Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2018/2219(DEC)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0088/2019

Előterjesztett szövegek :

A8-0088/2019

Viták :

PV 26/03/2019 - 12
CRE 26/03/2019 - 12

Szavazatok :

PV 26/03/2019 - 13.2
CRE 26/03/2019 - 13.2

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0243

Elfogadott szövegek
PDF 282kWORD 88k
2019. március 26., Kedd - Strasbourg Ideiglenes kiadás
2017. évi mentesítés: A Bizottság 2017. évi mentesítéséhez kapcsolódó számvevőszéki különjelentések
P8_TA-PROV(2019)0243A8-0088/2019

Az Európai Parlament 2019. március 26-i állásfoglalása a Bizottság 2017. évi mentesítéséhez kapcsolódó számvevőszéki különjelentésekről (2018/2219(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke (4) bekezdésének második albekezdése értelmében elkészített számvevőszéki különjelentésekre,

–  tekintettel az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2018)0521 – C8-0370/2018)(2),

–  tekintettel a Számvevőszék a 2017. évi pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2017. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(4),

–  tekintettel az Európai Unió 2017. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (III. szakasz – Bizottság) szóló, 2019. március 26-i határozatára(5), valamint a határozat szerves részét képező megjegyzéseket tartalmazó állásfoglalására,

–  tekintettel a 2017-as pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a Bizottság számára adandó mentesítésről szóló, 2019. február 12-i tanácsi ajánlásra (05824/2019 – C8-0053/2015)

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7) és különösen annak 69., 260., 261. és 262. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0088/2019),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

B.  mivel a Számvevőszék különjelentései információkat szolgáltatnak a pénzeszközök felhasználásával kapcsolatos aggasztó kérdésekről, ezért hasznosak a Parlament számára a mentesítési hatóságként betöltött szerepének gyakorlása tekintetében;

C.  mivel a Parlament számvevőszéki különjelentésekkel kapcsolatos észrevételei szerves részét képezik a fent említett, az Európai Unió 2017-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság) vonatkozó mentesítésről szóló, 2019. március 26-i határozatának;

I.rész – A Számvevőszék 15/2017. számú, „Előzetes feltételrendszerek és eredményességi tartalék a kohéziós politika területén: innovatív, de még nem eredményes eszközök” című különjelentése

1.  tudomásul veszi a Számvevőszék megállapításait és következtetéseit és sajnálja, hogy a Bizottság nem vette azokat figyelembe a következő programozási időszakban a megfelelő rendeletekre irányuló javaslatok elkészítésekor;

2.  különösen sajnálja, hogy a Bizottság által a közös rendelkezésekről szóló rendeletre (2021–2027) irányuló javaslatában javasolt néhány kritérium nem befolyásolja a kapcsolódó konkrét célkitűzések végrehajtását, és a Számvevőszék e tekintetben tett ajánlásával ellentétben nem javítaná lényegesen a kohéziós politika hatékonyságát és eredményességét;

3.  emlékeztet arra, hogy a 2014–2020-as időszakra azért vezették be az előzetes feltételrendszereket, hogy az uniós támogatás hatékony és eredményes felhasználásához szükséges előfeltételek meglétének biztosítása révén megkönnyítsék az európai strukturális és beruházási alapok végrehajtását;

4.  azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a Számvevőszék kétségbe vonta, hogy az előzetes feltételrendszerek tényleges változásokhoz vezettek volna a gyakorlatban, annak ellenére, hogy – a Számvevőszék véleménye szerint – keretet biztosítottak ahhoz, hogy értékelni lehessen a tagállamok kohéziós politika végrehajtására való készségét;

5.  kiemeli, hogy amennyiben a következő programozási időszakban fenntartják az előzetes feltételrendszereket, vagy azokat más feltételekkel váltják ki, azoknak meg kell felelniük a nemzeti/regionális helyzetnek, ösztönzőorientáltnak kell lenniük és a regionális fejlesztési célkitűzések gördülékeny megvalósításához kell vezetniük, továbbá ki kell zárniuk az átfedéseket, a kétértelműséget és az eltérő értelmezési lehetőségeket;

6.  megjegyzi, hogy az esb-alapok programjainak elfogadásakor az alkalmazandó előzetes feltételrendszerek mintegy 75%-a teljesült, 2017 elején 86%-a, 2018 májusában pedig 99%-a, ami azt mutatja, hogy az előzetes feltételrendszerek teljesítése tovább tartott, mint a közös rendelkezésekről szóló 1303/2013/EU rendeletben tervezett időszak, és a 2016. decemberi határidőig az előzetes feltételrendszerek 15%-a nem teljesült;

7.  elismeri, hogy az előzetes feltételrendszerek további adminisztratív terhet jelentettek, és hogy – amint azt a Bizottság is elismerte – a 2014–2020-as időszakra szóló esb-alapok végrehajtásában mutatkozó, rögzített késedelmek egyik lehetséges okai voltak; elismeri azt is, hogy bár a Bizottság az előzetes feltételrendszerek 2016 végéig történő teljesítésének elmulasztása miatt egyetlen esetben sem függesztette fel a programok kifizetéseit, az érintett irányító hatóságok tartózkodtak kifizetési kérelmek benyújtásától, így egyfajta önfelfüggesztésre került sor, aminek következtében késett a végrehajtás és így a jelenlegi időszak negyedik évének (2017) végén az alapok végrehajtási aránya jelentősen elmaradt az előző, 2007–2013 közötti időszak megfelelő időpontjának (2010 vége) abszorpciós rátájától (17% és 41%), ami még inkább megkérdőjelezi az előzetes feltételrendszerek mint a kohéziós politika végrehajtása megkönnyítésének céljával bevezetett eszköz hozzáadott értékét;

8.  a jelenlegi programozási időszak végéig hátralévő idő tekintetében kiemeli, hogy a Bizottság számára kulcsfontosságú, hogy a fennmaradó előzetes feltételrendszerek teljesítése, és a vonatkozó rendelkezések – különösen a közbeszerzésekre és az állami támogatásra vonatkozó rendelkezések – gyakorlatban történő végrehajtása érdekében megadja a szükséges támogatást a tagállamoknak;

9.  tudomásul veszi a Számvevőszék azon véleményét, hogy az eredményességi tartalék eredményességmérési keretbe való belefoglalásának célja az volt, hogy hatékonyan ösztönözze a kitűzött célok és eredmények elérését;

10.  egyetért a Számvevőszék azon véleményével, hogy a 2014–2020-as eredményességmérési keret összességében nem sokkal eredményorientáltabb, mint a korábbi időszakok hasonló intézkedései, továbbra is elsősorban a kiadásokra és a projekteredményekre összpontosít, az eredményességi tartalék felosztásának alapját képező mutatók túlnyomó többsége pedig eredménymutató (57,1%), pénzügyi mutató (33,4%) és a főbb végrehajtási lépésekre vonatkozó mutató (9,2%), és sajnos csak elenyésző mértékben használ kimeneti mutatókat (0,3%);

11.  e tekintetben megállapítja, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendelet II. mellékletében előírtaknak megfelelően az eredménymutatók végrehajtásával kapcsolatos köztes célok részcéljainak az eredményességmérési keretben való alkalmazását csak „adott esetben” tervezték, ellentétben a támogatott szakpolitikai beavatkozásokhoz szorosan kapcsolódó teljesítménymutatók végrehajtása tekintetében kötelezően belefoglalt mérföldkövekkel;

12.  véleménye szerint az, hogy 2019-es időpontot állapítottak meg az egyes tagállamok programjai teljesítményének értékelésére, azt eredményezte, hogy a részcéljaikat teljesítő országok és régiók az időszak utolsó éve előtt nem férhettek hozzá a számukra elkülönített forrásokhoz, mivel azok az eredményességi tartalékban voltak zárolva; kéri ezért, hogy korábban is lehessen teljesítményértékelést végezni és hozzáférni az ilyen forrásokhoz;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy amennyiben az eredményességi tartalék a 2020 utáni időszakban is fennmarad, javaslatát alapozza a 2014–2020 közötti időszakból levont tanulságokra és javasolja az eredményességmérési keret ennek megfelelő felülvizsgálatát annak érdekében, hogy egy eredményorientált rendszerben valódi ösztönzőket hozzon létre; ennek a rendszernek biztosítania kellene a szükséges egyensúlyt is az akadálytalan projektvégrehajtáshoz szükséges egyszerűsítés és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodáshoz és kontrollhoz szükséges rendelkezések között;

14.  emlékeztet arra, hogy a kohéziós politika elsősorban a támogatásról és a szolidaritásról szól, és hogy az ösztönző és támogató eszközök megfelelőbbek a fegyelmi és szankcionálási újításoknál;

II.rész – A Számvevőszék 19/2017. számú, „Importeljárások: a jogszabályi keretek hiányosságai és a nem kellően eredményes végrehajtás hátrányos hatással vannak az Unió pénzügyi érdekeire” című különjelentése

15.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson tájékoztatást a tradicionális saját források beszedésének Bizottság általi ellenőrzése során feltárt vámbevétel-kiesésről és az ezen adatok alapján végzett teljes körű elemzésről;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson tájékoztatást a tagállamoktól lehívott és az uniós költségvetés javára beszedett vámok összegéről; úgy véli, hogy a vámellenőrzéseket szolgáló ösztönzők jelenlegi rendszere javítható;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen elemzést a tagállamoktól a kölcsönös segítségnyújtási értesítésekben kért intézkedésekről, valamint az egyenértékű eredmények elérésére irányuló fő cél megvalósításának állapotáról;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy mérje fel az Unió pénzügyi érdekei védelme céljából a vámügyi információcsere és együttműködés finanszírozására szolgáló. a jelenlegi többéves pénzügyi keret alatt működő Vám 2020 program és a Herkules III program számszerűsített eredményeit;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja ki az alacsony értékű küldeményekre vonatkozó mentességekkel való visszaéléseket a nem uniós országokkal folytatott elektronikus árukereskedelemre vonatkozóan;

III.rész – A Számvevőszék 20/2017. számú, „Uniós finanszírozású hitelgarancia-eszközök: születtek pozitív eredmények, de a kedvezményezettek célzottabb kiválasztására és a tagállami programokkal való jobb koordinációra van szükség” című különjelentése

20.  üdvözli az Európai Számvevőszék különjelentését, az abban foglalt megállapításokat és ajánlásokat;

21.  üdvözli, hogy a Bizottság elfogadta az ajánlások többségét, és azoknak megfelelően fog cselekedni;

22.  a Számvevőszékkel egyetértésben úgy véli, hogy csak akkor lehet pénzügyi eszközöket igénybe venni, ha a projekt kis mérete vagy nagy kockázata miatt, illetve azért, mert a hitelfelvevő nem tud megfelelő biztosítékot nyújtani, kereskedelmi hitelek nem állnak rendelkezésre; sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki módszertant a garanciáknak a hitelkínálati oldalra, a bankok közötti versenyre és a vállalkozások innovációs tevékenységére gyakorolt hatásainak, valamint az implicit támogatás a szolgáltatók és kedvezményezettek közötti megoszlásának elemzésére.

23.  felhívja a Bizottság és a Számvevőszék figyelmét arra, hogy a hitelgarancia-eszköz és az InnovFin kkv-garanciaeszköz révén potenciálisan összesen 24,42 milliárd EUR értékű hitelportfólió keletkezhet a pénzügyi közvetítőknél, amelyekről a mentesítésért felelős hatóság a rendszer rendkívüli összetettsége és átláthatatlansága miatt nagyon kevés információval rendelkezik;

24.  megismétli a Parlament 2017. április 27-i állásfoglalásában kifejtett véleményét, az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező észrevételekkel, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek;

   „20. rámutat, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakban egyre nagyobb mértékben alkalmaztak elsősorban hitelekből, tőkeinstrumentumokból, biztosítékokból és közvetett irányítás alatti kockázat-megosztási eszközökből álló pénzügyi eszközöket, továbbá rámutat, hogy az Európai Beruházási Bank Csoport kezelte majdnem az összes közvetett irányítás alatti pénzügyi eszközt; úgy véli, hogy nem áll rendelkezésre elegendő információ annak értékelésére, hogy ezen eszközök révén mit sikerült elérni, különös tekintettel társadalmi és környezeti hatásukra; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszközök kiegészíthetik, de nem válthatják fel a vissza nem térítendő támogatásokat;”

25.  emlékezteti Oettinger biztost azon szándékára, hogy a különböző árnyékköltségvetéseket hosszú távon visszahozza az uniós költségvetésbe; úgy véli, hogy ez nagyban növelné a demokratikus elszámoltathatóságot; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen közleményt a 2019 júniusáig történő kivitelezés lehetőségeiről;

IV.rész – A Számvevőszék 22/2017. számú, „Választási megfigyelő missziók – Történnek erőfeszítések az ajánlások utánkövetésére, de jobb monitoringra lenne szükség” című különjelentése

26.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és az alábbiakban foglalja össze észrevételeit, illetve ajánlásait;

27.  emlékeztet arra, hogy az EU választási megfigyelő missziói az uniós külpolitika rendkívül jól látható eszközei, egyben stratégiai parlamenti célkitűzések is, mivel a választási megfigyelő misszió fő megfigyelői tisztségét a Parlament egyik képviselője tölti be, és a missziók eszközül szolgálnak a demokratizálódás és a választások folyamatának előmozdítására;

28.  úgy véli, hogy a megfelelően, pártatlanul és objektíven végrehajtott választási megfigyelő tevékenységek kulcsfontosságú szerepet játszanak a nyilvános diplomáciában azáltal, hogy pártatlan értékelést és konstruktív ajánlásokat kínálnak, amelyeket a nemzeti érdekelt felek – köztük a civil társadalmi szervezetek – nyomon követhetnek;

29.  emlékeztet arra, hogy nincs egységes modell a téma megfelelő kezelésére, és nem szabad elfeledkezni a rugalmasságról, figyelembe véve minden fogadó ország sajátosságait;

30.  az a véleménye, hogy a választási megfigyelő misszió lehetséges ajánlásairól a jelentés véglegesítése előtt az érintettekkel folytatott közvetlen konzultáció szükségessége megkérdőjelezhető, és semmilyen körülmények között nem lehet automatikus opció a fő megfigyelő számára, tekintettel a választási megfigyelő missziók függetlenségére;

31.  az a véleménye, hogy a választási megfigyelő missziók nyomon követését tovább kell erősíteni a politikai párbeszédek során, beleértve az EP eseti küldöttségeinek részvételét is, lehetőség szerint új módszerek feltárása révén, például a választási megfigyelések folyamatát gazdagító választási párbeszédekkel, amelyek különösen elősegítik a választási folyamat tényszerű értékelését;

