Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2018/2094(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0427/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0427/2018

Viták :

PV 11/02/2019 - 20
CRE 11/02/2019 - 20

Szavazatok :

PV 13/02/2019 - 8.16
CRE 13/02/2019 - 8.16
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0098

Elfogadott szövegek
PDF 182kWORD 64k
2019. február 13., Szerda - Strasbourg Ideiglenes kiadás
Az Európa jövőjéről szóló vita állása
P8_TA-PROV(2019)0098A8-0427/2018

Az Európai Parlament 2019. február 13-i állásfoglalása az Európa jövőjéről szóló vita állásáról (2018/2094(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződés,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi chartájára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezményére, az Európai Szociális Chartára, valamint annak kiegészítő jegyzőkönyvére és felülvizsgált változatára,

–  tekintettel az EUMSZ 295. cikkére,

–  tekintettel 27 állam- és kormányfő 2016. június 29-i nem hivatalos találkozójára,

–  tekintettel a 27 tagállam 2016. szeptember 16-i pozsonyi nyilatkozatára és ütemtervére,

–  tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2016. október 25-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az euróövezet költségvetési kapacitásáról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika alkotmányos, jogi és intézményi vonatkozásairól: a Lisszaboni Szerződés kínálta lehetőségekről szóló, 2017. március 16-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Bizottság 2017. március 1-jei fehér könyvére és az azt követő öt vitaanyagra (COM(2017)2025, COM(2017)0206, COM(2017)0240, COM(2017)0291, COM(2017)0315, COM(2017)0358),

–  tekintettel a 2017. március 25-i Római Nyilatkozatra,

–  tekintettel az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépésre vonatkozó szándékáról szóló, 2017. március 29-i bejelentésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság az Európai Bizottság Európa jövőjéről szóló fehér könyvéről és kapcsolódó témákról szóló, 2017. július 6-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Régiók Európai Bizottságának az Európai Bizottság „Európa jövője – A 27 tagú EU útja 2025-ig: gondolatok és forgatókönyvek” című fehér könyvéről szóló, 2017. május 12-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a nemzeti parlamentek az Európa jövőjéről szóló bizottsági fehér könyvvel és vitaanyagokkal kapcsolatos különböző észrevételeire,

–  tekintettel a Bizottság elnökének, Jean-Claude Junckernek az Unió helyzetét értékelő, 2018. szeptember 12-i beszédére,

–  tekintettel a Bizottság elnökének, Jean-Claude Junckernek az Unió 2017-es helyzetéről szóló, 2017. szeptember 13-i beszédére, illetve az egységesebb, erősebb és demokratikusabb Európát célzó, 2017. október 24-i ütemtervére (COM(2017)0650),

–  tekintettel Emmanuel Macron francia elnöknek a párizsi Sorbonne egyetemen 2017. szeptember 26-án tartott, „Kezdeményezés Európa számára: úton a szuverén, egyesült és demokratikus Európa felé” című beszédére,

–  tekintettel az európai állam- és kormányfők 2017. szeptember 29-én, Tallinnban tartott nem hivatalos találkozójára,

–  tekintettel az Európai Tanács 2017. október 19–20-i ülésén elfogadott vezetői ütemtervre,

–  tekintettel a Tanács, a Parlament és a Bizottság 2017. november 17-i intézményközi nyilatkozatára a szociális jogok európai pilléréről,

–  tekintettel a Bizottság az európai gazdasági és monetáris unió (GMU) mélyítésére vonatkozó, 2017. december 6-i ütemtervére (COM(2017)0821), különös tekintettel az Európai Valutaalap létrehozására vonatkozó rendeletre (COM(2017)0827), arra a javaslatra, hogy a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés tartalma az Európai Unió jogi keretének részévé váljon (COM(2017)0824), valamint az európai gazdasági és pénzügyminiszterre vonatkozó közleményre (COM(2017)0823),

–  tekintettel az Európai Tanács 2017. december 14–15-i ülésére, valamint az azt követő vezetői és Eurosummit ülésekre,

–  tekintettel a 20 tagállam 26 nemzeti parlamentje által megfogalmazott, a Tanács döntéshozatali folyamatainak átláthatóságára vonatkozó, 2017. december 20-i levélre,

–  tekintettel az Európai Unió déli tagállamainak (Ciprus, Franciaország, Görögország, Olaszország, Málta, Portugália és Spanyolország) csúcstalálkozóján elfogadott, „Az EU fellendítése 2018-ban” című, 2018. január 10-i nyilatkozatra, a Visegrádi országok (a Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia) 2018. január 26-án tartott csúcstalálkozóján elfogadott, Európa jövőjéről szóló nyilatkozatra, valamint Finnország, Dánia, Észtország, Írország, Lettország, Litvánia, Hollandia és Svédorszá pénzügyminisztereinek 2018. január 26-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel a Bizottság „Eredményesen működő Európa: Intézményi lehetőségek az Európai Unió munkájának hatékonyabbá tételére” című, 2018. február 13-i közleményére (COM(2018)0095),

–  tekintettel a Bizottság a 2019. évi európai parlamenti választások európai jellegének és hatékony lebonyolításának elősegítésére vonatkozó, 2018. február 14-i (EU) 2018/234 ajánlására(9),

–  tekintettel a 27 állam- és kormányfő 2018. február 23-i, nem hivatalos találkozójára,

–  tekintettel a „az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2016)” című, 2018. március 1-jei állásfoglalására(10),

–  tekintettel a Szerződés nemzeti parlamentekre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló, 2018. április 19-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a Bizottság a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendeletre vonatkozó, 2018. május 2-i javaslatára (COM(2018)0322),

–  tekintettel a Bizottság az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló tanácsi határozatra vonatkozó, 2018. május 2-i javaslatára (COM(2018)0325),

–  tekintettel a 2018. május 17-i EU—Nyugat-Balkán csúcstalálkozóra,

–  tekintettel az európai ombudsman a Tanács jogalkotási folyamatának átláthatósága kapcsán végzett, OI/2/2017/TE számú stratégiai vizsgálatról szóló, 2018. május 16-i különjelentésére,

–  tekintettel a 2018. június 19-i Mesebergi Nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Tanács 2018. június 28–29-i ülésére,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának „Gondolkodjunk Európáról: a helyi és regionális önkormányzatok hangja az Unióba vetett bizalom helyreállítása érdekében” című, 2018. október 9-i véleményére,

–  tekintettel az Európai Parlament által tartott, az állam- és kormányfők részvételével az Európa jövőjéről folytatott vitákra,

–  tekintettel a Jogi Bizottság levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0427/2018),

A.  mivel az Európai Unió a nemzetek feletti integráció egyedülálló példája, amely az 1950. május 9-i korszakalkotó Schuman-nyilatkozat óta tartós biztonságot, fellendülést és jólétet biztosított; mivel az Unió törekvéseinek és fellépéseinek középpontjában a közös biztonság, valamint az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az európai népek jóléte áll;

