Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2018/2210(DEC)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0140/2019

Előterjesztett szövegek :

A8-0140/2019

Viták :

PV 26/03/2019 - 12
CRE 26/03/2019 - 12

Szavazatok :

PV 26/03/2019 - 13.13

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0254

Elfogadott szövegek
PDF 186kWORD 52k
2019. március 26., Kedd - Strasbourg Ideiglenes kiadás
2017. évi mentesítés: az uniós ügynökségek teljesítménye, pénzgazdálkodása és ellenőrzése
P8_TA-PROV(2019)0254A8-0140/2019

Az Európai Parlament 2019. március 26-i állásfoglalása az uniós ügynökségek 2017. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről: teljesítmény, pénzgazdálkodás és ellenőrzés (2018/2210(DEC))

Az Európai Parlament

–  tekintettel az Európai Unió ügynökségei 2017. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítéséről szóló határozataira,

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2016. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2018)0545),

–  tekintettel az ügynökségek 2017. évre vonatkozó éves beszámolóiról készített éves számvevőszéki jelentésre(1),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 1. cikke (2) bekezdésére és 208. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) és különösen annak 68. és 70. cikkére,

–  tekintettel a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2013. szeptember 30-i 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(4) és különösen annak 110. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A8-0140/2019),

A.  mivel ez az állásfoglalás a 966/2012/EU, Euratom rendelet 208. cikke és az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet 70. cikke értelmében vett egyes szervek tekintetében fogalmaz meg a mentesítési határozatokat kísérő átfogó megállapításokat, összhangban az 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 110. cikkével és a Parlament eljárási szabályzata V. mellékletének V. szakaszával;

B.  mivel a decentralizált ügynökségek erőforrásaival foglalkozó intézményközi munkacsoport (IIWG2) ajánlásait az Elnökök Értekezlete 2018. január 18-án jóváhagyta; emlékeztet a megbízatása keretében kiadott 6 ajánlásra, különösen a személyzet 5%-os létszámcsökkentésére vonatkozó cél, az új feladatok kezelése, az ügynökségek rendszeres értékelése, a szolgáltatások megosztása, a több helyszínen működő ügynökségek értékelésére és a díjakból finanszírozott ügynökségek tekintetében;

C.  mivel a mentesítésért felelős hatóság a mentesítési eljárás keretében hangsúlyozza, hogy tovább kell erősíteni az uniós intézmények hatékonyságát, eredményességét, gazdaságosságát és elszámoltathatóságát, valamint a teljesítményalapú költségvetés-tervezés koncepciójának végrehajtását és az emberi erőforrások megfelelő irányítását;

1.  hangsúlyozza, hogy az ügynökségek jól ismertek az egyes tagállamokban, és az uniós polgárok számára alapvető fontosságú területeken (például a biztonság, a védelem, az egészségügy, a kutatás, a gazdasági ügyek, a környezet, a nemek közötti egyenlőség, az energia, a közlekedés, a szabadság és a jogérvényesülés terén) jelentős befolyást gyakorolnak a szakpolitikára és a döntéshozatalra, valamint a programok végrehajtására; hangsúlyozza az ügynökségek által végzett feladatok fontosságát, és közvetlen hatásukat az uniós polgárok mindennapi életére; ismételten hangsúlyozza továbbá az uniós ügynökségek autonómiájának jelentőségét, különösen a szabályozó és az információk független gyűjtésével foglalkozó ügynökségek esetében; emlékeztet arra, hogy az ügynökségek létrehozásának fő oka az uniós rendszerek működtetése, az egységes piac megvalósításának elősegítése, valamint a független technikai vagy tudományos értékelések készítése volt; e tekintetben üdvözli az ügynökségek általánosan hatékony teljesítményét és az európai polgárok számára való láthatóságuk növelése terén elért eredményeket;

2.  elégedetten állapítja meg, hogy az Európai Számvevőszék (a továbbiakban: a Számvevőszék) 2017. pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése (a továbbiakban: a Számvevőszék jelentése) szerint a Számvevőszék valamennyi ügynökség számláinak megbízhatóságáról hitelesítő záradékot adott ki; megjegyzi továbbá, hogy a Számvevőszék valamennyi ügynökségre vonatkozóan hitelesítő záradékot adott ki az éves beszámolók alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségéről és szabályszerűségéről; megállapítja, hogy a Számvevőszék hitelesítő záradékot adott ki az ügynökségek éves beszámolóinak alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségéről és szabályszerűségéről az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) kivételével minden ügynökség esetében; sajnálattal emeli ki, hogy az EASO kifizetései tekintetében a Számvevőszék elutasító véleményt adott ki;

