Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2018/2155(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0449/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0449/2018

Viták :

PV 14/01/2019 - 21
CRE 14/01/2019 - 21

Szavazatok :

PV 15/01/2019 - 8.13
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0013

Elfogadott szövegek
PDF 173kWORD 56k
2019. január 15., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
Uniós iránymutatások, valamint a vallás vagy meggyőződés szabadságának az Európai Unión kívüli előmozdításáért felelős uniós különmegbízott megbízatása
P8_TA(2019)0013A8-0449/2018

Az Európai Parlament 2019. január 15-i állásfoglalása a vallás vagy meggyőződés szabadságának az Európai Unión kívüli előmozdításával kapcsolatos uniós iránymutatásokról és a kérdésért felelős különmegbízott megbízatásáról (2018/2155(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a vallás- és lelkiismereti szabadságnak az 1948-ban aláírt Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (EJEE) 18. cikkében, az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (ICCPR) 18. cikkében, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló 1981-es nyilatkozatban, az Emberi Jogok Európai Egyezménye 9. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartája 10., 21. és 22. cikkében garantált nemzetközi jogi védelmére,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a 1948. évi EJEE 18. cikkével kapcsolatos, 1993. július 30-i 22. számú megjegyzésére, valamint a vallás és meggyőződés miatti intolerancia, a negatív sztereotípiák, a megbélyegzés, a megkülönböztetés, az erőszak és az erőszakra való uszítás elleni küzdelemről szóló, 2011. április 12-i 16/18. számú határozatára,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), különösen annak 2. és 21. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 17. cikkére,

–  tekintettel a valláson vagy meggyőződésen alapuló intoleranciáról, hátrányos megkülönböztetésről és erőszakról szóló, 2011. február 21-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Tanács által 2012. június 25-én elfogadott, az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos európai uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre, valamint a 2015–2019 közötti időszakra szóló, az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos cselekvési tervre,

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló, 2013. június 24-i uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a vallás vagy meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatások tervezetéről szóló, a Tanácshoz intézett, 2013. június 13-i európai parlamenti ajánlásra(1),

–  tekintettel „a keresztények helyzetéről a vallásszabadság összefüggésében” című, 2011. január 20-i(2), a vallási kisebbségekhez tartozóknak az úgynevezett ISIS/Dáis általi tömeges és szisztematikus lemészárlásáról szóló 2016. február 4-i(3) és a rohindzsák helyzetéről szóló, 2017. december 14-i állásfoglalásaira(4),

–  tekintettel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó új uniós megközelítésről – a Demokráciáért Európai Alapítvány létrehozása óta végzett tevékenységeinek értékeléséről szóló, 2015. július 9-i állásfoglalására(5) és különösen annak (27) és (28) bekezdésére,

–  tekintettel az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2016. december 14-i(6) és 2017. november 23-i állásfoglalásaira(7), 2015-re vonatkozóan különösen az állásfoglalás (14) bekezdésére, 2016-ra vonatkozóan pedig különösen az állásfoglalás (8) bekezdésére,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának hivatala által 2012. október 5-én közzétett, a megkülönböztetésre, ellenségeskedésre vagy erőszakra uszító, nemzeti, faji vagy vallási alapú gyűlöletkeltés tilalmáról szóló „rabati cselekvési tervre”,

–  tekintettel a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság Európai Unión kívüli előmozdításáért felelős különmegbízott megbízatására,

–  tekintettel a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítását szolgáló finanszírozási eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 235/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos, jogokon alapuló, az összes emberi jogra kiterjedő megközelítésről szóló, 2014. május 19-i tanácsi következtetésekre, valamint az „Eszköztár az uniós fejlesztési együttműködésnek az összes emberi jogra kiterjedő, az emberi jogok érvényesítésén alapuló megközelítéséhez” című, 2014. április 30-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2014)0152),

–  tekintettel arra, hogy az Európai Parlament gondolatszabadságért járó Szaharov-díját 2015-ben Ráif Badavi szaúd-arábiai bloggernek és aktivistának ítélték oda figyelemreméltó erőfeszítéseiért annak érdekében, hogy elősegítse a vallási és politikai nyílt párbeszédet hazájában; tekintettel arra, hogy továbbra is fogva tartják, miután az iszlám állítólagos „megsértése” miatt 10 év börtönbüntetésre, 1 000 korbácsütésre és komoly pénzbüntetésre ítélték,

–  tekintettel Ászja Bibi pakisztáni keresztény asszony ügyére, akit istenkáromlás vádjával bebörtönöztek és halálra ítéltek, és a közelmúltbeli felmentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0449/2018),

