Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2019/2562(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B8-0107/2019

Viták :

PV 14/02/2019 - 8.1
CRE 14/02/2019 - 8.1

Szavazatok :

PV 14/02/2019 - 10.1

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0115

Elfogadott szövegek
PDF 131kWORD 47k
2019. február 14., Csütörtök - Strasbourg
A csecsenföldi helyzet és Ojub Tyityijev ügye
P8_TA(2019)0115RC-B8-0107/2019

Az Európai Parlament 2019. február 14-i állásfoglalása a csecsenföldi helyzetről és Ojub Tyityijev ügyéről (2019/2562(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a csecsenföldi helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az Oroszországról, Ojub Tyityijev ügyéről és a Memorial Emberi Jogi Központról szóló 2018. február 8-i(1) és a Memorial (2009-ben Szaharov-díjjal kitüntetett) nem kormányzati szervezet feloszlatásáról szóló, 2014. október 23-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Külügyi Bizottság és az Emberi Jogi Albizottság elnökeinek 2018. január 12-i nyilatkozatára, amelyben követelik Ojub Tyityijev emberi jogi aktivista azonnali szabadlábra helyezését,

–  tekintettel az oroszországi Memorial Emberi Jogi Központtal kapcsolatos emberijog-sértésekről szóló 2018. január 19-i uniós nyilatkozatra, valamint az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének a Memorial Emberi Jogi Központ csecsenföldi köztársaságbeli vezetőjének fogva tartásáról szóló 2018. január 11-i és Ojub Tyityijev és Jurij Dmitrijev orosz emberijog-védők ügyéről szóló, 2018. június 27-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 5. cikkére és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 7. cikkére, amelyek kimondják, hogy senkit nem lehet kínzásnak és kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, és amelyeknek az Oroszországi Föderáció részes fele,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 1998. december 9-én elfogadott, az emberi jogok védelmezőiről szóló ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményére,

–  tekintettel az Oroszországi Föderáció alkotmányára, különösen annak az emberek és polgárok jogairól és szabadságairól szóló 2. fejezetére,

–  tekintettel az Oroszországi Föderációról szóló hetedik időszaki jelentésre, amelyet az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága 3136. és 3137. – 2015. március 16-i és 17-i – ülésén tárgyalt,

–  tekintettel az EBESZ jelentéstevőjének az Oroszországi Föderáció Csecsen Köztársaságában állítólagosan elkövetett emberijog-sértésekről és a büntetlenségről szóló, a moszkvai mechanizmus részeként készített, 2018. december 21-i jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió emberi jogok védelmezőiről szóló iránymutatásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az Oroszországi Föderáció az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, az emberi jogok európai egyezménye, valamint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezmény aláírójaként elkötelezte magát a demokrácia elvei, a jogállamiság, valamint az alapvető szabadságjogok és az emberi jogok tiszteletben tartása mellett;

B.  mivel az Oroszországi Föderáció által vállalt nemzetközi kötelezettségek között szerepel az emberijog-védők védelmére vonatkozó kötelezettség is; mivel a nem kormányzati szervezetekről szóló 2012. évi törvény súlyosan korlátozza azok független és hatékony munkavégzését; mivel e törvény alapján az Oroszországi Föderáció Igazságügyi Minisztériuma a Memorialt „külföldi ügynökké” minősítette;

C.  mivel Csecsenföldön az emberi jogok helyzete drámai mértékben romlott és ennek következtében a független újságírók és emberi jogi aktivisták ténylegesen nem képesek tevékenységüket úgy folytatni, hogy ne veszélyeztetnék saját és családtagjaik, barátaik és munkatársaik életét; mivel az emberi jogok csecsenföldi rendszeres és súlyos megsértéseiről szóló számos beszámoló arra mutat, hogy a csecsenföldi és orosz hatóságok nem képesek a jogállamiság biztosítására;

D.  mivel Ojub Tyityijevet, a Memorial Emberi Jogi Központ csecsenföldi irodájának vezetőjét 2018. január 9-én letartóztatták, és kábítószerek jogellenes megszerzésének és birtoklásának koholt vádjával hivatalosan megvádolták és elítélték; mivel e vádakat Ojub Tyityijev cáfolta és azokat más nem kormányzati szervezetek és emberi jogi jogvédők is kifogásolták mint olyanokat, amelyeket Ojub Tyityijev és szervezete emberi jogok érdekében kifejtett munkájának akadályozása céljából koholtak;

