Index 
Elfogadott szövegek
2019. február 14., Csütörtök - Strasbourg 
A csecsenföldi helyzet és Ojub Tyityijev ügye
 Zimbabwe
 A szaúd-arábiai nőjogi jogvédők
 A határokon átnyúló összefüggésben jogi és közigazgatási akadályok felszámolására irányuló mechanizmus ***I
 Az Eurojust és Grúzia közötti együttműködési megállapodás *
 Egészségügyi technológiaértékelés ***I
 Az Európai Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágítási kerete ***I
 Az Unión belüli elektronikus útdíjszedési rendszerek átjárhatósága és az úthasználatidíj-fizetés elmulasztásával kapcsolatos információk határokon átnyúló cseréjének elősegítése ***I
 A valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott áruk kölcsönös elismerése ***I
 Az Unión belüli, határokon átnyúló fizetések egyes díjai és a valutaátszámítási díjak ***I
 Az autóbusszal végzett személyszállítás nemzetközi piacához való hozzáférés közös szabályai ***I
 Az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelvnek, valamint az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló (EU) 2018/1999 rendeletnek az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépése miatt történő módosítása ***I
 A békés tiltakozáshoz való jog és az erőszak arányos mértékű alkalmazása
 Az interszexuális személyek jogai
 Az LMBTI-személyekkel kapcsolatos intézkedések listájának jövője (2019-2024)
 Az INF-szerződés jövője és az EU-ra gyakorolt hatás
 NAIADES II – cselekvési program a belvízi szállítás érdekében
 Az állatoknak az EU-n belüli és azon kívüli szállítás közbeni védelme
 A belső piac versenyképességének erősítése az EU vámuniójának és a vámunió irányításának továbbfejlesztése révén
 A decentralizált ügynökségek parlamenti ellenőrzését biztosító jogi rendelkezések és az együttes nyilatkozat végrehajtása

A csecsenföldi helyzet és Ojub Tyityijev ügye
PDF 141kWORD 47k
Az Európai Parlament 2019. február 14-i állásfoglalása a csecsenföldi helyzetről és Ojub Tyityijev ügyéről (2019/2562(RSP))
P8_TA-PROV(2019)0115RC-B8-0107/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a csecsenföldi helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az Oroszországról, Ojub Tyityijev ügyéről és a Memorial Emberi Jogi Központról szóló 2018. február 8-i(1) és a Memorial (2009-ben Szaharov-díjjal kitüntetett) nem kormányzati szervezet feloszlatásáról szóló, 2014. október 23-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Külügyi Bizottság és az Emberi Jogi Albizottság elnökeinek 2018. január 12-i nyilatkozatára, amelyben követelik Ojub Tyityijev emberi jogi aktivista azonnali szabadlábra helyezését,

–  tekintettel az oroszországi Memorial Emberi Jogi Központtal kapcsolatos emberijog-sértésekről szóló 2018. január 19-i uniós nyilatkozatra, valamint az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének a Memorial Emberi Jogi Központ csecsenföldi köztársaságbeli vezetőjének fogva tartásáról szóló 2018. január 11-i és Ojub Tyityijev és Jurij Dmitrijev orosz emberijog-védők ügyéről szóló, 2018. június 27-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 5. cikkére és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 7. cikkére, amelyek kimondják, hogy senkit nem lehet kínzásnak és kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, és amelyeknek az Oroszországi Föderáció részes fele,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 1998. december 9-én elfogadott, az emberi jogok védelmezőiről szóló ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményére,

–  tekintettel az Oroszországi Föderáció alkotmányára, különösen annak az emberek és polgárok jogairól és szabadságairól szóló 2. fejezetére,

–  tekintettel az Oroszországi Föderációról szóló hetedik időszaki jelentésre, amelyet az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága 3136. és 3137. – 2015. március 16-i és 17-i – ülésén tárgyalt,

–  tekintettel az EBESZ jelentéstevőjének az Oroszországi Föderáció Csecsen Köztársaságában állítólagosan elkövetett emberijog-sértésekről és a büntetlenségről szóló, a moszkvai mechanizmus részeként készített, 2018. december 21-i jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió emberi jogok védelmezőiről szóló iránymutatásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az Oroszországi Föderáció az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, az emberi jogok európai egyezménye, valamint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezmény aláírójaként elkötelezte magát a demokrácia elvei, a jogállamiság, valamint az alapvető szabadságjogok és az emberi jogok tiszteletben tartása mellett;

B.  mivel az Oroszországi Föderáció által vállalt nemzetközi kötelezettségek között szerepel az emberijog-védők védelmére vonatkozó kötelezettség is; mivel a nem kormányzati szervezetekről szóló 2012. évi törvény súlyosan korlátozza azok független és hatékony munkavégzését; mivel e törvény alapján az Oroszországi Föderáció Igazságügyi Minisztériuma a Memorialt „külföldi ügynökké” minősítette;

C.  mivel Csecsenföldön az emberi jogok helyzete drámai mértékben romlott és ennek következtében a független újságírók és emberi jogi aktivisták ténylegesen nem képesek tevékenységüket úgy folytatni, hogy ne veszélyeztetnék saját és családtagjaik, barátaik és munkatársaik életét; mivel az emberi jogok csecsenföldi rendszeres és súlyos megsértéseiről szóló számos beszámoló arra mutat, hogy a csecsenföldi és orosz hatóságok nem képesek a jogállamiság biztosítására;

D.  mivel Ojub Tyityijevet, a Memorial Emberi Jogi Központ csecsenföldi irodájának vezetőjét 2018. január 9-én letartóztatták, és kábítószerek jogellenes megszerzésének és birtoklásának koholt vádjával hivatalosan megvádolták és elítélték; mivel e vádakat Ojub Tyityijev cáfolta és azokat más nem kormányzati szervezetek és emberi jogi jogvédők is kifogásolták mint olyanokat, amelyeket Ojub Tyityijev és szervezete emberi jogok érdekében kifejtett munkájának akadályozása céljából koholtak;

E.  mivel a bíróságok Ojub Tyityijev fogva tartását több alkalommal meghosszabbították mindaddig, míg a csecsenföldi Sali Városi Bíróság általi meghallgatása 2018. július 19-én kezdetét nem vette; mivel az ítélet várhatóan napokon belül, 2019. február közepére megszületik; mivel fennáll a kockázat, hogy Ojub Tyityijevet bűnösnek nyilvánítják egy el nem követett bűncselekmény kapcsán és tíz évig terjedő börtönbüntetést szabhatnak ki rá;

F.  mivel Ojub Tyityijev családja a zaklatás és fenyegetések miatt otthonaik és Csecsenföld elhagyására kényszerült; mivel a Memorial ellen 2018-ban más formában is felléptek, többek között 2018. január 17-én felgyújtották ingusföldi irodájukat, 2018. január 22-én Dagesztánban rátámadtak Tyitiyev ügyvédjének gépkocsijára, valamint 2018. március 28-án a Memorial dagesztáni irodájának vezetőjére; mivel Ojub Tyityijev elődjének, a Memorial csecsenföldi irodavezetőjének, Natalja Jesztyemirovának 2009-ben történt meggyilkolása óta a bűncselekmény elkövetőit még mindig nem állították bíróság elé;

G.  mivel a Memorial az utolsó olyan szervezetek egyike, amelyek továbbra is foglalkoznak a csecsenföldi emberi jogi helyzettel – azaz dokumentálják és nyilvánosságra hozzák az emberi jogok megsértésének eseteit, támogatják az ilyen jogsértések áldozatait és segítik őket az igazságszolgáltatás előtt –, és feltehetőleg bosszúképpen érte támadás azért, mert az emberi jogok megsértéseire vonatkozóan feltárja az igazságot és keresi a jóvátételt; mivel az Európai Parlament a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjat 2009-ben a Memorialnak ítélte oda, Ojub Tyityijevnek pedig 2018-ban odaítélték az emberi jogi és jogállamisági francia-német díjat (december), a Václav Havel-díjat (október) és a Moszkva–Helsinki Emberi Jogi Csoport Díját (május);

H.  mivel csecsenföldi hivatalos személyek nem egy alkalommal megfenyegettek emberijog-védőket vagy kifogásolták tevékenységüket, tartózkodva attól, hogy nyilvánosan elítéljék az ellenük irányuló, erőszakkal történő fenyegetéseket, ekképpen kialakítva és fenntartva az emberijog-védők elleni erőszakos cselekmények elkövetőinek büntetlenséget biztosító légkört; mivel ezért az áldozatok nagyrészt nem fordulnak az igazságszolgáltatáshoz, miután félnek a helyi hatóságok bosszújától;

1.  megismétli felhívását Ojub Tyityijev, a Memorial Emberi Jogi Központ csecsenföldi irodavezetője azonnali szabadon bocsátására, akit 2018. január 9-én kábítószer jogellenes beszerzése és birtoklása vádjával letartóztattak, és akinek ügyében 2019. február közepén várhatóan ítéletet hirdetnek; sürgeti a csecsenföldi hatóságokat, hogy maradéktalanul tartsák tiszteletben Ojub Tyityijev emberi és törvényes jogait, köztük a tisztességes tárgyaláshoz való jogát, az ügyvédhez és orvosi ellátáshoz való hozzáférésre vonatkozó jogát, valamint biztosítsanak számára védelmet a jogi zaklatás és a kriminalizálás ellenében;

2.  határozottan elítéli a csecsen hivatalos személyek által több ízben tett nyilvános nyilatkozatokat, melyekben kifogásolták az emberijog-védők és emberi jogi szervezetek tevékenységét vagy megbélyegeztek egyes személyeket, továbbá azt is, hogy nem ítélték el nyilvánosan és nem vizsgálták ki az említett csoportok és személyek elleni fenyegetéseket és erőszakos fellépéseket;

3.  kifejezi mély aggodalmát független újságírók, emberijog-védők és támogatóik, valamint mellettük álló közönséges polgárok letartóztatása, az ellenük irányuló támadások sokasodása és megfélemlítésük aggasztó – összehangolt kampány részének tűnő – jelensége miatt; véleménye szerint Ojub Tyityijev ügye kiemelkedő példája a koholt bizonyítékokon alapuló számos más üldöztetésnek, melyek a Csecsen Köztársaság és az Oroszországi Föderáció kétarcú igazságügyi rendszerét jellemzik; felidézi, hogy hasonló – kábítószer-birtokláshoz kapcsolódó – vádat hoztak fel a Caucasus Knot újságírója, Zsalaudi Gerijev, valamint Ruszlan Kutajev emberijog-védő ellen is, és felszólít az ő szabadon bocsátásukra is;

4.  sürgeti mind a Csecsen Köztársaság, mind az Oroszországi Föderáció hatóságait, hogy vessenek véget a polgáraik ellen irányuló zaklatásoknak és üldöztetéseknek, valamint számolják fel az emberijog-védők, azok családtagjai, munkatársai, támogatói és szervezetei elleni erőszakos cselekmények elkövetőinek kedvező büntetlenség légkörét;

5.  felhívja az Oroszországi Föderációt, hogy védelmezze valamennyi polgárát, maradéktalanul tiszteletben tartva saját alkotmánya és jogszabályai által biztosított emberi jogaikat, és tartsa be a jogállamiság, valamennyi polgárának alapvető szabadságai és emberi jogai tiszteletben tartására vonatkozó nemzetközi kötelezettségeit, beleértve azokéit is, akik idejüket, erőforrásaikat és munkájukat honfitársaik jogainak védelmére szentelik;

6.  felszólítja az orosz hatóságokat, hogy vonják vissza a „nem kívánatos szervezetekről” szóló 2015. évi, valamint a „külföldi ügynökökről” szóló 2012. évi törvényt és az összes olyan vonatkozó jogszabályt, amelynek alapján rendszeresen zaklatják és támadják az emberijog-védőket és a civil társadalom szervezeteit; aggódik amiatt, hogy egyes orosz nem kormányzati szervezetek kénytelenek voltak beszüntetni működésüket, hogy elkerüljék „külföldi ügynökként” való megbélyegzésüket és hogy ne legyenek kitéve jogi üldöztetésnek;

7.  felszólít a csecsenföldi emberijog-védők zaklatásának és koholt vádak alapján történő letartóztatásának, a munkatársaik és családtagjaik elleni támadások, a támogatóik elleni megfélemlítés azonnali beszüntetésére, melyek révén a jelek szerint szervezeteik legitim és hasznos tevékenységét kívánják akadályozni és végül felszámolni;

8.  ismételten felkéri a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy a jövőben is kísérjék szoros figyelemmel a csecsenföldi emberi jogi helyzetet, beleértve Ojub Tyityijev tárgyalását, emeljenek szót az emberi jogok megsértése említett eseteinek felszámolása érdekében, az orosz hivatalos személyekkel való vonatkozó találkozókon hozzák szóba valamennyi politikai okokból üldözött személy ügyét, és továbbra is nyújtsanak gyors és tényleges támogatást az üldöztetések áldozatainak és azok családtagjainak, beleértve a menedék iránti kérelmeket is;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy a „külföldi ügynökökről” szóló orosz törvény ellenére tartson kapcsolatot az Oroszországi Föderációban tevékenykedő nemzetközi emberi jogi szervezetekkel, valamint az orosz emberi jogi szervezetekkel és civil társadalommal, és a jövőben is támogassa a Memorialt és más hasonló szervezeteket;

10.  felhívja a nemzetközi sportszemélyiségeket és művészeket, hogy ne vegyenek részt csecsenföldi nyilvános rendezvényeken vagy a Csecsen Köztársaság vezetése által szponzorált eseményeken; ismételten támogatásáról biztosítja az európai uniós „Magnyickij-törvényt”, amelynek célja a súlyos emberijog-sértések elkövetőinek szankcionálása, és felhívja a Tanácsot, hogy késedelem nélkül folytassa az ezt a területet érintő munkáját; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az emberi jogok Oroszországi Föderáció csecsen köztársaságbeli megsértői nem kaphatnak uniós vízumot és nem rendelkezhetnek vagyonnal az uniós tagállamokban;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének / az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének, valamint a csecsen hatóságoknak.

(1) HL C 463., 2018.12.21., 31. o.
(2) HL C 274., 2016.7.27., 21. o.


Zimbabwe
PDF 150kWORD 46k
Az Európai Parlament 2019. február 14-i állásfoglalása Zimbabwéről (2019/2563(RSP))
P8_TA-PROV(2019)0116RC-B8-0110/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Zimbabwéről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a 2018. évi zimbabwei összehangolt választásokra küldött uniós választási megfigyelő misszió végleges jelentésére, valamint a misszió vezetője által Mnangagwa elnöknek küldött, a végleges jelentés fő megállapításairól szóló, október 10-i levélre,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének a zimbabwei helyzetről szóló, 2019. január 17-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának szóvivője által 2018. július 21-én és 2019. január 18-án tett, Zimbabwéről szóló nyilatkozatokra,

–  tekintettel az EU és az Afrikai Unió külügyminisztereinek 2019. január 21–22-i ülését követően kiadott közös közleményre,

–  tekintettel a zimbabwei emberi jogi bizottság által a 2019. január 14-től 16-ig tartó sztrájkot és a későbbi zavargásokat követően kiadott monitoring jelentésre,

–  tekintettel az augusztus 1-jei választásokat követő erőszakkal foglalkozó zimbabwei vizsgálóbizottság jelentésére,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének a zimbabwei választásokról szóló, 2018. augusztus 2-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a zimbabwei összehangolt választások nemzetközi választási megfigyelő missziói által 2018. augusztus 2-án tett, közös nyilatkozatra, amelyben elítélték, hogy a rendőrség és a hadsereg túlzott erőszak alkalmazásával elfojtotta a tiltakozásokat,

–  tekintettel az Unió küldöttsége, a tagállamok hararei misszióvezetői, illetve Ausztrália, Kanada és az Egyesült Államok misszióvezetői által 2018. augusztus 9-én tett, a zimbabwei ellenzék elleni fellépésről szóló, közös helyi nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsának 2018. január 22-i, a Zimbabwéban zajló politikai átmenet fényében megfogalmazott következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács 2017. február 17-i (KKBP) 2017/288 határozatára a Zimbabwéval szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2011/101/KKBP határozat módosításáról(1),

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981 júniusában elfogadott afrikai chartájára, amelyet Zimbabwe is ratifikált,

–  tekintettel Zimbabwe alkotmányára,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Zimbabwe népe sok éve a Mugabe elnök által vezetett tekintélyuralmi rezsim alatt szenved, amely korrupció, törvénytelen erőszak, szabálytalanságokkal teli választások és brutális biztonsági apparátus segítségével tartja fenn hatalmát;

B.  mivel Zimbabwe 2018. július 30-án tartotta az első elnöki és parlamenti választásait Robert Mugabe 2017. novemberi lemondását követően; mivel a választások lehetőséget biztosítottak az ország számára, hogy szakítson azzal a régóta jellemző gyakorlattal, hogy a választásokat a politikai és emberi jogokkal való visszaélések és államilag támogatott erőszak kísérik;

C.  mivel 2018. augusztus 3-án a zimbabwei választási bizottság bejelentette, hogy az elnökválasztást Emmerson Mnangagwa nyerte a szavazatok 50,8%-ával, a 44,3%-ot szerző Nelson Chamisa ellenzéki jelölt előtt; mivel az ellenzék azonnal vitatta az eredményeket, és kijelentette, hogy a választásokat manipulálták; mivel az alkotmánybíróság bizonyítékok hiánya miatt elutasította ezeket az állításokat, és Mnangagwa elnök augusztus 26-án hivatalosan is megkezdte újabb mandátumát;

D.  mivel az EU választási megfigyelő missziójának végleges jelentése szerint a zimbabwei választási bizottság által közölt adatok számos anomáliát és pontatlanságot tartalmaztak, és a felmerült kérdések száma kétségessé teszi a közölt adatok pontosságát és megbízhatóságát;

E.  mivel a választások utáni napon az eredmények bejelentésének késedelme erőszakos cselekményekhez vezetett, amelyek következtében hatan életüket vesztették és sokan megsérültek az ellenzék által szervezett tüntetéseken; mivel a nemzetközi megfigyelők, köztük az EU is elítélte az erőszakos cselekményeket és azt, hogy a hadsereg és a belső biztonsági erők túlzott erőszakot alkalmaztak;

F.  mivel a zimbabwei emberi jogi bizottság 2018. augusztus 10-én nyilatkozatot tett közzé „A 2018. évi összehangolt választásokról és a választásokat követően kialakult helyzetről”, amelyben megerősítette, hogy katonai egységek támadtak a tiltakozókra, súlyos aggodalmának adott hangot a rendőrség brutalitása és erőszakos fellépése miatt, valamint kijelentette, hogy megsértették a tüntetők alapvető jogai; mivel a Bizottság felszólította a kormányt a nemzeti párbeszéd megkezdésére;

G.  mivel a 2018. augusztus 26-i hararei eskütétele alkalmával Emmerson Mnangagwa elnök fényesebb, közös jövőt ígért valamennyi zimbabweinek, pártállástól függetlenül, egy olyan kormány működése révén, amely szilárdan elkötelezi magát az alkotmányosság, a jogállamiság, a hatalmi ágak szétválasztása, az igazságszolgáltatás függetlensége, valamint a hazai és a globális tőkét vonzó szakpolitikák mellett;

H.  mivel Mnangagwa elnök 2018 szeptemberében vizsgálóbizottságot állított fel, amely 2018 decemberében arra a következtetésre jutott, hogy a jelentős anyagi károkat és személyi sérüléseket okozó tüntetéseket a biztonsági erők és a Mozgalom a Demokratikus Változásért Szövetség szervezte és bátorította, valamint hogy a katonaság bevetése indokolt volt és megfelelt az alkotmánynak; mivel az ellenzék elutasította a jelentést; mivel a bizottság szorgalmazta a biztonsági erők vizsgálatát és a bűncselekmények elkövetőinek büntetőeljárás alá vonását, továbbá javasolt az áldozatok kártalanítását;

I.  mivel a választások óta drámai mértékben növekedtek a politikai feszültségek, és a jelentések továbbra is erőszakról számolnak be, ami komolyan veszélyezteti az országban megindult demokratikus folyamatokat;

J.  mivel a gazdaság összeomlása, a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya és az alapvető árucikkek árának emelkedése felbőszítette az embereket; mivel 2019. január 14. és 18. között, a zimbabwei szakszervezetek kongresszusa által az üzemanyagárak 150%-os emelkedését követően meghirdetett országos sztrájk idején felerősödtek a zimbabwei tiltakozások és tüntetések; mivel a növekvő szegénység, a gazdaság rossz állapota és a romló életszínvonal is a tüntetések okai között volt;

K.  mivel a tiltakozó mozgalommal szembesülő kormány 2019. január 14-én elítélte „az alkotmányos rend aláásására irányuló szándékos tervet”, és kijelentette, hogy „megfelelő választ fog adni azoknak, akik összeesküvést szőnek a béke szabotálása céljából”;

L.  mivel a rohamrendőrség túlzott erőszak alkalmazásával lépett fel és megsértette az emberi jogokat, többek között éles lőszer használatával, önkényes letartóztatásokkal, emberrablásokkal, az erőszakos fellépés áldozatait kezelő orvosi létesítmények megtámadásával, a letartóztatottak elleni gyorsított és tömeges bírósági eljárásokkal, a letartóztatottak kínzásával, nemi erőszak elkövetésével, valamint magán- és a köztulajdon megsemmisítésével;

M.  mivel a kormány által kinevezett emberi jogi bizottság nyilvánosságra hozott egy jelentést, amely feltárja, hogy a katonaság és a rendőrség módszeresen kínzást alkalmazott,

N.  mivel legalább 17 ember vesztette életét és több százan megsebesültek; mivel mintegy ezer embert tartóztattak le, köztük 9 és 16 év közötti gyermekeket is, és a letartóztatott személyek mintegy kétharmadától megtagadták az óvadék ellenében történő szabadlábra helyezést; mivel sokakat mindmáig illegálisan tartanak fogva, és a fogva tartás során állítólag vernek és bántalmaznak;

O.  mivel a bizonyítékok azt mutatják, hogy a hadsereg jelentős mértékben felelős a gyilkosságokért, a nemi erőszakért és a fegyveres rablásokért; mivel több száz aktivista és ellenzéki tisztviselő továbbra is bujkálni kényszerül;

P.  mivel a kormány tiltakozásokra adott válaszát széles körben elítélték, „aránytalannak” és „túlzottnak” ítélték az emberi jogi megfigyelők, valamint a helyi és a nemzetközi szereplők, köztük az EU is;

Q.  mivel a rezsim eszközként használja a távközlési szolgáltatások felfüggesztését a közösségi hálózatokon szervezett tüntetések koordinációjának akadályozása céljából; mivel a mobil és a vezetékes kommunikációt, valamint az internetet és a közösségi médiacsatornákat többször is blokkolták annak érdekében, hogy megakadályozzák az információhoz való hozzáférést és a kommunikációt, továbbá elfedjék azokat a súlyos emberi jogi jogsértéseket, amelyeket az állam tervezett elkövetni; mivel a zimbabwei legfelsőbb bíróság kijelentette, hogy jogellenes volt a kommunikáció felfüggesztéséről szóló törvénynek az online kommunikáció felfüggesztése céljából történő alkalmazása;

R.  mivel a hatóságok nagyszabású akció keretében keretében házról házra kutatták fel a tiltakozókat, otthonukból hurcolva el a békés tüntetőket, emberijog-védőket, politikai aktivistákat, prominens civil társadalmi vezetők és hozzátartozóikat;

S.  mivel a szomszédos országok, például Dél-Afrika a politikai elnyomás és a gazdasági nehézségek elől menekülő zimbabweieket befogadó központokká váltak;

T.  mivel a rendőrség folyamatosan visszaél a hatályos jogszabályokkal, például a közrendről és a biztonságról szóló jogszabállyal (POSA), hogy ezekkel indokolja az ellenzéki képviselők és az emberi jogi aktivisták elleni fellépését, és betiltsa a törvényes és békés tüntetéseket;

U.  mivel Zimbabwe emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos eredményei a legrosszabbak közé tartoznak a világon; mivel a zimbabwei népet és emberijog-védőket továbbra is támadások, gyűlöletbeszédek, lejárató kampányok, megfélemlítések és zaklatások sújtják, és rendszeresek a kínzásokról szóló beszámolók is;

V.  mivel az elnök nemzeti párbeszédre szólított fel – amelyet február 6-án meg is kezdtek –, és felkérte az összes politikai pártot, hogy vegyen részt a párbeszédben, azonban a fő ellenzéki párt, az MDC (Mozgalom a Demokratikus Átalakulásért) elutasította a részvételt;

W.  mivel Zimbabwe aláírta a Cotonoui Megállapodást, amelynek 96. cikke az AKCS–EU-együttműködés alapvető elemeként határozza meg az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását;

1.  hangsúlyozza azon egyhangú óhaját, hogy Zimbabwe békés, demokratikus és virágzó nemzetté váljon, amelyben valamennyi polgárral jól és a törvény előtt egyformán bánnak, és ahol az állami szervek a polgárok érdekében, s nem pedig ellenük járnak el;

2.  határozottan elítéli a közelmúltbeli zimbabwei tiltakozások során elkövetett erőszakos cselekményeket; határozottan úgy véli, hogy a békés tüntetés a demokratikus folyamat részét képezi, és hogy minden körülmények között el kell kerülni a túlzott erőszak alkalmazását;

3.  sürgeti Mnagagwa elnököt, hogy maradjon hű az elnöki beiktatásakor tett ígéreteihez, mihamarabb legyen úrrá a helyzeten, és terelje újra az országot a megbékélés, valamint a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartásának útjára;

4.  sürgeti a zimbabwei hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget a biztonsági erők által elkövetett visszaéléseknek, illetve az egyéni felelősség megállapítása és az elszámoltathatóság biztosítása érdekében mihamarabb és pártatlanul vizsgálják ki a rendőrség és az állami tisztviselők általi túlzott erőszak alkalmazására vonatkozó valamennyi állítást; emlékeztet arra, hogy az ország alkotmányában szerepel egy, a rendőrségi és katonai visszaélésekkel kapcsolatos panaszokat kivizsgáló független szerv felállítása, amelyet ugyanakkor a kormány még nem hozott létre;

5.  sürgeti a zimbabwei kormányt, hogy sürgősen rendelje vissza az egész országból a lakosokat terrorizáló összes katonai személyzetet és ifjúsági milíciát, amely a zimbabwei alkotmány egyértelmű megsértését jelenti;

6.  úgy véli, hogy a gyülekezés, az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadsága minden demokrácia alapvető alkotóeleme; hangsúlyozza, hogy a békés úton történő véleménynyilvánítás valamennyi zimbabwei polgár alkotmányos joga, és emlékezteti a hatóságokat azon kötelezettségükre, hogy megvédjék minden polgár jogát arra, hogy tiltakozzanak a romló társadalmi és gazdasági körülmények ellen; felhívja a kormányt, hogy vessen véget a ZCTU vezetőivel és tagjaival szembeni célzott támadásoknak;

7.  hangsúlyozza az ellenzék alapvető szerepét egy demokratikus társadalomban;

8.  sürgeti a zimbabwei hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon az összes politikai foglyot;

9.  felszólítja Zimbabwe kormányát, hogy haladéktalanul vessen véget a civil társadalmi szereplők zaklatásának és kriminalizálásának, valamint ismerje el az emberi jogi jogvédők legitim szerepét;

10.  kéri a zimbabwei kormányt, hogy tegyen eleget az emberijog-védőkről szóló ENSZ-nyilatkozat és a Zimbabwei által ratifikált nemzetközi emberi jogi eszközök rendelkezéseinek;

11.  komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a gyorsított eljárásokkal és a tömeges perekkel megsértették a jogszerű eljárást; nyomatékosítja, hogy az igazságszolgáltatásnak érvényre kell juttatnia a jogállamiságot, és biztosítania kell, hogy minden körülmények között tiszteletben tartsák a függetlenségét és a tisztességes eljáráshoz való jogot; elítéli a vádemelés nélküli összes letartóztatást;

12.  felszólítja a zimbabwei hatóságokat, hogy folytassanak gyors, alapos, pártatlan és független vizsgálatot az állítólagos emberi jogi jogsértésekre és visszaélésekre – többek között a biztonsági erők által elkövetett nemi és szexuális erőszakra – vonatkozóan, és állítsák a felelősöket bíróság elé; kéri, hogy a megtorlástól való félelem nélkül biztosítsák az orvosi szolgáltatásokhoz való hozzáférést az ilyen szexuális erőszak áldozatai számára;

13.  elítéli az internet leállítását, amely lehetővé tette a hatóságok számára, hogy eltitkolják a hadsereg és a belső biztonsági erők által elkövetett emberi jogi visszaéléseket, és akadályozzák az erőszakos fellépések alatt és közvetlenül a választások után elkövetett visszaélések független bejelentését és dokumentálását; hangsúlyozza, hogy az információhoz való hozzáférés olyan jog, amelyet a hatóságoknak alkotmányos és nemzetközi kötelezettségeiknek megfelelően tiszteletben kell tartaniuk;

14.  elítéli a POSA visszaélésszerű alkalmazását és korlátozó jellegét, és sürgeti a zimbabwei hatóságokat, hogy hangolják össze a jogszabályokat az emberi jogok védelmére és előmozdítására vonatkozó nemzetközi normákkal;

15.  különösen aggasztónak tartja a zimbabwei gazdasági és társadalmi helyzetet; emlékeztet arra, hogy az ország fő problémái a szegénység, a munkanélküliség, a krónikus alultápláltság és az éhezés; úgy véli, hogy ezeket a problémákat csak a foglalkoztatással, az oktatással, az egészségüggyel és a mezőgazdasággal kapcsolatos ambiciózus politikák végrehajtásán keresztül lehet megoldani;

16.  felhívja az összes politikai szereplőt, hogy tanúsítson felelős, visszafogott magatartást, különösen pedig tartózkodjon az erőszakra való felbujtástól;

17.  emlékezteti Zimbabwe kormányát arra, hogy az Európai Unió és tagállamai által a Cotonoui Megállapodás keretében nyújtott támogatás, valamint a kereskedelmi, fejlesztési és gazdasági segítségnyújtás feltétele, hogy az ország tiszteletben tartsa a jogállamiságot és azokat a nemzetközi egyezményeket és szerződéseket, amelyeknek részes fele;

18.  emlékeztet arra, hogy a hosszú távú támogatás a puszta ígéretek helyett az átfogó reformokon alapul; kéri, hogy értékvezérelt legyen a Zimbabwével kapcsolatos európai szerepvállalás, és tegyék egyértelművé a zimbabwei hatóságok számára az európai álláspontot;

19.  sürgeti a kormányt, hogy haladéktalanul hajtsa végre a választások utáni erőszakra vonatkozóan a vizsgálóbizottság által tett ajánlásokat, különösen a politikai tolerancia és az elszámoltatható vezetés előmozdítása tekintetében, valamint egy hiteles, inkluzív, átlátható és elszámoltatható módon folytatott nemzeti párbeszéd kialakítása érdekében;

20.  tudomásul veszi a kormány azon szándékát, hogy teljesítse a reformokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásokat; hangsúlyozza azonban, hogy e reformoknak politikai és gazdasági reformoknak egyaránt kell lenniük; arra ösztönzi a kormányt, az ellenzéket, a civil társadalom képviselőit és a vallási vezetőket, hogy egyenlő feltételek mellett vegyenek részt az emberi jogok tiszteletben tartását és védelmét célzó nemzeti párbeszédben;

21.  felhívja a kormányt, hogy teljes mértékben hajtsa végre az uniós választási megfigyelő misszió ajánlásait, különösen a jogállamiság és az inkluzív politikai környezet tekintetében; hangsúlyozza a választási megfigyelő misszió által megnevezett és a főmegfigyelő Mnagagwa-elnöknek címzett 2018. október 10-i levelében szereplő tíz, többek között az alábbiakra irányuló kiemelt ajánlást: egyenlő versenyfeltételek teremtése valamennyi politikai párt számára, egy világosabb és koherens jogi keret biztosítása érdekében; a zimbabwei választási bizottság megerősítése oly módon, hogy az valóban független és átlátható legyen, visszaállítva ezáltal a választási folyamatba vetett bizalmat; annak biztosítása, hogy a zimbabwei választási bizottság függetlenségének megerősítése mentesíti a bizottságot a szabályai elfogadása során a kormányzati felügyelet alól; valamint egy inkluzívabb választási folyamat kialakítása;

22.  felhívja az uniós küldöttséget és az uniós tagállamok zimbabwei nagykövetségeit, hogy továbbra is kövessék szorosan nyomon az országban zajló fejleményeket, és használjanak fel minden megfelelő eszközt az emberi jogi jogvédők, a civil társadalmi szervezetek és a szakszervezetek támogatására, a Cotonoui Megállapodás lényeges elemeinek előmozdítására és a demokráciapárti mozgalmak támogatására;

23.  felhívja az EU-t, hogy fokozza a Cotonoui Megállapodás 8. cikke alapján Zimbabwével folytatott politikai párbeszédet;

24.  felszólítja az Európai Tanácsot, hogy a közelmúltbeli erőszak elkövetőinek elszámoltathatósága fényében vizsgálja felül a Zimbabwéban élő személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedéseit, beleértve a jelenleg felfüggesztett intézkedéseket is;

25.  sürgeti a nemzetközi közösséget, nevezetesen a Dél-afrikai Fejlesztési Közösséget (SADC) és az Afrikai Uniót (AU), hogy nyújtsanak aktívabb támogatást Zimbabwének annak érdekében, hogy fenntartható demokratikus megoldást találjon a jelenlegi válságra;

26.  sürgeti a szomszédos országokat, hogy tartsák be a nemzetközi jog rendelkezéseit, és különösen rövid távú menedék biztosításával védjék meg azokat, akik elmenekültek Zimbabwéból;

27.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EKSZ-nek, Zimbabwe kormányának és parlamentjének, a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség kormányainak és az Afrikai Uniónak a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Nemzetközösség főtitkárának.

(1) HL L 42., 2017.2.18., 11. o.


A szaúd-arábiai nőjogi jogvédők
PDF 155kWORD 53k
Az Európai Parlament 2019. február 14-i állásfoglalása a szaúd-arábiai nőjogi jogvédőkről (2019/2564(RSP))
P8_TA-PROV(2019)0117RC-B8-0111/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Szaúd-Arábiáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Szaúd-Arábiáról, az Unióval való kapcsolatairól, illetve a Közel-Keleten és Észak-Afrikában játszott szerepéről szóló 2014. március 11-i(1), a szaúd-arábiai Ráif Badavi ügyéről szóló 2016. február 12-i(2), az Ali Mohammed al-Nimr ügyéről szóló 2015. október 8-i(3), a szaúd-arábiai nőjogi jogvédők helyzetéről szóló 2018. május 31-i(4), valamint Dzsamál Hasogdzsi szaúd-arábiai újságírónak Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán történt meggyilkolásáról szóló 2018. október 25-i(5) állásfoglalására,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának szóvivője által tett 2018. május 29-i nyilatkozatra a legutóbbi szaúd-arábiai letartóztatásokról, valamint 2018. július 31-i nyilatkozatára az emberijog-védők és aktivisták, többek között nőjogi jogvédők, önkényes fogva tartásáról Szaúd-Arábiában;

–  tekintettel az ENSZ számos különleges előadójának 2018. október 12-i nyilatkozatára, amelyben az összes nőjogi jogvédő azonnali szabadon engedésére szólítanak fel,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának 2017. decemberi jelentésére,

–  tekintettel arra, hogy Szaúd-Arábia tagja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának (CSW), valamint hogy 2019 januárjától tagja lesz a CSW végrehajtó tanácsának,

–  tekintettel Hrisztosz Sztilianidesz biztos által az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, a Bizottság alelnökének (főképviselő/alelnök) nevében a 2017. július 4-i európai parlamenti vita során tett felszólalásra Szaúd-Arábia megválasztásáról a CSW tagjának;

–  tekintettel az EU–Arab Államok Ligája miniszteri találkozón a főképviselő/alelnökök által tartott nyitóbeszédre, amelyben kijelentette: „úgy vélem, hogy az Európa és az arab világ közötti együttműködés még sosem volt ilyen fontos, és sosem volt rá ennyire szükség”,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésével foglalkozó ENSZ-bizottságnak a Szaúd-Arábiáról szóló együttes harmadik és negyedik időszaki, 2018. március 9-i jelentésére,

–  tekintettel a fogva tartás felülvizsgálatát végző testületnek a fogva tartott szaúd-arábiai női aktivistákra vonatkozó jelentésére,

–  tekintettel a szaúdi súra tanács által 2018. május 28-án jóváhagyott bántalmazással szembeni törvényre,

–  tekintettel Szaúd-Arábia 2018. novemberi egyetemes időszakos felülvizsgálatára,

–  tekintettel arra, hogy a Riporterek Határok Nélkül szervezet által közzétett, a sajtószabadsággal kapcsolatos rangsorban Szaúd-Arábia 2018-ban 180 ország között a 169. helyen áll,

–  tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR),

–  tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel arra, hogy 2015-ben Ráif Badavi szaúdi bloggernek ítélték oda a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjat,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a szaúdi hatóságok által a nőjogi aktivizmusuk miatt letartóztatott aktivistákat továbbra is vádemelés nélkül tartják fogva; mivel az aktivisták között van Ludzsain al-Hathlul, Aziza al-Jusszef, Eman al-Nafjan, Nouf Abdulaziz, Maja al-Zahrani, Szamar Badavi, Nasszima al-Szada, Shadan al-Anezi, Abir Namankani, Amal al-Harbi és Hatoon al-Fassi is, akik mindannyian nőjogi aktivisták vagy a mozgalom férfi támogatói, többek között Mohamed al-Rabea; mivel ezek az aktivisták a gépjárművezetéssel kapcsolatosan a nőkre vonatkozó tilalom ellen kampányoltak és a férfi gyámok rendszerének eltörlését támogatták; mivel a gépjárművezetéssel kapcsolatosan a nőkre vonatkozó tilalom 2018. június 24-ére tervezett feloldása előtt tartóztatták le őket; mivel közülük néhányukat a jelentések szerint szakosított büntetőbíróság elé fogják állítani, amelyet eredetileg a terrorista bűncselekmények miatt fogva tartottakkal szembeni vádemelésre hoztak létre;

B.  mivel a Qatif régióból származó emberijog-védőt, Israa al-Ghomghamot továbbra is önkényesen tartják fogva; mivel a rá kirótt halálbüntetést a közelmúltban ejtették, de a vele szembeni konkrétumokat nélkülöző vádakat még mindig nem ejtették; mivel aggályok merülnek fel al-Ghomgham testi és szellemi jóllétével kapcsolatban;

C.  mivel a jelentések szerint a szaúd-arábiai vallatók a 2018. májusban fogva tartott női aktivisták közül legalább hármat megkínoztak, bántalmaztak és szexuálisan zaklattak; mivel a női aktivisták családtagjaira, például Ludzsain al-Hathlul szüleire is utazási tilalom vonatkozik;

D.  mivel Szaúd-Arábia médiaminisztériuma alapot nélkülöző bejelentésként elutasította a királyságban fogva tartottak kínzására vonatkozó állításokat;

E.  mivel Ludzsain al-Hathlul aktivistát 2018. március óta tartják fogva, miután részt vett a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésével foglalkozó ENSZ-bizottság Szaúd-Arábia vizsgálatáról szóló ülésén; mivel 2018. május és szeptember között magánzárkában helyezték el, amikor szülei elmondása szerint kínzásnak vetették alá;

F.  mivel a szaúd-arábiai emberi jogi bizottság küldöttsége a kínzásról szóló jelentések közzétételét követően látogatást tett Ludzsain al-Hathlulnál; mivel nem tudták garantálni védelmét; mivel ezt követően egy ügyész látogatta meg, hogy rögzítse vallomását;

G.  mivel Ludzsain al-Hathlult jelölték a 2019. évi Nobel-békedíjra;

H.  mivel Szaúd-Arábiában még mindig kivételesen szigorú korlátozások vonatkoznak a nőkre, annak ellenére, hogy a foglalkoztatás terén kormányzati reformok születtek a közelmúltban a nők jogainak érvényesítésére; mivel a szaúdi politikai és társadalmi rendszer továbbra is megkülönböztető, ténylegesen másodrendű polgárokként kezeli a nőket, nem enged teret a vallás és meggyőződés szabadságának, komoly hátrányos megkülönböztetésben részesíti az ország jelentős külföldi munkaerejét, és súlyosan elnyom minden tiltakozó hangot;

I.  mivel Szaúd-Arábiának számos megkülönböztető jogszabálya van, különösen a személyes állapothoz, a női migráns munkavállalókhoz, a családi állapot törvényéhez, a munka törvénykönyvéhez, a nemzetiségi törvényhez és a férfi gyámok rendszeréhez kapcsolódó rendelkezések, amely utóbbi értelmében a CEDAW szerint őket megillető legtöbb jogot a nők csak egy férfi gyám jóváhagyásával gyakorolhatják;

J.  mivel a férfi gyámsági rendszer értelmében a szaúdi nőket megfosztják az életük felett gyakorolt legalapvetőbb ellenőrzéstől is; mivel a házassággal és válással kapcsolatban továbbra is megkülönböztető jogszabályok vannak érvényben, és a törvény értelmében a nőknek meg kell szerezniük a férfi gyám engedélyét, hogy felsőoktatási intézménybe iratkozhassanak, dolgozhassanak, utazhassanak vagy házasságot köthessenek; mivel a külföldi házastársakkal rendelkező szaúdi nők után – az ugyanilyen helyzetben lévő férfiakkal ellentétben – gyermekeik vagy házastársaik nem kaphatják meg a szaúdi állampolgárságot;

K.  mivel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésével foglalkozó ENSZ-bizottság szerint Szaúd-Arábiának a CEDAW-egyezménnyel kapcsolatos általános kifogása nem egyeztethető össze az egyezmény tárgyával és céljával, és annak 28. cikke értelmében megengedhetetlen;

L.  mivel Mohamed bin Szalmán trónörökös 2017. júniusban történt hatalomra kerülése óta számos szókimondó emberijog-védőt, aktivistát és bírálót vettek önkényesen őrizetbe, vagy igazságtalanul, hosszú ideig tartó börtönbüntetésre ítéltek csak azért, mert a szabad véleménynyilvánításhoz való jogukat gyakorolták;

M.  mivel a nők szerepvállalásának megerősítésén alapuló, az ország gazdasági és szociális átalakítását felvázoló „Vízió 2030” című reformterv valódi esély lehetett volna a szaúdi nők számára a törvény előtti egyenjogúságuk biztosítására, ami alapvető fontosságú a CEDAW szerinti jogaik teljes mértékű érvényesítéséhez; mivel azonban a nőjogi aktivisták közelmúltbeli letartóztatási hulláma és állítólagos kínzása akadályozza ezt a célt, és elterelheti a figyelmet a reformtervtől; mivel a Vízió 2030-ról szóló rendelet nem tartalmaz megfelelő jogi keretet;

N.  mivel a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint az online és a hagyományos sajtó és média szabadsága a demokratizálódási folyamat és a reform lényeges előfeltétele, valamint biztosítja a hatalom alapvető ellenőrzését;

O.  mivel a kivégzések száma Szaúd-Arábiában az egyik legmagasabb a világon; mivel 2014 és 2017 között az évente végrehajtott kivégzések átlagos száma legalább 126 volt; mivel a hatóságok halálbüntetést szabnak ki erőszakmentes bűncselekményekre is, például a kábítószer-csempészetre, a hazaárulásra és a házasságtörésre; mivel az olyan bűncselekményekre, mint a hitmegtagadás, amelyek az emberi jogok nemzetközi joga értelmében nem büntethetők, szintén halálbüntetést alkalmaznak;

P.  mivel Szaúd-Arábiának 2018-ban 0,853 volt az ENSZ humán fejlettségi mutatójának értéke, 39. helyen a 188 ország és terület közül; mivel Szaúd-Arábiában az ENSZ nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutatójának értéke 0,234, 39. helyen a 189 országból 2017-ben; mivel az országban az ENSZ nemi szempontú fejlettségi mutatójának (GDI) értéke 0,877 (világviszonylatban a 39. hely);

1.  határozottan elítéli a vezetői tilalom feloldásáért kampányoló női emberijog-védők, valamint minden békés emberijog-védő, újságíró, ügyvéd és aktivista fogva tartását, és azon hiteles jelentésekkel kapcsolatos megdöbbenésének ad hangot, melyek szerint számos aktivistával, többek között Ludzsain al-Hathlullal szemben módszeres kínzást alkalmaznak;

2.  felszólítja a szaúdi hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon a nőjogi jogvédőket és az összes emberijog-védőt, ügyvédet, újságírót és más, meggyőződése miatt fogva tartott személyt, akiket csupán a szabad véleménynyilvánításhoz és békésen végzett emberi jogi munkájuk gyakorlása miatt vettek őrizetbe és ítéltek el, valamint hogy tegyék lehetővé a független nemzetközi megfigyelők számára, hogy a női emberijog-védőkkel találkozhassanak;

3.  sürgeti a szaúdi hatóságokat, hogy könnyítsék meg a független orvosok fogvatartottakhoz való bejutását; hangsúlyozza, hogy minden fogvatartottra, köztük az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó bánásmódnak tiszteletben kell tartania a bármely formában fogva tartott vagy börtönbüntetésüket töltő személyek védelméről szóló ENSZ-elveket, melyeket az ENSZ Közgyűlése 1988. december 9-én fogadott el a 43/173. számú határozattal;

4.  ragaszkodik ahhoz, hogy a független ellenőrök között legyenek megfigyelők az EU szaúd-arábiai küldöttségétől vagy az uniós intézményektől, valamint az ENSZ emberi jogi megbízottai, például a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódok vagy büntetések elleni küzdelemmel foglalkozó különleges előadó vagy nemzetközi nem kormányzati szervezetek;

5.  ragaszkodik ahhoz, hogy a szaúdi hatóságok vessenek véget a zaklatás minden formájának, többek között az igazságszolgáltatás szintjén Ludzsain al-Hathlul, Aziza al-Jusszef, Eman al-Nafjan, Nouf Abdulaziz, Maja al-Zarani, Szamar Badavi, Nasszima al-Szada, Shadan al-Anezi, Abir Namankani, Amal al-Harbi, Hatoon al-Fasszi, Israa Al-Ghomgham, Mohammed al-Rabea és az országban tevékenykedő összes emberijog-védő ellen, hogy indokolatlan akadályoztatás vagy a személyük és családjaik elleni megtorlástól való félelem nélkül végezhessék munkájukat;

6.  elítéli a Szaúd-Arábiában zajló, az emberijog-védők, köztük a nőjogi jogvédők elnyomását és kínzását, ami aláássa az ország reformfolyamatának hitelességét; elítéli a nők és a lányok elleni folyamatos, rendszerszintű hátrányos megkülönböztetést Szaúd-Arábiában;

7.  sürgeti Szaúd-Arábiát, hogy nyilvánosan garantálja valamennyi fogva tartott aktivista biztonságát, tegye lehetővé a fogva tartott nők ügyvédhez és családtagokhoz való hozzáférését, igazolja jóllétüket, és bocsássa szabadon azokat, akiket kizárólag a reform békés indítványozása érdekében börtönöztek be;

8.  tiszteletét és támogatását fejezi ki az egyenlő és tisztességes bánásmódért küzdő szaúdi nőjogi jogvédők, valamint azok iránt, akik a nehézségek ellenére megvédték az emberi jogokat;

9.  mélységesen aggasztja a nemi alapú erőszak elterjedése Szaúd-Arábiában, ami nagyrészt bejelentés és dokumentálás nélkül marad, és amit olyan maradi kifogásokkal indokolnak, mint hogy a nőket a férfiak gyámsága alatt kell fegyelmezni; sürgeti a szaúdi hatóságokat, hogy fogadjanak el átfogó jogszabályokat a nőkkel szembeni nemi alapú erőszak minden formájának, különösen a női nemi szervek csonkítása, a nemi erőszak, köztük a párkapcsolaton belüli nemi erőszak, a szexuális támadás és a szexuális zaklatás konkrét megfogalmazására és büntetésére, valamint hogy töröljék el a nők igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését gátló minden akadályt; mélységes aggodalmának ad hangot a gyermekházasság elterjedt gyakorlatáról szóló jelentések miatt;

10.  helyteleníti a férfi gyámság rendszerének meglétét, amelynek értelmében még mindig számos területen, köztük a nemzetközi utazás, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a lakóhely megválasztása, a házasságkötés, az igazságszolgáltatási rendszer elleni panasz benyújtása, a bántalmazott nők számára fenntartott állami menedékhely és a fogdák elhagyása terén elvárt a férfi gyám jóváhagyása; kiemeli, hogy ez a rendszer az országot kormányzó, mélyen gyökerező patriarchális rendszer leképezése; sürgeti a szaúdi kormányt, hogy haladéktalanul törölje el a férfi gyámsági rendszert, és helyezze hatályon kívül azokat a törvényeket, amelyek megkülönböztetést alkalmaznak a nőkkel és a lányokkal szemben;

11.  tudomásul veszi, hogy a közelmúltban elfogadták azt a törvényt, amelynek értelmében a szaúdi nőket szöveges üzenet útján tájékoztathatják válásukról, megvédendő őket attól, hogy tudtuk nélkül zárják le a házasságot; hangsúlyozza, hogy ez a törvény nem foglalkozik azzal a ténnyel, hogy a szaúdi nők csak rendkívül korlátozott esetekben válhatnak el, például a férjük beleegyezése esetén vagy ha a férjük bántalmazta őket;

12.  aggodalmát fejezi ki azon kormányzati webszolgáltatások miatt, amelyekkel a férfi gyámok nyomon tudják követni a nőket, meg tudják határozni, hogy mikor és hogyan léphetik át a szaúdi határokat, és utazásaikról majdnem valós idejű frissítéseket kapnak szöveges üzenetben;

13.  üdvözli, hogy a Vízió 2030 terv részeként a királyság területén feloldották a gépjárművezetéssel kapcsolatosan a nőkre vonatkozó tilalmat;

14.  felhívja a szaúdi hatóságokat az egyesületekről és alapítványokról szóló 2015. decemberi törvény annak érdekében elvégzett felülvizsgálatára, hogy a női aktivisták szervezeteket hozhassanak létre, illetve szabadon és függetlenül, a hatóságok indokolatlan beavatkozása nélkül végezhessék munkájukat; sürgeti továbbá a terrorizmus elleni törvény, a számítástechnikai bűnözés elleni törvény, valamint a sajtóra és a kiadványokra vonatkozó jogszabályok felülvizsgálatát, amelyeket ismétlődően az emberijog-védők üldözéséhez használnak, valamint a jogrendszerben jelen lévő minden diszkriminatív rendelkezés felülvizsgálatára, többek között az olyan területeken, mint az öröklés;

15.  felhívja a szaúdi hatóságokat, hogy ratifikálják a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, szüntessék meg a CEDAW-hoz fűzött fenntartásokat és ratifikálják a CEDAW fakultatív jegyzőkönyvét annak érdekében, hogy a szaúdi nők maradéktalanul élvezhessék az egyezményben foglalt jogokat, és hogy vessenek véget a gyermekházasságoknak, a kényszerházasságoknak és a nők számára kötelező öltözködési előírásoknak; sürgeti Szaúd-Arábiát, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának összes különleges eljárása számára küldjön állandó meghívót az országba;

16.  hangsúlyozza, hogy a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot, valamint a békés egyesülés és gyülekezés jogát az emberi jogok nemzetközi joga védi; felhívja a szaúdi hatóságokat, hogy tegyék lehetővé független sajtó és média létrehozását, és biztosítsák a véleménynyilvánítás szabadságát online és offline, valamint az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságát minden szaúd-arábiai állampolgár számára; sürgeti a szaúdi hatóságokat, hogy töröljék el az emberijog-védőkre vonatkozó azon korlátozásokat, amelyek értelmében nem szólalhatnak meg a közösségi médiában és a nemzetközi médiában;

17.  felhívja a szaúdi hatóságokat, hogy az eltörlés felé vezető lépésként vezessenek be azonnali moratóriumot a halálbüntetésre; felszólít az összes halálbüntetés felülvizsgálatára annak biztosítása érdekében, hogy az azokat megelőző tárgyalások megfeleljenek a nemzetközi normáknak;

18.  javasolja, hogy az Emberi Jogi Albizottság (DROI) és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság (FEMM) indítson eseti küldöttséget Szaúd-Arábiába a jelenlegi mandátum lejárta előtt a bebörtönzött nők meglátogatása és a szaúdi hatóságokkal való szükséges találkozók megtartása céljából;

19.  tudomásul veszi az EU és Szaúd-Arábia közötti együttműködést, és ösztönzi a további párbeszédet;

20.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és a tagállamok nyilatkozatai a 2018. május óta fogva tartott emberijog-védők ügyeiről nem bizonyultak hatékonynak;

21.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy a szaúdi hatóságokkal folytatott párbeszédben vessék fel Ludzsain al-Hathlul, Eman al-Nafjan, Aziza al-Jusszef, Szamar Badavi, Nasszima al-Szada és az összes többi női emberijog-védő ügyét, és követeljék szabadon bocsátásukat; ragaszkodik ahhoz, hogy szabadon bocsátásukra várva az uniós diplomaták szólítsák fel a szaúdi hatóságokat biztonságuk garantálására és a kínzásról szóló jelentések teljes körű kivizsgálására;

22.  felszólítja a Bizottságot és a Parlamentet, hogy vizsgálja meg Szaúd-Arábia megemlítésének hiányát az uniós átláthatósági nyilvántartásban;

23.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy a szaúdi hatóságokkal folytatott párbeszédük során vessék fel Israan al-Ghomgham, férje, Mousa al-Hashim és négy társalperese, Ahmed al-Matrod, Ali Ouwisher, Khalid al-Ghanim és Mujtaba al-Muzain ügyeit; felszólít továbbá arra, hogy vessék fel Salman Al-Awda sejk esetét is és kérjék szabadlábra helyezését;

24.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki egységes álláspontot annak biztosítása érdekében, hogy a Szaúd-Arábiában lévő európai diplomáciai szolgálatok rendszeresen alkalmazzák az emberijog-védőkről szóló uniós iránymutatásokban előirányzott mechanizmusokat, beleértve a nyilvános nyilatkozatokat, a diplomáciai lépéseket, a perek nyomon követését és a börtönlátogatásokat, a 2018. május óta fogva tartott szaúdi női jogvédőkkel kapcsolatban;

25.  felszólítja az Európai Parlamentet, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának következő ülésén nyújtson be állásfoglalást az emberijog-védők helyzetéről Szaúd-Arábiában; felszólítja az Uniót, hogy az Emberi Jogi Tanács és az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának következő ülésén vesse fel a – többek között a nők jogaival és a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartásával kapcsolatban – megkérdőjelezhető emberi jogi múlttal rendelkező országok tagságának kérdését; felszólítja az Uniót, hogy javasolja az emberi jogok szaúd-arábiai helyzetével foglalkozó különmegbízott kinevezését az ENSZ Emberi Jogi Tanácsába;

26.  ismételten felhívja a szaúdi hatóságokat, hogy állítsák le Ráif Badavi további korbácsolását, és azonnal és feltétel nélkül bocsássák őt szabadon; ragaszkodik ahhoz, hogy az EU valamennyi magas rangú képviselője, nevezetesen az alelnök/főképviselő és valamennyi biztos rendszeresen vesse fel Ráif Badavi ügyét a szaúdi kollégáikkal való kapcsolatfelvételeik során, és kéri, hogy az országba tett látogatásaik során találkozzanak vele; kötelezettséget vállal a szabadon bocsátását támogató erőfeszítései fokozására; felhívja elnökét, hogy utazzon Rijádba annak érdekében, hogy a Szaharov-díjasok ügyét közvetlenül a hatóságok elé terjessze;

27.  felhívja az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy biztosítsák az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatások teljes mértékű végrehajtását, és hogy védelmüket és támogatásukat terjesszék ki az emberijog-védőkre, különösen a női emberijog-védőkre; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy számoljon be az uniós tagállamok és a szaúdi rezsim közötti katonai és biztonsági együttműködés aktuális helyzetéről;

28.  ismét felszólítja a Tanácsot, hogy alakítson ki közös álláspontot a Szaúd-Arábiával szembeni uniós fegyverembargó bevezetését, valamint a 2008/944/KKBP közös álláspont(6) tiszteletben tartását illetően; felszólít embargó bevezetésére a Szaúd-Arábiában az állampolgárok, többek között a női emberijog-védők elnyomása céljából alkalmazható megfigyelési rendszerek és más kettős felhasználású termékek kivitele vonatkozásában; riasztónak tartja e fegyverek és a kiberfelügyeleti technológia szaúd-arábiai hatóságok általi alkalmazását; emlékezteti a tagállamokat, hogy a Szaúd-Arábiával kötendő további fegyverügyleteik sértik a fegyverkivitelre vonatkozó közös uniós álláspontot; felszólítja az EKSZ-t, hogy javasolja korlátozott intézkedések – többek között a vagyoni eszközök befagyasztása és vízumtilalmak – alkalmazását Szaúd-Arábia ellen, és a Tanácsot ezek elfogadására, válaszul az emberi jogok megsértésére;

29.  sürgeti az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy továbbra is folytassanak párbeszédet Szaúd-Arábiával az emberi jogokról, az alapvető szabadságokról és az országnak a régióban betöltött aggasztó szerepéről; kész arra, hogy konstruktív és nyílt párbeszédet folytasson a szaúdi hatóságokkal, köztük parlamenti képviselőkkel a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeikről; felszólít a szakértelem megosztására az igazságügyi és jogi kérdésekben a szaúd-arábiai egyéni jogok védelmének megerősítése érdekében;

30.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, a nők helyzetével foglalkozó bizottságnak, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, Salman bin Abdulaziz Al Saud királynak és Mohammad bin Salman Al Saud trónörökös hercegnek, a Szaúd-arábiai Királyság kormányának, valamint a Szaúd-arábiai Királyság Nemzeti Párbeszéd Központja főtitkárának.

(1) HL C 378., 2017.11.9., 64. o.
(2) HL C 310., 2016.8.25., 29. o.
(3) HL C 349., 2017.10.17., 34. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0232.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0434.
(6) A Tanács 2008/944/KKBP közös álláspontja (2008. december 8.) a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról (HL L 335., 2008.12.13., 99. o.).


A határokon átnyúló összefüggésben jogi és közigazgatási akadályok felszámolására irányuló mechanizmus ***I
PDF 254kWORD 72k
Az Európai Parlament 2019. február 14-i jogalkotási állásfoglalása a határokon átnyúló összefüggésben jogi és közigazgatási akadályok felszámolására irányuló mechanizmusról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0373 – C8-0228/2018 – 2018/0198(COD))
P8_TA(2019)0118A8-0414/2018

E szöveget jelenleg készítik elő az Ön nyelvén való közzétételre. A PDF vagy Word verzió a jobb felső ikonra kattintva már elérhető.


Az Eurojust és Grúzia közötti együttműködési megállapodás *
PDF 130kWORD 42k
Az Európai Parlament 2019. február 14-i jogalkotási állásfoglalása az Eurojust és Grúzia közötti együttműködési megállapodás Eurojust általi megkötésének jóváhagyásáról szóló tanácsi végrehajtási határozat tervezetéről (13483/2018 – C8-0484/2018 – 2018/0813(CNS))
P8_TA-PROV(2019)0119A8-0065/2019

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (13483/2018),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikke (1) bekezdésének az Amszterdami Szerződés által módosított formájára, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikkére, amelyek értelmében a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0484/2018),

–  tekintettel a bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem céljából az Eurojust létrehozásáról szóló, 2002. február 28-i 2002/187/IB tanácsi határozatra(1) és különösen annak 26a. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A8-0065/2019),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 63., 2002.3.6, 1. o.


Egészségügyi technológiaértékelés ***I
PDF 390kWORD 120k
Az Európai Parlament 2019. február 14-i jogalkotási állásfoglalása az egészségügyi technológiaértékelésről és a 2011/24/EU irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0051 – C8-0024/2018 – 2018/0018(COD))
P8_TA(2019)0120A8-0289/2018

E szöveget jelenleg készítik elő az Ön nyelvén való közzétételre. A PDF vagy Word verzió a jobb felső ikonra kattintva már elérhető.


Az Európai Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágítási kerete ***I
PDF 247kWORD 83k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2019. február 14-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágítási keretének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2017)0487 – C8-0309/2017 – 2017/0224(COD))
P8_TA-PROV(2019)0121A8-0198/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0487),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C8-0309/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. április 19-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2018. március 23-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. december 5-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Külügyi Bizottság és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A8-0198/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát, amelyet az Európai Unió Hivatalos Lapjának L sorozatában tesznek közzé a végleges jogalkotási aktussal együtt;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. február 14-én került elfogadásra az Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágítási keretének létrehozásáról szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2017)0224


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 207. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(3),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(4),

rendes jogalkotási eljárás keretében(5),

mivel:

(1)  A közvetlen külföldi befektetések hozzájárulnak az Unió növekedéséhez ▌azáltal, hogy javítják versenyképességét, munkahelyeket teremtenek, méretgazdaságosságot eredményeznek, tőkét, technológiát, innovációt és szakértelmet vonzanak, valamint új piacokat nyitnak meg az uniós export számára. Előmozdítják az ▌európai beruházási terv célkitűzéseit, valamint más uniós projektekhez és programokhoz is hozzájárulnak.

(2)  Az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (5) bekezdése kimondja, hogy a világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban az Unió védelmezi és érvényre juttatja értékeit és érdekeit, és hozzájárul polgárainak védelméhez. Ezenfelül ▌ az Unió és a tagállamok egy nyitott befektetési környezettel rendelkeznek, amelyet az Európai Unió működéséről szóló szerződés (▌EUMSZ▌) rögzít, továbbá az Unió és a tagállamok közvetlen külföldi befektetésekkel kapcsolatos nemzetközi kötelezettségei is előirányozzák azt.

(3)  A Kereskedelmi Világszervezet (WTO), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, valamint a harmadik országokkal kötött kereskedelmi és beruházási megállapodások keretében tett nemzetközi kötelezettségvállalások alapján az Unió és a tagállamok a közvetlen külföldi befektetésekkel kapcsolatos korlátozó intézkedéseket ▌ fogadhatnak el ▌ a biztonsággal vagy a közrenddel kapcsolatos indokok alapján, bizonyos előírások betartása mellett. Az e rendelet által létrehozott keret az Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetésekre vonatkozik. Az Unión kívülre irányuló befektetésekkel és a harmadik országok piacaira való belépéssel más kereskedelem- és beruházáspolitikai eszközök foglalkoznak.