32.  felkéri az EKSZ-t, hogy a lehető legszorosabban kövesse nyomon a választási megfigyelő missziók ajánlásainak harmadik országokban történő hatékony végrehajtását, tiszteletben tartva az egyes országok szuverenitását, a Parlament bevonásával, valamint megfelelő technikai szakértelemmel bíró, elegendő szintű emberi erőforrás biztosításával az uniós küldöttségekből e fontos politikai feladat ellátására, ami szükséges a választási megfigyelő missziók által azonosított egyes területeken;

33.  úgy véli, hogy hasznos lenne megfontolni a fő megfigyelő bevonását a választási megfigyelő csoport felállításának korai szakaszában (különösen bizonyos tisztségek, például a politikai tanácsadó, a választási szakértő vagy a választási megfigyelő missziók helyettes vezetője kijelölésekor) azzal a céllal, hogy megkönnyítsék a választási megfigyelő missziók gyors, hatékonyabb és következetesebb kiépítését;

34.  úgy véli, hogy az uniós választási megfigyelő missziók adatbázisának létrehozása ebben az összefüggésben értékes operatív lehetőség ezen uniós eszköz és folyamat hitelességének és átláthatóságának hosszú távú megerősítése érdekében;

35.  általánosságban azt kéri, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze által finanszírozott fellépések fenntarthatósága, különösen a választási megfigyelési missziók tekintetében, ahol jelentős mozgástér áll rendelkezésre a tudás helyi szereplőknek való átadásának fokozására és az ajánlások nyomon követésének javítására;

V.rész – A Számvevőszék 23/2017. számú, „Egységes Szanálási Testület: Megkezdődött a munka a bankunióval kapcsolatos, kihívásokkal teli feladatot illetően, de hosszú utat kell még bejárni” című különjelentése

36.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és támogatja az abban foglalt észrevételeket és ajánlásokat;

37.  bírálja az Egységes Szanálási Testületet, amiért nem bocsátotta rendelkezésre az ellenőrzés során kért valamennyi dokumentumot; emlékezteti az ESZT-t, hogy az EUMSZ értelmében az Európai Számvevőszék teljes körű hozzáféréssel rendelkezik az ellenőrzött szervezet említett dokumentumaihoz, az ellenőrzés igényeinek megfelelően;

38.  sajnálatosnak tartja, hogy az ESZT független működésének megkezdése óta a szükségesnél kisebb létszámmal rendelkezik; felhívja az ESZT-t, hogy gyorsítsa fel a munkaerő-felvételt, különösen a szanálási és politikai területen szakértelemmel rendelkező – többek között vezető beosztású – alkalmazottak felvétele révén;

39.  aggodalmát fejezi ki az ESZT és az Európai Központi Bank közötti jelenlegi egyetértési megállapodással kapcsolatban, amely nem biztosítja, hogy az ESZT rendszeresen és időben megkapjon valamennyi információt az EKB-tól; felhívja az ESZT-t, hogy kezdjen egyeztetéseket az EKB-val a helyzet javítása érdekében;

VI.rész – A Számvevőszék 1/2018. számú, „Az európai régiók beruházásait támogató közös program (JASPERS) – ideje javítani a célzottságot” című különjelentése

40.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését, annak megállapításait, és a Bizottság készségét az ajánlások végrehajtására;

41.  üdvözli, hogy egyes esetekben a JASPERS erőfeszítései nyomán előrelépés történt a tagállamok azon képességében, hogy kezeljék a projektek előkészítését, továbbá azt, hogy a projektek jó minőségűek voltak, amint azt a Bizottság gyors jóváhagyása is megerősítette;

42.  kéri a Bizottságot és az EBB-t, hogy biztosítsák a program oly módon történő végrehajtását, hogy az jobb eredményeket hozzon a tagállamok igazgatási kapacitása tekintetében;

43.  megjegyzi, hogy 2006 és 2016 között a JASPERS tényleges költségei és a bizottsági pénzügyi hozzájárulás kezdetben növekedtek, ezt követően pedig körülbelül évi 30 millió EUR szinten stabilizálódtak, és ezen időszakban a Bizottság hozzájárulása 70% és 80% között ingadozott;

44.  úgy véli, hogy a kedvezményezetteknek megfelelő szinten részt kell venniük a JASPERS finanszírozásában;

45.  úgy véli, hogy a JASPERS feladata, vagyis az, „hogy az Unióhoz 2004-ben vagy később csatlakozott tagállamoknak független, díjmentes tanácsadást nyújtson a nagyberuházási projektek Kohéziós Alapból és Európai Regionális Fejlesztési Alapból való finanszírozását célzó, jó minőségű javaslatok készítéséhez (...)”, értelemszerűen könnyebbé kellett, hogy váljék, ahogy az új tagállamok alkalmazkodnak az uniós rendszerekhez és eljárásokhoz;

46.  aggodalommal veszi tudomásul a Számvevőszék alábbi megállapításait: „VIII. „Az EBB (Európai Beruházási Bank) nem volt hajlandó tájékoztatást nyújtani tényleges költségeiről, a Bizottság pedig csak részben tudta bizonyítani az EBB által biztosított munkatársak tekintetében a JASPERS 2014-ig használt standard költségeinek életszerűségét”;

47.  ragaszkodik ahhoz, hogy az EBB az Európai Számvevőszék rendelkezésére bocsásson az ellenőrzési munkájához szükséges minden releváns információt; kéri a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy az EBB e tekintetben együttműködjön a Számvevőszékkel;

VII.rész – Az Európai Számvevőszék 2/2018. számú, „Az EKB banki válságkezelésének működési hatékonysága” című különjelentése

48.  üdvözli az Európai Számvevőszék különjelentését az EKB banki válságkezelésének működési hatékonyságáról, annak ajánlásait, valamint a Bizottság készségét egy kivételével valamennyi ajánlás végrehajtására;

49.  mélyen aggódik amiatt, hogy az EKB nem biztosított hozzáférést a Számvevőszéknek minden olyan dokumentumhoz és információhoz, amelyet az szükségesnek ítélt feladatának elvégzéséhez, és felhívja az EKB-t ezen helyzet orvoslására;

50.  úgy véli, hogy az EKB teljes körű együttműködése alapvetően fontos és kívánatos, és általa nőne az átláthatóság és az elszámoltathatóság;

51.  sajnálattal emlékezet arra, hogy az EKB-nak nem a Számvevőszék a fő auditora, és hogy a Számvevőszék csak az ügyvezetés működési hatékonyságának vizsgálatára jogosult (az EUMSZ-hez csatolt 4. jegyzőkönyv 27. cikke);

52.  rámutat egy nyilvánvaló intézményközi egyensúlyhiányra: míg az Európai Bíróság kiemelkedő szerepet játszik az EKB tevékenységeinek felügyeletében (4. jegyzőkönyv 35. cikk), az Európai Számvevőszék csak szerény szerepet kapott a bank pénzügyi irányításának ellenőrzésében (az ügyvezetés működési hatékonyságának vizsgálata terén), ami nem kedvez az átláthatóságnak és az elszámoltathatóságnak;

53.  ezért felhívja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy a Szerződés következő felülvizsgálata során fejlesszék tovább a Számvevőszék EKB-val kapcsolatos szerepét;

VIII. rész – A Számvevőszék 3/2018. számú, „A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás ellenőrzése” című különjelentése

54.  tudomásul veszi az Európai Számvevőszéknek a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló (MIP) eljárásról szóló különjelentését és a Bizottság készségét az ajánlások többségének végrehajtására;

55.  rámutat, hogy a MIP-eljárás az európai szemeszter részét képezi, amely az éves növekedési jelentéssel (AGS) és a riasztási mechanizmus keretében készült jelentéssel (AMR) kezdődik az n–1 év őszén; ha a mutatószámokat és határértékeket tartalmazó eredménytábla alapján az AMR egy bizonyos probléma felmerülésének lehetőségét jelzi, akkor az érintett tagállam tekintetében részletes felülvizsgálatra (IDR) kerül sor;

56.  megjegyzi, hogy ha az IDR eredményei alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy „makrogazdasági egyensúlyhiány” áll fenn, akkor tájékoztatja az EP-t, a Tanácsot és az eurócsoportot; a Bizottság ajánlása alapján ezután a Tanács ajánlást intézhet az érintett tagállamhoz (az EUMSZ 121. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban); ezek a megelőző MIP-ajánlások az országspecifikus ajánlások részét képezik;

57.  a Számvevőszékkel együtt azt a következtetést vonja le, hogy a Tanács ajánlásai mögött politikai súlyozás áll; ez inkább szabálynak tűnik, mintsem kivételnek;

IX.rész – A Számvevőszék 4/2018. számú, „A Mianmarnak (Burma) nyújtott uniós támogatás” című különjelentése

58.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és az alábbiakban foglalja össze észrevételeit, illetve ajánlásait;

59.  elismeri a politikai helyzet nehézségeit és az EKSZ, a Bizottság szolgálatai, valamint az Európai Unió küldöttsége előtt álló operatív kihívások összetettségét, különösen Rakhine, Kachin és Shan államokban;

60.  kéri, hogy az EKSZ és a Bizottság folytassa a hosszú távú, átfogó és ambiciózus fejlesztési együttműködési program kimunkálását, bevonva abba a rendelkezésére álló összes eszközt, segítve Mianmart átfogó fejlesztési stratégiája kidolgozásában és elmélyítésében, a nemzeti eredménykeret fokozatos meghatározásában, a támogatás hatásának és tartós voltának mérésére szolgáló eszközök igénybe vételével;

61.  felhív a szakpolitikák megfelelő vegyítésére az uniós fellépés logikájában és a fő fejlesztési irányok kiválasztásában, a szükségletek rendszeres ágazati értékelése alapján, a projektek megvalósíthatósága, egymást kiegészítő volta és fenntarthatósága céljából; kéri, hogy az ország 2018-ban befejeződő stratégiai értékelésének eredményeit a lehető leghamarabb juttassák el a Parlamenthez;

62.  szükségesnek tartja azt is, hogy a támogatási programok kidolgozása és végrehajtása során gondoskodjanak – a különösen nehéz politikai és műveleti körülményekhez igazodva – megfelelő rugalmasságról a nemzeti kapacitások rendszerszerűbb megerősítése, valamint az ország valós abszorpciós képességét figyelembe vevő földrajzi megoszlás biztosítása érdekében;

63.  sajnálja, hogy a Bizottság nem határozta meg pontosabban a támogatás földrajzi-regionális prioritásait; megállapítja, hogy Rakhine állam sajátos szükségleteinek felmérésére első ízben 2017-ben sor került; véleménye szerint ezen állam esetében a specifikus felmérést az uniós küldöttségnek már megérkezésekor, 2013-ban első helyen kellett volna kezelnie;

64.  ösztönzi az állami szektor és az intézményi struktúrák kapacitásainak erősítését a felelősebb kormányzás kereteinek kialakítása érdekében, stratégiaibb támogatást juttatva az országban ellenőrzést ellátó fő intézményeknek;

65.  emlékeztet rá, hogy az „állam megerősítését” az uniós fejlesztési stratégia középpontjába kell állítani, megfelelve a gyenge feltételrendszerhez igazodó beavatkozás elveinek, azaz erősíteni kell az intézményeket, a közpénzek tekintetében pedig az átláthatóságot és a hatékonyságot, mindezt a megerősített politikai párbeszéd keretein belül;

66.  támogatja a helyi szintű együttműködés megerősítését a nemzetközi partnerekkel a többadományozós fellépések költség-haszon arányának javítása érdekében, amennyiben az adományozók közötti hatékony koordináció alapvető feltétele a támogatás megkettőzése és elaprózódása elkerülésének;

67.  sajnálja, hogy hiányosságok mutatkoztak a DG DEVCO és a DG ECHO közötti információáramlás tekintetében Rakhine és Kachin államok kapcsán; sajnálja, hogy 2016 szeptemberéig kellett várni arra, hogy a két főigazgatóság között beinduljon az információcserére vonatkozó eljárás; felhív e tekintetben a humanitárius támogatás és a fejlesztési támogatás jobb összeegyeztetésére, nagyobb hangsúlyt helyezve a sürgős segítségnyújtás, a helyreállítás és a fejlesztés közötti kapcsolatra egy állandó LRRD szolgálatközi platform révén; úgy véli, hogy minden egyes estben, amikor ez lehetséges, a DG ECHO-nak és a DG DEVCO-nak világosan meghatározott koordinációs célkitűzésekhez és koherens országstratégiához illesztett integrált megközelítéseket kell alkalmazniuk, egyidejűleg megosztva egymással a legjobb gyakorlatokat; felszólít tekintetben az LRRD-megközelítés műveletek finanszírozásába való rendszerszerű beillesztésére;

68.  kéri ezenkívül a Bizottság szolgálataitól, hogy jobban ügyeljenek a rövid távú humanitárius tevékenységek és a hosszú távú fejlesztési beavatkozások egyeztetésére és az előbbiről az utóbbira való áttérésre, valamint a koherens koordinációra nem csak a helyszíni fejlesztésben részt vevők között, hanem a nemzeti prioritások tekintetében is, építve a humanitárius és a fejlesztési támogatás közös stratégiájára és keretére;

69.  ajánlja, hogy gondoskodjanak a projektek és fellépések jobb nyomon követéséről, a tervezési és irányítási dokumentumokban megfelelőbb módon alátámasztva az elsődleges fontosságú ágazatoknak juttatott összegek indokoltságát annak érdekében, hogy adott esetben mód nyílhasson a támogatás esetleges kiigazítására a 2020-ig felmerülő új szükségletekhez mérten, egyidejűleg nagyobb láthatóságot biztosítva az Európai Unió fellépéseinek; véleménye szerint a projektek tekintetében az adományozók láthatósága és a megfelelő irányítási dokumentumok megléte fontos ahhoz, hogy az egyes hozzájárulók érdemeit elismerjék és az elszámoltathatóság követelménye érvényesüljön;

70.  sajnálja, hogy a Közös Békealap legjelentősebb vetülete nem terjed ki Rakhine államra; úgy vélekedik, hogy ezzel elszalasztottak egy igazán megfelelő alkalmat arra, hogy segítséget juttassanak ennek a különösen sérülékeny régiónak; kéri a Bizottságot, hogy az alap alkalmazási körét terjessze ki Rakhine államra;

71.  emlékeztet rá, hogy amennyiben a költségvetési támogatás a segítségnyújtás végrehajtásának egyik jelentős oldala, a Bizottságnak a többi adományozóval egyetértésben a következőket kellene tennie:

   megfelelő támogatás juttatása a kapacitások erősítéséhez és összpontosítás a közpénzek kezelésével kapcsolatos kulcsfunkciókra, beleértve a felelősségvállalás és a korrupció elleni küzdelem mechanizmusait is;
   a megfelelő közpénzgazdálkodás reformjára irányuló program időben történő elkészítésének támogatása;
   adott esetben az uniós pénzeszközök veszteséggel, pazarlással és a hatékonyság hiányával szembeni védelme érdekében rövidebb távú intézkedések meghatározása;