B.  mivel a személyek, a szolgáltatások, az áruk és a tőke szabad áramlása, az egységes valuta, az Erasmus program, a regionális, mezőgazdasági és kohéziós politikák és a Horizont 2020 program – egyebek mellett – az Unió alapvető vívmányai, amelyek hozzájárulnak az európai polgárok jólétéhez; mivel az Uniónak megfelelő hatáskörökkel és forrásokkal kell rendelkeznie ahhoz, hogy megbirkózhasson a XXI. század kihívásaival;

C.  mivel az elmúlt években az Uniót számos válság sújtotta próbára téve ellenálló képességét, illetve azon képességét, hogy határozott, egységes módon cselekedjen;

D.  mivel a 2014 és 2017 közötti időszak szociális szempontból már kiegyensúlyozottabb volt, a monetáris és makrogazdasági szakpolitikák – az Európai Központi Bank nem szokványos politikái, a rugalmas stabilitási és növekedési paktum, valamint az európai beruházási terv – hatékonyabban működtek, hozzájárulva az EU gazdasági és társadalmi talpraállásához;

E.  mivel annak ellenére, hogy Európa képes volt kezelni és részben megoldani a pénzügyi és gazdasági válság legkritikusabb pillanatait, uniós és tagállami szinten egyaránt további fontos és sürgős reformokat kell még végrehajtani a gazdasági kormányzás területén általában és az euróövezet terén különösen, valamint meg kell erősíteni az egységes piacot, a jóléti állam szociális normáit pedig helyre kell állítani és tovább kell fejleszteni;

F.  mivel az instabil és bonyolultan összetett globális világban az Unió előtt álló sokrétű jelenlegi és jövőbeli belső és külső kihívások – közöttük különösen a migrációval, a demográfiai hanyatlással, a terrorizmussal, a biztonsággal, az éghajlatváltozással és a környezetvédelemmel, a multilaterális világrend megóvásával, a gazdasági és monetáris unióval, a globalizációval, a szabad, tisztességes és szabályokon alapuló nemzetközi kereskedelemmel, a külügyekkel és a védelemmel, a szociális pillér fejlesztésével, valamint a populista EU-ellenes politikák, az intolerancia és az embergyűlölet leküzdésével kapcsolatos kihívások – szükségessé teszik, hogy az EU az EUSZ 2. és 3. cikke, valamint az Alapjogi Charta értelmében előmozdítsa a tagállamai közötti együttműködés és szolidaritás megújult szellemiségét, miközben tevékenységeit továbbra is az Európa népei közötti egyre szorosabb egység kiépítésére vonatkozó, a Lisszaboni Szerződésben megfogalmazott célkitűzésnek kell vezérelnie az európai integráció további megerősítése és a fent nevezett kihívások hatékony leküzdése érdekében;

G.  mivel a Parlament igen aggasztónak tartja a populista, idegengyűlölő és Európa-ellenes mozgalmak térnyerését Európában; mivel az Uniónak és tagállamainak fokozniuk kell az európai integráció alapját képező demokratikus értékek, elvek és célkitűzések védelmére és előmozdítására irányuló erőfeszítéseiket;

H.  mivel az Egyesült Királyság a 2016 júniusában tartott népszavazás következményeképpen 2017. március 29-én bejelentette az Európai Unióból való kilépésre vonatkozó szándékát, még intenzívebbé téve az Unió jövőjéről folytatott vitát; mivel az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való tervezett kilépésével kapcsolatos tárgyalások során fény derült a tagállamok nagyfokú kölcsönös függőségére, valamint arra, hogy mindannyian jelentős mértékben támaszkodunk a közös eszközökre és politikákra, és bármely kilépés súlyos kiadásokkal jár;

I.  mivel az Európa jövőjéről szóló vita fokozódását nemcsak a Parlament Európa jövőjéről szóló, 2017. február 16-i állásfoglalásai tükrözik, hanem a pozsonyi nyilatkozat és ütemterv, a Bizottság Európa jövőjéről szóló fehér könyve, a Római Nyilatkozat, az Európai Tanács által 2017 októberében elfogadott vezetői ütemterv, önálló tagállamok vagy tagállam-csoportok, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága által tett hozzájárulások, illetve az Európa jövőjéről folytatott számos egyéb vita is, amelyekre állam- és kormányfők jelenlétében az Európai Parlament plenáris ülésein, parlamentközi bizottsági üléseken, valamint különböző intézmények, szervek és tagállamok által szervezett civil párbeszédek és konzultációk keretében került sor;

J.  mivel a Parlament a 2018. szeptember 8. és 26. között végzett közvéleménykutatásának eredményei szerint a válaszadók 62%-a tekinti országa uniós tagságát jó dolognak, és 68%-a véli úgy, hogy az uniós tagság országa előnyére válik, ami az 1983 óta mért legmagasabb pozitív arany;

K.  mivel az Unió alapját képező értékeket és elveket minden európai polgár magáénak vallhatja, függetlenül a nemzeti identitásához kapcsolódó politikai vagy kulturális különbségektől;

L.  mivel a közelgő európai parlamenti választások lehetőséget kínálnak az Európa jövőjéről folytatott vita tanulságainak levonására, többek között az új ciklusban az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács által követendő legfőbb intézményi prioritások tekintetében is;

M.  mivel az EU előtt álló kihívások természetére és nagyságrendjére tekintettel az uniós integrációs folyamat különösen fontos időszak előtt áll, és mivel e kihívások csak közös munkával és a tagállamok közötti integráció és szolidaritás fokozásával kezelhetők, maradéktalanul kiaknázva a Lisszaboni Szerződés jelenlegi rendelkezéseit, illetve az intézményi döntéshozatal javítása és a hatáskörök megfelelő egyensúlyának biztosítása érdekében később meg is reformálva az alapszerződéseket;

N.  mivel az intézményi reformoknak arra kell irányulniuk, hogy a döntéshozatali folyamatok demokratikusabbá váljanak, valamint fokozódjon a döntéshozatal átláthatósága és az Unió és intézményei elszámoltathatósága; mivel eljött az idő, hogy e célok elérése érdekében előmozdítsuk a polgárok érdemi részvételét az európai projektben, konzultációkat szervezve és az EUSZ 11. cikkében foglalt rendelkezésekkel összhangban bátorítást nyújtva a polgárokkal és képviseleti egyesületekkel folytatott rendszeres párbeszédhez;

O.  mivel a jelenlegi és jövőbeli kihívások leküzdése érdekében a Parlament által biztosított demokratikus ellenőrzés fokozása mellett meg kell erősíteni az Unió kormányzásának szerkezetét; mivel az uniós intézmények és szervek átláthatósága és integritása elengedhetetlen a polgárok bizalmának kiépítéséhez;