3.  megjegyzi, hogy a 32 decentralizált uniós ügynökség esetében a 2017-es költségvetés mintegy 2,35 milliárd EUR-s kötelezettségvállalási előirányzatot tett ki, ami 2016-hoz képest körülbelül 13,36%-os növekedést jelent, valamint 2,24 milliárd EUR-s kifizetési előirányzatot, ami 2016-hoz képest 10,31%-os növekedést mutat; megjegyzi továbbá, hogy a 2,24 milliárd EUR-ból mintegy 1,62 milliárd EUR-t az Unió általános költségvetéséből finanszíroztak, ami az ügynökségek 2017. évi teljes finanszírozásának 72,08%-át teszi ki (2016-ban ez 69,81% volt); elismeri továbbá, hogy mintegy 627 millió EUR-t díjakból és illetékekből, valamint a részt vevő országok közvetlen hozzájárulásaiból finanszíroztak;

4.  ismételten kéri a mentesítési eljárás észszerűsítését és felgyorsítását annak érdekében, hogy a mentesítés tárgyévét közvetlenül követő évben azonnal sor kerüljön a mentesítés megadására, és az eljárást az érintett számviteli évet követő évben zárják le; e tekintetben üdvözli a pozitív erőfeszítéseket és az Európai Unió ügynökségeinek hálózatával (a továbbiakban: a hálózat) és az egyes ügynökségekkel folytatott jó együttműködést, amely egyértelműen azt mutatja, hogy részükről lehetséges az eljárás észszerűsítése és felgyorsítása; nagyra értékeli az eddig elért eredményeket, és felhív minden érintett szereplőt arra, hogy folytassa az eljárás további fejlesztésére irányuló erőfeszítéseit;

A Számvevőszék által feltárt főbb kockázatok

5.  megelégedéssel nyugtázza, hogy a Számvevőszék jelentése szerint a beszámoló megbízhatóságára vonatkozó általános kockázat minden ügynökség esetében alacsony, mivel az ügynökségek beszámolói a nemzetközileg elfogadott számviteli standardokon alapulnak, és mivel a múltban csak néhány lényeges hiba merült fel;

6.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék jelentése az ügynökségek beszámolóinak alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozó általános kockázatot közepesnek minősíti, de az egyes költségvetési címek esetében az alacsonytól a magas szintig terjed; megjegyzi, hogy az I. cím (személyzeti kiadások) esetében a kockázat általában alacsony, a II. cím (igazgatási kiadások) esetében közepesnek tekinthető, a III. cím (működési kiadások) esetében a kockázat az ügynökségtől és a működési kiadás jellegétől függően az alacsonytól a magasig terjed; rámutat, hogy a kockázati források rendszerint a közbeszerzésekből és a vissza nem térítendő támogatások kifizetéséből erednek;

7.  megállapítja, hogy a Számvevőszék jelentése szerint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásra vonatkozó kockázat közepes, és főként az információs technológia (IT) és a közbeszerzés területén merül fel; fájlalja, hogy az IT és a közbeszerzés továbbra is hibákra okot adó terület maradt;

8.  hangsúlyozza, hogy szélesebb összefüggésben az, hogy számos kisméretű ügynökség mindegyike saját igazgatási struktúrával és eljárásokkal rendelkezik, kockázatot jelent az adminisztratív hatékonyság szempontjából, valamint a következetlen módszerek közötti potenciális átfedések kockázatával jár, kivéve, ha a harmonizációt biztosítják, illetve ha az erőforrásokat hatékonyan megosztják egymással;

Költségvetési és pénzgazdálkodás

9.  megelégedéssel nyugtázza, hogy a Számvevőszék jelentése szerint a kifizetések jogszerűségével és szabályszerűségével kapcsolatos észrevételek száma a 2016. évi 11-ről 2017-ben 8-re csökkent, ami azt mutatja, hogy az ügynökségek továbbra is erőfeszítéseket tettek a költségvetési rendeletnek való megfelelés érdekében;