A.  mivel a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és a meggyőződés szabadsága, amelyet az uniós keret és ezen állásfoglalás általánosságban a vallás vagy meggyőződés szabadságaként említ, minden emberi lényt egyformán megillető emberi jog és minden egyént megillető alapvető jog, amely nem képezheti semmiféle megkülönböztetés tárgyát, amint azt a nemzetközi és európai alapító szövegek, köztük az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, az emberi jogok európai egyezménye és az Európai Unió Alapjogi Chartája is rögzítik; mivel mindenkinek joga van emberi jogai sérthetetlenségéhez, nemzeti, képességen alapuló, nemi, szexuális irányultságon, vallási meggyőződésen vagy vallási meggyőződés hiányán alapuló megkülönböztetés nélkül, ahogy azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzítik; mivel az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikke alapján az Unió nemzetközi szintű fellépésének azokra az elvekre kell épülnie, amelyek létrehozását vezérelték; mivel a szerződés 2. cikke alapján az Unió olyan társadalmakra épül, amelyekben a pluralizmus és a tolerancia érvényesül;

B.  mivel az egyház és az állam szétválasztásának elve világszerte és Európában is elsődleges fontosságú alkotmányos alapelv;

C.  mivel az Európai Parlament a szekularizmust a vallási és politikai fennhatóság szigorú szétválasztásaként határozta meg, amely elutasít minden vallási beavatkozást a közintézmények működésébe, és minden állami beavatkozást a vallási ügyekbe, azon szabályok kivételével, amelyek célja a közbiztonság és közrend megőrzésére (többek között mások szabadságainak tiszteletben tartására) irányuló szabályok betartása, illetve mindenki számára ugyanolyan lelkiismereti szabadság biztosítása, függetlenül attól, hogy az illető hívő, szabadgondolkodó vagy ateista;

D.  mivel a vallás vagy meggyőződés szabadsága magában foglalja az egyén azon jogát, hogy megválassza, miben hisz, illetve nem hisz, korlátozások nélkül megváltoztassa vagy elhagyja vallását vagy meggyőződését, valamint egyénileg vagy közösségben, a magánéletben és nyilvánosan gyakorolja és kifejezésre juttassa az általa választott gondolatot, lelkiismeretet, vallást és meggyőződést; mivel a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy a meggyőződés kifejezésre juttatható istentisztelet, szertartások, vallásgyakorlat és oktatás útján is; mivel a vallás vagy meggyőződés szabadsága magában foglalja a hívők és nem hívők közösségeinek azon jogát, hogy megőrizzék vagy elhagyják erkölcsi világképüket és azzal összhangban cselekedjenek, valamint vallási, világi és világnézeti szervezeteik azon jogát, hogy jogi személyiségként ismerjék el őket; mivel a bármely valláshoz vagy egyetlen valláshoz sem csatlakozó egyének védelme és a vallás vagy meggyőződés szabadsága megsértésének – például a valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetés vagy jogi korlátozások – hatékony kezelése elsődleges feltétele annak, hogy az egyének egyenlő módon élvezhessék a vallás vagy meggyőződés szabadságát;

E.  mivel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikke védi a teista, nem teista és ateista meggyőződésekhez, valamint a vallástalansághoz való jogot; mivel a valláshoz és meggyőződéshez, valamint azok elutasításához való jog olyan abszolút jog, amely semmilyen körülmények között sem korlátozható;

F.  mivel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok oszthatatlanok, egymástól függnek és egymáshoz kapcsolódnak; mivel a vallás vagy meggyőződés szabadsága magában foglal sok más emberi jogot és alapvető szabadságjogot, és függ azoktól, például a véleménynyilvánítás szabadságától, a gyülekezés és az egyesülés szabadságától, és ezek együttesen fontos szerepet játszanak a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemben;

G.  mivel a vallásszabadság azonnal érvényét veszti, ha annak gyakorlása sértené mások jogait és szabadságait, és mivel valamely vallás gyakorlása vagy meggyőződés követése soha, semmilyen ürüggyel nem igazolhatja az erőszakos szélsőségességet vagy a csonkítást, illetve senkinek nem adhat szabad kezet arra, hogy az egyén veleszületett méltóságát sértő módon cselekedjen;