(4)  Ez a rendelet nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy az EUMSZ 65. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározottak szerint eltérést alkalmazzanak a tőke szabad mozgása tekintetében. Több tagállam is bevezetett olyan intézkedéseket, amelyek alapján közbiztonsági vagy közrendi okokból korlátozhatják ▌az ilyen tőkemozgásokat. Az említett intézkedések a tagállamoknak a közvetlen külföldi befektetésekkel kapcsolatos ▌célkitűzéseit és aggályait tükrözik, és számos, hatályukat és az alkalmazott eljárásokat tekintve eltérő mechanizmusokat eredményezhetnek. A jövőben ilyen mechanizmusokat bevezetni kívánó tagállamok figyelembe vehetik a már meglévő mechanizmusok működését, illetve a hozzájuk kapcsolódó tapasztalatokat és bevált gyakorlatokat.

(5)  Jelenleg nem létezik uniós▌ szintű átfogó keret a közvetlen külföldi befektetések biztonsági vagy közrendi okokból történő átvilágítására, az Unió fő kereskedelmi partnerei azonban már kidolgoztak ilyen kereteket.

(6)  A közvetlen külföldi befektetések a közös kereskedelempolitika területének részét képezik. Az EUMSZ 3. cikke (1) bekezdésének e) pontjával ▌ összhangban a közös kereskedelempolitika az ▌Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.

(7)  Fontos garantálni a jogbiztonságot a biztonsági vagy közrendi okokból történő tagállami átvilágítási mechanizmusok esetében, valamint ▌biztosítani az ▌ egész Unióra kiterjedő koordinációt és együttműködést ▌ a biztonságra vagy a közrendre ▌valószínűleg hatást gyakorló közvetlen külföldi befektetések átvilágítása során. Ez a közös keret nem sérti a tagállamoknak az EUSZ 4. cikkének (2) bekezdésében meghatározottak szerinti, a nemzetbiztonság védelmére ▌vonatkozó kizárólagos feladatkörét. Ezenkívül nem sérti a tagállamok alapvető biztonsági érdekeinek az EUMSZ 346. cikkével összhangban történő védelmét.

(8)  A közvetlen külföldi befektetések átvilágítására szolgáló, valamint együttműködési keret célja, hogy eszközzökkel lássa el ▌ tagállamokat és a Bizottságot a biztonságot vagy a közrendet veszélyeztető kockázatok átfogó módon történő kezeléséhez, valamint a változó körülményekhez való alkalmazkodáshoz, az ahhoz szükséges rugalmasság megőrzése mellett, hogy a tagállamok egyedi helyzetüket és nemzeti ▌jellegzetességeiket figyelembe véve hajtsák végre a közvetlen külföldi befektetések biztonsági vagy közrendi okokból történő átvilágítását. Továbbra is az érintett tagállamok kizárólagos feladatkörébe tartozik az arra vonatkozó döntés, hogy létrehoznak-e átvilágítási mechanizmust vagy át kívánnak-e világítani egy-egy konkrét közvetlen külföldi befektetést.

(9)  E rendelet hatályának ki kell terjednie mindazon befektetések széles körére, amelyek tartós és közvetlen kapcsolatot hoznak létre vagy tartanak fenn harmadik országbeli befektetők – köztük állami szervek – és a tagállamokban gazdasági tevékenységet végző vállalkozások között. E rendelet hatálya azonban nem terjedhet ki a portfólióbefektetésekre.

(10)  Az átvilágítási mechanizmussal rendelkező tagállamoknak az uniós joggal összhangban meg kell hozniuk minden szükséges intézkedést átvilágítási mechanizmusaik, valamint átvilágítási határozataik kijátszásának megelőzésére. Ennek ki kell terjednie az olyan befektetésekre, amelyek a gazdasági realitásokat nem tükröző mesterséges manőverek útján az Unión belülről érkeznek az átvizsgálási mechanizmusok és az átvilágítási határozatok kijátszása céljából, és amelyek esetében a befektető végső soron egy harmadik országbeli természetes személy vagy vállalkozás tulajdonában vagy irányítása alatt áll. Ez nem sérti a letelepedésnek és a tőkemozgásnak az EUMSZ-ben rögzített szabadságát.

(11)   A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy megvizsgálják egy külföldi befektető tulajdonosi szerkezetében vagy fő jellemzőiben bekövetkező jelentős változásokból eredő, a biztonságot vagy a közrendet veszélyeztető kockázatokat.

(12)   Helyénvaló ▌e rendelet tagállamok és Bizottság általi alkalmazását segítő útmutatásként meghatározni azon tényezők jegyzékét, amelyek figyelembe vehetők annak eldöntésekor, hogy egy közvetlen külföldi befektetés ▌valószínűleg hatással lesz-e a biztonságra vagy a közrendre. ▌Az említett jegyzék egyúttal javítani fogja a ▌tagállamok átvilágítási mechanizmusainak átláthatóságát azon befektetők számára, akik vagy amelyek az Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetést terveznek vagy valósítottak meg. ▌A biztonságra vagy a közrendre esetlegesen hatást gyakorló tényezők jegyzékének nem kimerítő jellegűnek kell maradnia.

(13)  Annak eldöntésekor, hogy egy közvetlen külföldi befektetés ▌ esetlegesen hatást gyakorol-e a biztonságra vagy a közrendre, a tagállamok és a Bizottság számára lehetővé kell tenni minden releváns tényező figyelembevételét, beleértve a kritikus infrastruktúrákra és technológiákra (köztük a kulcsfontosságú alaptechnológiákra), valamint a biztonság vagy a közrend fenntartása szempontjából alapvetően fontos inputokra gyakorolt hatásokat, amely inputok zavara, meghibásodása, elvesztése vagy megsemmisülése jelentős hatást váltana ki egy tagállamban vagy az Unióban. E tekintetben a tagállamok és a Bizottság számára lehetővé kell tenni továbbá a közvetlen külföldi befektetések hátterének és körülményeinek, így különösen annak a figyelembevételét, hogy egy adott külföldi befektető közvetlenül vagy közvetetten ▌ például jelentős finanszírozás eredményeként, ideértve a támogatásokat is ▌ egy harmadik ország kormányának ellenőrzése alatt áll-e, vagy állami külföldi befektetési projekteket vagy programokat valósít-e meg.

(14)   A tagállamok vagy adott esetben a Bizottság figyelembe vehetik a biztonságra vagy a közrendre valószínűleg hatást gyakorló közvetlen külföldi befektetésekhez kapcsolódó, gazdasági szereplőktől, civil társadalmi szervezetektől vagy szociális partnerektől – például szakszervezetektől – érkező releváns információkat is.

(15)  Helyénvaló rögzíteni a közvetlen külföldi befektetések valamely tagállam általi átvilágítására vonatkozó keret lényeges elemeit, hogy a befektetők, a Bizottság és a többi tagállam megérthessék a befektetések átvilágításának várható módját. ▌Az említett elemeknek magukban kell foglalniuk legalább az átvilágítás tekintetében irányadó határidőket ▌és a külföldi befektetők számára az átvilágítási határozatokkal szembeni ▌jogorvoslat igénybevételének lehetőségét. Az átvilágítási mechanizmusokhoz kapcsolódó szabályoknak és eljárásoknak átláthatóknak▌ kell lenniük, és megkülönböztetésmentesen kell kezelniük a harmadik országokat.

(16)  Létre kell hozni egy olyan mechanizmust, amely lehetővé teszi a tagállamok közötti együttműködést és az egymásnak nyújtott támogatást olyan esetekben, amikor az egyik tagállamban eszközölt közvetlen külföldi befektetés hatással lehet más tagállamokban a biztonságra vagy a közrendre. A tagállamok számára ▌lehetővé kell tenni, hogy észrevételeket nyújtsanak be egy másik tagállamnak az utóbbi területén tervezett vagy megvalósult ▌ilyen befektetésekkel kapcsolatban, függetlenül attól, hogy ▌az említett tagállam rendelkezik-e átvilágítási mechanizmussal, vagy az adott befektetést átvilágítják-e. ▌ A tagállamok által előterjesztett információkéréseket, válaszokat és észrevételeket továbbítani kell a Bizottságnak is. A Bizottság számára lehetővé kell tenni ▌, hogy adott esetben – az EUMSZ 288. cikkének értelmében – véleményt intézzen azon tagállamhoz, amelyben a közvetlen külföldi befektetést tervezik vagy megvalósították. ▌ A tagállamok számára lehetővé kell tenni azt is, hogy a Bizottságtól véleményt vagy más tagállamoktól észrevételt kérjenek egy, a területükön megvalósuló közvetlen külföldi befektetésről.

(17)   Amennyiben egy tagállam észrevételeket kap más tagállamoktól vagy véleményt a Bizottságtól, megfelelően figyelembe kell vennie ezeket az észrevételeket vagy véleményt adott esetben a nemzeti joga értelmében rendelkezésre álló intézkedéseken keresztül vagy az átfogó szakpolitikai döntéshozatalában, az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdésében megállapított lojális együttműködési kötelezettségével összhangban.

Az átvilágítás alatt álló közvetlen külföldi befektetésekre vagy az átvilágítás alatt nem álló közvetlen külföldi befektetésekkel kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó végső döntés továbbra is azon tagállam kizárólagos feladatkörébe tartozik, amelyben a közvetlen külföldi befektetést tervezik vagy megvalósították.

(18)   Az együttműködési mechanizmus kizárólag a biztonság vagy a közrend védelme céljából alkalmazható. Ezen okból kifolyólag a tagállamoknak kellően meg kell indokolniuk a másik tagállamba irányuló konkrét közvetlen külföldi befektetésekhez kapcsolódó információkéréseket, valamint az említett tagállamnak címzett bármely észrevételt. Ugyanezen követelmények vonatkoznak azon esetekre is, amikor a Bizottság információt kér egy konkrét közvetlen külföldi befektetésről vagy véleményt bocsát ki egy tagállam számára. Az említett követelményeknek való megfelelés akkor is fontos, amikor egy tagállam befektetője harmadik országok befektetőivel versenyez egy másik tagállamban történő befektetés megvalósításáért, például eszközök megszerzéséért.

(19)  Ezenkívül a Bizottság számára lehetővé kell tenni, ▌hogy az EUMSZ 288. cikke értelmében véleményt bocsásson ki az uniós érdekű projektekre vagy programokra biztonsági vagy közrendi okokból valószínűleg hatást gyakorló közvetlen külföldi befektetések tekintetében. Ez eszközt adna a Bizottságnak az olyan projektek és programok védelméhez, amelyek az Unió egészét szolgálják, és jelentős mértékben hozzájárulnak az uniós gazdasági növekedéshez, munkahelyteremtéshez és versenyképességhez. Ilyennek tekintendők különösen a jelentős ▌uniós finanszírozásban részesülő, valamint a kritikus infrastruktúrákkal, a kritikus technológiákkal vagy a kritikus inputokkal kapcsolatos ▌uniós jog által létrehozott projektek és programok. Az említett uniós érdekű projekteket és programokat ▌ebben a rendeletben fel kell sorolni ▌.A valamely tagállamnak címzett véleményt egyidejűleg meg kell küldeni a többi tagállam számára is▌. ▌

A tagállamoknak a lehető legteljesebb mértékben figyelembe kell venniük a Bizottságtól kapott véleményt adott esetben a nemzeti joguk értelmében rendelkezésre álló intézkedéseken keresztül vagy az átfogó szakpolitikai döntéshozatalukban, és az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdés szerinti lojális együttműködési kötelezettségükkel összhangban meg kell indokolniuk a Bizottság számára, ha nem követik az említett véleményt. Az átvilágítás alatt álló közvetlen külföldi befektetésekre vagy az átvilágítás alatt nem álló közvetlen külföldi befektetésekkel kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó végső döntés továbbra is azon tagállam kizárólagos feladatkörébe tartozik, amelyben a közvetlen külföldi befektetést tervezik vagy megvalósították.

(20)   ▌Az uniós érdekű projektekkel és programokkal kapcsolatos fejlemények figyelembevétele érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az uniós érdekű projektek vagy programok e rendelet mellékletében foglalt jegyzékének módosítása céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak(6) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(21)  Annak érdekében, nagyobb fokú kiszámíthatóságot biztosítsanak a befektetők számára, a tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy észrevételeket tegyenek, a Bizottságnak pedig arra, hogy véleményt bocsásson ki az átvilágítás alatt nem álló, megvalósult közvetlen külföldi befektetésekről, az azok megvalósulását követő 15 hónapon belül. Az együttműködési mechanizmus nem alkalmazandó a … [e rendelet hatálybalépésének dátuma] előtt megvalósult közvetlen külföldi befektetésekre.

(22)   A tagállamoknak be kell jelenteniük a Bizottságnak átvilágítási mechanizmusaikat és azok valamennyi módosítását, valamint évente ▌jelentést kell tenniük átvilágítási mechanizmusaik alkalmazásáról, ideértve a közvetlen külföldi befektetések engedélyezésére, megtiltására, illetve feltételekhez vagy kockázatenyhítő intézkedésekhez kötésére vonatkozó határozatokat, valamint az uniós érdekű projektekre vagy programokra valószínűleg hatást gyakorló közvetlen külföldi befektetésekre vonatkozó határozatokat is. Valamennyi tagállamnak ▌jelentést kell tennie a rendelkezésére álló információk alapján ▌a területén megvalósult közvetlen külföldi befektetésekről. A tagállamok által rendelkezésre bocsátott információk minőségének és összehasonlíthatóságának javítása, valamint a bejelentési és jelentéstételi kötelezettségek betartásának megkönnyítése érdekében a Bizottságnak szabványos űrlapokat kell rendelkezésre bocsátania, figyelembe véve többek között adott esetben az Eurostatnak történő adatszolgáltatáshoz használt űrlapokat.

(23)   ▌Az együttműködési mechanizmus hatékonyságának biztosítása érdekében fontos az is, hogy valamennyi tagállamban biztosítsák az információk és a koordináció minimális szintjét az e rendelet hatálya alá tartozó közvetlen külföldi befektetések tekintetében. A tagállamoknak ▌ rendelkezésre kell bocsátaniuk ezeket az információkat az átvilágítás alatt álló közvetlen külföldi befektetések és kérésre más közvetlen külföldi befektetések tekintetében is▌. A releváns információknak ki kell terjedniük ▌ például a külföldi befektető tulajdonosi szerkezetére és a tervezett vagy megvalósult befektetés finanszírozására, beleértve a harmadik országok által nyújtott támogatásokra vonatkozó információkat is, amennyiben azok rendelkezésre állnak. A tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy pontos, átfogó és megbízható információkat nyújtsanak.

(24)   Egy tagállam kérésére, ahol közvetlen külföldi befektetést terveznek vagy valósítottak meg, a külföldi befektetőnek vagy az érintett vállalkozásnak a kért információkat rendelkezésre kell bocsátania. Kivételes körülmények esetén, amennyiben egy tagállam a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem tudja megszerezni az ilyen információkat, haladéktalanul értesítenie kell az érintett tagállamokat vagy a Bizottságot. Ilyen esetben lehetővé kell tenni, hogy az együttműködési mechanizmus keretében más tagállamok az észrevételeiket, illetve a Bizottság a véleményét a rendelkezésükre álló információk alapján bocsássák ki.

(25)   A kért információ rendelkezésre bocsátása során a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogot és az uniós jognak megfelelő nemzeti jogot.

(26)   A tagállami és uniós szintű kommunikációt és együttműködést az egyes tagállamokban és a Bizottságban az e rendelet végrehajtásának ▌ céljára létrehozott kapcsolattartó pontok ▌ útján kell fokozni.

(27)   A tagállamok és a Bizottság által létrehozott kapcsolattartó pontokat megfelelően kell elhelyezni az egyes közigazgatásokban, és azoknak rendelkezniük kell a koordinációs mechanizmus keretében felmerülő feladataik ellátásához és a bizalmas információk megfelelő kezelésének biztosításához szükséges képzett személyzettel és hatáskörrel.

(28)   Az átfogó és hatékony szakpolitikák kidolgozását és végrehajtását a 2017. november 29-i bizottsági határozattal(7) létrehozott, az Európai Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágításával foglalkozó és a tagállamok képviselőiből álló, bizottsági szakértői munkacsoportnak kell támogatnia. Az említett csoportnak különösen a közvetlen külföldi befektetések átvilágításával kapcsolatos kérdéseket kell megvitatnia, meg kell osztania a bevált gyakorlatokat és a tapasztalatokat, valamint véleményt kell cserélnie a közvetlen külföldi befektetésekkel kapcsolatos fejleményekről és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről. A Bizottságnak fontolóra kell vennie, hogy az e rendelet végrehajtásával kapcsolatos rendszerszintű kérdésekről kikérje a csoport tanácsát. A Bizottságnak a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban megállapított elveknek megfelelően konzultálnia kell a szakértői csoporttal a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tervezetéről.

(29)   A tagállamokat és a Bizottságot ösztönözni kell arra, hogy működjenek együtt a hasonló nézeteket valló harmadik országok felelős hatóságaival a biztonságra vagy a közrendre valószínűleg hatást gyakorló közvetlen külföldi befektetések átvilágításával kapcsolatos kérdésekről. E közigazgatási együttműködés célja a közvetlen külföldi befektetések tagállami átvilágítására, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti, e rendelet szerinti együttműködésre vonatkozó keret hatékonyságának megerősítése kell, hogy legyen. A Bizottság számára továbbá lehetővé kell tenni, hogy figyelemmel kísérje a harmadik országok átvilágítási mechanizmusaival kapcsolatos fejleményeket.

(30)  A tagállamoknak és a Bizottságnak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük a bizalmas adatok védelmének biztosítására, összhangban különösen az (EU, Euratom) 2015/443 bizottsági határozattal(8), az (EU, Euratom) 2015/444 bizottsági határozattal(9) és az Európai Uniónak a Tanács keretében ülésező tagállamai között az Európai Unió érdekében kicserélt minősített adatok védelméről létrejött megállapodással(10). Ez magában foglalja különösen azt a kötelezettséget, hogy a minősített adatokat a kibocsátó előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül nem lehet visszaminősíteni vagy azok minősítését feloldani(11). A nem minősített érzékeny információkat vagy a bizalmas jelleggel rendelkezésre bocsátott információkat a hatóságoknak ennek megfelelően kell kezelniük.

(31)   A személyes adatok e rendelet szerinti kezelésének meg kell felelnie a személyes adatok védelmére vonatkozó, alkalmazandó szabályoknak. A személyes adatoknak a tagállami kapcsolattartó pontok vagy más tagállami szervezetek általi kezelését az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel(12) összhangban kell végezni. A személyes adatok Bizottság általi kezelését az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelettel(13) összhangban kell végezni.

(32)  Többek között a valamennyi tagállam által benyújtott éves jelentések alapján és az említett jelentésekben szereplő egyes információk bizalmas jellegének kellő tiszteletben tartásával a Bizottságnak éves jelentést kell készítenie e rendelet végrehajtásáról, és azt be kell nyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A nagyobb átláthatóság érdekében a jelentést nyilvánosságra kell hozni.

(33)   Az Európai Parlamentnek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy meghívja a Bizottságot az illetékes bizottságának egyik ülésére, hogy a Bizottság ismertesse és elmagyarázza az e rendelet végrehajtásával kapcsolatos rendszerszintű kérdéseket.

(34)   ▌A Bizottságnak … [három évvel ezen rendelet alkalmazásának kezdőnapját követően]-ig és azt követően ötévente értékelnie kell e rendelet működését és eredményességét, és jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Az említett jelentésben ki kell térni annak vizsgálatára, hogy szükség van-e e rendelet módosítására. Amennyiben a jelentés e rendelet módosítására tesz javaslatot, a jelentést jogalkotási javaslat kísérheti.

(35)  E rendelet Unió és tagállamok általi végrehajtásának összhangban kell állnia a biztonsági és közrendi okokon alapuló korlátozó intézkedések ▌ bevezetésére vonatkozó releváns követelményekkel, amelyeket ▌ a WTO-egyezmények és különösen a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény(14) (GATS) XIV. cikkének a) pontja és XIVa. cikke ▌ tartalmaznak ▌. E rendelet végrehajtásának összhangban kell továbbá állnia az uniós joggal és a ▌ más olyan kereskedelmi és beruházási megállapodások keretében vállalt kötelezettségekkel, amelyeknek az Unió vagy a tagállamok részes felei, illetve az olyan kereskedelmi és beruházási szabályozási kerettel, amelyhez az Unió vagy a tagállamok csatlakoztak.

(36)  Amennyiben egy közvetlen külföldi befektetés a 139/2004/EK tanácsi rendelet(15) hatálya alá tartozó összefonódásnak minősül, e rendelet alkalmazása nem érinti a 139/2004/EK rendelet 21. cikke (4) bekezdésének alkalmazását. E rendeletet és a 139/2004/EK rendelet 21. cikkének (4) bekezdését konzisztens módon kell alkalmazni. Amennyiben az említett két rendelet alkalmazási köre átfedi egymást, úgy az e rendelet 1. cikkében foglalt átvilágítási okokat és a 139/2004/EK rendelet 21. cikke (4) bekezdésének harmadik bekezdése értelmében vett jogos érdekek fogalmát koherens módon kell értelmezni, az ilyen érdekek védelmére irányuló nemzeti intézkedéseknek az uniós jog általános elveivel és egyéb rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségére vonatkozó értékelés sérelme nélkül.

(37)  Ez a rendelet nem érinti a pénzügyi szektorban a befolyásoló részesedés szerzésének prudenciális értékelésére vonatkozó uniós szabályokat, amely egy konkrét célt szolgáló, különálló eljárás(16).

(38)   E rendelet összhangban áll az ágazatspecifikus uniós jogban meghatározott bejelentési és átvilágítási eljárásokkal, és nem sérti azokat,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)  Ez a rendelet létrehozza az Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések tagállamok ▌ általi, biztonsági és közrendi okokból történő átvilágításának▌, valamint a tagállamok közötti, illetve a tagállamok és a Bizottság közötti, a biztonságra vagy a közrendre valószínűleg hatást gyakorló közvetlen külföldi befektetésekhez kapcsolódó együttműködési mechanizmus keretét. Biztosítja továbbá annak lehetőségét, hogy a Bizottság az ilyen befektetésekről véleményt bocsásson ki.

(2)  E rendelet nem érinti az egyes tagállamokat nemzetbiztonságuk fenntartása tekintetében megillető, az EUSZ 4. cikkének (2) bekezdésében meghatározott kizárólagos feladatkört, sem pedig az egyes tagállamok alapvető biztonsági érdekeik védelméhez való, az EUMSZ 346. cikkének megfelelő jogát.

(3)  E rendelet semmilyen módon nem korlátozza azt a minden tagállamot megillető jogot, hogy maga döntsön arról, hogy egy-egy konkrét közvetlen külföldi befektetést át kíván-e világítani e rendelet keretében.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.  „közvetlen külföldi befektetés”: egy külföldi befektető által eszközölt bármely fajta befektetés, amelynek célja, hogy tartós és közvetlen kapcsolatokat hozzon létre vagy tartson fenn a külföldi befektető és azon vállalkozó vagy vállalkozás között, akinek vagy amelynek a rendelkezésére bocsátja a tőkét azzal a céllal, hogy gazdasági tevékenységet folytasson egy tagállamban, az olyan befektetéseket is ideértve, amelyek lehetővé teszik a gazdasági tevékenységet folytató vállalkozás irányításában vagy ellenőrzésében való tényleges részvételt;

2.  „külföldi befektető”: az a harmadik országbeli ▌természetes személy vagy vállalkozás, aki vagy amely közvetlen külföldi befektetést tervez vagy hajtott végre;

3.  „átvilágítás”: közvetlen külföldi befektetések értékelését, kivizsgálását, engedélyezését, feltételhez kötését, megtiltását vagy felszámolását lehetővé tevő eljárás;

4.  „átvilágítási mechanizmus”: olyan általánosan alkalmazandó eszköz – például törvény vagy rendelet, valamint ahhoz kapcsolódó adminisztratív előírás, végrehajtási szabály vagy iránymutatás –, amely rögzíti a közvetlen külföldi befektetések biztonsági vagy közrendi okokból történő értékelésének, kivizsgálásának, engedélyezésének, feltételhez kötésének, megtiltásának vagy felszámolásának a feltételeit és eljárásait;

5.   „átvilágítás alatt álló közvetlen külföldi befektetés”: átvilágítási mechanizmus keretében hivatalos értékelés vagy kivizsgálás alatt álló közvetlen külföldi befektetés;

6.   „átvilágítási határozat”: átvilágítási mechanizmus alkalmazása során elfogadott intézkedés;

7.   „harmadik országbeli vállalkozás”: harmadik ország jogszabályai szerint alapított vagy egyéb módon létrehozott vállalkozás.

3. cikk

A tagállamok átvilágítási mechanizmusai ▌

(1)  E rendelettel összhangban a tagállamok biztonsági vagy közrendi okokból átvilágítási mechanizmusokat tarthatnak fenn, módosíthatnak vagy vezethetnek be a területükre irányuló közvetlen külföldi befektetésekre vonatkozóan▌.

(2)   Az átvilágítási mechanizmusokkal kapcsolatos szabályoknak és eljárásoknak ▌– és az azok keretében alkalmazott határidőknek – átláthatóknak kell lenniük, és megkülönböztetésmentesen kell kezelniük a harmadik országokat. A tagállamok meghatározzák különösen az átvilágítás megindítását eredményező körülményeket, az átvilágítás okait és az alkalmazandó részletes eljárási szabályokat.

(3)   A tagállamok▌ az átvilágítási mechanizmusaik keretében ▌határidőket alkalmaznak. ▌Az átvilágítási mechanizmusoknak lehetővé kell tenniük a tagállamok számára a más tagállamok 6. és 7. cikkben említett észrevételeinek, valamint a Bizottság 6., 7. és 8. cikkben említett▌ véleményeinek a figyelembevételét▌.

(4)   ▌Az átvilágítást végző tagállam számára ▌rendelkezésre bocsátott bizalmas információkat – köztük a bizalmas üzleti adatokat – védelemben kell részesíteni.

(5)   ▌A külföldi befektetőknek és az érintett vállalkozásoknak lehetőségük van ▌jogorvoslatért folyamodni a nemzeti hatóságok átvilágítási határozatai ellen.

(6)   Azon tagállamok, amelyekben rendelkezésre áll átvilágítási mechanizmus, fenntartják, módosítják vagy elfogadják az átvilágítási mechanizmusok és átvilágítási határozatok kijátszásának észleléséhez és megakadályozásához szükséges intézkedéseket.

(7)   ▌A tagállamok … [30 nappal ezen rendelet hatálybalépését követően]-ig bejelentik a Bizottságnak meglévő átvilágítási mechanizmusaikat. A tagállamok az újonnan elfogadott átvilágítási mechanizmusokat legkésőbb az azok hatálybalépését követő 30 napon belül, a meglévő átvilágítási mechanizmusaik bármely módosítását pedig a módosítás hatálybalépését követő 30 napon belül bejelentik a Bizottságnak.

(8)   A Bizottság legkésőbb a (7) bekezdésben említett bejelentések kézhezvétele időpontjától számított három hónapon belül nyilvánosságra hozza a tagállami átvilágítási mechanizmusok jegyzékét. Az említett jegyzéket a Bizottság naprakészen tartja.

4. cikk

A tagállamok, illetve a Bizottság által figyelembe vehető tényezők

(1)   Annak megállapítása céljából, hogy ▌ egy adott közvetlen külföldi befektetés valószínűleg hatást gyakorol-e a biztonságra vagy a közrendre ▌, a tagállamok és a Bizottság többek között az adott közvetlen külföldi befektetés következőkre gyakorolt esetleges hatásait vizsgálhatják:

a)   kritikus infrastruktúrák; ide tartozhatnak akár fizikai, akár virtuális infrastruktúrák, ideértve az energetikai, a közlekedési, a vízgazdálkodási, az egészségügyi, a távközlési, a média-, az adatkezelési vagy -tárolási, az (űr)repülési, a védelmi, a választási vagy a pénzügyi infrastruktúrákat is, továbbá az érzékeny létesítmények, valamint az említett infrastruktúrák használata szempontjából kritikus jelentőségű föld és ingatlan;

b)   kritikus technológiák és a 428/2009/EK tanácsi rendelet(17) 2. cikkének 1. pontjában meghatározott kettős felhasználású termékek, ideértve a mesterséges intelligenciát, a robottechnológiát, a félvezetőket, ▌a kiberbiztonságot, az (űr)repülési technológiát▌, a védelmi technológiát, az energiatárolást, a kvantum- és a nukleáris technológiát, valamint a nanotechnológiát és a biotechnológiákat is;

c)   kritikus jelentőségű termelési tényezőkkel ▌– például energiával vagy nyersanyagokkal – való ellátottság, valamint élelmezésbiztonság;

d)   érzékeny adatokhoz – ideértve a személyes adatokat is – való hozzáférés, vagy az ilyen információk ▌feletti rendelkezés képessége; vagy

e)   a média szabadsága és pluralizmusa.

(2)   Annak megállapítása során, hogy egy közvetlen külföldi befektetés valószínűleg hatást gyakorol-e a biztonságra vagy a közrendre, a tagállamok és a Bizottság figyelembe vehetik különösen azt is, hogy:

a)   a külföldi befektető felett közvetlenül vagy közvetetten irányítást gyakorol-e valamely harmadik ország kormánya – ideértve az ország állami szerveit, illetve a fegyveres erőit is –, például tulajdonosi struktúra vagy jelentős finanszírozás révén;

b)  a külföldi befektető részt vett-e már korábban olyan tevékenységekben, amelyek valamely tagállamban a biztonságra vagy a közrendre hatást gyakoroltak; vagy

c)  fennáll-e annak komoly kockázata, hogy a külföldi befektető illegális tevékenységet végez vagy bűncselekményt követ el.

5. cikk

Éves jelentés

(1)   A tagállamok ▌minden év március 31-éig éves jelentést nyújtanak be a Bizottságnak az előző naptári évre vonatkozóan, amely a rendelkezésükre álló adatok alapján összesített adatokat tartalmaz a területükön megvalósult közvetlen külföldi befektetésekről, valamint összesített adatokat tartalmaz a más tagállamoktól a 6. cikk (6) bekezdése és a 7. cikk (5) bekezdése alapján kapott kérésekről is.

(2)  Az átvilágítási mechanizmust fenntartó tagállamok az (1) bekezdésben említett információkon túl minden jelentéstételi időszakbanösszesített adatokat szolgáltatnak az átvilágítási mechanizmusuk alkalmazásáról. ▌

(3)   A Bizottság éves jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról. Az említett jelentést nyilvánosságra kell hozni.

(4)   Az Európai Parlament meghívhatja a Bizottságot illetékes bizottságának egyik ülésére, hogy a Bizottság ismertesse és elmagyarázza az e rendelet végrehajtásával kapcsolatos rendszerszintű kérdéseket.

6. cikk

Az átvilágítás alatt álló közvetlen külföldi befektetésekhez kapcsolódó együttműködési mechanizmus

(1)  A tagállamok bejelentést tesznek ▌a Bizottságnak és a többi tagállamnak a területükre irányuló minden olyan közvetlen külföldi befektetésről▌, amely▌ átvilágítás alatt áll, a lehető legrövidebb időn belül rendelkezésükre bocsátva az e rendelet 9. cikkének (2) bekezdésében említett információkat▌. A bejelentésben közölhető azon tagállamok jegyzéke is, amelyek biztonságáról vagy közrendjéről úgy vélik, hogy arra a befektetés valószínűleg hatást gyakorol. A ▌bejelentésben – adott esetben – az átvilágítást végző tagállam▌ törekszik annak jelzésére, hogy megítélése szerint az átvilágítás alatt álló közvetlen külföldi befektetés valószínűleg a 139/2004/EK rendelet hatálya alá tartozik-e.

(2)  Amennyiben egy tagállam úgy véli, hogy egy másik tagállamban ▌átvilágítás alatt álló közvetlen külföldi befektetés valószínűleg hatást gyakorol saját biztonságára vagy közrendjére, vagy az átvilágítás szempontjából releváns információval rendelkezik, benyújthatja erre vonatkozó észrevételeit az átvilágítást végző tagállamnak▌. Az ▌észrevételeket benyújtó tagállam egyidejűleg a Bizottságnak is megküldi az említett észrevételeket.

A Bizottság értesíti a többi tagállamot az észrevételek benyújtásáról.

(3)  Amennyiben a Bizottság úgy véli, hogy egy átvilágítás alatt álló közvetlen külföldi befektetés ▌valószínűleg egynél több tagállam biztonságára vagy közrendjére hatást gyakorol, vagy releváns információval rendelkezik az adott közvetlen külföldi befektetésre vonatkozóan, az átvilágítást végző tagállamnak címzetten véleményt bocsáthat ki ▌. A Bizottság véleményt bocsáthat ki akkor is, ha más tagállamok nem tettek észrevételt. A Bizottság más tagállamok észrevételeinek megtételét követően is kibocsáthat véleményt. Ilyen véleményt a Bizottság indokolt esetben, akkor bocsát ki, ha a tagállamok legalább egyharmada úgy ítéli meg, hogy az adott közvetlen külföldi befektetés valószínűleg hatást gyakorol a biztonságukra vagy a közrendjükre.

A Bizottság értesíti a többi tagállamot a vélemény kibocsátásáról.

(4)   Amennyiben egy tagállam megalapozottan úgy ítéli meg, hogy a területére irányuló valamely közvetlen külföldi befektetés valószínűleg hatást gyakorol a saját biztonságára vagy közrendjére, felkérheti a Bizottságot, hogy bocsásson ki véleményt, vagy a többi tagállamot, hogy nyújtsanak be észrevételeket.

(5)   A (2) bekezdésben említett észrevételeket és a (3) bekezdésben említett véleményeket indokolással kell ellátni.

(6)   A többi tagállam és a Bizottság legkésőbb 15 naptári nappal az (1) bekezdésben említett tájékoztatás kézhezvételét követően értesíti az átvilágítást végző tagállamot arról, ha a (2) bekezdés szerint észrevételt kíván benyújtani vagy a (3) bekezdés szerint véleményt kíván kibocsátani. Az értesítésben az (1) bekezdésben említett információkon túl további információ is kérhető.

Minden további információkérést megfelelően meg kell indokolni, a kért információnak a (2) bekezdésben említett észrevételek benyújtásához vagy a (3) bekezdésben említett vélemény kibocsátásához szükséges mértékre kell korlátozódnia, arányosnak kell lennie a kérés céljával, és nem róhat indokolatlanul nagy terhet az átvilágítást végző tagállamra. Az információkérést és a tagállamok válaszait egyidejűleg a Bizottságnak is meg kell küldeni.

(7)   A (2) bekezdésben említett észrevételek, illetve a (3) bekezdésben említett vélemények címzettje az átvilágítás végző ▌tagállam, és ezen észrevételeket és véleményeket észszerű határidőn belül– de legkésőbb az (1) bekezdésben említett információk kézhezvételétől számított 35 naptári ▌napon belül – kell megküldeni az átvilágítást végző ▌tagállamnak.

Az első albekezdés ellenére abban az esetben, ha a (6) bekezdéssel összhangban további információkérésre került sor, akkor az ilyen észrevételeket, illetve véleményeket legkésőbb a további információk vagy a 9. cikk (5) bekezdése szerinti értesítés kézhezvételétől számított 20 naptári napon belül be kell nyújtani, illetve ki kell bocsátani.

A (6) bekezdés ellenére a Bizottság más tagállamok észrevételeinek megtételét követően is kibocsáthat véleményt, lehetőség szerint az e bekezdésben említett határidőkön belül, de legkésőbb az említett határidők lejártát követő öt naptári napon belül.

(8)   Azon kivételes esetben, ha az átvilágítást végző tagállam úgy ítéli meg, hogy biztonsága vagy közrendje azonnali intézkedést követel meg, az átvilágítási határozat kiadásával kapcsolatos szándékáról a (7) bekezdésben említett határidőkön belül értesíti a többi tagállamot és a Bizottságot, megfelelően megindokolva az azonnali intézkedés szükségességét. A többi tagállam és a Bizottság ilyen esetben igyekszik sürgősen benyújtani az észrevételeit, illetve kibocsátani a véleményét.

(9)   Az átvilágítást végző ▌tagállam ▌megfelelően figyelembe veszi a más tagállamok (2) bekezdésben említett észrevételeit, valamint a Bizottság (3) bekezdésben említett véleményét. A végleges átvilágítási határozatot az átvilágítást végző tagállam hozza meg.

(10)   Az ▌e cikk szerinti együttműködésre a▌ 11. cikkel összhangban létrehozott kapcsolattartó pontokon keresztül kerül sor.

7. cikk

Az átvilágítás alatt nem álló közvetlen külföldi befektetésekhez kapcsolódó együttműködési mechanizmus

(1)   Amennyiben egy tagállam megítélése szerint egy valamely más tagállamban tervezett vagy megvalósult olyan közvetlen külföldi befektetés, amely a másik tagállamban nem áll átvilágítás alatt, valószínűleg hatást gyakorol a saját biztonságára vagy közrendjére, vagy amennyiben releváns információval rendelkezik az adott közvetlen külföldi befektetésre vonatkozóan, benyújthatja észrevételeit az adott másik tagállamnak. Az ▌észrevételeket benyújtó tagállam egyidejűleg a Bizottságnak is megküldi az említett észrevételeket.

A Bizottság értesíti a többi tagállamot az észrevételek benyújtásáról.

(2)   Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy valamely tagállamba irányuló, tervezett vagy megvalósult közvetlen külföldi befektetés, amely az adott tagállamban nem áll átvilágítás alatt, valószínűleg ▌több tagállam biztonságára vagy közrendjére hatást gyakorol, vagy releváns információval rendelkezik az adott közvetlen külföldi befektetésre vonatkozóan, véleményt bocsáthat ki annak a tagállamnak címzetten, amelyben az adott közvetlen külföldi befektetést tervezik vagy ahol az megvalósult. A Bizottság véleményt bocsáthat ki akkor is, ha más tagállamok nem tettek észrevételeket. A Bizottság más tagállamok észrevételeinek megtételét követően is kibocsáthat véleményt. Ilyen véleményt a Bizottság indokolt esetben, akkor bocsát ki, ha a tagállamok legalább egyharmada úgy ítéli meg, hogy az adott közvetlen külföldi befektetés valószínűleg hatást gyakorol a biztonságukra vagy a közrendjükre.

A Bizottság értesíti a többi tagállamot a vélemény kibocsátásáról.

(3)   Amennyiben egy tagállam megalapozottan úgy ítéli meg, hogy a területére irányuló valamely közvetlen külföldi befektetés valószínűleg hatást gyakorol a saját biztonságára vagy közrendjére, felkérheti a Bizottságot, hogy bocsásson ki véleményt vagy a többi tagállamot, hogy nyújtsanak be észrevételeket.

(4)   Az (1) bekezdésben említett ▌észrevételeket és a (2) bekezdésben említett véleményeket indokolással kell ellátni.

(5)   Amennyiben ▌ egy tagállam vagy a Bizottság ▌úgy ítéli meg, ▌hogy egy átvilágítás alatt nem álló ▌közvetlen külföldi befektetés valószínűleg hatást gyakorol ▌a biztonságra vagy a közrendre az (1) vagy a (2) bekezdésben említettek szerint, bekérheti a 9. cikkben említett információkat attól a tagállamtól, amelyben a közvetlen külföldi befektetést tervezik vagy megvalósították ▌.

Minden információkérést megfelelően meg kell indokolni, a kért információnak ▌az (1) bekezdésben ▌említett ▌észrevételek benyújtásához vagy ▌a (2) bekezdésben ▌említett ▌vélemény kibocsátásához szükséges mértékre kell korlátozódnia, arányosnak kell lennie a kérés céljával, és nem róhat indokolatlanul nagy terhet arra a tagállamra, amelyben a közvetlen külföldi befektetést tervezik vagy megvalósították.

Az információkérést és a tagállamok válaszait egyidejűleg a Bizottságnak is meg kell küldeni.

(6)   Az (1) bekezdés ▌szerinti észrevételek vagy a (2) bekezdés ▌szerinti vélemények címzettje az a tagállam, amelyben a közvetlen külföldi befektetést tervezik vagy megvalósították, és e véleményeket és észrevételeket észszerű időn belül– de legkésőbb az (5) bekezdésben ▌említett információk vagy a 9. cikk (5) bekezdése szerinti értesítés kézhezvételétől számított 35 ▌naptári napon belül – kell megküldeni az említett tagállamnak. Azokban az esetekben, amikor a Bizottság véleményét más tagállamok észrevételeinek megtételét követően bocsátja ki, a Bizottságnak ▌további 15naptári nap áll rendelkezésére az említett ▌vélemény kibocsátásához. ▌

(7)   Az a tagállam▌, amelyben a közvetlen külföldi befektetést tervezik vagy megvalósították, megfelelően figyelembe veszi a többi tagállam ▌észrevételeit és a Bizottság ▌véleményét.

(8)  A tagállamok legkésőbb 15 hónappal a közvetlen külföldi befektetés megvalósítását követően nyújthatnak be az (1) bekezdés szerint észrevételeket és a Bizottság ugyanezen határidőn belül nyilváníthat a (2) bekezdés szerint véleményt.

(9)   Az ▌e cikk szerinti együttműködésre a 11. cikknek megfelelően létrehozott kapcsolattartó pontokon keresztül kerül sor.

(10)   Ez a cikk nem alkalmazandó a ... [e rendelet hatálybalépésének időpontja] előtt megvalósított közvetlen külföldi befektetésekre.

8. cikk

Uniós érdekű projektekre vagy programokra valószínűleg hatást gyakorló közvetlen külföldi befektetések

(1)  Amennyiben a Bizottság úgy látja, hogy egy közvetlen külföldi befektetés biztonsági vagy közrendi okokból valószínűleg hatással lesz uniós érdekű projektekre vagy programokra, akkor annak a tagállamnak címzett véleményt bocsáthat ki, amelyben a közvetlen külföldi befektetést tervezik vagy megvalósították.

(2)   A 6. és a 7. cikkben foglalt eljárásokat értelemszerűen kell alkalmazni, az alábbi módosításokkal:

a)  a 6. cikk (1) bekezdésében említett bejelentésben, illetve a 6. cikk (2) bekezdésében és a 7. cikk (1) bekezdésében említett észrevételekben egy tagállam jelezheti, hogy véleménye szerint egy közvetlen külföldi befektetés valószínűleg hatással lesz-e uniós érdekű projektekre és programokra;

b)   ▌a Bizottság véleményét meg kell küldeni a többi tagállamnak;

c)  ▌az a tagállam ▌, amelyben a közvetlen külföldi befektetést tervezik vagy megvalósították, ▌a lehető legteljesebb mértékben figyelembe veszi a Bizottság véleményét, illetve magyarázattal szolgál a Bizottság felé, ha a Bizottság véleményét figyelmen kívül hagyja.

(3)   E cikk alkalmazásában ▌uniós érdekűnek minősülnek ▌a jelentős összegű vagy jelentős arányú uniós finanszírozásban részesülő, vagy a kritikus infrastruktúrákról, a kritikus technológiákról vagy a kritikus inputokról szóló uniós jog hatálya alá tartozó, a biztonság és a közrend szempontjából alapvetően fontos projektek vagy programok. Az ▌uniós érdekűnek minősülő projektek vagy programok jegyzékét a melléklet tartalmazza▌.

(4)   A Bizottság a 16. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az uniós érdekű projektek vagy programok jegyzékének módosítása érdekében.

9. cikk

Tájékoztatási követelmények

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a 6. cikk (1) bekezdése alapján bejelentett, illetve a Bizottság és a többi tagállam által a 6. cikk (6) bekezdése és a 7. cikk (5) bekezdése ▌ alapján kért információk indokolatlan késedelem nélkül a Bizottság és a kérelmező tagállamok rendelkezésére álljanak.

(2)  Az (1) bekezdésben említett információknak az alábbiakat kell magukban foglalniuk▌:

a)   ▌a külföldi befektető és azon vállalkozás tulajdonosi szerkezete, amelyben a közvetlen külföldi befektetést tervezik vagy megvalósították, ideértve a végső befektetőre és a tőkerészesedésre ▌ vonatkozó információkat is;

b)   ▌ a közvetlen külföldi befektetés megközelítő értéke;

c)   ▌a külföldi befektető és azon vállalkozás termékei, szolgáltatásai és üzleti tevékenységei, amelyben a közvetlen külföldi befektetést tervezik vagy megvalósították;

d)   ▌azok a tagállamok, amelyekben a külföldi befektető és azon vállalkozás releváns üzleti tevékenységet folytat, amelyben a közvetlen külföldi befektetést tervezik vagy megvalósították;

e)   ▌a befektetés finanszírozása és forrása, a tagállam rendelkezésére álló legjobb információk alapján▌;

f)  ▌a közvetlen külföldi befektetés tervezett vagy tényleges megvalósításának időpontja.

(3)   A tagállamok törekszenek arra, hogy az (1) és a (2) bekezdésben említett információkon túl indokolatlan késedelem nélkül további rendelkezésre álló információkat is közöljenek a kérelmező tagállammal és a Bizottsággal.

(4)   Az a tagállam, amelyben a közvetlen külföldi befektetést tervezik vagy megvalósították, a (2) bekezdésben említett információkat a külföldi befektetőtől vagy attól a vállalkozástól kérheti, amelyben a közvetlen külföldi befektetést tervezik vagy megvalósították. A külföldi befektető vagy az érintett vállalkozás köteles indokolatlan késedelem nélkül rendelkezésre bocsátani a kért információkat.

(5)   A tagállam haladéktalanul értesíti a Bizottságot és a többi érintett tagállamot, amennyiben kivételes körülmények esetén, a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem tudja megszerezni az (1) bekezdésben említett információkat. Az értesítésben a tagállam kellően megindokolja, hogy miért nem képes rendelkezésre bocsátani az említett információt, és ismerteti, hogy milyen erőfeszítéseket tett a kért információ megszerzése érdekében, ideértve a (4) bekezdés szerinti információkérést is.

Információk közlésének hiányában a többi tagállam, illetve a Bizottság a rendelkezésére álló információk alapján tehet észrevételeket, illetve bocsáthat ki véleményt.

10. cikk

A továbbított információk bizalmas jellege

(1)  Az e rendelet alkalmazásának eredményeként megszerzett információk kizárólag az információkérés céljának megfelelően használhatók fel.

(2)  A tagállamok és a Bizottság az uniós, illetve az adott nemzeti jognak megfelelően biztosítják az e rendelet alkalmazásának eredményeként megszerzett bizalmas információk védelmét.

(3)   A tagállamok és a Bizottság gondoskodnak arról, hogy az e rendelet alapján rendelkezésre bocsátott vagy kicserélt minősített információt a kibocsátó előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül ne minősítsék vissza, illetve annak minősítését ne oldják fel.

11. cikk

Kapcsolattartó pontok

(1)   Minden egyes tagállam és a Bizottság létrehoz egy kapcsolattartó pontot e rendelet végrehajtása céljából. A ▌ tagállamok és a Bizottság az e rendelet végrehajtásával kapcsolatos minden kérdésbe bevonják az említett ▌kapcsolattartó pontokat.

(2)   A Bizottság egy biztonságos és titkosított rendszert hoz létre a kapcsolattartó pontok közötti közvetlen együttműködés és információcsere elősegítésére.

12. cikk

Az Európai Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágításával foglalkozó szakértői csoport

Az Európai Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágításával foglalkozó szakértői csoportnak, amely tanácsadást és szakértelmet biztosít a Bizottság számára, továbbra is foglalkoznia kell a közvetlen külföldi befektetések átvilágításával kapcsolatos kérdésekkel, meg kell osztania a bevált gyakorlatokat és a tapasztalatokat, valamint véleményt kell cserélnie a közvetlen külföldi befektetésekkel kapcsolatos fejleményekről és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről. A Bizottság fontolóra veszi, hogy az e rendelet végrehajtásával kapcsolatos rendszerszintű kérdésekről is kikérje az említett csoport tanácsát.

Az említett csoporton belüli megbeszélések bizalmasak.

13. cikk

Nemzetközi együttműködés

A tagállamok és a Bizottság együttműködhetnek harmadik országok felelős hatóságaival a közvetlen külföldi befektetések biztonsági vagy közrendi okokból történő átvilágításával kapcsolatos kérdésekről.

14. cikk

A személyes adatok kezelése

(1)  A személyes adatok e rendelet alapján történő kezelését az (EU) 2016/679 és az (EU) 2018/1725 rendelettel összhangban kell végezni, és az adatkezelésre kizárólag akkor kerülhet sor, ha az a közvetlen külföldi befektetések tagállami átvilágításához vagy az e rendeletben meghatározott együttműködés eredményességének biztosításához szükséges.

(2)  Az e rendelet végrehajtásához kapcsolódó személyes adatok csak annyi ideig őrizhetők meg, amennyi az adatgyűjtés céljainak eléréséhez szükséges.

15. cikk

Értékelés

(1)  A Bizottság [három évvel ezen rendelet alkalmazásának kezdőnapját követően]-ig és utána ötévenként ▌értékeli e rendelet működését és hatékonyságát, és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak▌. A tagállamok részt vesznek ebben a munkában, és ▌ szükség esetén ▌ további információt nyújtanak a Bizottságnak az említett jelentés elkészítéséhez.

(2)  Amennyiben a jelentés e rendelet ▌ módosítását ajánlja, akkor azt megfelelő jogalkotási javaslat kísérheti.

16. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)   A Bizottságnak a 8. cikk (4) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól … [e rendelet hatálybalépésének dátuma]-tól/-től kezdődő hatállyal.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 8. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)   A 8. cikk (4) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

17. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet … [18 hónappal ezen rendelet hatálybalépését követően]-tól/-től kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt -ban/-ben, -án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

MELLÉKLET

A 8. cikk (3) bekezdésében említett uniós érdekű projektek vagy programok jegyzéke

1.   Európai GNSS-programok (Galileo és EGNOS):

Az Európai Parlament és a Tanács 1285/2013/EU rendelete (2013. december 11.) az európai műholdas navigációs rendszerek létrehozásáról és üzemeltetéséről, valamint a 876/2002/EK tanácsi rendelet és a 683/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 1. o.).

2.   Kopernikusz:

Az Európai Parlament és a Tanács 377/2014/EU rendelete (2014. április 3.) a Kopernikusz-program létrehozásáról és a 911/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 122., 2014.4.24., 44. o.).

3.   Horizont 2020:

Az Európai Parlament és a Tanács 1291/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról és az 1982/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 104. o.), beleértve a rendeletben előirányzott intézkedéseket a kulcsfontosságú alaptechnológiák – például a mesterséges intelligencia, a robotika, a félvezetők és a kiberbiztonság – terén.

4.   Transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T):

Az Európai Parlament és a Tanács 1315/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról és a 661/2010/EU határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 348., 2013.12.20., 1. o.).

5.   Transzeurópai energiahálózat (TEN-E):

Az Európai Parlament és a Tanács 347/2013/EU rendelete (2013. április 17.) a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról és az 1364/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről, valamint a 713/2009/EK, a 714/2009/EK és a 715/2009/EK rendelet módosításáról (HL L 115., 2013.4.25., 39. o.).

6.   Transzeurópai távközlési hálózat:

Az Európai Parlament és a Tanács 283/2014/EU rendelete (2014. március 11.) a távközlési infrastruktúrák területén működő transzeurópai hálózatokra vonatkozó iránymutatásokról és az 1336/97/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 86., 2014.3.21., 14. o.).

7.   Európai védelmi ipari fejlesztési program:

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1092 rendelete (2018. július 18.) az Unió védelmi iparának versenyképességét és innovációs képességét támogató európai védelmi ipari fejlesztési program létrehozásáról (HL L 200., 2018.8.7., 30. o.).

8.   Állandó strukturált együttműködés (PESCO):

A Tanács (KKBP) 2018/340 határozata (2018. március 6.) a PESCO keretében kidolgozandó projektek listájának összeállításáról (HL L 65., 2018.3.8., 24. o.).

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA

Az Európai Parlament kérésére az Európai Bizottság vállalja a következőket:

–  megosztja az Európai Parlamenttel azokat a szabványosított formanyomtatványokat, amelyeket az Európai Bizottság a tagállamoknak a rendelet 5. cikke szerinti éves jelentéstételi kötelezettséggel való megfelelése megkönnyítése érdekében fog készíteni, amint azokat véglegesíti, valamint

–  minden évben megosztja az Európai Parlamenttel az ilyen szabványosított formanyomtatványokat, az éves jelentésnek a rendelet 5. cikke (3) bekezdése szerinti, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak való benyújtásával párhuzamosan.

(1) HL C 262., 2018.7.25., 94. o.
(2) HL C 247., 2018.7.13., 28. o.
(3)HL C 262., 2018.7.25., 94. o.
(4)HL C 247., 2018.7.13., 28. o.
(5)Az Európai Parlament 2019. február 14-i álláspontja.
(6)HL L 123., 2016.5.12., 1. o.
(7) A Bizottság 2017. november 29-i határozata az Európai Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágításával foglalkozó szakértői csoport létrehozásáról (a Hivatalos Lapban nem tették közzé), C(2017) 7866 végleges.
(8)A Bizottság (EU, Euratom) 2015/443 határozata (2015. március 13.) a Bizottságon belüli biztonságról (HL L 72., 2015.3.17., 41. o.).
(9) A Bizottság (EU, Euratom) 2015/444 határozata (2015. március 13.) az EU-minősített adatok védelmét szolgáló biztonsági szabályokról (HL L 72., 2015.3.17., 53. o.).
(10)HL C 202., 2011.7.8., 13. o.
(11)Az Európai Uniónak a Tanács keretében ülésező tagállamai között az Európai Unió érdekében kicserélt minősített adatok védelméről létrejött megállapodás 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja és az (EU, Euratom) 2015/444 határozat 4. cikkének (2) bekezdése.
(12)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).
(13)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o.).
(14)HL L 336., 1994.12.23., 191. o.
(15)A Tanács 139/2004/EK rendelete (2004. január 20.) a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről (HL L 24., 2004.1.29., 1. o.).
(16)Bevezette a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26-i 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.); a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) szóló, 2009. november 25-i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.); a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.).
(17)A Tanács 428/2009/EK rendelete (2009. május 5.) a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról (HL L 134., 2009.5.29., 1. o.).


Az Unión belüli elektronikus útdíjszedési rendszerek átjárhatósága és az úthasználatidíj-fizetés elmulasztásával kapcsolatos információk határokon átnyúló cseréjének elősegítése ***I
PDF 384kWORD 105k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2019. február 14-i jogalkotási állásfoglalása az Unión belüli elektronikus útdíjszedési rendszerek átjárhatóságáról és az úthasználatidíj-fizetés elmulasztásával kapcsolatos információk határokon átnyúló cseréjének elősegítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2017)0280 – C8-0173/2017 – 2017/0128(COD))
P8_TA-PROV(2019)0122A8-0199/2018

(Rendes jogalkotási eljárás – átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0280),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 91. cikkének (1) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0173/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. október 18-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel az eljárási szabályzata 104. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Jogi Bizottságnak a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottsághoz intézett 2017. július 24-i levelére,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. november 28-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 104. és 59. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A8-0199/2018),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a Bizottság javaslata a benne akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot, figyelembe véve az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásait;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. február 14-én került elfogadásra az Unión belüli elektronikus útdíjszedési rendszerek átjárhatóságáról és az útdíjfizetés elmulasztásával kapcsolatos információk határokon átnyúló cseréjének elősegítéséről szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (átdolgozás)

P8_TC1-COD(2017)0128


(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 91. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(3),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(4),

rendes jogalkotási eljárás keretében(5),

mivel:

(1)  A 2004/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet(6) jelentős mértékben módosították. Mivel további módosítások szükségesek, az irányelvet az áttekinthetőség érdekében célszerű átdolgozni.

(2)  Célszerű biztosítani az elektronikus útdíjszedési rendszerek tagállamokban és ▌szomszédos országokban való széleskörű elterjedését, és lehetőség szerint a jövőbeni uniós útdíjpolitikának és a jövőbeni műszaki fejlesztéseknek megfelelő megbízható, felhasználóbarát és költséghatékony rendszereket. Az az elektronikus útdíjszedési rendszereket ezért átjárhatóvá kell tenni, hogy csökkenjenek az Unióban az útdíjak fizetéséhez kapcsolódó költségek és terhek.

(3)  Az átjárható elektronikus útdíjszedési rendszerek hozzájárulnak az útdíjakkal kapcsolatos uniós jog céljainak teljesítéséhez.

(4)  Az átjárhatóság hiánya komoly problémát jelent az elektronikus útdíjszedési rendszerek esetében, ahol a fizetendő útdíj a jármű által megtett távolsághoz (távolságalapú útdíjak) vagy a jármű által egy meghatározott ponton való áthaladáshoz (például behajtási díjszedés) kapcsolódik. Az elektronikus útdíjszedési rendszerek átjárhatóságára vonatkozó rendelkezéseknek ezért csak a fenti rendszerekre szabad vonatkozniuk, azokra a rendszerekre pedig nem, amelyek esetében a fizetendő útdíj a jármű által a díjköteles infrastruktúrán eltöltött időhöz kapcsolódik (például időalapú rendszerek, úgymint a matricák).

(5)  Valamennyi típusú – távolságalapú, behajtáson alapuló vagy időalapú, elektronikus vagy manuális – rendszer esetében komoly problémát jelent az Unióban az útdíjfizetésre vonatkozó kötelezettség határokon átnyúló végrehajtása. Ezért az útdíjfizetés elmulasztását követő határokon átnyúló végrehajtás problémájának kezelése érdekében a határokon átnyúló információcserére vonatkozó rendelkezéseket valamennyi említett rendszerre alkalmazni kell.

(6)  A nemzeti jogban az útdíjfizetés elmulasztása minősíthető akár szabálysértésnek, akár bűncselekménynek. Ezt az irányelvet a jogsértés minősítésétől függetlenül alkalmazni kell.

(7)  A parkolási díjakat ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól, mivel azok osztályozása nem következetes az Unióban, az infrastruktúra használatához pedig csak közvetetten kapcsolódnak.

(8)  Az elektronikus útdíjszedési rendszerek átjárhatósága szükségessé teszi az alkalmazott technológia és az átjárhatósági rendszerelemek közötti interfészek harmonizációját.

(9)  A technológiák és az interfészek harmonizációját olyan megfelelő nyitott és nyilvános szabványok kidolgozásával és fenntartásával kell támogatni, amelyek megkülönböztetéstől mentesen hozzáférhetők valamennyi rendszerszolgáltató részére.

(10)  Annak érdekében, hogy az európai elektronikus útdíjszedési szolgáltatók (a továbbiakban: az EETS-szolgáltatók) a fedélzeti berendezésükkel képesek legyenek az előírt kommunikációs technológiákat lefedni, lehetővé kell tenni az EETS-szolgáltatók számára, hogy a járművön már jelen lévő egyéb hardver- és szoftverrendszereket, így például a műholdas navigációs rendszereket vagy a kézi eszközöket használják és azokhoz kapcsolódjanak.

(11)  A könnyűgépjárművek esetében jelenleg használatos elektronikus útdíjszedési rendszerek különleges jellemzőire is tekintettel kell lenni. Mivel jelenleg ezen elektronikus útdíjszedési rendszerek egyike sem használ sem műholdas helymeghatározást, sem mobiltávközlést, lehetővé kell tenni az EETS-szolgáltatók számára, hogy meghatározott ideig olyan fedélzeti berendezéssel lássák el a könnyűgépjárművek használóit, amelyek csak az 5,8 GHz-es mikrohullámú technológiával való használatra alkalmasak. Ez az eltérés nem érintheti a tagállamok azon jogát, hogy műholdalapú útdíjszedést vezessenek be a könnyűgépjárművek tekintetében.

(12)  Az automatikus rendszámfelismerő technológián alapuló útdíjszedési rendszerek az útdíjszedési műveletek több manuális ellenőrzését igénylik a háttérirodai folyamatok során, mint a fedélzeti berendezést használó rendszerek. A fedélzeti berendezést használó rendszerek hatékonyabbak a nagy kiterjedésű elektronikus díjszedési területeken, míg az automatikus rendszámfelismerő technológiát használó rendszerek jobban megfelelnek a kis kiterjedésű területeken, például városi útdíjszedő rendszerek esetében, ahol a fedélzeti berendezés alkalmazása aránytalan költségeket vagy adminisztratív terheket jelentene. Az automatikus rendszámfelismerő technológia különösen más technológiákkal kombinálva lehet hasznos.

(13)  Az automatikus rendszámfelismerő technológián alapuló megoldásokkal kapcsolatos műszaki fejlődésre tekintettel ösztönözni kell a szabványügyi szerveket a szükséges műszaki szabványok meghatározására.

(14)  Az EETS-szolgáltatók egyedi jogainak és kötelezettségeinek vonatkozniuk kell azon szervezetekre, amelyek igazolják bizonyos követelmények teljesítését és EETS-szolgáltatóként nyilvántartásba vételre kerültek a letelepedés szerinti tagállamban.

(15)  A piac tisztességes és hatékony működésének biztosítása érdekében világosan meg kell határozni a legfontosabb EETS-szereplők – vagyis az EETS-szolgáltatók, az útdíjszedők és az EETS-felhasználók – jogait és kötelezettségeit.

(16)  Különösen fontos az EETS-szolgáltatók bizonyos jogainak – mint például a bizalmas üzleti adatok védelméhez való jognak – oly módon történő védelme, hogy az ne befolyásolja hátrányosan az útdíjszedők és az EETS-felhasználók számára nyújtott szolgáltatások minőségét. Az útdíjszedőtől különösen meg kell követelni, hogy bizalmas üzleti adatokat ne közöljön az EETS-szolgáltató versenytársaival. Az EETS-szolgáltatók által az útdíjak kiszámítása és felszámítása céljából vagy az EETS-szolgáltatók által az EETS-felhasználók járműveire felszámított úthasználati díj kiszámításának ellenőrzéséhez az útdíjszedőkkel közölt adatok mennyiségét és típusát szigorúan a minimumra kell korlátozni.

(17)  Az elektronikus útdíjszedési rendszerek általános hatékonyságának növelése érdekében az EETS-szolgáltatókat kötelezni kell az útdíjszedőkkel a végrehajtás terén tett erőfeszítéseik terén folytatott teljeskörű együttműködésre. Ezért az útdíjfizetés elmulasztásának gyanúja esetén az útdíjszedők számára lehetővé kell tenni, hogy kikérjék az EETS-szolgáltatótól a járműre, illetve annak tulajdonosára vagy üzemben tartójára – aki az EETS-szolgáltató ügyfele – vonatkozó adatokat, feltéve, hogy ezeket az adatokat a végrehajtáson kívül semmilyen más célra nem használják fel.