X.rész – A Számvevőszék 5/2018. számú, „A megújuló energia a fenntartható vidékfejlesztés szolgálatában: jelentős potenciális szinergiák, amelyek azonban nagyrészt kiaknázatlanok” című különjelentése

72.  felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy jövőbeli megújulóenergia-politikájuk kialakításakor vegyék figyelembe az egyes vidéki közösségek és a vidéki gazdaság sajátos körülményeit és konkrét szükségleteit, mérlegeljék a szakpolitika lehetséges pozitív és negatív hatásait, és gondoskodjanak arról, hogy a vidéki térségek méltányos szakpolitikai eredményekhez jussanak; az Európai Bizottság ennek érdekében a tagállamokkal együttműködve dolgozzon ki releváns mechanizmust, amelyhez a 2016-os Cork 2.0 Nyilatkozatban foglalt „1. politikai irányvonalban” előirányzott, a vidéki térségek szempontjait figyelembe vevő mechanizmus szolgálhatna kiinduló pontként;

73.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy vezesse be ezt az eszközt a tagállamokkal az Európai Bizottságnak 2019. január 1-jéig bejelentendő integrált nemzeti energia-és éghajlat-politikai tervekről folytatott konzultáció folyamatába, és nyújtson útmutatást a tagállamoknak arra vonatkozóan, hogy ezt hogyan alkalmazzák;

74.  kéri az Európai Bizottságot, hogy a társjogalkotókkal együtt alakítson ki olyan jövőbeli szakpolitikai keretet a bioenergia számára, amely kellő biztosítékot nyújt az energetikai célra használt biomassza nem fenntartható forrásból való beszerzésével szemben; a keret ismerje el és kezelje a bioenergia felhasználásának célértékek és pénzügyi támogatási rendszerek révén való ösztönzésével járó fenntarthatósági kockázatokat, és biztosítsa a társuló környezeti és társadalmi-gazdasági kockázatok mérséklését;

75.  felhívja a Bizottságot annak meghatározására, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) megújulóenergia-befektetéseinek milyen haszonnal kell járniuk; hogyan kell a vidéki térségekben hozzáadott értéket teremteniük, és hogy az EMVA-nak hogyan kell kiegészítenie a meglévő uniós és nemzeti finanszírozási rendszereket anélkül, hogy egyszerűen a megújuló energiára fordítható finanszírozási források egyikévé válna és kellő prioritást kapna a vidékfejlesztés;

76.  ezzel összefüggésben felhívja az Európai Bizottságot, hogy használja fel azokat a helyes gyakorlatokat, amelyekkel a Számvevőszék ellenőrzése során találkozott (a megújuló energia értékelése a vidéki térségben, az EMVA-ból finanszírozott projektek keretében harmadik fél általi energiaszolgáltatás, megújulóenergia-projektek saját felhasználása), valamint a „Linking Renewable Energy to Rural Development” (A megújuló energia összekapcsolása a vidékfejlesztéssel) című OECD-tanulmányban leírt hasonló tapasztalatokat;

77.  ami a megújuló energiához az EMVA-ból nyújtott támogatást illeti, felhívja a tagállamokat, hogy kibővített 2019-es éves végrehajtási jelentéseikben adjanak releváns információkat a Bizottság számára a megújulóenergia-projektek eredményeiről; ezek az információk tegyék lehetővé az Európai Bizottság számára annak megismerését, hogy mennyi EMVA-kiadást fordítottak megújulóenergia-projektekre, valamint mekkora energetikai kapacitást telepítettek és mennyi energiát állítottak elő e projektek révén; felhívja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni programozási időszak előkészítése során pontosabban határozza meg a különféle mutatótípusokat;

78.  kéri az Európai Bizottságot, hogy emlékeztesse a tagállamokat a releváns kiválasztási eljárások alkalmazásának szükségességére, hogy csak olyan, életképes megújulóenergia-projektek kaphassanak támogatást, amelyek egyértelmű további haszonnal járnak a fenntartható vidékfejlesztés szempontjából;

XI.rész – A Számvevőszék 6/2018. számú, „A munkavállalók szabad mozgása: az alapvető szabadság biztosítva van, de az uniós források célzottabb felhasználása elősegítené a munkavállalók mobilitását” című különjelentése

79.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését, valamint felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes körűen és kellő időben hajtsák végre a Számvevőszék ajánlásait;

80.  hangsúlyozza, hogy a munkavállalók szabad mozgása az Európai Unió egyik alapelve és az egységes piac egyik legnagyobb vívmánya, amely a munkaviszony mindkét fele számára előnyös, biztosítja a munkavállalók jogainak védelmét és a tagállamok munkavállalóinak állampolgársága alapján történő minden hátrányos megkülönböztetés megszüntetését a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében;

81.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a munkavállalók Unión belüli szabad és igazságos mobilitását továbbra is sok akadály gátolja, és hogy a Bizottság és a tagállamok által foganatosított intézkedések nem képesek teljes mértékben kezelni azon munkavállalók problémáit, akik egy másik tagállamban kívánnak dolgozni (a hiányosságok közé tartozik például a foglalkoztatással és a munkakörülményekkel, valamint a szociális biztonsági jogokkal kapcsolatos munkavállalói jogok nem megfelelő ismerete), továbbá hogy nem megfelelők az intézkedések annak megakadályozása érdekében sem, hogy a mobil munkavállalókat ne érje hátrányos megkülönböztetés, és jogaik hatékonyan érvényesüljenek;

82.  tudomásul veszi a Számvevőszék észrevételeit, amelyek szerint a Bizottság eszközöket vezetett be annak érdekében, hogy az állampolgárokat tájékoztassa jogaikról, és olyan rendszereket is létrehozott, amelyek lehetővé teszik a munkavállalók szabad mozgásához fűződő jog megsértésének bejelentését; aggodalmát fejezi ki azonban a Számvevőszék megállapítása miatt, miszerint a Bizottság ezen eszközök és rendszerek ellenére sem rendelkezik információkkal a munkavállalók szabad mozgásához fűződő jog megsértésének uniós szinten összesített kiterjedéséről;

83.  megjegyzi, hogy a Bizottság által a munkaerő mobilitásának támogatásaképpen rendelkezésre bocsátott eszközök egy részét a potenciális kedvezményezettek gyakran nem is ismerik, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos tagállamban az állásajánlatoknak csupán töredéke szerepel az EURES foglalkoztatási mobilitási portálon; rámutat, hogy ezeket az eszközöket uniós költségvetésből finanszírozzák, és hogy a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret alatti az Európai Szociális Alap (ESZA) és a foglalkoztatás és a szociális innováció európai uniós programja (EaSI) támogatást nyújt a munkavállalói mobilitásra irányuló uniós és nemzeti szintű fellépésekhez és intézkedésekhez, ám ezt a lehetőséget nem használják ki kellő mértékben;

84.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják fel a rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségeket olyan intézkedések bevezetésére, amelyek biztosítják, hogy a meglévő eszközök teljes körű tájékoztatást nyújtsanak az üres álláshelyekről és a munkavállalói jogokról, fokozzák a polgárok ezzel kapcsolatos tudatosságát, megismertessék az egyes eszközök kínálatát, és azok gyarapítását szem előtt tartva rendszeresen fel is mérjék a tudatosság kialakult szintjét; bátorítja e tekintetben a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a munkaerő mobilitásával összefüggő gyakorlati tudnivalók terjesztését, nevezetesen új technológiák, keresőmotorok és reklámok alkalmazásával, és nyomatékosan kéri az együttműködés megerősítését a Bizottság és a tagállamok között; kéri különösen az EURES európai foglalkoztatási mobilitási portál nemzeti hatóságait és koordinátorait, hogy aktívabban működjenek együtt a munkaadókkal az EURES és az Unió-szerte meglévő mobilitási lehetőségek népszerűsítésében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az ESZA és az EaSI keretében finanszírozott fellépések egymást kiegészítő és támogató jellegét;

85.  osztja a Számvevőszék véleményét, amely szerint az ilyen esetek hatékony felszámolásához elengedhetetlen a munkavállalók szabad mozgását gátló meglévő hátrányos megkülönböztetés kiterjedésének és típusainak megismerése és megértése; nyomatékosan kéri ezért a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve foganatosítson intézkedéseket a hátrányos megkülönböztetés eseteinek feltárását szolgáló meglevő rendszerek hatékonyságának javítása érdekében, valamint tegyen további lépéseket a munkavállalói mobilitást gátló akadályok és megkülönböztetés megelőzése és felszámolása érdekében;

86.  hangsúlyozza, hogy a társadalombiztosítási hozzájárulások hordozhatóságának hiánya megfosztja a munkavállalókat bizonyos szociális jogoktól, és a munkavállalók mobilitását visszatartó erőt jelent; kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg erre vonatkozó jogalkotási javaslatok előterjesztését, és támogatja ösztönzők bevezetését azon tagállamok számára, amelyek készek lennének a nyugdíjjogosultságok hordozhatóságának a meglévő jogi keret maradéktalan tiszteletben tartása mellett történő bevezetésére;

87.  megjegyzi, hogy az egyetemi diplomák és a szakmai képesítések kölcsönös elismerése a tagállamokban továbbra is kihívást jelent, és jelentős mértékben akadályozza a munkavállalói mobilitást; kiemeli, hogy e folyamatnak könnyűnek, megfizethetőnek és felhasználóbarátnak kell lennie mind az érintett polgárok, mind az illetékes nemzeti közigazgatási szervek számára; sürgeti a Bizottságot, hogy ösztönözze a bevált gyakorlatok megosztását a tanácsi munkacsoportokon belüli tagállamok között, illetve adott esetben az OECD fórumain;

88.  aggodalmát fejezi ki a tagállamok által szolgáltatott, a munkavállalói mobilitásra vonatkozó adatok összehasonlíthatóságának hiánya miatt; kéri a Bizottságot, hogy adjon iránymutatásokat a tagállamoknak arról, mely adatokat milyen célból kell gyűjteni; nyomatékosan kéri továbbá, hogy a Bizottság javítsa a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó statisztikai adatok gyűjtését és terjesztését, különös tekintettel az utazó munkavállalók által a sajátjuktól eltérő országokban tapasztalt problémákra;

89.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a munkaerő-piaci mobilitási politikában kitűzött, a munkaerőpiaci kereslet és kínálat közötti, valamint az elvárások és a készségek közötti összhang megteremtésére irányuló célok még nem valósultak meg; felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul használják ki az ESZA, az EaSI és az EURES által kínált lehetőségeket a munkavállalók mobilitásának előmozdítására, egyes tagállamokban és régiókban a munkanélküliség csökkentése, másutt pedig az igények és készségek közötti eltérés felszámolása vagy a munkaerőhiány megszüntetése céljával;

90.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programjának keretében finanszírozott, határokon átnyúló mobilitási projektekkel kapcsolatban problémák adódtak, és felhívja a Bizottságot, hogy a jövőben meghirdetendő pályázati felhívásokban oldja meg e hiányosságokat, kötelező eredménymutatókat vezetve be, amelyek lehetővé teszik az uniós finanszírozás és a nyújtott támogatás hatásaképpen a gyakorlatban ténylegesen létrejövő hozzáadott érték mérését;

91.  tekintettel arra, hogy a Számvevőszék megállapításai szerint további erőfeszítéseket kell tenni az uniós munkavállalók mobilitásának megerősítése és a meglévő akadályok leküzdése érdekében, felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a 2021–2027-as többéves pénzügyi keretben biztosítsanak megfelelő finanszírozást a méltányos munkavállalói mobilitáshoz, lehetővé téve az e területen meglévő eszközök folyamatos és zökkenőmentes működését; kéri továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a pénzügyi források céltudatosabb felhasználása, valamint a bizottsági szervek, a nemzeti hatóságok és minden érdekelt fél közötti uniós és nemzeti szintű együttműködés és együttműködés megerősítése révén biztosítsák a munkavállalók szabad mozgását megkönnyítő intézkedések és tevékenységek folytonosságát és fokozott hatékonyságát;

XII.rész – A Számvevőszék 7/2018. számú, „A Törökországnak nyújtott uniós előcsatlakozási támogatás egyelőre csak korlátozottan eredményes” című különjelentése

92.  úgy véli, hogy a 2018-as IPA-programmal kezdődően a Bizottság célzottabban juttassa el az IPA-forrásokat azokra a területekre, ahol régóta esedékesek az uniós csatlakozás (ezen belül is az igazságszolgáltatás függetlensége és pártatlansága, a magas szintű korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a sajtószabadság megerősítése, az összeférhetetlenség megelőzése, valamint a külső ellenőrzés és a civil társadalom megerősítése) felé való hiteles előrelépéshez szükséges reformok;

93.  kéri a Bizottságot, hogy az ágazati megközelítésről készített értékeléseinek következő frissítése során teljes körűen foglalkozzon Törökország támogatói koordinációjának, ágazati költségvetési elemzésének és különösen teljesítményértékelési keretének valamennyi kulcselemével;

94.  tekintettel arra, hogy Törökországban a politikai helyzet romlása már most is kihat a projektek fenntarthatóságára, a Bizottság fokozza a politikai és projektfeltételek alkalmazását a következők révén:

   a Törökországról szóló n-1. évi éves bizottsági jelentésben a jogállamisági és a kormányzati ágazat területén azonosított visszalépések orvoslása érdekében javasolja az IPA II bizottságnak az n. évi átfogó IPA II előirányzat csökkentését, beleértve adott esetben az IPA II források átirányítását vagy csökkentését;
   2017 és 2020 végéig döntsön arról, hogy odaítéli-e a teljesítményjutalmat Törökországnak. A döntés objektíven tükrözze a bővítés felé tett előrelépést, az IPA hatékony végrehajtását és a kívánt eredmények elérését;
   fokozatosan egyre szélesebb körben alkalmazzon közvetlen irányítást azoknak az alapvető szükségleteknek a kielégítése érdekében – ilyen különösen a magas szintű korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a sajtószabadság megerősítése, az összeférhetetlenség megelőzése és a civil társadalom megerősítése –, amelyek esetében hiányzik a politikai akarat;
   az új projektek kapcsán adott esetben írjon elő minimumkövetelményekként meghatározott feltételeket a várható outputok időben történő megvalósításának előmozdítása és a fenntarthatóság ösztönzése érdekében. Ha e feltételek nem teljesülnek, az vezessen korrekciós intézkedések alkalmazásához (pl. a kifizetés felfüggesztése, a projekt törlése);

95.  sürgeti a Bizottságot, hogy a Törökországban uniós finanszírozással megvalósuló műveletek tekintetében bővítse EOM jelentéseinek hatókörét, és (adott esetben) kiinduló referenciaértékek meghatározása révén javítsa projektmutatóinak relevanciáját és megbízhatóságát.

