Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2018/2166(DEC)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0110/2019

Előterjesztett szövegek :

A8-0110/2019

Viták :

PV 26/03/2019 - 12
CRE 26/03/2019 - 12

Szavazatok :

PV 26/03/2019 - 13.1
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0242

Elfogadott szövegek
PDF 345kWORD 117k
2019. március 26., Kedd - Strasbourg Ideiglenes kiadás
2017. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Bizottság és végrehajtó ügynökségek
P8_TA-PROV(2019)0242A8-0110/2019
Határozat
 Határozat
 Határozat
 Határozat
 Határozat
 Határozat
 Határozat
 Határozat
 Állásfoglalás

1. Az Európai Parlament 2019. március 26-i határozata az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek (2018/2166(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2018)0521 – C8-0318/2018)(2),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2016. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2018)0545),

–  tekintettel a Bizottságnak az uniós költségvetésről szóló 2017. évi éves gazdálkodási és teljesítményjelentésére (COM(2018)0457),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2017-ban elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2018)0661) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2018)0429),

–  tekintettel a Számvevőszék a 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3), valamint a Számvevőszék különjelentéseire,

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2017. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(4),

–  tekintettel a 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a Bizottság számára adandó mentesítésről szóló, 2019. február 12-i tanácsi ajánlásra (05824/2019 – C8-0053/2019),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 69., 260., 261. és 262. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0110/2019),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad a Bizottság számára az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évére szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2017. évi mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2019. március 26-i állásfoglalásában(7);

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, valamint a tagállamok nemzeti és regionális ellenőrző intézményeinek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

(1) HL L 51., 2017.2.28., 1. o.
(2) HL C 348., 2018.9.28., 1. o.
(3) HL C 357., 2018.10.4., 1. o.
(4) HL C 357., 2018.10.4., 9. o.
(5) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(6) HL L 193., 2018.7.30., 1. o.
(7) E napon elfogadott szövegek, P8_TA-PROV(2019)0243.


2. Az Európai Parlament 2019. március 26-i határozata az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség 2017. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2018/2166(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2018)0521 – C8-0318/2018)(2),

–  tekintettel az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(3),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2016. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2018)0545) és az e jelentéshez csatolt bizottsági belső munkadokumentum(ok)ra,

–  tekintettel a Bizottságnak a 2017-ban elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2018)0661) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2018)0429),

–  tekintettel a Számvevőszéknek az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(4),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2017. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(5),

–  tekintettel a Tanács által a 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2019. február 12-i ajánlásra (05826/2019 – C8-0053/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7) és különösen annak 69., 260., 261. és 262. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(8) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(9) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2009/336/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 18-i 2013/776/EU bizottsági végrehajtási határozatra(10),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0110/2019),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2017. Évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2017. évi mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2019. március 26-i állásfoglalásában(11);

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

(1) HL L 51., 2017.2.28., 1. o.
(2) HL C 348., 2018.9.28., 1. o.
(3) HL C 413., 2018.11.14., 2. o.
(4) HL C 434., 2018.11.30., 16. o.
(5) HL C 434., 2018.11.30., 209. o.
(6) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(7) HL L 193., 2018.7.30., 1. o.
(8) HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(9) HL L 297., 2004.9.22., 6. o.
(10) HL L 343., 2013.12.19., 46. o.
(11) E napon elfogadott szövegek, P8_TA-PROV(2019)0243.


3. Az Európai Parlament 2019. március 26-i határozata a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség 2017. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2018/2166(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2018)0521 – C8-0318/2018)(2),

–  tekintettel a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(3),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2016. évi pénzügyi évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2018)0545) és az e jelentéshez csatolt bizottsági belső munkadokumentum(ok)ra,

–  tekintettel a Bizottságnak a 2017-ban elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2018)0661) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2018)0429),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(4),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2017. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(5),

–  tekintettel a Tanács által a 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2019. február 12-i ajánlásra (05826/2019 – C8-0053/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7) és különösen annak 69., 260., 261. és 262. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(8) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(9) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,

–  tekintettel a „Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség” létrehozásáról, valamint a 2004/20/EK és a 2007/372/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 2013/771/EU bizottsági végrehajtási határozatra(10),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0110/2019),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2017. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2017. évi mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2019. március 26-iállásfoglalásában(11);

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

(1) HL L 51., 2017.2.28., 1. o.
(2) HL C 348., 2018.9.28., 1. o.
(3) HL C 413., 2018.11.14., 11. o.
(4) HL C 434., 2018.11.30., 16. o.
(5) HL C 434., 2018.11.30., 213. o.
(6) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(7) HL L 193., 2018.7.30., 1. o.
(8) HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(9) HL L 297., 2004.9.22., 6. o.
(10) HL L 341., 2013.12.18., 73. o.
(11) E napon elfogadott szövegek, P8_TA-PROV(2019)0243.


4. Az Európai Parlament 2019. március 26-i határozata a Fogyasztó-, Egészség- és Élelmiszerügyi Végrehajtó Ügynökség 2017. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2018/2166(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2018)0521 – C8-0318/2018)(2),

–  tekintettel a Fogyasztó-, Egészség- és Élelmiszerügyi Végrehajtó Ügynökség 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(3),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2016. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2018)0545) és az e jelentéshez csatolt bizottsági belső munkadokumentum(ok)ra,

–  tekintettel a Bizottságnak a 2017-ban elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2018)0661) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2018)0429),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a Fogyasztó-, Egészség- és Élelmiszerügyi Végrehajtó Ügynökség 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(4),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2017. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(5),

–  tekintettel a Tanács által a 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2019. február 12-i ajánlásra (05826/2019 – C8-0053/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7) és különösen annak 69., 260., 261. és 262. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(8) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(9) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,

–  tekintettel a Fogyasztó-, Egészség- és Élelmiszerügyi Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2004/858/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 2013/770/EU bizottsági végrehajtási határozatra(10),

–  tekintettel a 2013/770/EU végrehajtási határozatnak a „Fogyasztó-, Egészség- és Élelmiszerügyi Végrehajtó Ügynökség” „Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökséggé” történő átalakítása céljából történő módosításáról szóló, 2014. december 17-i 2014/927/EU bizottsági végrehajtási határozatra(11),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0110/2019),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad a Fogyasztó-, Egészség- és Élelmiszerügyi Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2017. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2017. évi mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2019. március 26-i állásfoglalásában(12);

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

(1) HL L 51., 2017.2.28., 1. o.
(2) HL C 348., 2018.9.28., 1. o.
(3) HL C 413., 2018.11.14., 11. o.
(4) HL C 434., 2018.11.30., 16. o.
(5) HL C 434., 2018.11.30., 229. o.
(6) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(7) HL L 193., 2018.7.30., 1. o.
(8) HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(9) HL L 297., 2004.9.22., 6. o.
(10) HL L 341., 2013.12.18., 69. o.
(11) HL L 363., 2014.12.18., 183. o.
(12) E napon elfogadott szövegek, P8_TA-PROV(2019)0243.


5. Az Európai Parlament 2019. március 26-i határozata az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége 2017. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2018/2166(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2018)0521 – C8-0318/2018)(2),

–  tekintettel az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(3),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2016. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2018)0545) és az e jelentéshez csatolt bizottsági belső munkadokumentum(ok)ra,

–  tekintettel a Bizottságnak a 2017-ban elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2018)0661) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2018)0429),

–  tekintettel a Számvevőszéknek az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(4),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2017. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(5),

–  tekintettel a Tanács által a 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2019. február 12-i ajánlásra (05826/2019 – C8-0053/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7) és különösen annak 69., 260., 261. és 262. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(8) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(9) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége létrehozásáról és a 2008/37/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 2013/779/EU bizottsági végrehajtási határozatra(10),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0110/2019),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége igazgatója számára az ügynökség 2017-es pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2019. március 26-i állásfoglalásában(11);

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

(1) HL L 51., 2017.2.28., 1. o.
(2) HL C 348., 2018.9.28., 1. o.
(3) HL C 413., 2018.11.14., 9. o.
(4) HL C 434., 2018.11.30., 16. o.
(5) HL C 434., 2018.11.30., 217. o.
(6) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(7) HL L 193., 2018.7.30., 1. o.
(8) HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(9) HL L 297., 2004.9.22., 6. o.
(10) HL L 346., 2013.12.20., 58. o.
(11) E napon elfogadott szövegek, P8_TA-PROV(2019)0243.


6. Az Európai Parlament 2019. március 26-i határozata a Kutatási Végrehajtó Ügynökség 2017. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2018/2166(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2018)0521 – C8-0318/2018)(2),

–  tekintettel a Kutatási Végrehajtó Ügynökség 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(3),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2016. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2018)0545) és az e jelentéshez csatolt bizottsági belső munkadokumentum(ok)ra,

–  tekintettel a Bizottságnak a 2017-ban elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2018)0661) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2018)0429),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a Kutatási Végrehajtó Ügynökség 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(4),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2017. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(5),

–  tekintettel a Tanács által a 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2019. február 12-i ajánlásra (05826/2019 – C8-0053/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7) és különösen annak 69., 260., 261. és 262. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(8) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(9) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,

–  tekintettel a Kutatási Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2008/46/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 13-i 2013/778/EU bizottsági végrehajtási határozatra(10),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0110/2019),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad a Kutatási Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2017. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  észrevételeit az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2017. évi mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2019. március 26-i állásfoglalásában(11) ismerteti;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

(1) HL L 51., 2017.2.28., 1. o.
(2) HL C 348., 2018.9.28., 1. o.
(3) HL C 413., 2018.11.14., 12. o.
(4) HL C 434., 2018.11.30., 16. o.
(5) HL C 434., 2018.11.30., 225. o.
(6) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(7) HL L 193., 2018.7.30., 1. o.
(8) HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(9) HL L 297., 2004.9.22., 6. o.
(10) HL L 346., 2013.12.20., 54. o.
(11) E napon elfogadott szövegek, P8_TA-PROV(2019)0243.


7. Az Európai Parlament 2019. március 26-i határozata az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség 2017. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2018/2166(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2018)0521 – C8-0318/2018)(2),

–  tekintettel az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(3),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2016. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2018)0545) és az e jelentéshez csatolt bizottsági belső munkadokumentum(ok)ra,

–  tekintettel a Bizottságnak a 2017-ban elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2018)0661) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2018)0429),

–  tekintettel a Számvevőszéknek az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(4),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2017. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(5),

–  tekintettel a Tanács által a 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2019. február 12-i ajánlásra (05826/2019 – C8-0053/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7) és különösen annak 69., 260., 261. és 262. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(8) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(9) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,

–  tekintettel az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2008/593/EK határozattal módosított 2007/60/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 23-i 2013/801/EU bizottsági végrehajtási határozatra(10),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0110/2019),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2017. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  észrevételeit az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2017. évi mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2019. március 26-i állásfoglalásában(11) ismerteti;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételről.

(1) HL L 51., 2017.2.28., 1. o.
(2) HL C 348., 2018.9.28., 1. o.
(3) HL C 413., 2018.11.14., 11. o.
(4) HL C 434., 2018.11.30., 16. o.
(5) HL C 434., 2018.11.30., 221. o.
(6) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(7) HL L 193., 2018.7.30., 1. o.
(8) HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(9) HL L 297., 2004.9.22., 6. o.
(10) HL L 352., 2013.12.24., 65. o.
(11) E napon elfogadott szövegek, P8_TA-PROV(2019)0243.


8. Az Európai Parlament 2019. március 26-i határozata az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó elszámolás lezárásáról, III. szakasz - Bizottság (2018/2166(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2018)0521 – C8-0318/2018)(2),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2016. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2018)0545) és az e jelentéshez csatolt bizottsági belső munkadokumentum(ok)ra,

–  tekintettel a Bizottságnak az uniós költségvetésről szóló 2017. évi éves gazdálkodási és teljesítményjelentésére (COM(2018)0457),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2017-ban elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2018)0661) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2018)0429),

–  tekintettel a Számvevőszék a 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3), valamint a Számvevőszék különjelentéseire,

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2017. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(4),

–  tekintettel a 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a Bizottság számára adandó mentesítésről szóló, 2019. február 12-i tanácsi ajánlásra (05824/2019 – C8-0053/2019),

–  tekintettel a Tanács által a 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2019. február 12-i ajánlásra (05826/2019 – C8-0053/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 69., 260., 261. és 262. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(7) és különösen annak 14. cikke (2) és (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0110/2019),

1.  jóváhagyja az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésére vonatkozó elszámolás lezárását;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2019. március 26-i állásfoglalásában(8);

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, a Számvevőszéknek és az Európai Beruházási Banknak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és nemzeti és regionális ellenőrző szerveinek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételről.

(1) HL L 51., 2017.2.28., 1. o.
(2) HL C 348., 2018.9.28., 1. o.
(3) HL C 357., 2018.10.4., 1. o.
(4) HL C 357., 2018.10.4., 9. o.
(5) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(6) HL L 193., 2018.7.30., 1. o.
(7) HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(8) E napon elfogadott szövegek, P8_TA-PROV(2019)0243.


9. Az Európai Parlament 2019. március 26-i állásfoglalása az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező észrevételekkel, III. szakasz - Bizottság és végrehajtó ügynökségek (2018/2166(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, III. szakasz - Bizottság,

–  tekintettel a végrehajtó ügynökségek 2017. évi pénzügyi évre szóló költségvetéseinek végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozataira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0110/2019),

A.  mivel az uniós költségvetés jelentős szerepet játszik az uniós szakpolitikai célkitűzések megvalósításában, bár az Unió bruttó nemzeti jövedelmének csupán 1% -át teszi ki;

B.  mivel amikor a Parlament mentesítést ad a Bizottságnak, ellenőrzi, hogy a forrásokat helyesen használták-e fel, és a szakpolitikai célok megvalósultak-e;

A 2017. évi költségvetés végrehajtása és az elért eredmények

1.  megállapítja, hogy 2017 volt a jelenlegi többéves pénzügyi keret végrehajtásának negyedik éve, amelynek költségvetése 159,8 milliárd eurót tett ki, beleértve hat költségvetés-módosítást, és hogy a különböző területeken az allokációk a következők voltak:

   a) 75,4 milliárd EUR az intelligens és inkluzív növekedésre;
   b) 58,6 milliárd EUR az európai mezőgazdasági ágazat támogatására;
   c) 4,3 milliárd EUR az Unió külső határainak megerősítésére, valamint a menekültügyi válság és az irreguláris migráció kezelésére;
   d) 10,7 milliárd EUR az Unión kívüli tevékenységekre;
   e) 9,4 milliárd EUR az Unió intézményeinek igazgatására;

2.  hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetés támogatja az uniós politikák végrehajtását és azok prioritásainak és célkitűzéseinek megvalósítását azáltal, hogy kiegészíti az ugyanezen célokra szánt tagállami forrásokat; tudomásul veszi e tekintetben a következő eredmények elérését:

   a) 2017-ben a „Horizont 2020” keretprogram 8,5 milliárd EUR összegű finanszírozást nyújtott, amely további, közvetlen beruházásokat mozgósított összesen 10,6 milliárd EUR értékben és 5 000 projektet finanszírozott;
   b) 2017 végéig a COSME több mint 275 000 kis- és középvállalkozásnak nyújtott finanszírozást (amelyek 50% -a induló vállalkozás volt) 25 országban, amelyeknek – magas kockázati profiljuk miatt – nagy nehézséget okozott volna a magánfinanszírozás biztosítása;
   c) a programok tagállamok által 2016 végéig bejelentett eredményeit illetően a Kohéziós Alapból (KA) és az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) megvalósított projektek már teljesítették a következőket:
   84 579 vállalkozás támogatása, amelyek közül több mint 36 ezret pénzügyi eszközökkel támogatnak;
   10 300 létrehozott munkahely, 636 új kutató foglalkoztatása;
   41 800 háztartás jobb energiafogyasztási besorolással és a középületek esetében az éves primerenergia-felhasználás 14,9 millió kWh/év mértékű csökkenése;
   2,7 millió személy, aki részesül az egészségügyi szolgáltatások javításának előnyeiből; 156 000 további személy, akik jobb vízellátásban részesülnek és 73 000 fő, akiknek környezetében javult a szennyvíztisztítás;
   1 millió további háztartás fér hozzá a széles sávhoz;
   d) 2016 végéig a vidékfejlesztési programok közel 45 000 mezőgazdasági üzem szerkezetátalakításához és korszerűsítéséhez járultak hozzá;
   e) 2017-ben a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap több mint 7000 további hely létrehozását támogatta a befogadóállomásokon; a kísérő nélküli kiskorúak, egy különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő migráns csoport igényeihez igazított helyek száma a 2014-es mindössze 183 férőhelyről 2017-re 17 070 férőhelyre nőtt; 2017 végéig 1 432 612 harmadik országbeli állampolgár részesült integrációs támogatásban;
   f) az Unió több mint 2,2 milliárd EUR összegű humanitárius segélyt nyújtott 80 különböző országban; az Unió a humanitárius finanszírozás keretében több mint 50 országban több mint 4,7 millió sürgősségi ellátásra szoruló gyermek oktatását támogatta;

A Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozata

3.  üdvözli, hogy a Számvevőszék korlátozás nélküli véleményt adott ki az Európai Unió 2016-os beszámolója megbízhatóságáról, ahogy ez 2007 óta mindig így volt, és hogy a Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy az e beszámolók alapjául szolgáló 2017. évi bevételek minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek;

4.  nyugtázza, hogy 2017-ben a Számvevőszék a második egymást követő évben adott ki korlátozott véleményt a beszámolók alapjául szolgáló kifizetések jogszerűségéről és szabályszerűségéről, ami a Számvevőszék szerint jelzi, hogy az általa ellenőrzött 2017. évi kiadások jelentős részét nem jellemezte lényeges hibaszint, és hogy az uniós kiadások terén jelentkező szabálytalanságok továbbra is csökkenő tendenciát mutatnak;

5.  üdvözli a Számvevőszék által megállapított legvalószínűbb hibaarány az elmúlt évekhez képesti pozitív alakulását, mivel a 2017. évi kifizetések legvalószínűbb hibaaránya minden eddiginél alacsonyabb, 2,4% volt, ami, sajnálatosan, még mindig a 2%-os küszöb felett van, ugyanakkor a Számvevőszék által a 2007-es pénzügyi évre vonatkozóan becsült legvalószínűbb hibaarányhoz képest csaknem kétharmados csökkenést mutat, ami a kifizetések tekintetében 6,9%-os volt; ugyanakkor megjegyzi, hogy a kifizetésekben továbbra is előfordulnak hibák, mivel az ellenőrzési és felülvizsgálati rendszer csak részben eredményes;

6.  megjegyzi, hogy amennyiben a kifizetések költségtérítés alapján történnek (ahol az Unió a támogatható tevékenységekhez kapcsolódó, támogatásra jogosult költségeket téríti meg), a Számvevőszék által becsült hibaszint 3,7% (2016-ban 4,8%), míg a jogosultságalapú (bizonyos feltételek teljesítésén alapuló) kifizetések hibaaránya a 2%-os lényegességi küszöb alatt maradt;

7.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék összesen 100,2 milliárd EUR értékben vizsgált meg ügyleteket, amely a 2017. évi költségvetés teljes összegének kevesebb mint kétharmadát teszi ki, valamint hogy a „Természeti erőforrások” területe teszi ki a teljes ellenőrzési sokaság legnagyobb részét (57%), míg a korábbi évekkel ellentétben a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió” szakterület súlya viszonylag alacsony (kb. 8%);

8.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék nem vizsgálta meg a 3. (Biztonság és uniós polgárság) és a 4. (Globális Európa) fejezet alatti kiadások hibaszintjét; úgy véli, hogy bár e fejezetek számai viszonylag alacsonyak, mégis kiemelt politikai jelentőségűek; hangsúlyozza, hogy e két fejezetből vett, reprezentatív méretű minta ellenőrzése alapvető fontosságú a pénzügyi tranzakciók szigorú és független értékelése, valamint az uniós források Európai Parlament általi felhasználásának jobb felügyelete érdekében, és felhívja a Számvevőszéket, hogy következő éves jelentéseiben szolgáltasson adatokat az e fejezetek szerinti kifizetések hibaarányára vonatkozóan;

9.  rámutat arra, hogy maga a Bizottság állapította meg, hogy a hibaarányra vonatkozó, 2017. évi jobb teljesítmény nagyrészt a „Természeti erőforrások” elnevezésű terület eredményeinek tudható be(1);

10.  felhívja a Számvevőszéket, hogy a jövőben jelentéseiben a halászatra vonatkozó hibaarányt a környezetvédelemtől, vidékfejlesztéstől és egészségügytől elkülönítve mutassa be, ne pedig összevontan; megjegyzi, hogy a területek efféle összekapcsolása nem teszi lehetővé a halászati politikához tartozó hibaarány megismerését; megállapítja, hogy a Számvevőszék éves jelentése nem foglalkozik kellő részletességgel a tengerügyi és halászati kérdésekkel, ami megnehezíti a pénzügyi irányítás pontos értékelését; úgy véli, hogy az átláthatóság fokozása érdekében a jövőben a Számvevőszék éves jelentésében külön lebontásban kell szerepeltetni a MARE főigazgatósággal kapcsolatos számadatokat;

11.  sajnálja, hogy a „Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért” terén – amelybe a közlekedés is tartozik – a Számvevőszék nem biztosít átfogó tájékoztatást a közlekedési ágazat vonatkozásában végrehajtott ellenőrzésekről, különösen az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) tekintetében;

Bevételek

12.  megjegyzi, hogy az Unió 2017-ben 115,4 milliárd EUR saját forrással és 17,2 milliárd euró egyéb bevétellel rendelkezett, és hogy a 2016-ról áthozott többlet 6,4 milliárd EUR-t tett ki;

13.  megelégedéssel veszi tudomásul a Számvevőszék azon következtetését, hogy 2017-ben a bevételek lényeges hibától mentesek voltak, és hogy a Számvevőszék által vizsgált, bevétellel kapcsolatos rendszerek összességében véve eredményesek voltak, de a tradicionális saját forrásokra (TOR) vonatkozó egyes ellenőrzések csak részben voltak eredményesek;

14.  aggodalommal veszi tudomásul a Számvevőszék azon véleményét, hogy javítani kell a Bizottság uniós bevételeket védő intézkedéseit annak érdekében, hogy kezelni lehessen az alulértékelt áruimporttal kapcsolatos, a tradicionális saját forrásokra ható kockázatok kezelésének és a héa-alapú saját források ellenőrzésének hiányosságait;

15.  hangot ad azzal kapcsolatos aggodalmának, hogy e hiányosságok hatással lehetnek az uniós költségvetésbe befizetett tagállami hozzájárulásokra; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy:

   a) javítsa az importforgalom figyelemmel kísérését, és ennek keretében használja ki jobban az észszerű és jogszerű adatbányászati technikákat a szokatlan történésmintáknak és az ilyen történések okainak elemzésére, valamint haladéktalanul biztosítsa, hogy rendelkezésre bocsássák a hagyományos saját források esedékes összegeit;
   b) vizsgálja felül a meglévő ellenőrzési keretet és dokumentálja jobban annak alkalmazását a harmonizált héa-alapok megállapításához alkalmazott, a héamérték súlyozott átlagára (WAR) vonatkozó tagállami számítások ellenőrzése során;

16.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a Költségvetési Főigazgatóság már az egymást követő második évben alkalmazott fenntartást az Egyesült Királyság által be nem szedett hagyományos saját források értékére nézve, mivel az ország nem volt hajlandó az uniós költségvetés rendelkezésére bocsátani a textiltermékekkel és lábbelikkel kapcsolatos vámkiesés összegét;

17.  üdvözli a Bizottság által 2018. március 8-án elindított kötelezettségszegési eljárást az egyesült királyságbeli vámcsalási ügy nyomon követéseként, de – különösen az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésére irányuló döntése és az ennek hatására az adatgyűjtő folyamatokra nehezedő fokozott nehézségek fényében – sajnálja, hogy a Bizottság csak több mint hét évvel azt követően indította el ezt az eljárást, hogy 2011-ben felkérte az Egyesült Királyságot, hogy határozzon meg kockázati profilokat a Kínából behozott, alulértékelt textiltermékekre és lábbelikre vonatkozóan; rámutat, hogy a más tagállamokban működő, hasonló, csalásokat elkövető hálózatok 2015 óta legalább 2,5 milliárd EUR értékű vámot nem fizettek ki; felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőben habozás és felesleges késedelem nélkül foglalkozzon az ilyen ügyekkel; ismételten hangsúlyozza, hogy egyértelműen szükség van a tagállamok vámhivatalai közötti nagyobb együttműködésre az uniós és nemzeti költségvetések és az uniós termékszabványok sérülésének elkerülése érdekében; információt kér a Bizottságtól arra vonatkozóan, hogy mely termékek kerülnek a belső piacra az uniós termékszabványoknak való megfelelés nélkül;

18.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy különböző tagállamok vámellenőrzési szintjei között diszkrepanciák vannak; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a vámellenőrzés a vámunió valamennyi belépési pontján összehangolt módon folyjon, és arra kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a határigazgatási rendszer koordinált, egységes és hatékony megvalósítását, akadályozva a tagállamok közötti eltérő gyakorlatok alkalmazását, a vámellenőrzési rendszerben fellelhető hiányosságok csökkentése érdekében; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az Unióban alkalmazott különböző vámellenőrzési gyakorlatokat és azok hatását a kereskedelem eltérítésére, különös tekintettel az Unió külső határainál alkalmazott vámügyi gyakorlatokra, valamint végezzen referenciavizsgálatot és gyűjtsön információkat a tagállamok vámügyi műveleteinek és eljárásainak vonatkozásában;

Költségvetési és pénzgazdálkodás

19.  rámutat arra, hogy 2017-ben a rendelkezésre álló kötelezettségvállalási előirányzatok 99,3 %-át hajtották végre (158,7 milliárd EUR), ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a teljesített kifizetések a költségvetésben szereplőnél, valamint a 2007–2013-as többéves programozási időszak megfelelő évében teljesített összegnél is jóval alacsonyabb összeget, csupán 124,7 milliárd EUR-t tettek ki, főként abból adódóan, hogy a tagállamok a vártnál kevesebb pályázatot nyújtottak be a 2014–2020-as időszak európai strukturális és beruházási alapjainak (esb-alapok) többéves programjaira, valamint a többéves pénzügyi keret és az ágazati jogszabályok megkésett elfogadása miatt; megjegyzi, hogy ez jövőbeli kockázatokat jelenthet a költségvetés végrehajtása tekintetében, ha a programozási időszak végén nagyszámú esedékes kifizetésre kerül sor; felszólítja a Bizottságot, hogy maximálisan támogassa a tagállamokat felhasználási arányuk javításában;

20.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy 2017-ben a kötelezettségvállalásoknak a kifizetésekhez viszonyított magas aránya miatt 267,3 milliárd EUR összeggel rekordméretűre nőttek a fennálló költségvetési kötelezettségvállalások (2016-ban: 238,8 milliárd EUR), és a Számvevőszék előrejelzései szerint a jelenlegi többéves pénzügyi keret végére ez még ennél is magasabbra emelkedhet, ami jelentősen megnövelheti a kifizetési előirányzatok nem megfelelő szintjének kockázatát, valamint a hibakockázatot is, ami abból ered, hogy az uniós finanszírozás esetleges megvonása a források gyors felhasználására ösztönöz; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetés nem lehet deficites, és hogy a növekvő kifizetési hátralék tulajdonképpen pénzügyi adósságot jelent;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be részletes elemzést arról, hogy miért van az, hogy egyes régiók továbbra is csak kis mértékben használják fel a pénzeszközöket, valamint mérlegeljen konkrét intézkedéseket az e hiányosságok alapját képező strukturális problémák megoldására; felhívja a Bizottságot, hogy növelje a helyszíni technikai segítségnyújtást az e tekintetben nehézségekkel küzdő tagállamok felvevőképességének javítása érdekében;

22.  emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék arról számolt be, hogy még nincs döntés arról, hogy a speciális eszközök beszámítanak-e a kifizetési előirányzatok felső határértékeibe; úgy véli, hogy ez további kockázatot jelenthet a kifizetési hátralékok felhalmozására;

23.  felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a kifizetési előrejelzések pontosságát, és használja fel az előző programozási időszak tanulságait a kifizetések terén felhalmozódott hátralék kezelése és a következő többéves pénzügyi keretre gyakorolt negatív hatásának elkerülése érdekében, valamint hogy mutassa be a kifizetési hátralékok 2021–2027-es többéves pénzügyi keret ideje alatt történő csökkentésére vonatkozó cselekvési tervét;

24.  mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a jelentős mértékű hosszú lejáratú kötelezettséggel, garanciákkal és jogi kötelezettséggel átfogóan nőtt az uniós költségvetés pénzügyi kitettsége, ami a jövőben körültekintő gazdálkodást tesz szükségessé; felszólítja ezért a Bizottságot arra, hogy amikor jelentős függő kötelezettségek létrehozásával vagy a meglévő függő kötelezettségek jelentős mértékű növelésével járó jogalkotási javaslatokat tesz, csatoljon azokhoz áttekintést a költségvetést terhelő függő kötelezettségek teljes összegéről, valamint mellékelje a stresszteszt-forgatókönyvek és az azok által a költségvetésre gyakorolt lehetséges hatás elemzését;

25.  sajnálja, hogy az Unió nem tudta megfelelően kezelni sem a 2008-as pénzügyi és társadalmi-gazdasági válságot (Görögország esetében erre példák a Bizottság Görögországnak intézett legutóbbi bocsánatkérései), sem a 2015-ös menekültválságot, és nem tudott megfelelő választ adni ezekre, ami tovább mélyítette az Unióban az észak és dél, illetve kelet és nyugat közötti megosztottságot, növelte az egyenlőtlenségeket, valamint a tagállamok közötti bizalmatlanságot;

26.  ismételten kéri, hogy az Unió jövőbeli költségvetéseibe vegyenek fel egy turizmusra vonatkozó költségvetési sort a turisztikai intézkedések támogatására felhasznált uniós források átláthatóságának biztosítása érdekében;

MEGOSZTOTT IRÁNYÍTÁS

27.  rámutat arra, hogy a Bizottság és a tagállamok közötti megosztott irányítás alá tartozó „Természeti erőforrások” (2,4%) és a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió” kiadási területeken (3%) a Számvevőszék szerint előrelépés történt a hibaarány csökkentésében;

28.  megjegyzi, hogy 2017-ben a Számvevőszék az előző évhez képest kevesebb kiadást ellenőrzött a 8 milliárd EUR összegű kifizetést tartalmazó „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió” területén;

29.  rámutat, hogy 2016-hoz hasonlóan a 2017. évi becsült hibaszintben is a támogathatósági hibák (nem támogatható kiadások szerepeltetése a költségnyilatkozatokban, az agrár-környezetvédelmi és az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó kötelezettségvállalások be nem tartása, illetve támogatásra nem jogosult projektek, tevékenységek vagy kezdeményezettek) játsszák a legnagyobb szerepet;

30.  felhívja a figyelmet arra, hogy a mezőgazdasági ágazatban a kedvezményezettek által kapott összegek más uniós projektekhez képest viszonylag csekélyek, ezért a források helyes felhasználásának bizonyítása tekintetében az adminisztratív teher arányosan magasabb;

31.  rámutat a Bizottság friss tanulmányára, amely kimutatta, hogy 2014 és 2017 között az esb-alapok igazgatási szerveinek nagy többsége (az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) vidékfejlesztési programjainak 64%-a, az ERFA/Kohéziós Alap operatív programjainak 73%-a és az Európai Szociális Alap (ESZA) operatív programjainak 95%-a) alkalmazott egyszerűsített költségelszámolási módszereket; a projekteket tekintve az egyszerűsített költségelszámolási módszereket alkalmazó projektek aránya 19% az EMVA, 65% az ESZA, 50% az ERFA és 25% a Kohéziós Alap esetében; úgy véli, hogy az egyszerűsített költségelszámolási módszerek hozzájárulhatnak a támogathatósági hibák csökkentéséhez;

32.  hangsúlyozza, hogy a jövőben is folytatni kell az uniós jogszabályok egyszerűsítését és a gazdákra és más kedvezményezettekre háruló adminisztratív terhek csökkentését;

33.  megállapítja, hogy különösen környezetvédelmi szempontból alapvető fontosságú az adatokhoz való hozzáférés és a megfelelő nyomon követés, hiszen bizonyos természeti erőforrások – többek között a talajminőség és a biológiai sokféleség – a hosszú távú mezőgazdasági termelékenységhez alapját képezik;

34.  megállapítja, hogy a Számvevőszék nagyon kevés – 1%-nál is kevesebb – közbeszerzési hibát talált 2017-ben (ez 2016-ban 18% volt), ugyanakkor megjegyzi, hogy ez azzal indokolható, hogy az ERFA és a Kohéziós Alap keretében viszonylag kevés kiadást fogadtak el, amelyek esetében jellemzően nagyobb a közbeszerzési hibák előfordulásának valószínűsége; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozott, nem lanyhuló éberséggel kövessék a közbeszerzési szabályok helyes végrehajtását;

35.  szükségesnek látja a közbeszerzési eljárások és az ajánlattevőkkel való kapcsolatok további tisztázását a tagállamokban, mivel az ajánlattételi eljárások féllegális eljárásokká váltak, amelyek akadályozzák a tisztességes versenyt, és a csalásokat is elősegíthetik; üdvözli a Bizottság az „egyetlen ajánlattevő” jelenségét tárgyaló tanulmányát, valamint a CONT bizottság által megrendelt „ Hiányosságok és hibák a TED adatbázisban” című részletes elemzést; aggodalommal veszi tudomásul az elemzések következtetéseit, amelyek szerint a TED-adatok minősége és megbízhatósága rendkívül problematikus, ami korlátozza a közbeszerzési adatok elemzésének analitikai értékét; kéri a tagállamokat, hogy jelentős mértékben javítsák a TED adatbázisban szereplő közbeszerzési információk közzétételének módját; kéri továbbá az egyszeri ajánlattétel rendszeres nyomon követését;

36.  teljes mértékben egyetért a Számvevőszék álláspontjával, miszerint mandátuma nem az egyes tagállamokról való jelentéstételre terjed ki, hanem az egész uniós költségvetés végrehajtásának jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozó ellenőrzési vélemény előterjesztésére;

37.  mindazonáltal felhívja a figyelmet a Bizottság szolgálatai által a rendes éves mentesítési eljárás keretében tett fenntartásokra, valamint arra, hogy minden tagállam másképpen teljesít a sokféle uniós alap felhasználása tekintetében, és hogy mindig vannak olyan területek, ahol javulásra van szükség; megállapítja, hogy e tekintetben, hogy 2017-ben fenntartásokat fogalmazott meg:

   a DG AGRI az alábbiak tekintetében: AT, BE, BG, HR, CZ, DK, FI, FR, DE, HU, IT, PT, RO, SK, SI, ES, SE, UK ;
   a DG MARE az alábbiak tekintetében: BG, CZ, IT, NL, RO;
   a DG REGIO az alábbiak tekintetében: BG, HR, CZ, ET, FI, FR, DE, HU, IT, LV, PL, RO, SK, SI, SE, UK;
   a DG EMPL az alábbiak tekintetében: AT, CZ, FR, DE, HU, IT, PL, RO, SK, UK
   a DG HOME az alábbiak tekintetében: FI, DE, GR, UK;

38.  e tekintetben megjegyzi, hogy bár a Bizottság szervezeti egységei nem fogalmaztak meg fenntartást 2017-ben IE, LUX, M, CY, LT tekintetében, 2016-ban a DG AGRI számára fenntartást fogalmaztak meg az alábbiak tekintetében: IE, LT, M, CY, a DG EMPL számára az alábbi tekintetében: CY, és a DG REGIO számára az alábbi tekintetében: IE;

39.  üdvözli a 181 kiemelt görögországi projekt végrehajtása terén elért előrehaladást:

   a) 119 projektet, melyek összköltsége 7,1 milliárd EUR, lezártnak nyilvánítottak;
   b) 17 projektet, melyek összköltsége 0,5 milliárd EUR, 2019. március végére kell lezárni, nemzeti alapok felhasználásával (a becslések szerint további 0,53 milliárd EUR-ra van szükség);
   c) 24 projektet (0,8 milliárd EUR) tesznek át a 2014-2020 közötti időszakra, amikor további mintegy 1,1 milliárd EUR összegű finanszírozásra lesz szükség;
   d) 21, körülbelül 1,1 milliárd EUR összköltségű tételt töröltek;

sikertörténetnek tekinti azt, ahogyan a Bizottság támogatta Görögországot az uniós projektek végrehajtásában és lezárásában;

40.  mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Parlament többszöri figyelmeztetése ellenére a Bizottság csak azután reagált a Cseh Köztársaság miniszterelnökének (a cseh miniszterelnök) összeférhetetlenségére, miután a Transparency International Czech Republic 2018 júniusában panaszt nyújtott be a miniszterelnök ellen; mélységesen aggódik amiatt, hogy egy 2018. november 19-i uniós jogi dokumentum rámutatott arra, hogy a Cseh Köztársaság miniszterelnöke olyan helyzetben van, amely összeférhetetlenségnek minősül, mivel befolyásolni tudja olyan uniós források felhasználását, amelyekből hozzá köthető vállalatok(2) részesültek;

41.  E tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy teljes körűen vizsgálja ki a cseh miniszterelnök összeférhetetlenségét, ahogyan azt az Európai Parlament 2018 decemberi állásfoglalásában kérte, és haladéktalanul tegyen intézkedéseket e vizsgálat eredményeinek nyomán, valamint hogy vizsgálja meg médiatulajdonosi szerepét is, és vonja le a következtetéseket az ügyben;

42.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság szervezeti egységei felkérték az uniós alapok koordinálásáért felelős nemzeti hatóságot (a Regionális Fejlesztési Minisztériumot), hogy biztosítsa az alábbi, szükséges információkat(3) a miniszterelnök holdingtársaságának tulajdonában lévő vállalatoknak juttatott finanszírozás vonatkozásában:

43.  üdvözli, hogy a cseh regionális fejlesztési miniszter a különböző, érintett irányító hatóságoktól összegyűjtötte a kért információkat, és ezeket továbbította a Bizottságnak; azt kérdezi a Bizottságtól, hogy milyen intézkedést kíván tenni a helyzet legutóbbi jogi megítélésének fényében;

44.  emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament az előző évben kérte a Bizottságtól, hogy gyorsítsa fel a 2016. január 8-án annak érdekében indított szabályszerűségi záróelszámolási eljárást, hogy részletes és pontos információkat szerezzen a Cseh Köztársaság állami mezőgazdasági intervenciós alapját érintő összeférhetetlenségi kockázatról;

Gazdasági, társadalmi és területi kohézió

Sikertörténetek

45.  tudomásul veszi a projektek kiválasztása terén elért eredményeket, és azt, hogy 2018 januárjáig 673 800 projektet választottak ki az ERFA, a Kohéziós Alap, az ESZA és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés általi támogatásra, ami 260 milliárd EUR-ttesz ki, ami a 2014–2020 közötti időszakra rendelkezésre álló teljes finanszírozás 54%-ának felel meg; megállapítja, hogy a projektkiválasztás aránya 2018 végére elérte a teljes elérhető finanszírozás 70%-át, ami hasonló az előző időszak megfelelő szakaszában elért kiválasztási arányhoz;

46.  üdvözli, hogy a 2016 végéig a kkv-k támogatására kiválasztott 450 000 projekt közül 84 500 már befejeződött, ami hozzájárult a vállalkozások termelékenységéhez és versenyképességéhez;

47.  üdvözli továbbá, hogy 2017 végéig mintegy 5 500 projekt helyszíni kiválasztására került sor az összekapcsolt digitális egységes piac megvalósításának támogatására, ami összesen 9,1 milliárd EUR összberuházásnak felel meg;

48.  elégedetten jegyzi meg, hogy az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások területén több mint 2 000 MW további megújulóenergia-termelési kapacitás jött létre, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását pedig 2016 végéig közel 3 millió tonna CO2-egyenértékkel csökkentették; hangsúlyozza azonban, hogy ennél többet kell tenni a 2015. évi Párizsi Megállapodás céljainak eléréséhez;

49.  megjegyzi, hogy 2017 végére az ESZA-ra, a Kohéziós Alapra és az ERFA-ra alkalmazandó előzetes feltételrendszer cselekvési terveinek 99%-a lezárult;

50.  a strukturális alapok tekintetében különösen üdvözli a Számvevőszék megelőzési intézkedésekkel és pénzügyi korrekciókkal, az előzetes feltételrendszerrel, a teljesítéshez kötött tartalékokkal és felhasználással kapcsolatos ellenőrzési munkáját;

51.  megjegyzi, hogy a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapra (FEAD) meghatározott outputok és eredmények jó úton haladnak a megvalósulás felé, és az eszköz kiegészíti a szegénység felszámolására és a társadalmi befogadás előmozdítására irányuló nemzeti erőfeszítéseket;

52.  megjegyzi, hogy a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió” kiadási területen a Számvevőszék által ellenőrzött 113 befejezett projekt 65%-a rendelkezett olyan teljesítménymérési rendszerrel, amely az operatív program célkitűzéseihez kapcsolódó teljesítmény- és eredménymutatókra épült, ami javulást jelent az előző évekhez képest; aggodalommal állapítja meg, hogy a projektek 30%-a nem rendelkezett eredménymutatókkal vagy célkitűzésekkel, ami lehetetlenné tette annak megítélését, hogy az adott projekt mennyiben járult hozzá a program általános célkitűzéseihez;

Javítandó kritikus ügyek

53.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a 217 ügyletből álló 2017. évi minta számvevőszéki tesztelése során 36 olyan hibát állapítottak meg és számszerűsítettek, amelyeket a tagállamok ellenőrző hatóságai nem tártak fel, és hogy e hibák száma és hatása hosszabb ideje fennálló hiányosságokra utal az irányító hatóságok által bejelentett kiadások szabályszerűségét illetően; sajnálatát fejezi ki amiatt is, hogy a Számvevőszék hiányosságokat tárt fel egyes ellenőrző hatóságok mintavételi módszerei terén; felszólítja a Bizottságot, hogy még szorosabban működjön együtt az egyes tagállamok irányító és ellenőrző hatóságaival az ilyen hibák feltárása terén, kifejezetten a leggyakoribb hibák tekintetében;

54.  sajnálja, hogy 2017-ben, ahogyan a Számvevőszék megjegyezte, a Bizottság legalább 13 különböző hibaarányt mutatott be a gazdasági, társadalmi és területi kohézió területén a 2007–2013-as és a 2014–2020-as programozási időszakban, ami homályossá és zavarossá teszi a jelentéstételt, és megnehezíti az adatok értékelését;

55.  megjegyzi, hogy a tagállamok ellenőrzési hatóságai a strukturális alapok esetében csak a korrekciókat levonva szolgáltatnak hibaarányokat a DG REGIO-nak, ami nem ad azonnal valós képet az uniós projektek helyzetéről és a 2017. évi hibaarányról a tényleges kifizetések tekintetében;

56.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy annak ellenére, hogy a Bizottság által teljesített kifizetések átlagos felhasználási aránya a 2016. évi 3,7%-ról 2017-ben 16,4%-ra nőtt, a felhasználás még alacsonyabb, mint az előző többéves pénzügyi keret megfelelő évében, amely 2010-ben 22,1% volt;

57.  aggodalommal jegyzi meg, hogy 2018. szeptemberben még mindig nem fejeztek be 7, előzetes feltételrendszerhez kapcsolódó cselekvési tervet, és hogy az egyik esetében az időközi kifizetések felfüggesztése mellett döntöttek, további kettő esetében pedig a döntéshozatal céljából jelenleg folyik a szolgálatok közötti konzultáció; sajnálja, hogy az előzetes feltételrendszer teljesítése adminisztratív szempontból megterhelőnek bizonyult az irányító hatóságok számára, és ez a megkésett felhasználás egyik oka; különösen értékeli a programhatóságoknak nyújtott célzott támogatást, és a végrehajtás szintjének növekedését, amely a Bizottság régiók felzárkóztatására és a végrehajtás javításával foglalkozó munkacsoportra irányuló kezdeményezéseinek köszönhető; kéri a Bizottságot, hogy a következő programozási időszakban biztosítsa, hogy megfelelően kezeljék az – előzetes feltételrendszer helyébe lépő – előfeltételek teljesítésével kapcsolatos hiányosságokat és problémákat;

58.  aggódik a pénzügyi eszközökkel kapcsolatos kiadások átláthatatlansága miatt, mivel a jelenlegi többéves pénzügyi keret alatt négyszer nagyobb összeg áll rendelkezésre pénzügyi eszközökre; megjegyzi, hogy 2017 végéig 24 tagállam használta a pénzügyi eszközöket és a pénzügyi eszközök számára lekötött program-hozzájárulások teljes összege közel 18,8 milliárd EUR volt (2016 végén 13,3 milliárd EUR), amelyből 14,2 milliárd EUR származott az európai strukturális és beruházási alapokból; megjegyzi továbbá, hogy e lekötött összegekből összesen 5,5 milliárd EUR–t (mintegy 29%-ot) fizettek ki a pénzügyi eszközöknek (2016 végén 3,6 milliárd EUR-t), ebből 4,4 milliárd EUR–t az európai strukturális és beruházási alapokból; aggasztónak találja ugyanakkor, hogy három évvel a többéves pénzügyi keret kezdetét követően 1,9 milliárd EUR-t (csupán 10,1%-ot) fizettek ki a végső kedvezményezetteknek (2016 végén 1,2 milliárd EUR-t), amelyből 1,5 milliárd EUR (10,5%) az európai strukturális és beruházási alapokból érkezett;

59.  egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy részletesebb jelentéstételre van szükség a pénzügyi eszközökről, és felhívja a Bizottságot, hogy jelentősen javítsa az ezen eszközök eredményeiről szóló jelentéstételt a 2007–2013 és 2014–2020 közötti időszak vonatkozásában;

60.  felszólítja a Bizottságot, hogy a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret időszakának lezárását követően nyújtson pontos és teljes körű tájékoztatást a megosztott irányítású pénzügyi eszközökről, feltüntetve az uniós költségvetésbe visszatérített, valamint a tagállamoknál maradó összegeket;

61.  mélységesen sajnálja, hogy a pénzügyi eszközökkel összefüggésben az ellenőrök nem tudták ellenőrizni a pénzügyi közvetítőkkel megvalósuló beruházások kiválasztását és végrehajtását, ahol számos – a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió” területén becsült hibaszint 1%-át kitevő – szabálytalanság történt;

62.  hangsúlyozza, hogy a becsült hibaszint a kohézió vonatkozásában tartalmazza a 2017-ben pénzügyi eszközökbe befizetett összegek számszerűsítését, ellentétben azzal, ami 2016-ban történt; emlékeztet arra, hogy mivel a 2007-2013-as időszakra vonatkozó strukturális alapok kiadásainak támogathatóságát 2017 március végére halasztották, a pénzügyi eszközökbe való, 2017 első három hónapjára vonatkozó befizetéseket figyelembe kell venni a hibaarány kiszámításakor; sajnálja azonban, hogy a Számvevőszék a kifizetésekre vonatkozó egyértelmű hibaarányt csak egy keretes szövegként említette meg az éves jelentésében; felhívja a Számvevőszéket, hogy a legvalószínűbb hibaarány meghatározása során vegye figyelembe a pénzügyi hatással járó valamennyi szabálytalanságot, és egyértelműen tüntesse föl az érintett alapok százalékos arányát; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtsa be a szükséges jogalkotási javaslatot annak érdekében, hogy véget vessenek a strukturális alapok kiadásai támogathatóságának végrehajtási jogi aktusok révén történő meghosszabbítására vonatkozó egyoldalú döntéseknek;

63.  felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson pontos és teljes körű tájékoztatást a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret megosztott irányítású pénzügyi eszközeinek lezárásáról, beleértve az uniós költségvetésbe visszatérített végleges összegeket és a tagállamokat illető összegeket is;

64.  felszólítja a Bizottságot, hogy a nagyszabású infrastrukturális projektek esetében vegye figyelembe a környezeti hatással kapcsolatos összes releváns kockázatot, és csak azokat a projekteket finanszírozza, amelyek bizonyítottan valós hozzáadott értéket teremtenek a helyi lakosság számára, környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt; hangsúlyozza, hogy ebben az összefüggésben fontos a korrupció és a csalás esetleges kockázatainak szigorú nyomon követése, valamint a finanszírozandó projektekre vonatkozó alapos és független előzetes és utólagos értékelések elvégzése;

65.  megjegyzi, hogy a Bizottság szerint az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésen (YEI) túlmenően a tagállamok csak kevés értékelést végeztek az Európai Szociális Alappal kapcsolatban; felhívja a tagállamokat, hogy rendszeresen értékeljék az Európai Szociális Alapot annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a tényeken alapuló politikai döntéshozatalt, a Bizottságot pedig arra, hogy ösztönözze ezt;

66.  emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék 5/2017. számú, az ifjúsági munkanélküliségről szóló különjelentésében megállapította, hogy történt ugyan valamelyes előrehaladás az ifjúsági garancia végrehajtása terén, és születtek bizonyos eredmények, ám ezek elmaradnak az ifjúsági garancia bevezetése által keltett várakozásoktól; hangsúlyozza azonban, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia jelenti továbbra is az egyik leginnovatívabb és legambiciózusabb politikai választ a gazdasági válság következtében kialakult ifjúsági munkanélküliségre, ezért az uniós, nemzeti és regionális intézményeknek biztosítani kell azok folyamatos pénzügyi és politikai támogatását;

67.  hangsúlyozza, hogy csak abban az esetben állapítható meg, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés költségvetését megfelelően használják-e fel, és hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végső célja – azaz a fiatal munkanélküliek fenntartható foglalkoztatásba való bevonása – teljesült-e, ha a műveleteket megbízható és összehasonlítható adatok alapján szorosan és átlátható módon figyelemmel kísérik, és ha az előrelépést nem mutató tagállamokkal ambiciózusabb módon foglalkoznak; ezért kitart amellett, hogy a tagállamoknak sürgősen javítaniuk kell a nyomon követést, a jelentéstételt és az adatok minőségét, és garantálniuk kell, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés jelenlegi végrehajtásával kapcsolatos megbízható és összehasonlítható adatokat időben és gyakrabban gyűjtsék össze és bocsássák rendelkezésre, mint ahogy azt az ESZA-rendelet 19. cikkének (2) bekezdése szerinti éves jelentéstételi kötelezettségük előírja; felhívja a Bizottságot, hogy a Számvevőszék ajánlásával összhangban vizsgálja felül az adatgyűjtésre vonatkozó iránymutatásait, hogy minimálisra csökkentse az eredmények túlbecsülésének kockázatát;

68.  ragaszkodik ahhoz, hogy minden szakmai gyakorlati vagy tanulószerződéses gyakorlati képzési program fizetett helyeket biztosítson, soha nem vezessen munkakörök helyettesítéséhez, és a program helye szerinti országban alkalmazandó szabályozási kerettel vagy az alkalmazandó kollektív megállapodásokkal, vagy mindkettővel összhangban lévő írásbeli, szakmai gyakorlatra vagy tanulószerződéses gyakorlati képzésre vonatkozó megállapodáson alapuljon, valamint ahhoz, hogy e programok kövessék a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszeréről szóló, 2014. március 10-i tanácsi ajánlásban(4) foglalt elveket;

Természeti erőforrások

Sikertörténetek

69.  üdvözli a „Természeti erőforrások” területén a hibaarány pozitív alakulását 2017-ben (2,4%, szemben a 2016. évi 2,5%-kal, a 2015. évi 2,9%-kal és a 2014. évi 3,6%-kal), valamint hogy az „Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) – közvetlen kifizetések”-hez rendelt mezőgazdasági költségvetés háromnegyede esetében a Számvevőszék becslései szerint a hibaarány a 2%-os lényegességi küszöb alatt marad;

70.  üdvözli, hogy a Számvevőszék által megállapított általános hibaarány szintje nagyon szorosan kapcsolódik a KAP tekintetében a DG AGRI éves tevékenységi jelentésében szereplő általános hibaarányhoz, bizonyítva a tagállamok által az előző években végrehajtott korrekciós cselekvési tervek hatékonyságát;

71.  hangsúlyozza, hogy az EMGA közvetlen kifizetései terén elért pozitív eredmények főként az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer (IIER) és a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszer (MePaR) minőségének, valamint a földrajzi térinformatikai támogatási kérelem fokozatos bevezetésének és a mezőgazdasági termelők által benyújtott kérelmek új előzetes keresztellenőrzéseinek tudhatók be, ami a kedvezményezettek által benyújtott támogatási kérelmek elkészítéséhez szükséges idő csökkenéséhez vezetett, és várhatóan némi hibát fog megelőzni, és időt takarít meg a kérelmek feldolgozása terén;

72.  megjegyzi, hogy a kiadások háromnegyedét kitevő, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapból történő közvetlen kifizetések lényeges hibától mentesek; rámutat, hogy a mezőgazdasági termelőknek nyújtott jogosultságalapú közvetlen támogatások esetében az egyszerűsített földterület-támogathatósági szabályok és az eredményes előzetes kontrollrendszer (IIER) automatikus keresztellenőrzéseket tesznek lehetővé a különböző adatbázisok között; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a vidékfejlesztéssel, a környezetvédelemmel, az éghajlat-politikai fellépéssel és a halászattal kapcsolatos más kiadási területeken a hibaszint makacsul magas; megjegyzi továbbá, hogy a vidékfejlesztési projektek szélesebb körű célkitűzéseikből fakadóan eredendően összetettebbek, hogy a másik három terület kiadásai társfinanszírozásban vagy a költségek visszatérítésében részesülnek, és hogy becslések szerint a többéves pénzügyi keret e fejezetében bekövetkező hibák mintegy kétharmadát a támogatásra nem jogosult kedvezményezettek, tevékenységek, projektek vagy kiadások teszik ki;

73.  üdvözli, hogy a Számvevőszék 29 vidékfejlesztési beruházási projekt vizsgálatát követően megállapította, hogy 26 összhangban van a vidékfejlesztési programokban meghatározott prioritásokkal és kiemelt területekkel, valamint hogy a tagállamok megfelelő kiválasztási eljárásokat alkalmaztak; üdvözli, hogy a legtöbb esetben a kedvezményezettek a tervek szerint hajtották végre a projekteket és a tagállamok elvégezték a költségek észszerűségének ellenőrzését; úgy véli ezért, hogy az előrelépés érdekében a KAP-stratégiai tervekben a vidékfejlesztési megközelítést továbbra is teljes mértékben támogatott, jelentős alapelemként kell szerepeltetni;

74.  üdvözli, hogy a DG AGRI főigazgatója a 2017. évi éves tevékenységi jelentésében a mezőgazdasági termelők jövedelmének enyhe növekedéséről számolt be, emlékeztetve arra, hogy az elmúlt 4 évben enyhe csökkenés volt tapasztalható;

75.  rámutat, hogy a pénzügyi korrekciókból és a visszafizettetésekből származó korrekciós képesség 2,10%-ra erősödött a 2016-os 2,04%-ról, ami 2017-ben tovább csökkentette a KAP-ot érintő kockázatot;

Javítandó kritikus kérdések

76.  megállapítja, hogy a hektáronkénti közvetlen kifizetések a mezőgazdasági üzemek méretének növekedésével csökkentek, míg az egy munkavállalóra jutó jövedelem nőtt, és hogy a Bizottság szerint az 5 hektárnál kisebb, nagyon kis mezőgazdasági üzemek a kedvezményezettek több mint felét teszik ki; aggodalommal állapítja meg, hogy a DG AGRI éves tevékenységi jelentése szerint „A 250 hektárnál nagyobb területet kezelő nagy gazdaságok a gazdaságok 1,1%-át képviselik és a teljes mezőgazdasági földterületek 27,8%-át kezelik, ugyanakkor az összes közvetlen támogatás 22,1%-át kapják. A „nagy gazdaságok” többsége 250 és 500 hektár közötti”; sürgeti a Bizottságot, hogy változtasson ezen az indokolatlan és egyenlőtlen bánásmódon;

77.  megjegyzi, hogy egyes tagállamokban rohamosan nőtt az egyenlőtlenség a közvetlen kifizetések terén, főként Szlovákiában és a Cseh Köztársaságban, ahol a kedvezményezettek 7%-a részesül a közvetlen kifizetések több mint 70%-ában, valamint Észtország, Lettország, Magyarország, Románia, Bulgária és Dánia esetében, ahol az elmúlt tíz évben a kedvezményezettek egy növekvő csoportja több mint 100 000 eurót kapott; kéri a Bizottságot és a nemzeti hatóságokat, hogy tegyenek megfelelő lépéseket az említett egyenlőtlenségek orvoslására, és ezekről készítsenek jelentést;

78.  komoly aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék folyamatosan magas hibaszintet állapít meg azokon a területeken, amelyek a „Természeti erőforrások” költségvetésének negyedét teszik ki, például az EMGA keretében a piaci intézkedésekre, a környezetvédelemre, az éghajlat-politikára és a halászatra vonatkozó kiadások, a vidékfejlesztésre, a környezetvédelemre, az éghajlat-politikára és a halászatra fordított kiadások terén; megjegyzi továbbá, hogy hibák fő okai a támogathatósági szabályok be nem tartása, a földterületekkel kapcsolatos pontatlan információszolgáltatás, valamint az agrár-környezetvédelmi kötelezettségvállalások be nem tartása voltak; hangsúlyozza, hogy az ilyen hibákat az egyes tagállamok irányítóhatóságainak eredményesebben kellene feltárniuk, illetve abban az esetben, ha az utólagos ellenőrzések rámutatnak ezekre a hibákra, a jövőbeni ellenőrzésekre és a helyszíni ellenőrzésekre szolgáló mintákat frissíteni kell a jobb irányítás biztosítása érdekében;

79.  felhívja a Bizottságot, hogy folytassa e hibák mögöttes okainak kezelése érdekében tett tagállami intézkedések hatékonyságának értékelését, és szükség esetén adjon további iránymutatást vagy nyújtson közvetlen segítséget;

80.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az eljárás tényleges egyszerűsítését, többek között a finanszírozáshoz való hozzáférés érdekében kért dokumentáció tekintetében, nem hagyva ugyanakkor figyelmen kívül az ellenőrzés és a nyomon követés elvét; kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet a kistermelők igazgatási támogatására;

81.  komoly aggodalommal állapítja meg, hogy a DG AGRI által végzett helyszíni ellenőrzések kölcsönös megfeleltetésének eredményei aggasztóak, különösen pedig az, hogy az összes helyszíni ellenőrzés 47%-a szankciókat eredményezett; sürgeti a Bizottságot, hogy ellenőrizze a tagállami hatóságok kiigazító intézkedéseinek végrehajtását azokban az esetekben, amikor a Bizottság nem tud vagy csak részben tud egy tanúsító szerv munkájára támaszkodni;

