzői vagy az adatátvitel tervezett teljesítményszintje miatt olyan a szolgáltatás elvárt minősége, ami lehetetlenné teszi, hogy az általános felhatalmazások alapján történő használat keretében kezelni lehessen a zavarással kapcsolatos problémákat. A például a vevőkészülékek ellenálló képességének fokozását szolgáló technikai intézkedésekkel lehetővé válhat az általános felhatalmazások használata vagy a rádióspektrum-megosztás, valamint a káros zavarástól való mentesség és a nem védett jelleg elvét alkalmazó rendelkezések szisztematikus alkalmazásának az elkerülése.

(121)  A kiszámíthatóságnak, a jogbiztonságnak és a beruházási környezet stabilitásának a biztosítása érdekében a tagállamoknak előre meg kell határozniuk azokat a kritériumokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a jogtulajdonosok az egyedi használati jogokhoz és az általános felhatalmazásokhoz fűzött feltételek végrehajtásakor teljesítik-e a hatékony rádióspektrum-használat célkitűzését. Az érdekelteket be kell vonni az említett feltételek meghatározásába, és világosan tájékoztatni kell őket arról, hogy mi alapján fogják kötelezettségeik teljesítését értékelni.

(122)  Annak érdekében, hogy például versenyellenes erőforrás-halmozás révén ne lehessen korlátozni a piacra történő belépést, a tagállamoknak hatékonyan kell érvényesíteniük a rádióspektrum-jogokhoz kapcsolt feltételeket, és ebben szükség szerint valamennyi illetékes hatóságnak részt kell vennie. A végrehajtási feltételek közé kell tartoznia a „használd, vagy elveszíted” elven alapuló megoldás alkalmazásának. Annak érdekében, hogy a rádióspektrum-használat elmaradása miatti szankciók kiszabásának lehetősége tekintetében garantálni lehessen a jogbiztonságot, előre meg kell határozni bizonyos használati küszöbértékeket, többek között az időhöz, a mennyiséghez vagy az azonosított rádióspektrumhoz kapcsolódóan. A rádióspektrum-kereskedelemnek és a rádióspektrum bérbeadásnak biztosítania kell a jogok eredeti jogtulajdonosa általi tényleges használatát.

(123)  Amennyiben egy rádióspektrum-sáv harmonizált feltételeit a 676/2002/EK határozatnak megfelelően megállapították, az illetékes hatóságoknak kell dönteniük az adott sávra vagy annak részeire alkalmazandó, leginkább megfelelő engedélyezési rendszerről. Amennyiben a tagállamok várhatóan hasonló problémákkal szembesülhetnek, és ezekre a problémákra eltérő megoldásokat alkalmazhatnának, az széttagolttá tenné a berendezések belső piacát, és ezáltal késleltetné az 5G rendszerek kiépítését, ezért ezekben az esetekben a hatályban lévő műszaki harmonizációs intézkedések tudomásul vétele mellett szükségessé válhat, hogy a Bizottság – a rádiófrekvencia-politikával foglalkozó csoport véleményének lehető legteljesebb mértékű figyelembevétele mellett - közös megoldásokat ajánljon. Ez olyan közös eszközkészletet biztosíthatna a tagállamok számára, amelyet figyelembe tudnának venni annak meghatározásakor, hogy adott sávra vagy annak valamely részére – olyan tényezőktől függően, mint a népsűrűség, a sávok hullámterjedési jellemzői, a városi és vidéki használat közötti különbségek, a meglévő szolgáltatások védelmének esetleges szükségessége, valamint az, hogy a döntés milyen hatással lesz a méretgazdaságosságra a gyártás területén – mely következetes engedélyezési rendszerek alkalmazása lenne a megfelelő.

(124)  A hálózati infrastruktúra megosztása és bizonyos esetekben a rádióspektrum-megosztás lehetővé teheti a rádióspektrum hatékonyabb és eredményesebb használatát, és biztosíthatja a hálózatok gyors kiépítését, különösen az alacsonyabb népsűrűségű területeken. A rádióspektrum-használati jogokhoz kapcsolódó feltételek meghatározásakor az illetékes hatóságoknak meg kell fontolniuk, hogy – a versenyjog elveit szem előtt tartva – az eredményes és hatékony rádióspektrum-használat biztosítása vagy a lefedettséggel kapcsolatos követelmények teljesülése érdekében vállalkozások közötti megosztási vagy koordinációs megoldásokat is engedélyezzenek.

(125)  A használati jogok megadása során a technológia- és a szolgáltatássemlegesség elvének tiszteletben tartására vonatkozó követelmények, valamint a vállalkozások közötti jogátruházás lehetőségének bővülése megalapozza a nyilvánosságnak szánt elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásának szabadságát, ami egyben a közérdekű célok elérését is segíti. Ez az irányelv nem érinti azt a lehetőséget, hogy a rádióspektrum kijelölése akár közvetlenül az elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetői és az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtói részére történjen, akár az ilyen hálózatokat és szolgáltatásokat felhasználó szervezetek részére történjen. Ezek a szervezetek lehetnek rádiós vagy televíziós műsorterjesztők. Az adott rádióspektrum használatának jogához fűzött feltételek teljesítése és az általános felhatalmazáshoz fűzött feltételek teljesítése minden esetben annak a vállalkozásnak a kötelessége, amely az adott rádióspektrum-használati jog jogosultja. Az audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtásával kapcsolatban a műsorszolgáltatókra rótt egyes kötelezettségek – a tagállamok által az uniós jogszabályokkal összhangban meghatározott konkrét közérdekű célok elérése érdekében – a rádióspektrum-használati jogok megadására vonatkozó egyedi kritériumok és eljárások alkalmazását tehetik szükségessé. A szóban forgó jogok megadására vonatkozó eljárásnak azonban minden esetben pártatlannak, átláthatónak, megkülönböztetéstől mentesnek és arányosnak kell lennie.

(126)  A Bíróság joggyakorlata értelmében az EUMSZ 56. cikke által garantált jogok bármilyen nemzeti korlátozásának tárgyilagos mérce szerint indokoltnak és arányosnak kell lennie, és az ilyen korlátozás nem lépheti túl a célok eléréséhez szükséges mértéket. Továbbá a nyílt eljárás nélkül odaítélt rádióspektrumot nem szabad attól a közérdekű céltól eltérő célokra használni, amelyre vonatkozóan odaítélésre került. Ilyen esetben az érdekelt feleknek lehetőséget kell biztosítani észrevételeik észszerű időn belül történő megtételére. A jog megadása iránti kérelmezési eljárás részeként a tagállamoknak meg kell győződniük arról, hogy a kérelmező képes lesz-e teljesíteni az ilyen joghoz fűzendő feltételeket. E feltételeknek tükröződniük kell a kiválasztási kritériumokban, amelyeket a kiválasztási versenyeljárások megkezdése előtt, objektív, átlátható, arányos és megkülönböztetésmentes módon kell meghatározni. E kritériumok alkalmazása érdekében a kérelmezőtől kérhetik, hogy az e feltételek teljesítésére vonatkozó képességének bizonyítása céljából nyújtsa be a szükséges információkat. Amennyiben ilyen információt nem szolgáltat, a rádióspektrum-használati jogra vonatkozó kérelme elutasítható.

(127)  A jogok odaítélését megelőzően a tagállamok csak azon elemek ellenőrzését írhatják elő, amelyeket egy átlagos gondossággal eljáró kérelmező bizonyítani tud, kellően figyelembe véve, hogy a rádióspektrum a jelentős társadalmi és piaci értékkel bíró, szűkösen rendelkezésre álló közjavak közé tartozik. Ez nem érinti azt a lehetőséget, hogy amennyiben a kritériumok teljesítése kezdetben észszerűen nem volt elvárható, a kiválasztási kritériumok teljesülése utólagosan ellenőrzésre kerüljön, például részcélok kijelölésével. A hatékony és eredményes spektrumhasználat fenntartása érdekében a tagállamoknak – a korlátozott időtartamra szóló, kísérleti jellegű használat elősegítésének sérelme nélkül – nem szabad jogokat odaítélniük olyan esetben, amikor a vizsgálat arra utal, hogy a kérelmező nem tud megfelelni a feltételeknek. Ha a rádióspektrum-használati engedélyek időtartama kellően hosszú, az valószínűsíthetően növeli a beruházási környezet kiszámíthatóságát, és ezáltal gyorsítja a hálózatok kiépítését és javítja a szolgáltatások minőségét, továbbá biztosítja a rádióspektrum-kereskedelemhez és a spektrum bérbeadásához szükséges stabilitást. A rádióspektrum-használat időtartamát úgy kell meghatározni – azt az esetet kivéve, ha a jogot korlátlan időtartamra ítélték oda –, hogy szem előtt kell tartani az elérendő célokat és azt, hogy az időtartam kellően hosszú legyen a befektetések megtérüléséhez. Míg a hosszabb időtartam révén biztosítható a beruházási környezet kiszámíthatósága, az eredményes és hatékony rádióspektrum-használatot biztosító intézkedések révén – mint például az illetékes hatóság felhatalmazása arra, hogy a használati jogokhoz kapcsolódó feltételek nem teljesítése esetén módosítsa vagy visszavonja az adott jogot, vagy a rádióspektrum-kereskedelem és bérbeadás megkönnyítése – megelőzhető a rádióspektrum nemkívánatos halmozása és növelhető a rádióspektrum-forrásokhoz való hozzájutás rugalmassága. A díjak éves szintű megállapítása szintén alkalmas a rádióspektrum jogosult általi használatának folyamatos értékelésére.

(128)  Figyelemmel a műszaki innováció fontosságára, lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok – szigorúan olyan egyedi korlátozásokkal és feltételekkel, amelyeket e jogok kísérleti jellege indokol – kísérleti célra is kiadhassanak rádióspektrum-használati jogokat.

(129)  A korábban már odaítélt harmonizált rádióspektrum-használati jogok megújításának mérlegelésekor az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük, hogy a megújítás mennyire segítené elő a szabályozási keret, illetve az uniós és a nemzeti jog egyéb célkitűzéseinek elérését. Az ilyen döntéseket nyílt, megkülönböztetésmentes és átlátható eljárás alapján kell meghozni, és annak vizsgálatára kell alapozni, hogy az érintett jogokhoz kapcsolódó feltételek hogyan teljesültek. Annak értékelésekor, hogy szükség van-e a jogok megújítására, a tagállamoknak az odaítélt jogok megújítása által a versenyre gyakorolt hatást kell összevetniük azzal a hatással, amely a hatékonyabb kiaknázás vagy új, innovatív használati módok előmozdítása révén lenne elérhető akkor, ha a sáv új felhasználók előtt nyílna meg. Lehetővé kell tenni, hogy az illetékes hatóságok e tekintetben úgy dönthessenek, hogy csak korlátozott időtartamra engedélyezik a megújítást a kialakult használat komoly zavarának megelőzése érdekében. Az ezen irányelv alkalmazásának kezdőnapja előtt odaítélt jogok megújítására vonatkozó döntések meghozatalakor be kell tartani minden meglévő alkalmazandó szabályt, ugyanakkor a tagállamoknak arról is gondoskodniuk kell, hogy döntéseik ne hátráltassák ezen irányelv célkitűzéseinek teljesülését.

(130)  A meglévő harmonizált rádióspektrum-használati jogok megújításakor a tagállamoknak nemcsak azt kell vizsgálniuk, hogy szükség van-e a jog megújítására, hanem felül kell vizsgálniuk a kapcsolódó díjakat is annak érdekében, hogy azok továbbra is az optimális használatot mozdítsák elő, figyelembe véve többek között a piaci fejleményeket és a műszaki fejlődést. A jogbiztonság érdekében a meglévő díjak kiigazításakor minden esetben ugyanazokat az elveket kell szem előtt tartani, mint az új használati jogok odaítélésekor.

(131)  A hatékony rádióspektrum-gazdálkodás biztosítható a már odaítélt rádióspektrum további hatékony használatának elősegítése révén. Annak érdekében, hogy a jogtulajdonosok jogbiztonságot élvezzenek, a használati jogok megújításának lehetőségét az adott jog lejárta előtt kellő időben kell mérlegelni, például legalább két évvel a jogok lejárta előtt, ha e jogokat legalább 15 évre adták meg, kivéve ha az adott jog odaítélésekor kifejezetten kizárták a megújítás lehetőségét. A folyamatos erőforrás-gazdálkodás érdekében az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy az említett lehetőség mérlegelését saját kezdeményezésre és a jogosult kérésére is végezhessék. A jogok megújítása nem történhet a jogosult akarata ellenére.

(132)  A rádióspektrum-használati jogok átruházása a hatékony spektrumhasználat fokozásának hatásos eszköze lehet. A rugalmasság és a hatékonyság, valamint a rádióspektrum piac általi értékelésének lehetővé tétele érdekében a tagállamoknak alapesetben lehetővé kell tenniük, hogy a rádióspektrum-felhasználók spektrumhasználati jogaikat harmadik félre átruházhassák és harmadik félnek haszonbérbe adhassák, egyszerű eljárást követve és a szóban forgó jogokhoz kapcsolódó feltételek, illetve a versenyszabályok betartása mellett, a témában illetékes nemzeti szabályozó hatóságok felügyelete mellett. A jogok átruházásának és haszonbérbe adásának megkönnyítése érdekében, a 676/2002/EK határozat szerint elfogadott műszaki végrehajtási intézkedések betartása mellett, a tagállamoknak a rádióspektrum-használati jogok felosztására vagy felbontására, illetve a használati feltételek felülvizsgálatára irányuló kérelmeket is mérlegelniük kell.

(133)  A rádióspektrum-használati jogok megadása vagy megújítása során hozott, kifejezetten a verseny előmozdítását célzó intézkedésekről annak a nemzeti szabályozó és egyéb illetékes hatóságnak kell döntenie, amely rendelkezik a szükséges gazdasági, műszaki és piaci ismeretekkel. A rádióspektrum-kiosztási feltételek befolyásolhatják az elektronikus hírközlési piacot jellemző versenyhelyzetet és a piacra lépési feltételeket. A rádióspektrumhoz való korlátozott hozzáférés – különösen akkor, ha a rádióspektrum szűkös – akadályozhatja a piacra lépést, illetve hátráltathatja a beruházásokat, a hálózat kiépítését, az új szolgáltatások vagy alkalmazások nyújtását, az innovációt és a versenyt. Az új használati jogok, köztük a jogátruházás vagy jog haszonbérbe adása útján megszerzett jogok, valamint a rádióspektrum-használatra vonatkozó új rugalmas kritériumok bevezetése szintén hatást gyakorolhat a verseny jelenlegi helyzetére. A verseny előmozdítását célzó bizonyos feltételek – nem megfelelő alkalmazásuk esetén – más hatással is járhatnak; például a rádióspektrum-korlátok alkalmazása és a rádióspektrum bizonyos célra való fenntartása a rádióspektrum mesterségesen okozott szűkösségéhez vezethet, a nagykereskedelmi hozzáféréssel kapcsolatos kötelezettségek kiszabása piaci erő hiányában feleslegesen korlátozhat egyes üzleti modelleket, és a jogátruházások korlátozása gátolhatja a másodlagos piacok létrejöttét. Ezért ilyen feltételek kiszabása tekintetében következetes és objektív versenytesztre van szükség, és azt következetesen alkalmazni kell. Az ilyen intézkedések alkalmazásának tehát olyan alapos és objektív piacelemzésre kell támaszkodnia, amelynek során a nemzeti szabályozó és egyéb illetékes hatóságok értékelik a piacot és az azon uralkodó versenyfeltételeket. A nemzeti illetékes hatóságoknak ugyanakkor minden esetben biztosítaniuk kell a rádióspektrum hatékony és eredményes használatát, és el kell kerülniük a versenyellenes erőforrás-halmozásból eredő versenytorzulást.

(134)  Az RSPG véleménye szerint a 676/2002/EK határozat alapján harmonizált rádióspektrum-sávok használatának lehetővé tétele tekintetében közös határidő elfogadása egyrészről szükséges lehet a határokon átnyúló zavarások elkerülése érdekében, másrészről elősegítheti a kapcsolódó műszaki harmonizációs intézkedésekben rejlő előnyök kiaknázását a berendezések gyártásával foglalkozó piac, illetve a rendkívül nagy kapacitású hálózatok és szolgáltatások kiépítése szempontjából. Egy adott rádióspektrum-sáv használatának lehetővé tétele azt jelenti, hogy általános felhatalmazási rendszer vagy egyedi használati jogok alapján rádióspektrum kijelölésére kerül sor, hogy engedélyezni lehessen a rádióspektrum használatát, amint a kijelölési eljárás befejeződött. Rádióspektrum-sávok kijelölése érdekében szükségessé válhat más felhasználók által már használt sávok felszabadítása és az érintettek kompenzálása.

A harmonizált sávok elektronikus hírközlési szolgáltatások – köztük az 5G – céljára történő használatának lehetővé tétele tekintetében közös határidő alkalmazását azonban az egyes tagállamokban befolyásolhatják olyan problémák, amelyek a tagállamok közötti vagy harmadik országokkal való, megoldatlan határokon átnyúló koordinálási kérdésekhez, az adott sáv meglévő használói általi műszaki átállás biztosításának összetettségéhez, a sáv használatának közérdekű célon alapuló korlátozásához, a nemzeti biztonság és védelem garantálásához vagy vis maiorhoz kapcsolódnak. A tagállamoknak mindenesetre meg kell tenniük minden intézkedést annak érdekében, hogy a késedelmeket a minimálisra csökkentsék a földrajzi lefedettség, az időzítés és a rádióspektrum-tartomány tekintetében. Lehetővé kell tenni továbbá, hogy a tagállamok – adott esetben, a releváns körülményekről alkotott értékelésük alapján – kérhessék az Uniót, hogy nyújtson jogi, politikai és technikai támogatást az Unióval szomszédos országokkal – beleértve a tagjelölt és csatlakozó országokat is – felmerülő rádióspektrum-koordinációs problémák megoldásához oly módon, hogy az érintett tagállamok teljesíteni tudják az uniós jog szerinti kötelezettségeiket.

(135)  Annak érdekében, hogy nagy sebességű helyhez kötött és vezeték nélküli hálózatoknak az 5G keretén belül történő megvalósítása céljából 2020-ra biztosított legyen a rádióspektrum nagyobb részének koordinált rendelkezésre állása, beleértve az RSPG az 5G cselekvési terv céljainak 2020-ra történő teljesítésére alkalmas kiemelt sávként azonosította a 3,4–3,8 GHz-es és a 24,25–27,5 GHz-es sávot. A 40,54–3,5 GHz-es és a 66–71 GHz-es sávot szintén további vizsgálatra érdemes sávtartományként jelölték meg. Ezért szükséges biztosítani, hogy 2020. december 31-re a 3,4–3,8 GHz-es és a 24,25–27,5 GHz-es sáv vagy azoknak egy részei rendelkezésre álljanak olyan földi rendszerek számára, amelyek vezeték nélküli széles sávú szolgáltatásoknak a 676/2002/EK határozattal összhangban elfogadott műszaki végreahajtási intézkedésekkel megállapított harmonizált feltételek melletti nyújtására képesek, az (EU) 2017/899 európai parlamenti és tanácsi határozat(36) kiegészítéseként, mivel az említett sávok mindegyike olyan különös tulajdonságokkal rendelkezik – a lefedettség és az adatkapacitás tekintetében –, amelyek megfelelő kombinációjuk kialakításával lehetővé teszik az 5G-re vonatkozó követelmények teljesítését. A tagállamok azonban szembesülhetnek olyan zavarokkal, amelyek valószínűsíthetően olyan harmadik országokból erednek, amelyek – az ITU Nemzetközi Rádiószabályzatnak megfelelően – a szóban forgó sávokat a nemzetközi mobilhírközléstől eltérő szolgáltatások céljára jelölték ki. Ez hatással lehet a közös alkalmazási időpont betartására vonatkozó kötelezettségre. A 26 GHz-es sáv 5G földi vezeték nélküli szolgáltatások céljára történő jövőbeli használata többek között valószínűleg a városi területeket és a külvárosi hotspotok által lefedett területeket fogja célozni, noha bizonyos mértékű telepítésre sor kerülhet a vidéki területeken húzódó főbb közutak és vasútvonalak mentén is. Ez alkalmat teremt arra, hogy a 26 GHz-es sávot ezeken a földrajzi területeken kívül az 5G vezeték nélküli szolgáltatásoktól eltérő szolgáltatásokra használják, például üzleti vonatkozású hírközlésre vagy beltéri használatra, és ennélfogva lehetővé válik a tagállamok számára, hogy ezt a sávot nem kizárólagos alapon jelöljék ki és bocsássák rendelkezésre.

(136)  Amennyiben egy rádióspektrumsáv iránti kereslet meghaladja a kínálatot, és ennek nyomán egy tagállam arra a következtetésre jut, hogy korlátozni kell a rádióspektrum-használati jogokat, az ilyen jogok odaítélése során – a megkülönböztetés elkerülése és a korlátos erőforrások legelőnyösebb használata érdekében – megfelelő és átlátható eljárásokat kell alkalmazni. Az említett korlátozásnak indokoltnak és arányosnak kell lennie, és a piaci feltételek olyan alapos értékelésére kell támaszkodnia, amelynek során figyelembe vették a felhasználók számára keletkező előnyöket, valamint a nemzeti és a belső piac célkitűzéseit. A korlátozási eljárásokra vonatkozó célokat előzetesen egyértelműen meg kell határozni. Annak mérlegelésekor, hogy melyik a legmegfelelőbb kiválasztási eljárás, a tagállamoknak – az uniós szinten hozott koordinációs intézkedésekkel összhangban – valamennyi érdekelt féllel kellő időben és átlátható módon konzultálniuk kell az eljárás indokairól, céljairól és feltételeiről. A tagállamok a rádióspektrum vagy a kivételes gazdasági értéket képviselő számozási erőforrások kijelölése esetében többek között versenyeztetési vagy összehasonlító kiválasztási eljárásokat alkalmazhatnak. Az ilyen eljárások lebonyolítása során az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük ezen irányelv céljait. Ha egy tagállam arra jut, hogy egy adott sávban további jogok bocsáthatók rendelkezésre, el kell indítania az erre vonatkozó eljárást.

(137)  Tekintettel a rádióspektrum iránti igény és a vezeték nélküli széles sávú internetkapcsolat iránti végfelhasználói igény ugrásszerű növekedésére, a spektrumhasználat szempontjából hatékony, alternatív, kiegészítő jellegű vezeték nélküli széles sávú hozzáférési megoldásokra, így például kis hatótávolságon belül működő, kis teljesítményű vezeték nélküli hozzáférési rendszerekre van szükség: ilyenek az RLAN-ok és a kiscelláknak nevezett kis teljesítményű hozzáférési pontok hálózatai. Az ilyen kiegészítő jellegű, vezeték nélküli hozzáférési rendszerek és különösen a nyilvánosság számára hozzáférhető RLAN hozzáférési pontok egyre nagyobb mértékben teszik lehetővé a végfelhasználók számára az internethez való hozzáférést, a mobilszolgáltatók számára pedig a mobilforgalom tehermentesítését. Az RLAN-ok anélkül veszik igénybe a harmonizált rádióspektrumot, hogy egyéni jóváhagyásra vagy rádióspektrum-használati jogokra lenne szükség. Az RLAN hozzáférési pontokat egyelőre magánfelhasználók használják a helyhez kötött, széles sávú csatlakozási lehetőségük helyi, vezeték nélküli kiterjesztéseként. Nem szabad megakadályozni, hogy a végfelhasználók – internet-előfizetésük keretein belül – az RLAN hozzáférési pontjukhoz való hozzáférést mások számára is lehetővé tegyék, hogy ezáltal növekedjen a hozzáférési pontok száma – különösen a sűrűn lakott területeken –, a rádióspektrum újrafelhasználásán keresztül lehetővé váljon a vezeték nélküli adatátviteli kapacitás maximalizálása, és létrejöjjön egy költséghatékony, más végfelhasználók számára hozzáférhető kiegészítő vezeték nélküli széles sávú infrastruktúra. Ezért azokat a szükségtelen korlátozásokat is le kell építeni, amelyek gátolják a végfelhasználókat abban, hogy a saját RLAN hozzáférési pontjaikhoz való hozzáférést vagy csatlakozást más végfelhasználók számára is lehetővé tegyék.

(138)  Azok a hatóságok vagy közszolgáltatók, amelyek például az e-kormányzati szolgáltatásokhoz, tömegközlekedési vagy forgalmi információkhoz való hozzáférés elősegítése érdekében munkatársaik, látogatóik vagy ügyfeleik számára elérhetővé teszik az RLAN-t, ezt a lehetőséget a polgárok számára általában is biztosíthatnák, és ezt – a verseny- és közbeszerzési szabályok által lehetővé tett mértékben – kiegészítő szolgáltatásként felvehetnék az általuk az adott helyszínen kínált szolgáltatások közé. Továbbá az olyan szolgáltatók esetében, amelyek magántulajdonú ingatlanon vagy behatárolt közterületen belül vagy annak környezetében olyan módon nyújtanak helyi hozzáférési lehetőséget elektronikus hírközlő hálózatokhoz, hogy az nem üzleti alapú tevékenység, illetve a szolgáltatás csupán kiegészít valamely más, a szóban forgó hozzáféréstől független tevékenységet (például egy RLAN hotspot hozzáférhetővé tétele más kereskedelmi tevékenységek ügyfeleinek vagy a teljes nyilvánosságnak az adott területen), előírható, hogy teljesíteniük kell a rádióspektrum használatának jogához kapcsolódó általános felhatalmazás követelményeit, azonban nem írható elő számukra, hogy teljesítsék a nyilvános hírközlő hálózatokat üzemeltető vagy a nyilvánosság számára elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókra vonatkozó, illetve a végfelhasználókra vagy az összekapcsolásra vonatkozó általános felhatalmazás követelményeit. Az ilyen szolgáltatókra azonban továbbra is vonatkozniuk kell a 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(37) meghatározott, a felelősséget érintő szabályoknak. Újabb technológiák jelennek meg, köztük a LiFi, amelyek optikai fény-alapú hozzáférési pontokkal kiegészítik az RLAN hozzáférési pontok és a vezeték nélküli hozzáférési pontok nyújtotta jelenlegi rádióspektrum-kapacitást, amelynek nyomán vezeték nélküli optikai kommunikációt lehetővé tevő hibrid helyi hálózatok jönnek létre.

(139)  Mivel a kis hatótávolságú, kis teljesítményű, vezeték nélküli hozzáférési pontok – például femtocellák, pikocellák, metrocellák vagy mikrocellák – nagyon kicsik lehetnek és a háztartási RLAN routerekhez hasonló, nem zavaró berendezésekkel működnek, amelyek esetében nincs szükség semmilyen engedélyre a rádióspektrum használatához szükséges engedélyen túl, továbbá tekintve, hogy az ilyen hozzáférési pontok pozitív hatást gyakorolnak a rádióspektrum használatára és a vezeték nélküli hírközlés fejlődésére, a telepítésükre vonatkozó korlátozásoknak a lehető legkisebb mértékre kell szorítkoznia. Ennek következtében – a kis hatótávolságú, vezeték nélküli hozzáférési pontok telepítésének elősegítése érdekében, továbbá a rádióspektrum-gazdálkodással kapcsolatos, alkalmazandó követelmények sérelme nélkül – a tagállamok semmilyen módon nem köthetik egyedi engedélyhez ezen eszközök olyan épületekre való telepítését, amelyek egy kijelölt környezet részeként, illetve különös építészeti vagy történelmi értékük miatt nem részesülnek hivatalos védelemben, a közbiztonsági okokat kivéve. E célból a jellemzőiket – például a legnagyobb megengedett méretüket, tömegüket és kibocsátási határértékeiket – uniós szinten kell meghatározni a helyi telepítésük szempontjából arányos módon és olyan módon, hogy a közegészség magas szintű védelme az 1999/519/EK ajánlásban meghatározottaknak megfelelően biztosított legyen. A kis hatótávolságú, vezeték nélküli hozzáférési pontok üzemeltetésére a 2014/53/EU irányelv 7. cikkét kell alkalmazni. Mindez nem érinti az uniós vagy nemzeti jogban a magántulajdonra vonatkozóan meghatározott jogokat. Az engedélykérelmek vizsgálatára vonatkozó eljárást egyszerűsíteni kell, és az nem sértheti a kereskedelmi megállapodásokat, a kapcsolódó igazgatási díjakat pedig a kérelem feldolgozásával járó igazgatási költségekre kell korlátozni. Helyénvaló, hogy az engedélykérelmek vizsgálatának folyamata a lehető legrövidebb ideig tartson, és elvben ne haladja meg a négy hónapot.

(140)  A középületeket és más nyilvános infrastruktúrákat jelentős számú véghasználó keresi fel és használja naponta, akiknek adatkapcsolatra van szükségük ahhoz, hogy igénybe vehessék az elektronikus közigazgatást, az elektronikus közlekedést és egyéb szolgáltatásokat. Más nyilvános infrastruktúrák például utcai lámpák, közlekedési jelzőlámpák nagyon értékes telepítési helyet jelentenek a kiscellák számára például a sűrűségük miatt. Az illetékes hatóságok azon lehetőségének sérelme nélkül, hogy a kis hatótávolságú, vezeték nélküli hozzáférési pontok telepítését előzetes egyedi engedélyhez kössék, az üzemeltetőknek hozzáférési joggal kell rendelkezniük az említett nyilvános helyszínekhez a kereslet megfelelő kielégítése céljából. A tagállamoknak ennélfogva gondoskodniuk kell arról, hogy a 2014/61/EU irányelv kiegészítéseként és az irányelvben meghatározott elvek sérelme nélkül ezeket a középületeket és egyéb nyilvános infrastruktúrákat észszerű feltételek mellett rendelkezésre bocsássák kiscellák telepítése céljából. A 2014/61/EU irányelv funkcionális megközelítést követ, és csak akkor ír elő kötelezettséget valamilyen fizikai infrastruktúra hozzáférhetőségével kapcsolatban, ha az része egy hálózatnak, és ha azt egy hálózat üzemeltetője birtokolja vagy használja, így hatálya nem terjed ki számos olyan épületre, amelyet közhatóságok birtokolnak vagy használnak. Ezzel ellentétben nincs szükség specifikus kötelezettségre olyan, az intelligens közlekedési rendszerekhez használt fizikai infrastruktúra (például alépítmények vagy póznák) esetében, amelyeket hálózatüzemeltetők (közlekedési szolgáltatók vagy nyilvános elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetői) birtokolnak, és amelyekben egy hálózat valamely része kerül elhelyezésre, és ennélfogva a 2014/61/EU irányelv hatálya alá tartoznak.

(141)  Ezen irányelvnek a hozzáférésre és összekapcsolásra vonatkozó rendelkezéseit a nyilvános elektronikus hírközlő hálóztokra kell alkalmazni. Ez az irányelv nem állapít meg hozzáférésre vagy összekapcsolásra vonatkozó kötelezettségeket a nem nyilvános elektronikus hírközlő hálózatokat üzemeltetők számára, kivéve ha e hálózatok a nyilvános hálózatokhoz való hozzáféréssel rendelkeznek, és így a tagállamok által megállapított bizonyos feltételek vonatkoznak rájuk.

(142)  A „hozzáférés” kifejezésnek számos jelentése van, ezért szükséges pontosan meghatározni e kifejezés ezen irányelvben történő használatának módját, nem sértve a kifejezés más uniós intézkedésekben való használatának módját. Az üzemeltető lehet a szóban forgó hálózat vagy eszköz tulajdonosa, illetve bérelheti azt vagy annak egy részét.

(143)  Nyílt versenypiacon nem létezhetnek olyan korlátozások, amelyek a vállalkozásokat megakadályozzák abban, hogy egymás között hozzáférési és összekapcsolási megállapodásokat – különösen határokon átnyúló megállapodásokat – kössenek, amennyiben az EUMSZ-ben foglalt versenyszabályokat betartják. A tényleges versennyel, nagyobb választékkal és a végfelhasználók részére nyújtott versenyképesebb szolgáltatásokkal jellemezhető, hatékonyabb, valóban páneurópai piac létrehozatala keretében azoknak a vállalkozásoknak, amelyekhez hozzáférésre vagy összekapcsolásra vonatkozó kérelem érkezik az általános felhatalmazás körébe tartozó más vállalkozásoktól, elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetése vagy elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása érdekében, ilyen megállapodásokat elvileg kereskedelmi alapon kell kötniük, és a kapcsolódó tárgyalásokat jóhiszeműen kell lefolytatniuk.