P.  mivel a francia-német Meseberg-nyilatkozat számos gondolatot és javaslatot tartalmaz az európai együttműködés megerősítésére, különösen a gazdasági kormányzás területén;

Q.  mivel a kultúra és az oktatás európai dimenziójának előmozdítása létfontosságú az európai polgári öntudat megerősítése szempontjából, figyelembe véve, hogy az Unió tudáshiánnyal küzd, ami azt jelenti, hogy a fiatalabb generációk az Unió sikerei mögött nem látják a komoly erőfeszítéseket;

1.  emlékezet arra, hogy a Parlament az Európa jövőjéről szóló, 2017. február 16-i állásfoglalásában hangsúlyozta az egységes intézményi keret és a közösségi módszer jelentőségét, és számos olyan, az európai integráció szempontjából különösen fontos javaslatot és kezdeményezést tett, amelyek hozzájárulhatnak Európa jövőjének építéséhez;

2.  hangsúlyozza, hogy a jövő kihívásainak kezelése érdekében az Uniónak fokoznia kell a politikai integrációt és együttműködést, valamint maradéktalanul tiszteletben kell tartania és elő kell mozdítania az emberi jogokat, az alapvető szabadságokat és a demokratikus elveket; hangsúlyozza, hogy a polgárok olyan Európát kívánnak, amely a megosztott szuverenitás alapján megvédi jogaikat, jólétüket és az európai társadalmi modellt, ez pedig megfelelő politikai integrációt igényel; felhívja az állam- és kormányfőket, hogy a szolidaritás és az együttműködés megújult szellemében haladjanak tovább ezen az úton;

3.  rámutat, hogy azok az állam- és kormányfők, akik hozzájárultak az Európa jövőjéről a Parlament plenáris ülésén folytatott vitákhoz, valamennyien elismerték, hogy a jövő kihívásait közös erővel kell leküzdeni, és hogy e cél elérése érdekében javítani kell a jelenlegi állapotokon;

4.  megismétli azt a meggyőződését, miszerint a differenciált integráció lehetőségének a jövőben is nyitva kell állnia minden tagállam előtt, és továbbra is a mélyebb európai integráció és szolidaritás módszereként kell működnie, amelyet nem szabad összekeverni az „à la carte Európa” elképzelésével; megerősíti, hogy a differenciált integrációról jelenleg folyó vita során el kell kerülni minden olyan felfogást, amely első és másodosztályú uniós tagállamok kialakulásához vezethetne az Unióban;

5.  ismételten emlékeztet arra, hogy a differenciált integrációnak nem szabad visszavetnie a politikai integráció folyamatát;

6.  hangsúlyozza, hogy a válság miatt az Unió főbb intézményei között felborult az egyensúly, és hogy az Európai Tanács a Bizottság kezdeményezési jogának kárára gyakorolja saját kezdeményezési lehetőségeit, a kormányközi módszert erősítve meg; úgy véli ezzel szemben, hogy az Unió működésének biztosítására a közösségi módszer a legmegfelelőbb; emlékeztet a Parlament által ezzel összefüggésben elfogadott számos állásfoglalására, és ismételten felszólítja az Európai Tanácsot arra, hogy maradéktalanul tartsa tiszteletben jogköreinek határait, különösen az EUSZ 15. cikkében rögzített rendelkezéseknek megfelelően;

7.  megismétli, hogy a Szerződések által bizonyos alapvető kérdésekben megkövetelt egyhangúság majdhogynem áthidalhatatlan akadályt jelent fontos pillanatokban és döntések meghozatalában, éppen ezért amellett érvel, hogy a döntéshozatali eljárásokban a Tanács éljen a minősített többségi szavazás elvével, és a jogszabályok megalkotásakor minden területen, ahol csak lehetséges, a rendes jogalkotási eljárást alkalmazza; emlékeztet arra, hogy a jelenlegi Szerződések értelmében ez az ún. „passerelle” klauzulák alkalmazásával érhető el, vagy – megerősített együttműködések esetében – az EUMSZ 333. cikkének érvényesítésével;

8.  üdvözli ezzel összefüggésben, hogy a Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker elnök az Unió helyzetéről szóló, 2017. szeptember 13-i és 2018. szeptember 12-i beszédében bejelentette, hogy javasolni fogja a minősített többségi szavazás használatát a Tanácsban bizonyos szakpolitikai területeken, ugyanakkor azonban sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a többéves pénzügyi keretre vonatkozó rendelet nem szerepel e területek között;

9.  üdvözli különösen, hogy a Bizottság javasolta a minősített többségi szavazás alkalmazását a közös kül- és biztonságpolitika hatálya alá eső egyes területeken, így az emberi jogokkal kapcsolatban nemzetközi fórumokon képviselt álláspontok, a szankciós eljárásokra vonatkozó döntések és a külföldön bekövetkezett válságokkal foglalkozó polgári missziók indítására vagy végrehajtására vonatkozó határozatok vonatkozásában, tekintettel a döntéshozatal meggyorsításának és hatékonyabbá tételének fontosságára, valamint az Unió egyetlen, közös hangon történő véleménynyilvánításának szükségességére;

10.  ismételten javasolja a Tanácsnak a Parlamenttel maradéktalanul egyenrangú, valódi törvényhozási kamarává való átalakítását, amint azt „Az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javítása” című, 2017. február 16-i állásfoglalásában kifejtette, valamint ismételten felhív a Tanácsban alkalmazott döntéshozatali eljárás átláthatóságának fokozására; felhívja a figyelmet ezzel összefüggésben az ombudsman különjelentésére a Tanács jogalkotási eljárásának átláthatóságáról, valamint a COSAC-küldöttségek 2017. december 20-i levelére, amely a Parlament e téren tett hasonló kéréseivel összhangban a szakpolitikai döntéshozatal átláthatóságának fokozására szólítja fel az uniós intézményeket, különösen a Tanácsot és a nem hivatalos szerveket, például az eurócsoportot;

11.  úgy véli, hogy a Bizottság munkáját többféle módon is élénkebbé lehetne tenni, változtatva a biztosi testület szerkezetén és munkamódszerein, például bizonyos szakpolitikai területek csoportjaival foglalkozó alelnököket jelölve ki, illetve „szenior” és „junior” biztosok közötti különbségtétel révén;

12.  emlékeztet arra, hogy jóllehet a Parlamentnek a jelenlegi alapszerződések értelmében hivatalosan nincsen joga jogalkotási kezdeményezést tenni, azonban felkérheti a Bizottságot bármely jogalkotási javaslat előterjesztésére olyan területeken, amelyeken a megítélése szerint az alapszerződésekben rögzített célkitűzések megvalósításához uniós fellépésre van szükség, továbbá emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás(12) 10. cikkével összhangban a Bizottság köteles gyorsan és alaposan fontolóra venni az uniós jogalkotási aktusok előterjesztésére vonatkozó kéréseket; emlékeztet továbbá arra, hogy a fent említett intézményközi megállapodás rendelkezéseket tartalmaz éves és többéves intézményközi programozás tekintetében is, ami kiegészítő eszközt szolgáltat a Parlament számára a jogalkotási ütemterv szervezése során;