10.  felhívja a Bizottságot, a hálózatot és az egyes ügynökségeket, hogy működjenek együtt, és adjanak konstruktív visszajelzést a 2020 utáni többéves pénzügyi keretre vonatkozó tárgyalások folyamán, valamint tárják fel az ügynökségek finanszírozásának új forrásait, az uniós költségvetésből jelenleg is érkező hozzájáruláson kívül; kitart amellett, hogy az erőforrásokra vonatkozó jövőbeli döntéseket nem globális szinten kell meghozni, hanem a hatályos jogszabályok alapján az ügynökségekre bízott feladatokhoz kell kapcsolni; ezzel összefüggésben hangsúlyozza az ügynökségek szakpolitikai területeik szerinti tematikus összekapcsolását és együttműködését;

11.  megállapítja, hogy az ellenőrzött költségvetési végrehajtási jelentés részletességi szintje bizonyos ügynökségeknél eltér a többi ügynökségétől, ami arra utal, hogy szükség van egyértelmű iránymutatásra az ügynökségek költségvetési jelentéstételére vonatkozóan; tudomásul veszi az éves beszámoló bemutatására és a róla szóló jelentéstételére irányuló egységesség érdekében tett erőfeszítéseket; megállapítja, hogy az ügynökségek által közzétett egyes információk és dokumentumok között eltérések mutatkoznak, különösen a személyzettel kapcsolatos adatok tekintetében, ideértve a létszámtervre vonatkozó jelentéseket (betöltött álláshelyek, illetve az álláshelyek uniós költségvetés által engedélyezett maximális száma); rámutat arra, hogy egyes ügynökségek nem egyértelműen tüntetik fel jelentéseikben az alkalmazott költségvetési teljesítménymutatókat, és hogy az ügynökségek az érintett összegeket és százalékos arányokat nem minden esetben számították ki következetesen, ugyanazon számítási elemeket alkalmazva; felhívja a Bizottságot, a hálózatot és az egyes ügynökségeket, hogy törekedjenek az észszerűsített és harmonizált mutatókra, és számoljanak be a mentesítésért felelős hatóságnak az e téren meghozott intézkedésekről; ezenfelül felhívja a Bizottságot, hogy az elkövetkező években automatikusan biztosítsa a mentesítésért felelős hatóság számára a 32 decentralizált ügynökség hivatalos költségvetési (kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok) és személyzeti adatait (létszámterv, szerződéses alkalmazottak és kirendelt nemzeti szakértők az adott év december 31-i állás szerint);

12.  emlékeztet a hálózat azzal kapcsolatos javaslatára, hogy az előző évi teljes költségvetés 5%-át meghaladó, törölt átviteleket be kell jelenteni; mindazonáltal úgy véli, hogy az N-2. évről az N-1. évre átvitt teljes összegen belül a törölt átvitelek arányának bejelentése inkább az évenkéntiség költségvetési elvének végrehajtására vonatkozóan releváns mutató; kiemeli, hogy a törölt átvitelek szintje azt mutatja, hogy az ügynökségek mennyire becsülték fel megfelelően pénzügyi szükségleteiket; felhívja a Számvevőszéket és a Bizottságot, hogy javaslatban határozza meg a törölt átvitelek számításának egységes képletét, és felhívja az ügynökségeket, hogy ezt az adatot foglalják bele az elkövetkező pénzügyi évekre vonatkozó konszolidált éves tevékenységi jelentéseikbe;

13.  hangsúlyozza, hogy szükség van az elfogadható átvitelek egyértelmű fogalmának meghatározására a Számvevőszék és az ügynökségek jelentésének e téren való egyszerűsítése, valamint annak érdekében, hogy a mentesítésért felelős hatóság képes legyen megkülönböztetni egymástól a helytelen költségvetési tervezés eredményeképpen keletkező, illetve a többéves programokat és a közbeszerzési tervezést támogató költségvetési eszközként használt átviteleket;

Teljesítmény

14.  arra ösztönzi az ügynökségeket és a Bizottságot, hogy alkalmazzák a teljesítményalapú költségvetés-tervezés elvét, következetesen törekedjenek a hozzáadott érték biztosításának leghatékonyabb módjaira, és továbbra is tárják fel az erőforrás-gazdálkodás hatékonyságának lehetséges javítására irányuló lehetőségeket;