(144)  Azokon a piacokon, ahol a vállalkozások között a tárgyalási pozíció tekintetében továbbra is nagy különbségek vannak, és ahol egyes vállalkozások a szolgáltatásaik teljesítése során a mások által biztosított infrastruktúrára támaszkodnak, helyénvaló a piac hatékony működését biztosító szabályozási keretet létrehozni. A nemzeti szabályozó hatóságok részére hatáskört kell biztosítani arra, hogy abban az esetben, ha a kereskedelmi tárgyalás kudarcot vall, a végfelhasználók érdekében a megfelelő hozzáférést és összekapcsolást, továbbá a szolgáltatások interoperabilitását biztosítsák. Különösen a végpontok közötti összeköttetést tudják biztosítani azon vállalkozásokat terhelő arányos kötelezettségek előírásával, amelyek az általános felhatalmazás körébe tartoznak és a végfelhasználókhoz való hozzáférést ellenőrzik. A hozzáférés eszközeinek ellenőrzése jelentheti a végfelhasználóhoz csatlakozó (helyhez kötött vagy mobil) fizikai összeköttetés tulajdonjogát vagy ellenőrzését vagy a valamely végfelhasználó hálózati végpontjához való hozzáféréshez szükséges nemzeti szám vagy számok megváltoztatásának vagy visszavonásának képességét. Erre lehetne szükség például akkor, ha a hálózatüzemeltetők indokolatlanul korlátoznák a végfelhasználó lehetőségeit az internetes portálokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésének megválasztásában.

(145)  A nemzeti szabályozó hatóságoknak – a megkülönböztetésmentesség elvének figyelembevételével – gondoskodniuk kell arról, hogy valamennyi vállalkozás – függetlenül méretétől és üzleti modelljétől, valamint attól, hogy vertikálisan integrált vállalkozás részeként vagy különállóan működik-e – észszerű feltételek mellett tudjon egymáshoz kapcsolódni, a végpontok közötti összeköttetés és az internetelérés érdekében.

(146)  Azok a nemzeti jogi vagy közigazgatási előírások, amelyek a hozzáférés vagy az összekapcsolás feltételeit az összekapcsolást kérő fél tevékenységéhez, konkrétan az e fél által a hálózati infrastruktúrába történő befektetés mértékéhez, nem pedig a nyújtott összekapcsolási vagy hozzáférési szolgáltatásokhoz kötik, a piac torzulását okozhatják, s ezért felmerülhet a versenyszabályokkal való összeegyeztethetetlenségük.

(147)  A saját ügyfeleikhez történő hozzáférést ellenőrző hálózati szolgáltatók az ellenőrzést valamely közzétett számozási vagy címzési tartományból származó egyedi számok vagy címek révén gyakorolják. Lehetővé kell tenni, hogy más hálózatüzemeltetők forgalmat továbbítsanak az ilyen ügyfelekhez, és ezért lehetővé kell tenni azt is, hogy egymással közvetlenül vagy közvetve összekapcsolhatók legyenek. Ezért helyénvaló megállapítani azokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyek az összekapcsolásról folytatható tárgyalásokkal kapcsolatosak.

(148)  Az interoperabilitás hasznos a végfelhasználók számára, és e keretszabályozás egyik fontos célja. Az interoperabilitás ösztönzése a nemzeti szabályozó hatóságok és egyéb illetékes hatóságok tekintetében e keretszabályozásban meghatározott egyik célkitűzés. Az említett keretszabályozás előírja továbbá a Bizottság számára a szolgáltatások, a műszaki interfészek vagy a hálózati funkciók nyújtására vonatkozó szabványok vagy előírások jegyzékének közzétételét az elektronikus hírközlés harmonizálásának ösztönzése végett. A tagállamoknak a szolgáltatások interoperabilitásának biztosításához és a felhasználók választási szabadságának növeléséhez szigorúan szükséges mértékben kell ösztönözniük a közzétett szabványok vagy előírások használatát.

(149)  Jelenleg mind a végpontok közötti összeköttetés, mind a segélyhívó szolgáltatásokhoz való hozzáférés feltétele, hogy a végfelhasználók számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatást vegyenek igénybe. Az újabb technológiai fejlemények, illetve a számfüggetlen személyközi hírközlési szolgáltatások további terjedése azzal járhat, hogy a hírközlési szolgáltatások nem lesznek kellően interoperábilisak. Ennek következtében a piacra jutás tekintetében jelentős akadályok képződhetnek, és a további innováció is korlátokba ütközhet, ami a végfelhasználók közti tényleges ▌, ▌a végpontok közötti összeköttetéseket veszélyeztetheti.

(150)  Ilyen jellegű interoperabilitási problémák felmerülése esetén lehetővé kell tenni, hogy a Bizottság az uniós és a tagállami piacok tényszerű értékelését tartalmazó jelentést kérhessen a BEREC-től. A BEREC jelentésének és más rendelkezésre álló bizonyítékoknak a lehető legteljesebb mértékű figyelembevételével, továbbá figyelembe véve a belső piacra gyakorolt hatásokat, a Bizottságnak mérlegelnie kell, hogy szükség van-e a nemzeti szabályozó hatóságok vagy egyéb illetékes hatóságok részéről szabályozói beavatkozásra. Ha a Bizottság úgy véli, hogy a nemzeti szabályozó hatóságoknak vagy egyéb illetékes hatóságoknak célszerű megfontolnia egy ilyen szabályozói beavatkozás lehetőségét, lehetővé kell tenni, hogy végrehajtási intézkedéseket fogadhasson el, amelyekben részletesen meghatározza a nemzeti szabályozó hatóságok vagy egyéb illetékes hatóságok által hozható lehetséges szabályozói beavatkozásokat, beleértve különösen a releváns információknak a hatóságok és más szolgáltatók általi felhasználásának, módosításának és újramegosztásának közzétételére és engedélyezésére vonatkozó kötelezettségeket, valamint olyan intézkedéseket, melyek célja szabványok vagy műszaki előírások kötelező használatának előírása minden szolgáltató vagy bizonyos szolgáltatók számára.

(151)  A nemzeti szabályozó hatóságoknak vagy egyéb illetékes hatóságoknak – a konkrét nemzeti sajátosságok fényében – meg kell vizsgálniuk, hogy a végpontok közötti összeköttetés biztosítása érdekében bármilyen beavatkozás szükséges és indokolt-e ▌, és amennyiben igen, akkor a Bizottság végrehajtási intézkedéseinek megfelelően arányos kötelezettségeket kell előírniuk a számfüggetlen személyközi hírközlési szolgáltatások azon szolgáltatói számára, akik jelentős piaci lefedettséggel és ügyfélszámmal rendelkeznek. „Jelentős” alatt az értendő, hogy az érintett szolgáltató földrajzi lefedettsége és végfelhasználói száma kritikus tömeget képvisel a végfelhasználók közötti, végponttól végpontig való összeköttetés biztosítására irányuló cél teljesülése szempontjából. Alapesetben nem kell ilyen interoperabilitási kötelezettségeket alkalmazni azokra a szolgáltatókra, amelyek a végfelhasználóik alacsony száma vagy az általuk biztosított korlátozott földrajzi lefedettség miatt csak nagyon kis mértékben járulnának hozzá az említett cél teljesítéséhez.

(152)  Olyan helyzetekben, amikor a vállalkozások nem férhetnek hozzá az első koncentrációs vagy elosztási pont előtti vagy az épületeken belüli nem megkettőzhető vezetékeket, kábeleket és kapcsolódó eszközöket jól helyettesítő alternatívákhoz, továbbá a végfelhasználók érdekét szolgáló, a versenyből származó eredmények előmozdítása céljából a nemzeti szabályozó hatóságokat fel kell hatalmazni arra, hogy a hozzáférés biztosítására vonatkozó kötelezettséget írhassanak elő valamennyi vállalkozás számára, függetlenül ▌attól, hogy az adott vállalkozást jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosították-e. Ennek megítélésekor a nemzeti szabályozó hatóságoknak figyelembe kell venniük a hálózatok megkettőzhetőségét a jövőben befolyásoló bármely műszaki vagy gazdasági akadályt. Mivel azonban e kötelezettségek bizonyos esetekben nagy beavatkozással járhatnak, gyengíthetik a beruházásokat ösztönző tényezők hatását, és azzal a hatással járhatnak, hogy erősítik az erőfölénnyel rendelkező szereplők helyzetét, csak akkor szabad előírni őket, ha az indokolt és arányos az érintett piacokon való, fenntartható verseny megteremtése szempontjából. Az a tény, hogy egynél több ilyen infrastruktúra létezik, önmagában nem feltétlenül elegendő annak vélelmezéséhez, hogy az eszköz megkettőzhető. Amennyiben az ilyen hozzáférési kötelezettségekkel kombinálva szükséges, a vállalkozások számára lehetővé kell tenni, hogy támaszkodhassanak a fizikai infrastruktúrához a 2014/61/EU irányelven alapuló hozzáférés biztosítására vonatkozó kötelezettségekre is. A nemzeti szabályozó hatóság által az e rendelet alapján előírt valamennyi kötelezettségnek egységesnek kell lennie a más illetékes hatóságok által a 2014/61/EU irányelv alapján hozott valamennyi, az épületeken belüli fizikai infrastruktúrához vagy a fizikai infrastruktúra első hozzáférési pontjáig történő hozzáférést biztosító döntéssel .

(153)  A nemzeti szabályozó hatóságok számára – a szükséges mértékben – biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy kötelezettségeket írjanak elő a vállalkozások számára az ezen irányelv egy mellékletében említett eszközökhöz – nevezetesen felhasználói program interfészekhez (API) és elektronikus műsorújságokhoz (EPG) – való hozzáférés biztosítása tekintetében, annak garantálása érdekében, hogy a végfelhasználók ne csupán digitális rádióműsor- és televízióműsor-szolgáltatásokhoz férjenek hozzá, hanem kapcsolódó kiegészítő szolgáltatásokhoz is. Az ilyen kiegészítő szolgáltatások kiterjedhetnek műsorokkal kapcsolatos olyan szolgáltatásokra, amelyeket kifejezetten abból a célból terveztek, hogy javuljon a fogyatékossággal élő végfelhasználók hozzáférése, illetve műsorokkal kapcsolatos csatlakoztatott televízió-szolgáltatásokra.

(154)  Fontos, hogy amikor a nemzeti szabályozó hatóságok értékelik azt a koncentrációs vagy elosztási pontot, amelyig terjedően elő kívánják írni a hozzáférés biztosítását, a BEREC-iránymutatásoknak megfelelően válasszanak egy pontot. A végfelhasználókhoz közelebb lévő pont választása előnyösebb az infrastruktúra-szintű verseny és a rendkívül nagy kapacitású hálózatok kiépítése szempontjából. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti szabályozó hatóságnak elsődlegesen olyan pont választását kell mérlegelnie, amely az épületben vagy közvetlenül az épületen kívül található. ▌Indokolt lehet kiterjeszteni a hozzáférési kötelezettségeket az első koncentrációs vagy elosztási ponton túli olyan vezetékekre és kábelekre – e kötelezettségeknek a végfelhasználókhoz lehető legközelebb eső pontokra való korlátozásával –, amelyek képesek kellő számú végfelhasználó csatlakozását fogadni, amennyiben bizonyított, hogy a megkettőzést jelentős mértékű és állandó fizikai vagy gazdasági akadályok nehezítik, amelyek kiskereskedelmi szinten a végfelhasználókat hátrányosan érintő, fontos versenyproblémákhoz vagy piaci hiányosságokhoz vezetnek. A hálózati elemek megkettőzhetőségének értékelése olyan piaci felülvizsgálatot tesz szükségessé, amely eltér a jelentős piaci erő felmérésére szolgáló elemzéstől, és ezért a nemzeti szabályozó hatóságnak nem kell megállapítania a jelentős piaci erőt ahhoz, hogy előírhassa ezeket a kötelezettségeket. Ez a felülvizsgálat másrészt szükségessé teszi a piaci feltételek kellő gazdasági értékelését ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, hogy teljesültek-e a kötelezettségeknek az első koncentrációs vagy elosztási ponton túli előírásához szükséges kritériumok. Ilyen kiterjesztett hozzáférési kötelezettségek előírására vélhetően inkább olyan földrajzi területeken lesz szükség, ahol az alternatív infrastruktúra kiépítésére vonatkozó üzleti esettanulmány több kockázatot vetít előre, például az alacsony népsűrűség vagy a többlakásos épületek alacsony száma miatt. Ennek analógiájára a háztartások magas koncentrációja utalhat arra, hogy nem szükséges ilyen kötelezettségeket előírni. A nemzeti szabályozó hatóságoknak mérlegelniük kell, hogy az ilyen kötelezettségek erősíthetik-e a jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosított vállalkozások helyzetét. A nemzeti szabályozó hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy előírják az ilyen infrastruktúra igénybevételével történő szolgáltatásnyújtáshoz használt aktív vagy virtuális hálózati elemekhez való hozzáférést, ha a passzív elemekhez való hozzáférés gazdasági szempontból nem hatékony vagy fizikailag nem megvalósítható, és ha a nemzeti szabályozó hatóság úgy véli, hogy ha nem kerülne sor ilyen beavatkozásra, az a hozzáférési kötelezettség céljának megkerüléséhez vezetne. A következetes szabályozási gyakorlat Unió-szerte történő előmozdítása érdekében, a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti szabályozó hatóságot kötelezze azon intézkedéstervezeteinek visszavonására, amelyek az első koncentrációs vagy elosztás ponton túlra kiterjesztik a hozzáférési kötelezettségeket, ha a BEREC osztja a Bizottság azzal kapcsolatos komoly kétségeit, hogy az intézkedéstervezet összeegyeztethető-e az uniós joggal és különösen az ezen irányelvben meghatározott szabályozási célkitűzésekkel.

(155)  Ilyen esetekben az arányosság elvének érvényre juttatása érdekében helyénvaló lehet, ha a nemzeti szabályozó hatóságok mentesítik az első – a nemzeti szabályozó hatóságok által meghatározandó – koncentrációs vagy elosztási ponton túli kötelezettségek hatálya alól a tulajdonosok és/vagy vállalkozások egyes kategóriáit, mivel veszélyeztetheti, különösen a kisméretű, helyi projektek keretében újonnan kiépített hálózati elemek kifizetődőségét, ha a hozzáférés biztosítására vonatkozó kötelezettség nem azon alapul, hogy az adott vállalkozást jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosították-e. A kizárólag nagykereskedelemmel foglalkozó vállalkozásokat nem lehet ilyen hozzáférési kötelezettségek hatálya alá vonni, ha tényleges alternatív hozzáférést kínálnak kereskedelmi alapon valamely rendkívül nagy kapacitású hálózathoz tisztességes, megkülönböztetéstől mentes és észszerű feltételek mellett, az ár tekintetében is. Lehetővé kell tenni, hogy az említett kivételt ugyanazon feltételekkel más szolgáltatókra is ki lehessen terjeszteni. A kivétel nem feltétlenül megfelelő az állami finanszírozásban részesülő szolgáltatók esetében.

(156)  A vezeték nélküli elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásában kifejezetten hasznos lehet ▌ a passzív infrastruktúra megosztott használata ▌ a versenyjog szabályaival összhangban, ugyanis ezáltal maximalizálható a rendkívül nagy kapacitású összekapcsoltság az Unió egészében, különösen a kevésbé sűrűn lakott területeken, ahol a megkettőzés nem oldható meg, és így a felhasználók eleshetnek a jó minőségű kapcsolattól. Biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy a nemzeti szabályozó vagy egyéb illetékes hatóságok kivételes esetekben az uniós joggal összhangban előírják a megosztott használatot ▌ , esetleg a helyhez kötött barangoló hozzáférést, ha e lehetőség egyértelműen szerepel a használati jog odaítélésének eredeti feltételeiben, és ha bizonyítani tudják e megosztott használat előnyeit a leküzdhetetlen gazdasági vagy fizikai akadályok elhárítása szempontjából, továbbá a hálózatokhoz vagy szolgáltatásokhoz való hozzáférés ezért komoly hiányosságokat szenved vagy szünetel, és figyelemmel egyéb tényezőkre is, különösen a lefedettség fő közlekedési útvonalak mentén való biztosításának szükségességére, a végfelhasználóknak nyújtott szolgáltatás választékára és minőségének javítására, valamint az infrastruktúra bővítésére való ösztönzés fenntartására. Olyan körülmények között, amikor a végfelhasználók nélkülözik a hozzáférést, és a passzív infrastruktúra megosztása önmagában nem elégséges a helyzet kezelésére, a nemzeti szabályozó hatóságoknak lehetőséget kell kapniuk az aktív infrastruktúra megosztására vonatkozó kötelezettségek előírására.

Ennek során a nemzeti szabályozó vagy egyéb illetékes hatóságoknak továbbra is fennáll az a lehetősége , hogy azt a legmegfelelőbb megosztási vagy hozzáférési kötelezettséget válasszák, amely a leginkább arányos és indokolt az azonosított probléma jellege alapján.

(157)  Miközben olyan célok elérése érdekében, mint a végpontok közötti összeköttetés vagy a szolgáltatások közötti interoperabilitás, bizonyos körülmények között helyénvaló, ha a nemzeti szabályozó vagy egyéb illetékes hatóság kötelezettségeket ró a vállalkozásokra is, függetlenül attól, hogy azokat jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosították-e, gondoskodni kell arról, hogy e kötelezettségek megállapítása a keretszabályozással, különösen pedig a keretszabályozásban előírt értesítési eljárásokkal összhangban történjék. Ilyen kötelezettségeket csak abban az esetben lehet előírni, ha azok szükségesek ahhoz, hogy ezen irányelv céljai teljesüljenek, és ha azok objektív módon indokoltak, átláthatók, arányosak és megkülönböztetéstől mentesek a hatékonyság, a fenntartható verseny, a hatékony beruházások és innováció előmozdítása céljából, továbbá maximális mértékben a végfelhasználók javát szolgálják, előírásukra pedig a vonatkozó értesítési eljárásoknak megfelelően került sor.

(158)  A rádióspektrum használatán alapuló hálózatok vagy szolgáltatások biztosítása előtt álló, leküzdhetetlen gazdasági vagy fizikai akadályok elhárítása érdekében, és ahol fennállnak mobil lefedettségi rések, azok megszüntetése okán szükségessé válhat a passzív infrastruktúrához való hozzáférés és annak megosztása, vagy ha ez nem elégséges, aktív infrastruktúra megosztása, vagy lokalizált barangolási célú hozzáférési megállapodások megkötése. Az ezen irányelv más rendelkezései – különösen a verseny előmozdítását célzó intézkedések alapján a felhasználási jogokhoz kapcsolódó megosztási kötelezettségek sérelme nélkül, amennyiben a nemzeti szabályozó vagy egyéb illetékes hatóságok a passzív infrastruktúra megosztásának vagy – amennyiben a passzív hozzáférés és megosztás nem elegendő – aktív infrastruktúra megosztásának vagy lokalizált barangolási célú hozzáférési megállapodások megkötésének az előírását célzó intézkedéseket szándékoznak hozni, fel lehet őket ugyanakkor szólítani arra, hogy vegyék figyelembe a kevéssé kiszolgált területeken a piaci szereplők tekintetében jelentkező lehetséges kockázatokat.

(159)  A versenyszabályok önmagukban nem feltétlenül elegendőek mindig ahhoz, hogy a digitális televíziózás területén a kulturális sokszínűséget és a médiapluralizmust biztosítsák. A technológiai és a piaci fejlődés szükségessé teszi a feltételes hozzáférés tisztességes, észszerű és megkülönböztetéstől mentes feltételek mellett történő biztosítására vonatkozó kötelezettségek rendszeres felülvizsgálatát, amely felülvizsgálatot ▌ valamely tagállamnak kell végeznie saját nemzeti piaca tekintetében ▌, különösen annak meghatározása céljából, hogy indokolt-e a kötelezettségek kiterjesztése elektronikus műsortájékoztatókra (EPG-k) és felhasználói program interfészekre (API-k), olyan mértékben, amilyen mértékben ez a végfelhasználók meghatározott digitális műsorterjesztési szolgáltatásokhoz való hozzáférésének biztosításához szükséges. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy meghatározhassák azokat a digitális műsorterjesztési szolgáltatásokat, amelyekhez a végfelhasználók hozzáférését az adott tagállam által szükségesnek tartott bármely törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedéssel biztosítani kell.

(160)  A tagállamok engedélyezhetik továbbá a nemzeti szabályozó hatóságuk számára a digitális műsorterjesztési szolgáltatáshoz való feltételes hozzáféréssel kapcsolatos kötelezettségek felülvizsgálatát, annak piacelemzéssel történő felmérése érdekében, hogy visszavonják-e vagy módosítsák-e az olyan vállalkozásokra vonatkozó feltételeket, amelyek az érintett piacon nem rendelkeznek jelentős piaci erővel. Az ilyen jellegű visszavonás vagy módosítás nem befolyásolhatja hátrányosan a végfelhasználók ilyen szolgáltatásokhoz való hozzáférését, sem a tényleges verseny kilátásait.

(161)  A rendkívül nagy kapacitású hálózatok és szolgáltatások kiépítését és elterjedését, valamint a végfelhasználói előnyök maximalizálását támogató versenypiac fejlődésének biztosítása céljából bizonyos körülmények között előzetes kötelezettségekre van szükség. A jelentős piaci erőnek az ezen irányelvben alkalmazott fogalommeghatározás egyenértékű a Bíróság esetjogában meghatározott erőfölény fogalmával.

(162)  Két vagy több vállalkozás nemcsak akkor minősülhet közös erőfölényt élvezőnek, ha közöttük szerkezeti vagy egyéb kapcsolódások vannak, hanem akkor is, ha az érintett piac szerkezete az összehangolt hatások kialakulásához vezet, vagyis ösztönzi a párhuzamos vagy összeegyeztetett versenyellenes magatartást a piacon.

(163)  Lényeges, hogy az előzetes szabályozási kötelezettségeket csak akkor lehessen előírni az olyan nagykereskedelmi piacokon, ahol egy vagy több jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozás található, ha ez szükséges a fenntartható verseny biztosításához ▌, és ahol az uniós és a nemzeti versenyjogi jogorvoslatok nem elegendőek a probléma kezelésére. A Bizottság uniós szintű iránymutatásokat dolgozott ki a nemzeti szabályozó hatóságok számára a versenyjog alapelvei szerint, amelyeket e hatóságoknak egy adott piacon fennálló hatékony verseny megállapítása során, valamint a jelentős piaci erő felmérése során kell alkalmazniuk. A nemzeti szabályozó hatóságoknak elemezniük kell azt, hogy egy adott termék vagy szolgáltatás piacán egy adott földrajzi területen belül – amely lehet az érintett tagállam területének egésze vagy része, vagy tagállamok szomszédos területi részei együtt vizsgálva – hatékony-e a verseny. A hatékony verseny elemzésének ki kell terjednie arra, hogy a piacon a verseny a jövőben biztosított lesz-e, és így arra, hogy a hatékony verseny hiánya tartós-e. Az említett iránymutatásoknak az újonnan kialakuló piacok kérdésével is foglalkozniuk kell, amely piacokon a piacvezetőnek valószínűleg de facto lényeges piaci részesedése van, ugyanakkor nem lehet indokolatlan kötelezettségekkel terhelni. A Bizottságnak rendszeresen felül kell vizsgálnia az iránymutatásokat annak biztosítására, hogy azok a gyorsan fejlődő piacon is megfelelőek maradjanak, különösen a meglévő jogszabályok felülvizsgálata alkalmával, figyelemmel a bírósági joggyakorlat fejlődésére, a gazdasági észszerűségre és a piaci tapasztalatokra. A nemzeti szabályozó hatóságoknak együtt kell működniük egymással abban az esetben, ha az érintett piac tagországok közötti piacnak minősül.

(164)  Annak meghatározása során, hogy valamely vállalkozás egy konkrét piacon jelentős piaci erővel rendelkezik-e, a nemzeti szabályozó hatóságoknak az uniós jog szerint kell eljárniuk, és a lehető legteljesebb mértékben figyelembe kell venniük a Bizottság piacelemzésről és a jelentős piaci erőfölény értékeléséről szóló iránymutatásait.

(165)  A nemzeti szabályozó hatóságoknak a területükön található releváns földrajzi piacok meghatározásakor teljes mértékben figyelembe kell venniük a Bizottság ezen irányelv szerint elfogadott, az érintett termék- és szolgáltatáspiacokról szóló ajánlását (a továbbiakban: az ajánlás), valamint mérlegelniük kell a nemzeti és helyi adottságokat. Így a nemzeti szabályozó hatóságoknak meg kell vizsgálniuk legalább az ajánlásban említett piacokat, beleértve azokat is, amelyek annak ellenére szerepelnek ott, hogy szabályozásukra már nem kerül sor az adott nemzeti vagy helyi szinten. A nemzeti szabályozó hatóságoknak elemezniük kell azokat a piacokat is, amelyeket az ajánlás nem említ, de korábbi piacelemzések alapján a saját területük szabályai vonatkoznak rájuk, vagy bármely egyéb olyan piacot, amely bizonyíthatóan megfelel az ezen irányelvben előírt hármas kritériumrendszernek.

(166)  Transznacionális piac a piac földrajzi meghatározása alapján jelölhető ki, figyelembe véve a kínálati és keresleti oldal valamennyi tényezőjét a versenyjog elveinek megfelelően. Az ilyen elemzések elvégzésére a BEREC a legalkalmasabb szerv, ugyanis építhet a nemzeti piacok meghatározásában részt vevő nemzeti szabályozó hatóságok széleskörű kollektív tapasztalatára. A potenciális transznacionális piacok elemzésekor nemzeti körülményeket is figyelembe kell venni. Ha olyan transznacionális piac kerül azonosításra, ahol indokolt a szabályozói beavatkozás, az érintett nemzeti szabályozó hatóságoknak együtt kell működniük a megfelelő szabályozási mód megtalálásában és a Bizottság értesítésében. Akkor is együttműködhetnek ezen a módon, ha transznacionális piac nem kerül azonosításra, de az egyes országokban uralkodó piaci feltételek eléggé homogének ahhoz, hogy előnyös legyen az összehangolt szabályozás, például hasonlóak a költségek, a piacok felépítése vagy az üzemeltetők, vagy esetleg transznacionális, illetve hasonló a végfelhasználói kereslet.

(167)  Bizonyos körülmények között a földrajzi piacok országos vagy az alatti szintű piacokként kerülnek meghatározásra, például a hálózat kiépítésének országos vagy helyi jellege miatt, ami korlátozza a vállalkozások lehetséges nagykereskedelmi piaci erejét, de ugyanakkor jelentős transznacionális kereslet mutatkozik egy vagy több végfelhasználói csoport részéről. Ez főleg az olyan üzleti végfelhasználókra lehet igaz, akik több tagállamban több helyszínen tevékenyek. Ha az ilyen transznacionális keresletet a szolgáltatók nem tudják megfelelően kiszolgálni például az országhatárok mentén vagy helyi szinten jelentkező akadályok miatt, belső piaci akadályról beszélünk. Ezért a BEREC-et fel kell hatalmazni arra, hogy útmutatást nyújtson a nemzeti szabályozó hatóságok számára a közös szabályozási elvekről annak érdekében, hogy a kínálati oldal fragmentációja esetén is biztosítható legyen a transznacionális kereslet kielégítő kiszolgálása – ami Unió-szerte alapot nyújt a nagykereskedelmi hozzáférési termékek interoperabilitásához –, a hatékonyság és a méretgazdaságosság. A nemzeti szabályozó hatóságoknak figyelembe kell venniük a BEREC által nyújtandó útmutatást a belső piac céljára kiható döntéseik meghozatalakor, amikor a nemzeti szinten jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosított vállalkozások számára szabályozási kötelezettségeket írnak elő, miközben iránymutatást nyújtanak a transznacionális meghatározott igényeket kielégíteni képes nagykereskedelmi hozzáférési termékek műszaki előírásainak harmonizálása tekintetében, a belső piac érdekében.

(168)  Az előzetes szabályozási beavatkozás célja mindig a végfelhasználók számára legkedvezőbb ár, minőség és választék biztosítása azáltal, hogy a kiskereskedelmi piacon valós és fenntartható verseny alakul ki. A nemzeti szabályozó hatóságok valószínűleg a nagykereskedelmi szintű szabályozás hiányában is egyre inkább úgy látják majd, hogy számos kiskereskedelmi piacon verseny alakult ki, különös tekintettel az innováció és a verseny terén várható fejleményekre.

(169)  Az előzetes szabályozás alá vonandó nagykereskedelmi piacok azonosításának kiindulópontja a nemzeti szabályozó hatóságok számára a megfelelő kiskereskedelmi piacok elemzése. A kiskereskedelmi és nagykereskedelmi szinten érvényesülő valós verseny elemzését egy bizonyos idősíkban előretekintve kell végezni, figyelemmel a versenyjogi szabályokra, így a Bíróság idevágó ítélkezési gyakorlatára is. Amennyiben úgy tűnik, hogy a kiskereskedelmi piacok a megfelelő nagykereskedelmi piac(ok) előzetes szabályozása hiányában is valóban versenyorientáltak, a nemzeti szabályozó hatóságnak le kell vonnia azt a következtetést, hogy a szóban forgó nagykereskedelmi szinten nincs szükség szabályozásra.

(170)  A szabályozatlan piacokra való fokozatos átmenet idején egyre gyakoribbá válnak majd az üzemeltetők közötti kereskedelmi – többek között társberuházási és hozzáférési – megállapodások, és ha ezek fenntarthatóknak bizonyulnak, továbbá javítják a verseny dinamikáját, ez is alátámaszthatja azt a következtetést, hogy az adott nagykereskedelmi piacon nincs szükség előzetes szabályozásra. Ennek a fordítottja igaz, ha a szabályozatlan piacon előre nem látható módon felfüggesztik a kereskedelmi megállapodásokat. Az ilyen megállapodások elemzésekor tekintettel kell lenni arra, hogy a hálózattulajdonosokat a szabályozás lehetősége kereskedelmi tárgyalások megkezdésére ösztönözheti. Amikor a nemzeti szabályozó hatóságok azt vizsgálják, hogy egy adott piacon szükség van-e előzetes szabályozásra, a szabályozás által a kapcsolódó piacokra gyakorolt hatás körültekintő vizsgálata érdekében fontos, hogy a piacokat egységesen és lehetőleg egy időben, vagy a lehető legkisebb időbeli eltéréssel elemezzék.

(171)  Amikor a kiskereskedelmi szinten jelentkező problémák megoldását a nagykereskedelmi szabályozás elemzésével keresik, a nemzeti szabályozó hatóságoknak szem előtt kell tartaniuk, hogy több nagykereskedelmi piac is kihathat egy kiskereskedelmi piacra, és fordítva, hogy egy nagykereskedelmi piac több különböző kiskereskedelmi piacra is befolyást gyakorolhat. Hasonlóképp egy adott piac versenydinamikáját befolyásolhatja a szomszédos, de nem alá- vagy fölérendelt piacok jellege is, amint ez megfigyelhető a helyhez kötött és a mobil szolgáltatások egyes piacai között. A szóban forgó értékelést a nemzeti szabályozó hatóságoknak minden esetleg szabályozandó nagykereskedelmi piac kapcsán el kell végezniük, megvizsgálva az építményekhez való hozzáférés javítására kínálkozó lehetőségeket, melyek általában a fenntarthatóbb verseny, többek között az infrastruktúrán alapuló verseny megteremtéséhez is hozzájárulnak, majd meg kell vizsgálniuk az esetleg előzetes szabályozás alá vonandó nagykereskedelmi piacokat abból a szempontból is, hogy vélhetően alkalmasak-e a kiskereskedelmi szinten azonosított versenyproblémák kezelésére. Az alkalmazandó intézkedés kiválasztásakor a nemzeti szabályozó hatóságoknak mérlegelniük kell annak gyakorlati megvalósíthatóságát, és költség-haszon elemzést kell végezniük, figyelembe véve az intézkedésnek a kiskereskedelmi szinten azonosított versenyproblémák kezelésére való alkalmasságát, és biztosítva a termékek megkülönböztetésén és a technológiasemlegességen alapuló versenyt. A nemzeti szabályozó hatóságoknak meg kell fontolniuk a csak bizonyos hálózati topológiák esetében megvalósítható intézkedések elrendelésének következményeit, mert előfordulhat, hogy ezek nem ösztönzik a rendkívül nagy kapacitású hálózatok kiépítését, ami pedig a végfelhasználók érdeke.