E.  mivel a bíróságok Ojub Tyityijev fogva tartását több alkalommal meghosszabbították mindaddig, míg a csecsenföldi Sali Városi Bíróság általi meghallgatása 2018. július 19-én kezdetét nem vette; mivel az ítélet várhatóan napokon belül, 2019. február közepére megszületik; mivel fennáll a kockázat, hogy Ojub Tyityijevet bűnösnek nyilvánítják egy el nem követett bűncselekmény kapcsán és tíz évig terjedő börtönbüntetést szabhatnak ki rá;

F.  mivel Ojub Tyityijev családja a zaklatás és fenyegetések miatt otthonaik és Csecsenföld elhagyására kényszerült; mivel a Memorial ellen 2018-ban más formában is felléptek, többek között 2018. január 17-én felgyújtották ingusföldi irodájukat, 2018. január 22-én Dagesztánban rátámadtak Tyitiyev ügyvédjének gépkocsijára, valamint 2018. március 28-án a Memorial dagesztáni irodájának vezetőjére; mivel Ojub Tyityijev elődjének, a Memorial csecsenföldi irodavezetőjének, Natalja Jesztyemirovának 2009-ben történt meggyilkolása óta a bűncselekmény elkövetőit még mindig nem állították bíróság elé;

G.  mivel a Memorial az utolsó olyan szervezetek egyike, amelyek továbbra is foglalkoznak a csecsenföldi emberi jogi helyzettel – azaz dokumentálják és nyilvánosságra hozzák az emberi jogok megsértésének eseteit, támogatják az ilyen jogsértések áldozatait és segítik őket az igazságszolgáltatás előtt –, és feltehetőleg bosszúképpen érte támadás azért, mert az emberi jogok megsértéseire vonatkozóan feltárja az igazságot és keresi a jóvátételt; mivel az Európai Parlament a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjat 2009-ben a Memorialnak ítélte oda, Ojub Tyityijevnek pedig 2018-ban odaítélték az emberi jogi és jogállamisági francia-német díjat (december), a Václav Havel-díjat (október) és a Moszkva–Helsinki Emberi Jogi Csoport Díját (május);

H.  mivel csecsenföldi hivatalos személyek nem egy alkalommal megfenyegettek emberijog-védőket vagy kifogásolták tevékenységüket, tartózkodva attól, hogy nyilvánosan elítéljék az ellenük irányuló, erőszakkal történő fenyegetéseket, ekképpen kialakítva és fenntartva az emberijog-védők elleni erőszakos cselekmények elkövetőinek büntetlenséget biztosító légkört; mivel ezért az áldozatok nagyrészt nem fordulnak az igazságszolgáltatáshoz, miután félnek a helyi hatóságok bosszújától;

1.  megismétli felhívását Ojub Tyityijev, a Memorial Emberi Jogi Központ csecsenföldi irodavezetője azonnali szabadon bocsátására, akit 2018. január 9-én kábítószer jogellenes beszerzése és birtoklása vádjával letartóztattak, és akinek ügyében 2019. február közepén várhatóan ítéletet hirdetnek; sürgeti a csecsenföldi hatóságokat, hogy maradéktalanul tartsák tiszteletben Ojub Tyityijev emberi és törvényes jogait, köztük a tisztességes tárgyaláshoz való jogát, az ügyvédhez és orvosi ellátáshoz való hozzáférésre vonatkozó jogát, valamint biztosítsanak számára védelmet a jogi zaklatás és a kriminalizálás ellenében;

2.  határozottan elítéli a csecsen hivatalos személyek által több ízben tett nyilvános nyilatkozatokat, melyekben kifogásolták az emberijog-védők és emberi jogi szervezetek tevékenységét vagy megbélyegeztek egyes személyeket, továbbá azt is, hogy nem ítélték el nyilvánosan és nem vizsgálták ki az említett csoportok és személyek elleni fenyegetéseket és erőszakos fellépéseket;