13.  emlékeztet arra a javaslatára, amely szerint a Szerződések esetleges jövőbeli felülvizsgálata esetén a jogalkotási kezdeményezéshez való jogot a Parlamentnek is meg lehetne adni, mivel a Parlament az uniós polgárok közvetlen képviselője;

14.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a Parlament ellenőrzési jogkörét és különösen vizsgálati jogát, valamint hogy konkrét, valódi és egyértelműen körülhatárolt hatáskörökkel kell rendelkeznie;

15.  tudomásul veszi a szubszidiaritással, az arányossággal és a „kevesebbet hatékonyabban” kérdésével foglalkozó munkacsoport 2018. július 10-i jelentését, amelyben ajánlásokat fogalmaz meg a szubszidiaritással és az arányossággal kapcsolatos új munkamódszerekre vonatkozóan; úgy véli, hogy ezen ajánlások közül sok – különösen a nemzeti parlamentek Unión belüli szerepével és a korai előrejelző rendszer megreformálásának célszerűségével kapcsolatos ajánlások – jelentőségét a Parlament már korábban is kiemelte; emlékeztet arra, hogy a munkacsoport szerint az uniós fellépés valamennyi meglévő területén tapasztalható a hozzáadott uniós érték létrejötte, ezért nem is jelölt meg a Szerződésben foglalt egyetlen olyan uniós hatáskört vagy szakpolitikai területet, amelyet részben vagy egészben végérvényesen át kellene ruházni a tagállamokra;

16.  üdvözli a különböző intézmények arra irányuló ajánlásait, hogy aktívabb szerepet kell biztosítani a nemzeti parlamentek számára, különösen kormányaik európai intézményekben folytatott tevékenységeinek ellenőrzésében; emlékeztet továbbá a helyi hatóságok és különösen a jogalkotói hatáskörrel rendelkező regionális parlamentek alapvető szerepére;

17.  hangsúlyozza az intézményközi szinten folytatott együttműködés fontosságát – tiszteletben tartva az egyes intézmények Szerződésekben rögzített előjogait –, amelynek új keretet adott a 2016. április 13-i, a jobb jogalkotásról szóló intézményközi megállapodás, továbbá hangsúlyozza, hogy a jelenleg folyó egyszerűsítés célja az uniós szintű folyamatok és eljárások érthetőbbé tétele, biztosítva, hogy valamennyi érdekelt fél véleményét figyelembe vegyék, és végső soron megkönnyítve a polgárok részvételét az Unió működtetésében;

18.  üdvözli, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság a tisztességes munkafeltételekről és a növekedésről szóló, 2017 novemberében a svédországi Göteborgban tartott szociális csúcstalálkozón közösen magáévá tette a szociális jogok európai pillérét; rámutat, hogy a pillér megvalósításához szükséges hatáskörök és eszközök főként a helyi, regionális és nemzeti hatóságok, valamint a szociális partnerek és a civil társadalom kezében vannak, míg az európai szemeszter keretet biztosít a tagállamok e téren elért teljesítményének nyomon követéséhez; emlékeztet továbbá ebben az összefüggésben arra, hogy a szociális párbeszéd nélkülözhetetlen eszköznek bizonyult az uniós politikák és jogalkotás fejlesztéséhez és társadalmi legitimációjának megerősítéséhez;

19.  megjegyzi, hogy a szociális pillér nem kötelező jellegéből fakadóan nem képes arra, hogy az EU-t a gazdasági, belső piaci és költségvetési szempontokra összpontosító politikákról átállítsa a szociális célok követésére; rámutat arra, hogy az EUMSZ 9. cikkében rögzített horizontális szociális záradék előírja az EU számára, hogy szociális szereplőkkel a kellő konzultációt folytatva gondosan vizsgálja meg a szociális normákra és a foglalkoztatásra vonatkozó uniós jogszabályok hatását;

20.  hangsúlyozza, hogy a környezet állapota folyamatosan romlik, ezért a környezetvédelemnek az EU kiemelt prioritásának kell lennie, és érvényesülnie kell az Unió valamennyi szakpolitikájában és fellépésében; hangsúlyozza, hogy az EU-nak hatékony intézkedéseket kell hoznia annak érdekében, hogy csökkentse az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, és a Párizsi Megállapodásban meghatározott célkitűzések eléréséhez szükséges mértékben növelje a megújuló energiák részarányát az energiaszerkezetben és az energiamegtakarításban;

21.  ismételten felszólítja a tagállamokat, hogy írják alá és ratifikálják a felülvizsgált Európai Szociális Chartát és a szociális biztonságról szóló európai egyezményt (ETS 78. sz.);

22.  aláhúzza, hogy fontos folytatni a gazdasági és monetáris unió mélyítését és kiteljesítését a közös valuta stabilitásának megőrzéséhez, valamint a gazdaság-, fiskális és munkaerőpiaci politika és a szociális normák tagállamok közötti konvergenciájának növeléséhez való hozzájárulás érdekében; megismétli, hogy – az önkéntes kívülmaradás miatt – Dánia kivételével minden egyes tagállam köteles átvenni az eurót; támogatja a további lépéseket az Európai Stabilitási Mechanizmus fejlesztése terén;

23.  hangsúlyozza e tekintetben, hogy szilárd politikai elkötelezettségre, hatékony kormányzásra és demokratikus elszámoltathatóságra van szükség uniós és nemzeti szinten egyaránt, különösen az euróövezet gazdasági és pénzügyi irányításának az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek megerősített szociális, gazdasági és demokratikus legitimitásán alapuló ellenőrzésére az európai szemeszter különböző szakaszaiban, továbbá javítani kell az uniós ajánlások nyomon követését;

24.  ismételten hangot ad az Európai Unió jelenlegi intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalásában már kifejtett azon véleményének, hogy a költségvetési és gazdaságpolitikának z Unió és a tagállamok „megosztott hatáskörévé” kell válnia;

25.  tudomásul veszi, hogy az euróövezet költségvetési kapacitását illetően Franciaország és Németország álláspontja közeledett egymáshoz; ismételten hangot ad azon véleményének, hogy e kapacitást uniós kereten belül kell továbbfejleszteni;

26.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság európai beruházásstabilizáló eszközre vonatkozó tett javaslatot, és mérlegeli új stabilizációs költségvetési eszközök bevezetését;