(172)  A technológiasemlegesség elvének sérelme nélkül, a nemzeti szabályozó hatóságoknak az előírt korrekciós intézkedések révén – ha lehetséges, még az infrastruktúra kiépítése előtt – ösztönözniük kell a rugalmas és nyitott hálózati architektúra fejlesztését, ami csökkentheti a későbbiekben előírt korrekciós intézkedések jelentette terheket és összetettséget. Mielőtt a nemzeti szabályozó hatóság meghatározza, hogy valamely jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosított vállalkozásokra tekintetében elő kell-e írni további, nagyobb teherrel járó korrekciós intézkedést, az értékelés minden egyes szakaszában meg kell állapítania, hogy az érintett kiskereskedelmi piacon valódi verseny alakulna-e ki, figyelembe véve egyrészt a vonatkozó kereskedelmi megállapodásokat vagy egyéb nagykereskedelmi piaci körülményt – ideértve bármely egyéb, már hatályos szabályozást, például a nem megkettőzhető eszközökhöz való hozzáférésre vonatkozó általános szabályokat vagy az e hozzáférés biztosítására vonatkozó, a 2014/61/EU irányelv szerint kötelezettségeket –, másrészt a nemzeti szabályozó hatóság által korábban alkalmasnak ítélt, egy jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosított vállalkozásokra vonatkozó szabályozást. Egy ilyen értékelés, amelynek célja annak biztosítása, hogy csak azokat a megfelelő korrekciós intézkedéseket írják elő, amelyek ténylegesen kezelik a piaci elemzésben meghatározott problémákat, nem zárja ki, hogy a nemzeti szabályozó hatóság megállapítsa, hogy – az arányosság elvével összhangban – ezen, akár eltérő intenzitású korrekciós intézkedések ötvözése jelenti a legkisebb beavatkozással járó módot a probléma kezelésére. Az ilyen különbségek, ha nem vezetnek is egymástól különálló földrajzi piacok azonosításához, indokolhatják a megfelelő intézkedések differenciálását a különböző szintű versenyakadályoknak megfelelően.

(173)  A nagykereskedelmi szintre vonatkozó előzetes szabályozás, amely elvileg kevésbé terhes, mint a kiskereskedelem szabályozása, elegendő lehet a kapcsolódó kiskereskedelmi értékesítési piac vagy piacok potenciális versenyproblémáinak megoldásához. Az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályozási keret bevezetése óta a verseny működésében tapasztalt javulást jól szemlélteti a kiskereskedelmi piacok Unió-szerte megfigyelhető fokozatos liberalizációja. Ezenfelül a jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosított vállalkozásokra vonatkozó előzetes korrekciós intézkedések előírásával kapcsolatos szabályokat a lehetőségeken belül egyszerűbbé és előreláthatóbbá kell tenni. Ezért ▌ jellemzően a nagykereskedelmi piacokon olyan előzetes szabályozási ellenőrzések előírását kell alkalmazni, amely azon alapul, hogy az adott vállalkozás jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásként azonosították-e.

(174)  Amikor egy nemzeti szabályozó hatóság visszavonja a nagykereskedelmi piacra vonatkozó szabályozást, kellő időt kell hagynia a szabályozatlan piacra való átállás fenntarthatóságának biztosítása érdekében. Ezen időszak meghatározásakor a nemzeti szabályozó hatóságnak figyelembe kell vennie a hozzáférési szolgáltatásokat nyújtók és a hozzáférést kérők között a szabályozási kötelezettségek értelmében már életbe lépett megállapodásokat. Az ilyen megállapodások ugyanis egy meghatározott időszak erejéig szerződéses védelmet biztosíthatnak a hozzáférést kérők számára. A nemzeti szabályozó hatóságnak azt is számításba kell vennie, hogy a piaci szereplőknek valóban rendelkezésükre áll-e a kereskedelmi alapon történő nagykereskedelmi hozzáférés vagy a társberuházás lehetősége a piacon, illetve hogy el kell kerülni az esetleges jogbizonytalanság huzamos ideig való fennállását. A nemzeti szabályozó hatóság által elrendelendő átmeneti intézkedéseknek figyelemmel kell lenniük a korábbi megállapodások szabályozói felülvizsgálatának mértékére és időzítésére az átmeneti időszak során.

(175)  Annak érdekében, hogy a piaci szereplők számára kiszámíthatók legyenek a szabályozási feltételek, határidőt kell kitűzni a piac-felülvizsgálatokra. Fontos, hogy a piacelemzés rendszeres jelleggel, észszerű és alkalmas határidőhöz igazodva történjen. Ha a nemzeti szabályozó hatóság a határidőn belül nem végzi el a piacelemzést, az veszélyeztetheti a belső piacot, és azt eredményezheti, hogy a rendes jogsértési eljárások esetleg nem érik el időben a kívánt joghatást. Alternatív megoldásként az érintett nemzeti szabályozó hatóság számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a piacelemzés elvégzéséhez a BEREC segítségét kérje. E segítségnyújtás történhet például egy, a többi nemzeti szabályozó hatóság képviselőiből álló munkacsoport révén.

(176)  Az elektronikus hírközlési ágazatban jellemző intenzív technológiai innováció és a piacok jelentős dinamizmusa miatt a szabályozást gyorsan, összehangolt és harmonizált módon, uniós szinten szükséges elvégezni, mivel a tapasztalatok szerint akadályozhatja a belső piac kiteljesedését, ha a nemzeti szabályozó hatóságok eltérően hajtják végre a keretszabályozást.

(177)  Azonban a nagyobb stabilitás és a szabályozási intézkedések jobb kiszámíthatósága érdekében az egyes piacelemzések közötti időközt három évről öt évre kell növelni, hacsak a piaci változások időközben új elemzést nem tesznek szükségessé. Annak megítélésekor, hogy egy nemzeti szabályozó hatóság eleget tett-e a piac elemzésére és a tervezett intézkedésekről szóló értesítésre vonatkozó, legalább ötévente esedékes kötelezettségének, csak az tekinthető az újabb ötéves piaci ciklus megkezdésének, ha a piac meghatározására és a jelentős piaci erő értékelésére vonatkozó új elemzésről tesz értesítést. Egy korábbi, felül nem vizsgált piacelemzés alapján hozott új vagy módosított szabályozásról szóló értesítés önmagában nem tekinthető elegendőnek e követelmény teljesítéséhez. Amennyiben valamely nemzeti szabályozó hatóság nem tartja be a piaci elemzések rendszeres időközönkénti elvégzésére ebben az irányelvben megállapított kötelezettséget, azt önmagában nem szolgálhat indokául az érintett nemzeti szabályozó hatóság által a szóban forgó piacon előírt meglévő kötelezettségek érvénytelennek vagy alkalmazhatatlannak tekintéséhez.

(178)  Valamely konkrét kötelezettségnek valamely jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosított vállalkozásra vonatkozó bevezetése nem tesz szükségessé további piacelemzést, ugyanakkor szükségessé teszi annak igazolását, hogy a kötelezettség a szóban forgó piacon és a kapcsolódó kiskereskedelmi piacon az azonosított probléma jellegéhez képest megfelelő és arányos.

(179)  A megállapítandó kötelezettségek és feltételek arányosságának felmérésekor a nemzeti szabályozó hatóságoknak figyelembe kell venniük a saját tagállamukon belül különféle területeken létező eltérő versenyfeltételeket, különösen az ezen irányelvvel összhangban elvégzett feltérképezés eredményeit.

(180)  Amikor a nemzeti szabályozó hatóságok azt mérlegelik, hogy az árszabályozás érdekében hozzanak-e intézkedéseket, és ha igen, milyeneket, lehetővé kell tenniük a beruházó számára a tisztességes megtérülést az adott új beruházási projekt tekintetében. Különösen kockázatosak lehetnek az új hozzáférési hálózatokkal kapcsolatos beruházási projektek, amelyek olyan termékeket támogatnak, amelyek iránt a kereslet a beruházás időpontjában bizonytalan.

(181)  Az egy piacelemzés alkalmával jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosított vállalkozások számára előírt kötelezettségek felülvizsgálatakor a nemzeti szabályozó hatóságoknak figyelemmel kell lenniük az új fejlemények által a versenyre gyakorolt hatásokra, például a vállalkozások között a közelmúltban létrejött önkéntes megállapodásokra, akár hozzáférésre, akár társberuházásokra vonatkoznak, hogy ezáltal biztosítsák azt a rugalmasságot, amelyet a hosszabb szabályozási ciklusok megkívánnak. Hasonlóképp kell eljárni akkor, ha a kereskedelmi megállapodások előre nem látható megsértésére vagy megszűnésére kerül sor, vagy ha azok olyan joghatással járnak, amely eltér a piaci elemzéstől. Ha egy szabályozatlan piacon kerül sor egy meglévő megállapodás megszüntetésére, új piacelemzésre is szükség lehet. Amennyiben a piacon nem történt egyetlen kiemelt változás, de dinamikus piacokról van szó, szükségessé válhat, hogy öt évnél gyakrabban végezzenek piaci elemzést, de például három évnél nem gyakrabban, az ezen irányelv alkalmazását megelőző szabályozáshoz hasonlóan. A piacok akkor tekintendők dinamikusnak, ha a technológiai fejlődés és a végfelhasználók keresleti mintái nagy valószínűséggel úgy változnak, hogy a piaci elemzés megállapításai középtávon érvénytelenné válnának a földrajzi területek jelentős része, illetve a nemzeti szabályozó hatóság által meghatározott földrajzi és termékpiacon jelen lévő végfelhasználók jelentős csoportja tekintetében.

(182)  A hozzáférésre és az összekapcsolásra vonatkozó feltételek – köztük az árak – átláthatósága segít felgyorsítani a tárgyalásokat, elkerülni a vitákat és meggyőzni a piaci szereplőket arról, hogy az adott szolgáltatás nyújtása nem diszkriminatív feltételek mellett történik. A műszaki interfészek nyitottsága és átláthatósága különösen fontos lehet az interoperabilitás biztosításában. Abban az esetben, ha valamely nemzeti szabályozó hatóság információk nyilvánosságra hozatalára vonatkozó kötelezettségeket ír elő, lehetővé kell tenni a számára, hogy meghatározhassa az információ rendelkezésre bocsátásának módját is, valamint azt, hogy a tájékoztatás díjmentes legyen-e vagy sem, figyelembe véve a kérdéses információ jellegét és célját.

(183)  A hálózati topológiák, hozzáférési módok és piaci körülmények 2002 óta tapasztalt sokféleségének fényében a 2002/19/EK irányelv II. mellékletében említett, a helyi hurkok átengedésére, valamint a digitális televízió- és rádiószolgáltatók hozzáférését szolgáló termékekre vonatkozó célok rugalmasabb módokon jobban megvalósíthatók, nevezetesen úgy, hogy a BEREC útmutatást készít a referenciaajánlatok minimumkövetelményeiről, és azt rendszeres időközönként felülvizsgálja. Az említett mellékletet ezért törölni kell.

(184)  A megkülönböztetésmentesség elve biztosítja, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozások ne torzítsák a versenyt, különösen abban az esetben, ha azok olyan vertikálisan integrált vállalkozások, amelyek azoknak a vállalkozásoknak nyújtanak szolgáltatásokat, amelyekkel az értéklánc következő szintjén lévő („downstream”) piacokon versenyeznek.

(185)  A nem az árban megjelenő diszkrimináció kezelése és megelőzése keretében elvben az inputok egyenértékűségének (EoI) alkalmazása nyújtja a legbiztosabb és leghatékonyabb védelmet. Ugyanakkor a szabályozott nagykereskedelmi inputoknak az egyenértékűség elve szerinti biztosítása vélhetően magasabb megfelelési költségeket eredményez, mint a megkülönböztetésmentességet szolgáló más kötelezettségek. E magasabb megfelelési költségeket azonban az értékesítési piacokon megvalósuló verseny nagyobb dinamikájának fényében kell értékelni, figyelemmel arra is, hogy mennyire fontos a megkülönböztetésmentesség biztosítása olyankor, amikor a jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosított vállalkozásra nem vonatkozik közvetlen árszabályozás. A nagykereskedelmi inputok új rendszereken keresztül, az egyenértékűség alapján történő nyújtása összességében előnyösebbnek tűnhet a nemzeti szabályozó hatóságok számára, és arányos is lehet amiatt, hogy az újonnan létesített rendszerek esetében a megfeleléssel, vagyis az inputok egyenértékűségének biztosításával járó többletköltségek viszonylag alacsonyak. Másrészről a nemzeti szabályozó hatóságoknak mérlegelniük kell azt is, hogy a kötelezettségek az érintett vállalkozások szempontjából arányosak-e, például a végrehajtási költségek figyelembevételével és az új rendszerek kiépítését esetleg gátló, a további korszerűsítéshez kapcsolódó tényezők mérlegelésével, amennyiben ezekre szigorúbb szabályozási kötelezettségek vonatkoznának. Az olyan tagállamokban, ahol sok kisméretű, jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosított vállalkozás van, aránytalan lehet számukra az inputok egyenértékűségének előírása.

(186)  A számviteli szétválasztás lehetővé teszi a belső elszámolóárak láthatóvá tételét, és adott esetben lehetővé teszi a nemzeti szabályozó hatóságok számára a megkülönböztetésmentességre vonatkozó kötelezettségek betartásának ellenőrzését. E tekintetben a Bizottság közzétette az elektronikus hírközlési szolgáltatások szabályozási kerete értelmében megvalósuló 2005/698/EK ajánlást(38).

(187)  Az elektronikus hírközlő hálózatok befogadására alkalmas építmények kulcsfontosságúak az új ▌hálózatok kiépítéséhez, ugyanis megkettőzésük igen költséges, míg újbóli hasznosításuk jelentős megtakarításokat eredményezhet. Ezért a 2014/61/EU irányelvben a fizikai infrastruktúrára vonatkozóan előírt szabályokon felül konkrét megoldásra van szükség azokra az esetekre, ahol az építmények jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosítottvállalkozás tulajdonában állnak. Amennyiben az ilyen építmények rendelkezésre állnak és újból használhatók, az azokhoz való hozzáférés igen nagy előnyt jelent a versengő infrastruktúra kiépítésekor, ezért szükséges biztosítani, hogy az ezen eszközökhöz való hozzáférés önálló intézkedésként is rendelkezésre álljon az értékesítési piaci verseny és a kiépítési dinamika fokozásához, és ezt a lehetőséget bármely más orvoslat alkalmazása előtt fontolóra kell venni, nem csupán más nagykereskedelmi termékek vagy szolgáltatások ellensúlyozásaként, illetve nem csupán azon vállalkozások esetében, melyek élnek e nagykereskedelmi termékekkel vagy szolgáltatásokkal. A nemzeti szabályozó hatóságok a meglévő építményeket a jogszabályban előírt, a számítás elvégzéséig felhalmozott értékcsökkenés nélküli, könyv szerinti érték alapján értékelik, figyelembe véve a megfelelő árindexet, amely lehet a kiskereskedelmi árindex, de figyelmen kívül hagyva azokat az eszközöket, melyek értéke legalább negyven év alatt nullára csökkent, noha még használatban vannak.

(188)  Az új és továbbfejlesztett infrastruktúrákhoz való hozzáférés biztosításának előírása során a nemzeti szabályozó hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a hozzáférési feltételek tükrözzék a beruházási döntést alátámasztó körülményeket, figyelembe véve többek között a kiépítés költségeit, az új termékek és szolgáltatások elindításának kihasználtsági mutatóit és a várható kiskereskedelmi árszintet. Továbbá lehetővé kell tenni a nemzeti szabályozó hatóságok számára, hogy adott esetben meghatározhassák a hozzáférés megfelelő felülvizsgálati időszakokon keresztül fennálló feltételeit, hogy ezáltal tervezési biztonságot nyújtsanak a beruházók számára. Amennyiben az árszabályozás megfelelő intézkedésnek tűnik, e feltételek az uniós jogszabályokkal összhangban magukban foglalhatnak a szerződések tartalmától és időtartamától függő árképzési rendelkezéseket is, amennyiben azok nem gyakorolnak diszkriminatív hatást. Valamennyi előírt hozzáférési feltételnek tiszteletben kell tartania a fogyasztók és a vállalkozások számára kínált szolgáltatások terén fennálló hatékony verseny megőrzésének szükségességét.

(189)  A hálózati infrastruktúrához való hozzáférés biztosításának kötelezővé tétele a verseny fokozását szolgáló eszközként indokolt lehet, de a nemzeti szabályozó hatóságoknak egyensúlyt kell teremteniük az infrastruktúra tulajdonosát az infrastruktúrájának a saját javára történő hasznosítása tekintetében megillető jog és a más szolgáltatókat az egymással versengő szolgáltatások nyújtásához alapvető fontosságú eszközökhöz való hozzáférés tekintetében megillető jog között.

(190)  Olyan piacokon, ahol előretekintve nagyobb számú hozzáférési hálózat létesülése várható, nagyobb a valószínűsége annak, hogy a végfelhasználóknak előnye származik a hálózat minőségének az infrastruktúrán alapuló verseny révén bekövetkező javulásából, mint az olyan piacokon, ahol tartósan csak egy hálózat létezik. Az egyéb paramétereken, mint az áron és a választékon alapuló verseny lehetőségét befolyásolják az országos és helyi versenykörülmények. Az ilyen paramétereken alapuló verseny megfelelőségének és a szabályozói beavatkozás szükségességének az értékelése során a nemzeti szabályozó hatóságoknak figyelembe kell venniük azt is, hogy az érdekelt vállalkozások rendelkeznek-e észszerű kereskedelmi feltételek mellett olyan nagykereskedelmi hozzáféréssel, amely fenntartható versenyképes eredményeket nyújt a végfelhasználók számára a kiskereskedelmi piacon. A fenntartható és hatékony, infrastruktúrán alapuló versennyel jellemzett ▌piacokon vélhetően elegendő az általános versenyszabályok alkalmazása.

(191)  Amennyiben a vállalkozásokra olyan kötelezettségeket rónak, amelyek értelmében a hálózati elemekhez és a kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférés iránti, illetve ezek használata iránti észszerű kérelmeket teljesíteniük kell, az ilyen kérelmek csak olyan objektív kritériumok alapján utasíthatók el, mint a technikai megvalósíthatóság vagy a hálózat egysége fenntartásának szükségessége. Amennyiben a hozzáférés iránti kérelmet elutasítják, a sérelmet szenvedő fél számára lehetővé kell tenni, hogy az ügynek az ezen irányelvben említett vitarendezési eljárás szerinti elbírálását kérhesse. A hozzáférés biztosítására kötelezett vállalkozás számára nem lehet előírni, hogy olyan típusú hozzáférést szolgáltasson, amelynek szolgáltatására nincs módja. Az, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok olyan kötelezően biztosítandó hozzáférést írnak elő, amely rövid távon növeli a versenyt, nem csökkentheti a versenytársak ösztönzését arra vonatkozóan, hogy olyan alternatív lehetőségekbe fektessenek be, amelyek hosszú távon fogják fokozni a fenntartható versenyt vagy a jobb teljesítőképességet és a végfelhasználói előnyöket. A legkisebb szabályozási beavatkozás megválasztásakor és az arányosság elvével összhangban – a nemzeti szabályozó hatóságok dönthetnek például úgy, hogy felülvizsgálják a jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosított vállalkozások számára előírt kötelezettségeket, és módosítanak bármely korábbi határozatot, akár kötelezettségek visszavonásával vagy új hozzáférési kötelezettségek előírásával vagy elő nem írásával, ha ez szolgálja a felhasználók érdekét és a fenntartható szolgáltatási verseny célját. A nemzeti szabályozó hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy az uniós joggal összhangban előírhassanak műszaki és működési feltételeket a kötelezően biztosítandó hozzáférés szolgáltatója vagy a kötelezően biztosítandó hozzáférés jogosultja számára. A műszaki szabványok bevezetésének meg kell felelnie különösen az (EU) 2015/1535 irányelvnek.

(192)  Árszabályozásra lehet szükség abban az esetben, ha egy bizonyos piacon végzett piacelemzés a hatékony verseny hiányát tárja fel. A jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosított vállalkozásoknak kerülniük kell az árprést, amely által a különbség a kiskereskedelmi áraik és azon árak között, amelyeket a hasonló kiskereskedelmi szolgáltatásokat nyújtó versenytársaiknak számolnak fel az összekapcsolási vagy hozzáférési szolgáltatásokért, nem megfelelő a fenntartható verseny biztosításához. Amikor a nemzeti szabályozó hatóság az ezen irányelv szerint előírt szolgáltatás kialakítása során felmerülő költségeket kiszámítja, helyénvaló a felhasznált tőke – így a megfelelő munkaerő- és építési költségek – észszerű megtérülésével is számolni, a tőke értékét szükség szerint úgy korrigálva, hogy az tükrözze az eszközök aktuális értékelését és a műveletek aktuális hatékonyságát. A költségmegtérülés módszerét a körülményekhez kell igazítani, figyelembe véve a hatékonyság, a fenntartható verseny és a rendkívül nagy kapacitású hálózatok kiépítése előmozdításának szükségességét, ezáltal maximalizálva a végfelhasználói előnyöket, és tekintettel kell lenni arra, hogy a nagykereskedelmi áraknak eléggé kiszámíthatóaknak és stabilaknak kell lenniük ahhoz, hogy az üzemeltetők érdekeltek legyenek új vagy továbbfejlesztett hálózatok kiépítésében a Bizottság 2013/466/EU ajánlásának(39) megfelelően.

(193)  A következő generációs széles sávú szolgáltatások iránti kereslet megjelenési idejének bizonytalanságára tekintettel a beruházások hatékonysága és az innováció ösztönzése megkívánja bizonyos mértékű árazási rugalmasság biztosítását az új vagy továbbfejlesztett hálózatok kiépítésébe befektető üzemeltetők számára. A nemzeti szabályozó hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy dönthessenek úgy, hogy fenntartanak vagy nem írnak elő szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési árakat új generációs hálózatok számára, ha a versenyt kellő biztosítékok védik. Konkrétabban, a jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozások jelenlétével jellemzett piacokon a túlzó árak elkerülése érdekében az árképzési rugalmasságot ki kell egészíteni olyan biztosítékokkal, melyek óvják a versenyt és a végfelhasználók érdekeit, például gondoskodni kell szigorú megkülönböztetésmentességről, az értékesítési piaci termékek műszaki és gazdasági megkettőzhetőségéről, valamint az infrastruktúraversenyből eredő igazolható kiskereskedelmi árkorlátozó hatás és/vagy a szabályozott hozzáférési termékeken nyugvó más árkorlátozó tényező érvényesüléséről. E biztosítékok alkalmazásának ellenére a nemzeti szabályozó hatóságok más olyan körülményeket is azonosíthatnak, amelyek mellett nem indokolt szabályozott hozzáférési árakat előírni bizonyos nagykereskedelmi inputok kapcsán; ilyen lehet, ha a végfelhasználói kereslet magas árrugalmassága nem teszi kifizetődővé a jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosított vállalkozás számára a versenyképes szintnél jelentősen magasabb árak kiszabását, vagy ha a kisebb népsűrűség gyengíti a rendkívül nagy kapacitású hálózatok létesítésére ösztönző tényezők súlyát, és a nemzeti szabályozó hatóság megállapítja, hogy az ezen irányelvvel összhangban előírt kötelezettségek révén garantált a hatékony és megkülönböztetéstől mentes hozzáférés.

(194)  Amennyiben a nemzeti szabályozó hatóság költségszámítási rendszer bevezetésére vonatkozó kötelezettségeket ír elő az árszabályozás támogatása érdekében, lehetővé kell tenni a számára, hogy maga is végezhessen éves ellenőrzést az adott költségszámítási rendszernek való megfelelés biztosítása érdekében, feltéve hogy rendelkezik a szükséges, megfelelően képzett munkaerővel, vagy pedig előírhatja, hogy az ilyen ellenőrzést egy másik, az érintett vállalkozástól független, erre alkalmas szervezet végezze el.

(195)  Az Unióban a hívásvégződtetés nagykereskedelmi díjszabása azon ez elven alapul, hogy a hívó fél hálózata fizet. A kereslet és a kínálat helyettesíthetőségének vizsgálata azt mutatja, hogy sem jelenleg, sem az előrelátható jövőben nincsenek olyan helyettesítő nagykereskedelmi termékek, melyek korlátozhatnák a hívásvégződtetés adott hálózaton belüli díjszabását. A hívásvégződtetési piachoz való kétoldalú hozzáférés ismeretében további lehetséges versenyakadályok is felmerülnek, többek között az üzemeltetők közötti kereszttámogatás. Ezek a potenciális versenyakadályok a vezetékeshívás-végződtetési és a mobilhívás-végződtetési piacokon egyformán felmerülnek. Figyelembe véve a végződtetési üzemeltetők lehetőségét és hajlandóságát arra, hogy az árakat a költségeket jelentősen meghaladó szintre emeljék, középtávon a költségalapúság tekinthető a legmegfelelőbb eszköznek ezen aggály kezelésére. A jövőbeli piaci fejlemények mindazonáltal módosíthatják olyan mértékben e piacok dinamikáját, hogy az említett piacok szabályozása szükségtelenné válik.

(196)  Annak érdekében, hogy a nagykereskedelmi hívásvégződtetéssel kapcsolatos versenyproblémáknak az Unió egészében való egységes kezelése során csökkenteni lehessen a szabályozási terhet, a Bizottságnak felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén az Unió egészében alkalmazandó, egységes maximális hívás-végződtetési díjat kell megállapítania a mobil szolgáltatások és egységes maximális hívásvégződtetési díjat a helyhez kötött szolgáltatások tekintetében.

(197)  Ebben az irányelvben meg kell határozni a nagykereskedelmi hívásvégződtetési díjak megállapításának alapjául szolgáló részletes kritériumokat és paramétereket. A végződtetési díjak Unió-szerte folyamatosan csökkentek és várhatóan tovább csökkennek majd. A maximális végződtetési díjaknak az ezen irányelv értelmében elfogadandó első felhatalmazáson alapuló jogi aktusban való meghatározása során a Bizottságnak figyelmen kívül kell hagynia az e tendenciától való indokolatlan és kivételes nemzeti eltéréseket.

(198)  A rendkívül nagy kapacitású széles sávú szolgáltatások iránti kereslet megjelenési idejének bizonytalanságára, valamint a méretgazdaságosságra és a sűrűségre tekintettel a társberuházási megállapodások igen előnyösnek tűnnek a költségek és a kockázatok megosztása szempontjából, ily módon a kisebb vállalkozások is gazdaságilag észszerű feltételek mellett fektethetnek be, ami ösztönzi a fenntartható, hosszú távú versenyt még ott is, ahol az infrastruktúra-alapú verseny esetleg nem hatékony. Az ilyen társberuházások különböző formákat ölthetnek, beleértve a hálózati eszközök közös tulajdonlását vagy a hosszú távú kockázatmegosztást társfinanszírozás, illetve beszerzési megállapodások révén. Ebben az összefüggésben a társberuházásnak minősülő beszerzési megállapodások magukkal vonják strukturális jellegű kapacitásokhoz kapcsolódó különös jogok megszerzését, bizonyos mértékű közös elkötelezettség mellett és képessé téve a társberuházókat arra, hogy hosszú távon hatékony és fenntartható módon vehessenek részt a versenyben azokon az értékesítési piacokon, amelyeken a jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosított vállalkozás aktív. Ezzel szemben az olyan kereskedelmi hozzáférési megállapodások, amelyek kapacitás bérlésére korlátozódnak, nem keletkeztetnek ilyen jogokat, és ezért azokat nem kell társberuházásnak tekinteni.

(199)  Amennyiben egy jelentős piaci erővel rendelkező üzemeltető méltányos, észszerű és megkülönböztetéstől mentes feltételek mellett társberuházási ajánlatot tesz a végfelhasználó tartózkodási, illetve működési helyéig vagy a bázisállomásig optikai szálas elemekből álló rendkívül nagy kapacitású hálózatok tekintetében ▌, annak lehetőségét kínálva a különböző méretű és pénzügyi kapacitású vállalkozások számára, hogy infrastruktúrák társberuházói legyenek, a nemzeti szabályozó hatóság számára célszerű lehetővé tenni, hogy tartózkodjon attól, hogy ezen irányelv szerinti kötelezettségeket írjon elő az új rendkívül nagy kapacitású hálózat kapcsán, ha legalább a potenciális társberuházók egyike társberuházási megállapodást kötött az említett vállalkozással. Amennyiben valamely nemzeti szabályozó hatóság úgy dönt, hogy kötelező erejűvé nyilvánítja az addig megállapodást nem eredményező társberuházási ajánlatot, és úgy dönt, hogy nem ír elő további szabályozási kötelezettségeket, ezt megteheti, azzal a feltétellel, hogy a megállapodást a deregulációs intézkedés hatályba lépése előtt meg kell kötni. Amennyiben műszakilag nem valósítható meg az optikai szálas elemeknek a végfelhasználó tartózkodási, illetve működési helyéig történő kiépítése, lehetővé kell tenni, hogy az említett helyek közvetlen közeléig – azaz közvetlenül az azokon kívüli pontig – tartó optikai szálas elemeket tartalmazó rendkívül nagy kapacitású hálózatok azonosan kedvező szabályozás hatálya alá essenek.

(200)  Amennyiben a nemzeti szabályozó hatóság úgy dönt, hogy tartózkodik kötelezettségek előírásától, ezt a döntését azt követően kell meghoznia, hogy megbizonyosodott arról, hogy a társberuházási ajánlatok megfelelnek a szükséges kritériumoknak és jóhiszeműen kerültek benyújtásra. Az új rendkívül nagy kapacitású hálózatokkal való differenciált szabályozási bánásmódot célszerű felülvizsgálni a későbbi piacelemzések során, amelyek – különösen némi idő elteltével – előírhatják a szabályozási bánásmód kiigazítását. Kellően indokolt körülmények között a nemzeti szabályozó hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy kötelezettségeket írhassanak elő az ilyen új hálózati elemekre vonatkozóan, amennyiben arra a megállapításra jutnak, hogy szabályozói beavatkozás hiányában bizonyos piacok jelentős versenyproblémákkal szembesülnének. Különösen abban az esetben, ha több értékesítési piac van, amelyeken a verseny eltérő mértékben érvényesül, a nemzeti szabályozó hatóságok egyedi aszimmetrikus korrekciós intézkedések meghozatalát írhatják elő a tényleges verseny előmozdítása céljából, például – de nem kizárólag – az olyan kiskereskedelmi réspiacok esetében, mint az üzleti végfelhasználóknak szánt elektronikus hírközlési termékek piaca. A piacok versenyképességének megőrzése érdekében a nemzeti szabályozó hatóságoknak gondoskodniuk kell azon hozzáférést igénylők jogainak védelméről is, akik nem vesznek részt a közös beruházási projektben. Ezt úgy kell megvalósítani, hogy fenn kell tartani a meglévő hozzáférési termékeket, vagy amennyiben a meglévő hálózati elemeket idővel leszerelik a hagyományos infrastruktúrán korábban rendelkezésre álló hozzáférési termékekhez képest legalább hasonló funkciókat és minőséget biztosító termékeket kell biztosítani, mindkét esetben a nemzeti szabályozó hatóság által validált olyan megfelelő és rugalmas mechanizmus alapján, amely nem befolyásolja hátrányosan a társberuházókat célzó ösztönzőket.