82.  Javasolja, hogy

   a) a Számvevőszék külön tegyen közzé hibaarányokat a közvetlen kifizetések, piaci műveletek és a KAP vidékfejlesztési kiadásai tekintetében, ahogyan ezt a DG AGRI főigazgatója teszi éves tevékenységjelentésében;
   b) a Bizottság értékelje a hibák mögöttes okainak kezelése érdekében tett tagállami intézkedések hatékonyságát, és szükség esetén adjon további iránymutatást;
   c) a tagállamok a vidékfejlesztés terén teljes mértékben aknázzák ki az egyszerűsített költségelszámolási módszerben rejlő lehetőségeket;
   d) a Bizottság a jövőbeli KAP-ra vonatkozó javaslatában fogadja el, hogy jövedelemingadozási válságok esetén a mezőgazdasági üzem bevételének stabilizálása érdekében nem feltétlenül kell ugyanolyan mértékű támogatást nyújtani a nagyobb mezőgazdasági üzemek számára, mint a kisüzemeknek, mivel a nagyobb üzemek előnyükre fordíthatják a lehetséges méretgazdaságosságot, amely ellenállóbbá teszi őket;
   e) a DG AGRI határozzon meg egy új fő teljesítménycélt – mutatókkal együtt – amelynek célja a mezőgazdasági termelők közötti jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentése;
   f) a Bizottság alaposabban vizsgálja meg a tanúsító szervek által végzett tranzakciótesztelés minőségét;
   g) a KAP finanszírozás legalább a jelenlegi szinteken maradjon, teljesítse azokat a feladatokat, amelyek céljából létre lett hozva, támogassa a termelőket a fenntartható életmód kialakításában, illetve biztosítsa a megfizethető, magas minőségű élelmiszer-ellátást az uniós polgárok számára;
   h) a Bizottságnak lépéseket kell tennie, hogy biztosítsa, hogy a KAP-támogatásokat mérlegelés után osszák szét, úgy, hogy a hektáronkénti kifizetések csökkenő tendenciát mutassanak a birtokok/gazdaságok méreteihez viszonyítva;

83.  véleménye szerint a Bizottságnak elő kellene írnia a tagállamok számára, hogy a hibák leggyakoribb okainak kezelését célzó korrekciós intézkedéseket foglalják bele nemzeti cselekvési terveikbe;

84.  mivel az „ökologizálás” környezetvédelmi célkitűzései nem feleltek meg egyik megfogalmazott elvárásnak sem, és az adminisztratív terhek jelentős növekedésével jártak mind a mezőgazdasági termelők, mind a közigazgatás tekintetében, kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy az új KAP-javaslat környezetbarát felépítése az úgynevezett ökorendszerrel jobb környezetvédelmi eredményeket érjen el azon erőfeszítéseknek köszönhetően, amelyek felülkerekednek az új javaslat megerősített feltételrendszerén;

85.  különösen emlékeztet arra, hogy a DG AGRI főigazgatója egy külső szerződő fél által végzett elemzésre hivatkozik, amely az alábbiakat állapította meg: „néhány speciális terület kivételével, összességében az ökologizálással kapcsolatos intézkedések csak kis változásokat hoztak a mezőgazdasági termelők gazdálkodási gyakorlatában. Mind a tagállamok, mind pedig a mezőgazdasági termelők esetében a környezetvédelmi prioritások helyett a fő kérdés a végrehajtások adminisztratív terheinek minimalizálása, és a hibák elkerülése volt, mivel az ellenőrzések és a végrehajtás a KAP-kifizetések csökkenéséhez vezethetnek”;

86.  kéri a Bizottságot, hogy szolgáltasson strukturális adatokat a tagállamokban nyújtott közvetlen kifizetések 20 legnagyobb kedvezményezettjéről;

87.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék fiatal mezőgazdasági termelőkről és az ökologizálásról szóló 10/2017. és 21/2017. sz., erősen kritikus különjelentései – amelyek azt mutatják, hogy szinte egy kívánt eredményt sem értek el – nem jártak pénzügyi következményekkel; aggályosnak találja, hogy ezeket a szakpolitikai területeket továbbra is úgy finanszírozzák, mintha mi sem történt volna;

88.  hangsúlyozza, hogy az ETHA 2014–2020 közötti költségvetésének végrehajtása négy évvel 2014. május 15-i elfogadása után nem kielégítő, mivel 2018. októberre a megosztott irányítás keretében rendelkezésre álló 5,7 milliárd EUR-s alapnak csak 6,8%-a került felhasználásra;

Biztonság és uniós polgárság

Sikertörténetek

89.  megjegyzi, hogy az AMIF (Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap) számára a 2014–2020 közötti időszakra előirányzott források 2 752 millió EUR-ról 2017 végére 5 391.5 millió EUR-ra nőttek, és hogy 2014 és 2017 között azoknak a valamely célcsoportba tartozó személyeknek a száma, akik (befogadási és menekültügyi rendszerekben) segítséget kaptak, 148 045-ről 297 083-ra nőtt, és közülük azok aránya, akik jogi segítséget kaptak, 18 395-ről (12,4%) 56 933-ra (19,1%) emelkedett;

90.  hangsúlyozza, hogy Uniós szinten a legfontosabb előnyt az olyan intézkedések nemzetközi jellege jelenti, mint az Európai Migrációs Hálózat, de megemlíthető az uniós szintű tehermegosztás is, amelyet különösen a sürgősségi segély és az áttelepítési mechanizmus tett lehetővé;

91.  megjegyzi, hogy az AMIF társfinanszírozásával visszatelepülők száma 2017-ben 48 250 volt, míg 2014-ben 5 904, és a nem önszántukból visszatelepülők 2014-ben az összes visszatelepülő negyedét (25%), 2017-ben pedig a felét tették ki (50%), míg a visszatoloncoltak száma a nem önkéntes visszatérések aránya a 2014. évi negyedről (25%) felére (50%) nőtt 2017-ben, továbbá jelentések szerint 2017-ben 17 736 személy települt vissza önszántából; megjegyzi továbbá, hogy nem létezik olyan fő teljesítménymutató, amely azt méri, hogy mit tesznek a leginkább védelemre szoruló – rendezett és rendezetlen jogállású – migránsok, a nők és gyermekek védelme érdekében;

Javítandó kritikus kérdések

92.  rámutat, hogy a Számvevőszék sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az AMIF és az ISF (Belső Biztonsági Alap) nemzeti programjainak a Bizottság által 2017-ben jóváhagyott beszámolói nem tettek különbséget a tagállamok által a végső kedvezményezetteknek nyújtott előfinanszírozási kifizetések (előlegek) és a ténylegesen felmerült kiadások megtérítése céljából folyósított kifizetések között, és emiatt a Bizottság nem tud információt szerezni a ténylegesen elköltött összegekről;

93.  e tekintetben arra kéri a Bizottságot, hogy írja elő a tagállamok számára, hogy a nemzeti AMIF- és ISF-programok éves beszámolóiban szerepeltetett összegeket azok jellege (visszafizettetések, előfinanszírozás és ténylegesen felmerült kiadások) szerinti bontásban közöljék, valamint 2018-tól kezdve éves tevékenységi jelentésében alaponkénti bontásban számoljon be a tényleges kiadásokról;

94.  rámutat arra, hogy a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap és a Belső Biztonsági Alap esetében a DG HOME csak olyan hibaarányt adott meg, amelyeknél már hajtottak végre pénzügyi korrekciókat, ami nem teszi egyértelművé, hogy milyen korrekciókat hajtottak végre, és hogy mi a 2017. évi tényleges kifizetési hibaarány;

95.  tudomásul veszi a Számvevőszék azon észrevételét, hogy a túl bonyolult bürokrácia lehet az egyik oka a kötelezettségvállalási előirányzatok terén fennálló egyre nagyobb lemaradásnak, és azt javasolja a Bizottságnak, hogy egyszerűsítse az AMIF és az ISF irányításában részt vevő nemzeti hatóságokra vonatkozó szabályozási követelményeket a rendelkezésre álló források gyorsabb felhasználásának megkönnyítése, valamint az AMIF- és az ISF-kiadások átláthatóságának és jobb elszámoltathatóságának javítása érdekében;

96.  rámutat arra, hogy a Számvevőszék következetlenségeket tárt fel arra vonatkozóan, ahogy a tagállamok a közintézmények által a támogatási kérelmekben szerepeltetett hozzáadottérték-adó támogathatóságát kezelték, és felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson iránymutatást a tagállamoknak az AMIF/ISF végrehajtása tekintetében, különösen arra kitérve, hogy amikor közintézmények hajtanak végre uniós intézkedéseket, az uniós társfinanszírozás nem haladhatja meg a héa nélküli összes támogatható kiadás mértékét;

97.  Javasolja, hogy

   a) a Bizottság ahelyett, hogy a migrációs politikára válságkezelési ügyként tekint, határozzon meg és vezessen be egy kiegyensúlyozott és átfogó migrációs politikát, amely a szolidaritás elvén és partnerségen alapszik;
   b) a DG HOME vezessen be egy fő teljesítménymutatót a legkiszolgáltatottabb migránsok, és különösen a gyermek migránsok és menekült nők és lányok helyzetére vonatkozóan a visszaélések és a csempészet megakadályozása és elkerülése érdekében;
   c) a DG HOME rendszeresen határozza meg a kifizetéskori hibaarányokat és a fennmaradó hibaarányt;
   d) a Bizottság írja elő a tagállamok számára, hogy a nemzeti Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap programok és ISF-programok éves beszámolóiban szerepeltetett összegeket azok jellege (visszafizettetések, előfinanszírozás és ténylegesen felmerült kiadások) szerinti bontásban közöljék; valamint 2018-tól kezdve éves tevékenységi jelentésében alaponkénti bontásban számoljon be a tényleges kiadásokról;

98.  komoly aggodalmának ad hangot az EASO irányításában és ellenőrzésében fellelt hiányosságok miatt; elfogadhatatlannak tartja, hogy a helyzet megoldása érdekében a Bizottság nem végezte el hatékony módon a nyomon követést és nem avatkozott be idejében; felszólítja a Bizottságot a harmadik fejezet alatt működő ügynökségek folyamatos nyomon követésére;

99.  aggodalommal tölti el, hogy fennáll a veszélye annak, hogy a fejlesztésre előirányzott uniós pénzeket más célokra használják fel, mint az illegális migráció elleni küzdelemre vagy katonai akciókra;

KÖZVETLEN IRÁNYÍTÁS

100.  rámutat arra, hogy a Számvevőszék 2017-re 4,2%-ban állapította meg a „Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért” alatti kiadások legmagasabb becsült hibaszintjét; megjegyzi, hogy ezeket a kiadásokat közvetlenül a Bizottság kezeli, és ezekért közvetlenül és kizárólag a Bizottság tartozik elszámolással; reméli, hogy a Bizottság elfogad egy sürgős cselekvési tervet a helyzet javítására, és minden lehetséges intézkedést végrehajt a kiadások hibaszintjének csökkentése érdekében;

101.  sajnálatosnak tartja, hogy a Számvevőszék által vizsgált 130 ügyletből 66 esetben (51%) merült fel hiba, és kedvezményezettek által elkövetett számszerűsíthető hibáknál 17 esetben elegendő volt a Bizottság vagy a független ellenőr számára a költségtérítési kérelmekben szereplő információ (pl. hogy helytelen átváltási árfolyamot alkalmaztak vagy hogy a beszámolási időszakon kívül merültek fel költségek) ahhoz, hogy a kiadások elfogadása előtt megelőzze, illetve feltárja és kijavítsa a hibákat; hangsúlyozza, hogy ha a Bizottság a rendelkezésére álló összes információt megfelelően felhasználta volna, a becsült hibaszint 1,5 százalékponttal alacsonyabb lett volna e fejezet tekintetében;

102.  sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést a rendelkezésére álló információk felhasználásának javításáért, hogy a hibákat még a kiadások elfogadása előtt megelőzzék és korrigálják, annak érdekében, hogy visszaálljon az előző években tapasztalható hibaarány-csökkenési tendencia (2014-ben 5,6%, 2015-ben 4,4%, 2016-ban pedig 4,1%);

103.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék nem adott meg külön hibaarányt a biztonság és az állampolgárság tekintetében, mivel a 2017. évi költségvetési kifizetések csupán kis része (2%) kapcsolódik e területhez, de a DG HOME éves tevékenységi jelentésében a következő hibaarányokat ismertette, amelyeket ugyanakkor a Számvevőszék nem ellenőrzött:

   a) Szolidaritás és a migrációs áramlások kezelése (SOLID): 2,26%-os feltárt hibaarány és 0,75%-os fennmaradó hibaarány;
   b) Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (AMIF): 0%-os feltárt hibaarány és 1,54%-os fennmaradó hibaarány;
   c) Közvetlen irányítású decentralizált ügynökségek: kevesebb mint 2%-os fennmaradó hibaarány;

104.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék a 2017. évre nem számította ki a többéves pénzügyi keret 4. fejezete (Globális Európa) alatt elköltött uniós források hibaarányát, és az erről szóló határozatot a Számvevőszék tételes vizsgálatának csökkentésére irányuló általános stratégiája alapján hozták meg, illetve részben „mások munkájára” támaszkodik;

105.  tudomásul veszi a fennmaradó hibaarány pozitív alakulását, amelyet a DG DEVCO és a DG NEAR által megrendelt, a fennmaradó hibaarányról szóló tanulmányok jeleznek, és megjegyzi, hogy a DG DEVCO ügyleteire vonatkozó reprezentatív fennmaradó hibaarány legvalószínűbb becslése a 2016. évi 1,67%-hoz és a 2015. évi 2,2%-hoz képest 1,18%, míg a DG NEAR tranzakciói esetében a fennmaradó hibaarány 0,67% volt;

106.  megjegyzi ugyanakkor, hogy a DG DEVCO és a DG NEAR fennmaradó hibaarányai a futó projekteknél nem vonatkoznak minden kifizetésre, hanem csak olyan lezárt szerződésekből eredő tranzakciók esetében számolták ki, ahol már minden ellenőrzést elvégeztek, minek következtében csak a 2017. évet megelőző, és nem a 2017. évi tényleges kifizetések hibaarányait elemezték;

107.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék szerint a fennmaradó hibaarányról szóló tanulmányok nagyjából alkalmasak voltak a célra, habár a Számvevőszékben erős aggályok merültek fel e tanulmányok minőségével kapcsolatban;

108.  aggodalommal állapítja meg, hogy a hibaarány tekintetében elért jó eredmények ellenére a 2% feletti indikatív hibaaránnyal rendelkező egyetlen kiadási terület a „Közvetlen irányítás – vissza nem térítendő támogatások”, ahol a hibaarány 2,80% a DG NEAR esetében, illetve 2,12% a DG DEVCO esetében;

109.  felszólítja a DG RTD-t, hogy éves tevékenységi jelentésében tegye közzé ország-specifikus ajánlásait;

110.  kiemeli a Számvevőszéknek a köz- és magánszféra közötti partnerségekről(5) (PPP-k) szóló igen negatív megállapításait, valamint a Számvevőszék azon ajánlását, hogy „ne ösztönözzék a köz-magán társulások intenzívebb és minél szélesebb körű alkalmazását” az Unión belül; felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben vegye figyelembe ezt az ajánlást a köz- és magánszféra közötti partnerségek olyan fejlődő országokban való kezelése során, ahol a PPP-k sikeres végrehajtása még nehezebb, mint az EU-n belül;

111.  üdvözli a foglalkoztatás és a szociális innováció európai uniós programjának (EaSI) három tengelye alatt 2017 folyamán elért eredményeket; felhívja a figyelmet arra, hogy az EaSI-támogatások, és különösen a Progress és az európai foglalkoztatási szolgálatok hálózata (EURES) nagyon fontosak a szociális jogok európai pillérének végrehajtása szempontjából; aggodalommal állapítja meg azonban, hogy az EaSI mikrofinanszírozási és szociális vállalkozási tengelye keretében működő szociális vállalkozási szakterület továbbra is alulteljesít; nagyra értékeli, hogy a Bizottság szorosan együttműködik az Európai Beruházási Alappal (EBA) azon kötelezettségvállalásának biztosítása érdekében, hogy teljes mértékben kihasználja a „szociális vállalkozás” tematikus szakasz alatti forrásokat.

Kutatás és innováció

Sikertörténetek

112.  megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a Horizont 2020 keretében nyújtott uniós társfinanszírozással – más kutatókkal együtt – Gérard Mourou nyerte a fizikai Nobel-díjat a lézeres szemműtétet elősegítő ultrarövid, ultragyors lézersugarakkal kapcsolatos kutatásaiért, valamint hogy a Ritka Betegségek Kutatásával Foglalkozó Nemzetközi Konzorcium (IRDiRC) három évvel hamarabb érte el azt a célját, hogy 200 új terápia álljon rendelkezésre a ritka betegségek kezelésére;

113.  megjegyzi továbbá, hogy a Marie Skłodowska-Curie-cselekvések keretében a „Horizont 2020” keretprogram – életkortól vagy állampolgárságtól függetlenül – 36 000 kutatót támogatott pályafutásuk minden szakaszában, és hogy az elektronmikroszkópok optimalizálásáért a 2017. évi kémiai Nobel-díjban részesülő három kutatóból ketten részt vettek a Marie Skłodowska-Curie-cselekvésekben és más uniós finanszírozású kutatási projektekben;

114.  üdvözli az Európai Innovációs Tanács kísérleti projektje első szakaszának 2017. októberi megindítását a „Horizont 2020” keretprogram 2018–2020 közötti időszakra szóló, 2,7 milliárd eurós finanszírozással rendelkező munkaprogramjának részeként, amelynek célja az olyan kimagasló innovátorok, induló vállalkozások, kisvállalatok és kutatók támogatása, amelyek/akik a már létező termékektől, szolgáltatásoktól vagy üzleti modellektől radikálisan eltérő, nagyszerű ötletekkel jelentkeznek és nemzetközi szinten is jelentős potenciállal rendelkeznek;

115.  megjegyzi, hogy a Bizottság megvizsgálja annak lehetőségét, hogy az egyszerűsített költségelszámolási opció használatát még inkább kiterjesszék, különösen az átalányfinanszírozás használatával;

Javítandó kritikus kérdések

116.  megjegyzi, hogy az európai innovációs eredménytábla szerint az Unió innovációs teljesítménye 2010 óta 5,8%-kal nőtt; megjegyzi azonban, hogy nem került sor az uniós országok közötti konvergenciára; megjegyzi, hogy a következő országok a Horizont 2020 alapjainak legnagyobb kedvezményezettjei (résztvevő nettó igényelt uniós támogatása euróban): Németország 5 710 188 927,80 / Egyesült Királyság 5 152 013 650,95 / Franciaország 3 787 670 675,13; felhívja a Bizottságot, hogy fordítson nagyobb figyelmet a kutatási alapok földrajzi eloszlására azzal a céllal, hogy ez a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében hozzájáruljon az egyenlő versenyfeltételek megteremtéséhez az európai kutatási térségben;

117.  megjegyzi, hogy a Bizottság elismeri, hogy vannak hiányosságok a Horizont 2020 teljesítménymérési keretében, ami megnehezíti annak értékelését, hogy a program egy adott pillanatban milyen eredményeket ért el a program valamennyi célkitűzése tekintetében; reméli, hogy a következő többéves pénzügyi keretben a Horizont Európa programra vonatkozó javaslatok orvosolni fogják ezeket a hiányosságokat, és sajnálja, hogy a jelenlegi időszakban nem veszik figyelembe a teljesítménymérési keret javítását célzó intézkedéseket;