(18)  Annak lehetővé tétele érdekében, hogy egy adott EETS-területen az EETS-szolgáltatók valamennyi ügyfélért megkülönböztetéstől mentes módon versenyezhessenek, fontos biztosítani számukra annak lehetőségét, hogy az adott területre vonatkozóan kellő időben akkreditált szolgáltatóvá válhassanak ahhoz, hogy a szolgáltatásaikat az útdíjszedési rendszer működésének első napjától kezdve kínálni tudják a felhasználók számára.

(19)  Az útdíjszedőknek megkülönböztetésmentes módon biztosítaniuk kell az EETS-szolgáltatók számára az EETS-területükhöz való hozzáférést.

(20)  Az átláthatóság, valamint az összes EETS-szolgáltatónak az EETS-területekhez való megkülönböztetésmentes hozzáférése érdekében az útdíjszedőknek a hozzáférési jogokra vonatkozó minden szükséges információt közzé kell tenniük egy EETS-területi nyilatkozatban.

(21)  A tagállam vagy az útdíjszedő által a fedélzeti berendezések felhasználóinak kínált valamennyi útdíjkedvezményt vagy -engedményt átláthatóan kell megállapítani és nyilvánosan közzé kell tenni, valamint azokat azonos feltételek mellett kell elérhetővé tenni az EETS-szolgáltatók ügyfelei számára.

(22)  Az EETS-szolgáltatóknak jogosultnak kell lenniük átlátható, megkülönböztetésmentes és azonos módszer alapján kiszámított tisztességes díjazásra.

(23)  Az útdíjszedők számára lehetővé kell tenni, hogy az EETS-szolgáltatók díjazásából levonják az elektronikus útdíjszedési rendszer EETS-specifikus elemeinek biztosítása, üzemeltetése és karbantartása kapcsán felmerülő megfelelő költségeket.

(24)  Az EETS-szolgáltatóknak meg kell fizetniük az útdíjszedő részére az ügyfeleikre kirótt valamennyi útdíjat. Az EETS-szolgáltatókat mindazonáltal nem lehet felelőssé tenni az ügyfeleik által ki nem fizetett útdíjakért, amennyiben ez utóbbiak olyan fedélzeti berendezéssel rendelkeznek, amely az útdíjszedő részére érvénytelenítettként volt bejelentve.

(25)  Amennyiben egy útdíjszedési szolgáltatóként eljáró jogalany valamely elektronikus útdíjszedési rendszerben más szerepeket is betölt, vagy pedig az elektronikus útdíjszedéshez közvetlenül nem kapcsolódó más tevékenységet is folytat, kötelezni kell arra, hogy olyan könyvviteli nyilvántartást vezessen, amely lehetővé teszi az útdíjszedési szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó költségek és bevételek világos megkülönböztetését az egyéb tevékenységekhez kapcsolódó költségektől és bevételektől, valamint arra, hogy a megfelelő egyeztető szervet vagy igazságügyi hatóságot kérésre tájékoztassa az útdíjszedési szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó költségekről és bevételekről. Az útdíjszedési szolgáltatóként végrehajtott tevékenységek és más tevékenységek közötti keresztfinanszírozás nem megengedett.

(26)  A felhasználók számára lehetővé kell tenni, hogy bármely EETS-szolgáltatónál igénybe vegyék az EETS-t, tekintet nélkül az állampolgárságukra, a lakóhelyük szerinti tagállamra és a járműjük nyilvántartási helye szerinti tagállamra.

(27)  A kettős fizetés elkerülése és a felhasználók számára a jogbiztonság biztosítása céljából az útdíjnak a felhasználó által az EETS-szolgáltató részére történő megfizetését úgy kell tekinteni, hogy azzal a felhasználó teljesíti az adott útdíjszedővel szemben fennálló kötelezettségeit.

(28)  Az útdíjszedők és az EETS-szolgáltatók közötti szerződéses kapcsolatoknak többek között biztosítaniuk kell az útdíjak megfelelő megfizetését.

(29)  Az útdíjszedők és az EETS-szolgáltatók között a szerződéskötésre irányuló tárgyalások során, illetve a szerződéses kapcsolatuk keretében felmerülő viták rendezésére közvetítési eljárást kell létrehozni. Az útdíjszedőknek és az EETS-szolgáltatóknak az EETS-területekhez való megkülönböztetésmentes hozzáféréshez való jogával kapcsolatos viták rendezése céljából tagállami egyeztető szervekhez kell fordulniuk.

(30)  Az egyeztető szerveknek felhatalmazással kell rendelkezniük annak ellenőrzésére, hogy az EETS-szolgáltatóknak előírt szerződéses feltételek megkülönböztetésmentesek-e. Különösen annak ellenőrzésére kell felhatalmazással rendelkezniük, hogy az útdíjszedők által az EETS-szolgáltatóknak kínált díjazás tiszteletben tartja-e az ezen irányelvben foglalt elveket.

(31)  Az EETS-felhasználók forgalmi adatai lényeges információt jelentenek a tagállamok közlekedéspolitikájának javítása szempontjából. A tagállamok számára ezért lehetővé kell tenni, hogy közlekedéspolitikák kidolgozása és a közlekedésszervezés javítása, vagy más, az állam általi nem kereskedelmi célú használat céljából kikérjenek ilyen adatokat az útdíjszedési szolgáltatóktól – az EETS-szolgáltatókat is beleértve –, a vonatkozó adatvédelmi szabályokkal összhangban.

(32)  Szükség van egy keretre, amely meghatározza az EETS-szolgáltatóknak egy adott EETS-terület tekintetében való akkreditálására vonatkozó eljárásokat, és amely tisztességes piaci hozzáférést biztosít, valamint egyúttal garantálja a szolgáltatás megfelelő szintjét. Az EETS-területi nyilatkozatban részletesen ismertetni kell az EETS-szolgáltatónak az EETS-területre való akkreditációjával kapcsolatos eljárást, különösen az átjárhatósági rendszerelemek előírásoknak való megfelelőségének és használatra való alkalmasságának ellenőrzésére vonatkozó eljárást. Minden EETS-szolgáltató esetében ugyanazt az eljárást kell alkalmazni.

(33)  Annak biztosítása érdekében, hogy az EETS-piac szereplői könnyen hozzáférhessenek az információkhoz, a tagállamoknak az EETS-sel kapcsolatos valamennyi fontos adatot össze kell gyűjteniük és közzé kell tenniük nyilvánosan hozzáférhető nemzeti nyilvántartásokban.

(34)  A technológiai fejlődés lehetővé tétele érdekében fontos, hogy az útdíjszedők tesztelhessenek új útdíjszedési technológiákat vagy koncepciókat. E teszteknek azonban korlátozottaknak kell lenniük, és az EETS-szolgáltatók nem kötelezhetők az azokban történő részvételre. A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy ne engedélyezze e tesztek végrehajtását, ha azok veszélyeztethetik a rendes elektronikus útdíjszedési rendszerek vagy az EETS megfelelő működését.

(35)  Az elektronikus útdíjszedési rendszerek műszaki előírásaiban mutatkozó nagy különbségek akadályozhatják az elektronikus útdíjszedési rendszerek uniós szintű átjárhatóságának elérését, és ezáltal hozzájárulnak a jelenlegi helyzet fennmaradásához, amelyben a felhasználóknak több fedélzeti berendezésre van szükségük ahhoz, hogy az Unióban útdíjat fizessenek. Ez a helyzet hátrányosan érinti a szállítási műveletek hatékonyságát, az útdíjszedési rendszerek költséghatékonyságát és a közlekedéspolitikai célkitűzések megvalósítását. A helyzetet okozó problémákat ezért orvosolni kell.

(36)  Bár a határokon átnyúló átjárhatóság az Unió egész területén javul, a közép- és hosszú távú célkitűzés az, hogy egyetlen fedélzeti berendezéssel lehessen utazni az egész Unióban. Ezért az úthasználókat érintő adminisztratív terhek és költségek elkerülése érdekében fontos, hogy a Bizottság ütemtervet dolgozzon ki e célkitűzés elérése, valamint a személyek és áruk Unión belüli szabad mozgásának elősegítése érdekében, anélkül, hogy az hátrányosan befolyásolná a piaci versenyt.

(37)  Az EETS piaci alapú szolgáltatás, ezért az EETS-szolgáltatók nem kötelezhetők arra, hogy az egész Unióban biztosítsák szolgáltatásaikat. A felhasználók érdekében azonban az EETS-szolgáltatóknak minden EETS-területet le kell fedniük bármely olyan tagállamban, ahol szolgáltatást nyújtanak. A Bizottságnak továbbá értékelnie kell, hogy az EETS-szolgáltatók számára biztosított rugalmasság a kis vagy külső EETS-területek EETS-ből való kizárását eredményezi-e, és amennyiben igen, szükség esetén intézkedéseket kell hoznia.

(38)  Az EETS-területi nyilatkozatnak részletesen ismertetnie kell az EETS-szolgáltatóknak az adott EETS-területen végzett műveleteire vonatkozó kereskedelmi keretfeltételeket. Ismertetnie kell különösen az EETS-szolgáltatók díjazásának kiszámításához használt módszert.

(39)  Új elektronikus útdíjszedési rendszer bevezetése vagy a meglévő rendszer lényeges módosítása esetén az útdíjszedőnek kellő időben közzé kell tennie az új vagy naprakésszé tett EETS-területi nyilatkozatokat ahhoz, hogy legkésőbb egy hónappal a rendszer üzembe helyezésének napja előtt sor kerülhessen az EETS-szolgáltatók rendszerbe való akkreditációjára, illetve újbóli akkreditációjára. Az útdíjszedőnek úgy kell megterveznie és lefolytatnia az EETS-szolgáltatók akkreditációjára, illetve újbóli akkreditációjára vonatkozó eljárást, hogy azt az új vagy lényegesen módosított rendszer üzembe helyezése előtt legkésőbb egy hónappal be lehessen fejezni. Az útdíjszedőknek tiszteletben kell tartaniuk a tervezett eljárás rájuk eső részét az EETS-területi nyilatkozatban meghatározottak szerint.

(40)  Az útdíjszedők nem kérhetnek vagy követelhetnek meg az EETS-szolgáltatóktól olyan egyedi műszaki megoldásokat, amelyek veszélyeztethetik a többi EETS-területtel és az EETS-szolgáltató meglévő átjárhatósági rendszerelemeivel való átjárhatóságot.

(41)  Az EETS jelentős mértékben csökkentheti a nemzetközi közúti fuvarozók és járművezetők adminisztratív költségeit és adminisztratív terheit.

(42)  Az EETS-szolgáltatók számára lehetővé kell tenni, hogy számlát állítsanak ki az EETS-felhasználóknak. Az útdíjszedők számára ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy kérhessék, hogy a számlákat a megbízásukból és a nevükben küldjék ki, mivel közvetlenül az EETS-szolgáltató nevében történő számlázásnak bizonyos EETS-területek esetében kedvezőtlen adminisztratív következményei és adóvonzatai lehetnek.

(43)  Minden olyan tagállamnak, amely legalább két EETS-területtel rendelkezik, az útdíjszedőkkel való kapcsolat elősegítése érdekében kapcsolattartó irodát kell kijelölnie azon EETS-szolgáltatók számára, amelyek EETS-t kívánnak nyújtani a területén.

(44)  Az elektronikus útdíjszedési és más szolgáltatások, például a kooperatív ITS (C-ITS) alkalmazások a rövid hatótávolságú, járművek közötti, illetve jármű és infrastruktúra közötti kommunikáció céljára hasonló technológiákat és szomszédos frekvenciasávokat alkalmaznak. A várható költségek, előnyök, technikai akadályok és azok lehetséges megoldásai részletes értékelését követően a jövőben érdemes megvizsgálni más, újonnan megjelenő technológiák alkalmazásának lehetőségét az elektronikus útdíjszedésben. Fontos intézkedéseket bevezetni az 5,8 GHz-es mikrohullámú technológiába fektetett eddigi beruházásoknak a más technológiák kedvezőtlen hatásával szembeni védelme céljából.

(45)  Az állami támogatásra vonatkozó jog és a versenyjog sérelme nélkül lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy intézkedéseket dolgozzanak ki az elektronikus útdíjszedés és számlázás előmozdítására.

(46)  Az EETS tekintetében releváns szabványoknak a szabványügyi szervek általi felülvizsgálatakor megfelelő átmeneti rendelkezésekről kell gondoskodni annak érdekében, hogy biztosított legyen az EETS folytonossága, és a szabványok felülvizsgálatának időpontjában már használatban lévő, a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemeknek az útdíjszedési rendszerekkel való kompatibilitása.

(47)  Az EETS-nek lehetővé kell tennie az intermodalitás fejlődését, miközben tiszteletben tartja a „felhasználó fizet” és a „szennyező fizet” elveket.

(48)  Az elektronikus útdíjakat meg nem fizető, külföldi illetőségű személyek azonosításával kapcsolatos problémák hátráltatják az elektronikus útdíjszedési rendszerek további elterjedését, valamint a „felhasználó fizet” és a „szennyező fizet” elv szélesebb körű alkalmazását az uniós utakon, ezért meg kell találni az ilyen személyek azonosításának és személyes adataik kezelésének módját.

(49)  A következetesség és a források hatékony felhasználása érdekében az útdíjfizetést elmulasztó úthasználókkal és járműveikkel kapcsolatos információcserét szolgáló rendszernek ugyanazokon az eszközökön kell alapulnia, mint az (EU) 2015/413 európai parlamenti és tanácsi irányelvben(7) meghatározott, a közúti közlekedésbiztonságot veszélyeztető közlekedési jogsértésekre vonatkozó információk cseréjéhez használt rendszernek.

(50)  Egyes tagállamokban az útdíjfizetés elmulasztása csak akkor kerül megállapításra, ha a felhasználót értesítették az útdíjfizetésre vonatkozó kötelezettségről. Mivel ez az irányelv e tekintetben nem harmonizálja a nemzeti jogszabályokat, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy ezt az irányelvet a felhasználók és a járművek értesítés céljából történő azonosítására alkalmazzák. E kiterjesztett alkalmazást azonban kizárólag bizonyos feltételek teljesülése esetén szabad lehetővé tenni.

(51)  Az útdíjfizetés elmulasztását követően a jogkövetkezmények érvényesítése érdekében indított eljárások uniós szinten nincsenek harmonizálva. Az azonosított úthasználó gyakran lehetőséget kap arra, hogy közvetlenül az útdíj beszedéséért felelős szervnek megfizesse az esedékes útdíjat vagy egy fix összegű pótdíjat, mielőtt a tagállami hatóságok bármilyen további közigazgatási- vagy büntetőeljárást megindítanának. Fontos, hogy az útdíjfizetés elmulasztásának orvoslására irányuló ilyen hatékony eljárás az összes úthasználó számára azonos feltételekkel álljon rendelkezésre. E célból a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy kiadhassák az útdíj beszedéséért felelős szerv számára az útdíjfizetés elmulasztásában érintett jármű és tulajdonosa vagy üzemben tartója azonosításához szükséges adatokat, feltéve, hogy a személyes adatok megfelelő védelme biztosított. Ebben az összefüggésben a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az érintett szerv által kibocsátott fizetési felszólítás teljesítése orvosolja az útdíjfizetés elmulasztását.

(52)  Egyes tagállamokban a fedélzeti berendezés hiánya vagy hibás működése az útdíjfizetés elmulasztásának minősül, amennyiben az útdíjfizetés kizárólag fedélzeti berendezés használatával lehetséges.

(53)  A tagállamoknak a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk azokat az információkat és adatokat, amelyekre szükség van az útdíjfizetést elmulasztó úthasználókkal kapcsolatos információcseréhez használt rendszer hatékonyságának és eredményességének értékeléséhez. A Bizottságnak értékelnie kell a kapott adatokat és információkat, és szükség esetén ezen irányelv módosítását kell javasolnia.

(54)  Az Unióban az útdíjfizetésre vonatkozó kötelezettség határokon átnyúló végrehajtását még inkább elősegítő lehetséges intézkedések elemzése mellett a Bizottságnak jelentésében értékelnie kell a tagállamok közötti kölcsönös segítségnyújtás szükségességét is.

(55)  Mind az útdíjfizetésre vonatkozó kötelezettség végrehajtása, mind azon járműnek, valamint a jármű tulajdonosának vagy üzemben tartójának azonosítása, amelynek, illetve akinek esetében megállapítást nyert az útdíjfizetés elmulasztása, mind a felhasználóról történő információgyűjtés annak biztosítása érdekében, hogy az útdíjszedő teljesíti az adóhatóságokkal szembeni kötelezettségeit, a személyes adatok kezelését vonja maga után. A személyes adatok kezelését az uniós szabályokkal összhangban kell végezni, többek között az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(8), az (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek(9), valamint a 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek(10) megfelelően. A személyes adatok védelméhez való jogot az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. cikke kifejezetten elismeri.

(56)  Ez az irányelv nem befolyásolja a tagállamok szabadságát abban a tekintetben, hogy a közúti infrastruktúra használatáért felszámított díjak vonatkozásában és adózási ügyekben szabályokat állapítsanak meg.

(57)  Az ▌útdíjfizetés elmulasztása által érintett járművekkel, valamint az ilyen járművek tulajdonosaival vagy üzemben tartóival kapcsolatos információk határokon átnyúló cseréjének elősegítése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az I. mellékletnek az uniós jogban bekövetkezett változások figyelembevétele érdekében történő módosítására vonatkozóan. A Bizottságot fel kell hatalmazni továbbá arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a járműveknek az alkalmazandó díjrendszerek meghatározása céljából történő besorolására vonatkozó részletek meghatározására, az EETS-felhasználóknak az EETS-szolgáltató felé teljesítendő adatszolgáltatással, valamint a fedélzeti berendezés használatával és kezelésével kapcsolatos kötelezettségeinek további meghatározására, az átjárhatósági rendszerelemekre – a biztonság és az egészségvédelem, a megbízhatóság és rendelkezésre állás, a környezetvédelem, a műszaki összeegyeztethetőség, a biztonság és a magánélet védelme, valamint a működés és az irányítás terén – vonatkozó követelmények meghatározására, az átjárhatósági rendszerelemekre vonatkozó általános infrastrukturális követelmények meghatározására, valamint a bejelentett szervekre vonatkozó minimális alkalmassági feltételek meghatározására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak(11) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(58)  Ezen irányelv végrehajtásához egységes feltételekre van szükség a műszaki és adminisztratív előírásoknak az EETS-szereplőket érintő eljárások és az őket összekapcsoló interfészek tagállamokban való kiépítése tekintetében történő alkalmazását illetően, elősegítendő az átjárhatóságot és biztosítandó, hogy a nemzeti útdíjszedési piacokra egyenértékű szabályok vonatkozzanak. Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása és az említett műszaki és adminisztratív előírások meghatározása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(12) megfelelően kell gyakorolni.

(59)  Ez az irányelv nem érinti a III. melléklet B. részében megjelölt irányelvnek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket.

(60)  Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, különös tekintettel a személyes adatok védelmére.

(61)  Az európai adatvédelmi biztossal a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(13) 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban konzultációra került sor,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy és alkalmazási kör

(1)  Ez az irányelv meghatározza az alábbi célokat szolgáló feltételeket:

a)  az ▌elektronikus útdíjszedő rendszerek átjárhatóságának biztosítása az ▌egész uniós közúthálózatra, városi és városok közötti ▌autópályákra, fő- és mellékutakra, valamint különböző infrastruktúra-elemekre, mint például az alagutak vagy a hidak, továbbá a kompokra vonatkozóan; valamint

b)  az Unión belüli bárminemű útdíj fizetésének elmulasztása által érintett járművekre, valamint az ilyen járművek tulajdonosaira vagy üzemben tartóira vonatkozó gépjármű-nyilvántartási adatok határokon átnyúló cseréjének elősegítése.

A szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása érdekében ezen irányelv alkalmazása nem érinti a tagállamok azon döntéseit, hogy bizonyos járműtípusokra útdíjakat szabhassanak ki, továbbá meghatározhassák e díjak mértékét és rendeltetését.

(2)  A 3–22. cikk nem vonatkozik:

a)  a 2. cikk 10. pontja értelmében vett, nem elektronikus útdíjszedő rendszerekre; valamint

b)  olyan kicsi, szigorúan helyi útdíjszedő rendszerekre, amelyek esetében a 3–22. cikk követelményeinek való megfeleléshez szükséges költségek nem állnának arányban az elérhető előnyökkel.

(3)   Ez az irányelv nem vonatkozik a parkolási díjakra.

(4)  Az Unióban az elektronikus útdíjszedési rendszerek átjárhatóvá tételére irányuló célkitűzést az európai elektronikus útdíjszedési szolgáltatás (EETS) révén kell elérni, amely kiegészíti a tagállamok nemzeti elektronikus útdíjszedési szolgáltatásait.

(5)  Ahol a nemzeti jog előírja az útdíjfizetés elmulasztásának megállapítását megelőzően a felhasználó fizetési kötelezettségről való értesítését, a tagállamok alkalmazhatják ezt az irányelvet a jármű tulajdonosának vagy üzemben tartójának és magának a járműnek kizárólag értesítés céljából történő azonosítására is, ha a következő feltételek kivétel nélkül teljesülnek:

a)  nincs más mód a jármű tulajdonosának vagy üzemben tartójának azonosítására; valamint

b)  a nemzeti jog értelmében a jármű tulajdonosának vagy üzemben tartójának a fizetési kötelezettségről való értesítése kötelező szakasza az útdíjfizetési eljárásnak.

(6)  Amennyiben valamely tagállam alkalmazza az (5) bekezdést, megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az útdíjfizetésre vonatkozó kötelezettséget érintően a jogkövetkezmények érvényesítése érdekében indított eljárásokat hatóságok végezzék. Ezen irányelvben az útdíjfizetés elmulasztására történő utalások magukban foglalják az (5) bekezdés hatálya alá tartozó eseteket, ha az a tagállam, amelyben a díjfizetés elmulasztására sor kerül, alkalmazza az említett bekezdést.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.  „ ▌útdíjszedési szolgáltatás”: olyan szolgáltatás, amely lehetővé teszi az egyetlen szerződéssel és szükség esetén egy fedélzeti berendezéssel rendelkező felhasználók számára, hogy egy vagy több EETS-területen járművet használjanak, és amely szolgáltatás magában foglalja a következőket:

a)  szükség esetén egyedi kialakítású fedélzeti berendezés biztosítása a felhasználók számára és e berendezés működőképességének fenntartása;

b)  annak garantálása, hogy a felhasználó megfizesse az útdíjszedőnek járó útdíjat;

c)  a fizetési módok biztosítása a felhasználó számára, vagy egy már meglévő elfogadása;

d)  az útdíj beszedése a felhasználótól;

e)  a felhasználóval való ügyfélkapcsolatok kezelése; valamint

f)   az útdíjszedő rendszerekre vonatkozó biztonsági és a magánélet védelmére vonatkozó politikák alkalmazása és betartása;

2.  „útdíjszedési szolgáltató”: olyan jogalany, amely egy vagy több EETS-területen egy vagy több járműosztály számára nyújt útdíjszedési szolgáltatásokat;

3.  „útdíjszedő”: köz- vagy magánjogi szervezet, amely az adott EETS-területen közlekedő járművekre útdíjakat szab ki;

4.  „kijelölt útdíjszedő”: olyan köz- vagy magánjogi szervezet, amelyet kijelöltek arra, hogy útdíjszedő legyen valamely jövőbeli EETS-területen;

5.  „Európai elektronikus útdíjszedési szolgáltatás (EETS)”: szerződés keretében egy EETS-szolgáltató által valamely EETS-felhasználó számára egy vagy több EETS-területen nyújtott útdíjszedési szolgáltatás;

6.  „EETS-szolgáltató”: olyan, a letelepedése szerinti tagállamban nyilvántartásba vett szervezet, amely külön szerződés keretében egy EETS-felhasználó számára hozzáférést biztosít az EETS-hez, és továbbítja az útdíjakat a megfelelő útdíjszedőnek;

7.  „EETS-felhasználó”: olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely szerződéses viszonyban áll egy EETS-szolgáltatóval az EETS-hez való hozzáférés érdekében;

8.  „EETS-terület”: olyan út, úthálózat, infrastruktúra-elem, mint például híd vagy alagút, vagy komp, amelyek használatáért elektronikus útdíjszedési rendszer alkalmazásával útdíjat szednek ▌;

9.  „EETS nyújtására alkalmas rendszer”: az elektronikus útdíjszedő rendszer azon elemei, amelyek kifejezetten szükségesek az EETS-szolgáltatók rendszeren belüli integrációjához és az EETS működéséhez;

10.  „elektronikus útdíjszedési rendszer”: olyan útdíjszedési rendszer, amelyben a felhasználó számára kizárólag abban az esetben keletkezik útdíjfizetési kötelezettség, ha az automatikus észlelő rendszer a járműben található fedélzeti berendezéssel való távoli kommunikáció vagy automatikus rendszámfelismerés útján érzékeli, hogy a jármű egy bizonyos helyen tartózkodik;

11.  „fedélzeti berendezés”: a jármű fedélzetén lévő beépített vagy hordozható, az útdíjszedési szolgáltatás részeként használandó hardver- és szoftverelemek összessége, melynek funkciója az adatok összegyűjtése, tárolása, kezelése és távolból történő fogadása/továbbítása, különálló eszközként vagy a járműbe beépítve;

12.  „kiemelt szolgáltató”: olyan útdíjszedési szolgáltató, amely olyan egyedi kötelezettségekkel – például a valamennyi érdekelt felhasználóval történő szerződéskötés kötelezettsége –, illetve olyan egyedi jogokkal – egyedi díjazás vagy garantált hosszú távú szerződés – rendelkezik, amely jogok és kötelezettségek eltérnek a többi szolgáltató jogaitól és kötelezettségeitől;

13.  „átjárhatósági rendszerelem”: minden olyan, az EETS-be beépített vagy beépítésre szánt alapvető összetevő, összetevőcsoport, berendezés-részegység vagy teljes berendezés, amelytől a szolgáltatás átjárhatósága közvetlenül vagy közvetetten függ, beleértve az anyagi és a szellemi javakat – például szoftvert – is;

14.  „használatra való alkalmasság”: az EETS-be reprezentatív jelleggel integrált átjárhatósági rendszerelem alkalmassága a meghatározott működési teljesítmény elérésére és fenntartására, egy adott útdíjszedő rendszerhez tekintetében;

15.  „útdíj megállapításával összefüggő adatok”: a felelős útdíjszedő által meghatározott olyan információk, amelyek egy gépjárműnek a megadott díjszedési területen való közlekedésért megállapított díj meghatározásához és az útdíjügylet lebonyolításához szükségesek;

16.  „útdíjbevallás”: az útdíjszedőnek tett bejelentés, amely az útdíjszedési szolgáltató és az útdíjszedő között megállapodott formátumban igazolja egy adott gépjármű jelenlétét egy EETS-területen;

17.  „gépjármű-osztályozási paraméterek”: a gépjárművel kapcsolatos információ, amellyel összhangban az útdíjakat az útdíj megállapításával összefüggő adatok alapján kiszámítják;

18.  „háttériroda”: az útdíjszedő, az útdíjszedők központi átjárhatósági adatbázist létrehozó csoportja vagy az EETS-szolgáltató által az elektronikus útdíjszedési rendszer keretében történő információgyűjtés, -feldolgozás és -küldés céljából használt központi elektronikus rendszer;

19.  „lényegesen módosított rendszer”: meglévő elektronikus útdíjszedési rendszer, amely olyan változáson ment vagy megy keresztül, amely szükségessé teszi, hogy az EETS-szolgáltatók változtatásokat hajtsanak végre az üzemben lévő átjárhatósági rendszerelemek tekintetében, például újraprogramozzák vagy kiigazítsák háttérirodájuk csatlakozási felületeit, mely változtatások mértéke újbóli akkreditálást tesz szükségessé;

20.  „akkreditáció”: az útdíjszedő által meghatározott és irányított eljárás, amelynek alá kell vetni az EETS-szolgáltatót, mielőtt engedélyeznék számára, hogy egy adott EETS-területen EETS-t nyújtson;

21.  „útdíj”: az úthasználó által egy adott úton, úthálózaton, infrastruktúra-elemen, mint például egy híd vagy egy alagút, vagy egy kompon való közlekedésért fizetendő díj;

22.  „az útdíjfizetés elmulasztása”: az úthasználó által valamely tagállamban az útdíjfizetés elmulasztásával elkövetett, az említett tagállam vonatkozó nemzeti rendelkezéseiben meghatározott jogsértés;

23.  „a nyilvántartás helye szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben az útdíjfizetés által érintett jármű nyilvántartásba van véve;

24.  „nemzeti kapcsolattartó pont”: valamely tagállamnak a gépjármű-nyilvántartási adatok határokon átnyúló cseréjére kijelölt illetékes hatósága;

25.  „automatizált keresés”: egy, több vagy az összes tagállam ▌adatbázisaiból történő lekérdezésre szolgáló online hozzáférési eljárás;

26.  „jármű”: ▌közúti személy- vagy áruszállítás céljára szánt vagy használt gépjármű vagy járműszerelvény;

27.  „a jármű üzemben tartója”: az a személy, akinek a neve alatt a jármű a nyilvántartásban szerepel, a nyilvántartás helye szerinti tagállam joga értelmében;

28.  „nehézgépjármű”: 3,5 tonnát meghaladó legnagyobb megengedett tömegű ▌jármű;

29.  „könnyűgépjármű”: 3,5 tonnát meg nem haladó legnagyobb megengedett tömegű jármű.

3. cikk

Műszaki megoldások

(1)  Az összes olyan új elektronikus útdíjszedési rendszernek, amely fedélzeti berendezés beépítését vagy használatát igényli, az elektronikus útdíjszedési műveletek végrehajtása céljából a következő technológiák közül egyet vagy többet alkalmaznia kell:

a)  műholdas helymeghatározás;

b)  mobilkommunikáció;

c)  5,8 GHz-es mikrohullámú technológia.

Jelentős technológiai fejlesztések végrehajtásakor a fedélzeti berendezés beépítését vagy használatát igénylő és más technológiákat alkalmazó, meglévő elektronikus útdíjszedési rendszereket is összhangba kell hozni az e bekezdés első albekezdésében foglalt követelményekkel.

(2)  A Bizottság az (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelvben(14) meghatározott eljárással összhangban felkéri az érintett szabványügyi szerveket, hogy az (1) bekezdés első albekezdésében felsorolt technológiák és az automatikus rendszámfelismerő technológia tekintetében haladéktalanul fogadják el az elektronikus útdíjszedési rendszerek esetében alkalmazandó szabványokat és szükség esetén naprakésszé teszik azokat. A Bizottság felkéri a szabványügyi szerveket, hogy gondoskodjanak az átjárhatósági rendszerelemek folyamatos kompatibilitásáról.

(3)  A műholdas helymeghatározási technológiát alkalmazó és ... [30 hónappal ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően] után forgalomba hozott fedélzeti berendezéseknek kompatibilisnek kell lenniük a Galileo és az európai geostacionárius navigációs lefedési szolgáltatás (EGNOS) rendszer által biztosított helymeghatározási szolgáltatásokkal ▌.

(4)  A (6) bekezdés sérelme nélkül az EETS-szolgáltatók olyan fedélzeti berendezéseket bocsátanak az EETS-felhasználók rendelkezésére, amelyek alkalmasak a tagállamokban működő, az (1) bekezdés első albekezdésében felsorolt technológiákat alkalmazó megfelelő elektronikus útdíjszedési rendszerekkel való együttes használatra, azokkal kölcsönösen átjárhatók és képesek azokkal kommunikálni.

(5)  A fedélzeti berendezés használhat saját hardvert és szoftvert, vagy használhatja a járműben lévő egyéb hardverek és szoftverek elemeit, illetve használhatja mindkettőt. A fedélzeti berendezés az (1) bekezdés első albekezdésében felsorolt technológiáktól eltérő technológiákat is használhat a jármű egyéb hardverrendszereivel való kommunikáció céljára, feltéve, hogy ez nem veszélyezteti a biztonságot, a szolgáltatás minőségét és a magánélet védelmét.

Az EETS fedélzeti berendezés az útdíjszedéstől eltérő szolgáltatások működését is segítheti, feltéve, hogy e szolgáltatások működése egyetlen EETS-területen sem zavarja az útdíjszedési szolgáltatásokat.

(6)  A tagállamok azon jogának sérelme nélkül, hogy a könnyűgépjárművek számára műholdas helymeghatározáson vagy mobiltávközlésen alapuló elektronikus útdíjszedési rendszereket vezessenek be, 2027. december 31-éig megengedett, hogy olyan EETS-területeken való használat céljára, amelyek esetében nincs szükség műholdas helymeghatározási vagy mobiltávközlési technológiák igénybevételére, az EETS-szolgáltatók olyan fedélzeti berendezéseket bocsássanak a könnyűgépjárművek használói rendelkezésére, amelyek csak 5,8 GHz-es mikrohullámú technológiával való használatra alkalmasak.

II. FEJEZET

AZ EETS ÁLTALÁNOS ELVEI

4. cikk

Az EETS-szolgáltatók nyilvántartásba vétele

Minden tagállam megállapítja az EETS-szolgáltatók nyilvántartásba vételére vonatkozó eljárást. A tagállamok azokat a szervezeteket veszik nyilvántartásba, amelyek a területükön vannak letelepedve, kérelmezik a nyilvántartásba vételt és igazolni tudják, hogy megfelelnek a következő követelményeknek:

a)  EN ISO 9001 vagy azzal egyenértékű tanúsítvánnyal rendelkeznek;

b)  rendelkeznek a szükséges műszaki berendezésekkel és az átjárhatósági rendszerelemek előírásoknak való megfelelőségét igazoló EK-nyilatkozattal vagy tanúsítvánnyal;

c)  hozzáértéssel rendelkeznek az elektronikus útdíjszedési szolgáltatások nyújtásában vagy más kapcsolódó területeken;

d)  pénzügyi helyzetük megfelelő;

e)  legalább kétévente auditált, átfogó kockázatkezelési tervvel rendelkeznek; valamint

f)  jó hírnévvel rendelkeznek.

5. cikk

Az EETS-szolgáltatók jogai és kötelezettségei

(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az általuk a 4. cikkel összhangban nyilvántartásba vett EETS-szolgáltatók nyilvántartásba vételük után 36 hónapon belül az összes EETS-területre kiterjedő EETS-szerződéseket kössenek legalább négy tagállam területén. Megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az említett EETS-szolgáltatók legkésőbb 24 hónappal azután, hogy egy adott tagállamban megkötötték az első EETS-szerződést, megkössék az érintett tagállamban az összes EETS-területre kiterjedő szerződéseket, kivéve azon EETS-területeket, ahol a felelős útdíjszedők nem tesznek eleget a 6. cikk (3) bekezdésének.

(2)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az általuk nyilvántartásba vett EETS-szolgáltatók mindenkor lefedjék az összes EETS-területet, amelynek lefedésére szerződéses kötelezettséget vállaltak. Megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy ha az EETS-szolgáltató azért nem tudja fenntartani egy EETS-terület lefedettségét, mert az útdíjszedő nem felel meg ezen irányelvnek, minél hamarabb helyreállítsa az érintett terület lefedettségét.

(3)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az általuk nyilvántartásba vett EETS-szolgáltatók tegyenek közzé tájékoztatást az általuk lefedett EETS-területekről és az ezzel kapcsolatos változásokról, valamint a nyilvántartásba vételtől számított egy hónapon belül tegyenek közzé részletes terveket szolgáltatásaik további EETS-területekre történő kiterjesztéséről, és e terveket évente naprakésszé teszik.

(4)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az általuk nyilvántartásba vett, illetve a területükön EETS-szolgáltatást nyújtó EETS-szolgáltatók szükség esetén olyan fedélzeti berendezést biztosítsanak az EETS-felhasználók részére, amely megfelel az ezen irányelvben, továbbá a 2014/53/EU (15) és a 2014/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben(16) foglalt követelményeknek. A tagállamok kérhetik az érintett EETS-szolgáltatókat, hogy igazolják az említett követelmények teljesülését.

(5)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a területükön EETS-szolgáltatást nyújtó EETS-szolgáltatók jegyzéket vezessenek az EETS-felhasználókkal kötött EETS-szerződéseikhez kötődő, érvénytelenített fedélzeti berendezésekről. Megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az említett jegyzékeket szigorúan a személyes adatok védelméről szóló uniós szabályokban – többek között az (EU) 2016/679 rendeletben és a 2002/58/EK irányelvben – foglaltaknak megfelelően vezessék.

(6)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az általuk nyilvántartásba vett EETS-szolgáltatók nyilvánossá tegyék szerződési politikájukat az EETS-felhasználók számára.

(7)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a területükön EETS-szolgáltatást nyújtó EETS-szolgáltatók az útdíjszedők rendelkezésére bocsássák az EETS-felhasználók járműveire vonatkozó útdíj kiszámításához és felszámításához, illetve az EETS-felhasználók járműveire az EETS-szolgáltatók által felszámított útdíj kiszámításának ellenőrzéséhez szükséges információkat.

(8)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a területükön EETS-szolgáltatást nyújtó EETS-szolgáltatók együttműködjenek az útdíjszedőkkel a jogsértéssel gyanúsított személyek azonosítására irányuló erőfeszítéseik során. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy útdíjfizetés elmulasztásának gyanúja esetén az útdíjszedő megkaphassa az EETS-szolgáltatótól a díjfizetés elmulasztásának gyanújában érintett járművel, valamint az említett jármű tulajdonosával vagy üzemben tartójával ‒ aki az érintett EETS-szolgáltató ügyfele ‒ kapcsolatos adatokat. Az ilyen adatokat az EETS-szolgáltató köteles azonnal rendelkezésre bocsátani.

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az útdíjszedő az ilyen adatokat ne közölje más útdíjszedési szolgáltatókkal. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy amennyiben az útdíjszedő és egy útdíjszedési szolgáltató ugyanazon szervezet, az adatokat kizárólag a jogsértéssel gyanúsított személyek azonosítására vagy a 27. cikk (3) bekezdésével összhangban használják.

(9)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a területükön valamely EETS-területért felelős útdíjszedő megkaphassa az EETS-szolgáltatótól egyrészt az EETS-szolgáltató ügyfelei tulajdonában lévő vagy általuk üzemeltetett összes olyan járműre vonatkozó adatokat, amelyek egy adott időszakban áthaladtak azon az EETS-területen, ahol az érintett útdíjszedő a felelős, másrészt az ezen járművek tulajdonosaira, illetve üzembentartóira vonatkozó adatokat, amennyiben az útdíjszedőnek az adóhatóságokkal szembeni kötelezettségei teljesítéséhez szüksége van ezen adatokra. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az EETS-szolgáltatók a kért adatokat a kérelem kézhezvételétől számított legfeljebb két napon belül átadják. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az útdíjszedő ezen adatokat ne közölje más útdíjszedési szolgáltatókkal. A tagállamok továbbá megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy amennyiben az útdíjszedő és egy útdíjszedési szolgáltató ugyanazon szervezet, az útdíjszedő ezen adatokat kizárólag az adóhatóságokkal szembeni kötelezettségei teljesítéséhez használja.

(10)  Az EETS-szolgáltatók által az útdíjszedőknek átadott adatokat a személyes adatok védelméről szóló, az (EU) 2016/679 rendeletben foglalt uniós szabályoknak, továbbá a 2002/58/EK és az (EU) 2016/680 irányelvet átültető nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek megfelelően kell kezelni.

(11)  A Bizottság legkésőbb ... [hat hónappal ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően]-ig végrehajtási jogi aktusokat fogad el abból a célból, hogy a következők tekintetében részletesen megállapítsa az EETS-szolgáltatókra háruló kötelezettségeket:

a)  a szolgáltatási szintjük nyomon követése és az útdíjszedőkkel való együttműködés az ellenőrzések során;

b)  együttműködés az útdíjszedőkkel az útdíjszedők rendszereinek tesztelése során;

c)  az EETS-felhasználóknak nyújtott szolgáltatás és műszaki támogatás, továbbá a fedélzeti berendezés egyedi paramétereinek beállítása;

d)  az EETS-felhasználók részére kiállítandó számlák;

e)  azon – a (7) bekezdésben említett – információk, amelyeket az EETS-szolgáltatóknak az útdíjszedők rendelkezésére kell bocsátania; valamint

f)  az EETS-felhasználóknak a be nem vallott útdíj észleléséről nyújtott tájékoztatás.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 31. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

6. cikk

Az útdíjszedők jogai és kötelezettségei

(1)   Amennyiben egy EETS-terület nem felel meg az ezen irányelvben előírt EETS-átjárhatósági műszaki és eljárási feltételeknek, azon tagállam, amelynek a területén az EETS-terület fekszik, megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a felelős útdíjszedő az érintett felekkel közösen értékelje a problémát, és amennyiben az a felelősségi körébe tartozik, korrekciós intézkedéseket hozzon az útdíjrendszer EETS-átjárhatóságának biztosítása céljából. Szükség esetén a tagállam naprakésszé teszi a 21. cikk (1) bekezdésében említett nyilvántartást a 21. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett információ tekintetében.

(2)  Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a területén lévő valamely EETS-területért felelős összes útdíjszedő EETS-területi nyilatkozatot dolgozzon ki és tartson naprakészen, amely tartalmazza az EETS-területeikhez való hozzáférés EETS-szolgáltatókra vonatkozó általános feltételeit, összhangban a (9) bekezdésben említett végrehajtási jogi jog aktusokkal.

Amennyiben egy tagállam területén új elektronikus útdíjszedési rendszert alakítanak ki, az adott tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a rendszerért felelős kijelölt útdíjszedő kellő időben közzétegye az EETS-területi nyilatkozatot, hogy az érdekelt EETS-szolgáltatók akkreditációjára – kellő figyelemmel a 15. cikk (1) bekezdésében említett átjárhatósági rendszerelemek előírásoknak való megfelelőségének és használatra való alkalmasságának értékelését célzó eljárás időtartamára – legkésőbb egy hónappal az új rendszer üzembe helyezése előtt sor kerülhessen.

Ha egy tagállam területén az elektronikus útdíjszedési rendszert lényegesen módosítják, az adott tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy útdíjszedő kellő időben közzétegye a naprakésszé tett EETS-területi nyilatkozatot, hogy a már akkreditált EETS-szolgáltatók az új követelményekhez igazíthassák átjárhatósági rendszerelemeiket és – kellő figyelemmel a 15. cikk (1) bekezdésében említett átjárhatósági rendszerelemek előírásoknak való megfelelőségének és használatra való alkalmasságának értékelését célzó eljárás időtartamára – legkésőbb egy hónappal a módosított rendszer üzembe helyezése előtt újra akkreditáltathassák magukat.

(3)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a területükön lévő EETS-területekért felelős útdíjszedők megkülönböztetés nélkül elfogadják bármely EETS-szolgáltató azon kérését, hogy az említett EETS-területeken EETS-t nyújtson.

Egy EETS-szolgáltató csak akkor fogadható el egy adott EETS-területen, ha megfelel az EETS-területi nyilatkozatban foglalt kötelezettségeknek és általános feltételeknek.

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az útdíjszedők ne írhassák elő az EETS-szolgáltatók számára olyan különleges műszaki megoldások vagy eljárások alkalmazását, amelyek akadályozzák az EETS-szolgáltató átjárhatósági rendszerelemei és a többi EETS-terület elektronikus útdíjszedési rendszerei közötti átjárhatóságot.

Amennyiben egy útdíjszedő és egy EETS-szolgáltató nem jut megegyezésre, az ügy az érintett díjszedési területért felelős egyeztető szerv elé terjeszthető.

(4)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az útdíjszedő és az EETS-szolgáltató közötti, az EETS-nek az adott tagállam területén történő nyújtásával kapcsolatos szerződések lehetővé tegyék, hogy az útdíjra vonatkozó számlát közvetlenül az EETS-szolgáltató állítsa ki az EETS-felhasználó számára.

Az útdíjszedő kérheti az EETS-szolgáltatótól, hogy a nevében és a megbízásából állítsa ki a számlákat a felhasználónak, mely kérést az EETS-szolgáltatónak teljesítenie kell.

(5)  Az útdíjszedő által az EETS-felhasználó részére kiszabott útdíj összege nem haladhatja meg a megfelelő nemzeti vagy helyi útdíj értékét. Ez nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy az elektronikus útdíjszedési rendszer használatának népszerűsítése érdekében kedvezményeket vagy engedményeket vezessenek be. A tagállam vagy az útdíjszedő által a fedélzeti berendezések felhasználóinak kínált valamennyi útdíj-kedvezményt vagy -engedményt átláthatóan kell megállapítani és nyilvánosan közzé kell tenni, valamint azokat azonos feltételek mellett kell elérhetővé tenni az EETS-szolgáltatók ügyfelei számára.

(6)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az útdíjszedők EETS-területeiken elfogadjanak bármely olyan működő fedélzeti berendezést a velük szerződéses viszonyban álló EETS-szolgáltatóktól, amelyet a 15. cikk (7) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktusban meghatározott eljárással összhangban hitelesítettek, és amely nem szerepel az érvénytelenített fedélzeti berendezések 5. cikk (5) bekezdésében említett jegyzékében.

(7)  Az EETS útdíjszedőnek tulajdonítható működésképtelensége esetén az útdíjszedőnek gondoskodnia kell egy olyan csökkentett szolgáltatási módról, amely lehetővé teszi a (6) bekezdésben említett berendezéssel felszerelt gépjárművek számára, hogy biztonságosan, minimális késedelemmel közlekedhessenek anélkül, hogy felmerülne az útdíjfizetés elmulasztásának gyanúja.

(8)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az útdíjszedők az átjárhatósági rendszerelemek EETS-területeiken történő használatra való alkalmasságának értékelése során megkülönböztetésmentes módon együttműködjenek az EETS-szolgáltatókkal, a gyártókkal, illetve a bejelentett szervekkel.

(9)  A Bizottság legkésőbb ... [hat hónappal ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően]-ig végrehajtási jogi aktusokat fogad el EETS-területi nyilatkozatban feltüntetendő minimális tartalom megállapítása céljából, mely magában foglalja a következőket:

a)  az EETS-szolgáltatókkal szemben támasztott követelmények;

b)  eljárási feltételek, ideértve a kereskedelmi feltételeket is;

c)  az EETS-szolgáltatók akkreditációjával kapcsolatos eljárás; valamint

d)  az útdíj megállapításával összefüggő adatok.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 31. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

7. cikk

Díjazás

(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az EETS-szolgáltatók díjazásra legyen jogosultak az útdíjszedő részéről.

(2)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az EETS-szolgáltatók díjazásának meghatározására szolgáló módszer átlátható, megkülönböztetésmentes és azonos legyen valamennyi, egy adott EETS területre akkreditált EETS szolgáltató vonatkozásában. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a módszer a kereskedelmi feltételek részeként közzétételre kerüljön az EETS-területi nyilatkozatban.

(3)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a kiemelt szolgáltatóval rendelkező EETS-területeket illetően az EETS-szolgáltatók díjazásának kiszámolására szolgáló módszer ugyanazon struktúrát kövesse, mint a kiemelt szolgáltató által nyújtott hasonló szolgáltatások díjazása. Az EETS-szolgáltatók díjazásának összege eltérhet a kiemelt szolgáltató díjazásának összegétől, feltéve, hogy ezt a következők indokolják:

a)  az EETS-szolgáltatók helyett a kiemelt szolgáltatóra háruló egyedi követelmények és kötelezettségek okán felmerülő költségek; valamint

b)  az EETS-szolgáltatók díjazásából le kell vonni a díjszedési területén EETS nyújtására alkalmas rendszer rendelkezésre állásával, üzemeltetésével és karbantartásával kapcsolatosan az útdíjszedőt terhelő költségeken alapuló, az útdíjszedő által kivetett fix díjakat, amennyiben az útdíjba ezek a költségek nincsenek beépítve.

8. cikk

Útdíjak

(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az EETS-szolgáltató és az útdíjszedő által alkalmazott gépjármű-osztályozás közötti eltérés esetén az egy adott járműre vonatkozó díjszabás meghatározása céljából az útdíjszedő által alkalmazott osztályozás legyen érvényes, kivéve, ha abban hiba mutatható ki.

(2)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az útdíjszedő kötelezhesse az EETS-szolgáltatót az EETS-szolgáltató által kezelt bármely EETS-felhasználói egyenleg vonatkozásában a megerősített útdíjbevallások alapján esedékes összeg, valamint a megerősítetten be nem vallott útdíj megfizetésére.

(3)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy amennyiben az EETS-szolgáltató megküldte egy útdíjszedőnek az érvénytelenített fedélzeti berendezések 5. cikk (5) bekezdésében említett jegyzékét, az EETS-szolgáltató a továbbiakban ne legyen felelőssé tehető az ilyen érvénytelenített fedélzeti berendezések használatából esetlegesen felmerülő útdíjakért. Az érvénytelenített fedélzeti berendezések jegyzékén szereplő bejegyzések számában, a jegyzék formátumában és a frissítés gyakoriságában az útdíjszedőknek és az EETS-szolgáltatóknak együttesen kell megállapodniuk.

(4)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a mikrohullámon alapuló útdíjszedési rendszerekben az útdíjszedő a megerősített útdíjbevallásokat eljuttassa az EETS-szolgáltatóknak az egyes EETS-felhasználóik tekintetében felszámított útdíjakra vonatkozóan.

(5)  A Bizottság a 30. cikknek megfelelően legkésőbb ... [hat hónappal ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően]-ig felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az alkalmazandó díjszabás meghatározását célzó gépjármű-osztályozással kapcsolatos részletek megállapítása céljából, ideértve a díjszabás kialakításához szükséges eljárásokat is. Az EETS által támogatandó gépjármű-osztályozási paraméterkészlet nem korlátozhatja az útdíjszedők díjszabásra vonatkozó döntését. A Bizottság gondoskodik a kellő rugalmasságról annak érdekében, hogy az EETS által támogatandó osztályozási paraméterkészletet a jövőben vélhetően felmerülő igények szerint változtatni lehessen. Az említett jogi aktusok nem érintik az 1999/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(17) rögzített azon paraméterek meghatározását, amelyek alapján az útdíjak eltérőek.

9. cikk

Számvitel

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az útdíjszedési szolgáltatásokat nyújtó jogalanyok olyan számviteli nyilvántartást vezessenek, amely lehetővé teszi az útdíjszedési szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó költségek és bevételek világos megkülönböztetését az egyéb tevékenységekhez kapcsolódó költségektől és bevételektől. Az útdíjszedési szolgáltatások nyújtásához kapcsolódó költségekről és bevételekről kérésre tájékoztatni kell az érintett egyeztető szervet vagy igazságügyi hatóságot. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy ne legyen megengedett az útdíjszedési szolgáltatóként végrehajtott tevékenységek és más tevékenységek közötti keresztfinanszírozás.

10. cikk

Az EETS-felhasználók jogai és kötelezettségei

(1)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az EETS-felhasználók az állampolgárságra, a lakóhely szerinti tagállamra és a jármű nyilvántartási helye szerinti tagállamra való tekintet nélkül bármely EETS-szolgáltatónál igénybe vehessék az EETS-t. A szerződés megkötésekor az EETS-felhasználót kellően tájékoztatni kell az érvényes fizetési módokról, valamint az (EU) 2016/769 rendeletnek megfelelően személyes adatainak kezeléséről és a személyes adatok védelméről szóló alkalmazandó jogszabályok által biztosított jogaikról.

(2)  Amikor az EETS-felhasználó az EETS-szolgáltatója részére megfizeti az útdíjat, azt úgy kell tekinteni, hogy az említett EETS-felhasználó azzal eleget tesz az adott útdíjszedővel szemben fennálló fizetési kötelezettségeinek.

Ha egy járműben két vagy több – beépített vagy hordozható – fedélzeti berendezés működik, az EETS-használó felelőssége, hogy az adott EETS-terület esetében a megfelelő fedélzeti berendezést használja vagy aktiválja.

(3)  A Bizottság a 30. cikknek megfelelően legkésőbb ... [hat hónappal ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően]-ig felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el abból a célból, hogy részletesen megállapítsa az EETS-felhasználókra háruló kötelezettségeket a következők tekintetében:

a)  az adatok rendelkezésre bocsátása az EETS-szolgáltató számára; valamint

b)   a fedélzeti berendezés használata és kezelése.

III. FEJEZET

EGYEZTETŐ SZERV

11. cikk

Létrehozás és feladatok

(1)  Minden olyan tagállam, amely legalább egy EETS-területtel rendelkezik, egyeztető szervet jelöl ki vagy hoz létre annak érdekében, hogy elősegítse a közvetítést a területén található EETS-területtel rendelkező útdíjszedők és azon EETS-szolgáltatók között, amelyek szerződéses viszonyban állnak vagy szerződéskötésre irányuló tárgyalásokat folytatnak az említett útdíjszedőkkel.

(2)  Az egyeztető szervet fel kell hatalmazni különösen az útdíjszedő által az EETS-szolgáltatók számára előírt szerződéses feltételek megkülönböztetésmentességének ellenőrzésére. Az egyeztető szervet fel kell hatalmazni annak ellenőrzésére, hogy az EETS-szolgáltatók díjazása összhangban áll-e a 7. cikkben meghatározott elvekkel.

(3)  Az (1) bekezdésben említett tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy egyeztető szerveik a szervezeti felépítésüket és a jogi struktúrájukat tekintve függetlenek legyenek az útdíjszedők és az útdíjszedési szolgáltatók kereskedelmi érdekeitől.

12. cikk

Közvetítési eljárás

(1)  Minden olyan tagállam, amely legalább egy EETS-területtel rendelkezik, közvetítési eljárást hoz létre annak lehetővé tétele érdekében, hogy valamely útdíjszedő vagy EETS-szolgáltató kérhesse az illetékes egyeztető szerv beavatkozását a szerződéses viszonyaival vagy tárgyalásaival kapcsolatos bármilyen vitában.

(2)  Az (1) bekezdésben említett közvetítési eljárás előírja, hogy az egyeztető szervnek a beavatkozására irányuló kérelem átvételétől számított egy hónapon belül nyilatkoznia kell arról, hogy a közvetítéshez szükséges minden dokumentum a birtokában van-e.

(3)  Az (1) bekezdésben említett közvetítési eljárás előírja, hogy az egyeztető szervnek az elé terjesztett vitával kapcsolatban a beavatkozására irányuló kérelem kézhezvételétől számított legfeljebb hat hónapon belül véleményt kell nyilvánítania.

(4)  Feladatai megkönnyítése érdekében a tagállamok felhatalmazzák az egyeztető szervet, hogy bekérje a számára szükséges információkat az útdíjszedőktől, EETS-szolgáltatóktól, illetve az érintett tagállam területén EETS-szolgáltatások nyújtásában részt vevő bármely harmadik féltől.

(5)  A legalább egy EETS-területtel rendelkező tagállamok és a Bizottság megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az egyeztető szervek megosszák egymással a munkájukkal, a vezérlő elveikkel és gyakorlataikkal kapcsolatos információkat.

IV. FEJEZET

MŰSZAKI RENDELKEZÉSEK

13. cikk

Egységes és folyamatos szolgáltatás

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az EETS-t egységes és folyamatos szolgáltatásként nyújtsák az EETS-felhasználók számára.

Következésképpen:

a)  miután a gépjármű-osztályozási paramétereket – ideértve a változókat is – tárolták vagy bevallották, vagy mind tárolták, mind bevallották, egy utazás során ne legyen szükséges újabb emberi beavatkozás a gépjárműben, kivéve, ha a gépjármű jellemzői megváltoznak; valamint

b)  egy adott fedélzeti berendezést érintő emberi beavatkozás módja az EETS-területtől függetlenül egységes legyen.

14. cikk

Az EETS-sel kapcsolatos további elemek

(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az EETS keretében az EETS-felhasználók kapcsolata az útdíjszedőkkel – adott esetben – a 6. cikk (4) bekezdése szerinti számlázásra, valamint a végrehajtási eljárásokra korlátozódjon. Az EETS-felhasználók és az EETS-szolgáltatók vagy fedélzeti berendezéseik közötti interakciók az egyes EETS-szolgáltatók tekintetében különbözőek lehetnek, anélkül, hogy veszélyeztetnék az EETS átjárhatóságát.

(2)  A tagállamok előírhatják, hogy az útdíjszedési szolgáltatók – az EETS-szolgáltatókat is beleértve – a tagállami hatóságok kérésére forgalmi adatokat szolgáltassanak ügyfeleik tekintetében, az alkalmazandó adatvédelmi szabályok betartásával. A tagállamok ezeket az adatokat kizárólag közlekedéspolitikai célokra és a közlekedésszervezés javítására használhatják fel, és az adatokat nem lehet felhasználni az ügyfelek azonosítására.

(3)  A Bizottság legkésőbb ... [hat hónappal ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően]-ig az útdíjszedők, az EETS-szolgáltatók és az EETS-felhasználók átjárhatósági rendszerelemei közötti elektronikus interfészekre vonatkozó műszaki előírásokat meghatározó végrehajtási jogi aktusokat fogad el, beleértve adott esetben az említett szereplők által ezen interfészeken keresztül váltott üzenetek tartalmát is. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 31. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

15. cikk

Átjárhatósági rendszerelemek

(1)  Amennyiben valamely tagállam területén új elektronikus útdíjszedési rendszer létrehozására kerül sor, az adott tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a rendszerért felelős kijelölt útdíjszedő megállapítsa és az EETS-területi nyilatkozatban közzétegye az átjárhatósági rendszerelemek előírásoknak való megfelelőségének és használatra való alkalmasságának értékelését célzó eljárás részletes tervét, hogy legkésőbb egy hónappal az új rendszer üzembe helyezése előtt sor kerülhessen az érdeklődő EETS-szolgáltatók akkreditálására.

Ha egy tagállam területén az elektronikus útdíjszedési rendszert lényegesen módosítják, az adott tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a rendszerért felelős útdíjszedő megállapítsa és az EETS-területi nyilatkozatban közzétegye – az első albekezdésben említett elemeken túlmenően – a rendszer jelentős módosítását megelőzően a rendszerbe akkreditált EETS-szolgáltatók átjárhatósági rendszerelemei előírásoknak való megfelelőségének és használatra való alkalmasságának újbóli értékelését célzó eljárás részletes tervét. A tervnek lehetővé kell tennie, hogy az érintett EETS-szolgáltatók legkésőbb egy hónappal a módosított rendszer üzembe helyezése előtt újra akkreditáltathassák magukat.

Az útdíjszedő köteles tiszteletben tartani az említett tervet.

(2)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az adott tagállam területén valamely EETS-területért felelős minden egyes útdíjszedő olyan tesztelési környezetet hozzon létre, amelyben az EETS-szolgáltató vagy annak meghatalmazott képviselője ellenőrizheti, hogy fedélzeti berendezése alkalmas-e az útdíjszedő EETS-területén való használatra, és tanúsítványt szerezhet az egyes tesztek sikeres lebonyolításáról. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak lehetővé tételére, hogy az útdíjszedők egyetlen közös tesztelési környezetet hozzanak létre egynél több EETS-terület tekintetében, valamint hogy egynél több EETS-szolgáltató nevében egyetlen meghatalmazott képviselő ellenőrizhesse a fedélzeti berendezés egy típusának használatra való alkalmasságát.

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak lehetővé tétele érdekében, hogy az útdíjszedők előírják az EETS-szolgáltatók vagy meghatalmazott képviselőik számára, hogy azok fedezzék az adott tesztek költségeit.

(3)  A tagállamok nem tilthatják, korlátozhatják vagy akadályozhatják az EETS keretében használandó átjárhatósági rendszerelemek forgalomba hozatalát, amennyiben azok CE-jelöléssel vannak ellátva, vagy az előírásoknak való megfelelőséget tanúsító nyilatkozattal vagy a használatra való alkalmasságot tanúsító nyilatkozattal, vagy mindkettővel rendelkeznek. A tagállamok különösen olyan ellenőrzéseket nem írhatnak elő, amelyeket az előírásoknak való megfelelőség vagy a használatra való alkalmasság, vagy mindkettő ellenőrzésére vonatkozó eljárás részeként egyszer már elvégeztek.

(4)  A Bizottság a 30. cikknek megfelelően legkésőbb ... [hat hónappal ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően]-ig felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az átjárhatósági rendszerelemekre vonatkozó követelmények megállapítása céljából, az egészség és biztonság, a megbízhatóság és rendelkezésre állás, a környezetvédelem, a műszaki kompatibilitás, a biztonság és magánélet védelme, valamint a működés és a kezelés tekintetében.

(5)  A Bizottság a 30. cikknek megfelelően legkésőbb ... [hat hónappal ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően]-ig felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el az általános infrastrukturális követelményeknek a következők tekintetében történő részletesen megállapítása céljából:

a)  az útdíj-bevallási adatok pontossága az EETS-felhasználók közötti egyenlő bánásmód biztosítása érdekében az útdíjak és egyéb díjak tekintetében;

b)  az illetékes EETS-szolgáltató fedélzeti berendezés segítségével történő azonosítása;

c)  nyílt szabványok alkalmazása az EETS-berendezések átjárhatósági rendszerelemeire;

d)  a fedélzeti berendezés járműbe való beépítése; valamint

e)  az útdíjfizetési kötelezettség jelzése a vezető felé.

(6)  A Bizottság legkésőbb ... [hat hónappal ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően]-ig végrehajtási jogi aktusokat fogad el a következő egyedi infrastrukturális követelmények megállapítása céljából:

a)  az útdíjszedők és az EETS-szolgáltatók berendezései közötti közös kommunikációs protokollokra vonatkozó követelmények;

b)  az útdíjszedők azon mechanizmusaira vonatkozó követelmények, amelyek révén észlelik, hogy az EETS-területükön közlekedő jármű rendelkezik-e érvényes és működő fedélzeti berendezéssel;

c)  a fedélzeti berendezés ember-gép interfészére vonatkozó követelmények;

d)  a kifejezetten a mikrohullámú technológiákra épülő útdíjszedési rendszerekben található átjárhatósági rendszerelemekre vonatkozó követelmények; valamint

e)  a kifejezetten a globális navigációs műholdrendszeren (GNSS) alapuló útdíjszedési rendszerekre vonatkozó követelmények.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 31. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(7)  A Bizottság legkésőbb ... [hat hónappal ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően]-ig végrehajtási jogi aktusokat fogad el azon eljárás megállapítása céljából, amelyet a tagállamoknak az átjárhatósági rendszerelemek előírásoknak való megfelelőségének és használatra való alkalmasságának értékelése céljából – beleértve az EK-nyilatkozatok tartalmát és formátumát is – alkalmazniuk kell. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 31. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

V. FEJEZET

VÉDZÁRADÉKOK

16. cikk

Védintézkedési eljárás

(1)  Amennyiben egy tagállam okkal feltételezi, hogy a CE-jelöléssel ellátott és forgalmazott átjárhatósági rendszerelemek a rendeltetésszerű használat során valószínűleg nem felelnének meg a megfelelő követelményeknek, minden szükséges lépést megtesz az alkalmazási területük korlátozására, használatuk megtiltására vagy a piacról való kivonásukra. A tagállam haladéktalanul értesíti a Bizottságot a megtett intézkedésekről, és indokolja döntését, megjelölve különösen azt, hogy a nem megfelelés az alábbiak következménye-e:

a)  a műszaki előírások helytelen alkalmazása; vagy

b)  a műszaki előírások elégtelensége.