15.  megelégedéssel nyugtázza, hogy a hálózatot az ügynökségek olyan ügynökségközi együttműködési platformként hozták létre, amely az ügynökségek láthatóságának növelését, a hatékonyságnövelés lehetőségeinek feltárását és kiaknázását, valamint a hozzáadott érték növelését célozza; elismeri a hálózatnak a Parlamenttel való együttműködésben képviselt hozzáadott értékét, és üdvözli a hálózat erőfeszítéseit a fellépések és tájékoztatás összehangolása, összegyűjtése és megerősítése tekintetében, az uniós intézmények javára; nagyra értékeli továbbá a hálózat által az ügynökségek számára nyújtott iránymutatást az eredményekkel, a felhasznált költségvetéssel és erőforrásokkal kapcsolatos tervezés, nyomon követés és jelentéstétel optimalizálását célzó erőfeszítések tekintetében;

16.  elégedettséggel állapítja meg, hogy néhány ügynökség együttműködik a tematikus csoportjukon belül, ilyenek például a bel- és igazságügyi együttműködés területén aktív ügynökségek(5) és az európai felügyeleti hatóságok(6); a lehetőség szerinti további együttműködésre ösztönzi a többi ügynökséget is, nemcsak a megosztott szolgáltatások és a szinergiák, hanem a közös szakpolitikák terén is; üdvözli a Számvevőszék jelentésének új, összesített formáját, amely az ügynökségeket a többéves pénzügyi keret fejezetei szerint ismerteti, és így szakpolitikai területenként csoportosítja őket;

17.  hangsúlyozza, hogy az ügynökségek valamely tagállamban történő elhelyezésekor és más tagállamba történő áthelyezésekor figyelembe kell venni a hatékonyságot; ennek kapcsán csalódottságának ad hangot a decentralizált ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoport által elért eredmények kapcsán, mivel továbbra is várat magára az egymással összefüggésben álló szakpolitikai területekre összpontosító ügynökségek összevonására vagy együttes elhelyezésére vonatkozó konkrét javaslatok kidolgozása; sürgeti a Bizottságot, hogy az intézményközi munkacsoport ajánlásának megfelelően haladéktalanul nyújtsa be a több helyszínen működő ügynökségek értékelését, valamint – egy alapos, részletes elemzés, valamint egyértelmű és átlátható kritériumok alapján – terjesszen elő javaslatokat az intézményközi munkacsoport megbízatásában előirányzott lehetséges összevonásokra, bezárásokra és/vagy egyes feladatok Bizottsághoz való áthelyezésére vonatkozóan, amely lehetőségeket azonban a Bizottság e célból tett javaslatainak hiányában még nem vizsgáltak meg kellő mértékben;

18.  fájlalja, hogy míg az ügynökségek fokozott mértékben alkalmaztak hasonló költségvetés-irányítási és számviteli rendszereket, más lényeges területeken, például az emberierőforrás-menedzsment és a közbeszerzési szerződések irányítása terén továbbra is számos eltérő informatikai megoldást alkalmaznak; egyetért a Számvevőszék azon véleményével, hogy az informatikai megoldások további összehangolása ezeken a területeken fokozná a költséghatékonyságot, mérsékelné a belsőkontroll-kockázatokat és megerősítené az informatikai irányítást;

Személyzeti politika

19.  megállapítja, hogy a 32 decentralizált ügynökség 2017-ben 7 324 tisztviselőt, szerződéses alkalmazottat és kirendelt nemzeti szakértőt foglalkoztatott (2016-ban 6 941-et), ami az előző évhez képest 5,52%-os növekedést jelent;

20.  megjegyzi, hogy az új feladatok megfelelő kezelése, az állandó hatékonyságnövelés, a betöltetlen álláshelyek gyors és eredményes betöltése, valamint azon képességük javítása érdekében, hogy szakértőket vonzzanak, az ügynökségeknek folyamatosan nyomon kell követniük és értékelniük kell személyi állományukat, valamint a további emberi és pénzügyi erőforrások iránti igényeiket, valamint – feladataik és kötelezettségeik megfelelő végrehajtása céljából – szükség esetén erre vonatkozó kérelmeket kell benyújtaniuk;

21.  emlékeztet arra, hogy az IIWG2 2018. július 12-i nyomonkövetési ülése során a Bizottság ismertetett egy feljegyzést a létszámtervben szereplő álláshelyek számának alakulásáról, amelyben úgy ítélte meg, hogy az 5%-os létszámcsökkentési célt elérték; rámutat arra, hogy e következtetést a Parlament is támogatta(7);

