Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2018/2112(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0038/2019

Előterjesztett szövegek :

A8-0038/2019

Viták :

PV 11/02/2019 - 16
CRE 11/02/2019 - 16

Szavazatok :

PV 12/02/2019 - 9.16
CRE 12/02/2019 - 9.16
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0077

Elfogadott szövegek
PDF 175kWORD 49k
2019. február 12., Kedd - Strasbourg Ideiglenes kiadás
A Szerződés megerősített együttműködéssel kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtása
P8_TA-PROV(2019)0077A8-0038/2019

Az Európai Parlament 2019. február 12-i állásfoglalása a Szerződések megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról (2018/2112(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Szerződések megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseire, különösen pedig az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 20. cikkére, 42. cikkének (6) bekezdésére, 44., 45. és 46. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 82., 83., 86., 87., 187., 188., 326., 327., 328., 329., 330., 331., 332., 333. és 334. cikkére,

–  tekintettel a Szerződéseknek a differenciált integráció egyéb létező formáira vonatkozó rendelkezéseire, különösen pedig az EUMSZ 136., 137. és 138. cikkére az euróövezetbe tartozó tagállamokra vonatkozó különleges rendelkezésekről,

–  tekintettel a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződésre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkével létrehozott állandó strukturált együttműködésről szóló 10. jegyzőkönyvre, az eurócsoportról szóló 14. jegyzőkönyvre és az Európai Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokról szóló 19. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az euróövezet költségvetési kapacitásáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika alkotmányos, jogi és intézményi vonatkozásairól: a Lisszaboni Szerződés kínálta lehetőségekről szóló, 2017. március 16-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a differenciált integrációról szóló, 2019. január 17-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Bizottság 2017. március 1-jei fehér könyvére (COM(2017)2025) és az azt követő öt vitaanyagra (COM(2017)0206), COM(2017)0240, COM(2017)0291, COM(2017)0315, COM(2017)0358),

–  tekintettel a 2017. március 25-i Római Nyilatkozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, valamint eljárási szabályzata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatára,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A8-0038/2019),

A.  mivel az Uniónak különös érdeke fűződik ahhoz, hogy az európai projekt előmozdítása és a polgárok életének megkönnyítése érdekében egyes, nem kizárólagos uniós hatáskörbe tartozó területeken megerősítse az együttműködést;

B.  mivel az EUSZ 20. cikkének (2) bekezdése értelmében a megerősített együttműködés végső eszköznek tekintendő, amennyiben az Unió egésze észszerű határidőn belül nem képes elérni az együttműködés célkitűzéseit;

C.  mivel a megerősített együttműködést nem a tagállamokat kirekesztő vagy megosztó eszköznek kell tekinteni, hanem gyakorlatias megoldásnak az európai integráció előmozdítására;

D.  mivel egyes szakpolitikai területek érzékeny jellege megnehezíti a rendes jogalkotási eljárás követését, nemcsak az egyhangúsági követelmény miatt, hanem a Tanácson belül kialakult azon gyakorlat miatt is, hogy mindig konszenzusra törekedjenek a tagállamok között, még akkor is, ha a határozathozatalhoz elegendő lenne a minősített többség;

E.  mivel a pénzügyi tranzakciós adó kivételével a megerősített együttműködés valamennyi létező esetét a Tanács elfogadhatta volna minősített többségi szavazással, amennyiben az egyhangúság helyett ez lett volna az alkalmazandó szabály;

F.  mivel számos esetben léteznek olyan tagállamok alcsoportjai, amelyek kétoldalú vagy többoldalú együttműködést folytatnak egymás között a Szerződés keretein kívül, például olyan területeken, mint a védelem; mivel a gazdasági és monetáris válság gyors döntéshozatalra és az egyhangúsági követelmény megszüntetésére kényszerítő nyomása bizonyos területeken olyan kormányközi eszközök uniós jogi kereten kívüli elfogadásához vezetett, mint az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) és a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés (Szerződés a stabilitásról, a koordinációról és a kormányzásról (SKKSZ) vagy a költségvetési paktum);