118.  megjegyzi, hogy az DG RTD éves tevékenységi jelentése 6 különböző hibaszázalékot említett, hármat a hetedik keretprogram, hármat pedig a Horizont 2020 tekintetében; hangsúlyozza, hogy ez a megközelítés nem segíti elő az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot, és azt haladéktalanul korrigálni kell; elfogadja azonban, hogy két különböző pénzügyi időszak alatt futó két különböző programról van szó;

Biztonság és uniós polgárság

Sikertörténetek

119.  emlékeztet arra, hogy a DG HOME 1,831 millió EUR-s költségvetést kezelt a migráció és 313,75 millió EUR-t a biztonság területén, és hogy a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves finanszírozási keret eredeti 6,9 milliárd EUR-s összköltségvetését 2015 és 2017 között jelentős mértékben, 3,9 milliárd EUR-val növelték;

120.  megjegyzi, hogy növelték a DG HOME által kezelt költségvetést és személyi állományát annak érdekében, hogy meg tudjanak birkózni a migrációs válsággal és a belső biztonságot fenyegető veszélyekkel kapcsolatban végzett megnövekedett feladatokkal; ami az emberi erőforrásokat illeti, 2017 végén a DG HOME-nak 556 alkalmazottja volt, szemben a 2016. évi 480 fővel;

Javítandó kritikus kérdések

121.  aggodalommal állapítja meg, hogy a DG HOME által kezelt források végrehajtási üteme 2017 végén a teljes fennálló kötelezettségvállalások 24%-os növekedését idézte elő, és hogy a 2017. évi jó végrehajtási arány azt tükrözi, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatok egy részét átvitték 2018-ra;

122.  aggodalmát fejezi ki az EASO irányítási és ellenőrzési rendszerében feltárt jelentős hiányosságok miatt, amelyek indokolták a jó hírnév érdekében megfogalmazott fenntartás elfogadását; hangsúlyozza azonban, hogy a DG HOME reagált az igazgatótanács együttdöntési eljárásának bevezetésével, és az EASO esetében új irányítást vezetett be a helyzet kezelése érdekében;

123.  megismétli azon kérését, hogy a Jogok, egyenlőség és polgárság 2014–2020 program (REC) alatti költségvetési tételek határozzák meg a program egyes – a nemek közötti egyenlőséghez kötődő – céljaihoz rendelt forrásokat, az erre a célra szánt pénzeszközökkel kapcsolatos megfelelő elszámoltathatóság biztosítása érdekében;

124.  megismétli azon felhívását, hogy legyen külön költségvetési sora a Daphné egyedi célkitűzésnek annak kimutatása érdekében, hogy az Unió elkötelezett a nők és lányok elleni erőszak leküzdése iránt; felszólít e költségvetési sor forrásainak növelésére és a 2014–2020 közötti időszakban a Daphné programra szánt források csökkentésének visszafordítására; felhív a Daphné egyedi célkitűzésben foglalt támogatások tudatosítására irányuló folyamatos erőfeszítésekre, valamint olyan intézkedésekre, amelyek a célkitűzéshez kapcsolódó adminisztratív eljárásokat felhasználóbarátabbá teszik;

Globális Európa

Sikertörténetek

125.  rámutat arra, hogy az ügyletek szabályszerűségét illetően végzett számvevőszéki munka feltárta, hogy a Bizottság megerősítette ellenőrzési rendszereit, ami a korábbi megbízhatósági nyilatkozathoz képest arányaiban kevesebb hibát eredményezett;

126.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék 7 projekt teljesítményét is ellenőrizte; üdvözli, hogy mind a 7 projekt releváns teljesítménymutatókat tartalmazott, és hogy a keret jól strukturált volt és teljesíthető eredményeket tartalmazott;

127.  tudomásul veszi a Számvevőszék Mianmarnak/Burmának nyújtott uniós támogatásról szóló különjelentését és a Bizottság válaszát; üdvözli e tekintetben, hogy az Unió vezető szerepet játszott a fejlesztési prioritások nehéz körülmények között és korlátozott személyzeti erőforrások mellett történő támogatásában; megjegyzi ugyanakkor, hogy az uniós támogatás csak részben bizonyult hatékonynak; támogatja a Számvevőszéket annak hangsúlyozásában, hogy fokozott figyelmet kell fordítani a hazai bevételek mozgósítására, különösen a feltörekvő gazdaságokban; tekintettel a mianmari hadsereg által elkövetett dokumentált atrocitásokra, komoly aggodalmának ad hangot az uniós költségvetésből Mianmarnak nyújtott folyamatos ágazati költségvetési támogatás miatt;

128.  az európai szomszédságpolitika példáját követve és a „többért többet” elvet bevezetve a fejlesztés ösztönzőkre épülő megközelítésére szólít fel; úgy véli, hogy minél eredményesebb és gyorsabb belső reformokat hajt végre egy adott ország a demokratikus intézmények felépítése és megszilárdítása, valamint az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása terén, annál több támogatást kell kapnia az Uniótól;

129.  hangsúlyozza a fejlődő országokban a jó kormányzás, a demokrácia és a jogállamiság támogatását célzó finanszírozás növelésének fontosságát az elszámoltatható és átlátható intézmények előmozdítása, a kapacitásépítés támogatása, valamint a részvételen alapuló döntéshozatal és az információkhoz való nyilvános hozzáférés elősegítése érdekében;

130.  felhívja a figyelmet az energiaszegénység fejlődő országokban tapasztalt mértékére és következményeire, valamint az Unió e típusú szegénység csökkentésére irányuló erőteljes szerepvállalására; hangsúlyozza, hogy erős és összehangolt erőfeszítésekre van szükség a kormányok és az érintett országok érdekelt felei részéről az energiaszegénység csökkentése érdekében;

Javítandó kritikus kérdések

131.  aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék visszatérő hibákat tárt fel az időközi kifizetések kapcsán felmerülő kiadások túlszámlázása során;

132.  ismételten sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az uniós küldöttségvezetők által kiállított, a külső támogatások kezeléséről szóló jelentéseket (EAMR) nem csatolták a DG DEVCO és a DG NEAR éves tevékenységi jelentéseihez, amint azt a költségvetési rendelet 67. cikkének (3) bekezdése előirányozza; sajnálatosnak tartja, hogy ezeket rendszeresen bizalmasnak minősítik, miközben a költségvetési rendelet 67. cikkének (3) bekezdése értelmében azokat „az Európai Parlament és a Tanács rendelkezésére kell bocsátani, adott esetben kellőképpen figyelembe véve bizalmas jellegüket”;

133.  aggodalommal állapítja meg, hogy a szerződések a rendkívül korlátozott számú nemzeti fejlesztési ügynökségek kezében összpontosulnak, ami azzal a kockázattal jár, hogy az Unió fejlesztési politikája újból nemzeti hatáskörbe kerül, és ez ellentétes lenne az uniós külpolitika nagyobb fokú integrációját illető érdekekkel; sürgeti a Bizottságot, hogy könnyítse meg a nemzeti ügynökségek pillér-alapú értékelését illető dokumentáció kibocsátásáért felelős hatóság szóban forgó dokumentációhoz való hozzáférését, majd a nyilvánosság számára is tegye hozzáférhetővé azt; ezzel kapcsolatban aggodalommal tekint arra a torz kereskedelmi gyakorlatra, miszerint az Európai Bizottság ezeket a nemzeti szervezeteket az említett információhoz való hozzáférés korlátozására ösztönzi; felszólítja a Bizottságot, hogy mihamarabb erősítse meg a szerződés odaítélésére és a közbeszerzésre irányuló eljárások ellenőrzési rendszerét annak érdekében, hogy elkerülhető legyen bárminemű versenytorzulás e magas támogatásban részesülő, korlátozott számú nemzeti ügynökségek és egyéb, egyértelműen Európa-párti magán- és közjogi intézmények között;

134.  aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék megállapította, hogy a fennmaradó hibaarányra vonatkozó tanulmányoknak vannak bizonyos korlátai, tekintettel arra, hogy tanulmányokról és nem ellenőrzésekről van szó, így nem követik a nemzetközi ellenőrzési standardokat, valamint igen korlátozott ellenőrzéseket tartalmaznak a közbeszerzéseket illetően;

135.  felhívja a DG NEAR-t és a DG DEVCO-t, hogy a fennmaradó hibaarányról szóló 2019. évi tanulmánnyal kezdődően nyújtsanak pontosabb iránymutatást a tanulmányt készítő vállalkozónak a második szintű közbeszerzések ellenőrzését illetően, valamint a tanulmányban vizsgált fennmaradó hibaarányok összességét a projektek eredendő kockázata szerint rétegezzék, és helyezzenek nagyobb súlyt a közvetlen irányítású támogatásokra, illetve kisebbet a költségvetés-támogatási ügyletekre;

136.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a Belső Ellenőrzési Szolgálata által megállapított hiányosságok orvoslása érdekében, valamint megbízható és teljesen nyilvános dokumentummá alakítsa át a külső támogatások kezeléséről szóló jelentést, amely megfelelően alátámasztja a küldöttségek vezetői és a DG DEVCO főigazgatója által kiadott megbízhatósági nyilatkozatot;

137.  úgy véli, hogy a külső segítségnyújtások esetében a Bizottságnak nagyobb figyelmet kellene fordítania az ENSZ Alapokmányában meghatározott emberi jogok és a jogállamiság kedvezményezett országokban történő tiszteletben tartására;

138.  aggodalmának ad hangot az összevont uniós finanszírozási lehetőségek ismertségének hiánya miatt; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye ismertebbé, és erősítse meg a különböző eszközök egymást kiegészítő jellegét;

139.  nagyon aggasztja a bizottsági javaslatokra jellemző azon tendencia, hogy a támogatható kiadások és a hivatalos fejlesztési támogatásra (ODA) jogosult országok fejlesztési kiadásai, valamint a fejlesztési együttműködési eszköz (DCI) keretében támogatásra jogosult országok meghatározása tekintetében figyelmen kívül hagyják a 233/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(6) jogilag kötelező erejű rendelkezéseit; emlékeztet arra, hogy az uniós kiadások jogszerűsége a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás egyik kulcsfontosságú alapelve, és hogy a politikai megfontolások nem írhatják felül az egyértelmű jogi rendelkezéseket; emlékeztet arra, hogy a fejlesztési együttműködési eszköz elsősorban a szegénység elleni küzdelemre szolgáló eszköz;

140.  sajnálja, hogy a Bizottság Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatóságának minden éves tevékenységi jelentésben fenntartást kellett kiadnia az elszámolások alapjául szolgáló ügyletek szabályszerűségéről, ami komoly belső igazgatási hiányosságokra mutat rá;

Környezetvédelem, közegészségügy és élelmiszer-biztonság

141.  megjegyzi, hogy a LIFE program 2017-ben ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját; kiemeli, hogy a program 222 millió eurót biztosított 139 új projekt társfinanszírozására; hangsúlyozza, hogy a LIFE program keretében további erőfeszítéseket kell tenni a kifizetések késedelmének csökkentésére, mivel 2017-ben a kifizetések 5,8%-a túllépte az előírt határidőket (3,9% 2016-ban, 12% 2015-ben);

142.  rámutat arra, hogy a LIFE program 2014–2015 közötti időszakra vonatkozó félidős értékelését 2017-ben tették közzé; megjegyzi, hogy mivel a legtöbb projekt még nem kezdődött meg, és kevés projekt zárult le, ez az értékelés elsősorban a LIFE program célkitűzéseinek elérése érdekében bevezetett folyamatokra összpontosított, és arra a következtetésre jutott, hogy a LIFE program uniós hozzáadott értéket biztosít, ugyanakkor rámutatott az esetleges javítási lehetőségekre; hangsúlyozza, hogy a támogatáskezelési eljárásokat, különösen a kérelmezési és jelentéstételi eljárásokat nemcsak egyszerűsíteni kell, hanem jelentősen fel is kell gyorsítani;

143.  megjegyzi, hogy a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökséggel (EASME) való együttműködést célzó, kiszervezésről szóló határozat személyzetre vonatkozó feltételei azzal járnak, hogy a személyzeti erőforrások nagyon szűkösek a Környezetvédelmi Főigazgatóságon a LIFE programhoz kapcsolódó tevékenységek tekintetében, ami a főigazgatóságon belüli munkamódszerek és intézkedések további felülvizsgálatát teheti szükségessé;

144.  kiemeli, hogy a Környezetvédelmi Főigazgatóság és az Éghajlatpolitikai Főigazgatóság ellenőrzött belsőkontroll-rendszerei csak részben eredményesek, mivel néhány nagyon fontos ajánlást még kezelni kell az elfogadott cselekvési terveknek megfelelően;

145.  hangsúlyozza, hogy a DG CLIMA és a DG BUDG követi nyomon a többéves pénzügyi keretben az éghajlati szempontok érvényesítésére vonatkozó 20%-os célkitűzést, és a DG CLIMA támogatja a többi főigazgatóságot abban, hogy az éghajlati szempontokat integrálják tevékenységeikbe; sajnálatosnak tartja, hogy 2017-ben az uniós költségvetésnek csupán 19,3%-át fordították az éghajlatváltozással kapcsolatos tevékenységekre, és a becslések szerint a 2014–2020 közötti időszak átlaga csak 18,8% lesz;

146.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a DG CLIMA 2017. évi éves tevékenységi jelentésében megismétlődik a kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) uniós nyilvántartásában a többi jelentős biztonsági hiányosság tekintetében a reputációval kapcsolatos okokból megfogalmazott fenntartás;

147.  sajnálatosnak tartja, hogy a DG SANTE átlagos fennmaradó hibaaránya az élelmiszer- és takarmánybiztonság területén 2017-ben elérte a 2,5%-ot, meghaladva a 2%-os lényegességi küszöböt; megjegyzi, hogy ennek oka a tagállamok túlzott költségtérítési igényei, az egyik tagállam követeléseinek kezelése és ellenőrzése tekintetében végrehajtott strukturális változásokkal összefüggésben; kéri a DG SANTE-t, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy ez a jövőben többet ne fordulhasson elő, például oly módon, hogy növelik a költségvetési rendelet által kínált egyszerűsítési intézkedések alkalmazását;

148.  kiemeli, hogy a DG SANTE 2017-ben közzétette az élelmiszerláncra vonatkozó közös pénzügyi keret (2014–2020) félidős értékelését, amelyben arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi keret jól működik, és hozzájárult az uniós hozzáadott érték eléréséhez; megjegyzi, hogy a Bizottság – a Számvevőszék ajánlásának megfelelően – azon dolgozik, hogy költséghatékonysági elemzési módszertant dolgozzon ki az élelmiszerlánc területére annak érdekében, hogy az uniós finanszírozású beavatkozások jövőbeli gazdasági értékelését alaposabbá tegye;

Közlekedés és idegenforgalom

149.  megjegyzi, hogy 2017-ben a Bizottság 152 projektet választott ki az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből nyújtott összesen 2,7 milliárd EUR összegű közlekedési finanszírozásra, a teljes beruházás pedig 4,7 milliárd EUR-t tett ki, beleértve az egyéb állami és magánfinanszírozást is; ismételten hangsúlyozza, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz finanszírozási eszköze fontos szerepet játszik a TEN-T hálózat elkészítése, az egységes európai közlekedési térség megvalósítása, a határokon átnyúló összeköttetések fejlesztése és a hiányzó összeköttetések pótlása szempontjából;

150.  felkéri a TEN-T európai koordinátorait, hogy alaposan mérjék fel az aktuális programozási időszakban a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) folyosóinak környezetében befejezett projekteket és megvalósított fejlesztéseket, és tárják a Bizottság és a Parlament elé a felmérés eredményeit;

151.  felhívja a Bizottságot, hogy a közlekedési ágazat számára kellő időben, a következő többéves pénzügyi keretre irányuló javaslat előtt egyértelműen mutassa be az ESBA által az egyéb pénzügyi eszközökre, különös tekintettel a CEF-re, valamint a CEF hitelfinanszírozási eszköze és egyéb uniós kezdeményezések közötti koherenciára kifejtett hatások értékelését; kéri, hogy ez az értékelés nyújtson egyértelmű áttekintést a közlekedési ágazaton belüli beruházások földrajzi egyensúlyáról; emlékeztet azonban arra, hogy egy adott pénzügyi eszköz keretében elköltött pénz mennyisége nem tekinthető a teljesítményértékelés során használandó egyetlen lényeges kritériumnak; felkéri ezért a Bizottságot, hogy végezze el az uniós finanszírozású közlekedési projektek keretében elért eredmények mélyrehatóbb vizsgálatát, és mérje meg hozzáadott értéküket;

152.  üdvözli az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében közzétett 2017. évi vegyesfinanszírozási felhívás eredményét és az erre rendelkezésre álló költségvetés 1,35 milliárd EUR-ra való növeléséről szóló határozatot, amely megerősíti az uniós támogatások olyan egyéb finanszírozásokkal való ötvözésének relevanciáját és hozzáadott értékét, amelyek az Európai Beruházási Banktól vagy a nemzeti fejlesztési bankoktól, illetve egyéb fejlesztési és állami pénzügyi intézményektől, valamint magán pénzügyi intézményektől és magánszektorbeli beruházóktól, köztük köz- és magánszféra partnerségektől származnak; úgy véli, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköznek ezért továbbra is támogatnia kell az uniós támogatások és más finanszírozási források kombinálását lehetővé tevő fellépéseket, miközben továbbra is a vissza nem térítendő támogatások maradnak a finanszírozási fő eszközei;

153.  megjegyzi, hogy a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz pénzügyi eszközei végrehajtásának bizottsági felügyeletével kapcsolatos ellenőrzése részeként megállapította, hogy a CEF keretében igen alacsony volt a pénzügyi eszközök végrehajtásának aránya, és az eredetileg a CEF pénzügyi eszközeire elkülönített költségvetés (2,43 milliárd euró) többségét áthelyezték a CEF vissza nem térítendő támogatásokra vonatkozó költségvetési soraiba, így csak 296 millió EUR-t hagyva a CEF pénzügyi eszközei számára 2020-ig; megjegyzi továbbá, hogy a megadott indokok egyike az volt, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz pénzügyi eszközeinek és az Európai Stratégiai Beruházási Alapnak (ESBA) a támogathatósági kritériumai nagyrészt átfedik egymást, és a potenciálisan a CEF keretében támogatható projekteket valójában az Európai Stratégiai Beruházási Alapból finanszírozták, mivel az nagyobb politikai prioritással és nagyobb hatáskörrel rendelkezik; a CEF tekintetében felhívja a Bizottságot, hogy különösen – mivel ez adott okot a legtöbb félreértésre – a kivitelezési szerződések és alvállalkozói szerződések közötti egyértelműbb különbségtétel révén gondoskodjon arról, hogy a kedvezményezettek jobban ismerjék a támogathatósági szabályokat; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a pénzügyi eszközök ne helyettesítsék, hanem egészítsék ki egymást;

154.  megjegyzi, hogy 2017 volt a CEF program ellenőrzési kampányának első éve, és hogy a CEF ellenőrzése tekintetében 2–3 további évre lesz szükség ahhoz, hogy a CEF valamennyi ágazata esetében értelmezhető hibaarány-számítást tudjanak végezni; mindazonáltal üdvözli, hogy a CEF és a TEN-T 2017-ben lezárt ellenőrzései során nagyon kevés hibát tártak fel;

155.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata jelentős hiányosságokat tárt fel a Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság (DG MOVE) által a légiközlekedés-védelmi és a tengeri védelmi szakpolitika együttes nyomon követésére jelenleg használt rendszerben, és három nagyon fontos ajánlást fogalmazott meg; felhívja a DG MOVE-t, hogy teljes körűen hajtsa végre az azonosított kockázatok kezelésére kidolgozott cselekvési tervét;

