Index 
Elfogadott szövegek
2019. április 16., Kedd - Strasbourg 
A migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikák ***I
 Az EU csatlakozása az eredetmegjelölésekről és a földrajzi jelzésekről szóló Lisszaboni Megállapodás genfi szövegéhez ***
 Az Uniónak az eredetmegjelölésekről és a földrajzi jelzésekről szóló Lisszaboni Megállapodás genfi szövegéhez történő csatlakozását követő fellépése ***I
 EU–Fülöp-szigetek-megállapodás a légi közlekedési szolgáltatások bizonyos kérdéseiről ***
 Nemzetközi megállapodás az olívaolajról és az étkezési olajbogyóról ***
 A Számvevőszék egy tagjának kinevezése – Viorel Ștefan
 A Számvevőszék egy tagjának kinevezése – Ivana Maletić
 Az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelme ***I
 Kollektív befektetési vállalkozások határokon átnyúló forgalmazása (irányelv) ***I
 Kollektív befektetési vállalkozások határokon átnyúló forgalmazása (rendelet) ***I
 Tőkekövetelmények (rendelet) ***I
 Tőkekövetelmények (irányelv) ***I
 A hitelintézetek és befektetési vállalkozások veszteségviselő és feltőkésítési képessége (rendelet) ***I
 A hitelintézetek és befektetési vállalkozások veszteségviselő és feltőkésítési képessége (irányelv) ***I
 Államkötvény-fedezetű értékpapírok ***I
 Az európai felügyeleti hatóságok és a pénzügyi piacok ***I
 A pénzügyi rendszer európai uniós makroprudenciális felügyelete és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozása ***I
 A pénzügyi eszközök piacai és a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdése és gyakorlása (Szolvencia II. irányelv) ***I
 A befektetési vállalkozások prudenciális felügyelete (irányelv) ***I
 A befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelmények (rendelet) ***I
 Az Európai Unióban alkalmazandó átlátható és kiszámítható munkafeltételek ***I
 Európai Munkaügyi Hatóság ***I
 A halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelme ***I
 Az európai vállalkozásstatisztikáról szóló rendelet ***I
 Az OLAF-vizsgálatok és az Európai Ügyészséggel való együttműködés ***I
 A vámellenőrzési berendezések pénzügyi támogató eszközének létrehozása ***I
 A vámügyi együttműködést szolgáló „Vám” program létrehozása ***I
 A robbanóanyag-prekurzorok forgalmazása és felhasználása ***I
 A személyekre és háztartásokra vonatkozó európai statisztikák közös kerete ***I
 Az uniós információs rendszerek interoperabilitása a határok és a vízumügy területén ***I
 Az uniós információs rendszerek közötti interoperabilitás a rendőrségi és igazságügyi együttműködés, a menekültügy és a migráció területén ***I
 Bevándorlási összekötő tisztviselők európai hálózata ***I
 A gépjárműveknek az általános biztonság tekintetében történő típusjóváhagyása***I

A migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikák ***I
PDF 256kWORD 68k
Az Európai Parlament 2019. április 16-i jogalkotási állásfoglalása a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról szóló 862/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0307 – C8-0182/2018 – 2018/0154(COD))
P8_TA-PROV(2019)0359A8-0395/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0307),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 338. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0182/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság módosítások formájában megfogalmazott álláspontjára (A8-0395/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Rendeletre irányuló javaslat
2 preambulumbekezdés
(2)  A menekültügyre és az irányított bevándorlásra vonatkozó statisztikával kapcsolatban az Unión belül jelentkező új igények kielégítése érdekében, továbbá figyelemmel arra, hogy a migráció jellemzői gyorsan változnak, olyan keretet szükséges létrehozni, amely gyors reakciót tesz lehetővé a menekültügyre és az irányított bevándorlásra vonatkozó statisztikával kapcsolatban jelentkező igények változásaira.
(2)  A migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó statisztikával kapcsolatban az Unión belül jelentkező új igények kielégítése érdekében, továbbá figyelemmel arra, hogy a migráció jellemzői gyorsan változnak, olyan keretet szükséges létrehozni, amely gyors reakciót tesz lehetővé a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó statisztikával kapcsolatban jelentkező igények változásaira.
Módosítás 2
Rendeletre irányuló javaslat
2 a preambulumbekezdés (új)
(2a)  A jelenlegi migrációs áramlások állandóan változó és eltérő jellege miatt átfogó és összehasonlítható, nemek szerint lebontott statisztikai adatokra van szükség a migráns népesség összetételéről a valós helyzet megértése, az érzékeny pontok és az egyenlőtlenségek azonosítása és annak érdekében, hogy a döntéshozók számára megbízható adatokat és információkat lehessen biztosítani a jövőbeli közpolitikák kidolgozásához.
Módosítás 3
Rendeletre irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)  Ahhoz, hogy az Unió eredményesen reagálhasson a migrációból fakadó kihívásokra, a menekültügy és az irányított bevándorlás területén az évesnél gyakoribb adatokra van szükség.
(3)  Ahhoz, hogy az Unió eredményesen reagálhasson a migrációból fakadó kihívásokra, és a nemi szempontokat figyelembe vevő, az emberi jogokon alapuló politikákat alakíthasson ki, a menekültügy és az irányított bevándorlás területén az évesnél gyakoribb adatokra van szükség.
Módosítás 4
Rendeletre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  A menekültügyre és az irányított bevándorlásra vonatkozó statisztika alapvetően fontos számos különböző szakpolitika tanulmányozása, meghatározása és értékelése szempontjából, különös tekintettel az Európában védelmet kérő személyek érkezésével kapcsolatos intézkedésekre.
(4)  A menekültügyre és az irányított bevándorlásra vonatkozó statisztika alapvetően fontos számos különböző szakpolitika tanulmányozása, meghatározása és értékelése szempontjából, különös tekintettel az Európában védelmet kérő személyek érkezésével kapcsolatos intézkedésekre a megfelelő megoldás megtalálásához.
Módosítás 5
Rendeletre irányuló javaslat
4 a preambulumbekezdés (új)
(4a)  A migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó statisztikák alapvető fontosságúak az Unión belüli migrációs mozgások áttekintése, illetve annak lehetővé tétele szempontjából, hogy a tagállamok helyesen, az Európai Unió Alapjogi Chartájában és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben rögzített alapvető jogokkal összhangban alkalmazzák az uniós jogszabályokat.
Módosítás 6
Rendeletre irányuló javaslat
4 b preambulumbekezdés (új)
(4b)  A személyek nemi hovatartozás alapján való üldöztetése indokot jelent a nemzetközi védelem iránti kérelemre és annak megadására. A nemzeti és az uniós statisztikai hatóságoknak statisztikákat kell gyűjteniük a nemi alapon, többek között nemi alapú erőszak alapján benyújtott, nemzetközi védelem iránti kérelmekre vonatkozóan.
Módosítás 7
Rendeletre irányuló javaslat
9 a preambulumbekezdés (új)
(9a)  A 862/2007/EK rendelet céljainak elérése érdekében elegendő pénzügyi erőforrást kell biztosítani a migrációval és a nemzetközi védelemmel kapcsolatos, jó minőségű nemzeti és uniós szintű statisztikák gyűjtésére, elemzésére és terjesztésére, különösen az 516/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel1a összhangban lévő, erre irányuló tevékenységek támogatása révén.
______________
1a Az Európai Parlament és a Tanács 516/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap létrehozásáról, a 2008/381/EK tanácsi határozat módosításáról, valamint az 573/2007/EK és az 575/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozatok és a 2007/435/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 150., 2014.5.20., 168. o.).
Módosítás 8
Rendeletre irányuló javaslat
10 preambulumbekezdés
(10)  Ez a rendelet az Európai Unió Alapjogi Chartája 7. és 8. cikkének megfelelően biztosítja a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához, valamint a személyes adatok védelméhez való jogot.
(10)  Ez a rendelet az Európai Unió Alapjogi Chartája 7., 8., 21. és 23. cikkének megfelelően és az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel1a összhangban biztosítja a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való jogot, a megkülönböztetés tilalmát és a nemek közötti egyenlőséget.
______________
1a Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).
Módosítás 9
Rendeletre irányuló javaslat
10 a preambulumbekezdés (új)
(10a)  A nemek szerint bontott adatok gyűjtésének lehetővé kell tennie a nők és a férfiak sajátos sebezhetőségeinek és képességeinek felmérését és elemzését, feltárva az eltéréseket és az egyenlőtlenségeket. A migrációval kapcsolatos, a nemi szempontokat figyelembe vevő adatok lehetővé teszik az egyenlőség előmozdítását, és lehetőségeket kínálnak a hátrányos helyzetű csoportok számára. A migrációs statisztikáknak figyelembe kell venniük az olyan változókat is, mint a nemi identitás és a szexuális irányultság, hogy adatokat gyűjtsenek az LMBTQI+-személyek migrációs és menekültügyi eljárások során szerzett tapasztalatairól és az általuk tapasztalt egyenlőtlenségekről.
Módosítás 10
Rendeletre irányuló javaslat
11 preambulumbekezdés
(11)  E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a bontások meghatározása céljából. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kell gyakorolni25.
(11)  E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az adattovábbítás megfelelő formátumaira vonatkozó szabályok megállapítása céljából. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kell gyakorolni.
__________________
__________________
25 Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
25 Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
Módosítás 11
Rendeletre irányuló javaslat
11 a preambulumbekezdés (új)
(11a)  A 862/2007/EK rendeletnek a technológiai és gazdasági fejlődéshez való hozzáigazítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban módosítsa a 862/2007/EK rendeletet egyes meghatározások aktualizálása és a rendelet kiegészítése céljából, meghatározva az adatok csoportosítását és további bontását, és szabályokat megállapítva a pontosságra és a minőségi előírásokra vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.
________________
1a HL L 123., 2016.5.12., 1. o.
Módosítás 12
Rendeletre irányuló javaslat
11 b preambulumbekezdés (új)
(11b)  A 862/2007/EK rendelet alkalmazásának hatékony nyomon követése szükségessé teszi a rendelet rendszeres időközönkénti értékelését. A Bizottságnak részletesen meg kell vizsgálnia a 862/2007/EK rendelet értelmében összeállított statisztikákat, valamint azok minőségét és időben történő rendelkezésre bocsátását az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtandó jelentések céljából. Szoros egyeztetésre van szükség minden, menedékkérelemmel foglalkozó féllel, így az ENSZ ügynökségeivel és az egyéb releváns nemzetközi és nem kormányzati szervezetekkel egyaránt.
Módosítás 13
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – -1 pont (új)
862/2007/EK rendelet
1 cikk – 1 bekezdés – c pont
(-1)  Az 1. cikk c) pontja helyébe a következő szöveg lép:
c)  a tagállamoknak a bevándorlásra, a tartózkodási engedély megadására, az állampolgárságra, a menedékjogra és a nemzetközi védelem egyéb formáira, valamint az illegális bevándorlás megelőzésére vonatkozó közigazgatási és bírósági eljárásai és folyamatai.
„c) a tagállamoknak a bevándorlásra, a tartózkodási engedély megadására, az állampolgárságra, a menedékjogra és a nemzetközi védelem egyéb formáira, valamint az irreguláris belépésre, tartózkodásra és visszatérésre vonatkozó közigazgatási és bírósági eljárásai és folyamatai.
Módosítás 14
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – -1 a pont (új) – a pont (új)
862/2007/EK rendelet
2 cikk – 1 bekezdés – j pont
(-1a)  A 2. cikk a következőképpen módosul:
a)  Az (1) bekezdés j) pontja helyébe a következő szöveg lép:
„nemzetközi védelem iránti kérelem”: a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státusok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29-i 2004/83/EK tanácsi irányelv [2] 2. cikkének g) pontja értelmében a nemzetközi védelem iránti kérelem2;
„j) »nemzetközi védelem iránti kérelem«: a 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv2 2. cikkének h) pontjában meghatározott nemzetközi védelem iránti kérelem;
_______________
_______________
2 HL L 304., 2004.9.30., 12. o.
2 Az Európai Parlament és a Tanács 2011/95/EU irányelve (2011. december 13.) a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról (HL L 337., 2011.12.20., 9–26. o.).
Módosítás 15
Rendeletre irányuló javaslat
1 b cikk – 1 bekezdés – -1 a pont (új) – b pont (új)
862/2007/EK rendelet
2 cikk – 1 bekezdés – k pont
b)  Az (1) bekezdés k) pontja helyébe a következő szöveg lép:
k)  „menekültjogállás” a 2004/83/EK irányelv 2. cikkének d) pontja értelmében a menekültjogállás;
„k) »menekültjogállás«: a 2011/95/EU irányelv 2. cikkének e) pontja értelmében vett menekültjogállás;
Módosítás 16
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – -1 a pont (új) – c pont (új)
862/2007/EK rendelet
2 cikk – 1 bekezdés – l pont
c)  Az (1) bekezdés l) pontja helyébe a következő szöveg lép:
l)  „kiegészítő védelmi jogállás”: a 2004/83/EK irányelv 2. cikkének f) pontja értelmében a kiegészítő védelmi jogállás;
„l) »kiegészítő védelmi jogállás«: a 2011/95/EU irányelv 2. cikkének g) pontja értelmében vett kiegészítő védelmi jogállás;
Módosítás 17
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – -1 a pont (új) – d pont (új)
862/2007/EK rendelet
2 cikk – 1 bekezdés – m pont
d)  Az (1) bekezdés m) pontja helyébe a következő szöveg lép:
m)  „családtag”: az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2003. február 18-i 343/2003/EK tanácsi rendelet [3] 2. cikkének i) pontjában meghatározott minden családtag3;
„m) »családtagok«: a 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet3 2. cikkének g) pontjában meghatározott családtagok;
_______________
_______________
3 HL L 50., 2003.2.25., 1. o.
3 Az Európai Parlament és a Tanács 604/2013/EU rendelete (2013. június 26.) egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról (HL L 180., 2013.6.29., 31. o.).
Módosítás 18
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – -1 a pont (új) – e pont (új)
862/2007/EK rendelet
2 cikk – 1 bekezdés – o pont
d)  Az (1) bekezdés o) pontjának helyébe a következő szöveg lép:
o)  „kísérő nélküli kiskorú”: a 2004/83/EK tanácsi irányelv 2. cikkének i) pontja értelmében a kísérő nélküli kiskorú;
o) »kísérő nélküli kiskorú«: a 2011/95/EK irányelv 2. cikkének l) pontja értelmében vett, kísérő nélküli kiskorú;
Módosítás 19
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – -1 a pont (új) – f pont (új)
862/2007/EK rendelet
2 cikk – 1 bekezdés – p pont
f)  Az (1) bekezdés p) pontjának helyébe a következő szöveg lép:
p)  „külső határok”: a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet [12] 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározottak szerinti külső határok12;
„p) »külső határok«: az (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet5 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározottak szerinti külső határok;
________________
________________
5 HL L 105., 2006.4.13., 1. o.
5 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/399 rendelete (2016. március 9.) a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határellenőrzési kódex) (HL L 77., 2016.3.23., 1. o.).
Módosítás 20
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – -1 a pont (új) – g pont (új)
862/2007/EK rendelet
2 cikk – 1 bekezdés – q pont
g)  Az (1) bekezdés q) pontjának helyébe a következő szöveg lép:
q)  „harmadik országbeli állampolgárok, akiktől megtagadták a belépést”: olyan harmadik országbeli állampolgárok, akiktől a külső határon megtagadják a belépést, mivel nem tesznek eleget az 562/2006/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében megállapított valamennyi belépési feltételnek, és nem tartoznak azon rendelet 5. cikke (4) bekezdésében említett személyek kategóriáiba;
„q) »harmadik országbeli állampolgárok, akiktől megtagadták a belépést«: olyan harmadik országbeli állampolgárok, akiktől a külső határon megtagadják a belépést, mivel nem tesznek eleget az (EU) 2016/399 rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében megállapított valamennyi belépési feltételnek, és nem tartoznak azon rendelet 5. cikke (2) bekezdésében említett személyek kategóriáiba;
Módosítás 21
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – -1 a pont (új) – h pont (új)
862/2007/EK rendelet
2 cikk – 1 bekezdés – s a pont (új)
h)  Az (1) bekezdés a következő ponttal egészül ki:
„sa) »kitoloncolás«: a 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv* 3. cikkének 5. pontjában meghatározott kitoloncolás;”
________________
* Az Európai Parlament és a Tanács 2008/115/EK irányelve (2008. december 16.) a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról (HL L 348., 2008.12.24., 98. o.).
Módosítás 22
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – -1 a pont (új) – i pont (új)
862/2007/EK rendelet
2 cikk – 1 bekezdés – s b pont (új)
i)  Az (1) bekezdés a következő ponttal egészül ki:
„sb) »önkéntes távozás«: a 2008/115/EK irányelv 3. cikkének 8. pontjában meghatározott önkéntes távozás;”
Módosítás 23
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – -1 a pont (új) – j pont (új)
862/2007/EK rendelet
2 cikk – 1 bekezdés – s c pont (új)
j)  Az (1) bekezdés a következő ponttal egészül ki:
„sc) »támogatott önkéntes visszatérés«: a 2008/115/EK irányelv 3. cikkének 8. pontjában meghatározott, logisztikai, pénzügyi vagy egyéb anyagi segítségnyújtás révén támogatott önkéntes visszatérés;”
Módosítás 24
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – -1 a pont (új) – k pont (új)
862/2007/EK rendelet
2 cikk – 3 bekezdés
k)  A (3) bekezdést el kell hagyni.

Módosítás 25
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – -1 b pont (új)
862/2007/EK rendelet
3 cikk
-1b.  A 3. cikk helyébe a következő szöveg lép:
3 cikk
3. cikk
A nemzetközi migrációra, a szokásos tartózkodási hellyel rendelkező népességre és az állampolgárság megszerzésére vonatkozó statisztikák
A nemzetközi migrációra, a szokásos tartózkodási hellyel rendelkező népességre és az állampolgárság megszerzésére vonatkozó statisztikák
(1)  A tagállamok eljuttatják a Bizottságnak (Eurostat) a következők számára vonatkozó statisztikákat:
(1)  A tagállamok eljuttatják a Bizottságnak (Eurostat) a következők számára vonatkozó statisztikákat:
a)  a tagállam területére költözött bevándorlók a következő bontásban:
a)  a tagállam területére költözött bevándorlók a következő bontásban:
i.  állampolgárság csoportjai kor és nem szerint;
i.  állampolgárság csoportjai kor és nem szerint;
ii.  születési hely csoportjai kor és nem szerint;
ii.  születési hely csoportjai kor és nem szerint;
iii.  a korábbi szokásos tartózkodási hely szerinti ország csoportjai kor és nem szerint;
iii.  a korábbi szokásos tartózkodási hely szerinti ország csoportjai kor és nem szerint;
b)  a tagállam területéről elköltözött kivándorlók a következő bontásban:
b)  a tagállam területéről elköltözött kivándorlók a következő bontásban:
i.  állampolgárságok csoportjai szerint;
i.  állampolgárságok csoportjai szerint;
ii.  kor;
ii.  kor;
iii.  nem;
iii.  nem;
iv.  a következő szokásos tartózkodási hely szerinti országok csoportjai szerint;
iv.  a következő szokásos tartózkodási hely szerinti országok csoportjai szerint;
c)  a referencia-időszak végén a tagállamban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személyek a következő bontásban:
c)  a referencia-időszak végén a tagállamban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személyek a következő bontásban:
i.  állampolgárság csoportjai kor és nem szerint;
i.  állampolgárság csoportjai kor és nem szerint;
ii.  születési hely csoportjai kor és nem szerint;
ii.  születési hely csoportjai kor és nem szerint;
d)  a tagállam területén szokásos tartózkodási hellyel rendelkező és a referenciaév során a tagállamban állampolgárságot szerzett személyek, akik korábban más tagállam vagy harmadik ország állampolgárságával rendelkeztek, vagy korábban hontalanok voltak, kor és nem, az érintett személyek korábbi állampolgársága és a korábban hontalan személyek szerinti bontásban.
d)  a tagállam területén szokásos tartózkodási hellyel rendelkező és a referenciaév során a tagállamban állampolgárságot szerzett személyek, akik korábban más tagállam vagy harmadik ország állampolgárságával rendelkeztek, vagy hontalanok voltak, kor és nem, az érintett személyek korábbi állampolgársága és a korábban hontalan személyek szerinti bontásban.
da)  a tagállam területén szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személyek, akik a referenciaév során hosszú távú tartózkodási engedélyt szereztek, kor és nem szerinti bontásban.
(2)  „Az (1) bekezdésben meghatározott statisztikáknak egy naptári év referencia-időszakra kell vonatkozniuk, és azokat a referenciaév végét követő hat hónapon belül kell eljuttatni a Bizottságnak (Eurostat). Az első referenciaév 2008.”
(2)  Az (1) bekezdésben meghatározott statisztikáknak egy naptári év referencia-időszakra kell vonatkozniuk, és azokat a referenciaév végét követő hat hónapon belül kell eljuttatni a Bizottságnak (Eurostat). Az első referenciaév 2020.”
Módosítás 26
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – -a alpont (új)
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 1 bekezdés – c pont
-a)  A (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő szöveg lép:
c)  a referencia-időszak alatt visszavont nemzetközi védelem iránti kérelmek.
„c) a referencia-időszak alatt visszavont, nemzetközi védelem iránti kérelmek, a visszavonás típusa szerinti bontásban;”
Módosítás 27
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a alpont
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 1 bekezdés – d a pont (új)
da)  azok a nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtó személyek és az ilyen kérelembe családtagként belefoglalt személyek, akik kérelmét a 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv* 31. cikkének (8) bekezdésében említett gyorsított eljárás keretében dolgozták fel;
__________________
* Az Európai Parlament és a Tanács 2013/32/EU irányelve (2013. június 26.) a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról (HL L 180., 2013.6.29., 60. o.).
Módosítás 28
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a alpont
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 1 bekezdés – d b pont (új)
db)  azok a nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtó személyek és az ilyen kérelembe családtagként belefoglalt személyek, akik kérelmét a referencia-időszak alatt a 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 43. cikkében említett, a határon folytatott eljárás keretében dolgozták fel;
Módosítás 29
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a alpont
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 1 bekezdés – d c pont (új)
dc)  azok a referencia-időszak során nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtó személyek és az ilyen kérelembe családtagként belefoglalt személyek, akik a 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 24. cikkének (3) bekezdése és 25. cikkének (6) bekezdésével összhangban mentesülnek a gyorsított eljárás vagy a határon folytatott eljárás alól;
Módosítás 30
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a alpont
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 1 bekezdés – d d pont (új)
dd)  azok a nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtó személyek, akiket nem vettek nyilvántartásba a 603/2003/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet* 14. cikke szerinti Eurodacban;
__________________
* Az Európai Parlament és a Tanács 603/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló 604/2013/EU rendelet hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítását szolgáló Eurodac létrehozásáról, továbbá a tagállamok bűnüldöző hatóságai és az Europol által az Eurodac-adatokkal való, bűnüldözési célú összehasonlítások kérelmezéséről, valamint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző ügynökség létrehozásáról szóló 1077/2011/EU rendelet módosításáról (HL L 180., 2013.6.29., 1. o.).
Módosítás 31
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a alpont
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 1 bekezdés – d e pont (új)
de)  azok a referencia-időszak alatt nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtó személyek és az ilyen kérelembe családtagként belefoglalt személyek, akik a személyazonosságuk meghatározását elősegítő, bizonyító erejű okiratokat tudnak bemutatni;
Módosítás 32
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a alpont
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 1 bekezdés – d f pont (új)
df)  a referencia-időszak alatt a 2013/32/EU irányelv 40. cikkében említett, nemzetközi védelem iránti ismételt kérelmet benyújtó személyek, vagy ilyen kérelembe családtagként belefoglalt személyek;
Módosítás 33
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a alpont
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 1 bekezdés – d g pont (új)
dg)  azok a referencia-időszak alatt nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtó személyek és az ilyen kérelembe családtagként belefoglalt személyek, akik a 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv* értelmében a referencia-időszak végén őrizetben voltak, az e személyek őrizetbe helyezésének hónapja és indoka szerinti bontásban;
____________________
* Az Európai Parlament és a Tanács 2013/33/EU irányelve (2013. június 26.) a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról (HL L 180., 2013.6.29., 96. o.).
Módosítás 34
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a alpont
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 1 bekezdés – d h pont (új)
dh)  azok a nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtó személyek és az ilyen kérelembe családtagként belefoglalt személyek, akik a referencia-időszak alatt a 2013/33/EU irányelv értelmében az őrizetbe helyezést elrendelő közigazgatási vagy bírósági határozat vagy intézkedés hatálya alatt álltak;
Módosítás 35
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a alpont
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 1 bekezdés – d i pont (új)
di)  azok a nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtó személyek és az ilyen kérelembe családtagként belefoglalt személyek, akik a referencia-időszak alatt a 2013/33/EU irányelv értelmében az őrizetbe helyezés valamely alternatíváját előíró közigazgatási vagy bírósági határozat vagy intézkedés hatálya alatt álltak, az alábbi alternatívatípusok szerinti bontásban:
i.  bejelentkezés;
ii.  pénzügyi garancia letétbe helyezése;
iii.  kijelölt helyen való tartózkodási kötelezettség;
iv.  az őrizet egyéb típusú alternatívája;
Módosítás 36
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a alpont
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 1 bekezdés – d j pont (új)
dj)  azok a referencia-időszak alatt nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtó személyek és az ilyen kérelembe családtagként belefoglalt személyek, akik a 2013/33/EU irányelv értelmében a referencia-időszak végén az őrizetbe helyezés valamely alternatíváját előíró közigazgatási vagy bírósági határozat vagy intézkedés hatálya alatt álltak, az őrizetbe helyezést elrendelő közigazgatási vagy bírósági határozat hónapja szerinti bontásban és az alábbi alternatívatípusok szerinti további bontásban:
i.  bejelentkezés;
ii.  pénzügyi garancia letétbe helyezése;
iii.  kijelölt helyen való tartózkodási kötelezettség;
iv.  az őrizet egyéb típusú alternatívája;
Módosítás 37
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a alpont
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 1 bekezdés – d k pont (új)
dk)  azok a nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtó személyek, akik a referencia-időszak alatt életkor-meghatározáson estek át;
Módosítás 38
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a alpont
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 1 bekezdés – d l pont (új)
dl a kérelmezők életkor-meghatározására vonatkozó határozatok, az alábbiak szerinti bontásban:
i.  azon határozatok, amelyek értelmében a kérelmező kiskorú;
ii.  azon határozatok, amelyek értelmében a kérelmező nagykorú;
iii.  eredménytelen vagy félbehagyott értékelések;
Módosítás 39
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a alpont
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 1 bekezdés – d m pont (új)
dm)  azok a nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtó személyek és az ilyen kérelembe családtagként belefoglalt személyek, akiket a referencia-időszak alatt a 2013/32/EU irányelv 24. cikkével összhangban különleges eljárási garanciákat igénylőként vagy a 2013/33/EU irányelv 2. cikkének k) pontja értelmében különleges befogadási igényekkel rendelkező kérelmezőkként határoztak meg;
Módosítás 40
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a alpont
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 1 bekezdés – d n pont (új)
dn)  azok a nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtó személyek és az ilyen kérelembe családtagként belefoglalt személyek, akik a referencia-időszakban a 2013/32/EU irányelv 20. cikkével összhangban ingyenes jogi segítségnyújtást vettek igénybe, első- és másodfokú eljárások szerinti bontásban;
Módosítás 41
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a alpont
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 1 bekezdés – d o pont (új)
do)  azok a nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtó személyek és az ilyen kérelembe családtagként belefoglalt személyek, akik a referencia-időszak végén a 2013/33/EU irányelv 17. cikkével összhangban a befogadás kérelmezők számára megfelelő életszínvonalat biztosító anyagi feltételeiben részesültek;
Módosítás 42
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a alpont
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 1 bekezdés – d p pont (új)
dp)  azok a nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtó, kísérő nélküli kiskorúak, akik számára a referencia-időszak alatt képviselőt jelöltek ki a 2013/32/EU irányelv 25. cikkével összhangban;
Módosítás 43
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a alpont
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 1 bekezdés – d q pont (új)
dq)  azok a nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtó, kísérő nélküli kiskorúként elismert személyek, akik számára a referencia-időszak alatt a 2013/33/EU irányelv 14. cikkének megfelelően biztosították az iskolai oktatáshoz való hozzáférést;
Módosítás 44
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a alpont
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 1 bekezdés – d r pont (új)
dr)  azok a nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtó, kísérő nélküli kiskorúként elismert személyek, akik a referencia-időszak alatt a 2011/95/EU irányelv 31. cikkének megfelelően elhelyezésben részesültek, az elhelyezés oka szerinti bontásban;
Módosítás 45
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a alpont
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 1 bekezdés – d s pont (új)
ds)  az egy gyámra jutó, kísérő nélküli kiskorúak átlagos száma a referencia-időszak alatt;
Módosítás 46
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – b pont
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 1 bekezdés – utolsó albekezdés
E statisztikákat kor és nem, az érintett személyek állampolgársága, valamint kíséret nélküli kiskorú érintettsége szerinti bontásban kell megadni. A statisztikáknak egy naptári hónap referencia-időszakra kell vonatkozniuk, és azokat a referencia-hónap végét követő két hónapon belül kell eljuttatni a Bizottságnak (Eurostat). Az első referencia-hónap 2020 januárja.
E statisztikákat életkor és nem, az érintett személyek állampolgársága, valamint kíséret nélküli kiskorú érintettsége szerinti bontásban kell megadni. A statisztikáknak egy naptári hónap referencia-időszakra kell vonatkozniuk, és azokat a referencia-hónap végét követő két hónapon belül kell eljuttatni a Bizottságnak (Eurostat). Az első referencia-hónap 2020 januárja.
Módosítás 47
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – b a pont (új)
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 2 bekezdés – a pont
ba)  A (2) bekezdés a) pontjának helyébe a következő szöveg lép:
a)  a referencia-időszak alatt a közigazgatási vagy bírósági szervek által hozott, a nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasító elsőfokú határozatok, például a kérelmeket elfogadhatatlannak vagy megalapozatlannak ítélő, valamint az elsőbbségi és gyorsított eljárások keretében hozott határozatok hatálya alá tartozó személyek;
„a) a referencia-időszak alatt a közigazgatási vagy bírósági szervek által hozott, a nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasító elsőfokú határozatok hatálya alá tartozó személyek, az alábbiak szerinti bontásban:
i.  a kérelmeket elfogadhatatlannak ítélő határozatok, az elfogadhatatlanság oka szerinti további bontásban;
ii.  a kérelmeket megalapozatlanság miatt elutasító határozatok;
iii.  a kérelmeket a rendes eljárás keretében nyilvánvaló megalapozatlanság miatt elutasító határozatok, az elutasítás okai szerinti további bontásban;
iv.  a kérelmeket a gyorsított eljárás keretében nyilvánvaló megalapozatlanság miatt elutasító határozatok, a gyorsítás okai és az elutasítás okai szerinti további bontásban;
v.  a kérelmek elutasításáról szóló határozatok, amelyek azzal az indokkal születtek, hogy a kérelmező a 2011/95/EU irányelv 8. cikkével összhangban a származási országában jogosult a védelemre; ”
Módosítás 48
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – b b alpont (új)
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 2 bekezdés – b pont
bb)  A (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő szöveg lép:
b)  a referencia-időszak alatt a közigazgatási vagy bírósági szervek által hozott, menekült jogállást megadó vagy visszavonó elsőfokú határozatok hatálya alá tartozó személyek;
„b) a referencia-időszak alatt a közigazgatási vagy bírósági szervek által hozott, a menekült jogállást megadó, visszavonó, megszüntető vagy annak megújítását megszüntetés, kizárás vagy egyéb indokok alapján elutasító elsőfokú határozatok hatálya alá tartozó személyek; a megszüntetésről vagy kizárásról hozott határozatokat a megszüntetés vagy kizárás konkrét indokai alapján tovább kell bontani; ”
Módosítás 49
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – b c alpont (új)
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 2 bekezdés – c pont
bc)  A (2) bekezdés c) pontja helyébe a következő szöveg lép:
c)  a referencia-időszak alatt a közigazgatási vagy bírósági szervek által hozott, kiegészítő védelmet megadó vagy visszavonó elsőfokú határozatok hatálya alá tartozó személyek;
„c) a referencia-időszak alatt a közigazgatási vagy bírósági szervek által hozott, a kiegészítő védelmet megadó, visszavonó, megszüntető vagy annak megújítását megszüntetés, kizárás vagy egyéb indokok alapján elutasító elsőfokú határozatok hatálya alá tartozó személyek; a megszüntetésről vagy kizárásról hozott határozatokat a megszüntetés vagy kizárás konkrét indokai alapján tovább kell bontani; ”
Módosítás 50
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – b d pont (új)
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 2 bekezdés – e a pont (új)
bd)  A (2) bekezdés a következő ponttal egészül ki:
„ea) a referencia-időszak alatt a közigazgatási vagy bírósági szervek által hozott, az anyagi befogadási feltételeket csökkentő vagy megvonó, elsőfokú határozatok hatálya alá tartozó személyek, a határozatok típusa, a csökkentés vagy megvonás időtartama, és ennek indoka szerinti bontásban.”
Módosítás 51
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – c pont
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 2 bekezdés – utolsó albekezdés
E statisztikákat kor és nem, az érintett személyek állampolgársága, valamint kíséret nélküli kiskorú érintettsége szerinti bontásban kell megadni. A statisztikáknak három naptári hónap időtartamú referencia-időszakra kell vonatkozniuk, és azokat a referencia-időszak végét követő két hónapon belül kell eljuttatni a Bizottságnak (Eurostat). Az első referencia-időszak 2020 januárjától márciusáig tart.
E statisztikákat életkor és nem, az érintett személyek állampolgársága, valamint kíséret nélküli kiskorú érintettsége szerinti bontásban kell megadni. A statisztikáknak három naptári hónap időtartamú referencia-időszakra kell vonatkozniuk, és azokat a referencia-időszak végét követő két hónapon belül kell eljuttatni a Bizottságnak (Eurostat). Az első referencia-időszak 2020. januártól márciusig tart.
E statisztikákat továbbá a személyes interjút követő és személyes interjú nélkül meghozott határozatok szerint is le kell bontani. A személyes interjút követő határozatokra vonatkozó statisztikákat tovább kell bontani aszerint, hogy a személyes interjúkon állt-e tolmács a kérelmező rendelkezésére vagy sem.
Módosítás 52
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – d a alpont (új)
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 3 bekezdés – b pont
da)  A (3) bekezdés b) pontja helyébe a következő szöveg lép:
b)  a referencia-időszak alatt a közigazgatási vagy bírósági szervek által fellebbezés vagy felülvizsgálat során hozott, a nemzetközi védelem iránti kérelmet visszautasító jogerős határozatok, például a kérelmet elfogadhatatlannak vagy megalapozatlannak ítélő, valamint az elsőbbségi és gyorsított eljárások keretében hozott határozatok hatálya alá tartozó személyek;
„b) a referencia-időszak alatt a közigazgatási vagy bírósági szervek által fellebbezés vagy felülvizsgálat során hozott, a nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasító jogerős határozatok hatálya alá tartozó személyek, az alábbiak szerinti bontásban:
i.  a kérelmeket elfogadhatatlannak ítélő határozatok, az elfogadhatatlanság oka szerinti további bontásban;
ii.  a kérelmeket megalapozatlanság miatt elutasító határozatok;
iii.  a kérelmeket a rendes eljárás keretében nyilvánvaló megalapozatlanság miatt elutasító határozatok, az elutasítás okai szerinti további bontásban;
iv.  a kérelmeket a gyorsított eljárás keretében nyilvánvaló megalapozatlanság miatt elutasító határozatok, a gyorsítás okai és az elutasítás okai szerinti további bontásban;
v.  a kérelmek elutasításáról szóló határozatok, amelyek azzal az indokkal születtek, hogy a kérelmező a származási országában jogosult a védelemre, a 2011/95/EU irányelv 8. cikkével összhangban; ”
Módosítás 53
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – d b alpont (új)
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 3 bekezdés – c pont
db)  A (3) bekezdés c) pontja helyébe a következő szöveg lép:
c)  a referencia-időszak alatt a közigazgatási vagy bírósági szervek által fellebbezés vagy felülvizsgálat során hozott, a menekültjogállás megadásáról vagy visszavonásáról szóló jogerős határozatok hatálya alá tartozó személyek;
„c) a referencia-időszak alatt a közigazgatási vagy bírósági szervek által hozott, a menekült jogállást megadó, visszavonó, megszüntető vagy annak megújítását megszüntetés, kizárás vagy egyéb indokok alapján elutasító jogerős határozatok hatálya alá tartozó személyek; a megszüntetésről vagy kizárásról hozott határozatokat a megszüntetés vagy kizárás konkrét indokai alapján tovább kell bontani; ”
Módosítás 54
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – d c alpont (új)
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 3 bekezdés – d pont
dc)  A (3) bekezdés d) pontja helyébe a következő szöveg lép:
d)  a referencia-időszak alatt a közigazgatási vagy bírósági szervek által fellebbezés vagy felülvizsgálat során hozott, kiegészítő védelem megadásáról vagy visszavonásáról szóló jogerős határozatok hatálya alá tartozó személyek;
„d) a referencia-időszak alatt a közigazgatási vagy bírósági szervek által hozott, a kiegészítő védelmet megadó, visszavonó, megszüntető vagy annak megújítását megszüntetés, kizárás vagy egyéb indokok alapján elutasító jogerős határozatok hatálya alá tartozó személyek; a megszüntetésről vagy kizárásról hozott határozatokat a megszüntetés vagy kizárás konkrét indokai alapján tovább kell bontani; ”
Módosítás 55
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – d d pont (új)
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 3 bekezdés – g a pont (új)
dd)  A (3) bekezdés a következő ponttal egészül ki:
„ga) a referencia-időszak alatt a közigazgatási vagy bírósági szervek által hozott, az anyagi befogadási feltételeket csökkentő vagy megvonó, végleges határozatok hatálya alá tartozó személyek, a határozat típusa, a csökkentés vagy megvonás időtartama, és ennek indoka szerinti bontásban.”
Módosítás 56
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – e pont
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 3 bekezdés – utolsó albekezdés
A b), a c), a d), az e), az f) és a g) pont szerinti statisztikákat kor és nem, az érintett személyek állampolgársága, valamint kíséret nélküli kiskorú érintettsége szerinti bontásban kell megadni. A g) pont szerinti statisztikákat emellett a tartózkodási hely szerinti ország és a menedékjogi határozat típusa szerinti bontásban is meg kell adni. A statisztikáknak egy naptári év referencia-időszakra kell vonatkozniuk, és azokat a referenciaév végét követő három hónapon belül kell eljuttatni a Bizottságnak (Eurostat). Az első referenciaév 2020.
A b), c), d), e), f) és g) pont szerinti statisztikákat életkor és nem, az érintett személyek állampolgársága, valamint kíséret nélküli kiskorú érintettsége szerinti bontásban kell megadni. A g) pont szerinti statisztikákat emellett a tartózkodási hely szerinti ország és a menedékjogi határozat típusa szerinti bontásban is meg kell adni. A statisztikáknak egy naptári év referencia-időszakra kell vonatkozniuk, és azokat a referenciaév végét követő három hónapon belül kell eljuttatni a Bizottságnak (Eurostat). Az első referenciaév 2020.
Módosítás 57
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – ea pont (új)
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 3 a bekezdés (új)
ea)  A cikk a következő bekezdéssel egészül ki:
„(3a) A tagállamok statisztikákat bocsátanak a Bizottság (Eurostat) rendelkezésére a jogorvoslati kérelmek időtartamára vonatkozóan, azt a jogorvoslati kérelem benyújtásának időpontjától a kérelemre vonatkozó elsőfokú határozat időpontjáig naptári napokban meghatározva.”
Módosítás 58
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – e pont
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 4 bekezdés – utolsó albekezdés
E statisztikáknak egy naptári év időtartamú referencia-időszakra kell vonatkozniuk, és azokat a referenciaév végét követő három hónapon belül kell eljuttatni a Bizottságnak (Eurostat). Az első referenciaév 2020.
E statisztikákat kor és nem, az érintett személyek állampolgársága, valamint kíséret nélküli kiskorú érintettsége szerinti bontásban kell megadni. E statisztikáknak egy naptári hónap időtartamú referencia-időszakra kell vonatkozniuk, és azokat a referenciaév végét követő három hónapon belül kell eljuttatni a Bizottságnak (Eurostat). Az első referencia-időszak 2020 januárja.
Módosítás 59
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – h a alpont (új)
862/2007/EK rendelet
4 cikk – 4 bekezdés (új)
ha)  A cikk a következő bekezdéssel egészül ki:
„(4a) Az (1)–(4) bekezdésekben említett statisztikákat a kérelem benyújtásának hónapja szerint kell bontani.
Módosítás 60
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 a pont (új) – a pont (új)
862/2007/EK rendelet
5 cikk – cím
(1a)  Az 5. cikk a következőképpen módosul:
a)  A cím helyébe a következő szöveg lép:
Az illegális belépés és tartózkodás megelőzésére vonatkozó statisztikák
„Az irreguláris belépés és tartózkodás megelőzésére vonatkozó statisztikák”
Módosítás 61
Rendeletre irányuló javaslat
1 b cikk – 1 bekezdés – 1 a pont (új) – b pont (új)
862/2007/EK rendelet
5 cikk – 1 bekezdés – a pont
b)  Az (1) bekezdés a) pontjának helyébe a következő szöveg lép:
a)  harmadik ország állampolgárának a külső határon a tagállamok területére való belépésének elutasítása;
„a) harmadik ország állampolgárának a külső határon a tagállamok területére való belépésének elutasítása, életkor, nem és állampolgárság szerinti bontásban;
Módosítás 62
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 a pont (új) – c pont (új)
862/2007/EK rendelet
5 cikk – 1 bekezdés – b pont
c)  Az (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő szöveg lép:
b)  harmadik ország állampolgárai, akikről megállapították, hogy a bevándorlásra vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján a tagállam területén illegálisan tartózkodnak.
„b) harmadik ország állampolgárai, akikről megállapították, hogy a bevándorlásra vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján a tagállam területén szabálytalanul tartózkodnak.
Módosítás 63
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 a pont (új) – d pont (új)
862/2007/EK rendelet
5 cikk – 1 bekezdés – 3 albekezdés
b)  Az (1) bekezdés harmadik albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
A b) pont szerinti statisztikákat kor és nem, valamint az érintett személyek állampolgársága szerinti bontásban kell megadni.
„A b) pont szerinti statisztikákat életkor, nem, az érintett személyek állampolgársága, valamint az elfogásuk oka és helye szerinti bontásban kell megadni.
Módosítás 64
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – a pont
862/2007/EK rendelet
6 cikk – 1 bekezdés – -a pont (új)
-a)  a harmadik országbeli állampolgárok által első tartózkodási engedély iránt benyújtott kérelmek száma, állampolgárság, az engedély kérelmezésének oka, életkor és nem szerinti bontásban;
Módosítás 65
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – a pont
862/2007/EK rendelet
6 cikk – 1 bekezdés – -a a pont (új)
-aa)  a harmadik országbeli állampolgárok által első tartózkodási engedély iránt benyújtott, elutasított kérelmek száma, állampolgárság, az engedély kérelmezésének oka, életkor és nem szerinti bontásban;
Módosítás 66
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – a pont
862/2007/EK rendelet
6 cikk – 1 bekezdés – -a b pont (új)
-ab)  a referencia-időszak alatt elutasított, a bevándorlói státusz vagy tartózkodási indok megváltoztatására irányuló kérelmek száma, állampolgárság, az engedély elutasításának oka, életkor és nem szerinti bontásban;
Módosítás 67
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – a pont
862/2007/EK rendelet
6 cikk – 1 bekezdés – a pont – i pont
i.  a referencia-időszakban kiállított engedélyek, amelyek révén a személy először kap engedélyt tartózkodásra, állampolgárság, az engedély kiállításának oka, az engedély érvényességének időtartama, kor és nem szerinti bontásban;
i.  a referencia-időszakban kiállított engedélyek, amelyek révén a személy először kap engedélyt tartózkodásra, állampolgárság, az engedély kiállításának oka, az engedély érvényességének időtartama, életkor és nem szerinti bontásban;
Módosítás 68
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – a pont
862/2007/EK rendelet
6 cikk – 1 bekezdés – a pont – ii pont
ii.  a referencia-időszakban kiállított, és a személy bevándorlói jogállásában vagy a tartózkodási okban bekövetkezett változás alkalmával megadott engedélyek állampolgárság, az engedély kiállításának oka, az engedély érvényességének időtartama, kor és nem szerinti bontásban;
ii.  a referencia-időszakban kiállított, és a személy bevándorlói jogállásában vagy a tartózkodási okban bekövetkezett változás alkalmával megadott engedélyek állampolgárság, az engedély kiállításának oka, az engedély érvényességének időtartama, életkor és nem szerinti bontásban;
Módosítás 69
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – a pont
862/2007/EK rendelet
1 cikk – 1 bekezdés – a pont – iii alpont
iii.  a referencia-időszak végén érvényes engedélyek (a vissza nem vont és le nem járt kiállított engedélyek száma) állampolgárság, az engedély kiállításának oka, az engedély érvényességének időtartama, kor és nem szerinti bontásban;
iii.  a referencia-időszak végén érvényes engedélyek (a vissza nem vont és le nem járt kiállított engedélyek száma) állampolgárság, az engedély kiállításának oka, az engedély érvényességének időtartama, életkor és nem szerinti bontásban;
Módosítás 70
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – a pont
862/2007/EK rendelet
6 cikk – 1 bekezdés – b pont
b)  a referencia-időszak végén hosszú távú tartózkodásra jogosító vízummal rendelkezők száma állampolgárság, a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum típusa, kor és nem szerinti bontásban.
b)  a referencia-időszak végén hosszú távú tartózkodásra jogosító vízummal rendelkezők száma állampolgárság, a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum típusa, életkor és nem szerinti bontásban.
Módosítás 71
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont – a pont
862/2007/EK rendelet
6 cikk – 1 bekezdés – 1 a albekezdés (új)
A -a), -aa) és a) pontban előírt statisztikák esetében a családi okokból kiadott engedélyeket az indokok, valamint a harmadik országbeli állampolgár családegyesítőjének jogállása szerint tovább kell bontani.
Módosítás 72
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – -a alpont (új)
862/2007/EK rendelet
7 cikk – 1 bekezdés – a pont
-a)  Az (1) bekezdés a) pontjának helyébe a következő szöveg lép:
a)  harmadik országok azon állampolgárainak számáról, akikről megállapítják, hogy illegálisan tartózkodnak a tagállam területén, és akik a tartózkodásukat illegálisnak minősítő vagy nyilvánító, a tagállam területének elhagyására vonatkozó kötelezettséget előíró közigazgatási vagy bírósági határozat vagy aktus tárgyát képezik, az érintett személyek állampolgársága szerinti bontásban;
„a) harmadik országok azon állampolgárainak számáról, akikről megállapítják, hogy a tagállam területén rendezetlen jogállásúak, és akik a tartózkodásukat szabálytalannak minősítő vagy nyilvánító, a tagállam területének elhagyására vonatkozó kötelezettséget előíró közigazgatási vagy bírósági határozat vagy aktus tárgyát képezik, az érintett személyek állampolgársága, valamint a határozat indokai szerinti bontásban;
Módosítás 73
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – -a a alpont (új)
862/2007/EK rendelet
7 cikk – 1 bekezdés – a a pont (új)
-aa)  Az (1) bekezdés a következő szövegrésszel egészül ki:
„aa) az e bekezdés a) pontjában említett harmadik országbeli állampolgárok száma, akikre a referencia-időszak végén a 2008/115/EK irányelv 11. cikkében említett közigazgatási vagy bírósági beléptetési tilalom vagy aktus volt hatályban, az érintett személyek állampolgársága szerinti bontásban;”
Módosítás 74
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – - a b pont (új)
862/2007/EK rendelet
7 cikk – 1 bekezdés – a b pont (új)
-ab)  Az (1) bekezdés a következő ponttal egészül ki:
„ab) azon harmadik országbeli állampolgárok száma, akik a referencia-időszak alatt a 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel* összhangban az őrizetbe helyezést elrendelő közigazgatási vagy bírósági határozat vagy intézkedés hatálya alatt álltak;”
Módosítás 75
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – - a c pont (új)
862/2007/EK rendelet
7 cikk – 1 bekezdés – a c pont (új)
-ac)  Az (1) bekezdés a következő ponttal egészül ki:
„ac) azon harmadik országbeli állampolgárok száma, akik a referencia-időszak végén a 2008/115/EK irányelvvel összhangban az őrizetbe helyezést elrendelő közigazgatási vagy bírósági határozat vagy intézkedés hatálya alatt álltak, az e harmadik országbeli állampolgárok őrizetbe helyezésének hónapja szerinti bontásban;”
Módosítás 76
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – -a d alpont (új)
862/2007/EK rendelet
7 cikk – 1 bekezdés – a d pont (új)
-ad)  Az (1) bekezdés a következő ponttal egészül ki:
„ad) azon harmadik országbeli állampolgárok száma, akik a referencia-időszak alatt a 2008/115/EK irányelv értelmében az őrizetbe helyezés valamely alternatíváját elrendelő közigazgatási vagy bírósági határozat vagy intézkedés hatálya alatt álltak, az alábbi alternatívatípusok szerinti bontásban;”
i.  bejelentkezés;
ii.  pénzügyi garancia letétbe helyezése;
iii.  kijelölt helyen való tartózkodási kötelezettség;
iv.  az őrizet egyéb típusú alternatívája;”
Módosítás 77
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – -a e alpont (új)
862/2007/EK rendelet
7 cikk – 1 bekezdés – a e pont (új)
-ae)  Az (1) bekezdés a következő ponttal egészül ki:
„ae) azon harmadik országbeli állampolgárok száma, akik a referencia-időszak végén a 2008/115/EK irányelv értelmében az őrizetbe helyezésre alternatívát előíró közigazgatási vagy bírósági határozat vagy intézkedés hatálya alatt álltak, az őrizetbe helyezést elrendelő közigazgatási vagy bírósági határozat hónapja szerinti bontásban és az alábbi alternatívatípusok szerinti további bontásban:
i.  bejelentkezés;
ii.  pénzügyi garancia letétbe helyezése;
iii.  kijelölt helyen való tartózkodási kötelezettség;
iv.  az őrizet egyéb típusú alternatívája;”
Módosítás 78
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – -a f alpont (új)
862/2007/EK rendelet
7 cikk – 1 bekezdés – a f pont (új)
-af)  Az (1) bekezdés a következő ponttal egészül ki:
„af) azon harmadik országbeli állampolgárok száma, akik esetében a 2008/115/EK irányelv 9. cikkével összhangban a referencia-időszak alatt elhalasztották a kiutasítást, a halasztás oka és az érintett személyek állampolgársága szerinti bontásban;”
Módosítás 79
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – -a g pont (új)
862/2007/EK rendelet
7 cikk – 1 bekezdés – a g pont (új)
-ag)  Az (1) bekezdés a következő ponttal egészül ki:
„ag) azon harmadik országbeli állampolgárok száma, akik az őrizetbe helyezést elrendelő közigazgatási vagy bírósági határozat vagy intézkedés hatálya alatt álltak, és akik a referencia-időszak alatt a 2008/115/EK irányelv 15. cikke (2) bekezdésében meghatározott bírósági felülvizsgálati eljárást kezdeményeztek;”
Módosítás 80
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – a pont
862/2007/EK rendelet
7 cikk – 1 bekezdés – b pont
b)  harmadik országok azon állampolgárainak számáról, akik az a) pontban említett közigazgatási vagy bírósági határozatot vagy aktust követően ténylegesen elhagyták a tagállam területét, a visszatért személyek állampolgársága, a visszatérés és a kapott segítség típusa, valamint célország szerinti bontásban.
b)  harmadik országok azon állampolgárainak számáról, akik az a) pontban említett közigazgatási vagy bírósági határozatot vagy aktust követően ténylegesen elhagyták a tagállam területét, a visszatért személyek állampolgársága, a visszatérés és a kapott segítség típusa, valamint célország szerinti bontásban, és a harmadik országbeli állampolgár származási országába való visszatérések szerinti további bontásban.
Módosítás 81
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – a a alpont (új)
862/2007/EK rendelet
7 cikk – 1 bekezdés – b a pont (új)
aa)  Az (1) bekezdés a következő ponttal egészül ki:
„ba) harmadik országok azon állampolgárainak számáról, akik közigazgatási vagy bírósági határozatot vagy intézkedést követően elhagyták a tagállam területét, a határozat vagy intézkedés alábbi típusai szerinti bontásban:
i.  hivatalos uniós visszafogadási megállapodással összhangban;
ii.  nem hivatalos uniós visszafogadási mechanizmussal összhangban;
iii.  nemzeti visszafogadási megállapodással összhangban;
E statisztikákat a célország és az érintett személyek állampolgársága szerint tovább kell bontani.”
Módosítás 82
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – b pont
862/2007/EK rendelet
7 cikk – 2 bekezdés
(2)  Az (1) bekezdésben meghatározott statisztikáknak három naptári hónap referencia-időszakra kell vonatkozniuk, és azokat a referencia-időszak végét követő két hónapon belül kell eljuttatni a Bizottságnak (Eurostat). Az első referencia-időszak 2020 januárjától márciusáig tart.
(2)  Az (1) bekezdésben meghatározott statisztikákat az érintett személy életkora és neme, valamint a kísérő nélküli kiskorúak szerint kell lebontani. A statisztikáknak egy naptári hónap referencia-időszakra kell vonatkozniuk, és azokat a referencia-időszak végét követő két héten belül kell eljuttatni a Bizottságnak (Eurostat). Az első referencia-időszak 2020 januárja.
Módosítás 83
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 4 a pont (új)
862/2007/EK rendelet
9 cikk – 2 bekezdés
(4a)  A 9. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
(2)  A tagállamoknak jelentést kell készíteniük a Bizottság (Eurostat) számára a felhasznált adatforrásokról, a források kiválasztásának indokairól és a kiválasztott adatforrásoknak a statisztikák minőségére gyakorolt hatásáról, valamint az alkalmazott becslési módszerekről, és folyamatosan tájékoztatniuk kell a Bizottságot (Eurostat) az ezekben bekövetkező változásokról.
(2) A tagállamoknak jelentést kell készíteniük a Bizottság (Eurostat) számára a felhasznált adatforrásokról, a források kiválasztásának indokairól és a kiválasztott adatforrásoknak a statisztikák minőségére gyakorolt hatásáról, a személyes adatok védelmére használt mechanizmusokról, valamint az alkalmazott becslési módszerekről, és folyamatosan tájékoztatniuk kell a Bizottságot (Eurostat) az ezekben bekövetkező változásokról.
Módosítás 84
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 b pont (új)
862/2007/EK rendelet
9 a cikk (új)
4b.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:
„9a. cikk
Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 10a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy módosítsa a 2. cikk (1) bekezdésében foglalt fogalommeghatározásokat.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 10a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendeletnek az alábbiak révén való módosítása céljából:
a)  a születési hely csoportjai, a korábbi és a következő tartózkodási hely csoportjai, valamint az állampolgárság csoportjai kategóriáinak meghatározása a 3. cikk (1) bekezdésében előírtak szerint;
b)  az tartózkodási engedélyek kiállítási okai kategóriáinak meghatározása a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint;
c)  további bontások meghatározása;
d)  a pontossági és a minőségi előírásokra vonatkozó szabályok meghatározása.”
Módosítás 85
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 5 pont – a alpont
862/2007/EK rendelet
10 cikk – 1 bekezdés
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 4., az 5., a 6. és a 7. cikkel összefüggő bontások meghatározása, valamint a 9. cikkel összefüggésben az adattovábbítás megfelelő formáit meghatározó szabályok megállapítása céljából végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el.
A Bizottság a 9. cikkel összefüggésben az adattovábbítás megfelelő formáit meghatározó szabályok megállapítása céljából végrehajtási jogi aktusokat fogad el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 11. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
Módosítás 86
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 5 pont – b alpont
862/2007/EK rendelet
10 cikk – 2 bekezdés – d pont
b)  A (2) bekezdés d) pontját el kell hagyni.
b)   A (2) bekezdést el kell hagyni.
Módosítás 87
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 5 a pont (új)
862/2007/EK rendelet
10 a cikk (új)
5a.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:
„10a. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.
(2)  A Bizottságnak a 9a. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól [e módosító rendelet hatálybalépésének időpontja]-tól/től kezdődő hatállyal.
(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 9a. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(4)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.
(5)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(6)  A 9a. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.”
Módosítás 88
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 5 b pont – a alpont (új)
862/2007/EK rendelet
11 cikk – cím
5b.  A 11. cikk a következőképpen módosul:
a)  A cím helyébe a következő szöveg lép:
A bizottság
„Bizottsági eljárás”
Módosítás 89
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 5 b pont – b alpont (új)
862/2007/EK rendelet
11 cikk – 1 bekezdés
b)  Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
(1)  A Bizottságot a 89/382/EGK, Euratom határozattal létrehozott statisztikai programbizottság segíti a végrehajtási intézkedések elfogadásában.
(1) A Bizottság munkáját a 223/2009/EK rendelettel létrehozott európai statisztikai rendszer bizottsága segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.”
(https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32007R0862&from=EN)
Módosítás 90
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 5 b pont – c alpont (új)
862/2007/EK rendelet
11 cikk – 2 bekezdés
c)  A (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
(2)  Amikor e bekezdésre történik hivatkozás, az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikke rendelkezéseire.
(2)  Amikor e bekezdésre történik hivatkozás, a 182/2011/EU rendelet 5. és 10. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak 11. cikke rendelkezéseire.
Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott határidő három hónap.
Módosítás 91
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 5 b pont (új)
862/2007/EK rendelet
11 cikk – 3 bekezdés
d)  A (3) bekezdést el kell hagyni.

Az EU csatlakozása az eredetmegjelölésekről és a földrajzi jelzésekről szóló Lisszaboni Megállapodás genfi szövegéhez ***
PDF 129kWORD 43k
Az Európai Parlament 2019. április 16-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Uniónak az eredetmegjelölésekről és a földrajzi jelzésekről szóló Lisszaboni Megállapodás genfi szövegéhez történő csatlakozásáról szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (06929/2019 – C8-0133/2019 – 2018/0214(NLE))
P8_TA-PROV(2019)0360A8-0187/2019

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (06929/2019),

–  tekintettel az eredetmegjelölésekről és a földrajzi jelzésekről szóló Lisszaboni Megállapodás genfi szövegére, amelyet 2015. május 20-án írtak alá (11510/2018),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0133/2019),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság ajánlására, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményeire (A8-0187/2019),

1.  egyetért az Uniónak a szöveghez történő csatlakozásával;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


Az Uniónak az eredetmegjelölésekről és a földrajzi jelzésekről szóló Lisszaboni Megállapodás genfi szövegéhez történő csatlakozását követő fellépése ***I
PDF 243kWORD 66k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2019. április 16-i jogalkotási állásfoglalása az Uniónak az eredetmegjelölésekről és a földrajzi jelzésekről szóló Lisszaboni Megállapodás genfi szövegéhez történő csatlakozását követő fellépéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0365 – C8-0383/2018 – 2018/0189(COD))
P8_TA-PROV(2019)0361A8-0036/2019

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0365),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0383/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. december 12-i véleményére(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2019. március 20-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményeire (A8-0036/2019),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt három nyilatkozatát, amelyek közül az elsőt és a másodikat a végleges jogi aktussal együtt teszik közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjának L sorozatában;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. április 17-én került elfogadásra az Uniónak az eredetmegjelölésekről és a földrajzi jelzésekről szóló Lisszaboni Megállapodás genfi szövegéhez történő csatlakozását követő fellépéséről szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel(2)

P8_TC1-COD(2018)0189


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 207. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek részére való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(3),

rendes jogalkotási eljárás keretében(4),

mivel:

(1)  Ahhoz, hogy az Unió a közös kereskedelempolitikájával kapcsolatos kizárólagos hatáskörét teljes körűen és a Világkereskedelmi Szervezetnek a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodása (TRIPS) szerinti kötelezettségvállalásaival teljes összhangban gyakorolni tudja, az (EU) …/… tanácsi határozat(5) értelmében az eredetmegjelölésekről és a földrajzi jelzésekről szóló Lisszaboni Megállapodás genfi szövegének („a Genfi Szöveg”)(6) szerződő felévé válik, lehetővé téve egyúttal a tagállamok számára, hogy az Unió érdekében eljárva a maguk részéről szintén megerősítsék a Genfi Szöveget vagy csatlakozzanak ahhoz. A Genfi Szöveg szerződő felei az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozó Lisszaboni Megállapodás(7) által létrehozott Külön Unió („Külön Unió”) tagjai. Az (EU) .../... határozat 4. cikkével összhangban a Genfi Szöveg vonatkozásában az Uniót és azon tagállamait, amelyek megerősítették vagy csatlakoztak hozzá, a Bizottságnak kell képviselnie a Külön Unióban.

(2)  Annak érdekében, hogy az Unió ▌gyakorolhassa és teljesíthesse az Uniónak és a Genfi Szöveget megerősítő vagy ahhoz csatlakozó tagállamoknak a Genfi Szöveg szerinti jogait, illetve kötelezettségeit, indokolt létrehozni az ezt lehetővé tevő szabályokat.

(3)  A Genfi Szöveg oltalmat biztosít az eredetmegjelölések (appellations of origin) – így többek között az eredetmegjelölés (designation of origin) – és a földrajzi jelzések számára, melyek meghatározását a 110/2008/EK(8), az 1151/2012/EU(9), az 1308/2013/EU(10) és a 251/2014/EU(11) rendelet tartalmazza ▌, és amelyekre a továbbiakban együttesen utal a „földrajzi árujelzők” kifejezés.

(4)  A Bizottságnak az Unió Genfi Szöveghez való csatlakozását követően, valamint azt követően is rendszeres időközönként kérelmeket kell benyújtania a Szellemi Tulajdon Világszervezetének Nemzetközi Irodájához (a továbbiakban: Nemzetközi Iroda) az Unió területéről származó és ott oltalmat élvező földrajzi árujelzőknek a Nemzetközi Iroda általi ▌ nemzetközi lajstromba vétele iránt (a továbbiakban: nemzetközi lajstrom). E kérelmeknek a tagállamok által saját kezdeményezés vagy a Genfi Szöveg 5. cikke (2) bekezdésének ii. pontja szerinti természetes vagy jogi személy kérése alapján tett bejelentéseken, vagy a Genfi Szöveg 1. cikkének xvii. pontja szerinti kedvezményezett általi bejelentésen kell alapulniuk. A bejelentés megtételekor a tagállamoknak mérlegelniük kell az érintett földrajzi árujelzők nemzetközi oltalmának biztosításához fűződő gazdasági érdeket, továbbá figyelembe kell venniük különösen az előállítási értéket és a kiviteli értéket, az egyéb megállapodások keretében biztosított oltalmat, valamint az érintett harmadik országokban ténylegesen előforduló vagy potenciális visszaéléseket.

(5)  A földrajzi árujelzők nemzetközi lajstromba való felvételének a minőségi termékek biztosítása, a tisztességes verseny és a fogyasztóvédelem célját kell szolgálnia. A földrajzi árujelzők lajstromba való felvételét – szem előtt tartva, hogy ez jelentős kulturális és gazdasági értéket hordoz – a helyi közösségek számára létrehozott érték szempontjából kell értékelni egyrészt a vidékfejlesztés támogatása, másrészt az új munkalehetőségeknek a termelés, a feldolgozás és az egyéb, kapcsolódó szolgáltatások területén való teremtése céljából.

(6)  A Bizottságnak a meglévő, rendszeres mechanizmusok révén konzultációt kell folytatnia a tagállamokkal, a szakmai egyesületekkel és az uniós termelőkkel annak érdekében, hogy folyamatos párbeszédet alakítson ki a megfelelő érdekelt felekkel.

(7)  Megfelelő eljárásokat kell kialakítani annak érdekében, hogy a Bizottság értékelhesse a Genfi Szöveg olyan szerződő feleinek területéről származó és nemzetközi lajstromba vett földrajzi árujelzőket, amelyek nem uniós tagállamok (a továbbiakban: szerződő fél harmadik országok), hogy ezen eljárások segítségével dönteni lehessen az Unión belüli oltalom megadásáról vagy adott esetben annak érvénytelenítéséről.

(8)  A szerződő fél harmadik országokból származó és nemzetközi lajstromba vett földrajzi árujelzők oltalmának az Unió általi érvényesítését a Genfi Szöveg III. fejezetével és különösen 14. cikkével összhangban kell gyakorolni, amely valamennyi szerződő fél számára előírja, hogy hatékony jogorvoslati eszközöket bocsásson rendelkezésre a lajstromozott földrajzi árujelzők oltalmához, továbbá alkossa meg azokat a rendelkezéseket, melyek értelmében az oltalom biztosítására irányuló jogi eljárásokat hatóság vagy bármely érdekelt fél – természetes vagy jogi, köz- vagy magánszektorbeli személy – is kezdeményezheti, az adott ország jogrendszerétől és joggyakorlatától függően. A földrajzi árujelzők mellett a nemzeti, a regionális és az uniós védjegyek oltalmának biztosítása érdekében – tekintettel a korábbi védjegyjogoknak a Genfi Szöveg 13. cikkének (1) bekezdésében említett védelmére – biztosítani kell az Unióban oltalmat élvező vagy használatban lévő, korábbi, nemzetközi lajstromba vett védjegyek és földrajzi árujelzők párhuzamos fennmaradását.

(9)  Azon tagállamok esetében, amelyek még nem szerződő felei az 1967. július 14-én, Stockholmban felülvizsgált, majd 1979. szeptember 28-án módosított, 1958. évi Lisszaboni Megállapodásnak (a továbbiakban: a Lisszaboni Megállapodás), az Unió kizárólagos hatáskörére tekintettel nem célszerű, hogy megerősítsék a Lisszaboni Megállapodást, vagy csatlakozzanak ahhoz.

(10)  Azok a tagállamok, amelyek már szerződő felei a Lisszaboni Megállapodásnak, továbbra is szerződő felek maradhatnak, különösen a Megállapodásban rögzített jogok folytonosságának, illetve kötelezettségek teljesítésének a biztosítása érdekében. E tagállamok azonban csakis az Unió érdekeivel összhangban és az Unó kizárólagos hatáskörének teljes tiszteletben tartásával járhatnak el. Ennek megfelelően a Lisszaboni Megállapodás értelmében fennálló jogaikat és kötelezettségeiket teljes mértékben az Unió által az e rendeletben foglalt szabályok alapján adott felhatalmazással összhangban kell gyakorolniuk. A mezőgazdasági termékek számára az Unión belül létrehozott földrajzi árujelzők egységes oltalmi rendszerének tiszteletben tartása érdekében, továbbá hogy tovább erősítsék az egységes piacon belüli harmonizációt, tartózkodniuk kell az újabb eredetmegjelölések Lisszaboni Megállapodás alapján való lajstromba vétetésétől az olyan termékek tekintetében, amelyek a 110/2008/EK, az 1151/2012/EU, az 1308/2013/EU vagy a 251/2014/EU rendelet hatálya alá tartoznak.

(11)  Az említett tagállamok már rendelkeznek a Lisszaboni Megállapodás alapján lajstromba vett eredetmegjelölésekkel. Ezek oltalmának a folytonosságát célszerű átmeneti szabályozás útján biztosítani, összhangban a Megállapodás, a Genfi szöveg és az uniós vívmányok követelményeivel.

(12)  Az említett tagállamok elfogadták a szerződő fél harmadik országok eredetmegjelöléseinek az oltalmát. Ahhoz, hogy e tagállamok rendelkezzenek az Uniónak a Genfi Szöveghez történő csatlakozása előtt vállalt nemzetközi kötelezettségeik teljesítésére szolgáló eszközökkel, olyan átmeneti rendelkezést kell bevezetni, amelynek hatása csak nemzeti szinten jelentkezik, és nem befolyásolja az Unión belüli vagy a nemzetközi kereskedelmet.

(13)  Méltányosnak tűnik, hogy a Genfi Szöveg értelmében, valamint a Lisszaboni Megállapodás és a Genfi Szöveg szerinti Közös Végrehajtási Szabályzat értelmében a földrajzi árujelző nemzetközi lajstromba vételére vonatkozó kérelem Nemzetközi Irodához történő benyújtásáért fizetendő díjakat, továbbá a nemzetközi lajstromba történő egyéb bejegyzések tekintetében, valamint a kivonatok, tanúsítványok vagy a nemzetközi lajstrom tartalmával kapcsolatos egyéb információk kiadásáért fizetendő díjakat vagy az a tagállam viselje, amelyből a földrajzi árujelző származik, vagy a Genfi Szöveg 5. cikke (2) bekezdésének ii. pontja szerinti természetes vagy jogi személy, vagy a Genfi Szöveg 1. cikkének xvii. pontja szerinti kedvezményezett. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az adott természetes vagy jogi személyt vagy kedvezményezettet kötelezzék a díjak teljes összegének vagy egy részének a megfizetésére.

(14)  Tekintettel a földrajzi árujelzők oltalma által képviselt gazdasági és kulturális értékre, a Külön Unió működési költségvetésében keletkező esetleges hiányok fedezése céljából az Uniónak– az éves költségvetésében e célra rendelkezésre álló összeghatárig – képesnek kell lennie különleges hozzájárulást nyújtani, a Genfi Szöveg 24. cikkének (4) bekezdésével összhangban a Külön Unió Közgyűlése által hozott határozatnak megfelelően.

(15)  Az Unió Külön Unióban való tagságának megvalósítását szolgáló egységes feltételek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy a Genfi Szöveghez való csatlakozást követően a Nemzetközi Irodához nemzetközi lajstromozási kérelem benyújtása céljából összeállíthassa az érintett földrajzi árujelzők jegyzékét, hogy benyújthassa a földrajzi árujelzők nemzetközi lajstromozására irányuló későbbi kérelmeket a Nemzetköz Irodához, felszólalást utasíthasson el, dönthessen arról, hogy valamely nemzetközi lajstromba vett földrajzi árujelzőt oltalomban részesít-e vagy sem, visszavonhassa a nemzetközi lajstromozás által biztosított oltalom elutasítását, kérhesse a nemzetközi lajstromozás törlését, bejelenthesse a nemzetközi lajstromba vett földrajzi jelzés által az Unióban biztosított oltalom érvénytelenítését, továbbá felhatalmazhassa a tagállamot a szükséges módosítások meghatározására, és értesítést küldhessen a Nemzetközi Irodának azon termékek eredetmegjelölésével kapcsolatban, amelyek az e rendelet 1. cikkében említett rendeletek valamelyike alapján oltalomban részesülnek. E hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(12) megfelelően kell gyakorolni.

(16)  Fontos biztosítani, hogy a Bizottság az idő előrehaladtával figyelemmel kísérje és értékelje az Unió részvételét a Genfi Szöveg alkalmazásában. Az értékelés elvégzése során a Bizottságnak figyelembe kell vennie többek között azon, az uniós jog alapján lajstromba vett és oltalomban részesülő földrajzi árujelzők számát, amelyekre vonatkozóan nemzetközi lajstromba vétel iránti kérelmet nyújtottak be, valamint azon eseteket, amelyekben szerződő fél harmadik országok megtagadták az oltalmat, a Genfi Szöveg alkalmazásában részt vevő harmadik országok számát, a Bizottság által e szám növelésére tett lépéseket, továbbá azt, hogy milyen hatást gyakorolnak a földrajzi árujelzőkkel kapcsolatos uniós vívmányok a Genfi Szöveg harmadik országokat érintő vonzerejére, és hogy milyen számú és típusú, szerződő fél harmadik országból származó földrajzi árujelzőt utasított el az Unió,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet az Uniónak az eredetmegjelölésekről és a földrajzi jelzésekről szóló Lisszaboni Megállapodás genfi szövegéhez (a továbbiakban: a Genfi Szöveg) történő csatlakozását követő fellépésére vonatkozó szabályokat és eljárásokat állapítja meg.

E rendelet az eredetmegjelölésekre („appellations of origin”) – így többek között az eredetmegjelölésekre („designations of origin”) – és a „földrajzi jelzések”-re, melyek meghatározását a 110/2008/EK, az 1151/2012/EU, az 1308/2013/EU és a 251/2014/EU rendelet tartalmazza, a továbbiakban együttesen utal a „földrajzi árujelzők” kifejezéssel.

2. cikk

A földrajzi árujelzők nemzetközi lajstromozása ▌

(1)  A Bizottságnak az Unió Genfi Szöveghez való csatlakozását követően valamint azt követően is rendszeres időközönkéntilletékes hatóságként kérelmet kell benyújtania a Szellemi Tulajdon Világszervezetének Nemzetközi Irodájához („Nemzetközi Iroda”) az uniós jog szerint oltalom alatt álló és lajstromba vett, az Unió területéről származó földrajzi árujelzőknek a Genfi Szöveg 5. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján történő nemzetközi lajstromba vétetése céljából.

(2)  A tagállamok e célból felkérhetik a Bizottságot a területükről származó, az uniós jog alapján oltalomban részesülő és lajstromba vett földrajzi árujelzők nemzetközi lajstromba vétetésére. E kérésüket benyújthatják:

a)  a Genfi Szöveg 5. cikke (2) bekezdésének ii. pontja szerinti természetes vagy jogi személy kérése alapján vagy a Genfi Szöveg 1. cikkének xvii. pontja szerinti kedvezményezett kérése alapján; vagy

b)  saját kezdeményezés alapján.

(3)  A Bizottság e kérések alapján, a 15. cikk (2) bekezdésben említett vizsgálóbizottsági eljáráskeretében végrehajtási jogi aktust fogad el, amelyben felsorolja ▌az e cikk (1) bekezdésében ▌említett földrajzi jelzéseket.

3. cikk

Uniós tagállamból származó földrajzi árujelző nemzetközi lajstromozásának törlése

(1)  A Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el, melyben az uniós tagállamból származó földrajzi árujelző nemzetközi lajstromozásának törlését kéri:

a)  ha a földrajzi árujelző az Unióban már nem részesül oltalomban; vagy

b)  annak a tagállamnak a kérésére, amelyből az érintett földrajzi árujelző származik, mely kérés alapulhat:

i.  a Genfi Szöveg 5. cikke (2) bekezdésének ii. pontja szerinti természetes vagy jogi személy kérésén vagy a Genfi Szöveg 1. cikkének xvii. pontja szerinti kedvezményezett kérésén; vagy

ii.  a saját kezdeményezésén.

(2)  Az e cikk (1) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktust a 15. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(3)  A Bizottság haladéktalanul értesíti a Nemzetközi Irodát a törlési kérelemről.

4. cikk

A harmadik országokból származó földrajzi árujelzők nemzetközi lajstromozásának közzététele

(1)  A Bizottság közzétesz minden, a Nemzetközi Iroda által a Genfi Szöveg 6. cikkének (4) bekezdésével összhangban bejelentett, olyan földrajzi árujelzőre vonatkozó nemzetközi lajstromozást, amelynek a Genfi Szöveg 1. cikkének xv. pontjában meghatározott, szerződő fél származási országa nem tagállam, feltéve hogy a közzététel olyan termékkel kapcsolatos, amelynek földrajzi árujelzője az Unió szintjén oltalomban részesül.

(2)  A nemzetközi lajstromozást az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában kell közzétenni, feltüntetve a terméktípust és a származási országot.

5. cikk

A nemzetközi lajstromban szereplő harmadik országbeli földrajzi árujelzők értékelése

(1)   A Bizottság közzéteszi minden olyan földrajzi árujelzőnek a Nemzetközi Iroda által a Genfi Szöveg 6. cikkének (4) bekezdésével összhangban bejelentett nemzetközi lajstromozását, amelynek a Genfi Szöveg ▌1. cikkének xv. pontjában meghatározott, szerződő fél származási országa nem tagállam, annak megállapítása érdekében, hogy az tartalmazza-e a Lisszaboni Megállapodás és a Genfi Szöveg szerinti Közös Végrehajtási Szabályzat (a továbbiakban: a Közös Végrehajtási Szabályzat)(13) 5. szabályának (2) bekezdésében meghatározott kötelező elemeket, valamint a Közös Végrehajtási Szabályzat 5. szabályának (3) bekezdésében felsorolt, a minőségre, hírnévre vagy jellemzőkre vonatkozó adatokat, továbbá annak értékelése érdekében, hogy a közzététel olyan termékre vonatkozik-e, amely ▌az Unió szintjén a földrajzi árujelzőkre vonatkozó oltalomban részesül.

(2)  Ezen értékelés elvégzésének időtartama nem haladhatja meg a földrajzi árujelző nemzetközi lajstromba vételének napjától számított négy hónapot, és nem terjedhet ki az Unió egyéb, a termékek forgalomba hozatalával, és különösen az egészségügyi és növényegészségügyi szabványokkal, a forgalmazási előírásokkal és az élelmiszerek címkézésével kapcsolatos rendelkezéseinek az értékelésére.

6. cikk

A nemzetközi lajstromba vett, harmadik országokból származó földrajzi árujelzőkkel kapcsolatos felszólalási eljárás

(1)   A tagállamok hatóságai, a szerződő fél származási országgal nem azonos harmadik országok hatóságai vagy a jogos érdekkel rendelkező és az Unióban vagy a szerződő fél származási országgal nem azonos harmadik országban letelepedett természetes vagy jogi személyek a földrajzi árujelző megnevezésének az Európai Unió Hivatalos Lapjában a 4. cikkel összhangban történt közzététele napjától számított négy hónapon belül, az Unió valamely hivatalos nyelvén felszólalást nyújthatnak be a Bizottsághoz.