H.  mivel a vallás vagy meggyőződés szabadságának tiszteletben tartása közvetlenül elősegíti a demokráciát, a fejlődést, a jogállamiságot, a békét és a stabilitást; mivel a vallás vagy meggyőződés szabadságának megsértése elterjedt, a világ minden részén érint embereket, sérti az emberi élet méltóságát, és okot adhat az intolerancia fokozódására, valamint gyakran előre jelzi a potenciális erőszakos cselekményeket és konfliktusokat; mivel az államoknak kellő gondosságot kell gyakorolniuk, hogy megelőzzék, kivizsgálják és büntessék az emberek ellen azok vallása vagy meggyőződése alapján elkövetett erőszakos cselekedeteket vagy fenyegetéseket, valamint biztosítaniuk kell az elszámoltathatóságot is ilyen jogsértések esetén;

I.  mivel az EUSZ 21. cikke értelmében az Unió külpolitikája irányelveinek keretében előmozdítja és védi az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemességét és oszthatatlanságát, valamint az emberi méltóság tiszteletben tartását;

J.  mivel a kormányok és társadalmak által kialakított korlátozások és ellentétek továbbra is fennállnak számos országban; mivel bizonyos vallási kisebbségek fokozott fenyegetéseknek és üldöztetésnek vannak kitéve állami és nem állami szereplők részéről; mivel a vallás vagy meggyőződés szabadságáért küzdő emberijog-védők világszerte egyre inkább fenyegetésekkel és támadásokkal szembesülnek;

K.  mivel a Tanács a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság uniós külpolitika általi előmozdítása céljából 2013 júniusában elfogadta a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokat, a Bizottság pedig 2016 májusában kinevezte a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság Európai Unión kívüli előmozdításáért felelős különmegbízottat egyéves megbízatással, amelyet azóta két alkalommal egy-egy évre megújított;

L.  mivel az Unió nemzetközi szinten és többoldalú fórumokon előmozdítja a vallás vagy meggyőződés szabadságát, különösen azáltal, hogy vezető szerepet vállal a vallás vagy meggyőződés szabadságáról szóló tematikus határozatokban az ENSZ Közgyűlésében és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában, valamint támogatja a vallás vagy meggyőződés szabadságával foglalkozó különleges ENSZ-előadó megbízatását és együttműködik vele, ugyanakkor együttműködik a hasonló nézeteket valló harmadik országokkal is;

M.  mivel a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság előmozdítása – többek között a hívők és nem hívők, valamint a vallási és meggyőződési kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelme számára biztosított civil társadalmi támogatás révén –, az emberijog-védők támogatása és a megkülönböztetés, például a valláson és meggyőződésen alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem, valamint az interkulturális és vallásközi párbeszéd elősegítése a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének (EIDHR) a 2014–2020 közötti időszakra szóló fő prioritása; mivel az Európai Fejlesztési Alap (EFA) és uniós pénzügyi eszközök, például a Fejlesztési Együttműködési Eszköz (DCI), az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz (ENI), a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz (IcSP) és az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) szintén támogattak olyan projekteket, amelyek a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság számára megfelelőbb környezetet alakítanak ki;

1.  hangsúlyozza, hogy a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és a meggyőződés szabadsága, amelyet az uniós keret és ezen állásfoglalás általánosságban a vallás vagy meggyőződés szabadságaként említ, egyetemes emberi jog, az Unió értéke, valamint a méltóság fontos és tagadhatatlan pillére, amely jelentős hatást gyakorolt minden egyénre, azok személyes identitására és fejlődésére, valamint a társadalmakra; hangsúlyozza, hogy az egyének számára lehetővé kell tenni életük szabad, meggyőződésük szerinti szervezését; hangsúlyozza, hogy a vallás vagy meggyőződés szabadsága magában foglalja a meggyőződés hiányához, a teista, a nem teista, a szabadgondolkodó és az ateista nézetek vallásához, illetve a hitmegtagadáshoz való jogot is; megerősíti, hogy a vallás vagy meggyőződés szabadságát valamennyi szereplőnek megfelelően védenie kell, elő kell mozdítania és fenn kell tartania, valamint a vallások és kultúrák közötti párbeszéd révén fokozni kell, összhangban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikkével és az Európai Uniónak az EUSZ-ben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített értékeivel; hangsúlyozza, hogy az államok kötelessége biztosítani a vallás vagy meggyőződés szabadságát és valamennyi egyént egyenlően, valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetéstől mentesen kezelni, a békés, demokratikus és pluralista, a sokféleséget és a meggyőződéseket tiszteletben tartó társadalmak megőrzése érdekében;