22.  hangsúlyozza, hogy a decentralizált ügynökségek erőforrásaival foglalkozó intézményközi munkacsoport (IIWG2) az EASA díjakból finanszírozott ügynökségekre vonatkozó kísérleti projektjét is megvizsgálta; megállapítja, hogy még ha teljes mértékben a díjakból finanszírozottak is, az ügynökségek teljes elszámolással tartoznak a mentesítésért felelős hatóság felé, tekintettel a hírnevet fenyegető magas kockázatra; hangsúlyozza, hogy a díjakból történő finanszírozás előnyökkel és hátrányokkal is jár; hangsúlyozza, hogy a díjakból történő finanszírozás összeférhetetlenséghez, megjósolhatatlan bevételekhez vezethet, és hogy minőségi mutatókra van szükség;

23.  megállapítja, hogy a Bizottság további 1%-os rátát alkalmazott a 2014–2018 közötti ötéves időszakra egy olyan újrafoglalkoztatási alap létrehozása érdekében, amelyből álláshelyeket csoportosíthatna át az új feladatokkal megbízott vagy induló szakaszban lévő ügynökségek számára(8);

24.  megállapítja, hogy a decentralizált ügynökségek növelték a szerződéses alkalmazottak igénybevételét az új feladatok végrehajtására, hogy részben kompenzálják az 5%-os létszámcsökkentést és az újrafoglalkoztatási alap létrehozására meghatározott rátát; felszólítja a hálózatot, hogy dolgozzon ki egy arra irányuló általános politikát, hogy az állandó személyzetet ne helyettesítsék költségesebb külső tanácsadókkal;

25.  megjegyzi, hogy egyes ügynökségek számára kihívást jelent a személyzet nem megfelelő létszáma, különösen, ha úgy kapnak új feladatokat, hogy azok végrehajtásához nem rendelnek további személyzetet; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az érintett ügynökségek létszámnövelésére irányuló kérését, ami veszélyezteti a jó teljesítményüket;

26.  aggodalommal állapítja meg, hogy számos tényező akadályozza az egyes ügynökségek működési teljesítményét, például a szakképzett alkalmazottak adott fokozatba való felvételének nehézségei, részben az egyes tagállamokban alkalmazott alacsony korrekciós együttható miatt, illetve a tevékenységek hosszadalmas és igazgatási szempontból bonyolult támogatási eljárások révén történő végrehajtása; felhívja a hálózatot és az egyes ügynökségeket, hogy vegyék fontolóra a releváns megoldásokat, és számoljanak be a mentesítésért felelős hatóságnak az e téren meghozott intézkedésekről;

27.  felhívja valamennyi ügynökséget, hogy tegyék közzé személyzeti fluktuációjuk szintjét, és az ügynökségek közötti összehasonlíthatóság érdekében egyértelműen tüntessék fel azokat az álláshelyeket, amelyeket az érintett pénzügyi év december 31-ig ténylegesen betöltöttek;

28.  sajnálatosnak tartja egyes ügynökségekben a nemek közötti egyensúly eltolódását; felhívja az összes ügynökséget, hogy a személyzet minden szintjén folyamatosan dolgozzon a nemek közötti kiegyensúlyozottságra, és tegyen jelentést a mentesítésért felelős hatóságnak a végrehajtott intézkedésekről és az elért haladásról;

29.  aggodalommal állapítja meg, hogy a legtöbb ügynökség az álláshirdetéseket az az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) honlapján nem teszi közzé; megérti ugyanakkor az ügynökségek magas fordítási költségekkel kapcsolatos aggályait; üdvözli e tekintetben a hálózat által elindított ügynökségközi állásportált, és felhívja az ügynökségeket, hogy teljes mértékben használják ki a platform által nyújtott előnyöket; felhívja az EPSO-t, hogy az uniós álláshirdetések általános honlapján is népszerűsítse a hálózat platformját;