(2)  A Bizottság a lehető legrövidebb időn belül konzultál az érintett tagállammal, gyártóval, EETS-szolgáltatóval vagy ezeknek az Unióban letelepedett meghatalmazott képviselőivel. Amennyiben a konzultációt követően a Bizottság megállapítja, hogy az intézkedés indokolt, haladéktalanul tájékoztatja az érintett tagállamot és a többi tagállamot. Amennyiben azonban a konzultációt követően a Bizottság azt állapítja meg, hogy az intézkedés nem indokolt, haladéktalanul tájékoztatja az érintett tagállamot és a gyártót vagy annak az Unióban letelepedett meghatalmazott képviselőjét, valamint a többi tagállamot.

(3)  Amennyiben a CE-jelöléssel ellátott átjárhatósági rendszerelemek nem felelnek meg az átjárhatósági követelményeknek, az illetékes tagállam kötelezi a gyártót vagy annak az Unióban letelepedett meghatalmazott képviselőjét, hogy állítsa helyre az átjárhatósági rendszerelemnek a tagállam által megállapított műszaki előírásoknak való megfelelőségét vagy a tagállam által megállapított feltételek szerinti használatra való alkalmasságát, vagy mindkettőt, és arról értesíti a Bizottságot és a többi tagállamot.

17. cikk

Az értékelések átláthatósága

Az átjárhatósági rendszerelemek előírásoknak való megfelelőségére vagy használatra való alkalmasságára irányuló értékelést illetően valamely tagállam vagy útdíjszedő által hozott bármely döntéshez, illetve a 16. cikk alapján hozott bármely döntéshez részletes indokolást kell fűzni a döntés alapjául szolgáló okokról. Erről és az érintett tagállamban hatályos jogszabályok alapján rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről, valamint az ilyen jogorvoslatok alkalmazásának határidejéről a lehető leghamarabb értesíteni kell az érintett gyártót, EETS-szolgáltatót vagy ezek meghatalmazott képviselőit.

VI. FEJEZET

ADMINISZTRATÍV RENDELKEZÉSEK

18. cikk

Egyetlen kapcsolattartó hivatal

Minden olyan tagállam, amelynek területén legalább két EETS-terület található, egyetlen kapcsolattartó hivatalt jelöl ki az EETS-szolgáltatók számára. A tagállam közzéteszi az említett hivatal elérhetőségi adatait, és kérésre megadja azokat az érdekelt EETS-szolgáltatóknak. A tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy – az EETS-szolgáltató kérésére – a kapcsolattartó hivatal elősegítse és koordinálja az EETS-szolgáltató és a tagállam területén az EETS-területekért felelős útdíjszedők közötti előzetes adminisztratív kapcsolatfelvételt. A kapcsolattartó hivatal feladatát elláthatja valamely természetes személy, illetve köz- vagy magánjogi szerv.

19. cikk

Bejelentett szervek

(1)  A tagállamok értesítik a Bizottságot és a többi tagállamot minden olyan szervről, amely jogosult az előírásoknak való megfelelőség vagy a használatra való alkalmasság értékelésére szolgáló, a 15. cikk (7) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktusokban foglalt eljárás lebonyolítására vagy felügyeletére, megadva minden egyes ilyen szerv hatáskörét és a Bizottságtól előzetesen kapott azonosítási számot. A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi e szervek jegyzékét, azonosítási számukat és hatáskörüket, és a jegyzéket naprakészen tartja.

(2)  A tagállamok a bejelentendő szervek értékelésére az e cikk (5) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott kritériumokat alkalmazzák. A vonatkozó európai szabványokban meghatározott értékelési kritériumoknak megfelelő szervek úgy tekintendők, hogy megfelelnek az említett kritériumoknak.

(3)  A tagállamok visszavonják azon szerv jóváhagyását, amely már nem teljesíti az e cikk (5) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott kritériumokat. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot.

(4)  Amennyiben valamely tagállam vagy a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy másik tagállam által bejelentett szerv nem felel meg az e cikk (5) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott kritériumoknak, az ügyet a 31. cikk (1) bekezdésében említett, elektronikus útdíjakkal foglalkozó bizottság elé terjeszti, amelynek három hónapon belül véleményt kell nyilvánítania. Az említett bizottság véleményének fényében a Bizottság tájékoztatja a szóban forgó szervet bejelentő tagállamot azokról a változtatásokról, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a bejelentett szerv megtarthassa a rá ruházott jogállást.

(5)  A Bizottság a 30. cikknek megfelelően legkésőbb ... [hat hónappal ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően]-ig felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a bejelentett szervek alkalmasságára vonatkozó minimumkritériumok megállapítása céljából.

20. cikk

Koordinációs csoport

A 19. cikk (1) bekezdése alapján bejelentett szervekből koordinációs csoportot (a továbbiakban: a koordinációs csoport) kell létrehozni a 31. cikk (1) bekezdésében említett, elektronikus útdíjakkal foglalkozó bizottság munkacsoportjaként, az említett bizottság eljárási szabályzatával összhangban.

21. cikk

Nyilvántartások

(1)  Ezen irányelv végrehajtása céljából minden tagállam a következőkre kiterjedő elektronikus nemzeti nyilvántartást vezet:

a)  a területükhöz tartozó EETS-területek, továbbá az alábbiakra vonatkozó adatok:

i.  az ezekhez tartozó útdíjszedők;

ii.  az alkalmazott útdíjszedési technológiák;

iii.  az útdíj megállapításával összefüggő adatok;

iv.  az EETS-területi nyilatkozat; valamint

v.  azon EETS-szolgáltatók, amelyek EETS-szerződést kötöttek az említett tagállam területén működő útdíjszedőkkel;

b)  azon EETS-szolgáltatók, amelyek bejegyzését a tagállam a 4. cikknek megfelelően engedélyezte; valamint

c)  a 18. cikkben említett egyetlen kapcsolattartó hivatal elérhetőségei, ideértve az e-mail-címét és telefonszámát is.

Eltérő rendelkezés hiányában a tagállamok évente legalább egyszer ellenőrzik, hogy a 4. cikk a), d), e) és f) pontjában említett követelmények továbbra is teljesülnek-e, és ennek megfelelően naprakésszé teszik a nyilvántartást. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell a 4. cikk e) pontjában előírt audit megállapításait is. A tagállamok nem tehetők felelőssé a nyilvántartásukban szereplő EETS-szolgáltatók cselekedeteiért.

(2)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az elektronikus nemzeti nyilvántartásban szereplő minden adat naprakész és pontos legyen.

(3)  A nyilvántartásokat elektronikus úton hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.

(4)  Az említett nyilvántartásoknak ... [30 hónappal ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően]-tól/-től kezdődően rendelkezésre kell állniuk.

(5)  A nyilvántartások vezetésével megbízott tagállami hatóságok minden naptári év végén elektronikus úton eljuttatják a Bizottságnak az EETS-területekről és -szolgáltatókról készült nyilvántartásokat. A Bizottság ezt az információt a többi tagállam rendelkezésére bocsátja. Az adatok és az egy adott tagállamban tapasztalt tényleges helyzet közötti eltérés esetén értesíteni kell a nyilvántartásba vétel szerinti tagállamot és a Bizottságot.

VII. FEJEZET

KÍSÉRLETI RENDSZEREK

22. cikk

Kísérleti útdíjrendszerek

(1)  Az EETS műszaki fejlesztése érdekében a tagállamok ideiglenesen, a díjszedési területük korlátozott részén és az EETS nyújtására alkalmas rendszerrel párhuzamosan engedélyezhetnek olyan kísérleti útdíjrendszereket, amelyek az ezen irányelv egy vagy több rendelkezésének meg nem felelő új technológiákat vagy megközelítéseket foglalnak magukban.

(2)  Az EETS-szolgáltató nem kötelezhető kísérleti útdíjrendszerben való részvételre.

(3)  A kísérleti útdíjrendszerek alkalmazásának megkezdése előtt az érintett tagállam a Bizottság engedélyét kéri ehhez. A Bizottság a kérelem kézhezvételének időpontjától számított hat hónapon belül határozat formájában megadja vagy megtagadja az engedélyt. A Bizottság megtagadhatja az engedélyt, ha fennáll a lehetősége annak, hogy a kísérleti útdíjszedési rendszer zavarja a rendes elektronikus útdíjszedési rendszer vagy az EETS megfelelő működését. Az ilyen engedély kezdeti időtartama nem haladhatja meg a három évet.

VIII. FEJEZET

AZ ÚTDÍJFIZETÉS ELMULASZTÁSÁRA VONATKOZÓ INFORMÁCIÓK CSERÉJE

23. cikk

A tagállamok közötti információcserére vonatkozó eljárás

(1)  Annak érdekében, hogy azonosítani lehessen a járművet, valamint az említett jármű tulajdonosát vagy üzemben tartóját abban az esetben, ha megállapítást nyer az útdíjfizetés elmulasztása, minden tagállam kizárólag a többi tagállam nemzeti kapcsolattartó pontjai számára automatizált keresés végzésére való jogosultsággal hozzáférést biztosít a következő nemzeti gépjármű-nyilvántartási adatokhoz:

a)  járművekre vonatkozó adatok; valamint

b)  a jármű tulajdonosaira vagy üzemben tartóira vonatkozó adatok.

Az a) és b) pontban említett, az automatizált keresés elvégzéséhez szükséges adatoknak meg kell felelniük az I. mellékletben előírtaknak.

(2)  A (1) bekezdésben említett adatcsere céljából minden tagállam nemzeti kapcsolattartó pontot jelöl ki. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a tagállamok közötti információcserére kizárólag a nemzeti kapcsolattartó pontok között kerüljön sor. A nemzeti kapcsolattartó pontok hatáskörét az érintett tagállam alkalmazandó joga határozzák meg. Ezen adatcsere-folyamat során különös figyelmet kell fordítani a személyes adatok megfelelő védelmére.

(3)  A kimenő kérelem formájában végrehajtott automatizált kereséseket az útdíjfizetés elmulasztásának helye szerinti tagállam nemzeti kapcsolattartó pontjának a teljes forgalmi rendszám alapján kell elvégeznie.

Ezeket az automatizált kereséseket a 2008/616/IB határozat(18) melléklete 3. fejezetének 2. és 3. pontjában említett eljárásoknak, valamint az ezen irányelv I. mellékletében megállapított előírásoknak megfelelően kell végezni.

Az útdíjfizetés elmulasztásának helye szerinti tagállam a kapott adatokat annak megállapítására használja fel, hogy ki a felelős a díjfizetés elmulasztásáért.

(4)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az információcserére az Európai Gépjármű és Vezetői Engedély Információs Rendszer (EUCARIS) szoftveralkalmazásnak és e szoftver módosított verzióinak a felhasználásával kerüljön sor, ezen irányelv I. mellékletének, valamint a 2008/616/IB határozat melléklete 3. fejezetének 2. és 3. pontjának megfelelően. ▌

(5)  A (4) bekezdésben említett szoftveralkalmazások kezelése, használata és karbantartása kapcsán felmerülő költségeit minden tagállam maga viseli.

24. cikk

Az útdíjfizetés elmulasztásáról szóló tájékoztató levél

(1)  Az útdíjfizetés elmulasztásának helye szerinti tagállam határoz arról, hogy indít-e eljárást a jogkövetkezmények érvényesítése érdekében az útdíjfizetés elmulasztásával kapcsolatban.

Amennyiben az útdíjfizetés elmulasztásának helye szerinti tagállam ilyen eljárás indítása mellett dönt, nemzeti jogával összhangban tájékoztatja a jármű tulajdonosát, üzemben tartóját, vagy az útdíjfizetés elmulasztásával gyanúsított, egyéb módon azonosított személyt.

E tájékoztatásnak a nemzeti jognak megfelelően ki kell térnie arra, hogy a jogsértés milyen jogkövetkezményekkel jár az útdíjfizetés elmulasztásának helye szerinti tagállam területén e tagállam jogának értelmében.

(2)  A jármű tulajdonosának, üzemben tartójának vagy az útdíjfizetés elmulasztásával gyanúsított, egyéb módon azonosított személynek küldött tájékoztató levélben az útdíjfizetés elmulasztásának helye szerinti tagállam a nemzeti jogának megfelelően feltüntet minden releváns információt, nevezetesen az útdíjfizetés elmulasztásának jellegét, helyét, napját és időpontját, a megsértett nemzeti jogszabályok címét, a jogorvoslati jogot és az információhoz való hozzáférés jogát, a szankciót, valamint adott esetben az útdíjfizetés elmulasztásának megállapításához használt eszközre vonatkozó adatokat. E célból az útdíjfizetés elmulasztásának helye szerinti tagállamnak a tájékoztató levél megírásához a II. mellékletben fogalt mintát kell használnia.

(3)  Ha az útdíjfizetés elmulasztásának helye szerinti tagállam úgy határoz, hogy a jogkövetkezmények érvényesítése érdekében eljárást indít az útdíjfizetés elmulasztásával kapcsolatban, akkor az alapvető jogok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében a tájékoztató levelet a gépjármű forgalmi engedélye kiállításának nyelvén – amennyiben rendelkezésére áll ez az információ – vagy a nyilvántartás helye szerinti tagállam valamelyik hivatalos nyelvén küldi meg.

25. cikk

A díjbeszedő szervek által a jogkövetkezmények érvényesítése érdekében indított eljárások

(1)  Az útdíjfizetés elmulasztásának helye szerinti tagállam kizárólag az alábbi feltételek teljesülése esetén továbbíthatja az útdíj beszedéséért felelős szervnek a 23. cikk (1) bekezdésében említett eljárás révén megszerzett adatokat:

a)  a továbbított adatok arra korlátozódnak, amire az adott szervnek szüksége van az esedékes útdíj beszedéséhez;

b)  az esedékes útdíj beszedésére irányuló eljárás megfelel a 24. cikkben meghatározott eljárásnak;

c)  az érintett szerv felelős ezen eljárás elvégzéséért; valamint

d)  az adatokat fogadó szerv által kibocsátott fizetési felszólítás teljesítése orvosolja az útdíjfizetés elmulasztását.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a felelős szervnek továbbított adatokat kizárólag az esedékes útdíj beszedése céljából használják fel, és azokat haladéktalanul töröljék az útdíj megfizetését követően, vagy ha a fizetési kötelezettség elmulasztása továbbra is fennáll, akkor az adattovábbítástól számított, az adott tagállam által meghatározott ésszerű időn belül.

26. cikk

A tagállamok által a Bizottságnak küldött jelentések

Minden tagállam ... [négy évvel ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően]-ig, majd ezután háromévente átfogó jelentést küld a Bizottságnak.

Az átfogó jelentésben fel kell tüntetni, hogy az útdíjfizetés elmulasztásának helye szerinti tagállam hány automatizált keresést intézett a területén be nem fizetett útdíjakkal kapcsolatban a nyilvántartás helye szerinti tagállam nemzeti kapcsolattartó pontjához, továbbá meg kell adni ▌a válasz nélkül maradt kérelmek számát.

Az átfogó jelentésben emellett be kell mutatni az útdíjfizetés elmulasztása jogkövetkezményeinek érvényesítése tekintetében nemzeti szinten fennálló helyzetet, azon elmulasztott útdíjfizetések aránya alapján, amelyeket tájékoztató levél követett.

27. cikk

Adatvédelem

(1)  Az ezen irányelv alapján kezelt személyes adatokra az (EU) 2016/679 rendelet, valamint a 2002/58/EK irányelvet és az (EU) 2016/680 irányelvet átültető nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alkalmazandók.

(2)  A tagállamok az alkalmazandó adatvédelmi jogszabályokkal összhangban megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy:

a)  a személyes adatok 23., 24. és 25. cikk alapján történő kezelése az ezen irányelv I. mellékletében felsorolt adattípusokra korlátozódjon;

b)  a személyes adatok pontosak és naprakészek legyenek, és hogy a helyesbítés vagy törlés iránti kérelmeket indokolatlan késedelem nélkül kezeljék; valamint

c)   a személyes adatok tárolására állapítsanak meg időkorlátot.

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az ezen irányelv alapján kezelt ▌személyes adatokat csak a következő célokra használják fel:

a)  azon jogsértők azonosítása, akik feltételezhetően nem tettek eleget az útdíjfizetésre vonatkozó, az 5. cikk (8) bekezdése szerinti kötelezettségüknek;

b)  annak biztosítása, hogy az útdíjszedő teljesítse az adóhatóságokkal szemben az 5. cikk (9) bekezdése szerinti kötelezettségeit; valamint

c)  azon járműnek, valamint a jármű tulajdonosának vagy üzemben tartójának az azonosítása, amely vagy aki esetében az 23. és a 24. cikk értelmében megállapítást nyert az útdíjfizetés elmulasztása.

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására is, hogy az érintettek a tájékoztatás, hozzáférés, helyesbítés, törlés és az adatkezelés korlátozása, valamint az adatvédelmi felügyeleti hatósághoz történő panaszbenyújtás, továbbá a kártérítés és a hatékony bírósági jogorvoslat tekintetében ugyanazokkal a jogokkal rendelkezzenek, mint amelyeket az (EU) 2016/679 rendelet vagy – adott esetben – az (EU) 2016/680 irányelv biztosít.

(3)  Ez a cikk nem érintheti a tagállamok lehetőségét arra, hogy az (EU) 2016/679 rendelet bizonyos rendelkezéseiben meghatározott kötelezettségek és jogok hatályát az említett rendelet 23. cikkének megfelelően az említett cikk első bekezdésében felsorolt célokból korlátozzák.

(4)  Minden érintett személynek joga van indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatást kapni arról, hogy a nyilvántartás helye szerinti tagállamban nyilvántartott személyes adatai közül melyeket továbbították az útdíjfizetés elmulasztásának helye szerinti tagállamnak, ideértve a kérelem napjára és az útdíjfizetés elmulasztásának helye szerinti tagállam illetékes hatóságára vonatkozó tájékoztatást is.

IX. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

28. cikk

Jelentés

(1)  A Bizottság ... [négy évvel ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően]-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv végrehajtásáról és hatásairól, különös tekintettel az EETS fejlődésére és kiépítésére, valamint az útdíjfizetés elmulasztásával kapcsolatos esetek kivizsgálása keretében történő adatcsere céljára alkalmazott mechanizmus hatékonyságáról és eredményességéről.

A jelentés mindenekelőtt a következőket vizsgálja:

a)  az 5. cikk (1) és (2) bekezdésének hatása az EETS kiépítésére, különös hangsúlyt helyezve a szolgáltatás kis vagy külső EETS-területeken való elérhetőségére;

b)   a 23., 24. és 25. cikk értékelése a tekintetben, hogy mennyire hatékonyan csökkentették az útdíjfizetés elmulasztásával kapcsolatos esetek számát az Unióban; valamint

c)  a műholdas helymeghatározást és a 5,8 GHz-es mikrohullámú technológiát alkalmazó elektronikus útdíjszedési rendszerek közötti átjárhatóság terén elért előrehaladás.

(2)  Adott esetben a jelentéssel együtt javaslatot kell benyújtani az Európai Parlament és a Tanács részére ezen irányelv további felülvizsgálatára vonatkozóan, különösen a következő elemekkel kapcsolatban:

a)  további intézkedések annak biztosítására, hogy az EETS valamennyi EETS-területen elérhető legyen, ideértve a kis és külső EETS-területeket is;

b)   az Unióban az útdíjfizetésre vonatkozó kötelezettség határokon átnyúló végrehajtását még inkább elősegítő intézkedések, ideértve a kölcsönös segítségnyújtási megállapodásokat is; valamint

c)  a határokon átnyúló végrehajtást megkönnyítő rendelkezések kiterjesztése az alacsony kibocsátású övezetekre, a korlátozott hozzáférési övezetekre vagy más városi behajtási szabályozási rendszerekre.

29. cikk

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a célból, hogy naprakésszé tegye az I. mellékletet a 2008/615/IB(19) és 2008/616/IB tanácsi határozatok vonatkozó módosításainak figyelembevétele érdekében, illetve abban az esetben, ha a naprakésszé tételt valamilyen egyéb vonatkozó uniós jogi aktus írja elő.

30. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)  A Bizottságnak a 8. cikk (5) bekezdésében, a 10. cikk (3) bekezdésében, a 15. cikk (4) és (5) bekezdésében, a 19. cikk (5) bekezdésében, valamint a 29. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól ... [ezen irányelv hatálybalépésének időpontja]-tól/-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 8. cikk (5) bekezdésében, a 10. cikk (3) bekezdésében, a 15. cikk (4) és (5) bekezdésében, a 19. cikk (5) bekezdésében, valamint a 29. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)  A 8. cikk (5) bekezdése, a 10. cikk (3) bekezdése, a 15. cikk (4) és (5) bekezdése, a 19. cikk (5) bekezdése, valamint a 29. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

31. cikk

Bizottsági eljárás

(1)  A Bizottságot az elektronikus útdíjakkal foglalkozó bizottság segíti.

Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.

32. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok legkésőbb ... [30 hónappal ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően]-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az 1–27. cikknek, valamint az I. és II. mellékletnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

A tagállamok ezeket a rendelkezéseket ... [30 hónappal ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követően]-tól/-től alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezésekben utalni kell arra is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás és a megfogalmazás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal belső joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

33. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 2004/52/EK irányelv ... [a 32. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett időpontot követő nap]-ével hatályát veszti, a III. melléklet B. részében említett irányelvnek a belső jogba történő átültetésére vonatkozó határidővel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket nem érintve.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat ezen irányelvre való hivatkozásnak kell tekinteni és a IV. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

34. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

35. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt ...,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

A 23. cikk (1) bekezdésében említett automatizált kereséshez szükséges adatelemek

Tétel

K/V(20)

Megjegyzések

A járműre vonatkozó adatok

K

 

A nyilvántartás helye szerinti tagállam

K

 

Forgalmi rendszám

K

(A(21))

Az útdíjfizetés elmulasztásával kapcsolatos adatok

K

 

Az útdíjfizetés elmulasztásának helye szerinti tagállam

K

 

Az eset referencia időpontja

K

 

Az eset hivatkozási időpontja

K

 

A 23. cikk (1) bekezdésének megfelelően végrehajtott automatizált keresés eredményeként megadott adatelemek

I. rész A járművekre vonatkozó adatok

Tétel

K/V(22)

Megjegyzések

Forgalmi rendszám

K

 

Alvázszám/jármű-azonosító szám

K

 

A nyilvántartás helye szerinti tagállam

K

 

Gyártmány

K

(D.1(23)) pl. Ford, Opel, Renault

Típus

K

(D.3) pl. Focus, Astra, Megane

Uniós járműkategória-kód

K

(J)  pl. segédmotoros kerékpár, motorkerékpár, személygépjármű

EURO kibocsátási osztály

K

pl. Euro 4, EURO 6

II. rész A jármű tulajdonosaira vagy üzemben tartóira vonatkozó adatok

Tétel

K/V(24)

Megjegyzések

A jármű üzemben tartóira vonatkozó adatok

 

(C.1(25))

Az adatok a forgalmi engedély jogosultjára vonatkoznak.

Az üzemben tartó (társaság) neve

K

(C.1.1)

Külön rovatokat kell használni a családnév, az infixumok, címek stb. megadására, és a nevet nyomtatható formátumban kell megadni.

Utónév

K

(C.1.2)

Külön rovatokat kell használni az utónév/utónevek és kezdőbetűk megadására, és a nevet nyomtatható formátumban kell megadni.

Cím

K

(C.1.3)

Külön rovatokat kell használni az utcanév, a házszám és járulékos elemei, az irányítószám, a helység és az ország stb. megadására, és a címet nyomtatható formátumban kell megadni.

Nem

V

Férfi, nő

Születési idő

K

 

Jogalany

K

Természetes személy, egyesület, társaság, cég stb.

Születési hely

V

 

Egyedi azonosító szám

V

Olyan azonosító, amely kizárólag az adott személy vagy társaság azonosítására szolgál.

A jármű tulajdonosaira vonatkozó adatok

 

(C.2) Az adatok a jármű tulajdonosára vonatkoznak.

A tulajdonos (társaság) neve

K

(C.2.1)

Utónév

K

(C.2.2)

Cím

K

(C.2.3)

Nem

V

Férfi, nő

Születési idő

K

 

Jogalany

K

Természetes személy, egyesület, társaság, cég stb.

Születési hely

V

 

Egyedi azonosító szám

V

Olyan azonosító, amely kizárólag az adott személy vagy társaság azonosítására szolgál.

 

 

Sérült vagy lopott járművek vagy forgalmi rendszámok, illetve lejárt érvényességű forgalmi rendszám esetében semmilyen adatot nem kell megadni a tulajdonos/üzemben tartó tekintetében. Ehelyett az „Ismeretlen adat” tájékoztatást kell megadni.

II. MELLÉKLET

A TÁJÉKOZTATÓ LEVÉL MINTÁJA

(a 24. cikkben említettek szerint)

[Fedőlap]

……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………................................................................................................................

[A feladó neve, címe és telefonszáma]

……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………................................................................................................................

[A címzett neve és címe]

TÁJÉKOZTATÓ LEVÉL

útdíjfizetés elmulasztásáról, amelyre a következő tagállamban került sor:

[az útdíjfizetés elmulasztásának helye szerinti tagállam]

………………………………………………………………

2. oldal

-án/én az útdíjfizetés elmulasztására került sor az alábbi járművel:

[dátum]

forgalmi rendszám gyártmány típus

A jogsértést megállapította:

[a felelős szerv neve]

[1. lehetőség] (1)

A fent említett jármű forgalmi engedélyének jogosultjaként Ön szerepel a nyilvántartásban.

[2. lehetőség] (1)

A fent említett jármű forgalmi engedélyének jogosultja által nyújtott tájékoztatás szerint az útdíjfizetés elmulasztásának időpontjában Ön vezette a járművet.

Az útdíjfizetés elmulasztásának vonatkozó részletei a 3. oldalon találhatók.

Az útdíjfizetés szóban forgó elmulasztása miatt kiszabott pénzbírság összege EUR/nemzeti valuta.(1)

A megfizetendő útdíj összege EUR/nemzeti valuta.

Fizetési határidő:

Ha a pénzbírságot / útdíjat nem fizeti meg, a mellékelt válasznyomtatványt (4. oldal) kitöltve küldje el a megjelölt címre. (1).

Ezt a levelet a következő ország nemzeti jogának megfelelően kell feldolgozni:

[az útdíjfizetés elmulasztásának helye szerinti tagállam].

3. oldal

Az útdíjfizetés elmulasztásának vonatkozó részletei

a)  Az útdíjfizetés elmulasztásakor használt járműre vonatkozó adatok:

Forgalmi rendszám: ………………………………………….

A nyilvántartás helye szerinti tagállam: ………………………………………….

Gyártmány és típus: ………………………………………….

b)  Az útdíjfizetés elmulasztására vonatkozó adatok:

Az útdíjfizetés elmulasztásának helye, napja és ideje:

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

Az útdíjfizetés elmulasztásának jellege és jogi minősítése:

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

Az útdíjfizetés elmulasztásának részletes leírása:

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

Hivatkozás a vonatkozó jogszabályi rendelkezés(ek)re:

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

Az útdíjfizetés elmulasztását alátámasztó bizonyíték leírása vagy a bizonyíték megjelölése:

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

c)  Az útdíjfizetés elmulasztásának megállapításához használt eszközre vonatkozó adatok (2):

Az eszköz leírása:

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

Az eszköz azonosító száma:

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

A legutóbbi hitelesítés lejártának időpontja:

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

(1)   A nem kívánt rész törlendő.

(2)   Üresen kell hagyni, ha nem használtak eszközt.

4. oldal

Válasznyomtatvány

(Kérjük nyomtatott nagybetűkkel kitölteni)

A.  A járművezető személyazonossága:

— Teljes név:

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

—  Születési hely és idő:

………………………………………………………………………………………………………………………………

—  Vezetői engedély száma: kiállításának ideje: és helye:

—  Cím:………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

B.  Megválaszolandó kérdések

1.  A gyártmányú, rendszámú jármű forgalmi engedélyének jogosultjaként

Ön szerepel a nyilvántartásban? igen/nem (1)

Ha nem, akkor a jármű forgalmi engedélyének jogosultja:

(vezetéknév, utónév, cím)

2.  Beismeri, hogy elmulasztotta az útdíjat megfizetni? igen/nem (1)

3.  Ha nem ismeri el, kérjük, indokolja meg, miért:

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

A kitöltött nyomtatványt ezen tájékoztató levél keltétől számított 60 napon belül szíveskedjék elküldeni az alábbi hatóságnak vagy szervnek:

a következő címre:

TÁJÉKOZTATÓ

(Amennyiben a tájékoztató levelet az útdíj beszedéséért felelős szerv küldi a 25. cikk szerint):

Ha az útdíjat nem fizetik meg az ezen információs levélben meghatározott határidőn belül, az ügyet ......... (az útdíjfizetés elmulasztásának helye szerinti tagállam neve) illetékes hatósága részére továbbítjuk, és azt az említett hatóság fogja vizsgálni.

Ha az ügyben nem indul eljárás, arról a válasznyomtatvány, illetve a fizetést igazoló dokumentum kézhezvételétől számított 60 napon belül tájékoztatást kap. (1)

/

(Amennyiben a tájékoztató levelet a tagállam illetékes hatósága küldi):

Az ügyet a következő ország illetékes hatósága fogja vizsgálni:

[az útdíjfizetés elmulasztásának helye szerinti tagállam].

Ha az ügyben nem indul eljárás, arról a válasznyomtatvány, illetve a fizetést igazoló dokumentum(1) kézhezvételétől számított 60 napon belül tájékoztatást kap.

(1)  A nem kívánt rész törlendő.

Ha az ügyben eljárás indul, annak menete a következő:

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

[Az útdíjfizetés elmulasztásának helye szerinti tagállam hatósága tölti ki (tájékoztatás az eljárás további menetéről, ideértve az eljárás indításáról szóló határozat elleni fellebbezés lehetőségéről és a fellebbezési eljárásról történő tájékoztatást is). Minden esetben meg kell jelölni: az ügyben folytatott eljárásért felelős hatóság vagy szerv nevét és címét; a fizetési határidőt; az érintett fellebbezési testület nevét és címét; a fellebbezési határidőt].

Ez a levél önmagában nem jár jogkövetkezményekkel.

Adatvédelmi nyilatkozat:

[Amennyiben az (EU) 2016/679 rendelet alkalmazandó:

Az (EU) 2016/679 irányelvvel összhangban Önnek joga van arra, hogy kérelmezze az önre vonatkozó személyes adatokhoz való hozzáférést, azok helyesbítését, törlését vagy kezelésük korlátozását, továbbá tiltakozhat személyes adatainak kezelése ellen, valamint joga van az adathordozhatósághoz. Jogosult panaszt is benyújtani a [az illetékes felügyeleti hatóság neve és címe]-hoz/-hez/-höz.]

[Amennyiben az (EU) 2016/680 irányelv alkalmazandó:

A [az (EU) 2016/680 irányelvet alkalmazó nemzeti jog] alapján joga van kérelmezni az adatkezelőtől az önre vonatkozó személyes adatokhoz való hozzáférést, azok helyesbítését, törlését vagy kezelésük korlátozását. Jogosult panaszt is benyújtani a [az illetékes felügyeleti hatóság neve és címe]-hoz/-hez/-höz.]

_____________

III. MELLÉKLET

A. rész

A hatályon kívül helyezett irányelv és annak módosítása

(a 33. cikk szerint)

A 2004/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

HL L 166., 2004.4.30., 124. o.

A 219/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

HL L 87., 2009.3.31., 109. o.

B. rész

A nemzeti jogba történő átültetés határideje

(a 33. cikk szerint)

Irányelv

Az átültetés határideje

A 2004/52/EK irányelv

2005. november 20.

_____________

IV. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

A 2004/52/EK irányelv

Ez az irányelv

1. cikk (1) bekezdés

1. cikk (1) bekezdés első albekezdés a) pont

1. cikk (1) bekezdés első albekezdés b) pont

3. cikk (2) bekezdés, első mondat

1. cikk (1) bekezdés második albekezdés

1. cikk (2) bekezdés, bevezető szövegrész

1. cikk (2) bekezdés, bevezető szövegrész

1. cikk (2) bekezdés a) pont

1. cikk (2) bekezdés a) pont

1. cikk (2) bekezdés b) pont

1. cikk (2) bekezdés c) pont

1. cikk (2) bekezdés b) pont

1. cikk (3) bekezdés

1. cikk (3) bekezdés

1. cikk (4) bekezdés

1. cikk (5) bekezdés

1. cikk (6) bekezdés

2. cikk

2. cikk (1) bekezdés

3. cikk (1) bekezdés első albekezdés

3. cikk (1) bekezdés második albekezdés

2. cikk (2) bekezdés első albekezdés

4. cikk (7) bekezdés

3. cikk (2) bekezdés

3. cikk (3) bekezdés

2. cikk (2) bekezdés, második és harmadik mondat

3. cikk (4) bekezdés

2. cikk (2) bekezdés, negyedik mondat

3. cikk (5) bekezdés

3. cikk (6) bekezdés

2. cikk (3) bekezdés

2. cikk (4) bekezdés

2. cikk (5) bekezdés

2. cikk (6) bekezdés

2. cikk (7) bekezdés

27. cikk

3. cikk (1) bekezdés

3. cikk (2) bekezdés, első mondat

1. cikk (1) bekezdés második albekezdés

3. cikk (2) bekezdés, második mondat

3. cikk (2) bekezdés, harmadik mondat

 

3. cikk (3) bekezdés

 

3. cikk (4) bekezdés

4. cikk (1) bekezdés

 

4. cikk (2) bekezdés

4. cikk (3) bekezdés

 

4. cikk (4) bekezdés

4. cikk (5) bekezdés

4. cikk (7) bekezdés

3. cikk (2) bekezdés

4. cikk (8) bekezdés

5. cikk (4) bekezdés

23. cikk

24. cikk

26. cikk

2. cikk (7) bekezdés

27. cikk

28. cikk

29. cikk

30. cikk

5. cikk

31. cikk

6. cikk

32. cikk (1) bekezdés

32. cikk (2) bekezdés

33. cikk

7. cikk

34. cikk

8. cikk

35. cikk

Melléklet

I. melléklet

II. melléklet

III. melléklet

IV. melléklet

_____________

(1) HL C 81., 2018.3.2., 181. o.
(2) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.
(3)HL C 81., 2018.3.2., 181. o.
(4)HL C 176., 2018.5.23., 66. o.
(5) Az Európai Parlament 2019. február 14-i álláspontja.
(6)Az Európai Parlament és a Tanács 2004/52/EK irányelve (2004. április 29.) a Közösségen belüli elektronikus útdíjszedési rendszerek átjárhatóságáról (HL L 166., 2004.4.30., 124. o.).
(7)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/413 irányelve (2015. március 11.) a közúti közlekedésbiztonságot veszélyeztető közlekedési jogsértésekre vonatkozó információk határokon átnyúló cseréjének elősegítéséről (HL L 68., 2015.3.13., 9. o.).
(8)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).
(9)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/680 irányelve (2016. április 27.) a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről (HL L 119., 2016.5.4., 89. o.).
(10)Az Európai Parlament és a Tanács 2002/58/EK irányelve (2002. július 12.) az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről („Elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelvˮ) (HL L 201., 2002.7.31., 37. o.).
(11) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.
(12) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(13)Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).
(14)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/1535 irányelve (2015. szeptember 9.) a műszaki szabályokkal és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárás megállapításáról (HL L 241., 2015.9.17., 1. o.).
(15)Az Európai Parlament és a Tanács 2014/53/EU irányelve (2014. április 16.) a rádióberendezések forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról és az 1999/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 153., 2014.5.22., 62. o.).
(16)Az Európai Parlament és a Tanács 2014/30/EU irányelve (2014. február 26.) az elektromágneses összeférhetőségre vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizálásáról (HL L 96., 2014.3.29., 79. o.).
(17) Az Európai Parlament és a Tanács 1999/62/EK irányelve (1999. június 17.) a nehéz tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról (HL L 187., 1999.7.20., 42. o.).
(18)A Tanács 2008/616/IB határozata (2008. június 23.) a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről szóló 2008/615/IB határozat végrehajtásáról (HL L 210., 2008.8.6., 12. o.).
(19)A Tanács 2008/615/IB határozata (2008. június 23.) a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről (HL L 210., 2008.8.6., 1. o.).
(20)K = kötelező, amennyiben az adat a nemzeti nyilvántartásban rendelkezésre áll, V = választható.
(21)Harmonizált uniós kód, lásd a járművek nyilvántartásba vételéhez kapcsolódó okmányokról szóló, 1999. április 29-i 1999/37/EK tanácsi irányelvet (HL L 138., 1999.6.1., 57. o.).
(22)K = kötelező, amennyiben az adat a nemzeti nyilvántartásban rendelkezésre áll, V = választható.
(23)Harmonizált uniós kód, lásd az 1999/37/EK irányelvet.
(24)K = kötelező, amennyiben az adat a nemzeti nyilvántartásban rendelkezésre áll, V = választható.
(25)Harmonizált uniós kód, lásd az 1999/37/EK irányelvet.


A valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott áruk kölcsönös elismerése ***I
PDF 288kWORD 82k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2019. február 14-i jogalkotási állásfoglalása a valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott áruk kölcsönös elismeréséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2017)0796 – C8-0005/2018 – 2017/0354(COD))
P8_TA-PROV(2019)0123A8-0274/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0796),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0005/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. május 23-i véleményére(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. november 28-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A8-0274/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. február 14-én került elfogadásra a valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott áruk kölcsönös elismeréséről és a 764/2008/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2017)0354


(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2),

rendes jogalkotási eljárás keretében(3),

mivel:

(1)  A belső piac olyan, belső határok nélküli térség, amelyben az áruk szabad mozgása a Szerződésekkel összhangban biztosított. A tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású minden intézkedés. E tilalom hatálya alá tartozik minden olyan nemzeti intézkedés, amely közvetlenül vagy közvetve ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja az Unión belüli árukereskedelmet. Az áruk belső piacon belüli szabad mozgásának biztosítása a szabályok uniós szintű harmonizálása révén ‒ amelyek az egyes áruk forgalmazására vonatkozóan közös követelményeket határoznak meg ‒, vagy az uniós harmonizációs szabályok hatálya alá nem teljes mértékben tartozó áruk vagy árujellemzők esetében az Európai Unió Bírósága által meghatározottak szerinti kölcsönös elismerés elvének alkalmazásával történik.

(2)  A szabályok uniós szintű harmonizációjához elengedhetetlen, hogy jól működjön a kölcsönös elismerés elve, különösen figyelembe véve azt, hogy sok áru mind harmonizált, mind nem harmonizált jellemzőkkel is rendelkezik.

(3)  Az áruk tagállamok közötti szabad mozgását gátló akadályok jogellenesen keletkezhetnek, amennyiben – az árura vagy bizonyos árujellemzőkre vonatkozó uniós harmonizációs szabályok hiányában – egy tagállam illetékes hatósága olyan nemzeti szabályokat alkalmaz a valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott árura, amelyek előírják, hogy az áru feleljen meg bizonyos műszaki követelményeknek, például a megjelölésre, a formára, a méretre, a tömegre, az összetételre, a kiszerelésre, a címkézésre vagy a csomagolásra vonatkozó követelményeknek. Az ilyen szabályok más tagállamban jogszerűen forgalmazott árura való alkalmazása ellentétes lehet az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 34. és 36. cikkével, még akkor is, ha a szabályok megkülönböztetés nélkül minden árura alkalmazandóak.

(4)  A kölcsönös elismerés elve az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatából ered. Ezen elv szerint a tagállamok nem tilthatják meg a területükön olyan áru értékesítését, amelyet jogszerűen forgalmaznak valamely másik tagállamban, még akkor sem, ha azt az árut – azt az árut is beleértve, amely nem gyártási folyamat eredményeként kerül előállításra – eltérő műszaki szabályok szerint állították elő. A kölcsönös elismerés elve azonban nem abszolút jellegű. A tagállamok korlátozhatják egy valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott áru forgalmazását, amennyiben az ilyen korlátozások az EUMSZ 36. cikkében meghatározott indokok, vagy az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata által az áruk szabad mozgásával kapcsolatosan elismert, közérdeken alapuló egyéb kényszerítő indok alapján igazoltak, és amennyiben az ilyen korlátozások az elérni kívánt céllal arányosak. Ez a rendelet előírja annak kötelezettségét, hogy a piacra jutás korlátozását vagy megtagadását egyértelműen megindokolják.

(5)  A közérdeken alapuló kényszerítő indok fogalma az Európai Unió Bírósága által az EUMSZ 34. és 36. cikkéhez kapcsolódó ítélkezési gyakorlat során kidolgozott, folyamatosan alakuló fogalom. Amennyiben legitim különbségek vannak az egyes tagállamok között, az ilyen kényszerítő indokok igazolhatják a nemzeti műszaki szabályok illetékes hatóságok általi alkalmazását. Mindazonáltal a közigazgatási határozatoknak mindig kellően indokoltaknak, jogszerűeknek és megfelelőnek kell lenniük, valamint tiszteletben kell tartaniuk az arányosság elvét, az illetékes hatóságnak pedig olyan határozatot kell hoznia, amely a lehető legkevesebb korlátozással jár. Az áruk belső piaca működésének javítása érdekében a nemzeti műszaki szabályoknak a célnak megfelelőnek kell lenniük, és nem eredményezhetnek aránytalan, nem vámjellegű akadályokat. Ezenkívül a más tagállamban jogszerűen forgalmazott áruk tekintetében a piacra jutást korlátozó vagy megtagadó közigazgatási határozatok nem alapulhatnak pusztán azon a tényen, hogy a vizsgált áruk a tagállam által kitűzött jogos közérdekű célt más módon teljesítik, mint ahogyan az ▌ áruk az említett tagállamban ezt a célt teljesítik. A tagállamok segítése érdekében a Bizottságnak nem kötelező iránymutatást kell nyújtania az Európai Unió Bíróságának a közérdeken alapuló kényszerítő indok fogalmára és a kölcsönös elismerés elve alkalmazásának módjára vonatkozó ítélkezési gyakorlatával kapcsolatban. Az illetékes hatóságok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy észrevételeket tegyenek az iránymutatáshoz és visszajelzést adjanak azzal kapcsolatban.

(6)  A Versenyképességi Tanács az egységes piacra vonatkozó szakpolitikával kapcsolatban megfogalmazott, 2013. decemberi következtetéseiben megjegyezte, hogy az egységes piacon a vállalkozásokra és a fogyasztókra vonatkozó keretfeltételek javítása érdekében valamennyi releváns eszközt megfelelően alkalmazni kell, beleértve a kölcsönös elismerést is. A Tanács felkérte a Bizottságot, hogy tegyen jelentést azokról az esetekről, amikor a kölcsönös elismerés elvének működése még mindig nem megfelelő vagy problémás. A Versenyképességi Tanács 2015 februárjában az egységes piacra vonatkozó szakpolitikával kapcsolatban megfogalmazott következtetéseiben felszólította a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a kölcsönös elismerés elve hatékony működésének biztosítása érdekében, és terjesszen elő ezt célzó javaslatokat.

(7)  A 764/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(4) elfogadására a kölcsönös elismerés elve alkalmazásának megkönnyítése érdekében került sor, olyan eljárások kialakításával, amelyek minimalizálják az olyan áruk szabad mozgását gátló jogellenes akadályok megteremtésének lehetőségét, amelyeket már jogszerűen forgalmaznak valamely másik tagállamban. Az említett rendelet elfogadása ellenére még mindig sok probléma áll fenn a kölcsönös elismerés elvének alkalmazása tekintetében. A 2014 és 2016 között végzett értékelésből az derült ki, hogy a kölcsönös elismerés elve nem működik úgy ahogyan kellene, és hogy a 764/2008/EK rendelet korlátozott hatást gyakorolt ezen elv alkalmazásának megkönnyítésére. Az említett rendelet által létrehozott eszközöknek és eljárási garanciáknak nem sikerült elérniük a céljukat, a kölcsönös elismerés elvének megfelelőbb alkalmazását. Például a termékinformációs kapcsolattartó pontok hálózatát, amelyet azért hoztak létre, hogy tájékoztatást nyújtsanak a gazdasági szereplők részére az alkalmazandó nemzeti szabályokról és a kölcsönös elismerés elvének alkalmazásáról, alig ismerik vagy használják a gazdasági szereplők. E hálózaton belül nem kellő mértékű a nemzeti hatóságok közötti együttműködés. Ritkán tartják be a piacra jutást korlátozó vagy megtagadó közigazgatási határozatokra vonatkozó értesítési követelményt. Ennek eredményeként továbbra is fennállnak az áruk szabad mozgását gátló akadályok a belső piacon.

(8)  A 764/2008/EK rendeletnek számos hiányossága van, ezért azt felül kell vizsgálni és meg kell erősíteni. Az egyértelműség érdekében e rendeletnek a 764/2008/EK rendelet helyébe kell lépnie. E rendeletnek egyértelmű eljárásokat kell megállapítania a más tagállamban jogszerűen forgalmazott áruk szabad mozgásának, valamint annak biztosítására, hogy a szabad mozgás csak akkor legyen korlátozható, ha a tagállamok ezt jogos közérdek alapján teszik, és a korlátozás indokolt és arányos. Ennek a rendeletnek azt is biztosítania kell, hogy mind a gazdasági szereplők, mind a nemzeti hatóságok betartsák a kölcsönös elismerés elvéből fakadó, meglévő jogokat és kötelezettségeket.

(9)  E rendelet nem zárja ki az áruk forgalmazási feltételeinek esetleges további harmonizációját a belső piac működésének javítása céljából.

(10)  Kereskedelmi akadályok az EUMSZ 34. és 36. cikkének hatálya alá tartozó, más típusú intézkedésekből is eredhetnek. Ilyen intézkedés lehet például a közbeszerzési eljárásokhoz készített műszaki leírás vagy a tagállamokban a nemzeti nyelvek használatára vonatkozó követelmények. Ezek az intézkedések azonban nem minősülhetnek az e rendelet értelmében vett nemzeti műszaki szabályoknak, és így nem tartozhatnak annak hatálya alá.

(11)  Az előzetes engedélyezési eljárás révén időnként érvényre jutnak olyan nemzeti műszaki szabályok, amelynek értelmében az illetékes hatóságtól hivatalos engedélyt kell beszerezni, mielőtt az árukat az érintett tagállamban forgalomba lehetne hozni. Egy előzetes engedélyezési eljárás megléte önmagában korlátozza az áruk szabad mozgását. Ezért annak érdekében, hogy az áruk belső piacon belüli szabad mozgásának alapvető elve tekintetében indokolt legyen, az ilyen eljárásnak az uniós jog által elismert, közérdekű célon kell alapulnia, valamint arányosnak és megkülönböztetéstől mentesnek kell lennie. Azt, hogy az ilyen eljárás megfelel-e az uniós jogszabályoknak, az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatában meghatározott megfontolásokra figyelemmel kell értékelni. Ezért e rendelet hatálya alól ki kell zárni azokat a közigazgatási határozatokat, amelyek kizárólag azzal az indoklással korlátozzák vagy tagadják meg a piacra jutást, hogy az áruk nem rendelkeznek érvényes előzetes engedéllyel. Amikor azonban kötelező előzetes engedélyt kérelmeznek egy adott árura vonatkozóan, bármilyen, a kérelemnek az említett tagállamban alkalmazandó nemzeti műszaki szabályok alapján történő elutasítására vonatkozó közigazgatási határozatot csak e rendeletnek megfelelően lehet meghozni annak érdekében, hogy a kérelmező részesüljön az e rendelet által biztosított eljárási védelemben. Ugyanez vonatkozik az áruk önkéntes előzetes engedélyezésére is, ahol létezik ilyen.

(12)  Fontos tisztázni, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó árutípusok magukban foglalják a mezőgazdasági termékeket is. A „mezőgazdasági termékek” kifejezés magában foglalja az EUMSZ 38. cikkének (1) bekezdésében meghatározott halászati termékeket is. Annak azonosítását segítendő, hogy mely árutípusok tartoznak e rendelet hatálya alá, a Bizottságnak értékelnie kell, hogy mennyire kivitelezhető és milyen előnyökkel jár a kölcsönös elismerés tárgyát képező termékek tájékoztató jellegű felsorolásának továbbfejlesztése.

(13)  Fontos tisztázni azt is, hogy a „gyártó” kifejezés nemcsak az áruk gyártóját, hanem az olyan árukat előállító személyeket is magában foglalja, amelyek nem valamely gyártási folyamat eredményeként kerülnek előállításra, a mezőgazdasági termékeket is beleértve, valamint magában foglalja azokat a személyeket is, akik az áruk gyártójaként jelölik meg magukat.

(14)  E rendelet hatálya alól ki kell zárni a nemzeti bíróságok olyan ügyek jogszerűségét értékelő határozatait, amelyekben egy nemzeti műszaki szabály alkalmazása miatt nem engedélyezik a valamely tagállamban jogszerűen forgalmazott áruknak egy másik tagállamban a piacra jutást, valamint a nemzeti bíróságok szankciókat alkalmazó határozatait.

(15)  Ahhoz, hogy részesülhessenek a kölcsönös elismerés elvéből származó előnyökből, az áruknak valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott áruknak kell lenniük. Egyértelművé kell tenni, hogy ahhoz, hogy az árukat valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazottnak lehessen tekinteni, az áruknak meg kell felelniük az adott tagállamban alkalmazandó vonatkozó szabályoknak, és azokat az adott tagállamban végfelhasználók ▌ rendelkezésére kell bocsátani.

(16)  A nemzeti hatóságok és a gazdasági szereplők kölcsönös elismerés elvével kapcsolatos tájékozottságának növelése érdekében a tagállamoknak mérlegelniük kellene, hogy világos és egyértelmű „egységes piaci záradékokról” rendelkezzenek a nemzeti műszaki szabályaikban azzal a céllal, hogy megkönnyítsék az említett elv alkalmazását.

(17)  Tagállamonként jelentősen eltér, hogy milyen bizonyítékra van szükség annak igazolására, hogy az árukat jogszerűen forgalmazzák valamely másik tagállamban. Ez szükségtelen terheket, késedelmeket és többletköltségeket idéz elő a gazdasági szereplőknél, és akadályozza a nemzeti hatóságokat abban, hogy hozzájussanak az áruk időben történő vizsgálatához szükséges információkhoz. Ez gátolhatja a kölcsönös elismerés elvének alkalmazását. Ezért elengedhetetlen megkönnyíteni a gazdasági szereplők számára annak bizonyítását, hogy áruikat jogszerűen forgalmazzák valamely másik tagállamban. A gazdasági szereplők számára ▌ lehetővé kell tenni, hogy nyilatkozatot tegyenek, amely biztosítja, hogy az illetékes hatóságok rendelkezzenek az árukkal és az érintett másik tagállamban alkalmazandó szabályoknak való megfeleléssel kapcsolatos összes szükséges információval. Az önkéntes nyilatkozat alkalmazása nem akadályozhatja a nemzeti hatóságokat abban, hogy a piacra jutást korlátozó vagy megtagadó közigazgatási határozatot hozzanak, feltéve, hogy az ilyen határozatok arányosak, indokoltak, valamint tiszteletben tartják a kölcsönös elismerés elvét és összhangban állnak ezzel a rendelettel.

(18)  A gyártó, az importőr, illetve a forgalmazó számára lehetővé kell tenni, hogy a kölcsönös elismerés céljából nyilatkozatot (a továbbiakban: kölcsönös elismerési nyilatkozat) készítsen az áruk jogszerű forgalmazásáról. A kölcsönös elismerési nyilatkozatban szereplő információk megadására a gyártó a legalkalmasabb, mivel az árukat a gyártó ismeri a legjobban, és birtokában van a kölcsönös elismerési nyilatkozatban szereplő információk ellenőrzéséhez szükséges bizonyítékoknak. A gyártót fel kell hatalmazni arra, hogy megbízza a meghatalmazott képviselőjét e nyilatkozatnak a gyártó nevében és a gyártó felelőssége mellett történő elkészítésével. Amennyiben azonban egy adott gazdasági szereplő a nyilatkozatban csak az áruk forgalmazásának jogszerűségére vonatkozó információkat tudja megadni, biztosítani kell annak lehetőségét, hogy egy másik gazdasági szereplő nyújtsa be az azzal kapcsolatos információkat, hogy az adott tagállamban az árukat végfelhasználók részére forgalmazzák, feltéve, hogy ez a gazdasági szereplő vállalja a felelősséget a kölcsönös elismerési nyilatkozatban általa megadott információkért, és rendelkezésre tudja bocsátani az ezen információk ellenőrzéséhez szükséges bizonyítékokat.

(19)  A kölcsönös elismerési nyilatkozatnak mindig pontos és teljes információt kell tartalmaznia az áruról. A nyilatkozatot ezért naprakészen kell tartani annak érdekében, hogy az tükrözze a változásokat, például a vonatkozó nemzeti műszaki szabályok változásait.

(20)  Annak biztosítása érdekében, hogy a kölcsönös elismerési nyilatkozatban szolgáltatott információk átfogóak legyenek, összehangolt szerkezetet kell meghatározni az ilyen nyilatkozatok tekintetében, amelyet a nyilatkozatot benyújtani kívánó gazdasági szereplők használhatnak.

(21)  Fontos annak biztosítása, hogy a kölcsönös elismerési nyilatkozatot a valóságnak megfelelően és pontosan töltsék ki. Ezért elő kell írni, hogy a gazdasági szereplők felelősek a kölcsönös elismerési nyilatkozatban általuk megadott információkért.

(22)  Az uniós harmonizációs jogszabályok hatálya alá nem tartozó áruk területén működő vállalkozások hatékonyságának és versenyképességének növelése érdekében lehetővé kell tenni új információs technológiák alkalmazását a kölcsönös elismerési nyilatkozat benyújtásának megkönnyítése érdekében. Ezért a gazdasági szereplők számára lehetővé kell tenni, hogy kölcsönös elismerési nyilatkozatukat az interneten nyilvánosan hozzáférhetővé tegyék, feltéve, hogy a kölcsönös elismerési nyilatkozat könnyen hozzáférhető és megbízható formátumú.

(23)  A Bizottságnak biztosítania kell, hogy a kölcsönös elismerési nyilatkozat mintája és a nyilatkozat kitöltésére vonatkozó iránymutatások az Unió valamennyi hivatalos nyelvén rendelkezésre álljanak az egységes digitális kapun keresztül.

(24)  E rendeletet azokra az árukra is alkalmazni kell, amelyeknek csak bizonyos jellemzői tartoznak az uniós harmonizációs jogszabályok hatálya alá. Amennyiben az uniós harmonizációs jogszabályok alapján a gazdasági szereplő köteles EU-megfelelőségi nyilatkozatot készíteni az említett jogszabályoknak való megfelelés igazolására, ennek a gazdasági szereplőnek meg kell engedni, hogy az e rendelet szerinti kölcsönös elismerési nyilatkozatot ▌ csatolja az EU-megfelelőségi nyilatkozathoz.

(25)  Amennyiben a gazdasági szereplők úgy döntenek, hogy nem alkalmazzák a kölcsönös elismerési ▌ nyilatkozatot, a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságainak be kell kérniük az általuk az áruk vizsgálatához szükségesnek ítélt, világosan meghatározott információkat, tiszteletben tartva az arányosság elvét.

(26)  A gazdasági szereplő számára elegendő időt kell biztosítani ahhoz, hogy benyújtsa a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatósága által kért dokumentumokat vagy bármely egyéb információt, illetve hogy érveket vagy észrevételeket nyújtson be az adott áruk vizsgálatával kapcsolatban.

(27)  Az (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv(5) arra kötelezi a tagállamokat, hogy közöljenek a Bizottsággal és a többi tagállammal az egyes termékekre – beleértve többek között a mezőgazdasági és halászati termékeket is – vonatkozó minden nemzeti műszaki szabálytervezetet, és nyilatkozzanak azokról az indokokról, amelyek az adott szabály elfogadását szükségessé teszik. Biztosítani kell azonban, hogy az ilyen nemzeti műszaki szabályok elfogadását követően a kölcsönös elismerés elvét helyesen alkalmazzák az egyes árukra vonatkozó egyedi esetekben. E rendeletnek meg kell határoznia a kölcsönös elismerés elvének egyedi esetekben történő alkalmazására vonatkozó eljárásokat, például azáltal, hogy arra kötelezi a tagállamokat, hogy jelöljék meg a közigazgatási határozat alapjául szolgáló nemzeti műszaki szabályokat, valamint azokat a jogos közérdekhez kapcsolódó indokokat, amelyek alátámasztják az adott nemzeti műszaki szabálynak valamely, más tagállamban jogszerűen forgalmazott árura való alkalmazását. A nemzeti műszaki szabály arányos jellege az alapja az e szabályon alapuló közigazgatási határozat arányosságának. A közigazgatási határozat arányossága bizonyításának módját azonban eseti alapon kell meghatározni.

(28)  Mivel a valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott áruk piacra jutásának korlátozásáról vagy megtagadásáról szóló közigazgatási határozatoknak kivételt kell képezniük az áruk szabad mozgásának alapelve szempontjából, biztosítani kell, hogy az ilyen határozatok tiszteletben tartsák a kölcsönös elismerés elvéből fakadó, meglévő kötelezettségeket. Célszerű ezért egyértelmű eljárást létrehozni annak meghatározására vonatkozóan, hogy a szóban forgó árukat jogszerűen forgalmazzák-e egy másik tagállamban, és ha igen, a rendeltetési hely szerinti tagállam alkalmazandó nemzeti műszaki szabályának hatálya alá tartozó jogos közérdekek – az EUMSZ 36. cikkével és az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban – kellő védelemben részesülnek-e. Ennek az eljárásnak biztosítania kell, hogy a meghozott közigazgatási határozatok arányosak legyenek, és tiszteletben tartsák a kölcsönös elismerés elvét, valamint összhangban álljanak e rendelettel.

(29)  Amennyiben egy illetékes hatóság vizsgálja az árukat annak eldöntése céljából, hogy szükség van-e a piacra jutás korlátozására vagy megtagadására, ez a hatóság nem hozhat piacra jutást megtiltó határozatot, kivéve amennyiben gyors beavatkozásra van szükség személyek biztonsága vagy egészsége, vagy a környezet károsodásának elkerülése céljából, illetve annak érdekében, hogy meg lehessen akadályozni az áruk rendelkezésre bocsátását, amennyiben az ilyen áruk rendelkezésre bocsátása általánosságban tiltott a közerkölcs vagy a közbiztonság szempontja alapján, ideértve például a bűncselekmények megelőzését is.

(30)  A 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(6) olyan akkreditálási rendszert hoz létre, amely biztosítja a megfelelőségértékelő szervezetek felkészültségi szintjének kölcsönös elismerését. A tagállamok illetékes hatóságai ezért nem utasíthatják el az akkreditált megfelelőségértékelő szervezetek által kiadott vizsgálati jelentések és tanúsítványok elfogadását az adott szervezet felkészültségéhez kapcsolódó okokra hivatkozva. Helyénvaló továbbá, hogy a más tagállamokban már elvégzett vizsgálatok és eljárások megkettőzésének lehetőség szerinti elkerülése érdekében a tagállamok ne utasíthassák el az egyéb megfelelőségértékelő szervezetek által az uniós joggal összhangban kiadott vizsgálati jelentések és tanúsítványok elfogadását. Az illetékes hatóságoknak megfelelően figyelembe kell venniük a benyújtott vizsgálati jelentések és tanúsítványok tartalmát.

(31)  A 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(7) kimondja, hogy csak biztonságos termékek hozhatók forgalomba, valamint megállapítja a gyártók és forgalmazók kötelezettségeit a termékek biztonsága tekintetében. Feljogosítja az illetékes hatóságokat arra, hogy azonnali hatállyal betiltsanak bármely veszélyes terméket, vagy a különféle biztonsági értékelésekhez, ellenőrzésekhez és vizsgálatokhoz szükséges időtartamra ideiglenesen betiltsák azokat a termékeket, amelyek veszélyesek lehetnek. Az említett irányelv leírja azt a folyamatot is, amely alapján az illetékes hatóságoknak az említett irányelv 8. cikke (1) bekezdésének b)–f) pontjában említettekhez hasonló megfelelő intézkedéseket kell alkalmazniuk a kockázatot jelentő termékek esetében, továbbá kötelezettséget állapít meg az említett intézkedéseknek a Bizottság és a többi tagállam részére való bejelentésére. Ezért biztosítani kell, hogy az illetékes hatóságok a továbbiakban is alkalmazhassák az említett irányelvet, és különösen az említett irányelv 8. cikke (1) bekezdésének b)–f) pontját, valamint 8. cikkének (3) bekezdését.

(32)  A 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(8) többek között létrehoz egy riasztási rendszert az élelmiszerből vagy takarmányból származó, közvetlen vagy közvetett egészségügyi kockázatok bejelentésére. Kötelezi a tagállamokat, hogy a riasztási rendszeren keresztül haladéktalanul jelentsenek be a Bizottságnak minden olyan általuk hozott intézkedést, amely az élelmiszer vagy takarmány forgalomba hozatalának korlátozására, piacról való kivonására vagy visszahívására irányul az emberi egészség védelme érdekében, és amely gyors fellépést igényel. Biztosítani kell, hogy az illetékes hatóságok a továbbiakban is alkalmazhassák az említett rendeletet, és különösen a rendelet 50. cikke (3) bekezdését, valamint 54. cikkét.

(33)  Az (EU) 2017/625 európai parlamenti és tanácsi rendelet(9) harmonizált uniós keretet hoz létre a hatósági ellenőrzések és a hatósági ellenőrzéseken kívüli hivatalos tevékenységek szervezésére az egész agrár-élelmiszerláncra kiterjedően, figyelembe véve a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(10) és a vonatkozó uniós ágazati jogszabályokban a hatósági ellenőrzések tekintetében meghatározott szabályokat. Az (EU) 2017/625 rendelet megállapít egy különös eljárást annak biztosítására, hogy a gazdasági szereplők orvosolják az élelmiszer- és takarmányjognak, valamint az állat-egészségügyi szabályoknak illetve az állatjóléti szabályoknak való megfelelés hiányát. Biztosítani kell, hogy az illetékes hatóságok a továbbiakban is alkalmazhassák az (EU) 2017/625 rendeletet, és különösen annak 138. cikkét.