(2)   Az ilyen, az Európai Unió Hivatalos Lapjában a 4. cikkel összhangban közzétett földrajzi árujelzőkre vonatkozó felszólalások csak abban az esetben minősülnek elfogadhatónak, ha benyújtásukra az e cikk (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül sor kerül, és ha azok tartalmazzák legalább az alábbi indokok egyikét:

a)  a nemzetközi lajstromba vett földrajzi árujelző ütközik valamely növény- vagy állatfajta nevével, és ennek következtében valószínű, hogy megtévesztené a fogyasztókat a termék tényleges származását illetően;

b)  a nemzetközi lajstromba vett földrajzi árujelző teljes egészében vagy részben azonos alakú valamely más, az Unióban már oltalom alatt álló földrajzi árujelzővel, továbbá az oltalomra javasolt földrajzi árujelző a helyi és hagyományos használati feltételei és a megjelenítése tekintetében a gyakorlatban nem különül el megfelelően az Unióban már oltalom alatt álló földrajzi árujelzőtől, azt figyelembe véve, hogy biztosítani kell az érintett termelők közötti egyenlő elbánást, valamint a fogyasztók megtévesztésének elkerülését;

c)  a nemzetközi lajstromba vett földrajzi árujelző Unióban történő oltalom alá vonása egy korábbi nemzeti, regionális vagy uniós szintű védjegyjogot sértene;

d)  a javasolt földrajzi árujelző Unióban történő oltalom alá vonása veszélyeztetné egy vele részben vagy teljesen azonos elnevezés használatát vagy egy nemzeti, regionális vagy uniós szintű védjegy exkluzív jellegét, vagy az olyan termékek fennmaradását, amelyek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való, a 4. cikk szerinti közzététel időpontját megelőzően már legalább öt éven keresztül jogszerűen forgalomban voltak;

e)  a nemzetközi lajstromba vett földrajzi árujelző olyan termékhez fűződik, amelynek tekintetében az Unió szintjén ▌nem biztosított a földrajzi árujelzők oltalma;

f)  az a megnevezés, amelynek a lajstromba vételét kérelmezik, az Unió területén köznevesült;

g)  nem teljesülnek a Genfi Szöveg 2. cikke (1) bekezdésének i. és ii. pontjában említett feltételek;

h)  a nemzetközi lajstromban rögzített földrajzi árujelző olyan homonima, amely a fogyasztókat megtévesztve azt a benyomást kelti, hogy a termékek egy másik területről származnak, még akkor is, ha a megnevezés a szóban forgó érintett termékek tényleges származási területét, régióját vagy helyét illetően helytálló.

(3)   A felszólalás 2. bekezdésben felsorolt indokait a Bizottság az Unió területével vagy annak egy részével összefüggésben mérlegeli.

7. cikk

A nemzetközi lajstromban szereplő, harmadik országbeli földrajzi árujelzők Unión belüli oltalom alá vonására irányuló határozat

(1)  Amennyiben az 5. cikk (1) bekezdése értelmében elvégzett értékelés az említett bekezdésben meghatározott feltételek teljesülését állapítja meg, és amennyiben nem érkezik felszólalás, vagy ha a beérkezett felszólalás nem elfogadható, akkor a Bizottság – az esetnek megfelelően – a nem elfogadható felszólalásokat elutasítja, és a 15. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében elfogadott végrehajtási jogi aktus útján határozatot hoz a földrajzi árujelző oltalom alá vonásáról.

(2)  Amennyiben az 5. cikk (1) bekezdése értelmében elvégzett értékelés az említett bekezdésben meghatározott feltételek nem teljesülését állapítja meg, vagy amennyiben a 6. cikk (2) bekezdésében meghatározott, elfogadható felszólalás érkezett be, akkor a Bizottság a 15. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében elfogadott végrehajtási jogi aktus útján határozatot hoz arról, hogy oltalom alá vonja-e a nemzetközi lajstromba vett földrajzi árujelzőt. A 15. cikk (1) bekezdésében említett bizottságok hatáskörén kívül eső termékek földrajzi árujelzői tekintetében a határozatot a Bizottság ▌ fogadja el.

(3)   A földrajzi árujelző oltalom alá vonására vonatkozó, e cikk (1) vagy (2) bekezdése szerinti határozatban rögzíteni kell az oltalom hatályát, továbbá az a Genfi Szöveggel összeegyeztethető feltételeket is tartalmazhat, és ezen belül is mindenekelőtt egy, a Genfi Szöveg 17. cikkében és a Közös Végrehajtási Szabályzat 14. szabályában meghatározott átmeneti időszakot biztosíthat.

(4)   A Genfi Szöveg 15. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság a nemzetközi lajstromozásról szóló, a Genfi Szöveg 6. cikkének (4) bekezdése szerinti értesítés kézhezvételétől számított egy éven belül, illetve az (EU) .../... tanácsi határozat(14)(15) 5. cikkének első bekezdésében említett esetekben két éven belül értesíti a Nemzetközi Irodát az érintett nemzetközi lajstromozás uniós területre vonatkozó hatályának az elutasításáról.

(5)  A Bizottság – saját kezdeményezésére vagy egy tagállam, harmadik ország, illetve jogos érdekkel rendelkező természetes vagy jogi személy megfelelően megindokolt kérésére – a 15. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében elfogadott végrehajtási jogi aktus útján részben vagy egészben visszavonhat egy olyan elutasítást, amelyről a Nemzetközi Iroda már előzőleg értesítést kapott. A Bizottság e visszavonásokról haladéktalanul értesíti a Nemzetközi Irodát.

8. cikk

A földrajzi árujelzők használata

(1)   A Bizottság által a 7. cikk alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusok a termékek forgalomba hozatalára és különösen a mezőgazdasági piacok közös szervezésére, az egészségügyi és növényegészségügyi szabványokra és az élelmiszerek címkézésére vonatkozó egyéb célirányos uniós rendelkezések sérelme nélkül alkalmazandók. ▌

(2)   Az (1) bekezdésre is figyelemmel, az e rendelet alapján oltalom alatt álló földrajzi árujelzőket bármely, az adott terméket a nemzetközi lajstrommal összhangban forgalmazó piaci szereplő használhatja.

9. cikk

A nemzetközi lajstromban szereplő, harmadik országbeli földrajzi árujelző uniós hatályának érvénytelenítése

(1)  A Bizottság – saját kezdeményezésére vagy egy tagállam, harmadik ország, illetve jogos érdekkel rendelkező természetes vagy jogi személy megfelelően megindokolt kérésére – elfogadhat olyan végrehajtási jogi aktusokat is, amelyekben a következő körülmények közül egy vagy több fennállása esetén részben vagy egészben érvényteleníti egy, a nemzetközi lajstromban szereplő földrajzi árujelző által biztosított oltalom uniós hatályát:

a)  a földrajzi árujelző a származási ország szerződő fél területén már nem áll oltalom alatt;

b)  a földrajzi árujelző már nem szerepel a nemzetközi lajstromban;

c)  amennyiben a Közös Végrehajtási Szabályzat 5. szabályának (2) bekezdésében megállapított kötelező elemeknek vagy a Közös Végrehajtási Szabályzat 5. szabályának (3) bekezdése szerinti, a minőségre, hírnévre vagy jellemzőkre vonatkozó adatoknak való megfelelés már nem biztosított.

(2)  Az e cikk (1) bekezdésében ▌ említett végrehajtási jogi aktusokat a 15. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni, és erre csak az után kerülhet sor, hogy a Genfi Szöveg 5. cikke (2) bekezdésének ii. pontjában említett természetes vagy jogi személyek részére vagy a Genfi Szöveg 1. cikkének xvii. pontjában meghatározott kedvezményezettek részére lehetőséget biztosítottak arra, hogy megvédjék jogaikat.

(3)  Amennyiben az érvénytelenítéssel szemben további fellebbezésnek már nincs helye, a Bizottság haladéktalanul értesíti a Nemzetközi Irodát a földrajzi árujelző nemzetközi lajstromozása uniós területre vonatkozó hatályának ▌ az (1) bekezdés a) vagy c) pontjával összhangban történő érvénytelenítéséről.

10. cikk

A védjegyekhez fűződő viszony

(1)   Valamely földrajzi árujelző oltalma nem sértheti egy adott tagállam, tagállamok regionális társulása vagy az Unió területén jóhiszeműen bejelentett vagy lajstromozott, illetve jóhiszemű használat révén szerzett korábbi védjegy nemzeti, regionális vagy uniós szintű érvényességét.

(2)   A nemzetközi lajstromba vett földrajzi árujelző az Unió területén nem állhat oltalom alatt, amennyiben – figyelembe véve valamely védjegy hírnevét és elismertségét, valamint használatának időtartamát – az említett földrajzi árujelzőnek az Unió területén történő oltalom alá vonása a termék tényleges mibenlétét illetően alkalmas lehet a fogyasztók megtévesztésére.

(3)   A (2) bekezdés sérelme nélkül, ▌ azok a védjegyek, amelyeknek jóhiszeműen azt megelőzően kérelmezték a lajstromozását, vagy amelyeket jóhiszeműen azt megelőzően lajstromoztak, illetve amelyek – amennyiben a vonatkozó jogszabályok biztosítják ezt a lehetőséget – jóhiszemű használat révén azt megelőzően honosodtak meg egy adott tagállamnak, tagállamok regionális társulásának vagy az Uniónak a területén, hogy a Nemzetközi Iroda értesítette a Bizottságot a földrajzi árujelző nemzetközi lajstromozásának a közzétételéről, de amelyek használata ellentétes lenne a földrajzi árujelző oltalmával, a földrajzi árujelző oltalma ellenére az érintett termékek tekintetében a továbbiakban is használhatók és megújíthatók, feltéve hogy az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet(16) vagy az (EU) 2015/2436 európai parlamenti és tanácsi irányelv(17) értelmében nem áll fenn ok a védjegy törlésére vagy a védjegyoltalom megszűnésének megállapítására. Ilyen esetekben a földrajzi árujelző használata és az érintett védjegy használata egyaránt megengedett.

11. cikk

Uniós tagállamokból származó, a Lisszaboni Megállapodás alapján már lajstromba vett eredetmegjelölésekre vonatkozó átmeneti rendelkezések

(1)  A termékek minden olyan eredetmegjelölését illetően, amely az e rendelet 1. cikkében említett rendeletek valamelyike értelmében oltalmat élvez és olyan tagállamból származik, amely szerződő fél a Lisszaboni Megállapodásban, az érintett tagállam a következő lehetőségek közül választhat:

a)  kérelmezheti az adott eredetmegjelölés Genfi Szöveg szerinti nemzetközi lajstromozását, amennyiben az (EU) .../... határozat(18) 3. cikke szerinti felhatalmazás értelmében megerősítette a Genfi Szöveget vagy csatlakozott ahhoz; vagy

b)  kérelmezheti az adott eredetmegjelölés lajstromozásának törlését a nemzetközi lajstromból.

Az érintett tagállamok a döntésüket a következő módon hozzák meg:

a)  a Genfi Szöveg 5. cikke (2) bekezdésének ii. pontjában említett természetes vagy jogi személy kérése vagy a Genfi Szöveg 1. cikkének xvii. pontjában meghatározott kedvezményezett kérése alapján; vagy

b)  saját kezdeményezésükre.

Az érintett tagállamok az e rendelet hatálybalépésének időpontjától számított három éven belül értesítik a Bizottságot az első albekezdésben említett választásukról.

Az első albekezdés a) pontjában említett esetekben az érintett tagállam – a Bizottsággal koordinálva – a Nemzetközi Irodával közösen ellenőrzi, hogy a Genfi Szöveg szerinti lajstromozás céljából szükség van-e a Közös Végrehajtási Szabályzat 7. szabályának (4) bekezdése értelmében elvégzendő módosításokra.

A Bizottság felhatalmazza a tagállamot a szükséges módosítások meghatározására, és a 15. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében elfogadott végrehajtási jogi aktus útján értesíti a Nemzetközi Irodát.

(2)  Az e rendelet 1. cikkében említett rendeletek valamelyikének a hatálya alá tartozó termékekre vonatkozó minden olyan eredetmegjelölést illetően, amely az említett rendeletek egyike értelmében sem élvez oltalmat, és olyan tagállamból származik, amely szerződő fél a Lisszaboni Megállapodásban, az érintett tagállam:

a)  kérelmezi az érintett rendelet szerinti lajstromozást; vagy

b)  kérelmezi az adott eredetmegjelölés lajstromozásának törlését a nemzetközi lajstromból.

Az érintett tagállamok a döntésüket a következő módon hozzák meg:

a)  a Genfi Szöveg 5. cikke (2) bekezdésének ii. pontjában említett természetes vagy jogi személy kérése vagy a Genfi Szöveg 1. cikkének xvii. pontjában meghatározott kedvezményezett kérése alapján; vagy

b)  saját kezdeményezésükre.

Az érintett tagállamok az e rendelet hatálybalépésének időpontjától számított három éven belül értesítik a Bizottságot az első albekezdés szerinti választásukról és benyújtják a vonatkozó kérelmüket.

Az első albekezdés a) pontjában említett esetekben az érintett tagállam – a földrajzi árujelző érintett rendelet szerinti lajstromozásának időpontjától számított egy éven belül – kérelmezi az adott eredetmegjelölés Genfi Szöveg szerinti nemzetközi lajstromozását, amennyiben az érintett tagállam az (EU) .../... határozat(19) 3. cikke szerinti felhatalmazás értelmében megerősítette a Genfi Szöveget vagy csatlakozott ahhoz. Az (1) bekezdés negyedik és ötödik albekezdése alkalmazandó.

Ha az érintett rendelet szerinti lajstromozás iránti kérelem elutasításra került, és a kapcsolódó közigazgatási és bírósági jogorvoslati lehetőségeket már kimerítették, illetve ha nem kérelmezték az e bekezdés negyedik albekezdése szerinti, a Genfi Szöveg alapján történő lajstromozást, akkor az érintett tagállam haladéktalanul kérelmezi a szóban forgó földrajzi árujelző lajstromozásának törlését a nemzetközi lajstromból.

(3)  Az e rendelet 1. cikkében említett rendeletek egyikének a hatálya alá sem tartozó olyan termékekre vonatkozó eredetmegjelöléseket illetően, amelyek esetében a földrajzi árujelzők uniós szinten nem részesülnek oltalomban, az olyan tagállamok, amelyek már szerződő felei a Lisszaboni Megállapodásnak, megtarthatják a nemzetközi lajstromban már meglévő lajstromozásokat.

Ezek a tagállamok emellett a területükről származó ilyen eredetmegjelöléseknek a Lisszaboni Megállapodás szerinti nemzetközi lajstromban történő lajstromozása iránti további kérelmeket is benyújthatnak, ha teljesülnek az alábbi feltételek:

a)  az érintett tagállam eljuttatta a Bizottsághoz az ilyen eredetmegjelölések lajstromozása iránti kérelem tervezetét. Ezen értesítésben a tagállamnak bizonyítékkal kell szolgálnia arra vonatkozóan, hogy a kérelem teljesíti a Lisszaboni Megállapodás szerinti lajstromozásra vonatkozó követelményeket; valamint

b)  a Bizottság az említett értesítéstől számított két hónapon belül nem nyilvánított kedvezőtlen véleményt a kérdésben. Kedvezőtlen véleményt csak az érintett tagállammal folytatott konzultációt követően lehet megfogalmazni, és csakis olyan kivételes és kellően indokolt esetekben, amikor az a) pont értelmében megkövetelt bizonyíték nem támasztja alá kellőképpen a Lisszaboni Megállapodás szerinti lajstromozásra vonatkozó követelmények teljesülését, illetve ha a lajstromozás kedvezőtlen hatást gyakorolna az Unió kereskedelempolitikájára.

Abban az esetben, ha a Bizottság további információkat kér az a) pont szerinti értesítéssel kapcsolatban, a kért információ kézhezvételétől számítva egy hónapos határidő áll a Bizottság rendelkezésére a megfelelő intézkedések meghozatalára.

A Bizottság haladéktalanul tájékoztatja a többi tagállamot az a) pont szerinti értesítésekről.

12. cikk

Harmadik országokból származó, a Lisszaboni Megállapodás alapján lajstromba vett eredetmegjelölésekre vonatkozó átmeneti oltalom

(1)   Azok a tagállamok, amelyek az Unió Genfi Szöveghez történő csatlakozása előtt már a Lisszaboni Megállapodás szerződő felei voltak, ▌ nemzeti oltalmi rendszer útján, attól az időponttól kezdődő hatállyal, amikor az Unió a Genfi Szöveg szerződő felévé válik, az ezen időpontban a Lisszaboni Megállapodás alapján lajstromban lévő, olyan harmadik országokból származó eredetmegjelöléseket, amelyek szerződő felei a Lisszaboni Megállapodásnak, a továbbiakban is oltalomban részesíthetik.

(2)  A nemzeti oltalmi rendszer útján biztosított ilyen oltalom:

a)  helyébe egy adott eredetmegjelölést illetően az uniós oltalmi rendszer alapján biztosított oltalom lép, ha az oltalmat az érintett harmadik országnak a Genfi Szöveghez történő csatlakozását követően az e rendelet 7. cikke szerinti határozat értelmében biztosítják, feltéve hogy az e rendelet 7. cikke szerinti határozat alapján biztosított oltalom az érintett tagállamban fenntartja az adott eredetmegjelölés oltalmának folytonosságát;

b)  egy adott eredetmegjelölést illetően megszűnik, amikor a nemzetközi lajstromozás hatálya megszűnik.

(3)   Amennyiben egy harmadik országból származó eredetmegjelölést ▌ e rendelet alapján nem lajstromoztak, vagy amennyiben a nemzeti oltalmat a (2) bekezdés a) pontjával összhangban nem váltotta fel uniós oltalom, akkor ennek ▌ a nemzeti oltalomnak ▌ a következményeit kizárólag az érintett tagállam viseli.

(4)   A tagállamok által az (1) bekezdés szerint meghozott intézkedések csak nemzeti szinten járhatnak joghatással, és nem érinthetik az Unión belüli és a nemzetközi kereskedelmet.

(5)  Az (1) bekezdésben említett tagállamok a Nemzetközi Iroda által a Lisszaboni Megállapodás alapján tett értesítéseket továbbítják a Bizottságnak, amely azokat ezután az összes többi tagállamnak továbbítja.

(6)  Az e cikk (1) bekezdésében említett tagállamok közlik a Nemzetközi Irodával, ha attól az időponttól kezdve, hogy az Unió a Genfi Szöveg szerződő felévé válik, nem tudják biztosítani egy, az e rendelet 1. cikkében említett rendeletek valamelyikének a hatálya alá tartozó termék olyan eredetmegjelölésének a nemzeti oltalmát, amelyet a Lisszaboni Megállapodás értelmében lajstromba vettek és amelyről a Lisszaboni Megállapodás értelmében értesítették őket.

13. cikk

Díjak

A Genfi Szöveg 7. cikke értelmében ▌ fizetendő, a Közös Végrehajtási Szabályzatban meghatározott díjakat az a tagállam viseli, ahonnan a földrajzi árujelző származik, vagy a Genfi Szöveg 5. cikke (2) bekezdésének ii. pontjában említett természetes vagy jogi személy, vagy a Genfi Szöveg 1. cikkének xvii. pontjában meghatározott kedvezményezett. A tagállamok megkövetelhetik, hogy az adott természetes vagy jogi személy vagy az adott kedvezményezett a díjak egy részét vagy teljes összegét megfizesse.

14. cikk

Különleges pénzügyi hozzájárulás

Ha a Külön Unió bevételei a ▌ Genfi Szöveg 24. cikke (2) bekezdésének v. pontja szerinti forrásokból származnak, akkor az Unió az éves költségvetésében e célra rendelkezésre álló eszközök keretei között különleges hozzájárulást biztosíthat.

15. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot a következő termékek esetében a 182/2011/EU rendelet szerinti alábbi bizottságok segítik:

a)  az 1308/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó borászati termékek esetében az említett rendelet 229. cikke által létrehozott, a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó bizottság;

b)  a ▌ 251/2014/EU rendelet 3. cikkében meghatározott ízesített borászati termékek esetében az említett rendelet 34. cikke által létrehozott, az ízesített borászati termékekkel foglalkozó bizottság;

c)  a ▌ 110/2008/EK rendelet 2. cikkében meghatározott szeszes italok esetében az említett rendelet 25. cikke által létrehozott, a szeszes italokkal foglalkozó bizottság;

d)  az 1151/2012/EU rendelet 2. cikke (1) bekezdése első albekezdésének hatálya alá tartozó mezőgazdasági termékek és élelmiszerek esetében az említett rendelet 57. cikke által létrehozott, a mezőgazdasági termékek minőségpolitikájával foglalkozó bizottság.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

16. cikk

Nyomon követés és felülvizsgálat

A Bizottság ...-ig [két évvel e rendelet hatálybalépésének időpontja után] értékeli az Uniónak a Genfi Szöveg alkalmazásában való részvételét, és főbb megállapításairól jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Az értékelésnek többek között az alábbi szempontokon kell alapulnia:

a)  az uniós jog alapján oltalomban részesülő és lajstromozott olyan földrajzi árujelzők száma, amelyekre vonatkozóan nemzetközi lajstromba vétel iránti kérelmet nyújtottak be, és azok az esetek, amelyekben harmadik ország szerződő felek megtagadták az oltalmat;

b)  a Genfi Szöveg alkalmazásában részt vevő harmadik országok számának alakulása, és a Bizottság által e szám növelésére tett lépések, valamint az, hogy milyen hatást gyakorolnak a földrajzi árujelzőkkel kapcsolatos jelenlegi uniós vívmányok a Genfi Szöveg harmadik országokat érintő vonzerejére; továbbá

c)  a harmadik országokból származó olyan földrajzi árujelzők száma és típusa, amelyeket az Unió elutasított.

17. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt ...-ban/-ben

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

______________

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A Bizottság nyilatkozata a földrajzi jelzések uniós oltalmának nem mezőgazdasági termékekre való esetleges kiterjesztéséről

A Bizottság tudomásul veszi az Európai Parlament 2015. október 6-i állásfoglalását a földrajzi jelzések európai uniós oltalmának nem mezőgazdasági termékekre való esetleges kiterjesztéséről.

A Bizottság 2018 novemberében – egy 2013. évi tanulmány kiegészítéseként – megbízást adott egy tanulmány elkészítésére, hogy további gazdasági és jogi bizonyítékokat szerezzen a nem mezőgazdasági termékekre vonatkozó földrajzi jelzések egységes piacon belüli oltalmáról, valamint hogy további adatokat gyűjtsön a versenyképességről, a tisztességtelen versenyről, a hamisításról, a fogyasztói véleményekről, a költségekről és előnyökről, valamint arról, hogy a nem mezőgazdasági termékekre vonatkozó földrajzi jelzések oltalma területén létező modellek mennyire hatékonyak az arányosság elvének fényében.

A minőségi jogalkotás elveivel összhangban és a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban meghatározott kötelezettségvállalásoknak megfelelően a Bizottság elemezni fogja a tanulmányt, valamint az Uniónak a Genfi Szöveg szerződő feleként való részvételéről szóló jelentést – az Uniónak az eredetmegjelölésekről és a földrajzi jelzésekről szóló Lisszaboni Megállapodás genfi szövegéhez történő csatlakozását követő fellépéséről szóló rendelet nyomonkövetéséről és felülvizsgálatáról szóló cikkben foglaltak szerint –, valamint mérlegelni fogja a lehetséges további lépéseket.

A Bizottság nyilatkozata a rendelet 9a. cikkének (3) bekezdésében meghatározott eljárásról

A Bizottság megjegyzi, hogy jóllehet a rendelet 9a. cikkének (3) bekezdésében meghatározott eljárás az Unió kizárólagos hatáskörére tekintettel jogi szükségszerűség, a jelenlegi uniós vívmányokkal összefüggésben a Bizottság csak kivételes és kellően indokolt esetben lépne fel. A tagállamokkal folytatott konzultációk során a Bizottság mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a kedvezőtlen vélemény kibocsátásának elkerülése érdekében az aggályokat a tagállamokkal közösen oszlassa el. A Bizottság kijelenti, hogy az esetleges kedvezőtlen véleményről az érintett tagállam írásbeli értesítést kapna, amely értesítés az EUMSZ 296. cikke értelmében tartalmazná annak indokolását. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a kedvezőtlen vélemény nem zárná ki az ugyanazon eredet megjelölésre vonatkozó újabb kérelem benyújtásának lehetőségét, amennyiben a kedvezőtlen vélemény indokait megfelelően kezelték vagy azok már nem állnak fenn.

A Bizottság nyilatkozata

A Tanács határozata az Európai Uniónak az eredetmegjelölésekről és a földrajzi jelzésekről szóló Lisszaboni Megállapodás genfi szövegéhez történő csatlakozásáról

A Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy az Unió kizárólagos külső hatáskörrel rendelkezik a földrajzi árujelzők tekintetében, és saját jogon csatlakozik a Lisszaboni Megállapodás genfi szövegéhez. Ez az Európai Bíróság C-389/15. számú, Bizottság kontra Tanács ügyben 2017. október 25-én hozott ítéletéből következik. Tekintettel az EU kizárólagos külső hatáskörére, a tagállamok saját jogon nem válhatnak a Genfi Szöveg tagjává, valamint nem részesíthetik ők maguk oltalomban a lisszaboni rendszer harmadik országbeli tagjai által újonnan bejegyzett földrajzi árujelzőket. A Bizottság szem előtt tartja azokat a rendkívüli körülményeket, hogy hét tagállam régóta részes fele a lisszaboni megállapodásnak, hogy kiterjedt, annak keretében bejegyzett szellemi tulajdonnal rendelkeznek, valamint hogy zökkenőmentes átmenetre van szükség, ezért kivételesen kész lett volna elfogadni, hogy ebben a konkrét esetben BG, CZ, SK, FR, HU, IT és PT engedélyt kaphasson arra, hogy az EU érdekében csatlakozzon a Genfi Szöveghez.

A Bizottság határozottan elutasítja, hogy a Tanács továbbra is ragaszkodik ahhoz a lehetőséghez, hogy valamennyi uniós tagállam – amennyiben úgy kívánja – az Unióval párhuzamosan megerősíthesse a Genfi Szöveget vagy csatlakozhasson ahhoz, amelyet a Tanács szerint a Genfi Szöveg 22. cikke (4) bekezdése b) pontjának ii. alpontjával összefüggésben az Unió szavazati jogának rendezése indokol, nem pedig az említett rendkívüli körülmények.

Ezenkívül a Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy mivel az Unió a mezőgazdasági földrajzi árujelzők tekintetében gyakorolja belső hatáskörét, az uniós tagállamok nem rendelkezhetnek a mezőgazdasági árujelzők számára oltalmat biztosító saját nemzeti rendszerekkel.

Ezért a Bizottság fenntartja minden jogát, többek között a Tanács határozatával szembeni jogorvoslati lehetőségek igénybevételének jogát, és mindenképpen úgy tekinti, hogy ez az eset nem teremthet precedenst semmilyen meglévő vagy jövőbeli nemzetközi/WIPO-megállapodás tekintetében, különösen, de nem kizárólag abban az esetben, amikor az EU kizárólagos hatáskörében már maga megerősített egy adott nemzetközi megállapodást.

(1) HL C 110., 2019.3.22., 55. o.
(2)* EZ A SZÖVEG MÉG NEM ESETT ÁT JOGI-NYELVI VÉGLEGESÍTÉSEN.
(3)HL C 110., 2019.3.22., 55. o.
(4)Az Európai Parlament 2019. április 16-i álláspontja.
(5)HL L […], […], […] o.
(6)http://www.wipo.int/edocs/lexdocs/treaties/en/lisbon/trt_lisbon_009en.pdf.
(7)http://www.wipo.int/export/sites/www/lisbon/en/legal_texts/lisbon_agreement.pdf.
(8)Az Európai Parlament és a Tanács 110/2008/EK rendelete (2008. január 15.) a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 39., 2008.2.13., 16. o.).
(9)Az Európai Parlament és a Tanács 1151/2012/EU rendelete (2012. november 21.) a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről (HL L 343., 2012.12.14., 1. o.).
(10)Az Európai Parlament és a Tanács 1308/2013/EU rendelete (2013. december 17.) a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 671. o.).
(11)Az Európai Parlament és a Tanács 251/2014/EU rendelete (2014. február 26.) az ízesített borászati termékek meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, jelöléséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról és az 1601/91/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 84., 2014.3.20., 14. o.).
(12)Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(13)A Lisszaboni Megállapodás és a Lisszaboni Megállapodás Genfi Szövege szerinti, a Lisszaboni Unió Közgyűlése által 2017. október 11-én elfogadott Közös Végrehajtási Szabályzat, http://www.wipo.int/meetings/en/doc_details.jsp?doc_id=376416, WIPO A/57/11. sz. dokumentum, 2017. október 11.
(14)A Tanács (EU) .../... határozata az Európai Uniónak az eredetmegjelölésekről és a földrajzi jelzésekről szóló Lisszaboni Megállapodás genfi szövegéhez történő csatlakozásáról (HL L …, …, … o.).
(15)+HL: Kérjük, illesszék be az ST 6929/19 dokumentumban szereplő határozat számát, a lábjegyzetbe pedig az említett határozat számát, dátumát, címét és HL-hivatkozását.
(16)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1001 rendelete (2017. június 14.) az európai uniós védjegyről (HL L 154., 2017.7.16., 1. o.).
(17)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2436 irányelve (2015. december 16.) a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 336., 2015.12.23., 1. o.).
(18)+HL: Kérjük, illesszék be az ST 6929/19 dokumentumban szereplő határozat számát.
(19)+HL: Kérjük, illesszék be az ST 6929/19 dokumentumban szereplő határozat számát.


EU–Fülöp-szigetek-megállapodás a légi közlekedési szolgáltatások bizonyos kérdéseiről ***
PDF 130kWORD 42k
Az Európai Parlament 2019. április 16-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Fülöp-szigeteki Köztársaság kormánya közötti, a légi közlekedési szolgáltatások bizonyos kérdéseiről szóló megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (15056/2018 – C8-0051/2019 – 2016/0156(NLE))
P8_TA-PROV(2019)0362A8-0191/2019

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (15056/2018),

–  tekintettel az Európai Unió és a Fülöp-szigeteki Köztársaság kormánya közötti, a légi közlekedési szolgáltatások bizonyos kérdéseiről szóló megállapodás tervezetére(1);

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikkének (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban a Tanács által előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0051/2019),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlására (A8-0191/2019),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Fülöp-szigeteki Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 322., 2018.12.18., 3. o.


Nemzetközi megállapodás az olívaolajról és az étkezési olajbogyóról ***
PDF 130kWORD 42k
Az Európai Parlament 2019. április 16-i jogalkotási állásfoglalása az olívaolajról és az étkezési olajbogyóról szóló 2015. évi nemzetközi megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (06781/2019 – C8-0134/2019 – 2017/0107(NLE))
P8_TA-PROV(2019)0363A8-0186/2019

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (06781/2019),

–  tekintettel az olívaolajról és az étkezési olajbogyóról szóló 2015. évi nemzetközi megállapodás tervezetére (11178/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének (4) bekezdésével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával, továbbá 218. cikkének (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0134/2019),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0186/2019),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


A Számvevőszék egy tagjának kinevezése – Viorel Ștefan
PDF 128kWORD 42k
Az Európai Parlament 2019. április 16-i határozata Viorel Ştefan a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről (C8-0049/2019 – 2019/0802(NLE))
P8_TA-PROV(2019)0364A8-0194/2019

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0049/2019),

–  tekintettel eljárási szabályzata 121. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0194/2019),

A.  mivel a Tanács 2015. február 14-i levelével konzultált az Európai Parlamenttel Viorel Ştefan a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről;

B.  mivel a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek szempontjából – a javasolt jelölt képességeit;

C.  mivel 2019. április 8-i ülésén a Költségvetési Ellenőrző Bizottság meghallgatta a Tanács számvevőszéki tagjelöltjét;

1.  kedvezőtlenül véleményezi a Tanács Viorel Stefan számvevőszéki taggá történő kinevezésére irányuló javaslatát;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Számvevőszéknek, valamint az Európai Unió többi intézményének és a tagállamok ellenőrző szerveinek.


A Számvevőszék egy tagjának kinevezése – Ivana Maletić
PDF 128kWORD 42k
Az Európai Parlament 2019. április 16-i határozata Ivana Maletić a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről (C8-0116/2019 – 2019/0803(NLE))
P8_TA-PROV(2019)0365A8-0195/2019

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0116/2019),

–  tekintettel eljárási szabályzata 121. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0195/2019),

A.  mivel a Tanács 2015. március 5-i levelével konzultált az Európai Parlamenttel Ivana Maletić a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről;

B.  mivel a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek szempontjából – a javasolt jelölt képességeit;

C.  mivel 2019. április 8-i ülésén a Költségvetési Ellenőrző Bizottság meghallgatta a Tanács számvevőszéki tagjelöltjét;

1.  kedvezően véleményezi a Tanács Ivana Maletić számvevőszéki taggá történő kinevezésére irányuló javaslatát;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Számvevőszéknek, valamint az Európai Unió többi intézményének és a tagállamok ellenőrző intézményeinek.


Az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelme ***I
PDF 424kWORD 130k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2019. április 16-i jogalkotási állásfoglalása az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2018)0218 – C8-0159/2018 – 2018/0106(COD))
P8_TA-PROV(2019)0366A8-0398/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0218),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 16., 33., 43. 50. cikkére, 53. cikkének (1) bekezdésére, 62., 91., 100., 103., 109., 114., 168., 169., 192., 207. cikkére és 325. cikkének (4) bekezdésére, valamint az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 31. cikkére, amelynek megfelelően a Bizottság benyújtotta a javaslatot a Parlamentnek (C8-0159/2018),

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményeire,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére, valamint 16. cikkére, 43. cikkének (2) bekezdésére, 50. cikkére, 53. cikkének (1) bekezdésére, 91., 100. és 114. cikkére, 168. cikkének (4) bekezdésére, 169. cikkére, 192. cikkének (1) bekezdésére és 325. cikkének (4) bekezdésére, valamint az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 31. cikkére,

–  tekintettel a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, amely szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 2018. szeptember 26-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. október 18-i véleményére(2),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2019. március 15-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. és 39. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A8-0398/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. április 16-án került elfogadásra az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel(3)

P8_TC1-COD(2018)0106


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 16. cikkére, ▌43. cikkének (2) bekezdésére, 50. cikkére, 53. cikkének (1) bekezdésére, ▌91., 100., ▌114. cikkére, 168. cikkének (4) bekezdésére, 169. cikkére, 192. cikkének (1) bekezdésére ▌és 325. cikkének (4) bekezdésére, valamint az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 31. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(4),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(5),

tekintettel a Számvevőszék véleményére(6),

tekintettel a Tudományos és Műszaki Bizottság által kinevezett, a tagállamok tudományos szakértőiből álló szakértőcsoport véleményére, az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 31. cikkével összhangban,

rendes jogalkotási eljárás keretében(7),

mivel:

(1)  Gyakran a közjogi vagy magánjogi szervezetek dolgozói vagy a munkavégzéssel összefüggő tevékenységük során a szervezetekkel kapcsolatba kerülő személyek értesülnek először az ilyen összefüggésben a közérdeknek okozott fenyegetésekről vagy kárról. A visszaélés bejelentésével kulcsszerepet játszanak a közérdeknek kárt okozó jogsértések feltárásában és megelőzésében, valamint a társadalom egésze jólétének biztosításában is. A visszaélést potenciálisan bejelentő személyeket ugyanakkor a megtorlástól való félelem gyakran eltántorítja attól, hogy hangot adjanak aggodalmaiknak vagy gyanújuknak. Ezzel összefüggésben mind európai, mind nemzetközi szinten egyre inkább elismerik a visszaélést bejelentő személyek számára biztosított kiegyensúlyozott és hatékony védelem fontosságát.

(2)  Uniós szinten a visszaélést bejelentő személyek jelentései és nyilvánosságra hozatalai egyre fontosabb elemei az uniós jog és szakpolitikák érvényesítésének: az uniós jogsértések hatékony felderítését, kivizsgálását valamint az ezekkel kapcsolatos eljárások lefolytatását lehetővé tevő információval látják el a nemzeti és uniós jogérvényesítési rendszereket, erősítve ezzel az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot.

(3)  Bizonyos szakpolitikai területeken az uniós jogsértés – függetlenül attól, hogy az a nemzeti jog alapján közigazgatási jogsértésnek, bűncselekménynek vagy egyéb típusú jogsértésnek minősül-e – súlyos károkat okozhat a közérdeknek abban az értelemben, hogy a társadalom jólétét fenyegető jelentős kockázatot teremt. Ha ezeken a területeken a jogérvényesítésben tapasztalt gyengeségeket azonosítottak, és a visszaélést bejelentő személyek általában abban a kiváltságos helyzetben vannak, hogy fel tudják fedni a jogsértéseket, hatékony, bizalmas és biztonságos bejelentési csatornák bevezetésével, valamint a visszaélést bejelentő személyek megtorlástól való hatékony védelmének biztosításával ▌javítani kell a jogérvényesítést.

(4)  A visszaélést bejelentő személyek védelmének jelenlegi szabályozása széttagolt az Európai Unió tagállamaiban és szakpolitikai területenként egyenetlen. A visszaélést bejelentő személyek által fel nem tárt, határokon átnyúló dimenzióval rendelkező uniós jogsértések következményei mutatják, hogy a valamely tagállamban elégtelen védelem nem csupán abban a tagállamban gyakorol negatív hatást az uniós szakpolitikákra, hanem annak más tagállamokra és az Unió egészére továbbgyűrűző hatása is lehet.

(5)  Ennek megfelelően a visszaélést bejelentő személyek hatékony védelmét biztosító közös minimumszabályokat kell alkalmazni azokban az aktusokban és azon szakpolitikai területeken, ahol

i.  szükség van a jogérvényesítés erősítésére,

ii.  a visszaélést bejelentő személyek jelentésének elmaradása kulcsfontosságú a jogérvényesítésre nézve, valamint

iii.  az Uniós jog megsértése súlyos károkat okozhat a közérdek számára.

A tagállamok kiterjeszthetik a nemzeti rendelkezések alkalmazását más területekre is egy átfogó és koherens nemzeti szintű keret biztosítása céljából.

(6)  A visszaélést bejelentő személyek védelme szükséges a közbeszerzéssel kapcsolatos uniós jogérvényesítés javítása érdekében. Amellett, hogy szükség van a csalás és a korrupció megelőzésére és feltárására az Unió költségvetésének végrehajtásával kapcsolatban – ideértve a közbeszerzést is –, az árubeszerzés, az építési beruházások és a szolgáltatások igénybevétele során szükség van a közbeszerzéssel kapcsolatos szabályok nemzeti hatóságok és bizonyos közüzemi szolgáltatók általi elégtelen végrehajtásának kezelésére. Az ilyen szabályok megsértése torzítja a versenyt, növeli az üzleti tevékenység végzésének költségeit, sérti a befektetők és a cégtulajdonosok érdekeit, valamint összességében kevésbé vonzóvá teszi a befektetési környezetet és Európa szerte egyenlőtlen versenyfeltételeket teremt a vállalkozások számára, és ezáltal hatást gyakorol a belső piac megfelelő működésére.

(7)  A pénzügyi szolgáltatások terén az uniós jogalkotó már elismerte a visszaélést bejelentő személyek védelme által jelentett többletértéket. A vonatkozó szabályok érvényesítésének súlyos hiányosságait feltáró pénzügyi válság utóhatásaként ezen a területen jelentős számú jogalkotási aktusban fogadtak el a visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozó intézkedéseket(8), ideértve a belső és külső bejelentési csatornákat, valamint a megtorlás kifejezett tilalmát. A hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra alkalmazandó prudenciális követelményekkel kapcsolatban különösen a 2013/36/EU irányelv rendelkezik a visszaélést bejelentő személyek védelméről, amely a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013/EU rendeletre is kiterjed.

(8)  Ami a belső piacon forgalomba hozott termékek biztonságát illeti, azok a vállalkozások az elsődleges forrásai a bizonyítékok összegyűjtésének, amelyek részt vesznek a gyártási és forgalmazási láncban, ezáltal a visszaélést bejelentő személyek jelentései jelentős hozzáadott értékkel rendelkeznek, mivel azok sokkal közelebb állnak a nem biztonságos termékek esetlegesen tisztességtelen és jogellenes gyártási, importálási és forgalmazási gyakorlatainak forrásaihoz. Mindez indokolja a visszaélést bejelentő személyek védelmének bevezetését a „harmonizált termékekre”(9) és „nem harmonizált termékekre”(10) egyaránt alkalmazandó biztonsági követelmények tekintetében. A visszaélést bejelentő személyek védelme továbbá a lőfegyverek, azok részei és alkotóelemei, valamint a lőszerek és a védelmi vonatkozású termékek illetéktelen kezekbe jutásának elkerülésére is szolgál az olyan jogsértések bejelentésének ösztönzésével, mint például az okirathamisítás, a megjelölés-változtatás ▌, valamint a lőfegyverek közösségen belüli csalárd beszerzése, amikor a jogsértés gyakran a legális piacon szerzett terméknek az illegális piacra való eltérítését jelenti. A visszaélést bejelentő személyek védelme továbbá a házi készítésű robbanóanyagok illegális gyártását is segítene megakadályozni azáltal, hogy hozzájárul a robbanóanyag-prekurzorokra vonatkozó korlátozások és ellenőrzések megfelelő alkalmazásához.

(9)  A repülésbiztonságra(11) és a tengeri közlekedés biztonságára(12) vonatkozó ágazati uniós jogi aktusokban – amelyek a visszaélést bejelentő személyek védelmére célirányos intézkedésekről és egyedi bejelentési csatornákról rendelkeznek – már elismerték a visszaélést bejelentő személyek védelmének fontosságát a közlekedésbiztonságról szóló uniós szabályok emberéleteket veszélyeztető megsértésének megelőzése és az ilyen jogsértésektől való elrettentés szempontjából. Ezek a jogi eszközök rendelkeznek továbbá azon munkavállalók megtorlással szembeni védelméről, akik saját, jóhiszeműen elkövetett hibáikról tesznek bejelentést (az úgynevezett méltányossági kultúra („just culture”)). Ebben a két ágazatban ki kell egészíteni és ki kell bővíteni a visszaélést bejelentő személyek védelmének meglévő elemeit, és hasonló védelmet kell biztosítani a többi közlekedési mód – nevezetesen a belvízi, a közúti és a vasúti közlekedés – biztonsági előírásai érvényesítésének javítása érdekében.

(10)  A környezeti bűnözéssel, valamint a környezetvédelmet érintő jogellenes magatartásokkal vagy mulasztásokkal, illetve esetleges jogsértésekkel kapcsolatos bizonyítékok összegyűjtése, az ilyen gyakorlatok megelőzése, felderítése és orvoslása továbbra is kihívást jelent és azt javítani kell, ahogyan azt a Bizottság az „Uniós intézkedések a környezetvédelmi megfelelés és irányítás javítására” című, 2018. január 18-i közleményében(13) is elismerte. Noha jelenleg csak egyetlen környezetvédelemről szóló ágazati jogi aktusban(14) találhatók a visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozó szabályok, szükség van az ilyen védelem bevezetésére az uniós környezeti vívmányok hatékony érvényesítésének biztosítása érdekében, amelyek megsértése a nemzeti határokon is esetleg továbbgyűrűző hatásokkal károkat okozhat ▌a közérdeknek. Ez ugyancsak releváns azokban az esetekben, amikor nem biztonságos termékek okozhatnak környezeti károkat.

(11)  A visszaélést bejelentő személyek védelmének javítása továbbá előmozdítaná a nukleáris biztonsággal, a sugárvédelemmel, valamint a kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok felelősségteljes és biztonságos kezelésével kapcsolatos Euratom-szabályok megsértésének megelőzését, illetve az ilyen jogsértésektől való elrettentést. Emellett megerősítené a nukleáris biztonságról szóló felülvizsgált irányelv(15) hatékony nukleáris biztonsági kultúráról szóló meglévő rendelkezéseinek – különösen a 8b. cikk (2) bekezdése a) pontjának – az érvényesítését, amely többek között arra a kötelezi az illetékes szabályozó hatóságot, hogy olyan irányítási rendszereket vezessen be, amelyek kellő prioritást tulajdonítanak a nukleáris biztonságnak, és a személyzet és a vezetők minden szintjén előmozdítják azt a képességet, hogy megkérdőjelezzék a releváns biztonsági elvek és gyakorlatok tényleges érvényesülését, és hogy kellő időben bejelentést tehessenek biztonsági kérdésekről.

(12)  Hasonló megfontolások indokolják a meglévő jogszabályi rendelkezésekre építve a visszaélést bejelentő személyek védelmének bevezetését és az uniós szabályok megsértések megakadályozását az élelmiszerlánccal – különösen az élelmiszer és takarmányok biztonságával, valamint az állategészségüggyel, az állatok védelmével és az állatjóléttel – kapcsolatos uniós szabályok terén. Az e téren kidolgozott különböző uniós szabályok szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A 178/2002/EK rendelet(16) rendelkezik az élelmiszerrel és takarmánnyal kapcsolatos valamennyi uniós és nemzeti intézkedés alapjául szolgáló általános alapelvekről és követelményekről – különös hangsúlyt helyezve az élelmiszer-biztonságra – annak érdekében, hogy biztosítsa az élelmiszerek területét érintően az emberi egészség és a fogyasztói érdekek magas szintű védelmét, valamint a belső piac hatékony működését. Ez a rendelet többek között arról rendelkezik, hogy az élelmiszer-vállalkozók és a takarmányipari vállalkozók nem akadályozhatják meg a munkavállalóikat vagy másokat az illetékes hatóságokkal való együttműködésben, amennyiben ezzel megelőzhető, csökkenthető vagy megszüntethető egy élelmiszerrel kapcsolatos kockázat. Az uniós jogalkotó hasonló megközelítést alkalmazott az állategészségügyi jogszabályok terén az állatra vagy emberre átvihető állatbetegségek megelőzésére és leküzdésére vonatkozó szabályokat megállapító (EU) 2016/429 rendelet(17) révén. A 98/58/EK tanácsi irányelv és a 2010/63/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint az 1/2005/EK és az 1099/2009/EK tanácsi rendelet szabályokat határoz meg az állatoknak a tenyésztési célú tartás, illetve a szállítás és a leölés során való védelmére vonatkozóan.

(13)  Hasonlóképpen, a visszaélést bejelentő személyek bejelentései kulcsfontosságúak lehetnek az uniós szabályok megsértéséből eredő, a közegészségügyre és a fogyasztóvédelemre vonatkozó olyan kockázatok felderítése, megelőzése, csökkentése és felszámolása szempontjából, amelyek egyébként rejtve maradnának. A fogyasztóvédelem szoros kapcsolatban áll azokkal az esetekkel is, amikor nem biztonságos termékek számottevő kárt okozhatnak a fogyasztóknak.▌

(14)  A magánélet és a személyes adatok védelme, amelyet az Alapjogi Charta 7. és 8. cikke rögzít, egy másik olyan terület, ahol a visszaélést bejelentő személyek segíthetnek felfedni a közérdeknek ▌esetleg károkat okozó uniós jogsértéseket. Hasonló megfontolások vonatkoznak a hálózati és információs rendszerek biztonságáról szóló irányelv(18) megsértésére, amely irányelv bevezeti az események bejelentését (ami magában foglalja azokat az eseményeket is, amelyek nem veszélyeztetnek személyes adatokat), valamint a több ágazatban (pl. az energia, az egészségügy, a közlekedés, a bankszolgáltatások stb. területén) alapvető szolgáltatásokat nyújtó szervezetek és a kulcsfontosságú digitális (pl. felhőalapú) szolgáltatásokat nyújtók, illetve az alapvető közüzemi szolgáltatásokat (víz, villamos energia, gáz) nyújtó szervezetek biztonsági követelményeit. A visszaélést bejelentő személyek jelentéstétele ezen a területen különösen értékes az olyan biztonsági események megelőzése érdekében, amelyek kulcsfontosságú gazdasági és társadalmi tevékenységeket, valamint széles körben használt digitális szolgáltatásokat érintenének, továbbá az uniós adatvédelmi jogszabályok megsértésének megakadályozása érdekében. Segíti az olyan szolgáltatások folytonosságának biztosítását, amelyek alapvető fontosságúak a belső piac működése és a társadalom jóléte szempontjából.

(15)  Továbbá, az Unió pénzügyi érdekeinek védelme, amely a csalás, a korrupció és minden egyéb olyan jogellenes tevékenység elleni küzdelemre irányul, amely érinti az uniós kiadások felhasználását, az uniós bevételek és források, illetve uniós pénzeszközök beszedését, olyan alapvető terület, ahol erősíteni kell az uniós jogérvényesítést. Az Unió pénzügyi érdekei védelmének megerősítése magában foglalja az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés alapján felmerülő kiadásokhoz kapcsolódó uniós költségvetés végrehajtását is. Az Unió pénzügyi érdekei területén a hatékony jogérvényesítés hiánya – ideértve a nemzeti szintű csalást és korrupciót – az uniós bevételek csökkenéséhez és az uniós pénzeszközökkel való visszaélésekhez vezet, ami torzíthatja a közberuházásokat és a növekedést, valamint alááshatja a polgároknak az uniós tevékenységekbe vetett bizalmát. Az EUMSZ 325. cikke előírja az Unió és a tagállamok számára, hogy küzdjenek az ilyen tevékenységek ellen. Az e tekintetben releváns uniós intézkedések közé tartozik mindenekelőtt a 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet, amelyet a csaláshoz kapcsolódó tevékenységek legsúlyosabb típusai vonatkozásában az (EU) 2017/1371 irányelv és az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikkén alapuló, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. július 26-i egyezmény egészít ki, ideértve annak 1996. szeptember 27-i(19), 1996. november 29-i(20) és 1997. június 19-i jegyzőkönyveit (azon tagállamok számára továbbra is hatályos egyezmény és jegyzőkönyvek, amelyekre nézve az (EU) 2017/1372 irányelv nem kötelező), valamint a 883/2013/EU, Euratom (OLAF) rendelet.

(16)  Közös minimumszabályokat szükséges meghatározni a visszaélést bejelentő személyek védelmére az EUMSZ 26. cikkének (2) bekezdésében említett belső piacot érintő jogsértések tekintetében is. Emellett a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban azok az uniós intézkedések, amelyek célja a belső piac megteremtése vagy működésének biztosítása, hozzá hivatottak járulni az áruk szabad mozgása és a szolgáltatásnyújtás szabadsága előtt álló vagy felmerülő akadályok felszámolásához, illetve a versenyt torzító tényezők felszámolásához.

(17)  A visszaélést bejelentő személyek védelme konkrétan abból a célból, hogy fokozni lehessen az uniós versenyjog érvényesítését többek között az állami támogatások területén, elősegítené a piacok hatékony működését az Unióban, egyenlő versenyfeltételeket tenne lehetővé a vállalkozások számára és előnyökkel járna a fogyasztók számára. Ami a vállalkozásokra vonatkozó versenyszabályokat illeti, a versenyjogi szabálysértésekkel kapcsolatos belső jelentéstétel fontosságát már elismerték az uniós engedékenységi politikában, valamint az Európai Bizottság által nemrég bevezetett, a visszaélések anonim bejelentésére szolgáló eszköz által. A versenyt és az állami támogatást érintő jogsértések az EUMSZ 101., 102., 106., 107. és 108. cikkéhez, valamint az ezek alkalmazása céljából elfogadott másodlagos jogszabályokhoz kapcsolódnak.

(18)  Azok a társasági adózási szabályokat és megállapodásokat sértő cselekmények, amelyek célja adóelőny szerzése és a jogi kötelezettségek megkerülése, és amelyek ellentétesek a társasági adóra vonatkozó alkalmazandó jogszabályok tárgyával vagy céljával, negatív hatást gyakorolnak a belső piac megfelelő működésére. Mindez tisztességtelen adóversenyt és széleskörű adókijátszást eredményezhet, torzítva a vállalkozások közötti azonos versenyfeltételeket, valamint adóbevétel-kiesést eredményezve a tagállamok és az uniós költségvetés egésze számára. Ez az irányelv a megtorlással szembeni védelmet biztosít azon személyek számára, akik bejelentést tesznek az olyan adókerülő és/vagy visszaélő megállapodásokról, amelyek egyébként észrevétlenek maradnának. Ennek célja az, hogy az illetékes hatóságok nagyobb mértékben képesek legyenek a belső piac megfelelő működésének biztosítására és azoknak a versenyt torzító tényezőknek és kereskedelmi akadályoknak a felszámolására, amelyek a belső piacon hatással vannak a vállalkozások versenyképességére, ami közvetlenül kapcsolódik a szabad mozgást érintő szabályokhoz, valamint releváns az állami támogatásra vonatkozó szabályok alkalmazása szempontjából is. A visszaélést bejelentő személyek védelme kiegészíti a Bizottság azon közelmúltbeli kezdeményezéseit, amelyek célja az adózás területén az átláthatóság növelése és az információcsere javítása, valamint az Unión belüli méltányosabb társasági adózási környezet megteremtése annak érdekében, hogy a tagállamok eredményesebbek legyenek az olyan adókerülő és/vagy visszaélő megállapodások felismerését illetően, amelyek egyébként felderítetlenek maradnának, és elő fogja segíteni az ilyen megállapodásoktól való elrettentést, noha ez az irányelv nem harmonizálja az adózással kapcsolatos – anyagi vagy eljárásjogi – rendelkezéseket.

(19)  Az 1. cikk (1) bekezdésének a) pontja az uniós jogi aktusoknak a mellékletben (I. és II. rész) foglalt jegyzékére hivatkozva meghatározza ezen irányelv tárgyi hatályát. Ez azt jelenti, hogy ha az említett uniós jogi aktusok a tárgyi hatályukat maguk is a mellékleteikben felsorolt uniós jogi aktusokra hivatkozva határozzák meg, akkor azok a jogi aktusok szintén ezen irányelv tárgyi hatályának a részét képezik. Emellett a mellékletben foglalt jogi aktusokra hivatkozást úgy kell értelmezni, hogy azok magukban foglalják az összes olyan nemzeti és uniós végrehajtási vagy felhatalmazáson alapuló intézkedést is, amelyeket e jogi aktusok alapján fogadtak el. Ezen túlmenően, az uniós jogi aktusokra hivatkozás ennek az irányelvnek a mellékletében dinamikus hivatkozásként értendő, azaz ha a mellékletben foglalt uniós jogi aktust módosították vagy később módosítják, a hivatkozás a módosított jogi aktusra vonatkozik; ha a mellékletben foglalt uniós jogi aktus helyébe új jogi aktus lépett vagy fog lépni, akkor a hivatkozás az új jogi aktusra értendő.

(20)  Bizonyos uniós jogi aktusok – különösen a pénzügyi szolgáltatások területén –, mint például a piaci visszaélésekről szóló 596/2014/EU rendelet(21), valamint a Bizottságnak az említett rendelet alapján elfogadott 2015/2392 végrehajtási irányelve(22) már részletes szabályokat tartalmaz a visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozóan. Az ilyen hatályos uniós jogszabályoknak, ideértve azokat, amelyek szerepelnek a melléklet II. részében foglalt felsorolásban, meg kell őrizniük a releváns ágazatokhoz szabottan általuk előírt sajátosságokat. Ez különösen fontos annak megállapításához, hogy a pénzügyi szolgáltatások, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésének terén jelenleg mely jogi személyek kötelesek belső bejelentési csatornák létrehozására. Ugyanakkor a tagállamokban a következetesség és a jogbiztonság biztosítása érdekében ennek az irányelvnek alkalmazandónak kell lennie minden olyan kérdésben, amelyeket az ágazatspecifikus eszközök keretében nem szabályoznak; ezeket – annyiban, amennyiben bizonyos kérdéseket nem szabályoznak – ennek az irányelvnek ki kell egészítenie annak érdekében, hogy teljes mértékben összhangban legyenek a minimumszabályokkal. Ennek az irányelvnek mindenekelőtt részletesebben meg kell határoznia a belső és külső csatornák kialakítását, az illetékes hatóságok kötelezettségeit, valamint a megtorlással szemben nemzeti szinten biztosítandó védelem konkrét formáit. E tekintetben az 1286/2014/EU rendelet 28. cikkének (4) bekezdése lehetőséget ad a tagállamok számára, hogy a rendelet hatálya alá tartozó területen belső bejelentési csatornát hozzanak létre. Az ebben az irányelvben meghatározott minimumszabályokkal való következetesség érdekében az ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt, a belső bejelentési csatornák létrehozására vonatkozó kötelezettségnek az 1286/2014/EU irányelv tekintetében is alkalmazandónak kell lennie.

(21)  Ez az irányelv nem érintheti az uniós munkajoggal kapcsolatos jogsértéseket jelentő munkavállalókat megillető védelmet. Különösen a munkahelyi biztonság és egészségvédelem terén a 89/391/EGK keretirányelv 11. cikke kötelezi már a tagállamokat annak biztosítására, hogy a munkavállalókat és a munkavállalók képviselőit ne érje hátrány amiatt, hogy a munkáltatót a megfelelő intézkedések megtételére kérik, és hozzá javaslatokat nyújtanak be a munkavállalókat fenyegető veszélyek mérséklése és/vagy a veszélyforrások eltávolítása céljából. A munkavállalók, illetve képviselőik az illetékes nemzeti hatóságokhoz folyamodhatnak, ha úgy vélik, hogy a munkáltató által megtett intézkedések és alkalmazott eszközök nem megfelelőek a munkahelyi biztonság és egészségvédelem biztosításához.

(22)  A tagállamok úgy rendelkezhetnek, hogy a kizárólag a bejelentő személyt érintő, személyek közötti sérelmekkel kapcsolatos bejelentéseket – azaz amelyek olyan személyközi konfliktusokkal érintenek, amelyek a bejelentő személy és egy másik alkalmazott között alakultak ki – más rendelkezésre álló eljárások felé lehet irányítani.

(23)  Ez az irányelv nem érinti az esetleges törvényellenes tevékenységek – ideértve az Unió érdekeinek hátrányt okozó csalást vagy korrupciót, illetve a szakmai feladatok teljesítésével kapcsolatos olyan magatartást, amely az Unió tisztviselőire és egyéb alkalmazottaira vonatkozó kötelezettségek súlyos megszegését képezi – bejelentésére vonatkozó, azon eljárások által biztosított védelmet, amelyeket az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételekről szóló, 259/69/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelet(23) 22a., 22b. és 22c. cikke határozott meg. Az irányelvet alkalmazni kell, ha az uniós tisztviselők az uniós intézményekkel fennálló munkaviszonyukon kívüli, munkával kapcsolatos helyzetről tesznek bejelentést.

(24)  A nemzeti biztonság az egyes tagállamok kizárólagos feladata marad. Ez az irányelv az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban nem alkalmazható a védelmi és biztonsági vonatkozású közbeszerzésekkel kapcsolatos jogsértések bejelentéseire, amennyiben azok az EUMSZ 346. cikkének hatálya alá tartoznak. Ha egyes tagállamok úgy döntenek, hogy az irányelvben előírt védelmet kiterjesztik más olyan területekre vagy cselekményekre is, amelyek nem tartoznak az irányelv hatálya alá, ezek a tagállamok különös rendelkezéseket fogadhatnak el e tekintetben a nemzetbiztonság alapvető érdekeinek védelme céljából.

(25)  Ez az irányelv továbbá nem érintheti az olyan titkosított információra vonatkozó védelmet, amelyet uniós jogszabály vagy az érintett tagállamban hatályos törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések írnak elő biztonsági okokból az illetéktelenek hozzáférésének megakadályozása érdekében. ▌Az irányelv rendelkezései továbbá nem érinthetik az EU-minősített adatok védelmét szolgáló biztonsági szabályokról szóló, 2015. március 13-i (EU, Euratom) 2015/444 bizottsági határozatból vagy az EU-minősített adatok védelmét szolgáló biztonsági szabályokról szóló 2013. szeptember 23-i tanácsi határozatból eredő kötelezettségeket.

(26)  Ez az irányelv az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban nem érintheti az ügyvédek és ügyfeleik közötti érintkezés bizalmas jellegének a nemzeti vagy adott esetben az uniós jog által előírt védelmét (a továbbiakban: ügyvédi titoktartási kötelezettség). Az irányelv továbbá nem érintheti az egészségügyi szolgáltatók – köztük a terapeuták – és betegeik közötti érintkezés, valamint az egészségügyi dokumentáció bizalmas jellegének a nemzeti vagy adott esetben az uniós jog által előírt fenntartását (a továbbiakban: az egészségügyi adatok védelme).

(27)  A vonatkozó szakmai szabályok alapján védett információk bejelentésével összefüggésben más szakmák képviselői is részesülhetnek védelemben ezen irányelv alapján, feltéve hogy az adott információ bejelentése az ezen irányelv hatálya alá tartozó jogsértés feltárásához szükséges.

(28)  Bár ez az irányelv bizonyos feltételek mellett a felelősség alóli korlátozott mentességről rendelkezik – beleértve a büntetőjogi felelősséget is –, a titoktartási kötelezettség megsértése esetén nem érinti a büntetőeljárásokra vonatkozó nemzeti szabályokat, különösen azokat, amelyek célja a nyomozások és eljárások integritásának, vagy az érintettek védelemhez való jogának a megóvása. Ez nem érinti a védelemre irányuló intézkedéseknek a nemzeti eljárásjog egyéb típusaiba való bevezetését, és különösen a bizonyítási teher megfordulását a nemzeti közigazgatási, polgári vagy munkajogi eljárásokban.

(29)  Ez az irányelv nem érintheti azokat a nemzeti szabályokat, amelyek a munkavállalók képviselőinek a tájékozódáshoz, a konzultációhoz és a kollektív tárgyalásokon történő részvételhez való jogának gyakorlására, valamint a munkavállalók foglalkoztatáshoz kapcsolódó jogainak a munkavállalók képviselői általi védelmére vonatkoznak. Ez nem érintheti az irányelv által biztosított védelem szintjét.

(30)  Ez az irányelv nem alkalmazandó azokban az esetekben, amikor olyan személyek jelentenek be jogsértéseket a végrehajtó hatóságoknak jutalom vagy ellenszolgáltatás fejében, akiket tájékoztatáson alapuló beleegyezésük alapján informátorként azonosítottak vagy informátorként regisztráltak a nemzeti szinten kijelölt hatóságok, például a vámhatóságok által vezetett nyilvántartásban. Az ilyen bejelentésekre különleges eljárások vonatkoznak, amelyek testi épségük védelme céljából garantálják e személyek névtelenségét, és amelyek az ezen irányelvben meghatározott bejelentési csatornáktól eltérő csatornákon keresztül zajlanak.

(31)  A munkával kapcsolatos tevékenység során szerzett, a közérdeket érintő veszélyekről és károkról szóló információt bejelentő személyek szabadon gyakorolják a véleménynyilvánítás szabadságához való jogukat. A véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 11. cikke, valamint az emberi jogok európai egyezményének (a továbbiakban: EJEE) 10. cikke rögzít, magában foglalja az információk megismerésének és közlésének szabadságát, valamint a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét.

(32)  Ennek megfelelően ez az irányelv az Emberi Jogok Európai Bíróságának a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó ítélkezési gyakorlatára, valamint az Európa Tanácsnak a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló, az említett ítélkezési gyakorlaton alapuló 2014-es ajánlására(24) támaszkodik.

(33)  Annak érdekében, hogy védelemben részesüljenek, a bejelentő személyeknek a bejelentés időpontjában fennálló körülmények és a számukra elérhető információk fényében észszerűen feltételezniük kell, hogy az általuk bejelentett ügyek igazak. Mindez alapvető biztosíték a rosszindulatú és komolytalan vagy visszaélésszerű bejelentések ellen, amely biztosítja, hogy ne élvezzenek védelmet azok, akik a bejelentés időpontjában tudatosan és szándékosan jelentettek rossz vagy félrevezető információt. Ugyanakkor gondoskodik arról, hogy a védelem ne vesszen el, ha a bejelentő személy jóhiszeműen tett pontatlan bejelentést. A bejelentő személyeknek hasonlóan joguk van az irányelv szerinti védelemre, amennyiben alapos okkal feltételezik, hogy a jelentett információ az irányelv hatálya alá tartozik. Az, hogy a bejelentő személy milyen indítékból tesz bejelentést, nem bírhat jelentőséggel abból a szempontból, hogy részesülhet-e védelemben.

(34)  Általánosságban elmondható, hogy a bejelentő személyek szívesebben folyamodnak a belső csatornákhoz, kivéve ha valami a külső csatornák igénybevételét indokolja. Empirikus tanulmányok szerint a visszaélést bejelentő személyek többsége azon a szervezeten belül tesz bejelentést, ahol dolgozik. A belső bejelentés emellett a legjobb módja annak, hogy az információk eljussanak azokhoz a személyekhez, akik hozzá tudnak járulni a közérdeket érintő kockázatok korai és hatékony felszámolásához. Ugyanakkor lehetővé kell tenni a bejelentő személy számára, hogy az ügy sajátos körülményeitől függően válassza meg a legmegfelelőbb csatornát. Emellett a demokratikus alapelvek, így például az átláthatóság és az elszámoltathatóság, valamint az alapvető jogok, mint például a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága figyelembevételével a nyilvánosságra hozatalt is védelemben kell részesíteni, ugyanakkor az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatában kialakult kritériumoknak megfelelően meg kell találni az egyensúlyt a munkáltatóknak a szervezetük irányításához, valamint jó hírnevük és érdekeik megvédéséhez fűződő érdeke és a közérdek károkkal szembeni védelme között.

(35)  A névtelen bejelentés lehetővé tételére vonatkozó, az uniós jog alapján jelenleg fennálló kötelezettségek sérelme nélkül a tagállamok eldönthetik, hogy a magán- és közjogi jogalanyok, valamint az illetékes hatóságok elfogadják-e az ezen irányelv hatálya alá tartozó jogsértésekre vonatkozó névtelen bejelentéseket és kivizsgálják-e azokat. Mindazonáltal abban az esetben, ha egy személy névtelenül tett bejelentést vagy hozott nyilvánosságra az irányelv hatálya alá tartozó információt, és megfelel az irányelvben foglalt feltételeknek, amennyiben későbbi azonosítását követően megtorlás érte, ezen irányelv alapján védelmet kell biztosítani számára.

(36)  Védelmet kell biztosítani azokban az esetekben is, ha egy személy az uniós jogszabályokkal összhangban uniós intézménynek, szervnek, hivatalnak vagy ügynökségnek tett bejelentést, például az uniós költségvetés kárára elkövetett csalásokkal összefüggésben.

(37)  Különleges jogi védelmet kell biztosítani azoknak a személyeknek, akiknek munkavégzéssel kapcsolatos tevékenységük során jut birtokába az általuk bejelentett információ, és ezáltal fennáll a kockázata annak, hogy velük szemben munkavégzéssel összefüggő megtorlást alkalmaznak (például a titoktartási és lojalitási kötelezettségek megsértése miatt). A védelmük biztosítása mögött meghúzódó ok az, hogy gazdasági kiszolgáltatottságot okozó helyzetben vannak azzal a személlyel szemben, akitől a munkájuk folytán ténylegesen függnek. Amennyiben nem áll fenn ilyen munkajellegű egyensúlytalanság (például általános panaszosok vagy kívülálló állampolgárok esetében), akkor nincs szükség megtorlással szembeni védelemre.

(38)  Az uniós jog hatékony érvényesítése megköveteli, hogy azon személyek lehető legszélesebb kategóriáját illesse meg védelem, akik – tekintet nélkül arra, hogy uniós polgárok vagy harmadik országok polgárai – munkával kapcsolatos tevékenységeik alapján (függetlenül e tevékenységek jellegétől, és attól, hogy jár-e értük díjazás) kiemelt helyzetük folytán hozzáférhetnek olyan, jogsértésekkel kapcsolatos információkhoz, amelyek bejelentése a közérdeket szolgálná, és az ilyen információ bejelentése esetén megtorlástól kellene tartaniuk. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a védelem szükségességének meghatározása nem csupán a jogviszony jellegének, hanem valamennyi releváns körülménynek a figyelembevételével történik, annak érdekében, hogy a döntéshozatal kiterjedjen azoknak a személyeknek a teljes körére, akik tágabb értelemben kötődnek ahhoz a szervezethez, ahol a jogsértés történt.

(39)  A védelemnek először is ki kell terjednie az Európai Unió Bírósága értelmezésével összhangban az EUMSZ 45. cikkének (1) bekezdése szerinti „munkavállalókra”, azaz azokra a személyekre, akik meghatározott időn keresztül valamely másik személy részére és irányítása alatt szolgáltatásokat teljesítenek, amiért cserébe számukra díjazás jár. Ebbe a fogalomba a köztisztviselők is beletartoznak. Védelem illeti meg ezért az atipikus munkaviszonyban álló dolgozókat is, ideértve a részmunkaidőben és a határozott idejű munkaviszonyban foglalkoztatottakat, valamint a munkaerő-kölcsönző ügynökségekkel szerződésben vagy munkaviszonyban álló személyeket – ezek olyan bizonytalan jogviszonyok, amelyekre a tisztességtelen bánásmód elleni védelemre vonatkozó előírások gyakran nehezen alkalmazhatók.

(40)  A védelmet olyan természetes ▌személyek további kategóriáira is ki kellene terjeszteni, akik – noha nem minősülnek „munkavállalónak” az EUMSZ 45. cikke (1) bekezdésének értelmében – kulcsszerepet játszhatnak a jogsértések feltárásában, és munkával kapcsolatos tevékenységeiket illetően gazdaságilag sebezhető helyzetben találhatják magukat. Így az olyan területeken, mint például a termékbiztonság, a beszállítók sokkal közelebb állnak a nem biztonságos termékek esetlegesen tisztességtelen és jogellenes gyártási, importálási és forgalmazási gyakorlatainak forrásaihoz; az uniós alapok végrehajtása során a tanácsadók vannak kiváltságos helyzetben ahhoz, hogy felhívják a figyelmet azokra a jogsértésekre, amelyeknek tanúivá válnak. Az ilyen kategóriákba tartozó személyek – köztük a szolgáltatásokat nyújtó önálló vállalkozók, szabadúszók, vállalkozók, alvállalkozók és beszállítók – jellemzően megtorlás áldozataivá válhatnak, amely például a szolgáltatási szerződés, engedély vagy jogosítvány idő előtti megszüntetése, felmondása, üzleti lehetőség elvesztése, bevételkiesés, kényszerítés, megfélemlítés vagy zaklatás, feketelistára helyezés/üzleti bojkott vagy pedig hírnévben okozott károk formáját öltheti. A részvényesek és az ügyvezető testületek tagjai ugyancsak megtorlás áldozataivá válhatnak például a pénzügyi feltételeket illetően, vagy pedig megfélemlítés vagy zaklatás, feketelistára helyezés vagy hírnévben okozott kár formájában. Védelemben kell továbbá részesíteni azokat a személyeket, akiknek a munkaviszonya véget ért, továbbá azokat az állásra jelentkezőket vagy valamely szervezet részére szolgáltatás nyújtására pályázókat, akik a felvételi folyamat vagy szerződéskötést megelőző egyéb tárgyalási szakasz során jutottak a jogsértésre vonatkozó információ birtokába, és például negatív munkareferencia vagy pedig feketelistára helyezés/üzleti bojkott formájában megtorlás áldozatává válhatnak.

(41)  A visszaélést bejelentő személyek hatékony védelme feltételezi továbbá személyek további kategóriáinak védelmét is, akik ugyan gazdaságilag nem függnek a munkával kapcsolatos tevékenységeiktől, jogsértések feltárása miatt mégis megtorlás áldozataivá válhatnak. Önkéntesekkel vagy fizetett és nem fizetett gyakornokokkal szembeni megtorlás például megnyilvánulhat abban, hogy nem tartanak többé igényt a szolgálataikra, vagy pedig negatív referenciát adnak róluk a jövőbeli munkáltatójuk számára, vagy másképpen okoznak kárt a hírnevükben vagy karrierkilátásaikban.

(42)  A közérdek szempontjából súlyos károk hatékony felderítése és megelőzése megköveteli, hogy a jogsértés fogalma magában foglalja az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott visszaélésszerű gyakorlatokat is, nevezetesen olyan tevékenységeket vagy mulasztásokat, amelyek alakilag nem minősülnek jogellenesnek, azonban a törvény tárgyát vagy célját meghiúsítják.

(43)  Ahhoz, hogy hatékonyan megelőzhető legyen az uniós jog megsértése, védelmet kell biztosítani azon személyek ▌számára, akik olyan információkat bocsátanak rendelkezésre, amelyek szükségesek a következők valamelyikének feltárásához: már elkövetett jogsértések; még nem elkövetett, de nagy valószínűséggel bekövetkező jogsértések; olyan cselekmények vagy mulasztások, amelyeket a bejelentő személy észszerű indokok alapján tekinthet az uniós jog megsértésének; továbbá a jogsértések elfedésének megkísérlése. Ugyanezen okokból kell a védelmet garantálni olyan személyeknek is, akik ugyan nem bocsátanak rendelkezésre pozitív bizonyítékot, azonban észszerű aggályokra és gyanúra mutatnak rá. A védelem ugyanakkor nem alkalmazandó az olyan információ bejelentésére, amely már teljeskörűen elérhető a nyilvánosság számára, illetve megalapozatlan pletyka vagy szóbeszéd.

(44)  A megtorlás feltételezi a bejelentés és a bejelentő személy által közvetlenül vagy közvetetten elszenvedett hátrányos bánásmód közötti szoros (ok-okozati) kapcsolatot, amely indokolja a bejelentő személy jogosultságát a védelemre. A bejelentő személyek hatékony védelméhez – amely az uniós jogérvényesítés javításának eszköze – a megtorlás fogalmát tág értelemben kell meghatározni, és ki kell terjednie a munkakörnyezetben zajló minden olyan tevékenységre vagy mulasztásra, amely e személyeket hátrányosan érinti. Ez az irányelv nem gátolja meg a munkáltatókat abban, hogy a foglalkoztatással kapcsolatban a bejelentéssel vagy a nyilvánosságra hozatallal nem összefüggő döntéseket hozzanak.

(45)  A véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságának megóvását szolgáló eszközként a megtorlással szembeni védelmet biztosítani kell azon személyek számára, akik valamely tevékenységről vagy mulasztásról valamely szervezeten belül (belső bejelentés) vagy pedig külső hatóságnak (külső bejelentés) szolgáltatnak információt, továbbá olyan személyeknek is, akik a nyilvánosság előtt (például a nyilvánosság számára közvetlenül, webes felületeken vagy a közösségi médiában, vagy pedig a médiának, választott tisztviselőknek, társadalmi szervezeteknek, szakszervezeteknek vagy pedig szakmai/üzleti szervezeteknek) tárnak fel ilyen információt.

(46)  A visszaélést bejelentő személyek különösen fontos forrásai a tényfeltáró újságíróknak. A visszaélést bejelentő személyek megtorlással szembeni hatékony védelme növeli a visszaélést (potenciálisan) bejelentő személyek számára a jogbiztonságot, ezáltal ösztönzi és megkönnyíti a visszaélések média számára történő bejelentését. Ebben a tekintetben az újságírói forrásként közreműködő visszaélést bejelentő személyek védelme alapvető fontosságú a tényfeltáró újságírás által a demokratikus társadalmakban betöltött „őrszem” szerep megóvásában.

(47)  Az uniós jog megsértésének hatékony felderítése és megelőzése érdekében alapvető fontosságú, hogy a releváns információ gyorsan eljusson a probléma forrásához legközelebb állókhoz, akik a leginkább képesek azt kivizsgálni és – amennyiben az lehetséges – hatáskörrel rendelkeznek annak orvosolására. Ezért elvben arra kell ösztönözni a bejelentő személyeket, hogy elsőként a belső csatornákat vegyék igénybe, és munkáltatójuknak tegyenek bejelentést, amennyiben elérhetők számukra ilyen csatornák és azok megfelelő működése észszerűen feltételezhető. Ez különösen vonatkozik azokra az esetekre, amelyekben a bejelentő személy úgy véli, hogy a jogsértést hatékonyan lehet kezelni az érintett szervezeten belül, és nem áll fenn a megtorlás kockázata. Ez szükségessé teszi, hogy a magán- és a közszektorban működő jogalanyok megfelelő belső eljárásokat hozzanak létre a bejelentések kézhezvételére és nyomon követésére. A belső csatornák használatának ösztönzése azokra az esetekre is vonatkozik, amikor a csatorna létrehozására nem az uniós vagy a nemzeti jog szerinti kötelezettség miatt került sor. Ennek az elvnek a célja, hogy ösztönözze a szervezeteken belül a hatékony kommunikáció és a vállalati társadalmi felelősségvállalás kultúrájának a megteremtését, amelynek keretében úgy tekintik, hogy a bejelentő személy jelentősen hozzájárul a hibák belső javításához és a kiválóság előmozdításához.

(48)  A magánszektorban működő jogalanyok számára a belső csatornák létrehozására irányuló kötelezettség arányban áll a méretükkel, valamint azzal, hogy tevékenységeik milyen mértékű kockázatokat hordoz a közérdekre nézve. Ezt a kötelezettséget a tevékenységük jellegére való tekintet nélkül, a héabeszedési kötelezettségeik alapján alkalmazni kell valamennyi olyan vállalkozásra, amely legalább 50 főt foglalkoztat. Megfelelő kockázatértékelést követően a tagállamok egyéb vállalkozásokat is kötelezhetnek arra, hogy meghatározott esetekben (pl. a tevékenységükből fakadó jelentős kockázatokra tekintettel) hozzanak létre belső bejelentési csatornákat.

(49)  Ez az irányelv nem érinti a tagállamok lehetőségét arra, hogy az 50-nél kevesebb főt foglalkoztató magánszektorbeli jogalanyokat is ösztönözzék arra, hogy hozzanak létre belső csatornákat a bejelentések megtételére és nyomon követésére, és ezzel összefüggésben többek között az 5. cikkben meghatározottaknál kevésbé szigorú követelményeket állapítsanak meg ezekre a csatornákra vonatkozóan, feltéve hogy ezekkel a követelményekkel garantálható a titoktartás, valamint a bejelentés gondos nyomon követése.

(50)  A kis- és mikrovállalkozások belső bejelentési csatornák létrehozása alóli mentessége nem alkalmazható azokra a magánvállalkozásokra, amelyek a melléklet I.B. és II. részében hivatkozott uniós jogszabályok értelmében jelenleg kötelesek létrehozni belső bejelentési csatornákat.

(51)  Egyértelművé kell tenni, hogy amennyiben egy magánjogi jogalany nem hoz létre belső bejelentési csatornákat, lehetővé kell tenni a bejelentő személyek számára, hogy külső csatornán keresztül, közvetlenül az illetékes hatóságoknak tegyenek bejelentést, és az ilyen személyeket meg kell, hogy illesse az ezen irányelvben rögzített megtorlással szembeni védelem.

(52)  Különösen annak érdekében, hogy a közbeszerzési szabályok tiszteletben tartása biztosított legyen a közszektorban, valamennyi közjogi jogalanyra helyi, regionális és nemzeti szinten alkalmazni kell a belső bejelentési csatornák létrehozatalára irányuló kötelezettséget, ugyanakkor annak arányosnak kell lennie a jogalany méretével.