96.  úgy véli, hogy az IPA II keretében a Bizottság alkalmazza szelektíven a közvetett irányítást, figyelembe véve az érintett források nagyságrendjét, az előkészítendő és a török hatóságok által pályázatra bocsátandó projektek összetettségét, valamint az uniós finanszírozású programok kezelésével és finanszírozásával foglalkozó ügynökség kapacitását;

XIII. rész – A Számvevőszék 8/2018. számú, „A vállalkozások termelőberuházásaihoz nyújtott uniós támogatás: legyen hangsúlyosabb a beruházások tartóssága” című különjelentése

97.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését, különös tekintettel arra, hogy kellő időben felhívja a figyelmet arra, hogy uniós és tagállami szinten egyaránt további nyomonkövetési és garanciamechanizmusokra van szükség a projekt eredményei tartósságának biztosítása érdekében; ezzel kapcsolatban kiemeli a Számvevőszék azon megállapítását, hogy a vizsgált operatív programokban a különböző ágazatokban működő és különböző méretű vállalkozások sajátos igényeit (piaci kudarcok) nem azonosították megfelelően, és a hosszú távú eredmények elérése nem volt prioritás;

98.  úgy véli, hogy a következő programozási időszak kohéziós politikájának kialakítása során növelni kell az Európai Regionális Fejlesztési Alapból származó, a növekedésben, a fenntartható munkahelyteremtésben és az egyenlőtlenségek csökkentésében kulcsfontosságú produktív beruházások szerepét, célul tűzve ki a felfelé irányuló konvergenciát, valamint a tagállamok és régiók közötti gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítését;

99.  megjegyzi, hogy bár számos ellenőrzött projekt betartotta a vonatkozó szabályokat, és elérte a tervezett eredményeket, nem tudta bizonyítani a projektek hatékonyságát, és hogy tartós javulást sikerült elérni;

100.  e tekintetben megállapítja, hogy a 2014–2020-as közös rendelkezésekről szóló rendelet 71. cikke nem tartalmazott olyan rendelkezéseket, amelyek a műveletek tartósságának kritériumaiként meghatározták volna eredmények elérését és azok fenntarthatóságát; ezért felhívja a figyelmet a Számvevőszék azzal kapcsolatos megállapításaira, hogy lényeges különbség van a kimenetek, illetve a projektek tartósságát is értékelő eredmények mérése között;

101.  úgy véli, hogy a termelő beruházások tényleges hozzáadott értékének biztosítása érdekében az eredmények elérését a projekt tartósságának értékelése során alapvető szempontként kell figyelembe venni; e tekintetben határozottan támogatja a Számvevőszék tartósságra vonatkozó meghatározását, mely szerint az „a projekt azon képessége, hogy hasznosságát a projekt befejezését követően hosszú ideig fenntartsa”;

102.  sajnálja, hogy a Bizottság a 2021–2027-es közös rendelkezésekről szóló rendeletre és az ERFA 2021–2027. évi rendeletére vonatkozó javaslataiban nem vette figyelembe a Számvevőszék arra vonatkozó kifejezett ajánlását, hogy egyértelműen ne csak a kimenetekre, hanem az eredmények méréséhez szükséges mutatókra is helyezzen a hangsúlyt;

103.  osztja a Számvevőszék aggodalmát a kis- és középvállalkozásokba történő befektetések tartósságának biztosítása kapcsán, tekintettel korlátozott üzleti kapacitásukra, nagy arányú sikertelenségükre és/vagy a kedvezőtlen gazdasági körülményekkel szembeni nagy kiszolgáltatottságukra; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak figyelmet az érdekelt kkv-k közötti sikeres és tartós társulások előmozdításának módjaira és eszközeire, figyelembe véve mind a pozitív, mind a problémás tapasztalatokat;

104.  továbbá úgy véli, hogy a jövőbeli termelő beruházások akkor érhetnek el tartós eredményeket, ha azokat integrálják egy jövőbeli kohéziós politika részeként aktualizált átfogó ipari stratégiába; úgy véli, hogy így a produktív beruházások jelentősen hozzájárulnak a tagállamok és a régiók közötti, az ipari fejlődés szintjében mutatkozó súlyos egyenlőtlenségek leküzdéséhez a 6. és a 7. kohéziós jelentésben leírtak szerint;

105.  felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben hajtsa végre a Számvevőszék ajánlásait, és nyújtson kellő időben és megfelelő iránymutatást a tagállamok számára, többek között világos és átlátható iránymutatást adva a projektek tartósságára vonatkozó kritériumok meghatározásának és alkalmazásának módjairól, valamint az összes rendelkezésre álló mechanizmus használatáról, például az operatív programok jóváhagyásáról, a nyomon követésről és az ellenőrzésről, annak érdekében, hogy ösztönözze a tagállamokat a megfelelő feladataik végrehajtására, elkerülve ugyanakkor a kedvezményezettek vagy a nemzeti hatóságok további adminisztratív terheit;

106.  összességében felszólítja a Bizottságot, hogy helyezzen nagyobb hangsúlyt a projektek tartósságára a jövőbeli programozási időszak előkészítő és tárgyalási szakaszában, és hozzon létre egyértelmű keretet a prioritások és a célok meghatározására; emellett sürgeti a tagállami hatóságokat, hogy tartsák be és hajtsák végre a Számvevőszék ajánlásait, a Bizottsággal együttműködve vizsgálják meg a meglévő gyakorlatokat, és dolgozzanak ki közös szabályokat és eljárásokat a projekteredmények tartósságának biztosítására;

XIV.rész – Az Európai Számvevőszék 9/2018. számú, „A köz-magán társulások az Európai Unióban: széles körben tapasztalhatóak hiányosságok, kevés előny valósult meg” című különjelentése

107.  úgy véli, hogy mindaddig, amíg a jelentésünkben megállapított problémák nem rendeződnek és az alábbi ajánlásokat nem hajtják sikeresen végre, a Bizottság és a tagállamok ne ösztönözzék a köz-magán társulások intenzívebb és minél szélesebb körű alkalmazását; ezen belül elsősorban tökéletesítsék az intézményi és jogi kereteket, valamint a projektirányítást, és nyújtsanak nagyobb bizonyosságot arra vonatkozóan, hogy a köz-magán társulás a legelőnyösebb az értékarányosság szempontjából, illetve arra, hogy a köz-magán társulási projekteket valószínűsíthetően sikeresen fogják irányítani; hangsúlyozza, hogy a projektkockázatok helyes felmérése és feltérképezése híján a közpartner pénzügyi következményekkel is számolhat, és megnehezül a projekt célkitűzéseinek megvalósítása;

108.  a késedelmek, valamint a partnerek közötti újratárgyalások költségeinek jobb megosztása érdekében, illetve a közszférabeli partnernek tulajdonítható késedelmek és a szerződés-újratárgyalások által a köz-magán társulás közszférabeli partner által viselt végleges költségére gyakorolt pénzügyi hatások enyhítése céljából a következőket javasoljuk:

   a tagállamok határozzanak meg és javasoljanak olyan standard szerződéses rendelkezéseket, amelyek behatárolják a közszférabeli partner által fizetendő esetleges többletköltségek összegét;
   a tagállamok vizsgálják meg az esetleges korai szerződés-újratárgyalásokat, és győződjenek meg róla, hogy az ezekből fakadóan a közszférabeli partnerre háruló költségek kellően indokoltak-e és összhangban vannak-e az értékarányosság elvével;

109.  annak biztosítása érdekében, hogy a köz-magán társulás választása a legelőnyösebb az értékarányosság szempontjából és hogy a potenciális előnyök kiaknázhatóak legyenek, a következőket javasoljuk:

   a tagállamok a köz-magán társulás választását megbízható összehasonlító elemzésekre (pl. PSC-elemzés) alapozzák, illetve olyan megfelelő megközelítésekre, amelyek biztosítják, hogy a köz-magán társulást csak abban az esetben választják, ha az még pesszimista forgatókönyvek szerint is a legelőnyösebbnek bizonyul az értékarányosság szempontjából;
   a Bizottság biztosítsa, hogy a Számvevőszék teljes körűen hozzáférjen a közbeszerzési lehetőségek közötti választás és az állami hatóságok által ahhoz kapcsolódóan végrehajtott közbeszerzések értékeléséhez szükséges információkhoz, még olyan esetekben is, amikor az uniós támogatást pénzügyi eszközökön keresztül közvetlenül nyújtják magánszervezeteknek;

110.  annak céljából, hogy a tagállamok rendelkezzenek a szükséges igazgatási kapacitással, és hogy az uniós támogatású köz-magán társulási projektek sikeres végrehajtását egyértelmű köz-magán társulási koncepciók és stratégiák segítsék, a következőket javasoljuk:

   a tagállamok a köz-magán társulásokkal kapcsolatban dolgozzanak ki olyan egyértelmű koncepciókat és stratégiákat, amelyek világosan megszabják, hogy azoknak milyen szerepet kell betölteniük az infrastrukturális beruházási politikák terén, így azonosítva azokat az ágazatokat, amelyekben a köz-magán társulások jelentik a legalkalmasabb megoldást, illetve meghatározva a köz-magán társulások eredményes alkalmazásának lehetséges korlátait;
   a Bizottság javasolja a jogszabályok módosítását annak érdekében, hogy a jövőbeli köz-magán társulásoknak nyújtott pénzügyi támogatás olyan ágazatokra összpontosuljon, amelyeket a Bizottság nagy stratégiai jelentőségűnek és a köz-magán társulások hosszú távú kötelezettségeivel összeegyeztethetőnek tekint (ilyen például a TEN-T törzshálózat);

111.  A köz-magán társulás részrehajlásból történő választása kockázatának csökkentése, az átláthatóság további növelése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az uniós alapok eredményesen támogathassák a köz-magán társulásokat, a Számvevőszék a következőket javasolja:

   a Bizottság a köz-magán társulási projekteknek nyújtott uniós támogatást kösse annak biztosításához, hogy a köz-magán társulásra értékarányossági megfontolásból esett a választás, vagyis ezt a választást nem befolyásolták indokolatlanul a költségvetési megszorításokkal vagy a projektek statisztikai kezelésével kapcsolatos megfontolások;
   a tagállamok javítsák az átláthatóságot azzal, hogy időszakosan jegyzékeket tesznek közzé a köz-magán társulási projektekről: ezek tartalmazzanak elegendő és érdemi adatot a finanszírozott eszközökről, a jövőbeli kötelezettségvállalásokról és azok mérlegben történő kimutatásáról, ügyelve ugyanakkor a bizalmas és üzleti szempontból érzékeny adatok védelmére;
   a Bizottság az uniós programok vonatkozó szabályainak és eljárásainak egyszerűsítését célzó további intézkedések kidolgozása érdekében végezzen értékelést arról, hogy mennyiben összetettebbek a vegyes uniós finanszírozású köz-magán társulási projektek;

XV.rész – Az Európai Számvevőszék 10/2018. számú, „A mezőgazdasági termelők alaptámogatási rendszere: működik ugyan, de az egyszerűsítés, a célirányosítás és a támogatások szintjének konvergenciája szempontjából nem jelentős a hatása” című különjelentésére

112.  kéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon a fő kontrollmechanizmusok tagállamok általi megfelelő végrehajtásáról, valamint arról, hogy a tagállamok korrigálják a BPS-jogosultságokat az olyan esetekben, ahol az értékeket jelentősen befolyásolja a vonatkozó szabályok alkalmazásának mellőzése vagy a naprakész földhasználati információk hiánya;

113.  felszólítja a Bizottságot, hogy

   az alaptámogatási rendszer jogi keretének lehető legkövetkezetesebb értelmezése és alkalmazása érdekében vizsgálja felül és mérje fel a tagállamok közötti információterjesztésre szolgáló rendszereinek hatékonyságát;
   vizsgálja meg egy olyan jövőbeni jogszabály lehetőségét, amely biztosítaná a közvetlen támogatási rendszerek végrehajtásával kapcsolatos alapvető információk tagállamok általi átadását;
   tegye egyértelműbbé a Bizottság és a tanúsító szervek szerepét a BPS-jogosultságokhoz kapcsolódó hatásos fő kontrollmechanizmusok meglétének, valamint a BPS-jogosultságok központi kiszámításának ellenőrzése terén.

114.  felhívja a Bizottságot, hogy mielőtt javaslatot tenne a KAP jövőbeli kialakítására, mérje fel a mezőgazdasági termelők valamennyi csoportjának jövedelmét és elemezze jövedelemtámogatási igényeiket, az alábbiak figyelembevételével: az uniós és a nemzeti támogatások jelenlegi elosztása; a földterületek mezőgazdasági potenciálja; a főként mezőgazdasági termelés vagy fenntartás céljára szánt területek közti különbségek; a gazdálkodás költségei és életképessége; az élelmiszerekből és más mezőgazdasági terményekből, valamint a nem mezőgazdasági forrásokból származó jövedelem; a mezőgazdasági üzemek hatékonysági és versenyképességi tényezői, valamint a mezőgazdasági termelők által nyújtott közjavak értéke. A Bizottság kezdettől fogva kapcsolja össze a javasolt intézkedéseket a megfelelő operatív célkitűzésekkel és olyan kiindulási értékekkel, amelyek alapján el lehet végezni a támogatás teljesítményének összehasonlítását;

XVI.rész – A Számvevőszék 11/2018. számú, „A vidékfejlesztési projektek finanszírozásának új lehetőségei: egyszerűbbek, de nem kellően eredményorientáltak” című különjelentése

115.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és támogatja annak számos észrevételét és ajánlását;

116.  sajnálja, hogy az új egyszerűsített költségelszámolási módszereket továbbra is csak a vidékfejlesztési kiadások elenyésző része esetében alkalmazzák, és hogy ezek nem erősítik e finanszírozási forrás potenciálját annak ellenére, hogy az egyszerűsítésnek ösztönöznie kellene a kedvezményezettek projektekben való szerepvállalását;

117.  sajnálja, hogy nagyon kevés mutató áll rendelkezésre annak értékelésére, hogy sikerült-e elérni ezen intézkedés céljait vagy sem;

118.  felhívja a tagállamokat, a kezdeményezetteket és szövetségeiket, hogy teljes mértékben aknázzák ki a vidékfejlesztésben az egyszerűsített költségelszámolási módszerben rejlő lehetőségeket;

119.  emlékeztet arra, hogy az egyszerűsítésnek lehetővé kell tennie az ellenőrzés megfelelő szintjeit, és egyértelműen meg kell határozni az ezért viselt felelősséget;

120.  emlékeztet arra, hogy az egyszerűsítésnek az adminisztráció és a projektgazdák számára egyaránt előnyösnek kell lennie;

XVII. rész – A Számvevőszék 12/2018. számú, „Szélessávú hozzáférés az Európai Unió tagállamaiban: az előrelépések ellenére az Európa 2020 stratégia céljai nem teljesülnek maradéktalanul” című különjelentése

121.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és az alábbiakban foglalja össze észrevételeit;

122.  üdvözli a Bizottság a 2021–2027-es többéves pénzügyi keretre irányuló javaslatban megfogalmazott azon törekvését, hogy befektet a digitális átállás jövőjébe;

123.  elismeri a Bizottság nagy jelentőségű jogalkotási kezdeményezését a digitalizálás terén, és felhívja a figyelmet az olyan kezdeményezésekre, mint a „WiFi4EU”, amely támogatja a korszerű Wi-Fi berendezések telepítését a közösségi élet központjaiban;

124.  tudomásul veszi a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy javítsa a széles sávú lefedettséget az Unióban, ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy sok vidéki területen továbbra sincs szélessávú hozzáférés;

125.  tudomásul veszi a Bizottság azon erőfeszítéseit, hogy jelentősen növelje és diverzifikálja a szélessávú kapcsolat kiépítésének finanszírozási forrásait; emlékeztet arra, hogy a 2007–2013-as programozási időszakban az EU 2,74 milliárd EUR-t fektetett be, míg a jelenlegi programozási időszakban az uniós beruházások csaknem 15 milliárd EUR-t tesznek ki, ami több mint ötszörös növekedést jelent;

126.  meg van győződve arról, hogy a nagy sebességű internetkapcsolatok a digitális egységes piac alapvető elemei, amely által a tagállamok versenyelőnyhöz juthatnak gazdasági, szociális és oktatási téren; a megfelelő sebességű internetkapcsolat és hozzáférés alapvető fontosságú a mindennapi élet, az üzleti tevékenység és a nemzeti kormányok számára.