(34)  Az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(11) a 882/2004/EK rendeletben meghatározott kritériumokkal összhangban létrehozza az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben(12) meghatározott kötelezettségekkel kapcsolatos ellenőrzések lefolytatására vonatkozó harmonizált uniós keretet, és előírja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy bármely olyan gazdasági szereplő jogosult legyen az ellenőrzési rendszerben való részvételre, amely megfelel az említett kötelezettségeknek. Biztosítani kell, hogy az illetékes hatóságok a továbbiakban is alkalmazhassák az 1306/2013/EU rendeletet, és különösen annak 90. cikkét.

(35)  A tagállamok illetékes hatóságai által e rendelet alapján hozott közigazgatási határozatoknak meg kell határozniuk a gazdasági szereplők rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket, hogy a gazdasági szereplők a nemzeti joggal összhangban fellebbezhessenek a határozat ellen, illetve keresetet nyújthassanak be az illetékes nemzeti bíróságnál. A közigazgatási határozatban hivatkozni kell arra is, hogy a gazdasági szereplők igénybe vehetik a belső piaci problémamegoldó hálózatot (a továbbiakban: SOLVIT), illetve az e rendelettel létrehozott panaszkezelési eljárást.

(36)  A kölcsönös elismerés elve helyes és következetes alkalmazásának biztosításához elengedhetetlen hatékony megoldásokat kínálni azoknak a gazdasági szereplőknek, amelyek vállalkozásbarát alternatívákat szeretnének a piacra jutást korlátozó vagy megtagadó közigazgatási határozatok megtámadására. Az ilyen megoldások biztosítása és a jogi költségek elkerülése érdekében rendelkezésre kell állnia egy bíróságon kívüli panaszkezelési eljárásnak a gazdasági szereplők – és különösen a kis- és középvállalkozások (a továbbiakban: kkv-k) – számára.

(37)  A SOLVIT az egyes tagállamok nemzeti közigazgatása által nyújtott szolgáltatás, amelynek célja megoldást találni a magánszemélyek és a vállalkozások számára, amennyiben a jogaikat egy másik tagállam hatóságai megsértették. A SOLVIT működését szabályozó elveket a 2013/461/EU bizottsági ajánlás(13) határozza meg, amelynek értelmében minden tagállamnak biztosítania kell egy nemzeti SOLVIT-központ létrehozását, megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokat biztosítva számára ahhoz, hogy részt tudjon venni a SOLVIT-ban. A Bizottságnak – különösen a vállalkozások körében – fel kell hívnia a figyelmet a SOLVIT létezésére és a vele járó előnyökre.

(38)  A SOLVIT hatékony, bíróságon kívüli panaszkezelési mechanizmus, amely ingyenesen elérhető. Rövid határidőkkel dolgozik, és gyakorlati megoldásokat nyújt a magánszemélyeknek és a vállalkozásoknak, amennyiben az uniós jogaik hatóságok általi elismerése terén nehézségekbe ütköznek. ▌ Amennyiben a gazdasági szereplő, az illetékes SOLVIT-központ és az érintett tagállamok egyetértenek a megfelelő eredményt illetően, nincs szükség további intézkedésekre.

(39)  Arra az esetre azonban, ha a SOLVIT informális megközelítése sikertelennek bizonyul, és továbbra is ▌ kétségek állnak fenn a közigazgatási határozat és a kölcsönös elismerés elve összeegyeztethetőségével kapcsolatban, a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy az érintett SOLVIT-központok bármelyikének kérésére megvizsgálja az ügyet. Célszerű, hogy a vizsgálatot követően a Bizottság véleményt adjon ki, amelyet az illetékes SOLVIT-központon keresztül közölni kell az érintett gazdasági szereplővel és az illetékes hatóságokkal, és amelyet figyelembe kell venni a SOLVIT-eljárás ▌során. A Bizottság beavatkozását ▌ 45 munkanapos határidőhöz kell kötni, amely nem foglalja magában a Bizottság által esetlegesen szükségesnek vélt kiegészítő információk és dokumentumok Bizottság általi beszerzéséhez szükséges időt. Célszerű úgy rendelkezni, hogy amennyiben az ügy megoldódik ezen időszak alatt, a Bizottságnak nem kell véleményt kiadnia. Ezeket a SOLVIT-ügyeket külön munkafolyamat alá kell rendelni a SOLVIT-adatbázisban, és nem szabad őket a standard SOLVIT-statisztikákban szerepeltetni.

(40)  A piacra jutást korlátozó vagy megtagadó közigazgatási határozatok tekintetében a Bizottság véleménye csak arra a kérdésre terjedhet ki, hogy a közigazgatási határozat összeegyeztethető-e a kölcsönös elismerés elvével, és e rendelet követelményeivel. Ez nem érinti a Bizottságnak az EUMSZ 258. cikke szerinti hatáskörét és a tagállamok azon kötelezettségét, hogy megfeleljenek az uniós jognak a kölcsönös elismerés elvének alkalmazásával kapcsolatban megállapított rendszerszintű problémák kezelése során.

(41)  Az áruk belső piacának szempontjából fontos, hogy a vállalkozások – és különösen a kkv-k – megbízható és konkrét információkat kaphassanak az adott tagállamban hatályos jogszabályokról. A termékinformációs kapcsolattartó pontoknak fontos szerepet kell játszaniuk a nemzeti hatóságok és a gazdasági szereplők közötti kommunikáció megkönnyítésében a termékekre vonatkozó konkrét szabályokkal és a kölcsönös elismerés elvének a termékinformációs kapcsolattartó pont tagállamának területén történő alkalmazásával kapcsolatos információk terjesztése révén. Ezért meg kell erősíteni a termékinformációs kapcsolattartó pontok szerepvállalását az összes, termékekkel kapcsolatos szabályra – így a kölcsönös elismerés hatálya alá tartozó nemzeti műszaki szabályokra is – vonatkozó tájékoztatás első számú szolgáltatóiként.

(42)  Az áruk szabad mozgásának megkönnyítése érdekében a termékinformációs kapcsolattartó pontoknak észszerű mértékű, ingyenes tájékoztatást kell nyújtaniuk nemzeti műszaki szabályaikról és a kölcsönös elismerés elvének alkalmazásáról. A termékinformációs kapcsolattartó pontoknak megfelelő felszereltséggel és erőforrásokkal kell rendelkezniük. E kapcsolattartó pontoknak az (EU) 2018/1724 európai parlamenti és tanácsi(14) rendelettel összhangban egy honlapon keresztül kell tájékoztatást nyújtaniuk ▌, és az említett rendeletben meghatározott minőségi kritériumok hatálya alá kell tartozniuk. A termékinformációs kapcsolattartó pontok azon feladatait, amelyek e tájékoztatáshoz – így többek között a nemzeti műszaki szabályok elektronikus példányainak vagy az azokhoz való online hozzáférésnek a biztosításához – kapcsolódnak, úgy kell végrehajtani, hogy az ne sértse a nemzeti műszaki szabályok terjesztésére vonatkozó nemzeti szabályokat. Emellett a termékinformációs kapcsolattartó pontokat nem szabad arra kötelezni, hogy olyan szabványok elektronikus példányait bocsássák rendelkezésre, illetve olyan szabványokhoz biztosítsanak online hozzáférést, amelyek szabványügyi szervek, illetve szervezetek szellemitulajdon-jogainak hatálya alá tartoznak.

(43)  Az illetékes hatóságok közötti együttműködés elengedhetetlen a kölcsönös elismerés elvének zökkenőmentes működéséhez, valamint a kölcsönös elismerés kultúrájának kialakításához. A termékinformációs kapcsolattartó pontoknak és az illetékes nemzeti hatóságoknak ezért együtt kell működniük, valamint meg kell osztaniuk az információkat és a szakértelmet annak érdekében, hogy biztosítsák a kölcsönös elismerés elve és e rendelet helyes és következetes alkalmazását.

(44)  A piacra jutást korlátozó vagy megtagadó közigazgatási határozatokra vonatkozó értesítések, a termékinformációs kapcsolattartó pontok közötti kommunikáció lehetővé tétele, továbbá az igazgatási együttműködés biztosítása céljából a tagállamok számára hozzáférést kell biztosítani egy információs és kommunikációs ▌ rendszerhez.

(45)  E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(15) megfelelően kell gyakorolni.

(46)  Ha e rendelet alkalmazása céljából személyes adatok kezelésére van szükség, azt a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós joggal összhangban kell elvégezni. A személyes adatok e rendelet alapján történő kezelése az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet(16), vagy az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet(17) hatálya alá tartozik.

(47)  Megbízható és hatékony nyomonkövetési mechanizmusokat kell kidolgozni, hogy információval szolgáljanak e rendelet alkalmazásáról és annak az áruk szabad mozgására gyakorolt hatásáról. Ezek a mechanizmusok nem haladhatják meg az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(48)  A kölcsönös elismerés elvének megismertetésének, valamint e rendelet helyes és következetes alkalmazásának biztosítása érdekében forrásokat kell biztosítani az olyan ismeretterjesztő kampányok, képzések, személyzeti csereprogramok és egyéb kapcsolódó tevékenységek Unió általi finanszírozásához, amelyek célja az illetékes hatóságok, a termékinformációs kapcsolattartó pontok és a gazdasági szereplők közötti bizalom és együttműködés támogatása és fokozása.

(49)  A kölcsönös elismerés elvének működésével és az áruk egységes piacára gyakorolt hatásával kapcsolatos pontos adatok hiányának orvoslása érdekében az Uniónak finanszíroznia kell az ilyen adatok gyűjtését.

(50)  Az Unió pénzügyi érdekeit a teljes kiadási ciklusban arányos intézkedésekkel kell védeni, ideértve a szabálytalanságok megelőzését, feltárását és kivizsgálását, az elveszített, jogalap nélkül kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált források visszafizettetését, valamint adott esetben közigazgatási és pénzügyi szankciók alkalmazását.

(51)  Indokolt e rendelet alkalmazását elhalasztani annak érdekében, hogy az illetékes hatóságoknak és a gazdasági szereplőknek kellő idejük legyen az általa meghatározott követelményeknek való megfelelésre.

(52)  A Bizottságnak az e rendelet által kitűzött célok mentén értékelnie kell e rendeletet. A Bizottságnak a kölcsönös elismerés elvének működésével és az áruk egységes piacára gyakorolt hatásaival kapcsolatosan gyűjtött adatokat, valamint az információs és kommunikációs ▌ rendszerben rendelkezésre álló adatokat kell felhasználnia e rendelet értékeléséhez. A Bizottság számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kérje a tagállamoktól az ezen értékeléshez szükséges további információk szolgáltatását. A jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás(18) 22. pontja szerint e rendelet értékelésének hatékonyságon, eredményességen, relevancián, koherencián és hozzáadott értéken kell alapulnia, és annak a további intézkedési lehetőségek hatásvizsgálatainak alapját kell képeznie.

(53)  Mivel e rendelet célját, nevezetesen a kölcsönös elismerés elvének zökkenőmentes, következetes és helyes alkalmazásának biztosítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban léptéke és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. fejezet

Általános rendelkezések

1. cikk

Tárgy

(1)  E rendelet célja, hogy a kölcsönös elismerés elve alkalmazásának javítása és az indokolatlan kereskedelmi akadályok megszüntetése révén megerősítse a belső piac működését.

(2)  Ez a rendelet szabályokat és eljárásokat állapít meg a kölcsönös elismerés elvének a tagállamok által egyedi esetekben, az EUMSZ 34. cikkének hatálya alá tartozó és valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott áruk tekintetében történő alkalmazására vonatkozóan, figyelemmel az EUMSZ 36. cikkére és az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára.

(3)  Ez a rendelet rendelkezik továbbá a termékinformációs kapcsolattartó pontok létrehozásáról és fenntartásáról a tagállamokban, valamint a kölcsönös elismerés elvének keretében folytatandó együttműködésről és információcseréről.

2. cikk

Hatály

(1)  Ez a rendelet minden típusú árura vonatkozik, beleértve az EUMSZ 38. cikke (1) bekezdése második albekezdésének értelmében vett mezőgazdasági termékeket is, valamint azokra a valamely rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatósága által meghozott vagy meghozandó közigazgatási határozatokra, amelyek egy másik tagállamban jogszerűen forgalmazott ilyen árukra vonatkoznak, amennyiben a közigazgatási határozat megfelel az alábbi kritériumoknak:

a)  a közigazgatási határozat alapja a rendeltetési hely szerinti tagállamban alkalmazandó valamely nemzeti műszaki szabály; és

b)  a közigazgatási határozat közvetlen vagy közvetett hatása a piacra jutás korlátozása vagy megtagadása a rendeltetési hely szerinti tagállamban.

A közigazgatási határozat kifejezés minden olyan közigazgatási lépést magában foglal, amelynek alapja nemzeti műszaki szabály és amely a b) pontban említettel azonos vagy lényegében azonos joghatással bír.

(2)  E rendelet alkalmazásában a „nemzeti műszaki szabály” valamely tagállam bármely olyan törvényi, rendeleti vagy egyéb közigazgatási rendelkezése, amely a következő tulajdonságokkal rendelkezik:

a)  olyan árukra vagy árujellemzőkre vonatkozik, amelyek nem tartoznak uniós szintű harmonizáció hatálya alá;

b)  megtiltja az adott tagállamban ▌ egy áru vagy egy adott árutípus forgalmazását, vagy ténylegesen vagy jogilag kötelezővé teszi a rendelkezésnek való megfelelést amikor egy árut vagy egy adott árutípust az adott tagállamban forgalmaznak; és

c)  legalább a következők egyike jellemző rá:

i.  meghatározza az árura vagy adott árutípusra nézve kötelező tulajdonságokat, mint például annak minőségi színvonala, teljesítménye, illetve biztonságossága vagy mérete, beleértve az említett árukra alkalmazandó olyan követelményeket, mint az áruk azon megnevezése, amellyel azokat értékesítik, a terminológia, a jelképek, a vizsgálat és a vizsgálati módszerek, a csomagolás, a jelölés vagy címkézés és a megfelelőségértékelési eljárások;

ii.  a fogyasztók vagy a környezet védelme céljából az árura vagy az adott árutípusra nézve egyéb követelményeket ír elő, amelyek az adott tagállamban ▌ történő forgalmazást követően befolyásolják az áru életciklusát ‒ mint például a felhasználási feltételek, az újrafeldolgozás, az újrafelhasználás vagy a hulladékártalmatlanítás ‒, amennyiben az ilyen feltételek jelentősen befolyásolhatják az említett áruk összetételét vagy jellegét, illetve az adott tagállamban ▌ történő forgalmazását.

(3)  E cikk (2) bekezdése c) pontjának i. alpontja az EUMSZ 38. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében említett mezőgazdasági termékekre alkalmazott gyártási módszerekre és eljárásokra, és az emberi vagy állati fogyasztásra szánt termékekre, valamint más termékekkel kapcsolatos gyártási módszerekre és eljárásokra is vonatkozik, amennyiben azok hatást gyakorolnak a tulajdonságaikra.

(4)  E rendelet alkalmazásában az előzetes engedélyezési eljárás ▌önmagában nem minősül nemzeti műszaki szabálynak, ugyanakkor a valamely nemzeti műszaki szabály alapján az előzetes engedélyt megtagadó határozatot olyan közigazgatási határozatnak kell tekinteni, amelyre e rendelet alkalmazandó, amennyiben az említett határozat tekintetében teljesülnek az (1) bekezdés első albekezdésében foglalt egyéb követelmények.

(5)  Ez a rendelet nem alkalmazandó:

a)  a nemzeti bíróságok által hozott igazságszolgáltatási jellegű határozatokra;

b)  terminológiával, jelképekkel vagy alkotmányellenes szervezetekre, illetve bűnszervezetekre való tárgyi utalással kapcsolatos bűncselekményekkel, vagy rasszista, megkülönböztető vagy idegengyűlölő természetű bűncselekményekkel kapcsolatos ügyekben folyó nyomozás vagy büntetőeljárás során a bűnüldöző szervek által hozott igazságszolgáltatási jellegű határozatokra.

(6)  Az 5. és 6. cikk nem érinti a következő rendelkezések alkalmazását:

a)  a 2001/95/EK irányelv 8. cikke (1) bekezdésének b)–f) pontja és 8. cikkének (3) bekezdése;

b)  a 178/2002/EK rendelet 50. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 54. cikke;

c)  az 1306/2013/EU rendelet 90. cikke; és

d)  az (EU) 2017/625 rendelet 138. cikke.

(7)  Ez a rendelet nem érinti az (EU) 2015/1535 irányelv szerinti azon kötelezettséget, hogy a nemzeti műszakiszabály-tervezetekről elfogadásukat megelőzően értesíteni kell a Bizottságot és a tagállamokat.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.  „valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott”: az áru vagy az ilyen típusú áru megfelel az adott tagállamban alkalmazandó vonatkozó szabályoknak vagy az adott tagállamban nem vonatkoznak rá ilyen szabályok, és az az adott tagállamban végfelhasználók számára elérhető;

2.  „▌forgalmazás”: áru kereskedelmi tevékenység keretében történő rendelkezésre bocsátása egy tagállam területén található piacon értékesítés, fogyasztás vagy használat céljára, ellenérték fejében vagy ingyenesen;

3.  „piacra jutás korlátozása”: olyan feltételek előírása, amelyeket az árunak a rendeltetési hely szerinti tagállamban ▌ történő forgalmazhatóságát megelőzően kell teljesíteni, vagy az árunak az adott piacon való forgalomban tartására vonatkozó feltételek előírása, amely mindegyik esetben az adott áru 2. cikk (2) bekezdés c) pontjának i. alpontjában említett egy vagy több tulajdonságának módosítását vagy kiegészítő vizsgálatok elvégzését teszi szükségessé;

4.  „piacra jutás megtagadása”: az alábbiak bármelyikét jelenti:

a)  annak megtiltása, hogy az árut a rendeltetési hely szerinti tagállamban ▌ forgalmazzák vagy az adott piacon forgalomban tartsák; vagy

b)  az adott áru forgalomból történő kivonásának vagy visszahívásának előírása;

5.  „forgalomból történő kivonás”: minden olyan intézkedés, amelynek célja, hogy megakadályozza az ellátási láncba már bekerült áruk forgalmazását;

6.  „visszahívás”: minden olyan intézkedés, amelynek célja a végfelhasználók számára már hozzáférhetővé tett áru visszavétele;

7.  „előzetes engedélyezési eljárás”: valamely tagállam joga szerinti olyan közigazgatási eljárás, amelynek értelmében az adott tagállam illetékes hatóságának – egy gazdasági szereplő kérelme alapján – hivatalos jóváhagyását kell adnia azt megelőzően, hogy az áru az adott tagállamban forgalmazható legyen;

8.  „gyártó”:

a)  az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely az árut gyártja, vagy az árut megtervezteti vagy gyártatja, vagy olyan árut állít elő, amely nem valamely gyártási folyamat eredményeként kerül előállításra, a mezőgazdasági termékeket is ideértve, és aki vagy amely az említett árukat a saját neve vagy védjegye alatt forgalmazza;

b)  az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely oly módon módosít valamely tagállamban már jogszerűen forgalmazott árut, hogy az érintheti az adott tagállamban alkalmazandó vonatkozó szabályoknak való megfelelést; vagy

c)  bármely más olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely nevének, védjegyének vagy egyéb megkülönböztető jegyének az árun vagy az árut kísérő dokumentumon való feltüntetésével az adott áru gyártójaként jelöli meg magát;

9.  „meghatalmazott képviselő”: az Unióban letelepedett olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely a gyártótól írásbeli meghatalmazást kapott arra, hogy az árunak az adott ▌ piacon való forgalmazása tekintetében a gyártó nevében eljárjon;

10.  „importőr”: az Unióban letelepedett olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely első alkalommal forgalmaz harmadik országból származó árut az uniós piacon;

11.  „forgalmazó”: az a gyártótól vagy importőrtől különböző ▌ természetes vagy jogi személy az ellátási láncban, aki vagy amely az árut valamely tagállamban ▌ forgalmazza;

12.  „gazdasági szereplő”: az áruval kapcsolatban az alábbiak bármelyikét jelenti: a gyártó, a meghatalmazott képviselő, az importőr vagy a forgalmazó;

13.  „végfelhasználó”: az Unióban lakóhellyel rendelkező vagy letelepedett olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely számára vagy kereskedelmi, üzleti, kézműipari vagy szakmai tevékenységi körön kívül fogyasztóként, vagy az ipari vagy szakmai tevékenysége körében szakmai végfelhasználóként árut forgalmaztak vagy forgalmaznak;

14.  „jogos közérdek”: az EUMSZ 36. cikkében meghatározott bármely indok vagy bármely egyéb, közérdeken alapuló kényszerítő indok;

15.  „megfelelőségértékelő szervezet”: a 765/2008/EK rendelet 2. cikkének 13. pontjában meghatározott megfelelőségértékelő szervezet.

II. fejezet

A kölcsönös elismerés elvének egyedi esetekben történő alkalmazására vonatkozó eljárások

4. cikk

Kölcsönös elismerési nyilatkozat

(1)  A ▌ rendeltetési hely szerinti tagállamban ▌ forgalmazott vagy forgalmazandó áru vagy adott árutípus gyártója a kölcsönös elismerés céljából önkéntes nyilatkozatot készíthet az áru jogszerű forgalmazásáról (a továbbiakban: kölcsönös elismerési nyilatkozat), annak érdekében, hogy igazolja a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságai felé, hogy az árut vagy az ilyen típusú árut valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazzák.

A gyártó megbízhatja meghatalmazott képviselőjét, hogy a nevében készítse el a kölcsönös elismerési nyilatkozatot.

A kölcsönös elismerési nyilatkozatnak követnie kell a melléklet I. és II. részében foglalt szerkezetet, és tartalmaznia kell az ott meghatározott valamennyi információt.

A gyártó vagy meghatalmazott képviselője ‒ amennyiben erre irányuló meghatalmazással rendelkezik ‒ a kölcsönös elismerési nyilatkozatot kitöltheti csak a melléklet I. részében foglalt információkkal. Ebben az esetben a melléklet II. részében foglalt információkkal az importőrnek vagy a forgalmazónak kell kitöltenie a nyilatkozatot.

A kölcsönös elismerési nyilatkozat mindkét részét az importőr vagy a forgalmazó is elkészítheti, feltéve, hogy az aláíró szolgálni tud az 5. cikk (4) bekezdésének a) pontjában említett bizonyítékkal.

A kölcsönös elismerési nyilatkozatot az Unió egyik hivatalos nyelvén kell ▌ elkészíteni. Amennyiben ez a nyelv nem a rendeltetési hely szerinti tagállam által megkövetelt nyelv, a kölcsönös elismerési nyilatkozatot a gazdasági szereplőnek kell a rendeltetési hely szerinti tagállam által megkövetelt nyelvre ▌ lefordítania.

(2)  A kölcsönös elismerési nyilatkozatot vagy annak egy részét aláíró gazdasági szereplők felelősek a kölcsönös elismerési nyilatkozatban általuk megadott információk tartalmáért és pontosságáért, az általuk lefordított információk helytállóságát is beleértve. E bekezdés alkalmazásában a gazdasági szereplők a nemzeti joggal összhangban tartoznak felelősséggel.

(3)  A gazdasági szereplőknek biztosítaniuk kell, hogy a kölcsönös elismerési nyilatkozatot mindenkor naprakészen tartsák, hogy az tükrözze az általuk a kölcsönös elismerési nyilatkozatban közölt információkban bekövetkezett bármely változást.

(4)  A kölcsönös elismerési nyilatkozatot az 5. cikk alapján elvégzendő vizsgálat céljából be lehet nyújtani a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatósága részére. A nyilatkozatot papír formátumban vagy elektronikus úton lehet benyújtani, vagy a rendeltetési hely szerinti tagállam által támasztott követelményekkel összhangban online elérhetővé lehet tenni.

(5)  Ha a gazdasági szereplők ▌ online teszik elérhetővé a kölcsönös elismerési nyilatkozatot, az alábbi feltételek alkalmazandók:

a)  az árutípusnak vagy -sorozatnak, amelyre a kölcsönös elismerési nyilatkozat vonatkozik, könnyen azonosíthatónak kell lennie ▌; és

b)  a felhasznált technikai eszközöknek könnyű navigálást kell biztosítaniuk, és a kölcsönös elismerési nyilatkozat elérhetőségének és hozzáférhetőségének biztosítása érdekében ezeket nyomon kell követni.

(6)  Amennyiben az áru, amelynek tekintetében a kölcsönös elismerési nyilatkozatot benyújtják, egyúttal olyan uniós jogi aktus hatálya alá is tartozik, amely EU-megfelelőségi nyilatkozatot ír elő, a kölcsönös elismerési nyilatkozatot az EU-megfelelőségi nyilatkozathoz is csatolni lehet.

5. cikk

Az áruk vizsgálata

(1)  Amennyiben a rendeltetési hely szerinti tagállam valamely illetékes hatósága meg kívánja vizsgálni az e rendelet hatálya alá tartozó árut, hogy megállapítsa, hogy az árut vagy az ilyen típusú árut jogszerűen forgalmazzák-e egy másik tagállamban, és ha igen, akkor az a jogos közérdek, amelyet a rendeltetési hely szerinti tagállam alkalmazandó nemzeti műszaki szabálya védeni hivatott megfelelő védelemben részesül-e a az adott áru tulajdonságai tekintetében, haladéktalanul fel kell vennie a kapcsolatot az érintett gazdasági szereplővel.

(2)  Amikor a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatósága kapcsolatba lép az érintett gazdasági szereplővel, tájékoztatnia kell a gazdasági szereplőt a vizsgálatról, megjelölve az adott vizsgálat tárgyát képező árut és meghatározva az alkalmazandó nemzeti műszaki szabályt vagy az előzetes engedélyezési eljárást. A rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságának arról is tájékoztatnia kell a gazdasági szereplőt, hogy az említett vizsgálat céljából lehetőség van kölcsönös elismerési nyilatkozat benyújtására a 4. cikkel összhangban.

(3)  A gazdasági szereplő számára lehetővé kell tenni, hogy már akkor forgalmazza az árut a rendeltetési hely szerinti tagállamban, amikor az illetékes hatóság az e cikk (1) bekezdése szerinti vizsgálatot végzi, valamint hogy tovább forgalmazhassa az árut, feltéve hogy a gazdasági szereplő nem kapott kézhez olyan közigazgatási határozatot, amely korlátozza vagy megtagadja az adott áru piacra jutását. Ez a bekezdés nem alkalmazandó, ha a vizsgálat elvégzésére előzetes engedélyezési eljárás keretében kerül sor, vagy ha az illetékes hatóság a 6. cikkel összhangban vizsgálat hatálya alá tartozó áruk forgalmazását ideiglenesen felfüggeszti.

(4)  Ha a 4. cikkel összhangban kölcsönös elismerési nyilatkozatot nyújtanak be a rendeltetési hely szerinti tagállam valamely illetékes hatóságához, akkor az e cikk (1) bekezdése szerinti vizsgálat céljából:

a)  az illetékes hatóság köteles a kérésére válaszul benyújtott kölcsönös elismerési nyilatkozatot, és az abban foglalt információ ellenőrzéséhez szükséges alátámasztó bizonyítékot annak igazolására elegendőként elfogadni, hogy az árukat jogszerűen forgalmazzák valamely másik tagállamban; és

b)  az illetékes hatóság nem kérhet semmilyen más információt vagy dokumentációt egyetlen gazdasági szereplőtől sem annak bizonyítására, hogy az árukat jogszerűen forgalmazzák valamely másik tagállamban.

(5)   Ha nem nyújtottak be kölcsönös elismerési nyilatkozatot a rendeltetési hely szerinti tagállam valamely illetékes hatóságának ▌ a 4. cikkel összhangban, akkor az e cikk (1) bekezdése szerinti vizsgálat céljából az illetékes hatóság ▌ kérheti az érintett gazdasági szereplőktől a vizsgálathoz szükséges, az alábbiakra vonatkozó dokumentációt és információkat ▌:

a)  az adott áru vagy árutípus tulajdonságai; és

b)  ▌az áru valamely másik tagállamban való jogszerű forgalmazása.

(6)  Az érintett gazdasági szereplő számára a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságának kérésétől számítva legalább 15 munkanapot kell biztosítani a (4) bekezdés a) pontjában, illetve az (5) bekezdésben említett dokumentumok és információk benyújtására, illetve a gazdasági szereplő esetleges érveinek vagy észrevételeinek benyújtására.

(7)  Az e cikk (1) bekezdése szerinti vizsgálat céljából a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatósága a 10. cikk (3) bekezdésével összhangban megkeresheti azon tagállam illetékes hatóságait vagy termékinformációs kapcsolattartó pontjait, amelyben az adott gazdasági szereplő az áruját állítása szerint jogszerűen forgalmazza, amennyiben az illetékes hatóságnak a gazdasági szereplő által nyújtott bármely információt ellenőriznie kell.

(8)  Az (1) bekezdés szerinti vizsgálat végzése során a rendeltetési hely szerinti tagállamok illetékes hatóságainak kellő mértékben figyelembe kell venniük a megfelelőségértékelő szervezet által kiadott és a gazdasági szereplő által a vizsgálat részeként benyújtott vizsgálati jelentések vagy tanúsítványok tartalmát. A rendeltetési hely szerinti tagállamok illetékes hatóságai – a megfelelőségértékelő szervezet felkészültségével összefüggő okok miatt – nem utasíthatják el a megfelelőségértékelés megfelelő területére a 765/2008/EK rendelet szerint akkreditált megfelelőségértékelő szervezetek által kiállított vizsgálati jelentéseket vagy tanúsítványokat.

(9)  Amennyiben egy rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatósága az e cikk (1) bekezdése szerinti vizsgálat befejezését követően közigazgatási határozatot hoz az általa vizsgált áru tekintetében, akkor e közigazgatási határozatról haladéktalanul értesítenie kell az e cikk (1) bekezdésében említett érintett gazdasági szereplőt. Az illetékes hatóságnak az említett közigazgatási határozatról legkésőbb az annak meghozatalát követő 20 munkanapon belül a Bizottságot és a többi tagállamot is értesítenie kell. E célból az illetékes hatóság a 11. cikkben említett rendszert használja.

(10)  A (9) bekezdésben említett közigazgatási határozatnak kellőképpen részletes és alátámasztott módon kell a döntést megindokolnia, hogy megkönnyítse annak vizsgálatát, hogy az összeegyeztethető-e a kölcsönös elismerés elvével és e rendelet követelményeivel.

(11)  A (9) bekezdésben említett közigazgatási határozatnak különösen az alábbi információkat kell tartalmaznia:

a)  a közigazgatási határozat alapjául szolgáló nemzeti műszaki szabály;

b)  a közigazgatási határozat alapjául szolgáló, a nemzeti műszaki szabály alkalmazását alátámasztó jogos közérdek;

c)  a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatósága által figyelembe vett műszaki vagy tudományos adatok, beleértve adott esetben a nemzeti műszaki szabály hatálybalépése óta a technika állásában bekövetkezett releváns változásokat;

d)  az érintett gazdasági szereplő által felhozott, az (1) bekezdés szerinti vizsgálat szempontjából releváns érvek összefoglalása;

e)  azt igazoló bizonyíték, hogy a közigazgatási határozat a kitűzött cél eléréséhez megfelelő, és hogy a közigazgatási határozat nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(12)  Az e cikk (9) bekezdésében említett közigazgatási határozatban meg kell határozni a rendeltetési hely szerinti tagállam nemzeti joga alapján rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket és az e jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó határidőket. A közigazgatási határozatnak tartalmaznia kell a SOLVIT és a 8. cikk szerinti eljárás gazdasági szereplők általi igénybevételének lehetőségére való hivatkozást is.

(13)  A (9) bekezdésben említett közigazgatási határozat addig nem lép hatályba, amíg azt az említett bekezdés szerint nem közölték az érintett gazdasági szereplővel.

6. cikk

A piacra jutás ideiglenes felfüggesztése

(1)  Amikor egy tagállam illetékes hatósága egy áru 5. cikk alapján történő vizsgálatát végzi, kizárólag akkor függesztheti fel ideiglenesen az adott árunak az adott tagállamban történő forgalmazását ▌ha:

a)  a rendeltetésszerű, illetve észszerűen előrelátható körülmények közötti használat során az áru olyan súlyos kockázatot jelenta személyek biztonságára vagy az emberi egészségre vagy a környezetre nézve – ideértve amikor a hatások nem azonnaliak –, amely az illetékes hatóság gyors beavatkozását teszi szükségessé; vagy

b)  az árunak vagy az ilyen típusú árunak az adott tagállamban ▌történő forgalmazása az adott tagállamban közerkölcsi vagy közbiztonsági okokból általános tilalom alá tartozik.

(2)  A tagállam illetékes hatósága haladéktalanul értesíti az érintett gazdasági szereplőt, a Bizottságot és a többi tagállamot az e cikk (1) bekezdése alapján történő bármely ideiglenes felfüggesztésről. A Bizottságnak és a többi tagállamnak szóló értesítést a 11. cikkben említett rendszeren keresztül kell megtenni. Az e cikk (1) bekezdése a) pontjának hatálya alá tartozó ügyekben az értesítést részletes műszaki vagy tudományos indoklásnak kell kísérnie, amely igazolja, hogy az ügy miért tartozik az említett pont hatálya alá.

7. cikk

A RAPEX-en vagy a RASFF-on keresztül történő értesítés

Amennyiben az 5. cikkben említett közigazgatási határozat vagy a 6. cikkben említett ideiglenes felfüggesztés olyan intézkedés, amelyről a 2001/95/EK ▌irányelvvel összhangban a Gyors Tájékoztatási Rendszeren (a továbbiakban: a RAPEX) vagy a 178/2002/EK rendelettel összhangban az élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszeren (a továbbiakban: a RASFF) keresztül értesítést kell küldeni, nem szükséges a Bizottság és a többi tagállam e rendelet szerinti külön értesítése, feltéve, hogy teljesülnek a következő feltételek:

a)  a RAPEX-en vagy az RASFF-on keresztül küldött értesítés jelzi, hogy az intézkedésről szóló értesítés e rendelet szerinti értesítésnek is minősül; és

b)  RAPEX-en vagy az RASFF-on keresztül küldött értesítés tartalmazza az 5. cikk szerinti közigazgatási határozathoz vagy a 6. cikk szerinti ideiglenes felfüggesztéshez szükséges alátámasztó bizonyítékot.

8. cikk

Panaszkezelési eljárás

(1)  Ha egy közigazgatási határozat által érintett gazdasági szereplő a határozatot a SOLVIT elé terjesztette, és ha a SOLVIT-eljárás során a hazai vagy az ügyvivő SOLVIT-központ felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be véleményt az ügy megoldásának elősegítése érdekében, a hazai és az ügyvivő SOLVIT-központnak a Bizottság rendelkezésére kell bocsátania minden olyan releváns dokumentumot, amely kapcsolódik az érintett közigazgatási határozathoz.

(2)  Az (1) bekezdésben említett felkérés kézhezvételét követően a Bizottság megvizsgálja, hogy a közigazgatási határozat összeegyeztethető-e a kölcsönös elismerés elvével és e rendelet követelményeivel.

(3)  Az e cikk (2) bekezdésében említett vizsgálat céljából a Bizottság megvizsgálja azt a közigazgatási határozatot, amelyről az 5. cikk (9) bekezdésével összhangban értesítést küldtek, valamint a SOLVIT-eljárás keretében rendelkezésre bocsátott dokumentumokat és információkat. Amennyiben az e cikk (2) bekezdésében említett vizsgálathoz további információkra vagy dokumentumokra van szükség, a Bizottság indokolatlan késedelem nélkül felkéri az illetékes SOLVIT-központot, hogy ezen további információk, illetve dokumentumok megszerzése céljából lépjen kapcsolatba az érintett ▌gazdasági szereplővel vagy a közigazgatási határozatot meghozó illetékes hatósággal.

(4)  A Bizottság az (1) bekezdésben említett felkérés kézhezvételétől számított 45 munkanapon belül befejezi a vizsgálatát és véleményt ad ki. A Bizottság a véleményében adott esetben jelzi, hogy melyek azok az aggályok, amelyekkel ▌a SOLVIT-ügy keretében foglalkozni kell, vagy ajánlásokat fogalmaz meg az ügy megoldásának elősegítése céljából. A 45 munkanapos időszakba nem számít bele a további információk és dokumentumok (3) bekezdés alapján történő, Bizottság általi beszerzéséhez szükséges idő.

(5)  Ha a Bizottságot értesítették, hogy a (2) bekezdésben említett vizsgálat során az ügyet megoldották, nem szükséges véleményt kiadnia.

(6)  A Bizottság véleményéről az illetékes SOLVIT-központon keresztül tájékoztatni kell az érintett gazdasági szereplőt és a megfelelő illetékes hatóságokat. A Bizottságnak e véleményről minden tagállamot értesítenie kell a 11. cikkben említett rendszeren keresztül. A véleményt az e cikk (1) bekezdésében említett SOLVIT-eljárás során figyelembe kell venni.

III. fejezet

Közigazgatási együttműködés, nyomon követés és kommunikáció

9. cikk

A termékinformációs kapcsolattartó pontok feladatai

(1)  A tagállamok területükön termékinformációs kapcsolattartó pontokat jelölnek ki, és tartanak fenn, valamint biztosítják, hogy termékinformációs kapcsolattartó pontjaik megfelelő hatáskörökkel és kellő erőforrásokkal rendelkezzenek feladataik megfelelő elvégzéséhez. Biztosítják továbbá, hogy a termékinformációs kapcsolattartó pontok eljárásaikat az (EU) 2018/1724 rendelettel összhangban folytassák le.

(2)  A termékinformációs kapcsolattartó pontoknak a következő információkat kell online nyújtaniuk:

a)  a kölcsönös elismerés elvével és e rendeletnek a termékinformációs kapcsolattartó pont tagállamának területén történő alkalmazásával kapcsolatos információ, beleértve az 5. cikkben foglalt eljárásra vonatkozó információt is;

b)  a kapcsolattartó pont tagállamában található illetékes hatóságok elérhetősége, amelyen közvetlenül kapcsolatba lehet velük lépni, beleértve az adott tagállam területén alkalmazandó nemzeti műszaki szabályok végrehajtásának felügyeletéért felelős hatóságok adatait is;

c)  a kapcsolattartó pont tagállamában rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek és eljárások az illetékes hatóság és egy gazdasági szereplő közötti vita esetén, beleértve a 8. cikkben foglalt eljárást is.

(3)  Amennyiben a (2) bekezdés alapján online nyújtott információ kiegészítésére van szükség, egy gazdasági szereplő vagy egy másik tagállam illetékes hatóságának kérésére a termékinformációs kapcsolattartó pontoknak rendelkezésre kell bocsátaniuk minden hasznos információt, például egy konkrét árura vagy árutípusra azon a területen alkalmazandó nemzeti műszaki szabályok és nemzeti közigazgatási eljárások elektronikus másolatait vagy az azokhoz való online hozzáférést, ahol az adott termékinformációs kapcsolattartó pont található, vagy információt arra vonatkozóan, hogy a nemzeti jog szerint az ▌említett árura vagy árutípusra vonatkozik-e előzetes engedélyezés ▌.

(4)  A termékinformációs kapcsolattartó pontoknak a (3) bekezdés szerinti kérésekre az azok kézhezvételét követő 15 munkanapon belül válaszolniuk kell.

(5)  A termékinformációs kapcsolattartó pontok a (3) bekezdés szerinti információ rendelkezésre bocsátásért nem számíthatnak fel díjat.

10. cikk

Közigazgatási együttműködés

(1)  A Bizottság biztosítja az egyes tagállamok illetékes hatóságai és termékinformációs kapcsolattartó pontjai közötti hatékony együttműködést ▌ a következő tevékenységek révén:

a)  a kölcsönös elismerés elvének alkalmazásával kapcsolatos információk és bevált gyakorlatok cseréjének és összegyűjtésének elősegítése és koordinálása;

b)  a termékinformációs kapcsolattartó pontok működésének támogatása és határon átnyúló együttműködésük javítása;

c)  a tagállamok közötti személyzeti csereprogramok elősegítése és koordinálása, valamint közös képzési és tájékoztatási programok szervezése a hatóságok és a vállalkozások részére.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy illetékes hatóságaik és termékinformációs kapcsolattartó pontjaik részt vegyenek az (1) bekezdésben említett tevékenységekben.

(3)  A rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságának az 5. cikk (7) bekezdése alapján történő kérésére azon tagállam illetékes hatóságainak, amely tagállamban egy gazdasági szereplő állítása szerint az áruját jogszerűen forgalmazza, 15 munkanapon belül meg kell adniuk a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságának ▌minden olyan információt, amely az árura vonatkozó, az 5. cikk alapján történő vizsgálathoz a gazdasági szereplő által benyújtott adatok és dokumentumok ellenőrzése szempontjából releváns ▌. A termékinformációs kapcsolattartó pontok – a kért információk nyújtására vonatkozó, a 9. cikk (4) bekezdésében megállapított határidővel összhangban – igénybe vehetők a megfelelő illetékes hatóságok közötti kapcsolatfelvétel elősegítése céljából.

11. cikk

Információs és kommunikációs ▌rendszer

(1)  E rendelet 5., 6. és 10. cikkének alkalmazásában a 765/2008/EK rendelet 23. cikkében meghatározott uniós információs és kommunikációs ▌rendszert kell használni, az e rendelet 7. cikkében meghatározottak kivételével.

(2)  A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyek e rendelet céljára meghatározzák az e cikk (1) bekezdésében említett rendszer részleteit és funkcióit. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 15. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

IV. fejezet

Finanszírozás

12. cikk

Az e rendeletet támogató tevékenységek finanszírozása

(1)  Az Unió a következő, e rendeletet támogató tevékenységeket finanszírozhatja:

a)  tájékoztató kampányok;

b)  oktatás és képzés;

c)  személyzeti csereprogramok és a bevált gyakorlatok cseréje;

d)  a termékinformációs kapcsolattartó pontok és az illetékes hatóságok közötti együttműködés, valamint ezen együttműködés műszaki és logisztikai támogatása;

e)  adatgyűjtés a kölcsönös elismerés elve működésének érvényesülésével és az egységes árupiacra gyakorolt hatásával kapcsolatban.

(2)  Az e rendeletet támogató tevékenységekhez nyújtott uniós pénzügyi támogatást az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelettel(19) összhangban kell végrehajtani, közvetlenül vagy a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos feladatoknak az említett rendelet 62. cikke (1) bekezdésének c) pontjában felsorolt szervezetekre történő átruházásával.

(3)  Az e rendeletben említett tevékenységekre elkülönített előirányzatokat minden évben a költségvetési hatóság állapítja meg a hatályos pénzügyi keret alapján.

13. cikk

Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme

(1)  A Bizottság – csalás, korrupció és más jogellenes tevékenységek elleni megelőző intézkedések alkalmazásával, hatékony ellenőrzésekkel, szabálytalanság észlelése esetén a jogalap nélkül kifizetett összegek visszafizettetésével, valamint adott esetben hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási és pénzügyi szankciókkal – megfelelő intézkedéseket tesz annak biztosítása érdekében, hogy az e rendelet alapján finanszírozott tevékenységek végrehajtása során az Unió pénzügyi érdekei védelemben részesüljenek.

(2)  A Bizottság vagy képviselői, valamint a Számvevőszék jogosultak dokumentumok és helyszíni ellenőrzések alapján ellenőrzést végezni valamennyi, vissza nem térítendő támogatásban részesülő kedvezményezettnél, vállalkozónál és alvállalkozónál, akik e rendelet alapján uniós forrásból részesültek.

(3)  Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) a 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletben(20) és a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben(21) meghatározott rendelkezésekkel és eljárásokkal összhangban vizsgálatokat – többek között helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat – végezhet annak megállapítása céljából, hogy az e rendelet alapján finanszírozott, vissza nem térítendő támogatásra vonatkozó megállapodással, vissza nem térítendő támogatásra vonatkozó határozattal vagy valamely szerződéssel összefüggésben történt-e csalás, korrupció vagy bármilyen más jogellenes tevékenység, amely sérti az Unió pénzügyi érdekeit.

(4)  Az (1), a (2) és a (3) bekezdés sérelme nélkül az e rendelet végrehajtása keretében harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött együttműködési megállapodásoknak, továbbá az e rendelet végrehajtása keretében létrejött szerződéseknek, támogatási megállapodásoknak és támogatási határozatoknak rendelkezéseket kell tartalmazniuk, amelyek kifejezetten felhatalmazzák a Bizottságot, a Számvevőszéket és az OLAF-ot arra, hogy saját hatáskörüknek megfelelően lefolytassák az említett ellenőrzéseket és vizsgálatokat.

V. fejezet

Értékelés és bizottsági eljárás

14. cikk

Értékelés

(1)  A Bizottság ... [öt évvel e rendelet alkalmazásának kezdőnapját követően]-ig és azt követően négyévente az e rendelet által elérni kívánt célok tekintetében értékelést készít e rendeletről, és arról jelentést nyújt be az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság részére.

(2)  E cikk (1) bekezdése céljából a Bizottság a 11. cikkben említett rendszerben rendelkezésre álló információkat és a 12. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett tevékenységek során összegyűjtött adatokat használja. A Bizottság továbbá felkérheti a tagállamokat, hogy nyújtsanak be bármilyen, a valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott áruk szabad mozgásának vagy e rendelet hatékonyságának értékelése, továbbá a termékinformációs kapcsolattartó pontok működésének vizsgálata szempontjából releváns információt.

15. cikk

Bizottsági eljárás

(1)  A Bizottságot egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

VI. fejezet

Záró rendelkezések

16. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 764/2008/EK rendelet ... [egy évvel e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ával/-ével hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletre történő hivatkozásokat ezen rendeletre való hivatkozásknak kell tekinteni.

17. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet ... [egy évvel e rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-tól/-től kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ...,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

MELLÉKLET

Kölcsönös elismerési nyilatkozat az (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi rendelet(22)(23) 4. cikkének alkalmazásában

I.  rész

1.  Az áru vagy az árutípus egyedi azonosítója: … [Megjegyzés: illessze be az áru azonosító számát vagy más olyan azonosító jelölését, amely egyedileg azonosítja az árut vagy az árutípust]

2.  A gazdasági szereplő neve és címe: … [Megjegyzés: illessze be a kölcsönös elismerési nyilatkozat I. részét aláíró nevét és címét: a gyártó és adott esetben annak meghatalmazott képviselője, vagy az importőr, vagy a forgalmazó]

3.  A kölcsönös elismerési nyilatkozat tárgyát képező áru vagy árutípus leírása: … [Megjegyzés: a leírásnak elégségesnek kell lennie ahhoz, hogy – nyomon követhetőségi okokból – lehetővé tegye az áru azonosítását. Adott esetben fénykép is csatolható.]

4.  Nyilatkozat és információ az áru vagy az ilyen típusú áru forgalmazásának jogszerűségéről:

4.1.  A fent leírt áru vagy árutípus – a tulajdonságait is beleértve – megfelel a … [Megjegyzés: nevezze meg azt a tagállamot, amelyben az árut vagy az ilyen típusú árut állítása szerint jogszerűen forgalmazzák]-ban/-ben alkalmazandó következő szabályoknak: … [Megjegyzés: illessze be ‒ minden egyes esetben ‒ az adott tagállamban alkalmazandó releváns szabályok címét és a hivatalos közzétételükre vonatkozó hivatkozást, valamint az engedélyező határozatra való hivatkozást, amennyiben az áru előzetes engedélyezési eljárás tárgyát képezte],

vagy

a fent leírt áru vagy árutípus … [Megjegyzés: nevezze meg azt a tagállamot, amelyben az árut vagy az ilyen típusú árut állítása szerint jogszerűen forgalmazzák]-ban/-ben nem tartozik releváns szabály hatálya alá.

4.2.  Hivatkozás az árura vagy az ilyen típusú árura vonatkozó megfelelőségértékelési eljárásra vagy egy megfelelőségértékelő szervezet által végzett bármely vizsgálatról szóló vizsgálati jelentésre, ideértve az említett szervezet nevét és címét (amennyiben sor került ilyen eljárásra vagy vizsgálatra): …

5.  Bármely további információ, amelyet relevánsnak ítélnek annak vizsgálatához, hogy az áru vagy az ilyen típusú áru forgalmazása jogszerű-e a 4.1. pontban megjelölt tagállamban: …

6.  A kölcsönös elismerési nyilatkozat ezen részének tartalmáért kizárólagosan a 2. pontban meghatározott gazdasági szereplő tartozik felelősséggel.

A nyilatkozatot a következő nevében és megbízásából írták alá:

(hely és dátum):

(név, beosztás) (aláírás):

II.  rész

7.  Nyilatkozat és információ az áru vagy az ilyen típusú áru forgalmazásáról: ...

7.1.  Az I. részben leírt árut vagy ilyen típusú árut a 4.1. pontban megjelölt tagállamban ▌ bocsátják a végfelhasználók rendelkezésére.

7.2.  Információ az árunak vagy az az ilyen típusú árunak a 4.1. pontban megjelölt tagállamban a végfelhasználók rendelkezésére bocsátásáról, beleértve ▌azon időpont pontos megjelölését, amikor az árut először bocsátották a végfelhasználók rendelkezésére az adott tagállamban ▌:

8.  Bármely további információ, amelyet relevánsnak ítélnek annak vizsgálatához, hogy az árut vagy az ilyen típusú árut jogszerűen forgalmazzák-e a 4.1. pontban megjelölt tagállamban: ...

9.  A kölcsönös elismerési nyilatkozat ezen részének tartalmáért kizárólagosan … [Megjegyzés: illessze be a kölcsönös elismerési nyilatkozat II. részét aláíró nevét és címét: a gyártó és adott esetben annak meghatalmazott képviselője, vagy az importőr, vagy a forgalmazó] tartozik felelősséggel.

A nyilatkozatot a következő nevében és megbízásából írták alá:

(hely és dátum):

(név, beosztás) (aláírás):

(1) HL C 283., 2018.8.10., 19. o.
(2)HL C 283., 2018.8.10., 19. o.
(3)Az Európai Parlament 2019. február 14-i álláspontja.
(4)Az Európai Parlament és a Tanács 764/2008/EK rendelete (2008. július 9.) az egyes nemzeti műszaki szabályoknak a valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott termékekre történő alkalmazására vonatkozó eljárások megállapításáról és a 3052/95/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 21. o.).
(5)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/1535 irányelve (2015. szeptember 9.) a műszaki szabályokkal és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárás megállapításáról (HL L 241., 2015.9.17., 1. o.).
(6)Az Európai Parlament és a Tanács 765/2008/EK rendelete (2008. július 9.) a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 30. o.).
(7)Az Európai Parlament és a Tanács 2001/95/EK irányelve (2001. december 3.) az általános termékbiztonságról (HL L 11., 2002.1.15., 4. o.).
(8)Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveinek és követelményeinek meghatározásáról, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.).
(9)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/625 rendelete (2017. március 15.) az élelmiszer- és takarmányjog, valamint az állategészségügyi és állatjóléti szabályok, a növényegészségügyi szabályok, és a növényvédő szerekre vonatkozó szabályok alkalmazásának biztosítása céljából végzett hatósági ellenőrzésekről és más hatósági tevékenységekről, továbbá a 999/2001/EK, a 396/2005/EK, az 1069/2009/EK, az 1107/2009/EK, az 1151/2012/EU, a 652/2014/EU, az (EU) 2016/429 és az (EU) 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendelet, az 1/2005/EK és az 1099/2009/EK tanácsi rendelet, valamint a 98/58/EK, az 1999/74/EK, a 2007/43/EK, a 2008/119/EK és a 2008/120/EK tanácsi irányelv módosításáról, és a 854/2004/EK és a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 89/608/EGK, a 89/662/EGK, a 90/425/EGK, a 91/496/EGK, a 96/23/EK, a 96/93/EK és a 97/78/EK tanácsi irányelv és a 92/438/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet) (HL L 95., 2017.4.7., 1. o.).
(10)Az Európai Parlament és a Tanács 882/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről (HL L 165., 2004.4.30., 1. o.).
(11)Az Európai Parlament és a Tanács 1306/2013/EU rendelete (2013. december 17.) a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 549. o.).
(12)Az Európai Parlament és a Tanács 1308/2013/EU rendelete (2013. december 17.) a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 671. o.).
(13)A Bizottság 2013/461/EU ajánlása (2013. szeptember 17.) a SOLVIT működését meghatározó elvekről (HL L 249., 2013.9.19., 10. o.).
(14) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1724 rendelete (2018. október 2.) az információkhoz, eljárásokhoz, valamint segítségnyújtó és problémamegoldó szolgáltatásokhoz hozzáférést biztosító egységes digitális kapu létrehozásáról, továbbá az 1024/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 295., 2018.11.21., 13. o.).
(15)Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(16)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).
(17)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o.).
(18)HL L 123., 2016.5.12., 1. o.
(19)Az Európai Parlamenti és a Tanács (EU, Euratom) 2018/1046 rendelete (2018. július 18.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 193., 2018.7.30., 1. o.).
(20)Az Európai Parlament és a Tanács 883/2013/EU, Euratom rendelete (2013. szeptember 11.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).
(21)A Tanács 2185/96/Euratom, EK rendelete (1996. november 11.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).
(22)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/… rendelete (...) a valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott áruk kölcsönös elismeréséről és a 764/2008/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L … ).
(23)+HL: kérjük, illesszék be a szövegbe a számot és a lábjegyzetbe a PE-CONS 70/18 ‒2017/0354(COD) dokumentumban szereplő rendelet számát, dátumát és kihirdetésének adatait.


Az Unión belüli, határokon átnyúló fizetések egyes díjai és a valutaátszámítási díjak ***I
PDF 203kWORD 56k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2019. február 14-i jogalkotási állásfoglalása a 924/2009/EK rendeletnek az Unión belüli, határokon átnyúló fizetések egyes díjai és a valutaátszámítási díjak tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0163 – C8-0129/2018 – 2018/0076(COD))
P8_TA-PROV(2019)0124A8-0360/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0163),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0129/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2018. augusztus 31-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. július 11-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. december 19-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0360/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. február 14-én került elfogadásra a 924/2009/EK rendeletnek az Unión belüli, határokon átnyúló fizetések egyes díjai és a pénznemek közötti átváltási díjak tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2018)0076


(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére(3),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(4),

rendes jogalkotási eljárás keretében(5),

mivel:

(1)  Az euroövezeti tagállamok közötti határokon átnyúló, euróban történő fizetések díjai jelentős mértékben – az esetek túlnyomó többségében jelentéktelen szintre – csökkentek azóta, hogy ▌elfogadták a 2560/2001/EK(6) és a 924/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet(7).

(2)  Az euroövezeten kívüli tagállamokból induló euróban történő határokon átnyúló fizetések azonban mintegy 80 %-át teszik ki az euroövezeten kívüli tagállamokból induló összes határokon átnyúló fizetésnek. Az ilyen határokon átnyúló fizetések díjai a legtöbb euroövezeten kívüli tagállamban továbbra is túlzottan magasak, jóllehet az euroövezeten kívüli tagállamokban működő pénzforgalmi szolgáltatók ugyanazt a hatékony infrastruktúrát vehetik igénybe e műveletek rendkívül alacsony költséggel történő feldolgozásához, mint az euroövezeten belül működő pénzforgalmi szolgáltatók.

(3)  A határokon átnyúló fizetések magas díjai továbbra is akadályt jelentenek az euroövezeten kívüli tagállamok vállalkozásainak és polgárainak a belső piacba történő maradéktalan integrációja előtt, és befolyásolják versenyképességüket. Ezek a magas díjak fenntartják az Unióban pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők két kategóriáját: ▌ azokét a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőkét, akik ▌ részesülnek az egységes eurofizetési térség (a továbbiakban: a SEPA) előnyeiből, ▌ és azokét a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőkét, akik magas költségeket fizetnek euróban történő határokon átnyúló fizetéseikért.

(4)  A belső piac működésének megkönnyítése érdekében, valamint az euroövezeti és euroövezeten kívüli tagállamok pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevői közötti, az euróban történő határokon átnyúló fizetések tekintetében fennálló egyenlőtlenségek megszüntetése céljából biztosítani kell, hogy az Unión belül euróban történő határokon átnyúló fizetések díjait összehangolják azon tagállam nemzeti pénznemében végzett megfelelő belföldi fizetések díjaival, amely tagállamban a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő pénzforgalmi szolgáltatója működik. A pénzforgalmi szolgáltatót úgy kell tekinteni, hogy abban a tagállamban működik, amelyben szolgáltatásait a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőnek nyújtja.

(5)  A pénznemek közötti átváltási díjak jelentős költséget jelentenek azoknál a határokon átnyúló fizetéseknél, ahol a fizető fél tagállama és a kedvezményezett tagállama eltérő pénznemet használ. Az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv(8) 45. cikke előírja, hogy az alkalmazott díjak és átváltási árfolyamok átláthatóak legyenek, az említett irányelv 52. cikkének (3) bekezdése tájékoztatási követelményeket határoz meg a keretszerződés hatálya alá tartozó fizetési műveletek tekintetében, és az említett irányelv 59. cikkének (2) bekezdése pedig a bankjegykiadó automatán (a továbbiakban: az ATM) vagy az értékesítés helyén pénznemek közötti átváltási szolgáltatást nyújtó felekkel szembeni tájékoztatási követelményekre vonatkozik. Ezek a tájékoztatási követelmények nem értek el megfelelő átláthatóságot és összehasonlíthatóságot a pénznemek közötti átváltási díjak tekintetében azokban a helyzetekben, amelyekben a pénznemek közötti átváltáshoz az ATM-en vagy az értékesítés helyén különböző, választható lehetőségeket kínálnak. Az ▌átláthatóság és az összehasonlíthatóság említett hiánya akadályozza a versenyt, amely csökkentené a pénznemek közötti átváltási díjakat, és növeli annak kockázatát, hogy a fizető felek a pénznemek közötti átváltás drága lehetőségeit választják. Ezért ▌ további intézkedéseket kell bevezetni a fogyasztóknak a pénznemek közötti átváltási szolgáltatások túlzottan magas díjaival szembeni védelme érdekében, és annak biztosítására, hogy ▌ a fogyasztók megkapják a pénznemek közötti átváltás legjobb lehetőségének kiválasztásához szükséges tájékoztatást.

(6)  Annak biztosítására, hogy a piaci szereplők ne kényszerüljenek fizetési infrastruktúrájuknak, eszközeiknek és folyamataiknak a megnövelt átláthatóság biztosítása érdekében teendő kiigazításakor aránytalan mértékű beruházásra, a végrehajtandó intézkedéseknek megfelelőeknek és költséghatékonyaknak kell lenniük. Ugyanakkor azokban a helyzetekben, amelyekben a fizető fél az ATM-en vagy az értékesítés helyén a pénznemek közötti átváltás különböző lehetőségei közül választhat, a tájékoztatásnak lehetővé kell tennie az összehasonlítást, hogy a fizető fél megalapozott döntést hozhasson.

(7)  Az összehasonlíthatóság teljesítése érdekében valamennyi kártyaalapú fizetés esetében a pénznemek közötti átváltási díjakat azonos módon, nevezetesen az Európai Központi Bank (EKB) által kiadott legfrissebb rendelkezésre álló euro devizaárfolyamokhoz képest számított százalékos árrések formájában kell közölni. Az eurótól eltérő két pénznem közötti átváltás esetén az árrés alapulhat egy, az EKB két árfolyamából származó árfolyamon is.

(8)  A pénznemek közötti átváltási díjakra vonatkozóan az (EU) 2015/2366 irányelvben megállapított általános tájékoztatási követelményekkel összhangban a pénznemek közötti átváltási szolgáltatást nyújtók a fizetési művelet kezdeményezését megelőzően kötelesek tájékoztatást adni a pénznemek közötti átváltási díjaikról. Az ATM-en vagy az értékesítés helyén pénznemek közötti átváltási szolgáltatást nyújtó feleknek egyértelmű és hozzáférhető tájékoztatást kell adniuk e szolgáltatások általuk alkalmazott díjairól, például úgy, hogy a kasszánál vagy digitális formában a terminálon, illetve online vásárlás esetén a képernyőn megjelenítik a díjaikat. Az (EU) 2015/2366 irányelv 59. cikkének (2) bekezdésében említett tájékoztatáson felül a fizetés kezdeményezése előtt az említett feleknek konkrét tájékoztatást kell adniuk a kedvezményezett által használt pénznemben a kedvezményezettnek fizetendő összegről, valamint a fizető fél számlájának pénznemében a fizető fél által fizetendő teljes összegről. A kedvezményezett által használt pénznemben fizetendő összegnek ki kell fejeznie a megvásárlandó áruk és szolgáltatások árát, és a megjelenítése a fizetési terminál helyett lehetséges a pénztárnál is. A kedvezményezett által használt pénznem általában a helyi pénznem, de a szerződési szabadság elvének megfelelően egyes esetekben más uniós pénznem is lehet. A fizető fél által számlájának pénznemében fizetendő teljes összegnek tartalmaznia kell az áruk vagy szolgáltatások árát és a pénznemek közötti átváltási díjakat. Ezenfelül a nyugtán vagy más tartós adathordozón mindkét összeget dokumentálni kell.

(9)  Az (EU) 2015/2366 irányelv 59. cikkének (2) bekezdésére tekintettel, ha a pénznemek közötti átváltási szolgáltatást ATM-en vagy az értékesítés helyén kínálják, a fizető fél számára lehetővé kell tenni, hogy ezt a szolgáltatást elutasítsa, és helyette a kedvezményezett által használt pénznemben fizessen.

(10)  Annak érdekében, hogy a fizető fél ATM-en vagy az értékesítés helyén összehasonlíthassa a pénznemek közötti átváltási lehetőségek díjait, a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának nem csupán a keretszerződésük szerződési feltételei között kell feltüntetnie a pénznemek közötti átváltás alkalmazandó díjaira vonatkozó, teljes mértékben összehasonlítható tájékoztatást, hanem ezt a tájékoztatást nyilvánossá kell tennie valamilyen széles körben elérhető és könnyen hozzáférhető elektronikus platformon, különösen ügyfeleknek szóló weboldalain, online banki szolgáltatásainak weboldalain és mobiltelefonos banki szolgáltatásainak alkalmazásaiban, könnyen érthető és hozzáférhető módon. Ez elősegítené az összehasonlítható weboldalak fejlesztését, hogy a fogyasztók külföldi utazás vagy vásárlás alkalmával könnyebben összehasonlíthassák az árakat. Ezen túlmenően más pénznemben teljesítendő kártyaalapú fizetés alkalmával a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának emlékeztetnie kell a fizető feleket az alkalmazandó pénznemek közötti átváltási díjakra valamely széles körben elérhető és könnyen hozzáférhető elektronikus kommunikációs csatornán keresztül, például SMS-üzenetek, e-mailek vagy a mobiltelefonos banki szolgáltatások alkalmazásán belüli értesítések formájában. A pénzforgalmi szolgáltatóknak és a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőknek meg kell állapodniuk, hogy melyik elektronikus kommunikációs csatornát használják a pénznemek közötti átváltási díjakról szóló tájékoztatás céljára, figyelembe véve a fizető fél elérésének leghatékonyabb módját. A pénzforgalmi szolgáltatóknak azt is el kell fogadniuk, ha a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő nem kíván a pénznemek közötti átváltási díjakra vonatkozó tájékoztatást tartalmazó elektronikus üzeneteket kapni.