(53)  Feltéve hogy a bejelentő személy személyazonosságának titkossága biztosított, az egyes magán- és közjogi jogalanyok maguk dönthetik el, hogy milyen típusú bejelentési csatornát hoznak létre. Konkrétabban lehetővé kell tenniük írásbeli bejelentések megtételét postai úton, fizikai panaszdoboz(ok)on vagy online (intranetes vagy internetes) platformon keresztül és/vagy szóbeli bejelentések megtételét telefonos forródróton vagy más hangüzenetküldő rendszer útján. Az ilyen csatornákon keresztül a bejelentő személy kérésére személyes találkozók észszerű időn belüli megtartását is lehetővé kell tenni.

(54)  Harmadik személyek is felhatalmazhatók arra, hogy magán- vagy közjogi jogalanyok nevében bejelentéseket fogadjanak, feltéve hogy megfelelően garantálják a függetlenség, a bizalmas kezelés, az adatvédelem és a titkosság tiszteletben tartását. Ilyen harmadik személyek lehetnek külső bejelentési platformok szolgáltatói, külső tanácsadók, ellenőrök, szakszervezeti képviselők vagy munkavállalók képviselői.

(55)  A szakszervezeti képviselők és a munkavállalók képviselői számára ilyen minőségükben az uniós és nemzeti jogszabályok alapján biztosított védelem sérelme nélkül az ezen irányelv szerinti védelem is megilleti őket akkor is, ha munkavállalóként tesznek bejelentést, és akkor is, ha egy bejelentő személy részére adtak tanácsot vagy nyújtottak támogatást.

(56)  A belső bejelentési eljárásoknak alkalmasnak kell lenniük arra, hogy a magánjogi jogalanyok teljes titoktartás mellett vegyék kézhez és vizsgálják meg a szervezet, annak leányvállalatai vagy kapcsolt vállalatai (a csoport) munkavállalói által tett bejelentéseket, illetve – a lehetséges mértékben – a csoport bármely ügynöke vagy beszállítója, valamint bármely olyan személy által tett bejelentéseket, aki a szervezettel vagy a csoporttal fennálló munkával kapcsolatos tevékenysége során jutott az információ birtokába.

(57)  Az, hogy a magánjogi jogalanyon belül melyik személy vagy részleg a legalkalmasabb arra, hogy a bejelentések fogadására és nyomon követésére hatáskörrel rendelkezzen, a szervezet struktúrájától függ, feladatkörüknek ugyanakkor minden esetben biztosítania kell a függetlenséget és az összeférhetetlenség hiányát. Kisebb szervezeteknél ez lehet kettős feladatkör, amelyet egy olyan vállalati vezető láthatna el, akinek a beosztása elég magas ahhoz, hogy közvetlenül a szervezet vezetőjének tudjon jelenteni, így például a megfelelés-ellenőrzési részleg vezetője vagy HR-vezető, integritás-tanácsadó, jogi vagy adatvédelmi tisztviselő, a pénzügyi igazgató, az ellenőrzési igazgató vagy egy igazgatótanácsi tag.

(58)  A belső bejelentések tekintetében elengedhetetlen, hogy a bejelentő személy a jogszabályok által lehetővé tett legnagyobb mértékben részletes tájékoztatást kapjon a bejelentés nyomán tett intézkedésekről , annak érdekében, hogy bizalom alakuljon ki a visszaélést bejelentő személyek védelme egész rendszerének hatékonyságát illetően, illetve hogy a további szükségtelen bejelentések és nyilvánosságra hozatalok valószínűsége csökkenjen. A bejelentő személyt észszerű időn belül tájékoztatni kell a bejelentés nyomán tervezett vagy meghozott intézkedésekről és azok hátteréről (például másik csatorna vagy eljárás alkalmazása olyan esetekben, ha a bejelentés kizárólag a bejelentő személy személyhez fűződő jogait érinti; az eljárás megszüntetése kellő bizonyíték hiánya miatt vagy más okból; belső vizsgálat indítása és esetlegesen tájékoztatás annak eredményeiről és/vagy a felmerült probléma orvosolása érdekében megtett intézkedésekről, valamint az ügynek az illetékes hatósághoz történő továbbítása további vizsgálat lefolytatása céljából) olyan mértékben, amennyiben az ilyen információ nem érinti a vizsgálatot, a nyomozást vagy az érintett személy jogait. A bejelentő személyt minden esetben tájékoztatni kell a vizsgálat előrehaladásáról és eredményéről. A bejelentő személytől a vizsgálat során további információ kérhető, azonban nem köteles e kérésnek eleget tenni.

(59)  Az ilyen észszerű időkeret összesen nem haladhatja meg a három hónapot. Amennyiben a megfelelő intézkedések meghatározása még folyamatban van, a bejelentő személyt tájékoztatni kell erről, valamint arról, hogy a későbbiekben milyen visszajelzésre számíthat.

(60)  Azon személyeknek, akik az uniós jog megsértésének bejelentését mérlegelik, képesnek kell lenniük arra, hogy megalapozott döntést hozzanak arról, hogy tegyenek-e bejelentést, illetve hogy milyen módon és mikor tegyék azt. A belső bejelentési eljárásokat létrehozó magán- és közjogi jogalanyok kötelesek információt nyújtani ezekről az eljárásokról, valamint a releváns illetékes hatóságoknak címzett külső bejelentésre vonatkozó eljárásokról. Az ilyen információknak a lehetséges mértékben a munkavállalók mellett más olyan személyek számára is könnyen érthetőnek és könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük, akik munkával kapcsolatos tevékenységeik révén kerülnek kapcsolatba a szervezettel, így például a szolgáltatók, forgalmazók, beszállítók és üzleti partnerek számára is. Az ilyen információ megjeleníthető például valamennyi ilyen személy számára elérhető, látható helyszínen vagy a szervezet honlapján, továbbá az etikáról és az integritásról szóló kurzusok vagy képzések anyagába is be lehet építeni.

(61)  Az uniós jog megsértésének hatékony felderítése és megelőzése megköveteli, hogy a visszaélést esetlegesen bejelentő személyek könnyen és teljes titoktartás mellett hozhassák a birtokukban lévő információt azon releváns illetékes hatóságok tudomására, akiknek módjában áll a probléma kivizsgálása és lehetőség szerint orvosolása.

(62)  Előfordulhat, hogy nem állnak rendelkezésre belső csatornák, vagy ha voltak is, nem működtek megfelelően (például a bejelentést nem vizsgálták ki gondosan vagy észszerű időn belül, vagy nem tették meg a megfelelő lépéseket a jogsértés kezelésére, jóllehet a vizsgálat megállapította a jogsértést).

(63)  Más esetekben a belső csatornák megfelelő működése nem lenne észszerűen feltételezhető. Ez leginkább abban az esetben fordul elő, ha a bejelentő személy alapos okkal feltételezheti, hogy i) a bejelentéssel kapcsolatban megtorlást kellene elszenvednie, például a bejelentésre vonatkozó titoktartási kötelezettség megszegése miatt, és hogy ii) az illetékes hatóságok hatékonyabban tudnának fellépni a jogsértés kezelése érdekében, például azért, mert a munkakörnyezetben a legfőbb felelős szerv vagy személy maga is érintett a jogsértésben, vagy fennáll a veszélye a jogsértés elfedésének vagy a hozzá kapcsolódó bizonyítékok elrejtésének vagy megsemmisítésének; vagy általánosságban véve, mert az illetékes hatóságok vizsgálatra irányuló eljárásainak hatékonysága egyébként veszélybe kerülne (például ha a bejelentés kartellmegállapodásokra vagy a versenyszabályok egyéb megsértésére vonatkozik); vagy ha a jogsértés sürgős fellépést tesz szükségessé például azért, mert életet, egészséget, személyek biztonságát vagy a környezetet fenyegető veszély áll fenn. A külső illetékes hatóságoknak, illetve adott esetben uniós intézményeknek, szerveknek, hivataloknak vagy ügynökségeknek bejelentést tevő személyeket valamennyi esetben védelem illeti meg. Ez az irányelv védelmet biztosít akkor is, ha az uniós vagy a nemzeti jog előírja a bejelentő személy számára, hogy bejelentést tegyen a nemzeti illetékes hatóságoknak, például munkahelyi feladatai vagy felelősségi köre keretében, vagy ha a jogsértés bűncselekménynek minősül.

(64)  A bejelentés hatékonyságába vetett bizalom hiánya az egyik olyan fő tényező, amely elbizonytalanítja a visszaélést bejelentő személyeket. Ez indokolja, hogy az illetékes hatóságok számára egyértelműen kötelező legyen a megfelelő külső bejelentési csatornák létrehozása, továbbá a beérkezett bejelentések gondos kivizsgálása és észszerű időn belül visszajelzés biztosítása a bejelentő személy számára ▌.

(65)  A tagállamok feladata kijelölni az irányelv hatálya alá tartozó bejelentések átvételére és megfelelő nyomon követésére hatáskörrel rendelkező hatóságokat. Ilyen kijelölt hatóságok lehetnek az igazságügyi hatóságok, a konkrét érintett területen illetékes szabályozó vagy felügyeleti hatóságok, vagy általánosabb hatáskörrel rendelkező, központi állami szintű hatóságok, bűnüldöző hatóságok, korrupció elleni intézmények vagy ombudsmanok.

(66)  A bejelentések címzettjeiként az illetékesként kijelölt hatóságoknak feladatkörükkel összhangban rendelkezniük kell az ahhoz szükséges kapacitásokkal és hatáskörökkel, hogy biztosítani tudják a bejelentésben tett állítások pontosságának megfelelő nyomon követését, így többek között értékelését, és a jogsértések kezelését, ▌mégpedig belső vizsgálat indítása, nyomozás, büntetőeljárás, a pénzeszközök visszafizettetésére irányuló intézkedés vagy más megfelelő jogorvoslati intézkedés útján, illetve rendelkezniük az ahhoz szükséges hatáskörökkel, hogy a bejelentést egy másik hatóság elé utalják, amelynek ki kell vizsgálnia a bejelentett jogsértést, biztosítva az említett hatóság általi megfelelő nyomon követést. Amennyiben a tagállamok a központi állami szint keretén belül külső csatornákat kívánnak létrehozni, például az állami támogatás területén, megfelelő biztosítékokat kell bevezetniük a függetlenség és az autonómia tekintetében az irányelvben előírt követelmények betartásának biztosítása céljából. Az említett külső csatornák létrehozása nem érinti a tagállamoknak vagy a Bizottságnak az állami támogatás felügyelete tekintetében meglévő hatásköreit, továbbá ez az irányelv nem érinti a Bizottságnak az állami támogatási intézkedések uniós jogszabályokkal, és különösen az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdésével való összeegyeztetőségének megállapítása tekintetében fennálló kizárólagos hatáskörét. Az EUMSZ 101. és 102. cikkének megsértése tekintetében a tagállamoknak az 1/2003/EK rendelet 35. cikkében említett hatóságokat kell illetékes hatóságként kijelölniük, a Bizottság e terület tekintetében fennálló hatásköreinek sérelme nélkül.

(67)  Az illetékes hatóságoknak visszajelzést kell adniuk a bejelentő személy számára a tervezett vagy meghozott nyomonkövetési intézkedésekről (például: más hatóság elé utalás, az ügy lezárása kellő bizonyíték hiányában vagy más okokból, vizsgálat indítása, lehetőség szerint a vizsgálat során nyert megállapítások és/vagy a kérdés kezelése érdekében hozott intézkedések), valamint a nyomon követés indokairól. A vizsgálatok végleges eredményéről való tájékoztatás nem érintheti az alkalmazandó uniós szabályokat, ami magában foglalhatja a pénzügyi szabályozás területén hozott döntések közzétételének lehetséges korlátozásait is. Ez értelemszerűen a társasági adózás területén is alkalmazandó, amennyiben az alkalmazandó nemzeti jog hasonló korlátozásokat ír elő.

(68)  A nyomon követésnek és a visszajelzésnek észszerű időn belül meg kell történnie, mivel a bejelentés tárgyát képező problémát haladéktalanul orvosolni kell és el kell kerülni a szükségtelen nyilvánosságra hozatalt. Ez az időkeret nem haladhatja meg a három hónapot, ugyanakkor az hat hónapra meghosszabbítható, amennyiben az ügy különleges körülményei miatt ez szükséges, különös tekintettel a bejelentés tárgyának jellegére és összetettségére, ami hosszú vizsgálatot tehet szükségessé.

(69)  Az uniós jog meghatározott területeken – például a piaci visszaélés(25), a polgári repülés(26) vagy a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonsága terén(27) – már rendelkezik belső és külső bejelentési csatornák létrehozásáról. Az ilyen csatornák létrehozására irányuló, jelen irányelvben meghatározott kötelezettségeket lehetőség szerint a konkrét uniós aktusokban szabályozott, már meglévő csatornák felhasználásával kell létrehozni.

(70)  Az Európai Bizottság, valamint az Unió néhány szerve, hivatala és ügynöksége – például az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF), az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség (EMSA), az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA), az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA), valamint az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) – már működtet az irányelv hatálya alá tartozó jogsértésekre vonatkozó bejelentések fogadására szolgáló külső csatornákat és eljárásokat, amelyek főként a bejelentő személyek személyazonosságának bizalmas kezeléséről rendelkeznek. Ezen irányelv nem érinti az ilyen külső bejelentési csatornákat és eljárásokat, amennyiben azok már léteznek, ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy az említett uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek felé bejelentéssel élő személyeket az Unió egészében megillessék a védelem közös minimumszabályai.

(71)  A bejelentések nyomon követésére szolgáló eljárások hatékonyságának biztosítása és az érintett uniós szabályok megsértésének orvoslása céljából a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy intézkedéseket hozzanak az ezen irányelv hatálya alá tartozó rendelkezések enyhébb jellegű megsértésének bejelentése, az ismétlődő bejelentések vagy a kiegészítő (például a dokumentációra vagy a bejelentési kötelezettségre vonatkozó) rendelkezések megsértésének bejelentése következtében az illetékes hatóságra háruló terhek enyhítése céljából. Ilyen intézkedés lehet például az, hogy az ügy kellő áttekintését követően az illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy a bejelentett jogsértés enyhe mértéke miatt az nem igényel az ezen irányelv szerinti további nyomonkövetési intézkedéseket. A tagállamok ezenfelül lehetővé tehetik az illetékes hatóságok számára, hogy lezárják az eljárást olyan ismétlődő bejelentések esetében, amelyek nem tartalmaznak érdemi új információkat egy korábbi, már lezárt bejelentéshez képest, kivéve, ha új jogi vagy ténybeli körülmények miatt eltérő nyomon követés indokolt. A tagállamok továbbá lehetővé tehetik az illetékes hatóságok számára, hogy nagyszámú bejelentések esetén a súlyos jogsértésekre vagy az ezen irányelv hatálya alá tartozó lényegi rendelkezések megsértésére vonatkozó bejelentéseket fontossági sorrendet felállítva kezeljék.

(72)  Amennyiben a nemzeti vagy uniós jog azt előírja, az illetékes hatóságoknak az ügyeket vagy a releváns információt továbbítaniuk kell az uniós intézményekhez, szervekhez, hivatalokhoz vagy ügynökségekhez, ami a jelen irányelv alkalmazásában magában foglalja az Európai Csalás Elleni Hivatalt (OLAF) valamint az Európai Ügyészség Hivatalát (EPPO), és ami nem érinti a bejelentő személy azon jogát, hogy közvetlenül forduljon ezekhez az uniós szervekhez, hivatalokhoz vagy ügynökségekhez.

(73)  Az ezen irányelv hatálya alá tartozó szakpolitikai területek közül többen is léteznek együttműködési mechanizmusok, amelyek keretében a nemzeti illetékes hatóságok az uniós szabályok határokon átnyúló dimenzióval bíró megsértése tekintetében információt cserélnek egymással és nyomonkövetési tevékenységet végeznek. Példa erre az az agrár-élelmiszerláncra vonatkozó uniós jogszabályok határokon átnyúló megsértése esetén alkalmazott igazgatási segítségnyújtási és együttműködési mechanizmus, az Élelmiszercsalás Elleni Európai Hálózat, a nem élelmiszer jellegű termékekre vonatkozó Európai Uniós Gyors Tájékoztatási Rendszer, a fogyasztóvédelmi együttműködési hálózat, a környezetvédelmi jogszabályoknak való megfelelés vonatkozásában működő hálózat, az Európai Versenyhatóságok Hálózata, valamint az adózás terén folytatott igazgatási együttműködés. Az ezen irányelv hatálya alá tartozó jogsértésekre vonatkozó bejelentések nyomon követésére vonatkozó kötelezettségük keretében a tagállamok illetékes hatóságainak adott esetben maradéktalanul igénybe kell venniük ezeket az együttműködési mechanizmusokat. A tagállamok hatóságai ezenfelül a határokon átnyúló dimenzióval bíró jogsértések esetén az adott területre vonatkozó együttműködési mechanizmus hiányában a meglévő együttműködési mechanizmusokon kívül is együttműködhetnek egymással.

(74)  A bejelentések kezeléséért felelős személyzettel való hatékony kommunikáció érdekében az illetékes hatóságoknak olyan felhasználóbarát csatornákat kell alkalmazniuk, amelyek biztonságosak, garantálják a bejelentő személy által szolgáltatott információk kézhezvételének és kezelésének bizalmas jellegét és további vizsgálatok céljából lehetővé teszik az információk tartós tárolását. A fentiek miatt szükség lehet arra, hogy az említett csatornák elkülönüljenek azoktól a csatornáktól, amelyeken keresztül az illetékes hatóság a nyilvánossággal kommunikál, így például a rendes nyilvános panasztételi rendszerektől, vagy azoktól a csatornáktól, amelyeket az illetékes hatóság a belső kommunikációra és a harmadik felekkel folytatott kommunikációra használ a szokásos működése során.

(75)  Az illetékes hatóságok bejelentések kezeléséért felelős személyzetének szakmailag képzett – a vonatkozó adatvédelmi szabályokban is jártas – munkatársaknak kell lenniük, ▌a bejelentések megfelelő kezelése, a bejelentő személlyel való megfelelő kommunikáció, valamint a bejelentés megfelelő nyomon követésének biztosítása érdekében.

(76)  Azoknak a személyeknek, akik bejelentést terveznek tenni, képesnek kell lenniük arra, hogy megalapozott döntést hozzanak arról, tegyenek-e bejelentést, hogyan és mikor. Az illetékes hatóságoknak ezért nyilvánosságra kell hozniuk és könnyen hozzáférhetővé kell tenniük az illetékes hatóságoknál működő elérhető bejelentési csatornákra, az alkalmazandó eljárásokra, valamint a bejelentések kezeléséért felelős, egy-egy szakterületre szakosodott munkatársaik elérhetőségére vonatkozó információt. A bejelentésre vonatkozó összes információnak átláthatónak, könnyen érthetőnek, valamint megbízhatónak kell lennie annak érdekében, hogy inkább ösztönözze, mintsem visszatartsa a jogsértések bejelentését.

(77)  A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az illetékes hatóságok megfelelő védelmi eljárásokkal rendelkezzenek a jogsértésekre vonatkozó bejelentések feldolgozása, valamint a bejelentésben hivatkozott személyek személyes adatainak védelme tekintetében. Az ilyen eljárásoknak biztosítaniuk kell, hogy a bejelentő személyek, a bejelentéssel érintett személyek, valamint a bejelentésben hivatkozott harmadik személyek (például tanúk vagy kollégák) az eljárás valamennyi szakaszában védelemben részesüljenek.

(78)  Az illetékes hatóságok bejelentések kezeléséért felelős személyzetének, valamint az illetékes hatóság azon munkatársainak, akik jogosultak hozzáférni a bejelentő személy által ▌benyújtott információkhoz, eleget kell tenniük a szakmai titoktartásra és a bizalmas kezelésre vonatkozó kötelezettségüknek az adatok illetékes hatóságon belüli és kívüli továbbítása során, abban az esetben is, amikor az illetékes hatóság vizsgálatot vagy nyomozást indít, vagy jogérvényesítési tevékenységet folytat a jogsértésekről szóló bejelentéssel kapcsolatban.

(79)  Az illetékes hatóságok eljárásainak rendszeres felülvizsgálata és a bevált gyakorlatok cseréje révén gondoskodni kell arról, hogy az említett eljárások megfelelőek legyenek és a célt szolgálják.

(80)  A jogsértést nyilvánosságra hozó bejelentő személyeket ▌ védelem illeti meg olyan esetekben, ahol a belső és/vagy külső bejelentés ellenére a jogsértést nem orvosolták, például abban az esetben, ha az említett személy alapos okkal feltételezi azt, hogy a jogsértést nem értékelték vagy vizsgálták meg (megfelelően) vagy pedig nem került sor megfelelő jogorvoslati intézkedésre. A nyomon követés megfelelőségét objektív kritériumok szerint kell értékelni, az illetékes hatóság azon kötelezettségével összefüggésben, hogy értékelnie az állítások helytállósságát és véget kell vetnie az uniós jog mindennemű megsértésének. A megfelelőség így az egyes esetek konkrét körülményeitől és a megsértett szabályok jellegétől függ. A hatóságok azon döntése, miszerint a jogsértés egyértelműen enyhe jellege miatt nincs szükség nyomon követésre, ezen irányelv alkalmazásában megfelelő nyomon követésnek minősülhet.

(81)  A jogsértést nyilvánosságra hozó bejelentő személyeket védelem illeti meg abban az esetben is, ha alapos okuk van feltételezni, hogy a közérdek közvetlen vagy nyilvánvaló veszélyeztetettsége vagy ▌visszafordíthatatlan kár kockázata áll fenn, ami többek között magában foglalja a fizikai épségben okozott kárt.

(82)  Az említett személyeket a fentiekhez hasonlóan védelem illeti meg akkor is, ha alapos okuk van feltételezni, hogy külső bejelentés esetén az ügy sajátos körülményeiből fakadóan fennáll a megtorlás kockázata, illetve kicsi az esélye annak, hogy a jogsértést érdemben orvosolni fogják, például azért, mert bizonyítékok elrejtésére vagy megsemmisítésére kerülhet sor, vagy mert valamely hatóság összejátszik a jogsértés elkövetőjével vagy közreműködik a jogsértésben.

(83)  A megtorlás megelőzésének céljából alapvető előzetes intézkedésként biztosítani kell a bejelentő személy személyazonosságának bizalmas kezelését úgy a bejelentési folyamat, mint a nyomonkövetési vizsgálatok során. A bejelentő személyazonosságát csak akkor lehet felfedni, ha ez az uniós vagy tagállami jog által előírt szükséges és arányos kötelezettség, például nemzeti hatóságok által végzett vizsgálatok vagy bírósági eljárások során, különösen az érintett személy védelemhez való jogának biztosítása céljából. Ez a kötelezettség eredhet különösen a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló, 2012. május 22-i 2012/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvből. A személyazonosság bizalmas jellegének védelme nem alkalmazandó, ha a bejelentő személy a nyilvánosságra hozatal keretében szándékosan felfedte személyazonosságát.

(84)  A személyes adatok ezen irányelv alkalmazásában történő bárminemű kezelésének, így például a személyes adatok illetékes hatóságok közötti cseréjének vagy továbbításának összhangban kell lennie az (EU) 2016/679 rendelettel és az (EU) 2016/680 irányelvvel(28), az információk uniós szintű hatóságok közötti bármely cseréjének vagy továbbításának pedig összhangban kell lennie a 45/2001/EK rendelettel(29). Különös figyelmet kell fordítani az általános adatvédelmi rendelet 5. cikkében, az (EU) 2016/680 irányelv 4. cikkében és a 45/2001/EK rendelet 4. cikkében foglalt, a személyes adatok kezelésére vonatkozó elvekre, valamint az általános adatvédelmi rendelet 25. cikkében, az (EU) 2016/680 irányelv 20. cikkében és a 45/2001 rendeletet és az 1247/2002/EK határozatot hatályon kívül helyező (EU) 2018/XX rendelet XX. cikkében foglalt, a beépített és az alapértelmezett adatvédelem elvére.

(85)  Az ezen irányelv hatálya alá tartozó területeken elkövetett jogsértések bejelentésével kapcsolatos, ezen irányelvben foglalt eljárások hatékonysága az általános adatvédelmi rendelet 23. cikkének (1) bekezdése e) pontja értelmében az Unió és a tagállamok általános érdekét szolgáló, fontos cél, mivel az eljárások az uniós jog és szakpolitikák jobb érvényesítésre hivatottak azokon a területeken, ahol a jogsértések súlyos károkat okozhatnak a közérdekre nézve. A bejelentő személyek személyazonossága bizalmas jellegének hatékony védelme szükséges ahhoz, hogy védelemben lehessen részesíteni mások, és különösen a bejelentő személy jogait és szabadságait, ahogyan arról az általános adatvédelmi rendelet 23. cikke (1) bekezdésének i) pontja rendelkezik. A tagállamoknak gondoskodniuk kell ezen irányelv hatékony érvényesítéséről, ideértve szükség esetén azt is, hogy jogalkotási intézkedések útján korlátozzák az érintett személyek bizonyos adatvédelmi jogainak gyakorlását az adatvédelmi rendelet 23. cikke (1) bekezdésének e) és i) pontjával összhangban, amennyire és ameddig ez szükséges azon kísérletek megelőzésére és kezelésére, amelyek a bejelentések megakadályozására, a bejelentések nyomon követésének, így különösen a vizsgálatoknak a meghiúsítására, zavarására vagy lassítására, illetve a bejelentő személy személyazonosságának felfedésére irányulnak.

(86)  A bejelentő személyek személyazonossága bizalmas jellegének hatékony védelme ugyancsak szükséges ahhoz, hogy védelemben lehessen részesíteni mások, és különösen a bejelentő személy jogait és szabadságait abban az esetben, ha a bejelentést az (EU) 2016/680 irányelv 3. cikke (7) bekezdésében meghatározott hatóságok kezelik. A tagállamoknak gondoskodniuk kell ezen irányelv hatékony érvényesítéséről, ideértve szükség esetén azt is, hogy jogalkotási intézkedések útján korlátozzák az érintett személyek bizonyos adatvédelmi jogainak gyakorlását az (EU) 2016/680 irányelv 13. cikke (3) bekezdésének a) és e) pontjával, 15. cikke (1) bekezdésének a) és e) pontjával, 16. cikke (4) bekezdésének a) és e) pontjával, valamint 31. cikke (5) bekezdésével összhangban, amennyire és ameddig ez szükséges azon kísérletek megelőzésére és kezelésére, amelyek a bejelentések megakadályozására, a bejelentések nyomon követésének, így különösen a vizsgálatoknak a meghiúsítására, zavarására vagy lassítására, illetve a bejelentő személy személyazonosságának felfedésére irányulnak.

(87)  A tagállamoknak gondoskodniuk kell a jogsértésekről szóló összes bejelentés megfelelő nyilvántartásáról, továbbá arról, hogy minden bejelentés visszakereshető legyen, valamint hogy a bejelentések révén szerzett információkat adott esetben bizonyítékként lehessen felhasználni a jogérvényesítési eljárás során.

(88)  A bejelentő személyeket a megtorlás valamennyi formájával szemben védelemben kell részesíteni, függetlenül attól, hogy az közvetett vagy közvetlen, azt a munkáltató, vagy a vásárló/a szolgáltatás kedvezményezettje, illetve az utóbbinak dolgozó vagy az utóbbi nevében eljáró személy alkalmazza, ajánlja vagy megtűri, ideértve az ugyanazon szervezetnél vagy pedig azon más szervezetnél dolgozó munkatársakat vagy ügyvezetőket, akikkel a bejelentő személy a munkáját illetően kapcsolatban áll ▌. A védelmet nem csak magával a bejelentő személlyel szemben alkalmazott megtorló intézkedésekkel – például a szolgáltatásnyújtás megtagadásával, feketelistára helyezéssel vagy üzleti bojkottal – szemben kell biztosítani, hanem azzal a jogalannyal szembeni megtorlással szemben is, amely a bejelentő személy tulajdona, amelynek a bejelentő személy dolgozik vagy amellyel a munkáját illetően más módon kapcsolatban áll. A közvetett megtorlás magában foglalja a bejelentő személy olyan segítői, munkatársai vagy rokonai elleni intézkedések foganatosítását, akik az ilyen személy munkáltatójával vagy vásárlójával/szolgáltatásának kedvezményezettjével állnak munkajellegű kapcsolatban.

(89)  Amennyiben nincsenek érvényben a megtorlástól elrettentő eszközök, valamint ha a megtorlásra büntetlenül sor kerülhet, az visszatartó hatással lehet a visszaélések bejelentésére nézve. A megtorlás törvényben foglalt egyértelmű tilalma komoly elrettentő hatással bír, amit tovább erősítenek a személyes felelősségre és a megtorlás elkövetőit sújtó büntetésekre vonatkozó rendelkezések.

(90)  Egy független hatóság vagy információs központ egyéni tanácsadást és pontos információkat nyújthat e tekintetben.

(91)  Azok a személyek, akik visszaélést szándékoznak bejelenteni, de nem biztosak azzal kapcsolatban, hogy miként tegyenek bejelentést, és hogy védelemben részesülnek-e, e bizonytalanság miatt végül elállhatnak a bejelentéstől. A tagállamoknak ezért biztosítaniuk kell, hogy a releváns információ a nyilvánosság számára könnyen érthető és könnyen elérhető módon álljon rendelkezésre. Egyénre szabott, pártatlan és bizalmas tanácsadást („útmutatás”) kell ingyenesen hozzáférhetővé tenni például arra vonatkozóan, hogy a kérdéses információra kiterjednek-e a visszaélést bejelentő személyek védelmére alkalmazandó szabályok, hogy melyik bejelentési csatorna használata lehet a legelőnyösebb, illetve hogy milyen alternatív eljárások léteznek abban az esetben, ha az információra nem vonatkoznak az alkalmazandó szabályok. Az ilyen tanácsadáshoz való hozzáférés segíthet annak biztosításában, hogy a megfelelő csatornákon keresztül és felelős módon tegyenek bejelentéseket, továbbá hogy a jogsértéseket vagy visszaéléseket megfelelő időben felderítsék, vagy akár megelőzzék azokat. A tagállamok dönthetnek úgy is, hogy ezt a tanácsadást kiterjesztik a jogi tanácsadásra is. Amennyiben a bejelentő személy olyan civil társadalmi szervezettől kap tanácsadást, amelyet köt a kapott információ bizalmasságának megőrzése, a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az említett szervezetekkel szemben ne lehessen a szervezet megfelelő működését akadályozó megtorló intézkedéseket alkalmazni, például gazdasági hátrányok formájában, többek között a finanszírozáshoz való hozzáférésük korlátozása, vagy feketelistára helyezésük révén.

(92)  Az illetékes hatóságoknak támogatást kell nyújtaniuk a bejelentő személyek számára ahhoz, hogy ténylegesen igénybe tudják venni az őket megillető védelmet. Így például többek között igazolást vagy más olyan dokumentumot kell rendelkezésükre bocsátaniuk, amely szükséges ahhoz, hogy a hatóságok vagy bíróságok előtt megerősítsék, hogy külső bejelentésre került sor. Néhány nemzeti szabályrendszer keretében és bizonyos esetekben a ▌ bejelentő személyek olyan nyomtatványt kaphatnak, amely tanúsítja, hogy teljesítik az alkalmazandó szabályokban foglalt feltételeket. E lehetőségek ellenére is biztosítani kell számukra az olyan bírósági felülvizsgálathoz történő hatékony hozzáférést, ahol a bíróság az ügy valamennyi egyedi körülménye alapján hozza meg a döntést arra vonatkozóan, hogy az adott személyek teljesítik-e az alkalmazandó szabályokban foglalt feltételeket.

(93)  ▌Magánszemélyek törvényes és szerződéses kötelezettségeire – például szerződések vagy titoktartási megállapodások lojalitási záradékaira hivatkozva – nem akadályozható meg a bejelentés, nem tagadható meg a védelem, és nem büntethetők a bejelentő személyek, amennyiben az említett záradékok és szerződések hatálya alá tartozó információk bejelentése szükséges a jogsértés felfedéséhez. A fenti feltételek teljesülése esetén a bejelentő személyeket nem terheli semmilyen felelősség, sem polgári jogi, sem büntetőjogi, sem közigazgatási jogi, sem pedig munkajogi tekintetében. Az ezen irányelv szerinti bejelentés vagy nyilvánosságra hozatal tekintetében való felelősség alóli mentesség akkor biztosítható, ha a bejelentő személynek alapos oka volt feltételezni azt, hogy egy az ezen irányelv szerinti jogsértés felfedéséhez szükség volt az adott információ bejelentésére vagy nyilvánosságra hozatalára. A mentesítés nem érvényes az olyan felesleges információk tekintetében, amelyeket a bejelentő személy alapos okok nélkül fedett fel.

(94)  Amennyiben a bejelentő személy jogszerűen szerezte meg a bejelentett információkat vagy az ezen információkat tartalmazó dokumentumokat, illetve jogszerű hozzáféréssel rendelkezett ezekhez az információkhoz vagy dokumentumokhoz, mentesül a felelősség alól. Ez érvényes mind abban az esetben, ha felfedi az olyan dokumentumok tartalmát, amelyhez jogszerű hozzáféréssel rendelkezett, mind pedig abban az esetben, ha másolatokat készít ezekről a dokumentumokról, vagy kiviszi azokat annak a szervezetnek az épületéből, amely őt foglalkoztatja, és e módon megszegi azokat a szerződéses vagy más záradékokat, amelyek értelmében a vonatkozó dokumentumok a szervezet tulajdonát képezik. A bejelentő személy mentesül a felelősség alól azokban az esetekben is, amelyekben a vonatkozó információk vagy dokumentumok megszerzése vagy az azokhoz való hozzáférés problémákat vet fel a polgári jogi, közigazgási jogi vagy munkajogi felelősség tekintetében. Példa lehet erre az, amikor a bejelentő személy az információt egy munkatárs emailjeihez való hozzáférés, vagy olyan fájlokhoz való hozzáférés útján szerezte, amelyeket normál körülmények között a munkája során nem használ, vagy ha a szervezet olyan helyiségeiről készített fényképeket vagy olyan helyiségekbe lépett be, amelyekhez szokott körülmények között nincs hozzáférése. Amennyiben a bejelentő személy az adott információkat vagy dokumentumokat úgy szerezte meg, illetve úgy fért azokhoz hozzá, hogy eközben bűncselekményt követett el, például illetéktelen behatolás vagy feltörés útján, a büntetőjogi felelősség tekintetében továbbra is az alkalmazandó nemzeti jog marad az irányadó, a 15. cikk (7) bekezdésének sérelme nélkül. Hasonlóképpen továbbra is az alkalmazandó uniós vagy nemzeti jog az irányadó a bejelentő személyek minden olyan egyéb lehetséges felelőssége tekintetében, amely olyan cselekményekből vagy mulasztásokból fakad, amelyek nem kötődnek a bejelentéshez, vagy amelyek nem szükségesek az ezen irányelv szerinti jogsértés felfedéséhez. Ezekben az esetekben a nemzeti bíróságoknak kell megvizsgálniuk a bejelentő személy felelősségét, mégpedig az összes releváns tényszerű információ fényében, figyelemmel az eset egyedi körülményeire, ideértve azt is, hogy a cselekmény vagy mulasztás mennyiben volt szükséges és arányos a bejelentés vagy a nyilvánosságra hozatal tekintetében.

(95)  Megtorló intézkedéseket nagyobb valószínűséggel alkalmaznak olyan módon, hogy nem a bejelentést, hanem más okokat jelölnek meg az intézkedés indokaként, ezáltal a bejelentő személyek számára nagyon nehéz lehet a bejelentés és a megtorlás közötti összefüggés bizonyítása, miközben a megtorlás elkövetőinek több hatalmuk és erőforrásuk lehet a meghozott intézkedés dokumentálására és indokolására. Ezért ha a bejelentő személy prima facie demonstrálja, hogy a jelen irányelv alapján bejelentést tett vagy nyilvánosságra hozott információkat, és hátrányt szenvedett el, a bizonyítási tehernek a hátrányos intézkedést foganatosító személyre kell szállnia, akinek igazolnia kell, hogy az intézkedés semmilyen módon nem állt összefüggésben a bejelentéssel vagy a nyilvánosságra hozatallal.

(96)  A megtorlás jogszabályban foglalt kifejezett tilalma mellett alapvető fontosságú, hogy a megtorlást elszenvedő bejelentő személy jogorvoslathoz jusson és kártérítésben részesüljön. Valamennyi esetben az elszenvedett megtorlás típusától függően kell meghatározni a megfelelő jogorvoslatot, és az elszenvedett kárért nyújtott kártérítésnek a nemzeti joggal összhangban teljes körűnek kell lennie. A jogorvoslat lehet a munkaviszony helyreállításra irányuló kereset (például felmondás, átirányítás vagy elmozdítás esetén, illetve képzés vagy előreléptetés megtagadása esetén), vagy a visszavont engedély vagy felmondott szerződés visszaállítására irányuló kereset; kártérítés a tényleges és jövőbeli anyagi veszteségekért (elmaradt múltbeli jövedelemért, illetve elvesztett jövőbeli bevételekért, illetve a foglalkozás megváltozásához kapcsolódó költségekért); kártérítés egyéb gazdasági károkért, például a jogi költségekért, az orvosi kezelés költségeiért vagy pedig immateriális károkért (fájdalomért és szenvedésért).

(97)  A jogorvoslati intézkedések jogrendszerenként eltérőek lehetnek, de azoknak tényleges és eredményes, visszatartó erejű, az elszenvedett károkkal arányos mértékű kártérítést vagy jóvátételt kell biztosítaniuk. Ezzel összefüggésben fontosak a szociális jogok európai pillérében foglalt alapelvek, és különösen a 7. alapelv, amelynek értelmében az elbocsátást megelőzően a munkavállalókat tájékoztatni kell az indokokról, és észszerű felmondási időt kell biztosítani számukra. A munkavállalóknak joguk van a hatékony és pártatlan vitarendezéshez, valamint indokolatlan elbocsátás esetén a jogorvoslathoz, ideértve a megfelelő kártérítést is. Nemzeti szinten úgy kell meghatározni a jogorvoslatokat, hogy azok ne tántorítsanak el a bejelentéstől. Például az, hogy felmondás esetén a munkaviszony helyreállítása helyett a kártérítés is lehet alternatíva, különösen a nagyobb szervezeteknél alakíthat ki rendszerszerű gyakorlatot, ami ezáltal eltántoríthatja a visszaélést bejelenteni szándékozó személyeket a bejelentéstől.

(98)  Különösen fontos, hogy a bejelentő személyek számára rendelkezésre álljanak ideiglenes jogorvoslati intézkedések az esetlegesen elhúzódó bírósági eljárások lezárásáig. Mindenekelőtt olyan ideiglenes intézkedéseknek is a bejelentő személyek rendelkezésére kell állnia, amelyekről a nemzeti jog rendelkezik a megtorlással való fenyegetések és próbálkozások, és a folyamatos cselekményekkel megvalósuló megtorlás, például a ▌zaklatás megszüntetése céljából, vagy pedig a megtorlás különböző formáinak, például a felmondásnak a megelőzése céljából, amelyek esetében hosszabb időszak elteltével a folyamat csak nehezen visszafordítható, illetve amely anyagilag is tönkreteheti a visszaélést bejelentő személyt – az ilyen végkifejlet komoly elrettentő hatással lehet a visszaélést bejelenteni szándékozó személyekre nézve.

(99)  Ugyancsak komoly elrettentő hatással lehet a visszaélést bejelentő személyekre nézve a velük szemben a munkakörnyezeten kívül való fellépés is, például a becsületsértés miatt, a szerzői jog, az üzleti titok, a titoktartási kötelezettség megsértése vagy a személyes adatok védelmének megsértése miatt indított bírósági eljárások is. A bejelentő személy számára lehetővé kell tenni, hogy ezekben a bírósági eljárásokban védelem céljára felhasználhassa azt a tényt, hogy ezen irányelvnek megfelelően bejelentést tett vagy nyilvánosságra hozott információkat, feltéve, hogy az információ bejelentése vagy nyilvánosságra hozatala szükséges volt a jogsértés felfedéséhez. Az ilyen esetekben az eljárást indító személyre kell hárulnia a bizonyítási tehernek arra vonatkozóan, hogy a bejelentő személy nem teljesíti az ezen irányelvben foglalt feltételeket.

(100)  Az (EU) 2016/943 európai parlamenti és tanácsi irányelv szabályokat állapít meg annak biztosítása érdekében, hogy az üzleti titkok jogosulatlan megszerzése, hasznosítása, illetve felfedése esetére megfelelő és egységes szintű polgári jogi jogorvoslati eszközök álljanak rendelkezésre. Az említett irányelv ugyanakkor arról is rendelkezik, hogy az üzleti titkok megszerzése, hasznosítása vagy felfedése jogszerűnek minősül, amennyiben azt az uniós jog megengedi. Helyénvaló, hogy azok a személyek, akik munkakörnyezetben tudomásukra jutott üzleti titkokat fednek fel, csak abban az esetben részesülhessenek az ezen irányelvvel biztosított védelemben (a polgári jogi felelősség megállapítása alóli mentesülést is beleértve), ha teljesítik az ezen irányelvben foglalt feltételeket, többek között azt, hogy a felfedés szükséges volt az ezen irányelv tárgyi hatálya alá tartozó jogsértés feltárásához. Az említett feltételek teljesülése esetén az üzleti titkok felfedését az (EU) 2016/943 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében úgy kell tekinteni, hogy az uniós jog „megengedi”. Emellett úgy kell tekinteni, hogy a két irányelv kiegészíti egymást, továbbá célszerű, hogy az (EU) 2016/943 irányelv szerinti, a polgári jogi jogorvoslatra lehetőséget adó intézkedések, eljárások és jogorvoslatok, valamint a mentességek továbbra is alkalmazandók legyenek az üzleti titkok minden olyan felfedésére, amely nem tartozik ezen irányelv hatálya alá. Az üzleti titkokat tartalmazó bejelentéseket fogadó illetékes hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az üzleti titkokat a bejelentések megfelelő nyomon követéséhez szükséges mértéken túl ne használják fel, illetve fedjék fel.

(101)  A bejelentő személyek számára a velük szemben alkalmazott megtorló intézkedések vitatásával kapcsolatos bírósági eljárás során jelentős költséget jelenthetnek a felmerülő jogi költségek. Noha ezeket a költségeket az eljárás végén visszatéríthetik nekik, előfordulhat, hogy nem tudják azokat megelőlegezni, különösen, hogy ha munkanélküliek vagy feketelistán szerepelnek. A büntetőeljárás során nyújtott segítség – különösen ha a bejelentő személyek teljesítik az (EU) 2016/1919 európai parlamenti és tanácsi irányelvben(30) foglalt feltételeket –, valamint általánosabban a súlyos pénzügyi gondokkal küzdők számára nyújtott támogatás bizonyos esetekben kulcsfontosságú lehet a védelemhez való jogaik hatékony érvényesítéséhez.

(102)  Az érintett személyek jogait védelem illeti meg a hírnévben okozott kár, valamint más negatív következmények elkerülése érdekében. Az érintett személy védelemhez és jogorvoslathoz való jogának továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. és 48. cikkében foglaltaknak megfelelően a bejelentést követő eljárás valamennyi szakaszában teljeskörűen érvényesülnie kell. A tagállamoknak biztosítaniuk kell az érintett személy személyazonosságának bizalmas kezelését és védelemhez való jogát ▌, ami magában foglalja az iratbetekintéshez való jogot, a meghallgatáshoz való jogot, valamint azt a jogot, hogy a tagállami jogban meghatározott alkalmazandó eljárások – a vizsgálatok vagy azt követő bírósági eljárások – során hozott döntésekkel szemben az érintett személy hatékony jogorvoslattal élhessen.

(103)  Minden olyan személynek, akit pontatlan vagy félrevezető információ bejelentése vagy nyilvánosságra hozatala folytán közvetlenül vagy közvetve sérelem ér, az általános jog szabályainak megfelelően továbbra is védelemben kell részesülnie és meg kell illetniük őt az elérhető jogorvoslatoknak. Amennyiben ilyen pontatlan vagy félrevezető bejelentést vagy nyilvánosságra hozatalt szándékosan és tudatosan tesznek, az érintett személynek a nemzeti jognak megfelelően jogosultnak kell lennie kártérítésre.

(104)  A visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozó szabályok hatékonyságának biztosítása érdekében büntetőjogi, polgári jogi, illetve közigazgatási szankciókra van szükség. A bejelentő személyekkel szemben megtorló vagy más hátrányos intézkedést alkalmazó személyek elleni szankciók elrettenthetnek az ilyen intézkedésektől. A további rosszindulatú bejelentésektől való elrettentés és a rendszer hitelességének megőrzése érdekében szankciókra van szükség továbbá azokkal a személyekkel szemben, akik bizonyítottan tudatosan hamis bejelentést vagy nyilvánosságra hozatalt tesznek. Az ilyen szankciók arányosságával biztosítani kell, hogy a potenciálisan visszaélést bejelentő személyekre nézve ne legyen elrettentő hatásuk.

(105)  A hatóságok által hozott, az ezen irányelv által biztosított jogokat hátrányosan érintő határozatok – különösen a 6. cikk alapján elfogadott határozatok – az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével összhangban bírósági felülvizsgálatnak vethetők alá.

(106)  Az irányelv minimumszabályokat vezet be, a tagállamoknak pedig hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy a bejelentő személyre vonatkozóan kedvezőbb rendelkezéseket vezessenek be vagy tartsanak fenn, feltéve, hogy ezek a rendelkezések nem akadályozzák az érintett személyek védelmét szolgáló intézkedéseket. Ezen irányelv átültetése semmilyen körülmények között nem képezhet alapot a bejelentő személyek számára a tagállami jogban az irányelv hatálya alá tartozó területeken már biztosított védelem szintjének csökkentésére.

(107)  Az EUMSZ 26. cikkének (2) bekezdése szerint a belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben biztosított az áruk és a szolgáltatások biztonságos szabad mozgása. A belső piacnak jobb minőségű és biztonságú áruk és szolgáltatások formájában hozzáadott értéket kell nyújtania az uniós polgárok számára, biztosítva egyúttal a közegészség és a környezet magas szintű védelmét, valamint a személyes adatok szabad áramlását. Ennélfogva az EUMSZ 114. cikke a megfelelő jogalap a belső piac létrehozásához és működéséhez szükséges intézkedések elfogadására. Az EUMSZ 114. cikke mellett ennek az irányelvnek további külön jogalapokkal kell bírnia, hogy azokra a területekre is kiterjedjen, amelyek az uniós intézkedések elfogadása céljából az EUMSZ 16. cikkén, ▌43. cikkének (2) bekezdésén, 50. cikkén, 53. cikkének (1) bekezdésén, ▌91. cikkén, 100. cikkén, ▌168. cikkének (4) bekezdésén, 169. cikkén, 192. cikkének (1) bekezdésén és 325. cikkének (4) bekezdésén, valamint az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 31. cikkén alapulnak.

(108)  Ezen irányelv tárgyi hatálya azoknak a területeknek a meghatározásán alapul, ahol a jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a visszaélést bejelentő személyek védelmének bevezetése indokoltnak és szükségesnek tűnik. E tárgyi hatály további területekre vagy uniós jogi aktusokra is kiterjeszthető, amennyiben ez a jövőben esetleg felmerülő bizonyítékok fényében e jogi aktusok megerősített érvényesítése érdekében vagy az irányelv alkalmazásának módjáról szóló értékelés alapján szükségesnek bizonyul.

(109)  Bármely későbbi, az ezen irányelv szempontjából releváns jogszabály elfogadásakor abban adott esetben rendelkezni kell arról, hogy ez az irányelv alkalmazandó. Az 1. cikket és a mellékletet szükség esetén módosítani kell.

(110)  Ezen irányelv célját – nevezetesen a visszaélést bejelentő személyek hatékony védelmén keresztül a jogérvényesítés megerősítését bizonyos olyan szakpolitikai területeken és aktusokat illetően, ahol az uniós jogsértés súlyos károkat okozhat a közérdeknek – a tagállamok egyedül vagy összehangolatlanul nem tudják kielégítően megvalósítani, a visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozó harmonizált minimumszabályokról rendelkező uniós fellépés útján azonban e cél jobban megvalósítható. Ezenkívül kizárólag uniós fellépés útján biztosítható a koherencia, illetve hangolhatók össze a visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozó meglévő uniós szabályok. Az Unió ezért intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(111)  Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat ▌ és mindenekelőtt az Európai Unió Alapjogi Chartájában – különösen annak 11. cikkében – elismert alapelveket. Ennek megfelelően ezen irányelvet az említett jogokkal és alapelvekkel összhangban kell végrehajtani, biztosítva többek között a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát, a személyes adatok védelméhez való jogot, a vállalkozás szabadságát, a magas szintű fogyasztóvédelemhez való jogot, az emberi egészség magas szintű védelméhez való jogot, a magas szintű környezetvédelemhez való jogot, a megfelelő ügyintézéshez való jogot, a hatékony jogorvoslathoz való jogot és a védelemhez való jogot.

(112)  Az európai adatvédelmi biztossal a 45/2001/EK rendelet 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban konzultációra került sor ▌,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

HATÁLY, A VÉDELEMRE VONATKOZÓ FELTÉTELEK, VALAMINT FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Cél

Ezen irányelv célja, hogy meghatározott területeken javítsa az uniós jog és szakpolitikák érvényesítését olyan közös minimumszabályok megállapítása révén, amelyek a jogsértéseket bejelentő személyek magas szintű védelméről rendelkeznek.

2. cikk

Tárgyi hatály

(1)  ▌Ez az irányelv közös minimumszabályokat állapít meg az alábbi uniós jogsértéseket bejelentő személyek védelme érdekében:

a)  az ezen irányelv mellékletében (annak I. és II. részében) felsorolt uniós jogi aktusok hatálya alá tartozó jogsértések a következő területeken:

i.  közbeszerzés;

ii.  pénzügyi szolgáltatások, termékek és piacok, valamint a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése;

iii.  termékbiztonság;

iv.  közlekedésbiztonság;

v.  környezetvédelem;

vi.  sugárvédelem és nukleáris biztonság;

vii.  élelmiszer- és takarmánybiztonság, valamint állategészségügy és állatjólét;

viii.  közegészségügy;

ix.  fogyasztóvédelem;

x.  a magánélet és a személyes adatok védelme, valamint a hálózati és információs rendszerek biztonsága.

b)  az EUMSZ 325. cikkében meghatározott, az Unió pénzügyi érdekeit érintő és a vonatkozó uniós intézkedésekben részletesebben meghatározott jogsértések;

c)  az EUMSZ 26. cikkének (2) bekezdésében említett belső piaccal kapcsolatos jogsértések, többek között a versenyre és az állami támogatásokra vonatkozó szabályok megsértése, továbbá olyan cselekmények tekintetében, amelyek sértik a társasági adóra vonatkozó szabályokat, vagy olyan konstrukciók tekintetében, amelyek célja a társasági adóra vonatkozó, alkalmazandó jogszabályok tárgyát vagy célját meghiúsító adóelőny szerzése.

(2)  Ez az irányelv nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy a nemzeti jog szerinti védelmet az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó területekre és jogi aktusokra is kiterjesszék.

3. cikk

Kapcsolat egyéb uniós jogi aktusokkal és nemzeti rendelkezésekkel

(1)  Amennyiben a melléklet II. részében felsorolt ágazatspecifikus uniós jogi aktusok különös szabályokat állapítanak meg a jogsértések bejelentésére vonatkozóan, úgy az említett szabályokat kell alkalmazni. Ezen irányelv rendelkezései annyiban alkalmazandók ▌, amennyiben az adott kérdést nem szabályozzák kötelező jelleggel az említett ágazatspecifikus uniós jogi aktusok.

(2)  Ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak a nemzetbiztonság biztosításával kapcsolatos feladatát, sem pedig az alapvető biztonsági érdekeik védelmére vonatkozó hatáskörüket. Különösen nem alkalmazandó a védelmi vagy biztonsági vonatkozásokra kiterjedő közbeszerzési szabályok megsértésével kapcsolatos bejelentésekre, kivéve, ha a releváns uniós jogi eszközök hatálya alá tartoznak.

(3)  Ez az irányelv nem érinti az alábbiakra vonatkozó uniós vagy nemzeti jog alkalmazását:

a)  a minősített adatok védelme;

b)  a jogi és az orvosi szakmák gyakorlóinak biztosított kiváltságok védelme;

c)  a bírói ítélkezéssel kapcsolatos titoktartás; valamint

d)   a büntetőeljárási szabályok.

(4)  Ez az irányelv nem érinti azokat a nemzeti szabályokat, amelyek a munkavállalók azon jogának gyakorlására vonatkoznak, hogy konzultáljanak a képviselőikkel vagy a szakszervezetekkel, illetve amelyek az ilyen konzultációk következményeként alkalmazott indokolatlan hátrányos intézkedéssel szembeni védelemre vonatkoznak, továbbá amelyek a szociális partnerek autonómiájára és kollektív szerződések kötésére való jogukra vonatkoznak. Ez nem érinti az ezen irányelvvel biztosított védelem szintjét.

4. cikk

Személyi hatály

(1)  Ezt az irányelvet minden olyan magán- vagy közszektorban dolgozó bejelentő személyre alkalmazni kell, akinek munkakörnyezetben jutott tudomására a jogsértésre vonatkozó információ; közéjük tartoznak legalább a következő személyek:

a)  az EUMSZ 45. cikkének (1) bekezdése értelmében vett munkavállaló jogállású személyek, a köztisztviselőket is beleértve;

b)  az EUMSZ 49. cikke értelmében vett önálló vállalkozó jogállású személyek;

c)  valamely vállalkozás részvényesei, valamint az ügyviteli, ügyvezető, illetve felügyelő testületéhez tartozó személyek, ideértve a nem ügyvezető tagokat, továbbá az önkénteseket, valamint a fizetett, illetve nem fizetett gyakornokokat is;

d)  a vállalkozók, alvállalkozók és beszállítók felügyelete és irányítása alatt dolgozó személyek.

(2)  Ez az irányelv abban az esetben is alkalmazandó a bejelentő személyekre, ha olyan munkaviszony során szerzett információt jelentenek be vagy fednek fel, amely azóta már megszűnt.

(3)  Ezt az irányelvet azokra a bejelentő személyekre is alkalmazni kell, akiknek munkaviszonya még nem kezdődött meg, abban az esetben, ha a jogsértésre vonatkozó információt a felvételi eljárás vagy más, szerződéskötést megelőző tárgyalás során szerezték meg.

(4)  A IV. fejezetben foglalt, a bejelentő személyek védelmét szolgáló intézkedések adott esetben alkalmazandók továbbá

a)  a segítőkre;

b)  a bejelentő személyekkel kapcsolatban álló olyan harmadik személyekre – például a bejelentő személy munkatársaira vagy családtagjaira –, akiket munkakörnyezetben megtorlás érhet, valamint

c)  olyan jogalanyokra, amelyek a bejelentő személyek tulajdonában állnak, illetve amelyeknek a bejelentő személyek dolgoznak, vagy amelyekkel munkakörnyezetben egyéb módon kapcsolatban állnak.

5. cikk

A bejelentő személyek védelmére vonatkozó feltételek

(1)  Az ezen irányelv hatálya alá tartozó területeket érintő jogsértésekre vonatkozó információkat bejelentő személyek védelemre jogosultak, feltéve, hogy:

a)  alapos okuk volt feltételezni, hogy a bejelentett információ a bejelentés időpontjában valós volt, és hogy az információ ezen irányelv hatálya alá tartozik;

b)  belső bejelentést tettek ezen irányelv 7. cikkének megfelelően és külső bejelentést tettek a 10. cikkének megfelelően, vagy közvetlenül külső bejelentést tettek, illetve nyilvánosságra hozták az információt a 15. cikkének megfelelően.

(2)  A névtelen bejelentés lehetővé tételére vonatkozóan az uniós jog alapján fennálló jelenlegi kötelezettségek sérelme nélkül, ez az irányelv nem érinti a tagállamok azon hatáskörét, mely szerint eldönthetik, hogy a magán- és közjogi jogalanyok, valamint az illetékes hatóságok elfogadják-e a jogsértésekre vonatkozó névtelen bejelentéseket és nyomon kövessék azokat.

(3)  Mindazonáltal védelemre jogosultak azok a személyek, akik névtelenül tettek bejelentést vagy hoztak nyilvánosságra információt, de későbbi azonosításukat követően megtorlás éri őket, feltéve, hogy teljesítik az (1) bekezdésben foglalt feltételeket.

(4)  Azok a személyek, akik az ezen irányelv hatálya alá tartozó jogsértésekről az illetékes uniós intézményeknél, szerveknél és hivataloknál tesznek bejelentést, ugyanolyan feltételek mellett jogosultak az ezen irányelv szerinti védelemre, mint azok a személyek, akik külső bejelentést tettek.

6. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.  „jogsértés”: olyan cselekmények vagy mulasztások, amelyek

i.  jogellenesek és a 2. cikkben és a mellékletben foglaltak hatálya alá tartozó uniós jogi aktusokkal és területekkel kapcsolatosak; vagy

ii.  meghiúsítják az ezen uniós jogi aktusokban foglalt, illetve az ezen uniós területeken alkalmazandó szabályok ▌tárgyát vagy célját;

2.  „jogsértésre vonatkozó információ”: információk tényleges vagy potenciális jogsértésekről, valamint olyan jogsértések leplezésére tett kísérletekről, amelyek ▌bekövetkeztek vagy nagy valószínűséggel bekövetkeznek azon szervezetnél, ahol a bejelentő személy dolgozik, dolgozott, vagy más szervezetnél, amellyel munkája során kapcsolatba lépett, illetve az ilyen jogsértésekkel kapcsolatos megalapozott gyanú;

3.  „bejelentés”: jogsértésre vonatkozó információ szolgáltatása;

4.  „belső bejelentés”: jogsértésre vonatkozó információ szolgáltatása valamely köz- vagy magánjogi jogalanyon belül;

5.  „külső bejelentés”: jogsértésre vonatkozó információ szolgáltatása az illetékes hatóságoknak;

6.  „nyilvánosságra hozatal”: jogsértésre vonatkozó információ ▌ nyilvánosan hozzáférhetővé tétele;

7.  „bejelentő személy”: olyan természetes ▌személy, aki munkavégzéssel kapcsolatos tevékenységével összefüggésben szerzett, jogsértésre vonatkozó információt bejelent vagy felfed;

8.  „segítő”: olyan természetes személy, aki munkakörnyezetben segítséget nyújt a bejelentő személynek a bejelentési folyamat során; e segítségnyújtásnak bizalmasnak kell lennie;

9.  „munkakörnyezet”: olyan köz- vagy magánszektorbeli jelenlegi vagy múltbeli munkavégzés, amelynek során – annak jellegétől függetlenül – személyek jogsértésre vonatkozó információt szerezhetnek és amelynek keretében a jogsértés bejelentése esetén e személyeket megtorlás érheti;

10.  „érintett személy”: olyan természetes vagy jogi személy, akinek a bejelentés vagy a felfedés keretében a jogsértést tulajdonítják vagy akit azzal kapcsolatba hoznak;

11.  „megtorlás”: minden olyan közvetlen vagy közvetett cselekmény vagy mulasztás, amely belső vagy külső bejelentés, illetve nyilvánosságra hozatal következményeként a munkakörnyezetben történik, és amely indokolatlan hátrányt okoz vagy okozhat a bejelentő személynek;

12.  „nyomon követés”: a bejelentés címzettje▌ vagy bármely illetékes hatóság által annak érdekében tett intézkedés, hogy értékeljék a bejelentés állításainak pontosságát, és adott esetben orvosolják a bejelentett jogsértést, többek között olyan intézkedések révén, mint a belső vizsgálat, a vizsgálat/nyomozás, a büntetőeljárás alá vonás, a pénzeszközök visszafizettetésére irányuló intézkedések és az ügy lezárása;

13.  „visszajelzés”: a bejelentő személyek tájékoztatása a bejelentésük nyomán hozott tervezett vagy megtett intézkedésről és e nyomon követés indokairól;

14.  „illetékes hatóság”: bármely olyan nemzeti hatóság, amely a III. fejezetnek megfelelően jogosult bejelentéseket fogadni és visszajelzést adni a bejelentő személyeknek, és/vagy amelyet kijelöltek az ezen irányelv szerinti feladatok elvégzésére, különösen a bejelentések nyomon követése tekintetében.

II. FEJEZET

BELSŐ BEJELENTÉS ÉS A BEJELENTÉSEK NYOMON KÖVETÉSE

7. cikk

Belső csatornákon történő bejelentés

(1)  Általános elvként, valamint a 10. és 15. cikk sérelme nélkül az ezen irányelv hatálya alá tartozó jogsértésekre vonatkozó információk az e fejezetben meghatározott belső csatornák és eljárások útján is bejelenthetők.

(2)  A tagállamoknak ösztönözniük kell, hogy a bejelentő személyek a külső bejelentést megelőzően igénybe vegyék a belső csatornákat, amennyiben a jogsértés belső úton eredményesen kezelhető, és amennyiben a bejelentő személy úgy ítéli meg, hogy nem áll fenn a megtorlás kockázata.

(3)  A belső csatornák ilyen igénybevételét illetően megfelelő tájékoztatást kell nyújtani a 9. cikk (1) bekezdésének g) pontja értelmében a köz- és magánjogi jogalanyok, valamint a 12. cikk (4) bekezdésének a) pontja és a 13. cikk értelmében az illetékes hatóságok által nyújtott tájékoztatással összefüggésben.

8. cikk

A ▌belső csatornák létrehozására irányuló kötelezettség

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a köz- és a magánjogi jogalanyok – amennyiben ezt a nemzeti jog előírja, a szociális partnerekkel való konzultációt követően és velük egyetértésben – belső bejelentési csatornákat és eljárásokat hozzanak létre a bejelentések megtételére és nyomon követésére.

(2)  Az ilyen csatornáknak és eljárásoknak lehetővé kell tenniük a szervezet munkavállalói számára a bejelentést. Ezen túlmenően lehetővé tehetik a 4. cikk (1) bekezdésének b), c) és d) ▌pontjában említett, munkavégzéssel kapcsolatos tevékenységeikkel összefüggésben a jogalannyal kapcsolatban álló más személyek általi bejelentést is.

(3)  Az (1) bekezdésben említett, magánjogi jogalanyok alatt a legalább 50 munkavállalót foglalkoztató jogalanyokat kell érteni.

(4)  A (3) bekezdés szerinti küszöbérték nem alkalmazandó a melléklet I.B. és II. részében említett uniós jogi aktusok hatálya alá tartozó jogalanyokra.

(5)  A bejelentési csatornákat egy belsőleg erre a célra kijelölt személynek vagy szervezeti egységnek kell működtetnie, vagy pedig egy külső harmadik félnek kell biztosítania. A 9. cikk (1) bekezdésében említett biztosítékokat és követelményeket a magánjogi jogalany megbízásából számára bejelentési csatornát működtető harmadik feleknek is ugyanúgy biztosítaniuk, illetve teljesíteniük kell.

(6)  Az 50–249 főt foglalkoztató magánjogi jogalanyok a bejelentések fogadása és akár azok kivizsgálása tekintetében is megoszthatják erőforrásaikat. Mindez nem érinti a titoktartásra és a visszajelzés adására, valamint a bejelentett jogsértés orvosolására vonatkozó kötelezettségeiket.

(7)  A jogalanyok tevékenységeit és a különösen a környezetre és a közegészségügyre jelentett kapcsolódó kockázat szintjét figyelembe vevő megfelelő kockázatértékelést követően a tagállamok előírhatják az 50-nél kevesebb főt foglalkoztató ▌magánjogi jogalanyok számára, hogy belső bejelentési csatornákat és eljárásokat hozzanak létre.

(8)  A tagállamnak a (7) bekezdés alapján hozott, a magánjogi jogalanyok számára belső bejelentési csatornák létrehozását előíró valamennyi döntésről értesítenie kell a Bizottságot, a kapcsolódó indokolással és a kockázatértékelésben alkalmazott kritériumokkal együtt. A Bizottság tájékoztatja az említett döntésről a többi tagállamot.

(9)  Az (1) bekezdésben említett közjogi jogalanyok fogalma valamennyi közjogi jogalanyt magában foglalja, így bármely olyan jogalanyt is, amely közjogi jogalany tulajdonában vagy ellenőrzése alatt áll.

A tagállamok az (1) bekezdésben említett kötelezettség alól mentesíthetik a 10 000 főnél kevesebb lakosú településeket vagy 50-nél kevesebb munkavállalót foglalkoztató önkormányzatokat, illetve más, 50-nél kevesebb munkavállalót foglalkoztató jogalanyokat.

A tagállamok előírhatják, hogy több önkormányzat megosztva használjon bizonyos belső bejelentési csatornákat, vagy azokat a nemzeti joggal összhangban közös önkormányzati hatóságok működtessék, feltéve, hogy a megosztott belső csatornák elkülönülnek és függetlenek a külső csatornáktól.

9. cikk

A belső bejelentésre és a nyomon követésre vonatkozó eljárások

(1)  A 8. cikkben említett, a bejelentésre és a bejelentések nyomon követésére vonatkozó eljárásoknak a következőket kell tartalmazniuk:

a)  bejelentéseket fogadó csatornák, amelyek megtervezése, kialakítása és működtetése olyan biztonságos módon történik, hogy az biztosítsa a bejelentő személy, valamint a bejelentésben említett bármely harmadik fél személyazonosságának titkosságát és megakadályozza a jogosultsággal nem rendelkező munkatársak hozzáférését;

b)  visszaigazolás a bejelentő személy számára a bejelentés kézhezvételétől számított legfeljebb hét napon belül;

c)  a bejelentések nyomon követésére illetékes pártatlan személy vagy szervezeti egység kijelölése, aki vagy amely a bejelentéseket fogadó személy vagy szervezeti egység is lehet, és aki/amely kapcsolatot fog tartani a bejelentő személlyel, illetve szükség esetén további információkat kér tőle és visszajelzést ad a részére;

d)  a bejelentések kijelölt személy vagy szerv általi gondos nyomon követése;

e)  a névtelen bejelentések gondos nyomon követése, ha ezt a nemzeti jog előírja;

f)  az az▌ észszerű időtartam, amelyen belül a bejelentő személynek visszajelzést kell adni a bejelentés nyomon követéséről, legkésőbb a bejelentés visszaigazolásától, vagy ennek hiányában a bejelentést követő hétnapos időtartam leteltétől számított három hónapon belül;

g)  világos és könnyen hozzáférhető információ ▌arról, hogy milyen feltételekkel és eljárások útján lehet szervezeten kívüli bejelentést tenni a – 10. cikk szerinti – illetékes hatóságoknak, valamint adott esetben az uniós intézményeknek, szerveknek, hivataloknak vagy ügynökségeknek.

(2)  Az (1) bekezdés a) pontjában előírt csatornáknak a bejelentést írásban, illetve telefonon vagy más hangüzenetküldő rendszerek útján szóban, valamint a bejelentő személy kérésére észszerű időn belüli személyes találkozó keretében is lehetővé kell tenniük.

III. FEJEZET

KÜLSŐ BEJELENTÉS ÉS A BEJELENTÉSEK NYOMON KÖVETÉSE

10. cikk

Külső csatornákon történő bejelentés

A 15. cikk sérelme nélkül a bejelentő személyek a belső csatorna igénybevételét követően a 11. és 12. cikkben említett csatornák és eljárások igénybevételével vagy az illetékes hatóságoknak történő közvetlen bejelentés útján szolgáltatnak információkat az ezen irányelv hatálya alá tartozó jogsértésekre vonatkozóan.

11. cikk

Külső bejelentési csatornák létrehozására és a bejelentések nyomon követésére irányuló kötelezettség

(1)  A tagállamok kijelölik a bejelentések fogadására, visszajelzés adására vagy a bejelentések nyomon követésére illetékes hatóságokat, és megfelelő erőforrásokat bocsátanak a rendelkezésükre.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság:

a)  független és autonóm külső bejelentési csatornákat hozzon létre ▌a bejelentő személyektől származó információk fogadására és kezelésére;

b)  késedelem nélkül, hét napon belül visszaigazolja a bejelentés kézhezvételét, kivéve, ha a bejelentő személy kifejezetten kérte ennek mellőzését, vagy ha az illetékes hatóság észszerűen feltételezi, hogy a bejelentés visszaigazolása veszélyeztetné a bejelentő személy személyazonosságának védelmét;

c)  gondosan nyomon kövesse a bejelentéseket;

d)  három hónapot, illetve – kellően indokolt esetben – hat hónapot meg nem haladó észszerű határidőn belül visszajelzést adjon a bejelentő személynek a bejelentés nyomon követéséről. Az illetékes hatóságok a nemzeti jogban előírt eljárásoknak megfelelően közlik a bejelentő személlyel a vizsgálatok eredményét;

e)  adott esetben, további vizsgálat céljából kellő időben továbbítsa a bejelentésben szereplő információkat az Unió illetékes intézményeinek, szerveinek, hivatalainak vagy ügynökségeinek, amennyiben nemzeti vagy uniós jogszabályok ezt előírják.

(3)  A tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy az ügy kellő áttekintését követően az illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy a bejelentett jogsértés enyhe mértéke miatt az nem igényel az ezen irányelv szerinti további nyomonkövetési intézkedéseket. Ez nem érinti a bejelentett jogsértés kezelésére vonatkozó egyéb kötelezettségeket vagy egyéb alkalmazandó eljárásokat, illetve a belső és/vagy külső csatornákon keresztüli bejelentés tekintetében az ezen irányelvben biztosított védelmet. Ilyen esetben az illetékes hatóságok értesítik a bejelentő személyt a döntésükről és annak indokairól.

(4)  A tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy az illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy azok az ismétlődő bejelentések, amelyek nem tartalmaznak érdemi új információkat egy korábbi, már lezárt bejelentéshez képest, nem igényelnek további nyomonkövetési intézkedéseket, kivéve, ha új jogi vagy ténybeli körülmények miatt eltérő nyomon követés indokolt. Ilyen esetben a hatóságok tájékoztatják a bejelentő személyt a döntésük indokairól.

(5)  A tagállamok előírhatják, hogy nagyszámú bejelentés esetén az illetékes hatóságok előrevehetik az ezen irányelv hatálya alá tartozó súlyos jogsértésekkel vagy lényegi rendelkezések megsértésével kapcsolatos bejelentéseket, az e cikk (2) bekezdésének b) pontjában előírt határidőt azonban minden esetben be kell tartaniuk.

(6)  A tagállamok biztosítják, hogy a bejelentést kézhez vevő minden olyan hatóság, amely a bejelentés tárgyát képező jogsértés kezelése tekintetében hatáskörrel nem rendelkezik, észszerű időn belül és biztonságos módon továbbítsa a bejelentést az illetékes hatóságnak, és a bejelentő személyt késlekedés nélkül tájékoztassa a továbbításról.

12. cikk

Külső bejelentési csatornák megtervezése

(1)  ▌A külső bejelentési csatorna akkor tekinthető függetlennek és autonómnak, ha valamennyi alábbi kritériumnak megfelel:

a)  e csatornákat oly módon tervezték, hozták létre és működtetik, hogy az biztosítja az információk teljességét, sértetlenségét és bizalmas kezelését, továbbá megakadályozza az illetékes hatóság jogosultsággal nem rendelkező munkatársainak hozzáférését;

b)  a 18. cikkel összhangban lehetővé teszik az információk tartós tárolását a későbbi vizsgálatok érdekében.

(2)  A külső bejelentési csatornáknak a bejelentést írásban, telefonon vagy más hangüzenetküldő rendszerek útján szóban, valamint a bejelentő személy kérésére észszerű időn belüli személyes találkozó keretében is lehetővé kell tenniük.

(3)  Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy a nem az (1) és (2) bekezdésben említett bejelentési csatornán beérkezett vagy nem a bejelentések kezeléséért felelős munkatársak által fogadott bejelentések esetén a bejelentést kézhez vevő munkatársak semmilyen olyan információt ne fedjenek fel, amely azonosíthatná a bejelentő vagy az érintett személyt, továbbá hogy e munkatársak módosítás nélkül, haladéktalanul továbbítsák a bejelentést a bejelentések kezeléséért felelős ▌munkatársaknak.

(4)  A tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy az illetékes hatóságok rendelkezzenek olyan munkatársakkal, akik a bejelentések kezeléséért felelnek és ellátják különösen az alábbi feladatköröket:

a)  bármely érdeklődő személy részére tájékoztatást adnak a bejelentési eljárásokról;

b)  fogadják és nyomon követik a bejelentéseket;

c)  kapcsolatot tartanak a bejelentő személlyel, hogy visszajelzést adjanak a részére és szükség esetén további információkat kérjenek tőle.

(5)  Ezeknek a munkatársaknak speciális képzést kell kapniuk a bejelentések kezeléséről.

13. cikk

A bejelentések kézhezvételével és nyomon követésével kapcsolatos információk

A tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy az illetékes hatóságok legalább az alábbi információkat elkülönülten, könnyen azonosítható és hozzáférhető módon közzétegyék a honlapjukon:

a)  azok a feltételek, amelyek alapján a bejelentő személy az irányelv szerint védelemre jogosult;

b)  a 12. cikk szerinti külső bejelentési csatornák igénybevételéhez szükséges kapcsolattartási adatok, mindenekelőtt az e-mail- és postacímek, illetve telefonszámok, annak feltüntetésével, hogy a ▌telefonbeszélgetést rögzítik-e vagy sem;

c)  a jogsértések bejelentésére alkalmazandó eljárások, ideértve annak módját, hogy az illetékes hatóság miként kötelezheti a bejelentő személyt arra, hogy tegye egyértelművé a bejelentett információkat vagy adjon meg további információkat, továbbá a bejelentő személynek adandó visszajelzés határidejét és e visszajelzés típusát és tartalmát;

d)  a bejelentésekre vonatkozó titoktartási szabályok, így különösen a személyes adatok kezelésével kapcsolatos információk az e rendelet 17. cikkével, az (EU) 2016/679 rendelet 5. és 13. cikkével, az (EU) 2016/680 irányelv 13. cikkével és az (EU) 2018/1725 rendelet 11. cikkével összhangban;

e)  a bejelentés utáni nyomon követés jellege;

f)  a megtorlással szemben rendelkezésre álló jogorvoslatok és eljárások, valamint a bizalmas tanácsadás lehetőségei a potenciális bejelentő személyek számára;

g)  arra vonatkozó, egyértelmű nyilatkozat, hogy az illetékes hatóságoknak bejelentést tevő személyek milyen feltételek mellett nem vonhatók felelősségre titoktartási kötelezettség megsértéséért a 21. cikk (4) bekezdésében előírtak szerint;

h)  adott esetben a független közigazgatási hatóság kapcsolattartási adatai a 20. cikk (2) bekezdésének rendelkezései szerint.

14. cikk

Az eljárások illetékes hatóságok általi felülvizsgálata

A tagállamok biztosítják, hogy illetékes hatóságaik rendszeresen, legalább háromévente felülvizsgálják a jogsértésről szóló bejelentések fogadására és nyomon követésére vonatkozó eljárásaikat. Az ilyen eljárások felülvizsgálata során az illetékes hatóságok kötelesek figyelembe venni saját és más illetékes hatóságok tapasztalatait, továbbá kötelesek eljárásaikat ennek megfelelően módosítani.

IV. FEJEZET

KÖZZÉTÉTEL

15. cikk

Nyilvánosságra hozatal

(1)  Az ezen irányelv hatálya alá tartozó jogsértésekkel kapcsolatos információkat nyilvánosságra hozó személy ezen irányelv szerint védelemben részesül, amennyiben a következő feltételek legalább egyike teljesül:

a)  először belső és külső vagy közvetlenül külső bejelentést tett a II. és a III. fejezetnek megfelelően, azonban a bejelentésre a 9. cikk (1) bekezdésének f) pontjában és a 11. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett határidőn belül nem történt megfelelő intézkedés; vagy

b)  alapos okkal vélelmezte, hogy:

i.  a jogsértés közvetlen vagy nyilvánvaló módon veszélyezteti a közérdeket, például akkor, amikor sürgős helyzet vagy visszafordíthatatlan kár kockázata áll fenn; vagy

ii.  külső bejelentés esetén az ügy sajátos körülményeiből fakadóan fennáll a megtorlás kockázata, illetve kicsi az esélye annak, hogy a jogsértést érdemben orvosolni fogják, például azért, mert bizonyítékok elrejtésére vagy megsemmisítésére kerülhet sor, vagy mert valamely hatóság összejátszik a jogsértés elkövetőjével vagy közreműködik a jogsértésben.

(2)  Ez a cikk nem alkalmazandó azokban az esetekben, amikor egy személy – a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához kapcsolódó védelmi rendszert biztosító konkrét nemzeti rendelkezések értelmében – közvetlenül a sajtó számára fed fel információkat.

V. FEJEZET

A BELSŐ ÉS A KÜLSŐ BEJELENTÉSRE ALKALMAZANDÓ SZABÁLYOK

16. cikk

Titoktartási kötelesség

(1)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a bejelentő személyazonosságát az illető kifejezett beleegyezése nélkül ne fedjék fel a bejelentések fogadására és/vagy nyomon követésére hatáskörrel és jogosultsággal rendelkező munkatársak körén túl. Ez minden olyan egyéb információra is vonatkozik, amelyből közvetlenül vagy közvetve kikövetkeztethető a bejelentő személyazonossága.

(2)  Az (1) bekezdéstől eltérve a bejelentő személyazonossága és az (1) bekezdésben említett egyéb információk felfedhetők, de csak akkor, ha ez az uniós vagy tagállami jog által előírt szükséges és arányos kötelezettség, például nemzeti hatóságok által végzett vizsgálatok vagy bírósági eljárások során, többek között az érintett személy védelemhez való jogának biztosítása céljából.

(3)  Ezen információk felfedésekor az alkalmazandó szabályok szerinti megfelelő biztosítékokat kell alkalmazni. A bejelentő személyt személyazonossága felfedését megelőzően tájékoztatni kell erről a lépésről, kivéve, ha ez a tájékoztatás veszélyeztetné a vizsgálatok vagy a bírósági eljárások sikerét. A bejelentő személy tájékoztatásakor az illetékes hatóság írásbeli indokolást küld a részére, amelyben ismerteti az érintett bizalmas adatok felfedésének okait.

(4)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az üzleti titkokat tartalmazó bejelentéseket fogadó illetékes hatóságok kizárólag a bejelentések megfelelő nyomon követéséhez szükséges célokból használják vagy fedjék fel az ilyen információkat.

17. cikk

A személyes adatok kezelése

Az ezen irányelv alapján kezelt személyes adatok feldolgozását és az illetékes hatóságok közötti cseréjét vagy továbbítását az (EU) 2016/679 rendelettel, valamint az (EU) 2016/680 irányelvvel összhangban kell megtenni. Az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi információcserét vagy információtovábbítást az (EU) 2018/1725 rendelettel összhangban kell végrehajtani.