Kultúra és oktatás

156.  üdvözli az Erasmus program 30 év alatt elért eredményeit, amely 1987 óta 9 millió személyt, köztük fiatalokat, hallgatókat és a legutóbbi időben egyetemi dolgozókat vont be mobilitási tevékenységekbe; kiemeli a program erőteljes európai hozzáadott értékét, és az európai fiatalokra irányuló stratégiai beruházásként betöltött szerepét;

157.  megjegyzi, hogy az Erasmus programnak többet kell tennie annak érdekében, hogy hozzáférhető legyen a marginalizált csoportok, különösen a fogyatékossággal élő és a sajátos nevelési igényű személyek, a földrajzilag hátrányos helyzetű személyek, a korai iskolaelhagyók, a kisebbséghez tartozó személyek, a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetűek stb. számára;

158.  aggodalmának ad hangot az Erasmus+ Diákhitelgarancia-eszköz alacsony felhasználási aránya, valamint elégtelen földrajzi kiterjedése miatt, amely három országban bankokra, másik kettőben pedig egyetemekre korlátozódik; sürgeti a Bizottságot és az Európai Beruházási Alapot, hogy vezessenek be végrehajtási stratégiát annak érdekében, hogy maximalizálni lehessen az eszköz hatékonyságát 2020-ig, vagy könnyítsék meg a fel nem használt források újrafelosztását magában a programban, és tegyék lehetővé a fellépések jobb finanszírozását a különböző ágakon belül;

159.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Európa a polgárokért program és a Kreatív Európa program kultúra alprogramjának sikerességi aránya még mindig alacsony (2017-ben 21%, illetve 22% volt); hangsúlyozza, hogy a megfelelőbb finanszírozási szint döntő fontosságú e nem kielégítő eredmények kezelése szempontjából, amelyek kontraproduktívak maga a program célkitűzései szempontjából, mivel eltántorítják a polgárokat a részvételtől;

160.  kiemeli az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) szerepét a három kulturális és oktatási program végrehajtásában: ugyanakkor aggodalmát fejezi ki az EACEA belső ellenőrzési hiányosságaival kapcsolatban, amelyekre az Erasmus+ program és a Kreatív Európa program támogatásainak kezelése terén végzett ellenőrzés derített fényt; megjegyzi, hogy a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata hiányosságokat talált az EACEA Erasmus+-támogatásokat kezelő folyamatában; ezért úgy véli, hogy a Bizottságnak és az EACEA-nak nem lehetnek nehézségei a szükséges korrekciós intézkedések annak érdekében való bevezetésével, hogy biztosítsák a teljes körű átláthatóságot, és garantálják, hogy a kulturális és oktatási programokat a legmagasabb színvonalon hajtják végre;

KÖZVETETT IRÁNYÍTÁS ÉS PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK

161.  megjegyzi, hogy 2017-ben a Bizottság szerződéseket kötött az ENSZ ügynökségeivel közel 253,5 millió EUR értékű hozzájárulásra az uniós költségvetésből – melyek közül az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (119,21 millió EUR), az UNICEF (29,34 millió EUR) és az ENSZ Projektszolgáltatási Irodája (20,05 millió EUR) voltak a legnagyobb kedvezményezettek –, a Világbankkal kötött szerződések értéke pedig 174,11 millió EUR volt;

162.  tekintettel a segélyezési módokat illetően a közvetlen támogatásokról a vagyonkezelői alapokra és a vegyes finanszírozásra – beleértve az Európai Fenntartható Fejlődési Alapot is – való átállásra, felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az Európai Beruházási Bankot, hogy az Európai Parlamenttel fogadjanak el intézményközi megállapodást a fejlesztési politikáról szóló új európai konszenzusban meghatározott politikai elvek alapján az átláthatóságra, az elszámoltathatóságra és a parlamenti vizsgálatra vonatkozóan;

163.  üdvözli a Számvevőszék 2018/35. sz. különjelentésében közzétett ajánlásait az uniós források nem kormányzati szervezetek általi felhasználása átláthatóságának javítására vonatkozóan, amelyben többek között azt ajánlja, hogy a Bizottság javítsa számviteli rendszerében a nem kormányzati szervezetekre vonatkozó információk megbízhatóságát, és hogy a Bizottság javítsa a nem kormányzati szervezetek által felhasznált forrásokra vonatkozóan gyűjtött információkat; ezért felhívja a Bizottságot, hogy a jelenlegi mandátum lejárta előtt hajtsa végre ezeket a javaslatokat;

164.  teljes mértékben elismeri számos kihívás összetettségét és a sokrétű és egymást kiegészítő válaszintézkedések iránti igényt, azonban kitart amellett, hogy a finanszírozási rendelkezéseknek egyértelműeknek kell lenniük, és hogy a nemzetközi kötelezettségvállalásokat tiszteletben kell tartani;

165.  megállapítja, hogy a pénzügyi eszközök száma jelentősen megugrott, ami a közlekedési ágazatban új támogatásötvözési lehetőségeket teremt, ugyanakkor azonban megállapodások összetett hálóját fonta az uniós költségvetés köré; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezek az uniós költségvetés melletti eszközök az elszámoltathatóság és átláthatóság aláásását kockáztathatják, mivel a jelentéstétel, az ellenőrzés és a nyilvános ellenőrzés nincs összehangolva; felhívja a Bizottságot, hogy tárja fel, hogyan lehetne megreformálni az uniós költségvetési rendszert, és különösen azt, hogyan lehetne a legjobban biztosítani, hogy az átfogó finanszírozási rendszerek ne legyenek összetettebbek annál, mint ami az uniós szakpolitikai célok eléréséhez feltétlenül szükséges, valamint hogy biztosítsák az elszámoltathatóságot, az átláthatóságot és az ellenőrizhetőséget;

EFSI

166.  rámutat, hogy a költségvetési hatóság 16 milliárd euróról 26 milliárd EUR-ra növelte az ESBA-garanciát, és 315 milliárd EUR-ról 500 milliárd EUR-ra emelte a megcélzott beruházási volument, továbbá 2017 végéig az EBB-csoport összesen 36,7 milliárd EUR értékben kötött szerződést (2016: 21,3 milliárd EUR);

167.  megállapítja, hogy a Számvevőszék szerint az EBB-csoport által 2017 végéig aláírt ESBA-szerződések összértékének 64%-a az alábbi hat tagállamra összpontosult: Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Németország, Egyesült Királyság, Lengyelország;

168.   sajnálatosnak tartja, hogy csak az ESBA finanszírozásának csak 20%-a támogatott olyan projekteket, amelyek hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz, mivel az EBB standard portfóliója elérte a 25%-os küszöbértéket; felszólítja a Bizottságot, hogy alakítson ki fenntartható pénzügyi, illetve finanszírozási konstrukciókat és olyan támogató beruházási környezetet, amely tükrözi az Unió kötelezettségvállalásait és általános céljait, ezzel elősegítve az Unión belüli innovációt és gazdasági, társadalmi, illetve területi kohéziót, továbbá erősítve a beruházások szociális dimenzióját a beruházási hiány áthidalása révén a szociális ágazatban, valamint az infrastrukturális biztonság tekintetében;

169.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az ESBA irányító szervei a szerződések aláírásakor vegyék figyelembe a megfelelő földrajzi egyensúly szükségességét, és tegyenek jelentést a Parlamentnek az elért eredményekről;

Kutatási térség

170.  megjegyzi, hogy a kifizetések tekintetében a Bizottság 2017-ben 11,2 milliárd EUR-t fektetett a kutatás és az innováció területére (K+I), ennek 58%-át közvetlen irányítás alatt, 42%-át pedig megbízott szerveken keresztül, ez utóbbi 18,2%-át (583 millió EUR) közös vállalkozásokon keresztül hajtották végre, 16,8%-ot (540 millió EUR) pedig az Európai Beruházási Bankon (EBB) és az Európai Beruházási Alapon (EBA) keresztül;

171.  felhívja a Bizottságot, hogy 2019 második felében tegyen jelentést a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának a kutatás területén alkalmazott pénzügyi eszközök végrehajtásáról és eredményeiről;

Vagyonkezelői alapok

172.  rámutat arra, hogy a nem uniós országoknak nyújtott támogatás során egyre inkább alternatív finanszírozási modelleket alkalmaznak – például vagyonkezelői alapokat és a törökországi menekülteket támogató eszközt –, ami növeli a meglévő pénzügyi struktúrák összetettségét; azonban elismeri, hogy ezek az eszközök tették lehetővé a kihívásokkal teli körülményekre való gyors reagálást és a rugalmasságot;

173.  rámutat arra, hogy az EFA-ból, az uniós költségvetésből és más adományozóktól érkező források vagyonkezelői alapokba való összevonása nem eredményezheti azt, hogy a fejlesztési és együttműködési politika részére elkülönített pénzösszeg ne érje el a szokásos kedvezményezettjeit, vagy hogy ne az eredeti célkitűzéseket, például a szegénység felszámolását és az alapvető jogok előmozdítását szolgálja;

174.  rámutat arra, hogy a vagyonkezelői alapok megnövekedett alkalmazása az uniós költségvetés jelenlegi rugalmatlanságából ered;

175.  kiemeli, hogy az uniós szakpolitikák finanszírozásában az Unió költségvetése mellett egyre gyakoribb más pénzügyi mechanizmusok alkalmazása is, azzal a kockázattal jár, hogy csökken az elszámoltathatóság és az átláthatóság említett mértéke, mivel a beszámolási, nyilvános ellenőrzési és közpénzellenőrzési mechanizmusok nincsenek összhangban egymással; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a vagyonkezelői alapok felszámolását, különösen, amelyek szükséghelyzeti mivolta nem jól igazolható, amelyek nem képesek jelentős mértékben hozzájárulást szerezni más donoroktól, és amelyeknél az alapvető jogok megsértésének kockázata fennáll, vagy olyan harmadik országbeli hatóságok is részesei, amelyek nem tartják tiszteletben az alapvető jogokat;

A törökországi menekülteket támogató eszköz

176.  megjegyzi, hogy a törökországi menekülteket támogató eszközről szóló 27/2018 sz. különjelentésében a Számvevőszék megállapította, hogy a kihívást jelentő környezetben a törökországi menekülteket támogató eszköz – próbára tevő körülmények közepette – gyorsan mozgósított 3 milliárd eurót az uniós költségvetésből és az uniós tagállamoktól a menekültválságra való gyors reagálás érdekében, de nem teljesítette teljes mértékben ennek hatékony koordinálására vonatkozó célját, illetve a megfelelő ár-érték arányt; kéri a Bizottságot, hogy hajtsa végre a Számvevőszék által a törökországi menekülteket támogató eszközre vonatkozóan tett valamennyi ajánlást, nevezetesen a készpénztámogatási projektek nyomon követése és az ezekhez kapcsolódó jelentéstétel javítását, valamint a nem kormányzati szervezetek működési környezetének javítását a török hatóságokkal együttműködésben, és hogy biztosítsa, hogy a forrásokat valóban a menekülteket támogató projektekre fordítsák, és ne használják fel más célokra; felhívja a Bizottságot, hogy számoljon be rendszeresen a Parlamentnek a finanszírozott intézkedések jogalappal való összeegyeztethetőségéről;

177.  megjegyzi továbbá, hogy a Számvevőszék szerint az ellenőrzött projektek hasznos segítséget nyújtottak a menekültek számára, többségük teljesítette a kitűzött outputokat, a várt végeredményeket azonban a projektek fele még nem érte el;

178.  megjegyzi, hogy az Európai Ombudsman megállapította, hogy a Bizottságnak többet kellene tennie azért, hogy biztosítsa, hogy az EU–Törökország nyilatkozat tiszteletben tartsa az uniós alapjogokat, ezért felszólítja a Bizottságot, hogy rendszeresen vegye figyelembe az alapjogi szempontokat az ehhez kapcsolódó döntésekkor, többek között alapjogi hatásvizsgálatokon keresztül; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen tegyen jelentést erről az Európai Parlamentnek;

179.   sajnálatosnak tartja, hogy az Európai Oknyomozó Együttműködések (EIC) egy vizsgálata kétségeket támasztott az eszköz alapjainak felhasználását illetően; felszólítja a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg a kérdést, és az eredményekről tájékoztassa a Parlamentet;

180.  felszólítja a DG DEVCO-t, hogy 2020-ig vizsgálja felül a közvetett irányítással végrehajtott projektek kedvezményezettjeinek nyújtott iránymutatásokat annak biztosítása érdekében, hogy – a legjobb értékarány elérése érdekében – a tervezett tevékenységeket időben végrehajtsák, és azok hozzájáruljanak a projekteredmények gyakorlati felhasználásához;

181.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék rámutat arra, hogy az „Igazgatás” fejezet kiadásait nem jellemzi lényeges hibaszint; aggodalommal jegyzi meg azonban, hogy a hibaszint az előző évhez viszonyítva növekedett (0,55% volt 2017-ben és 0,2% volt 2016-ban);

182.  megjegyzi, hogy míg a Számvevőszék nem állapított meg jelentős gyengeségeket, talált olyan visszatérő területeket, amelyek javításra szorulnak;

„Nemzetközi Irányítócsoport (IMG)”

183.  megjegyzi, hogy az Európai Unió Bírósága a Nemzetközi Irányítócsoportról (IMG) szóló ügyben hozott, 2019. január 31-i végleges és jogerős ítéletében(7) a Bizottság két alábbi döntését érvénytelenítette: 1) hogy 2015. május 8-tól nem kíván új, közvetett irányításra vonatkozó megbízási megállapodást kötni az IMG-vel, valamint 2) az IMG-től 10 millió EUR-t átcsoportosít a GIZ német közszolgáltatóhoz a Mianmar kereskedelmi politikájához nyújtott technikai segítségnyújtásról szóló szerződéshez: megjegyzi továbbá, hogy a Bíróság ítélete szerint dönteni kell a Bizottság 2015. május 8-i határozatából fakadó kár miatti az IMG-nek járó pénzügyi kártérítés összegéről, valamint el kell utasítani az előterjesztett összes csatlakozó fellebbezést;

184.  tudomásul veszi az EUB következtetését, mely szerint az OLAF által kidolgozott jogi érvelés, amelyre a Bizottság az IMG-vel kapcsolatos határozatát alapozta, téves jogalkalmazásnak minősül, mind a nemzetközi jog, mind pedig az EU költségvetési rendelete tekintetében; sajnálatosnak tartja, hogy – ahogy az EUB kifejti – az IMG-re vonatkozó vizsgálata során – az OLAF túllépte hatáskörét és nem vette figyelembe a Parlament által oly gyakran emlegetett biztosítéki kódot; e tekintetben támogat minden további intézkedést, amely arra irányul, hogy az OLAF-rendelet jelenleg folyó felülvizsgálata során meghatározzák a szükséges eljárási garanciákat és fellebbezési lehetőségeket az ilyen, a polgárok Unióba vetett bizalmát erodáló káros fellépések elkerülése érdekében;

185.  tudomásul veszi továbbá a hágai székhelyű Állandó Választottbíróság 2019. szeptember 13-i ítéletét(8), mely szerint a Bizottságnak 2 millió eurót kell fizetnie – amit a Bizottság elutasított az IMG elleni vádakra, illetve az OLAF vizsgálatára hivatkozva – az IMG által kiszámlázott, a Bizottsággal aláírt 7 közös irányú szerződéssel kapcsolatos költségek ellentételezéseként;

186.  igen sajnálatosnak tartja, hogy 2012 óta a Bizottság mentesítésére vonatkozó parlamenti eljárás során nem sikerült megállapítani az IMG ellen felhozott hamis vádakat vagy megakadályozni az IMG-nek mind anyagilag, mind pedig reputáció szempontjából okozott komoly károkat, ideértve több mint 200 munkahely elvesztését;

187.  sürgeti a Bizottságot, hogy hajtsa végre a bírósági határozatokat és teljes mértékben ismerje el az IMG nemzetközi szervezeti státuszát, amelyet helytelen módon – az OLAF-fal együtt – megkérdőjelezett és kétségbe vont; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést az IMG-vel szemben okozott károk helyrehozása és azok kompenzálása, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az IMG a nemzetközi szervezetek és a pénzügyi rendelet szerint előírt, tisztességes eljárásban vehessen részt; felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak a meghozott intézkedésekről;

Igazgatás

A Bizottság főtitkárának kijelölésére szolgáló kinevezési eljárás

188.  elégedetlen a média és a nyilvánosság részéről a közvetlenül a Bizottság főtitkárának kinevezését követően megnyilvánuló, az eljárásra vonatkozó jogos aggodalmakra a Bizottság által adott válaszokkal, valamint a Bizottság magyarázataival, amelyeket az Európai Parlament plenáris ülésén folytatott vita közben, illetve az Európai Parlamentnek a Bizottság integritási politikájáról és különösen az Európai Bizottság főtitkárának kinevezéséről szóló, 2018. április 18-i állásfoglalására(9) adott írásbeli válaszában ismertetett, amelyek kitérő, védekező és formális jogi jellegűek voltak, ami a Bizottság érzéketlenségét mutatja az iránt, hogy az európai polgárok fontosnak tartják az átlátható, tisztességes és nyílt felvételi eljárásokat;

189.  ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az ombudsman a 488/2018/KR és 514/2018/KR sz. egyesített ügyekben négy alkalommal állapított meg a hivatali visszásságot; megjegyzi, hogy az ombudsman következtetései „nagyrészt hasonlóak az Európai Parlament következtetéseihez” és amely szerint egyetért (az Európai Parlament) értékelésével, amely szerint a kettős kinevezés feszegette, és talán túl is lépte a jogszabályi kereteket”; kiemeli az ombudsman Bizottságnak benyújtott ajánlását, mely szerint a főtitkárra vonatkozóan külön, független eljárást kellene kidolgoznia, amely elkülönül más vezető személyek kinevezésétől; sajnálatosnak tartja ezért, hogy a Bizottság 2018. december 3-án arcpirító választ adott az európai ombudsmannak, és szinte semmilyen belátást nem tanúsított a 11 000 oldalnyi dokumentáció vizsgálatát követően az ombudsman által felvetett kérdésekkel kapcsolatban; felhívja az új biztosi testületet és elnöküket, hogy az ombudsman megállapításai és a Parlament állásfoglalása alapján vizsgálják felül a kinevezést;

190.  figyelembe veszi, hogy Öttinger biztos 2018. szeptember 25-én intézményközi kerekasztalt szervezett a felső vezetők kiválasztásáról és kinevezéséről, bár a jelek szerint az ülés eredménytelenül zárult; ezért felhívja a Bizottságot, hogy ültesse át a gyakorlatba a fent említett, 2018. április 18-i állásfoglalásának 29. bekezdését;

191.  felhívja a Bizottságot és az összes európai intézményt, hogy szükség esetén vizsgálják felül a kinevezési eljárásokat, különösen a vezető tisztviselők és adott esetben a kabinet tagjai esetében, valamint tegyenek további intézkedéseket az átláthatóság, a méltányosság és az esélyegyenlőség javítása érdekében a kinevezési eljárások során, az európai ombudsman megállapításai és az Európai Parlament következő, az Európai Unió intézményeinek kinevezési eljárásáról szóló tanulmánya alapján; felszólítja a Bizottságot, hogy 2019. augusztus 31-ig számoljon be az Európai Parlamentnek az elért eredményekről;

192.  kéri a főtitkár azonnali lemondását és tisztességes, teljes mértékben átlátható és nyílt pályázat kiírását ezen álláshelyre;

Európai Iskolák

193.  megjegyzi, hogy az Európai Iskolák 2017-ben 189,9 millió EUR-s hozzájárulást kaptak az uniós költségvetésből;