3.  kifejezi mély aggodalmát független újságírók, emberijog-védők és támogatóik, valamint mellettük álló közönséges polgárok letartóztatása, az ellenük irányuló támadások sokasodása és megfélemlítésük aggasztó – összehangolt kampány részének tűnő – jelensége miatt; véleménye szerint Ojub Tyityijev ügye kiemelkedő példája a koholt bizonyítékokon alapuló számos más üldöztetésnek, melyek a Csecsen Köztársaság és az Oroszországi Föderáció kétarcú igazságügyi rendszerét jellemzik; felidézi, hogy hasonló – kábítószer-birtokláshoz kapcsolódó – vádat hoztak fel a Caucasus Knot újságírója, Zsalaudi Gerijev, valamint Ruszlan Kutajev emberijog-védő ellen is, és felszólít az ő szabadon bocsátásukra is;

4.  sürgeti mind a Csecsen Köztársaság, mind az Oroszországi Föderáció hatóságait, hogy vessenek véget a polgáraik ellen irányuló zaklatásoknak és üldöztetéseknek, valamint számolják fel az emberijog-védők, azok családtagjai, munkatársai, támogatói és szervezetei elleni erőszakos cselekmények elkövetőinek kedvező büntetlenség légkörét;

5.  felhívja az Oroszországi Föderációt, hogy védelmezze valamennyi polgárát, maradéktalanul tiszteletben tartva saját alkotmánya és jogszabályai által biztosított emberi jogaikat, és tartsa be a jogállamiság, valamennyi polgárának alapvető szabadságai és emberi jogai tiszteletben tartására vonatkozó nemzetközi kötelezettségeit, beleértve azokéit is, akik idejüket, erőforrásaikat és munkájukat honfitársaik jogainak védelmére szentelik;

6.  felszólítja az orosz hatóságokat, hogy vonják vissza a „nem kívánatos szervezetekről” szóló 2015. évi, valamint a „külföldi ügynökökről” szóló 2012. évi törvényt és az összes olyan vonatkozó jogszabályt, amelynek alapján rendszeresen zaklatják és támadják az emberijog-védőket és a civil társadalom szervezeteit; aggódik amiatt, hogy egyes orosz nem kormányzati szervezetek kénytelenek voltak beszüntetni működésüket, hogy elkerüljék „külföldi ügynökként” való megbélyegzésüket és hogy ne legyenek kitéve jogi üldöztetésnek;

7.  felszólít a csecsenföldi emberijog-védők zaklatásának és koholt vádak alapján történő letartóztatásának, a munkatársaik és családtagjaik elleni támadások, a támogatóik elleni megfélemlítés azonnali beszüntetésére, melyek révén a jelek szerint szervezeteik legitim és hasznos tevékenységét kívánják akadályozni és végül felszámolni;

8.  ismételten felkéri a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy a jövőben is kísérjék szoros figyelemmel a csecsenföldi emberi jogi helyzetet, beleértve Ojub Tyityijev tárgyalását, emeljenek szót az emberi jogok megsértése említett eseteinek felszámolása érdekében, az orosz hivatalos személyekkel való vonatkozó találkozókon hozzák szóba valamennyi politikai okokból üldözött személy ügyét, és továbbra is nyújtsanak gyors és tényleges támogatást az üldöztetések áldozatainak és azok családtagjainak, beleértve a menedék iránti kérelmeket is;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy a „külföldi ügynökökről” szóló orosz törvény ellenére tartson kapcsolatot az Oroszországi Föderációban tevékenykedő nemzetközi emberi jogi szervezetekkel, valamint az orosz emberi jogi szervezetekkel és civil társadalommal, és a jövőben is támogassa a Memorialt és más hasonló szervezeteket;

10.  felhívja a nemzetközi sportszemélyiségeket és művészeket, hogy ne vegyenek részt csecsenföldi nyilvános rendezvényeken vagy a Csecsen Köztársaság vezetése által szponzorált eseményeken; ismételten támogatásáról biztosítja az európai uniós „Magnyickij-törvényt”, amelynek célja a súlyos emberijog-sértések elkövetőinek szankcionálása, és felhívja a Tanácsot, hogy késedelem nélkül folytassa az ezt a területet érintő munkáját; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az emberi jogok Oroszországi Föderáció csecsen köztársaságbeli megsértői nem kaphatnak uniós vízumot és nem rendelkezhetnek vagyonnal az uniós tagállamokban;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének / az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének, valamint a csecsen hatóságoknak.

(1) HL C 463., 2018.12.21., 31. o.
(2) HL C 274., 2016.7.27., 21. o.

Utolsó frissítés: 2020. január 27.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat