Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2018/0330A(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0076/2019

Előterjesztett szövegek :

A8-0076/2019

Viták :

PV 17/04/2019 - 13
CRE 17/04/2019 - 13

Szavazatok :

PV 17/04/2019 - 16.8
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0415

Elfogadott szövegek
PDF 905kWORD 279k
2019. április 17., Szerda - Strasbourg Ideiglenes kiadás
Európai Határ- és Parti Őrség ***I
P8_TA-PROV(2019)0415A8-0076/2019
Állásfoglalás
 Egységes szerkezetbe foglalt szöveg

Az Európai Parlament 2019. április 17-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Határ- és Parti Őrségről és a 98/700/IB együttes tanácsi fellépés, az 1052/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint az (EU) 2016/1624 európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0631 – C8-0406/2018 – 2018/0330A(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0631),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 77. cikke (2) bekezdésének b) és d) pontjára és 79. cikke (2) bekezdésének c) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0406/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. december 12-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2019. február 6-i véleményére(2),

–  tekintettel az Elnökök Értekezlete 2019. március 21-i határozatára, amellyel engedélyezte az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság számára, hogy felossza a fent említett bizottsági javaslatot és annak alapján két különálló jogalkotási jelentést készítsen,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2019. április 1-jei írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0076/2019),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  jóváhagyja a Parlament és a Tanács ezen állásfoglaláshoz csatolt együttes nyilatkozatát;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 110., 2019.3.22., 62. o.
(2) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.


Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. április 17-én került elfogadásra az Európai Határ- és Parti Őrségről és ▌az 1052/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint az (EU) 2016/1624 európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel(1)

P8_TC1-COD(2018)0330A

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 77. cikke (2) bekezdésének b) és d) pontjára, valamint 79. cikke (2) bekezdésének c) pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(3),

rendes jogalkotási eljárás keretében(4),

mivel:

(1)  Az Unió külső határaira irányuló uniós politika célja az európai integrált határigazgatás kialakítása és nemzeti és uniós szintű végrehajtása, amely a személyek Unión belüli szabad mozgásának elengedhetetlen velejárója, és amely a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség alapvető alkotóeleme. Az európai integrált határigazgatás központi szerepet tölt be a migrációkezelés javításában. A cél a külső határok átlépésének hatékony igazgatása, továbbá a migrációs kihívások és az e határokat érő jövőbeli fenyegetések kezelése, ezáltal hozzájárulva a határokon átnyúló dimenzióval rendelkező, súlyos bűncselekmények elleni fellépéshez, valamint az Unión belüli magas szintű belső biztonság biztosításához. Ezzel egy időben az alapvető jogok teljes tiszteletben tartása mellett oly módon kell eljárni, hogy garantált legyen a személyek szabad mozgása az Unión belül.

(2)  Az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség a 2007/2004/EK tanácsi rendelettel(5) jött létre. Tevékenységének 2005. május 1-jei megkezdése óta sikeresen segítette a tagállamokat a külső határok igazgatásával összefüggő operatív vonatkozások végrehajtásában közös műveletek és gyorsreagálású határvédelmi intervenciók révén, valamint segítséget nyújtott a kockázatelemzés, az információcsere, a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok és a visszatérésre kötelezett személyek visszaküldése terén.

(3)  Az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség új neve Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség lett (az „Ügynökség”, közismertebb nevén Frontex), a feladatai pedig a tevékenységeinek és eljárásainak teljes folytonossága mellett kibővültek. Az Ügynökség kulcsfontosságú feladatai közé kell tartozzon a többéves stratégiai szakpolitikai ciklus keretében kidolgozott, az európai integrált határigazgatás végrehajtására vonatkozó technikai és műveleti stratégia létrehozása; a határellenőrzés eredményes működésének felügyelete a külső határoknál; kockázatértékelések és sebezhetőségi értékelések elvégzése; fokozott technikai és műveleti segítségnyújtás a tagállamoknak és harmadik országoknak közös műveletek és gyorsreagálású határvédelmi műveletek révén; az intézkedések gyakorlati végrehajtásának biztosítása a külső határoknál jelentkező, sürgős beavatkozást igénylő helyzetekben; technikai és műveleti segítségnyújtás a tengeren bajba jutott személyeket segítő kutatási és mentési műveletekkel összefüggésben; valamint visszaküldési műveletek és visszaküldési intervenciók szervezése, koordinálása és lefolytatása ▌.

(4)  A migrációs válság 2015-ös kezdete óta a Bizottság fontos kezdeményezéseket vállalt fel, és egy sor intézkedést javasolt az Unió határvédelmének megerősítése és a schengeni térség rendes működésének helyreállítása érdekében. Az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség felhatalmazásának jelentős erősítésére vonatkozó javaslatát 2015 decemberében terjesztette elő, amelynek tárgyalása 2016-ban gyorsan megtörtént. Az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló rendelet 2016. október 6-án lépett hatályba.

(5)  A külső határok ellenőrzése, a visszaküldések, a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem és a menekültügy területén azonban még javítani kell az Unió kereteit. Ennek érdekében, valamint a jelenlegi és a jövőben tervezett operatív erőfeszítések támogatása céljából az Európai Határ- és Parti Őrséget át kell alakítani úgy, hogy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökségnek nagyobb felhatalmazást kell adni, különösen az Európai Határ- és Parti Őrségen belül egy adott esetben végrehajtási jogkörökkel is felruházott, az I. mellékletben megjelölt 10 000 fős stratégiai célkitűzést fokozatosan, de mihamarabb elérő készenléti alakulat formájában biztosítani kell számára a szükséges képességeket, hogy a külső határok védelme, a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem, illetve az irreguláris migránsok tényleges és fenntartható visszaküldésének jelentős fokozása érdekében kifejtett munkájukban hatékonyan tudja támogatni a helyszínen a tagállamokat. Ez jelenti az Unió és a harmadik országok határain és visszatérési műveleteinél a meglévő és jövőbeli operatív szükségletek hatékony kezelése érdekében rendelkezésre álló maximális kapacitást, ideértve a jövőbeni válságok kezelésére szolgáló gyorsreagálási kapacitásokat is.

(5a)  A Bizottságnak felül kell vizsgálnia az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának teljes létszámát és összetételét, beleértve az egyes tagállamoknak a készenléti alakulathoz való hozzájárulásának mértékét, valamint a képzést, a szakértelmet és professzionalizmust. A Bizottság 2024 márciusáig szükség esetén benyújtja az I., III., IV. és Va. mellékletek módosítására vonatkozó javaslatokat.Amennyiben a Bizottság nem terjeszt elő javaslatot, annak okát meg kell indokolnia.

(5b)  E rendelet végrehajtása, és különösen az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának létrehozása – a felülvizsgálatot követően is – a többéves pénzügyi keret előirányzatainak és korlátainak függvénye.

(6)  Az Európai Tanács 2018. június 28-i következtetéseiben arra szólított fel, hogy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség támogatási szerepét – a harmadik országokkal megvalósuló együttműködést is ideértve – az erőforrások növelésével és felhatalmazásának kiterjesztésével tovább kell erősíteni annak érdekében, hogy biztosított legyen a külső határok hatékony ellenőrzése, és jelentős mértékben felgyorsuljon az irreguláris migránsok tényleges visszaküldése.

(7)  Hatékonyan ellenőrizni kell a külső határok átlépését, kezelni kell a külső határokon jelentkező migrációs kihívásokat és lehetséges jövőbeli fenyegetéseket, garantálni kell az Unión belüli magas szintű belső biztonságot, meg kell őrizni a schengeni térség működését és tiszteletben kell tartani a szolidaritás átfogó elvét. Ehhez kell párosulnia a migráció proaktív kezelésének, ideértve a harmadik országokban szükséges intézkedéseket is. A már megkezdett munkára tekintettel az Európai Határ- és Parti Őrség megerősítése, valamint az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség felhatalmazásának további szélesítése szükséges. ▌

(9)  Az európai integrált határigazgatás végrehajtása során biztosítani kell az egyéb szakpolitikai célkitűzésekkel való összhangot ▌.

(8a)  A négylépcsős belépés-ellenőrzési modellen alapuló európai integrált határigazgatás magában foglalja a harmadik országokban – többek között a közös vízumpolitika keretében – végrehajtott intézkedéseket, a szomszédos harmadik országokkal való együttműködés keretében végrehajtott intézkedéseket, a külső határoknál végrehajtott határellenőrzési intézkedéseket, a kockázatelemzést, valamint a schengeni térségben végrehajtott intézkedéseket és a visszaküldéseket.

(10)  Az európai integrált határigazgatás az Ügynökség és a határigazgatásért felelős nemzeti hatóságok, közöttük – tengeri határellenőrzési műveleteiknek és egyéb határellenőrzési feladataiknak megfelelő mértékben – a parti őrségek, valamint a visszaküldésekért felelős egyéb szervek megosztott felelőssége. Míg a tagállami külső határok – a tagállamok saját érdekében és valamennyi tagállam érdekében történő – igazgatása továbbra is elsődlegesen a tagállamok felelőssége marad, és a kiutasítási határozatok meghozataláért is felelősek, addig az Ügynökség feladata a külső határok igazgatására és a visszaküldésekre vonatkozó uniós intézkedések alkalmazásának támogatása, az említett intézkedéseket végrehajtó tagállamok intézkedéseinek megerősítése, értékelése és koordinálása révén. Az Ügynökség tevékenységének ki kell egészítenie a tagállamok erőfeszítéseit.

(11)  Az európai integrált határigazgatás eredményes végrehajtása, valamint a közös visszaküldési politika hatékonyságának növelése érdekében létre kell hozni az Európai Határ- és Parti Őrséget. Az Őrséget el kell látni a szükséges pénzügyi és emberi erőforrásokkal, valamint eszközökkel. Az Európai Határ- és Parti Őrségnek az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökségből és a határigazgatásért felelős nemzeti hatóságokból – ideértve a parti őrségeket is, amennyiben határellenőrzési feladatokat látnak el –, illetve a visszaküldésekért felelős hatóságokból kell állnia. Az Őrség nemzeti szinten az információk, a kapacitások és rendszerek közös használatára, uniós szinten pedig az Ügynökség válaszára támaszkodik.

(10a)  Az információs rendszerekre és szoftveralkalmazásokra vonatkozó műszaki előírásokat össze kell hangolni azokkal az előírásokkal, amelyeket az eu-LISA a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség egyéb IT-rendszereire vonatkozóan alkalmaz.

(12)  Az európai integrált határigazgatás nem változtatja meg a Bizottságnak és a tagállamoknak a vámügyek területén – különösen az ellenőrzések, a kockázatkezelés és az információcsere tekintetében – fennálló hatásköreit.

(13)  A külső határok ellenőrzésére és a visszaküldésre vonatkozó politikák és jogszabályok – köztük az európai integrált határigazgatásra vonatkozó stratégia – kidolgozása az uniós intézmények felelőssége marad. Biztosítani kell az Ügynökség és az említett intézmények közötti szoros együttműködést.

(14)  Az Európai Határ- és Parti Őrség az európai integrált határigazgatás hatékony megvalósítását az európai integrált határigazgatás többéves stratégiai szakpolitikai ciklusa révén biztosítja. A többéves ciklusnak meg kell határoznia egy integrált, egységes és állandó folyamatot annak érdekében, hogy az Unió, valamint a tagállamok szintjén a határigazgatás és a visszaküldések területén érintett minden szereplő stratégiai iránymutatásokat kapjon annak érdekében, hogy egységes módon valósíthassák meg az európai integrált határigazgatást. Ki kell terjednie továbbá az Európai Határ- és Parti Őrség minden kapcsolódó interakciójára a Bizottsággal, más intézményekkel és testületekkel, illetve az együttműködésére más illetékes partnerekkel, ideértve a harmadik országokat és adott esetben a harmadik feleket.

(15)  Az európai integrált határigazgatáshoz ▌a tagállamok és az Ügynökség közötti integrált tervezésre van szükség a határokat és a visszaküldéseket érintő műveleteknél, a külső határokon jelentkező kihívások kezelésénél, a vészhelyzeti tervezésnél, valamint a képességek hosszú távú fejlesztésének összehangolásánál mind a felvétel és a képzés, mind pedig az eszközök beszerzése és fejlesztése esetében.

(14a)  Az Ügynökségnek az e rendeletben előírt információcsere tekintetében műszaki szabványokat kell kidolgoznia. Emellett a Schengeni határ-ellenőrzési kódex hatékony végrehajtása érdekében és a tagállamok felelősségének kellő tiszteletben tartása mellett ki kell dolgozni a külső határok őrizetére vonatkozó közös minimumkövetelményeket. E célból az Ügynökség a tagállamok és a Bizottság felelősségi körével összhangban hozzájárulhat a közös minimumkövetelmények meghatározásához. A külső határok őrizetére vonatkozó közös minimumkövetelményeket a határtípusnak, az Ügynökség által az egyes külső határszakaszok esetében meghatározott hatásszinteknek, valamint egyéb tényezőknek, például a földrajzi sajátosságoknak megfelelően kell meghatározni. Kidolgozásuk során figyelembe kell venni a nemzeti jogszabályokból eredő esetleges korlátozásokat.

(16)  E rendelet végrehajtása nem érinti az Unió és a tagállamok közti hatáskörmegosztást és a tagállamok azon kötelezettségeit, amelyek az ENSZ Tengerjogi Egyezményén, az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú nemzetközi egyezményen, a tengeri felkutatásról és mentésről szóló nemzetközi egyezményen, az ENSZ nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményén és annak a migránsok szárazföldön, légi úton és tengeren történő csempészete elleni fellépésről szóló jegyzőkönyvén, a menekültek jogállásáról szóló egyezményen, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményen, az ENSZ hontalan személyek jogállásáról szóló egyezményén és más vonatkozó nemzetközi jogi eszközökön alapulnak.

(17)  E rendelet végrehajtása nem érinti a 656/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet(6). A tengeri műveleteket oly módon kell elvégezni, hogy minden esetben biztosítsák a feltartóztatott vagy megmentett személyek, a részt vevő egységek és a harmadik személyek biztonságát.

(18)  Az Ügynökségnek a közrend fenntartásával, illetve a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos tagállami hatáskörök sérelme nélkül, a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett kell ellátnia feladatait.

(19)  Az Ügynökségnek a védelemmel kapcsolatos tagállami hatáskörök sérelme nélkül kell ellátnia feladatait.

(20)  Az Ügynökség kibővített feladatkörét és hatáskörét az alapvető jogok biztosítékainak megerősítésével, valamint fokozottabb elszámoltathatósággal és felelősséggel kell ellensúlyozni, különösen a személyzet végrehajtási jogköreinek gyakorlása tekintetében.

(21)  Feladatainak eredményes elvégzése érdekében az Ügynökség a tagállamok együttműködésére támaszkodik. E tekintetben fontos, hogy az Ügynökség és a tagállamok jóhiszeműen járjanak el, továbbá hogy egymás között gyorsan cseréljenek pontos információkat. Egyik tagállam sem köteles olyan információt szolgáltatni, amelynek közlését ellentétesnek tartja alapvető biztonsági érdekeivel.

(21)  A tagállamok kötelesek ezenfelül a saját és a többi tagállam érdekében megfelelő, az Ügynökség által végzett tevékenységekhez szükséges adatokat szolgáltatni, így például helyzetismeret, kockázatelemzés, sebezhetőségi értékelés és integrált tervezés céljából. Mindemellett a tagállamoknak biztosítaniuk kell az adatok pontosságát, naprakész jellegét, továbbá ezen adatok beszerzésének és bevitelének jogszerűségét. Amennyiben az adatok személyes adatokat is tartalmaznak, az uniós adatvédelemi jogot teljeskörűen alkalmazni kell.

(22a)  Az e rendeletben meghatározott kommunikációs hálózatnak az Európai Parlament és a Tanács 1052/2013/EU rendelete(7) keretében kialakított EUROSUR kommunikációs hálózaton kell alapulnia, és annak helyébe kell lépnie. A kommunikációs hálózatot az Európai Határ- és Parti Őrségen belüli valamennyi biztonságos információcseréhez használni kell. A tagállamok és az Ügynökség közötti információcsere javítása érdekében az akkreditáció szintjét a „Confidentiel UE/EU Confidential” (EU bizalmas) szintre kell növelni.

(23)  Az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) azért szükséges az Európai Határ- és Parti Őrség működéséhez, hogy megszabja a tagállamok nemzeti hatóságai, illetve az Ügynökség között folyó információcsere és operatív együttműködés kereteit. Az EUROSUR biztosítja e hatóságok és az Ügynökség számára azon infrastruktúrát és eszközöket, amelyekre szükségük van helyzetismeretük javításához és reagálási képességük növeléséhez a külső határokon az irreguláris migráció és a határokon átnyúló bűnözés felderítése, megelőzése és az ellene való küzdelem, valamint a migránsok megmentéséhez és életének védelméhez való hozzájárulás érdekében.

(24)  A tagállamoknak nemzeti koordinációs központokat kell létrehozniuk az egymás között és az Ügynökséggel a határőrizet, valamint a határátkelőhelyeken végzett ellenőrzések végzése terén folytatott információcsere és együttműködés javítása érdekében. Az EUROSUR megfelelő működése érdekében alapvetően fontos, hogy a nemzeti jog alapján a külső határőrizetért felelős valamennyi nemzeti hatóság a nemzeti koordinációs központokon keresztül folytasson együttműködést.

(23a)  A nemzeti koordinációs központnak a nemzeti szinten végzett külső határellenőrzésért felelős valamennyi hatóság közötti, a koordinációt és információcserét szolgáló szerepe nem érinti a határellenőrzési tevékenységek tervezésére és végrehajtására vonatkozóan nemzeti szinten megállapított hatásköröket.

(24)  E rendelet nem akadályozhatja a tagállamokat abban, hogy az általuk létrehozott nemzeti koordinációs központok feladatkörébe utalják az információcsere koordinálását és az együttműködést az integrált európai határigazgatás egyéb elemeivel kapcsolatban ▌.

(26)  Az integrált határigazgatás megfelelő működésének előfeltétele a tagállamok és az Ügynökség között kicserélt információk minősége és az, hogy az ilyen információcserére kellő időben kerüljön sor. Az EUROSUR sikerére építve, ezt a minőséget a hálózatokon és rendszereken folyó információcsere szabványosításával, automatizálásával, információvédelemmel, valamint a továbbított adatok és információk minőség-ellenőrzésével kell biztosítani.

(26)  Az Ügynökségnek biztosítania kell az EUROSUR fejlesztéséhez és működéséhez szükséges segítséget – beleértve a rendszerek interoperabilitásának elősegítését is –, különösen az EUROSUR keretének létrehozása, fenntartása és koordinálása révén.

(27)  Az EUROSUR-nak tiszta helyzetképet kell biztosítania a külső határokról, de ugyanígy a schengeni térségről és a határok előtti területekről. Ki kell terjednie a szárazföldi, tengeri és légi határőrizetre, de ugyanígy a határátkelőhelyeken végzett ellenőrzésekre is. A schengeni térségen belüli helyzetismeret nem vezethet ahhoz, hogy az Ügynökség a tagállamok belső határain operatív tevékenységeket végezzen.

(28)  A határigazgatás egyik elemének kell lennie a légi határőrizetnek, mivel a kereskedelmi és a magán repülőjáratokat, de a távirányítású légijármű-rendszereket is felhasználják a bevándorlással és a határokon átnyúló bűncselekményekkel kapcsolatos illegális tevékenységekhez. A légi határőrizet célja, hogy felderítse és nyomon kövesse az EU külső határait átlépő vagy átlépni szándékozó gyanús repülőjáratokat, és elvégezze az idevonatkozó kockázatelemzést annak érdekében, hogy az EU és a tagállamok illetékes hatóságai szükség esetén mozgósíthassák reagálási eszközeiket. E célból ösztönözni kell ügynökségek közötti uniós szintű együttműködést az Ügynökség, az Európai Légiforgalmi Szolgáltatási Hálózat hálózatirányítója (EUROCONTROL), valamint az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) között. Igény esetén a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy tájékoztatást kapjanak a gyanús külső repülőjáratokra vonatkozóan, hogy azokra megfelelően tudjanak reagálni. Az Ügynökségnek figyelemmel kell kísérnie és támogatnia kell az e területen végzett kutatási és innovációs tevékenységeket.

(28a)  A nem engedélyezett továbbutazásokkal kapcsolatos EUROSUR bejelentések hozzájárulnak majd ahhoz, hogy az Ügynökség a kockázatelemzés és a helyzetismeret céljából nyomon követhesse az Unió felé irányuló és az Unión belüli migrációs áramlásokat. A 25. cikk (3) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktus pontosítja majd az e célt legjobban szolgáló jelentéstétel típusát.

(30)  Az Ügynökség által nyújtott EUROSUR fúziós szolgáltatásokat a megfigyelési eszközök közös alkalmazására, valamint az uniós szintű intézményközi együttműködésre kell építeni, ideértve a biztonsági szolgáltatásokat. Az integrált határigazgatással kapcsolatos értéknövelt információs szolgáltatásokat kell nyújtaniuk a tagállamok és az Ügynökség számára. Bővíteni kell az EUROSUR fúziós szolgáltatásait, hogy támogassák a határátkelőhelyeken végzett ellenőrzéseket, a légi határőrizetet és a migrációs áramlás nyomon követését.

(31)  A tengeri hajózásra alkalmatlan, kisméretű hajók használata drámaian megnövelte a déli tengeri külső határokon életüket vesztő migránsok számát. Az EUROSUR-nak jelentős mértékben javítania kell az Ügynökség és a tagállamok operatív és technikai képességét az ilyen kisméretű hajók felfedésére, és javítania kell a tagállamok reagálási képességét, ezáltal hozzájárulva a migránsok körében bekövetkezett halálesetek számának csökkentéséhez, egyebek mellett a kutatási és mentési műveletek keretén belül.

(32)  E rendeletben elismerésre kerül, hogy a migrációs útvonalakat nemzetközi védelemre szoruló személyek is igénybe veszik.

(33)  Az Ügynökségnek közös kockázatelemzési modellen alapuló, általános és specifikus kockázatelemzéseket kell készítenie, amelyeket maga az Ügynökség és a tagállamok is alkalmaznak. Az Ügynökségnek egyebek mellett a tagállamoktól kapott információk alapján megfelelő információt kell nyújtania az európai integrált határigazgatás szempontjából lényeges valamennyi szempontra kiterjedően, különös tekintettel a határellenőrzésre, a visszaküldésre, a harmadik országbeli állampolgárok Unión belüli illegális továbbutazásának jelenségére a trendeket, az útvonalakat és az érintettek számát illetően, a határokon átnyúló bűncselekmények – többek között a jogellenes határátlépések, az emberkereskedelem, a terrorizmus és a hibrid jellegű fenyegetések – megelőzésére, valamint az érintett harmadik országokban fennálló helyzet kérdésére, hogy lehetővé tegye a megfelelő intézkedések meghozatalát, illetve az azonosított fenyegetések vagy kockázatok kezelését a külső határok integrált igazgatásának javítása céljából.

(33)  Tekintettel a külső határokon folytatott tevékenységére, az Ügynökségnek hozzá kell járulnia a határokon átnyúló ▌bűncselekmények – mint pl. a migránsok csempészése, az emberkereskedelem és a terrorizmus – megelőzéséhez és felderítéséhez, amennyiben megalapozott az ez irányú fellépés, és tevékenysége során releváns információra tett szert. Tevékenységét egyeztetnie kell az Europollal, amely a két vagy több tagállamot érintő súlyos bűncselekmények megelőzése és az azok ellen folytatott küzdelem terén a tagállami fellépések támogatásáért és erősítéséért, valamint a tagállamok közötti együttműködésért felelős ügynökség. A határokon átnyúló dimenziót a külső határok jogellenes átlépésével közvetlenül összefüggő bűncselekmények – többek között az emberkereskedelem és a migránsok csempészése – jellemzik. ▌A 2002/90/EK tanácsi irányelv(8) 1. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem vetnek ki szankciókat azokban az esetekben, amelyekben a magatartás célja a migránsok humanitárius segítése.

(35)  A megosztott felelősségvállalás szellemében a külső határigazgatás rendszeres nyomon követésének az Ügynökség szerepkörébe kell tartoznia, ideértve az alapvető jogoknak a határigazgatási és a visszaküldési tevékenységek keretében történő tiszteletben tartását is. Az Ügynökségnek biztosítania kell a megfelelő és eredményes nyomon követést, nem csupán helyzetismeret és kockázatelemzés révén, hanem a saját személyzetéhez tartozó szakértők tagállamokban való jelenlétével is. Az Ügynökségnek ezért képesnek kell lennie arra, hogy a tagállamokba egy adott időszakra összekötő tisztviselőket küldjön, akik ez alatt az időszak alatt jelentést tesznek az ügyvezető igazgatónak. Az összekötő tisztviselők jelentésének a sebezhetőségi értékelés részét kell képeznie.

(36)  Az Ügynökségnek objektív kritériumokon alapuló sebezhetőségi értékelést kell végrehajtania, értékelve, hogy a tagállamok milyen mértékben képesek és készek szembenézni a külső határaiknál jelentkező kihívásokkal, hozzájárulva továbbá az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának műszaki és eszközparkjához. A sebezhetőségi elemzés keretében fel kell mérni, hogy a tagállamok milyen eszközökkel, infrastruktúrával, személyzettel, pénzügyi forrásokkal és vészhelyzeti tervekkel rendelkeznek a külső határoknál fellépő esetleges válságok kezelésére. A tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk az említett értékelés során feltárt esetleges hiányosságok orvoslására. Az ügyvezető igazgatónak azonosítania kell a szükséges intézkedéseket, és azokat ajánlania kell az érintett tagállam részére. Az ügyvezető igazgatónak határidőt is kell szabnia az ezen intézkedések meghozatalára, és szoros figyelemmel kell kísérnie határidőre történő végrehajtásukat. Amennyiben a tagállam a megadott határidőn belül nem teszi meg a szükséges intézkedéseket, az ügyet az igazgatótanács elé kell terjeszteni további határozathozatal céljából.

(37)  Ha az Ügynökség számára nem szolgáltatnak pontosan és időben információkat a sebezhetőségi értékeléshez, ezt a tényt figyelembe kell tudnia venni a sebezhetőségi értékelés elkészítésénél, kivéve, ha megfelelően alátámasztott indokot szolgáltattak az adatok visszatartására vonatkozóan.

(38)  A sebezhetőségi értékelések, illetve az1053/2013/EU tanácsi rendelettel(9) létrehozott schengeni értékelési mechanizmus két egymást kiegészítő mechanizmus, amelyek garantálják a schengeni térség megfelelő működésének európai minőség-ellenőrzését, és uniós, illetve nemzeti szinten biztosítják az állandó felkészültséget a válaszadásra, ha a külső határokon bármilyen feszültség keletkezik. Míg a schengeni értékelési mechanizmus jelenti az elsődleges módszert az uniós jogszabályok tagállamok általi végrehajtásának és betartásának értékelésére, a két mechanizmus között a lehető legtöbb szinergiát kell teremteni a schengeni térség működéséről kapott jobb helyzetkép, a tagállamok munkájával való átfedések lehetőség szerinti elkerülése, valamint a külső határok igazgatását támogató megfelelő uniós pénzügyi eszközök összehangoltabb felhasználásának biztosítása céljából. E célból meg kell teremteni az Ügynökség és a Bizottság között a két mechanizmus eredményeiről folyó rendszeres információcsere lehetőségét.

(38)  Mivel a tagállamok határszakaszokat állapítanak meg, amelyeket az Ügynökség hatásszintekkel minősít, a tagállamok és az Ügynökség reakcióképességét pedig össze kell kapcsolni ezekkel a hatásszintekkel, egy negyedik kritikus hatásszintet is meg kell állapítani ideiglenesen, amely a schengeni térséget veszélyeztető helyzetet jelzi, ami miatt az Ügynökségnek be kell avatkoznia.

(39a)  Ha az illegális bevándorlás növekedése miatt magas vagy kritikus hatásszintet rendelnek egy tengeri határszakaszhoz, az érintett tagállamoknak a kutatási és mentési műveletek tervezése és lefolytatása során figyelembe kell venniük ezt az információt, mivel a helyzet növelheti a tengeren bajba jutott személyek számára biztosítandó segítségnyújtás iránti igényt.

(40)  Az Ügynökségnek meg kell szerveznie a megfelelő technikai és műveleti segítségnyújtást a tagállamok részére a külső határok ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségeik végrehajtására szolgáló kapacitásaik megerősítése érdekében, valamint azért, hogy jobban szembe tudjanak nézni a megnövekedett irreguláris migráció vagy a határokon átnyúló bűnözés okozta, külső határoknál jelentkező kihívásokkal. E segítségnyújtás nem sértheti az érintett nemzeti hatóságoknak a bűnügyi nyomozások kezdeményezésére vonatkozó hatáskörét. E tekintetben az Ügynökségnek – egy tagállam kérésére vagy saját kezdeményezésére – az érintett tagállam beleegyezésével közös műveleteket kell szerveznie és koordinálnia egy vagy több tagállam vonatkozásában, valamint be kell vetnie az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának csapatait, illetve biztosítania kell a szükséges műszaki eszközöket.

(41)  A külső határoknál jelentkező sajátos és aránytalan kihívás esetén az Ügynökségnek egy tagállam kérésére vagy saját kezdeményezésére az érintett tagállam beleegyezésével gyorsreagálású határvédelmi műveleteket kell szerveznie és koordinálnia, valamint be kell vetnie mind az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának csapatait, mind pedig műszaki eszközöket, ideértve a gyorsreagálású eszközállományba tartozókat is. A gyorsreagálású határvédelmi intervencióknak meghatározott ideig megerősítést kell biztosítaniuk az azonnali reakciót igénylő olyan helyzetekben, amikor az ilyen intervenciók eredményes választ jelentenének. Az említett intervenciók eredményes végrehajtásának biztosítása érdekében a tagállamoknak az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának operatív személyzetét kell rendelkezésre bocsátaniuk a megfelelő csapatok összeállításához, valamint gondoskodniuk kell a szükséges műszaki eszközökről. Amennyiben egy adott tagállam műszaki eszközeivel együtt bevetésre került személyzet ugyanabból a tagállamból származik, úgy ez a személyzet a tagállam készenléti alakulathoz való hozzájárulásának minősül. Az Ügynökségnek és az érintett tagállamnak közösen műveleti tervet kell elfogadniuk.

(42)  Amennyiben egy tagállam a külső határainak bizonyos területein nagymértékű vegyes migrációs beáramlások által jellemzett, sajátos és aránytalan migrációs kihívással szembesül, a tagállam számára lehetővé kell tenni, hogy technikai és műveleti megerősítésre támaszkodhasson. Ezt a megerősítést a migrációs csomópontokon a migrációkezelést támogató csapatok nyújtják. Ezeknek a csapatoknak az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatából bevetett operatív személyzetből, valamint az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal és az Europol vagy más érintett uniós ügynökség által bevetett tagállami szakértőkből kell állniuk. Az Ügynökségnek segítenie kell a Bizottságot a különböző ügynökségek tevékenységének helyszíni koordinációjában. A Bizottságnak a fogadó tagállammal és az érintett uniós ügynökségekkel együttműködve meg kell határoznia a migrációs csomópontokon folytatandó együttműködés módozatait, és felelős a migrációkezelést támogató csapatok tevékenységeinek koordinálásáért is.

(43)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az olyan hatóságok, amelyekhez valószínűsíthetően nemzetközi védelem iránti kérelmekkel fordulnak – mint például a rendőrség, a határőrség, a bevándorlási hatóságok és az idegenrendészeti fogdák személyzete – a megfelelő információk birtokában legyenek. A tagállamok gondoskodnak arról is, hogy e hatóságok személyzete a feladat- és hatásköre ellátásához szükséges szintű képzésben részesüljön, utasítást kapjon arra, hogy tájékoztassa a kérelmezőket arról, hogy hová és hogyan lehet benyújtani a nemzetközi védelem iránti kérelmet, valamint utasítást kapjon arra is, hogy hogyan irányítsa a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyeket a megfelelő továbbirányítási mechanizmusokhoz.

(43a)  A készenléti alakulatokat az Ügynökség és a tagállamok – különösen a képzési akadémiák – közötti szoros együttműködésben kell kiképezni, biztosítva ugyanakkor a képzési programok összehangolását és a Szerződésekben foglalt közös értékek előmozdítását. Az Ügynökség az igazgatótanács jóváhagyását követően ügynökségi képzési központot létesíthet, hogy így még kedvezőbb hátteret teremtsen a közös európai kultúra képzésbe történő beépítéséhez.

(44)  2018 júniusában az Európai Tanács megerősítette, hogy a migrációval kapcsolatban fontos egy átfogó megközelítésre támaszkodni, továbbá azon a véleményen volt, hogy a migráció nemcsak a tagállamok, hanem Európa egésze számára is kihívást jelent. Ezzel kapcsolatban rámutatott annak fontosságára, hogy a migrációs áramlások megfelelő kezelésének biztosítása érdekében az Uniónak teljes körű támogatást kell nyújtania. ▌

(45)  Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökségnek és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalnak szorosan együtt kell működnie annak érdekében, hogy hatékonyan kezeljék a migrációs kihívásokat, különösen a külső határokon, ahol jellemző a nagymértékű vegyes migrációs beáramlás. A két ügynökségnek különösen a tevékenységeik összehangolásával és a tagállamok támogatásával meg kell könnyítenie a nemzetközi védelmi eljárást és a visszaküldési eljárást, figyelemmel azokra a harmadik országbeli állampolgárokra, akiknek a nemzetközi védelem iránti kérelmét elutasították. Az Ügynökségnek és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal más közös operatív tevékenységekben is együtt kell működnie, ilyen például a megosztott kockázatelemzés, a statisztikai adatok gyűjtése, a képzés és a tagállamok támogatása a vészhelyzeti tervezés során.

(44a)  A parti őrségi feladatokat ellátó nemzeti hatóságok számos különböző feladatot végeznek, amelyek magukban foglalhatnak többek között tengervédelmi, tengerészeti biztonsági, kutatási és mentési, határellenőrzési, halászati ellenőrzési, vámellenőrzési, általános bűnüldözési és környezetvédelmi tevékenységeket is. Az Ügynökségnek, a 768/2005/EK tanácsi rendelettel létrehozott Európai Halászati Ellenőrző Hivatalnak és az 1406/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel létrehozott Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökségnek ezért meg kell erősítenie egyrészt az egymással, másrészt a parti őrségi feladatokat ellátó nemzeti hatóságokkal folytatott együttműködést a tengeri helyzetismeret javítása, valamint a koherens és költséghatékony intézkedések támogatása érdekében. A tengeri környezetben tevékenykedő szervezetek közötti szinergiáknak összhangban kell lenniük az európai integrált határigazgatási és tengerhajózási biztonsági stratégiákkal.

(46)  A tagállamok számára biztosítani kell, hogy igénybe vehessék a migrációkezelést támogató csapatok nyújtotta fokozott operatív és technikai erősítést ▌a migrációs csomópontokon ▌. A migrációkezelést támogató csapatoknak az Ügynökség hivatalos állományához tartozó szakértőkből és a tagállamoktól kirendelt szakértőkből, valamint az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal, az Europol, és adott esetben az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége vagy egyéb más uniós ügynökségek saját állományának vagy a tagállamok általuk telepített szakértőiből kell állniuk. A Bizottságnak biztosítania kell a koordinációt az egyes ügynökségek igényeinek felmérését és a feladtaköreik szerinti együttműködést illetően, és meg kell határoznia a helyszíni műveletek keretében történő, a különböző uniós ügynökségek érintettségének megfelelő együttműködés feltételeit.

(47)  A migrációs csomópontokon a tagállamoknak együtt kell működniük az illetékes uniós ügynökségekkel, amelyeknek a saját felhatalmazásukon és jogköreiken belül, és a Bizottság koordinációja mellett kell eljárniuk. A Bizottságnak az érintett ügynökségekkel együttműködve biztosítania kell, hogy a migrációs csomópontokon folyó tevékenységek tiszteletben tartsák a vonatkozó uniós jogot és az alapvető jogokat.

(48)  Ha a sebezhetőségi értékelés, a kockázatelemzés eredményei indokolják, vagy amikor egy vagy több határszakaszt ideiglenesen kritikus hatásúnak minősítenek, az Ügynökség ügyvezető igazgatójának az érintett tagállamok számára közös műveletek vagy gyorsreagálású határvédelmi intervenciók kezdeményezésére és végrehajtására vonatkozó javaslatot kell tennie.

(50)  Amennyiben a külső határok ellenőrzése olyan mértékben veszíti el hatékonyságát, hogy az veszélyezteti a schengeni térség működését abból adódóan, hogy egy tagállam nem hozza meg a szükséges intézkedéseket a sebezhetőségi értékelésnek megfelelően, vagy annak következtében, hogy a külső határokon sajátos és aránytalan kihívásokkal szembenéző valamely tagállam nem kér elegendő támogatást az Ügynökségtől, vagy veszi igénybe e támogatást, egységes, gyors és eredményes választ kell adni uniós szinten. E kockázatok mérséklése céljából és a jobb uniós szintű koordináció biztosítása érdekében a Bizottságnak határozati javaslatot kell a Tanács elé terjesztenie, amelyben meghatározza az Ügynökség által végrehajtandó intézkedéseket, ugyanakkor felszólítja az érintett tagállamot, hogy működjön együtt az Ügynökséggel ezen intézkedések végrehajtása terén. Az ilyen határozat elfogadására vonatkozó végrehajtási hatáskört a Tanácsra kell ruházni, mert az intézkedések politikailag érzékeny jellegűek lehetnek, és valószínűsíthetően nemzeti végrehajtási és bűnüldözési hatásköröket érintenek.

Az Ügynökségnek meg kell ezután határoznia, hogy milyen lépéseket kell tenni a tanácsi határozatban megállapított intézkedések gyakorlati végrehajtása érdekében. Az Ügynökségnek az érintett tagállammal együtt műveleti tervet kell készítenie. Az érintett tagállamnak egyebek mellett a 44., 83. és 84. cikkben foglalt kötelezettségeinek teljesítésével elő kell mozdítania a tanácsi határozat és a műveleti terv végrehajtását. Amennyiben valamely tagállam 30 napon belül nem hajtja végre az említett tanácsi határozatban foglaltakat és nem működik együtt az Ügynökséggel a határozatban foglalt intézkedések végrehajtásában, a Bizottság elindíthatja az (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet21 29. cikke szerinti különös eljárást a belső határellenőrzés nélküli térség működését általánosan veszélyeztető kivételes körülmények kezelése céljából.

(51)  Az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának ▌határőröknek, a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyeknek, visszaküldési szakértőknek és egyéb illetékes dolgozóknak kell alkotnia. A készenléti alakulatnak az operatív személyzet négy kategóriájából, nevezetesen az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség által a személyzeti szabályzat hatálya alatt alkalmazott személyzetből, a tagállamok által hosszú távra az Ügynökséghez kirendelt állományból, a tagállamok által rövid távú bevetésekhez biztosított állományból, valamint a gyorsreagálási határvédelmi intervenciót ellátó gyorsreagálású állományt alkotó személyzetből kell állnia. Az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatát határigazgatási csapatok, migrációkezelést támogató csapatok vagy visszaküldési csapatok keretében kell bevetni. A készenléti alakulat nagyságát az operatív igényektől kell függővé tenni.

(52)  Az Európai Határ- és Parti Őrség csapattagokként telepített készenléti alakulatának rendelkeznie kell a határellenőrzési és a visszaküldési feladatok ellátásához a vonatkozó nemzeti jogszabályokban meghatározott – vagy az Ügynökség esetében az V. mellékletnek megfelelően – szükséges felhatalmazással, ideértve a végrehajtási jogköröket igénylő feladatokat is. Amennyiben az Ügynökség személyzete végrehajtási jogköröket gyakorol, bármilyen okozott kárért az Ügynökség terheli a felelősség.

(53)  A tagállamoknak a hosszú távú kirendelések esetében a III. melléklet, a rövid távú bevetések esetében pedig a IV. melléklet szerint kell biztosítaniuk saját hozzájárulásaikat az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatához. A tagállamok egyéni hozzájárulásait a gyorsreagálású állományról 2016-ban folytatott tárgyalások során elfogadott és az (EU) 2016/1624 rendelet I. mellékletében meghatározott elosztási kulcs alapján állapították meg. Ezt az elosztási kulcsot az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának létszámának arányában alakították ki. Ezeket a hozzájárulásokat továbbá a schengeni társult országok számára arányos módon határozták meg.

(53a)  Az 55. cikk (4) bekezdésében említett igazgatótanácsi határozatban feltüntetendő számok és profilok kiválasztásakor az ügyvezető igazgatónak alkalmaznia kell az egyenlő bánásmód és az arányosság elvét, különösen a tagállamok nemzeti képességei tekintetében.

(53b)  Az éves kétoldalú tárgyalások során – a kapacitások és az arányosság figyelembevételével – az egyes tagállamoknak és az Ügynökségnek meg kell állapodnia a készenléti alakulatok rövid távú bevetésének pontos időzítéséről, valamint a Belső Biztonsági Alap vagy bármely más célzott uniós finanszírozás egyedi intézkedései keretében társfinanszírozott technikai berendezések rendelkezésre bocsátásáról. A nemzeti hozzájárulások igénylésekor általános szabályként az arányosság és a tagállamok közötti egyenlő bánásmód elvét kell alapul venni azzal a céllal, hogy megelőzhetőek legyenek az olyan helyzeteket, amelyek jelentős mértékben megnehezítik egy tagállam feladatainak ellátását azáltal, hogy az adott tagállam éves bevetését egy adott négyhónapos időszakban kérik. A szabályoknak lehetővé kell tenniük, hogy egy tagállam nem egymást követő időszakokban teljesítse a kötelező bevetést. A készenléti alakulatok rövid távú bevetését illetően a tagállamok az 58. cikk szerinti bevetési kötelezettségüket halmozott módon is teljesíthetik oly módon, hogy rövidebb időszakokra több személyzetet vetnek be, vagy hogy ugyanazon személyt több mint négy hónapra vetik be, az éves kétoldalú tárgyalások keretében elfogadott tervezéssel összhangban.

(53c)  A tengeri műveletekre vonatkozó operatív terv időben történő rögzítésének sérelme nélkül az Ügynökségnek a lehető legkorábbi szakaszban részletesen tájékoztatnia kell a részt vevő tagállamokat a vonatkozó joghatóságról és az alkalmazandó jogról, különös tekintettel a hajók és légi járművek parancsnokainak előjogaira, az erő alkalmazásának feltételeire, valamint a korlátozó vagy szabadságelvonással járó intézkedések foganatosításának feltételeire.

(55)  Az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatához a tagállamok hozzájárulását biztosító emberi erőforrások hosszú távú fejlesztését pénzügyi támogatási rendszerrel kell elősegíteni. E célból célszerű engedélyezni az Ügynökségnek, hogy az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet 1. cikkének a) pontja szerint „költségekhez nem kapcsolódó finanszírozás” keretében a tagállamoknak pályázati felhívás nélkül odaítélt vissza nem térítendő támogatást felhasználja. A pénzügyi támogatásnak lehetővé kell tennie a tagállamok számára további munkatársak felvételét és kiképzését, ami kellő mozgásteret biztosít számukra ahhoz, hogy teljesíteni tudják az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatához való kötelező hozzájárulásukat. Ennek során figyelembe kell venni, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a felvételre és a kiképzésre, ezért annak az n+2 szabályon kell alapulnia. A célzott pénzügyi rendszernek meg kell találnia a helyes egyensúlyt a szabálytalanságok és csalások kockázata, illetve a kontroll költségei között.

A rendelet meghatározza a pénzügyi támogatás elindításának alapvető feltételeit, nevezetesen az Ügynökséghez hosszú távra kirendelt vagy az Ügynökség operatív tevékenységei során legalább négy hónap folytonos vagy nem folytonos időszakra vagy a bevetéseket arányosítva négy hónap folytonos vagy nem folytonos időszakra ténylegesen bevetett tisztek számának megfelelő, kellő számú határőr vagy egyéb szakértő felvételét és kiképzését. Mivel tagállami szinten nem állnak rendelkezésre megfelelő és összehasonlítható adatok, a költségalapú finanszírozási rendszer kialakítása túl bonyolult lenne, és nem elégítené ki egy egyszerű, gyors, hatékony és eredményes pénzügyi rendszerrel szemben támasztott követelményeket. E célból célszerű engedélyezni az Ügynökségnek, hogy az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet 125. cikke (1) bekezdésnek a) pontja szerint a feltételek teljesülésének függvényében „költségekhez nem kapcsolódó finanszírozás” keretében pályázati felhívás nélkül vissza nem térítendő támogatásokat nyújtson a tagállamoknak. Ennél fogva a különböző tagállamoknak e célból nyújtandó finanszírozási összeg megállapításánál célszerű az uniós intézményeknél III. besorolási csoport 8. besorolási fokozatának 1. fizetési fokozatába tartozó szerződéses alkalmazottak éves illetményének összegét alapul venni, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével és az egyenlő bánásmód szellemében tagállamonként korrekciós együtthatóval módosítva. A pénzügyi támogatás lebonyolításánál az Ügynökségnek és a tagállamoknak biztosítaniuk kell a társfinanszírozás elvének és a kettős finanszírozás tilalma elvének érvényesülését.

(55a)  Az Ügynökségnek az Európai Határ- és Parti Őrséget szolgáló készenléti alakulata részét képező személyzetének felvétele kapcsán a tagállamokra háruló feladatok megkönnyítése érdekében támogatást kell nyújtani a tagállamok illetékes szolgálatainak a bevetett személyzetet felváltó új személyzet kiképzésére fordított költségek fedezésében.

(56)  Az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának harmadik országok területén történő bevetése céljából az Ügynökségnek ki kell alakítania saját képességeit parancsnoklási és ellenőrzési struktúráihoz, továbbá egy, a bevetett csapatok polgári jogi és büntetőjogi felelősségre vonását biztosító eljárást.

(57)  Annak érdekében, hogy az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulata 2021. január 1-jétől hatékony bevetéseket tudjon végrehajtani, bizonyos határozatokat és végrehajtási intézkedéseket mielőbb meg kell hozni, illetve be kell vezetni. Ezért az Ügynökségnek a tagállamokkal és a Bizottsággal együtt részt kell vennie az igazgatótanács által elfogadandó végrehajtási intézkedések és határozatok kidolgozásában. Ezen előzetes előkészítési folyamatnak magában kell foglalnia az Ügynökség és a tagállamok az e rendelet 120. cikkében említett munkaerő-felvételét is.

(59)  Annak érdekében ugyanakkor, hogy biztosított legyen az Ügynökség által szervezett operatív tevékenységek támogatásának folytonossága, 2020. december 31-ig minden bevetést – ideértve a gyorsreagálású állomány által végrehajtottakat is – az (EU) 2016/1624 rendelet 20., 30. és 31. cikkének, valamint a 2019-es éves kétoldalú tárgyalásoknak megfelelően kell megtervezni és végrehajtani. Ennek érdekében ezeket a rendelkezéseket csak 2021. január 1-jétől lehet hatályon kívül helyezni.

(60)  Az Ügynökség állománya az Ügynökségre bízott feladatokat akár a székhelyen, akár az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának keretében ellátó személyzet tagjaiból áll. Az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulata állhat az ügynökségi személyzetből, illetve a nemzeti hatóságok által hosszú távra kirendelt vagy rövid távra biztosított személyzetből és a gyorsreagálású állományból. Az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatába tartozó személyzeti tagokat elsősorban csapattagokként fogják bevetni; ennek az állománynak csak egy szűk és világosan meghatározott részét lehet kívülről felvenni a készenléti alakulat létrehozásának támogatási feladataihoz, mégpedig a székhelyre.

(61)  A tagállamok technikai eszközeinek önkéntes alapú összevonásában, különösen a nagyméretű eszközök tekintetében tapasztalható tartós hiányosságok kiküszöbölése érdekében az Ügynökségnek rendelkeznie kell a számára szükséges saját eszközökkel, amelyeket közös műveletek, gyorsreagálású határvédelmi intervenciók vagy bármilyen egyéb operatív tevékenységek során bevethet. Ezeket az eszközöket a tagállamoknak a kormányzat részére történő szolgálatteljesítéshez alkalmazott eszközökként kell engedélyezniük. Bár az Ügynökség már 2011 óta törvényesen szerezhet be vagy bérelhet magának technikai eszközöket, a költségvetési erőforrások hiánya nagyban akadályozta ennek a lehetőségnek a kihasználását.

(62)  E fejlemények természetes következményeként, illetve az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulata létrehozásának alapjául szolgáló ambíciószintnek megfelelően a 2021–2027-re vonatkozó többéves pénzügyi keretből a Bizottság jelentős összeget különített el azért, hogy műveleti igényeinek megfelelően az Ügynökség beszerezhesse, fenntarthassa és működtethesse a szükséges légi, tengeri és szárazföldi eszközöket. Bár a szükséges eszközök, különösen a terjedelmes eszközök beszerzése hosszadalmas folyamat lehet, az operatív bevetések gerincét végül is az Ügynökség saját eszközeinek kell képezniük, amihez rendkívüli körülmények között a tagállamok további hozzájárulásait is igénybe kell venni. Az Ügynökség eszközeit alapvetően az Ügynökség műszaki személyzetének kell működtetnie, amely az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának részét képezi. A javasolt pénzügyi erőforrások hatékony felhasználásának biztosítása érdekében a folyamat alapját egy többéves stratégia jelenti, amelyet az igazgatótanácsnak egy cselekvési terv keretében mielőbb el kell fogadnia. Az Ügynökség fenntartható működését a jövőbeni többéves pénzügyi keretek révén szükséges garantálni, és folyamatosan biztosítani kell az átfogó európai integrált határigazgatást.

(63)  E rendelet végrehajtása során az Ügynökségnek és a tagállamoknak a meglevő emberi erőforrásokat és technikai eszközöket a lehető legjobb módon kell felhasználniuk uniós és nemzeti szinten egyaránt.

(64)  Az Európai Határ- és Parti Őrség új képességeinek hosszú távú fejlesztését össze kell hangolni a tagállamok és az Ügynökség között a többéves stratégiai szakpolitikai ciklussal összhangban, figyelembe véve, hogy bizonyos folyamatok hosszadalmasak. Idetartozik a határőrök felvétele és képzése (akik pályafutásuk során a tagállamokban, valamint a készenléti alakulat keretében is szolgálhatnak), az eszközök beszerzése, karbantartása és selejtezése (ahol az interoperabilitási és méretgazdaságossági lehetőségek kihasználására kell törekedni), de ugyanígy az új eszközök és a kapcsolódó technológiák kifejlesztése, ideértve a kutatást is.

(65)  A külső határok legjobb védelmét célzó hosszú távú befektetések optimalizálása érdekében a kapacitási ütemtervnek a tagállamok képességfejlesztési tervét össze kell hangolnia az Ügynökség erőforrásainak többéves tervezési folyamatával.

(66)  Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség kibővített felhatalmazására, az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának létrehozására és a külső határokon megerősített helyszíni jelenlétére, valamint a visszaküldések terén megnövekedett részvételére tekintettel lehetővé kell tenni, hogy az Ügynökség jelentős operatív tevékenységeinek közelében található képviseleti irodákat hozzon létre arra az időre, amíg ezek a tevékenységek folynak; összekötőként járjon el az Ügynökség és a befogadó tagállam között; illetve koordinációs, logisztikai és támogatási feladatokat lásson el, előmozdítsa továbbá az együttműködést az Ügynökség és a befogadó tagállam között.

(66a)  Az ügynökségek között az integrált határigazgatás részét képező együttműködés szellemében az Ügynökség szorosan együttműködik az összes érintett uniós ügynökséggel, különösen az Europollal és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatallal. Az együttműködésnek központ szinten, a műveleti területeken és adott esetben a képviseleti irodák szintjén kell megvalósulnia.

(66b)  Az Ügynökségnek emellett közös oktatási tanrendet és képzési eszközöket kell kidolgoznia a határigazgatással és a visszaküldéssel kapcsolatos témákra, beleértve a kiszolgáltatott személyek – köztük a gyermekek – védelmére irányuló célzott képzést is. Emellett további képzéseket és szemináriumokat kell biztosítania az integrált határigazgatási feladatokra vonatkozóan, többek között az illetékes nemzeti szolgálatok tisztviselői számára. Az Ügynökség az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának alkalmazottai számára a feladataikkal és hatásköreikkel összefüggő továbbképzéseket biztosít. A képzésnek a vonatkozó uniós és nemzetközi jogra és az alapvető jogokra is ki kell terjednie. Felhatalmazást kell adni az Ügynökségnek arra, hogy a tagállamokkal és harmadik országokkal együttműködve képzési tevékenységeket szervezzen a területükön.

(67)  Az irreguláris bevándorlás leküzdésére irányuló, átfogó erőfeszítések alapvető elemét képezi és fontos közérdekű ügynek minősül azon harmadik országbeli állampolgárok visszatérése, akik valamely tagállamban érvényes beutazási, tartózkodási vagy letelepedési feltételeknek nem, vagy már nem felel meg a 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(10) szerint.

(68)  Az Ügynökségnek nagyobb fokú segítséget kell nyújtania a tagállamoknak a harmadik országbeli állampolgárok – az Unió visszaküldési politikájának és a 2008/115/EK irányelvnek megfelelően történő – visszaküldéséhez. Feladatai közé tartozik többek között az egy vagy több tagállamból kiinduló visszaküldési műveletek koordinálása és megszervezése, valamint a visszaküldési intervenciók megszervezése és levezénylése azon tagállamok visszaküldési rendszerének megerősítése érdekében, amelyeknek fokozott technikai és műveleti segítségnyújtásra van szükségük, amikor az említett irányelvvel összhangban eleget tesznek a harmadik országbeli állampolgárok visszaküldésére irányuló kötelezettségüknek.

(69)  Az alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartásával és anélkül, hogy sértené a tagállamoknak a visszaküldési határozatok meghozatalával kapcsolatos felelősségét, az Ügynökségnek technikai és műveleti segítségnyújtást kell biztosítania a tagállamoknak a visszaküldési folyamatban, ideértve ▌a harmadik országbeli állampolgárok azonosítását és a tagállamok egyéb, visszaküldés előtti és visszaküldéssel kapcsolatos tevékenységeit. Ezen túlmenően az Ügynökségnek az érintett harmadik országok hatóságaival együttműködve támogatnia kell a tagállamokat a visszaküldéshez szükséges úti okmányok beszerzése terén.

(69a)  Az érintett tagállam hozzájárulásának függvényében az Ügynökségnek lehetővé kell tennie, hogy az Európa Tanács Kínzás, Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetések Megelőzésére Létrehozott Bizottsága a kínzás elleni egyezmény fakultatív jegyzőkönyve értelmében az Európa Tanács tagjai által létrehozott ellenőrzési mechanizmus keretében látogatást tegyen a visszaküldési műveleteknél.

(70)  A visszaküldést végrehajtó tagállamoknak nyújtott segítségnek magában kell foglalnia a nem uniós visszaküldési célországokra vonatkozó, az e rendelet végrehajtása szempontjából releváns gyakorlati információk, úgymint az elérhetőségek, illetve a visszaküldési művelet zökkenőmentes és méltósággal történő lebonyolításához szükséges egyéb logisztikai információk biztosítását. A segítségnyújtásnak tartalmaznia kell egy olyan adat- és információ-megosztási platform működtetését és karbantartását is, ▌amely ahhoz szükséges, hogy az Ügynökség a rendelet szerint technikai és műveleti segítségnyújtást tudjon biztosítani. A platformnak olyan kommunikációs infrastruktúrával kell rendelkeznie, amely lehetővé teszi a statisztikai adatoknak a tagállamok nemzeti visszatérés-kezelési rendszerei általi automatizált továbbítását.

(72)  Egy tagállam és egy harmadik ország között esetlegesen fennálló megállapodás nem mentesíti az Ügynökséget vagy a tagállamokat az uniós vagy a nemzetközi jog szerinti – különösen a visszaküldés tilalmának elve, illetve a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalma értelmében fennálló – kötelezettségeik vagy felelősségük alól.

(73)  A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a külső határoknál, műveleti szinten a továbbiakban is együttműködjenek más tagállamokkal és/vagy harmadik országokkal – ideértve a bűnüldözési célú katonai műveleteket is –, amennyiben ez az együttműködés összeegyeztethető az Ügynökség tevékenységével.

(74)  Az európai szinten már rendelkezésre álló adatok, képességek és rendszerek – például az európai Föld-megfigyelési program, a Kopernikusz – maximális kihasználása érdekében az Ügynökségnek javítania kell az egyéb uniós szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel, így az EUROPOL-lal, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatallal, az Európai Tengerbiztonsági Ügynökséggel és az Európai Unió Műholdközpontjával, az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséggel vagy az Európai Légiforgalmi Szolgáltatási Hálózat hálózatirányítójával folytatott információcserét és együttműködést.

(75)  Az európai integrált határigazgatás másik fontos eleme a harmadik országokkal való együttműködés, amelynek az európai határigazgatási és visszaküldési normák érvényesülését, az információk és kockázatelemzések cseréjét, hatékonyságuk javítása érdekében a visszaküldések végrehajtásának előmozdítását, illetve a határigazgatás és migráció területén harmadik országok támogatását kell szolgálnia, ideértve az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának bevetését, amikor a külső határok védelméhez támogatásra van szükség, valamint az Unió migrációs politikájának hatékony felügyeletét.

(75a)  Amennyiben a Bizottság azt ajánlja a Tanácsnak, hogy engedélyezze számára egy harmadik ország jogállására vonatkozó megállapodás megkötését, a Bizottságnak értékelnie kell a jogállásról szóló megállapodás által lefedett területekkel kapcsolatosan az alapvető jogok helyzetét az adott harmadik országban, és erről tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet.

(76)  A harmadik országokkal megvalósuló együttműködésnek az Unió külső tevékenységének keretében, továbbá az Európai Unióról szóló Szerződés 21. cikkének alapelveivel és célkitűzéseivel összhangban kell történnie. A Bizottság biztosítja az európai integrált határigazgatás és az Unió külső tevékenységének területére érvényes egyéb uniós szakpolitikák, különösen a közös biztonság- és védelempolitika közötti összhangot. A Bizottság munkáját az Unió főképviselőjének és az ő szolgálatainak kell támogatniuk. Ennek az együttműködésnek kell érvényesülnie különösen az Ügynökség harmadik országok területén vagy harmadik országbeli tisztviselők bevonásával folyó tevékenységeinél olyan területeken, mint a kockázatelemzés, a műveletek megtervezése és lebonyolítása, a képzés, az információcsere és az együttműködés.

(77)  Annak biztosítása érdekében, hogy az EUROSUR-ban meglévő információk különösen a harmadik országokban kialakult helyzet tekintetében minél hiánytalanabbak és frissebbek legyenek, akár a tagállamok és harmadik országok között megkötött kétoldalú és többoldalú, regionális hálózatokat is érintő megállapodások keretében, akár pedig az Ügynökség és a harmadik országok illetékes hatóságai között megállapított munkarend révén az Ügynökségnek együtt kell működnie a harmadik országok hatóságaival. E célból az Európai Külügyi Szolgálatának, az Unió küldöttségeinek és hivatalainak minden, az EUROSUR számára releváns információt rendelkezésre kell bocsátaniuk.

(78)  E rendelet rendelkezéseket tartalmaz a harmadik országokkal való együttműködésről, mivel – a szomszédos országokat is ideértve – az említett országokkal való jól kiépített és állandó információcsere és együttműködés kulcsfontosságú tényező az európai integrált határigazgatás célkitűzései eléréséhez. Alapvető fontosságú, hogy a tagállamok és a harmadik országok közötti bárminemű információcserére és együttműködésre az alapvető jogok teljes körű tiszteletben tartása mellett kerüljön sor.

(78a)  A harmadik országoknak való segítségnyújtásnak ki kell egészítenie azt a támogatást, amelyet az Ügynökség az európai integrált határigazgatás végrehajtására vonatkozó uniós jogszabályok alkalmazása kapcsán a tagállamoknak nyújt.

(78b)  A tagállamok által harmadik országokkal kötött, az integrált határigazgatás hatálya alá tartozó területeket érintő két- és többoldalú megállapodások biztonsági szempontból érzékeny információkat tartalmazhatnak. A Bizottságnak ezeket az információkat az alkalmazandó biztonsági szabályokkal összhangban kell kezelnie.

(79)  Átfogó, a határok előtti területekre vonatkozó helyzetkép és kockázatelemzés elkészítéséhez az Ügynökségnek és a nemzeti koordinációs központoknak információt kell gyűjteniük, és egyeztetniük kell a tagállamok által harmadik országokba telepített bevándorlási összekötő tisztviselőkkel, a Bizottsággal, az Ügynökséggel vagy más uniós ügynökségekkel.

(80)  A hamis és eredeti okmányok online („FADO”) rendszerét a 98/700/IB együttes fellépés hozta létre a Tanács Főtitkárságán belül, amely a tagállami hatóságok számára biztosít hozzáférést azzal a céllal, hogy információ álljon a rendelkezésükre a felderített valamennyi új hamisítási módszerről és az új forgalomban lévő valódi okmányokról.

(81)  2017. március 27-i következtetéseiben a Tanács megállapította, hogy a FADO-rendszer felügyelete elavult, ezért a bel- és igazságügyi szakpolitika követelményeinek további teljesítéséhez a jogalap megváltoztatása szükséges. A Tanács azt is megjegyezte, hogy az okmányokkal való visszaélés területén az Ügynökség által megszerzett tudására és az általa e területen már elvégzett munkára építve ki lehet használni az ezzel kapcsolatos szinergiákat. Az Ügynökségnek ezért az Európai Unió Tanácsának Főtitkárságától át kell vennie a FADO-rendszer adminisztrációját, illetve operatív és technikai felügyeletét, amint a társjogalkotók elfogadták a FADO-rendszerre vonatkozó, a 98/700/IB együttes fellépés helyébe lépő jogi aktust.

(83)  Az átmeneti időszak alatt biztosítani kell a FADO-rendszer teljes működőképességét, amíg az átállást sikeresen végre nem hajtják, és a meglévő adatokat az új rendszerbe át nem töltik. A meglévő adatok tulajdonjogát ezt követően át kell adni az Ügynökségnek.

(84)  E rendelet keretében a tagállamok kötelesek minden adatfeldolgozási tevékenységüket az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek vagy adott esetben az (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek(11) megfelelően végezni.

(85)  A visszaküldésekkel kapcsolatban sokszor megtörténik, hogy harmadik országbeli állampolgároknál nincsenek azonosító okmányok, és a személyazonosságuk megállapításában sem működnek együtt, amikor elhallgatják az információkat, vagy pontatlan információkat adnak meg. Mivel a visszaküldési eljárások felgyorsításához különös politikai igény fűződik, ezért az Ügynökség számára lehetővé kell tenni, hogy korlátozza az érintettek bizonyos jogait, például megakadályozza, hogy a jogokkal való visszaélés hátráltassa a tagállamok részéről a visszaküldési eljárások megfelelő lebonyolítását és a kiutasítási határozatok sikeres végrehajtását, vagy lehetetlenné tegye az Ügynökség feladatainak hatékony ellátását. Különösen az adatkezelés korlátozásához való jog gyakorlása jelentős késedelmet okozhat és akadályozhatja a visszaküldési műveletek végzését. Továbbá, bizonyos esetekben az érintett hozzáférési joga veszélyeztetheti a visszaküldési műveletet, mivel növeli a szökés veszélyét, amikor megtudja az érintett, hogy az Ügynökség egy tervezett visszaküldési művelettel kapcsolatban kezeli az adatait. Másrészt a helyesbítéshez való jog növelheti annak kockázatát, hogy a szóban forgó harmadik országbeli állampolgár pontatlan adatok megadásával félrevezeti a hatóságokat. E célból az Ügynökségnek képesnek kell lennie az ilyen korlátozásokra vonatkozó belső szabályok elfogadására.

(86)  Annak érdekében, hogy a visszaküldések területén meglévő feladatait megfelelően elláthassa – ideértve azt is, hogy segítséget nyújtson a tagállamoknak a visszaküldési eljárások megfelelő lebonyolításában és a kiutasítási határozatok sikeres végrehajtásában –, illetve a visszaküldési műveletek felgyorsítása érdekében arra is szükség lehet, hogy az Ügynökség harmadik országoknak továbbítsa a visszatérésre kötelezett személyek személyes adatait. A nem uniós visszaküldési célországok sokszor nem tartoznak a Bizottság által – az (EU) 2016/679 rendelet 45. cikke vagy az (EU) 2016/680 irányelv 36. cikke alapján – elfogadott megfelelőségi határozatok hatálya alá, továbbá gyakran előfordul, hogy nem kötöttek visszafogadási megállapodást az Unióval vagy nem áll szándékukban ilyen megállapodást kötni vagy más módon – az (EU) 2018/1725 rendelet 69. cikke vagy az (EU) 2016/680 irányelv 37. cikkét átültető nemzeti rendelkezések szerinti – megfelelő biztosítékokat nyújtani. Azonban a visszatérési kötelezettség hatálya alá tartozó, illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok fő származási országaival folytatott együttműködés során tett széles körű uniós erőfeszítések ellenére nem minden esetben szavatolható, hogy e harmadik országok rendszeresen teljesítik a nemzetközi jogban meghatározott, saját állampolgáraik visszafogadására vonatkozó kötelezettséget. Az Unió vagy a tagállamok által megkötött vagy tárgyalási szakaszban lévő és a személyes adatok vonatkozásában megfelelő biztosítékot nyújtó visszafogadási megállapodások e harmadik országoknak csak egy szűk körét érintik. Ha nem léteznek még ilyen megállapodások, az Unió visszatérési műveleteinek felgyorsítása céljából az Ügynökségnek továbbítania kell a személyes adatokat, amennyiben teljesülnek az ▌(EU) 2018/1725 rendelet 50. cikke (1) bekezdésének d) pontjában megállapított feltételek.

(86a)  A tagállamok esetében a személyes adatok harmadik országok részére történő továbbítására a 2016/679 rendelet és a 2016/680 irányelv alkalmazandó. Csakúgy, mint az Ügynökség esetében, a visszaküldés szerinti harmadik országokra gyakran nem vonatkoznak a Bizottság által a 2016/679 rendelet 45. cikke és a 2016/680 irányelv 36. cikke értelmében elfogadott megfelelőségi határozatok. Ezen túlmenően, az Unió vagy a tagállamok által megkötött, illetve tárgyalás alatt lévő visszafogadási megállapodások – amelyek a harmadik országokba történő adattovábbítás tekintetében a 2016/679 rendelet 45. cikke és a 2016/680 irányelv 36. cikke értelmében megfelelő garanciákkal szolgálnak – korlátozott számú ilyen harmadik országot érintenek. Ilyen körülmények között a megfelelőségi határozat vagy a megfelelő garanciák meglétének kötelezettsége alóli kivételként lehetővé kell tenni a személyes adatok harmadik országbeli hatóságok részére történő, e rendelet szerinti továbbítását az Unió visszaküldési politikájának végrehajtása céljából. Lehetővé kell tenni a 2016/679 rendelet 49. cikke és a 2016/680 irányelv 38. cikke szerinti eltérés alkalmazását, az említett cikkekben meghatározott feltételek mellett.

(87)  E rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 6. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája („a Charta”) által elismert alapelveket, különösen az emberi méltóság tiszteletben tartását, az élethez való jogot, a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalmát, az emberkereskedelem tilalmát, a szabadsághoz és biztonsághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a dokumentumokhoz való hozzáférés jogát, a menedékjogot, továbbá a kitoloncolással és a kiutasítással szembeni védelmet, a visszaküldés tilalmát, a megkülönböztetés tilalmát, valamint a gyermekek jogait.

(88)  Ez a rendelet az alapjogi tisztviselővel együttműködve létrehozza az Ügynökség panaszkezelési mechanizmusát, amelynek célja az alapvető jogok tiszteletben tartásának biztosítása az Ügynökség valamennyi tevékenysége során. Ennek egy olyan adminisztratív jellegű mechanizmusnak kell lennie, amelyben az Ügynökséghez beérkező panaszok kezeléséért a megfelelő ügyintézéshez való jog szellemében az alapjogi tisztviselő felel. Az alapjogi tisztviselőnek meg kell vizsgálnia a panasz befogadhatóságát, nyilvántartásba kell vennie a befogadható panaszokat, minden nyilvántartásba vett panaszt továbbítania kell az ügyvezető igazgatónak, a csapatok tagjaival kapcsolatos panaszokat továbbítania kell a küldő tagállamnak, és nyilvántartásba kell vennie az Ügynökség vagy az adott tagállam által a panasz nyomán hozott intézkedésekre vonatkozó információkat. A mechanizmusnak hatékonynak kell lennie, biztosítva, hogy a panaszokat megfelelően kivizsgálják. A panaszkezelési mechanizmus független a közigazgatási és igazságügyi jogorvoslati lehetőségektől, és nem feltétele az ilyen jogorvoslat igénybevételének. A bűnügyi nyomozásokat a tagállamoknak kell lefolytatniuk. Az átláthatóság és az elszámoltathatóság növelése érdekében az Ügynökség éves jelentése keretében tájékoztatást nyújt a panaszkezelési mechanizmusról.

Az Ügynökségnek különösen ki kell térnie a beérkezett panaszok számára, az alapvető jogok megsértésének típusaira, az érintett műveletekre és – ahol lehetséges – az Ügynökség és a tagállamok által a panaszok nyomán hozott intézkedésekre. Az alapjogi tisztviselő az Ügynökség minden tevékenysége tekintetében hozzáféréssel rendelkezik az alapvető jogok tiszteletben tartását érintő valamennyi információhoz. Az alapjogi tisztviselő számára biztosítani kell az ahhoz szükséges erőforrásokat és személyzetet, hogy hatékonyan elláthassa valamennyi feladatát e rendelettel összhangban. Az alapjogi tisztviselő számára biztosított személyzetnek az Ügynökség kibővített tevékenységi körének és hatáskörének megfelelő készségekkel és szolgálati idővel kell rendelkeznie.

(89)  Az Ügynökségnek technikai és műveleti kérdésekben, valamint jogi, adminisztratív és pénzügyi szempontból függetlennek kell lennie. Ebből a célból szükségszerű és helyénvaló, hogy az Ügynökség olyan jogi személyiséggel rendelkező uniós szerv legyen, amely az e rendelet által ráruházott végrehajtási hatásköröket gyakorolja.

(90)  A Bizottságnak és a tagállamoknak képviseltetniük kell magukat az Ügynökség felett felügyeletet gyakorló igazgatótanácsban. Az igazgatótanácsnak lehetőség szerint a határőrizet irányításáért felelős nemzeti szolgálatok operatív vezetőiből vagy azok képviselőiből kell állnia. Az igazgatótanácsban képviselt feleknek az igazgatótanács munkája folytonosságának biztosítása érdekében törekedniük kell arra, hogy korlátozzák képviselőik fluktuációját. Az igazgatótanácsot fel kell ruházni a szükséges jogkörökkel, hogy megállapítsa az Ügynökség költségvetését, ellenőrizze annak végrehajtását, megfelelő pénzügyi szabályokat fogadjon el, megállapítsa az Ügynökség döntéshozatalára vonatkozó átlátható munkarendet, illetve kinevezze az ügyvezető igazgatót és a három ügyvezetőigazgató-helyettest, akiket külön-külön meg lehet bízni az Ügynökség hatáskörébe tartozó bizonyos feladatokkal, így például az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának irányításával, az Ügynökség visszaküldésekkel kapcsolatos feladatainak felügyeletével vagy a nagy kiterjedésű informatikai rendszerekbe való bekapcsolódással. Az Ügynökséget a decentralizált uniós ügynökségekre vonatkozó, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2012. július 19-én elfogadott közös megközelítés elveit figyelembe véve kell irányítani és működtetni.

(90a)  Tekintettel arra, hogy az Európai Parlament érintett az e rendelet által szabályozott kérdésekben, az igazgatótanács elnöke meghívhatja az Európai Parlament egy szakértőjét, hogy részt vegyen az igazgatótanács ülésein.

(90b)  A végső programozási dokumentum elkészítésekor az igazgatótanácsnak figyelembe kell vennie az ügynökségek forrásaival foglalkozó intézményközi munkacsoport ajánlásait.

(91)  Az Ügynökség függetlenségének biztosítása érdekében részére önálló költségvetést kell megállapítani, amelynek bevételei nagyrészt az Uniótól származó hozzájárulásból erednek. Az Ügynökség költségvetését a teljesítményalapú költségvetés-tervezés elvével összhangban kell kidolgozni, figyelembe véve az Ügynökség célkitűzéseit és feladatainak elvárt eredményeit. Az uniós hozzájárulás és az Unió általános költségvetése terhére nyújtott minden más támogatás tekintetében az uniós költségvetési eljárást kell alkalmazni. Az elszámolások ellenőrzését a Számvevőszéknek kell végeznie. Kivételes helyzetekben, amikor a rendelkezésre álló költségvetés elégtelennek bizonyul, és a költségvetési eljárás nem teszi lehetővé a gyorsan kialakuló helyzetekre való megfelelő reagálást, az Ügynökség számára lehetővé kell tenni, hogy az uniós alapokból támogatást kapjon feladatai teljesítéséhez.

(91a)  Az ügyvezető igazgató, mint engedélyezésre jogosult tisztviselő rendszeresen értékeli az Ügynökség tevékenységeihez kapcsolódó pénzügyi kockázatokat, és az Ügynökségre alkalmazandó pénzügyi kerettel összhangban megteszi a szükséges kockázatcsökkentő intézkedéseket, és erről tájékoztatja az igazgatótanácsot.

(92)  A következő években az Ügynökségnek várhatóan nehéz körülményekkel szembesülve kell teljesítenie a lehető legszélesebb földrajzi szempontok alapján a szakképzett személyzet felvételével és megtartásával kapcsolatos különleges igényeket.

(92a)  Megosztott felelősségvállalás esetén az Ügynökségnek elő kell írnia, hogy alkalmazott személyzete, különösen a készenléti alakulat, ezen belül az operatív tevékenységek során bevetett személyzet a tagállamok által kirendelt vagy alkalmazott személyzettel megegyező szintű képzettséggel, szaktudással és szakmai felkészültséggel rendelkezzen. Ezért az Ügynökségnek felülvizsgálat és értékelés révén kell meggyőződnie arról, hogy a jogszabályban meghatározott személyi állománya a határellenőrzés és a kiutasítás működési tevékenységei során megfelelően jár el.

(94)  A 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletet(12) korlátozás nélkül kell alkalmazni az Ügynökségre, és az Ügynökségnek csatlakoznia kell az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága között az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) belső vizsgálatairól szóló, 1999. május 25-i intézményközi megállapodáshoz(13).

(95)  Az (EU) 2017/1939 rendelettel összhangban az Európai Ügyészség kinyomozhatja és büntetőeljárás alá vonhatja az (EU) 2017/1371 európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti, az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalást és más jogellenes tevékenységeket.

(96)  Az Ügynökségre alkalmazni kell az 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet(14). Az Ügynökségnek a lehető legátláthatóbb módon, műveletei céljának veszélyeztetése nélkül kell végeznie tevékenységét. Minden információt nyilvánosságra kell hoznia valamennyi tevékenységéről. Hasonlóképpen biztosítania kell, hogy a nyilvánosság és az érdekelt felek késlekedés nélkül tájékoztatást kapjanak a munkájáról.

(97)  Az Ügynökségnek tevékenységéről a lehető legkimerítőbb módon be kell számolnia az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak is.

(98)  E rendelet keretében az Ügynökség köteles minden személyes adatot az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(15) megfelelően kezelni.

(98a)  A Bizottságnak el kell végeznie a rendelet értékelését. Az értékelésnek arra is ki kell térnie, hogy a jelöltek képzettségének és földrajzi egyensúlyának biztosítása szempontjából az Ügynökség mint munkáltató mennyire vonzó a személyzet felvételéhez.

(99)  Mivel e rendelet céljait – nevezetesen a külső határok integrált igazgatására szolgáló rendszer kidolgozását és megvalósítását, és ezáltal a schengeni térség megfelelő működésének biztosítását – a tagállamok összehangolás hiányában nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban– a belső határokon történő határellenőrzés hiánya, a külső határokon jelentkező jelentős migrációs kihívások és a szóban forgó határokon való átkelés hatékony ellenőrzésének és az Unión belüli magas szintű belső biztonsághoz való hozzájárulás szükségessége miatt – e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(100)  Az e rendeletben említett külső határok azok a határok, amelyekre az (EU) 2016/399 rendelet II. címének rendelkezései alkalmazandók, és amelyek az EUSZ-hez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez (EUMSZ) csatolt, az Európai Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokról szóló 19. jegyzőkönyvvel összhangban magukban foglalják a schengeni tagállamok külső határait is.

(102)  E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében az EUROSUR megvalósítására és felügyeletére vonatkozó gyakorlati kézikönyvvel, a helyzetképek információs rétegeinek részleteivel és a konkrét helyzetképek megállapítására vonatkozó szabályokkal, az Ügynökség által a külső határokon a kockázatok enyhítése érdekében megvalósítandó intézkedésekkel és a végrehajtásban a tagállamok számára az Ügynökséggel való együttműködés előírásával, az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának kialakítására vonatkozó pénzügyi támogatás kifizetési szabályaival és a pénzügyi támogatásra vonatkozó feltételek nyomon követésével, a parti őrség feladataival kapcsolatos európai együttműködés gyakorlati kézikönyvével, a FADO műszaki leírásával és eljárásaival kapcsolatban a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(16) megfelelően kell gyakorolni.

(103)  Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között kötött, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás(17) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat(18) 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak. Az Európai Közösség, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, ezen államoknak az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökségben való részvételének módjáról szóló megállapodás(19) meghatározza az említett országoknak az Ügynökség munkájában való részvételére vonatkozó szabályokat, köztük a pénzügyi hozzájárulásokra és a személyzetre vonatkozó rendelkezéseket.

(104)  Svájc tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás(20) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2008/146/EK tanácsi határozat(21) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak.

(105)  Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz(22) való csatlakozásáról aláírt jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2011/350/EU tanácsi határozat(23) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke A. pontjában említett területhez tartoznak.

(106)  Az egyrészről az Európai Közösség, másrészről pedig a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség között létrejött, e két államnak az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökségben való részvétele módjáról szóló megállapodás(24) meghatározza az említett országoknak az Ügynökség munkájában való részvételére vonatkozó szabályokat, köztük a pénzügyi hozzájárulásokra és a személyzetre vonatkozó rendelkezéseket.

(107)  Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel e rendelet a schengeni vívmányokon alapul, Dánia az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az e rendeletről szóló tanácsi döntést követő hat hónapos időszakon belül határoz arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e.

(108)  Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában az Egyesült Királyság a 2000/365/EK tanácsi határozattal(25) összhangban nem vesz részt. Ennélfogva az Egyesült Királyság nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(109)  Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában Írország a 2002/192/EK tanácsi határozattal(26) összhangban nem vesz részt. Ennélfogva Írország nem vesz részt a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(110)  Az Ügynökségnek – az igazgatótanács által eseti jelleggel rögzített szabályokkal összhangban – meg kell könnyítenie olyan meghatározott tevékenységek megszervezését, amelyek során a tagállamok igényt tarthatnak az Írország és az Egyesült Királyság által esetlegesen felajánlott szakértelemre és eszközökre. Ennek érdekében Írország képviselői meghívhatók az igazgatótanács üléseire azért, hogy az ilyen meghatározott tevékenységek előkészítésében teljes mértékben részt tudjanak venni. Az Egyesült Királyság képviselői [Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének dátuma]-ig hívhatók meg, hogy részt vegyenek az igazgatótanács ülésein.

(111)  Bár az Egyesült Királyság nem vesz részt ebben a rendeletben, az Unió tagjaként fennálló helyzetére tekintettel lehetősége van ([lehetőséget kapott] arra, hogy együttműködjön az Európai Határ- és Parti Őrséggel. Tekintettel arra, hogy az Egyesült Királyság bejelentette az Unióból való kilépési szándékát, az Egyesült Királysággal e rendelet alapján való operatív együttműködésre vonatkozó különleges előírásokat kell alkalmazni addig, amíg az Egyesült Királyság tagállam, vagy – amennyiben az Unió és az Egyesült Királyság között a Szerződés 50. cikke alapján megkötött megállapodás hatályba lép –, amíg az Egyesült Királyságot az adott megállapodás alapján tagként elismerik.

(112)  Gibraltár határainak megállapítása a Spanyol Királyság és az Egyesült Királyság között vita tárgyát képezi.

(113)  E rendelet Gibraltár határaira való alkalmazhatóságának felfüggesztése nem jelent semmiféle változást az érintett államok álláspontjára nézve.

(114)  [Az európai adatvédelmi biztossal a 45/2001/EK rendelet 45. cikkének d) pontjával összhangban 2018. november 7-én konzultációt folytattak; a biztos 2018. november 30-án nyilvánított véleményt.

(115)  E rendelet célja az (EU) 2016/1624 rendelet és az 1052/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet rendelkezéseinek módosítása és kiterjesztése, valamint a 98/700/IB együttes tanácsi fellépésnek az EUMSZ által meghatározott intézményi keretekhez igazítása. Mivel nagyszámú és lényeges módosításról van szó, az egyértelműség érdekében az említett jogi aktusokat fel kell váltani és hatályon kívül kell helyezni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

Európai Határ- és Parti Őrség

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet létrehozza az Európai Határ- és Parti Őrséget a külső határokon az európai integrált határigazgatás biztosítása érdekében, hogy a külső határokat ▌hatékonyan, és az alapvető jogokat teljes mértékben tiszteletben tartva ▌őrizzék, valamint hogy növekedjen a közös visszaküldési politika hatékonysága.

Ez a rendelet a külső határokon jelentkező migrációs kihívások ▌és potenciális jövőbeli kihívások és fenyegetések kezelésére irányul. Célja az Unión belüli magas szintű belső biztonság biztosítása, az alapvető jogok teljes tiszteletben tartása mellett, ugyanakkor megőrizve az Unión belül a személyek szabad mozgását. Hozzájárul a határokon átnyúló bűnözés felderítéséhez, megelőzéséhez és az ellene folytatott küzdelemhez a külső határokon.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.  „külső határok” az (EU) 2016/399 rendelet 2. cikkének 2. pontjában meghatározott külső határok;

2.  „határátkelőhely”: az (EU) 2016/399 rendelet 2. cikkének 8. pontjában meghatározott határátkelőhely;

3.  „határellenőrzés”: az (EU) 2016/399 rendelet 2. cikkének 10. pontjában meghatározott határellenőrzés;

3.  „határforgalom-ellenőrzés”: az (EU) 2016/399 rendelet 2. cikkének 11. pontjában meghatározott határforgalom-ellenőrzés;

4.  „határőrizet”: az (EU) 2016/399 rendelet 2. cikkének 12. pontjában meghatározott határőrizet;

5.  „külső légi járat”: személyzet által kezelt vagy pilóta nélküli légi járműnek és utasainak és/vagy áruinak bármely repülése a tagállamok területéről vagy területére, amely nem minősül a (EU) 2016/399 rendelet 2. cikk 3. pontjában meghatározott belső légi járatnak;

6.  „légi határellenőrzés”: a külső légi járatok ellenőrzése;

7.  „helyzetismeret”: határokon átnyúló illegális tevékenységek monitoringjának, felderítésének, azonosításának, nyomon követésének és megértésének képessége annak érdekében, hogy az új információk és a már meglévő tudás egyesítésével alapos indokokkal támasszák alá a reagálási intézkedéseket, és fokozottabban tudják csökkenteni a migránsok körében a külső határokon, azok mentén vagy azok közelében bekövetkező halálesetek számát;

8.  „reagálási képesség”: a határokon átnyúló illegális tevékenységek elleni, a külső határokon, azok mentén vagy azok közelében történő fellépésre való képesség, beleértve a megfelelő reagáláshoz szükséges eszközöket és határidőket;

9.  „EUROSUR”: a tagállamok és az Ügynökség közötti információcsere és együttműködés kerete;

10.  „helyzetkép”: különböző hatóságok, érzékelő eszközök, platformok és egyéb források által biztosított olyan, földrajzi vonatkozású közel valós idejű adatok és információk összesítése, amelyeket biztonságos kommunikációs és információs csatornákon keresztül továbbítanak, és amelyek feldolgozhatóak, szelektíven megmutathatóak és más releváns hatóságokkal megoszthatóak a külső határokon és a határok előtti területeken, azok mentén vagy azok közelében helyzetismeret kialakítása és a reagálási képesség támogatása érdekében;

11.  „külső határszakasz”: egy tagállam külső határának egésze, illetve annak egy része, a nemzeti jog szerint, vagy a nemzeti koordinációs központ vagy egyéb illetékes nemzeti hatóság meghatározása alapján;

12.  „határokon átnyúló bűnözés”: a külső határokon, azok mentén vagy azok közelében elkövetett vagy megkísérelt minden, határokon átnyúló vonatkozású súlyos bűncselekmény;

13.  „határok előtti területek”: a külső határokon túl elhelyezkedő olyan földrajzi terület, amely a kockázatelemzés és a helyzetismeret révén releváns a külső határok igazgatása szempontjából;

14.  „rendkívüli esemény”: a külső határokon, azok mentén vagy azok közelében kialakult, az illegális bevándorláshoz, a határokon átnyúló bűnözéshez vagy a migránsok életét fenyegető veszélyhez kapcsolódó helyzet;

15.  „személyzet”: az Ügynökség által Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatával (a továbbiakban: a személyzet szabályzat), valamint az Európai Unió egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről szóló 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelettel összhangban alkalmazott személyzet;

16.  „operatív személyzet”: az „Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség készenléti alakulatát” alkotó határőrök, visszaküldést végrehajtó hatósági kísérők, visszaküldési szakértők és egyéb releváns személyzet, az 55. cikk (1) bekezdésében meghatározott négy kategóriával összhangban; az operatív személyzetet vagy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség alkalmazza a személyzeti szabályzat hatálya alatt (1. kategória), vagy a tagállamok rendelik ki az Ügynökséghez (2. kategória), vagy a tagállamok biztosítják rövid távú bevetéshez (3. kategória), vagy gyorsreagálású állomány formájában vetik be a gyorsreagálási határvédelmi műveletek esetében (4. kategória); A műveleti személyzet a határigazgatási csapatok, migrációkezelést támogató csapatok vagy végrehajtási hatáskörökkel rendelkező visszaküldési csapatok tagjaként jár el, ha szükséges. Az operatív személyzet magában foglalja az ETIAS Központi Egység működtetéséért felelős személyzetet is, akiket azonban nem lehet csapattagként bevetni;

17.  „határigazgatási csapatok”: a külső határokon folytatott közös műveletek, valamint a tagállamokban és harmadik országokban folytatott gyorsreagálási határvédelmi műveletek során bevetendő, az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatából létrehozott csapatok;

18.  „csapatok tagja”: az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának határigazgatási csapatokhoz, migrációkezelést támogató csapatokhoz és visszaküldési csapatokhoz kiküldött tagja;

19.  „migrációkezelést támogató csapat”: szakértői csapat, amely technikai és műveleti erősítést nyújt a tagállamoknak többek között a migrációs csomópontoknál, és amely az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatába tartozó operatív személyzetből, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal által telepített szakértőkből, valamint ▌az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége vagy más ▌ uniós ügynökségek és a tagállamok szakértőiből áll;

20.  „fogadó tagállam” az a tagállam, amelyben közös művelet, gyorsreagálású határvédelmi intervenció, visszaküldési művelet vagy visszaküldési intervenció végrehajtására kerül sor, vagy amelyben az említettek bármelyikének elindítására kerül sor, vagy ahol migrációkezelést támogató csapatot vetnek be;

21.  „küldő tagállam”: az a tagállam, ahonnan a személyzet tagját az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának operatív személyzetéhez küldik vagy kirendelik;

22.  „részt vevő tagállam”: az a tagállam, amely az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulata részére műszaki eszközök vagy műveleti személyzet rendelkezésre bocsátásával közös műveletben, gyorsreagálású határvédelmi intervencióban, visszaküldési műveletben, visszaküldési intervencióban vagy migrációkezelést támogató csapat küldésével vesz részt, valamint az a tagállam, amely műszaki eszközök vagy személyzet rendelkezésre bocsátásával visszaküldési műveletekben vagy visszaküldési intervenciókban vesz részt, de nem fogadó tagállam;

23.  „migrációs csomópont”: a fogadó tagállam kérésére létrehozott olyan terület, amelyen a fogadó tagállam, a Bizottság, az érintett uniós ügynökségek és a részt vevő tagállamok együttműködnek a külső határokhoz érkező migránsok számának jelentős megnövekedésével járó, aránytalanul nagy – meglévő vagy potenciális – migrációs kihívás kezelése érdekében;

25.  „visszaküldés”: a 2008/115/EK irányelv 3. cikkének 3. pontjában meghatározott kiutasítás.

26.  „kiutasítási határozat” olyan közigazgatási vagy bírósági határozat vagy intézkedés, amely valamely harmadik országbeli állampolgár tartózkodásának jogellenességét állapítja meg vagy mondja ki, és visszatérési kötelezettséget állapít meg vagy mond ki, a 2008/115/EK irányelvvel összhangban;

27.  „visszatérésre kötelezett személy”: az a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár, akivel szemben jogerős visszaküldési határozatot hoztak;

28.  „visszaküldési művelet”: az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség által szervezett vagy koordinált művelet, amely egy vagy több tagállam ▌számára nyújtott technikai és műveleti erősítést foglal magában, és amelynek keretében visszatérésre kötelezett személyeket toloncolnak ki vagy ilyen személyek távoznak önkéntesen egy vagy több tagállamból ▌, tekintet nélkül a szállítóeszközre;

29.  „visszaküldési intervenció”: az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség azon tevékenysége, amelynek keretében visszaküldési csapatok bevetése és visszaküldési műveletek megszervezése révén fokozott technikai és műveleti segítséget nyújt a tagállamoknak ▌;

30.  „visszaküldési csapatok”: az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatából létrehozott csapatok, amelyeket visszaküldési műveletek, a tagállamokban ▌végrehajtott visszaküldési intervenciók vagy a visszaküldéssel kapcsolatos feladatok végrehajtásához kapcsolódó egyéb operatív tevékenységek során vetnek be;

31.  „bevándorlási összekötő tisztviselő”: az [új ILO rendelet]-ben meghatározott bevándorlási összekötő tisztviselő.

3. cikk

Európai integrált határigazgatás

Az európai integrált határigazgatás a következő elemeket foglalja magában:

a)  határellenőrzés, beleértve a jogszerű határátlépések elősegítésével és adott esetben a határokon átnyúló bűncselekmények – különös tekintettel a külső határokon a migránsok csempészése, az emberkereskedelem és a terrorizmus – megelőzésével és felderítésével kapcsolatos intézkedéseket, valamint a kiszolgáltatott személyek és kísérő nélküli kiskorúak azonosítására szolgáló mechanizmusok és eljárások bevezetését, illetve a nemzetközi védelemre szoruló vagy azt kérelmezni szándékozó személyek azonosításával, tájékoztatásával és továbbirányításával kapcsolatos intézkedéseket;

b)  a tengeren bajba jutott emberek felkutatására és mentésére irányuló, a 656/2014/EU rendelettel és a nemzetközi joggal összhangban indított és végrehajtott műveletek, a tengeri határőrizeti műveletek során előforduló helyzetekben;

c)  a belső biztonságot fenyegető kockázatok és a külső határok működését vagy biztonságát esetlegesen érintő fenyegetések elemzése;

d)  információcsere és együttműködés a tagállamok, valamint a tagállamok és az Ügynökség között az e rendelet hatálya alá tartozó területeken, ideértve az Ügynökség által koordinált támogatást is;

e)  ügynökségközi együttműködés az egyes tagállamokban a határellenőrzésért vagy a határoknál végzett egyéb feladatokért felelős nemzeti hatóságok, valamint az egyes tagállamokban a visszaküldésért felelős nemzeti hatóságok között, ideértve a rendszeres információcserét a meglévő információcsere-eszközökön keresztül; adott esetben az alapvető jogok védelméért felelős nemzeti szervekkel való együttműködés is;

f)  az e rendelet hatálya alá tartozó területeken az érintett uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek közötti együttműködés, többek között rendszeres információcsere révén;

g)  együttműködés harmadik országokkal az e rendelet hatálya alá tartozó területeken, különös figyelmet fordítva a szomszédos harmadik országokra és azon harmadik országokra, amelyek a kockázatelemzés szerint az illegális bevándorlás származási és/vagy tranzitországai;

h)  a schengeni térségben a határőrizethez kapcsolódó technikai és műveleti intézkedések, amelyek célja az illegális bevándorlás kezelése és a határokon átnyúló bűncselekmények elleni küzdelem hatékonyságának javítása;

i)  azon harmadik országbeli állampolgárok visszaküldése, akikkel szemben valamely tagállam kiutasítási határozatot hozott;

j)  csúcstechnológiás eszközök, többek között nagyléptékű információs rendszerek alkalmazása;

k)  a határigazgatásra vonatkozó uniós jog végrehajtását biztosító minőségellenőrzési mechanizmus, különösen a schengeni értékelési mechanizmus, a sebezhetőségi értékelés és az esetleges nemzeti mechanizmusok;

l)  szolidaritási mechanizmusok, különösen uniós finanszírozási eszközök.

(2)  Az alapvető jogok, az oktatás és a képzés, valamint a kutatás és az innováció az európai integrált határigazgatás átfogó elemei.

4. cikk

Európai Határ- és Parti Őrség

Az Európai Határ- és Parti Őrséget az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (a továbbiakban: az Ügynökség) és a tagállamok határigazgatásért felelős hatóságai alkotják, határellenőrzési feladataiknak megfelelő mértékben ideértve a parti őrségeket, valamint a visszaküldésért felelős hatóságokat is.

5. cikk

Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség

(1)  Az eredetileg a 2007/2004/EK rendelettel létrehozott ▌Ügynökséget e rendelet szabályozza.

(2)  Az Ügynökség az 55. cikkben említettek szerint magában foglalja az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatát, amely az I. melléklet értelmében legfeljebb 10 000 fős operatív személyzettel rendelkezik.

(3)  Annak érdekében, hogy biztosítsa a koherens európai integrált határigazgatást, az Ügynökség megkönnyíti és eredményesebbé teszi a külső határok igazgatására és a visszaküldésre vonatkozó ▌uniós intézkedések, különösen az (EU) 2016/399 rendelettel létrehozott Schengeni határ-ellenőrzési kódex alkalmazását.

(4)  Az Ügynökség hozzájárul az uniós jog – köztük az alapvető jogok területén született uniós vívmányok, és különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája („a Charta”) – folyamatos és egységes alkalmazásához a külső határokon. Hozzájárulása kiterjed a bevált gyakorlatok megosztására is.

6. cikk

Elszámoltathatóság

Az Ügynökség e rendeletnek megfelelően az Európai Parlament és a Tanács felé elszámolási kötelezettséggel tartozik.

7. cikk

Megosztott felelősség

(1)  Az Európai Határ- és Parti Őrség az Ügynökség és a határigazgatásért felelős nemzeti hatóságok – tengeri határőrizeti műveleteiknek és egyéb határellenőrzési feladataiknak megfelelő mértékben ideértve a parti őrségeket is – között megosztott felelősséggel valósítja meg az európai integrált határigazgatást. Továbbra is elsődlegesen a tagállamok felelőssége marad a külső határok hozzájuk tartozó szakaszainak igazgatása.

(2)  Az Ügynökség az érintett tagállamokkal egyetértésben a tagállam kérésére vagy a saját kezdeményezésére technikai és műveleti segítséget nyújt a 49. cikkben említett visszaküldésekhez kapcsolódó intézkedések végrehajtásához. A 2008/115/EK irányelvvel összhangban továbbra is kizárólag a tagállamok felelősek a kiutasítási határozatok kibocsátásáért és a visszatérésre kötelezett személyek őrizetben tartására vonatkozó intézkedések elfogadásáért.

(3)  A tagállamok a külső határaik igazgatását és a visszaküldési határozatok végrehajtását – saját érdekükben és valamennyi tagállam közös érdekében – az uniós jognak – ideértve az alapvető jogokat is – teljes mértékben megfelelve és a 8. cikkben említett, az európai integrált határigazgatást célzó többéves stratégiai szakpolitikai ciklussal összhangban, az Ügynökséggel szorosan együttműködve biztosítják.

(4)  Az Ügynökség a külső határok igazgatásához és a visszaküldési határozatok végrehajtásához kapcsolódó uniós intézkedések alkalmazását a visszaküldéssel kapcsolatos tagállami fellépések megerősítésével, értékelésével és koordinációjával, valamint ▌technikai és működési segítségnyújtással támogatja ezen intézkedések végrehajtása során és visszaküldési ügyekben. Az Ügynökség nem támogat semmiféle, a belső határok ellenőrzésével kapcsolatos intézkedést és nem vesz részt ilyen tevékenységekben. Az Ügynökség teljes mértékben felelős és elszámoltatható valamennyi olyan tevékenysége és határozata tekintetében, amelyért e rendelet értelmében kizárólagos felelőséggel tartozik.

(5)  Amennyiben az együttműködés összeegyeztethető az Ügynökség feladataival, a tagállamok operatív szintű együttműködést folytathatnak más tagállamokkal és/vagy harmadik országokkal. A tagállamoknak tartózkodniuk kell minden olyan tevékenységtől, amely veszélyeztetheti az Ügynökség működését vagy céljainak megvalósítását. A tagállamok jelentést tesznek az Ügynökségnek a más tagállamokkal és/vagy harmadik országokkal a külső határoknál és a visszaküldés területén folytatott operatív együttműködésről. Az ügyvezető igazgató rendszeresen, és évente legalább egyszer tájékoztatja az igazgatótanácsot ezekről a kérdésekről.

8. cikk

Az európai integrált határigazgatást célzó többéves stratégiai szakpolitikai ciklus

(1)  A Bizottság és az Európai Határ- és Parti Őrség az európai integrált határigazgatást célzó, a (4) bekezdésben rögzített eljárással összhangban elfogadott többéves stratégiai szakpolitikai ciklus révén biztosítja az európai integrált határigazgatás hatásosságát.

(2)  Az európai integrált határigazgatást célzó többéves stratégiai szakpolitikai ciklus meghatározza a határigazgatás és a visszaküldés terén felmerülő kihívások koherens, integrált és szisztematikus kezelési módját. Meghatározza a szakpolitikai prioritásokat, és a 3. cikkben meghatározott elemekkel kapcsolatban öt évre szóló stratégiai iránymutatásokat állapít meg.

(3)  Az európai integrált határigazgatást célzó többéves stratégiai szakpolitikai ciklus a (4)–(7) bekezdésben meghatározott négy szakaszból áll.

(4)  Az európai integrált határigazgatás a 30. cikk (2) bekezdésében említett stratégiai kockázatelemzése alapján a Bizottság dokumentumot dolgoz ki az európai integrált határigazgatás többéves stratégiai szakpolitikájára. A Bizottság ezt megvitatásra benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Ezt a vitát követően a Bizottság elfogadja az európai integrált határigazgatás többéves stratégiai szakpolitikájára vonatkozó közleményt.

(5)  Az európai integrált határigazgatás a (4) bekezdésben említett többéves stratégiai szakpolitikájának végrehajtása érdekében az Ügynökség az igazgatótanács által az ügyvezető igazgató a tagállamokkal és a Bizottsággal szoros együttműködésben készített javaslata alapján hozott határozattal kialakítja az európai integrált határigazgatásra vonatkozó technikai és műveleti stratégiát. Az Ügynökség indokolt esetben figyelembe veszi a tagállamok egyedi helyzetét, különösen földrajzi elhelyezkedésüket. Ennek a stratégiának összhangban kell lennie a 3. cikkel és az európai integrált határigazgatás többéves stratégiai szakpolitikájával. A stratégiának minden tagállamban elő kell mozdítania és támogatnia kell az európai integrált határigazgatás végrehajtását.

(6)  Az európai integrált határigazgatás a (4) bekezdésben említett többéves stratégiai szakpolitikájának végrehajtása érdekében a tagállamok kialakítják az európai integrált határigazgatásra vonatkozó nemzeti stratégiáikat a határok és a visszaküldések igazgatásáért felelős valamennyi nemzeti hatóság közötti szoros együttműködés révén. E nemzeti stratégiáknak összhangban kell lenniük a 3. cikkel, az európai integrált határigazgatás a (4) bekezdésben említett többéves stratégiai szakpolitikájával, valamint az (5) bekezdésben említett technikai és működési stratégiával.

(7)  Négy évvel az európai integrált határigazgatás a (4) bekezdésben említett többéves stratégiai szakpolitikájának elfogadását követően a Bizottság részletesen értékeli annak végrehajtását. Az értékelés eredményeit figyelembe kell venni a következő ciklus előkészítése során A tagállamok és az Ügynökség kellő időben a Bizottság rendelkezésére bocsátják az átfogó értékelés elkészítéséhez szükséges információkat. A Bizottság az értékelés eredményeiről tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(8)  Amennyiben a külső határokon vagy a visszaküldés területén fennálló helyzet szükségessé teszi a szakpolitikai prioritások megváltoztatását, a Bizottság a (4) bekezdésben meghatározott eljárással összhangban módosítja az európai integrált határigazgatás többéves stratégiai szakpolitikáját vagy annak egyes részeit

Ezt követően az Ügynökség technikai és operatív stratégiáját és a tagállamok nemzeti stratégiáit szükség esetén ki kell igazítani.

9. cikk

Integrált tervezés

(1)  A 8. cikkben említett, az európai integrált határigazgatást célzó többéves stratégiai szakpolitikai ciklus alapján az Európai Határ- és Parti Őrség integrált tervet dolgoz ki a határigazgatás és a visszaküldések tekintetében, ideértve az operatív tervezést, a vészhelyzeti intézkedési tervezést és a képességfejlesztési tervezést, és azt a (2), (3) és (4) bekezdéssel összhangban hajtja végre.

(2)  A tagállamok és az Ügynökség a határigazgatással és a visszaküldésekkel kapcsolatos műveleti terveket dolgoznak ki. A magas [és kritikus jelentőségű] szintű határszakaszokra vonatkozó tagállami operatív terveket össze kell hangolni a szomszédos tagállamokkal és az Ügynökséggel a szükséges határokon átnyúló intézkedések[6] végrehajtása és az Ügynökség támogatásának megnyerése érdekében. Az Ügynökség tevékenységeit illetően a következő évre szóló operatív tervezést a 100. cikkben említett egységes programozási dokumentum mellékletében és az egyes konkrét operatív műveletekre vonatkozóan külön kell meghatározni, a 39. cikkben és a 75. cikk (3) bekezdésében említett műveleti terv révén. A műveleti terveket vagy azok részeit az (EU, Euratom) 2015/443 és az (EU, Euratom) 2015/444 bizottsági határozattal összhangban kell elfogadhatónak minősíteni.

(3)  A tagállamok vészhelyzeti tervet fogadnak el a határaik igazgatására és a visszaküldésre vonatkozóan. A nemzeti integrált határigazgatási stratégiával összhangban a vészhelyzeti tervek leírják a képességek esetleges megerősítéséhez szükséges valamennyi intézkedést és erőforrást, ideértve a logisztikát, valamint a nemzeti szintről érkező és az Ügynökség által nyújtott támogatást is.

A vészhelyzeti tervek azon részeit, amelyekhez az Európai Határ- és Parti Őrség által nyújtott további támogatásra van szükség, minden egyes tagállam és az Ügynökség közösen állítja össze, a szomszédos tagállamokkal együttműködésben.

(4)  A tagállamok a határigazgatásra és a visszaküldésre vonatkozóan képességfejlesztési tervet fogadnak el, a nemzeti integrált határigazgatási stratégiájukkal összhangban. A képességfejlesztési terv leírja a határigazgatással és visszaküldéssel kapcsolatos nemzeti képességek közép- és hosszú távú alakulását.

A nemzeti képességfejlesztési terv kitér az európai integrált határigazgatás egyes elemeinek alakulására, és különösen a határőrök és visszaküldési szakemberek toborzási és képzési politikájára, az eszközök beszerzésére és karbantartására, a szükséges kutatási és fejlesztési tevékenységekre és a kapcsolódó pénzügyi szempontokra.

(4a)  A (3) és (4) bekezdésben említett terveknek tartalmazniuk kell azon eset forgatókönyvét, amely ellen a tervet kidolgozták. A forgatókönyveknek kockázatelemzésen kell alapulniuk, és tükrözniük kell a külső határokon és az illegális migráció területén kialakult helyzet lehetséges alakulását, valamint az európai integrált határigazgatás többéves stratégiai szakpolitikai ciklusában azonosított kihívásokat.

(4b)  A (3) és (4) bekezdésben említett tervek elkészítésének módszertanát és eljárását az ügyvezető igazgató javaslatára az Ügynökség igazgatótanácsa fogadja el a tagállamokkal folytatott konzultációt követően.

(5)  Az Ügynökség összeállítja a nemzeti képességfejlesztési tervek összefoglalóját, valamint kidolgozza a 63. cikkben említett ügynökségi eszközök beszerzésének többéves stratégiáját és az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatát alkotó profilok többéves tervezését.

Az Ügynökség a képességfejlesztési tervek által lefedett különböző területeken jelentkező esetleges szinergiák és együttműködési lehetőségek azonosítása érdekében – ideértve a közös közbeszerzést is – megosztja ezt az összefoglalót a tagállamokkal és a Bizottsággal. Az azonosított szinergiák alapján az Ügynökség felkérheti a tagállamokat, hogy vegyenek részt együttműködést célzó fellépésekben.

(6)  Az Ügynökség igazgatótanácsa évente legalább egyszer összeül, hogy megvitassa és jóváhagyja az Európai Határ- és Parti Őrség kapacitási ütemtervét. Az ügyvezető igazgató a nemzeti képességfejlesztési tervek összefoglalója alapján javaslatot tesz a képességfejlesztési ütemtervre, figyelembe véve többek között a kockázatelemzés és a 33. cikkel összhangban elvégzett sebezhetőségi értékelések eredményeit, valamint az Ügynökség saját többéves terveit. Amint az igazgatótanács jóváhagyta a kapacitási ütemtervet, azt csatolni kell a technikai és működési stratégiához.

II. FEJEZET

Az Európai Határ- és Parti Őrség működése

1. szakasz

Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség feladatai

10. cikk

Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség feladatai

(1)  Az Ügynökség a következő feladatokat látja el:

1.  a migrációs áramlatok nyomon követése és az integrált határigazgatás minden vonatkozását lefedő kockázatelemzés elvégzése;

2.  a tagállamok a visszaküldések végrehajtásával kapcsolatos operatív igényeinek nyomon követése, többek között operatív adatok gyűjtése révén;

3.  sebezhetőségi értékelés készítése, amely magában foglalja a tagállamok a fenyegetésekkel és kihívásokkal szembeni ellenálló képességének és felkészültségének értékelését;

4.   a tagállamokba kiküldött összekötő tisztviselői révén a külső határigazgatás nyomon követése;

4a.  az alapvető jogoknak való megfelelés ellenőrzése a külső határokon és a visszatérési műveletekhez kapcsolódó valamennyi tevékenység során;

5.  az EUROSUR keret kialakításának és működtetésének támogatása;

6.  a külső határokon fokozottabb technikai és műveleti segítségnyújtást szükségessé tevő körülményekkel szembesülő tagállamok segítése közös műveletek koordinálása és szervezése révén, figyelembe véve, hogy egyes helyzetek humanitárius vészhelyzeteket és tengerből való mentést is magukban foglalhatnak, az uniós és a nemzetközi joggal összhangban;

7.  a külső határokon fokozottabb technikai és műveleti segítségnyújtást szükségessé tevő körülményekkel szembesülő tagállamok segítése e sajátos és aránytalan kihívásokkal szembenéző tagállamok külső határainál gyorsreagálású határvédelmi intervenciók indításával, figyelembe véve, hogy egyes helyzetek humanitárius vészhelyzeteket és tengerből való mentést is magukban foglalhatnak, az uniós és a nemzetközi joggal összhangban;

8.  technikai és műveleti segítségnyújtás a tagállamoknak és harmadik országoknak a tengeri határőrizeti műveletek során előforduló helyzetekben a tengeren bajba jutott személyek felkutatására és mentésére irányuló műveletek támogatásaként a 656/2014/EU rendelettel és a nemzetközi joggal összhangban;

9.  az Európai Határ- és Parti Őrség e rendelettel létrehozott készenléti alakulatának bevetése határigazgatási csapatok, migrációkezelést támogató csapat és visszaküldési csapatok keretében közös műveletek, gyorsreagálási határvédelmi műveletek, visszaküldési műveletek és visszaküldési intervenciók során;

10.  a közös műveletek és gyorsreagálású határvédelmi intervenciók során, a migrációkezelést támogató csapatok tevékenysége keretében, valamint a visszaküldési műveletekhez és visszaküldési intervenciókhoz használható műszakieszköz-állomány létrehozása, ideértve egy gyorsreagálású eszközállományt is;

11.  egy belső minőségbiztosítási funkció segítségével saját humán és technikai képességeinek fejlesztése és kezelése az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatához és műszakieszköz-állományához való hozzájárulás céljából, beleértve személyzete csapattagként eljáró tagjainak felvételét és képzését;

12.  a migrációkezelést támogató csapatok keretében a migrációs csomópontoknál operatív személyzet és műszaki eszközök telepítése azzal a céllal, hogy segítséget nyújtsanak az előszűrés, előzetes meghallgatás, azonosítás és ujjnyomatvétel során, valamint az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatallal és az illetékes nemzeti hatóságokkal együttműködve a nemzetközi védelemre szoruló vagy azt kérelmezni szándékozó személyek továbbirányítására és kezdeti tájékoztatására szolgáló eljárás, többek között a kiszolgáltatott helyzetű csoportok azonosítására szolgáló eljárás kidolgozása;

15.  segítségnyújtás a visszaküldési folyamat valamennyi szakaszában – a visszaküldési határozatok érdemi vizsgálata nélkül, amely továbbra is a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik –, segítségnyújtás a visszaküldési műveletek koordinálásában és megszervezésében, továbbá technikai és operatív támogatás nyújtása a visszatérésre kötelezett személyek visszaküldésére vonatkozó kötelezettség teljesítéséhez, valamint a visszaküldési műveletekhez és intervenciókhoz a fokozottabb segítségnyújtást igénylő helyzetekben is;

17.  a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyekből álló állomány létrehozása;

18.  visszaküldési csapatok bevetése visszaküldési intervenciók során;

19.  az érintett ügynökségek megbízatásainak keretein belül együttműködés az Europollal és az Eurojusttal, valamint támogatás nyújtása a határokon átnyúló ▌ bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelemben a külső határokon fokozottabb technikai és műveleti segítségnyújtást szükségessé tevő körülményekkel szembesülő tagállamok számára;

20.  feladatköre szerint együttműködés az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatallal különösen azon intézkedések megkönnyítése érdekében, amelyek esetében olyan nemzetközi védelmet kérelmező harmadik országbeli állampolgárokat küldenek vissza, akiknek a kérelmét jogerős határozattal elutasították;

20a.   feladatköre szerint együttműködés az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével az alapjogok területén született uniós vívmányok folyamatos és egységes alkalmazásának biztosítása érdekében;

21.  feladatkörük szerint együttműködés az Európai Halászati Ellenőrző Hivatallal és az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökséggel a szolgáltatások, információ, eszközök és képzés biztosítása, valamint többcélú műveletek koordinálása a nemzeti hatóságok parti őrségi feladatainak – beleértve az életmentést is – 70. cikk szerinti támogatása érdekében;

22.  együttműködés harmadik országokkal a rendelet hatálya alá tartozó területeken, többek között határigazgatási csapatok ▌harmadik országokban történő lehetséges operatív telepítése révén;

24.  a tagállamok és harmadik országok közötti technikai és műveleti együttműködésre irányuló segítségnyújtás az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekkel kapcsolatos területeken;

25.  a nemzeti határőrök, más érintett munkatársak és visszaküldési szakértők képzésével kapcsolatos segítségnyújtás a tagállamoknak és harmadik országoknak, többek között az alapvető jogokat is tartalmazó közös képzési szabványok és programok kialakítása révén;

26.  részvétel a külső határok ellenőrzése ▌szempontjából releváns kutatási és innovációs tevékenységek fejlesztésében és irányításában, ideértve a fejlett megfigyelési technológiák alkalmazását és kísérleti projektek fejlesztését, amennyiben az szükséges az e rendeletben előírt tartozó tevékenységek végrehajtásához;

26b.  az információcsere műszaki szabványainak kidolgozása;

27.  a határellenőrzés és a visszaküldés területére vonatkozó műszaki szabványok kidolgozásának támogatása, beleértve a rendszerek és hálózatok összekapcsolását, valamint a külső határőrizetre vonatkozó közös minimumkövetelmények kidolgozását, a tagállamok és a Bizottság felelősségével összhangban;

28.  a 14. cikkel összhangban a kommunikációs hálózat létrehozása és üzemeltetése;

29.  a Bizottsággal, az Unió szerveivel, hivatalaival és ügynökségeivel, valamint a 2008/381/EK határozattal létrehozott Európai Migrációs Hálózattal szorosan együttműködve, az (EU) 2017/1725 rendeletnek megfelelően olyan információs rendszerek fejlesztése és működtetése, amelyek lehetővé teszik a gyors és megbízható információcserét a külső határok igazgatása területén jelentkező kockázatokkal, az illegális bevándorlással és a visszaküldéssel kapcsolatban;

30.  egy, a rendszerek interoperabilitását is lehetővé tevő közös információ-megosztási környezet kifejlesztéséhez szükséges támogatás biztosítása;

30a.   a határigazgatásra vonatkozó magas szintű normák követése, lehetővé téve az átláthatóságot és a nyilvános ellenőrzést, valamint teljes mértékben tiszteletben tartva az alapvető jogok tiszteletben tartását, védelmét és előmozdítását biztosító alkalmazandó jogi keretet;

31.  a 80. cikkben említett hamis és eredeti okmányok online rendszerének irányítása és működtetése, valamint a tagállamok támogatása az okmányokkal való visszaélés felderítésében való segítségnyújtás révén;

32.  az Ügynökségre bízott, az (EU) 2018/1240 európai parlamenti és tanácsi rendeletben(27) [az Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer (ETIAS) létrehozásáról szóló rendeletben] említett feladatok és kötelezettségek ellátása, valamint az ETIAS Központi Egységnek az említett rendelet 7. cikkével összhangban történő létrehozása és működtetése;

32b.  a tagállamok segítése a külső határforgalom megkönnyítésében.

(2)  Az Ügynökség ▌kommunikál a megbízatása körébe tartozó területeken. Tevékenységéről pontos, részletes, időszerű és átfogó tájékoztatást nyújt a nyilvánosság számára.

A kommunikációs tevékenységek nem sérthetik az e cikk (1) bekezdésében említett feladatokat, különösen a műveletekre vonatkozó információ kiadását illetően, amely – ha nyilvánosságra kerül – veszélyeztetheti a műveletek célját. A kommunikációs tevékenységeket a 91. cikk sérelme nélkül és az igazgatótanács által elfogadott vonatkozó kommunikációs és terjesztési terveknek megfelelően, és adott esetben már ügynökségekkel szorosan együttműködve kell elvégezni.

2. szakasz

Információcsere és együttműködés

11. cikk

A jóhiszemű együttműködés kötelezettsége

Az Ügynökség, valamint a határigazgatásért ▌felelős nemzeti hatóságok – határellenőrzési feladataiknak megfelelő mértékben ideértve a parti őrségeket is –, továbbá a visszaküldésért felelős nemzeti hatóságok kötelesek jóhiszeműen együttműködni és biztosítani az információcserét.

12. cikk

Az információcsere kötelezettsége

(1)  Az e rendelettel rájuk ruházott feladatok ellátása érdekében ▌az Ügynökség és a határigazgatásért és visszaküldésért felelős nemzeti hatóságok – határellenőrzési feladataiknak megfelelő mértékben ideértve a parti őrségeket is – az e rendelettel és az információcserére vonatkozó uniós és nemzeti jogszabályokkal összhangban kellő időben és pontosan megosztanak minden szükséges információt.

(2)  Az Ügynökség minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy megkönnyítse a feladatai szempontjából lényeges információk cseréjét a Bizottsággal és a tagállamokkal.

Amennyiben az információk feladata szempontjából lényegesek, az Ügynökség ▌kockázatelemzés, statisztikai adatok gyűjtése, a harmadik országokban fennálló helyzet értékelése, képzés és a tagállamok vészhelyzeti tervezéssel kapcsolatos támogatása céljából adatokat cserél más érintett uniós ügynökségekkel.

Az (1) és (2) bekezdésben említett információcsere céljából az Ügynökségek között létrehozzák a szükséges eszközöket és struktúrákat.

(4)  Az Ügynökség minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy megkönnyítse a feladatai szempontjából lényeges információk cseréjét Írországgal és az Egyesült Királysággal azon tevékenységeket illetően, amelyekben a 71. cikkel és a 98. cikk (5) bekezdésével összhangban vesz részt.

13. cikk

Nemzeti kapcsolattartó pont

(1)  A 21. cikkben említett nemzeti koordinációs központok szerepének sérelme nélkül a tagállamok nemzeti kapcsolattartó pontot jelölnek ki, amelynek az a feladata, hogy kommunikációt folytasson az Ügynökséggel a tevékenységével összefüggő valamennyi kérdésben. A nemzeti kapcsolattartó pontnak mindenkor elérhetőnek kell lennie, és biztosítania kell az Ügynökségtől származó valamennyi információ időben történő továbbítását az érintett tagállam valamennyi illetékes hatóságához, különösen az igazgatótanács és a nemzeti koordinációs központ tagjai számára.

(2)  A tagállamok a nemzeti kapcsolattartó pontjukat képviselő legfeljebb két alkalmazottat jelölhetnek ki arra, hogy összekötő tisztviselőként járjanak el Ügynökséggel. Az összekötő tisztviselők megkönnyíthetik a kapcsolattartást a nemzeti kapcsolattartó pont és az Ügynökség között, szükség esetén beleértve a vonatkozó üléseken való részvételt is.

(3)  Az összekötő tisztviselők számára feladataik ellátásához az Ügynökség biztosítja a szükséges helyiségeket épületén belül, és megfelelő támogatást nyújt számukra. Az összekötő tisztviselők kiküldésével kapcsolatban felmerülő összes egyéb költséget a tagállam viseli. Az igazgatótanács határozza meg a kiküldetés szabályait és feltételeit, valamint a megfelelő támogatást.

14. cikk

Kommunikációs hálózat

(1)  Az Ügynökség kommunikációs hálózatot létesít és tart fenn a kommunikációs és elemző eszközök biztosítása érdekében, valamint azért, hogy lehetővé tegye a nem minősített érzékeny adatok és a minősített adatok nemzeti koordinációs központokkal való, illetve ilyen központok közötti biztonságos, közel valós idejű cseréjét.

A kommunikációs hálózatot használó rendszernek vagy alkalmazásnak teljes életciklusa során meg kell felelnie az uniós adatvédelmi jogszabályoknak.

A hálózat a hét minden napján, napi huszonnégy órán át működik, és az alábbiakat teszi lehetővé:

a)  közel valós idejű, két- és többoldalú információcsere;

b)  audio- és videokonferencia;

c)  a nem minősített érzékeny adatok biztonságos kezelése, tárolása, továbbítása és feldolgozása;

d)  az EU-minősített adatok biztonságos kezelése, tárolása, továbbítása és feldolgozása a CONFIDENTIEL UE/EU CONFIDENTIEL (EU BIZALMAS) szintig vagy az ezzel egyenértékű nemzeti minősítési szintekig, annak biztosításával, hogy a minősített adatok kezelése, tárolása, továbbítása és feldolgozása a kommunikációs hálózat különálló és megfelelően hitelesített részében történjen.

(2)  Az Ügynökség technikai támogatást nyújt és biztosítja, hogy a kommunikációs hálózat folyamatosan elérhető legyen és képes legyen támogatni az Ügynökség által kezelt minden egyéb kommunikációs és információs rendszert.

15. cikk

Az Ügynökség által kezelt információcsere-rendszerek és alkalmazások

(1)  Az Ügynökség minden szükséges intézkedést megtehet annak érdekében, hogy megkönnyítse a feladatai szempontjából lényeges információknak az Európai Parlamenttel, a Bizottsággal és a tagállamokkal, valamint adott esetben a 69. cikkben említett nemzetközi szervezetekkel, uniós intézményekkel, szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel és a 72. cikkben említett harmadik országokkal való cseréjét.

(2)  Az Ügynökség olyan információs rendszert fejleszt ki, hoz létre és működtet, amely lehetővé teszi a minősített és nem minősített érzékeny adatok az előbbiekben felsorolt szereplőkkel történő cseréjét, valamint a ▌87–91. cikkekben említett személyes adatok cseréjét a Bizottság (EU, Euratom) 2015/444 határozatával(28) és (EU, Euratom) 2015/443 határozatával(29), valamint az (EU) 2018/1725 rendelettel összhangban.

(3)  Az Ügynökség a (2) bekezdésben említett információs rendszereket adott esetben a 14. cikkben említett kommunikációs hálózatba telepíti.

(4)  A visszaküldés tekintetében az Ügynökség a 50. cikk (1) bekezdésének megfelelően integrált visszatérés-kezelési platformot működtet és tart fenn.

16. cikk

Az információcsere műszaki szabványai

Az Ügynökség a tagállamokkal együttműködve műszaki szabványokat dolgoz ki:

a)  a kommunikációs hálózat és a nemzeti helyzetképek megállapítására szolgáló nemzeti hálózatok, valamint a jelen rendelet szempontjából lényeges egyéb információs rendszerek összekapcsolása érdekében;

b)  az Ügynökség és a tagállamok jelen rendelet szempontjából lényeges információcsere rendszereinek és szoftveralkalmazásainak kifejlesztése és összekötése érdekében;

c)  a helyzetképek és adott esetben az egyedi helyzetképek sugárzása, illetve az érintett egységek és az illetékes tagállami nemzeti hatóságok központjai közötti, illetve az Ügynökség által bevetett csapatokkal való, különböző kommunikációs eszközökön, például műholdas kommunikáción vagy rádiós hálózatokon keresztül folytatott kommunikáció biztosítása érdekében;

d)  a saját eszközök helyzetének jelentésére, a lehető legjobban felhasználva a Galileo program keretében megvalósult műholdas navigációs rendszer technológiai fejlesztéseit az Európai Parlament és a Tanács 1285/2013/EU rendeletével összhangban.

17. cikk

Információvédelem

A tagállamok nemzeti koordinációs központjukon keresztül és az illetékes nemzeti hatóságok felügyelete mellett biztosítják, hogy az Ügynökség kommunikációs hálózatát és információcsere-rendszereit használó nemzeti hatóságaik, ügynökségeik és más szerveik:

a)  megfelelő és folyamatos hozzáféréssel rendelkeznek az Ügynökséggel összekötött vagy oda becsatlakozó rendszerekhez és hálózatokhoz;

b)  megfelelnek a 16. cikkben említett műszaki szabványoknak;

c)  a minősített adatok kezelését illetően az Ügynökség biztonsági szabályaival és szabványaival egyenértékű szabályokat és szabványokat alkalmaznak;

d)  a nem minősített érzékeny adatok cseréjét, feldolgozását és tárolását a Bizottság (EU) 2015/44 határozatával összhangban végzik.

3. szakasz

EUROSUR

18. cikk

EUROSUR

Ez a rendelet a helyzetismeret javítása és a határigazgatás, beleértve az illegális bevándorlás és a határokon átnyúló bűnözés felderítése, megelőzése és leküzdése, valamint a migránsok élete védelmének és megmentésének biztosításához való hozzájárulás céljából történő reagálási képesség fejlesztése érdekében az Európai Határ- és Parti Őrségen belüli információcserét és műveleti együttműködést lehetővé tevő integrált keretként létrehozza az EUROSUR rendszert.

19. cikk

Az EUROSUR hatálya

(1)  Az EUROSUR az engedélyezett határátkelőhelyeken végzett határforgalom-ellenőrzésekre és a külső szárazföldi, tengeri és légi határok őrizetére alkalmazandó, beleértve a szabálytalan határátlépések monitoringját, felderítését, azonosítását, nyomon követését, megakadályozását és feltartóztatását, amelyek az illegális bevándorlás és a határokon átnyúló bűnözés felderítését, megelőzését és leküzdését, valamint a migránsok élete védelmének és megmentésének biztosításához való hozzájárulást szolgálják.

(2)  Az EUROSUR nem alkalmazandó azon jogi vagy közigazgatási intézkedésekre, amelyeket azt követően hoztak, hogy egy tagállam illetékes hatósága határokon átnyúló bűnözői tevékenységeket derített fel, illetve a külső határokat jogellenesen átlépő személyeket tartóztatott fel.

20. cikk

Az EUROSUR alkotóelemei

(1)  A határellenőrzéssel kapcsolatos információcseréhez és együttműködéshez – a már létező információcsere- és együttműködési mechanizmusok figyelembevételével – a tagállamok és az Ügynökség az EUROSUR keretét alkalmazza, amely az alábbi elemekből áll:

a)  nemzeti koordinációs központok;

b)  nemzeti helyzetképek;

c)  egy európai helyzetkép, beleértve a külső határszakaszokat a megfelelő hatásszintekkel;

d)  egyedi helyzetképek;

e)  a 29. cikkben említett EUROSUR fúziós szolgáltatások;

f)  integrált tervezés a 9. ▌cikkel összhangban.

(2)  A nemzeti koordinációs központok a kommunikációs hálózaton és a megfelelő rendszereken keresztül a nemzeti helyzetképeikből és adott esetben az egyedi helyzetképekből biztosítják az Ügynökség számára azokat az adatokat, amelyekre szükség van az európai helyzetkép létrehozásához és fenntartásához.

(3)  Az Ügynökség a kommunikációs hálózaton keresztül a nap huszonnégy órájában és a hét minden napján korlátlan hozzáférést biztosít a nemzeti koordinációs központok számára az egyedi helyzetképekhez és az európai helyzetképhez.

21. cikk

Nemzeti koordinációs központ

(1)  Valamennyi tagállam nemzeti koordinációs központot jelöl ki, működtet és tart fenn, amely biztosítja a külső határellenőrzésért felelős valamennyi nemzeti hatóság közötti, valamint a többi nemzeti koordinációs központtal és az Ügynökséggel történő koordinációt és információcserét. Valamennyi tagállam értesíti a Bizottságot a nemzeti koordinációs központja létrehozásáról, amely haladéktalanul tájékoztatja erről a többi tagállamot és az Ügynökséget.

(2)  A 13. cikk sérelme nélkül és az EUROSUR keretén belül a nemzeti koordinációs központ egyedüli kapcsolattartó pontot képez a többi nemzeti koordinációs központtal és az Ügynökséggel folytatott információcsere és együttműködés tekintetében.

(3)  A nemzeti koordinációs központ az alábbi feladatokat látja el:

a)  biztosítja az időben történő információcserét és együttműködést a külső határellenőrzésért felelős valamennyi nemzeti hatósággal, valamint a többi nemzeti koordinációs központtal és az Ügynökséggel;

b)  biztosítja az időben történő információcserét a kutatással és mentéssel, bűnüldözéssel, menekültüggyel és bevándorlással foglalkozó hatóságokkal, valamint a lényeges adatok nemzeti szinten való terjesztését;

c)  hozzájárul az erőforrások és a személyzet hatékony és eredményes kezeléséhez;

d)  létrehozza és naprakészen tartja a nemzeti helyzetképet a 26. cikkel összhangban;

e)  támogatja a nemzeti határellenőrzési tevékenységek koordinálását, tervezését és végrehajtását;

f)  koordinálja a nemzeti határellenőrzési rendszert, a nemzeti joggal összhangban;

g)  e rendelet alkalmazásában hozzájárul a nemzeti határellenőrzési tevékenységek hatásának rendszeres méréséhez;

h)  koordinálja az operatív intézkedéseket más tagállamokkal és harmadik országokkal az Ügynökség és az egyéb tagállamok hatásköreinek sérelme nélkül.

i)  nemzeti szinten létrehozott, megfelelő struktúrákon keresztül lényeges információkat cserél a nemzeti bevándorlási összekötő tisztviselőkkel az európai helyzetképhez való hozzájárulás és a határellenőrzési tevékenységek támogatása céljából;

j)  az illetékes nemzeti hatóságok felügyelete alatt hozzájárul a nemzeti és az Ügynökség által fenntartott információs rendszerek adatbiztonságához.

(4)   A tagállamok megbízhatnak műveleti döntések meghozatalára jogosult regionális, helyi, funkcionális és egyéb hatóságokat azzal, hogy saját hatáskörüknek megfelelően gondoskodjanak a vonatkozó helyzetismeret és reagálási képesség biztosításáról – beleértve a 21. cikk (3) bekezdésének c), e) és f) pontjában említett feladatok és hatáskörök ellátását is.

(5)  A tagállamoknak a feladatok (1) bekezdéssel összhangban való átruházására vonatkozó döntése nem befolyásolja a nemzeti koordinációs központnak a többi nemzeti koordinációs központtal és az Ügynökséggel folytatott együttműködésre és információcserére irányuló képességét.

(6)   Nemzeti szinten előre meghatározott esetekben a nemzeti koordinációs központ engedélyezheti az (1) bekezdésben említett hatóság számára, hogy egy másik tagállam regionális hatóságaival vagy nemzeti koordinációs központjával, illetve egy harmadik ország illetékes hatóságaival kommunikáljon, illetve információt cseréljen, azzal a feltétellel, hogy e hatóság az ilyen kommunikációról, illetve információcseréről rendszeresen beszámol a saját nemzeti koordinációs központjának.

(7)   A nemzeti koordinációs központ a hét minden napján, napi huszonnégy órán át működik.

23. cikk

EUROSUR kézikönyv

(1)  A Bizottság – amelynek a 117. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban egy bizottság nyújt segítséget – az Ügynökséggel, valamint minden egyéb érintett uniós szervvel, hivatallal és ügynökséggel szoros együttműködésben az EUROSUR végrehajtását és igazgatását szolgáló gyakorlati kézikönyvet (a továbbiakban: a kézikönyv) fogad el és bocsát rendelkezésre. A kézikönyv technikai és operatív iránymutatást, ajánlásokat és bevált módszereket nyújt, és kitér a harmadik országokkal folytatandó együttműködésre is. Az Európai Bizottság a kézikönyvet ajánlás formájában fogadja el.

(2)  Az Európai Bizottság a tagállamokkal és az Ügynökséggel folytatott konzultációt követően dönthet úgy, hogy a kézikönyv bizonyos részeit a Bizottság eljárási szabályzatában foglalt szabályoknak megfelelően RESTREINT UE/EU RESTRICTED (EU KORLÁTOZOTT) minősítéssel látja el.

24. cikk

Az EUROSUR nyomon követése

(1)  Az Ügynökség és a tagállamok biztosítják, hogy rendelkezésre álljanak olyan eljárások, amelyekkel a külső határokon elérni kívánt megfelelő helyzetismeretre és reagálási képességre irányuló célkitűzések tekintetében nyomon követhető az EUROSUR technikai és operatív működése.

(2)  Az Ügynökség folyamatosan és rendszeresen nyomon követi a kommunikációs hálózat által nyújtott szolgáltatás és az EUROSUR helyzetkép keretében megosztott adatok minőségét.

(3)  Az Ügynökség az EUROSUR fúziós szolgáltatásainak részeként továbbítja a minőségbiztosításra vonatkozó információkat a nemzeti koordinációs központoknak és az Ügynökség irányítási és ellenőrzési struktúráinak. Ezek az információk RESTREINT UE/EU RESTRICTED (EU KORLÁTOZOTT) minősítés alá esnek.

4. szakasz

Helyzetismeret

25. cikk

Helyzetképek

(1)  A nemzeti helyzetképek, az európai helyzetkép és az egyedi helyzetképek kialakítása információk gyűjtésén, kiértékelésén, összevetésén, elemzésén, értelmezésén, összeállításán, megjelenítésén és terjesztésén keresztül történik.

Az (1) bekezdésben említett helyzetképek a következő információs rétegekből állnak:

a)   a szabálytalan határátlépéssekkel és a határokon átnyúló bűnözéssel kapcsolatos eseményeket és incidenseket is magában foglaló eseményréteg, valamint a tendenciák, a volumenek és az útvonalak megértése céljából a nem engedélyezett továbbutazásokról esetlegesen rendelkezésre álló információk;

b)  egy műveleti réteg, amely műveletekre vonatkozó információkat tartalmaz, beleértve a bevetési tervet, a műveleti területet, ▌valamint a műveleti terv szerint részt vevő eszközök helyzetét, idejét, állapotát és típusát;

c)  egy elemzési réteg, amely az e rendelet alkalmazásában lényeges, különösen pedig a külső határszakaszok hatásszintjének megállapításához szükséges elemzett információkat tartalmaz, többek között képi és térbeli adatokat, főbb fejleményeket és mutatókat, elemző jelentéseket és egyéb lényeges alátámasztó információkat.

(2)  Az (1) bekezdésben említett helyzetképek lehetővé teszik azoknak az eseményeknek, műveleteknek és megfelelő elemzéseknek az azonosítását és nyomon követését, amelyek az emberi életet veszélyeztető helyzetekhez kapcsolódnak.

(4)  A helyzetképek információs rétegeinek részleteit és az egyedi helyzetképek létrehozásának szabályait egy végrehajtási jogi aktus határozza meg, amelyet a Bizottság a 117. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban fogad el.

A végrehajtási jogi aktus meghatározza a biztosítani szükséges információk típusát, a konkrét információk gyűjtéséért, feldolgozásáért, archiválásáért és továbbításáért felelős szervezeteket, a jelentéstétel maximális határidejét, az adatbiztonsági és adatvédelmi szabályokat, valamint a kapcsolódó minőség-ellenőrzési mechanizmusokat.

26. cikk

Nemzeti helyzetkép

(1)  A nemzeti koordinációs központ nemzeti helyzetképet hoz létre és tart naprakészen annak érdekében, hogy megfelelő, pontos és időszerű információkat biztosítson a határellenőrzésért felelős valamennyi nemzeti hatóság számára.

(2)  A nemzeti helyzetkép az alábbi forrásokból összegyűjtött információkat tartalmazza:

a)  a nemzeti határőrizeti rendszer a nemzeti joggal összhangban;

b)  a külső határőrizetért felelős nemzeti hatóságok által működtetett stabil és mobil érzékelő eszközök;

c)  határőrizeti őrjáratok és egyéb felügyeleti missziók;

d)  helyi, regionális és egyéb koordinációs központok;

e)  egyéb érintett nemzeti hatóságok és rendszerek, ideértve a bevándorlási összekötő tisztviselőket, a műveleti központokat és a kapcsolattartó pontokat;

f)  határforgalom-ellenőrzés;

g)  az Ügynökség;

h)  más tagállamok nemzeti koordinációs központjai;

i)  harmadik országok hatóságai, a 75. cikkben említett kétoldalú és többoldalú megállapodások és regionális hálózatok alapján;

j)  hajózási adatszolgáltatási rendszerek, az e rendszerekre vonatkozó jogalapokkal összhangban;

k)  egyéb érintett európai és nemzetközi szervezetek;

l)  egyéb források.

(3)  A nemzeti koordinációs központ a nemzeti helyzetkép eseményrétegén belül minden egyes rendkívüli eseményhez egy egységes, indikatív hatásszintet rendel az „alacsony” és „közepes” szinttől a „magas” és „nagyon magas” szintig terjedően. Minden rendkívüli eseményről tájékoztatni kell az Ügynökséget.

(4)  A nemzeti koordinációs központ a felelős nemzeti hatóság kérésére dönthet úgy, hogy a nemzetbiztonsággal, így a katonai forrásokkal kapcsolatos információkhoz való hozzáférést a szükséges ismeret elve alapján korlátozza.

(5)  A szomszédos tagállamok nemzeti koordinációs központjai közvetlenül és közel valós időben megoszthatják egymással a szomszédos külső határszakaszok helyzetképét, többek között a szomszédos külső határszakaszokon működtetett saját eszközök helyzetét, állapotát és típusát.

27. cikk

Európai helyzetkép

(1)  Az Ügynökség egy európai helyzetképet hoz létre és tart naprakészen annak érdekében, hogy a külső határokra, a határok előtti területekre és a nem engedélyezett továbbutazásokra kiterjedő hatékony, pontos és időszerű információkat és elemzéseket biztosítson a nemzeti koordinációs központok és a Bizottság számára.

(2)  Az európai helyzetkép az alábbi forrásokból gyűjtött információkat tartalmazza:

a)  nemzeti koordinációs központok és nemzeti helyzetképek az e cikkben előírt mértékig, valamint a bevándorlási összekötő tisztviselőktől kapott információk és jelentések;

b)  az Ügynökség, valamint az összekötő tisztviselői által a 32. és 76. cikk alapján biztosított információk és jelentések;

c)  az Unió küldöttségei, valamint a közös biztonság- és védelempolitika alá tartozó missziók és műveletek a 69. cikk (1) bekezdésének k) pontja értelmében;

d)  a 69. cikkben említett egyéb érintett uniós szervek, hivatalok és ügynökségek, valamint nemzetközi szervezetek;

e)  harmadik országok hatóságai, a 73. cikkben említett kétoldalú és többoldalú megállapodások és regionális hálózatok, valamint a 74. cikk (1) bekezdésében említett munkamegállapodások alapján;

f)  egyéb források.

(3)  Az európai helyzetkép eseményrétege az alábbiakra vonatkozó információkat tartalmaz:

a)  a nemzeti helyzetkép eseményrétegében szereplő rendkívüli események és egyéb események;

b)  a 28. cikk szerinti egyedi helyzetképeken szereplő rendkívüli események és egyéb események;

c)  az Ügynökség által koordinált közös műveletek vagy gyorsreagálási műveletek műveleti területén, illetve a migrációs csomópontoknál ▌bekövetkező rendkívüli események.

(4)  Az európai helyzetkép műveleti rétege az Ügynökség által koordinált közös műveletekre és gyorsreagálási műveletekre, valamint a migrációs csomópontokra ▌vonatkozó információkat tartalmaz, beleértve a küldetésnyilatkozatot, a helyszínt, az állapotot, az időtartamot, a tagállamokra és egyéb érintett szereplőkre vonatkozó információkat, napi és heti helyzetjelentéseket, statisztikai adatokat és a média számára készült tájékoztatási csomagokat.

(5)  Az európai helyzetkép műveleti rétegében a saját eszközökre vonatkozó információk adott esetben RESTREINT UE/EU RESTRICTED (EU KORLÁTOZOTT) minősítés alá eshetnek.

(6)  Az Ügynökség azt a hatásszintet veszi figyelembe az európai helyzetképben, amelyet az adott rendkívüli eseményre vonatkozóan a nemzeti helyzetképben a nemzeti koordinációs központ megállapított. Az Ügynökség a határok előtti területeken bekövetkező rendkívüli eseményekhez egy egységes, indikatív hatásszintet rendel, és tájékoztatja a nemzeti koordinációs központokat.

28. cikk

Egyedi helyzetképek

(1)  Az Ügynökség és a tagállamok egyedi helyzetképeket alakíthatnak ki és tarthatnak naprakészen, hogy támogatást nyújtsanak a külső határokon folytatott konkrét műveleti tevékenységekhez, vagy információt cseréljenek a 69. cikkben említett nemzetközi szervezetekkel, uniós intézményekkel, szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel, vagy a 76. cikkben foglaltak szerint harmadik országokkal ▌.

(2)  Az egyedi helyzetképek a nemzeti és európai helyzetképek bizonyos információit tartalmazzák.

(3)  Az egyedi helyzetképek létrehozásának és megosztásának módjait az érintett műveleti tevékenységek műveleti terve, ha pedig az egyedi helyzetkép létrehozására harmadik országokkal folytatott két- vagy többoldalú együttműködés keretében kerül sor, akkor a két- vagy többoldalú megállapodás rögzíti. A kibocsátó beleegyezésének elvét kell alkalmazni.

29. cikk

EUROSUR fúziós szolgáltatások

(1)  Az Ügynökség koordinálja az EUROSUR fúziós szolgáltatásokat annak érdekében, hogy a nemzeti koordinációs központok, a Bizottság és az Ügynökség rendszeres, megbízható és költséghatékony módon jussanak a külső határokra és a határok előtti területekre vonatkozó információkhoz.

(2)  Az Ügynökség a megkereső tagállam külső határaira és a határai előtti területekre vonatkozóan azok kérésére információkat bocsát a nemzeti koordinációs központok rendelkezésére, amely információk az alábbi forrásokból származhatnak:

a)  olyan kijelölt, harmadik országbeli kikötők és tengerpartok szelektív monitoringja, amelyekről kockázatelemzés, illetve információk alapján megállapították, hogy illegális bevándorlás vagy határokon átnyúló bűnözés kiindulási pontjai vagy tranzitterületei;

b)  olyan hajó vagy egyéb vízi vagy légi jármű nyílt tengeren való nyomon követése, amely esetében fennáll a gyanú, illetve megállapítást nyert, hogy illegális bevándorlás vagy határokon átnyúló bűnözés céljaira használják fel, beleértve a tengeren bajba jutott személyeket is, azzal a céllal, hogy ezeket az információkat továbbítsák az érintett illetékes hatóságoknak kutatási és mentési műveletek céljából;

c)  kijelölt tengeri területek monitoringja olyan hajók és egyéb vízi járművek felderítése, azonosítása és nyomon követése érdekében, amelyeket illegális bevándorlás vagy határokon átnyúló bűnözés céljaira használnak, vagy amelyek esetében ennek gyanúja fennáll, beleértve a tengeren bajba jutott személyeket is, azzal a céllal, hogy ezeket az információkat továbbítsák az érintett illetékes hatóságoknak kutatási és mentési műveletek céljából;

ca)  kijelölt légi határok monitoringja olyan légi járművek és egyéb eszközök felderítése, azonosítása és nyomon követése érdekében, amelyeket illegális bevándorlás vagy határokon átnyúló bűnözés céljaira használnak, vagy amelyek esetében ennek gyanúja fennáll;

d)  kijelölt tengeri területeken, illetve külső szárazföldi és légi határterületeken a monitoring- és járőrtevékenységek optimalizálása érdekében végzett környezeti vizsgálat;

e)  olyan kijelölt, külső határok előtti területek szelektív monitoringja, amelyekről kockázatelemzés, illetve információk alapján megállapították, hogy illegális bevándorlás vagy határokon átnyúló bűnözés kiindulási pontjai vagy tranzitterületei lehetnek;

f)  az Unióba irányuló és az Unión belüli migrációs áramlások tendenciáinak, volumenének és útvonalainak monitoringja;

g)  médiafigyelés, nyílt információs források és az internetes tevékenységek elemzése az ▌(EU) 2016/680 irányelvvel vagy adott esetben az (EU) 2016/679 rendelettel összhangban, az illegális bevándorlás és a határokon átnyúló bűnözés megelőzése érdekében;

h)  nagyléptékű információs rendszerekből származó információk elemzése, az illegális bevándorlás és a határokon átnyúló bűnözés útvonalaiban és módszereiben beálló változások megfigyelése érdekében.

(3)  Az Ügynökség visszautasíthatja a nemzeti koordinációs központ kérelmét technikai, pénzügyi vagy operatív indokokra való hivatkozással. Az elutasítás indokairól az Ügynökség kellő időben értesíti a nemzeti koordinációs központot.

(4)  Az Ügynökség saját kezdeményezésre igénybe veheti a (2) bekezdésben említett megfigyelési eszközöket a határok előtti területekre vonatkozó azon információk összegyűjtéséhez, amelyek lényegesek az európai helyzetkép szempontjából.

5. szakasz

KOCKÁZATELEMZÉS

30. cikk

Kockázatelemzés

(1)  Az Ügynökség nyomon követi az Unió felé irányuló migrációs áramlatokat, valamint az Unión belül a migrációs tendenciákat, volument és útvonalakat, illetve az Unió külső határait és a visszaküldést érintő tendenciákat és más lehetséges kihívásokat. E célból az Ügynökség az igazgatótanács által az ügyvezető igazgató javaslata alapján hozott határozattal közös integrált kockázatelemzési modellt hoz létre, amelyet az Ügynökség és a tagállamok egyaránt alkalmaznak. A közös integrált kockázatelemzési modellt szükség szerint az európai integrált határigazgatást célzó többéves stratégiai szakpolitikai ciklus 8. cikk (7) bekezdésében említett értékelésének eredményei alapján hozzák létre és aktualizálják. ▌

(2)  Az Ügynökség általános éves – amelyet a 91. cikkel összhangban benyújt az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak – és a műveleti tevékenységekre szabott kockázatelemzéseket készít. Az Ügynökség a tagállamokkal szorosan egyeztetve kétévente az európai integrált határigazgatásra vonatkozó stratégiai kockázatelemzést készít, amelyet benyújt az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, és amelyet figyelembe vesznek az európai integrált határigazgatást célzó többéves stratégiai szakpolitikai ciklus előkészítésekor. A személyes adatokat az ilyen kockázatelemzésekben személyazonosításra alkalmatlanná kell tenni.

(3)  A (2) bekezdésben említett és az Ügynökség által elkészített, a többek között a tagállamoktól kapott információkon alapuló kockázatelemzés egy előzetes figyelmeztetési mechanizmus kidolgozása céljából az európai integrált határigazgatás minden vonatkozására kiterjed.

(3a)   Az Ügynökség átfogó információkat tesz közzé a közös integrált kockázatelemzési modellről.

(4)  A tagállamok az Ügynökség rendelkezésére bocsátanak minden szükséges információt a külső határoknál és a visszaküldéssel kapcsolatban észlelt helyzetről, tendenciákról és lehetséges fenyegetésekről. A tagállamok rendszeresen vagy kérésre az Ügynökség rendelkezésére bocsátanak minden lényeges információt, így az európai integrált határigazgatással kapcsolatban és a 98. cikk (2) bekezdésének e) pontjával összhangban gyűjtött statisztikai és műveleti adatokat, valamint a 26. cikk szerinti nemzeti helyzetkép elemzési rétegében szereplő információkat.

(5)  A kockázatelemzés eredményét továbbítani kell az igazgatótanácsnak, és azt kellő időben és pontosan meg kell osztani a tagállamok illetékes hatóságaival.

(6)  A tagállamok figyelembe veszik a kockázatelemzés eredményét a külső határoknál végrehajtandó műveleteik és tevékenységeik, valamint visszaküldési tevékenységeik tervezése során.

(7)  Az Ügynökség a közös integrált kockázatelemzési modell eredményeit felhasználja a képzésre vonatkozó egységes alaptantervek kidolgozásakor.

6. szakasz

Megelőzés és reakcióképesség

31. cikk

A külső határszakaszok meghatározása

E rendelet alkalmazásában minden egyes tagállam határszakaszokra osztja a külső szárazföldi és tengeri, adott esetben pedig légi határait, és értesíti azokról az Ügynökséget.

A határszakaszok tagállamok általi bármilyen megváltoztatását össze kellő időben közölni kell az Ügynökséggel az általa készített kockázatelemzés folytonosságának biztosítása érdekében.

32. cikk

Az Ügynökség összekötő tisztviselői a tagállamokban

(1)  Az Ügynökség tagállamokba küldött összekötő tisztviselők révén biztosítja a külső határok és a visszaküldés valamennyi tagállam általi igazgatásának rendszeres nyomon követését.

Az Ügynökség határozhat úgy, hogy egy összekötő tisztviselő legfeljebb négy, földrajzilag egymáshoz közel álló tagállamot is lefedjen.

(2)  Az ügyvezető igazgató az Ügynökség személyzetéből szakértőket nevez ki, akik összekötő tisztviselőként kirendelhetők. Az ügyvezető igazgató kockázatelemzés alapján és az érintett tagállamokkal egyeztetve javaslatot tesz az említett tisztviselők tevékenységének jellegére és feltételeire, azon tagállamokra vagy régiókra, ahová összekötő tisztviselőt ki lehet rendelni, valamint a (3) bekezdésben nem említett lehetséges feladatokra. Az ügyvezető igazgató javaslatát az igazgatótanácsnak jóvá kell hagynia. Az ügyvezető igazgató értesíti az érintett tagállamot a kinevezésről, és a tagállammal együtt meghatározza a tisztviselő bevetésének helyét.

(3)  Az összekötő tisztviselők az Ügynökség nevében tevékenykednek, feladatuk az együttműködés és a párbeszéd elősegítése az Ügynökség és a határigazgatásért és visszaküldésért felelős nemzeti hatóságok között, határellenőrzési feladataiknak megfelelő mértékben ideértve a parti őrségeket is. Az összekötő tisztviselők különösen:

a)  összekötői szerepet töltenek be az Ügynökség, valamint a határigazgatásért és visszaküldésért felelős nemzeti hatóságok között, határellenőrzési feladataiknak megfelelő mértékben ideértve a parti őrségeket is;

b)  segítik az Ügynökség által az illegális bevándorlás nyomon követéséhez és a 30. cikkben említett kockázatelemzéshez igényelt információk összegyűjtését;

c)  segítik az Ügynökség által a sebezhetőségi értékelés elkészítéséhez igényelt, a 33. cikkben említett információk összegyűjtését és a (6) bekezdésben említett jelentés e célból való elkészítését;

d)  nyomon követik a tagállami intézkedéseket azokon a határszakaszokon, amelyek esetében a 35. cikkel összhangban magas vagy kritikus hatásszintet állapítottak meg;

e)  hozzájárulnak a külső határok igazgatásával és a visszaküldéssel – többek között az alapvető jogok tiszteletben tartásával – kapcsolatos uniós vívmányok alkalmazásának előmozdításához;

b)  szükség esetén együttműködnek az alapjogi tisztviselővel annak érdekében, hogy hozzájáruljanak az alapvető jogok tiszteletben tartásának ösztönzéséhez az Ügynökség munkája során az e) albekezdéssel összhangban;

f)  lehetőség szerint segítséget nyújtanak a tagállamoknak a határigazgatással kapcsolatos vészhelyzeti terveik elkészítéséhez;

g)  elősegítik a tagállam és az Ügynökség közötti kommunikációt, megosztják az Ügynökségtől származó releváns információkat a tagállammal, többek között a folyamatban lévő műveletekről;

h)  rendszeresen és közvetlenül jelentést tesznek az ügyvezető igazgatónak a külső határokon fennálló helyzetről és arról, hogy az érintett tagállam milyen mértékben képes eredményesen kezelni azt; jelentést tesznek továbbá az érintett harmadik országokba irányuló visszaküldési műveletek végrehajtásáról;

i)  nyomon követik a 43. cikkben említett, külső határoknál jelentkező, sürgős beavatkozást igénylő helyzetekkel kapcsolatos tagállami intézkedéseket;

j)  nyomon követik a visszaküldéssel kapcsolatos tagállami intézkedéseket, és támogatást nyújtanak az Ügynökség által a 49. cikkben említett tevékenységek elvégzéséhez igényelt információk összegyűjtéséhez.

(4)  Amennyiben az összekötő tisztviselő (3) bekezdés h) pontjában említett jelentése az érintett tagállamra nézve problémásnak minősít e vonatkozások közül egyet vagy többet, az ügyvezető igazgatónak haladéktalanul tájékoztatnia kell a tagállamot.

(5)  A (3) bekezdés alkalmazásában az összekötő tisztviselő a nemzeti és uniós biztonsági és adatvédelmi szabályok betartása mellett:

a)  információkat kap a nemzeti koordinációs központtól és a 26. cikkel összhangban létrehozott nemzeti helyzetképről;

b)  rendszeres kapcsolatban áll a határigazgatásért és visszaküldésért felelős nemzeti hatóságokkal – ideértve a határellenőrzési feladataiknak megfelelő mértékben a parti őrségeket is –, és eközben tájékoztatja a 13. cikkben említett nemzeti kapcsolattartó pontot.

(6)  Az összekötő tisztviselő jelentésének a 33. cikkben említett sebezhetőségi értékelés részét kell képeznie. A jelentést továbbítani kell az érintett tagállamnak.

(7)  Feladataik ellátása során az összekötő tisztviselők csak az Ügynökségtől fogadhatnak el utasítást.

33. cikk

Sebezhetőségi értékelés

(1)  Az Ügynökség az igazgatótanács által az ügyvezető igazgató javaslata alapján hozott, a tagállamokkal és a Bizottsággal szoros együttműködésben előkészített határozattal meghatározza a sebezhetőségi értékelés közös módszertanát. Ez a módszertan magában foglalja azokat az objektív feltételeket, amelyek alapján az Ügynökség elvégzi a sebezhetőségi értékelést, továbbá az ilyen értékelések gyakoriságát, az egymást követő sebezhetőségi értékelések elvégzésének módját, valamint az ajánlások végrehajtásának nyomon követésére szolgáló hatékony rendszer módozatait.

(2)  Az Ügynökség nyomon követi és értékeli a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott határellenőrzéshez szükséges tagállami műszaki eszközök, rendszerek, kapacitások, erőforrások, infrastruktúra, megfelelően képesített és képzett személyzet rendelkezésre állását. Ebben az összefüggésben az Ügynökség a határellenőrzési tevékenységek elvégzésére való képesség szempontjából értékeli a 9. cikk (4) bekezdésében említett képességfejlesztési terveket, figyelembe véve, hogy egyes nemzeti képességek részben a határellenőrzéstől eltérő célokra is felhasználhatók. A jövőbeli tervezés érdekében mindezt megelőző intézkedésként teszi, a 30. cikk (2) bekezdésével összhangban elkészített kockázatelemzés alapján. Az Ügynökség ezeket a nyomonkövetési és értékelési műveleteket legkevesebb évente egyszer elvégzi, kivéve ha az ügyvezető igazgató kockázatértékelések vagy korábbi sebezhetőségi értékelések alapján máshogy dönt. A tagállamokat minden esetben legalább háromévente egyszer nyomonkövetési és értékelési eljárásnak vetik alá.

(3)  A 9. ▌cikk sérelme nélkül az Ügynökség kérésére a tagállamok információt szolgáltatnak a határellenőrzés végrehajtásához nemzeti szinten rendelkezésre álló műszaki eszközökről, személyzetről és – a lehetőségekhez mérten – pénzügyi erőforrásokról. Az Ügynökség kérésére a tagállamok információt nyújtanak továbbá a határigazgatással kapcsolatos vészhelyzeti terveikről.

(4)  A sebezhetőségi értékelés célja, hogy az Ügynökség felmérje, hogy a tagállamok milyen mértékben képesek és készek szembenézni a külső határoknál meglévő és felmerülő kihívásokkal ▌; azonosítsa – különösen a sajátos és aránytalan kihívásokkal szembesülő tagállamok tekintetében – a külső határoknál jelentkező azonnali következményeket és a schengeni térség működését érintő további következményeket; valamint értékelje a tagállamok kapacitását az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatához és műszakieszköz-állományához, többek között a gyorsreagálású eszköz-állományhoz való hozzájárulás tekintetében; emellett értékelje a tagállamok európai támogatás fogadására irányuló kapacitását a 9. cikk (3) bekezdésének megfelelően. Ez az értékelés nem érinti a schengeni értékelési mechanizmust.

(5)  A sebezhetőségi értékelés során az Ügynökség minőségi és mennyiségi szempontból értékeli a tagállamok összes határigazgatási feladatra vonatkozó képességeit, ideértve azon potenciális helyzet kezelését is, amikor emberek tömegesen érkeznek a területükre.

(6)  A sebezhetőségi értékelés előzetes eredményeit továbbítani kell az érintett tagállamoknak. Az érintett tagállamok észrevételeket fűzhetnek az említett értékeléshez.

(7)  Szükség esetén az ügyvezető igazgató, az érintett tagállammal konzultálva ajánlást tesz, amelyben meghatározza, hogy az érintett tagállamnak milyen intézkedéseket kell hoznia és megállapítja az intézkedések végrehajtásának határidejét. Az ügyvezető igazgató felkéri az érintett tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket egy olyan cselekvési terv alapján, amelyet a tagállam az ügyvezető igazgatóval egyeztetve dolgoz ki.

(8)  Az ügyvezető igazgató a sebezhetőségi elemzés eredményei alapján intézkedéseket javasol az érintett tagállamok számára, figyelembe véve az Ügynökség kockázatelemzését, az érintett tagállamok észrevételeit és a schengeni értékelési mechanizmus eredményeit.

Az intézkedéseknek az értékelés során azonosított gyenge pontok megszüntetésére kell irányulniuk, hogy a tagállamok a képességeik, műszaki eszközeik, rendszereik, erőforrásaik és vészhelyzeti terveik megerősítésével vagy javításával növeljék képességüket a külső határokon meglévő és felmerülő kihívásokkal való szembenézésre. Az ügyvezető igazgató a tagállamok rendelkezésére bocsáthatja az Ügynökség technikai szakértelmét az érintett intézkedések végrehajtásának támogatása érdekében.

(9)  Az ügyvezető igazgató nyomon követi az ajánlások végrehajtását a tagállamok által benyújtott rendszeres jelentések révén, amelyek a jelen cikk (7) bekezdésében említett cselekvési tervekre alapulnak.

Ha fennáll a kockázata annak, hogy egy tagállam a kitűzött határidőhöz képest késedelmesen hajt végre egy ajánlást, akkor az ügyvezető igazgató azonnal tájékoztatja az igazgatótanács érintett tagállam szerinti tagját és a Bizottságot. Az igazgatótanács érintett tagállam szerinti tagjával való konzultáció keretében az ügyvezető igazgató a tagállam illetékes hatóságainál érdeklődik a késedelem okairól, és felajánlja az Ügynökség támogatását az intézkedés végrehajtásának megkönnyítése érdekében.

(10)  Ha a tagállam az e cikk (7) bekezdésében említett határidőig nem hajtja végre az ajánlásban szereplő szükséges intézkedéseket, az ügyvezető igazgató az igazgatótanács elé terjeszti az ügyet és értesíti a Bizottságot. Az igazgatótanács az ügyvezető igazgató javaslatára határozatot hoz, amely előírja, hogy az érintett tagállamnak milyen intézkedéseket kell hoznia, és megállapítja az intézkedések végrehajtásának határidejét. Az igazgatótanács határozata kötelező érvényű a tagállam számára. Ha a tagállam az ebben a határozatban kitűzött határidőig nem hajtja végre az intézkedéseket, az igazgatótanács értesíti a Tanácsot és a Bizottságot, valamint a 43. cikkel összhangban további intézkedés megtételére kerülhet sor.

(11)  A sebezhetőségi értékelés eredményeit – beleértve a sebezhetőségi értékelés kimenetelének részletes leírását, a tagállamok által hozott intézkedéseket és bármilyen korábbi ajánlás végrehajtásának állapotát – a 91. cikkel összhangban rendszeresen és évente legalább egyszer továbbítani kell az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

34. cikk

A sebezhetőségi értékelés és a schengeni értékelési mechanizmus közötti szinergiák

(1)  A sebezhetőségi értékelések és az 1053/2013/EU rendelet által létrehozott schengeni értékelési mechanizmus közötti szinergiákat maximalizálni kell annak érdekében, hogy a schengeni térség működéséről jobb helyzetképet lehessen kialakítani, a lehetőségekhez mérten elkerülhetők legyenek a párhuzamos tagállami erőfeszítések, és biztosítva legyen a külső határok igazgatását támogató uniós pénzügyi eszközök jobb összehangolt felhasználása.

(2)  Az (1) bekezdésben említett célból a Bizottság és az Ügynökség megköti azokat a szükséges megállapodásokat, amelyek alapján rendszeresen, biztonságos módon és kellő időben kicserélik egymással a sebezhetőségi értékelések és a határigazgatás területén alkalmazott schengeni értékelési mechanizmus eredményeivel kapcsolatos valamennyi információt. Az információcsere-mechanizmusnak ki kell terjednie a sebezhetőségi értékelésekről és a schengeni értékelési látogatásokról szóló jelentésekre, az ezeket követő ajánlásokra, a cselekvési tervekre és a tagállamok által biztosított cselekvési tervek végrehajtásának valamennyi aktualizálására.

(2a)  A külső határok igazgatása tekintetében a schengeni értékelési mechanizmus alkalmazásában a Bizottság a sebezhetőségi értékelések eredményeit megosztja az érintett tagállam értékelésében részt vevő schengeni értékelő csoportok valamennyi tagjával. Az ilyen információt az 1053/2013/EU rendelet értelmében érzékenynek kell tekinteni, és ennek megfelelően kell azt kezelni.

(3)  A (2) bekezdésben említett megállapodásoknak ki kell terjedniük a visszaküldés területén alkalmazott schengeni értékelési mechanizmus eredményeire annak biztosítása érdekében, hogy az Ügynökség teljes mértékben tudatában legyen az azonosított hiányosságoknak, ami lehetővé teszi számára, hogy megfelelő intézkedéseket javasoljon az érintett tagállamok támogatása érdekében ebben a tekintetben.

35. cikk

A külső határszakaszok hatásszintjének megállapítása

(1)  Az Ügynökség – az általa végzett kockázatelemzés és sebezhetőségi értékelés alapján és az érintett tagállamokkal egyetértésben – a következő hatásszintekkel minősíti a tagállamok valamennyi külső szárazföldi, tengeri és adott esetben légi határszakaszát, vagy módosítja e szinteket:

a)  alacsony hatásszint, amennyiben a vonatkozó határszakaszon előforduló illegális migrációval vagy határokon átnyúló bűnözéssel kapcsolatos rendkívüli események jelentéktelen hatást gyakorolnak a határbiztonságra;

b)  közepes hatásszint, amennyiben a vonatkozó határszakaszon előforduló illegális migrációval vagy határokon átnyúló bűnözéssel kapcsolatos rendkívüli események mérsékelt hatást gyakorolnak a határbiztonságra;

c)  magas hatásszint, amennyiben a vonatkozó határszakaszon előforduló illegális bevándorlással vagy határokon átnyúló bűnözéssel kapcsolatos rendkívüli események jelentős hatást gyakorolnak a határbiztonságra;

(1a)   Valamely határszakaszon egy kritikus helyzet gyors kezelése érdekében, amennyiben a vonatkozó határszakaszon előforduló illegális bevándorlással vagy határokon átnyúló bűnözéssel kapcsolatos rendkívüli események olyan döntő mértékű hatást gyakorolnak a határbiztonságra, ami veszélyezteti a schengeni térség működését, az Ügynökség kozkázatelemzése alapján és az érintett tagállammal egyetértésben az Ügynökség ideiglenesen „kritikus hatásszinttel” minősíti az adott határszakaszt.

(2)  A hatásszintekkel való minősítésnek a 30. cikk (1) bekezdésében említett közös integrált kockázatelemzési modellen kell alapulnia. Amennyiben nincs megállapodás az érintett tagállam és az Ügynökség között a minősítéssel kapcsolatban, az adott határszakaszhoz rendelt hatásszint változatlan marad.

A nemzeti koordinációs központnak a többi illetékes nemzeti hatósággal szoros együttműködésben állandó jelleggel értékelnie kell, hogy a nemzeti helyzetkép adatainak figyelembevétele mellett szükséges-e bármely határszakasz hatásszintjének a módosítása, és ennek megfelelő tájékoztatásban részesíti az Ügynökséget.

(3)  Az Ügynökség biztosítja a külső határokhoz rendelt hatásszintek képi megjelenítését az európai helyzetképben.

36. cikk

A hatásszinteknek megfelelő reagálás

(1)  A tagállamok az alábbi módon biztosítják, hogy a külső határszakaszokon végrehajtott határellenőrzési tevékenységek megfeleljenek az adott hatásszinteknek:

a)  amennyiben egy külső határszakasz alacsony hatásszintűnek minősül, a külső határellenőrzésért felelős nemzeti hatóságoknak kockázatelemzés alapján meg kell szervezniük a rendszeres határellenőrzést, és biztosítaniuk kell, hogy ▌elegendő személyzet és erőforrás álljon az adott határszakasz rendelkezésére;

b)  amennyiben egy külső határszakasz közepes hatásszintűnek minősül, a külső határellenőrzésért felelős nemzeti hatóságoknak az a) pont értelmében tett intézkedéseken felül biztosítaniuk kell, hogy a szóban forgó határszakaszon megfelelő határellenőrzési intézkedéseket alkalmazzanak. E határellenőrzési intézkedések meghozataláról ennek megfelelően értesíteni kell a nemzeti koordinációs központot. A nemzeti koordinációs központnak össze kell hangolnia a 21. cikk (3) bekezdésének megfelelően kapott támogatásokat;

c)  amennyiben egy külső határszakasz magas hatásszintűnek minősül, az érintett tagállam a b) pont értelmében hozott intézkedéseken felül – a nemzeti koordinációs központon keresztül – biztosítja, hogy a szóban forgó határszakaszon szolgálatot teljesítő nemzeti hatóságok megkapják a szükséges támogatást, és hogy megerősített határellenőrzési intézkedések meghozatalára kerüljön sor. E tagállam támogatást kérhet az Ügynökségtől a 37. cikkben a közös műveletek vagy a gyorsreagálási határvédelmi műveletek kezdeményezésére megállapított feltételek mellett.

(1a)   Amennyiben egy külső határszakasz kritikus hatásszintűnek minősül, akkor az Ügynökség értesíti a Bizottságot. Az Ügynökség által nyújtott folyamatos támogatást figyelembe véve az ügyvezető igazgató a c) pont értelmében hozott intézkedéseken felül ajánlást ad ki a 42. cikk (1) bekezdésével összhangban ▌. Az érintett tagállam az 42. cikk (2) bekezdésével összhangban válaszol az ajánlásra.

(2)  A nemzeti koordinációs központnak rendszeresen tájékoztatnia kell az Ügynökséget az (1) bekezdés ▌c) ▌pontja és az (1a) bekezdés alapján hozott nemzeti szintű intézkedésekről.

(3)  Amennyiben egy magas vagy kritikus hatásszintűnek minősülő külső határszakasz egy másik tagállam vagy egy olyan harmadik ország határszakaszával szomszédos, amellyel a 73. és a 74. cikkben említett megállapodás vagy regionális hálózat van érvényben, a nemzeti koordinációs központnak kapcsolatba kell lépnie az érintett szomszédos tagállam nemzeti koordinációs központjával, illetve az érintett szomszédos harmadik ország illetékes hatóságával, és törekednie kell a szükséges, határokon átnyúló intézkedések Ügynökséggel együtt való koordinálására.

(4)  Az Ügynökség az érintett tagállammal közösen kiértékeli a megállapított hatásszinteket és az ezeknek megfelelően hozott nemzeti és uniós szintű intézkedéseket. Az értékelésnek hozzá kell járulnia az Ügynökség által a 33. cikkel összhangban végzett sebezhetőségi értékeléshez.

7. szakasz

Az ügynökség fellépése a külső határoknál

37. cikk

Az ügynökség fellépései a külső határoknál

(1)  Egy tagállam segítséget kérhet az Ügynökségtől a külső határok ellenőrzésével kapcsolatos kötelezettségei végrehajtásához. Az Ügynökség emellett végrehajtja a 42. és a 43. cikken alapuló intézkedéseket is.

(2)  Az Ügynökség megszervezi a megfelelő technikai és műveleti segítségnyújtást a fogadó tagállam részére, valamint a vonatkozó uniós és nemzetközi joggal, többek között a visszaküldés tilalmának (non-refoulement) elvével összhangban eljárva végrehajthat egyet vagy többet a következő intézkedések közül:

a)  egy vagy több tagállam közös műveleteinek koordinálása, és az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatainak és műszaki eszközeinek bevetése;

b)  gyorsreagálási határvédelmi műveletek megszervezése, és az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatainak és műszaki eszközeinek bevetése;

c)  egy vagy több tagállam és harmadik ország külső határoknál végzett tevékenységeinek koordinálása, a harmadik országokkal végzett közös műveleteket is ideértve;

d)  az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának bevetése a migrációkezelést támogató csapat keretében, többek között a migrációs csomópontoknál ▌, szükség szerint ideértve a visszaküldési tevékenységekhez biztosított technikai és műveleti segítségnyújtást;

e)  az e bekezdés a), b) és c) pontjában említett műveletek keretében, valamint a 656/2014/EU rendelettel és a nemzetközi joggal összhangban technikai és műveleti segítségnyújtás a tagállamoknak és harmadik országoknak a tengeri határőrizeti műveletek során előforduló helyzetekben a tengeren bajba jutott személyek felkutatására és mentésére irányuló műveletek támogatásaként;

f)  az EUROSUR fúziós szolgáltatások kiemelt kezelése.

(3)  Az Ügynökség a rá alkalmazandó pénzügyi szabályokkal összhangban a saját költségvetéséből finanszírozza vagy társfinanszírozza a (2) bekezdésben említett tevékenységeket.

(4)  Amennyiben az Ügynökségnek a külső határokon kialakult helyzet miatt jelentős további finanszírozási igénye merül fel, erről haladéktalanul tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot.

38. cikk

Közös műveletek és gyorsreagálási határvédelmi műveletek indítása a külső határoknál

(1)  Egy tagállam kérheti, hogy az Ügynökség indítson közös műveleteket a felmerülő kihívások – többek között az illegális bevándorlás, a külső határain jelentkező jelenlegi vagy jövőbeni fenyegetések vagy a határokon átnyúló bűnözés – kezelése érdekében, vagy azért, hogy fokozott technikai és műveleti segítségnyújtást biztosítson, továbbá kérheti többek között adott esetben a végrehajtási jogköröket igénylő szükséges profilokat, a külső határok ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségeinek végrehajtásához.

(2)  Sajátos és aránytalan kihívást jelentő helyzettel szembesülő tagállam kérésére, különösen akkor, ha a külső határok bizonyos pontjaira nagyszámú olyan harmadik országbeli állampolgár érkezik, aki az adott tagállam területére jogellenesen próbál belépni, az Ügynökség korlátozott időtartamú gyorsreagálási határvédelmi műveletet hajthat végre az említett fogadó tagállam területén.

(3)  Az ügyvezető igazgató értékeli, jóváhagyja és koordinálja a közös műveletekre irányuló tagállami javaslatokat. A közös műveleteket és a gyorsreagálási határvédelmi műveleteket alapos, megbízható és naprakész kockázatelemzésnek kell megelőznie, amely lehetővé teszi, hogy az Ügynökség fontosság szerint rangsorolja a javasolt közös műveleteket és gyorsreagálási határvédelmi műveleteket, figyelembe véve a külső határszakaszok 35. cikk szerinti hatásszintjét és az erőforrások rendelkezésre állását.

(4)  A közös műveletek vagy gyorsreagálási határvédelmi műveletek céljai egy többcélú művelet részeként is megvalósíthatók. Az ilyen műveletek magukban foglalhatnak parti őrségi feladatokat és a határokon átnyúló bűnözés megelőzését, ▌a migránsok csempészésére vagy az emberkereskedelem elleni harcra és a migrációkezelésre, valamint az azonosítási, nyilvántartásba vételi, személyes meghallgatási és visszaküldési feladatokra összpontosítva.

39. cikk

A közös műveletek műveleti terve

(1)  A közös műveletek előkészítése során az ügyvezető igazgató a fogadó tagállammal együttműködve összeállítja a szükséges műszaki eszközök, személyzet és többek között adott esetben a végrehajtási jogköröket igénylő, a 83. cikk (1a) bekezdésével összhangban engedélyezett profilok jegyzékét, figyelembe véve a fogadó tagállam rendelkezésre álló erőforrásait és a fogadó tagállam 38. cikkben említett kérését. Ezen elemek alapján az Ügynökség meghatározza, hogy a műveleti terv milyen technikai és műveleti megerősítési csomagot és kapacitásépítő tevékenységeket foglaljon magában.

(2)  Az ügyvezető igazgató kidolgozza a külső határoknál végrehajtandó közös műveletek műveleti tervét. Az ügyvezető igazgató és a fogadó tagállam a részt vevő tagállamokkal szorosan és időben egyeztetve elfogadja a közös művelet szervezési és eljárási szempontjait részletesen ismertető műveleti tervet.

(3)  A műveleti terv az Ügynökségre, a fogadó tagállamra és a részt vevő tagállamokra nézve egyaránt kötelező. A műveleti terv a közös művelet végrehajtásához szükségesnek ítélt valamennyi vonatkozásra kiterjed, beleértve a következőket:

a)  a helyzet leírása, a kiküldetés eljárási módjával és céljaival együtt, a műveleti célt is beleértve;

b)  a közös művelet céljainak eléréséhez szükséges előrelátható időtartama;

c)  az a földrajzi terület, ahol a közös műveletre sor kerül;

d)  a többek között a végrehajtási jogköröket igénylő feladatok, a – többek között az alapvető jogok tiszteletben tartásával és az adatvédelmi előírásokkal kapcsolatos – felelősségek és a különleges utasítások leírása a csapatok számára, ideértve a fogadó tagállamban az adatbázisokba való engedélyezhető betekintésre és az engedélyezhető szolgálati fegyverekre, lőszerekre és felszerelésekre vonatkozó utasításokat is;

e)  a csapatok összetétele és egyéb kapcsolódó személyzet bevetése;

f)  parancsnoklási és ellenőrzési rendelkezések, többek között a fogadó tagállam azon határőreinek neve és rendfokozata, akik a csapatok tagjaival és az Ügynökséggel való együttműködésért felelnek – különösen azon határőrök neve és rendfokozata, akik a kiküldetés időtartama alatt a csapatok parancsnoki tisztét betöltik –, valamint a csapatok tagjainak parancsnoki láncban elfoglalt helye;

g)  a közös művelet során bevetendő műszaki eszközök, beleértve a használati feltételekre, az igényelt személyzetre, szállításra és egyéb logisztikára, valamint a pénzügyi rendelkezésekre vonatkozó külön követelményeket;

h)  részletes rendelkezések a rendkívüli események Ügynökség általi azonnali bejelentéséről az igazgatótanács és a megfelelő nemzeti hatóságok felé;

i)  az értékelő jelentéssel kapcsolatos teljesítménymutatókra vonatkozó, az alapvető jogok védelmére is kitérő jelentési és értékelési rendszer, valamint a végleges értékelő jelentés benyújtásának végső időpontja;

j)  a tengeri műveletek tekintetében a közös művelet végrehajtásának helye szerinti földrajzi területre vonatkozó joghatóság és az alkalmazandó jogszabályok alkalmazásáról szóló konkrét információk, beleértve a feltartóztatásra, a tengerből való mentésre és a partra szállításra vonatkozó nemzeti, nemzetközi és uniós jogra való hivatkozásokat is. E tekintetben a műveleti tervet a 656/2014/EU rendeletnek megfelelően kell kidolgozni;

k)  a harmadik országokkal, más uniós szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel, illetve a nemzetközi szervezetekkel való együttműködés feltételei;

l)  általános utasítások arra vonatkozóan, hogy az Ügynökség operatív tevékenysége és során miként biztosítható az alapvető jogok védelme, és eljárások, amelyek biztosítják a nemzetközi védelemre szoruló személyeknek, az emberkereskedelem áldozatainak, a kísérő nélküli kiskorúaknak és a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyeknek a megfelelő segítségnyújtásban illetékes nemzeti hatóságokhoz való irányítását;

m)  eljárások egy olyan mechanizmus létrehozására, amely az Ügynökség valamely műveleti tevékenységében közreműködő valamennyi személy, többek között a fogadó tagállam határőrei vagy más releváns személyzete és a csapatok tagjai ellen benyújtott, az Ügynökség műveleti tevékenységében való közreműködésük során bekövetkezett alapjogsértésekre vonatkozó panaszok fogadására és Ügynökségnek történő továbbítására szolgál;

n)  logisztikai intézkedések, ideértve a közös művelet tervezett helyszínéül szolgáló területen jellemző munkafeltételekre és környezetre vonatkozó információkat is.

(4)  A műveleti terv bármilyen módosításához vagy kiigazításához az ügyvezető igazgató és a fogadó tagállam egyetértése szükséges, és azt meg kell előznie a részt vevő tagállamokkal folytatott konzultációnak. A módosított vagy kiigazított műveleti terv egy példányát az Ügynökség haladéktalanul megküldi a részt vevő tagállamoknak.

(5)  Az e cikkben meghatározott rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók az Ügynökség minden művelerére.

40. cikk

A gyorsreagálási határvédelmi műveletek indítására szolgáló eljárás

(1)  A tagállamok gyorsreagálási határvédelmi művelet indítására irányuló kérelmében szerepelnie kell a helyzet, a lehetséges célkitűzések és az előirányzott szükségletek, valamint többek között adott esetben a végrehajtási jogköröket igénylő szükséges profilok leírásának ▌. Az ügyvezető igazgató a kérelmező tagállam külső határain fennálló helyzet felmérésére szükség esetén azonnal szakértőket küldhet az Ügynökségtől.

(2)  Az ügyvezető igazgató azonnal tájékoztatja az igazgatótanácsot a gyorsreagálási határvédelmi művelet indítására irányuló tagállami kérelemről.

(3)  Az ügyvezető igazgató a tagállam kérelméről az Ügynökség kockázatelemzésében foglalt megállapítások, az európai helyzetkép elemzési rétege, a 33. cikkben említett sebezhetőségi értékelés eredménye és az érintett tagállam vagy bármely más tagállam által rendelkezésére bocsátott bármely egyéb releváns információ figyelembevételével határoz.

(3a)  Az ügyvezető igazgató azonnal felméri az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatában rendelkezésre álló csapattagok, különösen az egyéb műveleti területeken jelen lévő ügynökségi személyzet és a tagállamok által kirendelt operatív személyzet átcsoportosításának lehetőségeit. Az ügyvezető igazgató felméri továbbá az operatív személyzet 58. cikk szerinti bevetésére vonatkozó további igényeket, valamint – amint ezeket az erőforrásokat az előírt profilokban kimerítette – a gyorsreagálású állomány 58a. cikk szerinti aktiválását.

(4)  Az ügyvezető igazgató a kérelem beérkezésétől számított két munkanapon belül határoz a gyorsreagálási határvédelmi művelet indítására irányuló kérelemről. Az ügyvezető igazgató az érintett tagállamot és az igazgatótanácsot határozatáról egyidejűleg, írásban értesíti. A határozat tartalmazza az alapjául szolgáló főbb indokokat. ▌

(4a)  Az ügyvezető igazgató ezzel egy időben tájékoztatja a tagállamokat annak lehetőségéről, hogy az 58. cikk elés adott esetben az 58a. cikkel összhangban további operatív személyzetet kérjen, megjelölve az egyes tagállamok által nyújtandó operatív személyzet és profilok lehetséges számát.

(5)  Ha az ügyvezető igazgató gyorsreagálási határvédelmi művelet indításáról határoz, akkor a 64. cikkel összhangban beveti az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatában rendelkezésre álló határigazgatási csapatokat és a műszakieszköz-állományban elérhető eszközöket, és szükség esetén – az 58. cikkel összhangban – azonnal megerősítheti ezeket a csapatokat egy vagy több további határigazgatási csapattal.

(6)  Az ügyvezető igazgató a fogadó tagállammal együtt a 39. cikk (3) bekezdésével összhangban haladéktalanul, de legkésőbb a határozathozatal napját követő három munkanapon belül műveleti tervet készít, és e tervet illetően megállapodik.

(7)  Amint a műveleti tervről megállapodás született, és ezt a tagállamok rendelkezésére bocsátották, az ügyvezető igazgató azonnal beveti a rendelkezésre álló operatív személyzetet az egyéb műveleti területekről vagy egyéb feladatokból való átcsoportosítások révén.

(8)  A (7) bekezdésben említett rendelkezésre bocsátással egyidejűleg és amikor szükség van az egyéb területekről vagy feladatokból átcsoportosított határigazgatási csapatok azonnali megerősítésének biztosítására, az ügyvezető igazgató minden tagállamot felkér, hogy bizonyos számú és profilú kiegészítő személyzetet bocsásson rendelkezésre a nemzeti jegyzékéből az 58. cikkben említett rövid távú bevetésben való részvétel céljából. Ezt az információt a rendelkezésre bocsátás dátumának megjelölésével írásban kell megadni a nemzeti kapcsolattartó pontoknak. Egyidejűleg meg kell küldeni számukra a műveleti terv másolatát is.

(8a)  Ha olyan helyzet merül fel, amelynél az e cikk (5) és (8) bekezdésében leírt erőforrások elégtelenek, az ügyvezető igazgató aktiválhatja a gyorsreagálású állományt azzal, hogy minden tagállamtól bekéri az 58a. cikk szerint bevethető kiegészítő személyzet létszámát és profilját.

(8b)  A 8. és a 8a. cikkben említett információt az egyes kategóriák rendelkezésre bocsátása dátumának megjelölésével írásban kell megadni a nemzeti kapcsolattartó pontoknak. Az operatív terv egy példányát meg kell küldeni a nemzeti kapcsolattartó pontoknak.

(9)  A tagállamok biztosítják, hogy a megfelelő számú és profilú operatív személyzet haladéktalanul az Ügynökség rendelkezésére álljon, annak biztosítása érdekében, hogy az 58. cikkel és adott esetben az 58a. cikkel összhangban azok teljes mértékben bevetésre készen álljanak.

(10)  Az egyéb területekről és feladatokból átcsoportosított első határigazgatási csapatokat legkésőbb öt munkanappal azt követően vetik be, hogy az ügyvezető igazgató és a fogadó tagállam a műveleti tervről megállapodott. A kiegészítő határigazgatási csapatok bevetésére szükség esetén az operatív tervről való megállapodás napját követő tizenkét munkanapon belül kerül sor.

(11)  Gyorsreagálási határvédelmi művelet esetén az ügyvezető igazgatónak az igazgatótanáccsal egyeztetve haladéktalanul meg kell határoznia az Ügynökség más külső határoknál folyamatban lévő vagy tervezett közös műveleteinek prioritási sorrendjét annak érdekében, hogy az erőforrásokat adott esetben a külső határok azon szakaszaira csoportosíthassa át, ahol a csapatok megerősített jelenlétére a legnagyobb szükség van.

41. cikk

Migrációkezelést támogató csapatok

(1)  Amennyiben egy tagállam a külső határainál lévő egyes migrációs csomópontoknál nagymértékű vegyes migrációs beáramlás által jellemzett, aránytalan migrációs kihívásokkal szembesül, kérheti, hogy az érintett uniós ügynökségek szakértőiből álló, a mandátumukkal összhangban eljáró, a migrációkezelést támogató csapatok ▌nyújtsanak ▌számára technikai és műveleti erősítést.

Az adott tagállam erősítés iránti kérelmet és a szükségleteire vonatkozó értékelést nyújt be a Bizottságnak. A Bizottság az adott tagállam szükségleteire vonatkozó értékelés alapján továbbítja a kérelmet az Ügynökségnek, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalnak, az Europolnak és adott esetben az egyéb érintett uniós ügynökségeknek.

(2)  Az érintett uniós ügynökségek a mandátumuknak megfelelően megvizsgálják a tagállam megerősítés iránti kérelmét és szükségleteinek értékelését azzal a céllal, hogy egy, az érintett uniós ügynökségek által koordinált, számos tevékenységet magában foglaló átfogó erősítési csomagot határozzanak meg az érintett tagállammal egyetértésben. Ezt a folyamatot a Bizottság koordinációja alatt kell megvalósítani.

(3)  A Bizottság a fogadó tagállammal és az érintett uniós ügynökségekkel együttműködésben, a mandátumukat figyelembe véve meghatározza a migrációs csomópontokon folytatandó együttműködés feltételeit, és ellátja a migrációkezelést támogató csapatok által végzett tevékenységek koordinálását.

(4)  A migrációkezelést támogató csapatok keretében a 83. cikkel összhangban és az alapvető jogok teljes mértékű tiszteletben tartása mellett, a készenléti alakulat operatív személyzete által nyújtott technikai és műveleti megerősítés az alábbiakra terjedhet ki:

a)  az alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett segítségnyújtás a külső határokhoz érkező harmadik országbeli állampolgárok előszűrésében, az azonosításukat, nyilvántartásba vételüket és előzetes meghallgatásukat is ideértve, valamint – a tagállam kérésére – a harmadik országbeli állampolgárok ujjnyomatának rögzítésében ▌és a felsorolt eljárások céljaira vonatkozó információnyújtásban;

b)  nemzetközi védelmet kérelmezni szándékozó személyek kezdeti tájékoztatásának biztosítása és továbbküldése az érintett tagállam nemzeti hatóságaihoz vagy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal által kiküldött szakértőkhöz;

c)  technikai és műveleti segítségnyújtás a visszaküldés terén a 49. cikkel összhangban, ideértve a kiutasítási határozatok előkészítését;

d)  a szükséges műszaki eszközök.

(6)  A migrációkezelést támogató csapatoknak szükség esetén a gyermekvédelem, az emberkereskedelem, ▌a nemi alapú üldöztetéssel szembeni védelem és/vagy az alapvető jogok területén szakértelemmel rendelkező személyzetet is magukban kell foglalniuk.

42. cikk

Javasolt fellépések a külső határokon

(1)  Az ügyvezető igazgató a sebezhetőségi értékelés eredményeinek alapján, vagy amikor egy vagy több külső határszakaszra vonatkozóan kritikus hatásszintet állapítanak meg, a tagállam vészhelyzeti terveiben, az Ügynökség kockázatelemzésében és az európai helyzetkép elemzési rétegében található lényeges elemek figyelembevételével közös műveletek, gyorsreagálási határvédelmi műveletek vagy a 37. cikkben meghatározott bármilyen egyéb releváns ügynökségi fellépés indítását, elvégzését vagy kiigazítását javasolja az érintett tagállam számára.

(2)  Az érintett tagállam hat munkanapon belül válaszol az ügyvezető igazgató (1) bekezdésben említett ajánlására. A javasolt fellépésekre adott negatív válasz esetén a tagállam indoklást is csatol a válaszához. Az ügyvezető igazgató haladéktalanul értesíti az igazgatótanácsot és a Bizottságot a javasolt fellépésekről és a negatív válasz indoklásáról, annak felmérése érdekében, hogy a 43. cikkel összhangban szükség van-e egy sürgős beavatkozás elrendelésére.

43. cikk

Sürgős beavatkozást igénylő helyzetek a külső határoknál

(1)  Ha a külső határok ellenőrzése olyan mértékben veszíti el hatékonyságát, hogy az veszélyeztetheti a schengeni térség működését, mert:

a)  valamely tagállam nem teszi meg a 33. cikk (10) bekezdésében említett igazgatótanácsi határozatban foglalt intézkedéseket; vagy

b)  a külső határoknál sajátos és aránytalan kihívásokkal szembenéző tagállam nem kérte az Ügynökség megfelelő támogatását a 38. cikk, a 40. cikk, a 41. cikk vagy a 42. cikk alapján, illetve nem teszi meg az e cikkek szerinti intézkedések végrehajtásához szükséges lépéseket,

a Tanács a Bizottság javaslata alapján, végrehajtási jogi aktus formájában haladéktalanul határozatot fogadhat el, amelyben meghatározza a kockázatok mérséklését célzó, az Ügynökség által végrehajtandó intézkedéseket, és kötelezi az érintett tagállamot, hogy működjön együtt az Ügynökséggel az említett intézkedések végrehajtásában.

A ▌Bizottság javaslatának megtétele előtt konzultál az Ügynökséggel.

(2)  Amennyiben sürgős beavatkozást igénylő helyzet áll elő, az Európai Parlamentet ▌haladéktalanul tájékoztatni kell e helyzetről, illetve minden, annak nyomán hozott további intézkedésről és határozatról.

(3)  A schengeni térséget veszélyeztető kockázatok mérséklése érdekében az (1) bekezdésben említett tanácsi határozatban elő kell írni, hogy az Ügynökség hozzon meg egy vagy több intézkedést a következők közül:

a)  gyorsreagálási határvédelmi műveletek megszervezése és koordinálása, és az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának bevetése, beleértve a gyorsreagálású állomány csapatait;

b)  az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának bevetése a migrációkezelést támogató csapatok keretében, különösen a migrációs csomópontoknál;

c)  egy vagy több tagállam és harmadik ország külső határoknál végzett tevékenységeinek koordinálása, a harmadik országokkal végzett közös műveleteket is ideértve;

d)  műszaki eszközök bevetése;

e)  visszaküldési intervenciók megszervezése.

(4)  Az ügyvezető igazgató az (1) bekezdésben említett tanácsi határozat elfogadásától számított két munkanapon belül:

a)  meghatározza az említett határozatban megállapított intézkedések gyakorlati végrehajtásához szükséges lépéseket, ideértve a műszaki eszközöket, valamint az említett határozat céljainak megvalósításához szükséges operatív személyzet létszámát és profilját;

b)  kidolgoz egy műveleti tervre vonatkozó tervezetet, és azt benyújtja az érintett tagállamoknak ▌.

(5)  Az ügyvezető igazgató és az érintett tagállam a tervezet benyújtását követő három munkanapon belül megállapodik a műveleti tervről.

(6)  Az Ügynökség haladéktalanul, de legkésőbb a műveleti terv kidolgozásától számított öt munkanapon belül kiküldi az e cikk (1) bekezdésében említett tanácsi határozatban meghatározott intézkedések gyakorlati végrehajtásához szükséges, az Európai Határ- és Parti Őrség 55. cikkben említett készenléti alakulatához tartozó operatív személyzetet. A második fázisban, de legkésőbb a műveleti terv kidolgozását követő tizenkét munkanapon belül szükség szerint további csapatok kerülnek bevetésre.

(7)  Az Ügynökség és a tagállamok haladéktalanul, de legkésőbb a műveleti terv kidolgozását követő 10 munkanapon belül elküldik az (1) bekezdésben említett tanácsi határozatban meghatározott intézkedések gyakorlati végrehajtásához szükséges műszaki eszközöket és hozzáértő személyzetet a bevetési célpontra.

A 64. cikkel összhangban a második fázisban szükség szerint további műszaki eszközöket vetnek be.

(8)  Az érintett tagállamnak teljesítenie kell az (1) bekezdésben említett tanácsi határozatot. E célból azonnal együttműködik az Ügynökséggel, és különösen a 44., 83. és 84. cikkben meghatározott kötelezettségek végrehajtása révén megteszi a szükséges lépéseket, az említett határozat végrehajtásának és az abban, valamint az ügyvezető igazgatóval elfogadott műveleti tervben meghatározott intézkedések gyakorlati végrehajtásának megkönnyítése érdekében.

(9)  A tagállamok az 58. cikkel és adott esetben a 40. cikkel összhangban rendelkezésre bocsátják az ügyvezető igazgató által az e cikk (4) bekezdésével összhangban meghatározott operatív személyzetet.

A Bizottság nyomon követi az (1) bekezdésben említett tanácsi határozatban meghatározott intézkedések végrehajtását és az e célból az Ügynökség által meghozott intézkedéseket. Amennyiben az érintett tagállam 30 napon belül nem hajtja végre az (1) bekezdésben említett tanácsi határozatban foglaltakat, és nem működik együtt az Ügynökséggel az e cikk (8) bekezdésében foglaltak szerint, a Bizottság elindíthatja az (EU) 2016/399 rendelet 29. cikke szerinti eljárást.

44. cikk

A csapatoknak szóló utasítások

(1)  A határigazgatási csapatok, a visszaküldési csapatok és a migrációkezelést támogató csapatok bevetése alatt a ▌fogadó tagállam vagy – harmadik országgal folytatott együttműködés esetén, a jogállásról szóló megállapodásnak megfelelően – az érintett harmadik ország ad utasítást a csapatoknak a műveleti tervvel összhangban.

(2)  Az Ügynökség a koordinációs tisztviselőjén keresztül közölheti a fogadó tagállammal a csapatoknak adott utasításokról alkotott véleményét. Ilyen esetben a fogadó tagállam figyelembe veszi e véleményt és a lehetőségekhez képest azzal összhangban cselekszik.

(3)  Ha a csapatoknak adott utasítások nem felelnek meg a műveleti tervnek, a koordinációs tisztviselő azonnal jelentést tesz az ügyvezető igazgatónak, aki adott esetben a 47. cikk (3) bekezdésével összhangban lépéseket tesz.

(4)  A csapatok tagjai a feladataik ellátása és hatásköreik gyakorlása során teljes mértékben tiszteletben tartják az alapvető jogokat, köztük a menekültügyi eljárásokhoz való hozzáférést és az emberi méltóságot, és külön figyelmet szentelnek a kiszolgáltatott személyekre. A feladataik ellátása és hatásköreik gyakorlása során hozott valamennyi intézkedésnek arányosnak kell lennie az általuk elérni kívánt céllal. Feladataik ellátása és hatásköreik gyakorlása során senkivel szemben nem alkalmazhatnak megkülönböztetést olyan indokok alapján, mint a neme, faji vagy etnikai származása, vallása vagy meggyőződése, fogyatékossága, kora vagy szexuális irányultsága, a Charta 21. cikkével összhangban.

(5)  A csapatok azon tagjaira, akik nem az Ügynökség személyzetének tagjai, továbbra is küldő tagállamuk fegyelmi előírásai vonatkoznak. A küldő tagállam nemzeti jogával összhangban gondoskodik a megfelelő fegyelmi vagy egyéb intézkedésekről az alapvető jogoknak és a nemzetközi védelemmel kapcsolatos kötelezettségeknek az Ügynökség bármely műveleti tevékenysége során történő megsértése tekintetében.