G.  mivel a megerősített együttműködés olyan eljárás, amelyben legalább kilenc tagállamnak valamely területen lehetősége nyílik magasabb szintű együttműködés kialakítására az EU struktúráin belül, de a többi tagállam bevonása nélkül; mivel a megerősített együttműködés a benne részt vevő tagállamoknak lehetővé teszi egy közös cél vagy kezdeményezés végrehajtását, illetve tárgyalások zsákutcába jutásának vagy – egyhangúság követelménye esetén – másik tagállam vagy tagállamok általi blokkolásának meghaladását; mivel az EUSZ 20. cikke (4) bekezdésének értelmében a megerősített együttműködés keretében elfogadott jogi aktusok csak az abban részt vevő tagállamokat kötelezik; mivel a megerősített együttműködés azokra a területekre korlátozódik, amelyeken az EU nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel;

H.  mivel az EUMSZ 328. cikkének (1) bekezdése alapján a Bizottságnak és a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy elősegítsék a lehető legnagyobb számú tagállam részvételét;

I.  mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy a megerősített együttműködés kielégítő eredményeket hozott a házasság felbontásával kapcsolatos jogban(6), és érdekes kilátásokat kínál a vagyonjogi szabályok(7), az egységes európai szabadalom és az Európai Ügyészség tekintetében;

J.  mivel a megerősített együttműködéssel kapcsolatos kezdeti tapasztalatok rávilágítottak az e koncepció alkalmazásával kapcsolatos nehézségekre, tekintettel a Szerződésekben a gyakorlati végrehajtásra vonatkozóan rendelkezésre álló korlátozott rendelkezésekre, valamint az uniós intézmények által végzett megfelelő nyomon követés hiányára;

K.  mivel az uniós tagállamokban és az Unión kívül használt különböző szövetségi modellek elemzése során kiderült, hogy a szövetségi szint alatti egységek gyakran használnak rugalmas együttműködési mechanizmusokat a közös érdekű területeken;

L.  mivel olyan áthidaló klauzulák alkalmazása nélkül, amelyek lehetővé teszik, hogy a Tanács az egyhangú szavazásról átálljon a minősített többségi szavazásra, valamint a Szerződések alapos reformja hiányában a jövőben valószínűnek tűnik, hogy a tagállamoknak egyre gyakrabban kell a megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazniuk a közös problémák megoldása és a közös célok elérése érdekében;

M.  mivel a megerősített együttműködés zökkenőmentes alkalmazása érdekében fontos összeállítani a megoldandó kérdések listáját, valamint ütemtervet készíteni a megerősített együttműködés Szerződések betűjének és szellemének megfelelő, hatékony működése céljából;

A főbb észrevételek

1.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bár a megerősített együttműködés az Unió intézményi struktúrájának kihasználásával és ezáltal a részt vevő tagállamok igazgatási költségeinek csökkentésével megoldást kínál egy közös problémára, nem szünteti meg teljesen annak szükségességét, hogy a Szerződéseken kívüli, kormányközi alcsoportba tartozó megoldásfajtákhoz folyamodjanak, amelyek kedvezőtlen hatással vannak az uniós jogi keret következetes alkalmazására, és ezáltal a megfelelő demokratikus ellenőrzés hiányához vezetnek;

2.  úgy véli, hogy meg kell őrizni az egységes uniós intézményi keretet közös célkitűzéseinek megvalósítása, illetve az egyenlőség elvének valamennyi polgár számára való biztosítása érdekében; kitart amellett, hogy a közösségi vagy uniós módszert fenn kell tartani;

3.  hangsúlyozza, hogy a kormányközi szerződésekkel ellentétben a megerősített együttműködés olyan problémamegoldó eszközt biztosít, amely nemcsak jogszerű, hanem kényelmesebb is, mivel a Szerződések rendelkezésein alapul, és az Unió intézményi struktúrájának keretében működik;

4.  rámutat, hogy bár a megerősített együttműködést – végső eszköz jellege miatt – az Amszterdami Szerződés általi létrehozása óta nem használták széles körben, most úgy tűnik, jelentősége nő, és kézzelfogható eredményeket hoz;

5.  megjegyzi, hogy a meglévő tapasztalatok alapján a megerősített együttműködés leggyakrabban az egyhangúságot igénylő, különleges jogalkotási eljárás hatálya alá tartozó területeken merül fel, és elsősorban a bel- és igazságügy területén használják;

6.  rámutat, hogy a megerősített együttműködés megvalósítására és végrehajtására irányuló eljárás eddig meglehetősen hosszadalmas volt, különösen amiatt, hogy nincs egyértelműen meghatározva az az észszerű határidő, amelyen belül meg kell győződni arról, hogy a szükséges szavazási küszöböt nem lehet elérni, és hogy nincs meg a gyorsabb haladásra irányuló határozott politikai akarat;