27.  tudomásul veszi a Bizottság reformtámogató programra irányuló javaslatát; hangsúlyozza, hogy nem szabad csorbítani a Parlament együttdöntési és felügyeleti hatásköreit az uniós pénzügyi támogatások odaítélése tekintetében; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a 2011 és 2017 közötti időszakban az országspecifikus ajánlásoknak csupán 9%-át hajtották végre maradéktalanul; tudomásul veszi a konvergenciatámogató eszközt, amely ösztönzőként szolgál majd, és segíti az euróövezeten kívüli – fenntartható fiskális és gazdaságpolitikát folytató –tagállamokat a reformok végrehajtásában és az euró bevezetéséhez szükséges kritériumok teljesítésében;

28.  üdvözli a jövőbeli InvestEU programot, és hangsúlyozza, hogy az alapnak továbbra is csökkentenie kellene az uniós beruházási hiányt; támogatja a tárgyi eszközökre és immateriális javakra – többek között a kulturális örökségre – irányuló beruházásokat annak érdekében, hogy előmozdítsák a növekedést, a beruházásokat és a foglalkoztatást – elsősorban a kis- és középvállalkozások (kkv-k), a kis és közepes piaci tőkeértékű vállalatok és a szociális vállalkozások esetében –, ezáltal hozzájárulva a jólét fokozásához, a méltányosabb jövedelemelosztáshoz és a gazdasági, társadalmi és területi kohézióhoz az Unióban;

29.  tudomásul veszi az európai gazdasági és pénzügyminiszteri tárcáról szóló bizottsági közleményt; rámutat, hogy a Bizottság gazdasági ügyekért felelős alelnöki és az eurócsoport elnöki posztjának összevonása javíthatja az európai szintű parlamenti elszámoltathatóságot;

30.  úgy véli, hogy az EU jövőbeni költségvetésének a társadalmi-gazdasági hatásokhoz kapcsolódóan elő kell mozdítania az uniós hozzáadott értéket, támogatnia kellene az uniós szakpolitikák modernizálását, biztosítania kell az új kihívásokhoz szükséges pénzügyi eszközöket, továbbra is hozzá kell járulnia a tagállami, valamint a tagállamok közötti gazdasági és társadalmi konvergenciához és kohézióhoz annak érdekében, hogy fokozható legyen – többek között a Párizsi Megállapodásban foglalt uniós kötelezettségek fényében – az európai szolidaritás, stabilitás, egyenlőség és intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés, ezenkívül biztosítania kell az EUSZ 2. és 3. cikkében megfogalmazott alapvető értékek tiszteletben tartását és előmozdítását, valamint a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport eredményeit figyelembe véve új saját forrásokat kell magában foglalnia;

31.  üdvözli, hogy a saját forrásokra vonatkozó bizottsági javaslat a Parlament kérésének megfelelően valóban bevezet új saját forrásokat, de sajnálja, hogy más lehetséges bevételi forrásokat viszont nem vezetett be; aggodalmát fejezi ki a 2021–2027-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretre vonatkozó bizottsági javaslat miatt, mert az nem tartalmaz pénzügyi kötelezettségvállalást az EU előtt álló jelenlegi és jövőbeli kihívások kezelésére; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok nem hajlandók több forrást biztosítani az EU számára, jóllehet valamennyien elismerték, hogy új kihívásokkal kell szembenézniük és új kötelezettségeket kell teljesíteniük, amihez természetesen több pénzügyi forrásra van szükség; rámutat arra, hogy az uniós szintű kiadásoknak köszönhetően nemzeti szinten takarítható meg pénz, mert nem kerül sor párhuzamos költségekre és a méretgazdaságosság érvényesül;

32.  kiemeli, hogy biztosítani kell a felfelé irányuló gazdasági és társadalmi konvergenciát az európai szemeszter során; elismeri a szociális jogok európai pillére létrehozásának fontosságát; megjegyzi, hogy az európai szemesztert megerősítették és egyszerűsítették, hangsúlyozza azonban, hogy a nemzeti parlamentek tágabb körű bevonása elősegítené a nemzeti felelősségvállalást, ami az országspecifikus ajánlások jobb végrehajtását, és ezzel együtt az európai szemeszter folyamatának javítását eredményezné; megjegyzi, hogy elsődlegesen a tagállamok felelőssége a megfelelő és fenntartható fiskális és gazdaságpolitikák megválasztása;

33.  sajnálja, hogy a mai napig nem követték kézzelfogható intézkedések az együttdöntési eljárás keretében elfogadandó, a gazdaságpolitikai koordináció számára hatékonyabb keretet biztosító konvergenciakódexre vonatkozó felhívását; emlékeztet továbbá arra, hogy a Parlament elismerte ugyan, hogy az európai szemeszter észszerűsítése már lezajlott, mégis felhívott intézményközi megállapodás megkötésére annak érdekében, hogy jelentősebb szerepet kapjon az európai szemeszterben; emlékeztet ezzel összefüggésben, és a Szerződés nemzeti parlamentekre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló állásfoglalásával összhangban arra, hogy a folyamat során mindvégig jobban össze kell hangolni a nemzeti és európai szintű költségvetési ütemterveket annak érdekében, hogy mind az Európai Parlamentet, mind a nemzeti parlamenteket hatékonyabban be lehessen vonni az európai szemeszter munkájába;

34.  kiemeli a bankunió kiteljesítése iránti elkötelezettség fontosságát, valamint annak szükségességét, hogy minden, a bankunióban részt vevő tagállam számára biztosítva legyen a nyitottság és az egyenlő bánásmód; emlékeztet arra, hogy folytatni kell a bankunió kiteljesítését – az európai betétbiztosítási rendszert és az Egységes Szanálási Alap költségvetési védőhálóját is beleértve –, valamint a kockázatcsökkentési intézkedéseket;

35.  üdvözli a Bizottság által a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere (PFER) vizsgálatának keretében előterjesztett, pénzmosás elleni javaslatokat; ösztönzi a Tanácsot, hogy a jelenlegi parlamenti ciklus vége előtt a Parlamenttel közösen zárják le a jogalkotási tárgyalásokat, mivel ahhoz, hogy a jövőben elkerülhető legyen, hogy bizonyos esetekben a pénzügyi intézmények aktívan elősegítsék a pénzmosást, szigorítani kell a pénzmosás elleni szakpolitikákat;

36.  felkéri a Bizottságot, hogy az európai felügyeleti hatóságok segítségével azonosítsa és szüntesse meg a belső piacot érintő akadályokat, és segítsen biztosítani a fogyasztók védelmét; úgy véli, hogy a Bizottságnak az uniós jogszabályok hatékony alkalmazását az egyik legfontosabb piroritásnak kell tekintenie;