(201)  A következetes szabályozási gyakorlat Unió-szerte történő előmozdítása érdekében, amennyiben a nemzeti szabályozó hatóságok azt állapították meg, hogy teljesülnek a társberuházási ajánlatban szereplő feltételek, a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti szabályozó hatóságot kötelezze az intézkedéstervezeteinek oly módon történő visszavonására, hogy tartózkodik kötelezettségek előírásától, vagy pedig a versenyhelyzet terén fennálló jelentős problémák orvoslása érdekében szabályozási kötelezettségek előírásával beavatkozik, ha a BEREC osztja a Bizottság azzal kapcsolatos komoly kétségeit, hogy az intézkedéstervezet összeegyeztethető-e az uniós joggal és különösen az ezen irányelvben meghatározott szabályozási célkitűzésekkel. A hatékonyság érdekében célszerű lehetővé tenni, hogy a nemzeti szabályozó hatóság egyetlen intézkedéstervezetről szóló bejelentést tegyen a Bizottságnak valamely, a vonatkozó követelményeket kielégítő társberuházási projekttel kapcsolatosan.. Amennyiben a Bizottság nem él azon hatáskörével, hogy előírja az intézkedéstervezet visszavonását, aránytalan lenne megkövetelni, hogy a nemzeti szabályozó hatóság egyedi határozattervezeteire vonatkozó, ugyanazon eljáráson alapuló későbbi egyszerűsített bejelentések – annak bizonyítékát is beleértve, hogy legalább egy társberuházóval ténylegesen sor került megállapodás megkötésére – a körülmények megváltozásának hiányában visszavonást előíró határozat tárgyát képezzék. Ezen túlmenően a vállalkozások számára, függetlenül attól, hogy azok jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásokként azonosították-e, az ezen irányelv vagy a 2014/61/EU irányelv alapján előírt kötelezettségeket továbbra is alkalmazni kell. A társberuházási megállapodásokkal kapcsolatos kötelezettségek nem érintik az uniós jogszabályok alkalmazását.

(202)  A funkcionális szétválasztásnak, amely a vertikálisan integrált vállalkozásokat működési szempontból önálló gazdasági egységek létesítésére kötelezi, az a célja, hogy az értéklánc következő szintjén lévő piacon működő szolgáltatók, így a vertikálisan integrált üzemeltető saját szervezeti egységei is, teljes mértékben egyenértékű hozzáférési termékekhez jussanak. A funkcionális szétválasztás számos érintett piacon javíthatja a versenyt azáltal, hogy kevésbé ösztönöz a megkülönböztetésmentesség mellőzésére, és segíti a megkülönböztetésmentességet megkövetelő kötelezettségek betartásának ellenőrzését és kikényszerítését. Kivételes esetekben, ha a megkülönböztetésmentesség több érintett piacon rendszeresen nem valósult meg a gyakorlatban, illetőleg ha a korábban megfelelőnek ítélt egy vagy több korrekciós intézkedés igénybevételét követően észszerű időn belül egyáltalán nincs vagy csekély a kilátás az infrastruktúra-szintű versenyre, indokolt lehet korrekciós intézkedésként funkcionális szétválasztást alkalmazni. Különösen fontos azonban biztosítani, hogy az intézkedés ne vegye el az érintett vállalkozás kedvét a hálózati beruházásoktól, és ne járjon hátrányos következményekkel a fogyasztói jólétre nézve. Az intézkedés alkalmazása szükségessé teszi a hozzáférési hálózathoz kapcsolódó különböző érintett piacok összehangolt elemzését a piacelemzési eljárásnak megfelelően. A piacelemzés és a funkcionális szétválasztás részletszabályainak megállapítása során a nemzeti szabályozó hatóságoknak – figyelemmel a hálózat kiépítettségének mértékére és a technológiai fejlettség fokára, amely befolyásolhatja a helyhez kötött és a vezeték nélküli szolgáltatások helyettesíthetőségét – különös figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy mely termékek mely önálló vállalkozás kezelésébe kerülnek. A belső piaci verseny torzulásainak megelőzése érdekében indokolt úgy rendelkezni, hogy a funkcionális szétválasztásra vonatkozó javaslatokat a Bizottságnak előzetesen jóvá kell hagynia.

(203)  Az anyavállalat gazdasági és vállalatvezetési felügyeleti jogainak megóvása érdekében a funkcionális szétválasztás alkalmazása nem akadályozhatja az egyes önálló vállalkozások közötti, megfelelő koordinációs mechanizmusokat.

(204)  Abban az esetben, ha egy vertikálisan integrált vállalkozás úgy dönt, hogy helyi hozzáférési hálózati eszközeinek jelentős részét vagy teljes egészét valamely, más tulajdonában lévő, önálló jogalanyra átruházza vagy a hozzáférési termékekkel folytatandó kereskedelmi tevékenység céljára önálló vállalkozást létesít, akkor a nemzeti szabályozó hatóságnak – annak érdekében, hogy az új rendszer megfeleljen ezen irányelv rendelkezéseinek – fel kell mérnie, hogy a tervezett ügylet, valamint a vállalkozás által adott esetben kínált hozzáférési garanciák hogyan befolyásolják a vertikálisan integrált vállalkozás fennálló szabályozási kötelezettségeit. A nemzeti szabályozó hatóságnak újonnan elemeznie kell azokat a piacokat, amelyeken az önálló jogalany működik, és ennek megfelelően kell a kötelezettségeket megállapítania, fenntartania, módosítania vagy megszüntetnie. Ebből a célból lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti szabályozó hatóság a vállalkozástól tájékoztatást kérhessen.

(205)  Bizonyos piacokon már jelenleg is lehetséges, hogy a jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosított vállalkozás a piacelemzés részeként olyan kötelezettségvállalásokat ajánljon fel, amelyek a nemzeti szabályozó hatóság által azonosított versenyproblémák kezelését célozzák, és amelyeket a nemzeti szabályozó hatóság ezt követően figyelembe vesz a megfelelő szabályozási kötelezettségekről való döntéshozatal során. A legmegfelelőbb korrekciós intézkedések meghatározásakor valamennyi új piaci fejleményt figyelembe kell venni. A társberuházásokra vonatkozó szabályozás rendelkezéseinek sérelme nélkül, az így felajánlott kötelezettségvállalások jellege azonban nem korlátozza a nemzeti szabályozó hatóságra ruházott mérlegelési jogkört annak tekintetében, hogy az említett hatóságok korrekciós intézkedéseket tegyenek a jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosított vállalkozások vonatkozásában . Az átláthatóság javítása, valamint a jogbiztonság Unió-szerte való biztosítása céljából meg kell határozni ezen irányelvben a vállalkozások által a kötelezettségvállalások felajánlása, illetve a nemzeti szabályozó hatóság által a kötelezettségvállalások értékelése során követendő eljárást, figyelembe véve a piaci szereplők által piaci teszt keretében kifejtett véleményeket, továbbá adott esetben a kötelezettségeknek az azokat vállaló vállalkozás számára való kötelező erejűvé tételére és a nemzeti szabályozó hatóság általi érvényesíthetőségére vonatkozó eljárást. Azon esetek kivételével, amikor a nemzeti szabályozó hatóság a társberuházásra vonatkozó kötelezettségvállalásokat kötelező erejűvé teszi és úgy dönt, hogy nem köt ki kötelezettségeket, az említett eljárás nem érinti a piacelemzési eljárás alkalmazását, valamint az azonosított piaci hiányosság orvoslása céljából megfelelő és arányos korrekciós intézkedések előírására vonatkozó kötelezettséget.

(206)  A nemzeti szabályozó hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy részben vagy egészben kötelező erejűvé tegyenek kötelezettségvállalásokat v egy meghatározott időszakra vonatkozóan – amely nem lehet hosszabb annál az időszaknál, amelyre felajánlották azokat –, miután piaci tesztet végeztek az érintett felekkel folytatott nyilvános konzultáció útján. A kötelezettségvállalások kötelező erejűvé tétele esetén a nemzeti szabályozó hatóságnak a piaci elemzésében mérlegelnie kell ennek a döntésnek a következményeit és figyelembe kell azokat vennie a leginkább megfelelő szabályozási intézkedés kiválasztásakor. A nemzeti szabályozó hatóságoknak a hosszabb távú fenntarthatóság szempontjából kell értékelniük e kötelezettségvállalásokat, különösen a kötelezővé tételük időtartamának megválasztásakor, és figyelemmel kell lenniük arra, hogy az érdekeltek milyen értéket társítottak a stabil és kiszámítható piaci feltételekhez a nyilvános konzultációk keretében. Az egy vagy több piacon jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosított, vertikálisan integrált vállalkozások önkéntes szétválására vonatkozó, kötelező erejű kötelezettségvállalások tervezhetőbbé és átláthatóbbá teszik a folyamatot, mégpedig azáltal, hogy meghatározzák a tervezett szétválasztás végrehajtásának folyamatát, például a részcélok kijelölésével és annak bemutatásával, hogy milyen következményekkel járhat, ha az egyes részcélok mégsem valósulnak meg.

(207)  E kötelezettségvállalások között elképzelhető egy ellenőrző megbízott kijelölése, akinek személyét és megbízását a nemzeti szabályozó hatóságnak jóvá kell hagynia, valamint az, hogy a vállalkozás kötelezi magát arra, hogy rendszeres időközönként beszámol a végrehajtásban elért haladásról.

(208)  Előnyös lehet az egészséges nagykereskedelmi piac megteremtése szempontjából, ha a hálózattulajdonosok ▌üzleti modellje ▌csak arra szorítkozik, hogy nagykereskedelmi szolgáltatásokat nyújtson másoknak, ez ugyanis ösztönzi az értékesítési piacokon a kiskereskedelmi versenyt. Továbbá az ilyen vállalkozások üzleti modellje azon potenciális pénzügyi befektetők számára is vonzó lehet, akik kevésbé ingatag infrastrukturális eszközöket keresnek hosszú, a rendkívül nagy kapacitású hálózatok kiépítését is magában foglaló időtávra. Mindazonáltal a csak nagykereskedelemmel foglalkozó vállalkozás jelenléte nem idéz elő szükségszerűen ténylegesen versenyorientált kiskereskedelmi piacot, és a csak nagykereskedelemmel foglalkozó vállalkozás is azonosítható jelentős piaci erővel rendelkezőként egy adott termékpiacon vagy földrajzi piacon. Előfordulhat, hogy a csak nagykereskedelmi üzleti modellt követő vállalkozások viselkedése bizonyos esetekben kevesebb versenykockázattal jár, mint a vertikálisan integrált vállalkozásoké, amennyiben valóban csak nagykereskedelmi termékekkel foglalkoznak, és nincs késztetésük a kiskereskedelmi szereplők közötti különbségtételre. A szabályozási beavatkozásnak ilyen esetben arányosan enyhébbnek kell lennie, de fenn kell tartania különösen annak lehetőségét, hogy kötelezettségek kerüljenek bevezetésre a méltányos és észszerű árképzést illetően. Ugyanakkor a nemzeti szabályozó hatóságoknak képeseknek kell lenniük beavatkozni, ha olyan versenyakadály jelenik meg, amely kedvezőtlen a végfelhasználókra nézve.

A valamely nagykereskedelmi piacon aktív, kizárólag a kis- és középvállalkozásoknál nagyobb üzleti felhasználók részére kiskereskedelmi szolgáltatásokat nyújtó vállalkozást kizárólag nagykereskedelmi vállalkozásnak kell tekinteni.

(209)  A hagyományos rézalapú hálózatokról a következő generációs hálózatokra való átállás megkönnyítése érdekében – ami a végfelhasználók érdekeit szolgálja – a nemzeti szabályozó hatóságoknak képeseknek kell lenniük nyomon követni a hálózatüzemeltetők erre irányuló saját kezdeményezéseit, és szükség esetén meg kell határozniuk a megfelelő átállási folyamatra vonatkozó feltételeket, például az előzetes értesítés, az átláthatóság, valamint a legalább hasonló minőségű alternatív hozzáférési termék rendelkezésre állásának biztosítása útján, ha a hálózat tulajdonosa bizonyította, hogy szándékában áll átállni továbbfejlesztett hálózatokra ▌és erre megfelelően felkészült. Az átállás indokolatlan késleltetésének elkerülése végett a nemzeti szabályozó hatóságokat fel kell ruházni azzal a joggal, hogy visszavonják a rézhálózathoz való hozzáférés biztosítására vonatkozó kötelezettségeket, amint meghatározásra került a megfelelő átállási folyamat és biztosított a hagyományos infrastruktúráról való átállás feltételeinek és folyamatának való megfelelés. A hálózatok tulajdonosainak azonban képeseknek kell lenniük leszerelni a hagyományos hálózatokat. A hagyományos infrastruktúrán alapuló hozzáférési termékről fejlettebb technológián vagy eszközön alapuló hozzáférési termékre átálló hozzáférés-igénylőknek lehetőséget kell kapniuk arra, hogy – saját belátásuk szerint – hozzáférésüket valamely más, nagyobb kapacitású szabályozott termékkel váltsák fel, amennyiben kívánják, de ezt nem kell számukra előírni. Ilyen korszerűsítés esetén a hozzáférést igénylőnek a magasabb kapacitású hozzáférési termékhez való hozzáférés szabályozási feltételeit kell betartania, amelyeket a nemzeti szabályozási hatóság állapít meg piacelemzésében.

(210)  A hírközlési ágazat liberalizációja, valamint a hírközlési szolgáltatások fokozódó versenye és választékának növekedése együtt jár az egyetemes szolgáltatás nyújtását biztosító összehangolt keretszabályozás létrehozására irányuló intézkedésekkel. Az egyetemes szolgáltatás fogalmának a technológiai fejlődéshez, a piac alakulásához és a felhasználói kereslet változásához igazodva kell alakulnia.

(211)  Az EUMSZ 169. cikke szerint az Uniónak hozzá kell járulnia a fogyasztók védelméhez.

(212)  Az egyetemes szolgáltatás biztonsági hálóként működik, amely biztosítja, hogy legalább egy minimális szolgáltatáscsomag valamennyi végfelhasználó, illetve megfizethető áron a fogyasztók számára elérhető legyen, ha a hozzáférés hiányából adódóan szociális kirekesztettség veszélye állna fenn azáltal, hogy a polgárok nem tudnak teljes mértékben részt venni a társadalmi és gazdasági életben.

(213)  Alapszintű széles sávú internet-hozzáférés gyakorlatilag már mindenhol van az Unióban, és igen széles körben használják mindenféle tevékenységhez. Az igénybevétel mértéke azonban elmarad az elérhetőségétől, sokan ugyanis tájékozatlanságból, a költségek miatt, készségek hiányában vagy tudatos döntésként nem rendelkeznek kapcsolattal. A megfizethető és megfelelő széles sávú internet-hozzáférés alapvető fontosságú a mai társadalmakban és a szélesebb gazdaságban. A digitális gazdaságban és társadalomban való részvétel alapfeltétele, nélkülözhetetlen online szolgáltatásokat nyújt.

(214)  Az egyetemes szolgáltatás keretében alapvető követelmény, hogy minden fogyasztó számára hozzáférést kell biztosítani megfizethető áron megfelelő széles sávú internet-hozzáférési és hangszolgáltatásokhoz, ▌ helyhez kötött módon. A tagállamok számára lehetőséget kell továbbá biztosítani arra, hogy a megfizethető árú megfelelő széles sávú internet-hozzáférési és hangszolgáltatások nyújtását nem ▌ helyhez kötött módon, a mozgásban lévő polgárok számára is biztosítsák, ha ezt szükségesnek tartják a fogyasztók társadalmi és gazdasági életben való teljes körű részvételének biztosításához. Ezzel összefüggésben különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a fogyatékossággal élő végfelhasználók egyenértékű hozzáféréssel rendelkezzenek. Nem alkalmazható korlátozás azokra a műszaki eszközökre, amelyekkel a csatlakozást biztosítják, lehetővé téve a vezetékes vagy vezeték nélküli technológiákat, és nem alkalmazható semmilyen korlátozás a tekintetben, hogy az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek egy részét vagy egészét milyen kategóriájú szolgáltató nyújtja.

(215)  Az adott felhasználó által tapasztalt internet-hozzáférési sebesség több tényezőtől függhet, beleértve az internetkapcsolat szolgáltatóját (szolgáltatóit), valamint azt az alkalmazást, amelyhez a csatlakozást használják. A megfelelő széles sávú internet-hozzáférés fogalmát – a BEREC bevált gyakorlatokról szóló jelentésének figyelembevételével – a tagállamoknak kell meghatározniuk a tagállamra jellemző egyedi körülmények és az adott tagállam területén található fogyasztók többsége számára elérhető minimális sávszélesség alapján, hogy területükön biztosított legyen a társadalmi befogadás és a digitális gazdaságban és társadalomban való részvétel megfelelő szintje. A megfizethető és megfelelő széles sávú internet-hozzáférési szolgáltatásnak elegendő sávszélességgel kell rendelkeznie ahhoz, hogy biztosítani tudja legalább azon alapvető szolgáltatások minimális csomagjának az elérhetőségét és használatát, amelyeket a végfelhasználók többsége igénybe vesz. A Bizottságnak az említett célból figyelemmel kell kísérnie az internethasználat alakulását, hogy azonosítsa az EU-ban a végfelhasználók többsége által használt és a társadalmi és gazdasági életben való részvételhez szükséges online szolgáltatásokat és ennek megfelelően naprakésszé tegye e szolgáltatások jegyzékét. A nyílt internet-hozzáférésre vonatkozó uniós jogban, és különösen az (EU) 2015/2120 rendeletben foglalt követelményeknek valamennyi megfelelő széles sávú internet-hozzáférési szolgáltatásra alkalmazandóknak kell lenniük.

(216)  A fogyasztókat nem szabad kötelezni olyan szolgáltatások használatára, melyeket nem szeretnének igénybe venni, ezért biztosítani kell, hogy kérhessék a megfizethető egyetemes szolgáltatásnak a hangszolgáltatásra való korlátozását.

(217)  A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a szolgáltatások megfizethetőségének biztosítására, illetve a kiadások ellenőrzésére irányuló intézkedéseket kiterjesszék a mikro-, valamint a kis- és középvállalkozásokra, továbbá a nonprofit szervezetekre, amennyiben azok megfelelnek a vonatkozó feltételeknek.

(218)  A nemzeti szabályozó hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy más illetékes hatóságokkal koordinálva nyomon kövessék az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek körébe tartozó szolgáltatások kiskereskedelmi díjszabásának alakulását és szintjét. A nyomon követést úgy kell elvégezni, hogy az se a nemzeti szabályozó hatóságokra, se pedig más illetékes hatóságokra vagy az említett szolgáltatások nyújtóira nézve se járjon túlzott adminisztratív terhekkel.

(219)  A megfizethető ár a tagállamok által a konkrét nemzeti feltételek fényében nemzeti szinten meghatározott ár. Ha a tagállamok azt állapítják meg, hogy a megfelelő széles sávú internet-hozzáférési és hangszolgáltatások kiskereskedelmi ára nem megfizethető az alacsony jövedelmű vagy különleges szociális helyzetű fogyasztók számára – beleértve az időseket, a fogyatékossággal élő végfelhasználókat és a vidéken vagy földrajzilag elszigetelt területen élő fogyasztókat –, megfelelő intézkedéseket kell hozniuk. Ennek érdekében a tagállamok kommunikációs célra - adott esetben a szociális ellátás részét képező - közvetlen támogatást nyújthatnak a fogyasztóknak, , vagy utalványokat vagy közvetlen kifizetéseket biztosíthatnak a számukra. Ez a piactorzulás elkerülésének szükségességét figyelembe véve megfelelő alternatíva lehet. A tagállamok – alternatív megoldásként vagy a fentiek kiegészítésére – előírhatják, hogy az ilyen szolgáltatásokat nyújtók alapszintű díjszabási lehetőségeket vagy díjcsomagokat kínáljanak a szóban forgó fogyasztóknak.

(220)  A megfizethetőség biztosítása jelenthet különleges díjszabási lehetőségeket vagy díjcsomagokat az alacsony jövedelmű vagy más különleges szociális helyzetű felhasználók ▌ igényeinek kielégítésére. A piac működésének megzavarását elkerülendő ezeknek a lehetőségeknek alapvető funkciókat kell magukban foglalniuk. Az egyéni fogyasztók számára a megfizethetőségnek a következőkön kell alapulnia: a valamely szolgáltatóval való szerződéskötési joguk, egy szám rendelkezésre állása, a szolgáltatással való folyamatos kapcsolat, és az, hogy kiadásaikat figyelemmel kísérhessék és ellenőrizhessék.

(221)  Ha valamely tagállam arra kötelezi a szolgáltatókat, hogy az alacsony jövedelmű vagy különleges szociális helyzetű fogyasztók részére olyan díjszabási lehetőségeket vagy díjcsomagokat kínáljanak, amelyek eltérnek a szokásos kereskedelmi feltételek szerint biztosítottaktól, e díjszabási lehetőségeket vagy díjcsomagokat valamennyi internet-hozzáférési és hangszolgáltatásokat nyújtó szolgáltatónak kínálnia kell. Nem eredményezhet túlzott adminisztratív vagy pénzügyi terheket az adott szolgáltatóknál vagy tagállamoknál annak a valamennyi internet-hozzáférési és hangszolgáltatásokat nyújtó szolgáltató számára történő előírása, hogy az arányosság elvének megfelelően kínáljanak bizonyos díjszabási lehetőségeket vagy díjcsomagokat. Ha egy tagállam objektív értékelés alapján bizonyítja, hogy túlzott adminisztratív vagy pénzügyi terhekkel kényszerül szembenézni, kivételes jelleggel dönthet úgy, hogy csak kijelölt szolgáltatók számára írja elő a meghatározott díjszabási lehetőségek vagy díjcsomagok kínálatára vonatkozó kötelezettséget. Az objektív értékelés során azt is figyelembe kell venni, hogy az alacsony jövedelmű vagy különleges szociális helyzetű fogyasztók számára milyen előnyök származnak a szolgáltatók közötti választásból, valamint azt, hogy milyen előnyök származnak abból, hogy valamennyi szolgáltató élvezheti az egyetemes szolgáltatásnyújtás előnyeit. Ha egy tagállam kivételes jelleggel úgy dönt, hogy csak kijelölt szolgáltatók számára írja elő a meghatározott díjszabási lehetőségek vagy díjcsomagok kínálatára vonatkozó kötelezettséget, gondoskodnia kell arról, hogy az alacsony jövedelmű vagy különleges helyzetű fogyasztók több, szociális díjszabást kínáló szolgáltató közül választhassanak. Bizonyos helyzetekben azonban előfordulhat, hogy a tagállamok nem tudják biztosítani a több szolgáltató közötti választás lehetőségét, például ha csak egyetlen vállalkozás nyújt szolgáltatást a kedvezményezett lakóhelyén, vagy ha a választás lehetőségének biztosítása további túlzott szervezési és pénzügyi terheket jelentene a tagállam számára.

(222)  Nem szabad, hogy a jövőben a megfizethetőség akadálya legyen annak, hogy a fogyasztók hozzáférjenek az összekapcsoltsági szolgáltatások minimális készletéhez. A valamely szolgáltatóval való szerződéskötés jogának azt kell jelentenie, hogy azon – elsősorban alacsony jövedelmű vagy különleges szociális helyzetű – fogyasztók számára is, akiket különben esetleg elutasítanának, biztosítani kell a megfizethető és megfelelő széles sávú internet-hozzáférési és hangszolgáltatások legalább helyhez kötött módon történő nyújtására vonatkozó szerződés megkötésének lehetőségét bármely, az adott helyen ilyen szolgáltatást nyújtó szolgáltatóval vagy egy kijelölt szolgáltatóval, ha a tagállam kivételes jelleggel úgy döntött, hogy egy vagy több szolgáltatót kijelöl a szóban forgó díjszabási lehetőségek vagy díjcsomagok kínálatára. A pénzügyi kockázatnak, például a számlák ki nem fizetése kockázatának a minimalizálása érdekében lehetővé kell tenni a szolgáltatók számára, hogy megfizethető egységekben előre kifizetett szolgáltatásokat kínáljanak.

(223)  Annak érdekében, hogy a polgárok elérhetők legyenek hangszolgáltatás révén, a tagállamoknak észszerű ideig biztosítaniuk kell egy hívószám rendelkezésre állását olyan időszakokban is, amikor a hangszolgáltatást valaki nem használja. A szolgáltatók számára lehetővé kell tenni olyan mechanizmusok alkalmazását, amelyekkel ellenőrizhetik, hogy a fogyasztó továbbra is érdekelt-e a szám fenntartásában.

(224)  Az ilyen szolgáltatásokat ilyen körülmények között nyújtó szolgáltatók kompenzációjának nem feltétlenül kell a verseny torzulását eredményeznie, feltéve, hogy e szolgáltatókat a felmerülő konkrét nettó költség tekintetében kompenzálják, továbbá feltéve, hogy a nettó költségteher megtérülésének biztosítása versenysemleges módon történik.

(225)  A megfizethetőséget biztosító intézkedések iránti szükséglet felmérése érdekében lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok vagy egyéb illetékes hatóságok, illetve ezek koordináltan nyomon követhessék az alacsony jövedelmű vagy különleges szociális helyzetű fogyasztóknak szánt díjszabási lehetőségek vagy díjcsomagok alakulását és részleteit.

(226)  A tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk a fogyatékossággal élő fogyasztók számára biztosított lehetőségeket is magukban foglaló, megfizethető termékek és szolgáltatások piaca létrehozásának előmozdítására, ideértve az akadálymentes technológiákkal működő berendezéseket. Ez többek közt az európai szabványokra való hivatkozás révén érhető el, vagy a termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés követelményeinek harmonizálására vonatkozó uniós jogszabályok szerinti követelmények végrehajtásának támogatásával. A tagállamoknak saját körülményeiknek megfelelően kell bevezetniük a megfelelő intézkedéseket, ami rugalmasságot biztosít számukra egyedi intézkedések bevezetésére, amennyiben a piac a szokásos gazdasági feltételek mellett nem kínál megfizethető, a fogyatékossággal élő fogyasztók számára akadálymentesített termékeket és szolgáltatásokat. Az említett intézkedések között szerepelhet a végfelhasználóknak nyújtott közvetlen pénzügyi támogatás.

A közvetítő szolgáltatások fogyatékossággal élő fogyasztókat terhelő költségének egyenlőnek kell lennie a hangszolgáltatások átlagköltségével.

(227)  A közvetítő szolgáltatások olyan szolgáltatásokra vonatkoznak, amelyek kétirányú kommunikációt tesznek lehetővé különböző kommunikációs módokat (például írott szöveg, jelnyelv, beszéd) használó távoli végfelhasználók között, mégpedig azáltal, hogy – szokásosan emberi kezelő révén – biztosítják az átváltást az említett kommunikációs módok között. A valós idejű szöveg fogalmának meghatározása összhangban van a termékekhez és szolgáltatásokhoz való akadálymentes hozzáférési követelmények harmonizálására vonatkozó uniós jogszabályokkal, és pont-pont összeköttetés vagy több pont közötti konferenciahívás keretében megvalósuló olyan szöveges kommunikációs formát jelent, ahol a beírt szöveg oly módon kerül továbbításra, hogy a felhasználó a kommunikációt karakteralapú formátumban folyamatosnak érzékeli.

(228)  A megfelelő széles sávú internet-hozzáféréshez elegendő adatátviteli sebességgel rendelkező helyhez kötött vonali adatkapcsolat ma már szinte mindenhol elérhető, és azt az uniós polgárok többsége használja. A standard helyhez kötött vonali széles sávú lefedettség és elérhetőség az Unióban 2015-ben az otthonok 97 %-ában állt rendelkezésre, igénybevétele átlagosan 72 %-os volt, a vezeték nélküli technológián alapuló szolgáltatásokat pedig ennél is nagyobb arányban veszik igénybe. Azonban vannak még különbségek a tagállamok között a helyhez kötött széles sávú hozzáférés elérhetőségében és megfizethetőségében a vidéki és a városi területeken egyaránt.

(229)  A piac vezető szerepet játszik az egyre nagyobb kapacitású széles sávú hozzáférés rendelkezésre állásának biztosításában. Ahol a piac nem kellően erős ehhez, az egyetemes szolgáltatási kötelezettség alkalmazásánál elvileg költséghatékonyabbnak és kevésbé piactorzítónak bizonyulnak olyan egyéb közpolitikai eszközök a megfelelő széles sávú internet-hozzáférés rendelkezésre állásának a támogatására, mint például az Európai Stratégiai Beruházási Alap és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében rendelkezésre álló pénzügyi eszközök igénybevétele, az európai strukturális és beruházási alapokból származó közfinanszírozás, a kevésbé sűrűn lakott területeken a széles sávú hálózatok kiépítésének támogatásához a rádióspektrum-használati joghoz kapcsolódó lefedési kötelezettség előírása és az állami támogatásra vonatkozó uniós szabályoknak megfelelő közberuházás.

(230)  Biztosítani kell, hogy amennyiben a megfelelő értékelést követően – az illetékes hatóság által a hálózatkiépítés kapcsán végzett feltérképezés eredményeit, illetve az első feltérképezés eredményeinek közzétételét megelőzően a tagállamok számára rendelkezésre álló legfrissebb információkat is figyelembe véve – bebizonyosodott, hogy egyes területeken sem a piaci, sem az állami beavatkozástól nem várható a tagállamok által meghatározott megfelelő széles sávú internet-hozzáférési szolgáltatást és a hangszolgáltatást helyhez kötött módon biztosító kapcsolat kiépítése a végfelhasználók számára, akkor a tagállam kivételesen különböző szolgáltatókat vagy szolgáltatócsoportokat jelölhessen ki e szolgáltatások nyújtására az ország különböző érintett területein. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a feltérképezésen túl szükség esetén további más információkat is felhasználjanak annak megállapításához, hogy helyhez kötött módon milyen mértékben áll rendelkezésre megfelelő széles sávú internet-hozzáférési szolgáltatás és a hangszolgáltatás. Az említett további információk lehetnek a nemzeti szabályozó hatóságok számára a piacelemzési eljárás révén rendelkezésre álló adatok és a felhasználóktól gyűjtött adatok is. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a megfelelő széles sávú internet-hozzáférési szolgáltatás elérhetőségét biztosító egyetemes szolgáltatás nyújtására vonatkozó kötelezettséget a végfelhasználó elsődleges helyére vagy lakóhelyére korlátozzák. Nem alkalmazható korlátozás azokra a műszaki eszközökre, amelyekkel a megfelelő széles sávú internet-hozzáférési szolgáltatást és a hangszolgáltatást helyhez kötött módon biztosító csatlakozást biztosítják, lehetővé téve a vezetékes vagy vezeték nélküli technológiákat, és nem alkalmazható semmilyen korlátozás a tekintetben, hogy az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek egy részét vagy egészét melyik vállalkozás nyújtja.

(231)  A szubszidiaritás elvével összhangban a tagállamok feladata tárgyilagos szempontok alapján arról dönteni, hogy mely vállalkozásokat jelölik ki egyetemes szolgáltatónak, szükség szerint figyelembe véve a vállalkozások képességét és hajlandóságát az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek összességének vagy egy részének vállalására. Ez nem zárja ki azt, hogy a tagállamok a kijelölési eljárásba a hatékonyság érdekében indokolt egyedi feltételeket építsenek be, ideértve a földrajzi területek vagy összetevők csoportosítását vagy a kijelölés minimális időtartamának megállapítását.

(232)  Az egyetemes szolgáltatási kötelezettség keretében az ezen irányelvnek megfelelően meghatározott megfelelő széles sávú internet-hozzáférési szolgáltatást és a hangszolgáltatást helyhez kötött módon biztosító megfizethető kapcsolat kiépítésének költségeit az elektronikus hírközlési ágazatban a szolgáltatóknál és a felhasználóknál várható pénzügyi teher felmérésével kell megbecsülni.