Nem gyűjthetők azok a személyes adatok, amelyek nyilvánvalóan nem relevánsak egy adott ügy kezelése szempontjából, és ha véletlenül ilyen adatok gyűjtésére kerül sor, azokat haladéktalanul törölni kell.

18. cikk

A bejelentések nyilvántartása

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok, valamint a magán- és közjogi jogalanyok minden beérkezett bejelentésről nyilvántartást vezessenek, tiszteletben tartva az ezen irányelv 16. cikkében előírt titoktartási követelményeket. A bejelentéseket legfeljebb addig kell tárolni, amíg az az illetékes hatóságokra, valamint a magán- és közjogi jogalanyokra vonatkozóan az ezen irányelv alapján előírt követelmény teintetében szükséges és arányos.

(2)  Amennyiben a bejelentő személy hozzájárulását igénylő, rögzített telefonvonalat vagy egyéb beszédátviteli rendszert használnak a bejelentésekhez, az illetékes hatóságoknak, valamint a magán- és közjogi jogalanyoknak jogukban áll a szóbeli bejelentést az alábbi módok valamelyikén dokumentálniuk:

a)  a beszélgetés rögzítése tartós és visszakereshető formában;

b)  a beszélgetés teljes és pontos átirata, amelyet az illetékes hatóságnak a bejelentések kezeléséért felelős ▌munkatársai készítenek.

Az illetékes hatóságoknak, valamint a köz- és magánjogi jogalanyoknak biztosítaniuk kell a bejelentő személy számára annak lehetőségét, hogy ellenőrizze, helyesbítse és aláírásával elfogadja a hívásról készített átiratot.

(3)  Amennyiben nem rögzített telefonvonalat vagy egyéb hangüzenetküldő rendszert használnak a bejelentésekhez, az illetékes hatóságoknak, valamint a magán- és közjogi jogalanyoknak jogukban áll, hogy a szóbeli bejelentést a bejelentések kezeléséért felelős ▌munkatársak által a beszélgetésről készített pontos jegyzőkönyv formájában dokumentálják. Az illetékes hatóságoknak, valamint a köz- és magánjogi jogalanyoknak biztosítaniuk kell a bejelentő személy számára annak lehetőségét, hogy ellenőrizze, helyesbítse és aláírásával elfogadja a hívásról készített ▌jegyzőkönyvet.

(4)  Amennyiben valaki személyes találkozót kér az illetékes hatóságok vagy a magán- és közjogi jogalanyok ▌munkatársaival a 9. cikk (2) bekezdése és a 12. cikk (2) ▌bekezdése szerinti bejelentéshez, az illetékes hatóságoknak, valamint a magán- és közjogi jogalanyoknak biztosítaniuk kell, hogy – a bejelentő személy hozzájárulásának függvényében – a találkozóról készült teljes és pontos feljegyzést időtálló és visszakereshető formában tárolják.

Az illetékes hatóságoknak, valamint a magán- és közjogi jogalanyoknak jogukban áll, hogy az alábbi módok valamelyikén dokumentálják a találkozón készített feljegyzést:

a)  a beszélgetés rögzítése időtálló és visszakereshető formában;

b)  a bejelentés kezeléséért felelős ▌munkatársak által a találkozóról készített pontos jegyzőkönyv.

Az illetékes hatóságoknak, valamint a köz- és magánjogi jogalanyoknak biztosítaniuk kell a bejelentő személy számára annak lehetőségét, hogy ellenőrizze, helyesbítse és aláírásával elfogadja a találkozóról készített jegyzőkönyvet.

VI. FEJEZET

VÉDELMI INTÉZKEDÉSEK

19. cikk

A megtorlás tilalma ▌

A tagállamok meghozzák a megtorlás bármely – akár közvetlen, akár közvetett – formájának, így például a fenyegetéseknek, illetve a megtorlási kísérleteknek ▌a tiltásához szükséges intézkedéseket, beleértve különösen az alábbi formák valamelyikében történő megtorlásét:

a)  felfüggesztés, elbocsátás, felmondás vagy ezekkel egyenértékű intézkedések;

b)  lefokozás vagy az előléptetés megtagadása;

c)  munkaköri feladatok átruházása, a munkavégzés helyének megváltoztatása, bércsökkentés, a munkaidő megváltoztatása;

d)  képzés megtagadása;

e)  negatív teljesítményértékelés vagy munkareferencia;

f)  bármely fegyelmi vétség, megrovás vagy egyéb büntetés kiszabása, beleértve a pénzbüntetést is;

g)  kényszerítés, megfélemlítés, zaklatás vagy kiközösítés ▌;

h)  diszkrimináció, hátrány vagy tisztességtelen bánásmód;

i)  határozott idejű munkaszerződés határozatlan idejű munkaszerződéssé módosításának elmulasztása, amennyiben a munkavállaló jogszerű elvárása az volt, hogy állandó foglalkoztatást ajánlanak fel neki;

j)  határozott idejű munkaszerződés megújításának elmulasztása vagy annak idő előtti megszüntetése;

k)  károkozás, amely magában foglalja a személy jóhírnevének, különösen a közösségi médiában történő megsértését, vagy a pénzügyi veszteséget, beleértve az üzleti lehetőség elvesztését és a bevételkiesést is;

l)  ágazatra vagy iparágra kiterjedő informális vagy hivatalos megállapodás alapján feketelistára helyezés, amely miatt az adott személy a jövőben nem fog munkahelyet találni az ágazatban vagy az iparágban;

m)  áru- vagy szolgáltatási szerződés idő előtti megszüntetése vagy felmondása;

n)  engedély vagy jogosítvány visszavonása;

o)  pszichiátriai vagy orvosi beutalások.

20. cikk

Támogató intézkedések

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a 4. cikkben említett személyek adott esetben hozzáférjenek támogató intézkedésekhez, különösen a következőkhöz:

i.  a nyilvánosság számára a megtorlás elleni védelemre vonatkozó eljárásokról és jogorvoslati lehetőségekről, valamint az érintett személy jogairól szóló átfogó és független tájékoztatáshoz és tanácsadáshoz való díjmentes hozzáférés;

ii.  ▌az illetékes hatóságok hatékony segítségéhez való hozzáférés azt megelőzően, hogy bármely megfelelő hatóság részt venne a megtorlással szembeni védelemben, így például – a nemzeti jog ilyen rendelkezése esetén – annak a ténynek a tanúsítása, hogy a bejelentő személyek jogosultak az ezen irányelv szerinti védelemre.

iii.  költségmentességhez való hozzáférés büntetőeljárásokban és határon átnyúló polgári eljárásokban az (EU) 2016/1919 és a 2008/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően, továbbá költségmentességhez való hozzáférés további eljárások és jogi tanácsadás vagy egyéb jogi segítségnyújtás során, a nemzeti jognak megfelelően.

(2)  A tagállamok a pszichológiai támogatást is magában foglaló pénzügyi segítségnyújtást és támogatást irányozhatnak elő bírósági eljárásában részt vevő bejelentő személyek részére.

(3)  Az e cikkben említett támogató intézkedéseket adott esetben egy információs központ vagy egy egységes és egyértelműen meghatározott független közigazgatási hatóság biztosíthatja.

21. cikk

A megtorlással szembeni ▌védelmet célzó intézkedések

(1)  A tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy biztosítani lehessen az 5. cikkben meghatározott feltételeknek megfelelő, bejelentő személyek védelmét a megtorlással szemben. Ezeknek az intézkedéseknek különösen a (2)–(8) bekezdésben meghatározottakat kell magukban foglalniuk.

(2)  A 3. cikk (2) és (3) bekezdésének sérelme nélkül az ezen irányelvvel összhangban bejelentést tevő vagy nyilvánosságra hozatalt végző személyek nem tekinthetők az információfelfedésre vonatkozó korlátozást megszegőknek, és az ilyen bejelentés vagy felfedés tekintetében semmilyen jellegű felelősség nem terheli őket, feltéve, hogy alapos okkal feltételezték azt, hogy az információk bejelentése vagy felfedése szükséges volt az ezen irányelv szerinti jogsértés feltárásához.

(3)  A bejelentő személyeket nem terheli felelősség a vonatkozó információk megszerzése vagy az azokhoz való hozzáférés tekintetében, feltéve, hogy az információk megszerzése vagy az azokhoz való hozzáférés nem minősül önálló bűncselekménynek. Ez utóbbi esetben a büntetőjogi felelősségre továbbra is az alkalmazandó nemzeti jog az irányadó.

(4)  Továbbra is az alkalmazandó uniós vagy nemzeti jog az irányadó a bejelentő személyek minden olyan egyéb lehetséges felelőssége tekintetében, amely olyan cselekményekből vagy mulasztásokból fakad, amelyek nem kötődnek a bejelentéshez, vagy amelyek nem szükségesek az ezen irányelv szerinti jogsértés feltárásához.

(5)  Bíróság vagy egyéb hatóság előtti olyan ▌eljárás során, amely a bejelentő személy által elszenvedett hátránnyal kapcsolatos, és amennyiben ez a személy azt állapítja meg, hogy egy bejelentést vagy nyilvánosságra hozatalt követően hátrányt szenvedett, azt kell feltételezni, hogy ez a hátrány a bejelentés vagy a ▌felfedés miatti megtorlás volt. Ilyen esetekben a hátrányt okozó intézkedést hozó személynek kell bizonyítania azt, hogy erre az intézkedésre kellően indokolt alapon került ▌sor.

(6)  A bejelentő személyeknek és a segítőknek adott esetben hozzáféréssel kell rendelkezniük a megtorlással szembeni jogorvoslati intézkedésekhez, így például a bírósági eljárás lezárultáig ideiglenes intézkedés alkalmazásához, a nemzeti jogi kerettel összhangban.

(7)  ▌Többek között rágalmazás, szerzői jog megsértése, titoktartási kötelezettség megsértése, adatvédelmi szabályok megsértése, üzleti titok felfedése vagy a magánjogon, közjogon, illetve kollektív munkajogon alapuló kártérítési keresetek miatt indított bírósági eljárások keretében a bejelentő személyeket semmilyen jellegű felelősség nem terheli az ezen irányelv szerinti bejelentés vagy nyilvánosságra hozatal miatt, és biztosítani kell számukra azt a jogot, hogy e bejelentésre vagy felfedésre támaszkodva az ügyben az eljárás megszüntetését kérhessék, feltéve, hogy alapos okkal feltételezték azt, hogy a bejelentés vagy a felfedés szükséges volt az ezen irányelv szerinti jogsértés feltárásához. Amennyiben valaki bejelent vagy nyilvánosságra hoz az ezen irányelv hatálya alá tartozó jogsértésekkel kapcsolatos olyan információkat, amelyek többek között üzleti titkokat tartalmaznak és megfelelnek az ezen irányelvben szereplő feltételeknek, az ilyen bejelentés vagy nyilvánosságra hozatal az (EU) 2016/943 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében szereplő feltételek alapján jogszerűnek minősül.

(8)  A tagállamok meghozzák az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy az 5. cikkben meghatározott feltételeknek megfelelő bejelentő személyek az általuk elszenvedett károkért a nemzeti jog szerinti jogorvoslatot és teljes körű kártérítést kapjanak.

22. cikk

Az érintett személyek védelmét célzó intézkedések

(1)  A tagállamok az Európai Unió Alapjogi Chartájával összhangban biztosítják, hogy az érintett személyek ▌teljeskörűen gyakorolhassák a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, teljeskörűen élvezhessék az ártatlanság vélelmét, és maradéktalanul gyakorolhassák a védelemhez való jogot, többek között a meghallgatáshoz és az iratbetekintéshez való jogot.

(2)   Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell az érintett személyek személyazonosságának ▌ a nemzeti joggal összhangban történővédelmét a vizsgálat teljes ideje alatt.

(3)  A 12., a 17. és a 18. cikkben meghatározott eljárásokat az érintett személyek személyazonosságának védelmére is alkalmazni kell.

23. cikk

Szankciók

(1)  A tagállamok hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat írnak elő azon természetes vagy jogi személyek esetében, akik, illetve amelyek:

a)  akadályozzák a bejelentést vagy megkísérelik azt akadályozni;

b)  megtorló intézkedéseket alkalmaznak a 4. cikkben említett ▌személyekkel szemben;

c)  zaklatásszerű eljárást indítanak a 4. cikkben említett ▌személyekkel szemben;

d)  megsértik a bejelentő személyek személyazonosságával kapcsolatban a 16. cikkben említett titoktartás fenntartásának kötelességét.

(2)  A tagállamok hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat írnak elő azon személyek tekintetében, akik esetében megállapítást nyer, hogy tudatosan hamis bejelentéseket vagy hamis nyilvánosságra hozatalokat tettek. A tagállamok továbbá – a nemzeti joggal összhangban – intézkedéseket írnak elő az olyan károk ellentételezésére, amelyek az ilyen bejelentésekből vagy felfedésekből származnak.

24. cikk

A jogokról és a jogorvoslatról való lemondás kizárása

A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelvben előírt jogokról és jogorvoslatokról nem lehet lemondani, illetve azok nem korlátozhatók semmilyen megállapodással, szabályzattal, foglalkoztatási formával vagy feltétellel, így például vitarendezéssel kapcsolatos választottbírósági megállapodással.

VII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

25. cikk

Kedvezőbb bánásmód és csökkentést kizáró rendelkezés

(1)  A tagállamok a 22. cikknek és a 23. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül bevezethetnek, illetve megtarthatnak a bejelentő személyek jogai tekintetében az ezen irányelvben meghatározottaknál kedvezőbb rendelkezéseket.

(2)  Ennek az irányelvnek a végrehajtása semmilyen körülmények között nem jelenthet jogalapot az irányelv hatálya alá tartozó területeken a védelemnek a tagállamok által már biztosított szintjéhez képest történő csökkentéséhez.

26. cikk

Átültetés és átmeneti időszak

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek ...[az elfogadás után két évvel]-re megfeleljenek.

(2)  Az (1) bekezdéstől eltérve, a tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az 50 főnél több, de 250 főnél kevesebb munkavállalóval rendelkező jogalanyok tekintetében … [az átültetés után két évvel]-re megfeleljenek a 8. cikk (3) bekezdésében említett belső bejelentési csatorna létrehozására vonatkozó kötelezettségnek.

(3)   Amikor a tagállamok elfogadják az (1) és a (2) bekezdésben említett rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.

27. cikk

Jelentés, értékelés és felülvizsgálat

(1)  A tagállamok megadnak a Bizottság részére az ezen irányelv végrehajtásával és alkalmazásával kapcsolatos minden releváns információt. A kapott információk alapján a Bizottság … [az átültetés után két évvel]-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv végrehajtásáról és alkalmazásáról.

(2)  Az egyéb uniós jogi aktusokban megállapított jelentéstételi kötelezettségek sérelme nélkül a tagállamok – lehetőség szerint összesített formában – évente megküldik a III. fejezetben említett bejelentésekre vonatkozó alábbi statisztikákat a Bizottságnak, ha ezek az érintett tagállamban központi szinten elérhetők:

a)  az illetékes hatóságokhoz beérkezett bejelentések száma;

b)  az ilyen bejelentések eredményeként kezdeményezett vizsgálatok és eljárások száma, valamint azok ▌eredménye;

c)  ha megállapítást nyer, a becsült pénzügyi kár ▌, valamint a bejelentett jogsértésekkel kapcsolatos nyomozások és eljárások nyomán megtérített összegek.

(3)  A Bizottság ...[az átültetés után 4 évvel]-ig – figyelembe véve az (1) bekezdés alapján benyújtott jelentését és a (2) bekezdés alapján benyújtott tagállami statisztikákat – jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli az ezen irányelvet átültető nemzeti jog hatását A jelentésben értékelni kell ezen irányelv működésének módját és meg kell vizsgálni, hogy szükség van-e további intézkedésekre, többek között – adott esetben – olyan kiigazításokra, amelyek célja az ezen irányelv hatályának kiterjesztése további uniós jogi aktusokra, illetve területekre, különösen a munkakörnyezet javítására, a munkavállalók egészségének és biztonságának, valamint munkakörülményeinek védelme érdekében.

Emellett a jelentésben értékelni kell, hogy a tagállamok hogyan alkalmazták a meglévő együttműködési mechanizmusokat azon kötelezettségeik részeként, hogy nyomon kövessék az ezen irányelv hatálya alá tartozó jogsértésekkel kapcsolatos bejelentéseket, és általánosabban, hogy hogyan működnek együtt határokon átnyúló dimenziójú jogsértések esetén.

(4)  A Bizottság nyilvánosságra hozza és könnyen hozzáférhetővé teszi az (1) és a (3) bekezdésben említett jelentéseket.

28. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

29. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt ...,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

MELLÉKLET

I.  rész

A.  2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, i. alpont – közbeszerzés:

1.  A közbeszerzésre és a koncesszió-odaítélésre, a védelem ▌és a biztonság területével kapcsolatos szerződések odaítélésére, szerződéseknek a vízügyi, az energetikai, a közlekedési és a postai szolgáltatási ágazat területén tevékenykedő szervezetek általi odaítélésére, valamint minden egyéb szerződésre vagy szolgáltatásra vonatkozó, az alábbiak által szabályozott eljárási szabályzat:

i.  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/23/EU irányelve (2014. február 26.) a koncessziós szerződésekről (HL L 94., 2014.3.28., 1. o.);

ii.  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 65. o.);

iii.  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/25/EU irányelve (2014. február 26.) a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 243. o.);

iv.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/81/EK irányelve (2009. július 13.) a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról, valamint a 2004/17/EK és 2004/18/EK irányelv módosításáról (HL L 216., 2009.8.20., 76. o.).

2.  Az alábbiak által szabályozott jogorvoslati eljárások:

i.  A Tanács 92/13/EGK irányelve (1992. február 25.) a vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatokban működő vállalkozások beszerzési eljárásairól szóló közösségi szabályok alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 76., 1992.3.23., 14. o.);

ii.  A Tanács 89/665/EGK irányelve (1989. december 21.) az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 395., 1989.12.30., 33. o.).

B.  2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, ii. alpont – pénzügyi szolgáltatások, termékek és piacok, valamint a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése:

Az uniós pénzügyi szolgáltatásokra és tőkepiacokra, bankokra, hitelezésre, beruházásokra, biztosításra és viszontbiztosításra, foglalkozási vagy magánnyugdíj-termékekre, értékpapírokra, befektetési alapokra, fizetési ▌ szolgáltatásokra, valamint a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26-i 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.) I. mellékletében felsorolt tevékenységekre vonatkozóan szabályozási és felügyeleti keretrendszert, továbbá a fogyasztók és a befektetők védelmét megállapító, az alábbiak által szabályozott szabályok:

i.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/110/EK irányelve (2009. szeptember 16.) az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 267., 2009.10.10., 7. o.);

ii.  Az Európai Parlament és a Tanács 2011/61/EU irányelve (2011. június 8.) az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 174., 2011.7.1., 1. o.);

iii.  Az Európai Parlament és a Tanács 236/2012/EU rendelete (2012. március 14.) a short ügyletekről és a hitel-nemteljesítési csereügyletekkel kapcsolatos egyes szempontokról (HL L 86., 2012.3.24., 1. o.);

iv.  Az Európai Parlament és a Tanács 345/2013/EU rendelete (2013. április 17.) az európai kockázatitőke-alapokról (HL L 115., 2013.4.25., 1. o.);

v.  Az Európai Parlament és a Tanács 346/2013/EU rendelete (2013. április 17.) az európai szociális vállalkozási alapokról (HL L 115., 2013.4.25., 18. o.);

vi.  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/17/ЕU irányelve (2014. február 4.) a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 60., 2014.2.28., 34. o.);

vii.  Az Európai Parlament és a Tanács 537/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek jogszabályban előírt könyvvizsgálatára vonatkozó egyedi követelményekről, valamint a 2005/909/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 158., 2014.5.27., 77. o.);

viii.  Az Európai Parlament és a Tanács 600/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 84. o.);

ix.  Az Európai Parlament és a Tanács 2015/2366/EU irányelve (2015. november 25.) a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és a 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 337., 2015.12.23., 35. o.);

x.  Az Európai Parlament és a Tanács 2004/25/EK irányelve (2004. április 21.) a nyilvános vételi ajánlatról (HL L 142., 2004.4.30., 12. o.);

xi.  Az Európai Parlament és a Tanács 2007/36/EK irányelve (2007. július 11.) az egyes részvényesi jogok gyakorlásáról a tőzsdén jegyzett társaságokban (HL L 184., 2007.7.14., 17. o.);

xii.  Az Európai Parlament és a Tanács 2004/109/EK irányelve (2004. december 15.) a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról (HL L 390., 2004.12.31., 38. o.);

xiii.  Az Európai Parlament és a Tanács 648/2012/EU rendelete (2012. július 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról (HL L 201., 2012.7.27., 1. o.);

xiv.  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1011 rendelete (2016. június 8.) a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként vagy a befektetési alapok teljesítményének méréséhez felhasznált indexekről és a 2008/48/EK és a 2014/17/EU irányelv, továbbá az 596/2014/EU rendelet módosításáról (HL L 171., 2016.6.29., 1. o.);

xv.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve (2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) (HL L 335., 2009.12.17., 1. o);

xvi.  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/59/EU irányelve (2014. május 15.) a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 190. o.);

xvii.  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/87/EK irányelve (2002. december 16.) a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről, valamint a 73/239/EGK, a 79/267/EGK, a 92/49/EGK, a 92/96/EGK, a 93/6/EGK és a 93/22/EGK tanácsi irányelvek, illetve a 98/78/EK és 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek módosításáról (HL L 35., 2003.2.11., 1. o.);

xviii.  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/49/EU irányelve (2014. április 16.) a betétbiztosítási rendszerekről (átdolgozás) (HL L 173., 2014.6.12., 149. o.);

xix.  Az Európai Parlament és a Tanács 97/9/EK irányelve (1997. március 3.) a befektetőkártalanítási rendszerekről (HL L 84., 1997.3.26., 22. o.);

xx.  Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról EGT-vonatkozású szöveg (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.).

C.  2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, iii. alpont – termékbiztonság és -megfelelőség:

1.  ▌Az alábbiak által meghatározott és szabályozott, az uniós piacon forgalmazott termékekkel kapcsolatos biztonsági és megfelelőségi követelmények:

i.  Az Európai Parlament és a Tanács 2001/95/EK irányelve (2001. december 3.) az általános termékbiztonságról (HL L 11., 2002.1.15., 4. o.);

ii.  A piacfelügyeletről és a termékmegfelelőségről szóló (EU) XX rendelet(31) mellékleteiben szereplő, az élelmiszerektől, a takarmányoktól, az emberi, illetve az állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerektől, az élő növényektől és állatoktól, az emberi eredetű termékektől, valamint a növények és az állatok jövőbeli reprodukciójához közvetlenül kapcsolódó növényi és állati termékektől eltérő, gyártott termékekre vonatkozó, a címkézési követelményekre is kiterjedő uniós harmonizációs jogszabály;

iii.  Az Európai Parlament és a Tanács 2007/46/EK irányelve (2007. szeptember 5.) a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról (keretirányelv) (HL L 263., 2007.10.9., 1. o.).

2.  Érzékeny és veszélyes termékek forgalmazását és felhasználását az alábbi jogforrások szabályozzák:

i.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/43/EK irányelve (2009. május 6.) a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről (HL L 146., 2009.6.10., 1. o.);

ii.  A Tanács 91/477/EGK irányelve (1991. június 18.) a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről (HL L 256., 1991.9.13., 51. o.);

iii.  Az Európai Parlament és a Tanács 98/2013/EU rendelete (2013. január 15.) a robbanóanyag-prekurzorok forgalmazásáról és felhasználásáról (HL L 39., 2013.2.9., 1. o.).

D.  2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, iv. alpont – közlekedésbiztonság:

1.  A vasútbiztonságról szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/798 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 138., 2016.5.26., 102. o.) által szabályozott, a vasúti ágazat biztonsági követelményei.

2.  A polgári légiközlekedési balesetek és repülőesemények vizsgálatáról és megelőzéséről és a 94/56/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 20-i 996/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 295., 2010.11.12., 35. o.) által szabályozott, a polgári légiközlekedés ágazat biztonsági követelményei.

3.  A közúti közlekedési ágazatnak az alábbiak által szabályozott biztonsági követelményei:

i.  Az Európai Parlament és a Tanács 2008/96/EK irányelve (2008. november 19.) a közúti infrastruktúra közlekedésbiztonsági kezeléséről (HL L 319., 2008.11.29., 59. o.);

ii.  Az Európai Parlament és a Tanács 2004/54/EK irányelve (2004. április 29.) a transzeurópai közúthálózat alagútjaira vonatkozó biztonsági minimumkövetelményekről (HL L 167., 2004.4.30., 39. o.);

iii.  Az Európai Parlament és a Tanács 1071/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról és a 96/26/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 300., 2009.11.14., 51. o.).

4.  A tengeri közlekedési ágazatnak az alábbiak által szabályozott biztonsági követelményei:

i.  Az Európai Parlament és a Tanács 391/2009/EK rendelete (2009. április 23.) a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek közös szabályairól és szabványairól (átdolgozás) (HL L 131., 2009.5.28., 11. o.);

ii.  Az Európai Parlament és a Tanács 392/2009/EK rendelete (2009. április 23.) a tengeri utasszállítók baleseti felelősségéről (HL L 131., 2009.5.28., 24. o.);

iii.  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/90/EU irányelve (2014. július 23.) a tengerészeti felszerelésekről és a 96/98/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 257., 2014.8.28., 146. o.);

iv.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/18/EK irányelve (2009. április 23.) a tengeri szállítási ágazatban bekövetkező balesetek kivizsgálására irányadó alapelvek megállapításáról, valamint az 1999/35/EK tanácsi és a 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról (HL L 131., 2009.5.28., 114. o.);

v.  Az Európai Parlament és a Tanács 2008/106/EK irányelve (2008. november 19.) a tengerészek képzésének minimumszintjéről (HL L 323., 2008.12.3., 33. o.);

vi.  A Tanács 98/41/EK irányelve (1998. június 18.) a Közösség tagállamainak kikötőibe érkező vagy onnan induló személyhajókon utazó személyek nyilvántartásáról (HL L 188., 1998.7.2., 35. o.);

vii.  Az Európai Parlament és a Tanács 2001/96/EK irányelve (2001. december 4.) az ömlesztettáru-szállító hajók biztonságos be- és kirakodására vonatkozó harmonizált követelmények és eljárások megállapításáról (HL L 13., 2002.1.16., 9. o.);

5.  A veszélyes áruk szárazföldi szállításáról szóló, 20018. szeptember 24-i 2008/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 260., 2008.9.30., 13. o.) által szabályozott biztonsági követelmények.

E.  2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, v. alpont – környezetvédelem:

1.   A környezetet fenyegető valamennyi bűncselekmény, amelyet a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 328., 2008.12.6., 28. o.) szabályoz, vagy a 2008/99/EK irányelv mellékleteiben meghatározott jogszabályokat megszegő bármilyen jogellenes magatartás.

2.  A környezetre és az éghajlatra vonatkozó, az alábbiak által szabályozott rendelkezések:

i.  Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve (2003. október 13.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275, 2003.10.25., 32. o);

ii.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelve (2009. április 23.) a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről (HL L 140., 2009.6.5., 16. o.); iii. Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25.) az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2012.11.14., 1. o.);

iii.  Az Európai Parlament és a Tanács 525/2013/EU rendelete (2013. május 21.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és bejelentésére, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nemzeti és uniós szintű bejelentésére szolgáló rendszerről, valamint a 280/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 165., 2013.6.18., 13. o.);

iv.  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelve (2018. december 11.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (HL L 328., 2018.12.21., 82. o.).

3.  A fenntartható fejlődésre és a hulladékgazdálkodásra vonatkozó, az alábbiak által szabályozott rendelkezések:

i.  Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.);

ii.  Az Európai Parlament és a Tanács 1257/2013/EU rendelete (2013. november 20.) a hajók újrafeldolgozásáról, valamint az 1013/2006/EK rendelet és a 2009/16/EK irányelv módosításáról (HL L 330., 2013.12.10., 1. o.);

iii.   Az Európai Parlament és a Tanács 649/2012/EU rendelete (2012. július 4.) a veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról (HL L 201., 2012.7.27., 60. o.).

4.  A tenger-, levegő- és zajszennyezésre vonatkozó, az alábbiak által szabályozott rendelkezések:

i.  Az Európai Parlament és a Tanács 1999/94/EK irányelve (1999. december 13.) az új személygépkocsik forgalmazása alkalmával a tüzelőanyag-fogyasztásról és CO2-kibocsátásról szóló vásárlói információk rendelkezésre állásáról (HL L 12., 2000.1.18., 16. o.);

ii.  Az Európai Parlament és a Tanács 2001/81/EK irányelve (2001. október 23.) az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről (HL L 309., 2001.11.27., 22. o.);

iii.  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/49/EK irányelve (2002. június 25.) a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről (HL L 189., 2002.7.18., 12. o.);

iv.  Az Európai Parlament és a Tanács 782/2003/EK rendelete (2003. április 14.) a szerves ónvegyületek hajókon történő használatának tilalmáról (HL L 115., 2003.5.9., 1. o.);

v.   Az Európai Parlament és a Tanács 2004/35/EK irányelve (2004. április 21.) a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről (HL L 143., 2004.4.30., 56. o.);

vi.  Az Európai Parlament és a Tanács 2005/35/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről (HL L 255., 2005.9.30., 11. o.);

vii.  Az Európai Parlament és a Tanács 166/2006/EK rendelete (2006. január 18.) az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 33., 2006.2.4., 1. o.);

viii.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/33/EK irányelve (2009. április 23.) a tiszta és energiahatékony közúti járművek használatának előmozdításáról (HL L 120., 2009.5.15., 5. o.);

ix.  Az Európai Parlament és a Tanács 443/2009/EK rendelete (2009. április 23.) a könnyű haszongépjárművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés keretében az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelmények meghatározásáról (HL L 140., 2009.6.5., 1. o.);

x.  Az Európai Parlament és a Tanács 1005/2009/EK rendelete (2009. szeptember 16.) az ózonréteget lebontó anyagokról (HL L 286., 2009.10.31., 1. o.);

xi.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/126/EK irányelve (2009. október 21.) a gépjárművek töltőállomásokon történő üzemanyag-feltöltésekor kibocsátott benzingőz II. fázisú visszanyeréséről (HL L 285., 2009.10.31., 36. o.);

xii.  Az Európai Parlament és a Tanács 510/2011/EU rendelete (2011. május 11.) az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó kibocsátási követelményeknek a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló uniós integrált megközelítés keretében történő meghatározásáról (HL L 145., 2011.5.31., 1. o.);

xiii.  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/94/EU irányelve (2014. október 22.) az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről (HL L 307., 2014.10.28., 1. o.);

xiv.   Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/757 rendelete (2015. április 29.) a tengeri közlekedésből eredő szén-dioxid-kibocsátások nyomon követéséről, jelentéséről és hitelesítéséről, valamint a 2009/16/EK irányelv módosításáról (HL L 123., 2015.5.19., 55. o.);

xv.  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2193 irányelve (2015. november 25.) a közepes tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról (HL L 313., 2015.11.28., 1. o.).

5.  A víz- és talajvédelemre és -gazdálkodásra vonatkozó, az alábbiak által szabályozott rendelkezések:

i.  Az Európai Parlament és a Tanács 2007/60/EK irányelve (2007. október 23.) az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről (HL L 288., 2007.11.6., 27. o.);

ii.  Az Európai Parlament és a Tanács 2008/105/EK irányelve (2008. december 16.) a vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról, a 82/176/EGK, a 83/513/EGK, a 84/156/EGK, a 84/491/EGK és a 86/280/EGK tanácsi irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről, valamint a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról (HL L 348., 2008.12.24., 84. o.);

iii.  Az Európai Parlament és a Tanács 2011/92/EU irányelve (2011. december 13.) az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról (HL L 26., 2012.1.28., 1. o.).

6.  A természet és a biológiai sokféleség védelmével kapcsolatos, az alábbiak által szabályozott rendelkezések:

i.  A Tanács 1936/2001/EK rendelete (2001. szeptember 27.) a hosszú távon vándorló halfajok bizonyos állományainak halászatára vonatkozó ellenőrzési intézkedések megállapításáról (HL L 263., 2001.10.3., 1. o.);

ii.  A Tanács 812/2004/EK rendelete (2004. április 26.) a cetfélék halászat során történő véletlenszerű kifogásával kapcsolatos intézkedések megállapításáról és a 88/98/EK rendelet módosításáról (HL L 150., 2004.4.30., 12. o.);

iii.  Az Európai Parlament és a Tanács 1007/2009/EK rendelete (2009. szeptember 16.) a fókatermékek kereskedelméről (HL L 286., 2009.10.31., 36. o.);

iv.  A Tanács 734/2008/EK rendelete (2008. július 15.) a veszélyeztetett nyílt tengeri ökoszisztémáknak a fenékhalászati eszközök káros hatásával szembeni védelméről (HL L 201., 2008.7.30., 8. o.);

v.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/147/EK irányelve (2009. november 30.) a vadon élő madarak védelméről (HL L 20., 2010.1.26., 7. o.);

vi.  Az Európai Parlament és a Tanács 995/2010/EU rendelete (2010. október 20.) a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról (HL L 295., 2010.11.12., 23. o.);

vii.  Az Európai Parlament és a Tanács 1143/2014/EU rendelete (2014. október 22.) az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről (HL L 317., 2014.11.4., 35. o.).

7.  A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.) alapján szabályozott, a vegyi anyagokra vonatkozó rendelkezések.

8.  Az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek jelöléséről, valamint a 834/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/848 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 150, 2018.6.14., 1. o.) alapján szabályozott, az ökológiai termelésre vonatkozó rendelkezések.

F.  2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, vi. alpont – sugárvédelem és nukleáris biztonság

A nukleáris biztonságra vonatkozó, az alábbiak által szabályozott szabályok:

i.  A Tanács 2009/71/Euratom irányelve (2009. június 25.) a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági közösségi keretrendszerének létrehozásáról (HL L 172., 2009.7.2., 18. o.);

ii.  A Tanács 2013/51/Euratom irányelve (2013. október 22.) a lakosság egészségének az emberi fogyasztásra szánt vízben található radioaktív anyagokkal szembeni védelmére vonatkozó követelmények meghatározásáról (HL L 296., 2013.11.7., 12. o.);

iii.  A Tanács 2013/59/Euratom irányelve (2013. december 5.) az ionizáló sugárzás miatti sugárterhelésből származó veszélyekkel szembeni védelmet szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról, valamint a 89/618/Euratom, a 90/641/Euratom, a 96/29/Euratom, a 97/43/Euratom és a 2003/122/Euratom irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 13., 2014.1.17., 1. o.);

iv.  A Tanács 2011/70/Euratom irányelve (2011. július 19.) a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok felelősségteljes és biztonságos kezelését szolgáló közösségi keret létrehozásáról (HL L 199., 2011.8.2., 48. o.);

v.  A Tanács 2006/117/Euratom irányelve (2006. november 20.) a radioaktív hulladékok és a kiégett fűtőelemek szállításának felügyeletéről és ellenőrzéséről (HL L 337., 2006.12.5., 21. o.);

vi.  A Tanács 2016/52/Euratom rendelete (2016. január 15.) a nukleáris balesetet vagy egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettsége maximális megengedett szintjeinek megállapításáról, valamint a 3954/87/Euratom rendelet, a 944/89/Euratom bizottsági rendelet és a 770/90/Euratom bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 13., 2016.1.20., 2. o.);

vii.  A Tanács 1493/93/Euratom rendelete (1993. június 8.) a radioaktív anyagok tagállamok közötti szállításáról.

G.  2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, vii. alpont – élelmiszer- és takarmánybiztonság, valamint állategészségügy és állatjólét:

1.  Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.) meghatározott általános alapelvek és követelmények által szabályozott uniós élelmiszer- és takarmányjog.

2.  Az alábbiak által szabályozott állategészségügy:

i.   Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/429 rendelete (2016. március 9.) a fertőző állatbetegségekről és egyes állat-egészségügyi jogi aktusok módosításáról és hatályon kívül helyezéséről („Állat-egészségügyi rendelet”) (HL L 84., 2016.3.31., 1. o.);

ii.  Az Európai Parlament és a Tanács 1069/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 300., 2009.11.14., 1. o.);

3.  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/625 rendelete (2017. március 15.) az élelmiszer- és takarmányjog, valamint az állategészségügyi és állatjóléti szabályok, a növényegészségügyi szabályok, és a növényvédő szerekre vonatkozó szabályok alkalmazásának biztosítása céljából végzett hatósági ellenőrzésekről és más hatósági tevékenységekről, továbbá a 999/2001/EK, a 396/2005/EK, az 1069/2009/EK, az 1107/2009/EK, az 1151/2012/EU, a 652/2014/EU, az (EU) 2016/429 és az (EU) 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendelet, az 1/2005/EK és az 1099/2009/EK tanácsi rendelet, valamint a 98/58/EK, az 1999/74/EK, a 2007/43/EK, a 2008/119/EK és a 2008/120/EK tanácsi irányelv módosításáról, és a 854/2004/EK és a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 89/608/EGK, a 89/662/EGK, a 90/425/EGK, a 91/496/EGK, a 96/23/EK, a 96/93/EK és a 97/78/EK tanácsi irányelv és a 92/438/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet) (HL L 95., 2017.4.7., 1. o.).

4.   Az állatok védelmével és jólétével kapcsolatos, az alábbiak által szabályozott rendelkezések és normák:

i.  A Tanács 98/58/EK irányelve (1998. július 20.) a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről (HL L 221., 1998.8.8., 23. o.);

ii.  A Tanács 2005/1/EK rendelete (2004. december 22.) az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni védelméről, valamint a 64/432/EGK és a 93/119/EK irányelv és az 1255/97/EK rendelet módosításáról (HL L 3., 2005.1.5., 1. o.);

iii.  A Tanács 1099/2009/EK rendelete (2009. szeptember 24.) az állatok leölésük során való védelméről (HL L 303., 2009.11.18., 1. o.);

iv.  A Tanács 1999/22/EK irányelve (1999. március 29.) a vadon élő állatok állatkertben tartásáról (HL L 94., 1999.4.9., 24. o.).

H.  2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, viii. alpont – közegészségügy:

1.  Az emberi eredetű szervek és anyagok magas szintű minőségi és biztonsági előírásainak megállapítására vonatkozó, az alábbiak által szabályozott intézkedéseket:

i.  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/98/EK irányelve (2003. január 27.) az emberi vér és vérkomponensek gyűjtésére, vizsgálatára, feldolgozására, tárolására és elosztására vonatkozó minőségi és biztonsági előírások megállapításáról, valamint a 2001/83/EK irányelv módosításáról (HL L 33., 2003.2.8., 30. o.).;

ii.  Az Európai Parlament és a Tanács 2004/23/EK irányelve (2004. március 31.) az emberi szövetek és sejtek adományozására, gyűjtésére, vizsgálatára, feldolgozására, megőrzésére, tárolására és elosztására vonatkozó minőségi és biztonsági előírások megállapításáról (HL L 102., 2004.4.7., 48. o.);

iii.  Az Európai Parlament és a Tanács 2010/53/EU irányelve (2010. július 7.) az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírásokról (HL L 207., 2010.8.6., 14. o.).

2.  A gyógyszerek és a gyógyászati célú eszközök magas szintű minőségi és biztonsági előírásainak megállapítására vonatkozó, az alábbiak által szabályozott intézkedések:

i.  Az Európai Parlament és a Tanács 141/2000/EK rendelete (1999. december 16.) a ritka betegségek gyógyszereiről (HL L 18., 2000.1.22., 1. o.);

ii.  Az Európai Parlament és a Tanács 2001/83/EK irányelve (2001. november 6.) az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről (HL L 311., 2001.11.28., 67. o.);

iii.  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/6 rendelete (2018. december 11.) az állatgyógyászati készítményekről és a 2001/82/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 4., 2019.1.7., 43. o.);

iv.  Az Európai Parlament és a Tanács 726/2004/EK rendelete (2004. március 31.) az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról (HL L 136., 2004.4.30., 1. o.);

v.  Az Európai Parlament és a Tanács 1901/2006/EK rendelete (2006. december 12.) a gyermekgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerkészítményekről, valamint az 1768/92/EGK rendelet, a 2001/20/EK irányelv, a 2001/83/EK irányelv és a 726/2004/EK rendelet módosításáról (HL L 378., 2006.12.27., 1. o.);

vi.  Az Európai Parlament és a Tanács 1394/2007/EK rendelete (2007. november 13.) a fejlett terápiás gyógyszerkészítményekről, valamint a 2001/83/EK irányelv és a 726/2004/EK rendelet módosításáról (HL L 324., 2007.12.10., 121. o.);

vii.  Az Európai Parlament és a Tanács 536/2014/EU rendelete (2014. április 16.) az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek klinikai vizsgálatairól és a 2001/20/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 158., 2014.5.27., 1. o.).

3.  A határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló, 2011. március 9-i 2011/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 88., 2011.4.4., 45. o.) által szabályozott betegjogok.

4.  A tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről és a 2001/37/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 3-i 2014/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 127., 2014.4.29., 1. o.) által szabályozott dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártása, kiszerelése és értékesítése.

I.  2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, ix. alpont – fogyasztóvédelem:

Az alábbiak által szabályozott fogyasztói jogok és fogyasztóvédelem:

i.  Az Európai Parlament és a Tanács 98/6/EK irányelve (1998. február 16.) a fogyasztók számára kínált termékek árának feltüntetésével kapcsolatos fogyasztóvédelemről (HL L 80., 1998.3.18., 27. o.);

ii.  Az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK irányelve (1999. május 25.) a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól (HL L 171., 1999.7.7., 12. o.);

iii.  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/65/EK irányelve (2002. szeptember 23.) a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról, valamint a 90/619/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK irányelv és a 98/27/EK irányelv módosításáról (HL L 271., 2002.10.9., 16. o.);

iv.  Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról) (HL L 149., 2005.6.11., 22. o.);

v.  Az Európai Parlament és a Tanács 2008/48/EK irányelve (2008. április 23.) a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 133., 2008.5.22., 66. o.);

vi.  Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (2011. október 25.) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 304., 2011.11.22., 64. o.);

vii.  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/92/EU irányelve (2014. július 23.) a fizetési számlákhoz kapcsolódó díjak összehasonlíthatóságáról, a fizetésiszámla-váltásról és az alapszintű fizetési számla nyitásáról, illetve használatáról (HL L 257., 2014.8.28., 214. o.).

J.  2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, x. alpont – a magánélet és a személyes adatok védelme, valamint a hálózati és információs rendszerek biztonsága:

i.  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/58/EK irányelve (2002. július 12.) az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) (HL L 201., 2002.7.31., 37. o.);

ii.  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.);

iii.  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1148 irányelve (2016. július 6.) a hálózati és információs rendszerek biztonságának az egész Unióban egységesen magas szintjét biztosító intézkedésekről (HL L 194., 2016.7.19., 1. o.).

II.  rész

Az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése az alábbi uniós jogszabályokra hivatkozik:

A.  2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, ii. alpont – pénzügyi szolgáltatások, termékek és piacok, valamint a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése:

1.  Pénzügyi szolgáltatások:

i.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/65/EK irányelve (2009. július 13.) az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 302., 2009.11.17., 32. o.);

ii.  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2341 irányelve (2016. december 14.) a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről (HL L 354., 2016.12.23., 37. o.);

iii.  Az Európai Parlament és a Tanács 2006/43/EK irányelve (2006. május 17.) az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról, a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 84/253/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 157., 2006.6.9., 87. o.);

iv.  Az Európai Parlament és a Tanács 596/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a piaci visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 173., 2014.6.12., 1. o.);

v.  Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.);

vi.  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.);

vii.  Az Európai Parlament és a Tanács 909/2014/EU rendelete (2014. július 23.) az Európai Unión belüli értékpapír-kiegyenlítés javításáról és a központi értéktárakról, valamint a 98/26/EK és a 2014/65/EU irányelv, valamint a 236/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 257., 2014.8.28., 1. o.);

viii.  Az Európai Parlament és a Tanács 1286/2014/EU rendelete (2014. november 26.) a lakossági befektetési csomagtermékekkel, illetve biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról (HL L 352., 2014.12.9., 1. o.);

ix.  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2365 rendelete (2015. november 25.) az értékpapír-finanszírozási ügyletek és az újrafelhasználás átláthatóságáról, valamint a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 337., 2015.12.23., 1. o.);

x.  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/97 irányelve (2016. január 20.) a biztosítási értékesítésről (átdolgozás) (HL L 26., 2016.2.2., 19. o.);

xi.  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1129 rendelete (2017. június 14.) az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételkor vagy értékpapíroknak a szabályozott piacra történő bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról (HL L 168., 2017.6.30., 12. o.).

2.  A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése:

i.  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.);

ii.  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/847 rendelete (2015. május 20.) a pénzátutalásokat kísérő adatokról és az 1781/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 1. o.).

B.  2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, iv. alpont – közlekedésbiztonság:

i.  Az Európai Parlament és a Tanács 376/2014/EU rendelete (2014. április 3.) a polgári légi közlekedési események jelentéséről, elemzéséről és nyomon követéséről, valamint a 996/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 2003/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint az 1321/2007/EK bizottsági rendelet és az 1330/2007/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 122., 2014.4.24., 18. o.);

ii.  Az Európai Parlament és a Tanács 2013/54/EU irányelve (2013. november 20.) a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezménynek való megfelelés és annak végrehajtása vonatkozásában a lobogó szerinti államokra háruló egyes kötelezettségekről (HL L 329., 2013.12.10., 1. o.);

iii.  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/16/EK irányelve (2009. április 23.) a kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről (HL L 131., 2009.5.28., 57. o.).

C.  2. cikk, (1) bekezdés, a) pont, v. alpont – környezetvédelem:

i.  Az Európai Parlament és a Tanács 2013/30/EU irányelve (2013. június 12.) a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról és a 2004/35/EK irányelv módosításáról (HL L 178., 2013.6.28., 66. o.).

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A Bizottság nyilatkozata az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló irányelvről

Az irányelv 27. cikke szerinti felülvizsgálat idején a Bizottság mérlegelni fogja, hogy javasolja-e az irányelv hatályának kiterjesztését az EUMSZ 153. és 157. cikkén alapuló bizonyos jogi aktusokra, miután adott esetben az EUMSZ 154. cikkével összhangban konzultált a szociális partnerekkel.

(1) HL C 405., 2018.11.9., 1. o.
(2) HL C 62., 2019.2.15., 155. o.
(3)* EZ A SZÖVEG MÉG NEM ESETT ÁT JOGI-NYELVI VÉGLEGESÍTÉSEN.
(4)HL C […], […], […]. o.
(5)HL C […], […], […]. o.
(6)HL C […], […], […]. o.
(7) Az Európai Parlament 2019. április 16-i álláspontja.
(8) 2010. december 8-i közlemény „A pénzügyi szolgáltatások ágazatában a szankciórendszerek megerősítéséről”.
(9)A releváns „uniós harmonizációs jogszabályok” összességét az uniós harmonizációs jogszabályok betartására és érvényesítésére vonatkozó szabályok és eljárások megállapításáról szóló [XXX] rendelet részletezi és sorolja fel, 2017/0353 (COD).
(10)Az Európai Parlament és a Tanács 2001/95/EK irányelve (2001. december 3.) az általános termékbiztonságról (HL L 11., 4. o.).
(11)Az Európai Parlament és a Tanács 376/2014/EU rendelete (2014. április 3.) a polgári légi közlekedési események jelentéséről, elemzéséről és nyomon követéséről (HL L 122., 18. o.).
(12)Az Európai Parlament és a Tanács 2013/54/EU irányelve (2013. november 20.) a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezménynek való megfelelés és annak végrehajtása vonatkozásában a lobogó szerinti államokra háruló egyes kötelezettségekről (HL L 329., 1.o.), az Európai Parlament és a Tanács 2009/16/EK irányelve (2009. április 23.) a kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről (HL L 131., 57. o.).
(13)COM(2018)0010.
(14)Az Európai Parlament és a Tanács 2013/30/EU irányelve (2013. június 12.) a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról (HL L 178., 66. o.).
(15)A Tanács 2014/87/Euratom irányelve (2014. július 8.) a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági közösségi keretrendszerének létrehozásáról szóló 2009/71/Euratom irányelv módosításáról (HL L 219., 2014.7.25., 42. o.).
(16)Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 1. o.).
(17)HL L 84., 1. o.
(18)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1148 irányelve (2016. július 6.) a hálózati és információs rendszerek biztonságának az egész Unióban egységesen magas szintjét biztosító intézkedésekről.
(19)HL C 313., 1996.10.23., 1. o.
(20)HL C 151., 1997.5.20., 1. o.
(21)HL L 173., 1. o.
(22)A Bizottság (EU) 2015/2392 végrehajtási irányelve (2015. december 17.) az 596/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet tényleges vagy lehetséges megsértésének illetékes hatóságoknak történő bejelentéséről (HL L 332, 126. o.)
(23)HL L 56., 1968.3.4., 1. o.
(24)CM/Rec (2014)7.
(25)Lásd fent.
(26)Az Európai Parlament és a Tanács 376/2014/EU rendelete (2014. április 3.) a polgári légi közlekedési események jelentéséről, elemzéséről és nyomon követéséről (HL L 122., 2014.4.24., 18. o.).
(27)Az Európai Parlament és a Tanács 2013/30/EU irányelve (2013. június 12.) a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról és a 2004/35/EK irányelv módosításáról (HL L 178., 2013.6.28., 66. o.).
(28)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/680 irányelve (2016. április 27.) a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről (HL L 119., 2016.5.4., 89. o.).
(29)Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).
(30)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1919 irányelve (2016. október 26.) a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban a keresett személyek költségmentességéről (HL L 297., 2016.11.4., 1. o.).
(31)2017/0353 (COD) – Jelenleg: a piacfelügyeletről és a termékmegfelelőségről, valamint a 2004/42/EK irányelv, a 765/2008/EK rendelet és a 305/2011/EU rendelet módosításáról szóló, ...-i (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslat, amelynek a mellékletében szerepel a terméktervezési és -címkézési követelményeket tartalmazó összes harmonizált jogszabály.


Kollektív befektetési vállalkozások határokon átnyúló forgalmazása (irányelv) ***I
PDF 228kWORD 69k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2019. április 16-i jogalkotási állásfoglalása a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek és a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a kollektív befektetési alapok határokon átnyúló forgalmazása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2018)0092 – C8-0111/2018 – 2018/0041(COD))
P8_TA-PROV(2019)0367A8-0430/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0092),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 53. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0111/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. július 11-i véleményére(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2019. február 27-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0430/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. április 16-án került elfogadásra a 2009/65/EK és a 2011/61/EU irányelvnek a kollektív befektetési vállalkozások határokon átnyúló forgalmazása tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2018)0041


(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 53. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2),

rendes jogalkotási eljárás keretében(3),

mivel:

(1)  A 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(4), valamint a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(5) közös céljai közé tartozik, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak a kollektív befektetési vállalkozások számára, felszámolják a kollektív befektetési vállalkozások befektetési jegyeinek és részvényeinek Unión belüli szabad mozgását gátló akadályokat, és emellett biztosítsák a befektetők egységesebb védelmét. Jóllehet e célok nagyrészt teljesültek, bizonyos akadályok továbbra is gátolják az alapkezelőket abban, hogy teljes mértékben kihasználják a belső piac nyújtotta előnyöket.

(2)  Ezen irányelvet kiegészíti az (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi rendelet(6)(7) . Az említett rendelet kiegészítő szabályokat és eljárásokat állapít meg az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) és az alternatívbefektetésialap-kezelőkre (ABAK-ok) vonatkozóan. Az említett rendeletnek és ezen irányelvnek együttesen kell a belső piacon működő alapkezelőkre vonatkozó feltételek nagyobb összhangját biztosítani, és megkönnyíteni az általuk kezelt alapok határokon átnyúló forgalmazását.

(3)  A szabályozási hézagot meg kell szüntetni, és a 2011/61/EU irányelvben meghatározott értesítési eljárást össze kell hangolni az illetékes hatóságoknak az ÁÉKBV-kal kapcsolatos változásokról történő értesítésére vonatkozó eljárással.

(4)  Az (EU) 2019/... rendelet+ tovább erősíti a 2009/65/EK irányelvben szabályozott forgalmazási közleményekre vonatkozó elveket, és kiterjeszti azok alkalmazását az ABAK-okra, ami a befektetők típusától függetlenül magas szintű befektetővédelmet eredményez. A 2009/65/EK irányelvnek a forgalmazási közleményekre és az ÁÉKBV-k befektetési jegyei forgalmazásának szervezésével kapcsolatos nemzeti jogok és rendelkezések hozzáférhetőségére vonatkozó rendelkezései ezért már szükségtelenek és azokat el kell hagyni.

(5)  A 2009/65/EK irányelv azon rendelkezései, amelyek előírják az ÁÉKBV-k számára, hogy a befektetők számára bizonyos eszközöket biztosítsanak, terhet jelentenek abban a formában, amelyben egyes nemzeti jogrendszerek ezen rendelkezéseket végrehajtják. Ezenkívül a befektetők ritkán használják a helyi eszközöket az irányelvben foglalt szándékkal összhangban. A kapcsolattartás előnyben részesített módszerévé a befektetők és az alapkezelő közötti közvetlen – elektronikus úton vagy telefonon történő – interakció vált, míg a kifizetéseket és a visszaváltásokat más csatornákon keresztül hajtják végre. Bár az említett helyi eszközöket jelenleg használják adminisztratív célokra, például a szabályozói díjak határokon átnyúló behajtására, ezeket az ügyeket más módon, többek között az illetékes hatóságok közötti együttműködés útján kellene kezelni. Következésképpen szabályokat kell alkotni, amelyek korszerűsítik és meghatározzák a lakossági befektetők számára biztosítandó eszközökre vonatkozó követelményeket, a tagállamoknak pedig nem szabadna előírnia ezen eszközök biztosítása céljából a helyi fizikai jelenlétet. A szabályoknak minden esetben biztosítaniuk kell azt, hogy a befektetők hozzáférhessenek azokhoz az információkhoz, amelyek elérésére jogosultak.

(6)  A lakossági befektetők következetes kezelésének biztosítása érdekében az említett eszközökre vonatkozó követelményeknek az ABAK-okra is vonatkozniuk kell, amennyiben a tagállamok lehetővé teszik számukra, hogy az alternatív befektetési alapok (ABA-k) befektetési jegyeit vagy részvényeit a területükön lakossági befektetők részére forgalmazzák.

(7)  Az ÁÉKBV-k és az ABA-k befektetési jegyei vagy részvényei fogadó tagállamban való forgalmazásának megszüntetésére vonatkozó egyértelmű és egységes feltételek hiánya gazdasági és jogi bizonytalanságot teremt az alapkezelők számára. Ezért a 2009/65/EK és a 2011/61/EU irányelvnek egyértelmű feltételekhez ▌kell kötnie az egyes befektetési jegyekre vagy részvényekre vagy azok egészére vonatkozóan a forgalmazás céljából hozott intézkedésekkel kapcsolatos bejelentés visszavonását. ▌A feltételek egyensúlyt teremtenek egyrészt a kollektív befektetési vállalkozások vagy kezelőik számára a részvényeik vagy befektetési jegyeik forgalmazása céljából tett intézkedéseik – a feltételek teljesülése esetén történő – megszüntetésére rendelkezésre álló lehetőség, másrészt az ilyen vállalkozásokban érdekeltséggel rendelkező ▌befektetők érdekei között.

(8)  Az ÁÉKBV-k vagy az ABA-k valamely tagállamban történő forgalmazása megszüntetésének lehetősége nem járhat költségekkel a befektetők számára, és nem csökkentheti a 2009/65/EK irányelv vagy a 2011/61/EU irányelv szerint őket megillető biztosítékokat, különös tekintettel az ezen alapok további tevékenységére vonatkozó pontos tájékoztatáshoz való jogukra.

(9)  Vannak olyan esetek, amikor a befektetőknek egy adott befektetési elképzelés vagy befektetési stratégia iránti érdeklődését felmérni kívánó ABAK a különböző nemzeti jogrendszerekben a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás eltérő kezelésével szembesül. A forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás meghatározása és engedélyezésének feltételei tagállamonként jelentősen eltérnek egymástól azokban a tagállamokban, ahol ez engedélyezett, más tagállamokban pedig egyáltalán nem létezik a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás fogalma. E különbségek kezelése érdekében meg kell állapítani a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás harmonizált fogalommeghatározását, és meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek alapján az uniós ABAK-ok forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatást nyújthatnak.

(10)  Adott tevékenység 2011/61/EU irányelv szerinti forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatásként való elismeréséhez annak lehetséges szakmai befektetőkre kell irányulnia és érdeklődésük felmérése érdekében egy olyan ABA vagy részalapja befektetési elképzelésére vagy befektetési stratégiájára kell vonatkoznia, amelyet vagy még nem hoztak létre, vagy már létrehoztak ugyan, de az adott tagállamban még nem történt meg a forgalomba hozatallal kapcsolatos bejelentés az említett irányelvvel összhangban. Ennek megfelelően a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás során a befektetők még nem jegyezhetik egy ABA befektetési jegyeit vagy részvényeit, és nem engedélyezhető jegyzési formanyomtatványoknak vagy hasonló dokumentumoknak a lehetséges szakmai befektetők körében tervezett vagy végleges formában történő terjesztése. Az uniós ABAK-oknak biztosítaniuk kell, hogy a befektetők a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás révén ne juthassanak hozzá ABA-befektetési jegyekhez vagy részvényekhez, és hogy azok a befektetők, akikkel a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás részeként kapcsolatfelvételre került sor, kizárólag a 2011/61/EU irányelvben engedélyezett forgalomba hozatal keretében juthassanak hozzá az adott ABA-ban befektetési jegyekhez vagy részvényekhez. A szakmai befektetők általi minden olyan jegyzést, amelyre a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatásnak az uniós ABAK általi megkezdésétől számított 18 hónapon belül került sor, és amelynek tárgyai valamely, a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatásban említett ABA befektetési jegyei vagy részvényei, illetve valamely, a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás eredményeként létrehozott ABA befektetési jegyei vagy részvényei, forgalmazás eredményének kell tekinteni, és e jegyzésekre a 2011/61/EU irányelvben említett bejelentési eljárások alkalmazandók. Annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes nemzeti hatóságok gyakorolni tudják a tagállamukban a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás feletti ellenőrzést, az uniós ABAK-oknak a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás megkezdésétől számított 2 héten belül – papíralapú vagy elektronikus formában – informális levelet kell küldeniük a letelepedésük szerinti tagállam illetékes hatóságai számára, amelyben többek között közlik, hogy a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatást mely tagállamokban nyújtják vagy nyújtották, hogy a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatásra mely időszakokban kerül vagy került sor, és adott esetben a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás tárgyát képező vagy korábban tárgyát képező ABA-kjaik és részalapjaik jegyzékét. Az uniós ABAK letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságainak haladéktalanul tájékoztatniuk kell azon tagállamok illetékes hatóságait, amelyekben az uniós ABAK forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatást nyújt vagy nyújtott.

(11)  Az uniós ABAK-oknak biztosítaniuk kell, hogy a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatási tevékenységeik megfelelően dokumentálva legyenek.

(12)  A 2011/61/EU irányelvnek és különösen a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatásra vonatkozó harmonizált szabályoknak való megfeleléshez szükséges nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések semmilyen módon nem hozhatják hátrányos helyzetbe az uniós ABAK-okat a nem uniós ABAK-okkal szemben. Ez egyformán vonatkozik arra a jelenlegi helyzetre, hogy a nem uniós ABAK-ok még nem rendelkeznek passzportálási jogokkal, valamint egy olyan helyzetre, amelyben a 2011/61/EU irányelvben foglalt passzportálási rendelkezések alkalmazandóvá válnak.

(13)  A jogbiztonság érdekében a forgalmazási közleményekre és a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatásra vonatkozó rendelkezések tekintetében össze kell hangolni az ezen irányelvet és az (EU) 2019/... rendeletet(8) végrehajtó nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések alkalmazásának kezdőnapját.

(14)  A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával(9) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 2009/65/EK irányelv módosításai

A 2009/65/EK irányelv a következőképpen módosul:

1.  A 17. cikk (8) bekezdése a következő albekezdésekkel egészül ki:

▌"

„Amennyiben az első albekezdésben említett változás miatt az alapkezelő társaság a továbbiakban már nem felelne meg ezen irányelvnek, az alapkezelő társaság székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai az első albekezdésben említett valamennyi információ kézhezvételétől számított 15 munkanapon belül tájékoztatják az alapkezelő társaságot arról, hogy ezt a változtatást nem hajthatja végre. Ebben az esetben az alapkezelő társaság székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai ennek megfelelően tájékoztatják az alapkezelő társaság fogadó tagállamának illetékes hatóságait.

Amennyiben az első albekezdésben említett változás a második albekezdéssel összhangban történő információtovábbítást követően végrehajtásra kerül, és a változás nyomán az alapkezelő társaság már nem felel meg ezen irányelvnek, az alapkezelő társaság székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai a 98. cikkel összhangban megteszik a megfelelő intézkedéseket, és haladéktalanul értesítik azokról az alapkezelő társaság fogadó tagállamának illetékes hatóságait.

"

2.  A 77. cikket el kell hagyni.

3.  A 91. cikk (3) bekezdését el kell hagyni.

4.  A 92. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„92. cikk

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az ÁÉKBV minden olyan tagállamban, ahol befektetési jegyeit forgalmazni kívánja, eszközöket bocsásson rendelkezésre a következő feladatok ellátása céljára:

   a) a IX. fejezet szerint megkövetelt dokumentumokban meghatározott feltételekkel összhangban az ÁÉKBV befektetési jegyeivel kapcsolatos jegyzési, ▌visszavásárlási és visszaváltási ▌megbízások feldolgozása és egyéb kifizetések teljesítése a befektetésijegy-tulajdonosok számára;
   b) a befektetők tájékoztatása az a) pontban említett megbízások teljesítésének, valamint a visszavásárlási és visszaváltási összegek kifizetésének módjáról;
   c) az ÁÉKBV-be történő befektetéshez fűződő befektetői jogoknak az ÁÉKBV forgalmazása szerinti tagállamban való gyakorlásával kapcsolatos információk kezelésének, illetve a vonatkozó, 15. cikkben említett eljárásokhoz és szabályokhoz való hozzáférésnek a megkönnyítése;
   d) a befektetők számára – betekintés és másolat megszerzése céljából – a 94. cikkben megállapított feltételekkel a IX. fejezet szerinti információk és dokumentumok rendelkezésre bocsátása;
   e) az eszközök által ellátott feladatokkal kapcsolatos tudnivalóknak a befektetők rendelkezésére bocsátása tartós adathordozón; és
   f) kapcsolattartás az illetékes hatóságokkal való kommunikáció során.

(2)  A tagállamok nem írhatják elő az ÁÉKBV-k ▌számára, hogy az (1) bekezdés alkalmazása céljából a fogadó tagállamban fizikailag jelen legyenek vagy erre harmadik felet jelöljenek ki.

(3)  Az ÁÉKBV ▌biztosítja, hogy az (1) bekezdésben említett feladatok ellátását szolgáló eszközök elektronikusan is rendelkezésre álljanak:

   a) annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén, ahol az ÁÉKBV-értékpapírokat forgalmazzák, vagy az adott tagállam illetékes hatóságai által jóváhagyott nyelven;
   b) maga az ÁÉKBV, ▌vagy egy olyan harmadik fél révén, amelyre az elvégzendő feladatokat szabályozó rendelkezés és felügyelet vagy mindkettő vonatkozik.

A b) pont alkalmazásában, amennyiben a feladatokat harmadik fél végzi, a harmadik fél kijelölését írásbeli szerződésben kell rögzíteni, amely meghatározza, hogy az (1) bekezdésben említett feladatok közül melyeket nem látja el az ÁÉKBV ▌, és hogy a harmadik fél az összes szükséges információt és dokumentumot megkapja az ÁÉKBV-től ▌.”

"

5.  ▌A 93. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„A bejelentő levél tartalmazza azokat az adatokat, többek között a címet is, amelyek szükségesek a számlázáshoz és ahhoz, hogy a fogadó tagállam illetékes hatóságai közöljék az alkalmazandó szabályozási díjakat vagy illetékeket, valamint tartalmazza a 92. cikk (1) bekezdésében említett feladatok ellátására szolgáló eszközökre vonatkozó információkat.”;

"

b)   a (8) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(8) Az (1) bekezdés szerinti bejelentő levélben közölt információk változása vagy a forgalmazni kívánt részvényosztályokkal kapcsolatos változás esetén a változás végrehajtása előtt legalább 1 hónappal az ÁÉKBV írásban értesíti erről a változásról az ÁÉKBV székhelye szerinti tagállam és az ÁÉKBV fogadó tagállama illetékes hatóságait.

Amennyiben az első albekezdésben említett változás következtében az ÁÉKBV a továbbiakban nem felelne meg ezen irányelv rendelkezéseinek, az ÁÉKBV székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai az első albekezdésben említett valamennyi információ kézhezvételét követő 15 munkanapon belül értesítik az ÁÉKBV-t arról, hogy ezt a változtatást nem hajthatja végre. Ebben az esetben az ÁÉKBV székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai ennek megfelelően tájékoztatják az ÁÉKBV fogadó tagállamának illetékes hatóságait.

Amennyiben az első albekezdésben említett változtatás a második albekezdéssel összhangban történő információtovábbítást követően végrehajtásra kerül, és a változás nyomán az ÁÉKBV már nem felel meg ezen irányelvnek, az ÁÉKBV székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai a 98. cikkel összhangban megteszik a megfelelő intézkedéseket, többek között szükség esetén kifejezetten megtiltva az ÁÉKBV forgalmazását, és a megtett intézkedésekről haladéktalanul értesítik az ÁÉKBV fogadó tagállamának illetékes hatóságait.”.

"

6.  Az irányelv a következő cikkel egészül ki:"

„93a. cikk

(1)  ▌A tagállamok ▌biztosítják, hogy az ÁÉKBV visszavonhassa azon befektetési jegyei egy tagállamban történő forgalmazása céljából tett intézkedéseivel kapcsolatos bejelentéseit ‒ adott esetben beleértve a részvényosztályokról szóló tájékoztatást is ‒, amelyek vonatkozásában a 93. cikkel összhangban bejelentést tett, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

   a) az ÁÉKBV legalább 30 munkanapon keresztül nyilvánosan elérhető általános ajánlatot tesz közzé az ▌összes ilyen befektetési jegy bármely díjtól vagy levonástól mentes visszavásárlására vagy visszaváltására az adott tagállamban, ▌ és az ajánlatot közvetlenül vagy pénzügyi közvetítőkön keresztül külön-külön megküldi az említett tagállambeli azon befektetőknek, akik személyazonossága ismert;
   b) az ÁÉKBV az ÁÉKBV-k forgalmazására szokásosan használt és a tipikus ÁÉKBV-befektető számára megfelelő, nyilvánosan elérhető médium útján – többek között elektronikus úton – közzéteszi azon szándékát, hogy megszüntesse az említett tagállamban az ilyen befektetési jegyek forgalmazása céljából hozott intézkedéseket;
   c) a pénzügyi közvetítőkkel vagy megbízottakkal kötött szerződéses megállapodások módosulnak vagy megszűnnek attól az időponttól kezdődő hatállyal, amikor a bejelentést visszavonta, a (2) bekezdésben említett bejelentésben meghatározott befektetési jegyekre vonatkozó új vagy további, közvetlen vagy közvetett ajánlattétel vagy kibocsátás megakadályozása érdekében.

Az a) és a b) pontban említett tájékoztatás egyértelműen meghatározza, hogy a befektetőkre nézve milyen következményekkel jár, ha a befektetési jegyek visszaváltására vagy visszavásárlására vonatkozó ajánlatot nem fogadják el.

Az első albekezdés a) és b) pontjában említett információkat annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén kell közzétenni, amely tekintetében az ÁÉKBV a 93. cikkel összhangban bejelentést tett, vagy a szóban forgó tagállam illetékes hatóságai által jóváhagyott nyelven. Az első albekezdés c) pontjában említett időponttól kezdve az ÁÉKBV az említett tagállamban megszünteti az azon befektetési jegyekre vonatkozó új vagy további, közvetlen vagy közvetett ajánlattételt vagy kibocsátást, amelyek tekintetében a bejelentést visszavonta.

(2)  Az ÁÉKBV értesítést küld a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságainak, amely tartalmazza az (1) bekezdés első albekezdésének a), b) és c) pontjában említett információkat.

(3)  Az ÁÉKBV székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai ellenőrzik, hogy az ÁÉKBV által a (2) bekezdés alapján benyújtott értesítés hiánytalan-e. Az ÁÉKBV székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai legkésőbb a hiánytalan értesítés kézhezvételét követő 15 munkanapon belül továbbítják az értesítést a (2) bekezdésben említett bejelentésben meghatározott tagállam illetékes hatóságainak ▌, valamint az ESMA-nak.

Miután az ÁÉKBV székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai az első albekezdés szerint továbbították az értesítést, haladéktalanul értesítik erről az ÁÉKBV-t.

(4)  Az ÁÉKBV ▌ biztosítja az ÁÉKBV megmaradt befektetői számára, valamint az ÁÉKBV székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai számára a 68–82. cikkben és a 94. cikkben előírt információkat.

(5)  Az ÁÉKBV székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai továbbítják az e cikk (2) bekezdésében említett bejelentésben meghatározott tagállam illetékes hatóságai részére a 93. cikk (2) bekezdésében említett dokumentumok bármely változására vonatkozó információkat.

(6)   Az e cikk (2) bekezdésében említett bejelentésben meghatározott tagállam illetékes hatóságai ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek, mint az ÁÉKBV székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai a 21. cikk (2) bekezdésének, a 97. cikk (3) bekezdésének és a 108. cikknek megfelelően. A 21. cikk (2) bekezdésében és a 97. cikkben említett egyéb ellenőrzési tevékenységek és felügyeleti hatáskörök sérelme nélkül, az e cikk (5) bekezdése szerinti továbbítás időpontjától kezdődően az e cikk (2) bekezdésében említett bejelentésben meghatározott tagállam illetékes hatóságai nem írhatják elő az érintett ÁÉKBV számára, hogy bizonyítsa az (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi rendelet*(10) 5. cikkében említett forgalmazási követelményeket szabályozó nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek való megfelelést.

(7)  A tagállamok a (4) bekezdés alkalmazása céljából lehetővé teszik bármely elektronikus vagy egyéb távközlési eszköz használatát, amennyiben az információk és a kommunikációs eszközök a befektetők számára a befektető helye szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén, vagy a szóban forgó tagállam illetékes hatóságai által jóváhagyott nyelven rendelkezésre állnak.

_____________

* Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/... rendelete (…) a kollektív befektetési vállalkozások határokon átnyúló forgalmazásának megkönnyítéséről, valamint a 345/2013/EU, a 346/2013/EU és az 1286/2014/EU rendelet módosításáról (HL …).”

"

7.  A 95. cikk (1) bekezdésének a) pontját el kell hagyni.

2. cikk

A 2011/61/EU irányelv módosításai

A 2011/61/EU irányelv a következőképpen módosul:

1.  A 4. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki:"

„aea) »forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás«: az Unióban lakóhellyel vagy létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező lehetséges szakmai befektetők számára a befektetési stratégiákra vagy befektetési elképzelésekre vonatkozóan egy uniós ABAK által vagy annak nevében végzett közvetett vagy közvetlen információszolgáltatás vagy kommunikáció egy még létre nem hozott ABA vagy részalapja, illetve egy olyan, már létrehozott ABA vagy részalapja iránti érdeklődésük felmérése céljából, amelynek vonatkozásában a forgalomba hozatallal kapcsolatos, a 31. és a 32. cikknek megfelelő bejelentés még nem történt meg a lehetséges befektetők lakóhelye vagy létesítő okirata szerinti székhelye tagállamában, és amely egyik esetben sem minősül a lehetséges befektetőknek címzett, az ABA vagy részalapja befektetési jegyeibe vagy részvényeibe eszközölt befektetésre irányuló ajánlattételnek vagy az említett befektetési jegyek vagy részvények befektetőkhöz történő kihelyezésének;

"

2.  A VI. fejezet a következő cikkel egészül ki:"

„30a. cikk

Az uniós ABAK által az Unióban végzett, forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás feltételei

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az engedélyezett uniós ABAK forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatást nyújthasson az Unióban, kivéve, ha a lehetséges szakmai befektetők számára nyújtott információk:

   a) elegendőek ahhoz, hogy lehetővé tegyék a befektetők számára, hogy kötelezettséget vállaljanak egy adott ABA befektetési jegyeinek vagy részvényeinek megszerzésére; vagy
   b) jegyzési formanyomtatványnak vagy hasonló dokumentumnak minősülnek, akár tervezetként, akár végleges formában;
   c) egy még létre nem hozott ABA ▌alapító dokumentumainak, tájékoztatójának vagy ajánlattételi dokumentumainak minősülnek, végleges formában ▌.

Amennyiben a tájékoztató vagy az ajánlattételi dokumentum tervezetét bocsátják rendelkezésre, ezek nem tartalmazhatnak olyan lényeges információkat, amelyek lehetővé tennék a befektetők számára a befektetési döntés meghozatalát, és egyértelműen ki kell mondaniuk, hogy:

   a) nem minősülnek egy ABA befektetési jegyeinek vagy részvényeinek jegyzésére irányuló ajánlatnak vagy felhívásnak; és
   b) a bennük közölt információk nem teljes körűek és változhatnak, ezért nem lehet rájuk hagyatkozni.

A tagállamok biztosítják, hogy az uniós ABAK-ok ne legyenek kötelesek bejelenteni a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás tartalmát, illetve címzettjeit az illetékes hatóságok számára, vagy a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás nyújtása előtt ne kelljen teljesíteniük az e cikkben meghatározottaktól eltérő feltételeket vagy követelményeket.

(2)  Az uniós ABAK-ok kötelesek biztosítani, hogy a befektetők a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás révén ne juthassanak hozzá ABA-befektetési jegyekhez vagy -részvényekhez, és hogy azok a befektetők, akikkel a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás részeként kapcsolatfelvételre került sor, kizárólag a 31. vagy a 32. cikk értelmében engedélyezett forgalomba hozatal keretében juthassanak hozzá az adott ABA-ban befektetési jegyekhez vagy részvényekhez.

A szakmai befektetők általi minden olyan jegyzést, amelyre a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatásnak az uniós ABAK általi megkezdésétől számított 18 hónapon belül került sor, és amelynek tárgyai valamely, a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatásban említett ABA befektetési jegyei vagy részvényei, illetve valamely, a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás eredményeként létrehozott ABA befektetési jegyei vagy részvényei, forgalmazás eredményének kell tekinteni, és e jegyzésekre a 31. és a 32. cikkben említett bejelentési eljárások alkalmazandók.

A tagállamok biztosítják, hogy az uniós ABAK-ok a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás megkezdésétől számított 2 héten belül – papíralapú vagy elektronikus formában – informális levelet küldjenek a letelepedésük szerinti tagállam illetékes hatóságai számára. E levélnek meg kell adnia, hogy a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatásra mely tagállamokban és mely időszakokban kerül vagy került sor, tartalmaznia kell a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás rövid ismertetését, ideértve a bemutatott befektetési stratégiákkal kapcsolatos információkat, és adott esetben a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás tárgyát képező vagy korábban tárgyát képező ABA-k vagy ABA-részalapok jegyzékét. Az uniós ABAK letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságai haladéktalanul tájékoztatják azon tagállamok illetékes hatóságait, amelyekben az uniós ABAK forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatást nyújt vagy nyújtott. Azon tagállam illetékes hatóságai, amelyben a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatásra kerül vagy került sor, kérhetik az uniós ABAK letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságait, hogy nyújtsanak további tájékoztatást a területükön sorra kerülő vagy sorra került, forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatásról.

(3)  Harmadik fél kizárólag akkor vehet részt forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatá nyújtásában valamely engedélyezett uniós ABAK nevében, ha a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv* értelmében engedélyezett befektetési vállalkozásként, a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv** értelmében engedélyezett hitelintézetként, a 2009/65/EK irányelv értelmében engedélyezett ÁÉKBV alapkezelő társaságként, ezen irányelv értelmében engedélyezett ABAK-ként, vagy a 2014/65/EU irányelv értelmében függő ügynökként jár el. Az ilyen harmadik felekre alkalmazni kell az e cikkben meghatározott feltételeket.

(4)  Az uniós ABAK-oknak biztosítaniuk kell, hogy a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás megfelelően dokumentálva legyen.

_____________

* Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.).

** Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).”

"

3.  ▌A 32. cikk (7) bekezdése második, harmadik és negyedik albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„Ha a tervezett változtatás következtében az ABAK már nem ezen irányelvnek megfelelő módon kezelné az ABA-t, vagy az ABAK más tekintetben nem felelne meg ezen irányelvnek, az ABAK letelepedése szerinti tagállam érintett illetékes hatóságai az első albekezdésben említett valamennyi információ kézhezvételétől számított 15 munkanapon belül kötelesek tájékoztatni az ABAK-ot arról, hogy a változtatást nem hajthatja végre. Ebben az esetben az ABAK letelepedése szerinti tagállam illetékes rendelkező hatóságai ennek megfelelően értesítik az ABAK fogadó tagállamának illetékes hatóságait.

Ha a tervezett változtatást az első és második albekezdés ellenére végrehajtják, vagy ha valamely nem tervezett változtatásra kerül sor, amelynek következtében az ABAK már nem ezen irányelvnek megfelelő módon kezelné az ABA-t, vagy más tekintetben nem felelne meg ezen irányelvnek, az ABAK letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságai a 46. cikkel összhangban meghoznak minden szükséges intézkedést, ideértve szükség esetén az ABA forgalmazásának kifejezett megtiltását is, és ennek megfelelően haladéktalanul értesítik az ABAK fogadó tagállamának illetékes hatóságait.

Ha a változtatások nem befolyásolják azt, hogy az ABAK ezen irányelvnek megfelelően kezeli-e az ABA-t, vagy hogy az ABAK más tekintetben megfelel-e ezen irányelvnek, a letelepedés szerinti tagállam illetékes hatóságai 1 hónapon belül tájékoztatják a fogadó tagállam illetékes hatóságait e változásokról.”