37.  kéri a Bizottságot, hogy a széttagoltság és annak elkerülése érdekében, hogy a felügyeleti hatóságoknak különböző nemzeti rendszerekkel kelljen foglalkoznia – amennyiben lehetséges – eseti alapon az irányelvek helyett a rendeleteket részesítse előnyben a bankunió és a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok jogalkotási eszközeként;

38.  hangsúlyozza, hogy sürgősen ki kell teljesíteni a tőkepiaci uniót; kiemeli, hogy a mély és integrált tőkepiacok kiegészítik a bankuniót a magánszektorbeli kockázatmegosztáshoz, a gazdasági konvergencia növeléséhez, a jövőbeli sokkok enyhítéséhez, valamint – ahol szükséges – a pénzeszközök jobb elosztásának lehetséges előmozdításához való hozzájárulásuknak köszönhetően; kéri egy átfogó vizsgálat elvégzését arra vonatkozóan, hogy mi lenne a legmegfelelőbb keret a pénzügyi szolgáltatások gyorsan fejlődő voltának jobb figyelembe vétele tekintetében; kiemeli, hogy nagyban segítené az induló innovatív vállalkozásokat és a kkv-kat, ha egyszerűbben juthatnának több finanszírozási forráshoz, ami előmozdítaná stabil növekedésüket és fenntartható fejlődésüket;

39.  üdvözli az eddig elért eredményeket, és szükségesnek tartja a héára vonatkozó meglévő jogszabályok átfogó felülvizsgálatának folytatását; hangsúlyozza, hogy keményebben kell fellépni az adócsalás, az adókikerülés és -kijátszás ellen; tudomásul veszi a Bizottságnak a digitális gazdaság méltányos adóztatása érdekében tett erőfeszítéseit;

40 felkéri valamennyi uniós intézményt és szervet, köztük a Bizottságot, az Európai Központi Bankot, az Európai Beruházási Bankot és az egységes felügyeleti mechanizmust, hogy még nagyobb mértékben fokozzák kommunikációs erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy jobban megértessék munkájukat az uniós polgárokkal, és bővítsék a nekik nyújtott információkat;

41.  hangsúlyozza, hogy Európa pozitív erőt képvisel a világban, és továbbra is az értékei, a multilateralizmus és a nemzetközi jog fenntartásával kell megvalósulnia; emlékeztet arra, hogy az Unió és tagállamai a nemzetközi fejlesztési támogatás legnagyobb hozzájárulói;

42.  üdvözli a Tanács döntését, amellyel létrehozta az állandó strukturált együttműködést (PESCO), a koordinált éves védelmi szemlét (CARD) és az európai védelmi alapot, amelyek fontos lépések a közös védelempolitika felé, és megjegyzi, hogy egyes tagállamok javaslatot tettek egy uniós biztonsági tanács és egy európai beavatkozási kezdeményezés létrehozására vonatkozóan; emlékeztet arra a felhívására, amelyben javasolja, hogy a Bizottság alelnöke / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője elnökletével, állandó jelleggel működjön a Védelmi Miniszterek Tanácsa, és hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy ezen a területen megfelelő, demokratikus elszámoltathatóság mellett szülessenek döntések, illetve annak szükségességét, hogy az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek között szoros együttműködés álljon fenn;

43.  üdvözli az európai polgári védelmi mechanizmus megerősítését, és ismételten felszólít az Európai Polgári Védelmi Hadtest létrehozására, tekintettel arra, hogy a meglévő Szerződések jó alapot biztosítanak ehhez;

44.  emlékeztet arra, hogy az Unió még nem csatlakozott az emberi jogok európai egyezményéhez; kéri továbbá, hogy az Euratom-Szerződés rendelkezései képezzék az EUSZ és az EUMSZ részét;

45.  sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a tagállamok között nincs egyetértés az európai szintű, átfogó bevándorlási politika prioritásaival és bevezetésével kapcsolatban, amely lehetővé tenné egyebek mellett a migrációs áramlatok szervezését és szabályozását, a külső határok hatékonyabb felügyeletét, a származási és tranzitországokkal kialakított együttműködést, és a migránsok és menedékkérők alapvető jogainak biztos tiszteletben tartását; hangsúlyozza, hogy a tagállamok nyilvánvaló érdekellentéteit és a polgárok kifejezésre juttatott elégedetlenségét meg kell szüntetni, mert ezek veszélyeztetik az európai integrációs projektet, amely a migráció kérdését a maguk javára kihasználó euroszkeptikus pártok összehangolt támadásának tárgyát képezi;

46.  emlékeztet a dublini rendszer felülvizsgálatára vonatkozó álláspontjára; hangsúlyozza továbbá az Afrikával való partnerség megerősítésének fontosságát, és tudomásul veszi a Bizottság „Az Európába jutás legális útvonalainak javítása: a migráció legális csatornáit megteremtő kiegyensúlyozott és átfogó migrációs politika nélkülözhetetlen eleme” című, 2018. szeptember 12-i közleményét (COM(2018)0635);

47.  hangsúlyozza a jól megalapozott költségvetés által támogatott közös agrárpolitika (KAP) jelentőségét; emlékeztet arra, hogy a KAP központi szerepet játszik az Unió történetében; megjegyzi, hogy a KAP-nak alapvető szerepe van a dinamikus vidéki térségek és a biztonságos élelmiszer-ellátás fenntartásában; megjegyzi, hogy a KAP közelgő reformja lehetőséget ad arra, hogy a KAP célkitűzéseinek megvalósítása támogatást kapjon; kiemeli, hogy a KAP az egyik legrégebbi szakpolitika, és továbbra is az egyik legfontosabb és leginkább integrált szakpolitikának kell maradnia, valamint arra, hogy továbbra is hozzájárul Európa jövőjének alakításához a nagyobb integráció és a környezet védelme révén, valamint az uniós polgárok élelmezésbiztonságához és élelmiszerbiztonságához; megjegyzi, hogy a mezőgazdasági és vidékfejlesztési szakpolitikák jelentős mértékben hozzájárulhatnak a közjavak biztosításához; hangsúlyozza, hogy az európai mezőgazdaság létfontosságú szerepet játszik a bolygó élelmezésében és 46 millió ember számára ad munkahelyet; kiemeli a KAP szerepét a talaj, a víz és más természeti erőforrások állapotának és minőségének fenntartásában; hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság kulcsfontosságú szerepet játszik az Unió azon prioritásai kapcsán, amelyek célja az éghajlatváltozás hatásának enyhítése és a fenntartható fejlődés előmozdítása; hangsúlyozza a szilárd alapokkal rendelkező és megreformált KAP fontosságát annak érdekében, hogy képes legyen kezelni azt a sok kihívást, amellyel az Unió a jövőben szembesülni fog; kiemeli, hogy a KAP nem egyszerűen a gazdálkodást és a mezőgazdasági termelőket érinti, hanem az ezek működésének helyszínéül szolgáló tágabb vidéki közösségek segítését és fejlesztését is;