30.  arra ösztönzi az uniós ügynökségeket, hogy mérlegeljék egy alapvető jogokra vonatkozó stratégia elfogadását, beleértve az alapvető jogokra való utalást egy olyan magatartási kódexben, amely meghatározhatná alkalmazottainak kötelezettségeit és a számukra nyújtandó képzést; az alapvető jogokkal kapcsolatos valamennyi jogsértés feltárását és bejelentését szavatoló mechanizmusok kialakítását, amelyek egyúttal azt is biztosítják, hogy az ügynökség főbb szervei gyorsan tudomást szerezzenek az ilyen jellegű jogsértések kockázatáról; az alapvető jogokat érintő fenyegetések haladéktalan elhárítása, valamint az alapjogi politika szervezeten belüli folyamatos fejlesztése érdekében az alapjogi tisztviselői tisztség létrehozását adott esetben, amely tisztviselő – a többi alkalmazottal szembeni bizonyos fokú függetlenség biztosítása érdekében – az igazgatótanácsnak tartozna közvetlen jelentéstételi kötelezettséggel; rendszeres párbeszéd kialakítását a civil társadalmi szervezetekkel és az érintett nemzetközi szervezetekkel az alapjogi kérdésekről; az alapjogok betartásának alapfeltételként történő meghatározását azon együttműködések esetében, amelyeket az érintett ügynökség külső szereplőkkel – különösen a nemzeti közigazgatások operatív szintű együttműködésben részt vevő tagjaival – alakít ki;

31.  aggodalommal állapítja meg, hogy egyes ügynökségekben gyakran tettek bejelentéseket zaklatásról és visszaélésekről; úgy véli, hogy hatékony megelőzési politikákat kell végrehajtani és hatékony eljárásokat kell kialakítani az áldozatok problémáinak megoldására; felhívja a Bizottságot, hogy a szervezeten belüli bántalmazás bármilyen formájának megelőzése érdekében aktívan kísérje figyelemmel az ügynökségek által alkalmazott szabályokat;

Közbeszerzés

32.  aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék jelentése szerint a közbeszerzések igazgatása terén továbbra is hiányosságok állnak fenn, és 14 ügynökség mutat hiányosságokat e téren, jobbára a szolgáltatások beszerzéseivel kapcsolatban; megállapítja, hogy e hiányosságok között szerepel a szerződés-odaítélési kritériumok ár- és minőségi szempontjai közötti megfelelő egyensúly hiánya, a keretszerződések nem optimális kialakítása, a közvetítői szolgáltatások indokolatlan igénybevétele és a kellő részletességet nélkülöző keretszerződések alkalmazása; felhívja az ügynökségeket, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a Számvevőszék észrevételeire, és javítsák tovább a közbeszerzések igazgatását;

33.  elfogadhatatlannak tartja az EASO helyzetét a közbeszerzési eljárások tekintetében, és felhívja a Bizottságot, hogy aktívabban felügyelje az ügynökségek által lefolytatott közbeszerzési eljárásokat;

34.  üdvözli, hogy az ügynökség egyre nagyobb mértékben alkalmazza az ügynökségek extranetjén helyet kapó közös közbeszerzési portált (a közös közbeszerzési lehetőségek központi nyilvántartását), amely olyan funkciókat biztosít, mint a dokumentumok megosztása és a fórumbeszélgetések, ami átláthatóbbá és könnyebben kezelhetővé teszi a közbeszerzési szolgáltatásokra vonatkozó, ügynökségek közötti kommunikációt;

35.  egyetért a Számvevőszék véleményével a hasonló eszközök használata és az áruk vagy szolgáltatások beszerzésére vonatkozó egységes megoldás (e-közbeszerzés) tekintetében, az ügynökségek közötti összehangoltabb informatikai keret létrehozása érdekében; felhívja a hálózatot, hogy tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az e tekintetben elért eredményekről;

Az összeférhetetlenség megelőzése, kezelése és az átláthatóság

36.  megállapítja, hogy az ügynökségek 77%-a már kidolgozott belső szabályokat vagy iránymutatásokat a visszaélések bejelentésére vonatkozóan, a fennmaradó 23%-nál pedig elfogadásuk folyamatban van; sürgeti a fennmaradó ügynökségeket, hogy további késedelem nélkül hozzák létre és hajtsák végre a visszaélések bejelentéséről szóló belső szabályzatot; felhívja a hálózatot, hogy számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak ezen intézkedések elfogadásáról és végrehajtásáról;

37.  üdvözli, hogy 29 ügynökség (94%) vezetett be iránymutatásokat a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés engedélyezésére vonatkozóan; felhívja a többi olyan ügynökséget, amely nem rendelkezik ilyen iránymutatásokkal, hogy haladéktalanul fogadjon el ilyen iránymutatásokat; jóváhagyja a kérelmek kezelésére irányuló meglévő belső rendszerek fejlesztését, ideértve a dokumentumokhoz való hozzáféréssel foglalkozó, gyakoribb és összetettebb kérelmeket fogadó ügynökségek beérkező kérelmeinek kezelésére kijelölt különlegesen képzett csoportokat; felhívja a hálózatot, hogy alakítsanak ki közös iránymutatásokat az ügynökségek által végrehajtandó dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés alkalmazására;