"

4.  Az irányelv a következő cikkel egészül ki:"

„32a. cikk

Egyes uniós ABA-k vagy az összes uniós ABA befektetési jegyei vagy részvényei forgalmazásának céljából hozott intézkedések bejelentésének visszavonása az ABAK letelepedése szerinti tagállamtól eltérő tagállamokban

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az uniós ABAK visszavonhassa azon egyes általa kezelt ABA-k vagy az összes általa kezelt ABA befektetési jegyei vagy részvényei forgalmazása céljából tett intézkedéseivel kapcsolatos bejelentéseit egy tagállamban, amelyek vonatkozásában a 32. cikkel összhangban bejelentést tett, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

   a) a zárt végű ABA-k és az (EU) 2015/760 európai parlamenti és tanácsi rendelet* által szabályozott alapok kivételével az ABAK legalább 30 munkanapon keresztül nyilvánosan elérhető általános ajánlatot tesz közzé az ABA összes ilyen befektetési jegye vagy részvénye bármely díjtól vagy levonástól mentes visszavásárlására vagy visszaváltására az adott tagállamban, ▌ és az ajánlatot közvetlenül vagy pénzügyi közvetítőkön keresztül külön-külön megküldi az említett tagállambeli azon befektetőknek, akik személyazonossága ismert;
   b) az ABAK az ABA-k forgalmazására szokásosan használt és a tipikus ABA-befektető számára megfelelő, nyilvánosan elérhető médium útján – többek között elektronikus úton – közzéteszi azon szándékát, hogy megszüntesse az említett tagállamban egyes általa kezelt ABA-k vagy az összes általa kezelt ABA befektetési jegyeinek és részvényeinek forgalmazása céljából hozott intézkedéseket;
   c) a pénzügyi közvetítőkkel vagy megbízottakkal kötött szerződéses megállapodások módosulnak vagy megszűnnek attól az időponttól kezdődő hatállyal, amikor a bejelentést visszavonták, a (2) bekezdésben említett bejelentésben meghatározott befektetési jegyekre vagy részvényekre vonatkozó új vagy további, közvetlen vagy közvetett ajánlattétel vagy kihelyezés megakadályozása érdekében.

Az első albekezdés c) pontjában említett időponttól kezdve az ABAK megszünteti az általa kezelt ABA befektetési jegyeire vagy részvényeire vonatkozó új vagy további, közvetlen vagy közvetett ajánlattételt vagy kihelyezést azon tagállamban, amely vonatkozásában a (2) bekezdéssel összhangban bejelentést tett.

(2)  Az ABAK értesítést küld a letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságainak, amely tartalmazza az (1) bekezdés első albekezdésének a), b) és c) pontjában említett információkat.

(3)  Az ABAK székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai ellenőrzik, hogy az ABAK által a (2) bekezdéssel összhangban benyújtott értesítés hiánytalan-e. Az ABAK székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai legkésőbb a ▌hiánytalan értesítés kézhezvételét követő 15 munkanapon belül továbbítják az említett értesítést a (2) bekezdésben említett bejelentésben meghatározott tagállam illetékes hatóságainak ▌, valamint az ESMA-nak.

Az értesítésnek az első albekezdés szerinti továbbítását követően az ABAK székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai haladéktalanul értesítik az ABAK-ot a továbbításról.

Az (1) bekezdés első albekezdésének c) pontjában említett időponttól számított 36 hónapos időtartamon belül az ABAK a (2) bekezdésben említett bejelentésben meghatározott tagállamban nem nyújthat forgalomba hozatal előtti tájékoztatást az értesítésben említett uniós ABA-k befektetési jegyeivel vagy részvényeivel kapcsolatban, vagy hasonló befektetési stratégiákra vagy befektetési elképzelésekre vonatkozóan.

(4)  Az ABAK ▌ biztosítja az uniós ABA megmaradt befektetői, valamint az ABAK letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságai számára a 22. cikkben és a 23. cikkben előírt információkat.

(5)  Az ABAK letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságai továbbítják a (2) bekezdésben említett bejelentésben meghatározott tagállam illetékes hatóságai részére a IV. melléklet b)–f) pontjában említett dokumentumok és információ bármely változására vonatkozó információkat.

(6)  A (2) bekezdésben említett bejelentésben meghatározott tagállam illetékes hatóságai ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek, mint az ABAK letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságai, a 45. cikkben meghatározottaknak megfelelően.

(7)   A 45. cikk (3) bekezdésében említett egyéb felügyeleti hatáskörök sérelme nélkül, az e cikk (5) bekezdése szerinti továbbítás időpontjától kezdődően a (2) bekezdésben említett bejelentésben meghatározott tagállam illetékes hatóságai nem írhatják elő az érintett ABAK számára, hogy bizonyítsa az (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi rendelet*(11) 5. cikkében említett forgalmazási követelményeket szabályozó nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek való megfelelést.

(8)  A tagállamok lehetővé teszik bármilyen elektronikus vagy egyéb távközlési eszköznek a (4) bekezdés alkalmazása céljából történő használatát.

_____________

* Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/760 rendelete (2015. április 29.) az európai hosszú távú befektetési alapokról (HL L 123., 2015.5.19., 98. o.).

** Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/... rendelete (…) a kollektív befektetési vállalkozások határokon átnyúló forgalmazásának megkönnyítéséről, valamint a 345/2013/EU, a 346/2013/EU és az 1286/2014/EU rendelet módosításáról (HL …).”

"

5.  A 33. cikk (6) bekezdése második és harmadik albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„Ha a tervezett változtatás következtében az ABAK már nem ezen irányelvnek megfelelő módon kezelné az ABA-t, vagy az ABAK más tekintetben nem felelne meg ezen irányelvnek, az ABAK letelepedése szerinti tagállam érintett illetékes hatóságai az első albekezdésben említett valamennyi információ kézhezvételétől számított 15 munkanapon belül tájékoztatják az ABAK-ot arról, hogy a változtatást nem hajthatja végre.

Ha a tervezett változtatást az első és második albekezdés ellenére végrehajtják, vagy ha előre nem tervezett változtatásra került sor, amelynek következtében az ABAK már nem az ezen irányelvnek megfelelő módon kezelné az ABA-t, vagy az ABAK más tekintetben nem felelne meg ezen irányelvnek, az ABAK letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságai a 46. cikkel összhangban meghoznak minden szükséges intézkedést, és ennek megfelelően haladéktalanul értesítik az ABAK fogadó tagállamának illetékes hatóságait.”.

"

6.  Az irányelv a következő cikkel egészül ki:"

„43a. cikk

A lakossági befektetők rendelkezésére álló eszközök

(1)  Az (EU) 2015/760 rendelet ▌26. cikkének sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy az ABAK minden olyan tagállamban, ahol valamely ABA befektetési jegyeit vagy részvényeit lakossági befektetők számára forgalmazni kívánja, rendelkezésre bocsássa az alábbi feladatok ellátására szolgáló eszközöket:

   a) az ABA okmányaiban meghatározott feltételekkel összhangban az ABA befektetési jegyeivel és részvényeivel kapcsolatos jegyzési, kifizetési, visszavásárlási és visszaváltási befektetői ▌megbízások feldolgozása;
   b) a befektetők tájékoztatása az a) pontban említett megbízások teljesítésének, valamint a visszavásárlási és visszaváltási összegek kifizetésének módjáról;
   c) az ABA-ba történő befektetésből származó befektetői jogok gyakorlásával kapcsolatos információk kezelésének megkönnyítése abban a tagállamban, ahol az ABA-értékpapírokat forgalmazzák;
   d) a befektetők számára – betekintés és másolat megszerzése céljából – a 22. és 23. cikk szerinti információk és dokumentumok rendelkezésére bocsátása
   e) a 2009/65/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének m) pontja szerinti tartós adathordozón az ezen eszközök által ellátott feladatokkal kapcsolatos tudnivalóknak a befektetők rendelkezésére bocsátása; és
   f) kapcsolattartás az illetékes hatóságokkal folytatott kommunikáció során.

(2)  A tagállamok nem írhatják elő az ABAK számára, hogy az (1) bekezdés alkalmazásában a fogadó tagállamban fizikailag jelen legyen vagy erre harmadik felet jelöljön ki.

(3)  Az ABAK biztosítja, hogy az (1) bekezdésben említett feladatok ellátását szolgáló eszközök elektronikusan is rendelkezésre álljanak:

   a) ▌annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén, ahol az ABA-értékpapírokat forgalmazzák, vagy az adott tagállam illetékes hatóságai által jóváhagyott nyelven;
   b) ▌maga az ABAK vagy egy olyan harmadik fél révén, amelyre az elvégzendő feladatokat szabályozó rendelkezés és felügyelet vagy mindkettő vonatkozik.

A b) pont alkalmazása során, amennyiben a feladatokat harmadik fél végzi, a harmadik fél kijelölését írásbeli szerződésben kell rögzíteni, amely meghatározza, hogy az (1) bekezdésben említett feladatok közül melyeket nem látja el az ABAK, és hogy a harmadik fél az összes szükséges információt és dokumentumot megkapja az ABAK-tól.”

"

7.  Az irányelv a következő cikkel egészül ki:"

„69a. cikk

A passzportálási rendszer értékelése

A 67. cikk (6) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok – amelyek alapján a 35. és a 37–41. cikkben meghatározott szabályok alkalmazandóvá válnak – hatálybalépése előtt a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz, figyelembe véve az ezen irányelvben foglalt passzportálási rendszer értékelésének eredményeit, beleértve a rendszernek a nem uniós ABAK-okra való kiterjesztését is. A jelentéshez adott esetben jogalkotási javaslatot kell csatolni.”

"

8.  A IV. melléklet az alábbi pontokkal egészül ki:"

„i) azok az adatok, többek között a cím, amelyek szükségesek a számlázáshoz és ahhoz, hogy a fogadó tagállam illetékes hatóságai közöljék az alkalmazandó szabályozási díjakat vagy illetékeket;

   j) a 43a. cikkben említett feladatok ellátására szolgáló eszközökre vonatkozó információk.”

"

3. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok … [ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követő 24 hónap]-ig elfogadják és kihirdetik azokat a nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

A tagállamok ezeket a rendelkezéseket … [ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követő 24 hónap]-tól/-től alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

4. cikk

Értékelés

A Bizottság … [ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követő 60 hónap]-ig egy nyilvános konzultáció, valamint az ESMA-val és az illetékes hatóságokkal folytatott megbeszélések alapján értékeli ezen irányelv alkalmazását. A Bizottság … [ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követő 72 hónap]-ig jelentést készít ezen irányelv alkalmazásáról.

5. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság … [ezen irányelv hatálybalépésének időpontját követő 48 hónap]-ig jelentést készít, amelyben értékeli többek között a befektetők meghatározott befektetési elképzeléssel vagy befektetési stratégiával kapcsolatos befektetési hajlandóságát tesztelő ÁÉKBV alapkezelő társaságokra vonatkozó rendelkezések harmonizálásának előnyeit, valamint azt, hogy e célból szükség van-e a 2009/65/EK irányelv módosítására.

6. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

7. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt ...,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 367., 2018.10.10., 50. o.
(2)HL C 367., 2018.10.10., 50. o.
(3) Az Európai Parlament 2019. április 16-i álláspontja.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/65/EK irányelve (2009. július 13.) az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 302, 2009.11.17., 32. o.).
(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/61/EU irányelve (2011. június 8.) az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 174., 2011.7.1., 1. o.).
(6) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/... rendelete (…) a kollektív befektetési vállalkozások határokon átnyúló forgalmazásának megkönnyítéséről, valamint a 345/2013/EU, a 346/2013/EU és az 1286/2014/EU rendelet módosításáról (HL L ...).
(7)+ HL: Kérjük, illessze be a szövegbe a PE-CONS .../... (2018/0045(COD)) dokumentumban szereplő rendelet számát, és illessze be az említett rendelet számát, dátumát és HL-hivatkozását a lábjegyzetbe.
(8)+ HL: Kérjük, illessze be a szövegbe a PE-CONS …/… (2018/0045(COD)) dokumentumban szereplő rendelet számát.
(9)HL C 369., 2011.12.17., 14. o.
(10)+ HL: Kérjük, illessze be a szövegbe a PE-CONS .../... (2018/0045(COD)) dokumentumban szereplő rendelet számát, és illessze be az említett rendelet számát, dátumát és HL-hivatkozását a lábjegyzetbe.
(11)+ HL: Kérjük, illessze be a szövegbe a PE-CONS .../... (2018/0045(COD)) dokumentumban szereplő rendelet számát, és illessze be az említett rendelet számát, dátumát és HL-hivatkozását a lábjegyzetbe.


Kollektív befektetési vállalkozások határokon átnyúló forgalmazása (rendelet) ***I
PDF 246kWORD 73k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2019. április 16-i jogalkotási állásfoglalása a kollektív befektetési alapok határokon átnyúló forgalmazásának megkönnyítéséről, valamint a 345/2013/EU és a 346/2013/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0110 – C8-0110/2018 – 2018/0045(COD))
P8_TA-PROV(2019)0368A8-0431/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0110),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0110/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. július 11-i véleményére(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2019. február 27-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0431/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. április 16-án került elfogadásra a kollektív befektetési vállalkozások határokon átnyúló forgalmazásának megkönnyítéséről, valamint a 345/2013/EU, a 346/2013/EU és az 1286/2014/EU rendelet módosításáról szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2018)0045


(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2),

rendes jogalkotási eljárás keretében(3),

mivel:

(1)  A 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben(4) meghatározott alternatív befektetési alapok (ABA-k) ‒ többek között a 345/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben(5) meghatározott európai kockázatitőke-alapok (EuVECA-k), a 346/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben(6) meghatározott európai szociális vállalkozási alapok (ESZVA-k) és az (EU) 2015/760 európai parlamenti és tanácsi rendeletben(7) meghatározott európai hosszú távú befektetési alapok (EHTBA-k)‒, valamint a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(8) szerinti, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV-k) határokon átnyúló forgalmazását érintő eltérő szabályozási és felügyeleti megközelítések az ABA-k és az ÁÉKBV-k határokon átnyúló forgalmazása és az azokhoz való határokon átnyúló hozzáférés tekintetében széttagoltságot és korlátozásokat eredményeznek, ami megakadályozhatja, hogy azokat más tagállamokban forgalmazzák. Az ÁÉKBV jogi formájától függően lehet külső vagy belső kezelésű. E rendelet bármely, az ÁÉKBV-kezelő társaságra vonatkozó rendelkezését alkalmazni kell az olyan társaságra, amelynek rendes üzleti tevékenysége az ÁÉKBV-k kezelése, és az olyan ÁÉKBV-re, amely nem jelölt ki ÁÉKBV-kezelő társaságot.

(2)  A kollektív befektetési vállalkozásokra vonatkozó szabályozási keret erősítése és a magasabb szintű befektetővédelem érdekében az ABA-k és az ÁÉKBV-k befektetőinek szánt forgalmazási közleményeknek forgalmazási közleményként azonosíthatónak kell lenniük, és az ABA vagy az ÁÉKBV befektetési jegyei vagy részvényei megvásárlásával összefüggő kockázatokat és előnyöket egyformán kiemelt módon kell leírniuk. Emellett a befektetőknek szánt forgalmazási közleményekbe foglalt valamennyi információt tisztességes, egyértelmű és nem félrevezető módon kell közzétenni. A befektetők védelmének garantálása, valamint az ABA-k és az ÁÉKBV-k számára egyforma versenyfeltételek biztosítása érdekében a forgalmazási közleményekkel kapcsolatos előírások alkalmazandók az ABA-kra és az ÁÉKBV-kra vonatkozó forgalmazási közleményekre.

(3)  Az ABA-k és az ÁÉKBV-k befektetőinek szánt forgalmazási közleményeknek meg kell határozniuk, hogy a befektetők hol, miként és milyen nyelven kaphatnak összefoglaló tájékoztatást a befektetői jogokról, és egyértelműen rögzíteniük kell, hogy az ABAK, az EuVECA-kezelő, az ESZVA-kezelő vagy az ÁÉKBV-kezelő társaság (a továbbiakban együtt: kollektív befektetési vállalkozások kezelői) jogosult a forgalmazás céljából hozott intézkedéseket megszüntetni.

(4)  Az átláthatóság fokozása és a magasabb szintű befektetővédelem, valamint a forgalmazási közleményekre vonatkozó nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekkel kapcsolatos információk könnyebb elérhetősége érdekében az illetékes hatóságoknak legalább egy, a nemzetközi pénzügyi szférában szokásos nyelven közzé kell tenniük weboldalaikon az említett szövegeket, beleértve azok nem hivatalos összefoglalóit is, hogy a kollektív befektetési vállalkozások kezelőinek lehetőségük legyen világos áttekintést kapni az említett törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekről. A közzététel kizárólag tájékoztatási célokat szolgálhat, és nem keletkeztethet jogi kötelezettségeket. Az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(9) létrehozott európai felügyeleti hatóságnak (Európai Értékpapírpiaci Hatóság, ESMA) ugyanezen okokból kifolyólag létre kell hoznia egy, a forgalmazási közleményekre vonatkozó nemzeti követelmények összefoglalóit, valamint az illetékes hatóságok weboldalain közzétett információkra mutató hiperhivatkozásokat tartalmazó központi adatbázist.

(5)  A forgalmazási közlemények – többek között online vonatkozásaik – tisztességes jellegével és egyértelműségével szemben támasztott nemzeti követelményekben rögzített, befektetővédelmet szolgáló helyes gyakorlatok támogatása érdekében az ESMA-nak iránymutatásokat kell kiadnia e követelmények forgalmazási közlemények tekintetében történő alkalmazásáról.

(6)  Az illetékes hatóságoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a forgalmazási közleményekre vonatkozóan előzetes értesítési kötelezettséget írjanak elő annak előzetes ellenőrzése céljából, hogy az említett közlemények megfelelnek-e ennek a rendeletnek és más alkalmazandó követelményeknek, például, hogy a forgalmazási közlemények forgalmazási közleményként azonosíthatók-e, hogy az ÁÉKBV befektetési jegyeinek és – amennyiben a tagállam lehetővé teszi az ABA-k lakossági befektetőknek történő forgalmazását – az ABA befektetési jegyeinek vagy részvényeinek vásárlásával összefüggő kockázatokat és előnyöket egyformán kiemelt módon ismertetik-e, és hogy a forgalmazási közleményekben szereplő valamennyi információt tisztességes, egyértelmű és nem félrevezető módon írják-e le. Az említett ellenőrzést korlátozott időkereten belül kell elvégezni. Az illetékes hatóságok attól, hogy kötelezővé teszik az előzetes értesítést, még ellenőrizhetik utólag a forgalmazási közleményeket.

(7)  Az illetékes hatóságoknak jelenteniük kell az ESMA-nak az említett ellenőrzések eredményeit, a módosítási kérelmeket és a kollektív befektetési vállalkozások kezelőire kiszabott szankciókat. Egyrészt a forgalmazási közleményekre alkalmazandó szabályok tudatosítása és átláthatóságuk fokozása, másrészt a befektetővédelem biztosítása céljából az ESMA-nak a forgalmazási közlemények illetékes hatóságok általi előzetes és utólagos ellenőrzése alapján minden második évben jelentést kell készítenie az említett szabályokról és gyakorlati alkalmazásukról, és ezt a jelentést meg kell küldenie az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(8)  A kollektív befektetési vállalkozások kezelőivel szembeni egyenlő bánásmód biztosítása, valamint számukra az arra vonatkozó döntéshozatal megkönnyítése érdekében, hogy részt vegyenek-e befektetési alapok határokon átnyúló forgalmazásában, fontos, hogy az illetékes hatóságok által a határokon átnyúló tevékenységek ▌felügyeletéért felszámított díjak és illetékek arányosak legyenek a végrehajtott felügyeleti feladatokkal és azokat nyilvánosságra hozzák, továbbá, hogy az átláthatóság fokozása érdekében ezeket a díjakat és illetékeket az illetékes hatóságok weboldalain közzétegyék. Ugyanezen okból az ESMA weboldalán – egy központi információs pont kialakítása érdekében – közzé kell tenni az illetékes hatóságok weboldalain a díjakkal és illetékekkel kapcsolatban szerepeltetett információkra mutató hiperhivatkozásokat. Az ESMA weboldalának emellett olyan interaktív eszközt is tartalmaznia kell, amely lehetővé teszi az illetékes hatóságok által felszámított említett díjak és illetékek indikatív kiszámítását.

(9)  Amennyiben az illetékes hatóságok alkalmaznak ilyen díjakat vagy illetékeket, ezek hatékonyabb beszedése, valamint a díj- és illetékrendszer átláthatóságának és egyértelműségének javítása érdekében a kollektív befektetési vállalkozások kezelőinek a felszámított díjak vagy illetékek összegét, valamint a fizetési módokat egyértelműen feltüntető számlát, egyedi fizetési kimutatást vagy fizetési előírást kell kapniuk.

(10)  Mivel az ESMA-nak az 1095/2010/EU rendelettel összhangban a hatáskörébe tartozó területen nyomon kell követnie és értékelnie kell a piaci fejleményeket, helyénvaló és szükséges az ESMA ismereteinek bővítése azáltal, hogy az ESMA jelenleg létező adatbázisait kiegészítik egy, az összes, határokon átnyúlóan forgalmazott ABA-t és ÁÉKBV-t, e kollektív befektetési vállalkozások kezelőit, valamint azokat a tagállamokat tartalmazó központi adatbázissal, amelyekben a forgalmazás történik. E célból és annak érdekében, hogy az ESMA naprakészen tartsa a központi adatbázist az illetékes hatóságoknak továbbítaniuk kell az ESMA-nak a határokon átnyúló tevékenységgel összefüggésben kapott bejelentésekkel és bejelentő levelekkel kapcsolatos információkat, a 2009/65/EK és a 2011/61/EU irányelv alapján a határokon átnyúló forgalmazási tevékenységekkel kapcsolatos információkat, valamint minden olyan, az információkat érintő változásokat, amelyet az említett adatbázisban meg kell jeleníteni. E tekintetben az ESMA-nak létre kell hoznia egy értesítési portált, ahová az illetékes hatóságoknak fel kell tölteniük az ÁÉKBV-k és ABA-k határokon átnyúló forgalmazására vonatkozó valamennyi dokumentumot.

(11)  Az egyrészről a 345/2013/EU rendeletben meghatározott minősített kockázatitőke-alapok és a 346/2013/EU rendeletben meghatározott minősített szociális vállalkozási alapok, másrészről pedig egyéb ABA-k közötti egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében az említett rendeletekbe a 2011/61/EU irányelvben a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatásra vonatkozóan meghatározott szabályokkal azonos szabályokat kell belefoglalni a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás tekintetében. Ezeknek a szabályoknak lehetővé kell tenniük az említett rendeletekkel összhangban nyilvántartásba vett alapkezelők számára, hogy a befektetők minősített kockázatitőke-alapok és minősített szociális vállalkozási alapok révén felmerülő befektetési lehetőségekkel összefüggő befektetési hajlandóságát vagy stratégiáját felmérve megcélozzák a befektetőket.

(12)  Az 1286/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(10) összhangban az említett rendelet 32. cikkében említett bizonyos társaságok és személyek 2019. december 31-ig mentesülnek az említett rendelet szerinti kötelezettségek alól. Az említett rendelet azt is előírja, hogy a Bizottság 2018. december 31-ig felülvizsgálja azt, többek között annak értékelése érdekében, hogy az említett átmeneti mentességet meg kell-e hosszabbítani, vagy – adott esetben a szükséges kiigazítások meghatározását követően – a 2009/65/EK irányelv kiemelt befektetői információkra vonatkozó rendelkezéseit fel kell-e váltani vagy egyénértékűnek kell-e tekinteni az említett rendelet szerinti, kiemelt információkat tartalmazó dokumentummal.

(13)  Annak érdekében, hogy a Bizottság az 1286/2014/EU rendelettel összhangban, az eredetileg előírtak szerint végezhesse el a felülvizsgálatot, az említett felülvizsgálat határidejét 12 hónappal meg kell hosszabbítani. Az Európai Parlament illetékes bizottságának ‒ a témában az iparági és a fogyasztói érdekeket képviselő érintett érdekelt felekkel tartott meghallgatások szervezésével ‒ támogatnia kell a Bizottság felülvizsgálati eljárását.

(14)  Azt elkerülendő, hogy az 1286/2014/EU rendelet szerinti felülvizsgálatból adódó jogi aktusok elfogadása és végrehajtása során a befektetők két különböző előzetes tájékoztatási dokumentumot – azaz a 2009/65/EK irányelv szerinti ÁÉKBV-kal kapcsolatos kiemelt befektetői információkat tartalmazó dokumentumokat és az 1286/2014/EU rendelet szerinti kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokat – kapjanak ugyanazon kollektív befektetési vállalkozás tekintetében, az említett rendeletben meghatározott kötelezettségek alóli átmeneti mentességet 24 hónappal meg kell hosszabbítani. Az érintett intézményeknek és felügyeleti hatóságoknak – e meghosszabbítás sérelme nélkül – törekedniük kell arra, hogy az említett átmeneti mentesség megszüntetésének elősegítése céljából a lehető leggyorsabban járjanak el.

(15)  A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az ESMA által kidolgozott végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el az illetékes hatóságok által a területükön alkalmazandó forgalmazási követelményekre irányadó nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekre, valamint azok összefoglalóira, a határokon átnyúló forgalmazási tevékenységekért általuk felszámított díjakra és illetékekre, valamint adott esetben a releváns számítási módszerekre vonatkozó közzététel és értesítés egységes formanyomtatványaira, mintadokumentumaira és eljárásaira vonatkozóan. Ezen túlmenően az ▌ESMA felé történő továbbítás javítása érdekében a 2009/65/EK és a 2011/61/EU irányelv által előírt, határokon átnyúló forgalmazási tevékenységekre vonatkozó bejelentésekre, bejelentő levelekre és információkra, valamint az ESMA által létrehozott értesítési portál működéséhez szükséges technikai intézkedésekre vonatkozóan. A Bizottságnak az említett végrehajtás-technikai standardokat az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok útján, az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban kell elfogadnia.

(16)  Meg kell határozni azokat az információkat, amelyeket a kollektív befektetési vállalkozásokra és azok kezelőire kiterjedő adatbázisok naprakészen tartása érdekében negyedévente az ESMA rendelkezésére kell bocsátani.

(17)  A személyes adatok e rendelet keretében történő kezelését, például a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által történő megosztását vagy továbbítását az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel(11), az információnak az ESMA által történő megosztását vagy továbbítását pedig az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelettel(12) összhangban kell végezni.

(18)  Annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok elláthassák az e rendelettel rájuk ruházott feladatokat, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az említett hatóságok rendelkezzenek minden szükséges felügyeleti és vizsgálati hatáskörrel .

(19)  A Bizottságnak … [5 évvel e rendelet hatálybalépése után]-ig el kell végeznie e rendelet alkalmazásának értékelését. Az értékelésnek figyelembe kell vennie a piac alakulását, és meg kell vizsgálnia, hogy a bevezetett intézkedések javították-e a kollektív befektetési vállalkozások határokon átnyúló forgalmazását.

(20)  A Bizottságnak … [2 évvel e rendelet hatálybalépése után]-ig jelentést kell közzétennie a fordított megkeresésről és a befektetők saját kezdeményezésű érdeklődéséről, meghatározva az alapok e jegyzési formájának mértékét, földrajzi megoszlását – beleértve a harmadik országokat is – és a passzportálási szabályokra gyakorolt hatását.

(21)  A jogbiztonság érdekében a forgalmazási közleményekre és a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatásra vonatkozó rendelkezések tekintetében össze kell hangolni az (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi irányelvet(13)(14) átültető nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alkalmazásának kezdőnapját e rendelet alkalmazásának kezdőnapjával.

(22)  Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a piac hatékonyságának erősítését és ezzel együtt a tőkepiaci unió létrehozását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a rendelet hatása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet egységes szabályokat állapít meg a kollektív befektetési vállalkozások forgalmazási követelményeire vonatkozó nemzeti rendelkezések közzététele, a befektetőknek szánt forgalmazási közlemények, és a kollektív befektetési vállalkozások kezelőinek határokon átnyúló tevékenységükkel kapcsolatban felszámított díjakra és illetékekre vonatkozó közös elvek tekintetében. Előírja továbbá a kollektív befektetési vállalkozások határokon átnyúló forgalmazására vonatkozó központi adatbázis létrehozását.

2. cikk

Hatály

Ez a rendelet a következőkre alkalmazandó:

a)  alternatívbefektetésialap-kezelők;

b)  ÁÉKBV-kezelő társaságok, ideértve az olyan ÁÉKBV-t, amely nem jelölt ki ÁÉKBV-kezelő társaságot;

c)  EuVECA-kezelők; valamint

d)  ESZVA-kezelők.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a)  „alternatív befektetési alap” vagy „ABA”: a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott ABA, beleértve az EuVECA-t, az ESZVA-t és az EHTBA-t;

b)  „alternatívbefektetésialap-kezelő” vagy „ABAK”: a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott és az említett irányelv 6. cikkével összhangban engedélyezett ABAK;

c)  „EuVECA-kezelő”: a 345/2013/EU rendelet 3. cikke első bekezdésének c) pontjában meghatározott és az említett rendelet 14. cikkével összhangban nyilvántartásba vett, minősített kockázatitőkealap-kezelő;

d)  „ESZVA-kezelő”: a 346/2013/EU rendelet 3. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott és az említett rendelet 15. cikkével összhangban nyilvántartásba vett, minősített szociális vállalkozási alapkezelő;

e)  „illetékes hatóságok”: a 2009/65/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének h) pontjában meghatározott illetékes hatóságok vagy a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott hatáskörrel rendelkező hatóságok vagy a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének h) pontjában meghatározott uniós ABA tekintetében hatáskörrel rendelkező hatóságok;

f)  „letelepedés szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben az ABAK, az EuVECA-kezelő, az ESZVA-kezelő vagy az ÁÉKBV-kezelő társaság létesítő okirat szerinti székhelye található;

g)  „ÁÉKBV”: a 2009/65/EK irányelv 5. cikkével összhangban engedélyezett ÁÉKBV;

h)  „ÁÉKBV-kezelő társaság”: a 2009/65/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott alapkezelő társaság.

4. cikk

A forgalmazási közleményekre vonatkozó követelmények

(1)  Az ABAK-oknak, az EuVECA-kezelőknek, az ESZVA-kezelőknek és az ÁÉKBV-kezelő társaságoknak biztosítaniuk kell, hogy a befektetőknek szánt valamennyi forgalmazási közleményről felismerhető legyen, hogy forgalmazási közleményről van szó, és hogy az ABA befektetési jegyeinek vagy részvényeinek, illetve az ÁÉKBV befektetési jegyeinek kockázatait és előnyeit egyformán kiemelt módon írja le, továbbá biztosítaniuk kell, hogy a forgalmazási közleményben közölt információk tisztességesek, egyértelműek és nem félrevezetőek legyenek.

(2)  Az ÁÉKBV-kezelő társaságoknak biztosítaniuk kell, hogy ▌az ÁÉKBV-ről konkrét információkat tartalmazó forgalmazási közlemény ne legyen ellentmondásban a 2009/65/EK irányelv 68. cikkében említett tájékoztatóban vagy az említett irányelv 78. cikkében említett kiemelt befektetői információkban közölt információkkal, illetve ne csökkentse azok jelentőségét. Az ÁÉKBV-kezelő társaságoknak biztosítaniuk kell, hogy az összes forgalmazási közleményben jelezve legyen, hogy létezik tájékoztató, és rendelkezésre állnak a kiemelt befektetői információk. Ezekben a forgalmazási közleményekben meg kell határozni, hogy a befektetők és a lehetséges befektetők hol, hogyan és milyen nyelven juthatnak hozzá a tájékoztatóhoz és a kiemelt befektetői információkhoz, továbbá meg kell adni az e dokumentumokra mutató hiperhivatkozásokat vagy annak a weboldalnak a címét ahol ezek a dokumentumok elérhetők.

(3)  A (2) bekezdésben említett forgalmazási közleménynek meg kell határoznia, hogy a befektetők vagy lehetséges befektetők hol, hogyan és milyen nyelven juthatnak hozzá a befektetői jogok összefoglalójához, amely adott esetben tartalmazza a jogvita esetében alkalmazható uniós és nemzeti szintű kollektív jogorvoslati mechanizmushoz való hozzáférésre vonatkozó információt is, valamint meg kell adnia az említett összefoglalóra mutató hiperhivatkozást.

Ezeknek a forgalmazási közleményeknek egyértelmű információt kell közölniük arról is, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett kezelő vagy kezelő társaság dönthet úgy, hogy a kollektív befektetési vállalkozásának forgalmazása céljából hozott intézkedéseket a 2009/65/EK irányelv 93a. cikkével és a 2011/61/EU irányelv 32a. cikkével összhangban megszünteti.

(4)  Az ABAK-oknak, az EuVECA-kezelőknek és az ESZVA-kezelőknek biztosítaniuk kell, hogy az ABA befektetési jegyeinek vagy részvényeinek vásárlására való felhívást magában foglaló, az ABA-ra vonatkozóan konkrét információt tartalmazó forgalmazási közlemény ne mondjon ellent a 2011/61/EU irányelv 23. cikkével, a 345/2013/EU rendelet 13. cikkével vagy a 346/2013/EU rendelet 14. cikkével összhangban a befektetők rendelkezésre bocsátandó információknak, vagy ne csökkentse azok jelentőségét.

(5)  E cikk (2) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó azon ABA-kra, amelyek az (EU) 2017/1129 európai parlamenti és tanácsi rendelettel(15) vagy a nemzeti joggal összhangban tájékoztatót tesznek közzé, vagy a 2009/65/EK irányelv 78. cikkében említett kiemelt befektetői információk formájára és tartalmára vonatkozó szabályokat alkalmaznak.

(6)  Az ESMA … [e rendelet hatálybalépését követő 24 hónap]-ig iránymutatásokat bocsát ki a forgalmazási közleményekre vonatkozó, az (1) bekezdésben említett követelmények alkalmazásáról e forgalmazási közlemények online vonatkozásainak figyelembevételével, és ezt követően rendszeres időközönként naprakésszé teszi azokat.

5. cikk

A forgalmazási követelményekre vonatkozó nemzeti rendelkezések közzététele

(1)  Az illetékes hatóságok weboldalaikon ▌legalább a nemzetközi pénzügyi szférában szokásos nyelvek valamelyikén közzéteszik és naprakészen tartják az ABA-kok és az ÁÉKBV-k forgalmazási követelményeire vonatkozó nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekre vonatkozó információk teljes körét, valamint azok összefoglalóit.

(2)  Az illetékes hatóságok értesítik az ESMA-t ▌az azon weboldalaikra mutató hiperhivatkozásokról, amelyeken az (1) bekezdésben említett információkat közzétették.

Az illetékes hatóságok indokolatlan késedelem nélkül értesítik az ESMA-t az e bekezdés első albekezdése szerinti információkban bekövetkező bármely változásról.

(3)  Az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az e cikk szerinti közzétételek és értesítések egységes formanyomtatványainak, mintadokumentumainak és eljárásainak meghatározása céljából.

Az ESMA … [e rendelet hatálybalépését követő 18 hónap]-ig benyújtja a Bizottságnak az említett végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

6. cikk

Az ESMA központi adatbázisa a forgalmazási követelményekre vonatkozó nemzeti rendelkezésekről

Az ESMA … [e rendelet hatálybalépését követő 30 hónap]-ig weboldalán az 5. cikk (1) bekezdésében említett összefoglalókat és az illetékes hatóságok weboldalaira mutató, az 5. cikk (2) bekezdésében említett hiperhivatkozásokat tartalmazó központi adatbázist tesz közzé és azt naprakészen tartja.

7. cikk

A forgalmazási közlemények előzetes ellenőrzése

(1)  Kizárólag az e rendeletnek és a forgalmazási követelményekre vonatkozó nemzeti rendelkezéseknek való megfelelés ellenőrzése céljából az illetékes hatóságok előírhatják, hogy előzetesen értesítsék őket az ▌ÁÉKBV-kezelő társaságok által a befektetőkkel folytatott ügyleteik kapcsán közvetlenül vagy közvetve alkalmazni kívánt forgalmazási közleményekről.

Az első albekezdésben említett előzetes értesítési kötelezettség nem minősül az ÁÉKBV befektetési jegyeinek forgalmazására vonatkozó előzetes feltételnek, és nem képezi részét a 2009/65/EK irányelv 93. cikkében említett bejelentési eljárásnak.

Abban az esetben, ha az illetékes hatóságok előírják az első albekezdés szerinti előzetes értesítést, az a forgalmazási közlemények kézhezvételétől számított 10 munkanapon belül tájékoztatják az ÁÉKBV-kezelő társaságot a forgalmazási közleményének módosítására irányuló esetleges felszólításról.

Az első albekezdésben említett előzetes értesítés rendszeres jelleggel vagy bármely más ellenőrzési gyakorlattal összhangban is előírható, és nem érinti a forgalmazási közlemények utólagos ellenőrzésére vonatkozó bármely felügyeleti hatáskört.

(2)  A forgalmazási közleményekre vonatkozó előzetes értesítést előíró illetékes hatóságok meghatározzák, alkalmazzák és weboldalaikon közzéteszik ezen előzetes értesítések eljárásait. A belső szabályoknak és eljárásoknak biztosítaniuk kell valamennyi ÁÉKBV átlátható és megkülönböztetésmentes kezelését, függetlenül attól, hogy az ÁÉKBV mely tagállamban engedélyezett.

(3)  Amennyiben ▌az ABAK-ok, az EuVECA-kezelők vagy ESZVA-kezelőkABA-ik befektetési jegyeit vagy részvényeit lakossági befektetők részére forgalmazzák, az ▌(1) és a (2) bekezdést értelemszerűen alkalmazni kell az érintett ABAK-okra, EuVECA-kezelőkre és ESZVA-kezelőkre.

8. cikk

Az ESMA jelentése a forgalmazási közleményekről

(1)   Az ▌illetékes hatóságok 2021. március 31-ig és azt követően minden második évben bejelentik a következő információkat az ESMA-nak:

a)  adott esetben a forgalmazási közlemények előzetes ellenőrzésén alapuló, azok módosítására irányuló felszólítások száma;

b)  az utólagos ellenőrzéseken alapuló módosítási felszólítások és meghozott határozatok száma, egyértelműen megkülönböztetve a leggyakoribb jogsértéseket, az adott jogsértések ismertetésével és jellegével együtt;

c)  a 4. cikkben említett követelmények tekintetében leggyakrabban elkövetett jogsértések megjelölése; valamint

d)  egy-egy példa a b) és a c) pontban említett jogsértések mindegyikére.

(2)   2021. június 30-ig és azt követően kétévente az ESMA jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, amely áttekintést nyújt az 5. cikk (1) bekezdésében említett, forgalmazási követelményekről valamennyi tagállam tekintetében, és tartalmazza a forgalmazási közleményekre irányadó nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések hatásainak elemzését, többek között az e cikk (1) bekezdésével összhangban kapott információk alapján.

9. cikk

A díjakra és illetékekre vonatkozó közös elvek

(1)  Abban az esetben, ha az illetékes hatóságok az ABAK-ok, az EuVECA-kezelők, az ESZVA-kezelők és az ÁÉKBV-kezelő társaságok határokon átnyúló tevékenységeivel kapcsolatban végzett feladataikkal kapcsolatban díjat vagy illetéket számítanak fel, ezeknek a díjaknak és illetékeknek összhangban kell állniuk az illetékes hatóság feladatainak ellátása során felmerülő összes költséggel.

(2)  Az e cikk (1) bekezdésében említett díjakról és illetékekről az illetékes hatóságok a fizetés módját és a fizetési határidőt világosan feltüntető számlát, egyedi fizetési kimutatást vagy fizetési előírást küldenek a 2009/65/EK irányelv 93. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében, illetve a 2011/61/EU irányelv IV. mellékletének i) pontjában említett címre.

10. cikk

A díjakra és illetékekre vonatkozó nemzeti rendelkezések közzététele

(1)  Az illetékes hatóságok … [e rendelet hatálybalépésének időpontját követő 6 hónap]-ig weboldalukon a 9. cikk (1) bekezdésében említett díjak és illetékek jegyzékére, vagy adott esetben az említett díjak és illeték kiszámításának módszertanára ▌vonatkozó információkat tesznek közzé legalább a nemzetközi pénzügyi szférában szokásos nyelvek valamelyikén, és azokat naprakészen tartják.

(2)  Az illetékes hatóságok értesítik az ESMA-t az illetékes hatóságok azon weboldalaira mutató hiperhivatkozásokról, amelyeken az (1) bekezdésben említett információkat közzétették.

(3)  Az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az e cikk szerinti közzétételek és értesítések egységes formanyomtatványainak, mintadokumentumainak és eljárásainak meghatározása céljából.

Az ESMA … [e rendelet hatálybalépésének időpontját követő 18 hónap]-ig benyújtja a Bizottságnak az említett végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

11. cikk

A díjak és illetékek ESMA általi közzététele

(1)  Az ESMA … [e rendelet hatálybalépésének időpontját követő 30 hónap]-ig weboldalán közzéteszi a 10. cikk (2) bekezdésében említett, az illetékes hatóságok weboldalaira mutató hiperhivatkozásokat. E hiperhivatkozásokat naprakészen kell tartani.

(2)  Az ESMA … [e rendelet hatálybalépésének időpontját követő 30 hónap]-ig weboldalán legalább a nemzetközi pénzügyi szférában szokásos nyelvek valamelyikén nyilvánosan hozzáférhető, általa kidolgozott interaktív eszközt bocsát rendelkezésre, amely a 9. cikk (1) bekezdésében említett díjak illetve illetékek indikatív kiszámítására szolgál ▌. Ezt az eszközt naprakészen kell tartani.

12. cikk

Az ABA-k és ÁÉKBV-k határokon átnyúló forgalmazására vonatkozó központi ESMA-adatbázis

(1)  Az ESMA … [e rendelet hatálybalépésének időpontját követő 30 hónap]-ig az ABA-k és ÁÉKBV-k határokon átnyúló forgalmazására vonatkozó központi adatbázist tesz közzé ▌weboldalán, amely adatbázis nyilvánosan hozzáférhető a nemzetközi pénzügyi szférában szokásos nyelvek valamelyikén és a következők felsorolását tartalmazza:

a)  az összes, a székhely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban forgalmazott ABA, azok ABAK-ja, ESZVA-kezelője vagy EuVECA-kezelője és a forgalmazásuk helye szerinti tagállamok; valamint

b)  az összes, 2009/65/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott ÁÉKBV székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban forgalmazott ÁÉKBV, azok ÁÉKBV-kezelő társasága és a forgalmazásuk helye szerinti tagállamok;

Ezt a központi adatbázist naprakészen kell tartani.

(2)  Az e cikk (1) bekezdésében említett adatbázisra vonatkozó, e cikkben és a 13. cikkben említett kötelezettségek nem érintik a 2009/65/EK irányelv 6. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében említett listával, a 2011/61/EU irányelv 7. cikke (5) bekezdésének második albekezdésében említett központi nyilvános nyilvántartással, a 345/2013/EU rendelet 17. cikkében említett központi adatbázissal, valamint a 346/2013/EU rendelet 18. cikkében említett központi adatbázissal kapcsolatos kötelezettségeket.

13. cikk

Az ESMA számára küldött értesítések szabványosítása

(1)  A letelepedés szerinti tagállamok illetékes hatóságai negyedévente megküldik az ESMA számára a 2009/65/EK irányelv ▌93. cikkének (1) bekezdésében, 93a. cikkének (2) bekezdésében, valamint a 2011/61/EU irányelv 31. cikkének (2) bekezdésében▌, 32. cikkének (2) bekezdésében ▌ és 32a. cikkének (2) bekezdésében ▌említett bejelentésekkel, bejelentő levelekkel vagy információkkal kapcsolatos, az e rendelet 12. cikkében említett központi adatbázis létrehozásához és fenntartásához szükséges információkat, továbbá az ezen információkat érintő változásokat, amennyiben e változások az említett központi adatbázisban szereplő információk módosítását eredményeznék.

(2)  Az ESMA létrehoz egy értesítési portált, ahová minden illetékes hatóság feltölti az (1) bekezdésben említett összes dokumentumot.

(3)  Az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a megküldendő információk, az információk illetékes hatóságok általi, az (1) bekezdés alkalmazásában történő megküldésére szolgáló egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások, valamint a (2) bekezdésben említett értesítési portál működéséhez szükséges technikai szabályok meghatározása céljából.

Az ESMA … [e rendelet hatálybalépésének időpontját követő 18 hónap]-ig benyújtja a Bizottságnak az említett végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

14. cikk

Az illetékes hatóságok hatáskörei

(1)  Az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell az e rendelet szerinti feladatainak végrehajtásához szükséges valamennyi felügyeleti és vizsgálati hatáskörrel.

(2)  Az illetékes hatóságokra a 2009/65/EK és a 2011/61/EU irányelv, valamint a 345/2013/EU, a 346/2013/EU és az (EU) 2015/760 rendelet alapján ruházott hatásköröket – beleértve a szankciókra és egyéb intézkedésekre vonatkozó hatásköröket – az e rendelet 4. cikkében említett kezelők tekintetében is gyakorolni kell.

15. cikk

A 345/2013/EU rendelet módosításai

A 345/2013/EU rendelet a következőképpen módosul:

1.  A 3. cikk a következő ponttal egészül ki:"

„o) »forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás«: az Unióban lakóhellyel vagy létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező lehetséges befektetők számára a minősített kockázatitőke-alapok kezelője által vagy annak nevében befektetési stratégiákra vagy befektetési elképzelésekre vonatkozóan végzett közvetlen vagy közvetett információszolgáltatás vagy kommunikációs tevékenység egy még létre nem jött minősített kockázatitőke-alap vagy a lehetséges befektetők lakóhelye vagy létesítő okirat szerinti székhelye szerinti tagállamban létrejött, de a 15. cikkel összhangban forgalomba hozatal céljából még be nem jelentett minősített kockázatitőke-alap iránti érdeklődésük felmérése céljából, ami egyik esetben sem minősül az említett minősített kockázatitőke-alap befektetési jegyeire vagy részvényeire vonatkozó, lehetséges befektetőknek szóló ajánlattételnek, illetve az említett befektetési jegyek vagy részvények befektetők részére történő kihelyezésének;

"

2.  A rendelet a következő cikkel egészül ki:"

„4a. cikk

(1)  A minősített kockázatitőke-alapok kezelői forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatást folytathatnak az Unióban, kivéve, ha a lehetséges befektetők számára nyújtott információk:

   a) elegendőek ahhoz, hogy lehetővé tegyék a befektetők számára, hogy kötelezettséget vállaljanak egy adott minősített kockázatitőke-alap befektetési jegyeinek vagy részvényeinek megszerzésére;
   b) jegyzési formanyomtatványoknak vagy hasonló dokumentumoknak minősülnek, akár tervezetben, akár végleges formában ▌; vagy
   c) egy még létre nem jött minősített kockázatitőke-alap végleges alapító dokumentumainak, tájékoztatójának vagy ajánlati dokumentumainak minősülnek.

Amennyiben tájékoztató-tervezetet vagy ajánlati dokumentumot bocsátanak rendelkezésre, e dokumentumok nem tartalmazhatnak ahhoz elegendő információt, hogy lehetővé tegyék a befektetők számára a befektetési döntés meghozatalát, és egyértelműen ki kell mondaniuk, hogy:

   a) nem minősülnek a minősített kockázatitőke-alap befektetési jegyeire vagy részvényeire vonatkozó ajánlattételnek vagy jegyzési felhívásnak; és
   b) a bennük közölt információk nem teljeskörűek, és változhatnak, ezért nem szabad rájuk hagyatkozni.

(2)  A hatáskörrel rendelkező hatóságok nem írhatják elő a minősített kockázatitőke-alapok kezelői számára, hogy jelentsék be a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás tartalmát vagy címzettjeit a hatáskörrel rendelkező hatóságnak, és az sem, hogy a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás nyújtása előtt az e cikkben meghatározottaktól eltérő feltételeket vagy követelményeket teljesítsenek.

(3)   A minősített kockázatitőkealap-kezelőknek biztosítaniuk kell, hogy a befektetők a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás keretében ne szerezzék meg a minősített kockázatitőke-alap befektetési jegyeit vagy részvényeit, és hogy azok a befektetők, akikkel a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás keretében felvették a kapcsolatot, kizárólag a 15. cikk szerint engedélyezett forgalmazás keretében szerezhetnek befektetési jegyeket vagy részvényeket az adott minősített kockázatitőke-alapban.

A forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás keretében nyújtott információkban említett minősített kockázatitőke-alap vagy a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás eredményeképpen létrejött minősített kockázatitőke-alap befektetési jegyeinek vagy részvényeinek szakmai befektetők általi – a minősített kockázatitőkealap-kezelő általi forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás megkezdésétől számított 18 hónapon belül történő – jegyzését a forgalmazás eredményének kell tekinteni, és a 15. cikkben említett, alkalmazandó eljárás szerint be kell jelenteni.

(4)  A minősített kockázatitőke-alapok kezelői a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás megkezdésétől számított 2 héten belül – papíralapú vagy elektronikus formában – informális levelet küldenek letelepedés szerinti tagállamuk hatáskörrel rendelkező hatóságai számára. A levélnek tartalmaznia kell, hogy a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatásra mely tagállamokban és mely időszakokban kerül vagy került sor, a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás rövid ismertetését, ideértve a bemutatott befektetési stratégiákkal kapcsolatos információkat és adott esetben a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatásban bemutatandó vagy bemutatott minősített kockázatitőke-alapok jegyzékét. A minősített kockázatitőke-alap kezelő letelepedés szerinti tagállamának hatáskörrel rendelkező hatóságai haladéktalanul tájékoztatják azon tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságait, amelyekben a minősített kockázatitőke-alap kezelője forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatást nyújt vagy nyújtott. Azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai, amelyben a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatásra sor kerül vagy került, kérhetik a minősített kockázatitőke-alap kezelő letelepedés szerinti tagállamának hatáskörrel rendelkező hatóságait, hogy nyújtsanak további tájékoztatást a területükön történő vagy történt forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatásról.

(5)  Harmadik fél kizárólag akkor végezhet forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatást az engedéllyel rendelkező minősített kockázatitőkealap-kezelő nevében, ha az a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel* összhangban engedélyezett befektetési vállalkozás, a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel** összhangban engedélyezett hitelintézet, a 2009/65/EK irányelvvel összhangban engedélyezett ÁÉKBV-kezelő társaság, a 2011/61/EU irányelvvel összhangban engedélyezett alternatívbefektetésialap-kezelő, vagy ha a 2014/65/EU irányelvvel összhangban függő ügynökként jár el. Ilyen harmadik félre az e cikkben meghatározott feltételek vonatkoznak.

(6)  A minősített kockázatitőke-alapok kezelői biztosítják, hogy forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatást megfelelően dokumentálják.

_____________

* Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.).

** Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).”

"

16. cikk

A 346/2013/EU rendelet módosításai

A 346/2013/EU rendelet a következőképpen módosul:

1.  A 3. cikk a következő ponttal egészül ki:"

„o) »forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás«: az Unióban lakóhellyel vagy létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező lehetéséges befektetők számára a minősített szociális vállalkozási alapok kezelője által vagy annak nevében befektetési stratégiákra vagy befektetési elképzelésekre vonatkozóan végzett közvetlen vagy közvetett információszolgáltatás vagy kommunikációs tevékenység egy még létre nem jött minősített szociális vállalkozási alap vagy a lehetséges befektetők lakóhelye vagy létesítő okirat szerinti székhelye szerinti tagállamban létrejött, de a 16. cikkel összhangban forgalomba hozatal céljából még be nem jelentett minősített szociális vállalkozási alap iránti érdeklődésük felmérése céljából, ami egyik esetben sem minősül az említett minősített szociális vállalkozási alap befektetési jegyeire vagy részvényeire vonatkozó, lehetséges befektetőknek szóló ajánlattételnek, illetve az említett befektetési jegyek vagy részvények befektetők részére történő kihelyezésének;”

"

2.  A rendelet a következő cikkel egészül ki:"

„4a. cikk

(1)  A minősített szociális vállalkozási alapok kezelői forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatást folytathatnak az Unióban, kivéve, ha a lehetséges befektetők számára nyújtott információk:

   a) elegendőek ahhoz, hogy lehetővé tegyék a befektetők számára, hogy kötelezettséget vállaljanak egy adott minősített szociális vállalkozási alap befektetési jegyeinek vagy részvényeinek megszerzésére;
   b) jegyzési formanyomtatványoknak vagy hasonló dokumentumoknak minősülnek, akár tervezetben, akár végleges formában ▌; vagy
   c) egy még létre nem jött minősített szociális vállalkozási alap végleges alapító dokumentumainak, tájékoztatójának vagy ajánlati dokumentumainak minősülnek.

Amennyiben tájékoztató-tervezetet vagy ajánlati dokumentumot bocsátanak rendelkezésre, e dokumentumok nem tartalmazhatnak ahhoz elegendő információt, hogy lehetővé tegyék a befektetők számára a befektetési döntés meghozatalát, és egyértelműen ki kell mondaniuk, hogy:

   a) nem minősülnek a minősített szociális vállalkozási alap befektetési jegyeire vagy részvényeire vonatkozó ajánlattételnek vagy jegyzési felhívásnak; és
   b) a bennük közölt információk nem teljeskörűek, és változhatnak, ezért nem szabad rájuk hagyatkozni.

(2)  A hatáskörrel rendelkező hatóságok nem írhatják elő a minősített szociális vállalkozási alapok kezelői számára, hogy jelentsék be a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás tartalmát vagy címzettjeit a hatáskörrel rendelkező hatóságnak, vagy hogy a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás nyújtása előtt az e cikkben meghatározottaktól eltérő feltételeket vagy követelményeket teljesítsenek.

(3)  A minősített szociális vállalkozási alapok kezelőnek biztosítaniuk kell, hogy a befektetők a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás keretében ne szerezzék meg a minősített szociális vállalkozási alap befektetési jegyeit vagy részvényeit, és hogy azok a befektetők, akikkel a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás keretében felvették a kapcsolatot, kizárólag a 16. cikk szerint engedélyezett forgalmazás keretében szerezhetnek befektetési jegyeket vagy részvényeket az adott minősített szociális vállalkozási alapban.

A forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás keretében nyújtott információkban említett minősített szociális vállalkozási alap vagy a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás eredményeképpen létrejött minősített szociális vállalkozási alap befektetési jegyeinek vagy részvényeinek a szakmai befektetők általi – a minősített szociális vállalkozási alap kezelője általi forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás megkezdésétől számított 18 hónapon belül történő – jegyzését a forgalmazás eredményének kell tekinteni, és a 16. cikkben említett, alkalmazandó eljárás szerint be kell jelenteni.

(4)  A minősített szociális vállalkozási alapok kezelői a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás megkezdésétől számított 2 héten belül – papíralapú vagy elektronikus formában – informális levelet küldenek letelepedés szerinti tagállamuk hatáskörrel rendelkező hatóságai számára. A levélnek tartalmaznia kell, hogy a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatásra mely tagállamokban és mely időszakokban kerül vagy került sor, a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatás rövid ismertetését, ideértve a bemutatott befektetési stratégiákkal kapcsolatos információkat és adott esetben a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatásban bemutatandó vagy bemutatott minősített szociális vállalkozási alapok jegyzékét. A minősített szociális vállalkozási alapkezelő letelepedés szerinti tagállamának hatáskörrel rendelkező hatóságai haladéktalanul tájékoztatják azon tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságait, amelyekben a minősített szociális vállalkozási alap kezelője forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatást nyújt vagy nyújtott. Azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai, amelyben a forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatásra sor kerül vagy került, kérhetik a minősített szociális vállalkozási alapkezelő letelepedés szerinti tagállamának hatáskörrel rendelkező hatóságait, hogy nyújtsanak további tájékoztatást a területükön történő vagy történt forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatásról.

(5)  Harmadik fél kizárólag akkor végezhet forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatást a minősített szociális vállalkozási alap engedéllyel rendelkező kezelője nevében, ha az a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel* összhangban engedélyezett befektetési vállalkozás, a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv** irányelvvel összhangban engedélyezett hitelintézet, a 2009/65/EK irányelvvel összhangban engedélyezett ÁÉKBV-kezelő társaság, a 2011/61/EU irányelvvel összhangban engedélyezett alternatívbefektetésialap-kezelő, vagy ha a 2014/65/EU irányelvvel összhangban függő ügynökként jár el. Ilyen harmadik félre az e cikkben meghatározott feltételek vonatkoznak.

(6)  A minősített szociális vállalkozási alapok kezelői biztosítják, hogy forgalomba hozatalt megelőző tájékoztatást megfelelően dokumentálják.

* Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.).

** Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).”

"

17. cikk

Az 1286/2014/EU rendelet módosításai

Az 1286/2014/EU rendelet a következőképpen módosul:

1.  A 32. cikk (1) bekezdésében a „2019. december 31-ig” szövegrész helyébe a „2021. december 31-ig” szövegrész lép.

2.  A 33. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés első albekezdésében a „2018. december 31-ig” szövegrész helyébe a „2019. december 31-ig” szövegrész lép;

b)  a (2) bekezdés első albekezdésében a „2018. december 31-ig” szövegrész helyébe a „2019. december 31-ig” szövegrész lép;

c)  a (4) bekezdés első albekezdésében a „2018. december 31-ig” szövegrész helyébe a „2019. december 31-ig” szövegrész lép.

18. cikk

Értékelés

A Bizottság … [e rendelet hatálybalépésének időpontját követő 60 hónap]-ig egy nyilvános konzultáció, valamint az ESMA-val és az illetékes hatóságokkal folytatott megbeszélések alapján értékeli ezen rendelet alkalmazását.

A Bizottság … [e rendelet hatálybalépésének időpontját követő 24 hónap]-ig az illetékes hatóságokkal, az ESMA-val és a többi érdekelt féllel folytatott konzultáció alapján jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a fordított megkeresésről és a befektetők saját kezdeményezésű érdeklődéséről, meghatározva az alapok e jegyzési formájának mértékét, földrajzi megoszlását – beleértve a harmadik országokat is – és a passzportálási szabályokra gyakorolt hatását. E jelentésben azt is meg kell vizsgálni, hogy a 13. cikk (2) bekezdésével összhangban létrehozott értesítési portált fejleszteni kell-e annak érdekében, hogy a dokumentumok illetékes hatóságok közötti továbbítása ezen keresztül történjen.

19. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet … [e rendelet hatálybalépésének időpontja]-tól/től kell alkalmazni.

A 4. cikk (1)–(5) bekezdését, az 5. cikk (1) és (2) bekezdését, a 15. és a 16. cikket azonban … [e rendelet hatálybalépésének időpontját követő 24 hónap]-tól/től kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt …,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 367., 2018.10.10., 50. o.
(2)HL C 367., 2018.10.10., 50. o.
(3) Az Európai Parlament 2019. április 16-i álláspontja.
(4)Az Európai Parlament és a Tanács 2011/61/EU irányelve (2011. június 8.) az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 174., 2011.7.1., 1. o.).
(5) Az Európai Parlament és a Tanács 345/2013/EU rendelete (2013. április 17.) az európai kockázatitőke-alapokról (HL L 115., 2013.4.25., 1. o.).
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 346/2013/EU rendelete (2013. április 17.) az európai szociális vállalkozási alapokról (HL L 115., 2013.4.25., 18. o.).
(7) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/760 rendelete (2015. április 29.) az európai hosszú távú befektetési alapokról (HL L 123., 2015.5.19., 98. o.).
(8)Az Európai Parlament és a Tanács 2009/65/EK irányelve (2009. július 13.) az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 302., 2009.11.17., 32. o.).
(9) Az Európai Parlament és a Tanács 1095/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 84. o.).
(10) Az Európai Parlament és a Tanács 1286/2014/EU rendelete (2014. november 26.) a lakossági befektetési csomagtermékekkel, illetve biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról (HL L 352., 2014.12.9., 1. o.).
(11)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).
(12)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o.).
(13) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/... irányelve (...) a 2009/65/EK és a 2011/61/EU irányelveknek a kollektív befektetési vállalkozások határokon átnyúló forgalmazása tekintetében történő módosításáról (HL L ...).
(14)+ HL: Kérjük, illessze be a szövegbe a PE-CONS 54/19 (2018/0041(COD)) dokumentumban szereplő irányelv számát, és illessze be az említett irányelv számát, dátumát és HL-hivatkozását a lábjegyzetbe.
(15)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1129 rendelete (2017. június 14.) az értékpapírokra vonatkozó nyilvános ajánlattételkor vagy értékpapíroknak a szabályozott piacra történő bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról és a 2003/71/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 168., 2017.6.30., 12. o.).


Tőkekövetelmények (rendelet) ***I
PDF 1543kWORD 500k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2019. április 16-i jogalkotási állásfoglalása az 575/2013/EU rendeletnek a tőkeáttételi mutató, a nettó stabil forrásellátottsági ráta, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmények, a partnerkockázat, a piaci kockázat, a központi szerződő felekkel szembeni kitettségek, a kollektív befektetési formákkal szembeni kitettségek, a nagykockázat-vállalások és az adatszolgáltatási és nyilvánosságra hozatali követelmények tekintetében történő módosításáról, valamint a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0850 – C8-0480/2016 – 2016/0360A(COD))
P8_TA-PROV(2019)0369A8-0242/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0850),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0480/2016),

—  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményre, amely szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2017. november 8-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. március 30-i véleményére(2),

–  tekintettel az Elnökök Értekezlete 2018. május 18-i határozatára, amely engedélyezi a Gazdasági és Monetáris Bizottság számára, hogy felossza a fent említett bizottsági javaslatot és két különálló jogalkotási jelentést készítsen róla,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2019. február 15-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0242/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. április 16-án került elfogadásra az 575/2013/EU rendeletnek a tőkeáttételi mutató, a nettó stabil forrásellátottsági ráta, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmények, a partnerkockázat, a piaci kockázat, a központi szerződő felekkel szembeni kitettségek, a kollektív befektetési formákkal szembeni kitettségek, a nagykockázat-vállalások és az adatszolgáltatási és nyilvánosságra hozatali követelmények tekintetében történő módosításáról, valamint a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P8_TC1-COD(2016)0360A


(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére(3),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(4),

rendes jogalkotási eljárás keretében(5),

mivel:

(1)  A 2007–2008-ban kibontakozott pénzügyi válságot követő évek során a pénzügyi intézmények ellenálló képességének növelése érdekében az Unió jelentős mértékben korszerűsítette a pénzügyi szolgáltatások szabályozási keretrendszerét. Ez a reform jórészt a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által 2010-ben elfogadott standardokon, az úgynevezett a Bázel III. keretrendszeren alapult. A reformcsomag számos intézkedés mellett tartalmazta az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(6)és a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(7) elfogadását, amelyek megerősítették a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra (intézményekre) vonatkozó prudenciális követelményeket.

(2)  Jóllehet a reform stabilabbá és a lehetséges jövőbeli sokkok és válságok számos típusával szemben ellenállóbbá tette a pénzügyi rendszert, nem kezelt minden azonosított problémát. Ennek egyik fontos oka az volt, hogy a nemzetközi standardalkotó testületek, például a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság és a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) akkor még nem fejezték be az adott problémák kezelésére szolgáló, nemzetközileg elfogadott standardokra vonatkozó munkát. Mára azonban lezárult a fontos, kiegészítő reformokra irányuló tevékenység, így a még megoldatlan problémákat kezelni kell.

(3)  A Bizottság a 2015. november 24-i, „A bankunió megvalósítása felé” című közleményében elismerte a további kockázatcsökkentési intézkedések bevezetésének szükségességét, és kötelezettséget vállalt arra, hogy előterjeszti az ezzel kapcsolatos, nemzetközileg elfogadott standardokra építő jogalkotási javaslatot. A pénzügyi szektorban jelentkező kockázatok csökkentésére irányuló további konkrét jogalkotási lépések szükségességét 2016. június 17-i következtetéseiben a Tanács, 2016. március 10-i, a bankunióról szóló (2015. évi éves jelentés) állásfoglalásában(8) pedig az Európai Parlament is elismerte.

(4)  A kockázatcsökkentési intézkedések nem csupán az európai bankrendszer ellenálló képességének és a bankrendszerbe vetett piaci bizalomnak a további erősítését célozzák, hanem egyúttal alapját képezik a bankunió kiteljesítésében való további előrelépésnek is. Az említett intézkedések azon erőfeszítések közé illeszkednek, amelyek az uniós gazdaság előtt álló tágabb kihívásokra kívánnak választ adni, különösen a növekedés és a foglalkoztatás előmozdítása révén egy olyan időszakban, amelyet bizonytalan gazdasági kilátások jellemeznek. Ebben az összefüggésben több fontos szakpolitikai kezdeményezés indult útjára az uniós gazdaság megerősítése érdekében, mint például az európai beruházási terv és a tőkepiaci unió. Lényeges ezért, hogy valamennyi kockázatcsökkentési intézkedés harmonikusan illeszkedjen e szakpolitikai kezdeményezésekhez, továbbá a pénzügyi ágazatban a közelmúltban végrehajtott szélesebb körű reformintézkedésekhez.

(5)  E rendelet rendelkezéseinek egyenértékűnek kell lenniük a nemzetközileg elfogadott standardokkal, és biztosítaniuk kell, hogy a 2013/36/EU irányelv és az 575/2013/EU rendelet továbbra is megfeleljen a Bázel III keretrendszer követelményeinek. Az uniós sajátosságokat és a tágabb szakpolitikai megfontolásokat tükröző, célirányos módosítások tárgyi vagy időbeli hatályát korlátozni kell, hogy azok ne csökkentsék a prudenciális keretrendszer egészének megbízhatóságát.

(6)  A meglévő kockázatcsökkentési intézkedéseket, valamint különösen az adatszolgáltatási és nyilvánosságra hozatali követelményeket tovább kell fejleszteni annak biztosítása érdekében, hogy arányosabban lehessen őket alkalmazni, és hogy az intézkedéseknek való megfelelés – különösen a kisebb és kevésbé összetett vállalkozások esetében – ne keletkeztessen túlzott terheket.

(7)   Az arányosság elvének alkalmazására vonatkozó célzott könnyítések érdekében szükséges a kis méretű és nem összetett intézmények fogalmának pontos meghatározása. Egyetlen abszolút küszöbérték önmagában nem veszi figyelembe a nemzeti bankpiacok sajátosságait. Szükséges ezért, hogy a tagállamok gyakorolhassák mérlegelési jogkörüket, hogy a küszöbértéket összhangba hozzák a hazai körülményekkel, és adott esetben lefelé módosítsák. Mivel az adott intézmény mérete önmagában nem meghatározó tényező a kockázati profilja szempontjából, kiegészítő minőségi kritériumokat is szükséges alkalmazni annak biztosítása érdekében, hogy egy intézményt csak az összes vonatkozó kritérium együttes teljesítése esetén lehessen kis méretű és nem összetett intézménynek minősíteni, és csak ebben az esetben részesülhessen az arányosabb szabályok jelentette előnyökből.

(8)  A tőkeáttételi mutatók hozzájárulnak a pénzügyi stabilitás megőrzéséhez azáltal, hogy a kockázatalapú tőkekövetelményeket kiegészítve védőhálóként szolgálnak, és a gazdasági fellendülés során korlátozzák a túlzott tőkeáttétel kialakulását. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság felülvizsgálta a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó nemzetközi standardot annak érdekében, hogy pontosabban meghatározza a mutató kialakításának egyes szempontjait. Az 575/2013/EU rendeletet össze kell hangolni a felülvizsgált szabvánnyal annak érdekében, hogy az Unióban letelepedett, de az Unión kívül működő intézmények számára nemzetközi szinten egyenlő versenyfeltételek legyenek biztosíthatók, valamint biztosítandó, hogy a tőkeáttételi mutató továbbra is hatékony kiegészítője maradjon a kockázatalapú szavatolótőke-követelményeknek. Ezért a tőkeáttételi mutatóval kapcsolatos adatszolgáltatás és nyilvánosságra hozatala jelenlegi rendszerének kiegészítése érdekében a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó követelményt kell bevezetni.

(9)  Az intézmények által a vállalatoknak és a háztartásoknak nyújtott hitelezés szükségtelen mértékű korlátozásának elkerülése, valamint a piaci likviditásra gyakorolt indokolatlan kedvezőtlen hatások megelőzése érdekében a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó követelményt olyan szinten kell megállapítani, hogy az a gazdasági növekedés akadályozása nélkül hiteles védőhálóként működjön a túlzott tőkeáttétel kockázatával szemben.

(10)  Az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(9) létrehozott európai felügyeleti hatóság (az Európai Bankhatóság) (EBH) a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó követelményről szóló 2016. augusztus 3-i jelentésében arra a következtetésre jutott, hogy az alapvető tőke 3 %-ában kalibrált tőkeáttételi mutató bármely típusú hitelintézet esetében hiteles védőháló-funkciót képez. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság nemzetközi szinten is a 3 %-os tőkeáttételi mutatóra vonatkozó követelményt fogadott el. A tőkeáttételi mutatóra vonatkozó követelményt ezért 3 %-ra kell kalibrálni.

(11)  A tőkeáttételi mutatóra vonatkozó 3 %-os követelmény ugyanakkor bizonyos üzleti modelleket és üzletágakat jobban korlátozna, mint másokat. Különösen aránytalan hatással járna ez a követelmény az állami fejlesztési bankok által végzett állami hitelezés és a hivatalosan támogatott exporthitelek esetében. A tőkeáttételi mutatót ezért az ilyen típusú kitettségek esetében korrigálni kell. Ezért olyan világos kritériumokat kell meghatározni, amelyek segítenek az ilyen hitelintézetek közfeladatának megállapításában, és amelyek kiterjednek az olyan szempontokra, mint a hitelintézet letelepedésének helye, a végzett tevékenységek típusa, a hitelintézet célja, a közjogi szervekkel kötött garanciamegállapodások és a betétgyűjtési tevékenységre vonatkozó korlátok. Lehetővé kell tenni azonban, hogy az ilyen hitelintézetek létesítésének formájáról és módjáról továbbra is a tagállam központi kormányzata, regionális kormányzata vagy helyi hatósága döntsön saját mérlegelési jogkörében, valamint hogy az történhessen új hitelintézet ilyen közjogi hatóságok általi létrehozásával vagy egy már létező szervezet – többek között koncesszió révén vagy szanálási eljárás keretében – ilyen közjogi hatóságok által történő felvásárlásával vagy átvételével.

(12)  Biztosítani kell azt is, hogy a tőkeáttételi mutató ne akadályozza az intézmények által az ügyfeleknek nyújtott központi elszámolási szolgáltatásokat sem. Ezért a központi szerződő fél által elszámolt származtatott ügyletekhez tartozó, az intézmények által ▌ az ügyfelektől kapott azon alapletéteket, amelyeket az intézmények a központi szerződő feleknek továbbítanak, nem kell beszámítani teljes kitettségi mértékbe.

(13)   Olyan rendkívüli körülmények esetén, amelyek indokolják, hogy egyes, központi bankokkal szembeni kitettségeket ne számítsanak be a tőkeáttételi mutatóba, és a monetáris politikák végrehajtásának megkönnyítése érdekében, az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni azt, hogy az ilyen kitettségeket ideiglenesen ne számítsák be a teljes kitettségi mértékbe. E célból az illetékes hatóságoknak az érintett központi bankkal folytatott konzultációt követően nyilvánosan be kell jelenteniük az említett rendkívüli körülmények fennállását. A tőkeáttételi mutatóra vonatkozó követelményt arányosan újra kell kalibrálni, úgy, hogy ellentételezze a kizárás hatását. Ennek az újrakalibrálásnak biztosítania kell a pénzügyi stabilitást fenyegető, az adott banki szektorokat érintő kockázatok kizárását, és a tőkeáttételi mutató által biztosított ellenálló képesség fenntartását.

(14)  Helyénvaló a globálisan rendszerszinten jelentős intézményként meghatározott intézményekre vonatkozó, a 2013/36/EU irányelvnek és a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által 2017 decemberében közzétett, a globálisan rendszerszinten jelentős bankokra vonatkozó tőkeáttételi mutató puffert bevezető standardnak megfelelő, tőkeáttételi mutató puffer-követelményt bevezetni. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság a tőkeáttételi mutató puffer mértékét kifejezetten a globálisan rendszerszinten jelentős bankok által a pénzügyi stabilitásra jelentett viszonylag nagyobb kockázatok mérséklésének céljából kalibrálta, és ennek alapján ebben a szakaszban azt csak a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre kell alkalmazni. További elemzésre van azonban szükség annak eldöntéséhez, hogy helyénvaló lenne-e a tőkeáttételi mutató puffer-követelményt a 2013/36/EU irányelvben meghatározott egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre is alkalmazni, és amennyiben igen, annak kalibrálását milyen módon kell az említett intézmények sajátos jellemzőihez igazítani.

(15)  A Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) ▌2015. november 9-én közzétette a teljes veszteségviselő képességre (TLAC) vonatkozó keretelveket és feltételeket tartalmazó dokumentumot (a továbbiakban: TLAC-standard), amelyet a G-20-ak a 2015. novemberi, törökországi csúcstalálkozójukon elfogadtak. A TLAC-standard a globálisan rendszerszinten jelentős bankokat arra kötelezi, hogy elegendő mennyiségben rendelkezzenek kiemelkedő veszteségviselő képességgel rendelkező (hitelezői feltőkésítésbe bevonható) kötelezettségekkel annak biztosításának érdekében, hogy szanálás esetén gyorsan és zökkenőmentesen történhessen a veszteségek fedezése és a feltőkésítés. A TLAC-standardot át kell ültetni az uniós jogba.

(16)  A TLAC-standard uniós jogba való átültetése során figyelembe kell venni a meglévő, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó intézményspecifikus minimumkövetelményeket (MREL), amelyekről a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(10) rendelkezik. Mivel a TLAC-standard és az MREL célja egyaránt annak biztosítása, hogy a vállalkozások kellő mértékű veszteségviselő képességgel rendelkezzenek, a két követelmény egy közös keretrendszer egymást kiegészítő elemeit kell hogy képezze. Operatív szinten a TLAC-standardban előírt harmonizált minimumkövetelményt egy új, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelménynek az 575/2013/EU rendeletbe történő beillesztése révén kell bevezetni, míg a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó intézményspecifikus megemelt tőkekövetelményt és a nem globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó intézményspecifikus követelményt a 2014/59/EU irányelv és a 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(11) vonatkozó rendelkezéseinek módosításával kell bevezetni. A TLAC-standardot az 575/2013/EU rendeletbe bevezető rendelkezéseket a 2014/59/EU irányelvbe és a 806/2014/EU rendeletbe beillesztett rendelkezésekkel, valamint a 2013/36/EU irányelvvel együtt kell értelmezni.

(17)  A kizárólag a globálisan rendszerszinten jelentős bankokra vonatkozó TLAC-standardnak megfelelően a szavatolótőke és a kiemelkedő veszteségviselő képességgel rendelkező kötelezettségek megfelelő mértékét megállapító, e rendeletben bevezetett minimum követelményt csak a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre kell alkalmazni. A leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó, e rendeletben meghatározott szabályokat ugyanakkor minden intézmény esetében alkalmazni kell, a 2014/59/EU irányelvben előírt kiegészítő kiigazításokkal és követelményekkel összhangban.

(18)  A TLAC-standardnak megfelelően a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelményt olyan szanálandó szervezetekre kell alkalmazni, amelyek maguk is globálisan rendszerszinten jelentős intézmények vagy ilyenként azonosított csoport részei. A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelményt egyedi alapon vagy összevont (konszolidált) alapon kell alkalmazni, attól függően, hogy a szanálandó szervezet különálló, leányvállalat nélküli intézmény-e, vagy pedig anyavállalat.

(19)  A 2014/59/EU irányelv nemcsak intézmények, hanem pénzügyi holding társaságok és vegyes pénzügyi holding társaságok esetében is megengedi a szanálási eszközök alkalmazását. A pénzügyi holding társaság anyavállalatoknak és vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatoknak ezért ugyanúgy elegendő veszteségviselő képességgel kell rendelkezniük, mint az anyaintézményeknek.

(20)  A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmény hatékonyságának biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy a követelménynek való megfelelés céljából tartott eszközök kiemelkedő veszteségviselő képességgel rendelkezzenek. Azok a kötelezettségek, amelyekre nem alkalmazható a 2014/59/EU irányelvben említett hitelezői feltőkésítés, nem rendelkeznek ilyen képességgel, ahogy azok az egyéb kötelezettségek sem, amelyekre – jóllehet elvben bevonhatók a hitelezői feltőkésítésbe – a gyakorlatban nehezen alkalmazható a feltőkésítés. Ezek a kötelezettségek ezért nem tekinthetők alkalmasnak a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmény teljesítésére. Másfelől a tőkeinstrumentumok és az alárendelt kötelezettségek kiemelkedő veszteségviselő képességgel rendelkeznek. Ezek mellett a TLAC-standardnak megfelelően bizonyos mértékig el kell ismerni az egyes be nem számítható kötelezettségekkel egyenrangú (pari passu) kötelezettségek veszteségviselő képességét is.

(21)  Annak elkerülése érdekében, hogy a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmény alkalmazása során egyes kötelezettségek többszörös beszámítására kerüljön sor, az 575/2013/EU rendeletben a tőkeinstrumentumok esetében már alkalmazott, hasonló levonási módszert tükröző szabályokat kell bevezetni az intézmény tulajdonát képező leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek levonása céljából. Az említett módszer értelmében először a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekből kell levonni az intézmény tulajdonát képező leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományát, majd – amennyiben a levonás mértéke meghaladja a leírható, illetve átalakítható kötelezettségeket – ezeket a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokat a járulékos tőkeinstrumentumokból kell levonni.

(22)  A TLAC-standard kötelezettségekre vonatkozó egyes elismerhetőségi kritériumai szigorúbbak, mint a tőkeinstrumentumokra vonatkozó jelenlegi elismerhetőségi kritériumok. Az egységesség biztosítása érdekében ki kell igazítani a tőkeinstrumentumok elismerhetőségi kritériumait, azaz rendelkezni kell arról, hogy a különleges célú gazdasági egységek által kibocsátott instrumentumok 2022. január 1-jétől ne legyenek elismerhetők.