2.  mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az elmúlt években világszerte drámai mértékben fokozódott a vallás vagy meggyőződés szabadságának megsértése, ideértve a hívők vagy nem hívők üldözését is; elítéli a vallási kérdések politikai célú felhasználását, valamint a bármely egyén vagy személyek csoportja elleni erőszakot, zaklatást vagy társadalmi nyomást a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy meggyőződés alapján; elítéli az etnikai és vallási csoportok, nem hívők, ateisták és bármely más kisebbséggel szembeni üldözést és támadásokat, valamint a nők és lányok, illetve az egyének nemi irányultság alapján történő üldözését; elítéli az erőszakos megtérítéseket és a káros gyakorlatokat, így például a női nemi szervek megcsonkítását, a kényszerházasságokat és más gyakorlatokat, amelyek egy valláshoz vagy meggyőződéshez kapcsolódnak, vagy annak megnyilvánulásaiként értelmezhetők, és haladéktalan elszámoltathatóságot kér e jogsértések vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy a vallás vagy meggyőződés szabadságának megsértései gyakran kiváltó okai vagy egyre inkább súlyosbító tényezői a háborúknak vagy a fegyveres konfliktusok egyéb formáinak, amelyek a humanitárius jog megsértéséhez, többek között tömeges emberölésekhez és népirtáshoz vezetnek; hangsúlyozza, hogy a vallás vagy meggyőződés szabadságának megsértése aláássa a demokráciát, akadályozza a fejlődést, valamint hátrányosan érinti az egyéb alapvető szabadságok és jogok gyakorlását; hangsúlyozza, hogy ez arra kötelezi a nemzetközi közösséget, az Uniót és tagállamait, hogy újból megerősítsék elszántságukat, és fokozzák a vallás vagy meggyőződés szabadságának mindenki számára történő előmozdítását célzó tevékenységüket;

3.  hangsúlyozza, hogy az EUSZ 21. cikkével összhangban az Unió és tagállamai kötelezettséget vállaltak arra, hogy az Unió külpolitikáját vezérlő elvként fokozzák az emberi jogok tiszteletben tartását; határozottan üdvözli, hogy a 2013. évi uniós iránymutatások a vallás és meggyőződés szabadságának ösztönzését és védelmét általánosan érvényesítik az Unió külpolitikájában és külső fellépéseiben, és ezzel összefüggésben a tudatosság növelésére és az iránymutatások végrehajtására irányuló tevékenységek további megerősítését kéri;

4.  hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 17. cikkével összhangban az Unió elkötelezte magát az egyházakkal és a vallási és világnézeti szervezetekkel folytatott nyílt, átlátható és rendszeres párbeszéd fenntartása mellett; kiemeli e párbeszédeknek a többi emberi jog tiszteletben tartására gyakorolt hatásait; hangsúlyozza, hogy e vallások és kultúrák közötti párbeszédeket az Unió néhány nemzetközi partnere nagyobb nyitottsággal fogadja, és más területeken is a haladás kiindulópontját jelentik;

5.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy elérjék a nem hívőket azokban az országokban, ahol nem tudnak gyűléseket szervezni, illetve nem élvezhetik a gyülekezési szabadság előnyeit;

A vallás vagy meggyőződés szabadságának nemzetközi kapcsolatok és együttműködés általi előmozdítására és védelmére irányuló uniós stratégia

6.  üdvözli, hogy az elmúlt években az Unió külpolitikájában és külső fellépéseiben fokozódott a vallás vagy meggyőződés szabadságának előmozdítása, különösen az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája, valamint az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv (2015–2019) révén; üdvözli, hogy e hangsúlynövekedés számos partnerország részéről bővülő kötelezettségvállalással párosul az EJEE és az ICCPR 18. cikkének való megfelelés érdekében;

7.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság elnöke a Parlament 2016. február 4-i állásfoglalására reagálva még 2016-ban létrehozta a vallás vagy meggyőződés szabadságának előmozdításáért felelős különmegbízott tisztségét; a különmegbízott kinevezését jelentős előrelépésként értékeli, és úgy tekinti, hogy a vallás vagy meggyőződés szabadságát az Unió külpolitikai és külső fellépéseinek emberi jogi napirendjén egyértelműen ismerik el mind kétoldalú, mind multilaterális téren, mind pedig a fejlesztési együttműködés keretében; ösztönzi a különmegbízottat, hogy folytassa szerepvállalását és együttműködését, valamint azt, hogy tevékenységei e tárgyban, többek között az uniós iránymutatások előmozdítása terén kiegészítik egymást az Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőéivel; pozitívan értékeli a nemzetközi együttműködésért és fejlesztésért felelős biztos és a DG DEVCO által a különmegbízottnak nyújtott tevékeny támogatást;