38.  megjegyzi, hogy az igazgatótanács tagjainak, a vezető tisztviselőknek az érdekeltségi nyilatkozatokat szinte valamennyi ügynökség alkalmazza, és azokat a vonatkozó önéletrajzok kíséretében az ügynökségek többsége közzéteszi weboldalán; felhívja a hálózatot, hogy továbbra is tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot erről a kérdésről; hangsúlyozza, hogy az igazgatótanács tagjainak és a felsővezetésnek az összeférhetetlenség hiányára vonatkozó nyilatkozatok helyett érdekeltségi nyilatkozatokat kellene benyújtaniuk; megismétli, hogy nem maguknak a vezetőség tagjainak kell kinyilatkoztatniuk, hogy nem áll fenn esetükben összeférhetetlenség; emlékeztet arra, hogy az összeférhetetlenséget semleges szervnek kell értékelnie;

39.  emlékeztet arra, hogy számos ügynökség – különösen azok, amelyek engedélyt adnak ki harmadik feleknek termékek forgalomba hozatalára – sérülékeny, ha nem rendelkezik és nem hajt végre egyértelmű és hatékony szabályokat az összeférhetetlenség megelőzésére; felhívja valamennyi ügynökséget, hogy vegyen részt az átláthatósági nyilvántartásról szóló jövőbeli intézményközi megállapodásban, amelyről a Bizottság, a Tanács és a Parlament jelenleg folytat tárgyalást;

40.  felszólítja az ügynökségeket, hogy hajtsanak végre átfogó és horizontális politikát az összeférhetetlenségek elkerülése érdekében; továbbá használják az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) függetlenségi politikáját mint bevált gyakorlatot, valamint az esetleges összeférhetetlenségek nyomon követésére és megelőzésére szolgáló példaértékű rendszert; emlékeztet arra, hogy e függetlenségi politikával összhangban kötelezően be kell nyújtani az érintett személyzet és szakértők éves érdekeltségi nyilatkozatait, amelyeket a helyzet változása esetén aktualizálni kell, és egy adott kérdésben kinyilvánított érdekeltséggel rendelkező személy kizárható az adott ügyben a döntéshozatalból vagy véleményezésből; arra ösztönzi továbbá az ügynökségeket, hogy állítsanak fel összeférhetetlenségi tanácsadó bizottságokat;

Belső ellenőrzések

41.  egyetért a Számvevőszék azon észrevételével, hogy 11 ügynökségnél növelni kellene a számvitelért felelős tisztviselő függetlenségét annak előírása által, hogy közvetlenül az ügynökség igazgatójának tartozzanak elszámolással; megjegyezi, hogy a hálózat válasza szerint ezen észrevétel alátámasztására nem készült háttér- vagy kockázatelemzés; felhívja a Számvevőszéket és a hálózatot, hogy e kérdésben jussanak közös álláspontra, és az e téren elért fejleményekről számoljanak be a mentesítésért felelős hatóságnak;

42.  elégedettséggel nyugtázza, hogy az ügynökségek nagy többsége (28) nem mutat hiányosságokat az üzletmenet-folytonossági terveikkel kapcsolatos belső ellenőrzési standardok végrehajtása terén; felszólítja a többi ügynökséget, hogy javítsa helyzetét a potenciális kockázatok mérséklése érdekében, és a megtett lépésekről számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak;

Egyéb megjegyzések

43.  rámutat arra, hogy az Egyesült Királyság 2017. március 29-én értesítette az Európai Tanácsot azon döntéséről, hogy kilép az Unióból; aggodalommal jegyzi meg, hogy a többi ügynökségtől eltérően öt ügynökség nem végzett átfogó elemzést az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésre irányuló döntésének várható hatásáról a szervezete, a tevékenységei és könyvelése tekintetében;

44.  tudomásul veszi az Általános Ügyek Tanácsának 2017. november 20-i ülésén elfogadott megállapodást az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) és az Európai Bankhatóság (EBH) Londonból Amszterdamba, illetve Párizsba történő áthelyezéséről; aggodalommal állapítja meg az Egyesült Királyság Unióból való kilépése által ezen ügynökségekre kifejtett potenciális hatást a jövőbeni költségek és a szakértelem elvesztése tekintetében, ami kockázatot jelent az üzletmenet folytonosságára nézve; megjegyzi továbbá több, nem londoni székhelyű ügynökség bevételeire és tevékenységeire gyakorolt lehetséges hatást; felhívja az ügynökségeket, hogy készüljenek fel minden lehetséges kockázat mérséklésére, és számoljanak be a mentesítésért felelős hatóságnak ezen előkészítő intézkedések végrehajtásáról;