(233)  Az ország teljes területére vonatkozó területi lefedettség a priori előírása a kijelöléskor vélhetően kirekeszt vagy eltántorít bizonyos vállalkozásokkal az egyetemes szolgáltatóként való minősítés kérésétől. Az egyetemes szolgáltatás nyújtására vonatkozó túlzottan hosszú vagy korlátlan ideig érvényes kijelölés szintén eleve kirekeszthet egyes szolgáltatókat. Amennyiben valamely tagállam úgy dönt, hogy a megfizethetőség biztosítása érdekében kijelöl egy vagy több szolgáltatót, lehetővé kell tenni az említett szolgáltatók számára, hogy eltérhessenek az egyetemes szolgáltatás elérhetőségi elemének biztosítása céljából kijelölt szolgáltatóktól.

(234)  Amennyiben egy, ezen irányelvvel összhangban azonosított, a szokásos kereskedelmi feltételek szerint biztosítottaktól eltérő díjszabási lehetőségek vagy díjcsomagok biztosítására vagy ezen irányelvvel összhangban azonosított,a megfelelő széles sávú internet-hozzáférési szolgáltatások vagy a hangszolgáltatások helyhez kötött biztosítására kivételes jelleggel kijelölt szolgáltató úgy dönt, hogy az ország területén található, helyi hozzáférési hálózati eszközeinek lényeges részét, egyetemes szolgáltatási kötelezettségére tekintettel, vagy azok egészét más tulajdonában lévő önálló jogalanyra ruházza át, az illetékes hatóságnak értékelnie kell a tervezett ügylet hatását az egyetemes szolgáltatási kötelezettségeknek az ország egész területén, vagy annak egy részén való folytonossága biztosítása érdekében. Ennek érdekében a szolgáltatónak előzetesen értesítenie kell az egyetemes szolgáltatási kötelezettségeket elrendelő illetékes hatóságot az átruházásról. Az illetékes hatóság által elvégzett értékelés nem befolyásolhatja hátrányosan a tranzakció végrehajtását.

(235)  A stabilitás és a fokozatos átállás biztosítása érdekében lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy területükön a megfelelő széles sávú internet-hozzáférési és a hangszolgáltatások helyhez kötött biztosításától eltérő, az egyetemes szolgáltatási kötelezettségeik körébe tartozó egyetemes szolgáltatások nyújtását ezen irányelv hatálybalépésekor továbbra is a 2002/22/EK irányelv alapján biztosítsák, amennyiben ezek vagy ezekhez hasonló szolgáltatások szokásos kereskedelmi feltételek mellett nem érhetők el. A nagyközönség rendelkezésére álló, pénzérmével, hitelkártyával vagy betéti kártyával vagy előrefizetett kártyával – beleértve a hívókóddal használatos kártyákat is – használható nyilvános telefonállomások, az előfizetői névjegyzék és a tudakozószolgáltatások további biztosításának lehetővé tétele az egyetemes szolgáltatás jegyében, ahol ez bizonyíthatóan szükséges, kellő rugalmasságot biztosít ahhoz, hogy a tagállamok megfelelően figyelembe vegyék az eltérő nemzeti körülményeket. Ez magában foglalhatja annak biztosítását, hogy nyilvános telefonállomások álljanak rendelkezésre az ország fő belépési pontjain, például a repülőtereken és a vasút- és buszállomásokon, valamint az emberek által veszélyhelyzetben használt helyeken, például a kórházakban, rendőrőrsökön és az autópályák vészhelyzeti területein, hogy eleget tegyenek a végfelhasználók, köztük különösen a fogyatékossággal élő végfelhasználók észszerű szükségleteinek.

(236)  A tagállamoknak figyelemmel kell kísérniük a fogyasztók helyzetét a megfelelő széles sávú internet-hozzáférési és a hangszolgáltatások használata és különösen a megfizethetőség tekintetében. A megfelelő széles sávú internet-hozzáférési és a hangszolgáltatások megfizethetősége összefügg a használati kiadások, valamint a használat egyéb szolgáltatásokhoz hasonlított viszonylagos költsége tekintetében a felhasználók tudomására jutó információkkal, valamint azzal, hogy a fogyasztóknak mennyire van módjuk a kiadásaik ellenőrzésére. Ennélfogva a megfizethetőség azt jelenti, hogy a fogyasztókat a szolgáltatókra rótt kötelezettségek révén jogok illetik. E kötelezettségek között szerepel a tételes számlázás meghatározott szintje, a fogyasztóknak biztosított lehetőség bizonyos hívások, pl. emelt díjas szolgáltatásokhoz kapcsolódó emelt díjú hívások szelektív letiltására, a kiadásaik előrefizetés útján történő ellenőrzésére, és az előre fizetendő csatlakozási díj beszámítására. A piaci fejlemények fényében az ilyen intézkedések felülvizsgálatára és megváltoztatására lehet szükség. Az internet-hozzáférés használatára vonatkozó tételes számlákon csak a kapcsolódások időpontját és időtartamát, valamint a kapcsolati idő során fogyasztott mennyiséget kell feltüntetni, nem szabad azonban feltüntetni, hogy az egyes kapcsolati idők során a fogyasztók mely weboldalakat látogatták meg és mely internetes végpontokhoz csatlakoztak.

(237)  A számlák tartósan késedelmes fizetésének vagy nem fizetésének eseteit kivéve a megfizethető díjakra jogosult fogyasztókat a jogvita rendezéséig védeni kell attól, hogy kifizetetlen számla miatt azonnal lekapcsolják őket a hálózatról, és különösen az emelt díjas szolgáltatásokra vonatkozó nagy számlákkal összefüggő jogviták esetében a fogyasztók számára továbbra is hozzáférést kell biztosítani az alapvető hangszolgáltatásokhoz és a tagállamok által meghatározott, minimális szintű internet-hozzáférési szolgáltatáshoz. Lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok dönthessenek úgy, hogy az ilyen hozzáférést csak akkor lehet továbbra is biztosítani, ha az előfizető tovább fizeti a vonalbérleti díjat vagy az alapszintű internet-hozzáférés díját.

(238)  Amennyiben a megfelelő széles sávú internet-hozzáférési és a hangszolgáltatások vagy más ▌szolgáltatások ezen irányelvvel összhangban méltánytalan terhet eredményeznek egy szolgáltató számára – kellően figyelembe véve a költségeket és a bevételeket, valamint az érintett szolgáltatások biztosításából eredő nem tárgyi hasznokat –, ezt a méltánytalan terhet figyelembe lehet venni az egyetemes kötelezettségek bármely nettó költségszámításában.

(239)  Amennyiben szükséges, a tagállamoknak mechanizmusokat kell kialakítaniuk az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségének finanszírozására olyan esetekben, amelyekben kimutatható, hogy a kötelezettségeket csak veszteségesen vagy olyan nettó költség mellett lehet teljesíteni, amely a szokásos kereskedelmi normáktól eltér. Fontos biztosítani azt, hogy az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségét helyesen számítsák ki, és hogy az esetleges finanszírozásra úgy kerüljön sor, hogy az általa okozott, a piacot és a vállalkozásokat érintő torzulás minimális legyen, a finanszírozás pedig összeegyeztethető legyen az EUMSZ 107. és 108. cikkével.

(240)  Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségének kiszámításakor figyelembe kell venni az egyetemes szolgáltatás nyújtásából fakadó költségeket és bevételeket, valamint a nem tárgyi hasznot is, de ez a költségszámítás nem hátráltathatja azt az általános célt, hogy az árképzési struktúrák tükrözzék a költségeket. Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek minden nettó költségét átlátható eljárások szerint kell kiszámítani.

(241)  A nem tárgyi haszon figyelembevétele azt jelenti, hogy a teljes költségteher meghatározásához az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek közvetlen nettó költségéből le kell vonni annak a közvetett haszonnak a pénzben kifejezett becsült értékét, amelyet a vállalkozás az egyetemes szolgáltatói pozíciójának köszönhetően szerez.

(242)  Ha az egyetemes szolgáltatási kötelezettség méltánytalan terhet jelent egy szolgáltató számára, helyénvaló a tagállamok számára lehetővé tenni a nettó költségek hatékony megtérülését szolgáló mechanizmusok bevezetését. Az állami pénzeszközök révén történő finanszírozás az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költsége megtérülésének egy módja. Ennek egy másik módja az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségének az elektronikus hírközlő hálózatokat üzemeltető és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók közötti megosztása. Lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok az egyetemes szolgáltatás különböző elemeinek nettó költségeit különböző mechanizmusok révén finanszírozhassák vagy néhány elem, vagy az összes elem nettó költségét akár a mechanizmusok valamelyike révén, akár a két mechanizmus kombinációja révén finanszírozhassák. A megfelelő széles sávú internet-hozzáférés nemcsak az elektronikus hírközlési ágazat, hanem a tágabb online gazdaság és a teljes társadalom szempontjából előnyökkel jár. Az olyan kapcsolat biztosítása minél több végfelhasználó számára, amely lehetővé teszi a gyors széles sávú hozzáférést, lehetővé teszi az online szolgáltatások igénybevételét, vagyis a digitális társadalomban való aktív részvételt. Az ilyen kapcsolat egyetemes szolgáltatási kötelezettség alapján történő biztosítása egyaránt szolgálja a közérdeket és az elektronikus hírközlési szolgáltatók érdekeit. A tagállamoknak figyelembe kell ezeket venniük a nettó költségek megtérülését szolgáló mechanizmusok kiválasztásakor és kidolgozásakor.

(243)  Amennyiben a költségmegtérülés az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségének az elektronikus hírközlő hálózatokat üzemeltető és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók közötti megosztása útján történik, a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a költségek szolgáltatók közötti elosztására vonatkozó módszer objektív és megkülönböztetéstől mentes kritériumokon alapuljon, és összhangban legyen az arányosság elvével. Ez az elv nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy mentesítsék a jelentős piaci jelenlétet el nem ért új belépőket. Minden finanszírozási mechanizmusnak biztosítania kell, hogy a piaci résztvevők csak az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek finanszírozásához járuljanak hozzá, és ne olyan egyéb tevékenységekhez, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek teljesítéséhez. A megtérülési mechanizmusnak tiszteletben kell tartania az uniós jog elveit, valamint különösen a megosztási mechanizmusok esetében a megkülönböztetés-mentesség és az arányosság elvét. Minden finanszírozási mechanizmusnak biztosítania kell, hogy az egy adott tagállamban lévő felhasználók ne járuljanak hozzá más tagállamban az egyetemes szolgáltatás nyújtásának költségeihez. Lehetővé kell tenni, hogy meg lehessen osztani az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségét valamennyi szolgáltató, illetve a szolgáltatók bizonyos meghatározott csoportjai között. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a megosztási mechanizmus tiszteletben tartsa az átláthatóság, a legkisebb piactorzulás, a megkülönböztetés-mentesség és az arányosság elvét. A lehető legkisebb piactorzulás azt jelenti, hogy a hozzájárulások beszedését úgy kell biztosítani, hogy a végfelhasználókra rótt pénzügyi teher a lehető legkisebb legyen, például a hozzájárulások lehető legszélesebb körben történő megosztásával.

(244)  Az egyetemes szolgáltatás finanszírozásából részesülő szolgáltatók – kérelmük indokolására – az ilyen finanszírozást igénylő konkrét elemekről kellően részletes tájékoztatást kell, hogy adjanak a nemzeti szabályozó hatóságnak. A tagállamok által az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek költségképzésére és finanszírozására vonatkozóan alkalmazott szabályozásról tájékoztatni kell a Bizottságot, hogy a szabályozásnak az EUMSZ-szel való összeegyeztethetőségéről meggyőződhessen. A tagállamoknak biztosítaniuk kell az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek finanszírozására szánt összegek tényleges átláthatóságát és ellenőrzését. Az egyetemes szolgáltatás biztosításával járó költségek kiszámítását objektív és átlátható módszerrel kell végezni, törekedve arra, hogy az egyetemes szolgáltatás a lehető legköltséghatékonyabb módon legyen biztosítva, a piaci szereplők pedig egyenlő feltételek mellett versenyezhessenek. Az átláthatóságot javítja, ha előre ismert az a módszertan, amellyel az egyetemes szolgáltatás nyújtásához szükséges egyes elemek nettó költsége kiszámításra kerül.

(245)  A tagállamok számára nem megengedett, hogy a piaci szereplőket olyan intézkedésekhez kapcsolódó pénzügyi hozzájárulásokkal terheljék, amelyek nem képezik az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek részét. Az egyes tagállamok továbbra is szabadon vezethetnek be különleges intézkedéseket (az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek körén kívül) és azokat az uniós jognak megfelelően, de nem a piaci szereplők hozzájárulásai révén finanszírozhatják.

(246)  Az áruk, szolgáltatások és személyek Unión belüli szabad mozgásának hatékony támogatása érdekében módot kell biztosítani arra, hogy bizonyos nemzeti számozási erőforrásokat, különösen bizonyos nem földrajzi számokat extraterritoriális módon lehessen használni, vagyis a számot kiadó tagállam területén kívül is. Mivel a személyközi kommunikáció tekintetében jelentős a csalás veszélye, az ilyen extraterritoriális számhasználatot csak a személyközi hírközlési szolgáltatásoktól eltérő elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása tekintetében szabad engedélyezni. A vonatkozó nemzeti jogszabályok – és különösen a fogyasztóvédelmi szabályok és a számozási erőforrások használatára vonatkozó egyéb szabályok – érvényesülését a tagállamoknak attól függetlenül kell biztosítaniuk, hogy hol került sor ▌a használati jogok megadására ▌vagy hogy az Unióban hol használják a számozási erőforrásokat. A tagállamok továbbra is alkalmazhatják a nemzeti szabályaikat a területükön használt számozási erőforrásokra, abban az esetben is, ha a jogok megadására valamely másik tagállamban került sor.

(247)  Azon tagállamok nemzeti szabályozó vagy egyéb illetékes hatóságai, amelyekben valamely másik tagállamból származó számozási erőforrások használatára kerül sor, nem gyakorolnak ellenőrzést e számozási erőforrások felett. Lényeges ezért, hogy az extraterritoriális használathoz való jogot megadó tagállam nemzeti szabályozó vagy más illetékes hatóságai gondoskodjanak az azon tagállamokban lévő végfelhasználók hatékony védelméről, amelyekben az érintett számokat használják. A hatékony védelem megvalósítása céljából az extraterritoriális használathoz való jogot megadó nemzeti szabályozó vagy egyéb illetékes hatóságnak feltételeket kell meghatároznia az ezen irányelvnek megfelelően arra vonatkozóan, hogy a szolgáltató tartsa tiszteletben a számozási erőforrások használatával kapcsolatban a fogyasztóvédelmi szabályokat és egyéb szabályokat azon tagállamokban, amelyekben az érintett erőforrásokat használni fogják.

(248)  A számozási erőforrások használatának helye szerinti tagállamok nemzeti szabályozó vagy egyéb illetékes hatóságai számára lehetővé kell tenni, hogy a szabályok érvényre juttatása céljából segítséget kérhessenek a számozási erőforrások használati jogát megadó nemzeti szabályozó vagy egyéb illetékes hatóságoktól. A használati jogot megadó nemzeti szabályozó vagy egyéb illetékes hatóságok által a szabályok érvényre juttatása céljából hozott intézkedések között szerepelniük kell visszatartó erejű szankcióknak, és különösen súlyos szabálytalanság esetén lehetővé kell tenniük az érintett vállalkozásnak kiosztott számozási erőforrások extraterritoriális használatával kapcsolatos jog megvonását. Az extraterritoriális számhasználathoz kapcsolódó követelmények nem sértik a tagállamok azon jogát, hogy eseti alapon meggátolják a hozzáférést egyes számokhoz vagy szolgáltatásokhoz, ha ez a csalások és a visszaélések elkerülése érdekében szükséges. A számozási erőforrások extraterritoriális használata nem sértheti a barangoló szolgáltatásokkal kapcsolatos uniós szabályokat, különösen a szabályozott kiskereskedelmi árú és szabályozott nagykereskedelmi díjas barangolási szolgáltatás nem rendeltetésszerű vagy visszaélésszerű használatának megakadályozását célzó szabályokra. A tagállamok számára továbbra is lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a számozási erőforrások extraterritoriális használatáról megállapodásokat kössenek harmadik országokkal.

(249)  Az elektronikus hírközlési szolgáltatóváltás megkönnyítése érdekében indokolt, hogy a tagállamok támogassák a számozási erőforrások távoli konfigurálását. Ez ugyanis lehetővé teszi a hírközlésieszköz-azonosítók átprogramozását az azokhoz való fizikai hozzáférés nélkül. Ez különösen a gépek közötti szolgáltatásoknál fontos, vagyis amikor korlátozott emberi közreműködéssel vagy emberi közreműködés nélkül, két eszköz vagy szoftverlapú alkalmazás között valósul meg automatizált adat- és információátvitel. Az ilyen, gépek közötti szolgáltatások nyújtói nem feltétlenül rendelkeznek fizikai hozzáféréssel az eszközökhöz, ha azokat távol eső helyen vagy nagy számban használják, vagy esetleg a használat jellege miatt. A gépek közötti szolgáltatások piacának fejlődése és új technológiák kialakulása fényében a tagállamoknak technológiai semlegességre kell törekedniük a távoli konfigurálás ösztönzésében.

(250)  A vállalkozások számára az elektronikus hírközlési ágazatban folytatott verseny szempontjából alapvetően fontos a számozási erőforrásokhoz átlátható, tárgyilagos és megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján való hozzáférés. A tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az elektronikus hírközlő hálózatokat üzemeltető vagy az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatóktól eltérő vállalkozásoknak is adjanak jogot számozási erőforrások használatára, tekintettel a dolgok internetéhez kapcsolódó szolgáltatások számainak egyre növekvő jelentőségére. A nemzeti számozási tervek minden elemét a nemzeti szabályozó vagy egyéb illetékes hatóságoknak kell kezelniük, beleértve a hálózatok címzésében használt pontkódokat. Amennyiben a páneurópai szolgáltatások, a határokon átnyúló szolgáltatások, vagy különösen az új gépek közötti szolgáltatások – pl. összekapcsolt gépjárművek – fejlődésének támogatása végett az Unión belüli számozási erőforrások harmonizációjára van szükség, és amennyiben a kereslet nem fedezhető a meglévő számozási erőforrásokkal, a Bizottság végrehajtási intézkedéseket hozhat a BEREC segítségével.

(251)  Lehetővé kell tenni, hogy a számozási erőforrások használati jogának megadásáról szóló határozatok közzétételére vonatkozó követelmény teljesíthető legyen a határozatoknak egy internetes weboldalon történő nyilvánosságra hozatala által.

(252)  A gyermekek eltűnésének bejelentéséhez kapcsolódó egyedi szempontokra tekintettel a tagállamoknak továbbra is törekedniük kell annak biztosítására, hogy a gyermekek eltűnésének bejelentését célzó, jól működő szolgáltatás a 116000-ás számon valóban rendelkezésre álljon a területükön. A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy a 116000-ás szám működtetését tekintve biztosított legyen a szolgáltatás megfelelő szintű minősége.

(253)  Az eltűnt gyermekek felkutatására fenntartott segélyvonal 116000-ás hívószámával párhuzamosan több tagállam azt is biztosítja, hogy a gyermekek rendelkezésére álljon egy olyan segélyvonalat működtető gyermekbarát szolgáltatás, amely a 116111-es szám felhívása esetén segítséget nyújt a gondozásra és védelemre szoruló gyermekeknek. E tagállamoknak és a Bizottságnak fel kell hívniuk a polgárok, különösen a gyermekek, valamint a nemzeti gyermekvédelmi rendszerek figyelmét a 116111-es segélyvonal meglétére.

(254)  A belsőpiac azt is jelenti, hogy a végfelhasználók hozzá tudnak férni a más tagállamok nemzeti számozási terveiben szereplő valamennyi számhoz, és hozzáférnek a szolgáltatásokhoz, többek között a díjmentes és az emelt díjas hívószámokhoz az Unión belül nem földrajzi számok segítségével, hacsak a hívott végfelhasználó úgy nem döntött kereskedelmi okokból, hogy korlátozza a hozzáférést egyes földrajzi területekről. A végfelhasználóknak hozzá kell férniük az egyetemes nemzetközi díjmentes számok (UIFN) köréből származó számokhoz is. A számozási erőforrásokhoz és az azokhoz kapcsolódó szolgáltatásokhoz való, határokon átnyúló hozzáférést csak objektíven indokolt esetekben szabad akadályozni, például a csalások vagy visszaélések elleni küzdelem érdekében (például egyes emeltdíjas szolgáltatásokkal kapcsolatban), amikor a számot kizárólag belföldön használhatóként határozzák meg (például belföldi rövid szám), vagy ha az ▌gazdaságilag nem kivitelezhető. Az érintett tagállamon kívülről hívást kezdeményező felekre vonatkozó díjszabásoknak nem kell azonosnak lenniük az adott tagállamon belülről hívást kezdeményező felekre vonatkozókkal. A felhasználókat előre és egyértelműen, teljeskörűen tájékoztatni kell a díjmentes számokra alkalmazható bármely díjról, mint például a szabványos nemzetközi hívással elérhetőszámok esetében alkalmazott nemzetközi hívási díjakról. Amennyiben az elektronikus hírközlési szolgáltatók csalás vagy rendeltetésellenes felhasználás miatt visszatartják az összekapcsolási vagy más szolgáltatásokból származó bevételeket, a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a szolgáltatásokból származó visszatartott bevételek – amennyiben lehetséges – visszatérítésre kerüljenek a szóban forgó csalás vagy rendeltetésellenes felhasználás által érintett végfelhasználó részére.

(255)  Az arányosság elvével összhangban, ezen irányelv több, a végfelhasználók jogairól szóló rendelkezése nem alkalmazandó a számfüggetlen személyközi hírközlési szolgáltatásokat nyújtó mikrovállalkozásokra. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a mikrovállalkozásokat is magában foglaló kis- és középvállalkozások fogalmának meghatározását szorosan kell értelmezni. Annak érdekében, hogy a mentesség csak a valóban önálló mikrovállalkozásokra terjedjen ki, meg kell vizsgálni az olyan gazdasági csoportot alkotó mikrovállalkozások szerkezetét, amely csoport gazdasági ereje meghaladja egy mikrovállalkozás gazdasági erejét, és biztosítani kell, hogy a mikrovállalkozások fogalommeghatározását ne lehessen tisztán formai eszközökkel megkerülni.

(256)  Az elektronikus hírközlési szolgáltatások egységes piacának kiépítéséhez szükség van azon tényezőknek az Unió egészében történő felszámolására, amelyek akadályozzák a végfelhasználókat az elektronikus hírközlési szolgáltatások határokon átnyúló igénybevételében. A nyilvános elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatóknak nem szabad megakadályozniuk vagy korlátozniuk a végfelhasználók hozzáférését, illetve nem szabad megkülönböztetniük őket állampolgárságuk, vagy a lakóhelyük vagy székhelyük helye szerinti tagállam alapján. A költségek és a kockázatok objektív módon igazolható különbözősége alapján mindazonáltal lehetővé kell tenni a differenciálást, akár az 531/2012/EU rendelet szerinti, a szabályozott kiskereskedelmi barangolási szolgáltatások nem rendeltetésszerű vagy visszaélésszerű használata esetére meghatározott intézkedéseken túlmenően is.

(257)  A végfelhasználók védelmével kapcsolatos szabályok eltérő végrehajtása miatt jelentős belső piaci akadályok keletkeztek, amelyek mind az elektronikus hírközlési szolgáltatókra, mind a végfelhasználókra hatást gyakorolnak. Ezen akadályok csökkentése érdekében az egész Unióban azonos, magas szintű egységes védelmet biztosító szabályokat kell alkalmazni. Az ezen irányelv hatálya alá tartozó végfelhasználói jogok teljes, kalibrált harmonizációja jelentősen javítaná a jogbiztonságot mind a végfelhasználók, mind az elektronikus hírközlési szolgáltatók szempontjából, és egyúttal jelentősen csökkentené a piacra lépés akadályait és a szabályok fragmentációjából eredő, szükségtelen megfelelési terhet. A teljes harmonizáció hozzájárul a belső piac működése előtt álló azon akadályok megszüntetéséhez, amelyek a végfelhasználók jogaira vonatkozó azon tagállami rendelkezésekből fakadnak, amelyek ugyanakkor védik a nemzeti szolgáltatókat a más tagállamokból származó versenytársakkal szemben. A magas szintű egységes védelem megvalósítása érdekében a végfelhasználók jogaira vonatkozó számos rendelkezés közül ebben az irányelvben többet is megfelelően javítani kell a tagállamokban alkalmazott bevált gyakorlatoknak megfelelően. A végfelhasználók jogainak teljes harmonizációja növeli bizalmukat a belső piac iránt, mivel az elektronikus hírközlési szolgáltatások igénybevételekor egyformán magas szintű védelemben részesülnek, akár saját tagállamukban tartózkodnak, akár más tagállamokban élnek, dolgoznak vagy utaznak. A teljes harmonizációnak csak ezen irányelv végfelhasználók jogairól szóló rendelkezéseinek tárgyára szabad kiterjednie. Következésképpen nem érintheti a nemzeti jogot a végfelhasználók védelmének ezen vonatkozásai tekintetében, beleértve az említett rendelkezések hatálya alá nem tartozó átláthatósági intézkedések bizonyos aspektusait is. Az átláthatósági követelményekhez kapcsolódó, ezen irányelv hatálya alá nem tartozó intézkedéseket például úgy kell tekinteni, hogy összeegyeztethetők a teljes harmonizáció elvével, míg az ezen irányelv hatálya alá tartozó átláthatósági kérdésekhez kapcsolódó további követelményeket, így például az információk közzétételére vonatkozó követelményt az említett elvvel összeegyeztethetetlennek kell tekinteni. A tagállamok számára emellett azt is lehetővé kell tenni, hogy fenntartsanak vagy bevezessenek nemzeti rendelkezéseket az ezen irányelv által kifejezetten nem szabályozott kérdések tekintetében, különösen az újonnan felmerülő kérdések kezelése érdekében.

(258)  A szerződések a végfelhasználók számára az információ átláthatóságát és a jogbiztonságot garantálják. Versenykörnyezetben a legtöbb szolgáltató a kereskedelmi hasznosság miatt szerződéseket köt ügyfeleivel. Az elektronikus hírközlési hálózatokkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztói ügyletekre ezen irányelv mellett alkalmazni kell a szerződésekkel kapcsolatos, meglévő uniós fogyasztóvédelmi jogban – különösen a 93/13/EGK tanácsi irányelvben(40) és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben(41) foglalt követelményeket. Bizonyos olyan tájékoztatási követelmények ezen irányelvbe történő beépítése, amelyeket a 2011/83/EU irányelv is előírhat, nem vezethet ahhoz, hogy ugyanazt a tájékoztatást a szerződéskötés előtti és a szerződéskötés dokumentumaiban is meg kelljen tenni. Az ezen irányelv szerint nyújtott releváns tájékoztatást – beleértve azt az esetet is, amikor tájékoztatási követelmények szigorúbbak, illetve részletesebbek – úgy kell tekinteni, hogy az megfelel a 2011/83/EU irányelv szerinti megfelelő követelményeknek is.

(259)  A végfelhasználók védelmével kapcsolatos néhány olyan rendelkezést, amelyek a priori kizárólag a fogyasztókra alkalmazandók – nevezetesen a szerződések adataira, a szerződések maximális időtartamára és a csomagokra vonatkozó rendelkezések –, nem csupán a fogyasztók, hanem a mikro- és kisvállalkozások, valamint a nemzeti jogban meghatározott nonprofit szervezetek esetében is alkalmazni kell. Az említett kategóriákba tartozó vállalkozások és szervezetek tárgyalási pozíciója hasonló a fogyasztókéhoz, és ezért a fogyasztókkal azonos szintű védelmet kell élvezniük, kivéve abban az esetben, ha kifejezetten lemondanak ezen jogukról.

Az ezen irányelvben a szerződések adataival kapcsolatban foglalt kötelezettségeketbeleértve a 2011/83/EU irányelvben szereplő, ezen irányelvben említett kötelezettségeket is – attól függetlenül kell alkalmazni, hogy sor került-e fizetésre, illetve hogy az ügyfélnek mekkora összeget kell fizetnie. A szerződések adataival kapcsolatos kötelezettségeket, így a 2011/83/EU irányelvben meghatározott kötelezettségeket is automatikusan alkalmazni kell a mikro- és kisvállalkozások és nonprofit szervezetek esetében, hacsak azok úgy nem döntenek, hogy egyéni szerződési feltételekről állapodnak meg az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókkal. A mikro- és kisvállalkozásokkal, valamint a nonprofit szervezetekkel ellentétben a nagyobb vállalatok általában erősebb tárgyalási pozícióval bírnak, ezért nem függnek ugyanazoktól a szerződéses tájékoztatási követelményektől, mint a fogyasztók. Egyéb rendelkezéseket, például a számhordozhatóságot, melyek a nagyobb vállalkozások számára is fontosak, továbbra is minden végfelhasználó esetében tiszteletben kell tartani. A nonprofit szervezetek olyan jogalanyok, amelyek nem termelnek nyereséget tulajdonosaik, illetve tagjaik számára. A nonprofit szervezetek jellemzően jótékonysági szervezetek vagy egyéb közhasznú szervezetek. Ezért a hasonló helyzetüknél fogva jogosnak tekinthető, hogy az ilyen szervezetek a végfelhasználói jogok tekintetében ugyanolyan megítélés alá essenek, mint az ezen irányelv szerinti mikro- vagy kisvállalkozások.

(260)  Az elektronikus hírközlési ágazat sajátosságai a horizontális szerződési szabályokon túl megkövetelik néhány további, a végfelhasználókat védő előírás alkalmazását. A végfelhasználókat többek között tájékoztatni kell a kínált szolgáltatások minőségéről, az ajánlatok és a szerződésbontás feltételeiről, az alkalmazandó díjcsomagokról és a különleges árképzési feltételek alá tartozó termékek díjairól. Ezen információk lényegesek a gépek közötti szolgáltatások biztosítására használt átviteli szolgáltatásoktól eltérő, nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók számára. A személyes adatok védelmére vonatkozó szabályok sérelme nélkül, a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókkal szemben nem lehet a szerződésekre vonatkozó tájékoztatási követelményeket támasztani, amennyiben a szolgáltató, illetve a kapcsolt vállalkozások vagy személyek sem közvetlenül, sem közvetetten nem részesülnek semmilyen díjazásban az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásáért, mint például ha egy egyetem a campusa területén díjmentes hozzáférést biztosít a látogatók számára a WiFi-hálózatához anélkül, hogy azért bármilyen díjazásban részesülne akár a felhasználók részéről, akár reklámbevételekből.

(261)  Annak érdekében, hogy a végfelhasználók megalapozott döntéseket hozhassanak, fontos az előírt lényeges információkat egyszerű és érthető formában, a szerződéskötés előtt megadni, mégpedig tartós adathordozón, vagy ha ez nem lehetséges, a tartós adathordozó fogalmának a 2011/83/EU irányelvben foglalt meghatározása sérelme nélkül egy, a szolgáltató által a felhasználó tájékoztatása mellett rendelkezésre bocsátott olyan dokumentumban, amely a fogyasztók által széles körben használt eszközökön könnyen letölthető, megnyitható és tanulmányozható. A választás megkönnyítése céljából a szolgáltatóknak rendelkezésre kell továbbá bocsátaniuk az alapvető szerződési feltételek összefoglalását is. Az összehasonlíthatóság és a megfelelési költségek csökkentése érdekében indokolt, hogy a Bizottság a BEREC-kel folytatott konzultációt követően mintát fogadjon el a szerződések összefoglalásához. A szerződéskötést megelőző tájékoztatásnak, továbbá az összefoglaló mintájának a végleges szerződés szerves részét kell képeznie. A szerződések összefoglalójának tömörnek és könnyen olvashatónak kell lennie, az lehetőleg ne legyen hosszabb egy A4-es oldalnál, vagy több különböző szolgáltatás egyetlen szerződésbe foglalása esetén legfeljebb három A4-es oldalnál.

(262)  Az (EU) 2015/2120 rendelet elfogadásával az ebben az irányelvben szereplő, a szolgáltatásokhoz és alkalmazásokhoz való hozzáférést vagy azok használatát korlátozó feltételekről, valamint a forgalomszabályozásról szóló tájékoztatásra vonatkozó, ebben az irányelvben szereplő előírások elavulttá váltak és hatályon kívül kell őket helyezni.