48.  hangsúlyozza, hogy a közös kereskedelempolitikának továbbra is az uniós külpolitika alapvető pillérének kell lennie, mivel közvetlen hatással van a polgárok életére, és hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az Unió képes legyen alkalmazkodni új szerepéhez a nemzetközi színtér számos vezéralakja között; sürgeti a Tanácsot, a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy működjenek együtt az alábbi területeken:

   a) a közös kereskedelempolitika megszilárdítása annak szélesebb politikai keretbe való ágyazásával; multilaterális és kétoldalú szinten vezető szerep vállalása a globális kereskedelempolitikában;
   b) nyitott, szabályokon alapuló, tisztességes, fenntartható és fejlődésorientált globális kereskedelmi rendszer védelmének irányítása, valamint annak biztosítása, hogy az uniós vállalkozások egyenlő feltételek, kiszámítható szabályok, tisztességes verseny és meghatározott kötelezettségek mellett tevékenykedhessenek globális szinten, és többek között tevékeny fellépés az ENSZ kormányközi tárgyalásain képviselendő, az emberi jogok megsértésével kapcsolatos felelősséggel kapcsolatos közös uniós álláspont kialakítása, valamint a kellő gondosság elvén alapuló kötelező kötelezettségeknek a szállítási és termelési láncokban való előmozdítása érdekében;
   c) a Parlament teljes körű és azonnali tájékoztatása a tárgyalásokat és a Tanács megbízatását illetően, valamint a nemzetközi megállapodások végrehajtása során, annak biztosítása érdekében, hogy képes legyen hatáskörét és előjogait gyakorolni; a tárgyalási folyamatok egyszerűsítése és lerövidítése, valamint a Parlament által végzett ellenőrzés megerősítése; az átláthatóság fokozása az uniós polgárok felé azáltal, hogy a kereskedelmi megállapodások tárgyalási irányelveit (meghatalmazásokat) a tárgyalások megkezdése előtt közzéteszik; a Szerződés rendelkezéseinek és a közelmúltbeli uniós ítélkezési gyakorlat maradéktalan tiszteletben tartása, amely a közös kereskedelempolitikát az Unió kizárólagos hatásköreként határozza meg;
   d) a digitális kereskedelemről, a kkv-król, a kötelező erejű és érvényesíthető kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek, valamint a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó rendelkezések szisztematikus beépítése a kereskedelmi megállapodásokba, továbbá vezető szerep vállalása a többoldalú tárgyalások során e kérdésekben; az uniós polgárok adatainak védelme;
   e) a közös kereskedelempolitika, illetve a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP), az európai fejlesztési politika és az éghajlat-politika közötti koherencia erősítése az EUSZ 3. cikkének (5) bekezdésében, valamint az EUMSZ 21., 207. és 208. cikkében meghatározott értékek és célkitűzések biztosítása érdekében, a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus teljes körű betartása mellett;

49.  úgy véli, hogy az Uniónak folytatnia kell a nemzetközi kereskedelem előmozdítását, de ezzel párhuzamosan meg kell oltalmaznia a szociális, munkaügyi és környezetvédelmi normákat is; óva int a kereskedelmi háborúktól, ezeknek ugyanis csak vesztesei lehetnek, és növelik a politikai és biztonsági feszültségeket;

50.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 17. cikkének (7) bekezdése értelmében „az európai parlamenti választásokat figyelembe véve és a megfelelő konzultációk lefolytatását követően az Európai Tanács minősített többséggel javaslatot tesz az Európai Parlamentnek a Bizottság elnöki tisztségére”; eltökélten síkraszáll amellett, hogy a Bizottság következő elnökének megválasztására is a Lisszaboni Szerződéssel összhangban álló Spitzenkandidaten-eljárással kerüljön sor, és üdvözli az e tekintetben a Bizottság és egyes tagállamok által nyújtott támogatását; hangsúlyozza, hogy a Bizottság elnökének beiktatására irányuló folyamat során rendkívül fontos a Parlamenttel folytatott megfelelő konzultáció, mivel a választásokat követően a Parlament határozza meg azt a jelöltet, aki a képviselők többségének támogatását élvezi, és a Parlament e belső határozatának eredményét továbbítja az Európai Tanácsnak; emlékeztet arra, hogy a jelöltnek valamelyik európai szintű politikai párt Spitzenkandidat-jának (csúcsjelöltjének) kell lennie, és az európai választások kampányidőszakában kampányolnia kell a Bizottság elnöki posztjáért; véleménye szerint e gyakorlat meggyőzően bizonyította létjogosultságát, megerősítve az európai választások társadalmi legitimitását, és kidomborítva az európai polgári tudatot és az európai demokráciát megtestesítő Európai Parlament nemzetek feletti szerepét. ismételten figyelmeztet arra, hogy a Bizottság elnökének beiktatási eljárása során a Parlament készen minden olyan jelölt elutasítására, akit az európai parlamenti választások kampányidőszakában nem jelöltek ki Spitzenkandidat-ként;

51.  sajnálatát fejezi ki azon gyakori és elterjedt kísérletek miatt, amelyek minden népszerűtlen döntésért „Brüsszelt” teszik felelőssé, ezáltal felmentve a nemzeti hatóságokat felelősségeik és politikájuk alól, mivel ez az igazságtalan és opportunista hozzáállás káros Európára nézve, elősegíti az Európa-ellenes nacionalizmust és rontja az uniós intézmények hitelét; úgy véli továbbá, hogy ezek a hamis vádak ellentétesek azzal az elengedhetetlen követelménnyel, hogy a kormányok elszámoltathatók legyenek saját tetteikért; hangsúlyozza, hogy az uniós jogszabályok megfelelő alkalmazása és érvényesítése alapvetően fontos az uniós szakpolitikák végrehajtásához és az Unió, a tagállamok és a polgárok közötti kölcsönös bizalom megerősítéséhez, és aggodalmát fejezi ki azon tagállamok intézkedései miatt, amelyek szándékosan nem tettek eleget ennek;

52.  hangsúlyozza, hogy alaposabban meg kell vizsgálni az uniós politikák társadalmi és környezeti következményeit, szem előtt tartva az európai szintű cselekvés hiányából fakadó költségeket (az ún. „cost of non Europe” szempontját);

53.  hangsúlyozza, hogy fokozott figyelmet kell fordítani az uniós közigazgatási jogra, a 2016. június 9-i állásfoglalásának(13) megfelelően, amelyben hangot adott a nyílt, hatékony és független európai uniós közigazgatás iránti igénynek;