45.  aggodalommal jegyzi meg, hogy néhány ügynökségnek továbbra is két – egy operatív és egy adminisztratív – székhelye van; nagyon fontosnak tartja, hogy a lehető leghamarabb megszüntessék azokat a kettős székhelyeket, amelyek nem nyújtanak semmilyen operatív hozzáadott értéket;

46.  fájlalja, hogy az új költségvetési rendelet nem irányozza elő a decentralizált ügynökségeket továbbra is sújtó adminisztratív terhek csökkentését; megjegyzi, hogy a decentralizált ügynökségek ellenőrzéséért „továbbra is teljes mértékben a Számvevőszéknek kell felelnie, amely az összes szükséges adminisztratív és közbeszerzési eljárást kezeli”; megismétli, hogy a magánszektorbeli ellenőrök bevonását tartalmazó új ellenőrzési megközelítés jelentős adminisztratív terhet ró az ügynökségekre, valamint hogy az ellenőrzési szerződések közbeszerzési eljárására és kezelésére szánt idő további kiadásokat eredményezett, tovább apasztva ezáltal az ügynökségek amúgy is korlátozott erőforrásait; hangsúlyozza, hogy ezt a kérdést meg kell oldani; felhívja valamennyi érintett felet, hogy javasoljanak megoldást e kérdésre az adminisztratív terhek jelentős csökkentése érdekében;

47.  elismeri, hogy az ügynökségek külső értékelése általában pozitív, és az ügynökségek cselekvési terveket dolgoztak ki az értékelő jelentésekben felvetett kérdések nyomon követésére; megjegyzi, hogy amíg a legtöbb ügynökség alapító rendelete előírja a rendszeres időközönként (általában négy-hat évenként) elvégzett külső értékelést, öt decentralizált ügynökség alapító rendeletében nem szerepel ilyen rendelkezés, és az EMA alapító rendelete csak tízévente elvégzendő külső értékelést ír elő; felszólítja a Bizottságot és az érintett ügynökségeket, hogy foglalkozzanak e kérdéssel, és a megtett lépésekről számoljanak be a mentesítésért felelős hatóságnak;

48.  üdvözli a három háromoldalú ügynökség (az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound), az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (Cedefop) és az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA)) létrehozásáról szóló rendeletek jelenlegi felülvizsgálatát;

49.  emlékeztet arra, hogy az ügynökségek éves munkaprogram-tervezeteinek és többéves stratégiáinak évenkénti megvitatása az illetékes bizottságokban segít biztosítani, hogy a programok és a stratégiák tükrözzék a tényleges politikai prioritásokat, különösen a szociális jogok európai pillére és az Európa 2020 stratégia összefüggésében;

o
o   o

50.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az e mentesítési eljárás hatálya alá tartozó ügynökségeknek, valamint Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.

(1) HL C 434., 2018.11.30., 1. o.
(2) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(3) HL L 193., 2018.7.30, 1. o.
(4) HL L 328., 2013.12.7., 42. o.
(5) Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex), a Szabadságon, a Biztonságon és a Jog Érvényesülésén Alapuló Térség Nagyméretű IT-rendszereinek Üzemeltetési Igazgatását Végző Európai Ügynökség (eu-LISA), Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO), a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE), a Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA), Európai Rendőrakadémia (CEPOL), Európai Rendőrségi Hivatal (Europol), az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA), az Európai Unió Igazságügyi Együttműködési Egysége (Eurojust).
(6) Európai Bankhatóság (EBH), Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EBFH), Európai Értékpapír-piaci Hatóság (EÉPH).
(7) J. Arthuis levele A. Tajanihoz, hiv. sz.: D(2018)30134.
(8) A Bizottság által a decentralizált ügynökségek besorolására használt terminológiát követve, amely a következő: „teljes kapacitáson működő ügynökség”, „új feladatokkal megbízott ügynökség” és „induló ügynökség”, amely mutatja a fejlettségi szintet, illetve az uniós hozzájárulás és a létszám növekedésének mértékét.

Utolsó frissítés: 2019. március 27.Jogi nyilatkozat