(263)  A végberendezések tekintetében a fogyasztói szerződésnek ki kell térnie a berendezés használatára vonatkozó, a szolgáltató által meghatározott összes feltételre – amennyiben az ilyen feltételeket a nemzeti jogszabályok nem tiltják –, például a mobil eszközök nem kártyafüggetlen voltára, valamint a szerződés (akár a meghatározott lejárati időpontban, akár előtte történő) megszűnésekor esedékes díjakra, ideértve a készülék megtartásával kapcsolatos költségeket is. Ha a végfelhasználó úgy dönt, hogy megtartja a szerződés megkötésekor a szerződéssel együtt kedvezményesen biztosított végberendezést, a fogyasztó által fizetendő bármely kompenzáció összege nem haladhatja meg a végberendezésnek a szerződés megkötésekor érvényes érték alapján kiszámított időarányos maradványértékét vagy a szolgáltatási díjnak a szerződés lejáratáig fennmaradó részét, az alacsonyabb összeget alapul véve. Lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok más módszereket is választhassanak a kompenzáció mértékének kiszámítására, amennyiben ez a mérték megegyezik e kiszámított kompenzációval, vagy annál alacsonyabb. A szolgáltatónak legkésőbb a kompenzáció kifizetését követően a végberendezés más hálózatokon való használatára vonatkozó bármilyen korlátozást díjmentesen meg kell szüntetnie.

(264)  A szolgáltató biztonsággal kapcsolatos, ezen irányelv szerinti érdemi kötelezettségének sérelme nélkül a szerződésnek meg kell határoznia, hogy a szolgáltató milyen intézkedéseket tehet a biztonsági eseményekkel, fenyegetésekkel és sebezhető pontokkal kapcsolatban. A szerződésben meg kell továbbá határozni az abban az esetben igénybe vehető kompenzációs és visszatérítési lehetőségeket, ha a szolgáltató nem megfelelő módon reagál egy biztonsági eseményre, beleértve azt, ha a szolgáltató felé jelzett biztonsági eseményre a szoftverek vagy hardverek olyan ismert sebezhetőségei miatt kerül sor, amelyekre a gyártó vagy a fejlesztő ugyan adott ki hibajavító csomagot, de azt a szolgáltató nem alkalmazta és nem hozott semmilyen egyéb, megfelelő védintézkedést.

(265)  Az ajánlatokkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos átlátható, naprakész és összehasonlítható információk megléte a több szolgáltató versenyén alapuló piacokon alapvetően fontos elem a fogyasztók számára. A szolgáltatások végfelhasználói számára lehetővé kell tenni, hogy könnyen hozzáférhető formában közzétett információk alapján egyszerű módon összehasonlíthassák a piacon kínált különféle szolgáltatások árait. Annak érdekében, hogy a végfelhasználók könnyen össze tudják hasonlítani az árakat és a szolgáltatásokat, az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy – adott esetben a nemzeti szabályozó hatóságokkal koordinálva – az információk (többek között a díjszabások, a szolgáltatás minősége, a biztosított végberendezésekre vonatkozó feltételek és egyéb releváns statisztikák) tekintetében nagyobb átláthatóságot követeljenek meg az internethozzáférési szolgáltatást vagy nyilvánosan elérhető személyközi hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatóktól. E követelményeknek kellő figyelemmel kell lenniük a szóban forgó hálózatok vagy szolgáltatások jellegére. A követelményeknek emellett biztosítaniuk kell, hogy összehasonlítás céljából harmadik feleknek joguk legyen díjmentesen használni az ilyen vállalkozások által közzétett, nyilvánosan elérhető információkat.

(266)  A végfelhasználók gyakran nincsenek tisztában fogyasztási szokásaik árával, vagy nehezen becsülik fel azt, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatások igénybevételével mennyi időt töltöttek, és annak során mekkora adatforgalmat bonyolítanak le. A nagyobb fokú átláthatóság és a hírközlési kiadásaik jobb kontrollálhatósága érdekében a végfelhasználók rendelkezésére kell bocsátani olyan eszközöket, amelyekkel valós időben nyomon követhetik fogyasztásukat. Ezenfelül a tagállamok rendelkezéseket tarthatnak fenn vagy vezethetnek be a végfelhasználók „számlasokkal” szembeni védelme céljából, ideértve az emelt díjas szolgáltatásokra és az egyedi díjszabási feltételek hatálya alá tartozó egyéb szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseket is. Ez egyrészt lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára, hogy előírják: az ilyen díjakról még a szolgáltatás nyújtása előtt tájékoztatást kell adni, másrészt nem sérti a tagállamok azon lehetőségét, hogy a végfelhasználók tényleges védelme érdekében általános kötelezettségeket tartsanak fenn vagy vezessenek be az emelt díjas szolgáltatásokra vonatkozóan.

(267)  A független összehasonlító eszközök, például a weboldalak hatékony eszközök lehetnek ahhoz, hogy a végfelhasználók felmérjék a rendszeresen fizetendő, illetve fogyasztáson alapuló díj közvetlen megfizetése ellenében nyújtott internet-hozzáférési szolgáltatásokat és személyközi hírközlési szolgáltatásokat nyújtó különböző szolgáltatók erősségeit, és – többek között az árak, díjak és minőségi jellemzők összehasonlításával – részrehajlástól mentes információkhoz jussanak egy helyen. Az ilyen eszközöknek a működésük szempontjából függetlennek kell lenniük a szolgáltatóktól, és a keresési találatokat illetően egyetlen szolgáltató sem részesíthető kedvező elbánásban. Az eszközöknek továbbá világos, lényegre törő, ugyanakkor hiánytalan és teljes körű információkat kell nyújtaniuk. Az eszközök kialakításakor arra kell törekedni, hogy azok a lehető legtöbb ajánlat adatait egyesítsék, így reprezentatív képet nyújtsanak a piac jelentős részéről. A tájékoztatásnak megbízhatónak, pártatlannak és átláthatónak kell lennie. A végfelhasználókat tájékoztatni kell ezen eszközök rendelkezésre állásáról. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy területükön a végfelhasználók legalább egy ilyen eszközhöz díjmentesen hozzáférjenek. Amennyiben egy tagállamban csak egy összehasonlító eszköz áll rendelkezésre, és az megszűnik működni, vagy már nem felel meg a minőségi követelményeknek, a tagállamnak gondoskodnia kell arról, hogy a végfelhasználók észszerű időn belül hozzáférést kapjanak egy másik, országos szintű összehasonlító eszközhöz.

(268)  A független összehasonlító eszközöket ▌működtetheti valamely magánvállalkozás, az illetékes hatóság vagy annak megbízottja, de az eszközöknek mindenképpen meghatározott minőségi kritériumoknak megfelelően kell működniük, ideértve azt is, hogy fel kell tüntetniük a tulajdonosuk adatait, pontos és naprakész információkat kell tartalmazniuk, meg kell adniuk a legutóbbi frissítés idejét, továbbá fel kell tüntetniük, milyen világos és objektív szempontok alapján – minél több ajánlat figyelembevételével ▌és a piac jelentős részéről képet adva – végzik az összehasonlítást. A tagállamok számára lehetővé kell tenni annak meghatározását, hogy az összehasonlító eszközöknek milyen gyakorisággal kell felülvizsgálniuk és frissíteniük a végfelhasználók rendelkezésére bocsátott adataikat, figyelembe véve, hogy az internet-hozzáférési szolgáltatást és a nyilvánosan elérhető ▌személyközi hírközlési szolgáltatást nyújtó szolgáltatók általánosságban milyen gyakran teszik naprakésszé díjszabási és minőségi adataikat. ▌

(269)  Az internet-hozzáférési szolgáltatások és a nyilvánosan elérhető, számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatások alkalmazásával kapcsolatos közérdekű problémák kezelése és a mások jogainak és szabadságainak védelme ösztönzése érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az ilyen szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók segítségével az ilyen szolgáltatások alkalmazását érintő közérdekű tájékoztatást állítsanak össze, terjesszenek, akár saját maguk közvetlenül, akár mások révén. Lehetővé kell tenni, hogy az említett közérdekű tájékoztatás tartalmazhassa a leggyakoribb jogsértésekkel és azok jogi következményeivel kapcsolatos, például a szerzői jogok megsértésével, más, törvénybe ütköző használattal és az ártalmas tartalom terjesztésével kapcsolatos közérdekű információkat, valamint a személyes biztonságot fenyegető – például személyes adatok bizonyos körülmények között történő megadásakor fennálló – kockázatokkal szembeni védelemre, továbbá a magánéletet és a személyes adatokat fenyegető kockázatokkal szembeni védelemre vonatkozó tanácsokat és eszközöket, illetve a gyermekek és sérülékeny személyek védelmét lehetővé tévő, könnyen használható és konfigurálható szoftverek vagy szoftveropciók elérhetőségét. A tájékoztatás az ebben az irányelvben meghatározott együttműködési eljárás révén koordinálható. Az ilyen közérdekű tájékoztatást szükség esetén aktualizálni kell, és az egyes tagállamok által meghatározott, könnyen érthető formában, a nemzeti hatóságok weboldalain kell közzétenni. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy arra kötelezzék az internet-hozzáférési szolgáltatásokat és a nyilvánosan elérhető, számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókat, hogy azok ezt az egységesített tájékoztatást a ▌nemzeti hatóságok által megfelelőnek ítélt módon minden fogyasztójukhoz eljuttassák. Ezen információk terjesztése azonban nem róhat túlzott terheket a szolgáltatókra. Amennyiben a terjesztés túlzott terhet ró a szolgáltatókra, a tagállamoknak azt kell előírniuk, hogy a szolgáltatók a végfelhasználóikkal a szokásos üzletmenet keretében folytatott kommunikáció során alkalmazott módon terjesszék az említett információkat.

(270)  Vonatkozó uniós jogszabályok hiányában a tartalom, az alkalmazások és a szolgáltatások a nemzeti anyagi és eljárásjognak megfelelően minősülnek jogszerűnek vagy ártalmasnak. A tagállamoknak – és nem az elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetőinek, illetve az elektronikus hírközlési szolgáltatóknak – a feladata, hogy a vonatkozó eljárásnak megfelelően eldöntsék, hogy a tartalom, az alkalmazások, illetve a szolgáltatások jogszerűek, illetve károsak-e vagy sem. Ez az irányelv és a ▌ 2002/58/EK irányelv nem érinti a 2000/31/EK irányelvet, amely többek között az egyszerű továbbításra vonatkozó szabályokat tartalmaz az irányelvben meghatározottak szerinti közvetítő szolgáltatók tekintetében.

(271)  A nemzeti szabályozó hatóságok számára vagy más illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy más illetékes hatóságokkal koordinálva vagy a nemzeti szabályozó hatóságokkal koordinálva nyomon kövessék a szolgáltatások minőségét és szisztematikus adatgyűjtést végezzenek az internet-hozzáférési szolgáltatást és nyilvánosan elérhető személyközi hírközlési szolgáltatást nyújtó szolgáltatók által kínált szolgáltatások minőségével kapcsolatban, amennyiben az utóbbiak képesek – akár a hálózat legalább néhány eleme felett gyakorolt ellenőrzés révén, akár egy e célból megkötött, a szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodás révén – a szolgáltatások minimális minőségi szintjét kínálni, ideértve a fogyatékossággal élő végfelhasználók számára nyújtott szolgáltatások minőségét is. Ezeket az információkat olyan szempontok alapján kell gyűjteni, amelyek lehetővé teszik a szolgáltatók és tagállamok közötti összehasonlítást. Az ilyen elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó, versenykörnyezetben működő szolgáltatók esetében valószínűsíthető, hogy a szolgáltatásaikra vonatkozó megfelelő és naprakész információkat kereskedelmi előnyszerzés érdekében nyilvánosan elérhetővé teszik. Ezzel együtt a nemzeti szabályozó hatóságok számáravagy más illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy más illetékes hatóságokkal koordinálva vagy a nemzeti szabályozó hatóságokkal koordinálva előírhassák az ilyen információk közzétételét abban az esetben, ha kimutatható, hogy az ilyen információ ténylegesen nem áll a nyilvánosság rendelkezésére. Ha a nyilvánosan elérhető személyközi hírközlési szolgáltatások minősége valamilyen külső tényezőtől, például a jelátvitel feletti ellenőrzéstől vagy hálózati kapcsolattól függ, a nemzeti szabályozó hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy más illetékes hatóságokkal koordinálva előírják az ilyen szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók számára, hogy erről tájékoztassák a fogyasztóikat.

(272)  A nemzeti szabályozó hatóságoknak más illetékes hatóságokkal koordinálva elő kell írniuk a szolgáltatók által használandó mérési módszereket is annak érdekében, hogy a megadott adatok könnyebben összehasonlíthatók legyenek. Az uniós szintű összehasonlíthatóság előmozdítása és a megfeleléssel járó költségek csökkentése érdekében indokolt, hogy a BEREC iránymutatásokat fogadjon el a szolgáltatások releváns minőségi paramétereiről, amelyeket a nemzeti szabályozó hatóságoknak más illetékes hatóságokkal koordinálva messzemenően figyelembe kell venniük.

(273)  A versenykörnyezet nyújtotta előnyök teljes mértékű kihasználása érdekében lehetővé kell tenni, hogy a fogyasztók a fogyasztók tájékozottan választhassanak és szolgáltatót válthassanak, amikor számukra az a legelőnyösebb. Alapvető annak biztosítása, hogy ennek során ne ütközzenek jogi, műszaki vagy gyakorlati akadályokba – beleértve a szerződéses feltételeket, eljárásokat és díjakat. Ez nem zárja ki, hogy a szolgáltatók észszerű szerződéses minimum időtartamot határozzanak meg a fogyasztói szerződésekben, amely nem lehet több 24 hónapnál. A tagállamok számára mindazonáltal lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a nemzeti körülmények, például a verseny intenzitása és a hálózati beruházások stabilitása fényében ennél rövidebb maximális időtartamot megállapító rendelkezéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be, továbbá lehetővé tegyék a fogyasztók számára, hogy a szerződés időtartamán belül költségmentesen más díjcsomagot válasszanak vagy a szerződést felmondják. Az elektronikus hírközlési szolgáltatási szerződéstől függetlenül a fogyasztók számára vonzóbb és kedvezőbb lehet, ha a fizikai összeköttetések tekintetében ennél hosszabb a visszatérítési időszak. Az ilyen fogyasztói kötelezettségvállalások fontosak lehetnek rendkívül nagy kapacitású hálózatok egészen vagy csaknem a végfelhasználó tartózkodási, illetve működési helyéig történő kiépítésének ösztönzésében, ami elképzelhető keresletaggregáló felhasználói csoportok révén is, csökkentve a hálózatüzemeltetők által vállalt kezdeti igénybevételi kockázatokat. Az elektronikus hírközlési szolgáltatások szolgáltatói közötti váltás ebben az irányelvben biztosított jogát mindazonáltal nem korlátozhatja a fizikai összeköttetésre vonatkozó szerződésben előírt visszatérítési időszak, és ezek a szerződések nem terjedhetnek ki a végberendezésekre vagy az internet-hozzáférést lehetővé tevő berendezésekre, például a készülékekre, útválasztókra vagy modemekre. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy egyenlő bánásmódban részesüljenek mindazok a szervezetek, köztük üzemeltetők, amelyek rendkívül nagy kapacitású fizikai összeköttetéseknek egy végfelhasználó tartózkodási, illetve működési helyéig történő kiépítését finanszírozzák, beleértve azt az esetet is, amikor a finanszírozás részletfizetéses szerződésen alapul.

(274)  Az elektronikus hírközlési szolgáltatási szerződések automatikusan is meghosszabbíthatók. Ezekben az esetekben a végfelhasználók számára lehetővé kell tenni, hogy a ▌szerződés időtartamának ▌lejártát követően költségmentesen felmondják a szerződést.

(275)  A számfüggetlen személyközi hírközlési szolgáltatásoktól eltérő nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtói által a szerződéses feltételek tekintetében javasolt, a végfelhasználó javát nem szolgáló módosítások - úgymint a díjak, a díjcsomagok, az adatforgalmi korlátozások, az adatátviteli sebességek, a lefedettség vagy a személyes adatok kezelésének megváltozása - feljogosítják a végfelhasználót a szerződés költségmentes felmondására, még akkor is, ha e módosítások kedvező változásokkal járnak együtt. A szerződéses feltételek szolgáltató általi módosítása ezért fel kell, hogy jogosítsa a végfelhasználót a szerződés felmondására, kivéve, ha önmagában véve minden egyes módosítás a végfelhasználó javát szolgálja, vagy a módosítások pusztán adminisztratív jellegűek - mint például amilyen a szolgáltató címének a megváltozása - és nincsenek kedvezőtlen hatással a végfelhasználóra nézve, illetve ha a módosításokat a jogszabályokban vagy a szabályozásban bekövetkező módosítások kifejezetten szükségessé teszik – például, ha uniós vagy nemzeti jogszabályok a szerződések vonatkozásában új tájékoztatási követelményeket írnak elő. Objektív kritériumok alapján kell értékelni annak kérdését, hogy egy módosítás kizárólag a végfelhasználó javát szolgálja-e. A végfelhasználónak a szerződés felmondásához való joga csak akkor vonható meg, ha a szolgáltató bizonyítani tudja, hogy minden szerződéses módosítás kizárólag a végfelhasználó javát szolgálja vagy pusztán adminisztratív jellegű, és nem érinti kedvezőtlenül a végfelhasználót.

(276)  A végfelhasználókat egy tartós adathordozón keresztül értesíteni kell a szerződéses feltételek bárminemű módosításáról. A fogyasztóktól, mikro- vagy kisvállalkozásoktól és nonprofit szervezetektől eltérő végfelhasználók a szerződés módosítása esetén nem jogosultak a szerződés felmondására, amennyiben a módosítás a gépek közötti szolgáltatásra használt átviteli szolgáltatásokat érinti. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a végfelhasználó lakóhelyének megváltozása esetén a szerződés felmondása tekintetében a végfelhasználók védelmét célzó különös rendelkezéseket hozzanak. A szerződés felmondására vonatkozó rendelkezések nem sérthetik az uniós vagy nemzeti jogszabályok azon egyéb rendelkezéseit, amelyek azokra az indokokra vonatkoznak, amelyek alapján a szolgáltató vagy a végfelhasználó felmondhatja a szerződést vagy megváltoztathatja a szerződéses feltételeket.

(277)  A szolgáltatóváltás lehetősége alapvető a hatékony verseny és a versenykörnyezet kialakulásához. A szolgáltatóváltásra vonatkozó átlátható, pontos és kellő időben elérhető információk erősítik a végfelhasználók szolgáltatóváltásba vetett bizalmát, és növelik a hajlandóságukat arra, hogy e versenyt serkentő folyamatban aktívan részt vegyenek. A szolgáltatóknak biztosítaniuk kell a szolgáltatások folyamatosságát, hogy a végfelhasználók a szolgáltatás kimaradásának kockázata nélkül, és amennyiben ez technikailag lehetséges, az általuk kért napon válthassanak szolgáltatót.

(278)  A számhordozhatóság alapvetően fontos tényező egy versengő elektronikus hírközlési piacon a fogyasztók rendelkezésére álló választék és a tényleges verseny előmozdítása szempontjából. Azok a végfelhasználók, akik ezt kérik, a szolgáltatótól függetlenül a szolgáltatóváltás során korlátozott időre megtarthatják hívószámaikat. Ez az irányelv nem terjed ki a helyhez kötött és nem helyhez kötött nyilvános telefonhálózati csatlakozások közötti számhordozhatóság szolgáltatására. Lehetővé kell tenni azonban a tagállamok számára, hogy alkalmazhassanak a helyhez kötött szolgáltatásokat nyújtó hálózatok és a mobilhálózatok közötti számhordozásra vonatkozó rendelkezéseket.

(279)  A számhordozhatóság hatását jelentősen erősíti, ha átlátható díjszabási tájékoztatás áll rendelkezésre mind a számukat hordozó végfelhasználók számára, mind pedig a számukat hordozó végfelhasználókat hívó végfelhasználók számára. A nemzeti szabályozó hatóságoknak – amennyiben megvalósítható – a számhordozhatóság alkalmazásának részeként meg kell könnyíteniük a díjszabások megfelelő átláthatóságát.

(280)  Annak biztosítása keretében, hogy a számhordozhatóság szolgáltatásához kapcsolódó összekapcsolási árak képzése költségalapú legyen, lehetővé kell tenni a nemzeti szabályozó hatóságok számára, hogy figyelembe vehessék az összehasonlítható piacokon alkalmazott árakat is.

(281)  A számhordozhatóság alapvetően fontos tényező egy versengő elektronikus hírközlési piacon a fogyasztók rendelkezésére álló választék és a tényleges verseny előmozdítása szempontjából, és azt minimális határidőn belül kell megvalósítani, úgy, hogy a hívószám aktiválása egy munkanapon belül megtörténjen, és a végfelhasználó ne tapasztaljon a megállapodás szerinti naptól számítva egy munkanapnál hosszabb szolgáltatáskiesést. A számhordozhatóság jogát arra a végfelhasználóra kell ruházni, akinek, illetve amelynek (feltöltőkártyás vagy előfizetéses) szerződése van a szolgáltatóval. Az egyablakos ügyintézés és a zökkenőmentes szolgáltatóváltás megkönnyítése érdekében a szolgáltatóváltás folyamatát az átvevő szolgáltatónak kell irányítania. A nemzeti szabályozó, illetve adott esetben egyéb illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy meghatározhassák a szolgáltatóváltás, illetve számhordozás globális folyamatát, figyelembe véve a szerződésekkel kapcsolatos nemzeti rendelkezéseket és a technológiai fejlesztéseket. Ennek magában kell foglalnia azt a követelményt, hogy a számhordozást adott esetben távoli konfigurációval végezzék el, kivéve, ha a végfelhasználó másként kéri. Mindazonáltal a tapasztalat néhány tagállamban azt mutatja, hogy előfordulhat, hogy a végfelhasználókat hozzájárulásuk nélkül szolgáltatóváltásra kényszerítik. Míg e kérdéssel elsősorban a bűnüldöző hatóságoknak kell foglalkozniuk, a tagállamok számára biztosítani kell a jogot, hogy a szolgáltatóváltás tekintetében arányos minimális intézkedéseket – ideértve megfelelő szankciók kikényszerítését – írhassanak elő, ezáltal a lehető legkisebbre csökkentve a kockázatokat, és biztosítva a végfelhasználók védelmét a szolgáltatóváltás folyamata során, de megtartva az eljárás előnyeit a fogyasztó számára. A számhordozáshoz való jogot a szerződéses feltételek nem korlátozhatják.

(282)  Annak biztosítása érdekében, hogy a szolgáltatóváltás és számhordozás az ezen irányelvben előírt határidőkön belül megtörténjen, a tagállamoknak meg kell követelniük a szolgáltatóktól, hogy a végfelhasználóval kötött megállapodás be nem tartása esetén kompenzálják a végfelhasználót. A kompenzációnak a megállapodás betartásával kapcsolatos késedelem időtartamához mérten arányosnak kell lennie. A végfelhasználókat kompenzálni kell abban az esetben, ha a szolgáltatás aktiválásában vagy a szám átvitelében egy munkanapot meghaladó késedelem tapasztalható, vagy a szolgáltatás egy munkanapnál hosszabb időre kimarad, illetve ha a szolgáltató elmulasztja a megállapodásban rögzített karbantartási vagy beszerelési időpontokat. További kompenzáció lehetséges a díjak automatikus csökkentésének formájában is azokban az esetekben, amikor a végfelhasználót átadó szolgáltatónak folytatnia kell a szolgáltatás nyújtását mindaddig, amíg az átvevő szolgáltató nem aktiválja szolgáltatásait.

(283)  A legalább internet-hozzáférési szolgáltatásokat vagy nyilvánosan elérhető, számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatásokat és mellette más szolgáltatásokat, például nyilvánosan elérhető, számfüggetlen személyközi hírközlési szolgáltatásokat, lineáris műsorszolgáltatásokat, valamint gépek közötti szolgáltatásokat vagy végberendezéseket kínáló csomagok egyre elterjedtebbé válnak, és fontos elemei a versenynek. Ezen irányelv alkalmazásában csomagnak minősül az olyan szolgáltatásegyüttes, amelynek elemeit ugyanazon szolgáltató ugyanazon szerződés vagy egymással szorosan összefüggő vagy kapcsolódó szerződések keretében nyújtja vagy értékesíti. Jóllehet ezek a csomagok sokszor előnyösek a fogyasztók szempontjából, megnehezíthetik, illetve költségessé tehetik a szolgáltatóváltást, és a vevők szerződéses foglyul ejtését idézhetik elő. Amennyiben az egy csomag részét képező különböző szolgáltatásokra vagy a végberendezésre a végberendezések megszerzése tekintetében a szerződés felmondásához és a szolgáltatóváltáshoz vagy a szerződéses kötelezettségekhez kapcsolódó eltérő szabályok vonatkoznak, ténylegesen sérül a végfelhasználóknak ezen irányelv szerinti joga ahhoz, hogy a csomag egyes részei vagy egésze tekintetében más szolgáltató által kínált szolgáltatásra váltsanak. Ezen irányelv néhány alapvetőa szerződés adatait összefoglaló dokumentumra, az átláthatóságra, a szerződés időtartamára és felmondására, valamint a szolgáltatóváltásra vonatkozó – rendelkezését ezért a csomag minden elemére alkalmazni kell, ideértve a végberendezést, az olyan egyéb szolgáltatásokat, mint a digitálistartalom-szolgáltatás vagy a digitális szolgáltatások, és azokat az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat, amelyek nem tartoznak közvetlenül e rendelkezések hatálya alá. Az ezen irányelv értelmében egy adott, önálló szolgáltatásként nyújtott vagy értékesített elektronikus hírközlési szolgáltatásra a végfelhasználók tekintetében alkalmazandó minden kötelezettséget szintén alkalmazni kell abban az esetben, ha a szolgáltatás egy legalább internet-hozzáférési szolgáltatást vagy nyilvánosan elérhető, számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatást kínáló csomag része. Az egyéb szerződéses elemek, úgymint a szerződés megszegése esetén hozható jogorvoslati intézkedések tekintetében a csomag megfelelő elemére vonatkozó szabályok az irányadók, például az áruk értékesítésére vagy a digitális tartalom szolgáltatására vonatkozó szerződések szabályai. A legalább internet-hozzáférési szolgáltatást vagy nyilvánosan elérhető, számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatást kínáló csomag bármely elemének a megfelelőség hiánya vagy a szolgáltatás elmulasztása miatti, a szerződésben rögzített időtartam lejárta előtti felmondásához fűződő jog ugyanakkor azt kell, hogy jelentse, hogy a fogyasztó jogosult arra, hogy felmondja a csomag összes elemét. Annak érdekében, hogy fennmaradjon a fogyasztók számára annak lehetősége, hogy könnyen szolgáltatót váltsanak, az sem engedhető meg, hogy egy fogyasztó az eredeti szerződési időtartam szerződés szerinti de facto meghosszabbodása miatt ne válthasson szolgáltatót.

(284)  A számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatóknak kötelező biztosítaniuk a segélyhívó szolgálatok segélyhívási célú kommunikáció útján való elérését. Elképzelhető, hogy kivételes esetekben, például a műszaki megvalósíthatóság hiányában nem tudják biztosítani a segélyhívó szolgálatok elérését, illetve a hívó helyének azonosítását. Ilyen esetben a szerződésben erről megfelelően tájékoztatni kell a fogyasztót. Ezeknek a szolgáltatóknak erről egyértelmű és átlátható információkat kell nyújtaniuk a fogyasztóik számára az eredeti szerződésben, majd az információkat – például a számlákon – naprakésszé kell tenniük a segélyhívó szolgálatokhoz való hozzáférés biztosításában bekövetkező bármilyen változás esetén. Ezeknek az információknak magában kell foglalniuk a területi lefedettség esetleges korlátairól szóló tájékoztatást a hírközlési szolgáltatás tervezett műszaki üzemi jellemzői és a rendelkezésre álló infrastruktúra alapján. Amennyiben a szolgáltatást nem adott minőségű szolgáltatás nyújtására beállított kapcsolaton keresztül nyújtják, tájékoztatást kell nyújtani arról is, hogy az olyan kapcsolaton keresztül nyújtott szolgáltatásokhoz képest mennyire megbízható az elérhetőség és a hívó helyére vonatkozó információ, figyelembe véve az aktuális műszaki és minőségi követelményeket, valamint az ebben az irányelvben meghatározott szolgáltatásminőségi paramétereket.

(285)  A végfelhasználók számára lehetővé kell tenni, hogy segélyhívási célú kommunikáció útján díjmentesen, bármilyen fizetőeszköz igénybevétele nélkül hozzáférjenek a segélyhívó szolgálatokhoz, mégpedig bármilyen olyan eszközről, amely lehetővé teszi számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatás nyújtását, akkor is, ha barangoló szolgáltatást vesznek igénybe valamely tagállamban. A segélyhívási célú kommunikáció nem csak hangszolgáltatás formájában történik, hanem rövid szöveges üzenetek (SMS), videóhívások vagy más kommunikációs formák, például valós idejű szöveges, valamint szimultán kommunikációs és közvetítő szolgáltatások igénybevétele útján is. A tagállamoknak a segélyszolgálati állomások képességeit és műszaki felszereltségét figyelembe véve el kell eldönteniük, hogy melyik számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatás alkalmas segélyhívásra, beleértve azt a lehetőséget is, hogy a fenti opciókat a hangszolgáltatásra és a fogyatékossággal élő végfelhasználók szempontjából azzal egyenértékű szolgáltatásra korlátozzák, illetve hogy további opciókat biztosítsanak a nemzeti segélyszolgálati állomásokkal kötött megállapodás szerint. Segélyhívási célú kommunikációt az (EU) 2015/758 rendelet szerinti, járművön belülről indított segélyhívás vagy e-segélyhívás révén is lehet kezdeményezni.

(286)  A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók megbízható és megfelelően működő hozzáférést biztosítsanak a segélyhívó szolgálatokhoz, figyelembe véve a nemzeti előírásokat és követelményeket, továbbá a segélyszolgálati állomások képességeit. A tagállamoknak lehetséges opcióként kell tekinteniük arra a megoldásra , hogy a segélyszolgálati állomások egynél több nyelven legyenek képesek segélyhívások fogadására és kezelésére. Amennyiben a számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatásokat nem adott minőségű szolgáltatás nyújtására beállított kapcsolaton keresztül nyújtják, előfordulhat, hogy a szolgáltató nem tudja garantálni, hogy a szolgáltatásán keresztül indított segélyhívásokat mindig a legmegfelelőbb segélyszolgálati állomáshoz irányítsák. Az ilyen hálózatfüggetlen szolgáltatók, vagyis a nyilvános hírközlő hálózatokat üzemeltető szolgáltatókkal nem integrált szolgáltatók számára a helymeghatározási adatok megadása műszakilag nem minden esetben lehetséges. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a lehető leghamarabb bevezessék azokat a szabványokat, amelyek biztosítják hívásoknak a segélyhívó szolgálatok felé való pontos és megbízható irányítását, illetve az e szolgálatokkal való, megfelelően működő és megbízható kapcsolatot, hogy a számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatásokat nyújtó hálózatfüggetlen szolgáltatók más kommunikációs szolgáltatóktól megkívánthoz hasonló szinten tudjanak megfelelni a segélyhívó szolgálatok elérhetőségére és a helymeghatározási adatok megadására vonatkozó kötelezettségeknek. Amennyiben nincsenek érvényben ilyen szabványok, és nem hozták létre a kapcsolódó segélyszolgálati állomásokat, a hálózatfüggetlen, számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatások nem kötelezhetők a segélyhívó szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítására, kivéve, ha ez műszakilag kivitelezhető vagy gazdaságilag életképes. Ennek keretében a tagállamok kijelölhetnek például egyetlen központi segélyszolgálati állomást a segélyhívások fogadására. Mindazonáltal az ilyen szolgáltatóknak tájékoztatniuk kell a végfelhasználókat, amennyiben nem biztosítják a 112-es egységes európai segélyhívószámelérhetőségét, illetve a helymeghatározási adatokat.