54.  hangsúlyozza, hogy az európai közszféra nemzetek feletti demokratikus mozgásteret jelent, amelyet meg kell erősíteni; hangsúlyozza, hogy az Európa előtt álló nagy kihívásokat nem csak nemzeti, hanem európai nézőpontból is meg kell vizsgálni és vitatni, maradéktalanul érvényre juttatva az EUSZ 10. és 11. cikkében foglalt rendelkezéseket; rámutat, hogy az európai demokráciának ezért meg kell erősítenie a célok és a kihívások nemzetek feletti dimenzióját, előmozdítva a közös értékeken alapuló európai polgári tudatot az Európai Unióban, szélesítve az intézményi szintű európai oktatást, a polgárok szabad döntésein és nagyobb részvételén alapuló szociális kereteket biztosítva, valamint inkább „európai”, mint pusztán nemzeti kérdésekre összpontosító kampánnyal készülve a 2019-es európai parlamenti választásokra;

55.  üdvözli az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból történő szabályos kilépésével kapcsolatos tárgyalások során követett uniós megközelítést, és hangsúlyozza az uniós intézmények és tagállamok figyelemre méltó egységét; megjegyzi, hogy a tárgyalások rámutattak az ilyen jellegű döntések rendkívüli összetettségére;

56.  ismételten hangsúlyozza, hogy sem a nemzeti szuverenitás, sem a szubszidiaritás nem jogosít fel egyetlen tagállamot sem arra, hogy szisztematikusan elutasítsa az Európai Unió, az európai szerződések bevezető cikkeiben foglalt, alapvető értékeinek való megfelelést, amelyeket a tagállamok önkéntesen elfogadtak, és tiszteletben tartásukra elkötelezték magukat; hangsúlyozza továbbá, hogy ezen értékek fenntartása alapvető fontosságú az európai kohéziónak, az európai polgárok jogainak és a tagállamok közötti kölcsönös bizalomnak a szempontjából; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb terjesszen elő olyan javaslatot, amelyben eleget tesz a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2016. október 25-i európai parlamenti állásfoglalásban megfogalmazott kéréseknek;

57.  emlékeztet arra, hogy a Bíróság szerint (ld. a C-8/15 P és C-10/15 P egyesített ügyeket(14)) az európai intézményeknek akkor is tiszteletben kell tartaniuk és érvényre kell juttatniuk az Európai Unió Alapjogi Chartájának rendelkezéseit, ha az uniós jogi kereten kívül járnak el;

58.  ismételten hangsúlyozza, hogy az Európa jövőjéről szóló viták során meg kell fontolni, hogyan lehetne megreformálni az uniós költségvetési rendszert úgy, hogy megfelelő költségvetést biztosítson a tervezett politikák finanszírozásának garantálására, jobb egyensúlyba kerüljön a kiszámíthatóság és a reakcióképesség, valamint hogyan biztosítható az, hogy az átfogó finanszírozási mechanizmusok ne legyenek összetettebbek annál, mint amennyi feltétlenül szükséges az uniós szakpolitikai célok megvalósításához, valamint az elszámoltathatóság biztosításához; úgy véli, hogy a politikák előzetes feltételrendszerét szükség esetén és a programok működőképességének kockáztatása nélkül meg kell erősíteni azzal a céllal, hogy az uniós források elköltése hatékony és eredményes pénzgazdálkodás keretében történjen;

59.  hangsúlyozza, hogy a figyelmet a finanszírozás hatékonyabb felhasználására és az uniós költségvetés demokratikus ellenőrzési mechanizmusaira kell összpontosítani; felhív minden uniós intézményt, hogy javítsa az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére irányuló eljárásait és gyakorlatait, és tevőlegesen járuljon hozzá egy eredményorientált mentesítési folyamathoz; úgy véli ezzel összefüggésben, hogy a mentesítési eljárás az Unió polgáraival szembeni demokratikus elszámoltathatóság elengedhetetlen eszköze, és emlékeztet a Tanács együttműködésének hiánya miatt visszatérően tapasztalt nehézségekre; kitart amellett, hogy a Tanácsnak is éppoly elszámoltathatónak és átláthatónak kell lennie, mint a többi intézménynek; hangsúlyozza, hogy ez alól nem lehetnek kivételek;

60.  felhívja a figyelmet a korrupció jelenségére, amely jelentős pénzügyi következményekkel jár, és súlyos fenyegetést jelent a demokráciára, a jogállamiságra és a közberuházásokra; rámutat arra, hogy meg kell védeni az uniós adófizetők pénzét a csalás és az Unió pénzügyi érdekeit sértő egyéb jogellenes tevékenységekkel szemben;

61.  ismételten felhívja a figyelmet arra, az integrációs projekt jelenlegi helyzetében az EU-nak a Lisszaboni Szerződés maradéktalan végrehajtásának biztosítása érdekében minden rendelkezésre álló eszközzel élnie kell; rámutat arra, hogy a Szerződések ezt követő felülvizsgálatának közös egyetértésen kell alapulnia, amelynek kialakítása során a képviseleti szerkezet révén garantálni kell a befogadó jelleget és platformot kell biztosítani az érdekelt felekkel és polgárokkal folytatott egyeztetéshez azzal a céllal, hogy az Európa jövőjéről az Európai Unió intézményei és más szervei által szervezett közös gondolkozáshoz adott különféle hozzájárulásokat, valamint állam- és kormányfők, nemzeti parlamentek és a civil társadalom által, valamint a polgárokkal folytatott konzultációkon előterjesztett javaslatokat meg lehessen vitatni és azokból következtetéseket lehessen levonni;

62.  hangsúlyozza, hogy az Európa jövőjéről folytatott gondolkodás az uniós reformokkal kapcsolatban a Parlament, az Európai Tanács és a Bizottság által elfogadott különböző álláspontok alapján már megkezdődött; sajnálja, hogy a fent nevezett álláspontok ellenére csak csekély jelentőségű tényleges reformok előirányozására került sor; hangsúlyozza, hogy az újonnan megalakuló Parlamentnek és Bizottságnak a megelőző jogalkotási ciklusban elvégzett munkára támaszkodva mihamarabb el kell kezdenie az előterjesztett javaslatok kidolgozását;

63.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 215., 2018.6.19., 162. o.
(2) HL C 242., 2018.7.10., 24. o.
(3) HL C 252., 2018.7.18., 215. o.
(4) HL C 252., 2018.7.18., 201. o.
(5) HL C 252., 2018.7.18., 235. o.
(6) HL C 263., 2018.7.25., 125. o.
(7) HL C 345., 2017.10.13., 11. o.
(8) HL C 306., 2017.9.15., 1. o.
(9) HL L 45., 2018.2.17., 40. o.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0056.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0186.
(12) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.
(13) HL C 86., 2018.3.6., 126. o.
(14) A Bíróság (nagytanács) 2016. szeptember 20-i ítélete, Ledra Advertising Ltd és mások kontra Európai Bizottság és Európai Központi Bank (EKB), ECLI:EU:C:2016:701.

Utolsó frissítés: 2019. február 14.Jogi nyilatkozat