(11)  Időszakos emlékeztetők küldése helyénvaló abban az esetben, ha a fizető fél hosszabb ideig külföldön tartózkodik, például kiküldetésben van vagy külföldön tanul, vagy ha a fizető fél rendszeresen használ kártyát helyi pénznemben teljesített online vásárlásra. Az ilyen emlékeztetők küldésére vonatkozó kötelezettség a pénzforgalmi szolgáltatók számára nem tenne szükségessé aránytalan beruházásokat meglévő üzleti folyamataiknak és a fizetéseket feldolgozó infrastruktúra kiigazítása érdekében, és biztosítaná, hogy a fizető fél jobb tájékoztatást kapjon a pénznemek közötti átváltás különböző lehetőségeinek mérlegelése során.

(12)  A Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az EKB-nak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a határokon átnyúló, euróban történő fizetések és a nemzeti pénznemben teljesített belföldi műveletek költségének kiegyenlítésére vonatkozó szabály alkalmazásáról, és a pénznemek közötti átváltásról szóló, e rendeletben meghatározott tájékoztatási követelmények hatékonyságáról. A Bizottságnak további lehetőségeket– és e lehetőségek műszaki megvalósíthatóságát – is elemeznie kell arra vonatkozóan, hogy az egyenlő díjakra vonatkozó szabályt kiterjesszék az összes uniós pénznemre, és hogy tovább javítsák a pénznemek közötti átváltási díjak átláthatóságát és összehasonlíthatóságát, valamint a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójától eltérő fél által kínált, pénznemek közötti átváltási lehetőség elfogadásának vagy elutasításának lehetőségét.

(13)  Mivel e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a fizetések határokon átnyúló jellege miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az említett célok eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 924/2009/EK rendelet módosításai

A 924/2009/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.  Az 1. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Ez a rendelet az Unión belüli, határokon átnyúló fizetésekre és a pénznemek közötti átváltási díjak átláthatóságára vonatkozó szabályokat állapít meg.”;

"

b)  a (2) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„▌ Az e bekezdés első bekezdése ellenére a 3a. és 3b. cikket azokra a belföldi és határokon átnyúló fizetésekre kell alkalmazni, amelyeket vagy euróban vagy egy tagállam eurótól eltérő nemzeti pénznemében denomináltak, és amelyekhez pénznemek közötti átváltási szolgáltatás is kapcsolódik.”

"

2.   A 2. cikk 9. pontjának helyébe a következő szöveg lép:"

„9. «díj»: bármely olyan összeg, amelyet a pénzforgalmi szolgáltató a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének felszámol, amely közvetlenül vagy közvetve kapcsolódik a fizetési művelethez, bármely olyan összeg, amelyet a pénzforgalmi szolgáltató vagy a pénznemek közötti átváltási szolgáltatásokat nyújtó fél az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv* 59. cikkének (2) bekezdésével összhangban a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének a pénznemek közötti átváltási szolgáltatásért felszámol, vagy ezek kombinációja;

______________

* Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2366 irányelve (2015. november 25.) a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és a 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 337., 2015.12.23., 35. o.).”

"

3.  A 3. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Egy pénzforgalmi szolgáltató által az euróban történő, határokon átnyúló fizetésekért a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőnek felszámolt díjaknak meg kell egyezniük a szóban forgó pénzforgalmi szolgáltató által lebonyolított azonos értékű és annak a tagállamnak a nemzeti pénznemében történő megfelelő belföldi fizetésekért▌ felszámolt díjakkal, amely tagállamban a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő pénzforgalmi szolgáltatója működik.”;

"

b)  a cikk a következő ▌ bekezdéssel egészül ki:"

„(1a) A pénzforgalmi szolgáltató által egy olyan tagállam nemzeti pénznemében történő, határokon átnyúló fizetésekért, amely a 14. cikknek megfelelően bejelentette azon döntését, hogy e rendelet alkalmazását kiterjeszti saját nemzeti pénznemére, a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőnek felszámolt díjaknak meg kell egyezniük a szóban forgó pénzforgalmi szolgáltató által lebonyolított azonos értékű és azonos pénznemben történő megfelelő belföldi fizetésekért a pénzügyi szolgáltatást igénybe vevőnek felszámolt díjakkal.”;

"

c)  a (3) bekezdést el kell hagyni;

d)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(4) Az (1) és az (1a) bekezdés ▌ nem alkalmazandó a pénznemek közötti átváltási díjakra.”

"

4.  A szöveg a következő ▌cikkel egészül ki:"

„3a. cikk

A kártyaalapú műveletekhez kapcsolódó, pénznemek közötti átváltási díjak

(1)  Tekintettel az (EU) 2015/2366 irányelv 45. cikkének (1) bekezdésében, 52. cikkének (3) bekezdésében és 59. cikkének (2) bekezdésében a pénznemek közötti átváltási díjak és az alkalmazandó átváltási átváltási árfolyam tekintetében foglalt tájékoztatási követelményekre, a pénzforgalmi szolgáltatók és az említett irányelv 59. cikkének (2) bekezdésében említett, bankjegykiadó automatáknál (a továbbiakban: az ATM) vagy az értékesítés helyén pénznemek közötti átváltási szolgáltatásokat nyújtó felek kötelesek a pénznemek közötti átváltás teljes díját az Európai Központi Bank (EKB) által kiadott legfrissebb rendelkezésre álló euro devizaárfolyamhoz képest számított százalékos árrés formájában közölni. Erről az árrésről a fizetési művelet kezdeményezése előtt a fizető félnek tájékoztatást adnak.

(2)  A pénzforgalmi szolgáltatók az (1) bekezdésben említett árréseket érthető és könnyen hozzáférhető módon nyilvánossá teszik valamilyen széles körben elérhető és könnyen hozzáférhető elektronikus platformon.

(3)  Az (1) bekezdésben említett tájékoztatáson felül az ATM-en vagy az értékesítés helyén pénznemek közötti átváltási szolgáltatást nyújtó fél a fizetési művelet kezdeményezése előtt a fizető félnek a következő tájékoztatást is adja:

   a) a kedvezményezettnek az általa használt pénznemben fizetendő összeg;
   b) a fizető fizető fél által saját számlájának pénznemében fizetendő összeg.

(4)  Az ATM-en vagy az értékesítés helyén pénznemek közötti átváltási szolgáltatást nyújtó fél egyértelműen feltünteti az (1) bekezdésben említett tájékoztatást az ATM-en vagy az értékesítés helyén. A pénzügyi művelet kezdeményezése előtt az említett fél továbbá tájékoztatja a fizető felet arról a lehetőségről is, hogy fizethet a kedvezményezett által használt pénznemben, a pénznemek közötti átváltást pedig ezt követően a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója végzi el. Az (1) és a (3) bekezdésben említett tájékoztatást a pénzügyi művelet kezdeményezését követően tartós adathordozón szintén a fizető fél rendelkezésére bocsátják.

(5)  A fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója minden egyes, a pénzforgalmi szolgáltató által a fizető fél számára kibocsátott és ugyanazon számlához kapcsolódó bankkártyára vonatkozóan a fizető félnek az (1) bekezdésben említett tájékoztatást tartalmazó elektronikus üzenetet küld indokolatlan késedelem nélkül azt követően, hogy a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója fizetési megbízást kap ATM-ből történő olyan készpénzfelvételről vagy az értékesítés helyén történő olyan fizetésről, amelyet a fizető fél számlájának pénznemétől eltérő valamilyen uniós pénznemben denomináltak.

Az első albekezdés ellenére ilyen üzenetet kell küldeni havonta egyszer minden olyan hónapban, amelyben a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója a fizető féltől ugyanabban a pénznemben denominált fizetési megbízást kap.

(6)  A pénzforgalmi szolgáltató megállapodik a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevővel arról a széles körben elérhető és könnyen hozzáférhető elektronikus kommunikációs csatornáról vagy csatornákról, amelyen vagy amelyeken keresztül a pénzforgalmi szolgáltató az (5) bekezdésben említett üzenetet küldi.

A pénzforgalmi szolgáltató a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőnek felkínálja azt a lehetőséget, hogy az (5) bekezdésben említett elektronikus üzenetekről lemondjon.

A pénzforgalmi szolgáltató és a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő megállapodhat arról, hogy az (5) bekezdést és ezt a bekezdést részben vagy egészében nem alkalmazzák, amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő nem fogyasztó.

(7)  Az ebben a cikkben említett tájékoztatást ingyenesen, valamint semleges és érthető módon kell nyújtani.”

"

5.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:"

„3b. cikk

Az átutalásokhoz kapcsolódó, pénznemek közötti átváltási díjak

(1)  Ha a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója pénznemek közötti átváltási szolgáltatást kínál az (EU) 2015/2366 irányelv 4. cikkének 24. pontjában meghatározott olyan átutalással kapcsolatban, amelyet a pénzforgalmi szolgáltató weboldalát vagy mobiltelefonos banki szolgáltatásainak alkalmazását használva közvetlenül online kezdeményeznek, a pénzforgalmi szolgáltató az említett irányelv 45. cikkének (1) bekezdésére és 52. cikkének (3) bekezdésére tekintettel a pénzügyi művelet kezdeményezése előtt egyértelmű, semleges és érthető módon tájékoztatja a fizető felet a pénznemek közötti átváltási szolgáltatás átutalásra alkalmazandó becsült díjairól.

(2)  A pénzügyi művelet kezdeményezése előtt a pénzforgalmi szolgáltató egyértelmű, semleges és érthető módon közli a fizető féllel az átutalás teljes becsült összegét a fizető fél számlájának pénznemében, beleértve valamennyi tranzakciós díjat és a pénznemek közötti átváltási díjakat is. A pénzforgalmi szolgáltató közli továbbá a kedvezményezettnek átutalandó becsült összeget a kedvezményezett által használt pénznemben.”

"

6.  A 15. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„15. cikk

Felülvizsgálat

(1)  A Bizottság ... [e módosító rendelet hatálybalépésétől számított 36 hónap]-ig ▌jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az EKB-nak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak e rendelet alkalmazásáról és hatásáról, amely jelentésnek különösen ki kell terjednie a következőkre:

   a) annak értékelése, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók hogyan alkalmazzák az (EU).../... rendelettel*(9) módosított ezen rendelet 3. cikkét;
   b) annak értékelése, hogy hogyan változott a tagállamok nemzeti pénznemeiben és az euróban történő belföldi és határokon átnyúló fizetések volumene és díjai az (EU) .../... rendelet(10) elfogadása óta;
   c) annak értékelése, hogy az (EU).../...++ rendelettel módosított ezen rendelet 3. cikke milyen hatással van a pénznemek közötti átváltási díjak és a pénzforgalmi szolgáltatásokkal kapcsolatos, a fizető feleket és a kedvezményezetteket terhelő egyéb díjak változására;
   d) annak értékelése, hogy az e rendelet 3. cikke (1) bekezdésének módosítása az összes tagállam pénznemére való kiterjesztéssel milyen várható hatással jár;
   e) annak értékelése, hogy a pénznemek közötti átváltási szolgáltatást nyújtók hogyan alkalmazzák az e rendelet 3a. és 3b. cikkében meghatározott tájékoztatási követelményeket és az (EU) 2015/2366 irányelv 45. cikkének (1) bekezdését, 52. cikkének (3) bekezdését és 59. cikkének (2) bekezdését végrehajtó nemzeti jogszabályokat, valamint hogy ezek a szabályok javították-e a pénznemek közötti átváltási díjak átláthatóságát;
   f) annak értékelése, hogy a pénznemek közötti átváltási szolgáltatást nyújtók nehézségekbe ütköznek-e, és ha igen, milyen mértékben, az e rendelet 3a. és 3b. cikkének és az (EU) 2015/2366 irányelv 45. cikkének (1) bekezdését, 52. cikkének (3) bekezdését és 59. cikkének (2) bekezdését végrehajtó nemzeti jogszabályok gyakorlati alkalmazása során;
   g) a pénznemek közötti átváltási szolgáltatást nyújtók által használt vagy rendelkezésére álló, és a pénznemek közötti átváltási díjak átláthatóságának további javítására alkalmas kommunikációs csatornák és technológiák költség-haszon elemzése, beleértve annak értékelését, hogy vannak-e olyan csatornák, amelyek felajánlását a pénzforgalmi szolgáltatók számára elő kellene írni a 3a. cikkben említett tájékoztatás nyújtásához; ez az elemzés tartalmazza az e rendelet 3a. cikkének (1) és (3) bekezdésében szereplő tájékoztatás egyidejű, az egyes műveletek kezdeményezése előtti, az ATM-en vagy az értékesítés helyén történő pénznemek közötti átváltás minden lehetőségére kiterjedő közzététele technikai megvalósíthatóságának értékelését is;
   h) költség-haszon elemzés azon lehetőség bevezetéséről, hogy a fizető felek eldönthessék, hogy nem kívánnak élni a saját pénzforgalmi szolgáltatójától eltérő felek által az ATM-en vagy az értékesítés helyén kínált, pénznemek közötti átváltás lehetőségével, valamint hogy e döntésüket megváltoztathassák;
   i) költség-haszon elemzés azon követelmény bevezetéséről, hogy a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója – egyedi fizetési művelettel kapcsolatban nyújtott pénznemek közötti átváltási szolgáltatás esetében – a művelet kezdeményezésekor érvényes átváltási árfolyamot alkalmazza a művelet elszámolásakor vagy kiegyenlítésekor.

(2)   Az e cikk (1) bekezdésében említett jelentésnek ki kell terjednie legalább a 2019. december 15. és a ... [e módosító rendelet hatálybalépését követő 30 hónap] közötti időszakra. Figyelembe kell vennie a különböző fizetési műveletek sajátosságait, megkülönböztetve egymástól különösen az ATM-en és az értékesítés helyén kezdeményezett műveleteket.

Jelentése elkészítésekor a Bizottság felhasználhatja a tagállamok által az (1) bekezdéssel összefüggésben gyűjtött adatokat.

_____________

* Az Európai Parlament és a Tanács (EU) .../... rendelete (...) ...-ról/-ről (HL ...).”

"

2. cikk

(1)  Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

(2)  Ezt a rendeletet 2019. december 15-től kell alkalmazni, kivéve a következőket:

a)  az 1. cikk 6. pontját ... [e módosító rendelet hatálybalépésének napja]-tól/től kell alkalmazni;

b)  az 1. cikk 4. és 5. pontját a 924/2009/EK rendelet 3a. cikkének (1)–(4) bekezdése és 3b. cikke tekintetében ... [e módosító rendelet hatálybalépésétől számított 12 hónap]-tól/től kell alkalmazni;

c)  az 1. cikk 4. pontját a 924/2009/EK rendelet 3a. cikkének (5) és (6) bekezdése tekintetében ... [e módosító rendelet hatálybalépésétől számított 24 hónap]-tól/től kell alkalmazni;

d)  az 1. cikk 4. pontját a 924/2009/EK rendelet 3a. cikkének (7) bekezdése tekintetében, amennyiben az említett rendelet 3a. cikkének (1)–(4) bekezdésére vonatkozik, ... [e módosító rendelet hatálybalépésétől számított 12 hónap]-tól/től kell alkalmazni;

e)  az 1. cikk 4. pontját a 924/2009/EK rendelet 3a. cikkének (7) bekezdése tekintetében, amennyiben az említett rendelet 3a. cikkének (5) és (6) bekezdésére vonatkozik, ... [e módosító rendelet hatálybalépésétől számított 24 hónap]-tól/től kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ▌-ban/-ben, ...

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 682., 2018.10.23., 7. o.
(2) HL C 367., 2018.10.10., 28. o.
(3)HL C 382., 2018.10.23., 7. o.
(4)HL C 367., 2018.10.10., 28. o.
(5)Az Európai Parlament 2019. február 14-i álláspontja.
(6)Az Európai Parlament és a Tanács 2560/2001/EK rendelete (2001. december 19.) a határokon átnyúló, euróban történő fizetésekről (HL L 344., 2001.12.28., 13. o.).
(7)Az Európai Parlament és a Tanács 924/2009/EK rendelete (2009. szeptember 16.) a Közösségben történő határokon átnyúló fizetésekről és a 2560/2001/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 266., 2009.10.9., 11. o.).
(8)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2366 irányelve (2015. november 25.) a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és a 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 337., 2015.12.23., 35. o.).
(9)+ HL: Kérjük, illessze be a 2018/0076(COD) dokumentumban szereplő rendelet számát, és illessze be az említett rendelet számát, dátumát, címét és HL hivatkozását a lábjegyzetbe.
(10)++ HL: Kérjük, illessze be a 2018/0076(COD) dokumentumban szereplő rendelet számát, és illessze be az említett rendelet számát, dátumát, címét és HL hivatkozását a lábjegyzetbe.


Az autóbusszal végzett személyszállítás nemzetközi piacához való hozzáférés közös szabályai ***I
PDF 240kWORD 74k
Az Európai Parlament 2019. február 14-i jogalkotási állásfoglalása az autóbusszal végzett személyszállítás nemzetközi piacához való hozzáférés közös szabályairól szóló 1073/2009/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2017)0647 – C8-0396/2017 – 2017/0288(COD))
P8_TA(2019)0125A8-0032/2019

E szöveget jelenleg készítik elő az Ön nyelvén való közzétételre. A PDF vagy Word verzió a jobb felső ikonra kattintva már elérhető.


Az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelvnek, valamint az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló (EU) 2018/1999 rendeletnek az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépése miatt történő módosítása ***I
PDF 182kWORD 51k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2019. február 14-i jogalkotási állásfoglalása az energiahatékonyságról szóló, [az (EU) 2018/XXX irányelvvel módosított] 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek és [az energiaunió irányításáról szóló] (EU) 2018/XXX európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépése miatt történő kiigazításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2018)0744 – C8-0482/2018 – 2018/0385(COD))
P8_TA-PROV(2019)0126A8-0014/2019

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0744),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 192. cikkének (1) bekezdésére és 194. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0482/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2019. január 30-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A8-0014/2019),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. február 14-én került elfogadásra az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek és energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Unióból való kilépése miatt történő módosításáról szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2018)0385


(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1) bekezdésére és 194. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(2),

rendes jogalkotási eljárás keretében(3),

mivel:

(1)  2017. március 29-én az Egyesült Királyság az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 50. cikkének megfelelően bejelentette az Unióból való kilépésre vonatkozó szándékát. A kilépésről rendelkező megállapodás hatálybalépésének időpontjától, illetve ennek hiányában a bejelentéstől számított két év elteltével, azaz 2019. március 30-tól a Szerződések az Egyesült Királyságra többé már nem alkalmazhatók, kivéve, ha az Európai Tanács az Egyesült Királysággal egyetértésben ennek a határidőnek a meghosszabbításáról egyhangúlag határoz.

(2)  A kilépésről rendelkező, a tárgyaló felek között létrejött megállapodás olyan szabályozást tartalmaz, amely lehetővé teszi az uniós jog rendelkezéseinek alkalmazását az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban azon időpontot követően, hogy a Szerződések az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban többé már nem alkalmazhatók. Ha az említett megállapodás hatályba lép, az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban az átmeneti időszakban a 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet(4) módosító (EU) 2018/2002 irányelv(5), és az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet(6) az említett megállapodással összhangban alkalmazandó, és az átmeneti időszak lejártát követően már nem alkalmazandó.

(3)  Az 2012/27/EU irányelv 3. cikkének (5) bekezdése – amelyet az (EU) 2018/2002 irányelv illesztett be – előírja, hogy a tagállamoknak meg kell határozniuk nemzeti indikatív energiahatékonysági hozzájárulásukat a 2030-ra vonatkozó, legalább 32,5 %-os uniós energiahatékonysági célok eléréséhez. E hozzájárulások megállapítása során a tagállamoknak figyelembe kell venniük az Unió 2030. évi energiafogyasztását a primer és/vagy végső energia tekintetében.

(4)  Az (EU) 2018/1999 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy a tagállamok nemzeti indikatív energiahatékonysági hozzájárulásaikban vegyék figyelembe az Unió 2030-as energiafogyasztását a primer és/vagy végső energia tekintetében. Az említett rendelet 29. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében az uniós szintű energiafogyasztás az uniós célok közös megvalósítása terén elért eredmények Bizottság általi értékelése szempontjából is releváns.

(5)  Az Egyesült Királyságnak az Unióból való kilépésére tekintettel az Unió 2030. évi várható energiafogyasztási értékei módosításra szorulnak, hogy azok immár az Egyesült Királyságot nem magában foglaló, 27 tagállamból álló Unióra („EU 27”) vonatkozzanak. A legalább 32,5 %-os kiemelt uniós célokra vonatkozó előrejelzések azt mutatják, hogy 2030-ban a 28 tagállamból álló Unió primerenergia-fogyasztásának 1 273 millió tonna olajegyenértékkel (Mtoe), végsőenergia-fogyasztásának pedig 956 Mtoe-val kell egyenlőnek lennie. Az EU 27-re vonatkozó egyenértékű előrejelzések azt mutatják, hogy 2030-ban a primerenergia-fogyasztásnak 1 128 Mtoe-val, a végsőenergia-fogyasztásnak pedig 846 Mtoe-val kell egyenlőnek lennie. Ez szükségessé teszi a 2030. évi energiafogyasztási szintekre vonatkozó értékek módosítását.

(6)  Az (EU) 2018/1999 rendelet 6. és 29. cikke szempontjából a 2030. évi energiafogyasztásra vonatkozó, ugyanazon előrejelzések relevánsak.

(7)  Az 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendelet(7) 4. cikkének (3) bekezdésével összhangban, ha egy jogi aktus alkalmazásának megszűnésére egy adott időpontot határoztak meg, az az ezen időpont szerinti nap utolsó órájának végén következik be. Ezt a határozatot ezért az azutáni naptól kell alkalmazni, amelytől kezdődően a 2012/27/EU irányelv és az (EU) 2018/1999 rendelet az Egyesült Királyságra többé nem alkalmazandó.

(8)  A 2012/27/EU irányelvet és az (EU) 2018/1999 rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(9)  Annak érdekében, hogy haladéktalanul fel lehessen készülni az Egyesült Királyság kilépésére, e határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő harmadik napon kell hatályba lépnie,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2012/27/EU irányelv módosítása

A 2012/27/EK irányelv 3. cikkének (5) bekezdése helyébe a következő szöveg lép."

„(5) Az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet* 4. és 6. cikkének megfelelően valamennyi tagállam megállapítja nemzeti indikatív energiahatékonysági hozzájárulását az Uniónak az ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében említett, 2030-ig elérendő célokhoz. A szóban forgó hozzájárulások megállapítása során a tagállamoknak figyelembe kell venniük, hogy az Unió 2030. évi energiafogyasztása nem haladhatja meg az 1 128 Mtoe primer energiát és/vagy a 846 Mtoe végső energiát. A tagállamok az (EU) 2018/1999 rendelet 3. és 7–12. cikkében említett integrált nemzeti energia- és klímaterveik keretében, és az e cikkek szerinti eljárásnak megfelelően értesítik a Bizottságot az említett hozzájárulásokról.

_____________________

* Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 328., 2018.12.21., 1. o.).”

"

2. cikk

Az (EU) 2018/1999 rendelet módosításai

Az (EU) 2018/1999 rendelet a következőképpen módosul:

1.  A 6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A tagállam az e rendelet 4. cikke b) pontjának (1) alpontja szerinti, 2030-ra és a következő nemzeti tervek által felölelt időszakok utolsó évére vonatkozó indikatív nemzeti energiahatékonysági hozzájárulásában figyelembe veszi, hogy a 2012/27/EU irányelv 3. cikkével összhangban az Unió energiafogyasztása 2020-ban nem lehet több, mint 1 483 Mtoe primerenergia-fogyasztás vagy több, mint 1 086 Mtoe végsőenergia-fogyasztás, 2030-ban pedig nem lehet több, mint 1 128 Mtoe primerenergia-fogyasztás és/vagy több, mint 846 Mtoe végsőenergia-fogyasztás.”

"

2.  A 29. cikk (3) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) Az energiahatékonyság területén a Bizottság az (1) bekezdésben említett értékelés részeként értékeli a 2030-ra vonatkozóan 1 128 Mtoe primerenergiában és 846 Mtoe végsőenergiában meghatározott uniós szintű maximális energiafogyasztás közös elérése terén tett haladást a 2012/27/EU irányelv 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban.”

"

3. cikk

Határidők

E határozat 1. és 2. cikke nem érinti az (EU) 2018/2002 irányelv 2. cikkében és az (EU) 2018/1999 rendelet 59. cikkében előírt határidőket.

4. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

(1)  E határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

(2)  Az 1. és a 2. cikket az azutáni naptól kell alkalmazni, amelytől kezdődően a 2012/27/EU irányelv és az (EU) 2018/1999 rendelet az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban többé nem alkalmazandó.

5. cikk

Címzettek

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt: ...,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1)HL C ., , . o.
(2)HL C ., , . o.
(3) Az Európai Parlament 2019. február 14-i álláspontja.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25.) az energiahatékonyságról és a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2012.14.11., 1. o.).
(5) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2002 irányelve (2018. december 11.) az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosításáról (HL L 328, 2018.12.21., 210. o.).
(6) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 328., 2018.12.21., 1. o.).
(7) A Tanács 1182/71/EGK, Euratom rendelete (1971. június 3.) a határidőkre, időpontokra és határnapokra vonatkozó szabályok meghatározásáról (HL L 124., 1971.6.8., 1. o.).


A békés tiltakozáshoz való jog és az erőszak arányos mértékű alkalmazása
PDF 138kWORD 45k
Az Európai Parlament 2019. február 14-i állásfoglalása a békés tiltakozáshoz való jogról és az erőszak arányos mértékű alkalmazásáról (2019/2569(RSP))
P8_TA-PROV(2019)0127B8-0103/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az uniós szerződésekre, különösen az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 4., 6. és 7. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta),

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (EJEE) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel az Európai Unióban az alapvető jogok 2017. évi helyzetéről szóló, 2019. január 16-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul; mivel a tagállamok osztoznak ezeken az értékeken egy olyan társadalomban, ahol a pluralizmus, a megkülönböztetésmentesség, a tolerancia, az igazság, a szolidaritás és a nemek közötti egyenlőség érvényesül;

B.  mivel a jogállamiság a demokrácia gerincét alkotja, és egyben az egyik alapelve az Európai Uniónak, amely az azzal kapcsolatos vélelem és kölcsönös bizalom alapján működik, hogy a tagállamok a Chartában és az EJEE-ben rögzítetteknek megfelelően tiszteletben tartják a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat;

C.  mivel az EU elkötelezett a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságának, valamint a gyülekezési és egyesülési szabadságnak a tiszteletben tartása mellett;

D.  mivel az EJEE 11. cikke és a Charta 12. cikke kimondja, hogy mindenkinek joga van a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához, beleértve az érdekvédelem céljából a szakszervezetek létrehozásához és szakszervezetekhez való csatlakozáshoz fűződő jogot;

E.  mivel az EJEE 11. cikke kimondja, hogy „e jogok gyakorlását csak a törvényben meghatározott, olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság vagy közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megakadályozása, a közegészség, az erkölcsök, illetőleg mások jogai és szabadságai védelme érdekében szükségesek”;

F.  mivel az EJEE 11. cikke kimondja továbbá, hogy a gyülekezés szabadsága nem akadályozza „a fegyveres erőket, a rendőrséget vagy az államigazgatást abban, hogy e jogok gyakorlását jogszerűen korlátozza”;

G.  mivel a Charta 12. cikke azt is kimondja, hogy „az uniós szintű politikai pártok hozzájárulnak az uniós polgárok politikai akaratának kinyilvánításához”;

H.  mivel meg kell védeni az egyesülés szabadságát; mivel az élénk civil társadalom és pluralisztikus média létfontosságú szerepet játszanak a nyílt és plurális társadalom és a demokratikus folyamatban való részvétel előmozdításában, valamint a kormányok elszámoltathatóságának megerősítésében;

I.  mivel a gyülekezés szabadsága együtt jár a Charta 11. cikkében és az EJEE 10. cikkében biztosított véleménynyilvánítás szabadságával, amelyek értelmében mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, amely magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy a hatóságok beavatkoznának, és tekintet nélkül az országhatárokra;

J.  mivel e kötelezettségekkel és felelősséggel együtt járó szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából, az EJEE 10. cikkében előírtaknak megfelelően;

K.  mivel a Charta 52. cikke kimondja, hogy „[a]z e Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által, és e jogok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható”;

L.  mivel az EUSZ 4. cikkének (2) bekezdése értelmében az EU „tiszteletben tartja [a tagállamok] alapvető állami funkcióit, köztük az állam területi integritásának biztosítását, a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét”; mivel „különösen a nemzeti biztonság az egyes tagállamok kizárólagos feladata marad”;

M.  mivel az Emberi Jogok Európai Bíróságának és az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint az alapvető jogok és a polgári szabadságjogok minden korlátozásának tiszteletben kell tartania a jogszerűség, a szükségesség és az arányosság elvét;

N.  mivel több tagállam bűnüldöző hatóságait bírálták a tiltakozáshoz való jog aláásása és túlzott erő alkalmazása miatt;

1.  felszólítja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a békés gyülekezés, az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadságának jogát;

2.  hangsúlyozza, hogy a nyilvános vita létfontosságú a demokratikus társadalmak működéséhez;

3.  elítéli, hogy az elmúlt években számos tagállamban a gyülekezési szabadságra vonatkozó korlátozó jogszabályokat fogadtak el;

4.  elítéli a tiltakozások és békés tüntetések során az állami hatóságok erőszakos és aránytalan beavatkozását; ösztönzi az illetékes hatóságokat, hogy átlátható, pártatlan, független és hatékony vizsgálatot biztosítsanak, amikor a gyanú vagy az állítások szerint aránytalan erőszakot alkalmaztak; emlékeztet arra, hogy a bűnüldöző szerveket minden esetben felelősségre kell vonni feladataik teljesítése, valamint a vonatkozó jogi és operatív kereteknek való megfelelés tekintetében;

5.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a bűnüldöző hatóságok mindig jogszerűen, arányosan és csak a legvégső esetben alkalmazzanak erőszakot, és ennek során vigyázzanak az emberi életre és a testi épségre; megjegyzi, hogy az erőszak tömegekkel szembeni válogatás nélküli alkalmazása ellentétes az arányosság elvével;

6.  felhívja a figyelmet arra, hogy az újságírók és a sajtófotósok fontos szerepet játszanak az aránytalan erőszak eseteinek bejelentésében, és elítél valamennyi olyan esetet, amelyben szándékosan célba vették őket;

7.  úgy véli, hogy a békés tüntetők ellen elkövetett erőszak soha nem lehet megoldás a vitában vagy a politikában;

8.  elismeri, hogy a rendőrök – akik közül ugyancsak számosan megsérültek – nehéz körülmények között végzik feladatukat, különösen egyes tiltakozók ellenséges magatartása, de a túlzott munkaterhelés miatt is; elítél minden erőszakos cselekményt, amelyet egyének vagy vagyontárgyak ellen követnek el agresszív, militáns tüntetők, akik csak az erőszak kedvéért mennek az utcára, és csorbítják a békés tiltakozások legitimitását;

9.  ösztönzi a tagállamok bűnüldöző tisztviselőit, hogy aktívan vegyenek részt az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége (CEPOL) „Közrend – fontosabb események rendészeti ellenőrzése” elnevezésű képzésében; ösztönzi a tagállamokat, hogy osszák meg az e tekintetben bevált gyakorlatokat;

10.  hangsúlyozza, hogy garantálni kell a nyilvános tiltakozó demonstrációk során a biztonság fenntartásában részt vevő bűnüldöző szervek tisztjei, rendőrtisztek és katonák védelmét;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek és az Egyesült Nemzetek Szervezetének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0032.


Az interszexuális személyek jogai
PDF 160kWORD 47k
Az Európai Parlament 2019. február 14-i állásfoglalása az interszexuális személyek jogairól (2018/2878(RSP))
P8_TA-PROV(2019)0128B8-0101/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. és 10. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 21. cikkére,

–  tekintettel az Európai Szociális Chartára, különösen annak 11. cikkére,

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel az Európai Bizottság által 2011-ben közzétett, „A transznemű és az interszexuális személyek” című jelentésre,

–  tekintettel a Bizottság által támogatott „Health4LGBTI” elnevezésű kísérleti projekt zárójelentéseire az LMBTI-személyek által tapasztalt egészségügyi egyenlőtlenségekről,

–  tekintettel a homofóbia, illetve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni európai menetrendről szóló, 2014. február 4-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2015)” című 2016. december 13-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) „Az interszexuális személyek alapvető jogainak helyzete” című, 2015. májusban kiadott tanulmányára(4),

–  tekintettel a FRA „A gyermekek jogaival kapcsolatos alsó korhatárra vonatkozó követelmények felmérése az Európai Unióban” című, 2017. novemberi online kiadványára(5),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2018. évi alapjogi jelentésére,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére,

–  tekintettel a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről szóló európai egyezményre,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az interszexuális személyek emberi jogainak előmozdításáról és a velük szembeni megkülönböztetés megszüntetéséről szóló, 2191(2017). számú állásfoglalására,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának az emberi jogokról és az interszexuális személyekről szóló 2015. évi jelentésére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódok vagy büntetések elleni küzdelemmel foglalkozó különleges előadója által készített 2013. évi jelentésre,

–  tekintettel a 2006 novemberében elfogadott Jogjakartai Alapelvekre (a nemzetközi emberi jogi jogszabályok szexuális irányultsággal, nemi identitással, nemi önkifejezéssel és nemi jelleggel kapcsolatban történő alkalmazására vonatkozó alapelvek és állami kötelezettségek) és a 2017. november 10-én elfogadott 10 kiegészítő elvre („plusz 10”),

–  tekintettel az interszexuális személyek jogairól a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000132/2018 – B8-0007/2019 és O-000133/2018 – B8-0008/2019),

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az interszexuális személyek olyan fizikai nemi jellegekkel születnek, amelyek nem illeszkednek a női vagy férfi testek orvosi vagy társadalmi normáihoz, és ezek a nemi jellegbeli különbségek megnyilvánulhatnak az elsődleges nemi jellegekben (mint például a belső és külső nemi szervek, a kromoszóma- és a hormonszerkezet) és/vagy a másodlagos nemi jellegekben (mint például az izomtömeg, a szőrzet és a testmagasság);

B.  mivel az interszexuális személyek többszörösen ki vannak téve az erőszaknak és a megkülönböztetésnek az Európai Unióban, és ezek az emberi jogi jogsértések továbbra is széles körben ismeretlenek a nyilvánosság és a politikai döntéshozók előtt;

C.  mivel az interszexuális gyermekeken nagy arányban végeznek műtéteket és orvosi kezeléseket, noha a legtöbb esetben ezek a kezelések orvosi szempontból nem szükségesek; mivel a plasztikai műtéteket és a sürgős műtéteket csomagként lehet javasolni, ami megakadályozza, hogy a szülők és az interszexuális személyek teljes körű tájékoztatást kapjanak az egyes műtétek hatásáról;

D.  mivel az interszexuális gyermekeken végzett műtéteket és orvosi kezeléseket előzetes, személyes, teljes körű és tájékozott döntésen alapuló beleegyezésük nélkül hajtják végre; mivel az interszexuális személyek nemi szerveinek megcsonkítása egész életen át tartó következményeket, például lelki traumát és testi fogyatékosságot okozhat;

E.  mivel a más kisebbségi és marginalizált csoportokhoz tartozó interszexuális személyeket és interszexuális gyermekeket még jobban marginalizálják és társadalmilag kirekesztik, valamint az erőszak és a megkülönböztetés veszélyének vannak kitéve ezen identitásaik miatt;

F.  mivel a legtöbb uniós tagállamban a fogyatékossággal élő interszexuális gyermeken és interszexuális személyen műtétet lehet végezni a törvényes gyámja hozzájárulásával, függetlenül attól, hogy az adott interszexuális személy saját maga képes-e a kérdésben döntést hozni;

G.  mivel sok esetben a szülőkre és/vagy a törvényes gyámokra erőteljes nyomást gyakorolnak annak érdekében, hogy döntést hozzanak, anélkül, hogy teljes körű tájékoztatást kapnának a gyermeküket érintő, egész életen át tartó következményekről;

H.  mivel az interszexuális személyek közül sokan nem férnek hozzá teljes mértékben a rájuk vonatkozó egészségügyi dokumentációkhoz, és ezért nem tudják, hogy ők interszexuális személyek, vagy nem tudják, hogy milyen orvosi kezelésben részesültek vagy részesülnek;

I.  mivel az interszexuális variációk továbbra is betegségként vannak besorolva, például az Egészségügyi Világszervezet Betegségek Nemzetközi Osztályozásában (BNO), anélkül, hogy rendelkezésre állnának a kezelések hosszú távú sikerét igazoló bizonyítékok;

J.  mivel egyes interszexuális személyek nem azonosulnak a születéskor orvosi szempontból kijelölt nemükkel; mivel a nemi hovatartozás önrendelkezés alapján történő jogi elismerése csak hat tagállamban lehetséges; mivel számos tagállamban a nemi hovatartozás jogi elismeréséhez továbbra is előírják a sterilizációt;

K.  mivel a megkülönböztetés elleni jogszabályok uniós szinten és a legtöbb tagállamban nem említik a nemi jellegen alapuló megkülönböztetést, azt akár önálló kategóriaként, akár a nemen alapuló megkülönböztetés egyik formájaként értelmezve;

L.  mivel sok interszexuális gyermek szenvedi el emberi jogainak megsértését és nemi szerveinek megcsonkítását az Európai Unióban, amikor nemi „normalizáló” kezeléseknek vetik alá őket;

1.  megállapítja, hogy sürgősen foglalkozni kell az interszexuális személyek emberi jogainak megsértésével, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek javaslatot az e kérdések kezelését célzó jogszabályra;

Egészségügyi kérdésként való kezelés és kórossá minősítés

2.  határozottan elítéli a nemi normalizáló kezeléseket és műtéteket; üdvözli azokat a jogszabályokat, amelyek tiltják az ilyen jellegű műtéteket (mint például Máltán és Portugáliában), és ösztönzi a többi tagállamot is, hogy mielőbb fogadjanak el hasonló jogszabályokat;

3.  hangsúlyozza, hogy megfelelő tanácsadást és támogatást kell biztosítani a fogyatékossággal élő interszexuális gyermekek és interszexuális személyek, valamint szüleik vagy gyámjaik számára, és teljes körűen tájékoztatni kell őket a nemi normalizáló kezelések következményeiről;

4.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák azokat a szervezeteket, amelyek az interszexuális személyek elleni megbélyegzés felszámolására törekednek;

5.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék az interszexuális civil társadalmi szervezeteknek nyújtott támogatásokat;

6.  felhívja a tagállamokat, hogy javítsák az interszexuális személyek hozzáférését a rájuk vonatkozó egészségügyi dokumentációhoz, és biztosítsák, hogy csecsemőkorban vagy gyermekkorban senkit se vessenek alá szükségtelen orvosi kezeléseknek vagy sebészeti beavatkozásoknak, garantálva ezáltal az érintett gyermekek testi épségét, önállóságát és önrendelkezését;

7.  úgy véli, hogy az interszexuális változatok patologizálása az interszexuális személyek esetében veszélyezteti a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményben rögzített, a lehető legjobb egészségi állapothoz való jog maradéktalan érvényesítését; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy az interszexualitást ne tekintsék kóros állapotnak;

8.  üdvözli, hogy csak részben ugyan, de megszüntették a transznemű identitások kórossá minősítését a BNO tizenegyedik felülvizsgált változatában (BNO-11); megjegyzi azonban, hogy „a gyermek nemének nem megfelelő gyermekkori magatartás” kategória betegségnek minősíti a nem szerinti normatív magatartástól eltérő gyermekkori magatartást; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy a BNO-11-ben szüntessék meg ezt a kategóriát, és a jövőbeli felülvizsgált BNO-t hozzák összhangba nemzeti egészségügyi rendszereikkel;

Személyazonosító okmányok

9.  hangsúlyozza a rugalmas születésnyilvántartási eljárások fontosságát; üdvözli azokat az egyes tagállamokban elfogadott jogszabályokat, amelyek lehetővé teszik a nemi hovatartozás önrendelkezés alapján történő jogi elismerését; ösztönzi a többi tagállamot, hogy fogadjanak el hasonló jogszabályokat, többek között – amennyiben azt továbbra is szerepeltetik a nyilvántartásokban – a nemi jelölés, valamint a születési anyakönyvi kivonatokban és a személyazonosító okmányokban feltüntetett név megváltoztatására irányuló rugalmas eljárásokat (ideértve a nemi szempontból semleges nevek használatának lehetőségét is);

Hátrányos megkülönböztetés

10.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Unióban nem ismerik el, hogy a megkülönböztetés egyik alapja lehet a nemi jelleg, ezért kiemeli e kritérium fontosságát, hogy biztosítsák az interszexuális személyek igazságszolgáltatáshoz való jogát;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő az ezzel kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjét; felhívja a tagállamokat, hogy fogadják el az interszexuális személyek, köztük az interszexuális gyermekek alapvető jogainak megfelelő védelmét, tiszteletben tartását és előmozdítását biztosító szükséges jogszabályokat, amelyek a megkülönböztetéssel szemben teljes körű védelmet biztosítanak;

A nyilvánosság szemléletformálása

12.  felhívja az érintett érdekelt feleket, hogy végezzenek az interszexuális személyekkel kapcsolatos kutatásokat, azonban szociológiai és emberi jogi szempontból, nem pedig orvosi szempontok alapján;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy az európai referenciahálózatokkal összefüggésben biztosítsa, hogy az uniós források ne támogassanak olyan kutatási vagy egészségügyi projekteket, amelyek továbbra is hozzájárulnak az interszexuális személyek emberi jogainak megsértéséhez; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassanak és finanszírozzanak olyan kutatásokat, amelyek az interszexuális személyek emberi jogi helyzetét vizsgálják;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazzon holisztikus és jogokon alapuló megközelítést az interszexuális személyek jogaival kapcsolatban, és koordinálja jobban a Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóság, az Oktatásügyi, Ifjúságpolitikai, Sportügyi és Kulturális Főigazgatóság, valamint az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság munkáját az interszexuális személyeket támogató következetes politikák és programok biztosítása érdekében, ideértve az állami tisztviselők és az egészségügyi szakemberek képzését is;

15.  felszólítja a Bizottságot, hogy az LMBTI-személyekkel kapcsolatos intézkedések jelenlegi időszakra vonatkozó többéves listáját illetően erősítse meg az interszexuális dimenziót, valamint hogy már most készítse elő a következő többéves időszakra (2019–2024) vonatkozó stratégia megújítását;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő az interszexuális személyek emberi jogainak és testi épségének védelme terén a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztását;

o
o   o

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének.

(1) HL L 315., 2012.11.14., 57. o.
(2) HL C 93., 2017.3.24., 21. o.
(3) HL C 238., 2018.7.6., 2. o.
(4) https://fra.europa.eu/en/publication/2015/fundamental-rights-situation-intersex-people
(5) http://fra.europa.eu/en/publication/2017/mapping–minimum–age–requirements–concerning–rights–child–eu


Az LMBTI-személyekkel kapcsolatos intézkedések listájának jövője (2019-2024)
PDF 168kWORD 46k
Az Európai Parlament 2019. február 14-i állásfoglalása az LMBTI-személyekkel kapcsolatos intézkedések listájának jövőjéről (2019–2024) (2019/2573(RSP))
P8_TA-PROV(2019)0129B8-0127/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. és 10. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 21. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága CM/Rec(2010)5 számú, a szexuális irányultságon vagy nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló, a tagállamoknak címzett, 2010. március 31-i ajánlására,

–  tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2008)0426) és a Parlament erre vonatkozó, 2009. április 2-i állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsának 2013. június 24-i ülésén elfogadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítését és védelmét szolgáló iránymutatásokra,

–  tekintettel a Tanácsnak az LMBTI-személyek egyenlőségéről szóló, 2016. június 16-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Unió leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyekre irányuló, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) által elvégzett felmérésének 2013. május 17-én közzétett eredményeire,

–  tekintettel a homofóbia, illetve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni európai menetrendről szóló, 2014. február 4-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Unióban az alapvető jogok 2017. évi helyzetéről szóló, 2019. január 16-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az interszexuális személyek emberi jogainak előmozdításáról és a velük szembeni megkülönböztetés megszüntetéséről szóló, 2017. október 12-i 2191(2017) számú határozatára,

–  tekintettel a Bizottságnak az LMBTI-személyek egyenlőségének előmozdítását célzó intézkedéseket tartalmazó, 2015. decemberi listájára,

–  tekintettel a Bizottság által az LMBTI-személyek egyenlőségének előmozdítását célzó intézkedéseket tartalmazó lista végrehajtásáról készített 2016-os és 2017-es éves jelentésekre;

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának (EUB) a Relu Adrian Coman és társai kontra Inspectoratul General pentru Imigrări és Ministerul Afacerilor Interne ügyben hozott 2018. június 5-i ítéletére(3) és az EUB és az EJEB egyéb vonatkozó ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „Az interszexuális személyek alapvető jogainak helyzete” című, 2015. májusi jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „Jelenlegi migrációs helyzet az EU-ban: leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális menedékkérők” című, 2017. márciusi jelentésére,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának az emberi jogokról és az interszexuális személyekről szóló 2015. évi jelentésére,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2015. április 22-i, 2048(2015) számú határozatára a transznemű személyekkel szembeni megkülönböztetésről Európában,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

–  tekintettel az LMBTI-személyekkel kapcsolatos intézkedések listájának jövőjéről (2019–2024) a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000006/2019 – B8-0014/2019),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unióban az LMBTI-személyeket továbbra is hátrányos megkülönböztetés és erőszak éri; mivel nem minden uniós tagállam biztosít jogi védelmet az LMBTI-személyekkel szembeni megkülönböztetés ellen,

B.  mivel a Parlament a homofóbia, illetve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni európai menetrendről szóló, 2014. február 4-i állásfoglalásában (2013/2183(INI)) felszólította a Bizottságot, hogy fogadjon el stratégiát az LMBTI-személyek egyenlőségéről;

C.  mivel az Európai Tanács az LMBTI-személyek egyenlőségéről szóló, 2016. június 16-i következtetéseiben felkérte a tagállamokat, hogy működjenek együtt a Bizottsággal az LMBTI-személyekkel kapcsolatos intézkedések listája tekintetében;

D.  mivel a Bizottság átfogó stratégiai kereteket fogadott el az alapvető jogokkal kapcsolatos olyan egyéb kérdésekről, mint a fogyatékosság, a romák befogadása, de még nem hozott ilyen intézkedést az LMBTI-jogokkal kapcsolatban;

E.  mivel a Bizottság által 2015-ben közzétett, az LMBTI-személyek egyenlőségének előmozdítására irányuló intézkedések listája nem kötelező erejű, nem átfogó stratégia;

F.  mivel a Bizottságnak az LMBTI-személyek egyenlőségének előmozdítására irányuló intézkedések listájának végrehajtásáról készített jelentései azt mutatják, hogy jelentős lépésekre került sor, de sok még a tennivaló az egyenlőség biztosítása érdekében valamennyi uniós polgár, köztük az LMBTI-polgárok számára,

G.  mivel, bár az Európai Tanács által elfogadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozó iránymutatások 2013 óta kötelezőek az EU és tagállamai számára külső fellépésük során, az EU belső kiegészítő kötelezettségvállalásának hiánya veszélyezteti a belső és külső kohéziót;

H.  mivel a Tanács továbbra is blokkolja a megkülönböztetés tilalmáról szóló irányelvet;

1.  megismétli az európai menetrendről szóló állásfoglalásában szereplő ajánlásokat;

2.  megjegyzi, hogy az EU-ban az elmúlt években visszalépés figyelhető meg a nemek közötti egyenlőség tekintetében, ami közvetlenül érinti az LMBTI-személyeket; felhívja a Bizottságot, hogy vállaljon kötelezettséget ennek a visszalépésnek a kezelésére, tegye elsődleges céllá az egyenlőséget és a megkülönböztetésmentességet, és biztosítsa, hogy ez a kötelezettségvállalás a 2019-ben hivatalba lépő következő Bizottság munkája során figyelembevételre kerüljön;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy az LMBTI-személyek jogai a 2019–2024 közötti időszakra vonatkozó munkaprogramjában elsőbbséget élvezzenek, és erősítse a különböző főigazgatóságok közötti együttműködést azokon a területeken, ahol az LMBTI-jogokat általánosan érvényesíteni kell, például az oktatásban és az egészségügyben, amint az az LMBTI-személyekkel kapcsolatos intézkedések listáján is szerepel;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el egy másik stratégiai dokumentumot az LMBTI-személyek egyenlőségének előmozdítására,

5.  felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és tartassa be a megkülönböztetés elleni jogszabályokat és intézkedéseket annak érdekében, hogy valamennyi területen biztosítsa az LMBTI-személyek jogait;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a munkát azokon a területeken, amelyek már szerepelnek az LMBTI-személyekkel kapcsolatos intézkedések listáján;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy vonja be a Parlamentet és a civil társadalmi szervezeteket az LMBTI-személyekkel kapcsolatos intézkedések jövőbeli listájának kialakításába;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az LMBTI-személyekkel és családjaikkal kapcsolatos figyelemfelkeltő és nyilvános kommunikációs kampányokat; hangsúlyozza, hogy minden szinten fontos az ilyen jellegű fellépés, és hogy a sokszínűség előnyeire kell összpontosítani, nem csupán az LMBTI-személyek helyzetének normalizálására;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő és támogassa a tagállamokat a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos tájékoztatást és oktatást nyújtó, magas színvonalú, átfogó, szexualitásra és párkapcsolatokra vonatkozó oktatást biztosító programok előítéletektől mentes, pozitív keretek között és az LMBTI-személyek befogadásával történő végrehajtásában;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen konkrét intézkedéseket a szabad mozgás biztosítása érdekében valamennyi család, így az LMBTI-családok számára is, az EUB közelmúltbeli Coman ügyben hozott ítéletével összhangban;

11.  megjegyzi, hogy 8 tagállam ír elő sterilizálást, 18 tagállam pedig a mentális egészségre vonatkozó diagnózist követel meg a nemi hovatartozás jogi elismerésének értékeléséhez; felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy ezek a követelmények összhangban vannak-e az Európai Unió Alapjogi Chartájával;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy az LMBTI-jogokkal kapcsolatos jövőbeli munkája során alkalmazzon interszekcionális megközelítést, vegye figyelembe a marginalizált LMBTI-személyek által elszenvedett interszekcionális megkülönböztetéssel kapcsolatos tapasztalatokat, és dolgozzon ki intézkedéseket egyedi szükségleteik kielégítésére, többek között a marginalizált LMBTI-személyek csoportjait támogató meghatározott hálózatok finanszírozása révén;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is működjön együtt a tagállamokkal az LMBTI-jogokra vonatkozó jövőbeli fellépéseinek végrehajtása céljából;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő az ezzel kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjét; felhívja a tagállamokat, hogy fogadják el az LMBTI-gyermekek alapvető jogainak megfelelő tiszteletben tartását, előmozdítását és védelmét biztosító jogszabályokat, amelyek a megkülönböztetéssel szemben teljes körű védelmet biztosítanak;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének.

(1) HL C 93., 2017.3.24., 21. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0032.
(3) A Bíróság (nagytanács) 2018. június 5-i ítélete, ECLI:EU:C:2018:385.


Az INF-szerződés jövője és az EU-ra gyakorolt hatás
PDF 153kWORD 50k
Az Európai Parlament 2019. február 14-i állásfoglalása az INF-szerződés jövőjéről és az Európai Unióra gyakorolt hatásról (2019/2574(RSP))
P8_TA-PROV(2019)0130RC-B8-0128/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a közepes hatótávolságú és rövid hatótávolságú rakétáik felszámolásáról kötött szerződésre(1) (a továbbiakban „INF-szerződés”), amelyet 1987. december 8-án írt alá Washingtonban az akkori amerikai elnök, Ronald Reagan, valamint a Szovjetunió vezetője, Mihail Gorbacsov,

–  tekintettel az Egyesült Államok külügyminisztériuma által készített, a fegyverzet-ellenőrzésről, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról és a leszerelésről szóló megállapodásokhoz és kötelezettségvállalásokhoz való csatlakozásról és az azoknak való megfelelésről szóló 2018. évi jelentésre,

–  tekintettel Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke 2018. október 21-i nyilatkozatára, amelyben figyelmeztet arra, hogy az Egyesült Államok ki fog lépni az INF-szerződésből,

–  tekintettel az Egyesült Államok külügyminiszterének az Egyesült Államoknak az INF-szerződésből való kilépésére vonatkozó szándékával kapcsolatos, 2019. február 2-i nyilatkozatára(2),

–  tekintettel Vlagyimir Putyin orosz elnök 2019. február 2-i nyilatkozatára, amelyben kijelenti, hogy Oroszország is fel fogja függeszteni a szerződésben való részvételét,

–  tekintettel a NATO-tagállamok külügyminisztereinek az INF-szerződéssel kapcsolatos, 2018. december 4-i nyilatkozatára(3),

–  tekintettel a „Közös jövőkép, közös fellépés: erősebb Európa. Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan” című dokumentumra,

–   tekintettel az INF-szerződés teljesítésének Oroszország általi elmulasztásával, különösen annak új 9M729 típusú rakétarendszerével kapcsolatban az Egyesült Államok és a NATO által, a legutóbb az Észak-atlanti Tanács által 2019. február 1-jén kiadott nyilatkozatban(4) felvetett aggályokra;

–  tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) az Unió nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról és a leszerelésről szóló, 2018. december 18–19-én Brüsszelben tartott hetedik konferenciáján tett észrevételeire,

–  tekintettel a nukleáris biztonságról és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló, 2016. október 27-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az EU és a NATO közötti együttműködésről szóló, 2018. július 10-én Brüsszelben aláírt együttes nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ leszerelési menetrendjére(6),

–  tekintettel az ENSZ 16. fenntartható fejlődési céljára, amely a fenntartható fejlődés érdekében a békés és befogadó társadalmak előmozdítására irányul(7),

–  tekintettel a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni uniós stratégia végrehajtásával kapcsolatban 2017-ben elért eredményekről szóló, 2018. május 18-i éves jelentésre,

–  tekintettel az 1968-as atomsorompó-szerződésre (NPT), amely minden államot kötelez a nukleáris leszerelés jóhiszemű folytatására és a nukleáris fegyverkezési verseny leállítására,

–  tekintettel a nukleáris fegyverek betiltásáról szóló, az ENSZ Közgyűlése által 2017. július 7-én elfogadott szerződésre (TPNW),

–  tekintettel a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződésről elfogadott, 2010. március 10-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott, a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni uniós stratégiára,

–  tekintettel a Tanács 8079/15. számú, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés részes feleinek kilencedik felülvizsgálati konferenciájáról szóló következtetéseire,

–  tekintettel a 2017. évi Nobel-békedíjnak a International Campaign to Abolish Nuclear Weapons (ICAN, Nemzetközi Kampány a Nukleáris Fegyverek Eltörléséért) nevű szervezetnek való odaítélésére, és a szervezetnek „Az Egyesült Államok kilépése az INF-szerződésből veszélyt jelent Európára (és a világra)” című, 2019. február 1-jei nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az Egyesült Államok és a Szovjetunió által 1987-ben aláírt INF-szerződés a hidegháborús időszak egyedi megállapodása volt, mivel mindkét ország számára előírta, hogy korlátozásuk helyett semmisítse meg 500 és 5500 km közötti hatótávolságú, szárazföldi indítású, atomtöltetű és hagyományos ballisztikus rakétáit és robotrepülőgépeit, és megtiltotta a feleknek, hogy ilyen rakétákat birtokoljanak, gyártsanak és repülés során teszteljenek;

B.  mivel 1991 májusára 2692 rakétát semmisítettek meg a szerződésben foglaltaknak megfelelően; mivel ezt követően 10 éven át helyszíni ellenőrzéseket folytattak; mivel az INF-szerződésnek köszönhetően végül több mint 3000 nukleáris robbanófejjel ellátott rakétát távolítottak el;

C.  mivel az INF-szerződés hozzájárult az Egyesült Államok és a Szovjetunió, majd később az Oroszországi Föderáció közötti stratégiai verseny megfékezéséhez és a stabilitás megteremtéséhez és megerősítéséhez a hidegháború idején; mivel Európa volt az INF-szerződés első számú haszonélvezője, amely több mint három évtizedig alapvető szerepet játszott biztonságának fenntartásában; mivel a szerződés továbbra is a nemzetközi béke és stabilitás egyik pillére, különösen az európai biztonsági felépítés részeként;

D.  mivel 2014-ben az Obama-kormány kijelentette, hogy Oroszország „megszegi az INF-szerződésben vállalt kötelezettségeit, amelyek szerint nem birtokolhat, nem gyárthat és repülés során nem tesztelhet 500 és 5500 km közötti hatótávolságú, szárazföldi indítású robotrepülőgépeket, illetve nem birtokolhat és nem gyárthat ilyen robotrepülőgépeket kilövő szerkezeteket”; mivel az Egyesült Államok külügyminisztériuma által 2015-ben, 2016-ban, 2017-ben és 2018-ban egymást követően közzétett jelentések megismételték az USA azon állításait, hogy Oroszország továbbra is megsérti a szerződést;

E.  mivel a NATO és az USA ismételten kérdéseket tett fel Oroszországnak a rakétafejlesztési tevékenységeivel kapcsolatban, különösen a 9M729 rakétarendszer tekintetében, amely álláspontjuk szerint sérti az INF-szerződést;

F.  mivel Trump elnök kormánya a szerződés 30. évfordulója alkalmából 2017. decemberben diplomáciai, katonai és gazdasági intézkedések „integrált stratégiáját” jelentette be azzal a céllal, hogy rászorítsa Oroszországot a szerződés betartására; mivel ezek az intézkedések magukban foglalták a különleges ellenőrzési bizottság révén tett diplomáciai erőfeszítéseket, egy katonai kutatási és fejlesztési program elindítását, valamint a szerződésben foglaltaknak nem megfelelő rakétafejlesztésben és -gyártásban részt vevő orosz szervezetekkel szembeni gazdasági intézkedéseket;

G.  mivel az Egyesült Államok és Oroszország nem foglalkozott kölcsönös aggályaik diplomáciai párbeszéd útján való rendezésével; mivel a szerződés által többek között a szerződés betartásával kapcsolatos aggályok kezelésére létrehozott különleges ellenőrzési bizottságot nem hívták össze;

H.  mivel 2018. október 20-án Trump elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok ki fog lépni a szerződésből, arra hivatkozva, hogy Oroszország azt nem tartja be, Kína pedig nem vesz részt benne; mivel 2018. december 4-én, a NATO-tagok külügyminisztereinek ülését követően Mike Pompeo, az Egyesült Államok külügyminisztere bejelentette, hogy az Egyesült Államok úgy véli, hogy Oroszország súlyosan megsérti a szerződést, és 60 napon belül hatályos jogorvoslatként felfüggeszti kötelezettségeit, kivéve, ha Oroszország ismét teljes mértékben és ellenőrizhető módon betartja a szerződést;

I.  mivel 2019. február 1-jén az Egyesült Államok bejelentette, hogy az Oroszországnak a szerződés teljes körű betartására adott 60 napos határidő lejártával felfüggeszti az INF-szerződésből eredő kötelezettségeit, és megkezdi a szerződésből való kilépésének folyamatát, kivéve, ha Oroszország, amely az Egyesült Államok szerint súlyosan megsérti a szerződést, hat hónapon belül ismét teljesíti a feltételeket; mivel Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára felszólította Oroszországot, hogy használja ki az USA által felajánlott hat hónapos időszakot, és térjen vissza a szerződés rendelkezéseinek maradéktalan teljesítéséhez;

J.  mivel 2018. december 4-én, a NATO-tagállamok külügyminiszterei nyilatkozatot adtak ki, amelyben elismerték, hogy Oroszország megsérti az INF-szerződést, és felszólították Oroszországot arra, hogy teljes mértékben és ellenőrizhető módon, sürgősen tartsa be a szerződést;

K.  mivel Oroszország 2019. február 2-án bejelentette, hogy felfüggeszti az INF-szerződést, és új rakétatípusokat fejleszt; mivel az orosz hatóságok több alkalommal aggodalmukat fejezték ki a NATO rakétavédelmi létesítményei miatt;

L.  mivel Kína és más államok, amelyek nem részes felei az INF-szerződésnek, széles körben telepítették rakétaarzenáljukat, igazolva egy, az USA-ra, Oroszországra és Kínára kötelezően vonatkozó új szerződés szükségességét;

M.  mivel a szerződés esetleges megszűnése az atomfegyverrel rendelkező országok közötti feszültségek eszkalálódásához, nézeteltérésekhez és újabb fegyverkezési versenyhez vezethet;

N.  mivel az INF-szerződés a világszintű stratégiai stabilitás, a világbéke és a regionális biztonság fenntartásának sarokköve; mivel a szerződés fenntartása hozzájárulna az egyéb meglévő fegyverzet-ellenőrzési és leszerelési megállapodások fenntartására irányuló erőfeszítésekhez, valamint a kedvezőbb feltételek megteremtéséhez a fegyverekre vonatkozó korlátozásokról, a leszerelésről és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról folytatott tárgyalások számára; mivel a kilépésről szóló bejelentések megkérdőjelezik más jelentős fegyverzet-ellenőrzési szerződések, mint például az Amerikai Egyesült Államok és az Oroszországi Föderáció közötti, a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről szóló új szerződés („új START”) meghosszabbításának valószínűségét, ami súlyosan károsítaná a nemzetközi fegyverzet-ellenőrzési rendszert, amely a nukleáris fegyverek tekintetében több évtizedes stabilitást biztosított, így a nukleáris arzenál tekintetében jogilag kötelező erejű és ellenőrizhető korlátozás nélkül hagyná a világot;

O.  mivel az ENSZ főtitkára 2017. szeptember 20-án megnyitotta aláírásra a nukleáris fegyverek betiltásáról szóló ENSZ-szerződést, és eddig 70 állam írta alá azt, amelyek közül 21 állam a csatlakozás ratifikálása útján részes állammá vált, köztük az uniós tagállam Ausztria, Írország pedig várhatóan néhány hónapon belül átadja megerősítő okmányát az ENSZ főtitkárának;

P.  mivel a Nobel-békedíjas ICAN minden államot felszólított a nukleáris fegyverek tilalmáról szóló szerződés ratifikálására;

1.  támogatja az INF-szerződés betartását, fenntartását és megerősítését; emlékeztet annak a békéhez és biztonsághoz, valamint a globális leszereléshez és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásához való létfontosságú hozzájárulására Európában és a világban;

2.  mély aggodalmát fejezi ki a szerződésszegések, valamint az USA és Oroszország ezt követő bejelentései miatt, amelyek szerint felfüggesztik a szerződés értelmében vállalt kötelezettségeiket, és hat hónapon belül kilépnek a szerződésből; hangsúlyozza, hogy ezek a fejlemények fenyegetik Európa egyik legéletbevágóbb biztonsági érdekét, valamint az európai és a globális biztonságot; attól tart, hogy ezek a lépések tévedéseket és félreértéseket eredményezhetnek, amelyek az USA és Oroszország közötti viszony megromlásához, a feszültségek eszkalálódásához, fokozott nukleáris és katonai fenyegetésekhez és kockázatokhoz, valamint a destabilizáló fegyverkezési versenyek visszatéréséhez vezethetnek, ami káros hatással lenne Európa biztonságára és stratégiai stabilitására;

3.  elítéli Oroszországot a szerződés rendelkezéseinek folytatódó megsértéséért;

4.  felszólítja az Oroszországi Föderációt, hogy az USA és a NATO által a szerződés rendelkezéseinek Oroszország általi folytatódó megsértésére válaszul felvetett aggályok eloszlatása érdekében teljesítse ismét maradéktalanul és ellenőrizhető módon a szerződés rendelkezéseit, és sürgeti Oroszországot, hogy kötelezze el magát a megállapodás hosszú távú jövője mellett;

5.  elismeri a teljes átláthatóság és a párbeszéd fontosságát az INF-szerződés és a stratégiai stabilitást és biztonságot támogató minden más megállapodás végrehajtása iránti bizalom megteremtése érdekében; a fentiek fényében felszólítja Oroszországot és az Egyesült Államokat, hogy rendezzék a szerződésszegésekre vonatkozó állításokat, az ENSZ Biztonsági Tanácsa, a különleges ellenőrző bizottság vagy más megfelelő fórumok égisze alatt a kilépés 2019. augusztusi hatálybalépését megelőzően kezdjenek konstruktív párbeszédet a feszültségek enyhítése céljából, figyelembe véve mindkét fél érdekeit és aggályait, és jóhiszeműen tárgyalásokat folytatva az INF-szerződés megőrzése érdekében, erősítve az átláthatóságot, és a kölcsönös megfigyelést, valamint szigorúbb szabályokat és garanciákat meghatározva saját rakéta- és nukleáris képességeik tekintetében;

6.  sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy a hat hónapos időszakban használjon fel minden rendelkezésére álló politikai és diplomáciai eszközt arra, hogy párbeszédet kezdeményezzen az INF-szerződés részes államaival a határokon átnyúló bizalom helyreállítása érdekében, felajánlva egyúttal az EU közvetítői szakértelmét és tapasztalatát az USA és Oroszország kilépésének megelőzése céljából; sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy törekedjen az INF-szerződés fenntartására és továbbfejlesztésére, és kezdeményezzen tárgyalásokat a rakéták e kategóriájára vonatkozó többoldalú szerződés létrehozása céljából; kéri az alelnököt/főképviselőt annak biztosítására, hogy az EU a biztonság proaktív és hiteles szolgáltatójaként lépjen fel, többek között szomszédsága érdekében is, és hogy az EU játsszon határozott és konstruktív szerepet a szabályokon alapuló globális nonproliferációs erőfeszítések, valamint fegyverzet-ellenőrzési és leszerelési rendszerek kialakításában és megerősítésében;

7.  hangsúlyozza, hogy az INF-szerződés bizonytalan jövője nem sodorhatja veszélybe az egyéb fegyverzetellenőrzési megállapodásokat; különösen sürgeti, hogy az USA és Oroszország hosszabbítsa meg a 2021-ben lejáró új START-megállapodást, amely a telepített stratégiai robbanófejek számát mindkét fél tekintetében 1550-re korlátozza;

8.  megismétli, hogy teljes mértékben elkötelezett a világszintű és európai biztonság sarokköveként működő hatékony nemzetközi fegyverzet-ellenőrzési, leszerelési és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására irányuló rendszerek fenntartása mellett; véleménye szerint Európának hitelessége érdekében jó példával kell elöl járnia, és elő kell mozdítania az atomfegyvermentes világot; felhívja az EU tagállamait, hogy a többoldalú nukleáris leszerelést tegyék az uniós kül- és biztonságpolitika kiemelt céljává; emlékeztet azon kötelezettségvállalására, hogy olyan politikákat folytat, amelyek célja valamennyi nukleáris arzenál csökkentése és felszámolása;

9.  úgy véli, hogy az európai biztonságnak továbbra is oszthatatlannak kell lennie; felhívja az EU azon tagállamait, amelyek NATO-tagállamok, hogy cselekedjenek ennek megfelelően; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy dolgozzon ki közös fenyegetésértékelést, amely az EU biztonságát érintő következményeket elemzi abban az esetben, ha megszűnne az INF-szerződés által az Unió és polgárai számára nyújtott biztonság, és az Európai Unióról szóló szerződés 36. cikkével összhangban időben tegyen jelentést a Parlamentnek, és ezt követően dolgozzon ki a hatékony multilateralizmuson alapuló hiteles és ambiciózus nukleáris leszerelési stratégiát;

10.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy terjesszen elő javaslatokat az uniós források mozgósítására és az Unió nonproliferációval, fegyverzetellenőrzéssel és az atomfegyverekhez kapcsolódó fenyegetések elemzésére szolgáló humán kapacitással kapcsolatos tudásbázisának és szakértelmének erősítésére; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy terjesszen elő körültekintő terveket az atomfegyverek nem szándékos vagy véletlen használatának megelőzése érdekében;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a NATO-nak, az ENSZ-nek, az Egyesült Államok Kongresszusa elnökének és tagjainak, az Oroszországi Föderáció elnökének, valamint az Orosz Állami Duma és a Szövetségi Tanács tagjainak.