(287)  A segélyhívások fogadására és kezelésére vonatkozó, a tagállamok általi jelentéstétel és teljesítménymérés javítása érdekében a Bizottságnak kétévente jelentést kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács számára a 112-es egységes európai segélyhívószám alkalmazásának hatékonyságáról.

(288)  A tagállamoknak egyedi intézkedéseket kell hozniuk annak biztosítása érdekében, hogy a segélyhívó szolgáltatások – beleértve a 112-es egységes európai segélyhívószámot – a fogyatékossággal élő végfelhasználók, különösen a siket, halláskárosult, beszédsérült és siketvak végfelhasználók számára is egyformán, a termékek és szolgáltatások akadálymentességére vonatkozó követelmények összehangolásáról szóló uniós jogszabályoknak megfelelően hozzáférhetők legyenek. Ez magában foglalhatja a fogyatékossággal élő végfelhasználók számára különleges végberendezések biztosítását, amennyiben más kommunikációs módok számukra nem megfelelők.

(289)  Az Unióban utazó polgárok védelmének és biztonságának javítása érdekében fontos a 112-es egységes európai segélyhívószám ismertségének növelése. E célból a polgárok figyelmét – különösen a nemzetközi autóbusz- és vasútállomásokon, kikötőkben és repülőtereken, valamint telefonkönyvekben, a végfelhasználóknak szánt dokumentumokban és a számlán nyújtott információkon keresztül – nyomatékosan fel kell hívni arra, hogy bármely tagállamban való utazásuk esetén a 112-es egységes európai segélyhívószám egységes segélyhívószámként használható az Unió egész területén. Ez elsősorban a tagállamok feladata, de a Bizottságnak továbbra is támogatnia kell és ki kell egészítenie azokat a tagállami kezdeményezéseket, amelyek célja a 112-es egységes európai segélyhívószám szélesebb körben való ismertté tétele, valamint a nyilvánosságnak a 112-es egységes európai segélyhívószámmal kapcsolatos ismereteinek rendszeres értékelése.

(290)  A valamennyi segélyhívási célú kommunikációra érvényes helymeghatározási adatok javítják a végfelhasználók védelmének és biztonságának szintjét, és segítséget nyújt a segélyhívó szolgálatoknak feladataik teljesítéséhez, feltéve, hogy a segélyszolgálati állomások nemzeti rendszere garantálja a hívások és a kapcsolódó adatok továbbítását a segélyhívó szolgálatokhoz. A hívó helyére vonatkozó adatok – ideértve a hálózatalapú helymeghatározási információkat, adott esetben pedig a hívó helyének készülékalapú meghatározására vonatkozó bővebb információkat – átvételének és használatának meg kell felelnie a személyes adatok kezelésére vonatkozó uniós jognak és a biztonsági intézkedéseknek. A hálózatalapú helymeghatározást nyújtó vállalkozásoknak a hívó helyére vonatkozó információt az alkalmazott technológiától függetlenül a segélyhívó szolgálatok rendelkezésére kell bocsátaniuk, amint a hívás oda beérkezik. Azonban a készülékalapú helymeghatározási technológiák az európai geostacionárius navigációs lefedési szolgáltatás és a Galileo műholdrendszerek, valamint más globális navigációs műholdrendszerek adatainak és a WIFI-adatoknak köszönhetően lényegesen pontosabbaknak és költséghatékonyabbaknak bizonyultak. Ezért a hálózatalapú helymeghatározást ki kell egészíteni a készülékalapú információkkal, még akkor is, ha az utóbbiak csak a segélyhívás kapcsolását követően válnak elérhetővé. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az illetékes segélyszolgálati állomás hozzáférjen a hívóra vonatkozó készülékalapú helymeghatározási információkhoz, ha azok rendelkezésre állnak. Előfordulhat, hogy az említett információk nem állnak rendelkezésre, így például amikor a készüléken vagy a használt személyközi hírközlési szolgáltatáson keresztül nem érhető el a helymeghatározás, illetve amikor technikailag nem kivitelezhető ezen információ megszerzése. A tagállamoknak gondoskodniuk kell továbbá arról, hogy a segélyszolgálati állomások – amennyiben megvalósítható – képesek legyenek a hívó helyének meghatározását segítő információk lehívására és kezelésére. A hívó helyének meghatározását segítő információk megállapításának és továbbításának díjmentesnek kell lennie mind a végfelhasználó, mind a segélyhívást kezelő hatóság számára, függetlenül attól, hogy azokat milyen eszközzel állapítják meg (készülék vagy hálózat) vagy továbbítják (hangkommunikáció, SMS vagy IP).

(291)  A hívó helyének pontos meghatározását, a fogyatékossággal élő végfelhasználók egyenértékű hozzáférését és az illetékes segélyszolgálati állomáshoz való hívástovábbítást lehetővé tévő technológiák fejlődésével való lépéstartás érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján fogadjon el olyan, a vészhelyzeti kommunikáció kompatibilitásának, interoperabilitásának, minőségének, megbízhatóságának és folyamatosságának biztosításához szükséges intézkedéseket, mint például azok a funkcionális előírások, amelyek a kommunikációs láncban részt vevő felek – a számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók, elektronikus hírközlő hálózatot üzemeltetők és segélyszolgálati állomások – szerepét határozzák meg, valamint olyan műszaki előírásokat, amelyek az egyes funkciók teljesítésének műszaki eszközeit határozzák meg. Ezek az intézkedések nem sérthetik a tagállamok segélyhívó szolgálatainak szervezését.

(292)  Ha valamely tagállamban egy polgárnak egy másik tagállam segélyhívó szolgálataival kell kapcsolatba lépnie, ezt nem tudja megtenni, mivel a segélyhívó szolgálatok nem feltétlenül rendelkeznek más tagállamok segélyszolgálatainak elérhetőségi adataival. Ennek megfelelően egy uniós szintű biztonságos adatbázist kell létrehozni, amely adatbázis tartalmazza az egyes országok központi segélyhívó szolgálatainak számait. Ezért annak biztosítása érdekében, hogy valamely tagállam segélyhívó szolgálatai kapcsolatba tudjanak lépni egy másik tagállam segélyhívó szolgálataival, a BEREC-nek biztonságos adatbázist kell fenntartania a tagállamok segélyhívó szolgálatainak E.164-számairól, amennyiben más szervezet nem tart fenn ilyen adatbázist.

(293)  Az azonnali vagy kialakulóban levő jelentős veszélyhelyzetekre és katasztrófákra vonatkozó lakossági riasztásoknak az elektronikus hírközlési szolgáltatások révén történő továbbítására tagállamonként eltérő jogi szabályozások jöttek létre. Az e területre vonatkozó jogszabályok közelítése érdekében ezen irányelvben elő kell írni, hogy amennyiben lakossági riasztó rendszerek működnek, a mobil számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatások nyújtóinak továbbítaniuk kell a lakossági riasztásokat minden érintett végfelhasználó számára. Azon végfelhasználók tekintendők érintettnek, akik a riasztási időszakban az illetékes hatóságok meghatározása szerint az azonnali vagy kialakulóban levő jelentős veszélyhelyzetek és katasztrófák által potenciálisan érintett földrajzi területeken találhatók.

(294)  Amennyiben biztosítva van valamennyi érintett végfelhasználó tényleges elérése, függetlenül a lakóhelyüktől, illetve székhelyüktől és a lakóhelyük, illetve székhelyük szerinti tagállamtól, és az megfelel az adatbiztonság legmagasabb szintjének, lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy rendelkezhessenek a lakossági riasztásoknak a mobil számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatásoktól és a műsorterjesztésre használt átviteli szolgáltatásoktól eltérő, nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások révén vagy internet-hozzáférési szolgáltatásokon keresztül továbbított mobilalkalmazás útján történő továbbításáról. Annak érdekében, hogy a végfelhasználók tájékoztatást kapjanak arról, hogy egy lakossági riasztó rendszerrel rendelkező tagállamba érkeztek, az adott tagállamnak biztosítania kell, hogy a belépő végfelhasználók automatikusan, SMS útján, indokolatlan késedelem nélkül és díjmentesen könnyen értelmezhető információkat kapjanak arról, hogy miként kaphatják meg a lakossági riasztásokat, többek között internethozzáférési szolgáltatásokra nem alkalmas mobil végberendezés használata esetén is. A mobil számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatásokon alapulóktól eltérő lakossági riasztásokat könnyen fogadható módon kell továbbítani a végfelhasználókhoz. Amennyiben a lakossági riasztó rendszer valamely alkalmazásra épül, az nem kötelezheti a végfelhasználót belépésre vagy nyilvántartásba vételre a hatóságoknál, illetve az alkalmazás szolgáltatójánál. A végfelhasználó helyére vonatkozó adatokat a 2002/58/EK irányelvvel összhangban kell felhasználni. A lakossági riasztásokat díjmentesen kell továbbítani a végfelhasználók részére. Ezen irányelv végrehajtásának felülvizsgálata során lehetővé lehetne tenni a Bizottság számára, hogy azt is felmérhesse, hogy az uniós joggal összhangban lehetséges-e és megvalósítható-e egy olyan, az egész Unióra kiterjedő, közös lakossági riasztó rendszer létrehozása, amelynek segítségével azonnali vagy kialakulóban lévő jelentős veszélyhelyzet és katasztrófa esetén figyelmeztetni lehet a lakosságot az egyes tagállamokban.

(295)  A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy – a BEREC megfelelő iránymutatásainak lehető legteljesebb mértékű figyelembevétele mellett – meghatározzák, hogy a mobil számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatásoktól eltérő alternatív rendszerekre vonatkozó javaslatok valóban egyenértékűek-e az említett szolgáltatásokkal. Ezeket az iránymutatásokat a segélyszolgálati állomásokért felelős nemzeti hatóságokkal folytatott konzultációt követően kell kidolgozni annak biztosítása érdekében, hogy a veszélyhelyzetek terén járatos szakértők is szerepet kapjanak benne és így garantálva legyen a különböző tagállami hatóságok között annak közös értelmezése, hogy mi szükséges ahhoz, hogy egyidejűleg biztosítva legyen az említett lakossági riasztó rendszereknek a tagállamokon belüli teljes mértékű megvalósítása és az, hogy az uniós polgárok más tagállamba tett utazásaik során tényleges védelemben részesüljenek.

(296)  A Chartában foglalt célokkal és az Egyesült Nemzetek Szervezetének a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményében rögzített kötelezettségekkel összhangban a szabályozási keretnek biztosítania kell, hogy az Unión belüli lakóhelyétől függetlenül valamennyi végfelhasználó – beleértve ▌a fogyatékossággal élő végfelhasználókat, az időseket és a sajátos szociális szükségletű felhasználókat is – könnyen és egyenlő módon hozzáférjen magas színvonalú, megfizethető szolgáltatásokhoz. Az Amszterdami Záróokmányhoz csatolt 22. nyilatkozat értelmében az EUMSZ 114. cikke szerinti intézkedések kidolgozása során az uniós intézmények kötelesek figyelembe venni a fogyatékossággal élők szükségleteit.

(297)  Annak biztosítása érdekében, hogy a fogyatékossággal élő végfelhasználók is kiaknázhassák a verseny nyújtotta előnyöket, és élhessenek a végfelhasználók többségének rendelkezésére álló, a szolgáltatók közötti választás lehetőségével, az illetékes hatóságok – adott esetben és a nemzeti feltételekre figyelemmel és fogyatékossággal élő végfelhasználókkal folytatott konzultációt követően – a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatásokat és a kapcsolódó végberendezéseket nyújtó szolgáltatók által a fogyatékossággal élő végfelhasználókkal szemben teljesítendő fogyasztóvédelmi követelményeket határozhatnak meg. Ezen követelmények magukban foglalhatják különösen azt, hogy a szolgáltatóknak biztosítaniuk kell, hogy a fogyatékossággal élő végfelhasználók ugyanolyan feltételekkel – az árakat, a díjszabást és a minőséget is ideértve – vehessék igénybe szolgáltatásaikat, mint a többi végfelhasználó, függetlenül attól, hogy az előbbi szolgáltatások e szolgáltatók számára jártak-e többletköltséggel. E követelmények a szolgáltatók közötti nagykereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatos követelményeket is magukban foglalhatnak. Annak érdekében, hogy a szolgáltatókra ne nehezedjen aránytalan teher, az illetékes hatóságoknak meg kell győződniük arról, hogy az egyenlő hozzáférés és választék biztosításának célja ilyen intézkedések nélkül is elérhető-e.

(298)  A termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentesítési követelmények harmonizálását szolgáló uniós jogszabályok kiegészítéseként ez az irányelv új, szigorúbb megfizethetőségi és elérhetőségi követelményeket ír elő a kapcsolódó végberendezéseknek és meghatározott berendezéseknek és szolgáltatásoknak a fogyatékossággal élő végfelhasználók számára való rendelkezésre állására vonatkozóan. Ezért az ebben az irányelvben korábban szereplő azon kötelezettség, amelynek értelmében a tagállamoknak ösztönözniük kellett az akadálymentesített végberendezések ▌fogyatékossággal élő végfelhasználók rendelkezésére bocsátását, elavult, és azt hatályon kívül kell helyezni.

(299)  A tudakozószolgálatok és telefonkönyvek szolgáltatása tekintetében tényleges verseny alakult ki, többek között a 2002/77/EK bizottsági irányelv(42) 5. cikke értelmében. E tényleges verseny fenntartása érdekében minden olyan számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatást nyújtó szolgáltatót, amely végfelhasználóit valamely számozási tervből telefonszámmal látja el, továbbra is kötelezni kell arra, hogy a vonatkozó információt tisztességes, költségalapú és megkülönböztetéstől mentes módon bocsássa rendelkezésre.

(300)  A végfelhasználókat tájékoztatni kell azon jogukról, hogy ők dönthetnek arról, hogy bekerüljenek-e névjegyzékbe, vagy sem. A számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatóknak tiszteletben kell tartaniuk a végfelhasználók döntését, amikor adatokat szolgáltatnak a tudakozószolgálatok szolgáltatóinak. A 2002/58/EK irányelv 12. cikke biztosítja a végfelhasználóknak a magánéletük tiszteletben tartásához való jogát személyes adataik nyilvános előfizetői névjegyzékben történő szerepeltetését illetően.

(301)  A végfelhasználók adatainak a nagykereskedelni szinten történő adatbázisokba való gyűjtését biztosító intézkedéseknek meg kell felelniük a személyes adatok védelmére vonatkozó garanciáknak, amelyeket az (EU) 2016/679 rendelet és a 2002/58/EK irányelv 12. cikke biztosít. Meg kell valósítani ezen adatok költségorientált biztosítását a szolgáltatók felé, lehetőséget kell biztosítani a tagállamoknak, hogy átfogó, összesített információt nyújtó, központosított mechanizmust hozzanak létre a tudakozószolgálatok számára, ugyanakkor észszerű és átlátható körülményekkel kell biztosítani a hálózati hozzáférést, annak érdekében, hogy a végfelhasználók teljes mértékben részesüljenek a verseny előnyeiből, amely nagymértékben lehetővé tette a kiskereskedelmi szabályozás e szolgáltatások tekintetében való eltörlését és a tudakozószolgáltatások észszerű és átlátható feltételek melletti nyújtását.

(302)  A tudakozószolgálatokra vonatkozó egyetemes szolgáltatási kötelezettség eltörlését követően a tudakozószolgálatokhoz való hozzáférés jogára már nincs szükség, tekintettel arra, hogy e szolgáltatásoknak már működő piaca van. A nemzeti szabályozó hatóságoknak azonban továbbra is hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy a hozzáférés és az adott piacon a verseny fenntartása érdekében kötelezettségeket és feltételeket írjanak elő azon vállalkozások számára, amelyek a végfelhasználókhoz való hozzáférés feletti kontrollt gyakorolják.

(303)  A végfelhasználók számára garantálni kell az Unióban értékesített, a digitális televízióadás, valamint az új M kategóriájú gépjárművekben a rádióadás vételére szolgáló valamennyi berendezés tekintetében az interoperabilitást. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az ilyen berendezések tekintetében harmonizált minimumszabványokat írhassanak elő. Ezek a szabványok a technológiai és piaci fejlemények fényében időről időre kiigazíthatók lennének.

(304)  Amennyiben a tagállamok az (EU) 2015/1535 irányelvvel összhangban a fogyasztói rádió-vevőkészülékek interoperabilitásáról szóló intézkedések elfogadásáról határoznak, az említett készülékeknek képesnek kell lenniük digitális földi rádió-műsorszórás vagy IP-hálózatok révén nyújtott rádiószolgáltatások vételére és megszólaltatására, annak biztosítása érdekében, hogy az interoperabilitás megmaradjon. Ez a közbiztonságot is javíthatja azáltal, hogy a felhasználók a tagállamokban a technológiák szélesebb körét vehetik igénybe a vészhelyzeti információkhoz való hozzáférés és az ilyen információk vétele céljából.

(305)  Kívánatos a fogyasztók számára lehetővé tenni a digitális televíziókészülékek lehető legteljesebb mértékű összekapcsolhatóságát. Az interoperabilitás folyamatosan alakuló koncepció a dinamikus piacokon. A szabványügyi testületeknek minden tőlük telhetőt meg kell tenniük annak biztosítására, hogy az érintett technológiákkal együtt megfelelő szabványok jöjjenek létre. Hasonlóan fontos biztosítani azt is, hogy a digitális televíziókészülékeken olyan csatlakozók álljanak rendelkezésre, amelyek a digitális jel összes szükséges elemét továbbítani tudják, beleértve az audio- és a videojeleket, a feltételes hozzáférésű információt, a szolgáltatási információt, az API-információt és a másolásvédelmi információt. Ennek az irányelvnek ezért biztosítania kell, hogy a csatlakozókhoz kapcsolódó vagy azokban megvalósított funkcionalitást ne korlátozzák a hálózatüzemeltetők, a szolgáltatók vagy a berendezésgyártók, és az a technológiai fejlődéssel együtt tovább fejlődjön. A csatlakoztatott televíziószolgáltatások megjelenítése és bemutatása tekintetében a közös szabvány piacvezérelt mechanizmus útján történő megvalósítása elismerten kedvező a fogyasztók számára. A tagállamok és a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy a Szerződésekkel összhangban lévő ágazatpolitikai kezdeményezéseket tehessenek e fejlődés ösztönzésére.

(306)  A rádiózáshoz és televíziózáshoz használt fogyasztói berendezések interoperabilitására vonatkozó rendelkezések nem zárják ki annak lehetőségét, hogy az új M kategóriájú gépjárművekbe beépített autórádió-vevőkészülékek képesek legyenek analóg földi rádióműsorszórás révén nyújtott rádiószolgáltatások vételére és megszólaltatására is, továbbá nem akadályozzák azt sem, hogy a tagállamok kötelezettségeket írjanak elő annak biztosítására, hogy a digitális rádió-vevőkészülékek képes legyenek analóg földi sugárzású rádióműsorok vételére és megszólaltatására.

(307)  Az uniós jog sérelme nélkül, ez az irányelv nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy a digitális földi televíziózáshoz használt berendezésekre vonatkozó műszaki szabályozást fogadjanak el annak érdekében, hogy felkészítsék a fogyasztókat az új földfelszíni műsorszórási szabványokra történő átállásra és elkerüljék az olyan berendezések értékesítését, amelyek nem lennének kompatibilisek az újonnan bevezetendő szabványokkal.

(308)  A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a területükön lévő vállalkozások számára arányos továbbítási kötelezettségeket állapítsanak meg, jogos közrendi megfontolások alapján, de e kötelezettségeket csak akkor lehet megállapítani, ha ezek a tagállamok által az uniós jognak megfelelően, egyértelműen meghatározott általános célok eléréséhez szükségesek, továbbá e kötelezettségeknek arányosaknak és átláthatóknak kell lenniük. Lehetővé kell tenni, hogy a továbbítási kötelezettségek meghatározott médiaszolgáltatók által nyújtott meghatározott rádió- és televíziócsatornák és kiegészítő szolgáltatások tekintetében alkalmazhatók legyenek. A tagállamok által bevezetett kötelezettségeknek észszerűeknek kell lenniük, azaz egyértelműen meghatározott általános érdekű célok tükrében arányosaknak és átláthatóknak kell lenniük. A tagállamoknak objektíven meg kell indokolniuk a nemzeti jogukban bevezetett továbbítási kötelezettségeket annak érdekében, hogy e kötelezettségek átláthatók, arányosak és egyértelműen meghatározottak legyenek. A kötelezettségeket oly módon kell megfogalmazni, hogy azok kellően ösztönözzék az infrastruktúrába való hatékony befektetést.

(309)  A kötelezettségeket legalább ötévente rendszeresen felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy azok lépést tartsanak a technológiai és piaci fejlődéssel, és hogy továbbra is arányosak legyenek az elérni kívánt célkitűzésekkel. Az ilyen kötelezettségekhez szükség szerint az arányos díjazással kapcsolatos rendelkezés is fűzhető, amelyet tagállami jogszabályban kell rögzíteni. Ebben az esetben a tagállami jogszabályban meg kell határozni a megfelelő díjazás kiszámítására alkalmazandó módszertan leírását is. E módszertani leírás kialakításánál el kell kerülni a következetlenségeket azokkal a hozzáférésre vonatkozó korrekciós intézkedésekkel, amelyeket a nemzeti szabályozó hatóságok azokra a műsorszórásra használt távközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók tekintetében írhatnak elő, amelyeket jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosítottak. Amennyiben azonban egy ... [ezen irányelv hatálybalépésének dátuma] előtt aláírt meghatározott idejű szerződés más módszertani leírásról rendelkezik, az továbbra is alkalmazható a szerződés időtartamára. Díjazásra vonatkozó tagállami rendelkezés hiányában a rádió- vagy televízió-műsorok terjesztését végző szolgáltatók és az ezen rádió-, illetve televízió-műsorok közvetítésére használt elektronikus hírközlő hálózatokat üzemeltető szolgáltatók számára lehetővé kell tenni, hogy szerződésben állapodjanak meg egy arányos díjazásról.

(310)  A rádió- és televízióműsorok nyilvánosság számára történő közvetítését végző elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közé a kábelhálózatok, az IPTV, a műholdas és a földi műsorterjesztő hálózatok tartoznak. De idetartozhatnak más hálózatok is, annyiban, amennyiben a végfelhasználók széles körben e hálózatokat használják a rádió- és televízióműsorok vételének fő eszközeként. Analóg televíziós műsorszolgáltatás továbbítására vonatkozó továbbítási kötelezettségek előírása csak akkor mérlegelhető, ha e kötelezettség hiánya jelentős zavart okozna jelentős számú végfelhasználó számára, illetve ha meghatározott televíziós műsorszolgáltató csatornák számára nincsenek más továbbítási eszközök. A továbbítási kötelezettségek között szerepelhet a kifejezetten a fogyatékossággal élő végfelhasználók egyenértékű hozzáférésének lehetővé tételére irányuló szolgáltatások továbbítása. Ennek megfelelően a kiegészítő szolgáltatások közé tartoznak a fogyatékossággal élő végfelhasználók hozzáférésének javítására irányuló szolgáltatások, mint a teletext, a siket és nagyothalló végfelhasználókszámára készült feliratozás, a hangalámondás, a hangos feliratozás és a jeltolmácsolás, és ide tartozhat szükség esetén a kapcsolódó nyers adatokhoz való hozzáférés. Mivel csatlakoztatott televíziós szolgáltatásokat egyre szélesebb körben nyújtanak és vesznek igénybe, valamint az elektronikus műsorújságok továbbra is fontosak a végfelhasználók választási lehetőségei szempontjából, a csatlakoztatott televíziós és az elektronikus műsorújság funkciók támogatásához szükséges, programmal kapcsolatos adatok átvitelét fel lehet venni a továbbítási kötelezettségek közé. Lehetővé kell tenni, hogy az ilyen programmal kapcsolatos adatok tartalmazhassanak a programok tartalmára és elérhetőségére vonatkozó információkat, magát a programtartalmat azonban nem foglalhatják magukban.

(311)  A korszerű telefonközpontokban általában rendelkezésre állnak a hívóvonal-azonosítási lehetőségek, ezért ezeket egyre inkább alacsony költség mellett, vagy költségmentesen lehet szolgáltatni. A tagállamok nem kötelesek az ilyen lehetőségek biztosításának kötelezettségét előírni, ha azok már rendelkezésre állnak. A 2002/58/EK irányelv óvja a felhasználóknak a magánéletük tiszteletben tartásához való jogát a tételes számlázás tekintetében azáltal, hogy a hívóvonal-azonosítás esetében lehetőséget biztosít számukra a magánéletük tiszteletben tartásához való joguk védelmére. Az említett szolgáltatások páneurópai alapon történő fejlesztése előnyös lenne a fogyasztók számára, és ez az irányelv ösztönzi az ilyen fejlesztést. Az internethozzáférési szolgáltatást nyújtó szolgáltatók körében bevett gyakorlat, hogy a kereskedelmi nevükön vagy védjegyükön alapuló e-mail címet biztosítanak a fogyasztók részére. Annak érdekében, hogy a végfelhasználókat ne érintse hátrányosan a technológiai bezáródás abból adódóan, hogy az internethozzáférési szolgáltatás váltásával elveszíthetik az e-mailjeikhez való hozzáférést, a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az ilyen szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókra azt a kötelezettséget róják, hogy kérésre biztosítsák e végfelhasználók számára az e-mailjeikhez való hozzáférést, vagy továbbítsák az adott e-mail címre vagy e-mail címekre küldött e-maileket egy új e-mail címre. Ezt a lehetőséget térítésmentesen, a nemzeti szabályozó hatóság által szükségesnek és arányosnak ítélt időszak alatt kell biztosítani.

(312)  Az információk tagállamok általi közzététele biztosítani fogja azt, hogy a piaci szereplők és az esetlegesen piacra lépők megismerjék jogaikat és kötelezettségeiket, és tudják, hol jutnak megfelelő részletes tájékoztatáshoz. A nemzeti közlönyben való közzététel segíti a más tagállamokban működő érdekelteket a megfelelő információkhoz való hozzájutásban.

(313)  A páneurópai elektronikus hírközlési piac tényleges és hatékony működésének biztosítása érdekében a Bizottságnak a végfelhasználók által fizetendő árak meghatározásához hozzájáruló díjakat figyelemmel kell kísérnie, és azokról tájékoztatást kell közzétennie.

(314)  Az uniós jog helyes alkalmazásának meghatározása érdekében a Bizottságnak tudnia kell, melyek a jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosított vállalkozások, és a nemzeti szabályozó hatóságok milyen kötelezettségeket róttak a piaci szereplőkre. Az erre vonatkozó információk nemzeti szintentörténő közzététele mellett ezért szükséges, hogy a tagállamok ezeket az információkat a Bizottságnak is megküldjék. Amennyiben a tagállamok információt kötelesek benyújtani a Bizottságnak, lehetővé kell tenni, hogy ezt elektronikus formában is megtehessék, megállapodot hitelesítési eljárások alkalmazása mellett.

(315)  A piaci, társadalmi és technológiai fejlődés – többek között a műszaki szabványok alakulásának – figyelembe vétele, a hálózatok és szolgáltatások biztonságát érintő kockázatok kezelése és a segélyhívó szolgálatokhoz segélyhívási célú kommunikáció révén való tényleges hozzáférés biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a helyhez kötött és mobil piacokon unió-szerte egységes legmagasabb hívásvégződtetési díj meghatározása, az Unión belüli segélyhívási célú kommunikációval összefüggő intézkedések elfogadása, valamint ezen irányelv ▌kiigazítása vonatkozásában. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak(43) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(316)  Ezen irányelv egységes végrehajtási feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy határozatokat fogadjon el a tagállamok közötti határokon átnyúló káros zavarások kiküszöböléséhez; a nemzeti szabályozó hatóságok általi, az elektronikus hírközlési piac, továbbá a számkiosztás - beleértve a számtartományokat, a számok és az azonosítók hordozhatóságát, a szám- és a címfordítási rendszereket és a 112-es egységes európai segélyhívószámon elérhető segélyhívó szolgáltatásokhoz való hozzáférést is - szabályozását szolgáló általános szabályozási megközelítések nem egységes végrehajtásának kezelése céljából harmonizált vagy összehangolt elvek megállapításához; szabványok vagy előírások alkalmazásának kötelezővé tételéhez, vagy szabványoknak vagy előírásoknak a szabványok jegyzékének kötelező részéből történő eltávolításához; ▌ a hálózatok és a szolgáltatások biztonsága érdekében felmerülő kockázatok megfelelő kezeléséhez szükséges technikai és szervezeti intézkedések, valamint a biztonsági eseményekre vonatkozó bejelentési kötelezettségre irányadó feltételek, illetve alaki és eljárási követelmények elfogadáshoz; a rádióspektrum-használati jogok létrehozásakor a szabványos elektronikus formátumban a nyilvánosság számára elérhetővé tett átruházható egyedi jogokkal kapcsolatos releváns részadatok meghatározása a kis hatótávolságú, vezeték nélküli hozzáférési pontok fizikai és technikai jellemzőinek meghatározásához; valamely nemzeti szabályozó hatóság arra vonatozó kérelme engedélyezéséhez vagy elutasításához, amely alapján a nemzeti szabályozó hatóság a jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosított vállalkozásokkal szemben hozzáférés vagy összekapcsolás vonatkozásában bizonyos követelményeket határoz meg; a számozási erőforrások iránti határokon átnyúló vagy egész Európában mutatkozó kereslet kielégítéséhez szükséges konkrét számok vagy számtartományok harmonizálásához; valamint a fogyasztók számára biztosított, a szerződés adatait összefoglaló dokumentumminták meghatározásához. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(44) megfelelően kell gyakorolni.

(317)  Végezetül lehetővé kell tenni a Bizottság számára, hogy szükség esetén – a BEREC véleményét a lehető legteljesebb mértékben figyelembe véve – ajánlásokat fogadjon el az érintett termék- és szolgáltatáspiacok azonosításával, a belső piac megszilárdítására irányuló eljárás szerint előírt értesítésekkel és a szabályozási keret rendelkezéseinek harmonizált alkalmazásával kapcsolatban.

(318)  A Bizottságnak ezen irányelv működését időszakonként felül kell vizsgálnia, különösen a módosítás szükségességének a változó technológiai vagy piaci feltételek fényében történő meghatározására.

(319)  Ezen irányelv működésének felülvizsgálata során a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a piaci fejlemények fényében, valamint tekintettel a versenyre és a fogyasztóvédelemre, továbbra is szükség van-e előzetes ágazatspecifikus rendelkezésekre vonatkozó előírásokra, vagy módosítani kell-e, illetve hatályon kívül kell-e helyezni az említett rendelkezéseket. Mivel ezen irányelv új megközelítéseket vezet be az elektronikus hírközlési ágazat szabályozása terén – mint például a szimmetrikus kötelezettségek első koncentrációs vagy elosztási ponton túl történő alkalmazásának kiterjesztett lehetősége, valamint a társberuházások szabályozása – különös figyelmet kell fordítani ezek működésének értékelésére.

(320)  Az ezen irányelvben foglalt, végfelhasználók jogaira vonatkozó célkitűzések elérését veszélyeztethetik jövőbeli technológiai és piaci fejlemények, különösen a különböző elektronikus hírközlési szolgáltatások használatában és azon képességükben bekövetkező változások, hogy biztosítani tudják a segélyhívó szolgálatokhoz való tényleges hozzáférést. A BEREC-nek ezért figyelemmel kell kísérnie ezeket a fejleményeket a tagállamokban és rendszeresen véleményt kell közzétennie, amely többek között arra vonatkozó értékelést tartalmaz, hogy e fejleményeknek milyen hatással vannak ezen irányelv rendelkezéseinek gyakorlati alkalmazására a végfelhasználók tekintetében. A Bizottságnak – a lehető legteljesebb mértékben figyelembe véve a BEREC véleményét – jelentést kell közzétennie, és ha ezen irányelv célkitűzéseinek biztosítása érdekében szükségesnek ítéli, jogalkotási javaslatot kell benyújtania a módosítása céljából.