(23)   Olyan egyértelmű és átlátható jóváhagyási eljárásról szükséges rendelkezni az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok jóváhagyására vonatkozóan, amely segítheti ezen instrumentumok kiváló minőségének megőrzését. E célból az illetékes hatóságok feladata kell, hogy legyen, hogy jóváhagyják ezeket az eszközöket, mielőtt az intézmények azokat elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak minősíthetik. Nem helyénvaló azonban, hogy az illetékes hatóságoknak előzetes engedélyhez kelljen kötniük azokat az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat, amelyek az illetékes hatóságok által már jóváhagyott jogi dokumentáció alapján kerültek kibocsátásra, és amelyekre lényegében ugyanazok a rendelkezések irányadóak, mint azokra a tőkeinstrumentumokra, amelyeknek elsődleges alapvető tőkeinstrumentumként való minősítésére az adott intézmény már előzetes engedélyt kapott az illetékes hatóságtól. Ilyen esetekben az intézmények számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy előzetes jóváhagyás kérése helyett tájékoztassák az illetékes hatóságokat arról, hogy ilyen instrumentumokat szándékoznak kibocsátani. Ezt kellő időben kell megtenniük az instrumentumok elsődleges alapvető tőkeinstrumentumként való besorolását megelőzően, hogy az illetékes hatóságoknak elegendő idejük legyen arra, hogy szükség esetén felülvizsgálják az eszközöket. Figyelembe véve az EBH-nak a felügyeleti gyakorlatok további konvergenciájának elősegítése és a szavatolótőke-instrumentumok minőségének javítása terén betöltött szerepét, az illetékes hatóságoknak az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok bármilyen új típusának jóváhagyását megelőzően konzultálniuk kell az EBH-val.

(24)   A tőkeinstrumentumok csak annyiban minősíthetők kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak vagy járulékos tőkeinstrumentumnak, amennyiben megfelelnek a vonatkozó elismerhetőségi kritériumoknak. Ezen tőkeinstrumentumok közé tartozhatnak az említett kritériumoknak megfelelő tőkeelemek és kötelezettségek, többek között alárendelt kölcsönök.

(25)   A tőkeinstrumentumok vagy azok részei csak olyan értékben minősíthetők szavatolótőke-instrumentumnak, amilyen értékben azokat befizették. Az instrumentum be nem fizetett részei nem minősíthetők szavatolótőke-instrumentumnak.

(26)   A szavatolótőke-instrumentumok, valamint a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek esetében nem célszerű, hogy bevonhatók legyenek olyan beszámítási, illetve nettósítási megállapodásokba, amelyek kedvezőtlen hatással lennének a veszteségviselő képességükre szanálás esetén. Ez nem jelenti azt, hogy a kötelezettségekre irányadó szerződéses rendelkezéseknek tartalmazniuk kellene egy olyan záradékot, amely kifejezetten előírja, hogy az instrumentumra nem vonatkoznak a beszámítási vagy nettósítási jogok.

(27)   Mivel a bankszektor egyre inkább digitalizálódó környezetbe ágyazva fejlődik, a szoftverek egyre fontosabb eszköztípussá válnak. Azon prudenciális értékelésbe bevont szoftvereszközöket, amelyek értékét az intézmény szanálása, fizetésképtelensége vagy felszámolása nem érinti lényegesen, nem helyénvaló bevonni az elsődleges alapvető tőkeelemekből levonandó immateriális javak körébe. Ez a pontosítás azért fontos, mert a szoftver tág fogalom, amely sok különböző típusú eszközt fed le, és ezek közül nem mindegyik őrzi meg az értékét fizetésképtelenség esetén. Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni a szoftvereszközök értékelésében és amortizációjában fennálló különbségeket, valamint az ilyen eszközök értékesítéséből származó bevételt. Ezen felül figyelembe kell venni a szoftverekbe való beruházások szabályozási kezelése terén történt nemzetközi fejleményeket és eltéréseket, az intézményekre és biztosítókra alkalmazandó eltérő prudenciális szabályokat, valamint az uniós pénzügyi szektor sokszínűségét, ideértve az olyan nem szabályozott szervezeteket is, mint a pénzügyi technológiai cégek.

(28)   Az úgynevezett „hirtelen kilengések” elkerülése érdekében bizonyos elismerhetőségi kritériumok tekintetében átmeneti rendelkezéseket kell előírni a már meglévő instrumentumokra vonatkozóan. A ... [e módosító rendelet a hatálybalépésének napja] előtt kibocsátott kötelezettségeket mentesíteni kell a szavatolótőke-instrumentumokra, valamint a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó bizonyos elismerhetőségi kritériumoknak való megfelelés alól. Ilyen átmeneti rendelkezéseket kell alkalmazni az adott esetben a TLAC alárendelt részébe, valamint 2014/59/EU irányelv szerinti MREL alárendelt részébe beszámítható kötelezettségekre, továbbá az adott esetben a TLAC nem alárendelt részébe, valamint a 2014/59/EU irányelv szerinti MREL nem alárendelt részébe beszámítható kötelezettségekre. A szavatolótőke-instrumentumok esetében helyénvaló, hogy az átmeneti rendelkezéseket ... [hat évvel e módosító rendelet hatálybalépésének napját követően] után ne lehessen alkalmazni.

(29)   A leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokat, ideértve az egy évnél rövidebb hátralévő futamidejű instrumentumokat is, csak a szanálási hatóság előzetes engedélyével lehet visszaváltani. Az előzetes engedély lehet általános előzetes engedély, amely esetben a visszaváltásra korlátozott időn belül, az általános előzetes engedélyben előre meghatározott összeg erejéig kell sort keríteni.

(30)  Az 575/2013/EU rendelet elfogadása óta az intézmények központi szerződő felekkel szembeni kitettségeinek prudenciális kezelésére vonatkozó nemzetközi standard módosításra került annak érdekében, hogy javuljon az intézmények elfogadott központi szerződő felekkel szembeni kitettségeinek kezelése. E standard jelentős módosításai közé tartozott a garanciaalaphoz való hozzájárulásokból eredő kitettségekre vonatkozó szavatolótőke-követelmény meghatározására szolgáló egységes módszer alkalmazása, az elfogadott központi szerződő féllel szembeni kitettségekre alkalmazott teljes szavatolótőke-követelmények egyértelmű felső korlátja, valamint a származtatott ügyletek értékének meghatározására vonatkozó kockázatérzékenyebb módszer alkalmazása az elfogadott központi szerződő fél feltételezett forrásainak kiszámítása során. Ugyanakkor a nem elfogadott központi szerződő felekkel szembeni kitettségek kezelése nem változott. Tekintettel arra, hogy a felülvizsgált nemzetközi standardok olyan kezelést vezettek be, amely jobban megfelel a központi elszámolási környezetnek, az uniós jogot az említett standardok beépítése érdekében módosítani kell.

(31)  Annak biztosítása érdekében, hogy az intézmények megfelelően kezeljék a kollektív befektetési formák befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségeiket, az ilyen kitettségek kezelésére vonatkozó szabályoknak kockázatérzékenynek kell lenniük, és a kollektív befektetési formák mögöttes kitettségei tekintetében elő kell mozdítaniuk az átláthatóságot. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság ezért olyan felülvizsgált standardot fogadott el, amely egyértelmű módszertani hierarchiát határoz meg az ilyen kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámítására. Ez a hierarchia az alapul szolgáló kitettségek átláthatóságának mértékét tükrözi. Az 575/2013/EU rendeletet össze kell hangolni ezekkel a nemzetközileg elfogadott szabályokkal.

(32)   Egy olyan intézmény esetében, amely végső soron a lakossági ügyfelek javát szolgáló, minimális értékű kötelezettségvállalást nyújt egy kollektív befektetési forma befektetési jegyeibe vagy részvényeibe – adott esetben állami támogatásban részesülő magánnyugdíj-rendszerek részeként – történő befektetés esetén, az ugyanazon prudenciális konszolidációba bevont intézménynek vagy vállalkozásnak nem kell kifizetést teljesítenie, kivéve abban az esetben, ha a kollektív befektetési forma ügyfelek által birtokolt befektetési jegyeinek vagy részvényeinek értéke a szerződésben meghatározott egy vagy több időpontban a garantált összeg alá csökken. A gyakorlatban ezért a kötelezettségvállalás igénybevételének valószínűsége csekély. Amennyiben az intézmény minimális értékű kötelezettségvállalása azon összeg adott százalékára korlátozódik, amelyet az ügyfél eredetileg egy kollektív befektetési forma befektetési jegyeibe vagy részvényeibe befektetett (fix összegű minimális értékű kötelezettségvállalás) vagy egy olyan összegre, amely pénzügyi indikátorok vagy piaci indexek meghatározott határidőig történő alakulásától függ, az ügyfél részvényeinek vagy befektetési jegyeinek értéke és a garantált összeg jelenértéke közötti, adott időpontban fennálló pozitív különbség pufferként szolgál, és csökkenti annak kockázatát, hogy az intézménynek ki kelljen fizetni a garantált összeget. Mindezen okok indokolják a hitel-egyenértékesítési tényező csökkentését.

(33)  A származtatott ügyletek kitettségértékének partnerkockázati keretrendszer szerinti kiszámításához az 575/2013/EU rendelet jelenleg három különböző szabványosított módszer – azaz: a sztenderd módszer, a piaci árazás szerinti módszer és az eredeti kitettség szerinti módszer – közül biztosít választási lehetőséget az intézményeknek.

(34)  E szabványosított módszerek azonban nem veszik megfelelően figyelembe a kitettségek biztosítékainak kockázatcsökkentő jellegét. Kalibrálásuk elavult, és a módszerek nem tükrözik a pénzügyi válság során megfigyelt magas szintű volatilitást. Nem veszik megfelelően figyelembe a nettósítási nyereségeket sem. E hiányosságok kezelése érdekében a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság úgy határozott, hogy a származtatott kitettségek kitettségértékének kiszámítása tekintetében a sztenderd módszert és a piaci árazás szerinti módszert új szabványosított módszerrel, az úgynevezett partnerkockázatra alkalmazandó sztenderd módszerrel (SA-CCR) váltja fel. Tekintettel arra, hogy a felülvizsgált nemzetközi standardok a központi elszámolási környezetnek jobban megfelelő, új szabványosított módszert vezettek be, az uniós jogot az említett standardok beépítése érdekében módosítani kell.

(35)  Az SA-CCR kockázatérzékenyebb, mint a sztenderd módszer vagy a piaci árazás szerinti módszer, és ezért olyan szavatolótőke-követelményeket eredményez, amelyek jobban tükrözik az intézmények származtatott ügyleteivel kapcsolatos kockázatokat. Ugyanakkor egyes olyan intézmények esetében, amelyek jelenleg a piaci árazás szerinti módszert alkalmazzák, az SA-CCR bevezetése túlságosan bonyolultnak és megterhelőnek bizonyulhat. Azon intézmények esetében, amelyek megfelelnek az előre meghatározott jogosultsági kritériumoknak, és az olyan csoporthoz tartozó intézmények esetében, amely összevont alapon teljesíti az említett kritériumokat, az SA-CCR egyszerűsített változatát (a továbbiakban: egyszerűsített SA-CCR) kell bevezetni. Mivel egy ilyen egyszerűsített változat az SA-CCR-nél kevésbé érzékeny a kockázatra, azt megfelelő módon kell kalibrálni annak biztosítása érdekében, hogy ne eredményezze a származtatott ügyletek kitettségértékének alulértékelését.

(36)  A ▌ kevés származtatott kitettséggel rendelkező és jelenleg a piaci árazás szerinti módszert vagy az eredeti kitettség szerinti módszert használó intézmények esetében mind az SA-CCR, mind pedig az egyszerűsített SA-CCR alkalmazása túl bonyolultnak bizonyulhat. Az eredeti kitettség szerinti módszert ezért alternatív módszerként fenn kell tartani az olyan intézmények számára, amelyek megfelelnek az előre meghatározott jogosultsági kritériumoknak, és az olyan csoporthoz tartozó intézmények számára, amely összevont alapon teljesíti az említett kritériumokat, de a főbb hiányosságok kiküszöbölése érdekében felül kell vizsgálni azt.

(37)  A megengedett módszerek közötti választás elősegítéséhez egyértelmű kritériumokat kell bevezetni. E kritériumoknak az intézmény származtatott ügyleteivel kapcsolatos tevékenységek nagyságrendjén kell alapulniuk; ez jelzi azt az összetettségi fokot, amelynek az intézmény meg kell, hogy tudjon felelni a kitettségérték kiszámításakor.

(38)  A pénzügyi válság ideje alatt az Unióban letelepedett egyes intézmények esetében a kereskedési könyvi veszteségek jelentősek voltak. Néhány intézménynél az említett veszteségek tekintetében előírt tőke szintje nem bizonyult elegendőnek, aminek következtében rendkívüli állami pénzügyi támogatásra volt szükségük. Ezek a fejlemények arra késztették a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságot, hogy több hiányosságot megszüntessen a kereskedési könyvi pozíciók prudenciális kezelése – azaz a piaci kockázat szavatolótőke-követelménye – terén.

(39)  Nemzetközi szinten az első reformokat 2009-ben fogadták el – ezeket a 2010/76/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(12) ültette át az uniós jogba. A 2009. évi reform azonban nem foglalkozott a piaci kockázat szavatolótőke-követelményét érintő standardok strukturális hiányosságaival. A kereskedési és a banki könyv egyértelmű elkülönítésének hiánya szabályozási arbitrázst tett lehetővé, míg a piaci kockázat szavatolótőke-követelménye kockázatérzékenységének hiánya nem tette lehetővé az összes olyan kockázat figyelembevételét, amelynek az intézmények ki voltak téve.

(40)  A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság kezdeményezte a kereskedési könyv alapvető felülvizsgálatát (FRTB) a piaci kockázat szavatolótőke-követelményét érintő standardok strukturális hiányosságainak kezelése érdekében. E munka eredményeként 2016 januárjában egy módosított piaci kockázati keretrendszert tettek közzé. A Jegybanki és Felügyeleti Elnökök Csoportja 2017 decemberében megállapodott a módosított piaci kockázati keretrendszer későbbi időpontban történő bevezetéséről annak érdekében, hogy az intézményeknek további idő álljon rendelkezésére a szükséges rendszerinfrastruktúra kifejlesztésére, a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságnak pedig a keretrendszerrel kapcsolatos egyes konkrét feladatok elvégzésére. Ezek közé tartozik a sztenderd és a belső modellen alapuló módszer kalibrálásának felülvizsgálata annak érdekében, hogy ezek összhangban álljanak a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság eredeti elképzeléseivel. A felülvizsgálat lezárását követően, de még azon hatásvizsgálat elvégzése előtt, melynek célja annak felmérése, hogy az FRTB-keret ebből eredő módosítása milyen következményekkel jár az Unióban található intézményekre nézve, minden olyan intézménynek az Unióban, amelyre az FRTB-keret vonatkozna, meg kell kezdenie a módosított sztenderd módszer szerint számított adatok szolgáltatását. E célból, valamint annak érdekében, hogy az adatszolgáltatási követelményekkel kapcsolatos számítások a nemzetközi fejleményekkel összhangban teljes mértékben alkalmazandóvá váljanak, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktust fogadjon el. A Bizottságnak 2019. december 31-ig el kell fogadnia a felhatalmazáson alapuló jogi aktust. Az intézményeknek legfeljebb egy évvel a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően meg kell kezdeniük az ezen számítás szerinti adatszolgáltatást. Ezenkívül azoknak az intézményeknek, amelyeknek engedélyezik, hogy adatszolgáltatási célból az FRTB értelmében módosított, belső modellen alapuló módszert alkalmazzák, három évvel annak teljes körű bevezetését követően szintén a belső modellen alapuló módszer szerint számított adatokat kell szolgáltatniuk.

(41)   Az FRTB keretében módosított módszerek szerinti adatszolgáltatási követelmények bevezetését az FRTB-keret teljes körű uniós bevezetése irányában megtett első lépésnek kell tekinteni. Figyelembe véve az FRTB-keretnek a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által végzett végleges módosításait, az e módosítások által az Unióban található intézményekre gyakorolt hatás eredményeit és az e rendeletben az adatszolgáltatási követelményekhez kapcsolódóan már előírt FRTB-módszereket, a Bizottságnak szükség esetén 2020. június 30-ig jogalkotási javaslatot kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arra vonatkozóan, hogy milyen módon kell az FRTB-keretet alkalmazni az Unióban a piaci kockázat szavatolótőke-követelményének meghatározása céljából.

(42)  A piaci kockázat arányos kezelését a korlátozott kereskedési könyvi tevékenységgel rendelkező intézmények esetében is alkalmazni kell, lehetővé téve, hogy a kis volumenű kereskedési tevékenységet folytató intézmények közül minél több alkalmazza a hitelkockázati keretrendszert a banki könyv szerinti pozíciókra, a kis volumenű kereskedési könyvi tevékenységre vonatkozó eltérés felülvizsgált változatában meghatározottak szerint. Az arányosság elvét akkor is figyelembe kell venni, amikor a Bizottság ismételten értékeli, hogy a közepes méretű kereskedési könyvi tevékenységgel rendelkező intézményeknek milyen módon kell kiszámítaniuk a piaci kockázat szavatolótőke-követelményét. E közepes méretű kereskedési könyvi tevékenységgel rendelkező intézmények esetében a piaci kockázat szavatolótőke-követelményének kalibrálását különösen a nemzetközi szintű fejlemények fényében kell felülvizsgálni. A közepes méretű kereskedési könyvi tevékenységgel rendelkező intézményeket, valamint a kis méretű kereskedési könyvi tevékenységet folytató intézményeket ezalatt mentesíteni kell az FRTB keretében történő adatszolgáltatási követelmények alól.

(43)  Meg kell erősíteni a nagykockázat-vállalás keretrendszerét annak érdekében, hogy javuljon az intézmények veszteségviselő képessége és a nemzetközi normáknak való megfelelés. E célból a nagykockázat-vállalási korlátokat magasabb minőségű tőke alapján kell kiszámítani, és a hitelderivatívákkal szembeni kitettségeket az SA-CCR-nak megfelelően kell kiszámítani. Ezenkívül a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények egyéb globálisan rendszerszinten jelentős intézményekkel szemben esetlegesen fennálló kitettségeire vonatkozó határértéket csökkenteni kell a nagy méretű intézmények közötti kapcsolatokkal összefüggő rendszerszintű kockázatok mérséklése érdekében, valamint a célból, hogy egy globálisan rendszerszinten jelentős intézményi partner nemteljesítése kisebb hatással legyen a pénzügyi stabilitásra.

(44)  Noha a likviditásfedezeti ráta (LCR) biztosítja, hogy az intézmények rövid távon képesek legyenek súlyos stresszhelyzeteknek is ellenállni, azt nem garantálja, hogy az említett intézmények hosszabb távon stabil forrásellátottsági struktúrával rendelkezzenek. Ezért nyilvánvalóvá vált, hogy uniós szinten részletes, kötelező erejű, stabil forrásellátottsági követelményt kell kidolgozni, amelyet mindenkor teljesíteni kell az eszközök és kötelezettségek túlzott lejárati eltéréseinek megakadályozása, valamint a rövid lejáratú eszközökkel történő nagykereskedelmi finanszírozásra való túlzott hagyatkozás megelőzése érdekében.

(45)  A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság stabil forrásellátottságra vonatkozó standardjaival összhangban ezért szabályokat kell elfogadni a stabil forrásellátottsági követelmény meghatározása érdekében, amely az intézmény rendelkezésre álló stabil forrásellátottsága összegének és az egyéves időhorizontra vonatkozó előírt stabil forrásellátottsága összegének az aránya. Ezt ▌ a kötelező követelményt nettó stabil forrásellátottsági rátára vonatkozó követelménynek (a továbbiakban: NSFR-követelmény) kell nevezni. A rendelkezésre álló stabil forrásellátottság összegét úgy kell kiszámítani, hogy az intézmény kötelezettségeit és szavatolótőkéjét meg kell szorozni olyan megfelelő tényezőkkel, amelyek tükrözik megbízhatóságuk mértékét az NSFR egyéves időhorizontján. Az előírt stabil forrásellátottság összegét úgy kell kiszámítani, hogy az intézmény eszközeit és mérlegen kívüli kitettségeit meg kell szorozni olyan megfelelő tényezőkkel, amelyek tükrözik likviditási tulajdonságaikat és az NSFR egyéves horizontján belüli hátralévő futamidejüket.

(46)  A nettó stabil forrásellátottsági rátát százalékban kell kifejezni és legalább 100 %-os szinten kell meghatározni, amely azt jelzi, hogy az intézmény elegendő stabil forrással rendelkezik ahhoz, hogy egy egyéves időhorizont alatt rendes és stresszhelyzeti körülmények között is eleget tudjon tenni finanszírozási szükségleteinek. Amennyiben az NSFR a 100 %-os szint alá esik, az intézménynek meg kell felelnie az 575/2013/EU rendeletben meghatározott különös követelményeknek ahhoz, hogy a rátát időben a minimális szintre emelje. Az NSFR-követelményeknek való megfelelés hiánya esetén a felügyeleti intézkedések alkalmazása nem lehet automatikus jellegű ▌. Az illetékes hatóságoknak ehelyett a potenciális felügyeleti intézkedések meghatározása előtt értékelniük kell az NSFR-re vonatkozó követelmény be nem tartásának okait.

(47)  Az 575/2013/EU rendelet 510. cikke szerinti nettó stabil forrásellátottsági követelményekről készített, 2015. december 15-i EBH-jelentésben az EBH által tett ajánlásokkal összhangban az NSFR kiszámításának szabályait szorosan össze kell hangolni a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság standardjaival, beleértve az e standardokban a származtatott ügyletek kezelése vonatkozásában bevezetett változásokat. Mivel annak biztosítása érdekében, hogy az NSFR-követelmény ne akadályozza az európai reálgazdaság finanszírozását, szükséges néhány európai sajátosságot figyelembe venni, indokolt az európai NSFR-követelmény meghatározásának céljából a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által kidolgozott NSFR-t néhány tekintetben kiigazítani. Az európai kontextus miatti kiigazítások az EBH ajánlásai között szerepelnek, és főként a következők egyedi kezeléséhez kapcsolódnak: közvetítő finanszírozás általában és különösen a fedezettkötvény-kibocsátás; kereskedelem-finanszírozási tevékenységek; központosított szabályozott megtakarítások; garantált lakáshitelek; ▌ hitelszövetkezetek; jelentős lejárati transzformációt nem végző központi szerződő felek és központi értéktárak. A javasolt egyedi kezelések nagyjából annak a kedvezményes elbánásnak felelnek meg, amelyet az említett tevékenységek az európai likviditásfedezeti ráta vonatkozásában a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által kidolgozott likviditásfedezeti követelményhez képest élveznek. Mivel az NSFR kiegészíti a likviditásfedezeti rátát, e két ráta meghatározásának és kalibrálásának összhangban kell állnia. Ez különösen az NSFR kiszámítása során a kiváló minőségű likvid LCR-eszközökre alkalmazott előírt stabil forrásellátottsági tényezők esetében igaz, amelyeknek az európai likviditásfedezeti ráta megállapításakor alkalmazott definíciókat és levonásokat kell tükrözniük, tekintet nélkül arra, hogy teljesülnek-e a likviditásfedezeti ráta számításához meghatározott azon általános és működési követelmények, amelyek nem megfelelőek az NSFR számításának egyéves időhorizontján.

(48)  Az európai sajátosságokon túl a ▌ származtatott ügyleteknek a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által kidolgozott NSFR-keretben történő kezelése jelentős hatással lehetne az intézmények származtatott piaci tevékenységeire, következésképpen az európai pénzügyi piacokra és a végfelhasználók bizonyos műveletekhez való hozzáférésére is. A származtatott ügyleteket és egyes kapcsolódó ügyleteket – beleértve az elszámolási tevékenységeket is – indokolatlanul és aránytalanul nagy mértékben érintheti a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által kidolgozott NSFR bevezetése, amennyiben arra kiterjedt mennyiségi hatásvizsgálatok és nyilvános konzultáció nélkül kerül sor. A származtatott ügyletekből eredő bruttó kötelezettségek esetében meghatározott 5 % és 20 % közötti kiegészítő stabil forrásellátottsági követelményt nagyon széles körben olyan általános jellegű intézkedésnek tekintik, amely a származtatott ügyletekből eredő kötelezettségek egyéves időhorizont alatt történő esetleges növekedésével kapcsolatos kiegészítő finanszírozási kockázatok mérésére szolgál, és jelenleg a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság felülvizsgálatának tárgyát képezi. Ezt a követelményt, amely – összhangban azzal a mérlegelési jogkörrel, amelyet a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság a származtatott ügyletekből eredő bruttó kötelezettségekre alkalmazandó, előírt stabil forrásellátottsági tényező csökkentésére a joghatóságoknak biztosít – 5 %-os szinten kerül bevezetésre, a későbbiekben módosítani lehetne annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság szintjén bekövetkező változásokat, és el lehessen kerülni az esetleges olyan nem szándékolt következményeket, mint például az európai pénzügyi piacok megfelelő működésének akadályozása, valamint annak megnehezítése, hogy kockázati fedezeti eszközök álljanak az intézmények és végfelhasználók – többek között a vállalatok – rendelkezésére ahhoz, hogy biztosítsák finanszírozásukat, amint ez a tőkepiaci unió célkitűzései között szerepel.

(49)  A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság eltérően kezeli a pénzügyi ügyfelek közötti rövid lejáratú finanszírozást, mint például a repoügyleteket (nem elismert a stabil forrásellátottság) és a pénzügyi ügyfelek közötti rövid lejáratú hitelezést, mint például a fordított repoügyleteket (stabil forrásellátottság szükséges: 10 %, amennyiben az ügyletek a likviditásfedezeti ráta tekintetében meghatározottak szerinti 1. szintű, kiváló minőségű likvid eszközökkel fedezettek és 15 % egyéb ügyletek esetében); ennek célja az attól való visszatartás, hogy a pénzügyi ügyfelek között túlzott mértékű rövid távú finanszírozási kapcsolatok alakuljanak ki, mivel az ilyen kapcsolatok olyan összekapcsolódásokat hoznak létre, amelyek csőd esetén megnehezítik, hogy az adott intézményt úgy lehessen szanálni, hogy az ne veszélyeztesse a pénzügyi rendszer többi részét. Az aszimmetria kalibrálása azonban ▌ konzervatív, és hatással lehet a rövid lejáratú tranzakciókban általában biztosítékként használt értékpapírok, különösen az államkötvények likviditására, mivel az intézmények valószínűleg csökkenteni fogják repopiaci ügyleteik volumenét. Ellentmond a tőkepiaci unió célkitűzéseinek is, mivel alááshatja az árjegyzési tevékenységeket, tekintve, hogy a repopiac elősegíti a szükséges készletekkel folytatott gazdálkodást. Annak érdekében, hogy az intézményeknek elegendő idő álljon rendelkezésére az ilyen konzervatív kalibráláshoz való fokozatos alkalmazkodásra, átmeneti időszakot kell bevezetni, amelynek idejére az előírt stabil forrásellátottsági tényezőket ideiglenesen csökkentenék. Az előírt stabil forrásellátottsági tényezők ideiglenes csökkentésének mértékét az ügyletek típusaitól és az ügyleteknél használt biztosítékok típusától kell függővé tenni.

(50)  Az állampapírokkal fedezett, pénzügyi ügyfelekkel kötött rövid lejáratú fordított repoügyletekre alkalmazandó, a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által meghatározott előírt stabil forrásellátottsági tényező ideiglenes újrakalibrálása mellett ▌ más kiigazítások is szükségesnek bizonyultak annak biztosítása érdekében, hogy az NSFR-követelmény bevezetése ne akadályozza az államkötvények piacának likviditását. Az 1. szintű, kiváló minőségű likvid eszközök – így többek között az államkötvények – esetében alkalmazandó, a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által meghatározott 5 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező azt jelenti, hogy az intézményeknek ilyen arányban kellene azonnal hozzáférhető, hosszú lejáratú, fedezetlen forrásokkal rendelkezniük, függetlenül attól, hogy az államkötvényeket milyen időtávon tervezik tartani. Ez potenciálisan további ösztönzést jelenthet az intézményeknek arra, hogy a központi bankoknál pénzeszközöket helyezzenek letétbe, ahelyett hogy elsődleges forgalmazóként likviditást biztosítanának az államkötvények piacán. Ráadásul nincs összhangban a likviditásfedezeti rátával, amelybe ezek az eszközök még súlyos likviditási stressz idején is teljes körű likviditással számolhatók be (0 %-os levonás). A rendkívül magas minőségű fedezett kötvények kivételével az európai likviditásfedezeti ráta tekintetében meghatározott 1. szintű, kiváló minőségű likvid eszközök esetében ezért a stabil forrásellátottsági tényezőt 5 %-ról 0 %-ra kell csökkenteni.

(51)  Ezenkívül a rendkívül magas minőségű fedezett kötvények kivételével az európai likviditásfedezeti ráta tekintetében meghatározott minden olyan 1. szintű, kiváló minőségű likvid eszközzel ellentételezhetők kell, hogy legyenek a származtatott eszközök, amelyet az intézmény származtatott ügyletek változó letéteként kapott meg, míg a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által kidolgozott NSFR csak a tőkeáttételi keretrendszer feltételeinek megfelelő pénzeszközöket fogad el a származtatott eszközök ellentételezésére. A változó letétként kapott eszközök e szélesebb körű elismerése hozzájárul az államkötvények piacának likviditásához, elejét veszi annak, hogy hátrányba kerüljenek a jelentős államkötvény-állománnyal, de csekély pénzeszközállománnyal rendelkező végfelhasználók (pl. a nyugdíjalapok), és nem vezet a repopiaci készpénzigények terén mutatkozó feszültségek további növekedéséhez.

(52)  Az NSFR-követelményt az intézményekre mind egyedi, mind összevont alapon alkalmazni kell, kivéve ha az illetékes hatóság eltekint az NSFR-követelmény egyedi alapon történő alkalmazásától. Amennyiben az NSFR-követelmény egyedi alapon történő alkalmazásától nem tekintettek el, az ugyanazon csoporthoz vagy ugyanazon intézményvédelmi rendszerbe tartozó két intézmény közötti ügyleteknek elvben szimmetrikus rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági és előírt stabil forrásellátottsági tényezőket kell kapniuk annak érdekében, hogy a belső piacon elkerülhető legyen a finanszírozási veszteség, és hogy e követelmények ne akadályozzák a hatékony likviditáskezelést a likviditást központilag kezelő európai vállalkozáscsoportok esetében. Az ilyen preferenciális szimmetrikus eljárások csak a csoporton belüli olyan ügyletek esetében engedélyezhetők, amelyek tekintetében a határokon átnyúló ügyletekre vonatkozó további kritériumoknak megfelelő minden szükséges védintézkedés érvényben van, és csak a részt vevő illetékes hatóságok előzetes jóváhagyásával, mivel nem feltételezhető, hogy a fizetési kötelezettségeik teljesítése során nehézségekkel küzdő intézmények mindig finanszírozást kapnak az ugyanazon csoporthoz vagy ugyanazon intézményvédelmi rendszerbe tartozó más vállalkozásoktól.

(53)   A kis méretű és nem összetett intézmények számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az NSFR-követelmény egyszerűsített változatát alkalmazzák. Az NSFR egyszerűsített, kevésbé granuláris változatának lehetővé kell tennie korlátozott számú adatpontok gyűjtését, ami az ilyen intézmények esetében az arányosság elvével összhangban csökkentené a számítás összetettségét, ugyanakkor egy olyan kalibrálással, amely legalább olyan konzervatív, mint az NSFR-követelmény teljes körű változatában alkalmazott kalibrálások egyike, azt is biztosítaná, hogy az említett intézmények mégis elegendő stabil forrásellátottsági tényezővel rendelkezzenek. Az illetékes hatóságok számára azonban lehetővé kell tenni, hogy a kis méretű és nem összetett intézményeknek az NSFR-követelmény egyszerűsített változata helyett a teljes körű változat alkalmazását írják elő.

(54)  A harmadik országokban lévő leányvállalatok konszolidálása során kellően figyelembe kell venni az érintett országokban alkalmazandó stabil forrásellátottsági követelményeket. Ennek megfelelően az uniós konszolidációs szabályok nem határozhatnak meg kedvezőbb feltételeket a harmadik országokban működő leányvállalatok rendelkezésre álló stabil forrásellátottsága és előírt stabil forrásellátottsága vonatkozásában, mint amit az adott harmadik ország nemzeti joga lehetővé tesz.

(55)  Az intézmények számára elő kell írni, hogy minden tétel esetében a beszámoló pénznemében szolgáltassanak kötelező részletes NSFR-adatokat illetékes hatóságaiknak, illetve az egyes jelentős pénznemekben denominált tételek esetében külön is, az esetleges pénznembeli eltérések monitorozásának érdekében. Az NSFR-követelmény nem vezethet sem az adatszolgáltatási követelmények megkettőzéséhez, sem a hatályos szabályoknak nem megfelelő adatszolgáltatási követelményekhez, és az intézmények számára elegendő időt kell biztosítani az új adatszolgáltatási követelmények hatálybalépésére való felkészüléshez.

(56)  Mivel a stabil bankrendszer alapvető eleme, hogy a piac érdemi és összehasonlítható információkkal rendelkezzen az intézmények legfontosabb közös kockázati mérőszámaira vonatkozóan, rendkívül fontos az információs aszimmetria lehető legnagyobb mértékű csökkentése és a hitelintézeti kockázati profilok joghatóságokon belüli és azok közötti összehasonlíthatóságának megkönnyítése. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2015 januárjában közzétette a felülvizsgált 3. pillérhez tartozó nyilvánosságra hozatali standardokat az intézmények általi, jogszabályban előírt, a piac számára nyilvánosságra hozott tájékoztatás összehasonlíthatóságának, minőségének és következetességének fokozása érdekében. Az új nemzetközi standardok végrehajtása érdekében ezért helyénvaló a meglévő nyilvánosságra hozatali követelmények módosítása.

(57)  A Bizottságnak a pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozási keretéről szóló véleményezési felhívására adott válaszok szerint a jelenlegi nyilvánosságra hozatali követelmények aránytalanul nagy terhet jelentenek a kisebb intézmények számára. A nyilvánosságra hozatali követelmények nemzetközi standardokkal való szorosabb összehangolásának sérelme nélkül, a kisméretű és nem összetett intézmények számára kevésbé részletes tájékoztatás nyilvánosságra hozatalát kell előírni, mint a nagyobb társaik számára, ezáltal csökkentve a rájuk nehezedő adminisztratív terheket.

(58)   Pontosításokra van szükség a javadalmazásra vonatkozóan nyilvánosságra hozott tájékoztatással kapcsolatban. A javadalmazásra vonatkozó, e rendeletben foglalt nyilvánosságra hozatali követelményeknek összeegyeztethetőnek kell lenniük a javadalmazási szabályok céljaival, nevezetesen azzal, hogy az intézmények kockázati profiljára szakmai tevékenységük révén jelentős hatással bíró munkavállalók kategóriáinak tekintetében a hatékony kockázatkezeléssel összhangban álló javadalmazási szabályokat és gyakorlatot hozzanak létre és tartsanak fenn. Ezenkívül a bizonyos javadalmazási szabályok tekintetében eltérésben részesülő intézmények számára elő kell írni az ilyen eltérésre vonatkozó információk nyilvánosságra hozatalát.

(59)  A kis és középvállalkozások (kkv-k) az uniós gazdaság egyik pillérét képezik, hiszen alapvető szerepük van a gazdasági növekedés ösztönzésében és a munkahelyteremtésben. Tekintettel arra, hogy a kkv-k a nagyobb vállalatoknál alacsonyabb rendszerszintű kockázatot jelentenek, a kkv-kitettségekre vonatkozó tőkekövetelményeknek alacsonyabbnak kell lenniük, mint a nagyvállalatok esetében, a kkv-k optimális banki finanszírozásának biztosítása érdekében. Jelenleg a legfeljebb 1,5 millió EUR összegű kkv-kitettségekre a kockázattal súlyozott kitettségérték 23,81 %-os csökkentése vonatkozik. Tekintettel arra, hogy a kkv-kitettségek tekintetében az 1,5 millió EUR értékű küszöb nem jelzi a kkv-k kockázatosságának változását, a tőkekövetelmények csökkentését ki kell terjeszteni a ▌ legfeljebb 2,5 millió EUR ▌ értékű kkv-kitettségekre, és a kkv-kitettségek 2,5 millió EUR-t meghaladó része tekintetében a tőkekövetelményeket 15 %-kal kell csökkenteni.

(60)  Az infrastrukturális beruházások elengedhetetlenek Európa versenyképességének megerősítéséhez és a munkahelyteremtés ösztönzéséhez. Az uniós gazdaság fellendülése és jövőbeli növekedése nagyban függ az európai stratégiai beruházások – különösen a széles sávú és energiahálózatok, valamint a közlekedési infrastruktúra és ezen belül az elektromos közlekedési infrastruktúra – tekintetében a tőke rendelkezésre állásától, különösen az ipari központok, az oktatás, a kutatás és az innováció, valamint a megújuló energia és az energiahatékonyság esetében. Az európai beruházási terv célja az életképes infrastrukturális projektek további finanszírozásának előmozdítása többek között további magánforrások mozgósítása révén. Számos potenciális befektető számára a fő aggály az életképes projektek vélt hiánya és – tekintettel a projektek összetett jellegére – a kockázat megfelelő értékelésére szolgáló kapacitás korlátozott volta.

(61)  Az infrastrukturális projektekbe történő magán- és állami beruházások ösztönzése érdekében alapvető fontosságú egy olyan szabályozási környezet kialakítása, amely képes a magas színvonalú infrastrukturális projektek előmozdítására és a befektetők kockázatainak csökkentésére. Az infrastrukturális projektekkel szembeni kitettségekre vonatkozó szavatolótőke-követelményeket csökkenteni kell, amennyiben a projektek eleget tesznek a kockázati profil csökkentését és a cash flow-k kiszámíthatóságának fokozását biztosító kritériumoknak. A Bizottságnak felül kell vizsgálnia a magas színvonalú infrastrukturális projektekre vonatkozó rendelkezést annak érdekében, hogy felmérje prudenciális szempontból való megfelelőségét, valamint az intézmények infrastrukturális beruházásainak volumenére és a beruházások minőségére gyakorolt hatását, tekintettel az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló és körforgásos gazdaságra irányuló uniós célkitűzésekre. A Bizottságnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy e rendelkezések hatályát ki kell-e terjeszteni a vállalatok infrastrukturális beruházásaira.

(62)   Az EBH, az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) (ESMA), valamint(13) az Európai Központi Bank ajánlásainak megfelelően a központi szerződő feleket sajátos üzleti modelljük miatt mentesíteni kell a tőkeáttételi mutató követelménye alól, mivel csupán annak érdekében kell banki engedélyt szerezniük, hogy hozzáférést kaphassanak az egynapos központi banki eszközökhöz, és betölthessék a pénzügyi szektorra vonatkozó jelentős politikai és szabályozási célkitűzések elérésének fontos eszközeként játszott szerepüket.

(63)   Ezenfelül a hitelintézetként engedélyezett központi értéktárak kitettségeit, valamint a 909/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(14) 54. cikkének (2) bekezdésével összhangban kijelölt hitelintézetekkel szembeni kitettségeket, így például az értékpapír-kiegyenlítési rendszerek résztvevőinek és az értékpapírszámlák tulajdonosainak biztosított pénzforgalmi számlák és a tőlük gyűjtött betétek készpénzegyenlegét, nem kell beleszámítani a teljes kitettségi mértékbe, mert nem járnak túlzott tőkeáttétel kockázatával, mivel ezeket a készpénzegyenlegeket kizárólag az értékpapír-kiegyenlítési rendszerekben folytatott ügyletek kiegyenlítésének céljára lehet felhasználni.

(64)   Mivel a kiegészítő szavatolótőkére vonatkozó, a 2013/36/EU irányelvben említett iránymutatás a felügyeleti várakozásokat tükröző tőkecél, az 575/2013/EU rendelet vagy az említett irányelv alapján az illetékes hatóságok egyrészt nem írhatják elő annak kötelező nyilvánosságra hozatalát, másrészt nem is tilthatják meg a nyilvánosságra hozatalt.

(65)  Az 575/2013/EU rendelet egyes különös technikai rendelkezéseinek megfelelő meghatározásának és a standardok tekintetében nemzetközi szinten bekövetkező esetleges fejlemények figyelembevételének a biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el azon termékek és szolgáltatások jegyzékének módosítása tekintetében, amelyek eszközei és kötelezettségei egymástól kölcsönösen függőnek tekinthetők; a multilaterális fejlesztési bankok jegyzékének módosítása tekintetében; a piaci kockázattal kapcsolatos adatszolgáltatási követelmények módosítása tekintetében; valamint a további likviditási követelmények meghatározása tekintetében. Az említett jogi aktusok elfogadása előtt különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak(15) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(66)  A technikai standardoknak biztosítaniuk kell az 575/2013/EU rendeletben megállapított követelmények következetes harmonizálását. Helyénvaló, hogy az EBH mint jelentős szakértelemmel rendelkező szerv kapjon megbízást arra, hogy a Bizottság részére történő benyújtás céljából olyan szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozzon ki, amelyek nem igényelnek szakpolitikai döntéseket. Szabályozástechnikai standardokat a következő területekre vonatkozóan kell kidolgozni: prudenciális konszolidáció, szavatolótőke, TLAC, az ingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségek kezelése, az alapokban történő részesedésszerzés, a nemteljesítéskori veszteségrátának a hitelkockázat, a piaci kockázat, a nagy kockázatok és a likviditás meghatározására alkalmazott, belső minősítésen alapuló módszer (IRB-módszer) szerinti számítása. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az említett szabályozástechnikai standardokat az EUMSZ 290. cikke alapján és az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján elfogadja. A Bizottságnak és az EBH-nak biztosítania kell, hogy az említett standardokat és követelményeket valamennyi érintett intézmény olyan módon tudja alkalmazni, amely arányban áll az adott intézmények és tevékenységeik jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.

(67)  A nyilvánosságra hozott adatok összehasonlíthatóságának elősegítése érdekében az EBH-t meg kell bízni azzal, hogy az 575/2013/EU rendeletben foglalt valamennyi lényeges nyilvánosságra hozatali követelményre vonatkozóan egységesített nyilvánosságra hozatali mintadokumentumokat tartalmazó végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozzon ki. E standardok kidolgozása során az EBH-nak figyelembe kell vennie az intézmények méretét és összetettségét, valamint tevékenységeik jellegét és kockázati szintjét. Az EBH-nak jelentést kell készítenie arról, hogy hatály, részletesség vagy gyakoriság tekintetében hol lehetne javítani az uniós felügyeleti adatszolgáltatási csomag arányosságát, és konkrét ajánlásokat kell kiadnia legalább arról, hogy a kis méretű intézmények a követelmények megfelelő egyszerűsítése révén hogyan csökkenthetik az átlagos megfelelési költségeket ideális esetben 20 %-kal vagy ennél nagyobb mértékben, de legalább 10 %-kal. Az EBH-t meg kell bízni azzal, hogy az említett jelentést kísérő, végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozzon ki. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 291. cikke alapján és az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkének megfelelően végrehajtási jogi aktusok útján elfogadja az említett végrehajtás-technikai standardokat.

(68)  Annak érdekében, hogy az intézmények könnyebben megfeleljenek az e rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben foglalt szabályoknak, valamint az e szabályok végrehajtása érdekében elfogadott szabályozástechnikai standardoknak, végrehajtás-technikai standardoknak, iránymutatásoknak és mintadokumentumoknak, az EBH-nak ki kell fejlesztenie egy olyan informatikai eszközt, amelynek segítségével az intézmények megtudhatják, hogy mely rendelkezések, standardok, iránymutatások és mintadokumentumok alkalmazandók rájuk méretük és üzleti modelljük alapján.

(69)   A lehetséges költségcsökkentésekről szóló jelentésen felül az EBH-nak … [e módosító rendelet hatálybalépésének napját követően tizenkét hónappal]-ig – az összes érintett hatósággal, nevezetesen a prudenciális felügyeletért, a szanálásért és a betétbiztosítási rendszerekért felelős hatóságokkal és különösen a Központi Bankok Európai Rendszerével (KBER) együttműködve – megvalósíthatósági jelentést kell készítenie egy statisztikai adatok, szanálási adatok és prudenciális adatok gyűjtését lehetővé tevő konzisztens és integrált rendszer kifejlesztéséről. Figyelembe véve a KBER-nek az integrált adatgyűjtésről szóló korábbi munkáját, e jelentésnek költség-haszon elemzést kell tartalmaznia az Unióban található valamennyi intézményre vonatkozó statisztikai és szabályozási adatokat tartalmazó, integrált adatközlési rendszer központi adatgyűjtési pontjának létrehozásáról. E rendszernek többek között egységes fogalommeghatározásokat és standardokat kell alkalmaznia a gyűjtendő adatokra vonatkozóan, és biztosítania kell az illetékes hatóságok közötti megbízható és állandó információcserét, és ezáltal garantálnia kell a gyűjtött adatok szigorúan bizalmas kezelését, az erős hitelesítést és a rendszerhez való hozzáférési jogok szigorú kezelését, valamint a kiberbiztonságot. Az európai adatszolgáltatási rendszerek effajta központosításának és összehangolásának célja annak megelőzése, hogy a különféle hatóságok hasonló vagy megegyező adatokra vonatkozóan több kérelmet is benyújtsanak, hogy ezáltal az illetékes hatóságok és az intézmények számára egyaránt jelentősen csökkenjenek az adminisztratív és pénzügyi terhek. Adott esetben és figyelemmel az EBH megvalósíthatósági jelentésére, a Bizottságnak jogalkotási javaslatot kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács részére.

(70)   Az érintett illetékes vagy kijelölt hatóságoknak arra kell törekedniük, hogy ne legyen semmiféle átfedés vagy következetlenség az 575/2013/EU rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben foglalt makroprudenciális hatáskörök gyakorlása során. Az érintett illetékes vagy kijelölt hatóságoknak kellően mérlegelniük kell különösen azt, hogy az 575/2013/EU rendelet 124., 164. és 458. cikke alapján meghozott intézkedéseik nem párhuzamosak-e más, a 2013/36/EU irányelv 133. cikke alapján meghozott vagy a jövőben meghozandó egyéb intézkedésekkel, továbbá hogy összhangban állnak-e azokkal.

(71)  Az elfogadott központi szerződő felekkel szembeni kitettségek kezelésének és különösen az elfogadott központi szerződő felek garanciaalapjához való intézményi hozzájárulások kezelésének az e rendeletben megállapított módosításaira tekintettel a 648/2012/EU rendelet(16) vonatkozó rendelkezéseit, amelyeket az 575/2013/EU rendelet vezetett be az említett rendeletbe, és amelyek meghatározzák a központi szerződő felek feltételezett tőkéjének számítását, amelyet azután az intézmények a szavatolótőke-követelményeik kiszámítására használnak, ugyancsak értelemszerűen módosítani kell.

(72)  Mivel ezen rendelet céljait, nevezetesen az Unión belül ▌az intézményekre ▌ vonatkozó egységes prudenciális követelményeket biztosító, már meglévő uniós jogi aktusok megerősítését és pontosítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés léptéke és hatása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(73)  Annak lehetővé tétele érdekében, hogy a kiegészítő felügyelet alá nem tartozó biztosítási holdingokat szabályszerűen értékesítsék, 2019. január 1-től visszaható hatállyal kell alkalmazni a biztosítótársaságokban meglévő tulajdoni részesedés levonása alóli mentességgel kapcsolatos átmeneti rendelkezések módosított változatát.

(74)  Az 575/2013/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 575/2013/EU rendelet módosításai

Az 575/2013/EU rendelet a következőképpen módosul:

1.  Az 1. és a 2. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„1. cikk

Hatály

Ez a rendelet egységes szabályokat állapít meg a 2013/36/EU irányelv alapján felügyelt intézmények, pénzügyi holding társaságok és vegyes pénzügyi holding társaságok által teljesítendő általános prudenciális követelményekre vonatkozóan, a következő elemekkel kapcsolatosan:

   a) a hitelkockázat, a piaci kockázat, a működési kockázat ▌, a kiegyenlítési kockázat és a tőkeáttétel teljes mértékben számszerűsíthető, egységes és standardizált elemeihez kapcsolódó szavatolótőke-követelmények;
   b) nagykockázat-vállalást korlátozó követelmények;
   c) a likviditási kockázat teljes mértékben számszerűsíthető, egységes és standardizált elemeihez kapcsolódó likviditási követelmények;
   d) az a), b) és c) ponthoz kapcsolódó adatszolgáltatási követelmények;
   e) nyilvánosságra hozatali követelmények.

Ez a rendelet egységes szabályokat állapít meg a globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek, globálisan rendszerszinten jelentős intézmény részét képező szervezetnek és nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény jelentős leányvállalatának minősülő szanálandó szervezetek által teljesítendő, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmények tekintetében.

Ez a rendelet nem szabályozza a 2013/36/EU irányelvben meghatározottak szerint a prudenciális szabályozás és felügyelet terén az illetékes hatóságokra vonatkozó nyilvánosságra hozatali követelményeket.

2. cikk

Felügyeleti hatáskörök

   (1) Az ennek a rendeletnek való megfelelés biztosítása céljából az illetékes hatóságoknak a 2013/36/EU irányelvben és az e rendeletben meghatározott hatáskörökkel kell rendelkezniük, és az azokban meghatározott eljárásokat kell követniük.
   (2) Az ennek a rendeletnek való megfelelés biztosítása céljából a szanálási hatóságoknak a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben* és az e rendeletben meghatározott hatáskörökkel kell rendelkezniük, és az azokban meghatározott eljárásokat kell követniük.
   (3) A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelményeknek való megfelelés biztosítása céljából az illetékes hatóságoknak és a szanálási hatóságoknak együtt kell működniük.
   (4) Annak érdekében, hogy hatáskörük keretein belül biztosítsák az ennek a rendeletnek való megfelelést, a 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet** 42. cikkével létrehozott Egységes Szanálási Testületnek, valamint az 1024/2013/EU tanácsi rendelettel*** rá ruházott feladatokkal kapcsolatos ügyek tekintetében az Európai Központi Banknak biztosítania kell a releváns információk rendszeres és megbízható cseréjét.

__________________

* Az Európai Parlament és a Tanács 2014/59/EU irányelve (2014. május 15.) a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 190. o.).

** Az Európai Parlament és a Tanács 806/2014/EU rendelete (2014. július 15.) a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 225., 2014.7.30., 1. o.).

*** A Tanács 1024/2013/EU rendelete (2013. október 15.) az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról (HL L 287., 2013.10.29., 63. o.).”

"

2.  A 4. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  a 7. pont helyébe a következő szöveg lép:"

„7. »kollektív befektetési forma (KBF)«: a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv* 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV) vagy a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv** 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott alternatív befektetési alap (ABA);

__________________

* Az Európai Parlament és a Tanács 2009/65/EK irányelve (2009. július 13.) az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 302., 2009.11.17., 32. o.).

** Az Európai Parlament és a Tanács 2011/61/EU irányelve (2011. június 8.) az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 174., 2011.7.1., 1. o.).”;

"

ii.  a 20. pont helyébe a következő szöveg lép:"

„20. »pénzügyi holding társaság«: olyan pénzügyi vállalkozás, amelynek leányvállalatai kizárólag vagy nagy részben intézmények vagy pénzügyi vállalkozások, és amely nem minősül vegyes pénzügyi holding társaságnak; akkor tekintendő úgy, hogy a pénzügyi vállalkozás leányvállalatai nagy részben intézmények vagy pénzügyi vállalkozások, ha legalább egyikük intézmény, és ha a pénzügyi vállalkozás saját tőkéjének, összevont eszközállományának, árbevételének, alkalmazotti létszámának vagy az illetékes hatóság ▌ által relevánsnak tartott egyéb mutató értékének több mint 50 %-a olyan leányvállalatokhoz köthető, amelyek intézmények vagy pénzügyi vállalkozások;

"

iii.  a 26. pont helyébe a következő szöveg lép:"

„26. »pénzügyi vállalkozás«: olyan, intézménytől és tisztán ipari holding társaságtól eltérő vállalkozás, amelynek fő tevékenysége tulajdoni részesedések megszerzése vagy a 2013/36/EU irányelv I. mellékletének 2–12. és 15. pontjában felsorolt tevékenységek közül egy vagy több folytatása, ideértve a pénzügyi holding társaságokat, a vegyes pénzügyi holding társaságokat, az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv* 4. cikkének 4. pontjában meghatározott pénzforgalmi intézményeket és a vagyonkezelő társaságokat; nem tartoznak azonban ide a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott biztosítói holdingtársaságok és a g) pontjában meghatározott, vegyes tevékenységű biztosítóiholding társaságok;

__________________

* Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2366 irányelve (2015. november 25.) a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és a 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 337., 2015.12.23., 35. o.).”;

"

iv.   a 28. pont helyébe a következő szöveg lép:"

„28. »tagállami anyaintézmény«: olyan tagállami intézmény, amelynek intézménynek, pénzügyi vállalkozásnak vagy kiegészítő szolgáltatást nyújtó vállalkozásnak minősülő leányvállalata van, illetve intézményben, pénzügyi vállalkozásban vagy kiegészítő szolgáltatást nyújtó vállalkozásban részesedéssel rendelkezik, továbbá önmaga nem leányvállalata ugyanabban a tagállamban engedélyezett másik intézménynek vagy ugyanabban a tagállamban létrehozott pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;”

"

v.   a szöveg a következő pontokkal egészül ki:"

„29a. »tagállami befektetési vállalkozás anyavállalat«: olyan tagállami anyaintézmény, amely befektetési vállalkozás;

   29b. »EU-szintű befektetési vállalkozás anyavállalat«: olyan unióbeli anyaintézmény, amely befektetési vállalkozás;
   29c. »tagállami hitelintézeti anyavállalat«: olyan tagállami anyaintézmény, amely hitelintézet;
   29d. »EU-szintű hitelintézeti anyavállalat«: olyan unióbeli anyaintézmény, amely hitelintézet;”

"

vi.  a 39. pont a következő bekezdéssel egészül ki:"

„Nem tekintendő kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának két vagy több olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely annak okán felel meg az a) vagy b) pontban említett feltételeknek, hogy elszámolási tevékenység céljából egyazon központi szerződő féllel szemben rendelkeznek közvetlen kitettséggel.”;

"

vii.   a 41. pont helyébe a következő szöveg lép:"

„41. »összevont alapú felügyeletet ellátó hatóság«: a 2013/36/EU irányelv 111. cikke szerinti összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóság;”

"

viii.  a 71. pont b) alpontjának bevezető szövegrésze helyébe a következő szöveg lép:"

„b) a 97. cikk alkalmazásában a következők összege:”;

"

ix.  a 72. pont a) alpontjának helyébe a következő szöveg lép:"

„a) szabályozott piac vagy olyan harmadik országbeli piac, amely a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv* 25. cikke (4) bekezdésének a) pontjában meghatározott eljárásnak megfelelően szabályozott piaccal egyenértékűnek tekintendő;

__________________

* Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.).”;

"

x.  a 86. pont helyébe a következő szöveg lép:"

„86. »kereskedési könyv«: egy intézmény által kereskedési szándékkal tartott – vagy kereskedési szándékkal tartott pozíciók fedezésére tartott –, pénzügyi instrumentumokból és árukból álló összes pozíció ▌ a 104. cikkel összhangban ▌;”

"

xi.  a 91. pont helyébe a következő szöveg lép:"

„91. »kereskedési kitettség«: klíringtag vagy ügyfél olyan, a klíringtagnak járó, de általa még át nem vett változó letétet is magában foglaló aktuális kitettsége és potenciális jövőbeli kitettsége egy központi szerződő féllel szemben, amely a 301. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában felsorolt szerződésekből és ügyletekből, valamint az alapletétből származik;”

"

xii.  a 96. pont helyébe a következő szöveg lép:"

„96. »belső fedezeti ügylet«: olyan pozíció, amely jelentős mértékben kiegyensúlyozza a kockázati komponenseket egy kereskedési könyvi pozíció és egy vagy több nem kereskedési könyvi pozíció között, vagy két kereskedési részleg között;”

"

xiii.   a 127. pont a) alpontjának helyébe a következő szöveg lép:"

„a) az intézmények a 113. cikk (7) bekezdésében említett ugyanazon intézményvédelmi rendszer alá tartoznak, vagy egy hálózaton keresztül egy központi szervhez tartósan kapcsoltak;”

"

xiv.   a 128. pont helyébe a következő szöveg lép:"

„128. »kifizethető elemek«: a nyereség összege az utolsó pénzügyi év végén, megnövelve a pozitív eredménytartalékkal és egyéb tartalékkal, amely a szavatolótőke-instrumentumok tulajdonosainak való kifizetések előtt e célra rendelkezésre áll, csökkentve a negatív eredménytartalékkal, az uniós vagy a nemzeti jog vagy az intézmény szabályzata értelmében fel nem osztható nyereséggel, valamint a nemzeti jog vagy az intézmény alapszabálya értelmében a fel nem osztható tartalék részét képező összegekkel, minden esetben a szavatolótőke-instrumentumok azon konkrét kategóriája tekintetében, amelyre az uniós vagy nemzeti jog vagy intézményi szabályzat vagy alapszabály vonatkozik; ezeket a nyereségeket, veszteségeket és tartalékokat az intézmény egyedi beszámolója alapján és nem az összevont beszámolók alapján kell megállapítani;”

"

xv.  a szöveg a következő pontokkal egészül ki:"

„130. »szanálási hatóság «: a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 18. pontjában meghatározott szanálási hatóság;

   131. »szanálandó szervezet«: a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 83a. pontjában meghatározott szanálandó szervezet;
   132. »szanálandó csoport«: a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 83b. pontjában meghatározott szanálandó csoport;
   133. »globálisan rendszerszinten jelentős intézmény«: a 2013/36/EU irányelv 131. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelően azonosított globálisan rendszerszinten jelentős intézmény;
   134. »nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény«: globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek nem minősülő, a globálisan rendszerszinten jelentős bankcsoportok vagy bankok Pénzügyi Stabilitási Tanács által közzétett, rendszeresen frissített jegyzékében szereplő, globálisan rendszerszinten jelentős bankcsoport vagy bank;
   135. »jelentős leányvállalat«: olyan leányvállalat, amely egyedi vagy összevont alapon megfelel a következő feltételek bármelyikének:
   a) a leányvállalat az eredeti anyavállalata kockázattal súlyozott konszolidált eszközállományának több mint 5 %-át birtokolja;
   b) a leányvállalat az eredeti anyavállalata teljes működési bevételének több mint 5 %-át állítja elő;
   c) a leányvállalatnak az e rendelet 429. cikkének (4) bekezdésében említett teljes kitettségi mértéke több mint 5 %-a az eredeti anyavállalata összevont teljes kitettségi mértékének;

a jelentős leányvállalat meghatározása céljából, amennyiben a 2013/36/EU irányelv 21b. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó, a két EU-szintű közbenső anyavállalatot egyetlen leányvállalatként kell figyelembe venni összevont helyzetük alapján;

   136. »globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezet«: jogi személyiséggel rendelkező szervezet, amely globálisan rendszerszinten jelentős intézmény, vagy része valamely globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek vagy nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek;
   137. »hitelezői feltőkésítés«: a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 57. pontjában meghatározott hitelezői feltőkésítés;
   138. »csoport«: olyan vállalkozások csoportja, amelyek közül legalább egy intézménynek minősül, és amely vagy egy anyavállalatból és leányvállalataiból, vagy pedig olyan vállalkozásokból áll, amelyek a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv* 22. cikkében meghatározottak szerinti kapcsolatban állnak egymással;
   139. »értékpapír-finanszírozási ügylet«: repoügylet, értékpapír vagy áru kölcsönbe adása vagy kölcsönbe vétele, vagy értékpapírügylethez kapcsolódó hitel;

   140. »alapletét«: valamely szervezettől beszedett vagy számára nyújtott biztosíték – a változó letét kivételével –, amelynek célja valamely ügyletből vagy ügyletportfólióból származó aktuális kitettségek és potenciális jövőbeli kitettségek fedezése az ügyleteknek az ügylet vagy ügyletportfólió szerződő fele nemteljesítését követő zárásához vagy az ügyletek piaci kockázatának újrafedezéséhez szükséges időszakban;
   141. »piaci kockázat«: a piaci áraknak – ideértve a devizaárfolyamokat és a tőzsdei áruk árát is – a mozgásából eredő veszteség kockázata;
   142. »devizaárfolyam-kockázat«: a devizaárfolyamok mozgásából eredő veszteség kockázata;
   143. »árukockázat«: a tőzsdei áruk árának mozgásából eredő veszteség kockázata;
   144. »kereskedési részleg«: kereskedők jól meghatározott, az intézmény által létrehozott csoportja, amelynek feladata kereskedési könyvi pozíciók portfóliójának együttes kezelése jól meghatározott, következetes üzleti stratégiának megfelelően és azonos kockázatkezelési struktúrában;
   145. »kis méretű és nem összetett intézmény«: olyan intézmény, amely a következő feltételek mindegyikének megfelel:
   a) nem nagy méretű intézmény;
   b) teljes eszközértéke – egyedi vagy adott esetben összevont alapon – e rendelettel és a 2013/36/EU irányelvvel összhangban a tárgyévi beszámolási időszakot közvetlenül megelőző négyéves időszak során átlagosan nem haladja meg az 5 milliárd EUR küszöbértéket; a tagállamok ennél alacsonyabb küszöbértéket is meghatározhatnak;
   c) a helyreállítási és szanálási tervek készítésével kapcsolatban – a 2014/59/EU irányelv 4. cikkével összhangban – nem vonatkoznak rá kötelezettségek, vagy egyszerűsített kötelezettségek vonatkoznak rá;
   d) a kereskedési könyvi tevékenysége a 94. cikk (1) bekezdése értelmében kis méretűnek minősül;
   e) a kereskedési céllal tartott származtatott pozícióinak összértéke a mérlegen belüli és mérlegen kívüli eszközei összértékének legfeljebb 2 %-a és az összes származtatott pozíciójának összértéke legfeljebb 5 %, mindkét értéket a 273a. cikk (3) bekezdése szerint számítva;
   f) az intézmény konszolidált összes eszközének és kötelezettségének több mint 75 %-a – mindkét esetben a csoporton belüli kitettségek nélkül számítva – az Európai Gazdasági Térség területén található partnerekkel folytatott tevékenységekhez kapcsolódik;
   g) az intézmény az e rendelet szerinti prudenciális követelmények teljesítésével kapcsolatos számításokhoz nem használ belső modelleket, a leányvállalatok számára csoportszinten kidolgozott belső modellek kivételével, feltéve hogy a csoportra összevont alapon a 433a. cikkben vagy a 433c. cikkben foglalt nyilvánosságra hozatali követelmények vonatkoznak;
   h) az intézmény nem nyújtott be kifogást az illetékes hatósághoz a kis méretű és nem összetett intézményként való besorolása ellen;
   i) az illetékes hatóság nem határozott úgy, hogy az intézmény a méretének, összekapcsoltságának, összetettségének vagy kockázati profiljának elemzése alapján nem minősül kis méretű és nem összetett intézménynek;
   146. »nagy méretű intézmény«: olyan intézmény, amely megfelel a következő feltételek bármelyikének:
   a) globálisan rendszerszinten jelentős intézmény;
   b) a 2013/36/EU irányelv 131. cikkének (1) és (3) bekezdésével összhangban egyéb rendszerszinten jelentős intézményként azonosították;
   c) a teljes eszközérték alapján a három legnagyobb méretű intézmény egyike abban a tagállamban, amelyben letelepedett;
   d) teljes eszközértéke – egyedi alapon vagy adott esetben összevont helyzetének figyelembevételével – e rendelettel és a 2013/36/EU irányelvvel összhangban eléri vagy meghaladja a 30 milliárd EUR-t;
   147. »nagy méretű leányvállalat«: olyan leányvállalat, amely nagy méretű intézménynek minősül;
   148. »tőzsdén nem jegyzett intézmény«: olyan intézmény, amely nem bocsátott ki valamely tagállamnak a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 21. pontja szerinti szabályozott piacára bevezetett értékpapírokat;
   149. »pénzügyi beszámoló« a nyolcadik rész alkalmazásában a 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv** 4. és 5. cikkének értelemében vett pénzügyi beszámoló.

__________________

* Az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelve (2013. június 26.) a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).

** Az Európai Parlament és a Tanács 2004/109/EK irányelve (2004. december 15.) a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról (HL L 390., 2004.12.31., 38. o.).”;

"

b)  a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(4) Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia azon körülmények meghatározása céljából, amelyek esetén ▌ az (1) bekezdés 39. pontjában meghatározott feltételek teljesítettnek tekintendők.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket ... [E módosító rendelet hatálybalépésének napjától számított egy év]-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.”

"

3.  A 6. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Az intézményeknek egyedi alapon kell teljesíteniük az e rendelet második, harmadik, negyedik, hetedik, hetedik A. és nyolcadik részében, valamint az (EU) 2017/2402 rendelet 2. fejezetében megállapított kötelezettségeket, e rendelet 430. cikke (1) bekezdésének d) pontja kivételével.”;

"

b)  a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(1a) E cikk (1) bekezdésétől eltérve, a 92a. cikkben meghatározott követelményeket csak azon intézményeknek kell egyedi alapon teljesíteniük, amelyeket szanálandó szervezetként azonosítottak, és amelyek egyúttal globálisan rendszerszinten jelentős intézmények vagy ezek részei, továbbá nincs leányvállalatuk.

A nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmények jelentős leányvállalatainak ▌ csak akkor kell egyedi alapon megfelelniük a 92b. cikknek, ha teljesítik a következő feltételek mindegyikét:

   a) nem szanálandó szervezetek;
   b) nincsen leányvállalatuk;
   c) nem EU-szintű anyaintézmény leányvállalatai.”;

"

c)   a (3), a (4) és az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) Az olyan intézmény, amely anyavállalat vagy leányvállalat, és az olyan intézmény, amelyet bevontak a 18. cikk szerinti konszolidációba, nem köteles egyedi alapon megfelelni a nyolcadik részben megállapított követelményeknek.

E bekezdés első albekezdésétől eltérve, az e cikk (1a) bekezdésében említett intézményeknek egyedi alapon meg kell felelniük a 437a. cikknek és a 447. cikk h) pontjának.

   (4) Azoknak a hitelintézeteknek és befektetési vállalkozásoknak, amelyek engedéllyel rendelkeznek a 2014/65/EU irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatások nyújtására és befektetési tevékenységek végzésére, egyedi alapon meg kell felelniük az e rendelet hatodik részében és a 430. cikke (1) bekezdésének d) pontjában megállapított követelményeknek.

A következő intézményeknek nem kell megfelelniük e rendelet 413. cikke (1) bekezdésének és az e rendelet hetedik A. részében foglalt kapcsolódó likviditási adatszolgáltatási követelményeknek:

   a) olyan intézmények, amelyek a 648/2012/EU rendelet 14. cikkének megfelelő engedéllyel is rendelkeznek;
   b) olyan intézmények, amelyek a 909/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet* 16. cikkének és 54. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelő engedéllyel is rendelkeznek, amennyiben nem hajtanak végre jelentős mértékű lejárati transzformációt; valamint
   c) a 909/2014/EU rendelet 54. cikke (2) bekezdése b) pontjának megfelelően kijelölt intézmények, amennyiben:
   i. tevékenységük arra korlátozódik, hogy a 909/2014/EU rendelet 16. cikkének megfelelően engedélyezett központi értéktárak részére olyan banki jellegű szolgáltatásokat nyújtanak, amelyeket az említett rendelethez csatolt melléklet C szakaszának a)–e) pontja felsorol; valamint
   ii. nem hajtanak végre jelentős mértékű lejárati transzformációt.

Az 508. cikk (3) bekezdése szerinti bizottsági jelentés elkészültéig az illetékes hatóságok mentesíthetik a befektetési vállalkozásokat a hatodik részben és a 430. cikk (1) bekezdésének d) pontjában megállapított kötelezettségeknek való megfelelés alól, figyelembe véve a befektetési vállalkozás tevékenységeinek jellegét, nagyságrendjét és összetettségét.

   (5) Az e rendelet 95. cikke (1) bekezdésében és 96. cikke (1) bekezdésében említett befektetési vállalkozásoknak, azoknak az intézményeknek, amelyekre vonatkozóan az illetékes hatóságok alkalmazták e rendelet 7. cikkének (1) vagy (3) bekezdésében meghatározott eltérést, továbbá azoknak az intézményeknek, amelyek a 648/2012/EU rendelet 14. cikke szerint szintén engedélyezettek, nem kell egyedi alapon teljesíteniük az e rendelet hetedik részében megállapított kötelezettségeket és az e rendelet hetedik A. részében megállapított kapcsolódó, tőkeáttételi mutatóra vonatkozó adatszolgáltatási követelményeket.

_______________________

* Az Európai Parlament és a Tanács 909/2014/EU rendelete (2014. július 23.) az Európai Unión belüli értékpapír-kiegyenlítés javításáról és a központi értéktárakról, valamint a 98/26/EK és a 2014/65/EU irányelv, valamint a 236/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 257., 2014.8.28., 1. o.).”

"

4.   A 8. cikk a következőképpen módosul:

a)   az (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

b) az anyaintézmény összevont alapon, vagy a leányvállalat szubkonszolidált alapon mindenkor monitorozza és felügyeli a csoporton vagy alcsoporton belüli, a mentesítés ▌ hatálya alá tartozó összes intézmény likviditási pozícióit – és abban az esetben, ha a hatodik rész IV. címében meghatározott nettó stabil forrásellátottsági rátára (NSFR) vonatkozó követelmény alól mentességet élveznek, a finanszírozási pozícióikat –, ▌ valamint mindegyik említett intézmény esetében biztosítja a megfelelő szintű likviditást, és abban az esetben, ha a hatodik rész IV. címében meghatározott NSFR-követelmény alól mentességet élveznek, a stabil forrásellátottságot;”

"

b)   a (3) bekezdés b) és c) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„b) az egyetlen likviditási alcsoporton belül tartandó likvid eszközök mennyiség, elhelyezkedés és tulajdon szerinti eloszlása, amennyiben a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban a likviditásfedezeti rátára vonatkozóan megállapított követelmény alól mentességet élveznek, valamint az egyetlen likviditási alcsoporton belül rendelkezésre álló stabil források mennyiség és elhelyezkedés szerinti eloszlása, amennyiben a hatodik rész IV. címében meghatározott NSFR-követelmény alól mentességet élveznek;

   c) az olyan intézmények által tartandó likvid eszközök minimális összegének meghatározása, amelyek a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban a likviditásfedezeti rátára vonatkozóan megállapított követelmény alkalmazása alól mentességet élveznek, valamint az olyan intézmények által tartandó stabil források minimális összegének meghatározása, amelyek a hatodik rész IV. címében meghatározott NSFR-követelmény alkalmazása alól mentességet élveznek;

"

c)  a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(6) Amennyiben e cikkel összhangban egy illetékes hatóság teljes mértékben vagy részben eltekint a hatodik résznek egy intézményre való alkalmazásától, az említett illetékes hatóság eltekinthet a 430. cikk (1) bekezdése d) pontja szerinti kapcsolódó likviditási adatszolgáltatási követelményeknek az említett intézményre való alkalmazásától is.”

"

5.  A 10. cikk (1) bekezdése első albekezdésének bevezető szövegrésze helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Az illetékes hatóságok a nemzeti joggal összhangban teljes mértékben vagy részben eltekinthetnek az e rendelet második– nyolcadik részében, valamint az (EU) 2017/2402 rendelet 2. fejezetében meghatározott követelményeknek egy vagy több, ugyanabban a tagállamban elhelyezkedő olyan hitelintézetre való alkalmazásától, amelyek tartósan kapcsolódnak egy központi szervhez, amely őket felügyeli, és amely ugyanabban a tagállamban letelepedett, ha teljesülnek a következő feltételek:”

"

6.  A 11. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) és (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A tagállami anyaintézményeknek a 18. cikkben előírt mértékben és módon, összevont helyzetük alapján kell teljesíteniük a második, harmadik, negyedik, hetedik és a hetedik A. részben meghatározott kötelezettségeket, a 430. cikk (1) bekezdése d) pontjának kivételével. Az e rendelet hatálya alá tartozó anyavállalatoknak és leányvállalataiknak megfelelő szervezeti felépítést és belső ellenőrzési mechanizmusokat kell kialakítaniuk annak biztosítására, hogy a konszolidációhoz szükséges adatokat megfelelően feldolgozzák és továbbítsák. Mindenekelőtt biztosítaniuk kell, hogy az e rendelet hatálya alá nem tartozó leányvállalatok a megfelelő konszolidáció biztosítását célzó intézkedéseket, eljárásokat és mechanizmusokat alkalmazzanak.

   (2) Az e rendeletben előírt követelmények összevont alapon történő alkalmazásának biztosítása céljából az »intézmény«, »tagállami anyaintézmény«, »EU-szintű anyaintézmény« és »anyavállalat«” kifejezések adott esetben magukban foglalják az alábbiakat is:
   a) a 2013/36/EU irányelv 21a. cikkének megfelelően jóváhagyott pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság;
   b) pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat által ellenőrzött kijelölt intézmény, amennyiben az említett anyavállalatot nem kell a 2013/36/EU irányelv 21a. cikkének (4) bekezdésével összhangban jóváhagyni;
   c) a 2013/36/EU irányelv 21a. cikke (6) bekezdésének d) pontjával összhangban kijelölt pénzügyi holding társaság, vegyes pénzügyi holding társaság vagy intézmény.

Az e bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett valamely vállalkozás összevont helyzete annak a pénzügyi holding társaság anyavállalatnak, illetve vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatnak az összevont helyzetét jelenti, amelyet nem kell a 2013/36/EU irányelv 21a. cikkének (4) bekezdésével összhangban jóváhagyni. Az e bekezdés első albekezdésének c) pontjában említett valamely vállalkozás összevont helyzete a vállalkozás pénzügyi holding társaság anyavállalatának, illetve vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatának az összevont helyzetét jelenti.”;

"

b)  a (3) bekezdést el kell hagyni;

c)  a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(3a) E cikk (1) bekezdésétől eltérve e rendelet 92a. cikkének kizárólag a globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek, globálisan rendszerszinten jelentős intézmény részének vagy nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény részének minősülő, szanálandó szervezetként azonosított anyaintézmények kötelesek összevont alapon, az e rendelet 18. cikkében meghatározott mértékben és módon megfelelni.

E rendelet 92b. cikkének kizárólag azon EU-szintű anyavállalatok kötelesek összevont alapon, az e rendelet 18. cikkében meghatározott mértékben és módon megfelelni, amelyek nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény jelentős leányvállalatai és nem szanálandó szervezetek. Amennyiben a 2013/36/EU irányelv 21b. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó, az együttesen egy jelentős leányvállalatként azonosított két uniós közbenső anyavállalat közül mindkettőnek meg kell felelnie e rendelet 92b. cikkének az összevont helyzetük alapján.”;

"

d)  a (4) és (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(4) Az EU-szintű anyaintézmények akkor kötelesek összevont helyzetük ▌ alapján megfelelni az e rendelet hatodik részének és 430. cikke (1) bekezdése d) pontjának, ha a csoportnak részét képezi egy vagy több olyan hitelintézet vagy befektetési vállalkozás, amely számára engedélyezték a 2014/65/EU irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatások és tevékenységek végzését. Az e rendelet 508. cikkének (2) bekezdése szerinti bizottsági jelentés elkészültéig, amennyiben a csoport csak befektetési vállalkozásokból áll, az illetékes hatóságok mentesíthetik az EU-szintű anyaintézményeket az e rendelet hatodik részének és 430. cikke (1) bekezdése d) pontjának való összevont alapú megfelelés alól, figyelembe véve a befektetési vállalkozás tevékenységeinek jellegét, nagyságrendjét és összetettségét.

A 8. cikk (1)–(5) bekezdése szerinti mentesítés esetén a likviditási alcsoport részét képező intézmények és adott esetben pénzügyi holding társaságok vagy vegyes pénzügyi holding társaságok összevont alapon vagy a likviditási alcsoportnak megfelelő szubkonszolidált alapon kötelesek megfelelni a hatodik résznek és a 430. cikk (1) bekezdése d) pontjának.

   (5) Amennyiben e rendelet 10. cikke alkalmazandó, az abban a cikkben említett központi szerv a központi szerv és a kapcsolt intézmények alkotta egész összevont helyzete alapján köteles teljesíteni az e rendelet második–nyolcadik részének, valamint az (EU) 2017/2402 rendelet 2. fejezetének követelményeit.
   (6) Az e cikk (1)–(5) bekezdésének követelményein túl, e rendelet és a 2013/36/EU irányelv egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, abban az esetben, amikor a kockázat sajátosságai vagy egy intézmény tőkestruktúrája alapján felügyeleti célokból indokolt, vagy amikor egyes tagállamok olyan nemzeti jogszabályokat fogadnak el, amelyek a tevékenységek egy bankcsoporton belüli strukturális elválasztását írják elő, az illetékes hatóságok előírhatják egy intézmény számára, hogy szubkonszolidált alapon feleljen meg az e rendelet második–nyolcadik részében, valamint a 2013/36/EU irányelv VII. címében megállapított kötelezettségeknek.

Az első albekezdésben meghatározott módszer alkalmazása nem sértheti a tényleges összevont alapú felügyeletet, és nem gyakorolhat aránytalan mértékű kedvezőtlen hatást más tagállamok vagy az egész Unió teljes pénzügyi rendszerére vagy annak részeire, és nem képezhet, illetve teremthet akadályt a belső piac működése tekintetében.”

"

7.  A 12. cikket el kell hagyni.

8.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:"

„12. cikk

Összevont számítás a több szanálandó szervezettel rendelkező globálisan rendszerszinten jelentős intézmények esetében

Amennyiben ugyanahhoz a globálisan rendszerszinten jelentős intézményhez legalább két globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szanálandó szervezet tartozik, a szavatolótőkének és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségeknek az e rendelet 92a. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti összegét az említett globálisan rendszerszinten jelentős intézmény EU-szintű anyaintézményének kell kiszámítania. A számítást az EU-szintű anyaintézmény összevont helyzete alapján úgy kell elvégezni, mintha az anyaintézmény a globálisan rendszerszinten jelentős intézmény egyetlen szanálandó szervezete lenne.

Amennyiben az e cikk első bekezdése szerint számított összeg alacsonyabb, mint az adott globálisan rendszerszinten jelentős intézményhez tartozó szanálandó szervezetek szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek az e rendelet 92a. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti együttes összege, a szanálási hatóságok kötelesek a 2014/59/EU irányelv 45d. cikkének (3) bekezdése és 45h. cikkének (2) bekezdése szerint eljárni.