127.  hangsúlyozza, hogy a szélessávú beruházások elősegítik a társadalmi befogadás előmozdítását és az elnéptelenedés elleni küzdelmet a vidéki és elszigetelt területeken; a vidéki és a távolabbi területeken a homogén, egységes piac megteremtése érdekében kell biztosítani a szélessávú hozzáférést;

128.  üdvözli e tekintetben a felülvizsgált uniós távközlési szabályokra vonatkozó bizottsági javaslatot, amelynek célja beruházások ösztönzése, különösen az alacsony népsűrűségű, gazdaságilag kevésbé életképes területeken vagy a vidéki térségekben;

129.  egyetért a Számvevőszék ajánlásával, miszerint a tagállamoknak a 2020 utáni időszakra vonatkozóan felülvizsgált terveket kell kidolgozniuk;

130.  ezért felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy ne csak az Európa 2020 stratégiának a szélessávú hálózatokra vonatkozó célkitűzései teljesüljenek kellő időben, hanem a Bizottság „Gigabitalapú társadalom 2025” programjának célkitűzései is; valamennyi városi területen és fő szárazföldi közlekedési útvonal mentén álljon rendelkezésére megszakítatlan 5G lefedettség, és minden európai háztartásnak, a kkv-knak, a helyi közigazgatási egységeknek, a városokban és vidéken egyaránt – de különösen az elnéptelenedett vagy gyéren lakott térségekben – legyen legalább 100 Mbps letöltési sebességű, gigabites sebességre fejleszthető internetkapcsolata;

131.  egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy valamennyi tagállamnak felül kell vizsgálnia nemzeti szabályozó hatósága megbízatását a felülvizsgált uniós távközlési szabályozási kerettel összhangban, annak érdekében, hogy e hatóságok ajánlásaikat és korrekciós intézkedéseiket végrehajtathassák a szolgáltatókkal, és nemteljesítés esetén szankciókat szabhassanak ki rájuk;

132.  úgy véli, hogy a szélessávú szolgáltatásokhoz nyújtott pénzügyi támogatásnak a vissza nem térítendő támogatások és a pénzügyi eszközök kiegyensúlyozott kombinációjából kell állnia, amely keretében a beruházásoknak a beavatkozási logikát kell követniük, és figyelembe kell venniük a regionális és piaci realitásokat;

133.  meg van győződve arról, hogy a szélessávú hozzáférés pénzügyi eszközökön keresztül történő támogatása elsősorban a gazdaságilag életképes régiókra és fejlett helyi piacokra összpontosul; megjegyzi, hogy a vissza nem térítendő támogatások alkalmasabbak vidéki, hegyvidéki és távoli területek esetében, ahol a magánbefektetések és a pénzügyi eszközökkel végzett műveletek eleve kockázatosabbak;

134.  osztja a Számvevőszék azon nézetét, hogy a Bizottságnak össze kell gyűjtenie és terjesztenie kell a legjobb gyakorlatokat a szélessávú szolgáltatások területén, konkrétabban a beruházások tervezésére és a projektek végrehajtására vonatkozóan;

135.  meg van győződve arról, hogy a Bizottság továbbra is tisztázni fogja a tagállamok számára a szélessávú infrastruktúrához nyújtott állami támogatás alkalmazásának mikéntjét, és üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy a 100 Mbps sebességre és a gigabitalapú társadalomra vonatkozó célok tekintetében további információkkal is szolgáljon;

XVIII. rész – A Számvevőszék 13/2018. számú, „A terrorizmushoz vezető radikalizáció kezelése: a Bizottság megfelelően reagált a tagállamok szükségleteire, de hiányosságok mutatkoztak a koordináció és az értékelés terén” című különjelentése

136.  üdvözli a Számvevőszék jelentését, támogatja annak ajánlásait, és az alábbiakban foglalja össze saját észrevételeit és ajánlásait;

137.  felhívja a Bizottságot annak vizsgálatára, hogy miképpen lehetne egyszerűsíteni a radikalizálódással kapcsolatos intézkedések irányítását, például azon alapok számának csökkentésével, amelyekre ezek az intézkedések támaszkodnak, vagy a jelenleg nyolc főigazgatósága, valamint az Europol, az Eurojust és a tagállamok által végzett irányítás koncentráltabbá tétele által, a koordináció és a hatékonyság javítása érdekében;

138.  elismeri, hogy a teljesítményalapú költségvetés-tervezés különleges kihívást jelenthet a radikalizálódás megelőzését célzó intézkedések esetében, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy például az üléseken részt vevő szakértők számának megbecslésével kapcsolatos mutatók önmagukban nem elegendők a teljesítmény méréséhez; felhívja a Bizottságot különösen annak vizsgálatára, hogy a tevékenységeiben való részvétel tekintetében miért van jelentős eltérés a tagállamok között, és hogy azokra a tevékenységekre összpontosítson, amelyek a legtöbb tagállam számára relevánsak;

139.  felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a radikalizálódással foglalkozó magas szintű bizottsági szakértői csoport időközi jelentésének nyomon követéséről a vonatkozó programok és beavatkozások értékelésének javításáról a tagállamokkal folytatott tárgyalásokkal kapcsolatban;

140.  elismeri, hogy a radikalizálódás megelőzése gyakran a helyi, azaz kerületi szintű helyzet mélyreható ismeretét teszi szükségessé, és ezeket az információkat nem általánosíthatják, mivel minden kerületnek meg lehetnek a saját kihívásai és lehetőségei; e tekintetben felhívja a figyelmet a helyi oktatási intézmények, a helyi társadalmi és jótékonysági szervezetek, a helyi hatóságok – beleértve az adott kerületbe rendelt rendőröket – fontos szerepére; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy emlékezzenek erre, amikor megosztják egymással a bevált módszereket, és hogy kerüljék el a sztereotípiákat és az általánosításokat;

141.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság valószínűleg akkor tudja a leghatékonyabban és legeredményesebben segíteni a tagállamokat a radikalizálódás megelőzésében, ha intézkedései a határokon átnyúló esetekre irányulnak, különösen, ami az interneten keresztül nyújtott tájékoztatást illeti; támogatja az Europol Európai Unió internetes tartalmakkal foglalkozó csoportjának (EU IRU) konfliktusmentesítésre irányuló eljárását, és azt a döntést, hogy az EU IRU tevékenységeit a terroristák által a lehető legtöbb követő bevonzása érdekében alkalmazott online propagandára összpontosítsák; felhívja a Bizottságot, hogy javítsa az EU IRU hatékonyságának felmérésére szolgáló módszereit, és vizsgálja meg, mennyi terrorista tartalmat távolítottak el az internetes cégek kizárólag az EU IRU felkérésére, anélkül, hogy ezt az efféle tartalmakkal foglalkozó nemzeti egységek, a civil társadalom vagy maguk a cégek jelezték volna, és dolgozzon ki a hatékonyságot abban a tekintetben igazoló módszereket, hogy mennyi terrorista propaganda érhető el továbbra is az interneten, például azért, mert az eltávolított propagandát egyszerűen újból feltöltik, vagy más felületeken jelenítik meg;

XIX.rész – A Számvevőszék 14/2018. számú, „ Az uniós vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris kiválósági központok: további eredményekre van szükség” című különjelentése

142.  az előadó üdvözli a Számvevőszék különjelentést, és elégedetten veszi tudomásul, hogy az ajánlások többsége tekintetében egyetértés alakult ki a Számvevőszék, a Bizottság és az EKSZ között;

143.  felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy végezzenek közös uniós elemzést az Uniót fenyegető külső CBRN-kockázatok meghatározása céljából, amelynek alapján átfogóan hajthatók végre a belső és a külső fellépések;

144.  felhívja a Bizottságot, hogy építse be a rendszerszintű kockázatfelméréseket az igényfelmérésekbe és a nemzeti cselekvési tervek módszertanába, és minden esetben reagáljon gyorsan a partnerországoknak az igényfelmérés és a nemzeti cselekvési terv véglegesítésével kapcsolatos segítségkérésére

145.  felhívja a Bizottságot, hogy növelje a regionális tevékenységek – köztük a terepgyakorlatok és az elméleti képzések – számát;

146.  felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t. hogy minden uniós külképviseleten bízza meg a kijelölt kapcsolattartókat, illetve a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz (IcSP) hosszú távra megbízott regionális együttműködési tisztviselőit CBRN-feladatokkal, és a CBRN-nel kapcsolatos kérdéseket építsék be a szakpolitikai, biztonsági, illetve politikai párbeszédbe;

147.  felhívja a Bizottság DG DEVCO főigazgatóságát és az EKSZ-t, hogy működjenek együtt a többi érintett bizottsági főigazgatósággal, különösen a DG NEAR-rel, valamint más adományozókkal a lehetséges szinergiák és az olyan egyéb elérhető finanszírozási források feltárása érdekében, amelyeket hatékonyabban lehetne felhasználni a CBRN-tevékenységek támogatásához;

148.  felhívja a Bizottságot, hogy a kezdeményezés átfogó célkitűzése alapján határozzon meg a projektek szintén alkalmazható konkrétabb célkitűzéseket, lehetővé téve, hogy az eredmények a projektek szintjétől egészen a nemzeti és regionális szintig, illetve átfogóan az egész kezdeményezés szintjéig mérhetőek legyenek;

149.  felhívja továbbá a Bizottságot, hogy határozzon meg végeredmény- és hatásmutatókat, amelyek segítségével a kitűzött célokhoz viszonyítva mérhető a kezdeményezés eredményessége;

150.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy minden releváns információ – a megfelelő hozzáférési jogosultságokkal – elérhető legyen a webalapú portálon, és a bevált gyakorlatok és az iránymutatások hozzáférhetőek legyenek a CBRN portálon;

XX.rész – A Számvevőszék 15/2018. számú, „A nigeri és mali belső biztonsági erők kapacitásának megerősítése: korlátozott és lassú a haladás” című különjelentése

151.  üdvözli a Számvevőszéknek a nigeri és mali belbiztonsági erők kapacitásainak megerősítéséről szóló különjelentését, és az alábbi észrevételeket és ajánlásokat teszi;

152.  először is hangsúlyozza, hogy az e két uniós misszió telepítésében részt vevő valamennyi fél és a helyben dolgozó személyi állomány nagy erőfeszítéseket tett a belbiztonsági intézményi kapacitások strukturális és tartós megerősítése érdekében Maliban és Nigerben, mindezt egy összességében rendkívül nehéz és kritikus regionális geopolitikai környezetben, tekintetbe véve a fennálló összetett veszélyeket;

153.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a missziók személyi állománya a kirendelést megelőzően semmilyen képzésben nem részesült és semmilyen segítséget nem kapott a helyi eljárások és projektek elsajátításához; úgy véli, hogy ez a hiányos képzettség nyilvánvalóan késedelmeket idézett elő a műveletek végrehajtásában;

154.  úgy véli, hogy az EKSZ-nek és a Bizottságnak folyamatosan kiemelt figyelmet kellene fordítania a támogatási funkciókra a KBVP-missziók gyors, hatékony és egységes telepítésének megkönnyítése, valamint a telepítés előtt a teljes személyzet uniós eljárásokra és politikákra vonatkozó képzése és az operatív feladatokra vonatkozó teljes körű iránymutatások kidolgozása érdekében (az igények felmérése, a feladatok megtervezése és nyomon követése, jelentések); úgy véli továbbá, hogy a telepített missziók működésének hatékonyabbá tétele, valamint a különböző missziók közötti tudásátadás és együttműködés elősegítése érdekében a korábbi KBVP-missziókból levont tanulságokat is fel kell használni;

155.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a személyzet biztonsága veszélybe került Nigerben, amikor hat hónapon át külön védelem nélkül szállodában kellett lakniuk és ott kellett dolgozniuk;

156.  hangsúlyozza, hogy a biztonságos munkakörnyezet elengedhetetlen a műveletek hatékony végrehajtásához és a szakképzett személyzet felvételéhez; felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy a missziók megbízatásának optimális végrehajtása érdekében kellő szinten tartsák fenn a biztonsággal összefüggő kiadásokat a missziók költségvetésében;

157.  újból megerősíti, hogy a jövőbeli KBVP-missziók esetében minden megfelelő finanszírozási csatornát, azaz a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszközt, az Európai Fejlesztési Alapot, az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért alapot és a humanitárius támogatást hatékonyan kell felhasználni a missziók politikai céljainak megvalósítása és a megfelelő pénzgazdálkodás biztosítása érdekében;

158.  ösztönzi az EKSZ és a tagállamok közötti együttműködést annak érdekében, hogy a jelenlegi és a jövőbeli KBVP-missziók mihamarabb, és ha lehet, a missziók megbízatása időtartamának megfelelő időtartamokra rendelkezzenek a megengedett legnagyobb kapacitásukat (vagy a betölthető állások teljes számát) megközelítő szinten történő működéshez szükséges létszámmal;

159.  hangsúlyozza, hogy e két misszió nem hatékony működése volt a legfőbb akadálya az uniós fellépés megfelelő lebonyolításának; sajnálja, hogy 18 hónap kellett ahhoz, hogy az EUCAP Niger misszió jogi egységgel rendelkezzen;

160.  úgy véli, hogy a Tanácsnak és a Bizottságnak biztosítania kell azt, hogy a jövőbeli KBVP missziók a lehető legrövidebb időn belül rendelkezzenek jogi személyiséggel és a szükséges költségvetéssel;

161.  kéri, hogy az EKSZ és a Bizottság szenteljen különös figyelmet a közbeszerzési és a humánerőforrással kapcsolatos eljárásokra annak biztosítása érdekében, hogy azok a KBVP operatív szükségleteit tükrözzék; megjegyzi, hogy a műveletek végrehajtása megsínylette a nehézkes közbeszerzési eljárásokat, amelyek alulteljesítést eredményeztek;

162.  megjegyzi, hogy nehéz betölteni az üres állásokat; emlékeztet arra, hogy az állások betöltési aránya Nigerben 72%, Maliban pedig 77%; arra ösztönzi az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy az uniós tagállamok személyzetének hosszabb időtartamú kiküldetésére tegyenek javaslatot a misszióknál, nagyobb arányban vegyenek igénybe szerződéses alkalmazottakat, és a potenciális alkalmazotti tartaléklisták összeállítására használható pályázati felhívásokat írjanak ki annak érdekében, hogy az állások megüresedésekor gyorsabb legyen a munkaerő-felvétel;

163.  arra ösztönzi az ESZK-t, hogy a KBVP-missziók eredményeinek jobb fenntartása érdekében biztosítsa, hogy a missziók valamennyi tevékenységének operatív tervezésekor figyelembe vegyék a fenntarthatósági szempontokat azáltal, hogy szisztematikusan értékelik a helyi igényeket és az eredmények helyi fenntartására való képességet;

164.  felhívja az EKSZ-t, hogy erősítse meg a missziók által végrehajtott fellépések (képzés, tanácsadás vagy felszerelés biztosítása) nyomon követését azzal, hogy mutatószámok alapján rendszeresen értékeli az elért eredményeket és az érintett nemzeti hatóságok szerepvállalásának mértékét;

165.  felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy regionális szinten hangolják össze a KVBP-missziókat az egyéb uniós erőfeszítésekkel (pl az Európai Unió líbiai integrált határigazgatást segítő missziójával (EUBAM Libya) és a Száheli G5-tel), a kétoldalú missziókkal és a hasonló célú nemzetközi erőfeszítésekkel; ezzel kapcsolatban a szinergiákat elősegítő, fokozottabb együttműködésre és koordinációra hív fel az Unió és tagállamai között;

166.  kéri, hogy az EKSZ és a Bizottság gondoskodjon arról, hogy a KBVP-missziók lezárása és a vonatkozó eszközök felszámolása a lehető legjobb feltételek mellett történjen; úgy véli ezzel kapcsolatban, hogy az EKSZ-nek és a Bizottságnak közös és átfogó kivonulási stratégiát kell kidolgoznia, amely a KBVP-missziók lezárásakor egyértelműen meghatározza a szerepeket és a felelősségi köröket, és emellett mérsékli a valamely misszió lezárási eljárásával járó egyedi kockázatokat;

167.  újból megerősíti, hogy a méretgazdaságosság és a költségmegtakarítás elérése érdekében szélesebb körben javítani kell a tagállamok közötti kül- és biztonságpolitikai együttműködést; hangsúlyozza, hogy a tagállamok számára kulcsfontosságú, hogy döntő módon reagálni tudjanak a biztonsággal és a migrációs áramlásokkal kapcsolatos közös problémákra egy olyan időszakban, amikor egyre nőnek és példátlanul súlyos mértéket öltenek az ilyen kihívások;

XXI.rész – A Számvevőszék 16/2018. számú, „Az uniós jogszabályok utólagos felülvizsgálata: átgondolt rendszer hiányosságokkal” című különjelentése

168.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és támogatja az abban foglalt észrevételeket és ajánlásokat;

169.  tudomásul veszi, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (IIA-BLM) hamarosan megkezdi a 2018. évi nyomon követési eljárását, és a magas szintű intézményközi találkozóra az év végén kerül sor;

170.  tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék nagyon alapos és átfogó kutatási anyagot készített (pl. helyes nagyságrendű mintavétel), amely példaként szolgálhat az IIA-BLM egyéb területein a jövőbeli elemzéshez; megjegyzi továbbá, hogy mérlegelni kell az IIA-BLM végrehajtásának nyomon követésére szolgáló további teljesítménymutatók kidolgozását;

171.  azon a véleményen van, hogy a Számvevőszék aktív részvétele előnyös hatást gyakorol az IIA-BLM-re, a nyomon követés bővítése révén; úgy véli, hogy a Számvevőszék tájékoztató dokumentumainak nagyobb mértékű felhasználása is hozzájárulhat e cél eléréséhez;

172.  tudomásul veszi, hogy a nyomon követésre és a felülvizsgálati rendelkezésekre vonatkozó, iránymutatásokkal és szövegezési rendelkezésekkel kiegészített közös intézményközi tájékoztató kidolgozása a jogalkotási ellenőrzés javulását eredményezheti, amennyiben ez nem veszélyezteti a társjogalkotók politikai választási szabadságát;

173.  megjegyzi, hogy mérlegelni lehetne az utólagos felülvizsgálatokra vonatkozó közös iránymutatások kialakítását az IIA-BLM egy jövőbeli felülvizsgálata során;

174.  tudomásul veszi egy olyan keret kialakításának fontosságát, amelyben a tagállamok az uniós jog nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó információkat a Bizottság rendelkezésére bocsátják;

XXII. rész – A Számvevőszék 17/2018. számú, „A Bizottság és a tagállamok a 2007–2013-as programok utolsó éveiben tettek ugyan intézkedéseket a források alacsony felhasználását illetően, de nem az eredmények elérése állt a középpontban” című különjelentése

175.  üdvözli az Európai Számvevőszék különjelentését, valamint a korábbi programozási időszakok és a jelenlegi programozási időszak közti értékes összehasonlítást, amely a tagállamok és a Bizottság előtt álló, várható jövőbeli kihívásokra összpontosít a kohéziós politika forrásainak hatékony és eredményorientált felhasználása tekintetében;

176.  nem tartja kielégítőnek a Bizottság válaszát azon ajánlás tekintetében, hogy tegyen javaslatot a legfontosabb mérföldköveket magában foglaló ütemtervre a jogszabályi keret elfogadására vonatkozóan, annak érdekében, hogy az operatív programok végrehajtása időben megkezdődjön, és felkéri a Bizottságot, hogy a programok időben történő végrehajtásához szükséges időkeretre vonatkozó értékelése alapján terjesszen elő konkrét javaslatot;

177.  egyetért a Számvevőszék azon álláspontjával, miszerint a források felhasználása fontos a szakpolitikai célkitűzések eléréséhez, azonban az önmagában véve nem cél, mivel a cél inkább az, hogy eredményeket érjünk el a kohéziós szakpolitika célkitűzéseivel összhangban; szilárd meggyőződése, hogy az ár-érték arány nem csupán azt jelenti, hogy mennyit költenek el, hanem azt is, hogy mit sikerül elérni a folyósított forrásokkal;

178.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság úgy tűnik, hogy alábecsli azt a kockázatot – amelyre a Számvevőszék is figyelmeztet –, hogy a 2014–2020-as időszakban a költségvetés végrehajtásának késedelmei lehet, hogy meg fogják haladni a 2007–2013-as időszak költségvetésének késedelmét, ami jelentős nyomást gyakorolhat a források programozási időszak végi megfelelő felhasználására, és növeli annak kockázatát, hogy nem fordítanak elegendő figyelmet az ár-érték arányra és az eredmények elérésére;

179.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyja a Számvevőszék által is azonosított kockázatot, mivel a programozási időszak közepén a felhasználási szint messze elmarad a kielégítő szinttől, és kétszer alacsonyabb mint az előző időszak megfelelő időpontjában volt, valamint a felhasználás tekintetében jelentkező nyomás miatt, mivel átfedés van a jelenlegi időszak vége és a következő időszak végrehajtásának első évei között;

180.  kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő előrejelzést és értékelést minden egyes tagállamról azon kötelezettségvállalásaik felhalmozódása tekintetében, amelyekre vonatkozóan jelentkezik annak kockázata, hogy időben fel tudják-e őket használni az időszak végéig, és hogy javasoljon olyan intézkedéseket, amelyek segítséget nyújtanak a tagállamoknak ahhoz, hogy mérsékeljék azokat az esetleges negatív hatásokat, amelyek a rendelkezésre álló források elégtelen felhasználása miatt jelentkeznek;

181.  felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy azok az intézkedések, amelyeket annak érdekében hoznak, hogy el lehessen kerülni a kötelezettségvállalások tagállamok általi automatikus visszavonását, tartsák tiszteletben az operatív programok és a projektek kitűzött céljait és elérendő eredményeit, valamint hogy hajtsák végre a módosított operatív programok megfelelő nyomon követését és ezekről tegyenek jelentéseket;

182.  felhívja a Bizottságot, hogy saját kezdeményezésére használja fel a forrásokat technikai segítségnyújtásra, valamint hogy proaktívan segítse a tagállamokat abban, hogy felgyorsítsák a kohéziós politika forrásainak eredményorientált felhasználását;

183.  felhívja a figyelmet arra, hogy a kohéziós politika végső célja az, hogy támogassa a gazdasági és a társadalmi kohéziót az Európai Unió különböző régiói és országai között, valamint hogy hozzájáruljon az Európai Unión belüli különbségek és egyenlőtlenségek csökkentéséhez; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak, a Bizottságnak és az összes érdekelt félnek ezt kell vezérelvnek tekintenie az uniós alapok végrehajtásakor és felhasználásakor;

XXIII. rész – A Számvevőszék 18/2018. számú, „Teljesül-e a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának fő célkitűzése?” című különjelentése

184.  úgy véli, hogy a Számvevőszék 18/2018. számú különjelentése időszerű és fontos elemzést nyújt, amely megvizsgálja, hogy a Bizottság milyen módon hajtja végre a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágára vonatkozó rendelkezéseket abból a szempontból, hogy teljesüljön annak fő célkitűzése, azaz hogy a tagállamok sikeresen teljesítsék saját középtávú célkitűzéseiket a költségvetési egyenlegek tekintetében;

XXIV. rész – A Számvevőszék 19/2018. számú, „Nagy sebességű vasút Európában: az uniós hálózat hiánya rosszul működő mozaikot eredményez” című különjelentése

185.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését;

186.  egyetért a Számvevőszék megállapításaival és véleményével;

186.  megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a Bizottság végre fogja hajtani a Számvevőszék ajánlásait;

188.  hangsúlyozza, hogy nem sok esély van a helyzet javítására, hacsak az összes és minden egyes tagállam nem mutat erre politikai hajlandóságot;

189.  e tekintetben rámutat a TEN-T európai koordinátorok fontos szerepére;

190.  emlékeztet az európai koordinátorok mandátumára, ami a következőket foglalja magában:

   az adott folyosó vagy horizontális prioritás munkatervének elkészítése (az érintett tagállamokkal közösen);
   a munkaterv végrehajtásának támogatása és figyelemmel kísérése; szükség esetén a nehézségek feltárása és a megoldások fellelése;
   a folyosóhoz tartozó fórummal (a tagállamokat és az érdekelteket összehozó konzultatív szervvel) folytatott rendszeres konzultáció;
   ajánlások tétele a folyosó menti közlekedésfejlesztésre vagy finanszírozási forrásokhoz való hozzáférésre vonatkozóan;
   éves beszámolás az elért haladásról az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és az érintett tagállamoknak.

191.  ragaszkodik ahhoz, hogy uniós hozzáadott érték keletkezzen, ha a határokon átívelő projekteket a strukturális alapokból, például az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből finanszírozzák; hangsúlyozza ezen finanszírozási források felhasználásának szükségességét abból a célból, hogy túl lehessen lépni a politikai és infrastrukturális akadályokon, és hogy a nagysebességű vasúthálózatok segítségével fel lehessen gyorsítani az uniós régiók területi és társadalmi-gazdasági kohéziójának kiteljesedését;

192.  emlékezteti a Bizottságot a hozzáférhető és magas színvonalú vasúti személyszállítás, illetve a gazdasági, környezeti, logisztikai és biztonsági szempontból előnyös vasúti teherszállítás Európa-szerte történő előmozdításának fontosságára;

XXV.rész – A Számvevőszék 20/2018. számú, „ Az Afrikai Béke- és Biztonsági Szervezetnek nyújtott uniós támogatásról: újra kell gondolni a hangsúlyokat” című különjelentése

193.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és az alábbiakban foglalja össze észrevételeit, illetve ajánlásait;

194.  tudomásul veszi, hogy az EKSZ és a Bizottság rendkívül összetett helyzettel áll szemben Afrikában, melyeket számos politikai és operatív kihívás és korlátozás jellemez számos területen, nevezetesen a főbb érdekelt felek közötti együttműködés, az intézmények finanszírozása és hiányosságai, a konfliktusokba való beavatkozással, azok megelőzésével és kezelésével kapcsolatos politikai szándék tekintetében;

195.  tisztában van a konfliktusmegelőzés kezelésére, valamint a béke és biztonság előmozdítására rendelkezésre álló intézményi keret – az Afrikai Unió, az Afrikai Békekeret (APF), a szubregionális szervezetek, a regionális gazdasági közösségek, a konfliktusok megelőzésére, kezelésére és megoldására vonatkozó regionális mechanizmusok – összetettségével;

196.  aggodalommal állapítja meg, hogy az APSA jelentős mértékben függ külső pénzügyi forrásoktól (mivel a tagállamok kis mértékben járulnak hozzá a békealaphoz, és az APSA korlátozottan vonz további finanszírozást alternatív finanszírozási forrásokból);

197.  sajnálja, hogy az afrikai felelősségvállalás és a pénzügyi fenntarthatóság hiánya, amely nagymértékben függ az adományozóktól és a nemzetközi partnerektől, működési hiányosságokhoz vezet, különösen a személyzettel kapcsolatos kérdések, azaz az afrikai kontinensen a béke és a biztonság alapvető misszióival foglalkozó, képzett személyzet vagy katonai szakértők csekély jelenléte tekintetében;

198.  úgy véli, hogy bár az APSA uniós támogatása az ütemtervekben meghatározott stratégiai keret alapján történik, folyamatosan törekedni kell a donorok megfelelő koordinációjára;

199.  sajnálja továbbá, hogy az uniós támogatás elsősorban az alapvető működési költségekre összpontosít, hosszú távú terv nélkül; hangsúlyozza, hogy el kell mozdulni az APSA költségeinek az EU általi támogatásától, és az egyértelmű hosszú távú kilátásokat és célkitűzéseket kell támogatni, amelyek hozzájárulnak Afrika stabilitásához és – tágabb értelemben – az Afrikai Unió (AU) és az Európai Unió közötti partnerséghez;

200.  emlékeztet a kapacitásbővítési terv, illetve az AU és a szubregionális szervezetek működési kapacitása előmozdításának fontosságára, valamint az összes szereplő közötti jobb koordinációs keret létrehozására annak érdekében, hogy hosszú távon a lehető legnagyobb mértékben optimalizálni lehessen a tevékenységek koherenciáját és az uniós támogatás eredményeit;

201.  komolyan aggódik a monitoringrendszerek hiányosságai miatt azon képességek tekintetében, hogy megfelelő adatokat szolgáltatnak-e a tevékenységek eredményeiről; kéri a Bizottságot, hogy növelje az értékelési rendszer azon képességét, hogy a tevékenységek és a teljesítmény tekintetében egyértelműen kimutassa, hogy az uniós hozzájárulások leginkább kézzelfogható és pozitív hatással lehetnek a békére és a biztonságra a helyszínen;

202.  rámutat, hogy főelvként nyomonkövetési rendszert kell kidolgozni annak érdekében, hogy össze lehessen gyűjteni és elemezni lehessen a tevékenységre, a teljesítményre, a konkrét célkitűzésekre és a stratégiai célkitűzésekre vonatkozó adatokat/mutatókat az elfogadott APSA-ütemterv hatékony végrehajtásának, relevanciájának és fenntarthatóságának értékelése céljából;

203.  felkéri a Bizottság szervezeti egységeit, hogy indítsanak eredményorientált monitoringmissziót, és a lehető leghamarabb tegyenek jelentést a Parlamentnek.