(6)  A csapatok azon tagjaira, akik az Ügynökség személyzetének tagjai, a személyzeti szabályzat fegyelmi intézkedései, valamint az 56. cikk (3a) bekezdésének a) pontjában említett felügyeleti mechanizmusban meghatározott intézkedések vonatkoznak.

45. cikk

Koordinációs tisztviselő

(1)  Az Ügynökség biztosítja a közös műveletek, kísérleti projektek és gyorsreagálási határvédelmi műveletek valamennyi szervezési vonatkozásának operatív végrehajtását, beleértve az Ügynökség személyzetének jelenlétét.

(2)  A 60. cikk sérelme nélkül az ügyvezető igazgató minden közös művelethez vagy gyorsreagálási határvédelmi művelethez kinevez egy vagy több, koordinációs tisztviselőként bevetendő szakértőt az Ügynökség személyzetéből. Az ügyvezető igazgató értesíti a fogadó tagállamot a kinevezésről.

(3)  A koordinációs tisztviselő a csapatok kiküldetésének valamennyi vonatkozásában az Ügynökség nevében jár el. A koordinációs tisztviselő feladata a fogadó és részt vevő tagállamok közötti együttműködés és koordináció elősegítése. A koordinációs tisztviselőt legalább egy, az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személy segíti és látja el tanáccsal. A koordinációs tisztviselő különösen:

a)  az Ügynökség, a fogadó tagállam és az Európai Határ- és Parti Őrség csapatainak tagjai közötti összekötőként tevékenykedik, és az Ügynökség részéről az utóbbiaknak támogatást nyújt a csapatokhoz való kiküldésük feltételeivel kapcsolatos kérdésekben;

b)  nyomon követi a műveleti terv helyes végrehajtását, ideértve az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyekkel együttműködésben az alapvető jogok védelmét is, és erről jelentést tesz az Ügynökség ügyvezető igazgatójának;

c)  csapatai bevetésének minden vonatkozásában az Ügynökség nevében tevékenykedik, és e vonatkozásokról jelentést tesz az Ügynökségnek;

d)  jelentést tesz az ügyvezető igazgatónak arról, ha a fogadó tagállam a műveleti tervnek, és különösen az alapvető jogokat tekintve nem megfelelő utasításokat ad a csapatainak, és adott esetben a 47. cikk szerinti határozat meghozatalának mérlegelését javasolja az ügyvezető igazgató számára.

(4)  Az ügyvezető igazgató a közös műveletekkel vagy a gyorsreagálási határvédelmi műveletekkel összefüggésben felhatalmazhatja a koordinációs tisztviselőt arra, hogy segítse a műveleti terv végrehajtásával és a csapatok bevetésével kapcsolatos esetleges nézeteltérések orvoslását.

46. cikk

Költségek

(1)  Az Ügynökség teljes mértékben fedezi a tagállamok alábbi költségeit, amelyek azzal kapcsolatban merülnek fel, hogy operatív személyzetüket az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának csapattagjaiként rövid távú bevetés céljából rendelkezésre bocsátják az 58. cikkben említettek szerint a tagállamokban és a harmadik országokban, vagy az 58a. cikkben említettek szerint a tagállamokban:

a)  a küldő tagállamból a fogadó tagállamba, a fogadó tagállamból a küldő tagállamba való, valamint a fogadó tagállamon belüli olyan utazások költségei, amelyekre a kiküldés vagy az adott fogadó tagállamon belül vagy egy másik tagállamba való átcsoportosítás céljából van szükség; Ugyanez vonatkozik egy másik harmadik országba irányuló vagy azon belüli kiküldésekre és átcsoportosításokra;

b)  az oltásokkal kapcsolatos költségek;

c)  a különleges biztosítással kapcsolatos költségek;

d)  az egészségügyi ellátással, köztük a pszichológiai segítségnyújtással kapcsolatos költségek;

e)  napidíjak, beleértve a szállásköltségeket is.

(2)  Az igazgatótanács részletes szabályokat fogad el – és szükség esetén aktualizálja azokat – a személyzet 58. cikkel összhangban történő rövid távú kiküldetésével kapcsolatban felmerülő költségek kifizetésére vonatkozóan. Az igazgatótanács az ügyvezető igazgató javaslata alapján hoz határozatot. Az alkalmazandó jogszabályi keretnek való megfelelés biztosítása érdekében az ügyvezető igazgató a Bizottság pozitív véleményének kézhezvétele után teszi meg javaslatát. A részletes szabályoknak a lehető legnagyobb mértékben az egyszerűsített költségelszámolási módokra kell alapulniuk. Adott esetben az igazgatótanács biztosítja a személyzeti tagokkal kapcsolatban felmerülő kiküldetési költségekre érvényes szabályokkal való összehangoltságot.

47. cikk

A tevékenységek felfüggesztése vagy megszüntetése vagy nem indítása

(1)  Az ügyvezető igazgató megszünteti az Ügynökség bármely tevékenységét, amennyiben már nem teljesülnek ezen tevékenységek végzésének feltételei. Az ügyvezető igazgatónak e megszüntetést megelőzően tájékoztatnia kell az érintett tagállamot.

(2)  Az Ügynökség bármely operatív tevékenységében részt vevő tagállamok felkérhetik az ügyvezető igazgatót, hogy szüntesse meg az adott operatív tevékenységet. Az ügyvezető igazgatónak tájékoztatnia kell az igazgatótanácsot erről a kérésről.

(3)  Ha a fogadó tagállam nem tartja tiszteletben a műveleti tervet, az ügyvezető igazgató – miután tájékoztatja az érintett tagállamot – megvonhatja a tevékenység finanszírozását, illetve felfüggesztheti vagy megszüntetheti a tevékenységet.

(4)  Ha az ügyvezető igazgató úgy ítéli meg, hogy fennáll és valószínűleg tartósan fenn is fog állni az alapvető jogok vagy a nemzetközi védelemmel kapcsolatos, az Ügynökség bármely tevékenységéhez kapcsolódó kötelezettségek súlyos megsértése, az alapjogi tisztviselővel való konzultációt és az érintett tagállam tájékoztatását követően megvonja az érintett tevékenység finanszírozását, vagy – teljes egészében vagy részben – felfüggeszti vagy megszünteti e tevékenységeket.

(4a)  Az ügyvezető igazgató nem indít el olyan tevékenységet, amely kezdettől fogva komoly okot adna arra, hogy felfüggessze vagy megszüntesse azt, ha úgy ítéli meg, hogy ez a tevékenység az alapvető jogok vagy a nemzetközi védelemmel kapcsolatos kötelezettségek súlyos megsértéséhez vezethet.

(4b)  A (4) és a (4a) bekezdésben említett határozatokat megfelelő indokok alapján kell meghozni. Az ilyen döntések meghozatalakor az ügyvezető igazgató figyelembe veszi többek között az olyan releváns információkat, mint például a nyilvántartásba vett panaszok száma és tartalma, kivéve, ha azokat az illetékes nemzeti hatóság már megoldotta, a súlyos incidensekről szóló jelentések, a koordinációs tisztviselők jelentései, továbbá az e rendelet hatálya alá tartozó területeken tevékenykedő egyéb érintett nemzetközi szervezetek és uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek jelentései. Az ügyvezető igazgatónak tájékoztatnia kell az igazgatótanácsot az ilyen döntésekről, és meg kell indokolnia azokat.

(5)  Amennyiben az ügyvezető igazgató úgy határoz, hogy felfüggeszti vagy megszünteti egy migrációkezelést támogató csapat Ügynökség általi bevetését, döntéséről tájékoztatnia kell az adott migrációs csomópont ▌működtetésében részt vevő többi érintett ügynökséget.

48. cikk

A tevékenységek értékelése

Az ügyvezető igazgató értékeli az Ügynökség valamennyi műveleti tevékenységének az eredményeit. Az ügyvezető igazgató a részletes értékelő jelentéseket az alapjogi tisztviselő észrevételeivel együtt az ilyen tevékenységek lezárultát követő 60 napon belül megküldi az igazgatótanács részére. Az ügyvezető igazgató az eredményekről átfogó ▌elemzést készít a jövőbeli tevékenységek minőségének, összehangoltságának és eredményességének javítása céljából, és az említett elemzést belefoglalja az Ügynökség éves tevékenységi jelentésébe, emellett biztosítja, hogy azokat az Ügynökség figyelembe vegye a jövőbeli műveleteknél.

8. szakasz

Az Ügynökség fellépése a visszaküldés területén

49. cikk

Visszaküldés

(1)  A visszaküldési határozatok – továbbra is a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozó – érdemi vizsgálata nélkül, az alapvető jogok, az uniós jog általános elveinek és a nemzetközi jog, többek között a nemzetközi védelem, a visszaküldés tilalma elvének és a gyermekek jogainak tiszteletben tartásával a visszaküldéssel kapcsolatban az Ügynökség:

a)  a visszaküldéshez kapcsolódó technikai és műveleti segítségnyújtást biztosít a tagállamok számára, többek között

i.   a visszaküldési határozatok meghozatalához szükséges információgyűjtésben, a visszaküldési eljárásban érintett, harmadik országbeli állampolgárok azonosításában és a tagállamok által a visszaküldés előtt, a visszaküldéshez kapcsolódóan és a megérkezés után és a visszaküldés után végzett egyéb tevékenységekben, ▌azzal a céllal, hogy az illetékes tagállami hatóságok között létrejöjjön egy integrált visszaküldés-kezelési rendszer a harmadik országok érintett hatóságainak és az egyéb érintett érdekelt felek részvételével;

ii.   az úti okmányok beszerzésében, többek között konzuli együttműködés révén, anélkül, hogy közzétenné a nemzetközi védelem kérelmezésének tényére vonatkozó információkat, illetve bármilyen egyéb olyan információt, amely nem szükséges a visszaküldés céljából;

iii.  a tagállamokkal együttműködve a visszaküldési műveletek szervezésében és koordinálásában, és támogatást nyújtva az önkéntes visszatéréshez;

iv.   a támogatott önkéntes visszatérésekben a tagállamokból, segítséget nyújtva a visszatérésre kötelezett személynek a visszaküldés előtti, a visszaküldéshez kapcsolódó és a megérkezés utáni és a visszaküldés utáni szakaszokban, figyelembe véve a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek szükségleteit;

b)  technikai és műveleti segítségnyújtást biztosít azoknak a tagállamoknak, amelyek visszaküldési rendszereik tekintetében kihívásokkal szembesülnek ▌;

c)  az alapjogi tisztviselővel konzultálva kidolgozza a nemzeti visszaküldés-ügyviteli IT-rendszer nem kötelező jellegű referenciamodelljét, amelyben leírja az ilyen rendszerek struktúráját, valamint technikai és műveleti segítségnyújtást biztosít a tagállamoknak, hogy a modellel összeegyeztethető ilyen rendszereket fejlesszenek ki;

d)  az adatok és információk cseréje, többek között a statisztikai adatok automatizált cseréje érdekében működtet és továbbfejleszt egy integrált visszatérés-kezelési platformot és kommunikációs infrastruktúrát, amely lehetővé teszi a tagállamok nemzeti visszaküldés-kezelési rendszereinek összekapcsolását a platformmal, valamint technikai és műveleti segítségnyújtást biztosít a tagállamoknak a kommunikációs struktúrához való kapcsolódást illetően;

f)  megszervezi, előmozdítja és koordinálja azokat a tevékenységeket, amelyek lehetővé teszik a tagállamok közötti információcserét, valamint a visszaküldéssel kapcsolatos bevált módszerek azonosítását és megosztását;

g)  az Ügynökségre alkalmazandó pénzügyi szabályokkal összhangban a saját költségvetéséből finanszírozza vagy társfinanszírozza az e fejezetben említett műveleteket, intervenciókat és tevékenységeket, ideértve a nemzeti visszaküldés-kezelési rendszereknek a platformmal való biztonságos kommunikációjának biztosításához szükséges kiigazításával kapcsolatban felmerülő költségeket is.

(2)  Az (1) bekezdés b) pontjában említett technikai és műveleti segítségnyújtás magában foglal olyan tevékenységeket, amelyek segítik a tagállamokat a visszaküldési eljárások illetékes nemzeti hatóságok általi végrehajtásában, különösen az alábbiak biztosításával:

a)  tolmácsolási szolgáltatás;

b)  a nem uniós visszaküldési célországokra vonatkozó, az e rendelet végrehajtása szempontjából releváns gyakorlati információk, köztük azok elemzése, és ajánlások, adott esetben együttműködve más uniós szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel, különösen az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatallal;

c)  a visszaküldési eljárások 2008/115/EK irányelvnek megfelelő végrehajtásával és igazgatásával kapcsolatos tanácsadás ▌;

d)  a visszatérésre kötelezett személyek visszaküldés céljára való rendelkezésre állásához és szökésük megelőzéséhez szükséges tagállami intézkedések végrehajtásával, valamint az őrizet alternatíváival kapcsolatos tanácsadás és segítségnyújtás a 2008/115/EK irányelvvel és a nemzetközi joggal összhangban;

e)  a kiutasítási határozatok végrehajtásához és a harmadik országbeli állampolgárok személyazonosságának megállapításához szükséges eszközök, kapacitások és szakértelem.

(3)  Az Ügynökség célja szinergiák kiépítése, valamint az uniós finanszírozású hálózatok és programok összekapcsolása a visszaküldés területén, szorosan együttműködve a Bizottsággal, az érintett érdekelt felek, így többek között az Európai Migrációs Hálózat által nyújtott támogatás mellett.

50. cikk

Információcsere-rendszerek és visszaküldés-kezelés

(1)   Az Ügynökség a 49. cikk (1) bekezdésének d) pontjával összhangban működtet és továbbfejleszt egy integrált visszatérés-kezelési platformot a többek között a tagállamok nemzeti visszaküldés-kezelési rendszerei által ▌továbbított személyes adatokból álló információ feldolgozására, amelyekre az Ügynökségnek szüksége van a ▌technikai és műveleti segítségnyújtás biztosításához. A személyes adatok csak akkor tartalmazhatnak személyazonosító adatokat vagy utaslistákat, ha az ilyen adatok továbbítására abból a célból van szükség, hogy az Ügynökség segítséget nyújtson a harmadik országokba való visszaküldéssel kapcsolatos műveletek koordinálásához vagy megszervezéséhez – a szállítóeszköztől függetlenül. Az ilyen adatokat csak akkor kell továbbítani a platformnak, ha a visszatérési művelet megkezdésére vonatkozó határozatot hoztak, és a művelet befejezésekor haladéktalanul törlik azt.

Személyazonosító adatokat csak akkor kell elküldeni a platformnak, ha az nem érhető el a csapatok tagjai számára a Schengeni Információs Rendszernek a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldése céljából történő használatáról szóló (EU) 2018/1860 rendelet 17. cikkével összhangban.

Az Ügynökség személyazonosító vagy biometrikus adatok, köztük minden olyan típusú dokumentum biztonságos továbbítására is használhatja a platformot, amely a visszatérésre kötelezett, harmadik országbeli személyek állampolgársága igazolásának vagy meggyőző bizonyítékának tekinthető, amennyiben az ilyen személyes adat átadására abból a célból van szükség, hogy az Ügynökség segítséget nyújtson a harmadik országbeli állampolgárok személyazonosságának és állampolgárságának megerősítéséhez egyéni esetekben, a tagállam kérésére. Ezeket az adatokat a platformon nem lehet tárolni, és a beérkezés megerősítését követően azonnal törölni kell azokat.

(2)  Az Ügynökség olyan információs rendszereket és szoftveralkalmazásokat is kifejleszt, létrehoz és működtet, amelyek az Európai Határ- és Parti Őrség keretében a visszaküldés céljából lehetővé teszik az információk cseréjét, valamint a 87–89. cikkekben említett személyes adatok cseréjét.

(3)  A személyes adatok feldolgozását – esettől függően – a 87., 88. és 89. cikkel összhangban kell folytatni.

51. cikk

Visszaküldési műveletek

(1)  Az Ügynökség a visszaküldési határozatok érdemi vizsgálata nélkül technikai és műveleti segítségnyújtást biztosít, és biztosítja a visszaküldési műveletek koordinálását vagy szervezését, beleértve légi járművek ilyen műveletek céljára történő bérbevételét, a visszaküldések megszervezését menetrend szerinti járatokon vagy egyéb közlekedési módokon. Az érintett tagállam hozzájárulásával az Ügynökség saját kezdeményezésére visszaküldési műveleteket koordinálhat vagy szervezhet.

(2)  A tagállamok az 50. cikk (1) bekezdésében említett platformon keresztül biztosítják a visszaküldésre vonatkozó azon műveleti adatokat, amelyekre az Ügynökségnek szüksége van a visszaküldési igények értékeléséhez, valamint tájékoztatják az Ügynökséget a tőlük az egyes nemzeti visszaküldési műveletek keretében az előzetes tervek szerint visszatérésre kötelezett személyek számáról és az egyes nemzeti visszaküldési műveletek keretében visszaküldési célországként megjelölt nem uniós országokról, valamint az Ügynökség által végzett segítségnyújtási és koordinációs tevékenységek iránti igényükről. Az Ügynökség gördülő műveleti tervet dolgoz ki és tart naprakészen, hogy biztosítsa a kérelmező tagállamok számára a szükséges műveleti támogatást és erősítést, többek között műszaki eszközök révén. Az Ügynökség az érintett tagállam hozzájárulásával saját kezdeményezésére vagy valamely tagállam kérésére belefoglalhatja a gördülő műveleti tervbe az igényfelmérés alapján általa szükségesnek ítélt visszaküldési műveletek dátumát és végcélját. Az igazgatótanács az ügyvezető igazgató javaslatára meghatározza a gördülő műveleti terv működési rendjét. Az Ügynökség megerősítést kap az érintett tagállamtól, hogy az Ügynökség által szervezett vagy koordinált visszatérési műveletben részt vevő minden visszatérésre kötelezett személy megkapta a jogerős visszaküldési határozatot.

Amennyiben a 2. cikk (18) bekezdésében említett csapatok kiküldésére kerül sor, azok a visszatérésre kötelezett személy visszatérése előtt konzultálnak a SIS-szel annak ellenőrzése érdekében, hogy a visszaküldési határozatot felfüggesztették-e, vagy a visszaküldési határozat végrehajtását elhalasztották-e.

A gördülő műveleti tervek kiterjednek a visszaküldési művelet végrehajtásához szükséges szempontokra, beleértve az alapjogok tiszteletben tartására vonatkozó szempontokat is, az alkalmazandó magatartási kódexekre való hivatkozás mellett, valamint többek között a nyomonkövetési eljárásokra, a jelentéstételre és a panaszkezelési mechanizmusra való hivatkozást.

(3)  Az Ügynökség technikai és műveleti segítségnyújtást biztosíthat, és – a részt vevő tagállamok kérésére, vagy az érintett tagállam hozzájárulásával saját kezdeményezésére – biztosíthatja olyan visszaküldési műveletek koordinálását vagy szervezését is, amelyekhez a közlekedési eszközöket és a kitoloncolást végrehajtó hatósági kísérőket a nem uniós visszaküldési célország bocsátja rendelkezésre (a továbbiakban: gyűjtő visszaküldési műveletek). A részt vevő tagállamok és az Ügynökség a teljes visszaküldési művelet során biztosítják az alapvető jogok, a visszaküldés tilalma elvének, a kényszerítő eszközök arányos alkalmazására vonatkozó elv, valamint a visszatérésre kötelezett személyek méltóságának tiszteletben tartását. A visszaküldési művelet során végig, egészen a nem uniós visszaküldési célországba való megérkezésig jelen kell lennie legalább egy tagállami képviselőnek és egy, a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személynek, mely utóbbit vagy az 52. cikk értelmében létrehozott állományból vagy a részt vevő tagállam nemzeti felügyeleti rendszeréből kell kirendelni.

(4)  Az ügyvezető igazgató késedelem nélkül visszaküldési tervet dolgoz ki a gyűjtő visszaküldési műveletekhez. Az ügyvezető igazgató és a részt vevő tagállamok elfogadják a gyűjtő visszaküldési művelet szervezési és eljárási vonatkozásait részletesen ismertető tervet, figyelembe véve az ilyen műveletek alapvető jogokra gyakorolt hatásait és kockázatait. A szóban forgó terv módosítására vagy kiigazítására csak a (3) bekezdésben és az e bekezdésben említett felek egyetértése esetén van lehetőség.

▌A gyűjtő visszaküldési műveletekre vonatkozó visszaküldési terv az Ügynökségre és a részt vevő tagállamokra nézve kötelező. E tervnek a gyűjtő visszaküldési művelet végrehajtásához szükséges valamennyi lépésre ki kell terjednie.

(5)   Valamennyi, az Ügynökség által szervezett vagy koordinált visszaküldési műveletet a 2008/115/EK irányelv 8. cikke (6) bekezdésének megfelelően nyomon kell követni. A kitoloncolási műveleteknek a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személy általi nyomon követése objektív és átlátható kritériumok alapján történik, és kiterjed a visszaküldési művelet egészére, a távozást megelőző szakasztól a visszatérésre kötelezett személyek nem uniós visszaküldési célországnak történő átadásáig. A kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személy jelentést nyújt be valamennyi kitoloncolási műveletről az ügyvezető igazgatónak, az alapjogi tisztviselőnek és az adott műveletben részt vevő minden tagállam illetékes nemzeti hatóságainak. Szükség esetén az ügyvezető igazgató és az illetékes nemzeti hatóságok biztosítják a megfelelő nyomon követést.

(5a)  Amennyiben az Ügynökségnek fenntartásai vannak az alapvető jogoknak egy visszaküldési művelet bármely szakasza során való tiszteletben tartásával kapcsolatban, fenntartásait közli a részt vevő tagállamokkal és a Bizottsággal.

(6)  Az ügyvezető igazgató értékeli a visszaküldési műveletek eredményeit, és hathavonta az előző félévben végrehajtott összes visszaküldési műveletre kiterjedő részletes értékelő jelentést nyújt be az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság és az igazgatótanács részére, az alapjogi tisztviselő észrevételeivel együtt. Az ügyvezető igazgató ezekről az eredményekről átfogó összehasonlító elemzést készít a jövőbeli visszaküldési műveletek minőségének, koherenciájának és eredményességének javítása céljából. Az ügyvezető igazgató ezt az elemzést belefoglalja az Ügynökség éves tevékenységi jelentésébe.

(7)  Az Ügynökség a rá alkalmazandó pénzügyi szabályokkal összhangban a saját költségvetéséből finanszírozza vagy társfinanszírozza a visszaküldési műveleteket, előnyben részesítve a több tagállam által végzett vagy migrációs csomópontokból ▌induló műveleteket.

52. cikk

A kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyekből álló állomány

(1)  Az Ügynökség, miután megfelelően figyelembe vette az alapjogi tisztviselő véleményét, létrehozza a tagállamok illetékes szerveinek alkalmazottaiból alkotott, a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyekből álló állományt, amelynek tagjai a 2008/115/EK irányelv 8. cikke (6) bekezdésének megfelelően kitoloncolással kapcsolatos ellenőrzési tevékenységet végeznek, és e rendelet 62. cikkének megfelelően képzésben részesültek.

(2)  Az igazgatótanács az ügyvezető igazgató javaslatára meghatározza az említett állomány számára rendelkezésre bocsátandó, a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyek létszámát és profilját. A profil és az összlétszámok későbbi módosítása tekintetében ugyanezt az eljárást kell alkalmazni.

A tagállamok felelőssége, hogy a megadott profilnak megfelelő, a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyek kijelölésével hozzájáruljanak az állományhoz, az e felügyeletet ellátó személyeknek a tagállami jogszabályok szerint adott esetben fennálló függetlenségének sérelme nélkül. Az Ügynökség emellett a 107a. cikkben említett, az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyekkel járul hozzá ehhez az állományhoz. Az állománynak magában kell foglalnia a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó olyan személyeket, akik a gyermekvédelem területén különös szakértelemmel rendelkeznek.

(3)  Az egyes tagállamoknak a visszaküldési műveletekhez és intervenciókhoz való következő évi hozzájárulását az általuk rendelkezésre bocsátandó, a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyek tekintetében az Ügynökség és a tagállamok közötti évenkénti kétoldalú tárgyalások és megállapodások alapján kell megtervezni. E megállapodásoknak megfelelően a tagállamok az Ügynökség kérésére a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyeket bevetés céljából rendelkezésre bocsátják, kivéve, ha a nemzeti feladatok ellátását jelentősen befolyásoló rendkívüli helyzettel szembesülnek. Az Ügynökség ilyen jellegű kérését a tervezett bevetést megelőzően legalább 21 munkanappal, gyorsreagálási visszaküldési intervenció esetében pedig öt munkanappal megelőzően kell elküldeni.

(4)  Az Ügynökség kérésre a részt vevő tagállamok rendelkezésére bocsátják a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyeket, hogy azok a tagállamokat képviselve végig nyomon kövessék a visszaküldési művelet és a visszaküldési intervenciók megfelelő végrehajtását. Az Ügynökség gyermekeket érintő visszaküldési művelet esetén a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó olyan személyeket bocsát rendelkezésre, akik a gyermekvédelem területén különös szakértelemmel rendelkeznek.

(5)  A kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyekre a visszaküldési művelet vagy visszaküldési intervenció során továbbra is a küldő tagállamuk fegyelmi előírásai vonatkoznak. A 94. cikkel összhangban a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó ügynökség személyzetére a személyzeti szabályzatban előírt fegyelmi intézkedések vonatkoznak.

53. cikk

Visszaküldési csapatok

(1)  A visszaküldési intervenciók során az Ügynökség egy tagállam kérésére vagy – az érintett tagállam hozzájárulásával – saját kezdeményezésre visszaküldési, szükség esetén a gyermekvédelem terén speciális szakértelemmel rendelkező tisztviselőket is tömörítő csapatokat küldhet ki a migrációkezelést támogató csapatok keretében, illetve szükség szerint kiegészítő technikai és műveleti segítségnyújtást biztosíthat a visszaküldés területén ▌.

(2)  A 41. cikk (2), (3), (4) és (5) bekezdésének, valamint a 44., a 45. és a 46. cikknek a rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók a visszaküldési csapatokra.

54. cikk

Visszaküldési intervenciók

(1)  Amennyiben valamely tagállamra teher nehezedik a visszatérésre kötelezett személyek visszaküldésére irányuló kötelezettség végrehajtása során, ▌az Ügynökség – az érintett tagállam hozzájárulásával – saját kezdeményezésére vagy a szóban forgó tagállam kérésére visszaküldési intervenció formájában megfelelő technikai és műveleti segítséget nyújt. Az ilyen intervenciók magukban foglalhatják a visszaküldési csapatok bevetését a fogadó tagállamban, hogy támogatást nyújtsanak a visszaküldési eljárások végrehajtásában és a fogadó tagállamból induló visszaküldési műveletek megszervezésében.

A 51. cikk rendelkezései az Ügynökség által a visszatérési intervenciók keretében szervezett vagy koordinált visszatérési műveletekre is alkalmazandók.

(3)  Amennyiben egy tagállam sajátos és aránytalan kihívásokkal szembesül a visszatérésre kötelezett személyek visszaküldésére irányuló kötelezettsége végrehajtása során, ▌az Ügynökség – az érintett tagállam hozzájárulásával – saját kezdeményezésére vagy a szóban forgó tagállam kérésére visszaküldési intervenció formájában megfelelő technikai és műveleti segítséget nyújt. A gyorsreagálási visszaküldési intervenciók magukban foglalhatják a visszaküldési csapatok gyors bevetését a fogadó tagállamban, hogy támogatást nyújtsanak a visszaküldési eljárások végrehajtásában és a fogadó tagállamból induló visszaküldési műveletek megszervezésében.

(4)  A visszaküldési intervenció keretében az ügyvezető igazgató a fogadó tagállammal és részt vevő tagállamokkal egyetértésben haladéktalanul kidolgoz egy műveleti tervet. A 39. cikk vonatkozó rendelkezései alkalmazandók.

(5)  Az ügyvezető igazgató a lehető legrövidebb időn belül határoz a műveleti tervről, a (2) bekezdésben említett esetben öt munkanapon belül. Az érintett tagállamokat és az igazgatótanácsot azonnal írásban értesíteni kell a határozatról.

(6)  Az Ügynökség a rá alkalmazandó pénzügyi szabályokkal összhangban a saját költségvetéséből finanszírozza vagy társfinanszírozza a visszaküldési intervenciókat.

9. szakasz

Képességek

55. cikk

Az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulata

(1)  Az Európai Határ- és Parti Őrség – a mellékletben meghatározott kapacitású – készenléti alakulata az Ügynökség részét képezi. Ez a készenléti alakulat az alábbi négy személyzeti kategóriából áll az I. mellékletben meghatározott éves rendelkezésre állási rendszernek megfelelően:

a)  1. kategória: az Ügynökség operatív személyzetének tagjai, akiknek a foglalkoztatása a 94. cikk (1) bekezdésével, műveleti területeken való bevetése pedig az 56. cikkel összhangban történik, valamint az ETIAS Központi Egység működtetéséért felelős személyzet;

b)  2. kategória: a tagállamoktól az Ügynökséghez a készenléti alakulat tagjaként hosszú időre kirendelt operatív személyzet ▌a 57. cikkel összhangban;

c)  3. kategória: a tagállamoktól az Ügynökséghez a készenléti alakulat tagjaként az 58. cikkel összhangban rövid távú bevetésre készen álló operatív személyzet;

ca)  4. kategória: a tagállamok operatív személyzetéből álló gyorsreagálású állomány, amely a 40. és az 58a. cikkel összhangban készen áll gyorsreagálási határvédelmi műveletek céljára való bevetésre.

(2)  Az Ügynökség az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának tagjait a közös műveletekben, gyorsreagálási határvédelmi műveletekben, visszaküldési intervenciókban, illetve a tagállamokban vagy harmadik országokban folytatott egyéb releváns operatív tevékenységekben részt vevő határigazgatási csapatok, migrációkezelést támogató csapatok és visszaküldési csapatok tagjaként veti be. A 83. cikkel összhangban az ilyen tevékenységeket csak az érintett tagállam vagy harmadik ország engedélyével lehet végezni. A készenléti alakulat nagyságát az operatív igényektől kell függővé tenni.

A készenléti alakulat bevetésének ki kell egészítenie a tagállamok erőfeszítéseit.

(3)  A tagállamoknak a 83. cikkel összhangban nyújtott támogatás során az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának a csapatok tagjaiként bevetett tagjainak képesnek kell lenniük határellenőrzési vagy visszaküldési feladatok ellátására, ideértve a vonatkozó nemzeti jogszabályokban meghatározott, illetve az Ügynökség személyzete esetében az 56. cikk (5) bekezdésének megfelelő végrehajtási hatásköröket igénylő feladatokat is.

A készenléti alakulat tagjai – a személyzetet is ideértve – megfelelnek az (EU) 2016/399 rendelet 16. cikkének (1) bekezdésében vagy egyéb releváns eszközökben előírt, különleges képzésre és szakértelemre vonatkozó követelményeknek.

(4)  Az ügyvezető igazgató javaslatára, amelyben figyelembe veszi az Ügynökség kockázatelemzését, a sebezhetőségi értékelés eredményeit és a többéves stratégiai szakpolitikai ciklust, valamint a saját személyzetén és a folyamatban lévő kirendeléseken keresztül az Ügynökség rendelkezésére álló létszámok és profilok alapján az igazgatótanács minden év március 31-ig döntést hoz:

-a)  az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatán belüli operatív személyzet profiljainak és követelményeinek meghatározásáról;

a)  a következő évi várható operatív igények alapján az operatív személyzet egyes profilok szerinti létszámáról az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatát képező 1–3 kategóriában, a következő évi csapatok megalkotása érdekében;

b)  a III. és a IV. mellékletben előírt kapacitások meghatározásáról az operatív személyzet tagállamonkénti létszámának és profiljainak megállapításával, akiket a következő évben az 57. cikkel összhangban ki kell rendelni az Ügynökséghez és az 58. cikkel összhangban ki kell nevezni az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatán belül;

ba)  az Va. mellékletben előírt kapacitások meghatározásáról az operatív személyzet tagállamonkénti létszámának és profiljainak megállapításával a gyorsreagálású állomány alatt, akiket a következő évben a 40. és az 58a. cikkel összhangban ki kell állítani gyorsreagálási határvédelmi műveletek céljára való bevetésre az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatán belül;

c)  a profilokra vonatkozóan az elkövetkező évekre szóló indikatív többéves tervről, a tagállami hozzájárulások hosszú távú megtervezésének és az Ügynökségben tevékenykedő személyzet toborzásának megkönnyítése érdekében.

(4a)  A 64. cikk szerint rendelkezésre bocsátott műszaki eszközök személyzetét a tagállamok által a 58. cikk alapján a következő évre vonatkozóan biztosított rövid távú kiküldésekre vonatkozó hozzájárulások részeként veszik figyelembe. A (4) bekezdésben említett igazgatósági határozat előkészítése érdekében az érintett tagállam minden év január végéig tájékoztatja az Ügynökséget arról a szándékáról, hogy a műszaki eszközöket a megfelelő személyzettel együtt fogja működtetni.

(5)  A 74. cikk alkalmazásában az Ügynökség kidolgozza és biztosítja az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának harmadik országok területén történő hatékony bevetéséhez szükséges parancsnoklási és ellenőrzési struktúrákat.

(6)  Az Ügynökség elegendő számban, akár az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulata teljes létszámának maximum 4%-át kitevő mértékben olyan alkalmazottakat toborozhat az I. mellékletben meghatározottak szerint az 1. kategória személyzetéből, akik feladata, hogy támogatást vagy nyomonkövetést nyújtsanak a készenléti alakulat létrehozásában, műveleteinek tervezésében és igazgatásában és az Ügynökség saját eszközeinek beszerzésében.

(7)  A (6) bekezdésben említett személyzet, valamint az ETIAS Központi Egység működtetéséért felelős személyzet nem küldhető ki csapatok tagjának, mindazonáltal fel kell őket tüntetni az I. mellékleten belül.

56. cikk

Az Ügynökség személyzete az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatában

(1)  Személyzetének tagjaival (1. kategória) az Ügynökség hozzájárul az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatához. Ezeket az alkalmazottakat a csapatok a 83. cikkel összhangban lévő feladatok ellátására és hatáskörök gyakorlására – ideértve az Ügynökség saját eszközeinek működtetésére vonatkozó feladatot is – felhatalmazott tagjaiként vetik be a műveleti területeken.

(1a)  A toborzás során az Ügynökség biztosítja a magas szintű szakmaiságot, magas etikai értékeket tiszteletben tartó és megfelelő nyelvi készségekkel rendelkező jelöltek kiválasztását.

(2)  A 62. cikk (2) bekezdésével összhangban toborzásukat követően a személyzet csapatok tagjaiként kiküldésre kerülő tagjai szükség szerint teljes körű határőrizeti vagy visszaküldéssel kapcsolatos, köztük alapjogi képzésen esnek át, az igazgatótanács által az 55. cikk (4) bekezdésével összhangban megállapított profiloknak megfelelően, figyelembe véve az adott területeken korábban megszerzett képesítéseket és szakmai tapasztalatot.

Ezt a képzési folyamatot az Ügynökség által kidolgozott, és a kiválasztott tagállamokkal megkötött megállapodások alapján ez utóbbiak szakosodott képzési és oktatási intézményeiben, köztük az Ügynökség tagállami partnerakadémiáin végrehajtott külön képzési programok keretében kell megvalósítani. Toborzásuk után a személyzet minden tagja számára megfelelő képzési térképeket kell kidolgozni, amely állandó jelleggel biztosítja a határőrizeti vagy visszaküldéssel kapcsolatos feladatok teljesítéséhez szükséges szakképesítései meglétét, a képzési térképeket pedig rendszeresen frissíteni kell. A képzés költségét teljes mértékben az Ügynökség fedezi.

Az Ügynökség saját felszerelését működtető műszaki személyzet tagjainak nem kell határőrizeti vagy visszaküldéssel kapcsolatos teljes képzésen átesniük.

(3)  Az Ügynökség biztosítja, hogy személyzetének tagjai a foglalkoztatásuk teljes ideje alatt a legszigorúbb normák szerint, valamint az alapjogok maradéktalan tiszteletben tartásával teljesítsék a csapattagokként rájuk háruló feladatokat. A személyzet minden tagja számára megfelelő képzési térképeket kell kidolgozni, amely állandó jelleggel biztosítja a határőrizeti vagy visszaküldéssel kapcsolatos feladatok teljesítéséhez szükséges szakképesítései meglétét.

(3a)  Az igazgatótanács az ügyvezető igazgató javaslata alapján:

a)  megfelelő felügyeleti mechanizmust hoz létre az Ügynökség személyzete által alkalmazott erőszak használatára vonatkozó rendelkezések megvalósításának nyomon követésére, beleértve a jelentéstételre vonatkozó szabályokat és a különleges intézkedéseket, köztük a bevetés során az erőszak alkalmazására vonatkozó fegyelmi intézkedéseket is;

b)  az ügyvezető igazgatóra vonatkozóan olyan szabályokat állapít meg, amelyek értelmében a személyzet tagjai a 83. cikk (5) bekezdésével összhangban jogosultak fegyverek szállítására és használatára, beleértve az illetékes nemzeti hatóságokkal, különösen az állampolgárság szerinti tagállammal, a lakóhely szerinti tagállammal és az alapképzés helye szerinti tagállammal való kötelező együttműködést. E szabályok kitérnek továbbá arra is, hogy ezeket a hatásköröket hogyan kell a személyzetnek fenntartania, különösen a fegyverek kezelése tekintetében, beleértve a rendszeresen elvégzett lőgyakorlatokat is;

c)  külön szabályokat állapít meg a fegyverek, lőszerek és egyéb berendezések biztonságos létesítményekben történő tárolásának és a műveleti területre történő szállításának megkönnyítésére.

Az a) pontban említett szabályok tekintetében a személyzeti szabályzat 110. cikkével összhangban a Bizottságnak véleményt kell nyilvánítania a személyzeti szabályzatnak való megfelelésről. Az a) ponttal kapcsolatban az alapjogi tisztviselővel konzultálni kell az ügyvezető igazgató javaslatáról.

(4)  Az Ügynökség által alkalmazott, határellenőrzési vagy visszaküldési feladatok elvégzésére irányuló képzettséggel nem rendelkező egyéb személyzeti tagok a közös műveletek során kizárólag koordinációs, alapjog-felügyeleti és egyéb kapcsolódó feladatok teljesítésére vethetők be. Ők nem képezik a csapatok részét.