Amennyiben az e cikk első bekezdése szerint számított összeg magasabb, mint az adott globálisan rendszerszinten jelentős intézményhez tartozó szanálandó szervezetek szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek az e rendelet 92a. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti együttes összege, a szanálási hatóságok a 2014/59/EU irányelv 45d. cikkének (3) bekezdése és 45h. cikkének (2) bekezdése szerint járhatnak el.”

"

9.  A 13. és 14. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„13. cikk

A nyilvánosságra hozatali követelmények alkalmazása összevont alapon

   (1) Az EU-szintű anyaintézményeknek összevont helyzetük alapján kell teljesíteniük a nyolcadik rész előírásait.

Az EU-szintű anyaintézmények nagy méretű leányvállalatainak egyedi vagy – amennyiben e rendelet és a 2013/36/EU irányelv szerint alkalmazható – szubkonszolidált alapon kell nyilvánosságra hozniuk a 437., 438., 440., 442., 450., 451., 451a. ▌ és 453. cikkben meghatározott információkat.

   (2) A szanálandó szervezetként megjelölt olyan intézmények, amelyek globálisan rendszerszinten jelentős intézmények vagy globálisan rendszerszinten jelentős intézmény részét képezik, a szanálandó csoportjuk összevont ▌ helyzete alapján kötelesek megfelelni a 437a. cikknek és a 447. cikk h) pontjának.
   (3) Az (1) bekezdés első albekezdése nem alkalmazandó az EU-szintű anyaintézményekre, az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatokra, az EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatokra és a szanálandó szervezetekre, amennyiben ezeket egy harmadik országban letelepedettanyavállalat által nyilvánosságra hozott, összevont alapú, egyenértékű tájékoztatás magában foglalja.

Az (1) bekezdés második albekezdése harmadik országban letelepedettanyavállalatok leányvállalataira abban az esetben alkalmazandó, ha azok nagy méretű leányvállalatnak minősülnek.

   (4) Amennyiben a 10. cikk alkalmazandó, az abban a cikkben említett központi szervnek a központi szerv összevont helyzete alapján kell megfelelnie a nyolcadik résznek. A 18. cikk (1) bekezdése a központi szervre alkalmazandó, és a kapcsolt intézményeket a központi szerv leányvállalataiként kell kezelni.

14. cikk

Az (EU) 2017/2402 rendelet 5. cikkében meghatározott követelmények összevont alapon történő alkalmazása

   (1) Az e rendelet hatálya alá tartozó anyavállalatoknak és leányvállalataiknak összevont vagy szubkonszolidált alapon kell teljesíteniük az (EU) 2017/2402 rendelet 5. cikkében meghatározott kötelezettségeket, hogy biztosítsák az említett rendelkezések által előírt rendszereik, eljárásaik és mechanizmusaik következetességét és megfelelő integráltságát, valamint a felügyelet szempontjából releváns adatok és információk előállíthatóságát. Mindenekelőtt biztosítaniuk kell, hogy az e rendelet hatálya alá nem tartozó leányvállalatok az említett rendelkezéseknek való megfelelés biztosítására alkalmas rendszereket, eljárásokat és mechanizmusokat alkalmazzanak.
   (2) Az intézményeknek az e rendelet 270a. cikke szerinti addicionális kockázati súlyt kell alkalmazniuk az e rendelet 92. cikkének összevont vagy szubkonszolidált alapon történő alkalmazása esetén, ha az (EU) 2017/2402 rendelet 5. cikkében megállapított követelmények az e rendelet 18. cikkének megfelelően a konszolidációba bevont, harmadik országban letelepedettszervezet szintjén sérülnek, és ha a jogsértés a csoport átfogó kockázati profilját figyelembe véve jelentősnek minősül.”

"

10.  A 15. cikk (1) bekezdése első albekezdésének bevezető szövegrésze helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Az összevont felügyeletet ellátó hatóság eseti alapon eltekinthet az e rendelet harmadik részének, az e rendelet hetedik A. részében foglalt kapcsolódó adatszolgáltatási követelményeknek, valamint a 2013/36/EU irányelv VII. címe 4. fejezetének összevont alapú alkalmazásától, e rendelet 430. cikke (1) bekezdése d) pontjának kivételével, feltéve, hogy fennállnak a következő feltételek:”

"

11.  A 16. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„16. cikk

Befektetési vállalkozások csoportjainak mentesítése a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó követelmények összevont alapú alkalmazása alól

Ha a befektetési vállalkozások egy csoportjához tartozó minden szervezet – ideértve az anyaszervezetet is – olyan befektetési vállalkozás, amely mentesül a hetedik részben meghatározott követelményeknek a 6. cikk (5) bekezdésével összhangban történő, egyedi alapon történő alkalmazása alól, akkor a befektetési vállalkozás anyavállalat eltekinthet a hetedik részben megállapított követelmények és a hetedik A. részben megállapított kapcsolódó, tőkeáttételi mutatóra vonatkozó adatszolgáltatási követelmények összevont alapú alkalmazásától.”

"

12.  A 18. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„18. cikk

A prudenciális konszolidáció módszerei

   (1) Az e fejezet 1. szakaszában említett követelmények teljesítésére az összevont helyzetük alapján kötelezett intézmények, pénzügyi holding társaságok és vegyes pénzügyi holding társaságok kötelesek elvégezni minden olyan intézmény és pénzügyi vállalkozás teljes körű bevonását a konszolidációba, amely a leányvállalatuk. E cikk (3)–(6) és (9) bekezdése nem alkalmazandó, amennyiben a hatodik rész, valamint a 430. cikk (1) bekezdésének d) pontja az intézmény, pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság összevont helyzete vagy a likviditási alcsoport szubkonszolidált helyzete alapján alkalmazandó, a 8. és 10. cikknek megfelelően.

A 11. cikk (3a) bekezdésének alkalmazása céljából a 92a. vagy a 92b. cikkben említett követelmények összevont alapon történő teljesítésére kötelezett intézményeknek el kell végezniük minden olyan intézmény és pénzügyi vállalkozás teljes körű bevonását a konszolidációba, amely a leányvállalatuk a vonatkozó szanálandó csoportban.

   (2) A kiegészítő szolgáltatást nyújtó vállalkozásokat az e cikkben megállapított esetekben és az e cikkben meghatározott módszereknek megfelelően kell bevonni a konszolidációba.
   (3) Amennyiben a vállalkozásokat a 2013/34/EU irányelv 22. cikkének (7) bekezdése szerinti kapcsolat fűzi egymáshoz, az illetékes hatóságoknak kell meghatározniuk a konszolidálás módját.
   (4) Az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak tőkerészesedésnek megfelelő arányos konszolidálást kell előírnia az azon intézményekben és pénzügyi vállalkozásokban birtokolt részesedések vonatkozásában, amely intézmények és vállalkozások egy, a konszolidálásba bevont vállalkozás és a konszolidálásba nem bevont egy vagy több vállalkozás együttes irányítása alatt állnak, amennyiben ezeknek a vállalkozásoknak a felelőssége az általuk birtokolt tőkerészesedésre korlátozódik.
   (5) Az (1) és (4) bekezdésben nem említett részesedések vagy tőkekapcsolatok esetében az illetékes hatóságoknak kell meghatározniuk, hogy szükséges-e a konszolidálás, és ha igen, milyen formában hajtsák azt végre. Az illetékes hatóságok különösen a tőkemódszer alkalmazását engedhetik meg vagy írhatják elő. Ugyanakkor ez a módszer nem jelenti az érintett vállalkozások összevont alapú felügyelet alá vonását.
   (6) Az illetékes hatóságoknak kell meghatározniuk, hogy a következő esetekben a konszolidálás szükséges-e, és ha igen, milyen formában kell azt végrehajtani:
   a) amennyiben az illetékes hatóságok megítélése szerint egy intézmény anélkül gyakorol jelentős befolyást egy vagy több intézmény vagy pénzügyi vállalkozás felett, hogy részesedéssel vagy más tőkekapcsolatokkal rendelkezne ezekben az intézményekben; és
   b) amennyiben két vagy több intézmény vagy pénzügyi vállalkozás egységes vezetés alá kerül, kivéve ha ez szerződés, alapszabályi rendelkezés, vagy a társasági szerződés alapján történik.

Az illetékes hatóságok különösen a 2013/34/EU irányelv 22. cikkének (7), (8) és (9) bekezdésében előírt módszer alkalmazását ▌ engedhetik meg vagy írhatják elő ▌. Ez a módszer mindazonáltal nem jelentheti az érintett vállalkozások összevont alapú felügyelet alá vonását.

   (7) Ha egy intézménynek olyan leányvállalata van, amely vállalkozás, de nem intézmény, pénzügyi vállalkozás vagy kiegészítő szolgáltatást nyújtó vállalkozás, illetve ha az intézmény ilyen vállalkozásban részesedéssel rendelkezik, akkor e leányvállalat vagy részesedés tekintetében a tőkemódszert kell alkalmaznia. Ugyanakkor ez a módszer nem jelentheti az érintett vállalkozások összevont alapú felügyelet alá vonását.

Az első albekezdéstől eltérve az illetékes hatóságok engedélyezhetik vagy előírhatják, hogy az intézmények az ilyen leányvállalatok vagy részesedések tekintetében eltérő módszert alkalmazzanak, például az alkalmazandó számviteli szabályozásban előírt módszert, feltéve hogy:

   a) az intézmény ... [18 hónappal e módosító rendelet hatálybalépését követően]-án/én még nem alkalmazza a tőkemódszert;
   b) a tőkemódszer alkalmazása indokolatlanul megterhelő lenne vagy a tőkemódszer nem tükrözi megfelelően azokat a kockázatokat, amelyeket az első albekezdésben említett vállalkozás az intézmény számára jelent; valamint
   c) az alkalmazott módszer nem eredményezi az adott vállalkozás teljes körű vagy arányos bevonását a konszolidációba.
   (8) Az illetékes hatóságok előírhatják az olyan leányvállalat vagy vállalkozás teljes körű vagy arányos bevonását a konszolidációba, amelyben egy intézmény részesedéssel rendelkezik, amennyiben a leányvállalat vagy vállalkozás nem intézmény, pénzügyi vállalkozás vagy kiegészítő szolgáltatást nyújtó vállalkozás, és a következő feltételek mindegyike teljesül:
   a) a vállalkozás nem biztosító, harmadik országbeli biztosító, viszontbiztosító, harmadik országbeli viszontbiztosító, biztosítási holding társaság vagy a 2009/138/EK irányelv 4. cikkével összhangban az említett irányelv hatálya alól kizárt vállalkozás;
   b) jelentős a kockázata annak, hogy az intézmény úgy dönt, hogy stresszhelyzet esetén annak ellenére nyújt pénzügyi támogatást az említett vállalkozásnak, hogy a támogatás nyújtása nem szerződéses kötelezettsége, vagy a szerződéses kötelezettségét meghaladó mértékben nyújt neki támogatást.
   (9) Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia azon feltételek meghatározása céljából, amelyek szerint a (3)–(6) és (8) bekezdésben említett esetekben végre kell hajtani a konszolidálást.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. december 31-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

"

13.  A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„22. cikk

Szubkonszolidálás harmadik országbeli szervezetek esetében

   (1) A leányvállalat intézményeknek a 89., 90. és 91. cikkben, valamint a harmadik, negyedik és hetedik részben megállapított követelményeket, továbbá a hetedik A. részben megállapított kapcsolódó adatszolgáltatási követelményeket szubkonszolidált helyzetük alapján kell alkalmazniuk, amennyiben ezeknek az intézményeknek egy harmadik országban olyan leányvállalata van, amely intézmény vagy pénzügyi vállalkozás, vagy amennyiben részesedéssel rendelkeznek ilyen vállalkozásban.
   (2) E cikk (1) bekezdésétől eltérve, a leányvállalat intézmények dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák szubkonszolidált helyzetük alapján a 89., 90. és 91. cikkben, valamint a harmadik, negyedik és hetedik részben megállapított követelményeket, továbbá a hetedik A. részben megállapított kapcsolódó adatszolgáltatási követelményeket, amennyiben harmadik országbeli leányvállalatuk vagy részesedésük mérlegfőösszege és mérlegen kívüli tételeinek együttes összege nem éri el a leányvállalat intézmény mérlegfőösszege és mérlegen kívüli tételei együttes összegének 10 %-át.”

"

14.  A második rész címe helyébe a következő szöveg lép:"

„SZAVATOLÓTŐKE ÉS LEÍRHATÓ, ILLETVE ÁTALAKÍTHATÓ KÖTELEZETTSÉGEK”

"

15.   A 26. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy a kibocsátott tőkeinstrumentumok megfelelnek-e a 28. cikkben, illetve adott esetben a 29. cikkben meghatározott kritériumoknak. Az intézmények csak azt követően minősíthetnek egy kibocsátott tőkeinstrumentumot elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak, hogy az illetékes hatóságok arra engedélyt adtak.

Az első albekezdéstől eltérve, az intézmények elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak minősíthetik olyan elsődleges alapvető tőkeinstrumentum-típusok későbbi kibocsátásait, amelyekre vonatkozóan az intézmények már megkapták az engedélyt, feltéve hogy az alábbi mindkét feltétel teljesül:

   a) a későbbi kibocsátásokra irányadó rendelkezések lényegében azonosak az azon kibocsátásokra irányadó rendelkezésekkel, amelyekre vonatkozóan az intézmények már megkapták az engedélyt;
   b) az intézmények kellő időben, az instrumentumok elsődleges alapvető tőkeinstrumentumként való minősítését megelőzően előre tájékoztatták az illetékes hatóságokat a későbbi kibocsátásokról.

Az illetékes hatóságoknak konzultálniuk kell az EBH-val azt megelőzően, hogy engedélyt adnának új tőkeinstrumentum-típusok elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá minősítésére. Az illetékes hatóságoknak megfelelően figyelembe kell venniük az EBH véleményét, és amennyiben úgy döntenek, hogy eltérnek attól, az EBH véleményének kézhezvételét követő három hónapon belül meg kell küldeniük az EBH részére az eltérés írásbeli indokolását. Ez az albekezdés nem alkalmazandó a 31. cikkben említett tőkeinstrumentumokra.

Az EBH az illetékes hatóságoktól összegyűjtött információk alapján köteles összeállítani, frissíteni és közzétenni mindazon tőkeinstrumentum-típusok jegyzékét, amelyek az egyes tagállamokban elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak minősülnek. Az 1093/2010/EU rendelet 35. cikkével összhangban az EBH az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokkal kapcsolatban minden olyan információt összegyűjthet, amelyet szükségesnek tekint ahhoz, hogy meg tudja állapítani, hogy teljesülnek-e az e rendelet 28. cikkében vagy adott esetben 29. cikkében foglalt kritériumok, illetve ahhoz, hogy karban tudja tartani és frissíteni tudja az ebben az albekezdésben említett jegyzéket.

A 80. cikkben meghatározott felülvizsgálati eljárást követően, és amennyiben elégséges bizonyíték áll rendelkezésre arra nézve, hogy bizonyos tőkeinstrumentumok nem vagy már nem felelnek meg a 28. cikkben vagy adott esetben a 29. cikkben foglalt kritériumoknak, az EBH úgy határozhat, hogy az említett tőkeinstrumentumokat nem veszi fel a negyedik albekezdésben említett jegyzékre vagy – adott esetben – törli onnan. Az EBH-nak a fentiekről bejelentést kell tennie, amelyben utalnia kell a releváns illetékes hatóságnak az üggyel kapcsolatos álláspontjára is. Ez az albekezdés nem alkalmazandó a 31. cikkben említett tőkeinstrumentumokra.”

"

16.   A 28. cikk a következőképpen módosul:

a)   az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.   a b) pont helyébe a következő szöveg lép:"

„b) az instrumentumokat teljes egészében befizették, és az instrumentumok tulajdonjogának megszerzését az intézmény nem finanszírozta sem közvetlenül, sem közvetetten;”

"

ii.   a bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„Az első albekezdés b) pontjának alkalmazása céljából kizárólag a tőkeinstrumentum teljes egészében befizetett része minősíthető elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak.”;

"

b)   a (3) bekezdés a következő albekezdésekkel egészül ki:"

„Az (1) bekezdés első albekezdése h) pontjának v. alpontjában foglalt feltétel teljesítettnek tekintendő abban az esetben is, ha egy leányvállalat nyereség- és veszteségátruházási megállapodást kötött az anyavállalatával, amelynek értelmében a leányvállalat az éves pénzügyi kimutatásainak elkészítését követően köteles továbbítani az anyavállalatnak az éves eredményét, amennyiben az összes következő feltétel teljesül:

   a) az anyavállalat a leányvállalat szavazati jogainak és tőkéjének legalább 90%-át birtokolja;
   b) az anyavállalat és a leányvállalat ugyanazon tagállamban van letelepedve;
   c) a megállapodást jogszerű adózási célokból kötötték;
   d) a leányvállalatnak az éves pénzügyi kimutatása elkészítésekor mérlegelési joga van arra, hogy csökkentse a kifizetések összegét azáltal, hogy a nyeresége egy részét vagy egészét a saját tartalékaiba vagy az általános banki kockázatok fedezetére képzett tartalékba allokálja, mielőtt bármiféle kifizetést eszközölne az anyavállalata felé;
   e) az anyavállalat a megállapodás értelmében a leányvállalat minden veszteségét köteles teljes körűen megtéríteni a leányvállalatnak;
   f) a megállapodásra felmondási idő vonatkozik, mely szerint a megállapodás kizárólag a pénzügyi év végével, legkorábban a következő pénzügyi év elején kezdődő hatállyal mondható fel, és ez nem változtat az anyavállalat azon kötelezettségén, hogy a leányvállalatnak a folyó pénzügyi évben felmerült minden veszteségét köteles teljes körűen megtéríteni.

Amennyiben egy intézmény nyereség- és veszteségátruházási megállapodást kötött, haladéktalanul értesítenie kell az illetékes hatóságot, és továbbítania kell a megállapodás egy példányát az illetékes hatóság felé. Az intézménynek továbbá haladéktalanul értesítenie kell az illetékes hatóságot a nyereség- és veszteségátruházási megállapodás bármilyen változásáról, illetve felmondásáról. Az intézmények nem köthetnek egynél több nyereség- és veszteségátruházási megállapodást.”

"

17.  A 33. cikk (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„c) az intézmény származtatott ügyletekből eredő kötelezettségeiből adódó minden valósérték-növekedés és -csökkenés, amely az intézmény saját hitelkockázatában beállt változásokra vezethető vissza.”

"

18.  A 36. cikk a következőképpen módosul:

a)   az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i.   a b) pont helyébe a következő szöveg lép:"

„b) immateriális javak, kivéve azon prudenciális értékelésbe bevont szoftvereszközöket, amelyek értékét az intézmény szanálása, fizetésképtelensége vagy felszámolása nem érinti negatívan;”

"

ii.   a szöveg a következő ponttal egészül ki:"

n) a 132c. cikk (2) bekezdésében említett minimális értékű kötelezettségvállalás vonatkozásában az az összeg, amennyivel a minimális értékű kötelezettségvállalás alapjául szolgáló, a KBF befektetési jegyeinek vagy részvényeinek aktuális piaci értéke elmarad a minimális értékű kötelezettségvállalás jelenértékétől, és amelynek vonatkozásában az intézmény még nem számolta el az elsődleges alapvető tőkeelemek csökkenését.”;

"

b)   a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(4) Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia az (1) bekezdés b) pontja szerinti levonások alkalmazásának meghatározására, ideértve az értékre gyakorolt azon negatív hatások jelentőségét, amelyek nem okoznak prudenciális aggályokat.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket ... [e módosító rendelet hatálybalépésének napjától számított 12 hónap]-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.”

"

19.  A 37. cikk a következő ponttal egészül ki:"

„c) a levonandó összeget csökkenteni kell a leányvállalatok immateriális javaira vonatkozó azon számviteli átértékelés összegével, amely a leányvállalatok konszolidálásából származik és a konszolidációba az első rész II. címének 2. fejezete szerint bevont vállalkozásoktól eltérő személyeknek tulajdonítható.”

"

20.  A 39. cikk (2) bekezdés első albekezdésének bevezető szövegrésze helyébe a következő szöveg lép:"

„A nem a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések az átmeneti különbözetből adódó, 2016. november 23. előtt keletkezett halasztott adókövetelésekre korlátozódnak, amennyiben az összes alábbi feltétel teljesül:”

"

21.  A 45. cikk a) pontjának i. alpontja helyébe a következő szöveg lép:"

„i. a rövid pozíció lejárata azonos a hosszú pozíció lejáratával vagy későbbi annál, vagy a rövid pozíció legalább egy év hátralévő futamidővel rendelkezik ▌;”

"

22.  A 49. cikk a következőképpen módosul:▌

a)  a (2) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„Ez a bekezdés nem alkalmazandó a szavatolótőkének a 92a. és 92b. cikk követelményei céljából történő számításakor, azt a 72e. cikk (4) bekezdésében meghatározott levonási szabályokkal összhangban kell kiszámítani.”;

"

b)  a (3) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  az a) pont iv. alpontjának utolsó mondata helyébe a következő szöveg lép:"

„A konszolidált mérlegről, illetve a kibővített összesített számításról a 430. cikk (7) bekezdésében említett végrehajtás-technikai standardokban meghatározott gyakorisággal be kell számolni az illetékes hatóságoknak.”;

"

ii.  az a) pont v. alpontjának első mondata helyébe a következő szöveg lép:"

„v. az egyes intézményvédelmi rendszerekben részt vevő intézmények együtt, összevont vagy kibővített összesített alapon teljesítik a 92. cikkben előírt követelményeket, és az azoknak való megfelelésről a 430. cikknek megfelelően jelentést tesznek.”

"

23.  Az 52. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

a)  az a) pont helyébe a következő szöveg lép:"

„a) valamely intézmény az instrumentumokat közvetlenül kibocsátotta, és az instrumentumok ellenértékét teljes egészében befizették;”

"

b)   a b) pont bevezető szövegrészének helyébe a következő szöveg lép:"

„b) az instrumentumokat a következők egyike sem birtokolja:”;

"

c)   a c) pont helyébe a következő szöveg lép:"

„c) az instrumentumok tulajdonjogának megszerzését az intézmény sem közvetlenül, sem közvetve nem finanszírozza;”

"

d)   a h) pont helyébe a következő szöveg lép:"

„h) ha az instrumentumok egy vagy több lejárat előtti visszaváltási opciót – többek között vételi opciókat – foglalnak magukban, ezeket az opciókat a kibocsátó kizárólagos mérlegelése alapján lehet gyakorolni;

"

e)   a j) pont helyébe a következő szöveg lép:"

„j) az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem jelzik kifejezetten vagy implicit módon, hogy az instrumentumoknak az intézmény általi lehívására, visszaváltására vagy adott esetben visszavásárlására – az intézmény fizetésképtelenségétől vagy felszámolásától eltérő esetben – sor kerül, és az intézmény más módon sem jelzi ezt;

"

f)  a p) pont helyébe a következő szöveg lép:"

„p) ha a kibocsátó harmadik országban van letelepedve, és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban olyan szanálandó csoport tagjaként lett kijelölve, amelynek a szanálandó szervezete az Unióban letelepedett, illetve ha a kibocsátó egy tagállamban rendelkezik székhellyel, akkor az instrumentumokra irányadó jogszabályi vagy szerződéses rendelkezések előírják, hogy a szanálási hatóságnak az említett irányelv 59. cikkében említett leírási és átalakítási hatáskör gyakorlására vonatkozó határozata alapján az instrumentumok tőkeösszegét tartósan le kell írni vagy az instrumentumokat elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá kell átalakítani;

ha a kibocsátó harmadik országban letelepedett, és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban nem lett olyan szanálandó csoport tagjaként kijelölve, amelynek a szanálandó szervezete az Unióban letelepedett, akkor az instrumentumokra irányadó jogszabályi vagy szerződéses rendelkezések előírják, hogy a releváns harmadik országbeli hatóság határozata alapján az instrumentumok tőkeösszegét tartósan le kell írni vagy az instrumentumokat elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá kell átalakítani;

"

g)  ▌ a szöveg a következő pontokkal ▌egészül ki:"

„q) ha a kibocsátó harmadik országban letelepedett, és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban olyan szanálandó csoport tagjaként lett kijelölve, amelynek a szanálandó szervezete az Unióban letelepedett, illetve ha a kibocsátó egy tagállamban letelepedett, akkor az instrumentumok csak abban az esetben bocsáthatók ki harmadik ország joga szerint, vagy abban az esetben tartozhatnak más módon harmadik ország jogának hatálya alá, ha az említett harmadik ország joga alapján az említett irányelv 59. cikkében említett leírási és átalakítási hatáskör jogszabályok, illetve a szanálási vagy egyéb leírási vagy átalakítási intézkedéseket elismerő, törvény alapján érvényesíthető szerződéses rendelkezések alapján ténylegesen és végrehajthatóan gyakorolható;

   r) az instrumentumok nem tartoznak ▌ az instrumentumok veszteségviselő képességét korlátozó beszámítási vagy nettósítási ▌ megállapodás hatálya alá.”;

"

h)   a bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„Az első albekezdés a) pontjának alkalmazása céljából kizárólag a tőkeinstrumentum teljes egészében befizetett része minősíthető kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak.”

"

24.   Az 54. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki:"

„e) amennyiben a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat harmadik országban letelepedettleányvállalat bocsátotta ki, az a) pontban említett 5,125%-os vagy magasabb, az esemény bekövetkezését kiváltó értéket a harmadik országnak az instrumentumokra irányadó nemzeti jogával vagy az instrumentumokra irányadó szerződéses rendelkezésekkel összhangban kell kiszámítani, feltéve hogy az illetékes hatóság az EBH-val való konzultációt követően meggyőződött arról, hogy az említett rendelkezések legalább egyenértékűek az ebben a cikkben meghatározott követelményekkel.”

"

25.  Az 59. cikk a) pontjának i. alpontja helyébe a következő szöveg lép:"

„i. a rövid pozíció lejárata azonos a hosszú pozíció lejáratával vagy későbbi annál, vagy a rövid pozíció legalább egy év hátralévő futamidővel rendelkezik;”

"

26.  A 62. cikk a) pontjának helyébe a következő szöveg lép:"

„a) tőkeinstrumentumok ▌ a 64. cikkben meghatározott mértékben, amennyiben a 63. cikkben meghatározott feltételek teljesülnek;”

"

27.  A 63. cikk a következőképpen módosul:

a)  a bevezető szövegrész helyébe a következő lép:"

„A tőkeinstrumentumok akkor minősülnek járulékos tőkeinstrumentumnak, ha a következő feltételek teljesülnek:”;

"

b)  az a) pont helyébe a következő szöveg lép:"

„a) az instrumentumokat közvetlenül valamely intézmény bocsátotta ki ▌, és az instrumentumok ellenértékét teljes egészében befizették;”

"

c)  a b) pontban a bevezető szövegrész helyébe a következő szöveg lép:"

„b) az instrumentumokat a következők egyike sem birtokolja:”;

"

d)  a c) és a d) pont helyébe a következő szöveg lép:"

„c) az instrumentumok tulajdonjogának megszerzését az intézmény sem közvetlenül, sem közvetve nem finanszírozza;

   d) az instrumentumokra irányadó rendelkezések szerint az instrumentumok tőkeösszegére vonatkozó követelés hátrasorolt a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokhoz kapcsolódó követelésekhez képest;

"

e)  az e) pontban a bevezető szövegrész helyébe a következő szöveg lép:"

„e) az instrumentumokat a következők egyike sem fedezi vagy szavatolja olyan garancia révén, amely javítja a követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét:”;

"

f)  az f)–n) pont helyébe a következő szöveg lép:"

„f) az instrumentumokra nem vonatkozik olyan megállapodás, amely egyéb módon javítja az instrumentumhoz kapcsolódó követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét;

   g) az instrumentumok eredeti futamideje legalább öt év;
   h) az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem tartalmaznak ösztönzést azok tőkeösszegének az intézmény általi, lejárat előtti visszaváltására, illetve visszafizetésére;
   i) ha az instrumentumok egy vagy több lejárat előtti visszafizetési opciót – többek között vételi opciókat – foglalnak magukban, ezeket az opciókat a kibocsátó kizárólagos mérlegelése alapján lehet gyakorolni;
   j) az instrumentumok lejárat előtti lehívása, visszaváltása, visszafizetése vagy visszavásárlása kizárólag a 77. cikkben meghatározott feltételek teljesülése esetén és legkorábban a kibocsátás dátuma után öt évvel lehetséges, kivéve ha teljesülnek a 78. cikk (4) bekezdésében foglalt feltételek;
   k) az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem utalnak kifejezetten vagy implicit módon arra, hogy az instrumentumoknak az intézmény általi, lejárat előtti lehívására, visszaváltására, visszafizetésére vagy visszavásárlására kerülne sor, kivéve az intézmény fizetésképtelenségének vagy felszámolásának esetét, és az intézmény más módon sem jelzi ezt;
   l) az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem jogosítják fel a tulajdonost arra, hogy a kamat vagy a tőke jövőbeli kifizetésének ütemezéséhez képest előrehozott kifizetést követeljen, kivéve az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén;
   m) az instrumentumokhoz kapcsolódó esedékes kamat- vagy adott esetben osztalékfizetések szintjét nem módosíthatja az intézménynek vagy anyavállalatának a hitelképessége;
   n) ha a kibocsátó harmadik országban letelepedett, és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban olyan szanálandó csoport tagjaként lett kijelölve, amelynek a szanálandó szervezete az Unióban letelepedett, illetve ha a kibocsátó egy tagállamban letelepedett, akkor az instrumentumokra irányadó jogszabályi vagy szerződéses rendelkezések előírják, hogy a szanálási hatóságnak az említett irányelv 59. cikkében említett leírási és átalakítási hatáskör gyakorlására vonatkozó határozata alapján az instrumentumok tőkeösszegét tartósan le kell írni vagy az instrumentumokat elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá kell átalakítani;

ha a kibocsátó harmadik országban letelepedett, és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban nem lett olyan szanálandó csoport tagjaként kijelölve, amelynek a szanálandó szervezete az Unióban letelepedett, akkor az instrumentumokra irányadó jogszabályi vagy szerződéses rendelkezések előírják, hogy a releváns harmadik országbeli hatóság határozata alapján az instrumentumok tőkeösszegét tartósan le kell írni vagy az instrumentumokat elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá kell átalakítani;”

"

g)  a szöveg a következő pontokkal egészül ki:"

„o) ha a kibocsátó harmadik országban letelepedett, és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban olyan szanálandó csoport tagjaként lett kijelölve, amelynek a szanálandó szervezete az Unióban letelepedett, illetve ha a kibocsátó egy tagállamban letelepedett, akkor az instrumentumok csak abban az esetben bocsáthatók ki harmadik ország joga szerint, vagy abban az esetben tartozhatnak más módon harmadik ország jogának hatálya alá, ha e harmadik ország joga alapján az említett irányelv 59. cikkében említett leírási és átalakítási hatáskör jogszabályok, illetve a szanálási vagy egyéb leírási vagy átalakítási intézkedéseket elismerő, törvény alapján érvényesíthető szerződéses rendelkezések alapján ténylegesen és végrehajthatóan gyakorolható;

   p) az instrumentumok nem tartoznak ▌ az instrumentumok veszteségviselő képességét korlátozó beszámítási vagy nettósítási ▌ megállapodás hatálya alá.”;

"

h)  a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

Az első bekezdés a) pontja alkalmazásában kizárólag a tőkeinstrumentum teljes egészében befizetett része minősíthető járulékos tőkeinstrumentumnak.”

"

28.  A 64. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

64. cikk

Járulékos tőkeinstrumentumok amortizációja

   (1) Az öt évnél hosszabb hátralévő futamidővel rendelkező járulékos tőkeinstrumentumok teljes összege járulékos tőkeelemnek minősül.
   (2) Annak mértékét, hogy a járulékos tőkeinstrumentumok az instrumentumok futamidejének utolsó öt évében milyen mértékig minősülnek járulékos tőkeelemeknek, úgy kell kiszámítani, hogy az a) pontban említett számítás eredményét meg kell szorozni a b) pontban említett összeggel, a következők szerint:
   a) az ▌ instrumentumok könyv szerinti értéke szerződéses futamidejük utolsó ötéves időtartamának első napján, elosztva az utolsó ötéves időtartamban lévő napok számával;
   b) az ▌ instrumentumok szerződéses futamidejéből fennmaradó napok száma.”

"

29.  A 66. cikk a következő ponttal egészül ki:"

e) a 72e. cikk alapján a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekből levonandó elemeknek az intézmény leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemeit meghaladó összege.”

"

30.  A 69. cikk a) pontjának i. alpontja helyébe a következő szöveg lép:"

„i. a rövid pozíció lejárata azonos a hosszú pozíció lejáratával vagy későbbi annál, vagy a rövid pozíció legalább egy év hátralévő futamidővel rendelkezik;”

"

31.  A szöveg a következő fejezettel egészül ki a 72. cikk után:"

5a. FEJEZET

Leírható, illetve átalakítható kötelezettségek

1. szakasz

Leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek és -instrumentumok

72a. cikk

Leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek

   (1) A leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé a következők tartoznak, az e cikk (2) bekezdésében meghatározott, nem beszámítható kötelezettségkategóriák kivételével, a 72c. cikkben meghatározott mértékben:
   a) a 72b. cikkben meghatározott feltételeknek megfelelő leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok azon része, amely nem minősül elsődleges alapvető tőkeelemnek, kiegészítő alapvető tőkeelemnek vagy járulékos tőkeelemnek;
   b) a legalább egyéves hátralévő futamidővel rendelkező járulékos tőkeinstrumentumok azon része, amely nem minősül járulékos tőkeelemnek a 64. cikk szerint.
   (2) Nem tartoznak a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé a következő kötelezettségek:
   a) biztosított betétek;
   b) látra szóló betétek és egy évnél rövidebb eredeti futamidővel rendelkező lekötött betétek;
   c) a természetes személyek, valamint a mikro-, kis és középvállalkozások biztosítható betéteinek azon része, amely meghaladja a 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv* 6. cikkében említett kártalanítási összeghatárt;
   d) a természetes személyek, valamint a mikro-, kis és középvállalkozások azon betétei, amelyek biztosíthatóak lennének, ha nem az Unión belül letelepedett intézmények Unión kívüli fióktelepein keresztül helyezték volna el őket;
   e) biztosítékkal fedezett kötelezettségek, ideértve a fedezett kötvényeket és azokat a kötelezettségeket, amelyek olyan, fedezeti célokra használt pénzügyi instrumentumok formáját öltik, amelyek a fedezeti alap elválaszthatatlan részét képezik, és amelyek a nemzeti jog értelmében a fedezett kötvényekhez hasonló módon fedezettek, amennyiben a fedezeti alapban lévő, fedezett kötvényekkel kapcsolatos minden biztosítékkal fedezett eszköz elkülönítve és érintetlenül marad, és megfelelő finanszírozásban részesül, a biztosítékkal fedezett kötelezettség bármely olyan része kivételével, továbbá azon biztosított kötelezettségek kivételével, amelyek meghaladják a biztosítékul szolgáló vagyon, kézizálog, visszatartási jog vagy fedezet értékét;
   f) az alkalmazandó fizetésképtelenségi jog alapján védelemben részesülő ügyfelek eszközeinek vagy pénzének kezeléséből származó kötelezettség, ideértve a kollektív befektetési formák nevében kezelt ilyen ügyféleszközök vagy -pénzek kezeléséből származó kötelezettségeket is;
   g) bármilyen kötelezettség, amely a szanálandó szervezet vagy annak leányvállalata (mint vagyonkezelő) és egy másik személy (mint kedvezményezett) között létrejött vagyonkezelői ügyletből keletkezik, feltéve hogy az említett kedvezményezett az alkalmazandó fizetésképtelenségi jog vagy polgári jog alapján védelemben részesül;
   h) az intézményekkel szembeni azon kötelezettségek – az ugyanazon csoporthoz tartozó szervezetekkel szembeni kötelezettségek kivételével –, amelyek eredeti lejárata hét napnál rövidebb;
   i) hét napnál rövidebb hátralévő futamidővel rendelkező, az alábbiakkal szembeni kötelezettségek:
   i. a 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel** összhangban kijelölt rendszerek vagy rendszerüzemeltetők;
   ii. a 98/26/EK irányelvvel összhangban kijelölt rendszerek résztvevői, amennyiben a kötelezettségek az említett rendszerekben való részvétel következtében keletkeztek; vagy
   iii. a 648/2012/EU rendelet 25. cikkével összhangban elismert, harmadik országbeli központi szerződő felek;
   j) a következők bármelyikével szembeni kötelezettség:
   i. foglalkoztatottak: ▌ felhalmozott bérhez, nyugellátáshoz vagy más rögzített javadalmazáshoz kapcsolódó kötelezettség, kivéve a javadalmazás változó, kollektív szerződésben nem szabályozott összetevőit és a 2013/36/EU irányelv 92. cikkének (2) bekezdésében említett, jelentős kockázatvállalásért felelős munkavállalók javadalmazásának változó összetevőit;
   ii. kereskedelmi hitelezők: ▌ az intézmény vagy az anyavállalat mindennapi működése szempontjából kritikus fontosságú áruknak vagy szolgáltatásoknak – ideértve az IT-szolgáltatásokat, közüzemi ellátásokat, valamint az épületek bérlését, kiszolgálását és fenntartását – az intézmény vagy az anyavállalat számára történő nyújtásából eredő kötelezettségek;
   iii. adóhatóságok és társadalombiztosítási hatóságok: ▌ feltéve, hogy ezek előresorolt kötelezettségek az alkalmazandó jog szerint;
   iv. betétbiztosítási rendszerek: ▌ amennyiben a kötelezettség a 2014/49/EU irányelv szerint esedékes hozzájárulásokból származik;
   k) származtatott ügyletekből eredő kötelezettségek;
   l) beágyazott származékos terméket tartalmazó hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokból származó kötelezettségek.

Az első albekezdés l) pontjának alkalmazása céljából azok a hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok, amelyek a kibocsátó vagy a tulajdonos mérlegelése alapján igénybe vehető, lejárat előtti visszaváltási opciót tartalmaznak, továbbá a változó – valamely széleskörűen alkalmazott referencia-kamatlábtól, például az Euribortól vagy a Libortól függő – kamatozású, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok pusztán e tulajdonságaik alapján nem tekintendők beágyazott származékos terméket tartalmazó hitelviszonyt megtestesítő instrumentumnak.

72b. cikk

Leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok

   (1) A kötelezettségek csak az ebben a cikkben meghatározott mértékben és abban az esetben minősülnek leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumoknak ▌, ha megfelelnek az ebben a cikkben meghatározott feltételeknek.
   (2) A kötelezettségek abban az esetben minősülnek leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumoknak, ha megfelelnek a következő feltételek mindegyikének:
   a) a kötelezettségeket valamely intézmény közvetlenül bocsátotta ki, vagy adott esetben közvetlenül vette fel, és azok ellenértékét teljes egészében befizették;
   b) a kötelezettségeket a következők egyike sem birtokolja:
   i. az intézmény vagy a vele azonos szanálandó csoportba tartozó szervezet;
   ii. olyan vállalkozás, amelyben az intézmény tulajdon formájában közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkezik oly módon, hogy közvetlenül vagy ellenőrzés útján birtokolja az adott vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének legalább 20 %-át;
   c) a kötelezettségek tulajdonjogának megszerzését a szanálandó szervezet nem finanszírozza közvetlenül vagy közvetetten;
   d) a kötelezettségek tőkeösszegére vonatkozó követelés az instrumentumokra irányadó rendelkezések szerint teljes mértékben alárendelt a 72a. cikk (2) bekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségekből származó követeléseknek; ez az alárendeltségi követelmény a következő esetek bármelyikében teljesítettnek minősül:
   i. a kötelezettségekre irányadó szerződéses rendelkezések meghatározzák, hogy a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 47. pontjában meghatározott rendes fizetésképtelenségi eljárás esetén az instrumentumok tőkeösszegére vonatkozó követelés hátrasorolt az e rendelet 72a.cikkének (2) bekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségekből származó követelésekhez képest;
   ii. az alkalmazandó jog ▌meghatározza, hogy a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 47. pontjában meghatározott rendes fizetésképtelenségi eljárás esetén az instrumentumok tőkeösszegére vonatkozó követelés hátrasorolt az e rendelet 72a. cikkének (2) bekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségekből származó követelésekhez képest;
   iii. az instrumentumokat olyan szanálandó szervezet bocsátotta ki, amelynek mérlegében nem szerepelnek az e rendelet 72a. cikkének (2) bekezdésében említett olyan, nem beszámítható kötelezettségek, amelyek egyenrangúak (pari passu) a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokkal, vagy azoknál hátrébb soroltak;
   e) a kötelezettségeket a következők egyike sem fedezi, szavatolja garancia révén vagy bármely más olyan módon, amely javítja a követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét:
   i. az intézmény vagy leányvállalatai;
   ii. az intézmény anyavállalata vagy annak leányvállalatai;
   iii. bármely olyan vállalkozás, amely szoros kapcsolatban áll az i. és ii. pontban említett szervezetekkel;
   f) a kötelezettségek nem tartoznak ▌ a szanálás esetén való veszteségviselő képességüket korlátozó beszámítási vagy nettósítási ▌ megállapodás hatálya alá;
   g) a kötelezettségekre irányadó rendelkezések nem tartalmaznak ösztönzést azok tőkeösszegének az intézmény általi, lejárat előtti lehívására, visszaváltására, visszavásárlására vagy adott esetben visszafizetésére, kivéve a 72c. cikk (3) bekezdésében említett eseteket;
   h) a kötelezettségeket az instrumentumok tulajdonosai nem válthatják vissza lejárat előtt, kivéve a 72c. cikk (2) bekezdésében említett eseteket;
   i) a 72c. cikk (3) és (4) bekezdésétől függően, ha a kötelezettségek egy vagy több ▌lejárat előtti visszafizetési opciót – többek között vételi opciókat – foglalnak magukban, ezeket az opciókat a kibocsátó kizárólagos mérlegelése alapján lehet gyakorolni, kivéve a 72c. cikk (2) bekezdésében említett eseteket;
   j) a kötelezettségek lejárat előtti lehívására, visszaváltására, visszafizetésére vagy visszavásárlására csak a 77. és 78a. cikkben meghatározott feltételek teljesítése esetén van mód;
   k) a kötelezettségekre irányadó rendelkezések nem utalnak kifejezetten vagy implicit módon arra, hogy a kötelezettségeknek a szanálandó szervezet általi lehívására, visszaváltására, visszafizetésére vagy adott esetben visszavásárlására ▌kerülhet sor, kivéve az intézmény fizetésképtelenségének vagy felszámolásának esetét, és az intézmény más módon sem jelzi ezt;
   l) a kötelezettségekre irányadó rendelkezések nem jogosítják fel a tulajdonost arra, hogy a kamat vagy a tőke jövőbeli kifizetésének ütemezéséhez képest előrehozott kifizetést követeljen, kivéve a szanálandó szervezet fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén;
   m) a kötelezettségekhez kapcsolódó esedékes kamat- vagy adott esetben osztalékfizetések szintje nem ▌ módosul a szanálandó szervezetnek vagy anyavállalatának a hitelképessége függvényében;
   n) az ... [ezen módosító rendelet hatálybalépésétől számított két év] után kibocsátott instrumentumok esetében a kapcsolódó szerződéses dokumentumok és adott esetben a kibocsátással kapcsolatos tájékoztató kifejezetten utal a 2014/59/EU irányelv 48. cikkében említett leírási és átalakítási hatáskör lehetséges gyakorlására. ▌

Az első albekezdés a) pontjának alkalmazása céljából kizárólag a kötelezettségek teljes egészében befizetett részei minősíthetők leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak.

Az e cikk első albekezdése d) pontjának alkalmazása céljából, amennyiben a 72a. cikk (2) bekezdésében említett nem beszámítható kötelezettségek egy része a nemzeti fizetésképtelenségi jog szerint rendes fedezetlen követeléseknek van alárendelve – többek között azért, mert a követelés olyan hitelező birtokában van, aki szoros kapcsolatban áll a kötelezettel, mivel annak részvényese vagy korábbi részvényese, ellenőrzési vagy csoporton belüli viszonyban áll vagy állt vele, vezető testületének jelenlegi vagy volt tagja, továbbá kapcsolatban áll vagy állt bármely ilyen személlyel –, az alárendeltséget nem kell értékelni az ilyen nem beszámítható kötelezettségekből eredő követelések vonatkozásában.

   (3) Az e cikk (2) bekezdésében említett kötelezettségeken felül, a szanálási hatóság engedélyezheti, hogy a kötelezettségek a 92. cikk (3) és (4) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázati kitettségérték 3,5 %-át meg nem haladó összesített mértékig leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak minősüljenek, amennyiben:
   a) a (2) bekezdésben foglalt minden feltétel teljesül, kivéve a (2) bekezdés első albekezdésének d) pontjában szereplő feltételt;
   b) a kötelezettségek egyenrangúak (pari passu) a 72a. cikk (2) bekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségek közül a leghátrább sorolt kötelezettséggel, kivéve azokat az e cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségeket, amelyek a fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti jog értelmében alárendeltek a rendes, fedezetlen követelésekhez képest; valamint
   c) az említett kötelezettségek leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé sorolása nem kockáztatja érdemben a sikeres jogorvoslatot vagy az érvényes kártérítési követeléseket a szanálási hatóság által a 2014/59/EU irányelv 34. cikke (1) bekezdésének g) pontjában és 75. cikkében említett elvek alapján elvégzett értékelés szerint.

   (4) A szanálási hatóság engedélyezheti, hogy a kötelezettségek a (2) bekezdésben említett kötelezettségeken felül leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak minősüljenek, amennyiben:
   a) ▌az intézmény a ▌ (3) bekezdésben ▌említett kötelezettségeket nem sorolhatja a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé;
   b) a (2) bekezdésben foglalt minden feltétel teljesül, kivéve a (2) bekezdés első albekezdésének d) pontjában szereplő feltételt;
   c) a kötelezettségek egyenrangúak (pari passu) a 72a. cikk (2) bekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségek közül a leghátrább sorolt kötelezettséggel, vagy annál előrébb soroltak, kivéve azokat az e cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségeket, amelyek a fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti jog értelmében alárendeltek a rendes, fedezetlen követelésekhez képest;
   d) az intézmény mérlegében a 72a. cikk (2) bekezdésében említett, nem beszámítható, az említett kötelezettségekkel fizetésképtelenség esetén egyenrangú (pari passu) vagy azoknál hátrább sorolt kötelezettségek összege nem haladja meg az intézmény szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek 5 %-át;
   e) az említett kötelezettségek leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé sorolása nem kockáztatja érdemben a sikeres jogorvoslatot vagy az érvényes kártérítési követeléseket a szanálási hatóság által a 2014/59/EU irányelv 34. cikke (1) bekezdésének g) pontjában és ▌75. cikkében említett elvek alapján elvégzett értékelés szerint.
   (5) A szanálási hatóság kizárólag a (3) vagy a (4) bekezdésben említett kötelezettségek leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé ▌ sorolását engedélyezheti egy intézménynek ▌ .

   (6) Az e cikkben meghatározott feltételek teljesülésének vizsgálata során a szanálási ▌ hatóságnak konzultálnia kell az illetékes hatósággal.
   (7) Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők részletesebb meghatározása érdekében:
   a) a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok közvetett finanszírozásának alkalmazható formái és jellege;
   b) az e cikk (2) bekezdése első albekezdésének g) pontjában előírt feltétel alkalmazásában, illetve a 72c. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában történő visszaváltás ösztönzőinek formája és jellege.

E szabályozástechnikai standardtervezeteknek teljes mértékben összhangban kell állniuk a 28. cikk (5) bekezdésének a) pontjában és az 52. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett felhatalmazáson alapuló jogi aktussal.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket ... [e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónap]-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt e rendeletet.

72c. cikk

A leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok amortizációja

   (1) A legalább egyéves hátralévő futamidővel rendelkező leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok teljes mértékben leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemeknek minősülnek.

Az egy évnél rövidebb hátralévő futamidővel rendelkező leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok nem minősülnek leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemeknek.

   (2) Az (1) bekezdés alkalmazásában, amennyiben a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentum az instrumentum eredeti megjelölt lejárata előtt az instrumentum tulajdonosa által lehívható visszaváltási opciót tartalmaz, az a legkorábbi dátum minősül az instrumentum lejáratának, amikor az instrumentum tulajdonosa lehívhatja a visszaváltási opciót, és kezdeményezheti az instrumentum visszaváltását vagy visszafizetését.
   (3) Az (1) bekezdés alkalmazása céljából, amennyiben a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok arra vonatkozó ösztönzőt tartalmaznak, hogy a kibocsátó az instrumentum eredeti megjelölt lejárata előtt lehívja, visszaváltsa, visszafizesse vagy visszavásárolja az instrumentumot, az a legkorábbi dátum minősül az instrumentum lejáratának, amikor az instrumentum tulajdonosa igénybe veheti az opciót, és kezdeményezheti az instrumentum visszaváltását vagy visszafizetését.
   (4) Az (1) bekezdés alkalmazása céljából, amennyiben egy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentum a kibocsátó kizárólagos mérlegelése alapján az instrumentum eredeti megjelölt lejárata előtt gyakorolható, lejárat előtti visszaváltási opciót tartalmaz, ám az instrumentumra irányadó rendelkezések nem tartalmaznak ösztönzést az instrumentumnak az annak lejárata előtti lehívására, visszaváltására, visszafizetésére vagy visszavásárlására, illetve a tulajdonosok mérlegelése alapján igénybe vehető visszaváltási vagy visszafizetési opciót, az instrumentum eredeti megjelölt lejárata minősül az instrumentum lejáratának.

72d. cikk

Az elismerhetőségi feltételek teljesítése megszűnésének következményei

Amennyiben valamely leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentum már nem felel meg a 72b. cikkben meghatározott, alkalmazandó feltételeknek, a kötelezettség leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumként való minősítése haladéktalanul megszűnik.

A 72b. cikk (2) bekezdésében említett kötelezettségek mindaddig beszámíthatók a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok közé, amíg a 72b. cikk (3) vagy (4) bekezdése alapján leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak minősülnek.

2. szakasz

Levonások a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekből

72e. cikk

Levonások a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekből

   (1) A 92a. cikk hatálya alá tartozó intézményeknek a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekből le kell vonniuk a következőket:
   a) a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, saját leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állománya, beleértve az olyan saját kötelezettségeket is, amelyeket az intézmény hatályos szerződéses kötelezettségekből eredően köteles lehet megvásárolni;
   b) a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, olyan globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állománya, amely szervezetekkel az intézmény kereszttulajdonlási viszonyban áll, amennyiben az illetékes hatóság megítélése szerint az állomány tartásának célja a szanálandó szervezet veszteségviselő és feltőkésítési képességének mesterséges növelése;
   c) a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának a 72i. cikk szerint meghatározott nagysága, amennyiben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel az említett szervezetekben;
   d) a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állománya, ha az intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik az említett szervezetekben, kivéve a legfeljebb öt munkanapig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat.
   (2) E szakasz alkalmazásában a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokkal egyenrangú (pari passu) minden instrumentumot leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak kell tekinteni, kivéve azokat az instrumentumokat, amelyek a 72b. cikk (3) és (4) bekezdése értelmében leírható, illetve átalakítható kötelezettségnek minősülő instrumentumokkal egyenrangúak.
   (3) E szakasz alkalmazásában az intézmények a következőképpen számíthatják ki a 72b. cikk (3) bekezdésében említett leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának összegét:

20190416-P8_TA-PROV(2019)0369_HU-p0000002.png

ahol:

h = a 72b. cikk (3) bekezdésében említett leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának összege;

i = a kibocsátó intézményt jelölő index;

Hi = az i kibocsátó intézménynek a 72b. cikk (3) bekezdésében említett leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek teljes állománya;

li = az i kibocsátó intézmény által a 72b. cikk (3) bekezdésében meghatározott korlátok között a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekhez sorolt kötelezettségek összege a kibocsátó intézmény legutóbbi tájékoztatása szerint; és

Li = az i kibocsátó intézmény 72b. cikk (3) bekezdésében említett fennálló kötelezettségeinek teljes összege a kibocsátó intézmény legutóbbi tájékoztatása szerint.

   (4) Amennyiben a 92a. cikk hatálya alá tartozó valamely EU-szintű anyaintézménynek vagy tagállami anyaintézménynek közvetlen, közvetett vagy szintetikus módon tulajdonát képezik egy vagy több, az anyaintézménnyel nem azonos szanálandó csoportba tartozó leányvállalat szavatolótőke-instrumentumai vagy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumai, az anyaintézmény szanálási hatósága – azt követően, hogy megfelelően figyelembe vette bármely érintett leányvállalat szanálási hatóságának véleményét – engedélyezheti, hogy az anyaintézmény az anyaintézmény szanálási hatósága által meghatározott alacsonyabb összeg levonásával vonja le azokat. Ennek a korrigált összegnek legalább egyenlőnek kell lennie a következőképpen számított (m) összeggel:

20190416-P8_TA-PROV(2019)0369_HU-p0000003.png

ahol:

i = a leányvállalatot jelölő index;

OPi = az i leányvállalat által kibocsátott, az anyaintézmény tulajdonát képező szavatolótőke-instrumentumok összege;

LPi = az i leányvállalat által kibocsátott, az anyaintézmény tulajdonát képező leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek összege;

𝛽 = az i leányvállalat által kibocsátott ▌és az anyavállalat tulajdonát képező szavatolótőke-instrumentumok és leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek százalékos aránya;

Oi = az i leányvállalat szavatolótőkéjének összege, az ezzel a bekezdéssel összhangban számított levonás figyelembevétele nélkül;

Li = az i leányvállalat leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek összege, az ezzel a bekezdéssel összhangban számított levonás figyelembevétele nélkül;

ri = e rendelet 92a. cikke (1) bekezdésének a) pontjával és a 2014/59/EU irányelv 45d. cikkével összhangban az i leányvállalatra a szanálandó csoportja szintjén alkalmazandó arány; és

aRWAi = az i globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetnek a 92. cikk (3) és (4) bekezdése szerint, a 12. cikkben előírt korrekciók figyelembevételével számított teljes kockázati kitettségértéke.

Ha az anyaintézmény az első albekezdéssel összhangban engedélyt kap a korrigált összeg levonására, akkor az első albekezdésben említett szavatolótőke-instrumentumok és leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának és ezen korrigált összegnek a különbözetét a leányvállalatnak kell levonnia ▌.

72f. cikk

Saját leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának levonása

A 72e. cikk (1) bekezdése a) pontjának alkalmazása céljából az állomány nagyságát a bruttó hosszú pozíció alapján kell kiszámítaniuk a következő kivételekre is figyelemmel:

   a) az intézmények az állomány összegét kiszámíthatják a nettó hosszú pozíció alapján, amennyiben mindkét alábbi feltétel teljesül:
   i. a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló kitettségben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;
   ii. mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;
   b) az intézményeknek a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukban lévő, indexhez kötött értékpapírok állománya esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják az adott indexekre vonatkozóan az alapul szolgáló kitettséget a saját leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok tekintetében;
   c) az intézmények nettósíthatják az indexhez kötött értékpapírokból eredő, saját leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokban lévő bruttó hosszú pozíciókat a mögöttes indexekben lévő rövid pozíciókból eredő, a saját leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokban lévő rövid pozíciókkal szemben, akkor is, ha az említett rövid pozíciók partnerkockázattal járnak, amennyiben mindkét alábbi feltétel teljesül:
   i. a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló indexben vannak;
   ii. mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván.

72g. cikk

A leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekre vonatkozó levonások alapja

A 72e. cikk (1) bekezdése b), c) és d) pontjának alkalmazása céljából az intézményeknek a bruttó hosszú pozíciókat kell levonniuk a 72h. és a 72i. cikkekben meghatározott kivételekre is figyelemmel.

72h. cikk

Egyéb globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettségek állományának levonása

A 72j. cikkben meghatározott kivételt nem alkalmazó intézményeknek ▌ a 72e. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában említett levonásokat a következőknek megfelelően kell végrehajtaniuk:

   a) a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukban lévő leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának összegét az ugyanazon alapul szolgáló kitettségben lévő nettó hosszú pozíció alapján számíthatják ki, feltéve hogy mindkét következő feltétel teljesül:
   i. a rövid pozíció lejárata azonos a hosszú pozíció lejáratával vagy későbbi annál, vagy a rövid pozíció legalább egy év hátralévő futamidővel rendelkezik ▌;
   ii. mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván.
   b) a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukban lévő, indexhez kötött értékpapírok állománya esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy a vizsgálati módszert alkalmazva kiszámítják az adott indexekre vonatkozóan az alapul szolgáló kitettséget a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok tekintetében.

72i. cikk

Leírható, illetve átalakítható kötelezettségek levonása, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetben

   (1) A 72e. cikk (1) bekezdése c) pontjának alkalmazása céljából az intézményeknek úgy kell kiszámítaniuk a levonandó összeget, hogy az e bekezdés a) pontja szerinti összeget megszorozzák az e bekezdés b) pontjában említett számításból eredő tényezővel:
   a) az az aggregált összeg, amellyel a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok, valamint globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állománya – az azon pénzügyi ágazatbeli szervezetek és globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott instrumentumokat figyelembe véve, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel – meghaladja az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-át, amelyet a következők alkalmazása után számítottak ki:
   i. a 32–35. cikk;
   ii. a 36. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontja, k) pontjának ii–v. alpontja és l) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések esetében levonandó összeget;
   iii. a 44. és 45. cikk;
   b) a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, azon globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának összege, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel, elosztva a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, azon pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok, valamint azon globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának aggregált összegével, amelyekben a szanálandó szervezet nem rendelkezik jelentős befektetéssel.
   (2) Az intézmények nem vehetik figyelembe az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat az (1) bekezdés a) pontjában említett összegekben és az (1) bekezdés b) pontja szerint számított tényező kiszámítása során.
   (3) Az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó összeget fel kell osztani a globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezeteknek az intézmény tulajdonát képező egyes leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumai között. Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk az egyes leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok azon összegét, amelyet az (1) bekezdésnek megfelelően levonnak, hogy az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget megszorozzák az e bekezdés b) pontjában meghatározott aránnyal:
   a) az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó állomány összege;
   b) az olyan globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok tekintetében, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel, a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő állomány aggregált összegének az intézmény tulajdonát képező egyes leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok által képviselt aránya.
   (4) A 72e. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett azon állomány összege, amely egyenlő, vagy kevesebb, mint az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10%-a az e cikk (1) bekezdése a) pontjának i., ii., és iii. alpontjában meghatározott rendelkezések alkalmazása után, nem vonható le, és arra a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelően alkalmazandó kockázati súlyokat és adott esetben a harmadik rész IV. címében meghatározott követelményeket kell alkalmazni.
   (5) Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk a (4) bekezdésnek megfelelően kockázattal súlyozott egyes leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok összegét, hogy a (4) bekezdés szerint kockázattal súlyozandó állomány összegét megszorozzák a (3) bekezdés b) pontja szerinti számítással kapott aránnyal.

72j. cikk

Kereskedési könyvi kivétel a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekre vonatkozó levonások alól

   (1) Az intézmények határozhatnak úgy, hogy nem vonják le a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukban lévő leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának egy meghatározott részét, amely aggregáltan és bruttó hosszú pozíciók alapján számítva nem haladja meg az intézménynek a 32–36. cikk figyelembevételével számított elsődleges alapvető tőkeelemeinek 5 %-át, feltéve, hogy a következő feltételek mindegyike teljesül:
   a) az állomány a kereskedési könyvben szerepel;
   b) a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokat legfeljebb 30 munkanapig tartják.
   (2) Az (1) bekezdésnek megfelelően le nem vont elemeknek a kereskedési könyvben lévő elemekre vonatkozó szavatolótőke-követelmények hatálya alá kell tartozniuk.
   (3) Amennyiben az (1) bekezdésnek megfelelően le nem vont állomány tekintetében már nem teljesülnek az említett bekezdésben meghatározott feltételek, az állomány összegét a 72g. cikk szerint, a 72h. cikkben és a 72i. cikkben megállapított kivételek alkalmazása nélkül le kell vonni.

3. szakasz

Szavatolótőke és leírható, illetve átalakítható kötelezettségek

72k. cikk

Leírható, illetve átalakítható kötelezettségek

Az intézmény leírható, illetve átalakítható kötelezettségei a 72e. cikkben említett levonások alkalmazása utáni leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekből állnak.

72l. cikk

A szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek

Az intézmény szavatolótőkéjét és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeit az intézmény szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek összege alkotja.

__________________

* Az Európai Parlament és a Tanács 2014/49/EU irányelve (2014. április 16.) a betétbiztosítási rendszerekről (HL L 173., 2014.6.12., 149. o.).

** Az Európai Parlament és a Tanács 98/26/EK irányelve (1998. május 19.) a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről (HL L 166., 1998.6.11., 45. o.).ˮ

"

32.  A második rész I. címében a 6. fejezet címe helyébe a következő szöveg lép:"

A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó általános követelmények”

"

33.  A 73. cikk a következőképpen módosul:

a)  a cím helyébe a következő szöveg lép:"

Instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések”;

"

b)  az (1)–(4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

(1) Azok a tőkeinstrumentumok és kötelezettségek, amelyek tekintetében az intézmény kizárólagos döntési jogköre alapján határozhat úgy, hogy a kifizetéseket nem készpénzben vagy szavatolótőke-instrumentum formájában teljesíti, nem minősülhetnek elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumnak vagy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak, kivéve ha az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.

   (2) Az illetékes hatóság csak akkor adhatja meg az (1) bekezdésben említett előzetes engedélyt, ha megítélése szerint az összes alábbi feltétel teljesül:
   a) az intézménynek az instrumentumhoz kapcsolódó fizetések törlésére irányuló képességét nem befolyásolná hátrányosan sem az (1) bekezdésben említett döntési jogkör, sem a kifizetések lehetséges formája;
   b) a tőkeinstrumentum vagy a kötelezettség veszteségviselési képességét nem befolyásolná hátrányosan sem az (1) bekezdésben említett döntési jogkör, sem a kifizetések lehetséges formája;
   c) a tőkeinstrumentum vagy a kötelezettség minőségét egyéb tekintetben nem csökkentené sem az (1) bekezdésben említett döntési jogkör, sem a kifizetések lehetséges formája.

Az (1) bekezdésben említett előzetes engedély megadása előtt az illetékes hatóságnak konzultálnia kell a szanálási hatósággal arról, hogy az intézmény megfelel-e az említett feltételeknek.

   (3) Azok a tőkeinstrumentumok és kötelezettségek, amelyek tekintetében az azokat kibocsátó intézménytől eltérő jogi személy saját döntési joga, hogy meghatározza vagy megkövetelje, hogy az instrumentumhoz vagy kötelezettséghez kapcsolódó kifizetésre ne készpénzben vagy szavatolótőke-instrumentum formájában kerüljön sor, nem minősülhetnek elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumnak vagy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak.
   (4) Az intézmények alapul vehetik valamelyik átfogó piaci indexet a kiegészítő alapvető és a járulékos tőkeinstrumentumokhoz, valamint a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések szintjének meghatározására.”;

"

c)  a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

(6) Az intézményeknek be kell jelenteniük és nyilvánosságra kell hozniuk azokat az átfogó piaci indexeket, amelyekre tőkeinstrumentumaik és leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumaik támaszkodnak.

"

34.  A 75. cikk bevezető szövegrésze helyébe a következő szöveg lép:"

„A 45. cikk a) pontjában, az 59. cikk a) pontjában, a 69. cikk a) pontjában és a 72h. cikk a) pontjában a rövid pozíciókra vonatkozóan említett lejárati követelmények a tartott pozíciókat illetően teljesítettnek tekintendők, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:”

"

35.  A 76. cikk (1), (2) és (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A 42. cikk a) pontjának, a 45. cikk a) pontjának, az 57. cikk a) pontjának, az 59. cikk a) pontjának, a 67. cikk a) pontjának, a 69. cikk a) pontjának és a 72h. cikk a) pontjának alkalmazásában az intézmények csökkenthetik valamely tőkeinstrumentumban meglévő hosszú pozíciójuk összegét az index azon részével, amelynek az alapul szolgáló kitettsége megegyezik a fedezendő kitettséggel, feltéve hogy a következő feltételek mindegyike teljesül:

   a) a fedezendő hosszú pozíciót és az annak fedezésére szolgáló, indexben lévő rövid pozíciót egyaránt vagy a kereskedési könyvben, vagy a kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;
   b) az a) pontban említett pozíciókat valós értéken tartják nyilván az intézmény mérlegében;
   c) az a) pontban említett rövid pozíció tényleges fedezetnek minősül az intézmény belső kontroll eljárásai szerint;
   d) az illetékes hatóságok legalább évente egyszer értékelik a c) pontban említett belső kontroll eljárások megfelelőségét, és meggyőződnek arról, hogy azok továbbra is megfelelőek.
   (2) Amennyiben az illetékes hatóság előzetesen engedélyezte, egy intézmény használhat konzervatív becslést az intézménynek az indexekben foglalt instrumentumokkal szembeni, alapul szolgáló kitettségére vonatkozóan annak alternatívájaként, hogy egy intézmény az alábbi pontok közül egy vagy több pontban említett tételek szerinti kitettségét kiszámítja:
   a) az indexekben foglalt saját elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumok, valamint leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok;
   b) pénzügyi ágazatbeli szervezetek indexekben foglalt elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumai;
   c) intézmények indexekben foglalt leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumai.
   (3) Az illetékes hatóságok a (2) bekezdésben említett előzetes engedélyt csak akkor adhatják meg, ha az intézmény számukra kielégítően bizonyította, hogy működési szempontból megterhelő lenne az intézmény számára a (2) bekezdés egy vagy adott esetben több pontjában említett tételekkel szembeni, alapul szolgáló kitettségének monitorozása.”

"

36.  A 77. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

77. cikk

A szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek csökkentésének feltételei

   (1) Az intézményeknek be kell szerezniük az illetékes hatóság előzetes engedélyét bármely következő művelet végrehajtásához:
   a) az intézmény által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok csökkentése, visszaváltása vagy visszavásárlása az alkalmazandó nemzeti jog által engedélyezett módon;
   b) a szavatolótőke-instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió csökkentése, elosztása vagy másik szavatolótőke elemmé való átsorolása;
   c) kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy járulékos tőkeinstrumentumok lehívása, visszaváltása, visszafizetése vagy visszavásárlása a szerződéses futamidejük lejárta előtt.
   (2) Az intézményeknek be kell szerezniük a szanálási hatóság előzetes engedélyét az olyan leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok szerződéses futamidejük lejárta előtti lehívásához, visszaváltásához, visszafizetéséhez vagy visszavásárlásához, amelyek nem tartoznak az (1) bekezdés hatálya alá.”

"

37.  A 78. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„78. cikk

A szavatolótőke csökkentésének felügyeleti engedélyezése ▌

   (1) Az illetékes hatóságnak engedélyeznie kell az intézmény számára az elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető vagy járulékos ▌ tőkeinstrumentumok csökkentését, lehívását, visszaváltását, visszafizetését vagy visszavásárlását, vagy a kapcsolódó ázsió csökkentését, elosztását vagy átsorolását, ha a következő feltételek bármelyike teljesül:
   a) a 77. cikk (1) bekezdésében említett bármely intézkedést megelőzően vagy azzal egyidejűleg az intézmény a 77. cikk (1) bekezdésében említett instrumentumokat vagy kapcsolódó ázsiót ugyanolyan vagy jobb minőségű szavatolótőke-instrumentumokkal ▌váltja fel, az intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható feltételekkel;
   b) az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítja, hogy az intézmény szavatolótőkéje és leírható, illetve átalakítható kötelezettségei az e rendelet 77. cikkének (1) bekezdésében említett intézkedés nyomán az e rendeletben, a 2013/36/EU irányelvben és a ▌ 2014/59/EU irányelvben meghatározott követelményeket meghaladják azzal a többlettel, amelyet az illetékes hatóság szükségesnek ítél.

Amennyiben az intézmény megfelelő biztosítékokat nyújt arra vonatkozóan, hogy képes az e rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben ▌ előírt összegeket meghaladó szavatolótőkével működni, az illetékes hatóság általános előzetes engedélyt ▌adhat az intézménynek az e rendelet 77. cikke (1) bekezdésében meghatározott intézkedések meghozatalára, azon kritériumokra is figyelemmel, amelyek biztosítják, hogy e jövőbeli intézkedések megfeleljenek az e bekezdés a) és b) pontjában megállapított feltételeknek. Ez az általános előzetes engedély csak meghatározott időre, legfeljebb egy évre adható, amelynek leteltét követően megújítható. Az általános előzetes engedély előre meghatározott összegre adható, amelyet az illetékes hatóságnak kell megállapítania. Az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok esetében ez az előre meghatározott összeg nem haladhatja meg a vonatkozó kibocsátás 3%-át, és nem haladhatja meg a 10%-át annak az összegnek, amellyel az elsődleges alapvető tőke meghaladja az elsődleges alapvető tőkére vonatkozó, e rendeletben, a 2013/36/EU és a 2014/59/EU irányelvben meghatározott követelmények összegét azzal a többlettel, amelyet az illetékes hatóság szükségesnek ítél. A kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy a járulékos tőkeinstrumentumok esetében ez az előre meghatározott összeg nem haladhatja meg a vonatkozó kibocsátás 10%-át, és nem haladhatja meg a kint levő kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy adott esetben járulékos tőkeinstrumentumok teljes összegének 3%-át. ▌

Az illetékes hatóságnak vissza kell vonnia az általános előzetes engedélyt, amennyiben az intézmény az engedély megadásának bármelyik feltételét megsérti.

   (2) Amikor az illetékes hatóság megvizsgálja az (1) bekezdés a) pontjában említett felváltó instrumentumok fenntarthatóságát az intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából, mérlegelnie kell, hogy a felváltó tőkeinstrumentumok ▌milyen mértékben lennének költségesebbek az intézmény számára, mint azok a tőkeinstrumentumok vagy ázsiók, amelyeket felváltanának.
   (3) Amennyiben az intézmény a 77. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett intézkedést hoz, és az alkalmazandó nemzeti jog tiltja a 27. cikkben említett elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok visszaváltásának megtagadását, az illetékes hatóság eltekinthet az e cikk (1) bekezdésében megállapított feltételektől, ha az illetékes hatóság előírja az intézmény számára az ilyen instrumentumok visszaváltásának megfelelő alapon történő korlátozását.
   (4) Az illetékes hatóságok csak akkor engedélyezhetik az intézményeknek, hogy a kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumokat vagy a kapcsolódó ázsiókat a kibocsátásukat követő öt éven belül lehívják, visszaváltsák, visszafizessék vagy visszavásárolják, ha teljesülnek az (1) bekezdésben megállapított feltételek, továbbá teljesül a következő feltételek egyike:
   a) az említett instrumentumok szabályozói besorolásában olyan változás következik be, amely valószínűleg azoknak a szavatolótőkéből történő kizárását vagy alacsonyabb minőségű szavatolótőkeként történő besorolását eredményezi, és mindkét alábbi feltétel teljesül:
   i. az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy ez a változás kellő bizonyossággal be fog következni;
   ii. az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően igazolja, hogy az említett instrumentumok szabályozói besorolásának megváltozása nem volt észszerűen előrelátható az instrumentum kibocsátásának időpontjában;
   b) az említett instrumentumok alkalmazandó adóügyi megítélésében változás következik be, és az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően igazolja, hogy a változás jelentős, és nem volt észszerűen előrelátható az instrumentumok kibocsátásának időpontjában;
   c) az instrumentumok és a kapcsolódó ázsiók a 494b. cikkel összhangban szerzett jogok tárgyaként kezelendők;
   d) a 77. cikk (1) bekezdésében említett intézkedést megelőzően vagy azzal egyidejűleg az intézmény a 77. cikk (1) bekezdésében említett instrumentumokat vagy kapcsolódó ázsiót ugyanolyan vagy jobb minőségű szavatolótőke-instrumentumokkal ▌váltja fel, az intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható feltételekkel, és ezt az intézkedést az illetékes hatóság engedélyezte azon az alapon, hogy ez prudenciális szempontból kedvező, és rendkívüli körülmények által indokolt;
   e) a kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumokat árjegyzési célból vásárolják vissza.

   (5) Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők részletes meghatározása érdekében:
   a) az „intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható” kifejezés jelentése;
   b) a (3) bekezdésben említett megfelelő körülmények a visszaváltás korlátozására;
   c) a 77. cikk (1) bekezdésében felsorolt valamely intézkedés végrehajtásának az illetékes hatóság általi előzetes engedélyezésére irányuló eljárás, beleértve a korlátozásokat és a folyamatokat is, valamint az intézmények által az illetékes hatósághoz az ugyanazon bekezdésben felsorolt intézkedések valamelyikének a végrehajtására vonatkozóan benyújtott engedélykérelmekre vonatkozó adatkövetelmények, beleértve a szövetkezetek tagjai részére kibocsátott részjegyek visszaváltása esetén alkalmazandó eljárást és az ilyen kérelmek feldolgozására vonatkozó határidőt is;

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2013. július 28-ig kell benyújtania a Bizottság részére.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően elfogadja.”

"

38.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:"

„78a. cikk

A leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok csökkentésének engedélyezése

   (1) A szanálási hatóságnak engedélyeznie kell az intézmény számára a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok lehívását, visszaváltását, visszafizetését vagy visszavásárlását, ha a következő feltételek egyike teljesül:
   a) az e rendelet 77. cikkének (2) bekezdésében említett bármely intézkedésnél korábban vagy azzal egyidejűleg az intézmény a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokat ugyanolyan vagy jobb minőségű szavatolótőke-instrumentumokkal vagy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokkal váltja fel, az intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható feltételekkel;
   b) az intézmény a szanálási hatóság számára kielégítően bizonyítja, hogy az intézmény szavatolótőkéje és leírható, illetve átalakítható kötelezettségei az e rendelet 77. cikkének (2) bekezdésében említett intézkedés nyomán az e rendeletben, valamint a 2013/36/EU és a 2014/59/EU irányelvben meghatározott, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelményeket meghaladják azzal a többlettel, amelyet a szanálási hatóság az illetékes hatósággal egyetértésben szükségesnek ítél;
   c) az intézmény a szanálási hatóság számára kielégítően bizonyítja, hogy a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek szavatolótőke-instrumentumokkal való részleges vagy teljes felváltása szükséges ahhoz, hogy megfeleljen az engedély érvényben maradása érdekében az e rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben meghatározott szavatolótőke-követelményeknek.

Amennyiben az intézmény megfelelő biztosítékokat nyújt arra vonatkozóan, hogy képes az e rendeletben, valamint a 2013/36/EU és a 2014/59/EU irányelvben meghatározott követelményeket meghaladó szavatolótőkével és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekkel működni, a szanálási hatóság az illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően általános előzetes engedélyt adhat az intézménynek leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok lehívásának, visszaváltásának, visszafizetésének vagy visszavásárlásának végrehajtására, azon kritériumokra is figyelemmel, amelyek biztosítják, hogy e jövőbeli intézkedések megfeleljenek az e bekezdés a) és b) pontjában meghatározott feltételeknek. Ez az általános előzetes engedély csak meghatározott időre, legfeljebb egy évre adható, amelynek leteltét követően megújítható. Az általános előzetes engedély előre meghatározott összegre adható, amelyet a szanálási hatóságnak kell megállapítania. A szanálási hatóságoknak minden megadott általános előzetes engedélyről értesíteniük kell az illetékes hatóságokat.

A szanálási hatóságnak vissza kell vonnia az általános előzetes engedélyt, amennyiben az intézmény az engedély megadásának bármelyik feltételét megsérti.

   (2) Amikor a szanálási hatóság megvizsgálja a felváltó instrumentumoknak az intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából való, az (1) bekezdés a) pontjában említett fenntarthatóságát, mérlegelnie kell, hogy a felváltó tőkeinstrumentumok vagy a felváltó leírható, illetve átalakítható kötelezettségek milyen mértékben lennének költségesebbek az intézmény számára, mint azok, amelyeket felváltanának.
   (3) Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők részletes meghatározása érdekében:
   a) az illetékes hatóság és a szanálási hatóság közötti együttműködésre vonatkozó eljárás;
   b) az (1) bekezdés első albekezdése szerinti engedély megadásának eljárása, beleértve a határidőket és a tájékoztatásra vonatkozó követelményeket is;
   c) az (1) bekezdés második albekezdése szerinti általános előzetes engedély megadásának eljárása, beleértve a határidőket és a tájékoztatásra vonatkozó követelményeket is;
   d) az „intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható” kifejezés jelentése;

Az e bekezdés első albekezdése d) pontjának alkalmazása céljából a szabályozástechnikai standardtervezeteknek teljes mértékben összhangban kell lenniük a 78. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktussal.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket ... [e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónap]-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.”

"

39.  A 79. cikk a következőképpen módosul:

a)  a cím helyébe a következő szöveg lép:"

A szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek levonása alóli átmeneti felmentés;

"

b)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Amennyiben egy intézmény olyan tőkeinstrumentumokat vagy kötelezettségeket birtokol, ▌amelyek egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben szavatolótőke-instrumentumnak, vagy egy intézményben leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak minősülnek, és az illetékes hatóság megítélése szerint ez a részesedés az adott szervezet vagy intézmény reorganizációjára és életképességének helyreállítására kialakított pénzügyi támogatási művelet célját szolgálja, az illetékes hatóság átmenetileg eltekinthet a levonásra vonatkozó rendelkezésektől, amelyek egyéb esetben alkalmazandóak lennének az adott instrumentumokra.”

"

40.   A szöveg a következő cikkel egészül ki:"

„79a. cikk

A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokra vonatkozó feltételeknek való megfelelés értékelése

Az intézményeknek a második részben meghatározott követelményeknek való megfelelés értékelése során nemcsak az instrumentumok jogi formáját, hanem lényeges jellemzőiket is figyelembe kell venniük. Az instrumentumok lényeges jellemzőinek értékelése során figyelembe kell venni az instrumentumokkal összefüggő valamennyi megállapodást – még abban az esetben is, ha e megállapodások nincsenek kifejezetten meghatározva a magukra az instrumentumokra vonatkozó feltételekben – annak megállapítása érdekében, hogy az ilyen megállapodások kombinált gazdasági hatásai összhangban állnak-e a vonatkozó rendelkezések céljával.”