XXVI. rész – A Számvevőszék 21/2018. számú, „ Az ERFA és az ESZA projektjeinek kiválasztása és monitoringja a 2014–2020-as időszakban továbbra is nagyrészt outputorientált” című különjelentése

204.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését, valamint felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes körűen és kellő időben hajtsák végre a Számvevőszék ajánlásait;

205.  aggódik amiatt, hogy a jelenlegi programozási időszak közepén tapasztalható alacsony végrehajtási arány veszélybe sodorja az ERFA és az ESZA által támogatott területeken leginkább szükséges eredmények elérését, és így késlelteti az uniós költségvetési beruházásoknak a kohézióra és a regionális egyenlőtlenségek csökkentésére gyakorolt várható hatását;

206.  ezért felhívja a Bizottságot, hogy segítse a tagállamokat az európai strukturális és beruházási alapok felhasználásának felgyorsításában, és erősítse meg az esb-alapok nyomon követését és teljesítményértékelését annak biztosítása érdekében, hogy ezek az alapok hozzájáruljanak a kohéziós politika és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez;

207.  sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést a jelenlegi esb-alapok teljesítménymérési keretében feltárt hiányosságok orvoslására, valamint használja fel a 2014–2020 közötti időszak tanulságait annak érdekében, hogy javítsa a következő időszakra vonatkozó teljesítménymérési keretet, valamint biztosítsa, hogy egyértelmű szabályok álljanak rendelkezésre a mutatókra, a nyomon követésre és az eredmények elérésének értékelésére;

208.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az eredmények elérésére vonatkozó nyomon követés és jelentéstétel zökkenőmentes és megszakítás nélküli folyamatát az új biztosi testület felé való átmenet időszakában, valamint biztosítsa, hogy az esb-alapok eredményorientált teljesítménye a programozási időszak végén ne gyengüljön a gyorsabb abszorpció sürgetése miatt;

209.  tudomásul veszi a Bizottság válaszait, melyek szerint a 2020 utáni programozási időszakra vonatkozó jogalkotási javaslata tartalmazza az ERFA, a Kohéziós Alap és az ESZA közös eredménymutatóinak listáját;

210.  azonban attól tart, hogy a Bizottságnak az ERFA-ra, a Kohéziós Alapra és az ESZA-ra vonatkozó jogalkotási javaslatai nem tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik „az ágazatspecifikus szabályokkal összhangban meghatározott intézkedések” alkalmazását, amint azt az „eredmény” és a „kibocsátás” költségvetési rendeletben szereplő meghatározása előírja, és amely az elérendő, és következésképpen az említett alapokból származó eredménymutatókkal mérni kívánt eredmények között szerepel;

211.  kéri a Bizottságot, hogy orvosolja ezt a hiányosságot, és biztosítsa, hogy a 2021–2027-es programozási időszakban kiküszöböli a negatív hatásokat a teljesítménykeret tagállamok általi létrehozása során;

212.  mélységesen sajnálja, hogy a Bizottság nem nyújtott be átfogó javaslatot a -2020 utáni uniós politikai stratégiára, amely meghatározná a következő többéves pénzügyi keret célkitűzéseinek megvalósítására vonatkozó részcélokat, valamint a tagállamok számára a közös uniós prioritásokhoz és egy koherensebb és összetartóbb Unió megvalósításához hozzájáruló eredmények eléréséhez szükséges iránymutatást.

XXVII. rész – A Számvevőszék 22/2018. számú, „Mobilitás az Erasmus+ program keretében: Több millióan vesznek részt a mobilitási programokban és számos területen jön létre európai hozzáadott érték, a teljesítmény mérése azonban fejlesztésre szorul” című különjelentése

213.  üdvözli az Európai Számvevőszék azzal kapcsolatos megállapításait, hogy a 2014–2020-as Erasmus+ program az európai hozzáadott érték új formáit hozta létre, melyek túlmutatnak a program jogalapjában figyelembe vett hozzáadott értékeken; megállapítja, hogy az Erasmus+ program értékelési technikáinak és mutatóinak a lehetőségekhez mérten globálisaknak és minőségieknek kell lenniük, figyelembe véve az ilyen típusú hosszú távú fellépések többdimenziós jellegét;

214.  megjegyzi, hogy a „hátrányos helyzetű/kevesebb lehetőséggel rendelkező résztvevők” fogalommeghatározása jelenleg nem harmonizált, és tagállamonként eltérő; megállapítja, hogy a közös fogalommeghatározás lehetővé tenné a program hatásának pontosabb értékelését, és szilárdabb alapot biztosítana ahhoz, hogy fokozni lehessen az ilyen résztvevők hozzáférését, valamint hogy pozitív intézkedéseket lehessen hozni támogatásuk érdekében;

215.  üdvözli, hogy az új, 2021–2027-es Erasmus programra irányuló javaslat 1. fő intézkedésében újból bevezetik a középiskolai diákok egyéni mobilitását;

216.  elismeri az online nyelvi támogatás (OLS) fontosságát; úgy véli, hogy egy ilyen eszköznek minden résztvevő számára nyitva kell állnia és a konkrét szükségleteikhez kell igazodnia, ugyanakkor helyszíni tantermi nyelvtanfolyamokkal kell kiegészülnie;

217.  üdvözli az egyszerűsített finanszírozási módszerek (egyösszegű kifizetések, átalányok és egységköltségek) bevezetését; ugyanakkor elismeri, hogy a támogatás összegét a fogadó ország vagy régió megélhetési költségeihez kell igazítani és rendszeresen felül kell vizsgálni, hogy a kevesebb lehetőséggel rendelkező résztvevők számára biztosított legyen az Erasmus egyéni mobilitási programjához való méltányosabb hozzáférés;

218.  úgy véli, hogy a hátrányos helyzetű és a kevesebb lehetőséggel rendelkező résztvevők egyéni mobilitásához való hozzáférés előmozdítása érdekében meg kell fontolni az új Erasmus program 1. fő intézkedésén belüli előfinanszírozás lehetőségét;

219.  megállapítja, hogy a doktoranduszok mobilitásának hatékonyabb népszerűsítéséhez több rugalmasságra van szükség a jelenleg lehetővé tett minimum három hónapos mobilitási időszak tekintetében;

220.  elismeri, hogy a diákhitelgarancia-eszköz nem hozta meg a várt eredményeket, és tudomásul veszi annak az új, 2021–2027-es Erasmus programra vonatkozó javaslatból való törlését;

XXVIII. rész – A Számvevőszék 23/2018. számú, „Légszennyezés: egészségünk védelme még mindig nem elégséges” című különjelentése

221.  úgy véli, hogy ahhoz, hogy a levegőminőség javítása érdekében eredményesebb intézkedéseket hozzon, a Bizottság:

   ossza meg azon tagállamok bevált gyakorlatait, amelyek sikeresen ültették át a környezeti levegő minőségéről szóló irányelv előírásait a levegőminőségi tervükbe, többek között a nyomon követés céljából releváns információk, a levegőminőség javítására irányuló célzott, költségvetésbe állított és rövid távú intézkedések, valamint a túllépések mértékének meghatározott helyeken tervezett csökkentése kapcsán;
   kezelje aktívan a kötelezettségszegési eljárás minden szakaszát, lerövidítve ezzel azt az időt, amely alatt az ügyeket lezárják vagy az Európai Unió Bírósága elé terjesztik;
   segítse az Unión belüli, határokon átnyúló levegőszennyezés által leginkább érintett tagállamok együttműködését és közös tevékenységeit, többek között azt, hogy a vonatkozó intézkedéseket beépítsék a levegőminőségi tervükbe;

222.  kéri, hogy a jogalkotók elé terjesztendő javaslatának előkészítése során a Bizottság foglalkozzon a következő kérdésekkel:

   az uniós határ- és célértékek frissítésének mérlegelése (a PM, az SO2 és az O3 tekintetében), összhangban a WHO legújabb iránymutatásával; azon alkalmak számának csökkentése, amikor a koncentrációk túlléphetik az előírásokat (a PM, az NO2, az SO2 és az O3 esetében); rövid távú határérték megszabása a PM2,5 tekintetében, valamint a PM-re vonatkozó riasztási küszöbértékek meghatározása;
   a levegőminőségi tervek javítása, mégpedig oly módon, hogy eredményorientálttá teszik azokat, valamint előírják a végrehajtásukról való éves beszámolást és szükség esetén a frissítésüket; korlátozni kell az egyazon levegőminőségi zónára vonatkozó levegőminőségi tervek számát;
   az ipari és közlekedési jellegű mérőállomások elhelyezésére vonatkozó követelmények pontosítása, hogy azok jobban mérjék a lakosság légszennyezésnek való legnagyobb kitettségét, valamint a mérőállomások típusonkénti (közlekedési, ipari vagy háttér jellegű) minimális számának meghatározása;
   annak a lehetősége, hogy a Bizottság további megfigyelő pontokat írjon elő, ha ezt a légszennyezés jobb méréséhez szükségesnek tartja;
   a hitelesített adatok jelentésére vonatkozó határidő előrehozása legalább az n+1. év június 30-ára (jelenlegi határidő: az n+1. év szeptember 30-a), és annak kifejezett előírása a tagállamok számára, hogy naprakész (valós idejű) adatokat szolgáltassanak;
   kifejezett rendelkezések, amelyek biztosítják a polgárok igazságszolgáltatáshoz való jogát.

223.  a levegőminőség uniós szakpolitikákban való még jobb általános érvényesítése érdekében a Bizottság készítsen értékelést a következőkről:

   más uniós szakpolitikák, amelyek egyes elemei károsak lehetnek a tiszta levegőre nézve, és lépjen fel annak érdekében, hogy e szakpolitikákat jobban összhangba hozza a levegőminőségi célkitűzéssel;
   az uniós levegőminőségi célkitűzések támogatására rendelkezésre álló finanszírozás tényleges felhasználása a légszennyező kibocsátások, kiváltképp a PM-, NOX- és SOX-kibocsátások csökkentésének terén;

24.  kéri a Bizottságot, hogy a polgároknak nyújtott tájékoztatás minőségének javítása érdekében:

   egészségügyi szakemberek segítségével azonosítsa és állítsa össze azokat a legkritikusabb információkat, amelyeket a Bizottságnak és a tagállami hatóságoknak a polgárok számára elérhetővé kell tenniük (ideértve az egészségügyi hatásokat és a magatartásra vonatkozó ajánlásokat);
   támogassa a tagállamokat a bevált gyakorlatok bevezetésében a levegőminőség ügyében a polgárokkal folytatott kommunikáció és a polgárok bevonása terén;
   tegye közzé a levegőminőségi zónák rangsorolását az egyes években elért legjobb és legrosszabb előrehaladással együtt, és ossza meg a legsikeresebb helyeken alkalmazott bevált gyakorlatokat;
   dolgozzon ki olyan online eszközt, amelynek segítségével a polgárok beszámolhatnak a levegőminőség megsértéséről, és visszajelzést adhatnak a Bizottságnak a levegőminőséggel kapcsolatos tagállami fellépésekkel kapcsolatos kérdésekről;
   támogassa a tagállamokat abban, hogy felhasználóbarát eszközöket fejlesszenek ki a széles nyilvánosság levegőminőségi információkhoz való hozzáférése és nyomon követése céljából (például okostelefonra írt alkalmazások és/vagy külön e célra szolgáló oldalak a közösségi médiában);
   a tagállamokkal közösen törekedjen arra, hogy megállapodásra jussanak a levegőminőségi mutató harmonizálásáról.

XXIX. rész – A Számvevőszék 24/2018. számú, „A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, valamint az innovatív megújuló energiák kereskedelmi léptékű demonstrálása az Európai Unióban: a múlt évtizedben nem sikerült elérni a kívánt eredményeket” című különjelentése

225.  üdvözli a Számvevőszék „A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, valamint az innovatív megújuló energiák kereskedelmi léptékű demonstrálása az Európai Unióban: a múlt évtizedben nem sikerült elérni a kívánt eredményeket” című különjelentését, és az alábbiakban foglalja össze észrevételeit és ajánlásait;

226.  üdvözli az Európai Unió arra irányuló ambiciózus kötelezettségvállalásait, hogy 2020-ra az 1990-es szinthez képest legalább 20%-kal, 2030-ra pedig 40%-kal csökkenti kibocsátásait, valamint hogy a 2014–2020 közötti költségvetési időszak során költségvetésének legalább 20%-át éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésekre fordítsák;

227.  üdvözli az EU arra irányuló törekvését, hogy globális vezető szerepet töltsön be a megújuló energiaforrások terén; rendkívül fontosnak tartja, hogy a Bizottság folyamatosan megfelelő vezetőképességről tegyen tanúbizonyságot és kellő elkötelezettséget mutasson az éghajlatváltozással kapcsolatos ügyek iránt, hogy az elkövetkező években nemzetközi szinten is megszilárdítsa hitelességét, valamint az uniós éghajlat-változási politika és zöld diplomácia feltételeinek formálására szolgáló eszközeinek hatását;

228.  úgy véli, hogy több szinergia kialakítása szükséges a különböző uniós szervek, az érintett bizottsági szolgálatok és az ágazati partnerek között, és össze kell fogni az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy kedvező környezet jöjjön létre az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, innovatív, karbonszegény technológiákat alkalmazó gazdaságra való átálláshoz a beruházási feltételek és az eszközök kiigazítása, illetve fejlesztése révén;

229.  hangsúlyozza, hogy még mindig javításra szorul a Bizottság éghajlattal kapcsolatos kérdésekben illetékes szolgálatai közötti koordináció, nemcsak a nemzetközi kötelezettségvállalások teljesítése érdekében, hanem azért is, hogy az Unió továbbra is élen járhasson az éghajlatváltozás elleni küzdelemben;

230.  ismételten felszólítja a Bizottságot az új technológiák és a környezetvédelmi innovációk fejlesztéséhez kötődő tevékenységek fokozott koordinációjának kialakítására;