(1) https://treaties.un.org/doc/Publication/UNTS/Volume%201657/v1657.pdf
(2) https://www.state.gov/secretary/remarks/2019/02/288722.htm
(3) https://www.nato.int/cps/en/natohq/official_texts_161122.htm
(4) https://www.nato.int/cps/en/natohq/news_162996.htm
(5) HL C 215., 2018.6.19., 202. o.
(6) https://front.un-arm.org/documents/SG+disarmament+agenda_1.pdf
(7) https://sustainabledevelopment.un.org/sdg16
(8) HL C 349 E., 2010.12.22., 77. o.


NAIADES II – cselekvési program a belvízi szállítás érdekében
PDF 142kWORD 47k
Az Európai Parlament 2019. február 14-i állásfoglalása a NAIADES II programról: Cselekvési terv a belvízi hajózás támogatására (2018/2882(RSP))
P8_TA-PROV(2019)0131B8-0079/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdésre a NAIADES II programról: Cselekvési terv a belvízi hajózás támogatására (O-000016/2014 – B7‑0104/2014),

–  tekintettel az „Integrált európai cselekvési program a belvízi szállítás érdekében – NAIADES” című, 2006. január 17-i bizottsági közleményre (COM(2006)0006),

–  tekintettel 2006. október 26-i állásfoglalására a belvízi szállítás előmozdításáról: a „NAIADES” – integrált európai cselekvési program a belvízi szállítás érdekében(1),

–  tekintettel „A minőségi belvízi hajózás megvalósítása – NADIES II” című, 2013. szeptember 10-i bizottsági közleményre (COM(2013)0623),

–  tekintettel 2014. február 6-i állásfoglalására a NAIADES II programról: Cselekvési terv a belvízi hajózás támogatására(2),

–  tekintettel a „Félidős jelentés a belvízi szállítást előmozdító NAIADES II cselekvési program végrehajtásában elért eredményekről (a 2014–2017-es időszak vonatkozásában)” című, 2018. szeptember 18-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2018)0428),

–  tekintettel „Az alacsony kibocsátású mobilitás európai stratégiája” című, 2016. július 20-i bizottsági közleményre (COM(2016)0501),

–  tekintettel az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című, 2011. december 15-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a belvízi utak fontos uniós kikötőket, városokat, ipari központokat és fő mezőgazdasági területeket kötnek össze, és ezzel jelentős mértékben hozzájárulnak a szén-dioxid-mentesítéssel, a fenntartható növekedéssel és a területi kohézióval kapcsolatos uniós célokhoz;

B.  mivel a 2015. évi párizsi megállapodás (COP21) célkitűzéseinek eléréséhez a közúti szállításról a belvízi hajózásra kell átállni, tekintve, hogy a belvízi hajózás elegendő kapacitással rendelkezik ahhoz, hogy sokkal nagyobb mennyiségű árut és utast vegyen fel a zsúfolt európai közúti közlekedési rendszer enyhítése érdekében;

C.  mivel a belvízi szállítás alapvetően fontos a közlekedés további negatív hatásainak a hatékonyabb föld- és energiafelhasználás, valamint a zaj és a balesetek számának visszaszorítása révén történő csökkentéséhez;

D.  mivel a belvízi hajózási flottát a jobb környezeti teljesítmény érdekében korszerűsíteni kell és a műszaki fejlődéshez kell igazítani, ezáltal biztosítva a belvízi szállítás versenyelőnyét a multimodális szállításban;

E.  mivel eddig nem sok pénzügyi forrást különítettek el a belvízi hajózási ágazatra, és mivel a finanszírozáshoz való hozzáférés továbbra is nehéz egy olyan ágazat számára, amely elsősorban kisvállalkozásokat foglal magában;

1.  támogatja az eddigi konkrét fellépéseket, és üdvözli a 2014–2020 közötti időszakra szóló NAIADES II cselekvési programban tervezett további intézkedéseket;

2.  sürgeti a Bizottságot, hogy 2020-ig aktualizálja és újítsa meg a NAIADES programot annak biztosítása érdekében, hogy a belvízi hajózás mint biztonságos, fenntartható és hatékony közlekedési mód potenciálját a multimodális közlekedési rendszerben teljes mértékben ki lehessen használni egy hosszú távú, a modális váltás sikeres megvalósítását célzó uniós stratégia révén;

3.  hangsúlyozza, hogy a közlekedési kezdeményezések kidolgozása során a belvízi közlekedést az EU intermodális és fenntartható közlekedéspolitikájának keretében holisztikus és hosszú távú megközelítés keretében kell vizsgálni;

4.  hangsúlyozza, hogy a vízi turizmus virágzó ágazat, és hogy a fontos uniós iparágak versenyképessége a megbízható és költséghatékony belvízi szállítástól függ; ezért olyan proaktív politikákra szólít fel, amelyek célja a fenntartható belvízi hajózási ágazat támogatása, különös tekintettel a logisztika és a mobilitás digitális, technológiai és környezeti kihívásaira;

5.  megjegyzi, hogy 2050-re az EU lakosságának 80%-a fog városi területeken élni, növelve a tömegközlekedés és a jobb városi logisztika iránti igényt, valamint hogy gyakran nehéz és költséges a meglévő szárazföldi infrastruktúra bővítése; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a belvízi hajózást építsék be a városi és kikötői politikákba, és teljes mértékben használják ki a benne rejlő lehetőségeket az áru- és személyszállítás terén, mivel számos uniós város rendelkezik vízi utakkal, és mivel ezzel javítani lehet az életminőséget és csökkenteni lehet a forgalmi zsúfoltságot;

6.  hangsúlyozza, hogy a korábbi cselekvési programok a célhoz kötött források hiányában elmaradtak a célkitűzéseiktől; ezért felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a NAIADES III cselekvési program olyan megfelelő és célzott finanszírozást kapjon céljai eléréséhez, amelyet egy elérhető rövid- és középtávú célokat tartalmazó, jól felépített szakpolitikai stratégia és egy konkrét ütemterv támogat, amely többek között meghatározza a végrehajtáshoz szükséges forrásokat;

7.  felkéri a Bizottságot, hogy rendszeresen végezzen piackutatást és készítsen előrejelzéseket a belvízi szállításban az áru- és személyszállításra vonatkozó átállási minták jobb elemzése és a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatal lehetővé tétele, valamint a kialakulóban lévő tendenciákra és új piacokra való jobb reagálás érdekében;

8.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a belvízi hajózás és belvízi kikötők fejlesztése és a transzeurópai közlekedési hálózatba (TEN-T) történő integrálása előfeltételeként jó minőségű vízi utakat kell kialakítani és fel kell számolni a torlódási pontokat; felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében biztosítson finanszírozási elsőbbséget a hajóutak, a zsilipek, a hidak és a kikötői infrastruktúra helyreállításának, korszerűsítésének és automatizálásának, valamint a törzshálózat határokon átnyúló szakaszai fejlesztésének;

9.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok azon kötelezettsége mellett, hogy 2030-ig befejezzék a törzshálózatot, a rehabilitáción keresztül a meglévő infrastruktúra teljesítményének, megbízhatóságának, rendelkezésre állásának és az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének növelését is biztosítaniuk kell annak érdekében, hogy a belvízi szállítás megbízható szállítási mód legyen, és hogy a szűkös pénzügyi forrásokat észszerűen használják fel;

10.  üdvözli az atlanti-óceáni, a balti-adriai térség, a földközi-tengeri, az északi-tengeri-balti, az északi-tengeri-kelet-mediterrán, a rajna-alpesi és a rajna-dunai folyosók térségében tervezett és zajló munkálatokat, valamint azt, hogy általában egyre több tagállam ruház be a belvízi utak és kikötők fejlesztésébe; ezért felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a transzeurópai közlekedési hálózathoz (TEN-T) kapcsolódó projektek végrehajtását;

11.  rámutat, hogy a hatékony és fenntartható szárazföldi csatlakozáshoz elengedhetetlen a megfelelő mértékű zsilipképesség, és hogy a zsilipek fontos szerepet játszanak a biztonságos vízügyi szabályozásban és a tiszta energiatermelésben; ezért felhívja a Bizottságot, hogy irányozzon elő megfelelő forrásokat rehabilitációjukra, felújításukra és megújításukra;

12.  sürgeti a Bizottságot, hogy általánosságban részesítse előnyben a belvízi hajózási projektekre nyújtott támogatásokat, mivel a projektösszevonással kapcsolatos korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy a magánszférabeli partnerek csak a munkálatok végrehajtásában vesznek részt, és a vízi utak állami és többcélú jellege miatt többnyire az állami hatóságok felelősek a finanszírozásért;

13.  megjegyzi, hogy a belvízi hajózás digitalizációja fontos szerepet játszik a belvízi hajózás hatékonyságának, biztonságának és környezeti teljesítményének fokozásában; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen végrehajtási stratégiát a digitális belvízi hajózási térség (DINA) vonatkozásában, és dolgozzon ki megfelelő szabályozási keretet az összekapcsolt és automatizált vízi közlekedés számára, beleértve a harmonizált folyami információs szolgáltatásokról (RIS) szóló 2005/44/EK irányelv(4) felülvizsgálatát, figyelembe véve az olyan meglévő kezdeményezéseket, mint a RheinPorts Információs Rendszer (RPIS), továbbá hogy teremtse meg a hajóutakra, a közutakra, a rakományokra és a forgalmi információkra vonatkozó, határokon átnyúló adatcsere szilárd uniós jogi alapját, egyetlen hozzáférési ponttal;

14.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a digitális belvízi szolgáltatásokat integrálják más közlekedési módok adatáramlásába annak érdekében, hogy megkönnyítsék a háztól-házig tartó folytonos, multimodális szolgáltatást, mivel az internet és a szinkrón modalitás ötvözése elősegíti a tengeri kikötők és a szárazföld közötti közlekedési folyosók kapacitásának összevonását, és a szárazföldi infrastruktúra kapacitásának kiegyensúlyozottabb használatát eredményezi, illetve csökkenti a torlódások mértékét és más kedvezőtlen külső hatásokat;

15.  hangsúlyozza, hogy a 2015. évi párizsi megállapodás (COP21) célkitűzéseinek való megfelelés érdekében a közlekedési rendszer ellenálló képességét és dekarbonizációját az alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedés, az erőforrás-hatékonyság és a tiszta hajtóerő felé való gyorsabb elmozdulás révén kell elérni; rámutat, hogy ehhez az átálláshoz megfelelő szabványokra és finanszírozásra van szükség az innovatív vízi utak irányításának, a tiszta hajók szélesebb körű használatának és – amennyiben lehetséges – utólagos felszerelésnek ösztönzése, valamint a szükséges tankolási infrastruktúra kiépítésére céljából;

16.  javasolja a tiszta energiahálózatok és a vízi úti hálózatok közötti szinergiák kiaknázását annak érdekében, hogy a parti mobilitási csomópontokon optimálisan kihasználják a vízi utakon előállított vízenergiát, a kikötőkben előállított szélenergiát és más, tiszta energiaforrásokat a közlekedés, a háztartások és az ipar ellátása érdekében, az elosztási költségek minimalizálása mellett;

17.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megfelelő finanszírozást biztosítsanak az új technológiák, az innováció és a fenntartható közlekedési infrastruktúra és szolgáltatások számára a jelenlegi és a következő uniós programok – például az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, a Horizont 2020, a Horizont Európa, az egységes piac, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap – keretében az innováció bevezetésének ösztönzése és a belvízi közlekedés környezeti és digitális teljesítményének fokozása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy e cél megvalósítása érdekében hozzon létre célzott finanszírozási forrásokat;

18.  megjegyzi, hogy a célzott technológiai kutatást ki kell egészíteni a társadalmi-gazdasági és jogalkotást megelőző kutatással, hogy ösztönözni lehessen a szabályozási és finanszírozási innovációt, valamint a piaci szereplők szerepvállalását, a széles körű piaci elterjedés biztosítása érdekében;

19.  felkéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a belvízi szállítás ösztönzésére és támogatására irányuló nemzeti stratégiákat, figyelembe véve a jelenlegi NAIADES cselekvési programokat és a belvízi szállításra vonatkozó közelgő európai cselekvési programot, valamint hogy ösztönözzék a regionális, helyi és kikötői hatóságokat ugyanerre;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 313. E, 2006.12.20., 443. o.
(2) HL C 93., 2017.3.24., 145. o.
(3) HL C 168. E, 2013.6.14., 72. o.
(4) HL L 255., 2005.9.30., 152. o.


Az állatoknak az EU-n belüli és azon kívüli szállítás közbeni védelme
PDF 218kWORD 69k
Az Európai Parlament 2019. február 14-i állásfoglalása az állatoknak az EU-n belüli és azon kívüli szállítás közbeni védelméről szóló 1/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról (2018/2110(INI))
P8_TA-PROV(2019)0132A8-0057/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni védelméről szóló, 2004. december 22-i 1/2005/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 13. cikkére, amely megállapítja, hogy az Unió politikáinak kialakításánál és végrehajtásánál az Unió és a tagállamok teljes mértékben figyelembe veszik az állatok mint érző lények kíméletére vonatkozó követelményeket,

–  tekintettel az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni védelméről szóló 1/2005/EK rendelet európai végrehajtási értékelésére és annak vonatkozó mellékleteire, amelyeket az Európai Parlament Kutatószolgálata (DG EPRS)(2) tett közzé 2018 októberében,

–  tekintettel az állatok szállítás közbeni védelméről szóló 2012. december 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak (EFSA) az állatok szállítás közbeni védelméről szóló, 2011. január 12-i tudományos véleményére(4),

–  tekintettel az állatok szállítás közbeni védelméről szóló 1/2005/EK tanácsi rendelet hatásáról szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2011. november 10-i bizottsági jelentésre (COM(2011)0700),

–  tekintettel az állatok védelmére és az állatjólétre vonatkozó európai uniós stratégiáról (2012–2015) szóló, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz és a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett 2012. február 15-i bizottsági közleményre (COM(2012)0006),

–  tekintettel a vágási célból az Európai Unióban szállított állatok utaztatására vonatkozó nyolcórás határérték meghatározásáról szóló, 2011. november 30-i 49/2011. számú nyilatkozatára(5),

–  tekintettel a Bíróság 2015. április 23-i ítéletére(6),

–  tekintettel az Európai Számvevőszéknek az Európai Unión belüli állatjólétről szóló 31/2018. sz. különjelentésére(7),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, és a Petíciós Bizottság véleményeire (A8-0057/2019),

A.  mivel az EU, ahogyan azt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 13. cikke megállapítja, úgy véli, hogy az állatok nem pusztán áruk, termékek vagy javak, hanem érző lények is, ami azt jelenti, hogy örömöt és fájdalmat érezhetnek; mivel az uniós jogszabályok ezt a fogalmat olyan intézkedésekbe ültetik át, amelyek biztosítják, hogy az állatokat olyan körülmények között tartsák és szállítsák, amelyek nem teszik ki őket rossz bánásmódnak, bántalmazásnak, fájdalomnak vagy szenvedésnek; mivel leginkább az Európai Unióban tartják tiszteletben és védik az állatok jólétét, és ez például szolgál a világ többi része számára;

B.  mivel tenyésztés, nevelés, további hizlalás vagy vágás céljából évente több millió állatot szállítanak a tagállamok között, a tagállamokon belül és harmadik országok felé nagy távolságokra; mivel az állatokat hobbiállat-, társállat-tartás és versenyeztetés céljából is szállítják; mivel az uniós polgárokat egyre jobban foglalkoztatja az állatjóléti követelmények betartása, különösen az élő állatok szállítása során;

C.  mivel a Parlament 2012. december 12-i állásfoglalásában szorgalmazta a levágásra szánt állatok utazási idejének maximum 8 órára való csökkentését;

D.  mivel az Állategészségügyi Világszervezettel (OIE) 2008. évi fogalommeghatározása szerint az állatjólét azt jelenti, hogy az állat egészséges, elegendő helye van, nyugodt, megfelelően táplált, biztonságban van, képes a fajnak megfelelő viselkedést tanúsítani, és nem szenved olyan kellemetlen tényezőktől, mint a fájdalom, a félelem és a stressz; mivel az esetek nagy többségében nem ez a helyzet az élő állatok szállítását illetően, különösen, ha nagy távolságokra szállítják őket;

E.  mivel az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni védelméről szóló 1/2005/EK rendeletet minden élő gerinces állat Unión belüli szállítására kell alkalmazni;

F.  mivel a tagállamok felelősek a rendelet nemzeti szinten történő pontos végrehajtásának és érvényesítésének biztosításáért, ideértve a hatósági ellenőrzéseket is, a Bizottság pedig annak biztosításáért felelős, hogy a tagállamok pontosan végrehajtsák az uniós jogszabályokat;

G.  mivel a tagállamok nem hajtják végre elég szigorúan vagy pontosan az 1/2005/EK rendeletet az EU-n belül, és egyáltalán nem törekszenek az EU-n kívüli végrehajtására;

H.  mivel a Bizottság Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatósága (DG SANTE) 2017-ben számos tagállamban nagy számú szabálytalanságot állapított meg, szükség lenne elindítani a vonatkozó kötelezettségszegési eljárásokat;

I.  mivel a szállítás stresszt jelent az állatok számára, ugyanis számos, a jólétükre nézve káros kihívásnak vannak kitéve; mivel az egyes harmadik országokkal folytatott kereskedelmet illetően az állatok további szenvedésnek vannak kitéve a nagyon hosszú utak miatt, beleértve a dokumentumoknak, a járműveknek és az állatok szállításra alkalmas állapotának ellenőrzése miatti hosszú várakozásokat a határokon;

J.  mivel a tagállami ellenőrzések színvonala és gyakorisága közvetlenül befolyásolja a követelményeknek való megfelelés mértékét; mivel a tagállamok vizsgálati jelentéseinek elemzése hatalmas különbségeket tár fel a tagállamok között egyrészt az ellenőrzések számát tekintve, amelyek éves szinten a nullától a több millióig terjednek, másrészt a szabálytalanságok száma tekintetében, amelyek nullától 16,6% -ig terjednek, ami arra utal, hogy a tagállamok eltérő megközelítést alkalmaznak az ellenőrzések során, például a véletlenszerű és a kockázatalapú stratégiák tekintetében; mivel az ilyen megközelítésbeli különbségek miatt is lehetetlen összehasonlítani a tagállamok adatait;

K.  mivel a járművezetők arra irányuló képzése és oktatása, hogy a szállítandó állatok fajtájának megfelelően óvatosan vezessenek, javítaná az állatok szállítás közbeni jólétét(8);

L.  mivel az állatokkal való megfelelő bánásmód következtében csökkenhet az állatok be- és kirakodásának ideje, kisebb lehet a súlyveszteség, kevesebb sérülés és sebesülés fordulhat elő, valamint javulhat a hús minősége;

M.  mivel alapos tanulmányok igazolják, hogy az állatjólét hatással van a hús minőségére;

N.  mivel az állatok szállítás közbeni jólétének védelme érdekében továbbra is az állatokkal be- és kirakodáskor, illetve szállítás közben történő megfelelő bánásmódot kell elsődleges szempontnak tekinteni;

O.  mivel a szállításra való alkalmasság jelentős tényező az állatok szállítás közbeni jólétének biztosításában, mivel a szállítás során a jóléti kockázatok nagyobbak a sérült, legyengült, vemhes, még el nem választott vagy beteg állatok esetében; mivel bizonytalanság merülhet fel a szállításra való alkalmasság és a vemhesség szakasza tekintetében;

P.  mivel a szabálytalanságok legnagyobb százalékát az alkalmassággal kapcsolatos problémák, a második legnagyobb arányt pedig a dokumentumokkal kapcsolatos kérdések teszik ki;

Q.  mivel gyakran előfordul, hogy az illetékesek körében fejetlenség tapasztalható azzal kapcsolatban, hogy mi a teendő az állatok szállításra alkalmatlannak nyilvánítása esetén;

R.  mivel az illetékesek gyakran bizonytalanok a vemhesség előrehaladottságát illetően;

S.  mivel különösen problematikus a még el nem választott borjak és bárányok szállítása;

T.  mivel leginkább a mezőgazdasági termelők érdekeltek abban, hogy az állataik szállításra alkalmasak maradjanak, és ők azok, akiknek a legtöbb a veszítenivalójuk, ha a szállítás nem felel meg a meglévő szabályoknak;

U.  mivel az ellenőrző állomásoknál történő megállás során gyakran hiányosságok tapasztalhatók az állatok elegendő takarmánnyal és vízzel való ellátása és a 24 órás pihenőidő betartása terén;

V.  mivel a szállító járművek gyakran túlzsúfoltak; mivel a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a járművek belsejében magas a hőmérséklet és nem megfelelő a szellőztetés;

W.  mivel a közelmúltban több tagállamban is fertőző állatbetegségek törtek ki, például az afrikai sertéspestis, a madárinfluenza, valamint a kiskérődzők és a szarvasmarhafélék megbetegedése; mivel az élő állatok szállítása növelheti e betegségek elterjedésének kockázatát;

X.  mivel a hús és egyéb állati eredetű termékek, valamint a sperma és az embriók szállítása technikai és adminisztratív szempontból egyszerűbb, pénzügyileg pedig néha előnyösebb az állattenyésztők számára, mint az élő állatok levágás vagy tenyésztés céljából történő szállítása; mivel az Európai Állatorvosok Szövetsége (FVE) hangsúlyozza, hogy az állatokat a születési helyükhöz lehető legközelebb kell tartani, levágásukat pedig a termelés helyéhez lehető legközelebb kell elvégezni; mivel a vidéki területeken megélhetést biztosíthat, ha az állatok tartási helyén vagy annak közelében vágási létesítmények, többek között mobil vágóhidak állnak rendelkezésre;

Y.  mivel a jólétük biztosításának az lenne a legjobb módja, ha az állatokat a tenyésztési helyükhöz lehető legközelebb vágnák le;

Z.  mivel a vágóhidak eloszlása egyenlőtlen a tagállamok között,

AA.  mivel a piaci verseny biztosításához bizonyos tagállamok és ellátási láncok számára az Unióban fontos az élő állatok további feldolgozás vagy vágás céljából történő szállítása;

Ajánlások

Végrehajtás és érvényesítés

1.  megjegyzi, hogy minden évben több millió élő állatot szállítanak vágásra vagy tenyésztési célokból az Unión belül, valamint az Unióból harmadik országokba; úgy véli, hogy a 2005/1/EK rendelet – megfelelő végrehajtása és érvényesítése esetén – kedvező hatást gyakorol az állatok szállítás közbeni jólétére; üdvözli a Bizottság e tárgyban megfogalmazott iránymutatásait, ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Számvevőszék 31/2018. számú különjelentése szerint az iránymutatások, valamint a Bizottság által tervezett intézkedések egy része volt, hogy öt évnyi késedelmet szenvedett; megállapítja, hogy a szállítással kapcsolatban továbbra is fennállnak súlyos problémák, valamint hogy a rendeletben foglaltak érvényre juttatása a jelek szerint elsősorban azokat foglalkoztatja, akik érintettek a rendelet végrehajtásában;

2.  rámutat arra a tényre, hogy a Petíciós Bizottsághoz rengeteg olyan petíció érkezik, amely az állatok szállítás közbeni jólétével foglalkozik, és amely gyakran kifogásolja a 2005/1/EK tanácsi rendelet rendszeres, folyamatos és súlyos megsértését mind a tagállamok, mind a szállítók részéről;

3.  hangsúlyozza, hogy az állatok szállítás közbeni szenvedése komoly aggodalmat vált ki a társadalomban; megjegyzi, hogy az Európai Bizottság 2017. szeptember 21-én több mint 1 millió aláírást kapott a „#StopTheTrucks” elnevezésű kampány támogatásaképpen, amelynek keretében az uniós polgárok a nagy távolságra történő szállítások beszüntetését szorgalmazzák;

4.  sajnálja, hogy az 1/2005/EK rendelet végrehajtása terén a tagállamok által elért általános előrehaladás mértéke nem volt elegendő a rendelet fő célkitűzésének eléréséhez, azaz az állatok szállítás közbeni jólétének javításához, különösen ami a menetlevelek ellenőrzését és a szankciók alkalmazását illeti; felhívja a tagállamokat, hogy érjenek el jelentős mértékű javulást a rendeletnek való megfelelés terén; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az állatok szállítására vonatkozó meglévő uniós jogszabályok hatékony és egységes végrehajtását valamennyi tagállamban; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen jogi lépéseket és vessen ki szankciókat a rendeletet nem szabályszerűen alkalmazó tagállamok ellen;

5.  hangsúlyozza, hogy a részleges végrehajtás nem elégséges a rendelet átfogó céljának eléréséhez, azaz annak elkerüléséhez, hogy az állatok szállítás közben sérüljenek, indokolatlanul szenvedjenek vagy elpusztuljanak, és hogy ezért nagyobb erőfeszítéseket kell tenni az állatjólétre jelentős hatást gyakorló, súlyos incidensek megelőzésére, valamint a felelősök büntetőeljárás alá vonására;

6.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2005/1/EK rendelet kapcsán még számos probléma megoldásra vár, többek között: túlzsúfoltság; nem megfelelő belmagasság; a szükséges pihenők, élelem és víz biztosításának elmulasztása; nem megfelelő szellőztető- és itatóberendezések; rendkívüli hőségben való szállítás; nem megfelelő állapotban lévő állatok szállítása; el nem választott borjak szállítása; élő állatok vemhességi állapotának tisztázása; menetlevél-ellenőrzések mértéke; a jogsértés, a végrehajtás és a szankciók között fennálló kapcsolat; a képzés, az oktatás és a bizonyítványok megszerzésének „vegyes” hatása; nem megfelelő mennyiségű alomanyag biztosítása, miként azt az Európai Számvevőszék 31/2018. számú különjelentésében foglaltak, illetve a Bizottsághoz benyújtott panaszaikban a nem kormányzati szervezetek is megállapították; felszólít arra, hogy a fentiekben említett területeken tegyenek lépéseket a helyzet javítására;

7.  felszólítja valamennyi tagállamot annak biztosítására, hogy a szállítást az indulástól a megérkezésig az EU állatjóléti követelményeinek megfelelően tervezzék meg és hajtsák végre, a különböző szállítóeszközöket, valamint az EU és a nem uniós országok földrajzi adottságait figyelembe véve;

8.  hangsúlyozza, hogy a rendelet bizonyos területeken történő és egyes tagállamok általi szisztematikus megsértése tisztességtelen versenyhez vezet, ami egyenlőtlen versenyfeltételeket teremt a különböző tagállamok gazdasági szereplői között, ami pedig negatív versenyt idézhet elő a szállítás közbeni állatjólétre vonatkozó előírások tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy mivel a szankciók mértékei egyes tagállamokban akár több mint tízszer magasabbak lehetnek, mint más tagállamokban, alakítson ki harmonizált uniós szankcionálási rendszert annak biztosítása érdekében, hogy a szankciók hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek legyenek, figyelembe véve az ismételt szabálytalanságokat; felhívja a Bizottságot, hogy a szankciók tagállamok közötti összehangolásához készítsen ütemtervet;

9.  sajnálja, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a Parlament 2012. december 12-i állásfoglalását, és hangsúlyozza, hogy az 1/2005/EK rendelet 25. cikkének megfelelő, hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal járó erőteljes és összehangolt végrehajtás központi szerepet játszik az állatok szállítás közbeni jólétének javításában, és hogy a tagállamok nem szorítkozhatnak csupán arra, hogy ajánlásokat és instrukciókat adnak ki; felhívja a Bizottságot, hogy intézkedjen az ebben az állásfoglalásban szereplő, arra irányuló felhívással kapcsolatban, hogy ellenőrizze a rendeletet az egyes tagállamokban alkalmazott jogi követelményekkel való összeegyeztethetetlenségek tekintetében;

10.  úgy véli, hogy a szállítmányozó által befolyásolható körülmények között előforduló ismételt szabálytalanságoknak büntetőeljáráshoz kell vezetniük; felhívja a tagállamokat, hogy a rendelet megsértése miatt indítsanak büntetőeljárást, különösen ismételt szabálytalanságok esetén; megjegyzi, hogy a hatékony, arányos és visszatartó erejű szankcióknak magukban kell foglalniuk a járművek elkobzását, valamint az állatok jólétéért és szállításáért felelős személyek kötelező átképzését, és ezt harmonizálni kell az Európai Unióban; úgy véli, hogy a szankcióknál figyelembe kell venni az okozott kárt, a szabálytalanság kiterjedését és időtartamát, valamint a szabálytalanság megismétlődését;

11.  felhívja a tagállamokat, hogy használják hatékonyabban a rendelet értelmében rájuk ruházott erőteljes végrehajtási hatásköröket, többek között azon kötelezettségüket, hogy kötelezhetik a szállítmányozókat a szabálysértések megismétlődését megakadályozó rendszerek létrehozására, és felfüggeszthetik vagy bevonhatják a szállítmányozó engedélyét; felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be megfelelő korrekciós intézkedéseket és szankciókat az állatok szenvedésének megakadályozása és annak érdekében, hogy visszatartsák a gazdasági szereplőket a meg nem feleléstől; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a rendelet végrehajtása és érvényre juttatása tekintetében törekedjenek arra, hogy egyetlen olyan eset se forduljon elő, amikor nem tartják be a rendeletet;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy ellenőrző és végrehajtási jelentések alapján, a nemzeti kapcsolattartó pontokkal való konzultációt követően állítsa össze azon fuvarozók listáját, akik ismételten és súlyosan megsértik a rendeletet; kéri a Bizottságot, hogy tegye közzé és rendszeresen frissítse ezeket a listákat, és népszerűsítse a szállításhoz és az irányításhoz kapcsolódó bevált gyakorlatokat;

13.  hangsúlyozza, hogy az, hogy a tagállamok nem tartják be a rendeletet, veszélyezteti a rendelet azon célját, hogy megakadályozza a fertőző állatbetegségek előfordulását és elterjedését, mert az állatbetegségek gyors elterjedésének egyik oka a szállítás, beleértve azon állatbetegségeket, amelyek az emberre is átvihetők; megjegyzi, hogy a járművek gyakran nem felelnek meg a szarvasmarhafélék és a sertések Közösségen belüli kereskedelmét érintő állategészségügyi problémákról szóló, 1964. június 26-i 64/432/EGK módosított tanácsi irányelv(9) 12. cikkében foglalt követelményeknek; úgy véli, hogy a hulladék nem megfelelő tárolása különös veszélyt jelent az antimikrobiális rezisztencia és az állatbetegségek elterjedése tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki harmonizált eljárásokat a hajók és tehergépjárművek jóváhagyásának megadására vonatkozóan, és hogy biológiai biztonsági intézkedések és az állatjólét fokozott előmozdítása révén tegyen lépéseket az EU-n belül szállított és a harmadik országokból érkező állatok fertőző betegségei terjedésének megelőzése érdekében;

14.  felszólít az illetékes hatóságok közötti fokozott együttműködésre a végrehajtás megerősítése érdekében, olyan technológia alkalmazásával, amely valós idejű visszajelzési kört képez a kiindulás helye szerinti tagállam, az érkezés helye szerinti tagállam és bármely tranzitország között; kéri a Bizottságot, hogy fejlesszen ki földrajzi helymeghatározó rendszereket az állatok helyzetének és szállító járműben való szállításuk időtartamának, valamint a szállítási menetrendeknek való meg nem felelés nyomon követése érdekében. úgy véli, hogy amennyiben jó állapotban útnak indított állatok rossz állapotban érkeznek meg, teljes körű vizsgálatot kell indítani, és ismétlődés esetén a szállítási láncban részt vevő felelős feleket a törvénnyel összhangban haladéktalanul szankcionálni kell, továbbá az állatok tulajdonosának/a mezőgazdasági termelőnek a nemzeti jog szerinti kártérítésre jogosultnak kell lennie a bevétel tekintetében bekövetkező bármilyen veszteségért; úgy véli továbbá, hogy az illetékes hatóságoknak szigorúan szankcionálniuk kell a szállítás szervezőjét és a menetlevelet az indulás helye szerinti tagállamban ellenőrző tisztviselőt, amennyiben a menetlevél hamis vagy félrevezető információkat tartalmaz;

15.  úgy véli, hogy a végrehajtás különösen nehéz azokban az esetekben, amikor egy szállítás több tagállamon is keresztül megy, és amikor a különböző végrehajtási feladatokat (a menetlevelek jóváhagyása, szállítmányozói engedélyek, képesítési bizonyítvány és járműjóváhagyási igazolás) több tagállam végzi el; felhívja a tagállamokat, hogy az általuk feltárt jogsértésekről a rendelet 26. cikkében előírtaknak megfelelően értesítsék az összes többi érintett tagállamot a szabálysértések megismétlődésének megakadályozása és az optimalizált kockázatértékelés lehetővé tétele érdekében;

16.  kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen nyújtson be jelentéseket a Parlamentnek a jelenlegi rendelet végrehajtásáról és érvényesítéséről, beleértve a jogsértések tagállamok, állatfajok és a jogsértés típusa szerinti csoportosítását a tagállamonkénti élőállat-szállítás volumenéhez viszonyítva;

17.  üdvözli azokat az eseteket, amikor a kormányok, a tudósok, a vállalkozások, az ipar képviselői és az illetékes nemzeti hatóságok együttműködtek a bevált gyakorlatok meghatározása érdekében, hogy biztosítsák a jogszabályokban, többek között az „Állatszállítási Útmutató” honlapján meghatározott követelményeknek való megfelelést; felszólítja a Bizottságot, hogy terjessze az élő állatok szállítása terén bevált gyakorlatokat a tagállamok körében, támogassa az uniós állatjóléti platformot, és ösztönözze a párbeszédet és a bevált gyakorlatok cseréjét valamennyi szereplő között; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki új állatjóléti stratégiát a 2020–2024 közötti időszakra, és támogassa az állatszállítás terén megvalósuló innovációt;

18.  kéri a Bizottságot, hogy továbbra is működjön együtt az Állategészségügyi Világszervezettel (OIE), az EFSA-val és a tagállamokkal az 1/2005/EK rendelet végrehajtásának és megfelelő érvényre juttatásának támogatásában, az állatok szállítás alatti jólétének kérdésére vonatkozó párbeszéd előmozdítása és elmélyítése érdekében, a következőkre összpontosítva:

   az állatok szállítás alatti jólétére vonatkozó uniós szabályok jobb alkalmazása az információk és a bevált gyakorlatok megosztásán, illetve az érintettek közvetlen bevonásán keresztül;
   a járművezetőket és a szállítmányozó vállalatokat célzó képzések támogatása;
   az EU összes nyelvére lefordított állatszállítási útmutatók és tájékoztatók jobb terjesztése;
   a vállalkozások önkéntes kötelezettségvállalásainak kialakítása és felhasználása az állatok szállítás alatti jólétének javítása érdekében;
   az információk és a bevált gyakorlatok nemzeti hatóságok közötti megosztásának és fokozott használatának elősegítése a szállítmányozó vállalatok és járművezetők által elkövetett szabálysértések számának csökkentése érdekében;

19.  felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a rendeletnek és a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról szóló 561/2006/EK rendeletnek(10) a vezetési idő és a pihenőidő tekintetében történő megfelelőségét;

20.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy különbséget kell tenni az állatszállító vállalkozások és a mezőgazdasági termelők felelőssége között, mivel nem mezőgazdasági termelőknek, hanem vállalkozásoknak kell felelniük az állatok elszállításából adódó problémákért; emlékeztet arra, hogy a mezőgazdasági termelők azok, akik érzelmi, lelki, sőt gazdasági okokból is leginkább érdekeltek az állatok jólétének biztosításában;

21.  emlékeztet arra, hogy a Szerződések őreként a Bizottság feladata, hogy nyomon kövesse, hogy helyesen alkalmazzák-e az uniós jogszabályokat; felhívja az európai ombudsmant, hogy vizsgálja meg, hogy a Bizottság következetesen elmulasztotta-e a jelenlegi rendelet betartásának biztosítását, és hogy okolható-e hivatali visszásság elkövetéséért;

22.  sajnálattal veszi tudomásul az Elnökök Értekezletének azt javasló döntését, hogy ne állítsák fel fel az Unión belüli és azon kívüli szállítás közbeni állatjóléttel foglalkozó parlamenti vizsgálóbizottságot annak ellenére sem, hogy számos, különböző képviselőcsoporthoz tartozó parlamenti képviselő támogatta azt; ezért javasolja a Parlamentnek, hogy a következő parlamenti ciklus elején állítsa fel az állatok Unión belüli és azon kívüli szállítás közbeni állatjóléttel foglalkozó parlamenti vizsgálóbizottságot, hogy megfelelően ki lehessen vizsgálni és nyomon lehessen követni az állatok szállítás közbeni védelméről szóló 1/2005/EK tanácsi rendelet állítólagos megsértését és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságokat;

Adatgyűjtés, ellenőrzés és nyomon követés

23.  sajnálja, hogy az adatgyűjtés tekintetében eltérő tagállami megközelítések miatt nehéz koherens elemzést végezni a rendelet végrehajtásáról; felhívja a Bizottságot, hogy minden szállítás tekintetében határozzon meg a nyomonkövetési rendszerekre vonatkozó közös minimumszabályokat annak érdekében, hogy lehetővé váljon a harmonizáltabb adatgyűjtés és az ellenőrzött paraméterek értékelése; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy a Bizottság számára harmonizált, átfogó és hiánytalan adatokat tudjanak szolgáltatni a közlekedési ellenőrzésekről és a szabálytalanságok szintjéről; kéri a tagállamokat, hogy végezzenek előre be nem jelentett ellenőrzéseket és dolgozzanak ki és alkalmazzanak kockázatalapú stratégiát annak érdekében, hogy vizsgálati tevékenységeik pontosabban célozhassák a nagy kockázatot jelentő szállítmányokat, így maximalizálva korlátozott vizsgálati erőforrásaik hatékonyságát;

24.  megjegyzi, hogy a Számvevőszéknek az Európai Unión belüli állatjólétről szóló 2018. évi különjelentése szerint a Bizottság elismerte, hogy a tagállamok által szolgáltatott adatok nem teljesek, következetesek, megbízhatóak vagy kellően részletesek ahhoz, hogy lehetővé tegyék az uniós szintű megfeleléssel kapcsolatos következtetések levonását;

25.  hangsúlyozza, hogy az ellenőrzéseket az Unió egész területén egységesen kell elvégezni, az egyes tagállamokban évente szállított állatok számának megfelelő arányban, a belső piac jó működésének biztosítása és megőrzése, valamint az EU-n belüli verseny torzulásainak elkerülése érdekében; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy növelje az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal (FVO) által végzendő, be nem jelentett helyszíni vizsgálatok számát, középpontba helyezve az állatjólétet és az állatok szállítását; úgy véli, hogy az eltérő adatgyűjtési módszerek és ellenőrzési mechanizmusok megnehezítik az egyes tagállamok esetén a szabályok betartására vonatkozó pontos kép felállítását; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal ellenőrzési jelentéseivel előállított és a tagállamok által a többéves nemzeti ellenőrzési terveikkel (MANCP-k) kapcsolatban adott válaszokban található adatokat fokozottabban elemezze, és ezekkel kapcsolatban alakítson ki harmonizáltabb jelentési struktúrát; elismeri, hogy az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság ellenőrzései fontos információforrásul szolgálnak a Bizottság számára a jelenlegi rendelet helyes végrehajtásának értékeléséhez; felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Számvevőszék ajánlásával összhangban évente legalább hét be nem jelentett látogatást hajtson végre;

26.  kéri a Bizottságot, hogy adjon iránymutatást a tagállamoknak arra vonatkozóan, hogyan használhatják a TRACES rendszert az élőállat-szállítási vizsgálatokkal kapcsolatos kockázatelemzések előkészítésének támogatására, a Számvevőszék 2018. évi különjelentésében tett ajánlásának megfelelően, amely megjegyzi, hogy a közlekedési vizsgálatokért felelős tagállami hatóságok ritkán használták a TRACES rendszer információit a vizsgálatok kiválasztásához; kéri egy hatékonyabb és átlátható nyomonkövetési rendszer létrehozását, beleértve a TRACES révén összegyűjtött információk nyilvános hozzáférhetővé tételét; kéri továbbá az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal által végzett éves vizsgálatok számának növelését;

27.  felszólítja a tagállamokat az ellenőrzés fokozására a termelési lánc egészében, valamint különösen az állatszállítmányok berakodás előtti hatékony és szisztematikus vizsgálatára annak érdekében, hogy megszüntessék a rendeletet megsértő és az állatok szárazföldön vagy tengeren történő szállításának körülményeit rontó olyan gyakorlatokat, mint a túlterhelt szállítóeszközök vagy arra alkalmatlan állatok hosszú utakra való továbbengedése vagy a szállított állatok pihenésére, takarmányozására és itatására alkalmatlan felszerelésekkel ellátott ellenőrző állomások további használatának engedélyezése;

28.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamokban kevés ellenőrzést végeznek, és egyáltalán nem vagy csak kevés jogsértésről számolnak be; kétségbe vonja az ellenőrző rendszerek és a jelentéstétel helyességét; felhívja azon tagállamokat, amelyek jelenleg kevés ellenőrzést hajtanak végre vagy egyáltalán nem végeznek ellenőrzést, hogy hajtsanak végre kellő számú ellenőrzést és azokról nyújtsanak be átfogó jelentéseket a Bizottságnak;

29.  felhívja a tagállamokat, hogy az 1/2005/EK rendelet követelményei betartásának ellenőrzése érdekében vizsgálják meg az állatok járműre rakodását az Európán belüli szállítások esetében is;

30.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy követendő gyakorlat az illetékes hatóságok számára az, hogy a berakodási szakaszban minden nem uniós országba irányuló szállítmányt megvizsgáljanak(11); úgy véli, hogy az Unión belüli szállítmányok egy részét is helyénvaló lenne megvizsgálni a berakodási szakaszban a civil szervezetek bejelentései és az ÉÁH ellenőrzések nyomán feltárt szabálysértésekkel arányosan; úgy véli, hogy az illetékes hatóságoknak a berakodási szakaszban ellenőrizniük kellene, hogy teljesülnek-e a rendeletnek az alapterületre és a belmagasságra vonatkozó előírásai, megfelelően működnek-e a szellőztető- és a vízrendszerek, megfelelően működnek-e az itatóberendezések és azok megfelelnek-e a szállított állatfaj számára, nem rakodnak-e fel szállításra alkalmatlan állatokat, valamint hogy a járművek elegendő takarmányt és almot visznek-e magukkal az útra;

31.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az egyes fajok szükségleteinek megfelelően elegendő számú hozzáférhető, tiszta és működő itató legyen, és hogy a víztartály meg legyen töltve és elegendő mennyiségű friss alom legyen;

32.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az illetékes hatóságok ellenőrizzék, hogy a menetlevelek valószerű információkat tartalmaznak-e, így megfelelnek a rendelet 14. cikke (1) bekezdésében foglaltaknak;

33.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a szállító járművek megfelelnek a rendelet I. mellékletének VII. fejezetében a férőhelyekre vonatkozóan meghatározott minimumkövetelményeknek, és hogy magas hőmérséklet esetén nagyobb férőhelyet hagyjanak az állatok számára;

34.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a járművek belső magassága megfeleljen a minimumkövetelményeknek, és hogy a padló vagy a jármű fala és a válaszfalak között ne legyenek hézagok;

35.  elismeri, hogy történt némi előrelépés az EU-ban az állatok szállítása terén, de aggályának ad hangot amiatt, hogy számos jelentés számol be arról, hogy nem megfelelő járműveket használnak élő állatok mind szárazföldi, mind pedig tengeri szállítására, és felszólít a hasonló gyakorlatok ellenőrzésének és szankcionálásának fokozására; elismeri, hogy a rendelet 20. és 21. cikkében rögzített, az állatszállító hajókkal történő szállításra vonatkozó követelményeket gyakran figyelmen kívül hagyják; felhívja a tagállamokat, hogy ne engedélyezzék olyan járművek és haszonállat-szállító hajók használatát, amelyek nem felelnek meg a rendelet rendelkezéseinek, és meg nem felelés esetén a már kiadott engedélyeket vonják vissza; kéri a tagállamokat, hogy legyenek szigorúbbak mind a járművek tanúsítási és jóváhagyási eljárásai, mind pedig a járművezetők képesítési bizonyítványainak kiadása tekintetében;

36.  ezért felszólít arra, hogy a járművek és hajók engedélyezésére vonatkozóan harmonizált és kötelező előírásokat vezessenek be, és hogy az engedélyezést egy központi uniós hatóság állítsa ki; mivel e hatóságnak kell felelősséget vállalnia annak meghatározásáért, hogy a szállítóeszköz alkalmas-e a járművek állapota és felszerelésük jellege (pl. a megfelelő műholdas navigációs rendszer fedélzeti jelenléte) tekintetében az állatok szállítására;

37.  kéri a fuvarozókat, hogy járművezetőik és kísérőik a rendelet IV. mellékletének megfelelő képzése révén biztosítsák az állatokkal szembeni megfelelő bánásmódot;

38.  elismeri, hogy egyes tagállamokban vannak olyan hajók és kikötők, amelyek megfelelnek az előírt követelményeknek, de kiemeli, hogy a tengeri szállítás során többnyire rosszak a feltételek, különösen a be- és a kirakodás tekintetében; felszólítja a tagállamokat, hogy legyenek szigorúbbak a hajókra vonatkozó tanúsítási és jóváhagyási eljárásaik során, javítsák az állatszállító hajók és az állatok egészségi állapotának előzetes ellenőrzését, és a rendeletnek megfelelően ellenőrizzék a rakodási műveleteket; felszólítja a tagállamokat, hogy nyújtsák be a Bizottságnak ellenőrzési létesítményeik részletes tervét; felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen el, frissítsen és tegyen közzé egy listát azokról a kikötőkről, amelyekben megfelelő állatellenőrzési létesítmények találhatók; továbbá kéri az illetékes hatóságokat, hogy egyetlen olyan útvonaltervet se hagyjanak jóvá, amely ilyen létesítményekkel nem rendelkező kikötőket érint; kéri a tagállamokat, hogy alakítsák át kikötőiket és gondoskodjanak hajóik megfelelő karbantartásáról a tengeri állatszállítás állatjóléttel kapcsolatos feltételeinek javítása érdekében;

39.  kéri a Bizottságot, hogy az (EU) 2016/429 rendelet(12) 133. cikkének (2) bekezdésével összhangban hagyja jóvá az exportellenőrzések innovatív alternatíváit, például a platformvizsgálatokat, amelyek állatjóléti szempontból fejlődést jelentenek, mivel alacsonyabb állománysűrűséget eredményeznek, és az állatok kirakodását sem igénylik, ami csökkenti a várakozási időt;

40.  megjegyzi, hogy a tagországokon keresztül történő szállítás állat-egészségügyi bizonyítványokhoz kötésének előírása negatív ösztönzőként hat, hogy a lehető legközelebbi célállomások helyett belföldi célállomásokat válasszanak; kéri a Bizottságot, hogy az (EU) 2016/429 rendelet1a 144. cikkének (1) bekezdésében foglalt hatásköreit kihasználva fogadjon el felhatalmazáson alapuló jogi aktust, hogy eltérést biztosítson az olyan szállítmányok számára, amelyek betegségterjesztési kockázata alacsony;

Szállítási idő

41.  kitart amellett, hogy a szállítás időnek valamennyi szállított állat esetében a lehető legrövidebbnek kell lennie, figyelembe véve a földrajzi eltéréseket tagállami szinten, valamint a rendelet (5) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően, amely kimondja, hogy „az állatok jóléte érdekében az állatok nagy távolságokon való szállítását [...] a lehető legrövidebbre kell korlátozni”, valamint a (18) preambulumbekezdésével összhangban, amely kimondja, hogy „a nagy távolságokon való szállítás a rövid távolságokon való szállításnál károsabb hatással lehet az állatok jólétére”;

42.  kitart amellett, hogy az állatok szállítási ideje – a be- és kirakodási idő figyelembevételével – vegye tekintetbe a fajspecifikus állatorvosi javaslatokat, függetlenül attól, hogy a szállításra szárazföldön, tengeren vagy légi úton kerül-e sor;

43.  sajnálatát fejezi ki a rendelet azon megsértései miatt, melyek az el nem választott, még tejen élő állatokra, például a borjakra, bárányokra, kecskegidákra, csikókra és malacokra vonatkozó konkrét szabályok alkalmazásának elmaradásával vagy nem megfelelő alkalmazásával kapcsolatosak, és részletesebb intézkedések bevezetésére szólít fel annak biztosítása érdekében, hogy ezen állatok jóléte teljes körűen biztosított legyen szállításuk során;

44.  kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy az el nem választott állatokat legalább egy órára kirakodják, hogy elektrolitokat vagy tejpótlókat kaphassanak, valamint hogy az ilyen állatokat ne szállítsák összesen nyolc óránál hosszabb ideig;

45.  kéri a Bizottságot, hogy határozza meg az el nem választott állat fogalmát fajok szerint, és maximálja az el nem választott állatok szállításának távolságát 50 km-ben, időtartamát pedig másfél órában, tekintettel arra, hogy szállítás közben nehéz gondoskodni jólétükről;

46.  rámutat, hogy a szállítástervezési dokumentumok gyakran csak helységneveket említenek, és nem adják meg az ellenőrzési, ellátási és gyűjtőhelyszínek pontos címeit, ami jelentősen megnehezíti az ellenőrzéseket;

47.  figyelembe véve a 2012. december 12-i parlamenti állásfoglalást, kéri az állatok szállítási idejének a lehető legrövidebbre csökkentését, valamint különösen a hosszú és a nagyon hosszú szállítási idők és az uniós határokon túlra történő szállítás elkerülését alternatív stratégiák alkalmazásával, például gazdaságilag életképes és méltányosan elosztott helyi vagy mobil vágóhidak haszonállat-gazdaságok közelében történő kialakítása, rövid forgalmazási láncok és a közvetlen értékesítés előmozdítása, tenyészállatok szállítása helyett, ha lehetséges, sperma vagy embrió felhasználása, illetve hasított testek és húskészítmények szállítása, továbbá a tagállamokban az állatok saját mezőgazdasági üzemben történő levágását megkönnyítő jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezések alkalmazása révén; felszólítja a Bizottságot, hogy egyértelműen határozza meg valamennyi élő állatfaj szállítására, valamint a még el nem választott állatok szállítására vonatkozó, adott esetben alacsonyabb utazási időt;

48.  megjegyzi, hogy a különféle előírások, valamint a változó piaci feltételek és politikai döntések a kis vágóhidakat gazdaságilag életképtelenné tették, ami összesített számuk csökkenését eredményezte; sürgeti a Bizottságot és a tagállami helyi hatóságokat, hogy szükség esetén támogassák és mozdítsák elő a mezőgazdasági üzemekben működő vágóhidak építését, gazdaságilag életképes helyi vagy mobil vágóhidak és húsfeldolgozó létesítmények kialakítását a tagállamokon belül annak érdekében, hogy az állatokat a tartási helyükhöz lehető legközelebb vágják le, ami a vidéki munkahelyek fenntartásának érdekét is szolgálja; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy dolgozzanak ki stratégiát az állattenyésztés regionálisabb jellegű modellje felé történő elmozdulásra, amelynek keretében – figyelembe véve a földrajzi különbségeket, amikor csak kivitelezhető – az állatok ugyanabban a régióban születnek, mint ahol a hizlalásuk és levágásuk történik, ahelyett, hogy rendkívül nagy távolságokra szállítanák őket;

49.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként lehet a mezőgazdasági termelőket, a vágóhidakat és a húsfeldolgozó ágazatot arra ösztönözni, hogy a hosszadalmas szállítások elkerülése és a kibocsátáscsökkentés érdekében a legközelebbi létesítményben vágassák le az állatokat; felhívja a Bizottságot, hogy a magas szintű állatjóléti normák biztosítása mellett mozdítsa elő az innovatív, például a mobil vágás lehetővé tételét;

50.  úgy véli, hogy bizonyos esetekben a szállítás engedélyezett időtartamának semmilyen – a rendelet I. mellékletének V. fejezetében jelenleg rögzített– csökkentése nem lenne megvalósítható, és ezt tekintetbe kell venni olyan esetekben, ahol a földrajzi körülmények és a vidéki elszigeteltség az állatok további feldolgozás vagy levágás céljából történő szárazföldi és/vagy tengeri szállítását teszi szükségessé;

51.  kéri a tagállamokat, hogy az állatok szükségtelen szenvedésének elkerülése érdekében szükség szerint engedélyezzék a közvetlenül a haszonállat- és hizlalógazdaságokban történő kényszervágást abban az esetben, ha egy állat szállításra alkalmatlan és az elsősegélynyújtás eredménytelennek bizonyul;

52.  megjegyzi, hogy egy állat társadalmi és gazdasági értéke kihathat szállítási előírásaira; hangsúlyozza, hogy a lótenyésztési ágazatban a tenyészállatok szállítási előírásai magas színvonalúak;

53.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki stratégiát, amely biztosítja az állatok élve történő szállításáról az elsősorban hús és vágott testek, illetve a szaporítóanyagok kereskedelmére való áttérést, tekintettel az élőállat-szállítás környezeti, állatjóléti és élelmiszer-biztonsági hatásaira; úgy véli, hogy bármilyen stratégiának kezelnie kell azokat a gazdasági tényezőket, amelyek az élőállat-szállításról hozott döntéseket befolyásolják; kéri a Bizottságot, hogy e stratégiába vonja be a harmadik országokba történő szállítmányozást is;

54.  felhívja a tagállamokat, hogy tegyék hozzáférhetővé az állatok rituális vágását a vágóhidakon, mivel az élőállat-kivitel nagy része a közel-keleti piacokra irányul;

55.  elismeri az élő állatokra és a húsra alkalmazott eltérő díjszabások által okozott jelenlegi piaci torzulást, ami erőteljesen ösztönzi az élőállat-kereskedelmet; sürgeti a Bizottságot, kereskedelmi partnereivel együtt, hogy vizsgálja meg ezt a torzulást az élőállat-kereskedelem csökkentése céljából, valamint azért, hogy szükség esetén ezt húsértékesítéssel váltsa ki;

56.  emlékeztet arra, hogy a hatályos rendelet értelmében már kötelező pihenőt tartani a háziló-félék és a házi szarvasmarha-, juh-, kecske-, illetve sertésfélék szállítására meghatározott maximális szállítási időtartamot követően, amennyiben a szállítási idő meghaladja a nyolc órát;

Állatjólét

57.  felszólítja az illetékes tagállami hatóságokat annak biztosítására, hogy a hatósági állatorvosok jelen legyenek az uniós kilépési helyeken, hogy ellenőrizzék az állatok alkalmasságát arra, hogy folytassák útjukat, és hogy a szállító járművek és/vagy hajók megfelelnek-e a rendelet követelményeinek; megjegyzi különösen, hogy a rendelet 21. cikke előírja az állatorvosok számára a járművek ellenőrzését, mielőtt azok elhagyják az Unió területét, annak biztosítása érdekében, hogy a járművek nem túlzsúfoltak, elegendő belmagassággal és alommal rendelkeznek, elegendő takarmányt és vizet szállítanak, és a szellőztető és vízellátó berendezések megfelelően működnek.