"

41.  A 80. cikk a következőképpen módosul:

a)  a cím helyébe a következő szöveg lép:"

A szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok minőségének folyamatos felülvizsgálata”;

"

b)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

(1) Az EBH-nak monitoroznia kell az Unióban az intézmények által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok és leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok minőségét, és haladéktalanul értesítenie kell a Bizottságot, ha jelentős bizonyíték áll rendelkezésére arra vonatkozóan, hogy az említett instrumentumok nem felelnek meg az e rendeletben foglalt vonatkozó elismerhetőségi kritériumoknak.

Az illetékes hatóságoknak az EBH kérésére késedelem nélkül továbbítaniuk kell az EBH számára minden olyan információt, amelyet az EBH az újonnan kibocsátott tőkeinstrumentumokkal vagy kötelezettségtípusokkal kapcsolatban lényegesnek tart ahhoz, hogy az unióbeli intézmények által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok és leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok minőségét monitorozhassa.”;

"

c)  a (3) bekezdés bevezető szövegrésze helyébe a következő szöveg lép:"

(3) Az EBH-nak technikai tanácsot kell nyújtania a Bizottságnak minden olyan jelentős változtatásról, amelyet a szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek meghatározásában szükségesnek ítél a következők bármelyikének eredményeként:

"

42.  A 81. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) A kisebbségi részesedések egy leányvállalat elsődleges alapvető tőkeelemeinek összegét foglalják magukban, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

   a) a leányvállalat a következők egyike:
   i. intézmény;
   ii. olyan vállalkozás, amely az alkalmazandó nemzeti jog értelmében ezen rendelet és a 2013/36/EU irányelv követelményeinek hatálya alá tartozik;
   iii. harmadik országbeli közbenső pénzügyi holding társaság, amelyre ugyanolyan szigorú prudenciális követelmények vonatkoznak, mint az adott harmadik országbeli hitelintézetekre, amennyiben a Bizottság a 107. cikk (4) bekezdésének megfelelően az említett prudenciális követelményeket legalább egyenértékűnek nyilvánította az e rendeletben meghatározott követelményekkel;
   b) a leányvállalatot az első rész II. címének 2. fejezete szerint a konszolidációba teljes körűen bevonták;
   c) az e bekezdés bevezető részében említett elsődleges alapvető tőkeelemek az első rész II. címe 2. fejezete szerinti konszolidációba bevont vállalkozásoktól eltérő személyek tulajdonában vannak.”

"

43.  A 82. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

82. cikk

A kiegészítő alapvető tőkébe, az alapvető tőkébe, a járulékos tőkébe és a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemek

A kiegészítő alapvető tőkébe, az alapvető tőkébe és a járulékos tőkébe, valamint a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemek közé tartozik a leányvállalat kisebbségi részesedése, valamint a kiegészítő alapvető tőkébe, illetve a járulékos tőkébe beszámítható tőkeinstrumentumai, és az ezekhez kapcsolódó eredménytartalék és ázsió, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

   a) a leányvállalat a következők egyike:
   i. intézmény;
   ii. olyan vállalkozás, amely az alkalmazandó nemzeti jog értelmében ezen rendelet és a 2013/36/EU irányelv követelményeinek hatálya alá tartozik;
   iii. harmadik országbeli közbenső pénzügyi holding társaság, amelyre ugyanolyan szigorú prudenciális követelmények vonatkoznak, mint az adott harmadik országbeli hitelintézetekre, amennyiben a Bizottság a 107. cikk (4) bekezdésének megfelelően az említett prudenciális követelményeket legalább egyenértékűnek nyilvánította az e rendeletben meghatározott követelményekkel;
   b) a leányvállalatot teljes körűen bevonták az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációba;
   c) az említett instrumentumok az első rész II. címe 2. fejezete szerinti konszolidációba bevont vállalkozásoktól eltérő személyek tulajdonában vannak.

"

44.  A 83. cikk (1) bekezdésében a bevezető szövegrész helyébe a következő szöveg lép:"

(1) A különleges célú gazdasági egység által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok, valamint a kapcsolódó ázsió 2021. december 31-ig számítható be a kiegészítő alapvető tőkébe, az alapvető tőkébe, a járulékos tőkébe, illetve a szavatolótőkébe, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

"

45.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:"

„88a. cikk

A leírható, illetve átalakítható kötelezettségek közé beszámítható kötelezettséginstrumentumok

„A 92a. cikk hatálya alá tartozó intézmények összevont leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumai közé történő beszámításnál figyelembe kell venni az olyan kötelezettségeket, amelyeket a szanálandó szervezettel azonos szanálandó csoporthoz tartozó, az Unióban letelepedett valamely leányvállalat bocsátott ki, feltéve hogy a következő feltételek mindegyike teljesül:

   a) kibocsátásukra a 2014/59/EU irányelv 45f. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően került sor;
   b) nem ugyanabba a szanálandó csoportba tartozó, meglévő részvényes vásárolta meg őket, feltéve hogy a leírásra vagy átalakításra vonatkozó hatásköröknek a 2014/59/EU irányelv 59–62. cikkével összhangban történő gyakorlása nem érinti a szanálandó szervezet által a leányvállalat felett gyakorolt ellenőrzést;
   c) értékük nem haladja meg az i. alpontban említett összegnek az ii. alpontban említett összegből való kivonásával kapott összeget:
   i. a szanálandó szervezet részére kibocsátott és általa akár közvetlenül, akár közvetve az ugyanazon szanálandó csoportba tartozó más szervezeteken keresztül megvásárolt kötelezettségek összege, valamint a 2014/59/EU irányelv 45f. cikke (2) bekezdése b) pontjának megfelelően kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok összege;
   ii. a 2014/59/EU irányelv 45f. cikke (1) bekezdésének megfelelően előírt összeg.”

"

46.  A 92. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a következő ponttal egészül ki:"

„d) 3%-os tőkeáttételi mutató;ˮ

"

b)   a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:"

(1a) Az e cikk (1) bekezdésének d) pontjában megállapított követelményen túlmenően a globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek fenn kell tartania egy olyan tőkeáttételi mutató puffert, amely a globálisan rendszerszinten jelentős intézmény e rendelet 429. cikke (4) bekezdésében említett teljes kitettségi mértékének és a 2013/36/EU irányelv 131. cikke szerint a globálisan rendszerszinten jelentős intézményre vonatkozó tőkepuffer 50%-ának a szorzatával egyenlő.

A globálisan rendszerszinten jelentős intézmények kizárólag alapvető tőkeelemekkel teljesíthetik a tőkeáttételi mutató puffer-követelményt. A tőkeáttételi mutató puffer-követelmény teljesítésére használt alapvető tőke nem használható fel az e rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben meghatározott, tőkeáttételen alapuló követelményeknek való megfelelésre, kivéve ha erről az említett jogszabályok kifejezetten másképp rendelkeznek.

Amennyiben valamely globálisan rendszerszinten jelentős intézmény nem teljesíti a tőkeáttételi mutató puffer-követelményt, az intézményre a 2013/36/EU irányelv 141b. cikke szerinti tőkefenntartási követelményt kell alkalmazni.

Amennyiben valamely globálisan rendszerszinten jelentős intézmény nem teljesíti egyidejűleg a tőkeáttételi mutató puffer-követelményt és a 2013/36/EU irányelv 128. cikke 6. pontjában meghatározott kombinált pufferkövetelményt, az intézményre az említett irányelv 141. és 141b. cikke szerinti tőkefenntartási követelmények közül a magasabbat kell alkalmazni.”;

"

c)  a (3) bekezdés a következőképpen módosul:

i.  a b) és c) ▌ pont helyébe a következő szöveg lép:"

b) egy intézmény kereskedési könyvi tevékenysége tekintetében meghatározott szavatolótőke-követelmény a következőkre vonatkozóan:

   i. az e rész IV. címének megfelelően meghatározott piaci kockázat, az említett cím 1a. és 1b. fejezetében meghatározott módszerek kivételével;
   ii. a 395–401. cikkben meghatározott határértékeket meghaladó nagykockázat-vállalások, az intézmény számára az említett határértékek túllépésére engedélyezett mértékig, a negyedik részben meghatározottaknak megfelelően;
   c) az e rész IV. címében meghatározott, piaci kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény, az említett cím 1a. és 1b. fejezetében meghatározott módszerek kivételével, minden olyan üzleti tevékenység tekintetében, amely devizaárfolyam-kockázattal vagy árukockázattal jár;”

"

ii.  a szöveg a következő ponttal egészül ki:"

„ca) a szavatolótőke-követelmény e rész V. címével összhangban kiszámolt mértéke, a 379. cikkben foglalt kiegyenlítési kockázat kivételével.”

"

47.  A szöveg a következő cikkekkel egészül ki:"

92a. cikk

Szavatolótőkére és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmény globálisan rendszerszinten jelentős intézmények esetében

   (1) A 93. és a 94. cikkre, valamint az e cikk (2) bekezdésében meghatározott kivételekre is figyelemmel, a szanálandó szervezetként megjelölt globálisan rendszerszinten jelentős intézmények és a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények szanálandó szervezetként megjelölt részei mindenkor kötelesek megfelelni a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó következő követelményeknek:
   a) 18 %-os kockázatalapú arány, a ▌92. cikk (3) és (4) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázati kitettségérték százalékos arányában kifejezve, tükrözve az intézmény szavatolótőkéjét és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeit;
   b) 6,75 %-os nem kockázatalapú arány, a 429. cikk (4) bekezdésében említett teljes kockázati kitettségérték százalékos arányában kifejezve, tükrözve az intézmény szavatolótőkéjét és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeit.
   (2) Az (1) bekezdésben meghatározott követelmények nem alkalmazandók a következő esetekben:
   a) az intézmény vagy az intézmény csoportja globálisan rendszerszinten jelentős intézménnyé minősítésének dátumát követő három évben;
   b) a hitelezői feltőkésítés 2014/59/EU irányelv szerinti, szanálási hatóság általi alkalmazásának dátumát követő két évben;
   c) a 2014/59/EU irányelv 32. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett, a szanálandó szervezet szanálási eszközök nélküli feltőkésítése céljából tőkeinstrumentumok és más kötelezettségek leírása vagy elsődleges alapvető tőkeelemekké való átalakítása érdekében alkalmazott alternatív magánszektorbeli intézkedés szanálandó szervezet általi alkalmazásának dátumát követő két évben.
   (3) Amennyiben az e cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti követelménynek az ugyanazon globálisan rendszerszinten jelentős intézmény egyes szanálandó szervezeteire való alkalmazásával kapott eredmények együttesen magasabbak, mint a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelménynek az e rendelet 12. cikke szerint számított összege, az EU-szintű anyaintézmény szanálási hatósága az egyéb érintett szanálási hatóságokkal folytatott konzultációt követően a 2014/59/EU irányelv 45d. cikkének (3) bekezdése vagy 45h. cikkének (1) bekezdése szerint járhat el.

92b. cikk

Szavatolótőkére és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmény nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmények esetében

   (1) A nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmények azon jelentős leányvállalatainak, amelyek nem minősülnek szanálandó szervezetnek, a 92a. cikkben a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozóan meghatározott követelmények 90 %-ával egyenlő, szavatolótőkére és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelményt kell mindenkor teljesíteniük.
   (2) Az (1) bekezdésnek való megfelelés céljából a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok, a járulékos tőkeinstrumentumok és a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok csak akkor vehetők figyelembe, ha ezeket az instrumentumokat a nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény legfelső szintű anyaintézménye birtokolja, és közvetlenül vagy közvetve ugyanazon csoporthoz tartozó szervezetek bocsátották ki őket, és amennyiben e szervezetek mindegyike a legfelső szintű anyaintézménnyel azonos harmadik országban vagy valamelyik tagállamban letelepedett.
   (3) Egy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentum csak akkor vehető figyelembe az (1) bekezdésnek való megfelelés céljából, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:
   a) a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 47. pontjában meghatározott rendes fizetésképtelenségi eljárás esetén a kötelezettségből származó követelés besorolása alacsonyabb, mint az olyan kötelezettségekből származó követeléseké, amelyek nem elégítik ki az e cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételeket és amelyek nem számítanak szavatolótőkének;
   b) a 2014/59/EU irányelv 59–62. cikkével összhangban a kötelezettségre alkalmazható a leírásra vagy átalakításra vonatkozó hatáskör.”

"

48.  A 94. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„94. cikk

Kisméretű kereskedési könyvi tevékenységre vonatkozó eltérés

   (1) A 92. cikk (3) bekezdésének b) pontjától eltérve az intézmény kereskedési könyvi tevékenysége szavatolótőke-követelményét e cikk (2) bekezdésének megfelelően is kiszámíthatja, amennyiben az intézmény mérleg szerinti és mérlegen kívüli, kereskedési könyvi tevékenységének nagysága a havonta, a hónap utolsó napja szerinti adatok alapján elvégzett értékelés szerint nem haladja meg a következő küszöbértékek egyikét sem:
   a) az intézmény összes eszközének 5%-a;
   b) 50 millió EUR.
   (2) Amennyiben teljesülnek az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott feltételek, az intézmény a következőknek megfelelően számíthatja ki kereskedési könyvi tevékenysége szavatolótőke-követelményét:
   a) a II. melléklet 1. pontjában felsorolt ügyletek, az ugyanazon melléklet 3. pontjában említett, tulajdoni részesedést megtestesítő ügyletek és a hitelderivatívák esetében az intézmény nem köteles alkalmazni a 92. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett szavatolótőke-követelményt az említett pozíciókra;
   b) az e bekezdés a) pontjában említettektől eltérő kereskedési könyvi pozíciók esetében az intézmény a 92. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett szavatolótőke-követelményt helyettesítheti a 92. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerint számított követelménnyel.
   (3) Az intézményeknek a mérleg szerinti és mérlegen kívüli, kereskedési könyvi tevékenységük nagyságát az (1) bekezdés alkalmazása céljából a hónap utolsó napja szerinti adatok alapján kell kiszámítaniuk a következő követelményeknek megfelelően:
   a) a számításnak ki kell terjednie a 104. cikknek megfelelően a kereskedési könyvbe besorolt minden pozícióra, a következők kivételével:
   i. deviza- és árupozíciók;
   ii. a nem kereskedési könyvi hitelkockázati kitettségeket vagy partnerkockázati kitettségeket fedező, belső fedezeti ügyletekként megjelenített hitelderivatívákban, valamint az olyan hitelderívatíva-ügyletekben fennálló pozíciók, amelyek maradéktalanul ellentételezik ezen, a 106. cikk (3) bekezdésben említett belső fedezeti ügyletek piaci kockázatát;
   b) a számításba az a) pontnak megfelelően bevont minden pozíciót az adott napi piaci értékén kell értékelni; amennyiben a pozíció adott napi piaci értéke nem áll rendelkezésre, az intézménynek a pozíció adott napi valós értékét kell figyelembe vennie; amennyiben a pozíció adott napi valós és piaci értéke nem áll rendelkezésre, az intézménynek az érintett pozíció legutóbbi valós vagy piaci értékét kell figyelembe vennie;
   c) a hosszú pozíciók abszolútértékét összegezni kell a rövid pozíciók abszolútértékével.
   (4) Amennyiben az e cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt feltételek teljesülnek, az e rendelet 102. cikke (3) és (4) bekezdésének, valamint 103. és 104b. cikkének a rendelkezései nem alkalmazandók, tekintet nélkül a 2013/36/EU irányelv 74. és 83. cikkében meghatározott kötelezettségekre.
   (5) Az intézményeknek értesíteniük kell az illetékes hatóságokat arról, ha a kereskedési könyvi tevékenységük szavatolótőke-követelményét a ▌ (2) bekezdésnek megfelelően számítják ki, vagy ha megszüntetik annak ily módon történő számítását.
   (6) Az intézménynek haladéktalanul értesítenie kell az illetékes hatóságot, ha már nem felel meg az (1) bekezdésben meghatározott egy vagy több feltételnek.
   (7) Az intézménynek bármely alábbi eset bekövetkeztétől számított három hónapon belül meg kell szüntetnie azt a gyakorlatot, hogy a (2) bekezdésnek megfelelően számítja kereskedési könyvi tevékenysége szavatolótőke-követelményét:
   a) az intézmény három egymást követő hónapon keresztül nem felel meg ▌ az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott feltételeknek;
   b) az intézmény a megelőző 12 hónapon belül több mint 6 hónapon keresztül nem felel meg ▌az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott feltételeknek;
   (8) Amennyiben az intézmény megszüntette azt a gyakorlatot, hogy e cikknek megfelelően számítja kereskedési könyvi tevékenysége szavatolótőke-követelményét, csak abban az esetben engedélyezhető számára, hogy kereskedési könyvi tevékenysége szavatolótőke-követelményét e cikknek megfelelően számítsa, ha bizonyítja az illetékes hatóság számára, hogy az (1) bekezdésben meghatározott feltételek mindegyikének egy teljes éven át folyamatosan megfelelt.
   (9) Az intézmények nem köthetnek vételi vagy eladási kereskedési könyvi pozíciót kizárólag azért, hogy a havi értékelés során megfeleljenek az (1) bekezdésben meghatározott feltételek valamelyikének.”

"

49.  A harmadik rész I. címének 2. fejezetét el kell hagyni.

50.  A 102. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (2), (3) és (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

(2) A kereskedési szándékot az intézmény által a pozíció vagy a portfólió 103., 104. és 104a. cikknek megfelelő kezelése céljából létrehozott stratégiák, szabályzatok és eljárások alapján kell igazolni.

   (3) Az intézményeknek kereskedési könyvük kezelésére a 103. cikknek megfelelő rendszereket és ellenőrzési mechanizmusokat kell kialakítaniuk és fenntartaniuk.
   (4) A 430b. cikk (3) bekezdésében előírt adatszolgáltatási követelmények alkalmazása céljából a kereskedési könyvi pozíciókat hozzá kell rendelni ▌a 104b. cikknek megfelelően létrehozott kereskedési részlegekhez. ▌”;

"

b)  a cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:"

(5) A kereskedési könyvi pozíciókra a 105. cikkben meghatározott prudens értékelési követelmények alkalmazandók.

   (6) A belső fedezeti ügyleteket az intézmények a 106. cikknek megfelelően kötelesek kezelni.

"

51.  A 103. cikk helyébe ▌a következő szöveg lép:"

„103. cikk

A kereskedési könyv kezelése

   (1) Az intézményeknek világosan meghatározott szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkezniük a kereskedési könyv átfogó kezelésére. Ezeknek a szabályzatoknak és eljárásoknak legalább a következőkre kell vonatkozniuk:
   a) mely tevékenységeket tekinti az intézmény kereskedésnek és a szavatolótőke-követelmény szempontjából a kereskedési könyvbe tartozónak;
   b) az, hogy a pozícióra milyen mértékben alkalmazható napi piaci áron történő értékelés egy aktív, likvid kétirányú piac alapul vételével;
   c) a modell alapján értékelt pozíciók esetében az, hogy az intézmény milyen mértékben képes:
   i. a pozíció összes jelentős kockázatát azonosítani;
   ii. a pozíció összes jelentős kockázatát olyan instrumentumokkal fedezni, amelyekre aktív, likvid kétirányú piac áll rendelkezésre;
   iii. a modellben használt kulcsfontosságú feltételezések és paraméterek levezetésére megbízható becsléseket levezetni;
   d) az, hogy az intézmény milyen mértékben képes és köteles a pozícióra vonatkozóan olyan értékeléseket végezni, amelyek külső értékeléssel következetesen validálhatók;
   e) az, hogy a jogi korlátozások vagy egyéb működési követelmények milyen mértékben korlátoznák az intézmény azon képességét, hogy rövid távon lezárja vagy fedezze a pozíciót;
   f) az, hogy az intézmény milyen mértékben képes és köteles a kereskedési tevékenysége során a pozíciók kockázatait aktívan kezelni;
   g) milyen mértékben sorolhat át kockázatot vagy pozíciókat az intézmény a nem kereskedési könyv és a kereskedési könyv között, és az ilyen átsorolásokra vonatkozó, a 104a. cikkben említett követelmények.

   (2) Az intézménynek a kereskedési könyvi pozíciói vagy pozícióportfóliói kezelése során az összes alábbi követelményt teljesítenie kell:

   a) az intézménynek a kereskedési könyvi pozíciókra vagy portfóliókra nézve rendelkeznie kell egy, a felső vezetés által jóváhagyott, világosan dokumentált kereskedési stratégiával, amelynek részét képezi a tartási időszak várható hossza;

   b) az intézménynek a kereskedési könyvi pozíciók vagy portfóliók aktív kezelésére nézve világosan meghatározott szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie; e szabályzatoknak és eljárásoknak ki kell terjedniük a következőkre:

   i. milyen pozíciókat vagy pozícióportfóliókat vállalhatnak az egyes kereskedési részlegek vagy adott esetben kijelölt kereskedők;
   ii. pozíciólimitek megállapítása és megfelelőségük monitorozása;
   iii. annak biztosítása, hogy a kereskedők az elfogadott limiteken belül és a jóváhagyott stratégia szerint szabadon vállalhassanak pozíciót és kezelhessék azt;
   iv. annak biztosítása, hogy a pozíciókat az intézmény kockázatkezelési eljárásának szerves részéként jelentsék a felső vezetésnek;
   v. annak biztosítása, hogy a pozíciókat piaci információs források igénybevételével folyamatosan monitorozzák, és értékelés készüljön a pozíció vagy az azt alkotó kockázatok értékesíthetőségéről vagy fedezhetőségéről, ideértve az értékelési folyamat piaci bejövő adatainak kiértékelését, minőségét és rendelkezésre állását, a piaci forgalom szintjét, valamint a piacon kereskedett pozíciók méretét;
   vi. csalás elleni aktív eljárások és kontrollok;
   c) az intézménynek világosan meghatározott szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie a pozícióknak az intézmény kereskedési stratégiájához viszonyított monitorozására, beleértve a forgalom és azon pozíciók monitoringját, amelyek esetében az eredetileg tervezett tartási időszakot túllépték.”

"

52.  A 104. cikkben a (2) bekezdést el kell hagyni.

53.  A szöveg a következő cikkekkel egészül ki:"

„104a. cikk

Pozíciók átsorolása

   (1) Az intézményeknek világosan meghatározott szabályzatokkal kell rendelkezniük annak meghatározására, hogy milyen rendkívüli körülmények indokolhatják az illetékes hatóság számára kielégítő módon, hogy a szavatolótőke-követelmények meghatározása céljából bizonyos kereskedési könyvi pozíciókat nem kereskedési könyvi pozíciókká, illetve fordítva, nem kereskedési könyvi pozíciókat ▌ kereskedési könyvi pozíciókká soroljanak át. Ezeket a szabályzatokat az intézményeknek legalább évente felül kell vizsgálniuk.

Az EBH-nak nyomon kell követnie a felügyeleti gyakorlatok körét, és ... [e módosító rendelet hatálybalépésétől számított öt év]-ig az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat kell kiadnia arra vonatkozóan, hogy az e cikk (1) bekezdésének alkalmazásában mit jelentenek a rendkívüli körülmények. Ameddig az EBH kibocsátja az említett iránymutatásokat, az illetékes hatóságoknak indokolással ellátott értesítést kell küldeniük az EBH-nak arra vonatkozó döntéseikről, hogy engedélyezik-e egy intézménynek, hogy az e cikk (2) bekezdésében említettekkel összhangban átsoroljon egy pozíciót.

   (2) Az illetékes hatóságok csak abban az esetben engedélyezhetik a szavatolótőke-követelmények meghatározása céljából kereskedési könyvi pozíciók nem kereskedési könyvi pozíciókká, illetve fordítva, nem kereskedési könyvi pozíciók ▌ kereskedési könyvi pozíciókká történő átsorolását, ha az intézmény írásban igazolta az illetékes hatóság számára, hogy a pozíciók átsorolására vonatkozó határozatát rendkívüli körülmény indokolta, és a határozat megfelel az e cikk (1) bekezdése szerinti intézményi szabályzatoknak. E célból az intézménynek megfelelően igazolnia kell, hogy a pozíció már nem felel meg a kereskedési könyvbe, illetve a nem kereskedési könyvbe történő besorolás tekintetében előírt, a 104. cikk szerinti feltételeknek.

Az első albekezdésben említett határozatot az intézmény vezető testületének jóvá kell hagynia.

   (3) Amennyiben az illetékes hatóság a (2) bekezdésnek megfelelően engedélyezte egy pozíció átsorolását, az engedélyt megkapó intézmény:
   a) köteles haladéktalanul nyilvánosságra hozni:
   i. a pozíció átsorolásának tényét;
   ii. amennyiben az átsorolás hatására csökken az intézmény szavatolótőke-követelménye, e csökkenés mértékét; és
   b) amennyiben az átsorolás hatására csökken az intézmény szavatolótőke-követelménye, ennek hatását nem érvényesítheti a pozíció lejártáig, kivéve ha az intézményt felügyelő illetékes hatóság engedélyezte e hatás korábbi időpontban történő érvényesítését.
   (4) Az intézménynek azt, hogy az átsorolás a szavatolótőke-követelményeinek milyen mértékű nettó csökkenését eredményezte, a közvetlenül az átsorolás utáni szavatolótőke-követelmény és a közvetlenül az átsorolás előtti szavatolótőke- követelmény különbségeként kell kiszámítania, mindkét értéket a 92. cikkel összhangban meghatározva. Az intézmény a számítás során az átsoroláson kívül más tényező hatását nem veheti figyelembe.
   (5) A pozíciók e cikk szerinti átsorolása visszavonhatatlan.

104b. cikk

A kereskedési részlegre vonatkozó követelmények

   (1) A 430b. cikk (3) bekezdésében előírt adatszolgáltatási követelmények alkalmazása céljából az intézményeknek kereskedési részlegeket kell létrehozniuk, és minden kereskedési könyvi pozíciójukat hozzá kell rendelniük valamelyik kereskedési részleghez. A kereskedési könyvi pozíciók csak akkor rendelhetők hozzá egyazon kereskedési részleghez, ha megfelelnek a kereskedési részleg jóváhagyott üzleti stratégiájának, és e cikk (2) bekezdésének megfelelően következetesen kezelik és monitorozzák őket.
   (2) Az intézmények kereskedési részlegei mindenkor kötelesek megfelelni a következő követelmények mindegyikének:
   a) minden kereskedési részlegnek egyértelmű és jól megkülönböztethető üzleti stratégiával és üzleti stratégiájának megfelelő kockázatkezelési struktúrával kell rendelkeznie;
   b) minden kereskedési részlegnek egyértelmű szervezeti felépítéssel kell rendelkeznie; az adott kereskedési részlegnél lévő pozíciókat az intézményen belül kijelölt kereskedők kezelik; minden kereskedő meghatározott feladatkörrel rendelkezik a kereskedési részlegen belül; minden kereskedő csak egyetlen kereskedési részlegbe osztható be; ▌
   c) a kereskedési részlegeken belüli pozíciólimiteket az adott kereskedési részleg üzleti stratégiájának megfelelően kell megállapítani;
   d) a kereskedési részlegek tevékenységéről, nyereségességéről és a rájuk vonatkozó kockázatkezelési és szabályozói követelményekről legalább heti alapon jelentéseket kell készíteni, amelyeket rendszeresen meg kell kapnia a vezető testületnek;
   e) minden kereskedési részlegnek egyértelmű éves üzleti tervvel kell rendelkeznie, melynek része a megbízható teljesítménymérési kritériumokon alapuló, pontosan meghatározott javadalmazási politika;
   f) havonta minden egyes kereskedési részleg esetében jelentést kell készíteniük a lejáró pozíciókról, a napon belüli kereskedési korlátok túllépéséről, a napi kereskedési korlátok túllépéséről, valamint az intézmény által e korlátok túllépésének kezelése érdekében hozott intézkedésekről, továbbá értékelniük kell a piaci likviditást, e jelentéseket és értékelést pedig elérhetővé kell tenniük az illetékes hatóságok számára.
   (3) A (2) bekezdés b) pontjától eltérve, adott intézmény egy kereskedőt több kereskedési részlegbe is beoszthat, amennyiben az intézmény kielégítő módon bizonyítja az illetékes hatóságnak, hogy a beosztás üzleti vagy erőforrásokhoz kötődő megfontolásból történt, és hogy amellett továbbra is fennáll az e cikkben meghatározott, a kereskedőkre és a kereskedési részlegekre vonatkozó egyéb minőségi követelményeknek való megfelelés.
   (4) Az intézménynek tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot arról, hogy milyen módon felel meg a (2) bekezdésnek. Az illetékes hatóság előírhatja az intézmény számára, hogy az e cikkben foglaltaknak való megfelelés érdekében módosítsa kereskedési részlegeinek felépítését vagy szervezetét.”

"

54.  A 105. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Minden valós értéken értékelt kereskedési könyvi és nem kereskedési könyvi pozícióra vonatkoznak a prudens értékelés ebben a cikkben meghatározott standardjai. Az intézményeknek mindenekelőtt gondoskodniuk kell arról, hogy kereskedési könyvi pozícióik prudens értékelése megfelelő mértékű bizonyosságot érjen el, tekintettel a valós értéken értékelt kereskedési könyvi és nem kereskedési könyvi pozíciók dinamikus természetére, a prudenciális megbízhatósági követelményekre, valamint a valós értéken értékelt kereskedési könyvi és nem kereskedési könyvi pozíciók tekintetében a tőkekövetelmények működési módjára és céljára.”;

"

b)  a (3) és a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) Az intézményeknek legalább napi alapon valós értéken újra kell értékelniük a kereskedési könyvi pozícióikat. E pozíciók értékváltozásait fel kell tüntetni az intézmény eredménykimutatásában.

   (4) Az intézményeknek minden lehetséges esetben – így az adott pozícióra vonatkozó szavatolótőke-követelmény megállapításakor is – el kell végezniük a valós értéken értékelt kereskedési könyvi és nem kereskedési könyvi pozícióik piaci áron való értékelését.”;

"

c)  a (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(6) Ha piaci árazás nem lehetséges, az intézményeknek modell alapján konzervatívan kell árazniuk pozícióikat és portfólióikat, a kereskedési könyvi pozíciókra és nem kereskedési könyvi, valós értéken értékelt pozíciókra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámítása során is.”;

"

d)  a (7) bekezdés második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

„Az első albekezdés d) pontjának alkalmazása céljából a modellt a kereskedési részlegektől függetlenül kell kifejleszteni vagy jóváhagyni, és függetlenül kell tesztelni, ideértve a matematikai képletek, a feltételezések és a szoftveralkalmazás validálását is.”;

"

e)  a (11) bekezdés a) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„a) a pozíció kockázati tényezőihez a 325bd. cikknek megfelelően hozzárendelt likviditási horizonton túlmenően a pozíció vagy a pozíción belüli kockázatok fedezéséhez szükséges többletidő;”

"

55.  A 106. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (2) és a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(2) Az (1) bekezdésben előírt követelmények a nem kereskedési könyvi vagy adott esetben kereskedési könyvi, fedezeti ügylettel fedezett pozíciókra alkalmazandó követelmények sérelme nélkül alkalmazandók.

   (3) Amennyiben az intézmény a kereskedési könyvében nyilvántartott hitelderivatíva felhasználásával nem kereskedési könyvi hitelkockázati kitettséget vagy partnerkockázati kitettséget fedez, ezt a hitelderivatíva-pozíciót a 92. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti kockázattal súlyozott kitettségérték számításának szempontjából a nem kereskedési könyvi hitelkockázati vagy partnerkockázati kitettség belső fedezeti ügyleteként kell megjeleníteni, amennyiben az intézmény egy elismert hitelkockázati fedezetet nyújtó harmadik féllel nem kereskedési könyvi, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetre vonatkozó követelményeket teljesítő másik hitelderivatíva-ügyletet köt, amely maradéktalanul ellentételezi a belső fedezeti ügylet piaci kockázatát.

A piaci kockázat szavatolótőke-követelménye számításának céljából mind az első albekezdésnek megfelelően megjelenített belső fedezeti ügyletet, mind a harmadik féllel kötött hitelderivatíva-ügyletet be kell sorolni a kereskedési könyvbe.”;

"

b)  a cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:"

„(4) Amennyiben az intézmény a kereskedési könyvében nyilvántartott származtatott részvényügylet felhasználásával nem kereskedési könyvi részvénykockázati kitettséget fedez, ezt a származtatott részvényügylet pozíciót a 92. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti kockázattal súlyozott kitettségérték számításának szempontjából a nem kereskedési könyvi részvénykockázati kitettség belső fedezeti ügyleteként kell megjeleníteni, amennyiben az intézmény egy elismert hitelkockázati fedezetet nyújtó harmadik féllel nem kereskedési könyvi, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetre vonatkozó követelményeket teljesítő másik származtatott részvényügyletet köt, amely maradéktalanul ellentételezi a belső fedezeti ügylet piaci kockázatát.

A piaci kockázat szavatolótőke-követelménye számításának céljából mind az első albekezdésnek megfelelően megjelenített belső fedezeti ügyletet, mind az elismert hitelkockázati fedezetet nyújtó harmadik féllel kötött származtatott részvényügyletet be kell vezetni a kereskedési könyvbe.

   (5) Amennyiben az intézmény a kereskedési könyvében nyilvántartott kamatlábkockázati pozíció felhasználásával nem kereskedési könyvi kamatlábkockázati kitettséget fedez, ezt a kamatlábkockázati pozíciót a nem kereskedési könyvi pozíciók kamatlábkockázatának a 2013/36/EU irányelv 84. és 98. cikke szerinti értékelése szempontjából belső fedezeti ügyletnek kell tekinteni, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:
   a) a pozíciót a másik kereskedési könyvi pozíciótól elkülönített portfólióhoz rendelték, amely üzleti stratégiájának egyetlen célja a kamatlábkockázati kitettségek belső fedezeti ügyleteiből származó piaci kockázat kezelése és csökkentése; e célból az intézmény ehhez a portfólióhoz hozzárendelhet harmadik felekkel nyitott más kamatlábkockázati pozíciókat, illetve a saját kereskedési könyvével szembeni kamatlábkockázati pozíciókat is mindaddig, ameddig az intézmény a saját kereskedési könyvével szembeni kamatlábkockázati pozíciók piaci kockázatát maradéktalanul ellentételezi oly módon, hogy harmadik felekkel ellentétes irányú kamatlábkockázati pozíciókat nyit;
   b) a 430b. cikk (3) bekezdésében előírt adatszolgáltatási követelmények alkalmazása céljából a pozíciót olyan, a 104b. cikknek megfelelően létrehozott kereskedési részleghez rendelték, amely üzleti stratégiájának egyetlen célja a kamatlábkockázati kitettségek belső fedezeti ügyleteiből származó piaci kockázat kezelése és csökkentése; e célból a kereskedési részleg harmadik felekkel vagy az intézmény más kereskedési részlegeivel más kamatlábkockázati pozíciókat nyithat, amennyiben e más kereskedési részlegek maradéktalanul ellentételezik e más kamatlábkockázati pozíciók piaci kockázatát oly módon, hogy harmadik felekkel ellentétes irányú kamatlábkockázati pozíciókat nyitnak;
   c) az intézmény teljeskörűen dokumentálta, milyen módon csökkenti a pozíció a 2013/36/EU irányelv 84. és 98. cikkében foglalt követelmények alkalmazásában a nem kereskedési könyvi pozíciók kamatlábkockázatát.
   (6) Az (5) bekezdés a) pontjában említett elkülönített portfólióhoz rendelt összes pozíció piaci kockázatának szavatolótőke-követelményét külön, az egyéb kereskedési könyvi pozíciók szavatolótőke-követelményén felül kell meghatározni.
   (7) A 430b. cikkben előírt adatszolgáltatási követelmények alkalmazása céljából az e cikk (5) bekezdésének a) pontjában említett elkülönített portfólióhoz vagy a kereskedési részleghez rendelt összes pozíció, vagy az e cikk (5) bekezdésének b) pontjában említett kereskedési részleg által nyitott összes pozíció piaci kockázatának szavatolótőke-követelményét az adott esettől függően külön, elkülönített portfólióként, az egyéb kereskedési könyvi pozíciók kiszámított szavatolótőke-követelményén felül kell meghatározni.”

"

56.  A 107. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

(3) E rendelet alkalmazása céljából a harmadik országbeli befektetési vállalkozásokkal, a harmadik országbeli hitelintézetekkel, valamint a harmadik országbeli tőzsdékkel szembeni kitettségeket kizárólag akkor lehet intézményekkel szembeni kitettségnek tekinteni, ha az adott szervezetre a harmadik ország az Unióban alkalmazott követelményekkel legalább egyenértékű prudenciális és felügyeleti követelményeket alkalmaz.

"

57.   A 117. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul:

a)  a szöveg a következő pontokkal egészül ki:"

„o) a Nemzetközi Fejlesztési Társulás;

   p) az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank.”;

"

b)  a bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:"

„A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy módosítsa e rendeletet olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusok 462. cikk szerinti elfogadása révén, amelyek a nemzetközi standardokkal összhangban módosítják a multilaterális fejlesztési bankok első albekezdésben említett jegyzékét.”

"

58.  A 118. cikk a) pontjának helyébe a következő szöveg lép:"

„a) az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség;”.

"

59.  A 123. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„Hitelintézet által nyugdíjasnak vagy munkavállalónak nyújtott olyan hitelből eredő kitettséghez, amelyhez olyan határozatlan idejű szerződés kapcsolódik, amelynek alapján a hitelfelvevő nyugdíjának vagy fizetésének egy részét feltétel nélkül a hitelintézethez utalják, 35%-os kockázati súlyt kell rendelni, amennyiben az összes alábbi feltétel teljesül:

   a) a hitel visszafizetése érdekében a hitelfelvevő feltétel nélküli felhatalmazást ad a nyugdíjalapnak vagy a munkáltatójának arra, hogy a hiteltörlesztés havi összegét levonja a havi nyugdíjából vagy fizetéséből és közvetlenül átutalja a hitelintézetnek;
   b) a hitelfelvevő megfelelő haláleseti, valamint a munkaképtelenség, munkanélküliség és a havi nettó nyugdíja vagy fizetése csökkenésének kockázatát fedező biztosítást köt, amelynek kedvezményezettje a hitelintézet;
   c) a hitelfelvevő összes olyan hitelének havi törlesztőrészletei, amelyek megfelelnek az a) és a b) pontban foglalt feltételeknek, összesítve nem haladják meg a hitelvevő havi nettó nyugdíjának vagy fizetésének 20%-át;
   d) a hitel maximális eredeti futamideje legfeljebb tíz év.”

"

60.  A 124. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„124. cikk

Ingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségek

   (1) Az ingatlanra bejegyzett jelzáloggal teljes mértékben fedezett kitettséghez vagy kitettségrészhez 100%-os kockázati súlyt kell rendelni, amennyiben a 125. vagy 126. cikkben előírt feltételek nem teljesülnek, kivéve a kitettség olyan részét, amely másik kitettségi osztályba sorolandó. A kitettségnek az ingatlan fedezeti értékét meghaladó részéhez az ugyanazon ügyféllel szemben fennálló fedezetlen kitettségekre vonatkozó kockázati súlyt kell rendelni.

A kitettség teljes mértékben ingatlannal fedezettként kezelt része nem lehet nagyobb a piaci érték jelzáloggal terhelt összegénél, vagy azon tagállamokban, amelyek törvényi vagy rendeleti szinten szigorú kritériumokat határoztak meg a jelzálog-hitelbiztosítéki érték megállapítására vonatkozóan, az adott ingatlan jelzálog-hitelbiztosítéki értékénél.

   (1a) A tagállamok kijelölik a (2) bekezdés alkalmazásáért felelős hatóságot. Ez a hatóság vagy az illetékes hatóság vagy a kijelölt hatóság.

Amennyiben a tagállam által e cikk alkalmazásáért felelősként kijelölt hatóság az illetékes hatóság, az illetékes hatóságnak biztosítania kell, hogy a makroprudenciális megbízatással rendelkező releváns nemzeti szervek és hatóságok kellő tájékoztatást kapjanak arról, hogy az illetékes hatóságnak szándékában áll e cikk alkalmazása, és a (2) bekezdéssel összhangban megfelelően részt vegyenek az adott tagállam pénzügyi stabilitásával kapcsolatos aggodalmak értékelésében.

Amennyiben a tagállam által e cikk alkalmazásáért felelősként kijelölt hatóság eltér az illetékes hatóságtól, a tagállam elfogadja a szükséges rendelkezéseket annak biztosítására, hogy az illetékes hatóság és az e cikk megfelelő alkalmazásának érdekében kijelölt hatóság között megfelelő koordináció és információcsere valósuljon meg. A hatóságoknak mindenekelőtt szorosan együtt kell működniük és meg kell osztaniuk egymással mindazokat az információkat, amelyekre a kijelölt hatóságnak szüksége lehet az e cikknek megfelelően ráruházott feladatok megfelelő teljesítéséhez. Az említett együttműködés célja egyrészt az, hogy elkerülhető legyen az illetékes hatóság és a kijelölt hatóság által hozott intézkedések párhuzamossága vagy következetlensége, másrészt annak biztosítása, hogy a más – különösen az e rendelet 458. cikke és a 2013/36/EU irányelv 133. cikke szerinti – intézkedésekkel való kölcsönhatásokat kellőképpen figyelembe vegyék.

   (2) Az e cikk (1a) bekezdésével összhangban kijelölt hatóságnak a 430a. cikk értelmében gyűjtött adatok és minden egyéb releváns mutató alapján rendszeresen és legalább évente értékelnie kell, hogy a 125. cikkben említett, az illetékes hatóság tagállama területének egy vagy több részén elhelyezkedő lakóingatlanokra bejegyzett jelzáloggal fedezett, az ingatlanfedezet helye szerint meghatározott egy vagy több szegmenssel szemben fennálló kitettségekre vonatkozó 35 %-os kockázati súly és a 126. cikkben említett, az illetékes hatóság tagállama területének egy vagy több részén elhelyezkedő kereskedelmi ingatlanokra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségekre vonatkozó 50 %-os kockázati súly megfelelő-e:
   a) az ingatlannal fedezett kitettségek tekintetében felmerülő veszteségekkel kapcsolatos tapasztalat alapján;
   b) az ingatlanpiac jövőbeli alakulását figyelembe véve.

Amennyiben az e bekezdés első albekezdésében említett értékelés alapján az e cikk (1a) bekezdésével összhangban kijelölt hatóság arra a következtetésre jut, hogy a 125. cikk (2) bekezdésében vagy a 126. cikk (2) bekezdésében meghatározott kockázati súlyok nem kielégítően tükrözik az adott hatóság tagállama területének egy vagy több részén elhelyezkedő lakóingatlanokra vagy kereskedelmi ingatlanokra bejegyzett jelzáloggal teljes mértékben fedezett, az ingatlanfedezet helye szerint meghatározott egy vagy több szegmenssel szemben fennálló kitettségekkel kapcsolatos tényleges kockázatokat, és amennyiben az adott hatóság úgy véli, hogy a nem megfelelő kockázati súlyok kedvezőtlenül befolyásolhatják az érintett tagállam jelenlegi vagy jövőbeli pénzügyi stabilitását, akkor az adott hatóság az e bekezdés negyedik albekezdésében meghatározott tartományokon belül növelheti a szóban forgó kitettségekre alkalmazandó kockázati súlyokat, vagy előírhat a 125. cikk (2) bekezdésében vagy a 126. cikk (2) bekezdésében előírtaknál szigorúbb kritériumokat.

Az e cikk (1a) bekezdésével összhangban kijelölt hatóságnak értesítenie kell az EBH-t és az ERKT-t a kockázati súlyok és az alkalmazott kritériumok e bekezdés alapján végzett kiigazításáról. Az EBH és az ERKT az értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül köteles megküldeni véleményét az érintett tagállamnak. Az EBH és az ERKT köteles közzétenni a 125. cikkben, a 126. cikkben és a 199. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kitettségekre vonatkozóan meghatározott és az érintett hatóság által alkalmazott kockázati súlyokat és kritériumokat.

E bekezdés második albekezdésének alkalmazása céljából az (1a) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóság az alábbi tartományokon belül határozhatja meg a kockázati súlyokat:

   a) 35–150 % a lakóingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségek esetében;
   b) 50–150 % a kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek esetében.
   (3) Abban az esetben, ha az (1a) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóság a (2) bekezdés második albekezdése alapján magasabb kockázati súlyokat vagy szigorúbb kritériumokat határoz meg, az intézmények számára hat hónapos átmeneti időszakot kell biztosítani azok alkalmazásához.
   (4) Az EBH-nak – az ERKT-vel szoros együttműködésben – szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia annak érdekében, hogy részletesebben meghatározza az (1) bekezdésben említett jelzálog-hitelbiztosítéki érték értékelésére vonatkozó szigorú kritériumokat, valamint azoknak a tényezőknek a típusait, amelyeket a (2) bekezdés első albekezdésében említett kockázati súlyok megfelelőségének értékeléséhez figyelembe kell venni.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. december 31-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

   (5) Az ERKT az 1092/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban ajánlások útján, az EBH-val szorosan együttműködve iránymutatásokat fogalmazhat meg az e cikk (1a) bekezdésének megfelelően kijelölt hatóságok számára a következőkkel kapcsolatban:
   a) azok a tényezők, amelyek a (2) bekezdés második albekezdésében említettek szerint „kedvezőtlenül befolyásolhatják az érintett tagállam jelenlegi vagy jövőbeli pénzügyi stabilitását”; és
   b) azok az indikatív referenciaértékek, amelyeket az (1a) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóságnak figyelembe kell vennie a magasabb kockázati súlyok meghatározásánál.
   (6) A tagállamok intézményeinek alkalmazniuk kell a más tagállam egy vagy több részén található lakó- és kereskedelmi ingatlanokra bejegyzett valamennyi megfelelő, zálogjoggal fedezett kitettségükre azokat a magasabb kockázati súlyokat, amelyeket a másik tagállam hatóságai határoztak meg a (2) bekezdéssel összhangban.”

"

61.  A 128. cikk (1) és (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(1) Az intézményeknek 150 %-os kockázati súlyt kell rendelniük a kiemelkedően magas kockázatú kitettségekhez.

   (2) E cikk alkalmazása céljából az intézményeknek az alábbi kitettségeket kiemelkedően magas kockázatú kitettségként kell kezelniük:
   a) kockázatitőke-társaságokban fennálló befektetések, kivéve ha e befektetéseket a 132. cikk szerint kezelik;
   b) részesedés jellegű, magántőke befektetések (private equity), kivéve ha e befektetéseket a 132. cikk szerint kezelik;
   c) spekulatív ingatlanfinanszírozás.”

"

62.  A 132. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„132. cikk

Kollektív befektetési formák (KBF-ek) befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségekre vonatkozó szavatolótőke-követelmények

   (1) Az intézményeknek a KBF befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettségeik kockázattal súlyozott kitettségértékét úgy kell kiszámítaniuk, hogy a KBF kitettségeinek a (2) bekezdés első albekezdésében említett módszereknek megfelelően kiszámított kockázattal súlyozott kitettségértékét megszorozzák az általuk tartott befektetési jegyek vagy részvények százalékos arányával.
   (2) Amennyiben teljesülnek az e cikk (3) bekezdésében meghatározott feltételek, az intézmények alkalmazhatják a 132a. cikk (1) bekezdése szerinti közvetlen vizsgálati módszert vagy a 132a. cikk (2) bekezdése szerinti, megbízatáson alapuló módszert.

A 132b. cikk (2) bekezdésének megfelelően azon intézményeknek, amelyek nem alkalmazzák a közvetlen vizsgálati módszert vagy a megbízatáson alapuló módszert, 1 250 %-os kockázati súlyt (tartalékmódszer) kell hozzárendelniük a KBF-ek befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségeikhez.

Az intézmények kiszámíthatják a KBF befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettségeik kockázattal súlyozott kitettségértékét az e bekezdésben említett módszerek kombinációjával, feltéve, hogy teljesülnek az említett módszerek alkalmazására vonatkozó feltételek.

   (3) Az intézmények akkor határozhatják meg a KBF befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettségeik kockázattal súlyozott ▌kitettségértékét a 132a. cikkben megállapított módszerek szerint, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:
   a) a kollektív befektetési forma az alábbiak egyike:
   i. a 2009/65/EK irányelvben szabályozott, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV);
   ii. a 2011/61/EU irányelv 3. cikke (3) bekezdésének megfelelően nyilvántartásba vett uniós ABAK által kezelt ▌ABA;
   iii. a 2011/61/EU irányelv 6. cikkének megfelelően engedélyezett uniós ABAK által kezelt ABA;
   iv. a 2011/61/EU irányelv 37. cikkének megfelelően engedélyezett nem uniós ABAK által kezelt ABA;
   v. nem uniós ABAK által kezelt és a 2011/61/EU irányelv 42. cikkének megfelelően forgalmazott nem uniós ABA;
   vi. olyan, harmadik országban letelepedettnem uniós ABAK által kezelt, az Unióban nem forgalmazott nem uniós ABA, amelyre a 2011/61/EU irányelv 67. cikkének (6) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus alkalmazandó;
   b) a KBF tájékoztatója vagy más megfelelő dokumentuma tartalmazza a következőket:
   i. azon eszközkategóriák, amelyekbe a kollektív befektetési forma befektetni jogosult;
   ii. befektetési korlátok esetén a vonatkozó korlátok és azok kiszámításának módszerei;
   c) a KBF vagy a KBF alapkezelő társasága által az intézmény felé teljesített adatszolgáltatás megfelel a következő követelményeknek:
   i. a kollektív befektetési forma kitettségeiről legalább olyan gyakorisággal készül jelentés, mint az intézmény kitettségeiről;
   ii. a pénzügyi információ kellően részletes ahhoz, hogy az intézmény ki tudja számítani a KBF kockázattal súlyozott kitettségértékét az általa választott módszer szerint;
   iii. amennyiben az intézmény a közvetlen vizsgálati módszert alkalmazza, az alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó információt független harmadik fél ellenőrzi.

E bekezdés első albekezdésének a) pontjától eltérve, a multilaterális és bilaterális fejlesztési bankok, valamint a KBF-be a multilaterális és bilaterális fejlesztési bankokkal együtt befektető más intézmények a 132a. cikkben meghatározott módszerekkel határozhatják meg a KBF kitettségeinek kockázattal súlyozott kitettségértékét, amennyiben az e bekezdés első albekezdésének b) és c) pontjában foglalt feltételek teljesülnek és a KBF a befektetési megbízatása szerint kizárólag olyan eszköztípusokba fektethet be, amelyek a fejlődő országokban előmozdítják a fenntartható fejlődést.

Az intézmények bejelentik az illetékes hatóságuknak, hogy mely KBF-ekre alkalmazzák a második albekezdésben említett módszert.

Az első albekezdés c) pontjának i. alpontjától eltérve, amennyiben az intézmény valamely KBF kitettségeinek kockázattal súlyozott kitettségértékét a megbízatáson alapuló módszerrel határozza meg, a KBF vagy a KBF alapkezelő társasága által az intézmény felé teljesített adatszolgáltatás a KBF befektetési megbízatására és az abban bekövetkezett bármely változásra korlátozható, és lehetőség van arra, hogy csak abban az esetben kelljen teljesíteni, amikor az intézménynél első alkalommal merül fel a KBF-fel szembeni kitettség vagy amikor valamilyen változás következik be a KBF befektetési megbízatásában.

   (4) Azok az intézmények, amelyek nem rendelkeznek megfelelő adatokkal vagy információkkal a KBF kitettségei kockázattal súlyozott kitettségértékének a 132a. cikkben meghatározott módszerek szerinti kiszámításához, felhasználhatják harmadik fél számításait, feltéve, hogy a következő feltételek mindegyike teljesül:
   a) a harmadik fél az alábbiak egyike:
   i. a KBF letétkezelő intézménye vagy letétkezelő pénzügyi vállalkozása, feltéve, hogy a KBF kizárólag értékpapírokba fektet be, és minden értékpapírt ennél a letétkezelő intézménynél vagy letétkezelő pénzügyi vállalkozásnál helyez letétbe;
   ii. az e pont i. alpontja alá nem tartozó KBF-ek esetében a kollektív befektetési forma alapkezelő társasága, feltéve, hogy megfelel a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételnek;
   b) a harmadik fél az esettől függően a 132a. cikk (1), (2) vagy (3) bekezdésében meghatározott módszerekkel összhangban végzi el a számítást;
   c) a harmadik fél számításainak helyességét külső auditor megerősítette.

A harmadik fél számításaira támaszkodó intézményeknek a KBF kitettségeinek e számításokból eredő, kockázattal súlyozott kitettségértékét meg kell szorozniuk 1,2-del.

A második albekezdéstől eltérve, amennyiben egy intézmény korlátlanul hozzáfér a harmadik fél részletes számításaihoz, az 1,2-es tényezőt nem kell alkalmazni. Az intézmény kérésre köteles benyújtani e számításokat az illetékes hatóságának.

   (5) Amennyiben egy intézmény a KBF kitettségei kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához a 132a. cikkben említett módszereket alkalmazza (1. szintű KBF) és az 1. szintű KBF alapul szolgáló kitettségeinek bármelyike egy másik KBF (2. szintű KBF) befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettség, a 2. szintű KBF kitettségei kockázattal súlyozott kitettségértékét az e cikk (2) bekezdésében ismertetett három módszer bármelyikével ki lehet számítani. Az intézmény a 3. szint és további szintek esetében a KBF kitettségei kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához csak akkor használhatja a közvetlen vizsgálati módszert, ha az előző szintre vonatkozóan azt a módszert alkalmazta. Bármely más esetben a tartalékmódszert kell alkalmaznia.
   (6) A KBF kitettségeire vonatkozó, a 132a. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott közvetlen vizsgálati módszerrel vagy megbízatáson alapuló módszerrel kiszámított, kockázattal súlyozott kitettségérték tekintetében a KBF kitettségeinek tartalékmódszerrel kiszámított kockázattal súlyozott kitettségértékével megegyező felső határt kell meghatározni.
   (7) E cikk (1) bekezdésétől eltérve, a 132a. cikk (1) bekezdésének megfelelően a közvetlen vizsgálati módszert alkalmazó intézmények a KBF befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettségeik kockázattal súlyozott kitettségértékét úgy számíthatják ki, hogy ezeknek a kitettségeknek a 111. cikknek megfelelően kiszámított kitettségértékeit megszorozzák a 132c. cikkben meghatározott képletnek megfelelően kiszámított kockázati súllyal (20190416-P8_TA-PROV(2019)0369_HU-p0000004.png), feltéve, hogy teljesülnek az alábbi feltételek:
   a) az intézmények a KBF általuk tartott befektetési jegyeinek vagy részvényeinek az értékét eredeti bekerülési értéken mérik, azonban a KBF alapul szolgáló eszközeinek értékét valós értéken mérik, amennyiben a közvetlen vizsgálati módszert alkalmazzák;
   b) azoknak a befektetési jegyeknek vagy részvényeknek a piaci értékében bekövetkező változás, amelyek esetében az intézmények az értéket eredeti bekerülési értéken számítják, nem változtatja meg sem az említett intézmények szavatolótőkéjének összegét, sem pedig az ezekkel a részesedésekkel összefüggő kitettségértéket.”

"

63.  A szöveg a következő cikkekkel egészül ki:"

„132a. cikk

A kollektív befektetési formák kockázattal súlyozott kitettségértékeinek kiszámítási módszerei

   (1) Amennyiben teljesülnek a 132. cikk (3) bekezdésében előírt feltételek, azoknak az intézményeknek, amelyek elegendő információval rendelkeznek egy KBF egyes alapul szolgáló kitettségeiről, közvetlenül meg kell vizsgálniuk az említett kitettségeket a KBF kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához, és a KBF valamennyi alapul szolgáló kitettségét úgy kell kockázattal súlyozniuk, mintha azokat közvetlenül az intézmények tartanák.
   (2) Amennyiben teljesülnek a 132. cikk (3) bekezdésében előírt feltételek, azok az intézmények, amelyek nem rendelkeznek elegendő információval egy KBF egyes alapul szolgáló kitettségeiről ahhoz, hogy a közvetlen vizsgálati módszert alkalmazzák, az említett kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeit a KBF megbízatásában és a vonatkozó jogban meghatározott határértékeknek megfelelően számíthatják ki.

Az intézményeknek az első albekezdésben említett számításokat annak feltételezésével kell elvégezniük, hogy a KBF a megbízatása vagy a vonatkozó jog által megengedett maximális mértékig először a legmagasabb szavatolótőke-követelményt, majd egyre alacsonyabb tőkekövetelményt eredményező kitettségeket vállal, amíg el nem éri a teljes kitettségre vonatkozó felső határt, valamint, hogy a KBF a megbízatása vagy adott esetben a vonatkozó jog által megengedett lehető legnagyobb mértékű tőkeáttételt alkalmaz.

Az intézményeknek az első albekezdésben említett számításokat az e fejezetben, e cím 5. fejezetében, továbbá e cím 6. fejezetének 3., 4., vagy 5. szakaszában meghatározott módszereknek megfelelően kell elvégezniük.

   (3) A 92. cikk (3) bekezdésének d) pontjától eltérve, azok az intézmények, amelyek valamely KBF kitettségeinek kockázattal súlyozott kitettségértékét e cikk (1) vagy (2) bekezdése szerint számítják ki, az említett KBF származtatott kitettségeinek hitelértékelési korrekciós kockázatához kapcsolódó szavatolótőke-követelményt az említett származtatott kitettségekhez kapcsolódó, az e cím 6. fejezetének 3., 4. vagy 5. szakasza szerint kiszámított szavatolótőke-követelmény 50 %-ával megegyező összegként számíthatják ki.

Az első albekezdéstől eltérve, az intézmény megteheti, hogy a hitelértékelési korrekciós kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámításakor nem veszi figyelembe az olyan származtatott kitettségeket, amelyek nem tartoznának a követelmény hatálya alá, ha azokat közvetlenül az intézmény vállalná.

   (4) Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia annak részletes meghatározása érdekében, hogy az intézményeknek milyen módon kell kiszámítaniuk a (2) bekezdésben említett kockázattal súlyozott kitettségértéket, amennyiben a számításhoz szükséges bemeneti adatok közül egy vagy több nem áll rendelkezésre.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket ... [e módosító rendelet hatálybalépésének napjától számított kilenc hónap]-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

132b. cikk

A kollektív befektetési formák kockázattal súlyozott kitettségértékeinek kiszámítására szolgáló módszerekből való kizárások

   (1) Az intézmények megtehetik, hogy a 132. cikkben említett számításokban nem veszik figyelembe a kollektív befektetési formák által tartott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat, ▌járulékos tőkeinstrumentumokat és leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokat, amelyeket az intézményeknek a 36. cikk (1) bekezdésének, az 56. cikknek, a 66. cikknek, illetve a 72e. cikknek megfelelően kell levonniuk.
   (2) Az intézmények megtehetik, hogy a 132. cikkben említett számításokban nem veszik figyelembe a KBF befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló, a 150. cikk (1) bekezdésének g) és h) pontjában említett kitettségeket, és azokat kezelhetik a 133. cikkben meghatározottaknak megfelelően.

132c. cikk

Kollektív befektetési formákkal szembeni, mérlegen kívüli kitettségek kezelése

   (1) Az intézményeknek azon mérlegen kívüli tételeikre vonatkozóan, amelyek tekintetében fennáll a lehetősége annak, hogy azok egy KBF befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségekké alakuljanak, a kockázattal súlyozott kitettségértéket úgy kell kiszámítaniuk, hogy az e kitettségeknek a 111. cikkel összhangban kiszámított kitettségértékét megszorozzák a következő kockázati súllyal:
   a) minden olyan kitettség esetében, amelyre az intézmények a 132a. cikkben meghatározott módszerek valamelyikét alkalmazzák:

20190416-P8_TA-PROV(2019)0369_HU-p0000005.png

ahol:

20190416-P8_TA-PROV(2019)0369_HU-p0000006.png= a kockázati súly

i = a kollektív befektetési formát jelölő index;

RW20190416-P8_TA-PROV(2019)0369_HU-p0000007.png = a 132a. cikknek megfelelően a KBFi-re kiszámított összeg;

20190416-P8_TA-PROV(2019)0369_HU-p0000008.png = a KBFi kitettségeinek kitettségértéke;

20190416-P8_TA-PROV(2019)0369_HU-p0000009.png = a KBFi eszközeinek könyv szerinti értéke; és

EQi = a KBFi tőkéjének könyv szerinti értéke.

   b) minden más kitettség esetén 20190416-P8_TA-PROV(2019)0369_HU-p0000010.png.
   (2) Az intézményeknek az e cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeket teljesítő minimális értékű kötelezettségvállalások kitettségértékét a garantált összeg diszkontált jelenértékeként, a nemteljesítési kockázattól mentes diszkonttényező alkalmazásával kell kiszámítaniuk. Az intézmények csökkenthetik a minimális értékű kötelezettségvállalások kitettségértékét azzal a veszteséggel, amelyet az alkalmazandó számviteli standardok a minimális értékű kötelezettségvállalások tekintetében elismernek.

Az intézményeknek úgy kell kiszámítaniuk az e cikk (3) bekezdésében foglalt összes feltételt teljesítő minimális értékű kötelezettségvállalásokból eredő, mérlegen kívüli kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékét, hogy az érintett kitettségek kitettségértékét megszorozzák egy 20 %-os hitel-egyenértékesítési tényezővel és a 132. vagy a 152. cikk szerinti kockázati súllyal.

   (3) Az intézmények a minimális értékű kötelezettségvállalásokból eredő, mérlegen kívüli kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékét akkor határozhatják meg a (2) bekezdésben foglaltak szerint, ha az összes alábbi feltétel teljesül:
   a) az intézmény mérlegen kívüli kitettsége egy vagy több KBF befektetési jegyeibe vagy részvényeibe történő befektetésre vonatkozó minimális értékű kötelezettségvállalás, amelynek értelmében az intézmény kizárólag akkor köteles a minimális értékű kötelezettségvállaláshoz kapcsolódó kifizetést teljesíteni, ha a KBF vagy KBF-ek alapul szolgáló kitettségeinek piaci értéke egy vagy több időpontban egy előre meghatározott értékhatár alá esik, a szerződésben foglaltaknak megfelelően;
   b) a kollektív befektetési forma az alábbiak egyike:
   i. a 2009/65/EK irányelvben meghatározott ÁÉKBV; vagy
   ii. a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott ABA, amely kizárólag a 2009/65/EK irányelv 50. cikkének (1) bekezdésében említett átruházható értékpapírokba vagy más likvid pénzügyi eszközökbe fektet be, amennyiben az alap megbízatása nem tesz lehetővé a 2009/65/EK irányelv 51. cikkének (3) bekezdése alapján engedélyezettnél nagyobb tőkeáttételt;
   c) a minimális értékű kötelezettségvállalás alapjául szolgáló, a KBF alapul szolgáló kitettségeinek aktuális piaci értéke a mérlegen kívüli minimális értékű kötelezettségvállalások hatásának figyelembevétele nélkül fedezi vagy meghaladja a minimális értékű kötelezettségvállalásban meghatározott értékhatár jelenértékét;
   d) ha a KBF vagy KBF-ek alapul szolgáló kitettségei piaci értékének a minimális értékű kötelezettségvállalás jelenértékét meghaladó többlete csökken, az intézmény – vagy egy másik olyan vállalkozás, amely e rendelettel, a 2013/36/EU irányelvvel vagy a 2002/87/EK irányelvvel összhangban az intézménnyel azonos összevont alapú felügyelet alá tartozik – képes befolyásolni a KBF vagy KBF-ek alapul szolgáló kitettségeinek összetételét vagy más módon korlátozni a többlet további csökkenésének lehetőségét;
   e) a minimális értékű kötelezettségvállalás közvetlen vagy közvetett végső kedvezményezettje tipikusan a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 11. pontjában meghatározott lakossági ügyfél.”

"

64.  A 144. cikk (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„g) az intézmény az IRB-módszer szerint kiszámította a kockázati paraméterekre vonatkozó becsléseiből eredő szavatolótőke-követelményeket, és képes a 430. cikkben előírt adatszolgáltatás teljesítésére;”

"

65.  A 152. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„152. cikk

KBF-ek befektetési jegyeinek, illetve részvényeinek formájában fennálló kitettségek kezelése

   (1) Az intézményeknek a KBF befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettségeik kockázattal súlyozott kitettségértékét úgy kell kiszámítaniuk, hogy a KBF kitettségeinek a (2) és az (5) bekezdésben meghatározott módszerek szerint kiszámított kockázattal súlyozott kitettségértékét megszorozzák az általuk tartott befektetési jegyek vagy részvények százalékos arányával.
   (2) Amennyiben teljesülnek a 132. cikk (3) bekezdésében előírt feltételek, azoknak az intézményeknek, amelyek elegendő információval rendelkeznek egy KBF egyes alapul szolgáló kitettségeiről, meg kell vizsgálniuk az említett alapul szolgáló kitettségeket a KBF kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához, és a KBF valamennyi alapul szolgáló kitettségét úgy kell kockázattal súlyozniuk, mintha azokat közvetlenül az intézmények tartanák.
   (3) A 92. cikk (3) bekezdésének d) pontjától eltérve, azok az intézmények, amelyek valamely KBF kockázattal súlyozott kitettségértékét e cikk (1) vagy (2) bekezdése szerint számítják ki, az említett KBF származtatott kitettségeinek hitelértékelési korrekciós kockázatához kapcsolódó szavatolótőke-követelményt az említett származtatott kitettségekhez kapcsolódó, az e cím 6. fejezetének 3., 4. vagy 5. szakasza szerint kiszámított szavatolótőke-követelmény 50 %-ával megegyező összegként számíthatják ki.

Az első albekezdéstől eltérve, az intézmény megteheti, hogy a hitelértékelési korrekciós kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámításakor nem veszi figyelembe az olyan származtatott kitettségeket, amelyek nem tartoznának a követelmény hatálya alá, ha azokat közvetlenül az intézmény vállalná.

   (4) Azoknak az intézményeknek, amelyek az e cikk (2) és (3) bekezdésének megfelelően a közvetlen vizsgálati módszert alkalmazzák, és amelyek teljesítik a 150. cikk szerinti tartós mentesítés feltételeit, vagy amelyek a KBF alapul szolgáló kitettségeinek egésze vagy egy része tekintetében nem teljesítik az e fejezetben meghatározott módszerek, vagy az 5. fejezetben meghatározott egy vagy több módszer használatának feltételeit, a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és a várható veszteségértékeket a következő elvekkel összhangban kell kiszámítaniuk:
   a) a 147. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett részvényjellegű kitettségek osztályába sorolt kitettségek esetében az intézményeknek a 155. cikk (2) bekezdésében meghatározott egyszerű kockázati súlyozási módszert kell alkalmazniuk;
   b) a 147. cikk (2) bekezdésének f) pontjában említett, értékpapírosítási pozíciókat képviselő tételekhez sorolt kitettségek esetében az intézményeknek a 254. cikkben meghatározott elbánást kell alkalmazniuk, és úgy kell eljárniuk, mintha az említett kitettségeket közvetlenül az említett intézmények tartanák;
   c) minden egyéb alapul szolgáló kitettség esetében az intézményeknek az e cím 2. fejezetében meghatározott sztenderd módszert kell alkalmazniuk.

Az első albekezdés a) pontjának alkalmazásában, ha az intézmény nem tud különbséget tenni a nem tőzsdei, a tőzsdei és az egyéb részvényjellegű kitettségek között, az érintett kitettségeket mint egyéb részvényjellegű kitettségeket köteles kezelni.

   (5) Amennyiben teljesülnek a 132. cikk (3) bekezdésében előírt feltételek, azok az intézmények, amelyek nem rendelkeznek elegendő információval egy KBF egyes alapul szolgáló kitettségeiről, e kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékét kiszámíthatják a 132a. cikk (2) bekezdésében meghatározott, megbízatáson alapuló módszerrel. Mindazonáltal az e cikk (4) bekezdésének a), b) és c) pontjában felsorolt kitettségek esetében az intézményeknek az adott pontban meghatározott módszereket kell alkalmazniuk.
   (6) A 132b. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel, azoknak az intézményeknek, amelyek nem alkalmazzák az e cikk (2) és (3) bekezdése szerinti közvetlen vizsgálati módszert vagy az e cikk (5) bekezdése szerinti megbízatáson alapuló módszert, a 132. cikk (2) bekezdésében említett tartalékmódszert kell használniuk.
   (7) Az intézmények kiszámíthatják KBF befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettségeik kockázattal súlyozott kitettségértékét az e cikkben említett módszerek kombinációjával, feltéve, hogy teljesülnek az említett módszerek alkalmazására vonatkozó feltételek.
   (8) Azok az intézmények, amelyek nem rendelkeznek megfelelő adatokkal vagy információval a KBF kockázattal súlyozott kitettségértékének a (2), (3), (4) és (5) bekezdésben meghatározott módszerekkel történő kiszámításához, felhasználhatják harmadik fél számításait, feltéve, hogy a következő feltételek mindegyike teljesül:
   a) a harmadik fél az alábbiak egyike:
   i. a KBF letétkezelő intézménye vagy letétkezelő pénzügyi vállalkozása, feltéve, hogy a KBF kizárólag értékpapírokba fektet be, és minden értékpapírt ennél a letétkezelő intézménynél vagy letétkezelő pénzügyi vállalkozásnál helyez letétbe;
   ii. az e pont i. alpontja alá nem tartozó KBF-ek esetében a kollektív befektetési forma alapkezelő társasága, feltéve, hogy megfelel a 132. cikk (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott kritériumoknak;
   b) az e cikk (4) bekezdésének a), b) és c) pontjában felsorolt kitettségektől eltérő kitettségek esetében a harmadik fél a 132a. cikk (1) bekezdésében meghatározott közvetlen vizsgálati módszer szerint hajtja végre a számítást;
   c) a (4) bekezdés a), b) és c) pontjában felsorolt kitettségek esetében a harmadik fél az adott pontban meghatározott módszereknek megfelelően hajtja végre a számítást;
   d) a harmadik fél számításainak helyességét külső auditor megerősítette.

A harmadik fél számításaira támaszkodó intézményeknek a KBF kitettségeinek e számításokból eredő, kockázattal súlyozott kitettségértékeit meg kell szorozniuk 1,2-del.

A második albekezdéstől eltérve, amennyiben egy intézmény korlátlanul hozzáfér a harmadik fél részletes számításaihoz, az 1,2-es tényezőt nem kell alkalmazni. Az intézmény kérésre köteles benyújtani e számításokat az illetékes hatóságának.

   (9) E cikk alkalmazásában a 132. cikk (5) és (6) bekezdése és a 132b. cikk ▌ alkalmazandó. E cikk alkalmazásában a 132c. cikk alkalmazandó, az e cím 3. fejezetével összhangban számított kockázati súlyok használatával.”

"

66.  A 158. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(9a) A 132c. cikk (3) bekezdésében foglalt összes követelménynek megfelelő minimális értékű kötelezettségvállalás várható veszteségértéke nulla.”

"

67.  A 164. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

„164. cikk

Nemteljesítéskori veszteségráta (LGD)

   (1) Az intézményeknek e fejezet 6. szakaszában és az illetékes hatóságok által a 143. cikkel összhangban kiadott engedélyben meghatározott követelményeknek megfelelően saját LGD-becsléseket kell készíteniük. A vásárolt követelések felhígulási kockázatára 75 %-os LGD-értéket kell alkalmazni. Ha egy intézmény a vásárolt követelés felhígulási kockázatának EL-becslését megbízható módon PD- és LGD-értékekre tudja bontani, akkor használhatja saját LGD-becslését.
   (2) Egyedi kitettségre vagy kitettségek halmazára vonatkozó, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet a PD- vagy LGD-becsléseknek a 183. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelelő, és az illetékes hatóságok által engedélyezett kiigazításával ismerhető el. Az intézmény nem rendelhet a garantált kitettségekhez korrigált PD- vagy LGD-értéket úgy, hogy a korrigált kockázati súly alacsonyabb legyen, mint a garantőrrel szembeni, hasonló közvetlen kitettség vonatkozó kockázati súlya.
   (3) A 154. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában a 153. cikk (3) bekezdésében említett fedezetnyújtóval szembeni, hasonló közvetlen kitettség LGD-értéke egyenlő a garantőrrel szembeni fedezetlen ügylet vagy pedig a kötelezettel szembeni fedezetlen ügylet LGD-értékével, attól függően, hogy – ha a fedezett ügylet lejárati ideje alatt sem a garantőr, sem a kötelezett nem teljesít – a rendelkezésre álló bizonyíték vagy a garancia struktúrája alapján a behajtott összeg várhatóan a garantőr vagy a kötelezett pénzügyi helyzetétől függ-e.
   (4) A lakóingatlannal fedezett, központi kormányzatok garanciavállalásában nem részesülő, lakossággal szembeni minden kitettségre vonatkozóan a kitettséggel súlyozott átlagos LGD nem lehet 10 %-nál kevesebb.

A központi kormányzatok garanciavállalásában nem részesülő, kereskedelmi ingatlannal fedezett, lakossággal szembeni minden kitettségre vonatkozóan a kitettséggel súlyozott átlagos LGD nem lehet 15 %-nál kevesebb.

   (5) A tagállamok kijelölik a (6) bekezdés alkalmazásáért felelős hatóságot. Ez a hatóság az illetékes hatóság vagy a kijelölt hatóság.

Amennyiben a tagállam által e cikk alkalmazásáért felelősként kijelölt hatóság az illetékes hatóság, az illetékes hatóságnak biztosítania kell, hogy a makroprudenciális megbízatással rendelkező releváns nemzeti szervek és hatóságok kellő tájékoztatást kapjanak arról, hogy az illetékes hatóságnak szándékában áll e cikk alkalmazása, és a (6) bekezdéssel összhangban megfelelően részt vegyenek az adott tagállam pénzügyi stabilitásával kapcsolatos aggodalmak értékelésében.

Amennyiben a tagállam által e cikk alkalmazásáért felelősként kijelölt hatóság eltér az illetékes hatóságtól, a tagállam elfogadja a szükséges rendelkezéseket annak biztosítására, hogy az illetékes hatóság és az e cikk megfelelő alkalmazásának érdekében kijelölt hatóság között megfelelő koordináció és információcsere valósuljon meg. A hatóságoknak mindenekelőtt szorosan együtt kell működniük és meg kell osztaniuk egymással mindazokat az információkat, amelyekre a kijelölt hatóságnak szüksége lehet az e cikknek megfelelően ráruházott feladatok megfelelő teljesítéséhez. Az említett együttműködés célja, hogy egyrészt elkerülhető legyen az illetékes hatóság és a kijelölt hatóság által hozott intézkedések párhuzamossága vagy következetlensége, másrészt hogy a más – különösen az e rendelet 458. cikke és a 2013/36/EU irányelv 133. cikke szerinti – intézkedésekkel való kölcsönhatásokat kellőképpen figyelembe vegyék.

   (6) Az e cikk (5) bekezdésével összhangban kijelölt hatóságoknak a 430a. cikk értelmében gyűjtött adatok és bármely egyéb releváns mutató alapján, valamint figyelembe véve az ingatlanpiac jövőbeli alakulását, rendszeresen és legalább évente értékelniük kell, hogy az adott hatóság tagállama területének egy vagy több részén elhelyezkedő lakó-, illetve kereskedelmi ingatlanokra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségekre vonatkozó, az e cikk (4) bekezdésében említett minimális LGD-értékek megfelelőek-e.

Amennyiben az e bekezdés első albekezdésében említett értékelés alapján az (5) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóság arra a következtetésre jut, hogy a (4) bekezdésben említett minimális LGD-értékek nem kielégítőek, és amennyiben úgy véli, hogy a nem kielégítő LGD-értékek kedvezőtlenül befolyásolhatják az érintett tagállam jelenlegi vagy jövőbeli pénzügyi stabilitását, akkor az adott hatóság magasabb minimális LGD-értékeket határozhat meg a tagállama területének egy vagy több részén található érintett kitettségek vonatkozásában. Ezek a magasabb minimális értékek az ingatlanfedezet helye szerint meghatározott egy vagy több szegmenssel szemben fennálló kitettségekre is alkalmazhatók.

Az (5) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóságnak az ebben a bekezdésben említett határozat meghozatalát megelőzően értesítenie kell az EBH-t és az ERKT-t. Az említett értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül az EBH és az ERKT köteles megküldeni véleményét az érintett tagállamnak. Az EBH és az ERKT köteles közzétenni ezeket az LGD-értékeket.

   (7) Abban az esetben, ha az (5) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóság a (6) bekezdés alapján magasabb minimális LGD-értékeket határoz meg, az intézmények számára 6 hónapos átmeneti időszakot kell biztosítani azok alkalmazásához.
   (8) Az EBH-nak – az ERKT-vel szoros együttműködésben – szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyekben meghatározza azokat a feltételeket, amelyeket az (5) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóságoknak figyelembe kell venniük az LGD-értékek megfelelőségének a (6) bekezdésben említett értékelés részeként végzett értékelésekor.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. december 31-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

   (9) Az ERKT az 1092/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban ajánlások útján, az EBH-val szorosan együttműködve iránymutatásokat fogalmazhat meg az e cikk (5) bekezdésének megfelelően kijelölt hatóságok számára a következőkkel kapcsolatban:
   a) azok a tényezők, amelyek a (6) bekezdésben említettek szerint „kedvezőtlenül befolyásolhatják az érintett tagállam jelenlegi vagy jövőbeli pénzügyi stabilitását”; és
   b) azok az indikatív referenciaértékek, amelyeket az (5) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóságnak figyelembe kell vennie a magasabb minimális LGD-értékek meghatározásánál.
   (10) A tagállamok intézményeinek alkalmazniuk kell a más tagállam egy vagy több részén található lakó- és kereskedelmi ingatlanokra bejegyzett valamennyi megfelelő, zálogjoggal fedezett kitettségükre azokat a magasabb minimális LGD-értékeket, amelyeket a másik tagállam hatóságai határoztak meg a (6) bekezdéssel összhangban.”

"

68.  A 201. cikk (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„h) elfogadott központi szerződő felek.”

"

69.  A szöveg a következő cikkel egészül ki:"

204a. cikk

A származtatott részvényügyletek elismert típusai

   (1) Az intézmények csak belső fedezeti ügyletek végrehajtásához kezelhetnek elismert hitelkockázati fedezetként olyan származtatott részvényügyleteket, amelyek teljeshozam-csereügyletek vagy gazdasági szempontból gyakorlatilag hasonló ügyletek.

Nem tekinthető elismertnek az a hitelkockázati fedezet, amelyet egy intézmény teljeshozam-