231.  rámutat, hogy a Bizottságnak kiváltképpen biztosítania kell a tagállamok közötti fokozott együttműködést az éghajlatváltozással kapcsolatos politikák terén, hogy az Unió költségvetésének legalább 20%-át a karbonszegény és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló társadalom kialakításának céljára fordíthassák;

232.  sajnálatát fejezi ki a tagállamok dekarbonizációs stratégiáinak hiánya miatt, ami bizonytalan környezetet teremt, káros hatással van a beruházási feltételekre, az innovatív, alacsony szén-dioxid-kibocsátást célzó demonstrációs projektek pénzügyi fenntarthatóságára és előrehaladására, és csak korlátozott lehetőséget kínál a források visszaszerzésére a meghiúsuló projektekből; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a tagállamok aktív részvételét az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó célkitűzések elérésében;

233.  sajnálattal állapítja meg a finanszírozott projektek általánosságban alacsony életképességét és fenntarthatóságát, valamint azt, hogy nem hasznosítják a projektek kézzelfogható eredményeit;

234.  úgy véli, hogy ezen a területen a siker érdekében jobban meghatározott uniós és nemzeti szintű stratégiákra van szükség; felszólítja a Bizottságot, hogy a kitűzött célok eléréséhez alakítson ki konkrét átfogó stratégiát, amely területorientált cselekvési terveket, köztük alapos értékeléseket, részletes intézkedéseket és eszközöket, mérési és jelentéstételi módszertant és teljesítménymutatókat is magában foglal;

235.  felhívja a Bizottságot a különböző költségvetési területek összeegyeztethetőségének általános növelésére a karbonszegény gazdaság kiépítésére irányuló programok kiegészítése érdekében; sajnálja, hogy az uniós költségvetés jelentős részéből hiányoznak a konkrét célkitűzések;

236.  felszólítja a Bizottságot arra, hogy minél előbb alakítson ki kedvező környezetet a karbonszegény gazdaságra való áttéréshez azáltal, hogy beruházási feltételeit, kiadási kereteit, továbbá innovációs és korszerűsítési eszközeit minden releváns kulcsfontosságú ágazatban ehhez igazítja;

XXX.rész – A Számvevőszék 25/2018. számú, „Az árvízvédelmi irányelv: előrehaladás a kockázatok értékelése terén, a tervezés és a végrehajtás azonban javításra szorul” című különjelentése

237.  felkéri a Bizottságot, hogy az árvízvédelmi irányelv szerinti felügyeleti minőségében a második és későbbi ciklusok árvízkockázat-kezelési terveinek felülvizsgálatakor ellenőrizze, hogy a tagállamok számszerű és határidőhöz kötött célkitűzéseket határoztak-e meg az árvizekkel összefüggő fellépés tekintetében, ily módon lehetővé téve az e célkitűzések megvalósítása felé tett előrelépés árvízvédelmi irányelvvel összhangban történő értékelését; kéri a Bizottságot, hogy a célkitűzések meghatározása terén tapasztalt helyes gyakorlatokat ossza meg az összes tagállammal;

238.  kéri, hogy az árvízvédelmi irányelv második ciklusát illetően a Bizottság az árvízvédelmi irányelv szerinti felügyeleti minőségében értékelje és számoljon be arról, hogy a tagállamok:

   azonosítottak-e finanszírozási forrásokat, amelyek fedezik az árvízkockázat-kezelési tervekből adódó beruházási szükségleteket, és a rendelkezésre álló finanszírozással összhangban megállapítottak-e végrehajtási menetrendet;
   a nemzetközi vízgyűjtő kerületek árvízvédelmi intézkedéseit illetően mérlegeltek-e határokon átnyúló beruházásokat;

239.  kéri a Bizottságot, hogy az árvízvédelmi irányelv szerinti felügyeleti minőségében és a megosztott irányítás keretében csak olyan árvizekkel kapcsolatos intézkedéseket társfinanszírozzon, amelyeket a jövőbeli árvízkockázat-kezelési tervekkel összhangban rangsoroltak; a prioritási sorrend tagállamok általi felállítása alapuljon objektív és releváns kritériumokon, többek között:

   jó minőségű költség-haszon elemzésen, hogy a beruházások tekintetében a legjobb ár-érték arányt érjék el, valamint
   adott esetben a projektek határokon átnyúló hatását figyelembe vevő kritériumon;

240.  kéri a Bizottságot, hogy az árvízvédelmi irányelv és a víz-keretirányelv szerinti felügyeleti minőségében hasson oda, hogy a tagállamok által az árvízkockázat-kezelési tervekben javasolt új árvízvédelmi infrastruktúrák megfeleljenek a víz-keretirányelvnek;

241.  felszólítja a Bizottságot, hogy az árvízvédelmi irányelv és a víz-keretirányelv szerinti felügyeleti minőségében ellenőrizze, hogy a tagállamok – amikor csak uniós társfinanszírozást igényelnek – elemezték-e a jelentős zöld intézkedések végrehajtásának megvalósíthatóságát, önmagukban vagy szürke megoldásokkal együtt;

242.  kéri a Bizottságot, hogy az árvízvédelmi irányelv szerinti felügyeleti minőségében ellenőrizze, hogy az árvízkockázat-kezelési tervek tartalmaznak-e olyan intézkedéseket, amelyek javítják az éghajlatváltozás árvizekre gyakorolt hatására vonatkozó ismereteket és e hatások modellezését;

243.  kéri a Bizottságot, hogy az árvízvédelmi irányelv második ciklusához szükséges dokumentumok felülvizsgálata során az árvízvédelmi irányelv szerinti felügyeleti minőségében ellenőrizze, hogy a tagállamok:

   tanulmányok és kutatás révén becslést adnak-e az éghajlatváltozás árvizekre gyakorolt hatására, és azt modellezik-e;
   megfelelő eszközöket dolgoznak-e ki a következők jobb elemzése és előrejelzése érdekében:
   a) pluviális árvizek, ezen belül villámárvizek;
   b) az emelkedő tengerszint miatt bekövetkező tengerparti áradások;
   amennyiben az éghajlatváltozás hatása nem számszerűsíthető, rugalmas intézkedéseket terveznek-e, hogy szükség esetén kiigazítsák a védelem szintjét;

244.  kéri a bizottságot, hogy a második ciklus árvízkockázat-kezelési terveinek felülvizsgálata során ellenőrizze, hogy a tagállamok tervbe vettek-e intézkedéseket a következők érdekében:

   a nyilvánosság figyelmének felhívása az árvízkockázat elleni biztosítás előnyeire; valamint
   a fedezet növelése, pl. az árvízbiztosítással kapcsolatos, köz- és a magánszektor közötti együttműködés útján;

245.  kéri a Bizottságot az árvízvédelmi irányelv szerinti felügyeleti minőségében:

   ellenőrizze, hogy a tagállamok felhasználták-e árvízkockázat-kezelési terveiket annak értékelésére, hogy a tagállamokban mennyire megfelelő a földhasználat-tervezési szabályok kialakítása, és azokat mennyire eredményesen tartatják be az árvíz kockázatának kitett területeken; és valamint
   terjesszen el bevált gyakorlatot és útmutatást a tagállamok körében;

XXXI. rész – A Számvevőszék 26/2018. számú, „A vámügyi informatikai rendszerek sorozatos késedelmei: mi okozott problémát?” című különjelentése

246.  tudomásul veszi a vámügyi informatikai rendszerek végrehajtására vonatkozó értékeléssel kapcsolatos számvevőszéki észrevételeket;

247.  méltatja a helyzet elemzését és a Számvevőszék következtetéseit;

248.  üdvözli a Bizottságnak szóló ajánlásokat, amelyek az EU működése szempontjából kulcsfontosságú vámügyi folyamatok korszerűsítésére irányulnak; nagyra értékeli a Vám 2020 program tanulságait figyelembe vevő megközelítést;

249.  rámutat arra, hogy a Bizottság néhány további magyarázat és az észrevételek egy része kapcsán fennálló véleménykülönbség ellenére is elfogadja az Európai Számvevőszék különjelentésében szereplő valamennyi ajánlást;

250.  rámutat arra, hogy bár a következő programra a Bizottság 950 millió EUR-t irányoz elő folyó árakon, és erről a számról egyetértés van a Parlamenttel, elengedhetetlen, hogy a végrehajtás időben, teljes körűen és a pénzügyi korlátokon belül maradva megtörténjen;

251.  elengedhetetlen egy szilárd, többéves stratégiai terv kidolgozása, amely stratégiai keretet és mérföldköveket határoz meg az informatikai projektek koherens és hatékony irányítására; úgy véli, hogy a tervben pontosan meghatározott célkitűzéseknek, mutatóknak, ütemezésnek és a szükséges pénzügyi forrásoknak kell szerepelniük;

252.  úgy véli, hogy mivel az új többéves pénzügyi keret kezdetével számos programnak, például a csalás elleni uniós programnak, a Fiscalis és Vám programoknak, valamint az Integrált Határigazgatási Alapnak szinergiában kell fellépnie, hatásvizsgálatot kell végezni arról, hogy az elemek egyikének végrehajtásában fellépő esetleges késedelem milyen negatív hatással van az egész rendszer működésére;

253.  úgy véli, hogy teljesítményalapú költségvetés-tervezést kell végrehajtani az eredmények javítása és a program célkitűzéseinek elérése érdekében;

254.  bár a tagállamok nem használták fel a vámügyi informatikai rendszer végrehajtásával kapcsolatos kiadásaik fedezésére a vámokból visszatartott 20%-os beszedési költségeket, a bizottság támogatja a Bizottság saját forrásokra vonatkozó azon javaslatát, hogy a beszedési költségek százalékos arányát 10%-ra csökkentsék.

XXXII. rész – A Számvevőszék 31/2018. számú, „Állatjólét az Európai Unióban: a gyakorlati végrehajtás elmarad az ambiciózus céloktól” című különjelentése

255.  kéri a Bizottságot, hogy az állatjólétre vonatkozó jövőbeni intézkedések kijelölése érdekében:

   különös tekintettel az élő állatok szállítására, végezze el a 2012–2015. évi állatjóléti stratégia értékelését annak megállapítása céljából, hogy milyen mértékben sikerült elérni annak célkitűzéseit, és hogy alkalmazzák-e az általa kiadott iránymutatásokat;
   határozzon meg referencia- és célmutatókat, amelyek segítségével értékelni lehet és össze lehet hasonlítani, hogy az egyes tagállamok milyen mértékben teljesítik a követelményeket az értékelés által azonosított fennmaradó kockázati területeken;
   mérlegelje, hogyan lehetne orvosolni a fenti értékelés következtetéseiben felvetett problémákat (például új stratégia vagy cselekvési terv révén, vagy az állatjóléti jogszabályok felülvizsgálata útján), és tegye közzé értékelésének eredményeit;

256.  üdvözli a Számvevőszék azon következtetését, hogy az állatjólétre vonatkozó uniós intézkedések javították az állatjóléti követelményeknek való megfelelést, és ahol azokat megfelelően végrehajtották, ott egyértelmű pozitív hatás és magasabb szintű normák jelentkeztek az állatjólét tekintetében;

257.  javasolja, hogy a kockázatos területek megfelelőbb kezelése és a helyes gyakorlatok népszerűsítése érdekében a Bizottság:

   dolgozzon ki végrehajtatási stratégiát a DG SANTE ajánlásainak nyomon követésére irányuló intézkedések megerősítésére egyrészt az ahhoz szükséges idő csökkentése érdekében, hogy az ellenőrzések kapcsán tett ajánlásai nyomán kielégítő fellépésekre kerüljön sor, másrészt a jogszabályi rendelkezések végrehajtásának kikényszerítésére, különös tekintettel a régóta hatályban lévő rendelkezésekre;
   a tagállamokkal együtt határozza meg, hogy a TRACES rendszerben rendelkezésre álló eszközök hogyan támogathatják az élő állatok szállításával kapcsolatos ellenőrzésekre vonatkozó kockázatelemzések elkészítését, illetve terjeszthetik az ezen eszközök használatára vonatkozó iránymutatásokat;

258.  a kölcsönös megfeleltetési rendszer és az állatjólét közötti kapcsolatok megerősítése érdekében a Bizottság:

   a kölcsönös megfeleltetésre irányuló szabályszerűségi ellenőrzései során értékelje, hogy a tagállamok hiánytalanul beszámolnak-e a hatósági ellenőrzések során feltárt szabálytalanságokról, amennyiben ezeket az ellenőrzéseket ugyanazok a hatóságok végzik, mint a kölcsönös megfeleltetési ellenőrzéseket – például úgy, hogy keresztellenőrzéseket végez a hatósági ellenőrzések eredményei és a kölcsönös megfeleltetés hatálya alá tartozó kedvezményezettek adatbázisa között;
   a korábbi fellépésekre építve továbbra is ossza meg a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos helyes gyakorlatokat, és tájékoztassa a tagállamokat a túl enyhe állatjóléti szankciórendszerek miatt pénzügyi korrekciót kiszabó határozatok alapját képező szabályszerűségi megállapításokról;

259.  a vidékfejlesztési támogatás állatjóléti célokra való eredményes felhasználásának ösztönzése érdekében a Bizottság:

   a meglévő vidékfejlesztési programok módosításainak, illetve a 2020 utáni vidékfejlesztési programozási időszakra vonatkozó új programozási dokumentumoknak a jóváhagyásakor kérje számon a tagállamokon az állatjóléti intézkedés alkalmazását azokban az ágazatokban, ahol bizonyítottan gyakoriak a szabálytalanságok (például a sertések farokkurtítása), és ellenőrizze a hasonló kötelezettségvállalásokra kiterjedő magánrendszerekkel való esetleges átfedéseket;
   ösztönözze az állatjóléti intézkedés kapcsán a 2020 utáni programozási időszakra létrehozandó közös értékelési és monitoringrendszerben alkalmazott kiegészítő, önkéntes eredmény- és hatásmutatókkal kapcsolatos bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét;
   a 2020 utáni programozási időszakra nézve nyújtson strukturált iránymutatást a tagállamok számára arról, mely más vidékfejlesztési intézkedéseket alkalmazhatnak az állatjóléti szabványok fejlesztésének támogatására, hogy a mezőgazdasági termelők szélesebb körű ösztönzést kapjanak az állatjólét javítására azzal a céllal, hogy teljes mértékben fel lehessen számolni a kegyetlen tenyésztési gyakorlatokat;

o
o   o

260.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak és a Számvevőszéknek, valamint gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.

(1) HL L 51., 2017.2.28.
(2) HL C 348., 2018.9.28., 1. o.
(3) HL C 357., 2018.10.4., 1. o.
(4) HL C 357., 2018.10.4., 9. o.
(5) E napon elfogadott szövegek, P8_TA-PROV(2019)0242.
(6) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(7) HL L 193., 2018.7.30., 1. o.

Utolsó frissítés: 2019. március 28.Jogi nyilatkozat