8.  hangsúlyozza, hogy egymást kölcsönösen kiegészítve és megerősítve össze kell hangolni a vallás vagy meggyőződés szabadságának és a vallások közötti és azokon belüli, a lelkiismeretek közötti, a meggyőződések, a kultúrák és a nézetek közötti párbeszéd előmozdítására a vallási szélsőségek megelőzésére irányuló erőfeszítéseket annak érdekében, hogy fenntartsuk a világban a vallás vagy meggyőződés szabadságát, különösen a szomszédos és azon országokon belül, amelyekkel az Unió különleges kapcsolatokat ápol; hangsúlyozza, hogy a világnézeti, humanista és világi szervezetek szintén kulcsfontosságú szereplők a vallási szélsőségesség megelőzése szempontjából;

9.  fokozott együttműködésre szólít fel a kisebbségek gondolat, lelkiismeret, vallás vagy meggyőződés alapján való üldözésének megelőzése, a sokszínűség jellemezte társadalmakon belüli békés egymás mellett élés feltételeinek megteremtése és a vallási vezetők és szereplők, tudósok, egyházak és egyéb vallási alapú szervezetek, a nem hívők csoportjai, a nemzeti emberi jogi intézmények, emberijog-védők, a nők és a fiatalok jogait védő szervezetek, a civil társadalom képviselői és a média közötti, folyamatos párbeszéd fenntartása érdekében; felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és az uniós küldöttségeket, hogy különböző partnereikkel közösen határozzák meg azokat a közös célkitűzéseket, amelyekkel elősegíthetik a vallás vagy meggyőződés szabadságát emberi jogi párbeszédek révén;

10.  úgy véli, hogy a vallási ismeretek, valamint annak a tudásnak és felismerésnek a hiánya, hogy a vallások milyen szerepet töltenek be az emberiség nagy része számára, erősíti az előítéleteket és a sztereotípiákat, amelyek hozzájárulnak a népesség nagy része által tanúsított hozzáállással és viselkedéssel kapcsolatos feszültség, félreértések, valamint tiszteletlen és igazságtalan bánásmód növekedéséhez; hangsúlyozza az oktatás jelentőségét a vallás vagy meggyőződés szabadságának világszerte történő megőrzése és fejlesztése, valamint az intolerancia leküzdése szempontjából; felszólítja a tömegtájékoztatásért és a közösségi médiáért felelős vezetőket, hogy pozitívan és tisztelettel vegyenek részt a nyilvános vitákban, kerüljék a negatív előítéletek és sztereotípiák használatát a vallásokkal és hívőkkel szemben, és felelősségteljesen éljenek a véleménynyilvánítás szabadságával az emberi jogok európai egyezményének 10. cikkében előírtak szerint;

11.  fájlalja, hogy egyes országok olyan büntető törvényeket alkalmaznak, hajtanak végre vagy igyekeznek bevezetni, amelyek büntetendővé teszik és akár halálbüntetéssel is sújtják az istenkáromlást, a más vallásra való áttérést vagy a hitmegtagadást; sajnálja, hogy e törvények általában a vallás vagy meggyőződés szabadságának és a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását célozzák, és gyakran a kisebbségek elnyomásának vagy a politikai elnyomás formájaként alkalmazzák őket; felhívja továbbá a figyelmet néhány más ország helyzetére, amelyek esetében felmerül vagy fennáll az olyan konfliktusok kockázata, amelyekben a vallási kérdések hajtóerőként vagy eszközként szolgálnak; felhívja az Uniót, hogy fokozza politikai kötelezettségvállalását, és külpolitikai erőfeszítéseiben kezelje kiemelten az összes érintett országot e diszkriminatív jogszabályok hatályon kívül helyezése, valamint az emberijog-védők elnyomásának és a civil társadalmi tér vallási alapon történő csökkentésének felszámolása érdekében; nyomatékosan felszólítja az Uniót, hogy bármely megállapodásnak az Unión kívüli országokkal való megkötése érdekében folytatott valamennyi tárgyalásba illesszen bele emberi jogi párbeszédet, a vallás vagy meggyőződés szabadságának tiszteletben tartására is kiterjedően;

12.  elítéli a Szaharov-díjas Ráif Badavi jogellenes bírósági eljárást követő folyamatos fogva tartását, és nyomatékosan felszólítja a szaúdi hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák őt szabadon;

13.  felhívja a pakisztáni hatóságokat, hogy biztosítsák Ászja Bibi és családja biztonságát;

A vallás vagy meggyőződés szabadságának az Európai Unión kívüli előmozdításáért felelős különmegbízott