7.  megjegyzi, hogy a megerősített együttműködés létrehozására és igazgatására vonatkozó egyértelmű működési iránymutatások – például a közös intézményekre alkalmazandó jog vagy a már meglévő együttműködésekből való kilépésre vonatkozó eljárások – hiánya gyengítette a megerősített együttműködés létrejöttének valószínűségét;

8.  emlékeztet arra, hogy bár a megerősített együttműködés az Unió intézményi és jogrendjére épül, az uniós vívmányokba való automatikus beillesztése nem szerepel a tervek között;

9.  úgy véli, hogy bár a megerősített együttműködés csak a második legjobb forgatókönyvnek tekinthető, továbbra is életképes eszköz az uniós szintű problémamegoldásra, és eszközt jelent az intézményi holtpontok áthidalásához;

10.  azon a véleményen van, hogy ugyanazokat a kérdéseket kell megválaszolni a megerősített együttműködés hatékony végrehajtása és megszervezése érdekében, függetlenül attól, hogy az együttműködés mely szakpolitikai területen vagy milyen formában valósul meg;

Ajánlások

11.  ezért azt javasolja, hogy a megerősített együttműködés zökkenőmentes és eredményes végrehajtása érdekében válaszoljanak meg számos kérdést és dolgozzanak ki ütemtervet az alábbiakban foglaltak szerint;

Döntéshozatali folyamat

12.  rámutat arra, hogy a megerősített együttműködés politikai lendületének a tagállamoktól kell származnia, a tartalmáról folytatott vitának azonban a Bizottság javaslatán kell alapulnia;

13.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 225. cikke kvázi jogalkotási kezdeményezési jogot biztosít a Parlament számára, amelyet úgy kell értelmezni, hogy a Parlamentnek lehetősége van megerősített együttműködést kezdeményezni egy olyan bizottsági javaslat alapján, amely a rendes döntéshozatali eljárás keretében nem tudott megállapodásig jutni két egymást követő tanácsi elnökség megbízatása alatt;

14.  úgy véli, hogy akkor lehet kijelenteni, hogy az Unió egésze nem képes elérni az együttműködés célkitűzéseit, amint azt az EUSZ 20. cikkének szövege megköveteli, ha két egymást követő tanácsi elnökségi időszak alatt nem történik jelentős előrelépés a Tanácsban;

15.  javasolja, hogy a tagállamoknak a közöttük kialakítandó megerősített együttműködés létrehozására irányuló kérelmei elvben legalább annyira ambiciózus célkitűzéseken alapuljanak, mint a Bizottság által előterjesztett célok, mielőtt megállapítanák, hogy a célkitűzéseket az Unió egésze észszerű időkereten belül nem képes elérni;

16.  határozottan javasolja, hogy indítsák be az EUMSZ 333. cikkében foglalt különleges áthidaló klauzulát az egyhangúról a minősített többségi szavazásra való átállás, valamint a rendes jogalkotási eljárásra való áttérés céljából, közvetlenül azt követően, hogy a Tanács a megerősített együttműködés megkezdéséről szóló megállapodást jóváhagyta, hogy el lehessen kerülni az új akadályokat, ha a részt vevő tagállamok száma jelentős;

17.  szükségesnek tartja, hogy a megerősített együttműködést engedélyező határozat meghatározza a részt nem vevő tagállamokkal való kapcsolatok keretét; úgy véli, hogy a megerősített együttműködésben részt nem vevő tagállamokat mindazonáltal teljes mértékben be kell vonni a megerősített együttműködés által érintett tárgyban folytatott tanácskozásokba;

18.  emlékeztet arra, hogy mind a Bizottság, mind a Tanács titkárságai fontos szerepet játszanak annak biztosításában, hogy a megerősített együttműködésben részt nem vevő tagállamok ne kerüljenek oly módon hátrányba, hogy későbbi részvételük bonyolulttá váljon;

Igazgatás

19.  azt ajánlja, hogy a Bizottság játsszon aktív szerepet a megerősített együttműködés valamennyi szakaszában a javaslattól kezdve a tárgyalásokon át a megerősített együttműködés végrehajtásáig;