58.  ösztönzi a vészhelyzeti intézkedési tervek alkalmazását minden szállítás esetében – beleértve többek között a pótteherautókat és a vészhelyzeti központokat – annak érdekében, hogy a szállító hatékonyan tudjon reagálni a vészhelyzetekre, és csökkenteni tudja a késések vagy balesetek tenyésztés vagy levágás céljából szállított állatokra gyakorolt hatását, ahogy azt a hosszú távú fuvarozók vonatkozásában a rendelet már most is előírja;

59.  hangsúlyozza, hogy az állatjóléti jogszabályoknak a tudományon és a legújabb technológián kell alapulniuk; sajnálatát fejezi ki, hogy az EFSA ajánlásai és a Parlament 2012. évi állásfoglalásában megfogalmazott kérés ellenére a Bizottság nem frissítette az állatszállításra vonatkozó szabályokat a legújabb tudományos eredményekkel; felhívja ezért a Bizottságot, hogy a legújabb tudományos ismeretek és technológiák alapján frissítse az egyedi szükségletekre vonatkozó szabályokat, különös tekintettel többek között arra, hogy a légkondicionálás valamennyi járműben elegendő szellőztetést és hő- és nedvességszabályozást biztosítson, valamint különösen az el nem választott állatok esetében megfelelő ivóvíz- és folyékonytáp-rendszerek legyenek, csökkentett állománysűrűség és meghatározott, elégséges minimális belmagasság legyen kialakítva, továbbá a járművek az egyes fajok szükségleteihez igazodjanak; rámutat, hogy véleményében az EFSA arra a következtetésre jut, hogy az állatok jólétét a szállítás időtartamán kívül más tényezők is befolyásolják, így például a megfelelő be- és kirakodás, valamint a járművek kialakítása;

60.  aggodalmát fejezi ki azokkal a szállításokkal kapcsolatban, amelyek során az állatokat fogyasztásra alkalmatlan, szennyezett vízzel itatják, valamint az állatok nem férnek hozzá ivóvízhez a meghibásodott vagy nem megfelelően elhelyezett vízellátó berendezések miatt; hangsúlyozza, hogy az élőállat-szállításra használt járműveken gondoskodni kell arról, hogy elegendő vizet adjanak a szállítás során az állatoknak, és minden esetben annyi vizet kell biztosítani, hogy az megfeleljen a szállított állat fajtájára és számára vonatkozóan meghatározott követelményeknek;

61.  üdvözli, hogy a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy állatokra vonatkozó állatjóléti mutatókat dolgoz ki, amelyek célja a jobb jóléti eredmények előmozdítása a szállított állatok számára; úgy véli, hogy ezeket a mutatókat késedelem nélkül ki kell fejleszteni, hogy azokat a jelenlegi jogszabályi követelmények kiegészítéseként lehessen alkalmazni;

62.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az állatok szállítás közbeni jólétéről szóló jogszabályok jövőbeni felülvizsgálatai objektív és tudományosan megalapozott mutatókon alapuljanak, hogy ily módon elkerülhetők legyenek az állattenyésztési ágazatokra indokolatlan gazdasági hatást gyakorló önkényes döntések;

63.  hangsúlyozza, hogy gazdálkodóknak az uniós jog értelmében jogi felelősséget kell vállalniuk annak biztosítására vonatkozóan, hogy szállított állataiknak nem okoznak sérülést, veszélyt vagy bármilyen szükségtelen szenvedést;

64.  hangsúlyozza, hogy a jogsértések gyakran az élő állatok hosszú távú közúti szállítására használt járművek elégtelen szellőztető rendszerei miatt következnek be, és hogy ezekben a helyzetekben az állatokat olyan kis terekbe zsúfolják össze, amelyek hőmérséklete rendkívül magas, jóval magasabb a rendeletben meghatározott hőmérséklet-tartományoknál és toleranciaértékeknél;

65.  kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kábítást minden tagállamban kivétel nélkül elvégzik vallási rituális vágások előtt;

66.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem minden esetben biztosítanak elegendő helyet ahhoz, hogy biztosított legyen a megfelelő szellőzés az élő állatok szállítására használt járművön belül, valamint hogy az állatok természetes mozgása akadályozott, ami gyakran arra kényszeríti őket, hogy hosszabb időn át természetellenes testtartást vegyenek fel, ami a rendelet 6. cikkében és I. melléklete II. fejezetének 1.2. pontjában meghatározott műszaki szabályok egyértelmű megsértése;

67.  úgy véli, hogy kötelezővé kell tenni, hogy az élő állatok tengeri szállítására használt hajókon állatorvos legyen jelen, továbbá hogy jelentést készítsenek és számon tartsák a szállítás során elhullott állatokat, valamint vészhelyzeti terveket dolgozzanak ki minden olyan, a tengeren előforduló helyzetre, amely negatívan befolyásolhatja a szállított állatok jólétét;

68.  megjegyzi, hogy a különböző tagállamokban a mezőgazdasági termelők, a szállítmányozók és az illetékes hatóságok eltérően értelmezik és hajtják végre az 1/2005/EK rendeletet, különösen ami az állatok szállításra alkalmas állapotát illeti; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a rendeletet, hogy szükség esetén pontosabban meghatározza benne a szállításra vonatkozó követelményeket; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egyenlő feltételek összefüggésében biztosítsák, hogy a jövőben a rendeletet Unió-szerte összehangolt és egységes módon hajtják végre és alkalmazzák, különösen ami az állatok szállításra alkalmas állapotát illeti;

69.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki teljes körű meghatározást arra vonatkozóan, hogy mit jelent a szállításra való alkalmasság, valamint hogy készítse el az állatok szállításra való alkalmasságának felmérésére szolgáló gyakorlati útmutatásokat; felhívja a tagállamokat, hogy indítsanak figyelemfelkeltő és tájékoztató tevékenységeket, többek között szilárd, rendszeres és kötelező képzéseket, oktatást és tanúsítást a járművezetők, szállítók, kereskedők, gyűjtőközpontok, vágóhidak, állatorvosok, határőrök és minden egyéb, az állatok szállításában részt vevő gazdasági szereplő számára annak érdekében, hogy csökkenjen a tagállamokban az alkalmassággal kapcsolatos szabálytalanságok magas száma; kéri a fuvarozókat, hogy járművezetőik és kísérőik a rendelet IV. mellékletének megfelelő képzése révén biztosítsák az állatokkal szembeni megfelelő bánásmódot;

70.  fokozott odafigyelést kér annak biztosítása érdekében, hogy ne szállítsanak beteg, gyenge, túl könnyű állatokat, szoptató állatokat, vemhes nőstényeket és a szükséges elválasztási időt el nem érő nőstényeket.

71.  hangsúlyozza, hogy az 1/2005/EK rendelettel összhangban a nagy távolságokon szállított állatoknak már kötelező megfelelő időközönként és fajuknak és koruknak megfelelően vizet, takarmányt és pihenési lehetőséget biztosítani; sürgeti a Bizottságot, hogy hatékonyabb ellenőrzést végezzen e jogi előírások tagállamok általi teljes körű és összehangolt betartásának biztosítása érdekében;

72.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a tagállamok biztosítsák az állatszállítás megfelelő megszervezését az időjárási a viszonyok és a szállítás típusának figyelembe vétele mellett;

73.  hangsúlyozza, hogy amikor az állatokat 24 órás pihenőidőre ki kell rakodni harmadik országokban, a szervezőnek azonosítania kell egy pihenőhelyet, amely az uniós ellenőrző állomásokkal egyenértékű létesítményekkel rendelkezik; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy rendszeresen vizsgálják meg ezeket a létesítményeket, és ne hagyják jóvá az utazási naplókat, ha nem igazolták, hogy a javasolt pihenőhely az uniós létesítményekkel egyenértékű létesítményekkel rendelkezik;

74.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a szállítási terv tartalmazza egy ellenőrző állomáson történő foglalás igazolását, beleértve a takarmány, víz és friss alom biztosítását; felhívja a Bizottságot, hogy határozza meg a pihenőhelyek helyszíneire és létesítményeire vonatkozó követelményeket;

75.  elismeri, hogy az alacsonyabb állománysűrűség és az állatok pihenését szolgáló útmegszakítások negatív gazdasági hatással vannak a fuvarozókra, ami kihathat a szállított állatok megfelelő kezelésére; kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a megfelelő kezelésükre vonatkozó ösztönzőket;

76.  kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a vemhességi idők gazdaságokban való nyilvántartásának javítását;

77.  kéri a Bizottságot, hogy tudományos eredmények alapján fogalmazzon meg iránymutatásokat a ketrecben szállított állatok itatására és a csirkék szállításának magas szintű jólétet elősegítő feltételeire vonatkozóan;

78.  emlékeztet, hogy a tagállamoknak az életük és tenyésztési ciklusuk végén járó állatok jólétének megfelelő megoldásokat kell találniuk;

Gazdasági segítség

79.  felhív az állatjóléti kifizetésekre irányuló vidékfejlesztési intézkedés szélesebb körű alkalmazására az 1305/2013/EU rendelet(13) 33. cikkének megfelelően, amely a vonatkozó kötelező követelményeken túlmutató, magas szintű állatjóléti normák támogatását írja elő;

80.  kéri, hogy a KAP közelgő reformja tartsa fenn és erősítse meg a KAP-kifizetések és az 1/2005/EK rendeletben meghatározott normákat teljes mértékben tiszteletben tartó vagy meghaladó, jobb állatjóléti feltételek közötti kapcsolatot;

81.  szorgalmazza, hogy a támogató intézkedések a vágóhidak tagállamokon belüli olyan, kiegyensúlyozott eloszlását biztosítsák, amely tükrözi egy adott régió haszonállat-állományának méretét;

Harmadik országok

82.  aggodalmát fejezi ki, amiért folyton-folyvást arról szóló beszámolók hallhatók, hogy bizonyos harmadik országokban problémák tapasztalhatók az állatok szállításával és jólétével kapcsolatban; megjegyzi, hogy bizonyos harmadik országokban – ahová az EU állatokat küld – a vágás az állatok szélsőséges és elnyújtott szenvedésével jár, és rendszeresen megsérti az OIE (Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal) nemzetközi szabványait az állatok levágás során való jólétére vonatkozóan; miközben elismeri, hogy a harmadik országokban gyakran élő állatokra irányul a kereslet, felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy amennyiben lehetséges, segítsék elő az élő állatok helyett a hús vagy hasított test harmadik országokba történő szállításának, valamint a sperma vagy embriók tenyészállatok helyett történő szállításának irányába történő elmozdulást;

83.  határozottan kifogásolja a rendelet élő állatok harmadik országokba való szállítása tekintetében történő betartásával kapcsolatban a Bizottság által rendelkezésre bocsátott statisztikákat, és hangsúlyozza, hogy ezek összeállítására az állatszállító járművek szisztematikus ellenőrzése nélkül került sor;

84.  kéri a Bizottságot, hogy a harmadik országokkal folytatott kétoldalú kereskedelmi tárgyalások során követelje meg az Európai Unió állatjóléti szabályainak való megfelelést, továbbá a Kereskedelmi Világszervezet keretében szálljon síkra az idevágó uniós rendelkezések nemzetközi elterjesztése mellett;

85.  sajnálja, hogy egyes harmadik országok által alkalmazott előírások nem olyan szigorúak, mint az Unión belüliek; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg az Unió kereskedelmi partnereivel szemben támasztott meglévő követelményeket, különösen az állatok kereskedelme és szállítása tekintetében, hogy azok legalább olyan szigorúak legyenek, mint az uniós előírások; kéri a harmadik országokba exportáló tagállamokat, hogy a helyi hatóságokkal közösen munkálkodjanak az állatjóléti szabványok javításán;

86.  felszólít az Európai Unió Bírósága által a C-424/13. számú ügyben hozott ítélet következetes és maradéktalan tiszteletben tartására, melyben a Bíróság úgy ítélkezett, hogy az állatok olyan, nagy távolságon való szállítása esetén, amely az Unió területén kezdődik, majd annak területén kívül folytatódik, az indulás engedélyezéséhez a fuvarozónak a megfelelés tekintetében hiteles menetlevelet kell benyújtania, külön figyelmet fordítva a hőmérséklet-előrejelzésekre; felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy azokat a menetleveleket, amelyek esetében az állatokat a Bíróság ítélete értelmében 24 órás pihenőidőre ki kell rakodni egy Unión kívüli országban, csak abban az esetben engedélyezzék, ha a szállításszervező olyan pihenőhelyet határozott meg, amely az ellenőrző állomásokkal egyenértékű létesítményekkel rendelkezik; ezzel kapcsolatban emlékeztet arra is, hogy 2009-ben készült az egyetlen lista a harmadik országokon át vezető útvonalak mentén található, állatok elhelyezésére szolgáló létesítményekről, és e listáról gyakran hiányoznak a pontos címek, ami az uniós jog által előírt szükséges vizsgálatok elvégzését jelentősen megnehezíti; felszólítja a kilépési helyen lévő hatósági állatorvosokat, hogy mielőtt a járművek elhagyják az Európai Uniót – az 1/2005 rendeletnek megfelelően – ellenőrizzék, hogy betartják-e a rendelet rendelkezéseit;

87.  ezzel kapcsolatban emlékeztet továbbá az uniós jog megsértését bejelentő személyek (visszaélést bejelentő személyek) védelméről szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2018)0218), különösen az állatorvosi ellenőrzésekkel kapcsolatban;

88.  helyteleníti, hogy a szárazföldön és a kikötőkben a határátlépések gyakran elhúzódnak, valamint felhívja a figyelmet a fokozott fájdalomra és szenvedésre, amelyet e késedelmek az állatoknak okoznak; felszólítja a harmadik országokkal határos tagállamokat, hogy biztosítsanak pihenőhelyeket, ahol az állatokat ki lehet rakodni, valamint takarmányt, vizet, pihenést és állatorvosi ellátást lehet nyújtani, annak érdekében, hogy a menetleveleket helyesen ki lehessen tölteni, valamint hogy elegendő számú személyzettel rendelkező, kifejezetten erre a célra szolgáló sávot nyissanak a szállított állatok számára, hogy csökkenjen a várakozási idő anélkül, hogy aláásnák a határokon végzett egészségügyi és vámellenőrzések minőségét; kéri továbbá a tagállamokat, hogy jobban működjenek együtt a haszonállat-szállítmányok tervezése terén annak elkerülése érdekében, hogy egyszerre túlságosan nagyszámú állat érkezzen meg a határellenőrzési pontra;

89.  felhívja a Bizottságot, hogy fokozza az együttműködést és a kommunikációt – többek között a további kölcsönös segítségnyújtást és a gyorsított információcserét – a tagállamok és a harmadik országok illetékes hatóságai között a nem megfelelő igazgatással kapcsolatos állatjóléti és állatbetegségekkel kapcsolatos problémák csökkentése érdekében azáltal, hogy gondoskodik arról, hogy az exportőrök teljes mértékben megfelelnek az adminisztratív előírásoknak; kéri a Bizottságot, hogy nemzetközi szinten támogassa az állatok kíméletes szállítását, és kezdeményezésekkel növelje a tudatosságot a nem uniós országok körében;

90.  kéri a Bizottságot, hogy gyakoroljon nyomást az olyan tranzitországokra, amelyek az élő állatok szállítását szükségtelenül késleltető bürokratikus és biztonsági akadályokat támasztanak;

91.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a harmadik országokba irányuló vízi és tengeri utak során fordítsanak különös figyelmet az állatjóléti jogsértésekre, és vizsgálják meg a jogszabályok, például azon rendelkezés esetleges megsértését, hogy tilos az elhullott állatokat a hajókról a Földközi-tengerbe dobni (gyakran a füljelzőik levágást követően), amelynek hátterében az áll, hogy a rendeltetési kikötőkben gyakran nincs lehetőség a tetemek ártalmatlanítására;

92.  felhívja a figyelmet az állatok nemzetközi szállítás közbeni védelméről szóló európai egyezmény aláírására irányuló 2004/544/EK tanácsi határozatra(14), amely szerint a szállítás az alábbiak bármelyike lehet: két tagállam között egy unión kívüli országon áthaladó, egy tagállam és egy unión kívüli ország közötti, valamint közvetlenül két tagállam között zajló szállítás;

93.  hangsúlyozza, hogy abban az esetben, ha a harmadik országok állatszállítási előírásaikat nem hangolják össze az uniós előírásokkal, és ezen előírások végrehajtása nem elegendő a rendeletnek való maradéktalan megfelelés biztosításához, a harmadik országokba irányuló élőállat-szállítást e különbségeket csökkentő, kétoldalú egyezményekkel kell szabályozni, és ha ez nem valósítható meg, be kell tiltani;

94.  emlékezteti a tagállamokat, hogy a kialakult ítélkezési gyakorlat(15) szerint1a bevezethetnek szigorúbb nemzeti szabályokat az állatok szállítás közbeni védelme érdekében, amennyiben az ilyen szabályok megfelelnek az 1/2005/EK rendelet fő célkitűzésének;

95.  kéri a Bizottságot, hogy az élő állatok szállításának vonatkozásában mozdítsa elő a bevált módszerek cseréjét és a szabályozások egyenértékűségét célzó intézkedéseket harmadik országokkal;

o
o   o

96.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek, az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 3., 2005.1.5., 1. o.
(2) http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2018/621853/EPRS_STU(2018)621853_EN.pdf
(3) HL C 434., 2015.12.23., 59. o.
(4) EFSA Journal 2011:9(1):1966
(5) HL C 251 E., 2013.8.31., 11. o.
(6) A Bíróság (ötödik tanács) 2015. április 23-i ítélete, Zuchtvieh-Export GmbH kontra Stadt Kempten, C-424/13, ECLI:EU:C:2015:259.
(7) Az Európai Számvevőszék 2018. november 14-i 31/2018. sz. különjelentése: „Állatjólét az Európai Unióban: a gyakorlati végrehajtás elmarad az ambiciózus céloktól”.
(8) https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/1966
(9) HL 121., 1964.7.29., 1977. o.
(10) HL L 102., 2006.4.11, 1. o.
(11) Európai Bizottság, Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság, 2017.: A Hollandiában 2017. február 20. és 2017. február 24. között elvégzett, az állatoknak a Unión kívülre történő szállítása közbeni jólétének értékelését célzó ellenőrzésről szóló végleges jelentés.
(12) Az Európai Parlament és a Tanács 2016. március 9-i (EU) 2016/429 rendelete a fertőző állatbetegségekről és egyes állategészségügyi jogi aktusok módosításáról és hatályon kívül helyezéséről („állategészségügyi rendelet”).
(13) HL L 347., 2013.12.20., 347. o.
(14) HL L 241., 2004.7.13, 21. o.
(15) A Bíróság (első tanács) 2004. október 14-i ítélete – C-113/02. számú ügy – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Holland Királyság, valamint a Bíróság (harmadik tanács) 2008. május 8-i ítélete – C-491/06. számú ügy – Danske Svineproducenter.


A belső piac versenyképességének erősítése az EU vámuniójának és a vámunió irányításának továbbfejlesztése révén
PDF 171kWORD 50k
Az Európai Parlament 2019. február 14-i állásfoglalása a belső piac versenyképességének az EU vámuniójának és a vámunió irányításának továbbfejlesztése révén történő megerősítéséről (2018/2109(INI))
P8_TA-PROV(2019)0133A8-0059/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1), valamint az ahhoz kapcsolódó felhatalmazáson alapuló jogi aktusra (a Bizottság 2015. július 28-i (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelete(2)), végrehajtási jogi aktusra (a Bizottság 2015. november 2-i (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelete(3)), átmeneti felhatalmazáson alapuló jogi aktusra (a Bizottság 2015. december 17-i (EU) 2016/341 felhatalmazáson alapuló rendelete(4)) és munkaprogramra (a Bizottság 2016. április 11-i (EU) 2016/578 végrehajtási határozata(5)),

–  tekintettel a 952/2013/EU rendeletnek az Uniós Vámkódexben előírt elektronikus adatfeldolgozási eljárásoktól eltérő módszerek átmeneti alkalmazásának meghosszabbítása céljából történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2018)0085),

–  tekintettel a Bizottság által az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak címzett, „Az EU vámuniójának és a vámunió irányításának továbbfejlesztése” című közleményre (COM(2016)0813),

–  tekintettel a Bizottság által a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett, „Első kétéves jelentés az EU vámuniójának és a vámunió irányításának továbbfejlesztése terén elért eredményekről” című közleményre (COM(2018)0524),

–  tekintettel a Bizottság által a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett, „Második eredményjelentés az uniós vámügyi kockázatkezelési stratégia és cselekvési terv végrehajtásáról” című közleményre (COM(2018)0549),

–  tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez előterjesztett jelentésére a vámügyi informatikai stratégiáról (COM(2018)0178),

–  tekintettel a vámjogszabályok megsértésére és a vámjogi szankciókra vonatkozó uniós jogi keretről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslattal (COM(2013)0884) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára,

–  tekintettel a papírmentes vám- és kereskedelmi környezetről szóló, 2008. január 15-i 70/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(6),

–  tekintettel az Európai Parlament 2017. január 17-i állásfoglalására az uniós vámkódex végrehajtásával kapcsolatos kihívások kezeléséről(7),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz előterjesztett jelentésére az Uniós Vámkódex végrehajtásáról, valamint annak 284. cikkében a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására kapott felhatalmazás gyakorlásáról (COM(2018)0039),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék „Importeljárások: a jogszabályi keretek hiányosságai és a nem kellően eredményes végrehajtás hátrányos hatással vannak az Unió pénzügyi érdekeire” című, 19/2017. számú különjelentésére,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék „A vámügyi informatikai rendszerek sorozatos késedelme: mi okozott problémát?” című, 26/2018. számú különjelentésére,

–  tekintettel a jövedékiadó-csalás elleni küzdelemről szóló, 11760/2017. számú tanácsi eredményjelentésre,

–  tekintettel az Europol és az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának az Európai Unióban az iparjogvédelmi jogok megsértéséről és a kalózkodásról szóló jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A8-0059/2019),

A.  mivel az idén 50 éves vámunió az Európai Unió egyik sarokköve, és a világ egyik legnagyobb kereskedelmi tömbje, és mivel a teljesen működőképes vámunió elengedhetetlen az egységes piac megfelelő, illetve az Unión belüli kereskedelem zökkenőmentes működéséhez, valamint kulcsfontosságú elemét jelenti a vállalkozások és az uniós polgárok érdekét egyaránt szolgáló, a harmadik országok viszonylatában alkalmazott közös kereskedelempolitikának, továbbá – a harmadik országokkal folytatott, kereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalások során a vámunió jóvoltából erős tárgyalási pozícióval rendelkező – Európai Unió hitelességének;

B.  mivel egyfelől a vámhatóságoknak kellő egyensúlyt kell teremteniük a jogszerű kereskedelem, az Unió és az uniós polgárok biztonságának védelmét, a fogyasztóknak az egységes piacra belépő árukba vetett bizalmának megőrzését szolgáló vámellenőrzések, valamint az Unió pénzügyi és kereskedelmi érdekei között, másfelől pedig a vámhatóságok felelőssége a vámügyi jogi kereten túlmenően több mint 60 jogi aktus végrehajtására, a jogellenes kereskedelemre és a csempészésre, valamint az engedélyezett gazdálkodó státusz megadására is kiterjed;

C.  mivel a váminformációk és vámeljárások szabványosítása kulcsfontosságú szerepet játszik az ellenőrzések egységesítésében, különösen az olyan jelenségek tekintetében, mint amilyen például az importáruk helytelen besorolása, illetve alulértékelése, valamint az áruk származásával kapcsolatos valótlan információk bejelentése, amelyeknek valamennyi gazdasági szereplő, de különösen a kis- és középvállalkozások kárát látják;

D.  mivel az uniós behozatal és kivitel 2017-ben elérte a 3 700 milliárd EUR-t, és a beszedett vámok az Unió költségvetésének 15 %-át teszik ki;

E.  mivel az Uniós Vámkódex végrehajtása elengedhetetlen az Unió saját forrásainak – különösképpen a vámok – és a nemzeti adóügyi érdekek védelméhez, valamint az európai fogyasztók biztonságának és a semleges verseny megőrzéséhez a belső piacon;

F.  mivel az Uniós Vámkódex az alkalmazásához szükséges elektronikus rendszerek telepítésének határidejét 2020. december 31-ében határozza meg; mivel a vámeljárások digitalizálása már 2003-ban kezdetét vette, majd 2008-ban a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (Modernizált Vámkódex) szóló, 2008. április 23-i 450/2008/EK rendelet(8), valamint a 70/2008/EK határozat (az elektronikus vámkezelésről szóló határozat) elfogadásával jogszabályi rendelkezésekben is rögzítésre került;

G.  mivel a vámügyek digitalizálása folyamatban van, ma már a vám-árunyilatkozatok több mint 98%-a elektronikus, és a következő vámügyi területeket immár elektronikus rendszerek alkalmazásával kezelik: árutovábbítás (NCTS), exportellenőrzés (ECS), biztonsági adatok (ICS), kockázatkezelés (CRMS), gazdálkodók nyilvántartási és azonosító száma (EORI), engedélyezések (CDS), engedélyezett gazdálkodók (AEO), kötelező érvényű tarifális felvilágosítási rendszer (EBTI), tarifa és kvóta (QUOTA), autonóm vámtételek felfüggesztései, kombinált nómenklatúra (TARIC), az import- és exportfelügyelet (SURV2), valamint a regisztrált exportőrök elektronikus rendszere a származási bizonyítványok kapcsán (REX);

H.  mivel az EU 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretében javasolt vámügyi program célkitűzése, hogy támogassa a tagállamok vámhatóságainak tevékenységeit, valamint a vámhatóságok közötti együttműködést;

I.  mivel az Egyesült Királyságnak az EU-ból való kilépése kihívást jelent a vámunió megfelelő működésére nézve;

J.  mivel az Uniós Vámkódex teljes körű végrehajtásához szükséges kulcsfontosságú elektronikus rendszerek megvalósítása késedelmet szenved, és azt 2020. december 31. utánra halasztották;

K.  mivel a vámunió teljesítményének mérésére szolgáló eszköz a vámunió működésének fő teljesítménymutatókon alapuló értékelését számos terület – például a pénzügyi érdekek védelme, az uniós polgárok biztonságának és védelmének szavatolása, valamint a vámoknak az uniós növekedésben és versenyképességben betöltött szerepének felmérése – tekintetében elvégzi;

L.  mivel a Vám 2020 program, ebből adódóan pedig a vámüggyel kapcsolatos informatikai tevékenységek irányítása megoszlik a Bizottság, a tagállamok és a kereskedelmi érdekek képviselői között, több döntéshozatali struktúrát is lefedve, amelyek gyarapodása tartós negatív hatást gyakorol a program hatékonyságára és az IT-projektek irányítására;

M.  mivel a jelenlegi Vám 2020 program lezárását, és a különböző lehetséges opciók költség-haszon elemzését követően a vámügyi programok irányítását át kell majd alakítani;

1.  felhívja a figyelmet a munkára, amelyet a tagállami vámhatóságok és a Bizottság nap mint nap végeznek azon törekvéstől vezérelve, hogy megóvják a belső piacot a hamisított és dömpingelt termékek megjelenésével járó tisztességtelen versenytől, előmozdítsák a kereskedelmet és szűkebbre szabják az adminisztratív formaságok körét, valamint hogy beszedjék a nemzeti költségvetéseket és az uniós költségvetést megillető bevételeket, továbbá hogy védelmet biztosítsanak a lakosság számára a terrorveszéllyel, az egészségügyi, a környezetvédelmi és egyéb veszélyekkel szemben;

2.  rámutat arra, hogy a vámunió az EU egyik legkorábbi vívmánya, és az egyik legjelentősebb uniós sikertörténetnek tekinthető, mivel egyfelől lehetővé tette az Unióban letelepedett vállalkozások számára, hogy az Unió teljes területén értékesítsék termékeiket, illetve beruházásokat hajtsanak végre, másfelől pedig lehetővé tette az EU számára, hogy megszüntesse a belső határokat, és versenybe szálljon a világ többi részével; hangsúlyozza, hogy az EU egységes piaca nem lenne lehetséges a vámunió által biztosított vámmentes környezet, illetve a vámuniónak az import- és exportfelügyelet terén betöltött szerepe nélkül;

3.  hangsúlyozza, hogy a teljes mértékben működőképes vámunió elengedhetetlen az EU, illetve az új kereskedelmi megállapodások megkötéséhez szükséges uniós tárgyalási pozíció hitelességének és erejének biztosításához; hangsúlyozza, hogy a hatékonyan működő uniós vámunió hozzájárul a legális kereskedelem előmozdításához, valamint a jogszerű kereskedelmet folytató szereplők adminisztratív terheinek csökkentéséhez, ami lényeges tényezőnek számít a versenyképes vállalkozások fejlődése szempontjából; kiemeli, hogy biztosítani kell – többek között a harmadik országok vámhatóságaival való együttműködés megerősítésével – a hatékony ellenőrzéseket, valamint hogy a legális kereskedelmet ne nehezítsék indokolatlan akadályok;

4.  hangsúlyozza, hogy a korszerűsített informatikai infrastruktúrán alapuló, zökkenőmentes uniós vámügyi folyamatok kialakítása kulcsfontosságú; úgy véli, hogy a digitalizáció jóvoltából az információcsere és a vámfizetés átláthatóbbá és hozzáférhetőbbé tehető, különösen a kis- és középvállalkozások, illetve a harmadik országbeli gazdasági szereplők számára, és hogy a digitalizáció a vámszabályok és -eljárások egyszerűsítésére is több lehetőséget kínál;

5.  megjegyzi, hogy a vámuniós belépési pontokon alkalmazott ellenőrzések, vámeljárások és szankcionálási politikák jelenlegi eltérő szintje és minősége gyakran a kereskedelmi forgalom torzulását eredményezik, és fenntartják a joghatóság megválasztásának („forum shopping”) problémáját, ami veszélyezteti az egységes piac integritását; ezzel összefüggésben nyomatékosan kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy orvosolják ezt a problémát;

6.  ösztönzi a Bizottságot, hogy fokozza az integrált uniós egyablakos vámkezelési rendszer létrehozására irányuló erőfeszítéseit, amelynek segítségével a vállalkozások az összes szükséges információt és dokumentumot benyújthatnák, ezáltal pedig valamennyi behozatali, kiviteli és árutovábbítási szabályozási követelményt teljesíthetnék egy helyen;

7.  emlékeztet arra, hogy az EU-ból való kilépését követően az Egyesült Királyság harmadik országgá fog válni, aminek következtében az EU külső határai is meg fognak változni, továbbá hangsúlyozza, hogy a brexit semmiféle negatív hatást nem gyakorolhat az uniós vámügyekkel kapcsolatos előrehaladásra és irányításra;

A vámeljárások digitalizálása

8.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki eredményesebb, költséghatékonyabb és egyszerűbb megközelítést a vámhatóságok informatikai rendszereinek irányítására vonatkozóan; felszólít mindenekelőtt a szükséges idő és források, valamint a vámeljárások digitalizálását támogató egyes IT-projektek hatókörének pontosabb és reálisabb megbecsülésére;

9.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a vámunió új informatikai rendszereinek végrehajtása komoly késedelmet szenvedett, aminek következtében a Bizottság felkérte a Parlamentet és a Tanácsot az átmeneti időszaknak az Uniós Vámkódexben meghatározott 2020-as határidőn túli meghosszabbítására; sajnálatát fejezi ki továbbá amiatt is, hogy a Bizottság csak hiányos információkkal szolgált a további meghosszabbítás alátámasztása kapcsán, nevezetesen a Bizottság és a tagállamok felelősségéről, ami miatt az Európai Parlament nem gyakorolhatja megfelelő módon a költségvetési és politikai ellenőrzéshez való jogát;

10.  rámutat arra, hogy bár a Vámkódex végrehajtásához szükséges informatikai rendszerek európai összetevői 75%-ának 2020 decemberére el kell készülniük, ez nem azt jelenti, hogy az informatikai rendszerek 75%-a kész lesz erre az időpontra, mivel az informatikai rendszerek 25%-át a nemzeti összetevők alkotják, amelyekért a tagállamok felelősek, és amelyek a megállapítások szerint késedelmet szenvednek;

11.  úgy véli, hogy a Bizottságnak és a Tanácsnak kiemelt prioritásként gondoskodnia kell arról, hogy az új határidő lejárta előtt sor kerüljön a Vámkódex végrehajtására és a vámeljárások digitalizálására; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a további késedelmek elkerülése érdekében; úgy véli, hogy ebben az összefüggésben az informatikai struktúra kialakítása megköveteli a pénzügyi és emberi erőforrások szempontjából jelentős hatással bíró 17 informatikai eszköz kifejlesztését és alkalmazását; ezért rendkívül fontosnak tartja, hogy a tagállamok és a Bizottság informatikai projektjeinek működtetéséhez szükséges erőforrások tekintetében ne legyenek átfedések;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy aktualizálja az Uniós Vámkódexre vonatkozó munkaprogramjának menetrendjét az általa javasolt(9), az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz elfogadásra benyújtott átmenetiidőszak-meghosszabbítás alapján; felkéri a Parlamentet és a Tanácsot, hogy törekedjen a meghosszabbításra vonatkozó határozat mihamarabbi elfogadására, biztosítva egyúttal – az átfogó biztonsági tesztek sérelme nélkül – a vámügyi informatikai rendszer telepítésének sikeréhez szükséges feltételeket is, hogy így az esetlegesen felmerülő problémák ne sodorják veszélybe a tagállami vámhatóságok által végzett áruellenőrzéseket; az Európai Számvevőszékhez hasonlóan hangsúlyozza, hogy ugyanazon okok ugyanazon hatásokat váltják ki, és hogy a 2017. évi többéves stratégiai tervnek a hat informatikai eszköz ugyanazon évben történő bevezetését célzó aktualizálása jelentős kihívást jelent és komoly kockázatot rejt magában abból a szempontból, hogy az átütemezett határidőket sem fogják betartani, amivel az Uniós Vámkódex végrehajtási határideje akár 2025 utánra is kitolódhat;

13.  felszólítja a Bizottságot, hogy aktualizálja többéves stratégia tervét egyfelől az egyes projektek átmeneti időszaki ütemezésével, hogy ily módon amennyire csak lehet elkerülhető legyen, hogy a telepítések az időszak végére koncentrálódjanak, másfelől pedig kötelező érvényű, többek között a tagállamoknak szóló részcélok meghatározásával;

14.  felkéri a Bizottságot, hogy ne módosítsa a 17 informatikai eszköz tekintetében már elfogadott jogi és technikai specifikációkat, mivel az elvégzendő projektek összetettsége és a bevezetésükhöz szükséges idő sem az érintett technológiák folyamatos változásának tényével, sem pedig a szóban forgó időszakban bekövetkező, elengedhetetlen jogalkotási és szabályozási változásokkal nem összeegyeztethető;

15.  emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék szerint a Bizottság tisztában volt a késedelmekkel, de úgy döntött, hogy ezt az információt nem szerepelteti a hivatalos jelentésében, ezáltal meggátolva az érdekelt feleket (például az Európai Parlamentet, más, a Vám 2020 irányítási struktúrájában képviselettel nem rendelkező uniós intézményeket, valamint az érdekelt vállalatokat és polgárokat) abban, hogy valós időben, teljes körűen tájékozódhassanak a késedelmek okozta kockázatokról; felhívja ezért a Bizottságot, hogy egyfelől rendszeresen és átlátható módon számoljon be a többéves stratégiai munkaterv végrehajtásáról és a vámügyi elektronikus rendszerek létrehozásáról annak érdekében, hogy a korábbi programozási időszakban elkövetett hibák ne ismétlődjenek meg, másfelől pedig adjon számot az esetleges jövőbeli késedelmekről abban az esetben, ha azokról nem ad azonnali tájékoztatást, vagy azokkal kapcsolatban nem hozza meg a megfelelő korrekciós intézkedéseket;

16.  felkéri a Bizottságot, hogy folyamatosan értékelje a Vám 2020 programot, és reagáljon az azonosított hiányosságokra, különösen a program keretében felállított szakértői csoportok alacsony szintű kihasználására, valamint tegye lehetővé a vámügyi szolgálatok közötti együttműködés fokozását;

17.  hangsúlyozza, hogy a lehetséges hatások folyamatos szakpolitikai nyomon követése, elemzése és értékelése a vámunió irányításának lényeges részét képezik; tudomásul veszi és üdvözli a Bizottságnak a vámunió teljesítményét mérő eszköz kidolgozása terén végzett munkáját, amely eszköz végső soron lehetővé fogja tenni a hatékonyság, az eredményesség és az egységesség rendszeres, a vámunió stratégiai célkitűzései alapján történő értékelését; felhívja a tagállamokat, hogy támogassák az eszköz továbbfejlesztésére irányuló munkát;

18.  javasolja a Bizottságnak, hogy az említett eszköz a digitalizációs potenciál és az adatfolyamok szempontjából a vámellenőrzések elvégzését is értékelje, hogy a vámhatóságokra nehezedő terhek optimalizálása mellett még hatékonyabb kockázatalapú ellenőrzéseket lehessen kialakítani;

A Vám program irányítása, jelentései és finanszírozása

19.  tudomásul veszi a Bizottság és a tagállamok által hozott, a Vámkódex egységes és koherens végrehajtására irányuló intézkedéseket, különösen a képzések és az iránymutatások elfogadása terén; mindazonáltal felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket és növeljék az alkalmazott erőforrásokat a 2013-ban elfogadott Vámkódex és az Unió-szerte egységes vámeljárások teljes körű alkalmazásának biztosítása érdekében; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be cselekvési tervet, amelynek hasznos alapját jelentheti a vámügyi gyakorlatok szakértői vizsgálata, a bevált módszerek megosztása, a vámügyi szolgálatok közötti fokozott együttműködés, valamint egy megfelelően finanszírozott képzési program;

20.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság egy olyan egyablakos uniós vámkörnyezeten dolgozik, amely lehetővé tenné a gazdasági szereplők számára, hogy a szabályozási (állategészségügyi, egészségügyi, környezetvédelmi stb.) célok széles köréhez szükséges adatokat szabványosított formátumban, több címzett részére, valamint harmonizált hozzáférési pontokon keresztül nyújtsák be; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat e fontos munka folytatására;

21.  tudomásul veszi az uniós költségvetés keretén belüli finanszírozási törekvéseket, amelyek jóvoltából (2018-as árakon számítva) 842 844 000 EUR-ra nőtt a következő, 2021–2027-es időszakra szóló Vám programhoz rendelt összeg; felszólítja a tagállamokat, hogy bocsássák rendelkezésre az európai elektronikus vámügyi rendszer bevezetéshez elengedhetetlen nemzeti összetevők kiépítéséhez szükséges emberi és pénzügyi erőforrásokat, és felszólítja a Bizottságot, hogy megfelelő időben nyújtsa be az uniós összetevők és a tagállamok által kifejlesztett, nem uniós összetevők bevezetéséről szóló jelentést;

22.  hangsúlyozza, hogy az ellenőrzések és az alkalmazandó vámok behajtása szempontjából a vámhatóságoknak manapság az EU-n kívülről, online vásárolt áruk mennyiségének elképesztő növekedésével kell szembenézniük, különösen mivel az EU-ba importált alacsony értékű áruk mennyisége évről évre 10–15%-kal növekszik; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az e kihívás hatékonyabb kezelésére irányuló erőfeszítéseiket;

23.  felszólítja a Bizottságot, hogy a Vám 2020 program Uniós Vámkódexszel kapcsolatos 17 informatikai rendszere megvalósítását követően, és csakis azt követően tegyen javaslatot egy, a vámügyi informatikai projektek és aktualizálásuk végrehajtására irányuló hatékonyabb irányítási struktúrára; hangsúlyozza, hogy a vámügyi informatikai rendszer által képviselt gazdasági, fiskális és biztonsági kihívásokra való tekintettel elengedhetetlen, hogy az elfogadott megoldás teljes körűen megőrizze az európai szuverenitást;

24.  hangsúlyozza, hogy a „Vám 2021–2027” program a tagállamok vámhatóságainak támogatása révén nem csak az EU költségvetési bevételeinek növelését fogja segíteni, de szavatolni fogja a termékbiztonságot, az európai fogyasztók védelmét, továbbá az egyenlő versenyfeltételeket az uniós vállalkozások számára;

Az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból

25.  hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság EU-ból történő kilépése körüli bizonytalanság komoly kihívást jelent az európai vállalkozások számára; felszólítja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tájékoztassák átfogó módon az érdekelt feleket arról, hogy a vámügyek területén, illetve bizonyos közvetett adók (héa és jövedéki adók) esetében milyen következményekkel jár az Egyesült Királyság kilépése;

26.  hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság kilépését követően nem maradhatnak olyan kiskapuk a vámrendszerben – az EU külső határainál sem –, amelyek utat nyithatnak az illegális kereskedelem vagy az uniós jog által előírt köztartozások behajtásának elkerülése előtt;

o
o   o

27.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a jelentést a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 269., 2013.10.10., 1. o.
(2) HL L 343., 2015.12.29., 1. o.
(3) HL L 343., 2015.12.29., 558. o.
(4) HL L 69., 2016.3.15., 1. o.
(5) HL L 99., 2016.4.15., 6. o.
(6) HL L 23., 2008.1.26., 21. o.
(7) HL C 242., 2018.7.10., 41. o.
(8) HL L 145., 2008.6.4., 1. o.
(9) A 952/2013/EU rendeletnek az Uniós Vámkódexben előírt elektronikus adatfeldolgozási eljárásoktól eltérő módszerek átmeneti alkalmazásának meghosszabbítása céljából történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslat (COM(2018)0085).


A decentralizált ügynökségek parlamenti ellenőrzését biztosító jogi rendelkezések és az együttes nyilatkozat végrehajtása
PDF 174kWORD 50k
Az Európai Parlament 2019. február 14-i állásfoglalása a decentralizált ügynökségek parlamenti ellenőrzését biztosító jogi rendelkezések és az együttes nyilatkozat végrehajtásáról (2018/2114(INI))
P8_TA-PROV(2019)0134A8-0055/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a szerződések ügynökségekre vonatkozó rendelkezéseire, különösen pedig az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. és 9. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 15., 16., 71., 123., 124., 127., 130., 228., 263., 265., 267., 277., 282., 287., 290., 291., 298. és 325. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 41., 42., 43., 51. és 52. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság 2012. július 19-i, decentralizált ügynökségekről szóló együttes nyilatkozatára és az annak mellékletét képző közös megközelítésre,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, valamint eljárási szabályzata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére, valamint az Elnökök Értekezletének a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló 2002. december 12-i határozatára,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményeire (A8-0055/2019),

A.  mivel az ügynökségek létfontosságú szerepet játszanak az EU szakpolitikáinak európai és nemzeti szintű végrehajtásában, feladatok széles körének ellátásával, például hálózatok létrehozásával vagy az EU és a nemzeti hatóságok közötti együttműködés támogatásával járulnak hozzá az EU szakpolitikáinak végrehajtásához; mivel az uniós ügynökségek és a tagállamok közötti jó együttműködés elősegíti az ügynökségek munkájának hatékonyabbá és eredményesebbé tételét; mivel az európai uniós ügynökségek hálózata révén maguk az ügynökségek is együttműködést alakítottak ki egymással;

B.  mivel a különböző ügynökségek és parlamenti bizottságok között általában jó volt a koordináció és az együttműködés; mivel az Europol az egyetlen olyan ügynökség, amelyet a Parlament a közös parlamenti ellenőrző csoporton keresztül a nemzeti parlamentekkel közösen ellenőriz;

C.  mivel az ügynökségeket eseti alapon, hosszú idő alatt hozták létre és fejlesztették tovább; mivel a Lisszaboni Szerződés hivatalosan is elismerte az Európai Unió végrehajtó ágának ügynökségesedését azzal, hogy az uniós ügynökségek fogalmát hivatalosan is beemelte a Szerződésekbe;

D.  mivel az ügynökségek elsősorban a Parlamentnek és a Tanácsnak tartoznak elszámolással, amelyeknek biztosítaniuk kell, hogy az ezen ügynökségeket szabályozó jogalkotási aktusok megfelelő ellenőrzési mechanizmusokat foglaljanak magukban, továbbá azt, hogy ezeket a mechanizmusokat a későbbiekben megfelelően végre is hajtsák; mivel az EU végrehajtó ágának ügynökségesedése nem gyengítheti a Parlament uniós végrehajtó szervek feletti, az EUSZ 14. cikkében foglalt ellenőrzési jogkörét;

E.  mivel a Szerződések sem a decentralizált ügynökségek fogalommeghatározását, sem pedig az ügynökségekre átruházható hatáskörök általános leírását nem tartalmazzák;

F.  mivel számos ügynökség jogalapja az EUMSZ 352. cikke, más ügynökségeket pedig konkrét ágazati jogalap alapján hoztak létre;

G.  mivel a 2012. évi együttes nyilatkozat és közös megközelítés az ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoport munkájának eredménye, amelyet a Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács hozott létre az ügynökségek koherenciájának, hatékonyságának, elszámoltathatóságának és átláthatóságának felmérésére, miután a Bizottság szabályozási ügynökségekről szóló intézményközi megállapodásra irányuló 2005-ös javaslata nem kapta meg a szükséges támogatás a Tanácstól és a Parlamenttől;

H.  mivel a közös megközelítés az ügynökségek felépítésével és irányításával, valamint működésével, tevékenységeinek programozásával, finanszírozásával, költségvetési forrásainak kezelésével, költségvetési eljárásaival, elszámoltathatóságával, ellenőrzéseivel és átláthatóságával kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaz, amelyek elősegítik a decentralizált ügynökségek feletti parlamenti ellenőrzés gyakorlását;

I.  mivel az általában pozitív értékelés ellenére az ügynökségek néhány esetben időnként bizalmatlanságot tapasztaltak tudományos és műszaki szakvéleményeikkel kapcsolatban;

A főbb észrevételek

1.  rámutat arra, hogy az ügynökségek elszámoltathatóságát biztosító mechanizmusokat a Szerződések, az ügynökségek alapító rendeletei, az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata, valamint az együttes nyilatkozat és a közös megközelítés tartalmazzák; hangsúlyozza, hogy a Parlament hatáskör-átruházás révén ellenőrzési jogkörrel rendelkezik a decentralizált ügynökségek felett, ez azonban nincs részletesen kifejtve a Szerződésekben; rámutat e tekintetben az együttes nyilatkozat és a közös megközelítés nem kötelező voltára; sajnálja ugyanakkor, hogy az intézmények még nem állapodtak meg egy kötelező erejű szabályozási keretről;

2.  rámutat, hogy a Parlament különböző módokon ellenőrzi az ügynökségeket:

   a költségvetési hatóság egyik ágaként az uniós költségvetésből az ügynökségeknek folyósított hozzájárulásokkal kapcsolatos döntéshozatali eljáráson keresztül;
   mentesítésért felelős hatóságként;
   az ügynökségek igazgatótanácsi tagjainak kijelölésén keresztül;
   az ügyvezető igazgató kinevezési (vagy elbocsátási) eljárásán keresztül;
   a munkaprogramokkal kapcsolatos konzultációin keresztül;
   az éves jelentések bemutatásán keresztül;
   és egyéb módszerekkel (küldöttségi látogatások, kapcsolattartó csoportok vagy személyek, eszmecserék, meghallgatások, tájékoztatók és szakértelem biztosítása);

3.  megjegyzi, hogy valószínűleg az ügynökségek igen eltérő feladatai és funkciói következtében az alapító rendeletek rendelkezései különböző mértékben eltérnek a közös megközelítésben rögzített elszámoltathatósági és parlamenti ellenőrzési mechanizmusoktól;

4.  megállapítja, hogy a parlamenti bizottságok az alapító rendeletekben található rendelkezések változatossága ellenére aktívan teljesítették az ellenőrzési feladataikat;

5.  elismeri az együttes nyilatkozat és a közös megközelítés, valamint a kapcsolódó ütemterv uniós ügynökségek általi végrehajtását; különösen kiemeli a decentralizált ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoport ajánlásait, amelyeket az Elnökök Értekezlete 2018. január 18-án hagyott jóvá; megjegyzi, hogy a 2018. július 12-i nyomon követési ülésen a decentralizált ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoport munkája lezártnak minősült;

Ajánlások

6.  úgy véli, hogy nagyobb erőfeszítéseket lehetne tenni az ügynökségek alapító rendeleteiben az irányítási és elszámoltathatósági mechanizmusokra vonatkozóan megtalálható egyes rendelkezések racionalizálására, figyelembe véve az ügynökségek jelenleg meglévő különböző típusait, és meghatározva az uniós intézmények és az ügynökségek közötti kapcsolatot szabályozó általános alapelveket; rámutat, hogy ezekkel a kérdésekkel a hatásvizsgálatokban is foglalkozni kell minden alkalommal, amikor egy ügynökség létrehozását javasolják; hangsúlyozza, hogy bizonyos mértékű szervezeti rugalmasságot kell biztosítani az ügynökségek számára annak érdekében, hogy jobban alkalmazkodni tudjanak az előirányzott feladatokhoz és a feladataik ellátása során felmerülő szükségletekhez; üdvözli a hasonló területeken működő ügynökségek klaszteralapú és klasztereken átnyúló belső szervezeti felépítését;

7.  ezért szorgalmazza a közös megközelítés valamennyi aspektusa végrehajtásának alapos értékelését, a 2010-ben készítettekhez hasonló részletes analitikus tanulmányokkal, az irányítással kapcsolatos szempontokra összpontosítva, külön megvizsgálva a benne foglalt rendelkezések és a Parlament együttdöntési és felügyeleti hatáskörei összeegyeztethetőségét, egyúttal figyelembe véve a rugalmasság biztosításának szükségességét, tekintettel a decentralizált ügynökségek sokszínűségére;

8.  sajnálja, hogy a Parlamentet, a demokrácia alapelvének tiszteletben tartását garantáló uniós kulcsszereplőt nem vonták be teljes körűen az EMA és az EBH új székhelyének kiválasztására irányuló eljárásba; e tekintetben emlékeztet a 2012-es együttes nyilatkozat és közös megközelítés mielőbbi felülvizsgálatára irányuló kérésére, és emlékeztet továbbá a Tanács felülvizsgálatban való szerepvállalásra vonatkozó kötelezettségvállalására, felkérve a Bizottságot, hogy 2019 áprilisáig készítse el az együttes nyilatkozat és a közös megközelítés mélyreható elemzését a decentralizált ügynökségek elhelyezése tekintetében;

9.  hangsúlyozza, hogy az ügynökségi székhely elhelyezkedése nem befolyásolhatja az adott ügynökség hatáskörének gyakorlását és feladatainak végrehajtását, irányítási struktúrájának megszervezését, fő szervezeti egységeinek működését vagy tevékenységeinek fő finanszírozását;

10.  elvárja, hogy az ügynökségek székhelyéről vagy áthelyezéséről szóló jövőbeli döntéshozatal során teljes mértékben tiszteletben tartsák a Parlament és a Tanács társjogalkotói előjogait; úgy véli, hogy a Parlamentnek rendszeres jelleggel, a teljes jogalkotási folyamat során, a Tanács és a Bizottság mellett egyenrangú félként kell részt vennie az uniós szervek és ügynökségek székhelyének kiválasztására vonatkozó kritériumok meghatározásában és súlyozásának értékelésében, átlátható módon; rámutat, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság elkötelezte magát a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban a tisztességes és átlátható együttműködés mellett, és hogy a megállapodás kiemeli a két társjogalkotó egyenlőségének elvét a szerződésekben foglaltaknak megfelelően; kiemeli, hogy az információcsere fokozása az ügynökségek székhelyének kiválasztásakor követendő jövőbeli eljárásoknak már a kezdeti szakaszában előnyt jelentene, mivel ez a korai információcsere megkönnyítené a három intézmény számára jogaik és előjogaik gyakorlását;

11.  úgy véli, hogy az ügynökségek székhelyéről hozandó döntés nagy jelentőséggel bír, valamint, hogy az uniós intézményeknek a lehető legjobb döntés meghozatala érdekében figyelembe kell venniük az olyan objektív kritériumokat, mint a megközelíthetőség, az igazgatási szinergiák és az érintett felekhez való közelség;

12.  kéri a Bizottságot, a decentralizált ügynökségek erőforrásaival foglalkozó intézményközi munkacsoport ajánlásaival összhangban, hogy mihamarabb terjessze elő a több helyszínen működő ügynökségek értékelését, és következetes megközelítést alkalmazva értékelje azok hozzáadott értékét, figyelembe véve a felmerült költségeket; felhív arra, hogy az értékelés eredményei alapján a megfelelő esetekben hozzanak érdemi intézkedéseket a helyszínek számának csökkentése érdekében;

13.  javasolja, hogy újra fontolják meg egy, az ügynökségekről szóló intézményközi megállapodástervezet kidolgozásának lehetőségét, és hogy ez a megállapodás tartalmazzon rendelkezéseket az ügynökségek felállítására és működésére vonatkozó elvek kiemelkedő személyek egy csoportjának szakértelmére támaszkodó ötévenkénti felülvizsgálatára;

14.  úgy véli, hogy ennek az intézményközi megállapodásnak tiszteletben kell tartania az Európai Parlament hatásköreit az együttdöntési eljárásokban, és foglalkoznia kell az ügynökségek és az azokat befogadó tagállamok intézményei közötti viszonnyal is, továbbá olyan átláthatósági intézkedéseket, eljárásokat kell tartalmaznia, amelyek megelőzik az összeférhetetlenségek kialakulását, és biztosítják a nemek közötti egyensúlyt az irányító és tanácsadó szervek tagjai között, valamint a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének megvalósulását az ügynökségek valamennyi tevékenységében;

15.  véleménye szerint ezen intézményközi megállapodás kidolgozása során foglalkozni kell számos olyan konkrét javaslattal, amely a demokratikus felügyelet erősítésére, az uniós ügynökségek elszámolhatóságának javítására, valamint a Parlamentnek történő jelentéstételi rendszer erősítésére irányul, például a következőkkel:

   határidőt kell szabni az ügynökségek számára az Európai Parlament vagy a Tanács által hozzájuk intézett kérdések megválaszolására;
   szabályozni kell az érzékeny és bizalmas információk megosztását, valamint a parlamenti bizottságokkal szükség esetén folytatott konzultációt;
   meg kell vizsgálni, hogy a Parlament kinevezhessen-e adott számú tagot a megfelelő igazgatótanácsokba vagy sem;
   meg kell vizsgálni a Parlament által delegált képviselők/megfigyelők jelenlétének hozzáadott értékét a felügyelőbizottságok és az ügynökségi érdekképviseleti csoportok ülésein;
   racionalizálni kell a Parlament részvételét az ügynökségek éves és többéves munkaprogramjaiban;
   egyszerűsíteni és harmonizálni kell a jelentéstételi kötelezettségeket, különösen az éves tevékenységi jelentést, a költségvetési és pénzgazdálkodásról szóló jelentést és a végleges elszámolást illetően;
   részletesen tájékoztatni kell a Parlamentet a mentesítésért felelős hatóság (nyomon követési jelentésekben foglalt) és a Számvevőszék ajánlásainak teljesítése érdekében tett intézkedésekről;

16.  úgy véli továbbá, hogy a Parlament szerepe a decentralizált ügynökségek irányításának folyamatos horizontális ellenőrzésében jelentős mértékben javítható lenne; javasolja továbbá a közös parlamenti ellenőrző csoporttal való együttműködés erősítését, valamint az ügynökségekhez indított kiküldetésekre vonatkozó szabályok felülvizsgálatát a parlamenti bizottságok és a hatáskörükbe tartozó ügynökségek közötti rendszeres kapcsolattartás javítása érdekében;

17.  javasolja, hogy az ötévenkénti felülvizsgálat keretében az Alkotmányügyi Bizottság – a parlamenti bizottságok által a hatáskörükbe tartozó ügynökségeknél végzett felügyeleti tevékenységekre építve és azokon túlmenően – tartson évenkénti vitát az ügynökségek működéséről és irányításáról, amelyet megfelelőnek vagy szükségesnek ítélt esetben plenáris vita követne az ügynökségi tevékenységek Parlamenten belüli ellenőrzése rendszerének erőteljesebbé és strukturáltabbá tétele érdekében; javasolja továbbá – tekintettel az ügynökségek közvetítő szerepére az EU és a tagállamok között – a nemzeti parlamentekkel folytatandó konzultációs időszak megtartását, amennyiben véleményt kívánnának nyilvánítani ebben az ügyben;

18.  úgy véli, hogy az uniós ügynökségeknek alkalmazniuk kell a jó kormányzás és a jogalkotás minősége javítása szabályainak alapelveit, köztük a nyílt, nyilvános konzultációk megtartását másodlagos és harmadlagos jogi aktusokra irányuló javaslataik tervezeteiről, amennyiben az adott ügynökség tevékenységi területe ezt lehetővé teszi; javasolja, hogy az ügynökségekre ugyanolyan átláthatósági szabályok vonatkozzanak, mint a Bizottságra, többek között az érdekképviselőkre vonatkozó szabályok és kötelezettségek tekintetében;

19.  hangsúlyozza, hogy az uniós ügynökségeknek – amellett, hogy biztosítják a keretszabályozásból eredő valamennyi feladat teljes körű és határidőn belüli ellátását – szigorúan ragaszkodniuk kell feladataikhoz, és a Parlamenttől és a Tanácstól kapott megbízatásukkal összhangban kell eljárniuk; elengedhetetlennek tartja, hogy az ügynökségek megbízatásuk teljesítése során átláthatóak legyenek;

20.  javasolja, hogy minden ügynökség kötelező erővel nem bíró véleményt nyújthasson be a hatáskörébe tartozó aktuális dossziékkal kapcsolatban;

21.  úgy véli továbbá, hogy a Szerződések bármilyen jövőbeli változása esetén meg kell fontolni, hogy miként lehetne még szilárdabban rögzíteni az ügynökségeket a Szerződésekben, különösen az EUSZ 13. és 14. cikkével, valamint az EUMSZ 290. és 291. cikkével összefüggésben, az ügynökségek különböző kategóriái, a rájuk ruházható hatáskörök és a parlamenti ellenőrzésüket garantáló általános elvek világos definíciójának beillesztése révén;

Költségvetési kérdések

22.  megállapítja, hogy az ügynökségek díjalapú finanszírozása jelenleg körülbelül évi 1 milliárd EUR-t tesz ki, ami enyhítheti az EU költségvetésére nehezedő nyomást, és eredményes módot kínálhat az ügynökségi tevékenységek finanszírozására azokban az esetekben, ahol az üzleti modell ezt lehetővé teszi; aggodalmát fejezi ki ugyanakkor az esetleges összeférhetetlenségek miatt, amelyek akkor merülhetnek fel, ha az ügynökségeknek fő bevételi forrásként a tagsági díjakra kell támaszkodniuk; kitart amellett, hogy óvintézkedéseket kell hozni az összeférhetetlenség minden formájának elkerülése érdekében;

23.  hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretben és a többéves pénzügyi keret végrehajtásával kapcsolatban az egyes ügynökségeknek kijelölt feladatokban figyelembe kell venni az új éghajlat-politikai, fenntarthatósági és környezetvédelmi prioritásokat;

24.  megjegyzi, hogy bár a decentralizált ügynökségek a költségvetési gazdálkodás terén számos hasonlóságot mutatnak, az egységesen alkalmazandó megközelítések károsnak bizonyultak egyes ügynökségek hatékony és eredményes irányítására nézve; úgy véli, hogy az 5 %-os személyzetcsökkentési cél és az ügynökségek újrafoglalkoztatási alapja egyszeri intézkedések; megismétli, hogy a jövőben ellenezni fog minden hasonló megközelítést;

25.  aggodalommal állapítja meg, hogy számos ügynökség nehézségekbe ütközik a képzett munkaerő felvétele terén a foglalkoztatási feltételek következtében; úgy véli, hogy az uniós szerveknek képesnek kell lenniük arra, hogy szakképzett személyzetet vonzzanak a feladataik hatékony és eredményes ellátásához; ezért konkrét fellépést szorgalmaz e célok elérése érdekében;

26.  tudomásul veszi, hogy az ügynökségek közötti szorosabb együttműködés a szolgáltatások megosztása terén megtakarításokat eredményezett pl. egy közös közbeszerzési portál létrehozása révén; ösztönzi a szolgáltatásoknak az ügynökségek közötti, vagy az Bizottság és az ügynökségek közötti megosztásában rejlő lehetőségek további vizsgálatát, új szinergiák kialakítása és a meglévők optimalizálása érdekében; úgy véli, hogy adott esetben tovább lehetne javítani a költségvetési hatékonyságot az uniós szervek és a közvetlen közelükben lévő ügynökségek szoros együttműködése révén az igazgatási támogatás és eszközkezelési szolgáltatások terén;

27.  megjegyzi, hogy az ügynökség költségvetését a teljesítményalapú költségvetés-tervezés elvének tiszteletben tartásával kell kialakítani, figyelembe véve az ügynökség céljait és a feladatai ellátásából fakadó elvárt eredményeket; az ügynökségek feladatainak jobb rangsorolása, az együttműködés fokozása és – különösen az ugyanazon szakpolitikai területen működő ügynökségek esetében – az átfedések elkerülése érdekében tematikus megközelítést kér a decentralizált ügynökségek költségvetés-tervezése terén;

28.  aggodalommal jegyzi meg, hogy számos adminisztratív előírás aránytalan az olyan ügynökségek esetében, amelyek kisebbek egy bizonyos kritikus méretnél; elvárja a Bizottságtól és a Tanácstól annak biztosítását, hogy az alkalmazandó adminisztratív előírások arányosak legyenek minden ügynökség pénzügyi és emberi erőforrásaival;

29.  emlékeztet arra, hogy a jogalkotási eljárás módosításokat eredményez a Bizottság eredeti javaslatához képest; aggodalommal jegyzi meg, hogy a frissített pénzügyi kimutatások általában csak a jogalkotási eljárás végén lesznek elérhetőek, de még akkor se biztosan; emlékeztet a kettős szerepre, amelyet az Európai Parlament és a Tanács jogalkotási és költségvetési hatóságként töltenek be.

30.  üdvözli a decentralizált ügynökségekre vonatkozó költségvetési keretrendelet módosított szövegének Bizottság által benyújtott tervezetét, és különösen az ezen ügynökségek megerősített irányításával kapcsolatban ott vázolt terveket;

31.  fenntartja ugyanakkor, hogy továbbra is számos kérdés nyitott, és sürgeti a Bizottságot, hogy az intézményközi munkacsoport ajánlásának megfelelően haladéktalanul nyújtsa be a több helyszínen működő ügynökségek értékelését, valamint – egy alapos, részletes elemzés, valamint egyértelmű és átlátható kritériumok alapján – terjesszen elő javaslatokat az intézményközi munkacsoport megbízatásában előirányzott lehetséges összevonásokra, bezárásokra és/vagy egyes feladatok Bizottsághoz való áthelyezésére vonatkozóan, amely lehetőségeket azonban a Bizottság e célból tett javaslatainak hiányában még nem vizsgáltak meg kellő mértékben;

32.  megjegyzi, hogy a decentralizált ügynökségek ellenőrzéséért továbbra is teljes mértékben a Számvevőszéknek kell felelnie, amely az összes szükséges adminisztratív és közbeszerzési eljárást kezeli és finanszírozza; megismétli, hogy a magánszektorbeli ellenőrök által végzett ellenőrzés az ellenőrzési szerződések közbeszerzési eljárására és kezelésére szánt idő miatt jelentős adminisztratív terhet ró az ügynökségekre, valamint további kiadásokat eredményez, ami ezáltal tovább apasztja az ügynökségek amúgy is csökkenő forrásait; hangsúlyozza, hogy ezt a kérdést a közös megközelítéssel összhangban a költségvetési keretrendelet felülvizsgálata során feltétlenül meg kell oldani; felhívja az említett felülvizsgálatban érintett valamennyi felet, hogy a túlzott adminisztratív terhek jelentős csökkentése érdekében sürgősen adjanak felvilágosítást az ügyben.

o
o   o

33.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és az Európai Bizottságnak, az Európai Számvevőszéknek, valamint az Európai Unió decentralizált ügynökségeinek.

Jogi nyilatkozat