194.  elismeri, hogy a számvevőszéki vizsgálat nem tárt fel lényeges hibákat az Európai Iskolák 2017-re vonatkozó végleges konszolidált pénzügyi kimutatásaiban, és hogy az Európai Iskolák és a főtitkári hivatal éves beszámolójukat a hivatalosan megállapított határidőn belül készítették el; megjegyzi azonban, hogy az Európai Iskolák belső ellenőrzési rendszerét tovább kell javítani ahhoz, hogy megfeleljen a Számvevőszék és az Európai Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata (IAS) ajánlásainak;

195.  elkeserítőnek tartja, hogy több mint 15 éve nem rendelkeznek az Európai Iskolák megfelelő pénzgazdálkodási rendszerrel;

196.  továbbra is aggódik a főtitkári hivatal és a kiválasztott iskolák belső ellenőrzési rendszerei, különösen a kifizetési rendszerek, az ellenőrzési környezet és a felvételi folyamat terén tapasztalható jelentős hiányosságok miatt;

197.  megállapítja, hogy a Számvevőszék nem tudta megerősíteni, hogy az iskolák 2016. évi pénzgazdálkodása megfelelt a költségvetési rendeletben és annak végrehajtási szabályaiban előírtaknak; ezért további erőfeszítéseket szorgalmaz a költségvetésen kívüli számlák kezelésével, a számviteli és belső ellenőrzési rendszerek javításával, valamint a felvételi és kifizetési eljárásokkal és a költségvetési gazdálkodás javítását célzó iránymutatások kidolgozásával kapcsolatos fennmaradó ajánlások lezárására;

198.  megismétli a Parlament azon véleményét, miszerint sürgősen szükség van az Európai Iskolák rendszerének „átfogó felülvizsgálatára” egy „irányítási, pénzügyi, szervezeti és pedagógiai kérdésekre kiterjedő reform” megfontolása érdekében, továbbá emlékeztet azon kérésére, hogy „a Bizottság évente terjesszen az e területeken elért eredményeket értékelő jelentést a Parlament elé”;

199.  elfogadhatatlannak találja, hogy a Bizottság szerint a 2014–2017 közötti időszakban a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata által kibocsátott nyolc kritikus vagy nagyon fontos ajánlás még mindig függőben van; kéri, hogy 2019. június 30-ig szerezze be az ajánlások végrehajtásával kapcsolatban elért eredményekről szóló jelentést;

A Bizottság 2016-ra vonatkozó mentesítésének nyomon követése

200.  megjegyzi, hogy a Bizottság a 2016-ra vonatkozó mentesítés nyomon követéséről szóló közleményében a Bizottság 394 ügyet gyűjtött össze, amelyeket a Parlament vetett fel a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozóan, és 108 bekezdéshez nem szólt hozzá; kéri, hogy a Bizottság az Európai Parlament által felvetett minden kérdésre részletesen válaszoljon állásfoglalásaiban, amelyen a mentesítésről való döntései szerves részét képezik;

201.  üdvözli, hogy a Bizottság reagált a Parlament által a külső támogatások kezeléséről szóló jelentések és a fő teljesítménymutatók vonatkozásában tett észrevételekre, amelyeket a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló, 2018. április 18-i állásfoglalása(10) tartalmaz, és változtatásokat hajtott végre azok javítása érdekében; megjegyzi, hogy a Bizottság titoktartási korlátozások nélkül továbbította a külső támogatások kezeléséről szóló 2017. évi jelentéseket a Parlamentnek, de sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az e jelentésekhez való hozzáférés valójában még nehézkesebbé vált; várakozással tekint az elé, hogy a jövőben a Parlament könnyebben hozzáférjen ezekhez a jelentésekhez;

Egyéb kérdések

202.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság még mindig nem talált megoldást a Luxemburgban dolgozó európai tisztviselők korrekciós koefficiensét illető egyre nagyobb egyenlőtlenségek problémájára, tekintve, hogy ez a különbség az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatában meghatározott 5%-os küszöbértékhez képest 2018-ra több mint háromszorosára (16,8%) nőtt, amelynek következtében Luxemburg vonzereje csökkent, továbbá több mint 11 000 európai uniós tisztviselővel szembeni igazságtalan megkülönböztetéssel jár, arra kényszerítve több mint egyharmadukat, hogy a környező országok egyikében telepedjenek le, tovább nehezítve ezzel a határátkelőkön kialakult forgalom helyzetét; megjegyzi, hogy más, luxemburgi székhelyű intézmények már pozitív megoldásokat dolgoztak ki erre a problémára; sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a jelenlegi korrekciós együttható problémáját, és tegye meg a szükséges intézkedéseket;

203.  rámutat arra, hogy a hatásvizsgálatok a szakpolitikai ciklus elengedhetetlen részét képzik; sajnálatosnak tartja, hogy időnként a Bizottság jogalkotási javaslataiból hiányzik az átfogó hatásvizsgálat; sajnálatosnak tartja továbbá, hogy néhány esetben a Bizottság nem vette figyelembe az alapvető jogokat; megismétli, hogy a hatásvizsgálatoknak bizonyítékokon kell alapulniuk, és minden esetben tiszteletben kell tartaniuk az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapjogokatsplit törölve;

204.  sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb mondja fel a luxemburgi kórházakkal kötött, az Európai Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai luxemburgi egészségügyi ellátására vonatkozó felár mértékéről szóló megállapodást – amint arra 2018-ban sor került az orvosokkal és fogorvosokkal kötött megállapodás kapcsán –, mivel az évente több mint 2 millió EUR költséget jelent és a Bíróság 2000. október 3-i ítélete(11) értelmében sérti az európai betegek egyenlő bánásmódjáról szóló 2011/24/EU irányelvet(12);

205.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen alapos és naprakész hatásvizsgálatot az egylégterű irodák (mint amilyen az új JMO II épület is) termelékenységre, illetve az érintett személyzet tisztességes munkahelyre és munkakörülményekre vonatkozó kilátásai tekintetében; kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a vizsgálat eredményeiről;

206.  hangsúlyozza, hogy a zaklatás és megfélemlítés minden formája, illetve az azok elleni küzdelem érdekében további aktív és hatékony intézkedések végrehajtására van szükség; hangsúlyozza, hogy sürgős szükség van a megfélemlítésre és zaklatásra vonatkozó szigorúbb normákra, illetve egy etikus szervezeti kultúra megteremtésére, a Bizottságon és az uniós intézményeken belüli zaklatás valamennyi formájának megelőzése érdekében;

2014 - 2017: Hogyan járult hozzá, illetve járul hozzá a jövőben az Európai Parlament a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás kialakításához a Bizottságban és a tagállamokban

Teljesítményalapú költségvetés-tervezés és ellenőrzés

207.  kitart amellett, hogy az Európai Unió költségvetése megtervezésének, végrehajtásának és az elért eredmények jelentésének szakpolitikai célokat kell szolgálnia;

208.  hangsúlyozta, hogy az Európai Unió költségvetésének végrehajtása során az eredményekre, és a szélesebb körű, kedvező eredmények elérésére kell összpontosítani, és hogy az uniós költségvetés szerkezetét módosítani kell annak érdekében, hogy biztosítható legyen az előrehaladás és a teljesítmény mérése;

209.  ezzel összefüggésben ösztönözte a Bizottságot és a Számvevőszéket, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet az elért eredményekre, és tágabb következményekre, a teljesítményellenőrzésekre és a szakpolitikák végső hatására;

210.  hangsúlyozza, hogy minden ellenőrzésnek azokra a területekre kell összpontosítania, ahol a legvalószínűbbek a hibák, különösen a legtámogatottabb területek esetében;

211.  szorosan együttműködött a Bizottsággal annak érdekében, hogy a 318. cikk szerinti értékelő jelentést átfogó összefoglaló jelentéssé alakítsa, amelyben rögzítik a különböző szakpolitikai területeken elért eredményeket, és amelyek később az éves gazdálkodási és teljesítményjelentés első részét képezték;

Az egységes belső ellenőrzési keretrendszer

212.  támogatta az „egységes ellenőrzési rendszert” a megosztott irányításba bevezető 63. cikk beillesztését a felülvizsgált költségvetési rendeletbe, hangsúlyozva, hogy a jól működő nemzeti és európai irányítási és kontrollrendszerek az egységes ellenőrzési lánc alapvető elemeit képezik; egyetért azzal, hogy az egységes ellenőrzési megközelítés lehetővé teszi a források jobb felhasználását, és hogy el kell kerülni a kettős ellenőrzéseket a kedvezményezettek szintjén; megjegyzi, hogy a Bizottság egységes ellenőrzési stratégiája arra irányul, hogy meggyőződjön az ellenőrzések eredményeinek és az ellenőrző hatóságok által évente jelentett hibaarányoknak megbízhatóságáról, és hogy munkáját szilárd és koordinált ellenőrzési és könyvviteli keret révén nyomon kövesse; ösztönzi a Bizottságot, hogy folytassa az ellenőrző hatóságok munkájának nyomon követését és áttekintését a közös ellenőrzési rendszer és a megbízható eredmények biztosítása érdekében;

Kutatás

213.  világosabb szabályokat és az egyszerűsített költségelszámolási opció nagyobb mértékű alkalmazását – azaz a Horizont 2020 program keretében az átalányösszegű kifizetéseket – szorgalmazta;

Strukturális alapok

214.  hangsúlyozta, hogy a költségvetés végrehajtása tekintetében meg kell erősíteni a nemzeti irányítási és ellenőrző hatóságok feladatait;

215.  támogatta, hogy a „visszatérítésről” (a felmerült költségek visszatérítése) térjenek át a „jogosultsági” rendszerekhez, amelyek jelentősen csökkentik a hibakockázatot;

Mezőgazdaság

216.  szorgalmazta a környezetvédelmi követelmények megerősítését, a jövedelemtámogatás igazságosabb elosztását a kis gazdaságok és a fenntartható és környezetbarát gazdálkodás számára kedvező folyamatos progresszív fizetési rendszeren keresztül, valamint a KAP sürgős és határozott vonzóbbá tételét a fiatal mezőgazdasági termelők számára;

217.  szorgalmazta a KAP környezettudatosságának növelését, „termelőbarát” jellegének megőrzése mellett;

Migráció

218.  a 2015–2018-as időszakban megnövekedett migrációs kihívásoknak való megfelelés érdekében a finanszírozás 22 milliárd EUR-ra való megkétszerezésével hozzájárult az uniós finanszírozáshoz;

219.  felszólította a tagállamokat, hogy a fejlesztési politikával és a külpolitikával összhangban kezeljék a migráció kiváltó okait;

Uniós külügyek

220.  szorgalmazta az uniós külügyek következetességét és összehangoltságát, illetve azt, hogy az EFA-t, a vagyonkezelői alapokat és a pénzügyi eszközöket a belső politikákkal összhangban kezeljék;

Igazgatás

221.  kitartott amellett, hogy felül kell vizsgálni a biztosok magatartási kódexét, amely végül 2018. január 31-én lépett hatályba;

222.  kitartott amellett, hogy felül kell vizsgálni az európai intézmények és szervek vezető tisztviselőire vonatkozó felvételi eljárásokat, és az átláthatóság, az integritás és az esélyegyenlőség érdekében minden üres álláshelyet meg kell hirdetni;

223.  folytatta a csalás elleni zéró tolerancia politikájának támogatását;

A jövőre vonatkozó ajánlások

Jelentéstétel

224.  emlékeztet arra, hogy a következő évek tekintetében a költségvetési rendelet 247. cikke (1) bekezdésének c) pontja arra vonatkozó kötelezettséget határoz meg a Bizottság számára, hogy évente integrált pénzügyi és elszámoltathatósági jelentéscsomagot küldjön az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amely tartalmazza többek között a jövőbeli pénzbeáramlások és -kiáramlások alakulásának hosszú távú, a következő 5 évre vonatkozó előrejelzését;

225.  nyomatékosítja, hogy e jelentésben elemezni kell a kötelezettségvállalások kifizetési hátralékok méretére való hatását az adott többéves pénzügyi keret tekintetében;

226.  felhívja a Bizottságot, hogy irányítási és beszámolási céllal alakítsa ki az uniós költségvetési kiadások olyan nyilvántartását, amely lehetővé teszi majd a menekültügyi és migrációs válsággal kapcsolatos minden finanszírozásra vonatkozó beszámolást, valamint a migrációs áramlatok és az integráció kezelésére irányuló jövőbeli uniós politikát;

227.  felteszi a kérdést, hogy a Bizottság miért két külön célkitűzés- és mutatókészletet használ a pénzgazdálkodási teljesítmény mérésére: egyrészt a Bizottság főigazgatói éves tevékenységi jelentéseikben értékelik a gazdálkodási terveikben meghatározott célkitűzések megvalósítását, másrészt a Bizottság az operatív kiadások a költségvetési tervezethez csatolt programindokolásain keresztül méri a kiadási programok teljesítményét; felszólítja a Bizottságot, hogy egy célkitűzés- és mutatókészlet alapján készítse el jelentéseit;

228.  rámutat, hogy a teljesítményinformációkat elsősorban főigazgatósági szinten használják fel a programok és szakpolitikák irányítására; aggasztónak találja, hogy mivel a napi irányítási igényeket kielégítő teljesítményinformációk nem igazodnak a Bizottság külső beszámolási kötelezettségeihez, ezért a főigazgatóságok általában nem használják fel a Bizottság fő teljesítményjelentéseit az uniós költségvetésre irányuló teljesítménymenedzsmentjük céljaira;

229.  rámutat, hogy nincs olyan előírás, hogy a főigazgatóságoknak vagy a Bizottságnak a teljesítményjelentéseikben ki kellene térniük a teljesítményinformációknak a döntéshozatalban történő felhasználására; felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőbeli teljesítményjelentések ezeket az információkat is tartalmazzák;

230.  ismételten sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az éves tevékenységi jelentések nem tartalmaznak nyilatkozatot a bejelentett teljesítményadatok minőségéről, ezért az éves irányítási és teljesítményjelentés elfogadásakor a biztosok testülete általános politikai felelősséget vállal az uniós költségvetés pénzügyi irányításáért, de nem a teljesítményre és az eredményekre vonatkozó információkért;

231.  rámutat, hogy a 2018. november 21-én elfogadott, az Európai Bizottságon belüli irányításról szóló, a Bizottsághoz címzett közlemény (C(2018)7703) nem módosítja a biztosok politikai felelőssége és a főigazgatók operatív felelőssége közötti különbségtételt, amelyet a 2000. évi igazgatási reform vezetett be; megállapítja, hogy olykor nem volt egyértelmű, hogy a „politikai felelősség” magában foglalja-e a főigazgatók felelősségét, vagy elkülönül attól;

232.  megismétli a Számvevőszék 2017. évi ellenőrzésének megállapításait, amely szerint „a Bizottságnak jobban fel kellene használnia saját teljesítményinformációit, és a teljesítményre jobban összpontosító belső kultúrát kellene kialakítania”; következésképpen, felszólítja a Bizottságot, hogy teljes politikai ciklusába építse bele a teljesítményalapú költségvetést;

233.  helyteleníti, hogy a külső fellépések finanszírozására vonatkozó uniós eszközök végrehajtásáról szóló bizottsági éves jelentést egyre többször késve teszik közzé, ami gyakorlatilag akadályozza a Parlament felügyeletét és a nyilvános elszámoltathatóságot, mivel a 2016. évi jelentést csak 2018 márciusában, a 2017. évi jelentést pedig még mindig nem tették közzé; felkéri a Bizottságot, hogy legkésőbb 2019. szeptember végéig tegye közzé a 2018. évi jelentést, és tartsa fenn ezt a menetrendet a következő években is;

234.  megjegyzi, hogy a tagállami hatóságok teljesítménymérési rendszereiben számos hiányosságot tártak fel, amelyek nagyrészt a 2007–2013-as időszakban befejezett projektekkel kapcsolatosak; felkéri a Bizottságot, hogy javítsa az általános teljesítménymérési rendszert, beleértve az eredménymutatók projektszintű jelenlétét is annak érdekében, hogy lehetővé váljon egy adott projekt konkrét operatív programokra vonatkozó célkitűzésekhez való hozzájárulásának értékelése; megjegyzi, hogy a 2014–2020-as programozási időszakra vonatkozó jogszabályok megerősítették a beavatkozási logikát és az eredményekre helyezték a hangsúlyt;

235.  ismételten kéri a Bizottságot, hogy a számos finanszírozási forrásra tekintettel biztosítsa a projektekhez való könnyű hozzáférést egyablakos ügyintézés formájában, hogy a polgárok egyértelműen követhessék az uniós forrásokból és az ESBA-ból társfinanszírozott infrastruktúrák fejlesztéseit és finanszírozását; ezért arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve évente tegyen közzé áttekintést azokról a közlekedési és idegenforgalmi projektekről, amelyeket az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében az ERFA és a kohéziós alapok révén társfinanszíroznak;

236.  felszólítja a Bizottságot, hogy

   a) optimalizálja a teljesítménnyel kapcsolatos beszámolást, a következők révén:
   az általa a különféle teljesítményjelentéseiben használt célkitűzések és mutatók számának további csökkentése, és az azokra való összpontosítás, amelyek a legjobban mérik az Unió költségvetése által elért teljesítményt;
   a magas szintű általános célkitűzések, illetve a konkrét program- és szakpolitikai célkitűzések közötti összhang javítása;
   b) a teljesítménnyel kapcsolatos jelentés kiegyensúlyozottabbá tétele az Unió előtt álló, még leküzdésre váró kihívásokról szóló információk egyértelmű bemutatásával;
   c) nyilatkozat benyújtása a bejelentett teljesítményadatok minőségéről;
   d) általános politikai felelősségvállalás az éves irányítási és teljesítményjelentésben a „teljesítménnyel és eredményekkel” kapcsolatos információkért;
   e) a teljesítménnyel kapcsolatos beszámolásában – az éves irányítási és teljesítményjelentésben is – naprakész teljesítményinformációk feltüntetése a célkitűzések elérése terén elért előrehaladásról, és a célok nem teljesülése esetén minden esetben intézkedések megtétele, illetve intézkedésekre irányuló javaslatok előterjesztése;
   f) annak jelzése, hogy a döntéshozatal során hogyan használták fel az uniós költségvetésre vonatkozó teljesítménymutatókat;
   g) intézkedések és kezdeményezések bevezetése vagy tökéletesítése a Bizottság belső kultúrájában a teljesítményre való nagyobb összpontosítás fokozása érdekében, különösen figyelembe véve a felülvizsgált költségvetési rendelet, az eredményközpontú költségvetésről szóló kezdeményezés, a folyó projektek teljesítményének jelentése és a más források által kínált lehetőségeket;
   h) adatfeldolgozási módszerek kidolgozása a teljesítményjelentések által keletkezett hatalmas mennyiségű adat feldolgozására azzal a céllal, hogy kellő időben tisztességes és valós képet adjon az elért eredményekről; kitart amellett, hogy a teljesítményjelentéseket arra kellene használni, hogy korrekciós intézkedéseket tegyenek, ha a program célkitűzéseit nem érik el;

237.  javasolja a Számvevőszéknek, hogy éves jelentésében továbbra is szerepeljen egy, a biztonságról és a polgárságról szóló, külön fejezet, és e tekintetben mélyítse el elemzését, mivel az uniós költségvetés biztonsági és migrációs része iránti nyilvánosság és politikai érdeklődés a pénzügyi terheihez képest sokkal nagyobb;

238.  kéri a Bizottságot, hogy nyújtson áttekintést azokról az ügyekről - az Unió által finanszírozott kohéziós és vidékfejlesztési projektek esetében az –, ahol az Unió által visszatérített összeg meghaladja az adott projekttel kapcsolatban felmerült tényleges, héa nélkül számított költségeket;