20.  megerősíti, hogy az uniós intézmények egységét fenn kell tartani, és hogy a megerősített együttműködés nem vezethet párhuzamos intézményi megállapodások létrejöttéhez, azonban adott esetben – az uniós jogi keretek között – lehetővé teheti meghatározott szervek létrehozását, az uniós intézmények és szervek hatásköreinek és szerepének sérelme nélkül;

Parlament általi ellenőrzés

21.  emlékeztet arra, hogy a Parlament felelős a megerősített együttműködés parlamenti ellenőrzéséért; felszólít a nemzeti parlamentek, illetve azokban a tagállamokban, ahol releváns, a regionális parlamentek szorosabb bevonására az Európai Parlament mellett a megerősített együttműködés demokratikus ellenőrzésébe, amennyiben az a megosztott hatáskörbe tartozó szakpolitikai területeket érint; hangsúlyozza egy, a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 13. cikke szerinti parlamentközi konferenciához, valamint a közös kül- és biztonságpolitikával (KKBP) és a közös biztonság- és védelempolitikával (KBVP) foglalkozó parlamentközi konferenciához hasonló parlamentközi fórum létrehozásának lehetőségét szükség esetén és a Parlament hatáskörének sérelme nélkül;

22.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamok bevonják azokat a régiókat is, amelyek jogalkotási hatáskörrel rendelkeznek az őket érintő kérdésekben, a hatáskörök belső megosztásának tiszteletben tartása és az ilyen megerősített együttműködés társadalmi legitimitásának megerősítése céljából;

23.  ajánlja, hogy a Parlament vállaljon nagyobb szerepet a megerősített együttműködésben azáltal, hogy az EUMSZ 225. cikke révén történő együttműködés új formáira tesz javaslatot a Bizottságnak, valamint a javaslatok vagy a meglévő együttműködések nyomon követése révén; hangot ad azon meggyőződésének, hogy a Parlamentet be kell vonni az eljárás minden szakaszába, ahelyett, hogy éppen csak egyetértését kellene adnia, és rendszeres jelentéseket kell kapnia a megerősített együttműködés végrehajtásáról, továbbá lehetővé kell tenni, hogy észrevételeket tehessen azzal kapcsolatban;

24.  felhívja a Tanácsot, hogy az Unió társjogalkotói közötti maximális együttműködés biztosítása érdekében vonja be a Parlamentet az esetleges együttműködési eljárásba a Parlamentnek a végleges szöveghez szükséges egyetértése iránti kérelem benyújtása előtt;

25.  sajnálja azonban, hogy annak ellenére, hogy a Parlament konstruktív és kiegyensúlyozott módon közelítette meg a megerősített együttműködési eljárást, a Tanács kevés érdeklődést mutatott az iránt, hogy a Parlamenttel a tárgyalások eredményeképpen véglegesített szöveghez szükséges parlamenti egyetértés iránti kérelmet megelőzően formális kapcsolatba lépjen;

26.  szükségesnek tartja, hogy a Parlament javítsa a megerősített együttműködéssel kapcsolatos belső szervezetét; úgy véli, hogy e célból az illetékes állandó bizottságot kell megbízni a megerősített együttműködés egyes eseteinek az elfogadástól az alkalmazási időszak végéig történő követésével, és javasolja, hogy a Parlament eljárási szabályzata ezért engedélyezze olyan eseti albizottságok létrehozását, amelyekben elsősorban az ilyen megerősített együttműködésben részt vevő tagállamokban megválasztott európai parlamenti képviselőknek adnak teljes jogú tagságot;

Költségvetés

27.  úgy véli, hogy a megerősített együttműködéshez kapcsolódó működési kiadásokat a részt vevő tagállamoknak kell viselniük, és ha ezt a költséget az uniós költségvetés fedezi, a részt nem vevő tagállamokra eső költségeket vissza kell téríteni, kivéve, ha a Tanács a Parlamenttel folytatott konzultációt követően úgy határoz, hogy az EUMSZ 332. cikkének megfelelően az ilyen együttműködést az uniós költségvetésből kell finanszírozni, ezzel ezt a kiadást a költségvetés részévé téve, ezáltal pedig az éves költségvetési eljárás alá kell vonni;

28.  úgy véli, hogy ha a megerősített együttműködés által szabályozott tevékenység bevételt eredményez, ezt a bevételt a megerősített együttműködéshez kapcsolódó működési kiadások fedezésére kell fordítani;