(321)  A 2002/19/EK, a 2002/20/EK, a 2002/21/EK és a 2002/22/EK irányelveket, valamint a 243/2012/EU határozat 5. cikkét hatályon kívül kell helyezni.

(322)  A Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie a meglévő keretszabályozásról az új keretszabályozásra történő áttérést.

(323)  Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen az elektronikus hírközlő hálózatok, az elektronikus hírközlő szolgáltatások, a kapcsolódó eszközök és a kapcsolódó szolgáltatások, valamint a hálózatok és szolgáltatások, a rádióspektrum-felhasználás és a számozási erőforrások engedélyezésének feltételei, az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és a kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférés és az ezek összekapcsolása, továbbá a végfelhasználók védelme harmonizált és egyszerűsített keretének kialakítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(324)  A tagállamok és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatának(45) megfelelően a tagállamok vállalták, hogy indokolt esetben az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez az irányelv egyes elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot magyarázó egy vagy több dokumentumot mellékelnek. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok megküldése indokolt.

(325)  Az ezen irányelv belső jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek a hatályon kívül helyezett irányelvekhez képest érdemben módosultak. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a hatályon kívül helyezett irányelvekből ered.

(326)  Ez az irányelv nem érinti a XII. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel és alkalmazásuk kezdőnapjaival kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. RÉSZ

KERETSZABÁLYOK (AZ ÁGAZAT SZERVEZÉSÉRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK)

I. CÍM

HATÁLY, CÉL ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

I. FEJEZET

TÁRGY, CÉL ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy, hatály és célok

(1)  Ez az irányelv létrehozza az elektronikus hírközlő hálózatokra, az elektronikus hírközlésiszolgáltatásokra , a kapcsolódó eszközökre és a kapcsolódó szolgáltatásokra, valamint a végberendezések egyes aspektusaira vonatkozó szabályozás harmonizált keretét. Megállapítja a nemzeti szabályozó hatóságok és adott esetben egyéb illetékes hatóságok feladatait, és eljárásokat alakít ki a keretszabályozásnak az Unió egészében történő harmonizált alkalmazására.

(2)  Ennek az irányelvnek a céljai:

a)  az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások belső piacának létrehozása, ami a rendkívül ‎nagy kapacitású hálózatok kiépítéséhez és elterjedéséhez, fenntartható versenyhez, az elektronikus hírközlési szolgáltatások közötti együttműködési képességéhez, a szolgáltatások elérhetőségéhez, a hálózatok és a szolgáltatások biztonságosságához és a végfelhasználók számára előnyökhöz vezet; és

b)  a hatékony verseny és választás révén az Unió egészében a jó minőségű, megfizethető, nyilvánosan elérhető szolgáltatások nyújtásának biztosítása, azon esetek szabályozása, amikor a végfelhasználók, köztük a fogyatékossággal élők igényeit – azt illetően, hogy másokkal egyenlő alapon férjenek hozzá a szolgáltatásokhoz – a piac nem elégíti ki megfelelően, továbbá a szükséges felhasználói jogok meghatározása.

(3)  Ez az irányelv nem sérti a következőket:

a)  a nemzeti jog által az uniós jognak megfelelően megállapított, illetve az uniós jog által megállapított, az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások felhasználásával nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó kötelezettségek;

b)  az uniós, illetve nemzeti szinten az uniós joggal összhangban hozott, az általános érdekű célkitűzések elérésére irányuló intézkedések, különösen a személyes adatok és a magánélet védelmével, a tartalomszabályozással és az audiovizuális politikával kapcsolatos intézkedések;

c)  a tagállamok által a közrend, a közbiztonság és a védelem biztosítása céljából hozott intézkedések;

d)  az 531/2012/EU, az (EU) 2015/2120 és a 2014/53/EU rendelet.

(4)  A Bizottság, az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete (a továbbiakban: BEREC) és az érintett hatóságok kötelesek biztosítani, hogy az általuk végzett adatkezelés az uniós adatvédelmi szabályoknak megfelelően történjen.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

1.  „elektronikus hírközlő hálózat”: olyan átviteli rendszerek összessége – függetlenül attól, hogy állandó infrastruktúrán vagy központi adminisztratív kapacitáselosztáson alapul – és adott esetben kapcsoló vagy útválasztó eszközök, valamint egyéb erőforrások – ideértve a nem aktív hálózati elemeket is –, amelyek jelek továbbítását teszik lehetővé a vezetéken, rádióhullámon, optikai vagy egyéb elektromágneses úton, beleértve a műholdas hálózatokat, az állandóhelyű (vonal- és csomagkapcsolt, beleértve az Internetet) és mozgó hálózatokat, az elektromos vezetékrendszereket, annyiban, amennyiben azokat jelek továbbítására használják, a rádióműsor- és televízióműsor-terjesztő hálózatokat, valamint a kábeltelevízió-hálózatokat, a továbbított információtípusra való tekintet nélkül;

2.  „rendkívül nagy kapacitású hálózat”: vagy olyan elektronikus hírközlő hálózat, amely ▌ legalább a kiszolgáló helyen található elosztási pontig teljes mértékben optikai szálas elemekből áll, vagy olyan elektronikus hírközlő hálózat, amely a szokásos csúcsidei feltételek mellett az előbbiéhez hasonló hálózati teljesítményre képes a rendelkezésre álló le- és feltöltési sávszélesség, az ellenálló képesség, a hibaparaméterek, valamint a késleltetés és annak változása tekintetében; a hálózati teljesítmény hasonlónak tekinthető, függetlenül attól, hogy a végfelhasználói élmény változó lehet annak a médiumnak az eredendően eltérő tulajdonságaiból adódóan, amelynek révén a hálózat a hálózati végponthoz kapcsolódik;

3.  „transznacionális piac”: az Unióra vagy annak jelentős részére kiterjedő, a 65. cikkel összhangban meghatározott, egynél több tagállamban elhelyezkedő piac;

4.  „elektronikus hírközlési szolgáltatás”: olyan, általában díjazás ellenében , elektronikus hírközlő hálózatok révén nyújtott szolgáltatás, amely az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások segítségével történő tartalomszolgáltatás, illetve az ilyen tartalom felett szerkesztői ellenőrzést biztosító szolgáltatások kivételével magában foglalja a következő szolgáltatástípusokat:

a)  az (EU) 2015/2120 rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott „internet-hozzáférési szolgáltatást”;

b)  „személyközi hírközlési szolgáltatást”;és

c)  az olyan szolgáltatásokat, amelyek teljes egészükben vagy nagyrészt jelátvitelből állnak, mint például a gépek közötti szolgáltatások biztosítására és műsorterjesztésre használt átviteli szolgáltatások;

5.  „személyközi hírközlési szolgáltatás”: olyan, általában díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás, amely elektronikus hírközlő hálózatokon keresztül lehetővé teszi a véges számú személy közötti közvetlen személyközi, interaktív információcserét, és amelyben a kommunikációt kezdeményező vagy abban részt vevő személyek határozzák meg a fogadó(ka)t, továbbá amely nem foglalja magában az olyan szolgáltatásokat, amelyek csupán egy másik szolgáltatáshoz szorosan kapcsolódó, csekély jelentőségű kiegészítő funkcióként teszik lehetővé a személyközi, interaktív kommunikációt;

6.  „számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatás”: olyan személyközi kommunikációs szolgáltatás, amely kapcsolódást biztosít nyilvánosan kiosztott számozási erőforrások révén, nevezetesen nemzeti, illetve nemzetközi ▌számozási tervben szereplő hívószám vagy hívószámok segítségével, vagy amely kommunikációt tesz lehetővé nemzeti, illetve nemzetközi ▌számozási tervben szereplő hívószámmal vagy hívószámokkal;

7.  „számfüggetlen személyközi hírközlési szolgáltatás”: olyan személyközi kommunikációs szolgáltatás, amely nem nyilvánosan kiosztott számozási erőforrások révén, nevezetesen nem nemzeti, illetve nemzetközi ▌számozási tervben szereplő hívószám vagy hívószámok segítségével biztosít kapcsolódást, és amely nem tesz lehetővé kommunikációt nemzeti, illetve nemzetközi ▌számozási tervben szereplő hívószámmal vagy hívószámokkal;

8.  „nyilvános elektronikus hírközlő hálózat”: olyan elektronikus hírközlő hálózat, amelyet teljes egészében vagy nagyrészt a hálózati végpontok közötti információ átvitelt támogató nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtására használnak;

9.  „hálózati végpont”: az a fizikai pont, amelyen a végfelhasználónak hozzáférést biztosítanak egy nyilvános elektronikus hírközlő hálózathoz; a kapcsolót vagy útválasztót tartalmazó hálózatok esetében a hálózati végpontot konkrét hálózati cím segítségével azonosítják, amely végfelhasználói számhoz vagy névhez kapcsolhatnak;

10.  „kapcsolódó eszközök”: azok a kapcsolódó szolgáltatások, fizikai infrastruktúrák és egyéb eszközök vagy elemek, amelyek olyan elektronikus hírközlő hálózathoz vagy valamely elektronikus hírközlési szolgáltatáshoz kapcsolódnak, amelyek lehetővé teszik vagy támogatják az adott hálózat vagy szolgáltatás útján történő szolgáltatásnyújtást, vagy erre alkalmasak; idetartoznak épületek vagy épületek kábelbevezetése, az épületek kábelezése, antennák, tornyok és egyéb támszerkezetek, alépítmények, kábelcsatornák, tartóoszlopok, ellenőrzőaknák és szekrények;

11.  „kapcsolódó szolgáltatás”: az elektronikus hírközlő hálózathoz vagy elektronikus hírközlési szolgáltatáshoz kapcsolódó olyan szolgáltatás, amely lehetővé teszi vagy támogatja az adott hálózat vagy szolgáltatás útján történő szolgáltatásnyújtást, önmaga által nyújtott vagy automatizált szolgáltatást, vagy erre alkalmasak; ide tartoznak a számfordítási vagy az azzal egyenértékű funkcióval rendelkező rendszerek, a feltételes hozzáférésű rendszerek és az elektronikus műsortájékoztatók, ▌valamint egyéb szolgáltatások, mint például az azonosítási, a helymeghatározási és a jelenlét-ellenőrző szolgáltatás;

12.  „feltételes hozzáférésű rendszer”: olyan műszaki intézkedés, hitelesítési rendszer és/vagy módszer, amely által a valamely védett rádióműsor- vagy televízióműsor-terjesztő szolgáltatáshoz értelmezhető formában történő hozzáférés előfizetéshez vagy más formában megjelenő előzetes egyéni engedélyhez kötött;

13.  „felhasználó”: a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatást használó vagy kérelmező természetes személy vagy jogi személy;

14.  „végfelhasználó”: olyan felhasználó, aki nem biztosít nyilvános elektronikus hírközlő hálózatokat vagy nem nyújt nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatásokat;

15.  „fogyasztó”: olyan természetes személy, aki kereskedelmi, üzleti, művészeti vagy szakmai tevékenységén kívül eső célból nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatást használ, vagy kér;

16.  „elektronikus hírközlő hálózat biztosítása”: az ilyen hálózat létrehozása, üzemeltetése, ellenőrzése vagy hozzáférhetővé tétele;

17.  „továbbfejlesztett digitális vevődekóder”: a digitális interaktív televíziós szolgáltatások vételére képes, televíziókészülékhez vagy integrált digitális televíziókészülékhez való csatlakoztatásra szánt kiegészítő egység;

18.  „felhasználói program interfész (API)”: a műsorterjesztők vagy szolgáltatók által rendelkezésre bocsátott alkalmazások, valamint a továbbfejlesztett digitális vevődekóderekben digitális televíziós és rádiós szolgáltatáshoz rendelkezésre álló erőforrások közötti szoftver interfész;

19.  „rádióspektrum-felosztás”: egy adott rádióspektrum-sáv kijelölése egy vagy több rádiótávközlési szolgáltatásfajta általi használatra, adott esetben meghatározott feltételekkel;

20.  „káros zavarás”: olyan zavarás, amely veszélyezteti egy rádiónavigáció-szolgálat vagy más biztonsági szolgálat működését, vagy amely egyébként komolyan károsítja, akadályozza vagy ismételten megszakítja egy, az alkalmazandó nemzetközi, uniós vagy nemzeti szabályozásnak megfelelően használt rádiótávközlési szolgálatot;

21.  „hálózatok és szolgáltatások biztonsága”: az elektronikus hírközlő hálózatok és hírközlési szolgáltatások arra való képessége, hogy adott bizonyossággal ellenálljanak az olyan cselekményeknek, amelyek veszélyeztetik az említett hálózatok és szolgáltatások, a rajtuk tárolt, továbbított vagy kezelt adatok vagy az említett elektronikus hírközlési hálózatok és szolgáltatások keretében nyújtott vagy rajtuk keresztül elérhető kapcsolódó szolgáltatások rendelkezésre állását, hitelességét, sértetlenségét vagy bizalmasságát;

22.  „általános felhatalmazás”: a tagállam által létrehozott jogi keretszabályozás, amely ennek az irányelvnek megfelelően biztosítja az elektronikus hírközlő hálózati szolgáltatások biztosítására és az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtására vonatkozó jogokat, és az elektronikus hírközlő hálózatok, illetve az elektronikus hírközlési szolgáltatások valamennyi típusára vagy egyes típusaira vonatkozóan ágazatspecifikus kötelezettségeket állapít meg;

23.  „kis területi lefedésű, vezeték nélküli hozzáférési pont”: vezeték nélküli hálózati hozzáférést biztosító, kis teljesítményű, kisméretű berendezés, amely kis területen belül, engedélyköteles rádióspektrum vagy engedélymentes rádióspektrum vagy ezek kombinációja használatával üzemel, és amely akár nyilvános elektronikus hírközlő hálózat részeként is használható, valamint egy vagy több csekély vizuális hatású antennával rendelkezhet, és tekintet nélkül az – akár állandóhelyű, akár mozgó – hálózat topológiájára, lehetővé teszi a felhasználók számára az elektronikus hírközlő hálózatokhoz való vezeték nélküli hozzáférést;

24.  „rádiós helyi hálózat” vagy „RLAN”: kis teljesítményű, vezeték nélküli hozzáférési rendszer, amely kis területen belül üzemel, úgy, hogy a más felhasználók által a közelben használt hasonló rendszerek zavarásának a kockázata csekély, és amely nem kizárólagos alapon harmonizált rádióspektrumot használ;

25.  „harmonizált rádióspektrum”: olyan rádióspektrum, amelynek az elérhetővé tételéreés hatékony használatára vonatkozóan a 676/2002/EK határozat 4. cikkének megfelelően műszaki végrehajtási intézkedés révén harmonizált feltételeket állapítottak meg;

26.  „rádióspektrum megosztott használata”: két vagy több felhasználó hozzáférése ugyanazon rádiófrekvencia-sávokhoz azoknak meghatározott megosztási mechanizmus keretében való használata céljából, amelyet ▌általános felhatalmazás, a rádióspektrum használatára vonatkozó egyedi jogok vagy ezek kombinációja alapján fogadtak el, ideértve az olyan szabályozási megközelítéseket, mint például az engedélyezett megosztott hozzáférés, amelynek célja, hogy elősegítse a frekvenciasávok valamennyi résztvevő fél kötelező erejű megállapodása alapján, a rádióspektrum használati jogaikban foglalt megosztási szabályokkal összhangban történő megosztott használatát annak érdekében, hogy minden felhasználó számára kiszámítható és megbízható megosztási mechanizmusokat garantáljon a versenyjog alkalmazásának sérelme nélkül;

27.  „hozzáférés”: létesítmények vagy szolgáltatások rendelkezésre bocsátása valamely más vállalkozás számára, meghatározott feltételek mellett, kizárólagos vagy nem kizárólagos jelleggel, elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása céljából, beleértve azt is, amikor ezeket az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások vagy műsorterjesztés céljára használják; ez magában foglalja többek között a hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférést, amely tartalmazhatja a berendezések helyhez kötött vagy nem helyhez kötött módon történő csatlakoztatását (ez különösen tartalmazza a helyi hurokhoz való hozzáférést és a helyi hurok révén történő szolgáltatásnyújtáshoz szükséges létesítményekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférést); továbbá a fizikai infrastruktúrához való hozzáférést, beleértve az épületeket, alépítményeket és tartóoszlopokat; a megfelelő szoftverrendszerekhez – köztük a működést támogató rendszerekhez – való hozzáférést; az informatikai rendszerekhez vagy adatbázisokhoz való hozzáférést előrendelés, ellátás, rendelés, karbantartás, javítási igények és számlázás céljából; a számfordítási vagy az azzal egyenértékű funkcióval rendelkező rendszerekhez való hozzáférést; az állandóhelyű és a mobil hálózatokhoz ▌való hozzáférést különösen barangolás céljából; a digitális televíziós szolgáltatások feltételes hozzáférésű rendszereihez való hozzáférést és a virtuális hálózati szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

28.  „összekapcsolás”: olyan nyilvános elektronikus hírközlő hálózatok fizikai és logikai összekapcsolása révén megvalósított, a nyilvánoshálózat-üzemeltetők között létrehozott különleges hozzáféréstípus, amelyeket ugyanaz a vállalkozás vagy különböző vállalkozások használnak azzal a céllal, hogy az egyik vállalkozás felhasználói számára lehetővé váljon az ugyanazon vállalkozás vagy egy másik vállalkozás felhasználóival való kommunikáció, vagy pedig egy másik vállalkozás által nyújtott szolgáltatásokhoz való hozzáférés, ha a szolgáltatásokat a résztvevő felek vagy más, a hálózathoz hozzáféréssel rendelkező felek nyújtják;

29.  „üzemeltető”: olyan vállalkozás, amely nyilvános elektronikus hírközlő hálózatot vagy kapcsolódó eszközt szolgáltat, vagy ilyen tevékenységre engedéllyel rendelkezik;

30.  „helyi hurok”: a nyilvános, helyhez kötött elektronikus hírközlő hálózatban valamely hálózati végpontot egy kábelrendezővel vagy azzal egyenértékű eszközzel összekapcsoló fizikai útvonal, amelyen az elektronikus hírközlés során a jelek végighaladnak;

31.  „hívás”: nyilvános, személyközi hírközlésiszolgáltatás révén létrehozott, kétirányú hangkommunikációt lehetővé tevő csatlakozás;

32.  „hangszolgáltatás”: a nemzeti, illetve nemzetközi ▌számozási tervben szereplő hívószám vagy hívószámok segítségével, közvetlenül vagy közvetve, belföldi vagy belföldi és nemzetközi hívások kezdeményezését és fogadását magában foglaló, nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatás;

33.  „földrajzi szám”: a nemzeti ▌számozási tervben szereplő olyan szám, amely számjegyszerkezetének egy része a hálózati végpont fizikai helyére történő hívásirányításra használt földrajzi jelentőséggel bír;

34.  „nem földrajzi szám”: a nemzeti ▌számozási tervben szereplő olyan szám, amely nem földrajzi szám, mint például a mobil hívószámok, a díjmentes és az emelt díjas hívások hívószámai;

35.  „teljeskörű beszélgetési szolgáltatás”: olyan multimédiás, valós idejű beszélgetést biztosító szolgáltatás, amely kétirányú, szimmetrikus mozgókép-átvitelt, valamint valós idejű szövegátvitelt és hangátvitelt tesz lehetővé két vagy több egymástól eltérő helyszínen tartózkodó felhasználó között;

36.  „segélyszolgálati állomás”: konkrét helyszín, ahol segélyhívási célú közlések hatóság vagy valamely, a tagállam által elismert magánszervezet felelősségi körébe tartozó első fogadása történik;

37.  „illetékes segélyszolgálati állomás”: az a segélyszolgálati állomás, amelyet a felelős hatóságok kijelöltek az egy adott földrajzi területről érkező vagy bizonyos típusú segélyhívások kezelésére;

38.  „segélyhívás”: személyközi hírközlési szolgáltatások segítségével egy végfelhasználó és a segélyszolgálati állomás között a készenléti szolgálatoktól veszélyhelyzeti segítség kérése és igénybevétele céljából folytatott kommunikáció;

39.  „készenléti segélyszolgálat”: olyan szolgálat, amelyet az adott tagállam ilyenként elismer, és amely a nemzeti joggal összhangban azonnali és gyors segélynyújtást biztosít különösen olyan helyzetekben, amelyek közvetlenül veszélyeztetik az életet vagy a testi épséget, az egyének egészségét vagy biztonságát vagy a közegészséget vagy közbiztonságot, a magán- vagy köztulajdont, illetve a környezetet;

40.  „helymeghatározási adatok”: a nyilvános mobilhálózatokon a hálózati infrastruktúrából vagy a mobil készülékekből származó mindazon feldolgozott adatok, amelyek meghatározzák a végfelhasználó mobil végberendezésének földrajzi helyzetét, a nyilvános helyhez kötött hálózatokon pedig a hálózati végpont fizikai helyzetére vonatkozó adatok;

41.  „végberendezés”: a 2008/63/EC bizottsági irányelv(46) 1. cikkének 1. pontjában meghatározott végberendezés;

42.  „biztonsági esemény”: olyan esemény, amely hátrányosan érinti az elektronikus hírközlő hálózatok vagy az elektronikus hírközlési szolgáltatások biztonságát.

II. FEJEZET

CÉLKITŰZÉSEK

3. cikk

Általános célkitűzések

(1)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ezen irányelvben meghatározott szabályozási feladatok ellátása során a nemzeti szabályozó hatóságok és egyéb illetékes hatóságok a (2) bekezdésben meghatározott célok eléréséhez szükséges és azokkal arányos minden észszerű intézkedést meghozzanak. A tagállamoknak, a Bizottságnak, a rádióspektrumpolitikai csoportnak (RSPG) is hozzá kell járulnia a fenti célok eléréséhez.

A nemzeti szabályozó hatóságoknak és egyéb illetékes hatóságoknak hatáskörükön belül hozzá kell járulniuk a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága, a kulturális és nyelvi sokszínűség, valamint a médiapluralizmus előmozdítását célzó politikák végrehajtásának biztosításához.

(2)  Ezen irányelvvel összefüggésben a nemzeti szabályozó hatóságoknak és egyéb illetékes hatóságoknak, valamint a BEREC-nek, a Bizottságnak és a tagállamoknak törekedniük kell az alábbi összes, fontossági sorrend felállításának szándéka nélkül felsorolt általános célkitűzés megvalósítására:

a)  előmozdítani a hálózati összekapcsoltságot és az Unió valamennyi polgára és vállalkozása számára a rendkívül nagy kapacitású hálózatokhoz – így a vezetékes, ▌a mobil és a vezeték nélküli hálózatokhoz – való hozzáférést, valamint azok használatát;

b)  előmozdítani a versenyt – ideértve a hatékony, infrastruktúraalapú versenyt is – az elektronikus hírközlő hálózatok és a kapcsolódó eszközök biztosítása terén, valamint az elektronikus hírközlési szolgáltatások és a kapcsolódó szolgáltatások kínálata terén;

c)  hozzájárulni a belső piac fejlődéséhez azáltal, hogy Unió-szerte felszámolják a még fennálló akadályokat és összehangolt feltételeket teremtenek az elektronikus hírközlő hálózatok, elektronikus hírközlési szolgáltatások, a kapcsolódó eszközök és a kapcsolódó szolgáltatások , illetve az ezekbe való beruházás viszonylatában, mégpedig úgy, hogy közös szabályokat és kiszámítható szabályozási megközelítéseket alakítanak ki, kedvezve a rádióspektrum hatásos, hatékony és összehangolt használatának, a nyílt innovációnak, a transzeurópai hálózatok létrehozásának és fejlesztésének, a páneurópai szolgáltatások nyújtásának, rendelkezésre állásának és interoperabilitásának, valamint a végpontok közötti összeköttetésnek;

d)  előmozdítani az uniós polgárok érdekeit azáltal, hogy biztosítják ▌ a hálózati összekapcsoltságot, gondoskodnak a rendkívül nagy kapacitású hálózatok – így a állandóhelyű, ▌ mozgó és vezeték nélküli hálózatok – ▌és az elektronikus hírközlési szolgáltatások széleskörű elérhetőségéről és használatba vételéről, lehetővé teszik, hogy a tényleges verseny következtében a lehető legelőnyösebb választék, ár és minőség érvényesüljön, fenntartják a hálózatok és szolgáltatások biztonságát, a szükséges ágazatspecifikus szabályok révén gondoskodnak a végfelhasználók egységesen magas szintű védelméről, továbbá megoldást kínálnak meghatározott társadalmi csoportok – különösen a fogyatékossággal élő, az időskorú és a különleges szociális helyzetű ▌ végfelhasználók – többek között megfizethető árak iránti – igényeinek a kielégítésére, valamint gondoskodnak arról, hogy a fogyatékossággal élő végfelhasználóknak is megfelelő választék és egyenértékű hozzáférés álljon a rendelkezésére.

(3)  Amikor a Bizottság referenciamutatókat és jelentéseket készít arra vonatkozóan, hogy a tagállami intézkedések mennyire eredményesek a (2) bekezdésben említett célkitűzések elérése szempontjából, ehhez szükség esetén segítséget nyújtanak a tagállamok, a nemzeti szabályozó hatóságok, a BEREC és az RSPG.

(4)  A nemzeti szabályozó hatóságoknak és egyéb illetékes hatóságoknak a (2) bekezdésben említett és e bekezdésben meghatározott politikai célkitűzések elérése érdekében ▌ többek között:

a)  elő kell segíteniük a szabályozás kiszámíthatóságát azáltal, hogy gondoskodnak a következetes szabályozási megközelítés érvényesüléséről a megfelelő felülvizsgálati időszakok tekintetében, valamint együttműködnek egymással, ▌ a BEREC-cel, az RSPG-vel és a ▌ Bizottsággal;

b)  biztosítaniuk kell, hogy az elektronikus hírközlő hálózatokat üzemeltető és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók között hasonló körülmények fennállása esetén ne legyen megkülönböztetés;

c)  az uniós jogot technológiai szempontból semlegesen kell alkalmazniuk, annyiban, amennyiben az összeegyeztethető az (1) bekezdésben meghatározott célkitűzések elérésével;

d)  elő kell mozdítaniuk az új és a megújított infrastruktúrákba való hatékony beruházást és az ezekkel kapcsolatos innovációt, többek között annak biztosítása révén, hogy a hozzáféréssel kapcsolatos kötelezettségben minden esetben megfelelő módon sor kerüljön a beruházó vállalkozások által viselt kockázat figyelembe vételére, valamint annak engedélyezése révén, hogy a beruházók és a hozzáférést kérő felek egymás között különféle együttműködési formák révén diverzifikálják a beruházási kockázatokat, biztosítva ugyanakkor, hogy a piaci verseny fennmaradjon és a megkülönböztetésmentesség elve továbbra is érvényesüljön;

e)  kellő figyelmet kell fordítaniuk az infrastruktúrával, a versennyel, valamint a végfelhasználók és különösen a tagállamok különböző földrajzi térségeiben található fogyasztók – ideértve a természetes személyek által nonprofit jelleggel kezelt helyi infrastruktúrát is – körülményeivel kapcsolatos feltételek sokféleségére;

f)  kizárólag az ahhoz szükséges mértékben szabad előzetes szabályozási kötelezettségeket megállapítaniuk, hogy a végfelhasználók érdekében tényleges és fenntartható verseny alakuljon ki, illetve amennyiben ez a feltétel teljesült, enyhíteniük kell vagy fel kell oldaniuk ezeket a kötelezettségeket.

A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok és egyéb illetékes hatóságok pártatlanul, objektív módon, átláthatóan, megkülönböztetésmentesen és arányosan járjanak el.

4. cikk

A rádióspektrum-politika stratégiai tervezése és koordinációja

(1)  A tagállamok együttműködnek egymással és a Bizottsággal a rádióspektrum Unión belüli használatának stratégiai tervezése, koordinációja és harmonizációja terén, az elektronikus hírközlés belső piacának kialakítására és működésére vonatkozó uniós szakpolitikákkal összhangban. E célból fontolóra veszik többek között az uniós politikák gazdasági, biztonsági, egészségügyi, közérdekkel, ▌szólásszabadsággal kapcsolatos, kulturális, tudományos, szociális és technikai szempontjait, valamint a rádióspektrum-felhasználó közösségek különböző érdekeit a rádióspektrum használatának optimalizálása és a káros zavarás elkerülése végett.

(2)  A tagállamok az egymással és a Bizottsággal való együttműködés révén előmozdítják a rádióspektrum-politikai megközelítések koordinációjátaz Európai Unióban, és adott esetben előmozdítják a harmonizált feltételeket a rádióspektrum rendelkezésre állása és hatékony használata tekintetében, ami a belső piac létrehozásához és működéséhez szükséges.

(3)  A tagállamok az RSPG keretében az (1) bekezdésnek megfelelően együttműködnek egymással és a Bizottsággal, valamint kérésre az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal, hogy támogassák az Unión belüli rádióspektrum-politikai megközelítések stratégiai tervezését és összehangolását, a következők révén:

a)  a rádióspektrummal összefüggő kérdésekre vonatkozó legjobb gyakorlatok kidolgozása ezen irányelv végrehajtása céljából;

b)  a tagállamok közötti koordináció elősegítése ezen irányelv és más uniós jogszabályok végrehajtása, valamint a belső piac fejlődéséhez való hozzájárulás céljából;

c)  a rádióspektrum kijelölése és a rádióspektrum-használat engedélyezése terén alkalmazott megközelítéseik összehangolása, valamint jelentések és vélemények közzététele a rádióspektrummal összefüggő kérdésekről.

A BEREC-et be kell vonni azokba a kérdésekbe, amelyek a rádióspektrummal összefüggő piacszabályozási és verseny-vonatkozású hatáskörét érintené.

(4)  A Bizottság – a rádiófrekvencia-politikával foglalkozó csoport véleményének lehető legteljesebb mértékű figyelembevétele mellett – jogalkotási javaslatokat nyújthat be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak abból a célból, hogy olyan többéves rádióspektrum-politikai programokat hozzon létre, amelyekben meghatározza a rádióspektrum-használat stratégiai tervezésének és harmonizációjának politikai irányvonalait és célkitűzéseit [ezen irányelvvel összhangban], továbbá abból a célból, hogy a harmonizált rádióspektrumot felszabadítsa megosztott vagy egyedi jogok tárgyát nem képező használatra.

II. CÍM

INTÉZMÉNYI KIALAKÍTÁS ÉS IRÁNYÍTÁS

I. FEJEZET

NEMZETI SZABÁLYOZÓ ÉS EGYÉB ILLETÉKES HATÓSÁGOK

5. cikk

Nemzeti szabályozó és egyéb illetékes hatóságok

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az ebben az irányelvben előírt valamennyi feladatot illetékes hatóság végezze.

A nemzeti szabályozó hatóságok ezen irányelv alapján ellátandó feladatkörébe tartoznak legalább az alábbiak:

a)  az előzetes piaci szabályozás végrehajtása, beleértve a hozzáférésre és az összekapcsolásra vonatkozó kötelezettségek előírását is;

b)  a vállalkozások közötti ▌jogvita-rendezés biztosítása;

c)   rádióspektrum-gazdálkodási feladatok végrehajtása és határozathozatal az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elekronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó rádióspektrum-használati jogokkal kapcsolatos nemzeti eljárások piacformálási elemeiről és versenyelemeiről ▌, vagy – abban az esetben, ha a feladatokat egyéb illetékes hatóságokra ruházták – tanácsadás biztosítása számukra ezekre vonatkozóan;

d)   hozzájárulás az elektronikus hírközlési ágazatbeli végfelhasználói jogok védelmének biztosításához – ahol releváns, más illetékes hatóságokkal koordinált módon;

e)  a nyílt internet-hozzáféréssel kapcsolatos piacformálási és versenykérdések értékelése és szoros figyelemmel kísérése;

f)  ▌ a tisztességtelen teher felmérése és az egyetemes szolgáltatás biztosításának nettó költségének kiszámítása;

g)  <