239.  üdvözli a Számvevőszék az uniós fellépések teljesítményéről történő ismétlődő jelentésről szóló konzultációs iratában lévő javaslatát, miszerint évente, a következő év novemberében, közzé kell tenni egy értékelést az uniós fellépések teljesítményéről, amely részletes áttekintést ad a Bizottság által, az EUMSZ 318. cikkében említett értékelő jelentésben közzétett teljesítményinformációkról; ismételten hangsúlyozza, hogy a jelentés második részének tartalmaznia kell egy részletes áttekintést a Bizottság pénzgazdálkodásának összefoglalásáról, ahogyan ezt az éves irányítási és teljesítményjelentés második része rögzíti;

240.  emlékeztet arra, hogy a jobban a teljesítményre összpontosító vizsgálatelemzések végső célkitűzése egy globális és következetes modell bevezetése kell, hogy legyen, amely nemcsak az uniós költségvetés végrehajtásának, hanem annak értékelésén is alapul, hogy a projektnek volt-e hozzáadott értéke, illetve elérte-e az Európa 2020 stratégia helyébe lépő, a 2021 és 2027 közötti időszakra szóló uniós szakpolitikai stratégia célkitűzéseit;

241.  kitart amellett, hogy a Számvevőszéknek javítania kell a koordinációt a projekt szintű teljesítményértékelések között, a megbízhatósági nyilatkozattal kapcsolatos munka és a teljesítménnyel kapcsolatos fennmaradt munka tekintetében a jelentéstételen keresztül, különösen éves jelentése ágazati fejezeteiben levő különjelentések fő következtetései tekintetében; úgy véli, hogy ez hasznos a Parlament ágazati szakpolitikai bizottságai közötti rendszeres, a Számvevőszék termékeinek felhasználása során folytatott együttműködés javítása és megerősítése szempontjából;

242.  kéri a Számvevőszéket, hogy a mentesítésért felelős hatóságok számára a Számvevőszék éves jelentésében biztosítson értékelést mind a megfelelés, mind a teljesítmény tekintetében az egyes európai politikákról, fejezetenként követve a költségvetési tételeket;

243.  kitart amellett, hogy a Számvevőszék vezesse be a teljesítményellenőrzésekhez kapcsolódó ajánlásainak kibővített nyomon követését;

244.  hangsúlyozza, hogy a nők jogait és a nemek közötti egyenlőséget valamennyi szakpolitikai területbe integrálni kell és valamennyi területen biztosítani kell; megismétli ezért felhívását a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés megvalósítására a költségvetési folyamat minden szakaszában, beleértve annak végrehajtását, és a végrehajtás értékelését;

245.  megismétli azon kérését, hogy az uniós költségvetés végrehajtásának közös eredménymutatói közé vegyék fel a nemek szerint bontott mutatókat is, kellő figyelemmel a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, nevezetesen a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség elvére;

A hibaarány kiszámítása és a jelentéstétel

246.  véleménye szerint az évek során javult a Bizottság kockázatnak kitett összegek arányának felbecsülésére használt módszertana, ám az egyes főigazgatóságok a szabálytalan kiadások szintjét nem következetes módszertan alapján határozzák meg, illetve a főigazgatóságok éves tevékenységi jelentései és az éves irányítási és teljesítményjelentés bonyolult terminológiát használ, amely megtévesztő lehet;

247.  megjegyzi, hogy a Bizottság szolgálatai legalább az alábbi fogalmakat használják: fennmaradó hibaarány, jelentett hibaarány, kifizetéskori hibaarány, az év során észlelt hibaarány, nettó fennmaradó hibaarány, súlyozott átlagos hibaarány, záráskori hibaszázalék vagy közös reprezentatív hibaarány;

248.  rámutat emellett arra, hogy a 2017. évi kiadások több mint háromnegyede esetében a Bizottság főigazgatóságai a kockázatnak kitett összegekkel kapcsolatos becslésüket a nemzeti hatóságok által szolgáltatott adatokra alapozzák, miközben az érintett főigazgatóságok (a DG AGRI és a DG REGIO) éves tevékenységi jelentéseiből úgy tűnik, hogy problémát jelent a tagállami ellenőrzési jelentések megbízhatósága;

249.  megjegyzi, hogy a Bizottság által a 2017. évi éves és teljesítményjelentésben (AMPR) becsült, a kifizetéskor kockázatosnak minősülő teljes összeg a kiadási programokért felelős egyes szolgálatok adatain alapul, amelyek különböző számítási módszereket alkalmaznak a hibaszint kiszámítására a különböző jogi és szervezeti keretek figyelembevételével; hangsúlyozza, hogy a számítási módszerek további harmonizálása növelné a kockázatosnak minősülő bejelentett globális összeg hitelességét, elszámoltathatóságát és átláthatóságát, illetve lehetővé tenné, hogy világos képet kapjunk a 2017-es helyzetről a fennmaradó hibaarány és a kifizetéssel kapcsolatos kockázat mértéke tekintetében;

250.  aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy az éves irányítási és teljesítményjelentés igen eltérő számadatokat hasonlít össze, ezért félrevezető, mivel a Számvevőszék becsült hibaszintje kifizetéskori hibaarány, a korrekciók levonása nélkül, míg a Bizottság által az éves irányítási és teljesítményjelentésben bejelentett, kockázatosnak minősülő globális összeg a korrekciók levonása után kerül kiszámításra; ezért lehetetlennek tartja a megfelelő összehasonlítást vagy megbízható következtetések levonását; támogatja a Számvevőszéket abban, hogy a korrekciók figyelembe vétele nélkül számolja ki a hibaarányokat; felhívja a Bizottságot, hogy az éves tevékenységi jelentésekben, valamint az éves irányítási és teljesítményjelentésben a korrekciók figyelembe vételével, illetve a korrekciók nélkül számított hibaarányokat is tüntesse fel; nagyra értékelné, ha az összehasonlíthatósággal kapcsolatos megoldás megtalálása érdekében a Számvevőszék a korrekció után véleményt nyilváníthatna a Bizottság hibaarányáról;

251.  e tekintetben kéri a Bizottságot, hogy a Számvevőszékkel jobban hangolja össze a hibaarányok kiszámítására alkalmazott módszereit, figyelembe véve a különböző igazgatási módszereket és jogalapokat, úgy, hogy összehasonlíthatóvá teszi a hibaarányokat, és egyértelműen megkülönbözteti a kockázatnak kitett összeget, az integrált pénzügyi korrekciókkal és azok nélkül is; kéri továbbá, hogy a Bizottság nyújtson tájékoztatást az uniós költségvetésből jogosulatlanul kifizetett összegek visszafizettetését célzó korrekciós kapacitásról;

252.  ismételten aggodalmának ad hangot a Bizottság és a Számvevőszék hibák kiszámítására vonatkozó módszerei közötti különbség miatt, ami megakadályozza az általuk jelentett hibaarányok megfelelő összehasonlítását; hangsúlyozza, hogy a Bizottság által az éves irányítási és teljesítményjelentésben bejelentett hibaarányok és a főigazgatóságok éves tevékenységi jelentéseinek megbízható összehasonlítása érdekében a Bizottságnak a hibaarányok vizsgálatakor ugyanolyan módszertant kell alkalmaznia, mint amit a Számvevőszék alkalmaz, és e tekintetben a két intézménynek sürgősen megállapodást kell kötnie; kéri a Bizottságot, hogy az adatokat a Számvevőszék által alkalmazott módszerrel összhangban, a várt korrekciós becslésekkel együtt nyújtsa be;

253.  ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be megbízható eljárásokat a korrekciós intézkedések időzítésének, eredetének és összegének jóváhagyására, valamint bocsássanak rendelkezésre olyan információt, amelynek révén lehetőség szerint összevethető lenne a kifizetés folyósításának éve, a vonatkozó hiba kiszűrésének éve, valamint az az év, amikor a beszámolók kiegészítő mellékletben nyilvánosságra hozzák a visszafizettetéseket vagy pénzügyi korrekciókat; kéri a Számvevőszéket, hogy éves jelentésében jelölje meg a hibaarány kiszámításakor alkalmazott korrekciós szintet, valamint a korrekció előtti eredeti hibaarányt;

254.  sajnálja, hogy a Számvevőszék nem ellenőrizte az éves irányítási és teljesítményjelentést , míg egyes éves tevékenységi jelentéseket , és különösen a DG EMPL és a DG REGIO éves tevékenységi jelentéseit a Számvevőszék megvizsgálta; felhívja a Számvevőszéket, hogy éves jelentésében gondosan vizsgálja meg és vizsgálja felül az éves irányítási és teljesítményjelentést ;

Időben történő felhasználás és teljesítmény

255.  megjegyzi, hogy az alacsony felhasználási arány hátterében elsősorban az előző többéves pénzügyi keret késedelmes lezárása, egyes jogi aktusok késedelmes elfogadása, a jelenlegi többéves pénzügyi keretre vonatkozó új követelmények végrehajtásának nehézségei, a kötelezettségvállalások visszavonására vonatkozó szabályokban az N+2. év helyett az N+3. év alkalmazása, valamint a többéves pénzügyi keret időszakjai közötti átfedések okozta adminisztratív terhek állnak;

256.  sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság ezidáig még nem készített olyan átfogó, hosszú távú előrejelzést a következő többéves pénzügyi keretre irányuló döntéshozatal támogatására, amely maradéktalanul megfelelne az intézményközi megállapodás rendelkezéseinek;

257.  megjegyzi, hogy egyes országokban továbbra is problémát jelent a források alacsony felhasználási aránya; ezért helyénvalónak tartja a „Végrehajtásjavítási munkacsoport” megtartását; megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság létrehozta a „felzárkózó régiók” kezdeményezést; ezzel összefüggésben rámutat annak a veszélyére, hogy a pénzügyi időszak végére hatalmas összegű kötelezettségvállalási előirányzatok halmozódhatnak fel;

Összeférhetetlenség, jogállamiság, valamint a csalás és korrupció elleni küzdelem

258.  elítéli az EUSZ 2. cikkében meghatározott értékek, valamint a költségvetési rendelet 61. cikke (1) bekezdése megsértésének kockázatát, amely veszélyeztetheti az uniós költségvetés végrehajtását és alááshatja az uniós polgárok abba vetett bizalmát, hogy az uniós adófizetők pénze jó kezekben van; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós jog bármiféle megszegésére, illetve az összeférhetetlenségre vonatkozóan kettős mérce nélküli, zéró tolerancián alapuló politikát alkalmazzanak;

259.  felkéri a Bizottságot, hogy érvényesítse az Európai Parlament magyarországi helyzetről szóló, 2017. május 17-i állásfoglalását(13), a Bizottság (EU) 2016/1374, (EU) 2017/146 és (EU) 2017/1520 ajánlásait kiegészítő, lengyelországi jogállamiságra vonatkozó, 2017. december 20-i (EU) 2018/103 ajánlását(14), valamint a jogállamiság Lengyel Köztársaság általi súlyos megsértése egyértelmű veszélyének megállapításáról szóló tanácsi határozatra irányuló, a Bizottság által 2017. december 20-án előterjesztett javaslatát (COM(2017)0835);

260.  emlékeztet az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) Elios-üggyel és a Budapest Szíve projektekkel kapcsolatban folytatott vizsgálataira, amelyek súlyos szabálytalanságokat tártak fel; az első esetben a támogatás kis részét visszafizették, míg a második esetben a magyar hatóságok pénzügyi korrekciót fogadtak el, de ez utóbbit még mindig nem hajtották végre; megjegyzi, hogy a 4-es metróval kapcsolatos tények továbbra is elbírálás alatt állnak; megjegyzi továbbá, hogy Szlovákiában az OLAF jelenleg vizsgálatot folytat feltételezett csalásokkal kapcsolatban, valamint hogy jelenleg hat, a Bizottság által folytatott, a közvetlen kifizetésekkel kapcsolatos megfelelőségi vizsgálat zajlik;

261.  aggodalommal emlékeztet az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága Szlovákiával kapcsolatos megbízásának eredményeire, amelyek számos, az uniós alapok kezelésével kapcsolatos hiányosságra és kockázatra mutattak rá, valamint arra, hogy fennáll a szervezett bűnözés beszivárgásának veszélye is, különösen tekintettel Ján Kuciak oknyomozó újságíró meggyilkolására; felszólítja a Bizottságot és az OLAF-ot, hogy vegyék komolyan a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésében megfogalmazott következtetéseket és ajánlásokat, és felszólítja a Bizottságot, hogy aktívan kövesse nyomon a helyzetet, tegye meg a szükséges intézkedéseket, és folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet a nyomon követésről;

262.  felszólítja a Bizottságot, hogy egyik prioritásaként hozzon létre az összeférhetetlenség aktív elkerülésére egy egységes európai stratégiát, az előzetes és az utólagos ellenőrzés kiigazított stratégiája mellett; felhívja a Bizottságot, az OLAF-ot és a jövőbeli Európai Ügyészséget, hogy e stratégiába foglalják bele a visszaélést bejelentő személyek és az oknyomozó újságírók védelmét egyaránt;

263.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy összeférhetetlenségre vonatkozó cselekvési terveket készítsenek és hajtsanak végre minden tagállamban, és az elért eredményekről tegyenek jelentést a Parlamentnek;

264.  üdvözli, hogy a Bizottság közzéteszi a biztosok érdekképviseletekkel folytatott tárgyalásait; sajnálja azonban, hogy a tárgyalásokon megvitatott témákat e nyilvántartás nem tartalmazza; felszólítja a Bizottságot, hogy egészítse ki a nyilvántartást a tárgyalások témájával;

265.  megjegyzi, hogy a 2018. évi korrupcióérzékelési index szerint számos tagállam esetében nem javult a helyzet vagy akár romlott is; felszólítja a Bizottságot, hogy végre nyújtson be a Parlamentnek a 2015. évi korrupcióellenes jelentéséhez egy nyomon követési jelentést, amely lehetőleg évenkénti bontásban leírja a korrupcióellenes politikák helyzetét a tagállamokban, valamint az európai intézményekben;

266.  hangsúlyozza, hogy a 2018 januárja óta hatályban lévő, a biztosokra vonatkozó magatartási kódexnek megfelelően – a korábbi biztosok mandátumuk megszűnését követően két évig nem lobbizhatnak a biztosoknál és alkalmazottaiknál saját vagy munkaadó ügyfeleik üzleti érdekében olyan ügyekben, amelyekért munkakörükben feleltek; felszólítja a Bizottságot, hogy ezt a várakozási időszakot hangolja össze az elnök esetében érvényes időszakkal, amely három év;

267.  üdvözli az ombudsman OI/6/2014/NF. számú stratégiai vizsgálatában szereplő, arra vonatkozó határozatának eredményeit és ajánlásait, hogy a Bizottság munkatársai esetében hogyan kezeli a „forgóajtó-jelenséget”; az ombudsmannal együtt arra ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is jó példával járjon elöl, ugyanakkor határozottabb megközelítést alkalmazzon az uniós közszolgálatból távozó, vezető tisztviselők értékelése során; felszólítja a Bizottságot, hogy végezzék el az ombudsman által javasolt, javító célú intézkedéseket, illetve vezessék be az általa azonosított, megfelelő átláthatóságot biztosító intézkedéseket;

268.  hangsúlyozza, hogy az etikai bizottság által kiadott összeférhetetlenségről szóló szakvéleményeket a bizottságnak proaktív módon kell elkészítenie, különösen a szolgálatot elhagyó biztosok esetében; hangsúlyozza továbbá, hogy az etikai bizottság összetételét meg kell erősíteni nemzetközi szervezetek, például az OECD, valamint NGO-k olyan képviselői által, akik az integrációs politikák területén szakértelemmel rendelkeznek;

269.  emlékeztet arra, hogy 2018. április 18-i, a Bizottság integritási politikájáról szóló állásfoglalásában a Parlament aggodalmának adott hangot a vezető tisztségviselők kinevezési eljárásaival kapcsolatban; sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa a tárgyalást a Parlamenttel a Parlament állásfoglalásában megfogalmazott különböző ajánlások végrehajtásáról;

270.  mélyen aggódik az Európai Bizottság 2019. március 15-i válaszában tett nyilatkozat miatt, amelyben elismeri, hogy „a főtitkár hozzájárult a rá vonatkozó válaszok helyes megfogalmazásához annak biztosítása érdekében, hogy azok teljesek és kimerítők legyenek”, ami határozottan ellentétben áll a személyzeti szabályzat 11a. cikkével (II. cím: A tisztviselők jogai és kötelezettségei)(15)

(1) 1. Éves irányítási és teljesítményjelentés 81. o. – „2016-hoz képest a legfontosabb változás a „Kohézió, migráció és halászat” jelentős csökkenése. E szakpolitikai területen a jelenlegi, 2014–2020 közötti időszakra szóló programok felgyorsulnak, ami természeténél fogva alacsonyabb kockázatokkal jár tekintettel az újonnan bevezetett éves záróelszámolásokra és az időközi kifizetéseknél a 10%-os, az összes ellenőrzés és korrekciós intézkedés végrehajtásáig érvényben lévő visszatartási mechanizmusra (lásd „előrehaladás” a 2.2 szakaszban)”.
(2) Az Agrofert Holding a cseh mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazat legnagyobb csoportja, a második legnagyobb a vegyészeti ágazatban, továbbá jelentős szerepet játszik az erdészetben is, a MAFRA Publishing Company tulajdonosa, amely a legnépszerűbb nyomtatott és online média – például MF DNES, Lidové noviny, iDnes – kiadója.
(3) a) az ERFA-ból, a Kohéziós Alapból, az ESZA-ból és az EMVA-ból finanszírozott, az AGROFERT csoporthoz kapcsolódó projektek listája 2012-től, amikor a jelenlegi miniszterelnök pénzügyminiszterként bekerült a kormányba, valamint hogy a projektek még mindig futnak-e vagy már lezárultak; b) az ezeknek a vállalatoknak vagy az AGROFERT csoport más vállalatainak megítélt, már kifizetett és még kifizetendő összegek; c) azok az időszakok, amikor az összegeket megítélték és kifizették; d) hogy a projektek (adminisztratív és/vagy helyszíni) vizsgálatok tárgyát képezték-e a szóban forgó finanszírozások tekintetében, és e vizsgálatok eredményei.
(4) HL C 88., 2014.3.27., 1. o.
(5) 9/2018. sz. különjelentés: Köz-magán társulások az Európai Unióban: széles körben tapasztalhatóak hiányosságok, kevés előny valósult meg.
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 233/2014/EU rendelete (2014. március 11.) a 2014–2020-as időszakra szóló fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz létrehozásáról (HL L 77., 2014.3.15., 44. o.).
(7) A Bíróság 2019. január 31-i ítélete, Nemzetközi Irányítócsoport kontra Európai Bizottság, C-183/17. P sz. és C-184/17. P sz. egyesített ügyek, ECLI:EU:C:2019:78.
(8) PCA 2017-03. sz. ügy.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0117.
(10) HL L 248., 2018.10.3., 29. o.
(11) A Bíróság 2000. október 3-i ítélete, Angelo Ferlini v Centre hospitalier de Luxembourg, C-411/98. sz. ügy, ECLI:EU:C:2000:530.
(12) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/24/EU irányelve (2011. március 9.) a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről (HL L 88., 2011.4.4., 45. o.).
(13) HL C 307., 2018.8.30., 75. o.
(14) HL L 17., 2018.1.23., 50. o.
(15) „A tisztviselő feladatainak ellátása során és az alábbiakban előírt esetek kivételével nem foglalkozhat olyan üggyel, amelyhez közvetlenül vagy közvetve olyan személyes – különösen családi vagy pénzügyi – érdekei fűződnek, amelyek csorbíthatják függetlenségét.”

Utolsó frissítés: 2019. szeptember 9.Jogi nyilatkozat