(5)  Az Ügynökség a 83. cikkel összhangban a csapatok tagjaként kiküldésre kerülő személyzetének képesnek kell lennie a következő, végrehajtási hatásköröket igénylő feladatok ellátására, az Ügynökség által megállapított profilok és a vonatkozó képzések figyelembevételével:

a)  személyek személyazonosságának és állampolgárságának ellenőrzése, ideértve a vonatkozó uniós és nemzeti adatbázisokkal való összevetést is;

b)  beléptetés engedélyezése a határátkelőhelyeken végzett határforgalom-ellenőrzés után (a Schengeni határellenőrzési kódex 6. cikkében rögzített beutazási feltételek teljesülése esetén);

c)  beléptetés megtagadása a határátkelőhelyeken végzett határforgalom-ellenőrzés után (a Schengeni határellenőrzési kódex 14. cikkében rögzített beutazási feltételek teljesülése esetén);

d)  az úti okmányok bélyegzése a Schengeni határellenőrzési kódex 11. cikkének megfelelően;

e)  vízumok kiadása és kiadásának elutasítása a határon az Uniós Vízumkódex 35. cikkének megfelelően, valamint a vonatkozó adatok bevitele a Vízuminformációs Rendszerbe;

f)  határőrizet – ideértve a határátkelőhelyek közötti járőrözést – a jogellenes határátlépések megakadályozása, a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem, valamint a határt illegálisan átlépő személyek elleni intézkedések meghozatala, ezen belül a feltartóztatás/elfogás érdekében;

g)  a külső határok illegális átlépése miatt elfogott személyek ujjlenyomatának nyilvántartásba vétele az európai ujjnyomat-azonosító rendszerben (Eurodac, 2. kategória) az Eurodac-rendelet III. fejezetének megfelelően;

h)  kapcsolattartás harmadik országokkal a visszaküldendő harmadik országbeli állampolgárok azonosítása és úti okmányainak beszerzése tekintetében;

i)  a kitoloncolandó harmadik országbeli állampolgárok kísérete.

57. cikk

A tagállamok részvétele az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatában hosszú távú kirendelés révén

(1)  A tagállamok az Ügynökséghez csapattagokként kirendelt operatív személyzettel (2. kategória) hozzájárulnak az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának felállításához. Az egyes kirendelések időtartama 24 hónap. A fogadó tagállam és az Ügynökség egyetértésével az egyéni kirendelés egy alkalommal további 12 vagy 24 hónapra meghosszabbítható. A 61. cikkben említett pénzügyi támogatási rendszer végrehajtásának megkönnyítése érdekében a kirendelés általános szabályként az egyes naptári évek elején veszi kezdetét.

(2)  Mindegyik tagállam felelős azért, hogy csapattagokként kirendelt operatív személyzettel folyamatos hozzájárulást biztosítson, a III. melléklettel összhangban. Az e cikk alapján bevetett személyzettel kapcsolatban felmerülő költségek kifizetése a 94. cikk (7) bekezdésével összhangban történik.

(3)  Az Ügynökséghez kirendelt operatív személyzetnek a 83. cikkel összhangban a csapatok tagjainak feladataival és hatásköreivel kell rendelkeznie. Az operatív személyzet küldő tagállamának a kirendelő tagállamot kell tekinteni. A kirendelés ideje alatt a kirendelt csapattagok bevetésének helyeiről és időtartamáról az ügyvezető igazgató dönt a műveleti szükségleteknek megfelelően. Az Ügynökség biztosítja a személyzet folyamatos képzését kirendelésük időtartama alatt.

(4)  Minden év június 30-ig mindegyik tagállam kijelöli az operatív személyzet kiküldetésre javasolt tagjait, az igazgatótanács által az 55. cikk (4) bekezdésének megfelelően a következő évre megállapított létszámokkal és profilokkal összhangban. Az Ügynökség ellenőrzi, hogy a tagállamok által javasolt operatív személyzet megfelel-e a meghatározott profiloknak és birtokában van-e a szükséges nyelvi készségeknek. Az Ügynökség szeptember 15-ig elfogadja a javasolt jelölteket vagy – amennyiben egy jelölt nem tesz eleget az előírt profiloknak, nem rendelkezik a szükséges nyelvi készségekkel, illetve az előző bevetések során kötelezettségszegést követett el vagy megsértette a hatályos szabályokat – elutasítja a jelöltet és felkéri a tagállamot, hogy a kirendeléshez javasoljon másik jelöltet.

(5)  Amennyiben vis maior következtében az operatív személyzet egyik tagja nem rendelhető ki vagy képtelen kirendelésének folytatására, az érintett tagállam egy olyan helyettesítő tagot biztosít az operatív személyzetbe, aki megfelel az előírt profilnak.

58. cikk

A tagállamok részvétele az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatában rövid távú bevetés révén

(1)  Az 57. cikk szerinti kirendelések mellett a tagállam minden év június 30-ig azzal is hozzájárul az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatához, hogy határőröket és más releváns szakembereket nevez ki a rövid távú bevetésekre szánt rendelkezésre álló operatív személyzet előzetes nemzeti jegyzékébe (3. kategória), a IV. mellékletben megjelölt kapacitásokkal, valamint az igazgatótanács által az 55. cikk (4) bekezdésének megfelelően a következő évre megállapított létszámokkal és profilokkal összhangban. A kinevezett operatív személyzet előzetes nemzeti jegyzékét továbbítani kell az Ügynökség számára. Az éves lista végleges összetételét az éves kétoldalú tárgyalások lezárását követően, az adott év december 1-ig az Ügynökség részére meg kell erősíteni.

(2)  Mindegyik tagállam felelős azért, hogy a kinevezett operatív személyzetet az Ügynökség kérésére rendelkezésre bocsássa az e cikkben meghatározott megállapodásokkal összhangban. Egy naptári éven belül az operatív személyzet minden egyes tagjának rendelkezésre kell állnia egy legfeljebb 4 hónapos időtartamra. A tagállamok azonban dönthetnek úgy, hogy 4 hónapon túl is kirendelnek egy alkalmazottat. Az ilyen kiterjesztés e tagállam azonos vagy más előírt profilhoz való külön hozzájárulásának számít, amennyiben a személyzet tagja rendelkezik a szükséges készségekkel. Az e cikk alapján bevetett személyzettel kapcsolatban felmerülő költségek kifizetése a 46. cikk (2) bekezdésével összhangban történik.

(2a)  Az e cikk alapján kirendelt operatív személyzetnek a 83. cikkel összhangban a csapatok tagjainak feladataival és hatásköreivel kell rendelkeznie.

(3)  Az Ügynökség ellenőrizheti, hogy a tagállamok által rövid távú bevetésekre kinevezett operatív személyzet megfelel-e a meghatározott profiloknak, és birtokában van-e a szükséges nyelvi készségeknek. Az Ügynökség elutasítja az operatív személyzet jelöltjét, amennyiben az illető nem ▌rendelkezik a szükséges nyelvi készségekkel, illetve az előző bevetések során kötelezettségszegést követett el vagy megsértette a hatályos szabályokat. Az Ügynökség a szükséges profiloknak való meg nem felelés esetén is elutasítja az operatív személyzet jelöltjét elutasítja, kivéve, ha az adott operatív személyzet alkalmas az adott tagállamnak kiosztott másik profilra. Elutasítás esetén az érintett tagállam gondoskodik egy másik, a kívánt profillal rendelkező operatív munkatársról.

(4)  Az Ügynökség minden év július 31-ig kéri a tagállamoktól, hogy biztosítsák a hozzájárulásukat képező, megfelelő számú és profilú operatív személyzeti tag csatlakozását a következő évi közös műveletekhez. Az egyes bevetések időtartamáról az Ügynökség és a tagállamok között zajló évenkénti kétoldalú tárgyalások során és a közöttük létrejövő megállapodásokban döntenek.

(4a)   Azonban a tagállamok a kétoldalú tárgyalások végső eredményeként rendelkezésre bocsátják az (1) bekezdésben említett nemzeti listák egyedi bevetés céljából elérhető operatív személyzetét az Ügynökség által kért létszámnak és profiloknak megfelelően.

(5)  Amennyiben vis maior következtében az operatív személyzet valamely tagja nem küldhető ki a megállapodásoknak megfelelően, az érintett tagállam gondoskodik helyettesítéséről a jegyzékben szereplő olyan operatív személyzeti tag révén, aki megfelel az előírt profilnak.

(6)  Amennyiben fokozódó igény mutatkozik egy folyamatban lévő közös művelet megerősítésére, sem a vonatkozó éves munkaprogramban, sem az ennek megfelelő évenkénti kétoldalú tárgyalások eredményeiben nem említett gyorsreagálási határvédelmi művelet vagy új közös művelet elindítása szükséges, a bevetést a IV. mellékletben meghatározott kapacitásokon belül kell végrehajtani. Az ügyvezető igazgató haladéktalanul tájékoztatja a tagállamokat a további szükségletekről, az egyes tagállamok által biztosítandó operatív személyzet lehetséges létszámának és profiljainak megjelölésével. Miután az ügyvezető igazgató és a fogadó tagállam megállapodásra jutnak a módosított vagy adott esetben új műveleti tervet illetően, az ügyvezető igazgató hivatalos kérelmet nyújt be az operatív személyzet létszámát és profiljait illetően. A megfelelő csapattagokat a hivatalos kérelemtől számított 20 munkanapon belül – a 40. cikk sérelme nélkül – mindegyik tagállam rendelkezésre bocsátja.

(7)  Amennyiben a kockázatelemzésből vagy bármely elérhető sebezhetőségi értékelésből kitűnik, hogy egy tagállam olyan helyzettel szembesül, ami jelentős hatást fejtene ki a nemzeti feladatai teljesítésére, az adott tagállamnak az Ügynökségnek az e cikk (4) és (6) bekezdésében említett kéréseinek megfelelő hozzájárulást kell biztosítania. E hozzájárulások együttesen azonban nem haladhatják meg a IV. mellékletben az adott évre megállapított kapacitások felét ▌. Ha egy tagállam ilyen rendkívüli helyzetre hivatkozik, akkor a helyzetről és annak indokairól átfogó írásos tájékoztatásban részesíti az Ügynökséget, és e tájékoztatás tartalmát bele kell foglalni a 65. cikkben említett jelentésbe.

(8)  Az egyes műveletekhez kapcsolódó bevetés időtartamát, amely nem lehet 30 napnál rövidebb – kivéve ha annak a műveletnek az időtartama, amelynek a bevetés részét képezi, 30 napnál rövidebb –, a küldő tagállam határozza meg.

(9)  A tagállamok hozzájárulásaként az 55. cikk (4a) bekezdésével összhangban figyelembe vett műszaki személyzet kizárólag a 64. cikk (9) bekezdésében említett, a kapcsolódó műszaki eszközökre vonatkozó éves kétoldalú tárgyalásokat követő megállapodásoknak megfelelően küldhető ki.

Az (1) bekezdéstől eltérve a tagállamok csak az éves kétoldalú tárgyalások lezárását követően foglalják bele az éves listába az előző bekezdésben említett műszaki személyzetet. A műszaki személyzet adott évben bekövetkezett bármely változása esetén kiigazíthatják a vonatkozó éves listát, és e változásokról tájékoztatják az Ügynökséget.

A (3) bekezdésben említett ellenőrzés nem érinti a műszaki berendezések üzemeltetési hatásköreit.

A személyzet kizárólag műszaki feladatokat ellátó tagjait csak a nemzeti éves listán szereplő funkciók szerint kell feltüntetni.

A műszaki személyzet kirendelésének időtartamát a 64. cikkel összhangban kell megállapítani.

58a. cikk

A tagállamok részvétele az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatában a gyorsreagálású állomány révén

(1)  A tagállamok a gyorsreagálási határvédelmi műveletek esetében a 38. cikk (2) bekezdésével és a 40. cikkel összhangban egy gyorsreagálású állomány (4. kategória) segítségével járulnak hozzá az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatához, feltéve, hogy a szóban forgó gyorsreagálási határvédelmi műveletre már teljes körűen bevetették az 1–3. kategóriába tartozó személyzetet.

(2)  Minden tagállam felelős annak biztosításáért, hogy az operatív személyzet rendelkezésre álljon az igazgatótanács által a következő évre meghatározott, az 55. cikk (4) bekezdésében említett profilok száma alapján, az Ügynökség kérésére az Va. mellékletben meghatározott kapacitásokon belül és az e cikkben meghatározott rendelkezésekkel összhangban. Egy naptári éven belül az operatív személyzet minden egyes tagjának rendelkezésre kell állnia egy legfeljebb 4 hónapos időtartamra.

(3)  A gyorsreagálású állományból a gyorsreagálási határvédelmi műveletek keretében megvalósuló egyedi kiküldésekre a 40. cikk (8a) és (9) bekezdésével összhangban kerül sor.

59. cikk

Az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának értékelése

(1)  Különösen a 65. cikkben és a 62. cikk (8a) bekezdésében említett jelentések alapján a Bizottság 2023. december 31-ig benyújtja az Európai Parlament és a Tanács elé az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulata teljes létszámának és összetételének felülvizsgálatát, beleértve az egyes tagállamoknak a készenléti alakulathoz való hozzájárulásának mértékét, valamint a képzést, a szakértelmet és professzionalizmust. A felülvizsgálat során azt is meg kell vizsgálni, hogy a készenléti alakulat részeként meg kell-e tartani a gyorsreagálású állományt.

A felülvizsgálat ismerteti és figyelembe veszi a gyorsreagálási kapacitásokat fedező készenléti alakulat meglévő és lehetséges operatív igényeit, valamint a tagállamok nemzeti kapacitásait érintő jelentős körülményeket, amelyek célja, hogy hozzájáruljon a készenléti alakulat működéséhez és a személyzet fejlődéséhez az Ügynökség hozzájárulásai tekintetében.

(2)  A Bizottság 2024 márciusáig szükség esetén benyújtja az I., III., IV. és Va. mellékletek módosítására vonatkozó javaslatokat. Amennyiben a Bizottság nem terjeszt elő javaslatot, annak okát meg kell indokolnia.

60. cikk

Képviseleti irodák

(1)  A fogadó tagállam beleegyezésével, illetve e lehetőségnek a fogadó harmadik országgal kötött, jogállásról szóló megállapodásba történő kifejezett beillesztésével az Ügynökség képviseleti irodákat hozhat létre az adott tagállam vagy harmadik ország területén annak érdekében, hogy megkönnyítse és javítsa az Ügynökség által az adott tagállamban, a szomszédos régióban vagy harmadik országban szervezett műveleti tevékenységek – ideértve a visszaküldésekhez kapcsolódó tevékenységeket is – koordinálását, valamint biztosítsa az Ügynökség emberi és technikai erőforrásainak hatékony kezelését. A képviseleti irodákat az operatív szükségleteknek megfelelően arra az időtartamra kell létrehozni, amelyre az Ügynökségnek jelentős műveleti tevékenységek adott tagállambeli, a szomszédos régióbeli vagy egy érintett harmadik országbeli végrehajtására szüksége van. Ez az időtartam szükség esetén meghosszabbítható.

Egy képviseleti iroda felállítása előtt gondosan meg kell vizsgálni és ki kell számítani az összes költségvetési vonzatot, és az előzetesen a költségvetésbe beállított összegeket be kell számítani.

(2)  Az Ügynökség és a képviseleti iroda helye szerinti fogadó tagállam vagy fogadó harmadik ország meghozzák a szükséges intézkedéseket, amelyekkel a lehető legjobb feltételek biztosíthatók a képviseleti iroda feladatainak teljesítéséhez. A képviseleti irodák személyzeti állományának alkalmazási helyét a 94. cikk (2) bekezdésének megfelelően kell meghatározni.

(3)  A képviseleti irodák adott esetben:

a)  műveleti és logisztikai segítséget nyújtanak, és biztosítják az Ügynökség érintett műveleti területeken folytatott tevékenységeinek koordinálását;

b)  műveleti segítséget nyújtanak a tagállamnak vagy a harmadik országnak az érintett műveleti területeken;

c)  nyomon követik az Ügynökség csapatai által folytatott tevékenységeket, és rendszeresen jelentést tesznek a székhelynek;

d)  együttműködnek a fogadó (egy vagy több) tagállammal vagy a fogadó harmadik országgal az Ügynökség által az adott tagállam(ok)ban vagy harmadik országban szervezett operatív tevékenységek gyakorlati végrehajtásához kapcsolódó valamennyi kérdésben, ideértve minden olyan további problémát is, amelyek a szóban forgó tevékenységek során merülhetnek fel;

e)  támogatást nyújtanak a 45. cikkben említett koordinációs tisztviselőnek a részt vevő tagállamokkal folytatott együttműködéséhez az Ügynökség által szervezett operatív tevékenységekhez való hozzájárulásukkal kapcsolatos valamennyi kérdésben, és szükség esetén kapcsolatot tartanak a székhellyel;

f)  szükség esetén támogatást nyújtanak a koordinációs tisztviselőnek és a műveleti tevékenység nyomon követésével megbízott alapjogi tisztviselőnek az Ügynökség csapatai és a fogadó tagállam vagy fogadó harmadik ország érintett hatóságai közötti koordinációban és kommunikációban, valamint bármely más kapcsolódó feladatban;

g)  logisztikai támogatást szerveznek a csapattagok kiküldésével, valamint a technikai eszközök bevetésével és használatával kapcsolatban;

h)  biztosítanak minden egyéb logisztikai támogatást a felelősségük alá tartozó műveleti területtel kapcsolatban, az Ügynökség által szervezett operatív tevékenységek zavartalan lefolytatásának megkönnyítése céljából;

i)  segítséget nyújtanak az Ügynökség összekötő tisztviselője számára a 32. cikkben említett feladatainak és funkcióinak sérelme nélkül a felelősségük alá tartozó terület határigazgatásával kapcsolatban felmerülő jelenlegi vagy jövőbeli kihívások azonosításában, a visszaküldési vívmányok végrehajtásában, és rendszeresen jelentést tesznek a székhelynek;

j)  biztosítják az Ügynökség saját eszközeinek hatékony kezelését az annak tevékenységei által lefedett területeken, ideértve azok esetleges nyilvántartásba vételét, hosszú távú karbantartását és a szükséges logisztikai segítségnyújtást.

(4)  A képviseleti irodákat az Ügynökség egy-egy képviselője irányítja, akit az ügyvezető igazgató nevez ki. A képviseleti iroda kinevezett vezetője felügyeli az iroda valamennyi tevékenységét, és egyedüli kapcsolattartó pontként szolgál a székhelyekkel folytatott kommunikációkban.

(5)  Az igazgatótanács az ügyvezető igazgató javaslatára dönt a képviseleti irodák létrehozásáról, összetételéről, időtartamáról és szükség esetén az időtartam esetleges meghosszabbításáról, ennek keretében pedig figyelembe veszi a Bizottság véleményét, valamint annak a tagállamnak a beleegyezését, amelynek területén az adott képvisleti iroda állna. Az igazgatótanács a szavazati joggal rendelkező összes tagjának kétharmados többségével határoz.

(5a)  A képviseleti iroda helye szerinti fogadó tagállam segítséget nyújt az Ügynökségnek a műveleti képességek biztosításához.

(6)  Az ügyvezető igazgató negyedévente jelentést tesz az igazgatótanácsnak a képviseleti irodák tevékenységeiről. A képviseleti irodák tevékenységeit a 98. cikk (2) bekezdésének j) pontjában említett éves tevékenységi jelentés egy különálló szakaszában kell bemutatni.

61. cikk

Az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának felállításához nyújtott pénzügyi támogatás

(1)  A tagállamok jogosultak, hogy a költségekhez nem kapcsolódó finanszírozás formájában éves támogatásban részesüljenek az emberi erőforrások fejlesztésének elősegítéséhez, ezáltal pedig az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának felállításához a III. és IV. mellékleteknek megfelelően nyújtott hozzájárulásuk biztosítása érdekében, mely támogatás az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet 125. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint történik, és amelyet az adott év végét követően, illetve a (3) és (4) bekezdés szerint meghatározott feltételek teljesülése esetén fizetik ki. A finanszírozás a (2) bekezdésben meghatározott referenciaösszegre alapul, és összege:

a)  a referenciaösszeg 100%-a megszorozva a III. melléklet szerint az n+ évre kirendelendő operatív személyzet számával;

b)  a referenciaösszeg 37%-a megszorozva az 58. cikkel összhangban és a IV. mellékletben szereplő korlátozás keretein belül, valamint az 58a. cikkel összhangban és az Va. mellékletben szereplő korlátozás keretein belül ténylegesen bevetett operatív személyzet számával;

c)  a referenciaösszeg 50%-a megszorozva az Ügynökség által a személyzet tagjaként felvett operatív személyzet számával. Ez az egyszeri kifizetés a nemzeti szolgálatokból érkező személyzetre vonatkozik, akik az Ügynökségbe történő felvételkor legfeljebb 15 éve állnak szolgálatban.

(2)  Az (1) bekezdésben említett referenciaösszeg megegyezik egy III. besorolási csoport 8. besorolási fokozatának 1. fizetési fokozatába tartozó szerződéses alkalmazott éves alapilletményével – az Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 93. cikkének megfelelően megállapítva –, és az érintett tagállamban érvényes korrekciós együttható alkalmazandó rá.

(3)  Az (1) bekezdés a) pontjában említett összeg éves kifizetésére azzal a feltétellel kerül sor, hogy a tagállamok az érintett időszakban új operatív személyzet toborzása révén megfelelő mértékben növelik a határőri feladatokat ellátó teljes nemzeti személyzetüket. A jelentéstétel szempontjából lényeges információkat az évenkénti kétoldalú tárgyalások alkalmával kell az Ügynökség rendelkezésére bocsátani, ellenőrzésükre pedig a következő évben kell sort keríteni a sebezhetőségi értékelés útján. Az (1) bekezdés b) pontjában említett összeg éves kifizetésére az 58. cikkel összhangban és a IV. mellékletben szereplő korlátozás keretein belül, valamint az 58a. cikkel összhangban és az Va. mellékletben szereplő korlátozás keretein belül – a folytonos vagy nem folytonos 4 hónapos időszakra ténylegesen bevetett operatív személyzet létszámára vonatkozóan teljes mértékben kerül sor. Az (1) bekezdés b) pontjában említett tényleges bevetések esetében a kifizetéseket a 4 hónapos referenciaidőszak alapján arányosan kell kiszámítani.

A hozzájáruló tagállam egyedi és indokolt kérelmének benyújtása nyomán előlegfizetést kell biztosítani az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett összegek éves kifizetéseihez kapcsolódóan.

(4)  A Bizottság a 117. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban elfogadott végrehajtási jogi aktus révén elfogadja az éves kifizetés módjainak és a (3) bekezdésben rögzített vonatkozó feltételek nyomon követésének részletes szabályait. Ezek a szabályok tartalmazzák a (3) bekezdésben meghatározott feltételek teljesítése esetén a megelőlegezett kifizetésekre vonatkozó szabályokat, valamint az arányos számítások szabályait, ideértve azokat az eseteket is, amikor a műszaki személyzet kiküldése kivételesen meghaladná a IV. mellékletben meghatározott maximális nemzeti hozzájárulásokat.

(4a)  Az e cikk szerinti pénzügyi támogatás végrehajtása során az Ügynökség és a tagállamok szavatolják a társfinanszírozás elvének és a kettős finanszírozás tilalma elvének tiszteletben tartását.

62. cikk

Képzés

(1)  Az Ügynökség a 9. cikk (4) bekezdésében említett kapacitási ütemterv figyelembevételével – amennyiben rendelkezésre áll –, illetve a tagállamok és adott esetben az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, az eu-LISA és a CEPOL megfelelő képzési szervezeteivel együttműködve célzott képzési eszközöket dolgoz ki, ideértve a gyermekek és a más kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek védelmére vonatkozó speciális képzéseket is. A képzés tartalmának figyelembe kell vennie a kapcsolódó kutatási eredményeket és a bevált gyakorlatokat. Az Ügynökség az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának csapattagjai közé tartozó határőrök, visszaküldési szakemberek, visszaküldést végrehajtó hatósági kísérők, a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyek és más releváns szakemberek, valamint a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyek és az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyek számára a feladataikkal és hatásköreikkel összefüggő különleges képzéseket biztosít. Az Ügynökség ▌a különleges képzéseknek az Ügynökség éves munkaprogramjában említett ütemtervével összhangban ezekkel a határőrökkel és egyéb csapattagokkal közösen rendszeres gyakorlatokat tart.

(2)  Az Ügynökség biztosítja, hogy a személyzet minden olyan tagja, akit azért toboroztak, hogy az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának csapatok tagjaként bevetendő operatív személyzeteként fejtsen ki tevékenységet, az Ügynökség által szervezett operatív tevékenységekben való első bevetését megelőzően az 56. cikk (2) és (3) bekezdésében említett képzés mellett megfelelő képzésben részesüljön a vonatkozó uniós és nemzetközi jogszabályokról, beleértve az alapvető jogokat, a nemzetközi védelemhez való hozzáférést, a védelmet kereső személyek azonosítását és megfelelő eljárások felé irányítását szolgáló iránymutatásokat, a gyermekek – köztük a kísérő nélküli kiskorúak, az emberkereskedelem áldozatai, a sürgős orvosi ellátásra szoruló személyek és más különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek – különleges szükségleteinek kezelését szolgáló iránymutatásokat, valamint – amennyiben a tervek szerint tengeri műveletekben fognak részt venni – a kutató-mentő műveleteket. Ez a képzés az V. mellékletnek megfelelően az erőszak alkalmazását is magában foglalja. E célból az Ügynökség a kiválasztott tagállamokkal megkötött megállapodások alapján megvalósítja a szükséges képzési programokat ez utóbbiak szakosodott képzési és oktatási intézményeiben, köztük az Ügynökség tagállami partnerakadémiáin. A képzés költségét teljes mértékben az Ügynökség fedezi.

(2a)  A (2) bekezdésben leírt célból az Ügynökség a kiválasztott tagállamokkal megkötött megállapodások alapján megvalósítja a szükséges képzési programokat ez utóbbiak szakosodott képzési és oktatási intézményeiben, köztük az Ügynökség tagállami partnerakadémiáin. Az Ügynökség gondoskodik arról, hogy a képzés a közös alaptantervet kövesse, egységes legyen, továbbá előmozdítsa a kölcsönös megértést, valamint a Szerződésekben rögzített értékeken alapuló közös kultúrát. A képzés költségét teljes mértékben az Ügynökség fedezi.

Az Ügynökség az igazgatótanács jóváhagyását követően ügynökségi képzési központot létesíthet, hogy így még kedvezőbb hátteret teremtsen a közös európai kultúra képzésbe történő beépítéséhez.

(3)  Az Ügynökség gondoskodik az annak biztosításához szükséges kezdeményezésekről, hogy a tagállamok operatív személyzetének minden tagja, aki részt vesz az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának csapataiban, az Ügynökség által szervezett operatív tevékenységekben való részvételét megelőzően képzésben részesüljön a vonatkozó uniós és nemzetközi jogszabályokról, beleértve az alapvető jogokat és a nemzetközi védelemhez való hozzáférést, a védelmet kereső személyek azonosítását és megfelelő eljárások felé irányítását szolgáló iránymutatásokat, a gyermekek – köztük a kísérő nélküli kiskorúak, az emberkereskedelem áldozatai, a sürgős orvosi ellátásra szoruló személyek és más különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek – különleges szükségleteinek kezelését szolgáló iránymutatásokat, valamint – amennyiben a tervek szerint tengeri műveletekben fognak részt venni – a kutató-mentő műveleteket.

(4)  Az Ügynökség gondoskodik a szükséges kezdeményezésekről a visszaküldési feladatokban közreműködő, az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatához és az 52. cikkben említett állományhoz beosztott személyzetnek nyújtott képzés biztosítása érdekében. Az Ügynökség biztosítja, hogy személyzetének és a visszaküldési műveletekben vagy visszaküldési intervenciókban részt vevő személyzetnek az összes tagja az Ügynökség által szervezett operatív tevékenységekben való részvételt megelőzően képzésben részesüljön a vonatkozó uniós és nemzetközi jogszabályokról, többek között az alapvető jogokról, a nemzetközi védelemhez való hozzáférésről, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek továbbirányításáról.

(5)  Az Ügynökség elkészíti és továbbfejleszti a határőrök képzésének egységes alaptantervét, illetve európai szinten képzést biztosít a tagállamok nemzeti határőreinek oktatói részére, beleértve az alapvető jogokkal, a nemzetközi védelemhez való hozzáféréssel, valamint a vonatkozó tengerjoggal kapcsolatos képzést is. Emellett elkészíti és továbbfejleszti a visszaküldési feladatokban közreműködő személyzet képzésének egységes tantervét. Az egységes alaptanterv célja a legmagasabb szintű normák és bevált gyakorlatok előmozdítása az uniós határigazgatási és visszaküldési jogszabályok végrehajtása során. Az Ügynökség a konzultatív fórummal és az alapjogi tisztviselővel folytatott konzultációt követően készíti el az egységes alaptanterveket. A tagállamok felhasználják az egységes alaptanterveket a határőreik és a visszaküldési feladatokban közreműködő személyzetük számára biztosított képzés során.

(6)  A tagállamok, valamint adott esetben harmadik országok illetékes nemzeti szolgálatainak tisztviselői részére az Ügynökség a külső határok ellenőrzéséhez, illetve a harmadik országbeli állampolgárok visszaküldéséhez kapcsolódó tárgyú további továbbképzési tanfolyamokat és szemináriumokat is biztosít.

(7)  Az Ügynökség a tagállamokkal és harmadik országokkal együttműködve képzési tevékenységeket szervezhet a területükön.

(8)  Az Ügynökség létrehoz egy csereprogramot, amely lehetővé teszi a csapataiban részt vevő határőrök és az európai visszaküldési intervenciós csapatokban részt vevő személyzet számára, hogy a külföldi tapasztalatokat és bevált gyakorlatokat megismerve tudást és speciális szakismereteket szerezzenek azáltal, hogy egy, a sajátjukétól különböző tagállamban dolgoznak együtt határőrökkel és a visszaküldési feladatokban közreműködő személyzettel.

(8a)  Az Ügynökség belső minőségellenőrzési mechanizmust hoz létre, valamint fejleszt tovább annak érdekében, hogy biztosítsa személyzete valamennyi tagjának és különösen az Ügynökség műveleti tevékenységeiben részt vevő operatív személyzet magas képzettségi, szaktudási és szakmai felkészültségi szintjét. A minőségellenőrzési mechanizmus végrehajtása alapján az Ügynökség éves értékelő jelentést készít, amelyet az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak megküldött éves tevékenységi jelentéshez csatol.

63. cikk

Műszaki eszközök beszerzése vagy bérlése

(1)  Az Ügynökség a rá alkalmazandó pénzügyi szabályokkal összhangban a közös műveletek, kísérleti projektek, gyorsreagálási határvédelmi műveletek, visszaküldési tevékenységek, többek között visszaküldési műveletek, visszaküldési intervenciók, migrációkezelést támogató csapatok bevetése vagy technikai segítségnyújtási projektek során bevetendő műszaki eszközöket – egyedül vagy valamely tagállammal közös tulajdonosként – beszerezheti vagy bérelheti.

(2)  Az ▌igazgatótanács meghatározza az Ügynökség saját technikai képességeinek fejlesztésére vonatkozó átfogó többéves stratégiát, az európai integrált határigazgatás többéves stratégiai szakpolitikai ciklusának figyelembevételével, rendelkezésre állása esetén ideértve a 9. cikk (4) bekezdésében említett kapacitási ütemtervet, valamint a többéves pénzügyi keretben e célra elkülönített költségvetési forrásokat. Az igazgatótanács az ügyvezető igazgató javaslata alapján hoz határozatot. Az alkalmazandó jogszabályi, pénzügyi és szakpolitikai kereteknek való megfelelés biztosítása érdekében az ügyvezető igazgató a Bizottság pozitív véleményének kézhezvétele után teszi meg javaslatát.

A stratégiát a beszerzés vagy bérlés ütemezését, a beszerzési tervezést és a kockázatcsökkentést bemutató részletes végrehajtási tervnek kell kísérnie. Ha a stratégia és a terv kidolgozására nem a Bizottság véleménye után kerül sor, akkor az Ügynökség megküldi a Bizottság számára a döntései indoklását. A stratégia elfogadását követően a végrehajtási terv a 98. cikk (2) bekezdésének k) pontjában említett programozási dokumentum többéves programozási alkotóelemének részévé válik.

(3)  Az Ügynökség az ügyvezető igazgatónak az igazgatótanáccsal folytatott konzultációt követő határozata alapján, illetve az alkalmazandó beszerzési szabályokkal összhangban műszaki eszközöket szerezhet be. Az Ügynökség számára jelentős költségekkel járó eszközbeszerzésekre vagy -bérlésekre alapos szükséglet- és költség-haszon elemzést követően kerülhet sor. Az ilyen kiadásoknak szerepelniük kell az Ügynökségnek az igazgatótanács által elfogadott költségvetésében.

(4)  Amennyiben az Ügynökség jelentős műszaki eszközöket, például légi járműveket, helikoptereket, szolgálati járműveket vagy hajókat szerez be vagy bérel, azt a következő feltételekkel teheti meg:

a)  az Ügynökség által történő beszerzés vagy közös tulajdon esetén az Ügynökség megállapodik valamely tagállammal, hogy az a tagállam az alkalmazandó jogszabályaival összhangban gondoskodjon az eszköz kormányzat részére történő szolgálatteljesítéshez alkalmazott eszközként való nyilvántartásba vételéről, beleértve a nemzetközi jog szerint az ilyen műszaki eszközökre vonatkozó előjogokat és mentességeket;

b)  bérlés esetén az eszközt valamely tagállamban nyilvántartásba kell venni.

(5)  Az Ügynökség által készített és az igazgatótanács által jóváhagyott mintamegállapodás alapján a nyilvántartásba vétel szerinti tagállam és az Ügynökség megállapodik az eszközök működőképességét biztosító feltételekről. A közös tulajdonban lévő eszközök esetén a feltételek szabályozzák az eszközök Ügynökség számára való teljes körű rendelkezésre állásának időszakait is, valamint meghatározzák az eszközök használatának szabályait, ideértve a gyorsreagálási határvédelmi műveletek során való gyors bevetésre vonatkozó külön rendelkezéseket és ezen eszközök finanszírozását is.

(6)  Amennyiben az Ügynökség nem rendelkezik a szükséges szakképzett személyzettel, akkor a nyilvántartásba vétel szerinti tagállam vagy a műszaki eszközök beszállítója biztosítja a szükséges szakértőket és műszaki személyzetet a műszaki eszközök jogi szempontból megfelelő és biztonságos üzemeltetése érdekében az (5) bekezdésben említett és a – 64. cikk (9) bekezdésében említett éventkénti kétoldalú tárgyalások alapján tervezett – mintamegállapodással összhangban. Ilyen esetekben az Ügynökség kizárólagos tulajdonában álló műszaki eszközöket az Ügynökség kérésére a rendelkezésére kell bocsátani, és a nyilvántartásba vétel szerinti tagállam nem hivatkozhat a 64. cikk (8) bekezdésében említett rendkívüli helyzetre.

Amikor az Ügynökség műszaki eszköz és operatív személyzet rendelkezésre bocsátását kéri valamely tagállamtól, figyelembe veszi azokat a konkrét műveleti kihívásokat, amelyekkel az adott tagállam a felkéréskor szembesül.

64. cikk

Műszakieszköz-állomány

(1)  Az Ügynökség a műveleti tevékenységének céljára szolgáló, a tagállamok vagy az Ügynökség tulajdonát képező, illetve a tagállamok és az Ügynökség közös tulajdonában lévő eszközökből álló műszakieszköz-állományban található eszközökről központi nyilvántartást hoz létre és vezet.

(2)  Az Ügynökség kizárólagos tulajdonában álló eszközöket bevetés céljából bármikor rendelkezésre kell bocsátani a 63. cikk (5) bekezdésében említettek szerint.

(3)  Az Ügynökség 50%-os részesedés feletti közös tulajdonában álló eszközöket bevetés céljából a 63. cikk (5) bekezdésében említettek szerint szintén rendelkezésre kell bocsátani az érintett tagállam és az Ügynökség közötti megállapodással összhangban.

(4)  Az Ügynökség biztosítja a műszakieszköz-állományban felsorolt eszközök kompatibilitását és interoperabilitását.

(5)  E célból az Ügynökség a tagállamokkal és a Bizottsággal szoros együttműködésben meghatározza azokat a műszaki szabványokat, amelyeknek az eszközöknek az Ügynökség tevékenységeinek keretében való – szükség szerinti – bevetéshez meg kell felelniük. Az Ügynökség által beszerzendő, annak kizárólagos vagy közös tulajdonában álló eszközöknek és a tagállamok tulajdonában lévő, a műszakieszköz-állományban felsorolt eszközöknek meg kell felelniük e műszaki szabványoknak.

(6)  Az ügyvezető igazgató javaslata alapján, amelyben figyelembe veszi az Ügynökség kockázatelemzését és a sebezhetőségi értékelések eredményeit, az igazgatótanács március 31-ig meghatározza az Ügynökség elkövetkező években jelentkező szükségleteinek kielégítéséhez szükséges műszaki eszközök minimális darabszámát, különösen a közös műveleteknek, a migrációkezelést támogató csapatok bevetésének, a gyorsreagálási határvédelmi műveleteknek és a visszaküldési tevékenységeknek, többek között a visszaküldési műveleteknek és a visszaküldési intervencióknak a végrehajtása tekintetében. Az Ügynökség saját eszközeit bele kell foglalni a műszaki eszközök minimális darabszámába. Ugyanennek a határozatnak rögzítenie kell a műszaki eszközök műveleti tevékenységekben való bevetésére vonatkozó szabályokat.

Ha a műszaki eszközök minimális darabszáma elégtelennek bizonyul az említett tevékenységek tekintetében megállapított műveleti terv teljesítéséhez, akkor azt az Ügynökség az indokolt szükségletek, valamint a tagállamokkal történő megállapodás alapján felülvizsgálja.

(7)  A műszakieszköz-állomány tartalmazza a műszaki eszközöknek az Ügynökség által szükségesként megállapított minimális darabszámát műszakieszköz-típusonként. A műszakieszköz-állományban felsorolt eszközöket a közös műveletek, migrációkezelést támogató csapatok bevetése, kísérleti projektek, gyorsreagálási határvédelmi műveletek, visszaküldési műveletek és visszaküldési intervenciók során vetik be.

(8)  A műszakieszköz-állomány magában foglal egy gyorsreagálásúeszköz-állományt, amely korlátozott darabszámú, az esetleges gyorsreagálási határvédelmi műveletekhez szükséges eszközt tartalmaz. A tagállamok ezen gyorsreagálásúeszköz-állományhoz való hozzájárulását a (9) bekezdésben említett évenkénti kétoldalú tárgyalások és megállapodások alapján kell megtervezni. Az ezen állományra vonatkozó jegyzékben szereplő eszközök tekintetében a tagállamok nem hivatkozhatnak a (9) bekezdésben említett rendkívüli helyzetre.