Joghatóság

29.  úgy véli, hogy a megerősített együttműködésnek az Európai Unió Bíróságának (EUB) közvetlen joghatósága alá kell tartoznia, a megerősített együttműködés konkrét esetének működtetéséhez szükséges választottbírósági eljárás vagy vitarendezéssel foglalkozó elsőfokú bíróság létrehozása lehetőségének sérelme nélkül, kivéve, ha a Szerződés másképp rendelkezik, amit a megerősített együttműködést létrehozó jogi aktusban kell meghatározni;

30.  rámutat arra, hogy ha egy megerősített együttműködés esetén különleges választottbírósági mechanizmus vagy bíróság felállítására van szükség, a végső választottbírósági szervnek mindig az EUB-nak kell lennie;

Az Unió intézményi felépítésével kapcsolatos kiigazítások

31.  javasolja, hogy hozzanak létre egy különleges megerősített együttműködési egységet a Bizottságban, az intézményközi kapcsolatokért felelős biztos vezetésével, a megerősített együttműködési kezdeményezések intézményi kerete összehangolásának és egyszerűsítésének érdekében;

32.  úgy véli, hogy mind a Bizottság, mind a Tanács Főtitkársága szerepének proaktívabbá kell válnia a megerősített együttműködés keretében, ezért javasolja, hogy a Régiók Bizottságával és különösen az európai területi együttműködési csoportosulás (EGTC) platformjával együttműködésben aktívan keressenek olyan területeket, ahol a megerősített együttműködés hasznos lehet az európai projekt előrehaladásához, vagy a megerősített együttműködés meglévő formáival szomszédos területeket az átfedések és ellentmondások elkerülése érdekében;

A tagállamok kilépése vagy kizárása

33.  rámutat arra, hogy az állandó strukturált együttműködés (PESCO) kivételével a Szerződések nem tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé tennék a tagállamok számára, hogy a megerősített együttműködés meglévő eseteiből kilépjenek vagy kizárják őket;

34.  úgy véli, hogy a megerősített együttműködés minden esetében olyan egyértelmű szabályokat kell megállapítani, amelyek a megerősített együttműködésben a továbbiakban részt venni nem kívánó tagállamok kilépésére, illetve a megerősített együttműködés feltételeit már nem teljesítő tagállamok kizárására vonatkoznak; javasolja, hogy a megerősített együttműködést létrehozó jogi aktusban határozzák meg a tagállamok esetleges kilépésére vagy kizárására vonatkozó feltételeket;

A megerősített együttműködés jövőbeli alakulására vonatkozó ajánlások

35.  úgy véli, hogy ki kell dolgozni egy eljárást a kiemelt politikai jelentőségű területeken létrehozandó megerősített együttműködés gyorsított engedélyezésére, amelynek határideje két egymást követő tanácsi elnökség időtartamánál rövidebb lenne;

36.  sürgeti a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamokat, hogy törekedjenek a megerősített együttműködés közösségi vívmányokba való beépítésére;

37.  felhívja a Bizottságot, hogy az EUMSZ 175. cikkének harmadik albekezdése vagy 352. cikke alapján tegyen rendeletre irányuló javaslatot a megerősített együttműködés vonatkozó jogi keretének egyszerűsítése és egységesítése érdekében (például a közös intézményekre alkalmazandó jogra vonatkozó irányadó elvek vagy egy résztvevő kilépése terén), ezáltal megkönnyítve az ilyen együttműködés megkötését;

38.  javasolja, hogy a Szerződések következő felülvizsgálata során vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy a régiók vagy a nemzeti szint alatti szervezetek szerepet játszhassanak a megerősített együttműködésben, amennyiben ez utóbbi a szóban forgó szint kizárólagos hatáskörébe tartozik, tiszteletben tartva a nemzeti alkotmányokat;

o
o   o

39.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 252., 2018.7.18., 215. o.
(2) HL C 252., 2018.7.18., 201. o.
(3) HL C 252., 2018.7.18., 235. o.
(4) HL C 263., 2018.7.25., 125. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0044.
(6) A Tanács 1259/2010/EU rendelete (2010. december 20.) a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról (HL L 343., 2010.12.29., 10. o.).
(7) A Tanács (EU) 2016/1103 rendelete (2016. június 24.) a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról (HL L 183., 2016.7.8., 1. o.).

Utolsó frissítés: 2019. február 13.Jogi nyilatkozat