14.  üdvözli, hogy a különmegbízott hatékony munkahálózatokat alakított ki a Bizottságon, a Tanácson és az Európai Parlamenten belül, valamint más érdekelt felekkel; kéri a különmegbízottat, hogy évente számoljon be az általa felkeresett országokról és tematikus prioritásairól;

15.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a különmegbízott megbízatásának megújítása során végezzenek átlátható és átfogó értékelést a különmegbízott hatékonyságáról és a tisztségének létrehozásával járó hozzáadott értékről; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ezen értékelés alapján nyújtsanak megfelelő támogatást a különmegbízott intézményi megbízatása, kapacitása és feladatköre számára azáltal, hogy felmérik egy éves felülvizsgálat tárgyát képező, többéves megbízatás lehetőségét, és munkahálózatokat alakítanak ki az érintett uniós intézményeken belül;

16.  hangsúlyozza, hogy a különmegbízott feladatainak a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és a meggyőződés szabadságának, valamint a vallástalansághoz, a hitmegtagadáshoz és az ateista nézetek vallásához való jogok előmozdítására kell összpontosítaniuk, figyelembe véve a veszélyeztetett nem hívők helyzetét is; javasolja, hogy a különmegbízott szerepe terjedjen ki az alábbi hatáskörökre: a vallás vagy meggyőződés szabadságával kapcsolatos uniós politika Unión kívüli láthatóságának, hatékonyságának, következetességének és elszámoltathatóságának javítása; éves eredményjelentés és a különmegbízott megbízatásának lejártakor átfogó jelentés előterjesztése az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a Bizottság számára; és szoros együttműködés a Tanács emberi jogokkal foglalkozó munkacsoportjával (COHOM);

17.  elismerését fejezi ki az Unió emberi jogi különleges képviselője által – többek között a vallás és meggyőződés szabadságával kapcsolatban – végzett munkáért; hangsúlyozza, hogy az intézmények megbízatásának kidolgozása során el kell kerülni a feladatok megkettőzését, illetve a különmegbízott és az Unió emberi jogi különleges képviselője közötti hatásköri átfedéseket;

18.  megjegyzi, hogy a közelmúltban több tagállam hozott létre a vallás vagy meggyőződés szabadságáért felelős, új tisztségeket, amelyek a különmegbízottéhoz hasonló szerepet töltenek be; hangsúlyozza, hogy olyan következetes megközelítésre van szükség, amely valamennyi vallási közösség és a nem hívők jogaira is kiterjed; ösztönzi a különmegbízott és a vallás vagy meggyőződés szabadságáért az országukon kívül felelős nemzeti tisztviselők, valamint a COHOM és az Európai Parlament közötti együttműködést; megerősített együttműködésre és közös és együttes erőfeszítésekre szólít fel az uniós küldöttségek és a tagállamok nagykövetségei részéről annak biztosítása érdekében, hogy következetesen és közösen álljanak ki a vallás vagy meggyőződés szabadságának Unión kívüli ösztönzéséért, valamint támogassák a vallás vagy meggyőződés szabadságának megsértésével szembesülő közösségeket és egyéneket;

19.  javasolja egy, a vallás vagy meggyőződés szabadságával foglalkozó tagállami intézmények, más vonatkozó intézmények és az Európai Parlament képviselőiből, valamint szakértőkből, tudósokból és a civil társadalom – többek között egyházak és más vallási alapú szervezetek, valamint világnézeti szervezetek – képviselőiből álló, informális tanácsadó munkacsoport létrehozását;

20.  javasolja, hogy a különmegbízott fejlessze tovább együttműködését az Unión kívüli partnereivel, különösen azáltal, hogy szoros együttműködést folytat az Unió emberi jogi különleges képviselőjével és a különböző különleges ENSZ-előadókkal és főként a vallás vagy meggyőződés szabadságának előadójával, támogatva azok munkáját, valamint feltárja a lehetőségét vallási csoportokkal és kisebbségekkel – többek között a nem hívőkkel, a más hitre térőkkel, a valamely vallást bírálókkal vagy elhagyókkal – szembeni megkülönböztetéssel foglalkozó, közös EU–ENSZ kezdeményezéseknek, közös javaslatokat is megfogalmazva e megkülönböztetés felszámolásának módjára vonatkozóan; megemlíti azt a javaslatot, hogy az ENSZ égisze alatt hozzanak létre egy hivatalos nemzetközi emléknapot, amely a vallási üldöztetés áldozatai és túlélői előtt tiszteleg;

A vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatások

21.  úgy véli, hogy az uniós iránymutatások egyértelmű politikai irányvonalakat, elveket, normákat és témákat határoznak meg a kiemelt fellépések számára, valamint eszköztárként szolgálnak a harmadik országokban ténykedő uniós képviselők általi értékelések, jelentések és lépések számára, ekképpen stabil stratégiai megközelítést jelentenek az Unió és tagállamai számára ahhoz, hogy az Unión kívül hatékony szerepet játszhassanak a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság előmozdításában;

22.  kéri a vallás vagy meggyőződés szabadságáról szóló uniós iránymutatások mielőbbi hatékony végrehajtását annak érdekében, hogy az Unió nagyobb befolyásra tegyen szert a vallás vagy meggyőződés szabadságának világszerte történő előmozdítása terén; hangsúlyozza, hogy a vallás vagy meggyőződés szabadságának az uniós külpolitikában és nemzetközi együttműködés terén való előmozdításához alapvetően fontos megérteni, hogy az eszmék, a vallások, valamint a kultúra és a meggyőződés egyéb formái, illetve azok hiánya miként formálják és befolyásolják a társadalmakat; kéri, hogy hasonlóképpen fordítsanak figyelmet a megkülönböztetésnek és erőszaknak kitett nem hívők, ateisták és hitmegtagadók helyzetére;

23.  kéri a vallás és meggyőződés szabadságával kapcsolatos ismeretek bővítését, és ezzel összefüggésben üdvözli az EKSZ és a Bizottság által ez idáig tett azon erőfeszítéseket, amelyek célja képzést nyújtani az uniós tisztviselők és a nemzeti diplomaták számára a vallással és a meggyőződéssel kapcsolatos ismeretekről, a vallás- és meggyőződéstörténelemről valamint a vallási kisebbségek és a nem hívők helyzetéről, tiszteletben tartva a pluralizmus és a semlegesség elvét; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy szélesebb körű és rendszeresebb képzési programokra van szükség, amelyek növelik az uniós iránymutatásokkal kapcsolatos tudatosságot és bővítik azok alkalmazását az uniós és tagállami tisztviselők és diplomaták körében, valamint erősítik a különmegbízottdal való együttműködést; javasolja, hogy a tudósokat, a sokszínű egyházakat, vallási közösségeket és szövetségeket, valamint a világnézeti, emberi jogi és civil társadalmi szervezeteket vonják be e képzési folyamatba; kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy e képzési programok számára biztosítsanak megfelelő forrásokat;

24.  kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy biztosítsanak egy külön a vallás vagy meggyőződés szabadságával foglalkozó fejezetet „Az emberi jogok és demokrácia a világban” című éves uniós jelentésekben, valamint az uniós iránymutatások végrehajtásáról szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak továbbítandó eredményjelentésekben; megjegyzi, hogy az uniós iránymutatások előírják, hogy a COHOM három év elteltével értékelje végrehajtásukat, és hogy ilyen értékelésről nem érkezett tájékoztatás, illetve ilyet nem tettek közzé; kéri az értékelés haladéktalan nyilvánosságra hozatalát; úgy véli, hogy az értékelésnek ki kell emelnie a bevált gyakorlatokat, meg kell határoznia a fejlesztendő területeket, valamint konkrét ajánlásokat kell megfogalmaznia a végrehajtásra vonatkozóan egy specifikus menetrendnek és a rendszeres éves értékelés szerinti mérföldköveknek megfelelően; kéri, hogy az értékelést foglalják bele „Az emberi jogok és demokrácia a világban” című uniós éves jelentésekbe;

25.  hangsúlyozza az uniós küldöttségeken és KBVP-missziókon belüli emberi jogi kapcsolattartó pontok felelősségét, többek között a vallás vagy meggyőződés szabadsága tekintetében; kéri megfelelő erőforrások biztosítását e küldöttségek és missziók számára annak lehetővé tétele érdekében, hogy el tudják látni az aggodalomra okot adó, többek között a vallás vagy meggyőződés szabadságának tiszteletben tartásával kapcsolatos emberi jogi helyzetek nyomon követésével, értékelésével és jelentésével kapcsolatos feladataikat;

26.  emlékeztet az országspecifikus emberi jogi és a demokrácia előmozdítását célzó stratégiák fontosságára, amelyek az egyes országok sajátos helyzetéhez és szükségleteihez igazítják az uniós fellépéseket; kéri, hogy megfelelő figyelmet fordítsanak a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadsággal kapcsolatos kérdésekre, és úgy határozzák meg az uniós fellépés irányvonalait, hogy a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság bármely veszélyeztetése esetén az országspecifikus emberi jogi és a demokrácia előmozdítását célzó stratégiák keretében kezelhetők legyenek; ismételten kéri, hogy biztosítsanak hozzáférést az európai parlamenti képviselők számára az országspecifikus emberi jogi és a demokrácia előmozdítását célzó stratégiák tartalmához;

A gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadsággal kapcsolatos uniós fellépések nemzetközi fórumokon

27.  üdvözli az Unió kötelezettséget vállalt a vallás vagy meggyőződés szabadságának multilaterális fórumokon, különösen az ENSZ-en, az Európa Tanácson és az EBESZ-en, valamint az Iszlám Együttműködés Szervezetén (OIC) belüli előmozdítása mellett; ezzel összefüggésben támogatja, hogy az Unió együttműködjön az ENSZ vallás vagy meggyőződés szabadságával foglalkozó különleges előadójával és az ENSZ emberi jogi főbiztosának hivatalával; javasolja annak az uniós gyakorlatnak a folytatását, miszerint vezető szerepet vállal az ENSZ Közgyűlésében és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában a vallás vagy meggyőződés szabadságáról szóló határozatokban, valamint szövetségeket épít és a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel karöltve megvédi a közös álláspontokat; kéri az EU-t és az OIC-t, hogy vegye fontolóra a vallás vagy meggyőződés szabadságáról szóló közös határozat kidolgozását az ENSZ keretein belül;

Uniós pénzügyi eszközök

28.  elégedetten állapítja meg, hogy a vallás vagy meggyőződés szabadságát a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének (EIDHR) egyik prioritásaként határozták meg; megjegyzi, hogy az uniós iránymutatások elfogadása óta növelték az EIDHR által a vallás vagy meggyőződés szabadságával kapcsolatos projektek számára elkülönített finanszírozást; kéri a Bizottságot és az EKSZ-t annak biztosítására, hogy az emberi jogok, és köztük a vallás vagy meggyőződés szabadságának előmozdítását célzó uniós diplomáciai munka és az EIDHR által finanszírozott projektek kölcsönösen erősítsék egymást, valamint hogy a források elosztása során tartsák tiszteletben a pluralizmus, a semlegesség és a tisztességesség elvét; hangsúlyozza, hogy a vallás vagy meggyőződés szabadságát az emberi jogokra irányuló forrásokon kívül más, többek között a konfliktusmegelőzési vonatkozásokra, az oktatásra és a kultúrára elkülönített eszközökkel is lehet támogatni; kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a 2021 és 2027 közötti időre szóló többéves pénzügyi keretben tartsanak fenn elegendő finanszírozást a vallás vagy meggyőződés szabadságával kapcsolatos projektek számára az unió külső pénzügyi eszközein belül; kéri, hogy az EIDHR finanszírozhassa azon szabadgondolkodók és emberi jogi aktivisták védelmét vagy kiadását, akiket származási országukban fenyegetnek vagy üldöznek;

29.  erőfeszítéseket kér a pénzeszközök elosztása átláthatóságának biztosítása érdekében, és annak ellenőrzésében, hogy a vallások és aktivistáik ezeket hogyan használják fel;

30.  hangsúlyozza, hogy a béke, a biztonság, a konfliktusmegelőzés, a fejlesztés és az együttműködés területén az uniós politikák olyan kihívásokkal néznek szembe, amelyekre többek között az egyházak, vallási vezetők, tudósok, a civil társadalomnak egyaránt fontos részét képező vallási és meggyőződési közösségek és szövetségek, illetve mind a vallási alapú, mind pedig a világnézeti szervezetek részvételével megoldásokat lehet kidolgozni; elismeri, hogy nem szabad megfeledkezni azon egyházak, vallási és meggyőződési közösségek és szövetségek, valamint vallási alapú és világnézeti szervezetek sokféleségéről, amelyek tényleges fejlesztési és humanitárius munkát végeznek a közösségek számára és azokkal együttműködve; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy adott esetben építsék be a vallás vagy meggyőződés szabadságának előmozdításával és védelmével kapcsolatos célkitűzéseket és tevékenységeket az e politikákhoz kapcsolódó finanszírozási eszközök, nevezetesen az EFA, a DCI, az ENI, az IcSP és az IPA, valamint a 2020 után az érintett területeken létrehozandó bármely egyéb eszköz programozásába;

o
o   o

31.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EKSZ-nek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az ENSZ-nek.

(1) HL C 65., 2016.2.19., 174. o.
(2) HL C 136. E, 2012.5.11., 53. o.
(3) HL C 35., 2018.1.31., 77. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0500.
(5) HL C 265., 2017.8.11., 130. o.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0502.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0494.
(8) HL L 77., 2014.3.15., 85. o.

Utolsó frissítés: 2019. november 12.Jogi nyilatkozat