Az e jegyzékben szereplő eszközöket az érintett tagállam a hozzáértő személyzettel együtt a lehető leghamarabb, de legkésőbb 10 nappal a műveleti terv elfogadását követően kiküldi a bevetési célpontra.

Az Ügynökség a 63. cikk (1) bekezdésében említett, rendelkezésére álló eszközökkel járul hozzá ehhez az állományhoz.

(9)  A tagállamok hozzájárulnak a műszakieszköz-állományhoz. A tagállamok részéről az állományhoz tett hozzájárulásokat, valamint a műszaki eszközök meghatározott műveletekhez való bevetését az Ügynökség és a tagállamok közötti évenkénti kétoldalú tárgyalások és megállapodások alapján kell megtervezni. E megállapodásokkal összhangban, valamint amennyiben az eszköz egy adott évre előírt minimális darabszámú műszaki eszköz részét képezi, a tagállamok – az Ügynökség megkeresésére – műszaki eszközeiket bevetés céljából rendelkezésre bocsátják, kivéve, ha a nemzeti feladatok ellátását jelentősen érintő rendkívüli helyzettel szembesülnek. Amennyiben a tagállam ilyen rendkívüli helyzetre hivatkozik, írásban átfogó indokolást és tájékoztatást kell nyújtania a helyzetről az Ügynökségnek, amelynek tartalmát bele kell foglalni a (13) bekezdésben említett jelentésbe. Az Ügynökség megkeresését a jelentősebb műszaki eszközök esetében legalább 45 nappal, az egyéb eszközök esetében pedig 30 nappal a tervezett bevetés előtt kell elküldeni. A műszakieszköz-állományhoz való hozzájárulásokat évente felülvizsgálják.

(10)  Az igazgatótanács az ügyvezető igazgató javaslatára évente meghatározza a műszaki eszközökre vonatkozó szabályokat, beleértve a műszaki eszközök minimálisan szükséges, típusonként összesített darabszámát, a bevetési feltételeket, valamint a költségek visszatérítését, továbbá a gyorsreagálású eszközállományhoz szükséges műszaki eszközök korlátozott darabszámát. Költségvetési okokból ezt a döntést az igazgatótanácsnak minden év március 31-éig kell meghoznia.

(11)  Amennyiben gyorsreagálási határvédelmi műveletre kerül sor, a 40. cikk (11) bekezdése megfelelően alkalmazandó.

(12)  Ha egy közös művelethez vagy gyorsreagálási határvédelmi művelethez szükséges műszaki eszközök tekintetében váratlan igények jelentkeznek a műszaki eszközök minimális darabszámának rögzítését követően, és ezek az igények nem teljesíthetők a műszakieszköz-állományból vagy a gyorsreagálású eszközállományból, a tagállamok – amennyiben lehetséges – eseti alapon bevetés céljából az Ügynökség megkeresése alapján rendelkezésre bocsátják a szükséges műszaki eszközöket.

(13)  Az ügyvezető igazgató rendszeresen jelentést tesz az igazgatótanácsnak a műszakieszköz-állomány részét képező eszközök összetételéről és bevetéséről. Amennyiben az állományhoz megkövetelt műszaki eszközök minimális darabszámát nem érik el, az ügyvezető igazgató haladéktalanul tájékoztatja az igazgatótanácsot. Az igazgatótanács sürgősen döntést hoz a műszaki eszközök bevetésének elsőbbségi rendjéről, és a megállapított hiány orvoslása érdekében megteszi a megfelelő lépéseket. Az igazgatótanács tájékoztatja a Bizottságot a megállapított hiányról és az általa megtett lépésekről. A Bizottság ezt követően – saját értékelésével együtt – tájékoztatja erről az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(14)  A tagállamok a műszakieszköz-állományban nyilvántartásba veszik az 515/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(30) 7. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Belső Biztonsági Alap egyedi intézkedéseinek keretében vagy adott esetben egyértelműen az Ügynökség műveleti képességének növelése érdekében a tagállamok számára rendelkezésre bocsátott bármely jövőbeli más uniós finanszírozás keretében vásárolt valamennyi közlekedési eszközt és működést támogató eszközt. Ezek a műszaki eszközök az adott évre előírt minimális darabszámú műszaki eszköz részét képezik.

A tagállamok a Belső Biztonsági Alap egyedi intézkedéseinek keretében vagy az első albekezdésben meghatározott bármely más jövőbeli uniós finanszírozás keretében társfinanszírozott műszaki eszközöket bevetés céljából az évenkénti kétoldalú tárgyalások során megfogalmazott kérésre az Ügynökség rendelkezésére bocsátják. Minden eszközt – az éves kétoldalú tárgyalásokben tervezettek szerint – legfeljebb 4 hónapos időtartamra kell rendelkezésre bocsátani. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy 4 hónapon túl is bevetik az adott eszközt. Az e rendelet 40. vagy 43. cikkében említett művelet esetében a tagállam nem hivatkozhat az e cikk (9) bekezdésében említett rendkívüli helyzetre.

(15)  Az Ügynökség a következőképpen vezeti a műszakieszköz-állományra vonatkozó nyilvántartást:

a)  eszköztípus és művelettípus szerinti besorolás;

b)  tulajdonos (tagállam, Ügynökség, egyéb) szerinti besorolás;

c)  a megkövetelt eszközök összesített darabszáma;

d)  adott esetben személyzeti igények;

e)  egyéb információk, például nyilvántartási adatok, szállítási és karbantartási előírások, az alkalmazandó nemzeti kiviteli rendszerek, technikai utasítások, illetve az eszköz helyes használatára vonatkozó egyéb információk.

f)  annak feltüntetése, hogy egy eszköz uniós támogatásból lett-e finanszírozva.

(16)  Az Ügynökség 100%-ban finanszírozza azon műszaki eszközök bevetését, amelyek egy adott tagállam által egy adott év tekintetében biztosított minimális darabszámú műszaki eszköz részét képezik. A minimális darabszámú műszaki eszközök körébe nem tartozó műszaki eszközök bevetését az Ügynökség a támogatható kiadások legfeljebb 100%-áig társfinanszírozza, figyelembe véve az ilyen műszaki eszközöket bevető tagállamok sajátos körülményeit.

65. cikk

Jelentéstétel az Ügynökség képességeiről

(1)  Az ügyvezető igazgató javaslatára az igazgatótanács éves jelentést fogad el az 52., 56., 57., 58. 63. és 64. cikkek végrehajtásáról, és megküldi azt az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Bizottságnak.

(2)  A jelentés különösen az alábbiakat tartalmazza:

a)  az egyes tagállamok azon vállalását, hogy az operatív személyzet hány tagját bocsátják az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának – többek között a gyorsreagálású állomány és a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyekből álló állomány – rendelkezésére;

b)  az Ügynökség azon vállalását, hogy az operatív személyzet hány tagját bocsátja az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának rendelkezésére;

c)  az előző évben az egyes tagállamok és az Ügynökség által az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatából bevetett operatív személyzet létszámát, profilokra lebontva;

d)  az egyes tagállamok és az Ügynökség azon vállalását, hogy hány műszaki eszközzel járulnak hozzá a műszakieszköz-állományhoz;

e)  az előző évben az egyes tagállamok és az Ügynökség által a műszakieszköz-állományból bevetett műszaki eszközök számát ▌;

f)  a gyorsreagálású eszközállományhoz kapcsolódó vállalásokra és bevetésekre;

g)  az Ügynökség saját humán és technikai képességeinek alakulását.

(3)  A jelentés felsorolja azokat a tagállamokat, amelyek az előző évben az 58. cikk (7) bekezdésében és a 64. cikk (8) bekezdésében említett rendkívüli helyzetre hivatkoztak, és tartalmazza az érintett tagállamok által megjelölt indokokat és információkat.

(4)  Az átláthatóság biztosítása érdekében az igazgatótanácsot negyedévente tájékoztatni kell a (2) bekezdésben megjelölt elemekről a folyó évre vonatkozóan.

66. cikk

Kutatás és innováció

(1)  Az Ügynökség proaktívan figyelemmel kíséri és elősegíti az európai integrált határigazgatás szempontjából releváns kutatási és innovációs tevékenységeket, ideértve a fejlett határellenőrzési technológiák alkalmazását is, a 9. cikk (4) bekezdésében említett kapacitási ütemterv figyelembevételével. Az Ügynökség e kutatás eredményeit az 50. cikkel összhangban továbbítja az Európai Parlamentnek, a tagállamoknak és a Bizottságnak. Az Ügynökség adott esetben felhasználhatja ezeket az eredményeket a közös műveletek, a gyorsreagálási határvédelmi műveletek, a visszaküldési műveletek és visszaküldési intervenciók során.

(2)  Az Ügynökség a 9. cikk (6) bekezdésében említett kapacitási ütemterv figyelembevételével támogatást nyújt a tagállamoknak és a Bizottságnak a kulcsfontosságú kutatási témák azonosításában. Az Ügynökség segítséget nyújt a tagállamoknak és a Bizottságnak a vonatkozó uniós kutatási és innovációs keretprogramok meghatározásában és végrehajtásában.

(3)  Az Ügynökség végrehajtja a kutatási és innovációs keretprogram határbiztonsághoz kapcsolódó részeit. E célból, és amennyiben a Bizottság az Ügynökségre ruházta a megfelelő határköröket, az Ügynökség feladatai a következők:

a)  a Bizottság által elfogadott megfelelő munkaprogramok alapján irányítja a programvégrehajtás egyes szakaszait, továbbá konkrét projektek egyes szakaszait a teljes projektciklus során;

b)  elfogadja a bevételekkel és a kiadásokkal kapcsolatos, a költségvetés végrehajtását szolgáló jogi eszközöket, továbbá elvégzi a program igazgatásához szükséges műveleteket;

c)  támogatást nyújt a programvégrehajtáshoz.

(4)  Az Ügynökség kísérleti projekteket tervezhet és hajthat végre az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekben.

(5)   Az Ügynökség nyilvánosságra hozza az kutatási projektjeijőr szóló információkat, beleértve a demonstrációs projekteket is, valamint hogy mely partnerek vettek részt az együttműködésben, továbbá a projektköltségvetést.

10. szakasz

Az Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer (ETIAS)

68. cikk

Az ETIAS Központi Egység létrehozása

(1)  Létrejön az ETIAS Központi Egység.

(2)  Az Ügynökség biztosítja az ▌Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer (ETIAS) létrehozásáról szóló (EU) 2018/1240 rendelet ▌7. cikkében említett ETIAS Központi Egység létrehozását és működését.

11. szakasz

Együttműködés

69. cikk

Az Ügynökség együttműködése az uniós intézményekkel, szervekkel, hivatalokkal, ügynökségekkel és a nemzetközi szervezetekkel

(1)  Az Ügynökség a vonatkozó jogi kereteken belül együttműködik az uniós intézményekkel, szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel, valamint a nemzetközi szervezetekkel, és hasznosítja az EUROSUR keretében rendelkezésre álló meglévő információkat, képességeket és rendszereket.

Az (1) bekezdéssel összhangban az Ügynökség különösen a következőkkel működik egyik:

a)  a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat;

b)  az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol);

c)  az Európai ▌Menekültügyi Támogatási Hivatal;

d)  az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége;

e)  az Eurojust;

f)  az Európai Unió Műholdközpontja;

g)  az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség és az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal;

h)  a Szabadságon, a Biztonságon és a Jog Érvényesülésén Alapuló Térség Nagyméretű IT-rendszereinek Üzemeltetési Igazgatását Végző Európai Ügynökség;

i)  az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség és a légiforgalmi szolgáltatási (ATM) hálózati funkciók végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 677/2011/EU rendelet által létrehozott hálózatkezelő;

k)  a közös biztonság- és védelempolitika missziói és műveletei, a megbízatásaikkal összhangban, az alábbiak biztosítása érdekében:

i.  az európai integrált határigazgatási normák előmozdítása,

ii.  helyzetismeret és kockázatelemzés

Emellett az Ügynökség a feladatai szempontjából releváns, következő nemzetközi szervezetekkel is együttműködhet az ezekre vonatkozó jogi szabályozás keretein belül:

a)  Egyesült Nemzetek Szervezete, annak érintett hivatalain, ügynökségein, szervezetein és egyéb szervein keresztül, különös tekintettel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalára, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatalára, a Nemzetközi Migrációs Szervezetre, az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalára, valamint a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetre;

b)  Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezete (Interpol);

c)  Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet;

d)  az Európa Tanács és az Európa Tanács emberi jogi biztosa.

e)  a tengeri elemző és műveleti központ kábítószerekkel foglalkozó részlege (MAOC-N).

(2)  Az (1) bekezdésben említett együttműködésre az (1) bekezdésben említett szervezetekkel kötött munkamegállapodások keretében kerül sor. Ezeket a munkamegállapodásokat a Bizottságnak előzetesen jóvá kell hagynia. Az Ügynökség minden esetben tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az ilyen megállapodásokról.

(3)  A minősített adatok kezelésére vonatkozóan e megállapodások úgy rendelkeznek, hogy az érintett uniós szervnek, hivatalnak vagy ügynökségnek, valamint nemzetközi szervezetnek az Ügynökség által alkalmazottakkal egyenértékű biztonsági szabályoknak és normáknak kell megfelelnie. A megállapodás megkötése előtt értékelő látogatásra kell sort keríteni, és a Bizottságot tájékoztatni kell az értékelő látogatás eredményéről.

(4)  Az e rendelet szerinti tevékenységek végzése során az Ügynökség együttműködik a Bizottsággal, valamint adott esetben a tagállamokkal és az Európai Külügyi Szolgálattal. Noha ez e rendelet hatályán kívül esik, az Ügynökség a vámterülettel összefüggő tevékenységek tekintetében is ilyen együttműködést folytat, beleértve a kockázatkezelést is, amennyiben ezek a tevékenységek feltehetően támogatják egymást. Ez az együttműködés nem érinti a Bizottság, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a tagállamok meglévő hatásköreit.

(5)  Az (1) bekezdésben említett uniós intézmények, szervek, hivatalok, ügynökségek és nemzetközi szervezetek az Ügynökségtől kapott információkat csak a hatáskörük korlátain belül használhatják fel, tiszteletben tartva az alapvető jogokat, ideértve az adatvédelmi követelményeket is.

Az Ügynökség által kezelt személyes adatoknak a 88. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában említett bármely továbbítását ▌más uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek számára a személyes adatok cseréjére vonatkozó külön munkamegállapodások szabályozzák ▌.

E megállapodásoknak tartalmazniuk kell egy olyan rendelkezést, amely biztosítja, hogy az uniós szervekhez, hivatalokhoz és ügynökségekhez az Ügynökség által továbbított személyes adatok kizárólag abban az esetben dolgozhatók fel más célból, ha azokat az Ügynökség engedélyezi, és amennyiben az az eredeti céllal összeegyeztethető, amelyre vonatkozóan az adatokat az Ügynökség gyűjtötte és továbbította. Az uniós szervek, hivatalok és ügynökségek írásos nyilvántartást vezetnek az összeegyeztethetőség eseti értékeléseiről.

A személyes adatoknak a 88. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett nemzetközi szervezetek felé az Ügynökség általi továbbításának a 87–90a. cikkben rögzített adatvédelmi rendelkezésekkel összhangban kell történnie.

Az Ügynökség biztosítja különösen azt, hogy az ilyen nemzetközi szervezetekkel kötött, a személyes adatok cseréjéről szóló munkamegállapodások összhangban legyenek az (EU) 2018/1725 rendelet V. fejezetével, és azokhoz az európai adatvédelmi biztos engedélye szükséges, amennyiben azt az említett rendelet előírja.

Az Ügynökség biztosítja, hogy a nemzetközi szervezetek számára továbbított személyes adatok kezelése kizárólag azon célokat szolgálja, amelyek miatt sor került ezen adatok továbbítására.

A minősített adatok kezelésére vonatkozóan e megállapodásoknak rendelkezniük kell arról, hogy az érintett uniós intézménynek, szervnek, hivatalnak, ügynökségnek, vagy a nemzetközi szervezetnek az Ügynökség által alkalmazottakkal egyenértékű biztonsági szabályoknak és normáknak kell megfelelnie.

(6)  Az Ügynökség és a (2) bekezdésben említett uniós szervek, hivatalok és ügynökségek, valamint nemzetközi szervezetek közötti információcseréhez a 14. cikkben említett kommunikációs hálózatot, illetve egyéb olyan akkreditált információcsere-rendszereket kell igénybe venni, amelyek teljesítik az információk hozzáférhetőségére, bizalmas kezelésére és integritására vonatkozóan előírt kritériumokat.

70. cikk

Európai együttműködés a parti őrségi feladatok terén

(1)  Az EUROSUR sérelme nélkül az Ügynökség az Európai Halászati Ellenőrző Hivatallal és az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökséggel együttműködve támogatja a nemzeti hatóságokat a parti őrségi feladatok nemzeti, uniós és adott esetben nemzetközi szinten történő elvégzésében az alábbiak révén:

a)  a hajózási adatszolgáltatási rendszerekben és az említett Ügynökségek, illetve a Hivatal által üzemeltetett vagy az általuk hozzáférhető más információs rendszerekben rendelkezésre álló információk megosztása, összevonása és elemzése az egyes Ügynökségekre, illetve a Hivatalra vonatkozó jogalapokkal összhangban és a tagállamok adatok feletti rendelkezési jogának sérelme nélkül;

b)  a legkorszerűbb technológián alapuló felügyeleti és kommunikációs szolgáltatások nyújtása, ideértve a világűrbe telepített és a földi infrastruktúrát és a bármilyen platformra telepített érzékelőket is;

c)  kapacitásépítés iránymutatások és ajánlások kidolgozása és bevált gyakorlatok megállapítása, valamint a személyzet képzésének és cseréjének biztosítása révén;

d)  a parti őrségi feladatokkal kapcsolatos információcsere és együttműködés fokozása, többek között a tengerészeti területen fennálló műveleti kihívások és felmerülő kockázatok elemzése révén;

e)  kapacitások megosztása többcélú műveletek tervezése és végrehajtása révén, valamint az eszközök és más kapacitások megosztása által, amennyiben ezeket a tevékenységeket az említett Ügynökségek, illetve a Hivatal koordinálják és azokhoz az érintett tagállamok illetékes hatóságai hozzájárultak.

(2)  Az Ügynökség, az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal és az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség között a parti őrségi feladatok terén folytatott együttműködés pontos módjait munkamegállapodás keretében kell meghatározni megbízatásukkal és az Ügynökségekre, illetve a Hivatalra vonatkozó pénzügyi szabályokkal összhangban. E megállapodást jóvá kell hagynia az Ügynökség igazgatótanácsának, valamint az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség és az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal igazgatási tanácsának. Az Ügynökségek, illetve a Hivatal az együttműködésük keretében kapott információkat kizárólag jogszabályi keretük határain belül és az alapjogok – többek között az adatvédelmi követelmények – tiszteletben tartásával használják fel.

(3)  A Bizottság a tagállamokkal, az Ügynökséggel, az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökséggel és az Európai Halászati Ellenőrző Hivatallal szoros együttműködésben hozzáférhetővé tesz egy gyakorlati kézikönyvet a parti őrségi feladatok ellátásában való európai együttműködésről. Az említett kézikönyv információcserére vonatkozó iránymutatásokat, ajánlásokat és bevált gyakorlatokat tartalmaz. A Bizottság a kézikönyvet ajánlás formájában fogadja el, a 117. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban.

71. cikk

Együttműködés Írországgal és az Egyesült Királysággal

(1)  Az Ügynökség elősegíti a tagállamok, valamint Írország és az Egyesült Királyság között meghatározott tevékenységek során folytatott műveleti együttműködést.

(2)  Az EUROSUR alkalmazásában az Írországgal és az Egyesült Királysággal folytatott információcsere és együttműködés az Írország vagy az Egyesült Királyság és egy vagy több szomszédos tagállam közötti két- vagy többoldalú megállapodások alapján vagy az e megállapodások értelmében létrehozott regionális hálózatokon keresztül történhet. Az EUROSUR-on belül Írország és az Egyesült Királyság megfelelő hatóságaival folytatott információcsere tekintetében a tagállamok nemzeti koordinációs központjai szolgálnak kapcsolattartó pontokként.

(3)  A (2) bekezdésben említett megállapodásoknak a tagállamok nemzeti koordinációs központjai és Írország vagy az Egyesült Királyság megfelelő hatóságai közötti következő információcserére kell korlátozódniuk:

a)  a tagállamok nemzeti helyzetképében foglalt azon információk, amelyeket a tagállamok az európai helyzetkép kialakítása érdekében megküldtek az Ügynökség számára;

b)  az Írország és az Egyesült Királyság által gyűjtött, az európai helyzetkép elkészítésének szempontjából lényeges információk;

c)  a 26. cikk (5) bekezdésében említett információk.

(4)  Az EUROSUR-ral összefüggésben az Ügynökség vagy valamely olyan tagállam által nyújtott információk, amely a (2) bekezdésben említett megállapodásnak nem részese, az Ügynökség vagy az adott tagállam előzetes hozzájárulása nélkül Írországgal vagy az Egyesült Királysággal nem oszthatók meg. Az információ Írországgal vagy az Egyesült Királysággal való megosztásának elutasítása kötelező erejű az Ügynökségre és a tagállamokra.

(5)  Tilos az ezen cikk alapján kicserélt információk harmadik országok vagy harmadik felek számára való továbbítása vagy másfajta közlése.

(6)  A (2) bekezdésben említett megállapodások rendelkeznek Írországnak és az Egyesült Királyságnak az érintett megállapodások végrehajtásában való részvétele kapcsán felmerülő pénzügyi vonzatokról is.

(7)  Az Ügynökség által a 10. cikk (1) bekezdésének 12., 13. és 15. pontja alapján nyújtandó támogatás kiterjed a tagállamok olyan visszaküldési műveleteinek megszervezésére is, amelyekben Írország vagy az Egyesült Királyság szintén részt vesz.

(8)  E rendelet Gibraltár határaira való alkalmazását addig az időpontig fel kell függeszteni, amíg megállapodás születik a személyeknek a külső határokon való átlépésére vonatkozó intézkedések alkalmazási köréről.

72. cikk

Együttműködés harmadik országokkal

(1)  A 3. cikk g) pontjával összhangban a tagállamok és az Ügynökség együttműködést folytat harmadik országokkal az európai integrált határigazgatás és migrációs politika céljából ▌.

(2)  A 8. cikk (4) bekezdésével összhangban meghatározott politikai prioritások alapján az Ügynökség technikai és műveleti segítséget nyújt a harmadik országoknak az Unió külügyi politikájának keretei között, ideértve az alapjogok és a személyes adatok védelmét és a visszaküldés tilalmának (non-refoulement) elvét.

(3)  Az Ügynökség és a tagállamok kötelesek betartani az uniós jogot, beleértve az uniós vívmányok részét képező szabályokat és előírásokat is, akkor is, ha a harmadik országokkal folytatott együttműködésre az utóbbiak területén kerül sor.

(4)   A harmadik országokkal való együttműködés kialakítása az európai integrált határigazgatási normák előmozdítását szolgálja.

73. cikk

A tagállamok együttműködése harmadik országokkal

(1)  ▌A tagállamok az e rendelet hatálya alá tartozó területeken műveleti szinten ▌ együttműködhetnek ▌ egy vagy több harmadik országgal. Az ilyen együttműködésre, ▌ amely információcserére is kiterjedhet, két- vagy többoldalú megállapodások vagy ▌egyéb formájú megállapodások alapján, vagy az említett megállapodások értelmében létrehozott regionális hálózatokon keresztül kerülhet sor.

(2)  Az (1) bekezdésben említett két- vagy többoldalú megállapodások megkötésekor a tagállamok a 76. és 90. cikkel összhangban az EUROSUR céljára történő információcserére és együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket foglalhatnak ezekbe.

(3)  Az (1) bekezdésben említett megállapodásoknak meg kell felelniük az alapvető jogokra és a nemzetközi védelemre vonatkozó uniós és nemzetközi jognak, ideértve az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az emberi jogok európai egyezményét és a menekültek helyzetére vonatkozó egyezményt, különösen a visszaküldés tilalmát (non-refoulement) illetően. Az ilyen megállapodások végrehajtásakor a 8. cikkre is tekintettel a tagállamok ▌ rendszeresen értékelik és figyelembe veszik a harmadik országban uralkodó általános helyzetet.

74. cikk

Az Ügynökség és a harmadik országok közötti együttműködés

(1)  Az Ügynökség a feladatai ellátásához szükséges mértékben együttműködhet a harmadik országok e rendelet hatálya alá tartozó ügyekben illetékes hatóságaival.

(2)  Az együttműködés során az Ügynökség az Unió – többek között az alapvető jogok védelmének és a visszaküldés tilalmának elve, az önkényes őrizetbe vétel tilalma, valamint a kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalma vonatkozásában is – külügyi politikájának keretében jár el, az Unió küldöttségeinek és adott esetben a KBVP-missziók és -műveletek támogatásával és ezekkel összehangolt módon, a 69. cikknek megfelelően.

(3)  Az EUMSZ 218. cikke alapján az Uniónak – a 77. cikk (1a) bekezdésében említett, jogállásról szóló megállapodás mintája szerinti – jogállásról szóló megállapodást kell kötnie a harmadik országgal, amennyiben szükség van az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának keretébe tartozó határigazgatási ▌csapatok bevetésére az adott harmadik országban, ahol a csapat tagjai végrehajtási hatáskörökkel rendelkeznek majd. Ez a jogállásról szóló megállapodás a fellépések végrehajtásához szükséges valamennyi szempontot szabályozza. A megállapodás így különösen meghatározza a művelet hatókörét, valamint a csapatok tagjainak polgári jogi és büntetőjogi felelősségét, feladatait és hatásköreit, a képviseleti irodák létrehozásával kapcsolatos intézkedéseket, és az alapvető jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos gyakorlati intézkedéseket. A jogállásról szóló megállapodás biztosítja az alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartását e műveletek során, és rendelkezik a panaszok kezelésére szolgáló mechanizmusokról. A jogállásról szóló megállapodás adattovábbításra vonatkozó rendelkezéseit egyeztetni kell az európai adatvédelmi biztossal, amennyiben a rendelkezések lényegesen eltérnek a jogállásról szóló megállapodásmintától.

(4)  Az Ügynökség továbbá adott esetben az ezen hatóságokkal kötött munkamegállapodások keretében az uniós joggal és szakpolitikákkal összhangban jár el, a 77. cikk (5) bekezdésének megfelelően.

E munkamegállapodások pontosítják az együttműködés hatókörét, jellegét és célját, az operatív együttműködés irányítására vonatkoznak, és olyan rendelkezéseket tartalmazhatnak, amelyek a 75. cikk (3) bekezdésével összhangban a nem minősített érzékeny információk EUROSUR keretében történő cseréjét és az EUROSUR keretében megvalósuló együttműködést szabályozzák.

Az Ügynökség biztosítja, hogy a harmadik országok számára továbbított információk kezelése kizárólag azon célokat szolgálja, amelyek miatt sor került ezek továbbítására. A minősített információk cseréjére vonatkozó valamennyi munkamegállapodást a 77. cikk (6) bekezdésével összhangban kell megkötni. Az Ügynökség betartja az uniós jogot, beleértve az uniós vívmányok részét képező szabályokat és előírásokat is. Az Ügynökség az európai adatvédelmi biztos előzetes jóváhagyását kéri, amennyiben ezek a munkamegállapodások személyes adatok továbbításáról rendelkeznek és az (EU) 2018/1725 rendelet erről rendelkezik.

(5)   (5) Az Ügynökség az Unió külügyi politikájának keretében és az e rendelet hatálya alá tartozó ügyek tekintetében hozzájárul az Unió visszaküldési, illetve visszafogadási külpolitikájának végrehajtásához.

(6)  Az Ügynökség – a harmadik országokban és a harmadik országokkal kapcsolatban őt támogató, megfelelő jogi eszközök rendelkezéseivel összhangban – uniós finanszírozásban részesülhet. Az Ügynökség a rá alkalmazandó pénzügyi szabályokkal összhangban technikai segítségnyújtási projekteket indíthat és finanszírozhat harmadik országokban az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekben. Ezeket a projekteket bele kell foglalni a 100. cikkben említett egységes programozási dokumentumba.

(7)  Az Ügynökség tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot az e cikk alapján végzett tevékenységekről, és mindenekelőtt a harmadik országokban a határigazgatás és a visszaküldés terén folytatott technikai és műveleti segítségnyújtással kapcsolatos tevékenységekről, valamint az összekötő tisztviselők bevetéséről, részletes információkkal szolgálva továbbá az alapvető jogok tiszteletben tartásáról. Az Ügynökség a harmadik országokkal létrejött megállapodásokat, munkamegállapodásokat, kísérleti projekteket és technikai segítségnyújtási projekteket nyilvánosságra hozza, teljes mértékben megfelelve a 110. cikk (2) bekezdésének.

(8)  Éves jelentéseiben az Ügynökség értékeli a harmadik országokkal folytatott együttműködést is.

75. cikk

Az Ügynökség által harmadik országoknak nyújtott technikai és műveleti segítség

(1)  Az ▌Ügynökség koordinálhatja a tagállamok és a harmadik országok közötti operatív együttműködést, és az európai integrált határigazgatás keretében ▌ilyen segítséget nyújthat harmadik országoknak.

(2)  Az Ügynökség számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy egy harmadik ország területén az európai integrált határigazgatáshoz kapcsolódó intézkedéseket hajtson végre, az adott harmadik ország egyetértésével ▌.

(3)  A harmadik országok területén folytatott műveleteket bele kell foglalni az igazgatótanács által a 100. cikk (1) és (7) bekezdésével összhangban elfogadott éves munkaprogramba, és azokat az Ügynökség és az érintett harmadik ország által elfogadott műveleti terv alapján, a részt vevő tagállamokkal konzultálva kell elvégezni. Ha egy tagállam vagy tagállamok szomszédosak a harmadik országgal vagy a harmadik ország műveleti területével, a műveleti tervet és annak bármely módosítását velük jóvá kell hagyatni. A 39., 44., 47., 48. és 55–58. cikk rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók a harmadik országokban történő bevetésre is.

(3a)  Az ügyvezető igazgató biztosítja a harmadik országokban bevetett személyzet biztonságát.

E célból a tagállamok tájékoztatják az ügyvezető igazgatót a saját állampolgáraik biztonságával kapcsolatos bármely aggályról, ha egyes harmadik országok területére vetik be őket.

Amennyiben a harmadik országokban bevetett személyzet biztonsága nem garantálható, az ügyvezető igazgató az Ügynökség által az adott harmadik országnak nyújtott technikai és műveleti segítség felfüggesztése vagy megszüntetése révén megfelelő intézkedéseket tesz.

(3b)  Az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulata tagjainak 55–58. cikk szerinti bevetésének sérelme nélkül a tagállamok önkéntes alapon vesznek részt a harmadik országok területén zajló műveletekben.

Az 58. cikk (7) bekezdésében és a (3a) bekezdésben említett vonatkozó mechanizmuson felül, a tagállamok a harmadik országban végrehajtandó műveletek esetében eltekinthetnek hozzájárulásuk biztosításától, amennyiben a részt vevő személyzet biztonsága nem lenne az adott tagállam által megkívánt mértékben garantálva. Ha egy tagállam ilyen rendkívüli helyzetre hivatkozik, arról az évente megtartott kétoldalú tárgyalásokon vagy legkésőbb 21 nappal a bevetés előtt az Ügynökségnek írásban átfogó indokolást és tájékoztatást ad, amelynek tartalmát bele kell foglalni a 65. cikkben említett jelentésbe. Az 57. cikk szerint kirendelt operatív személyzet bevetéséhez a küldő tagállam hozzájárulása szükséges, az Ügynökség által küldött értesítés alapján, de legkésőbb a kiküldés előtt 21 nappal.

(3c)  A 3. cikkben említett műveleti tervek a 76. cikk (2) bekezdésével és a 90. cikkel összhangban történő, az EUROSUR céljait szolgáló információcserére és együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket is magukban foglalhatnak.

76. cikk

Harmadik országokkal történő információcsere az EUROSUR keretében

(1)  Az EUROSUR céljára harmadik országokkal történő információcsere és együttműködés tekintetében a tagállamoknak a 21. cikkben említett nemzeti koordinációs központjai és adott esetben az Ügynökség szolgálnak kapcsolattartó pontként.

(2)  Az EUROSUR céljára történő információcserére vonatkozó, a 73. cikk (2) bekezdésében említett rendelkezéseknek az alábbiakra kell kiterjedniük:

a)  a harmadik országokkal megosztott egyedi helyzetképek;

b)  a harmadik országoktól származó adatok, amelyek megoszthatók az európai helyzetképben, és az ilyen adatok megosztására vonatkozó eljárások;

c)  azok az eljárások és feltételek, amelyek alapján EUROSUR fúziós szolgáltatások nyújthatók harmadik országok hatóságai számára;

d)  a harmadik országok megfigyelőivel az EUROSUR céljára folytatott együttműködés és információcsere módjai.

(3)  Az EUROSUR-ral összefüggésben az Ügynökség vagy valamely olyan tagállam által nyújtott információk, amely a 73. cikk (1) bekezdésben említett megállapodásnak nem részese, az Ügynökség vagy az adott tagállam előzetes hozzájárulása nélkül az adott megállapodás alapján harmadik országokkal nem oszthatók meg. A hozzájárulás hiányában a Ügynökség és a tagállamok kötelesek megtagadni az információnak az érintett harmadik országgal való megosztását.

77. cikk

A Bizottság szerepe a harmadik országokkal folytatott együttműködés tekintetében

(1a)  A Bizottság a tagállamokkal, az Ügynökséggel, az alapvető jogokkal foglalkozó ügynökséggel és az európai adatvédelmi biztossal folytatott konzultációt követően kidolgozza a harmadik országok területén végzett tevékenységek tekintetében a jogállásról szóló megállapodásmintát.

(2)  A Bizottság a tagállamokkal és az Ügynökséggel ▌ együttműködve modellrendelkezéseket dolgoz ki az EUROSUR keretében történő információcserére vonatkozóan, a 71. cikk (2) bekezdésével és a 73. cikk (2) bekezdésével összhangban.

A Bizottság az Ügynökséggel és más érintett szervekkel vagy ügynökségekkel – köztük az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével és az európai adatvédelmi biztossal – való egyeztetést követően kidolgozza a 74. cikkben említett munkamegállapodások modelljét. Az ilyen modellnek tartalmaznia kell az alapvető jogokkal és az adatvédelmi biztosítékokkal kapcsolatos, gyakorlati intézkedésekre vonatkozó rendelkezéseket.

(3)  Az érintett tagállam(ok) a 73. cikk (1) bekezdésében említett új két- vagy többoldalú megállapodások megkötése előtt ▌ közli(k) a Bizottsággal az adott megállapodás határigazgatással és visszaküldéssel kapcsolatos tervezett rendelkezéseit ▌.

Az érintett tagállamok a 73. cikk (1) bekezdésében említett, meglévő és új két- vagy többoldalú megállapodások határigazgatással és visszaküldéssel kapcsolatos rendelkezéseit is közlik a Bizottsággal, amely tájékoztatja azokról a Tanácsot és az Ügynökséget.

(5)   Mielőtt ▌az igazgatótanács jóváhagyna ▌az Ügynökség és a harmadik országok illetékes hatóságai között bármilyen munkamegállapodást, az Ügynökség megküldi azokat a Bizottságnak ▌. Az Ügynökség a munkamegállapodás megkötése előtt tájékoztatja az Európai Parlamentet, részletes információkkal szolgálva a munkamegállapodás részes feleiről és annak tervezett tartalmáról.

(6)   Az Ügynökség megküldi a Bizottságnak a 75. cikk (3) bekezdésében említett műveleti terveket. Az összekötő tisztviselők 78. cikknek megfelelő kiküldéséről szóló határozathoz a Bizottság előzetes véleménye szükséges. Az Európai Parlamentet haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell ezekről a tevékenységekről.

78. cikk

Az Ügynökség összekötő tisztviselői a harmadik országokban

(1)  Az Ügynökség összekötő tisztviselőként kiküldhet harmadik országokba a személyzetébe tartozó szakértőket és egyéb szakértőket is, akiknek a feladataik ellátása során a lehető legmagasabb szintű védelemben kell részesülniük. Az összekötő tisztviselők a tagállamok és az Unió bevándorlási összekötő tisztviselői és biztonsági szakértői helyi vagy regionális együttműködési hálózatainak, köztük a [377/2004/EK rendelet] alapján létrehozott hálózatnak a részét képezik. Az igazgatótanács határozata alapján az Ügynökség konkrét összekötő tisztviselői profilokat határozhat meg ▌az érintett harmadik országgal kapcsolatos műveleti igényektől függően.

(2)  Az Unió külügyi politikájának keretében összekötő tisztviselőket elsődlegesen azokba a harmadik országokba kell kiküldeni, amelyek – kockázatelemzés alapján – az illegális bevándorlás vonatkozásában származási vagy tranzitországnak minősülnek. Az Ügynökség viszonossági alapon az adott harmadik országokból küldött összekötő tisztviselőket is fogadhat. Az igazgatótanács az ügyvezető igazgató javaslatára évente fogadja el az elsőbbségi jegyzéket. Az összekötő tisztviselők kiküldését az igazgatótanács hagyja jóvá a Bizottság véleményének kikérését követően.

(3)  Az Ügynökség összekötő tisztviselőinek feladata többek között – az uniós jog betartása mellett és az alapvető jogokat tiszteletben tartva– kapcsolatok kiépítése és fenntartása a kiküldetésük szerinti harmadik országok illetékes hatóságaival az illegális bevándorlás megelőzése és az ellene való küzdelem, valamint a visszatérésre kötelezett személyek visszaküldésének elősegítése céljából, többek között technikai segítség nyújtásával a harmadik országbeli állampolgárok azonosításában és az úti okmányok beszerzésében. Az összekötő tisztviselők szorosan együttműködnek az Unió küldöttségeivel, a [377/2004/EK rendelettel] összhangban a tagállamokkal, és adott esetben a KBVP-missziókkal és -műveletekkel a 69. cikk szerint. Irodáiknak – ahol csak lehetséges – ugyanazon épületen belül kell helyet kapniuk, mint az uniós küldöttségeknek.

(4)  Az Ügynökség támogathatja a tagállamokat összekötő tisztviselő olyan harmadik országokba való kiküldése tekintetében, ahová maga az Ügynökség nem küldött ki összekötő tisztviselőt, hogy az ilyen összekötő tisztviselők a 49. cikkel összhangban segítséget nyújtsanak a tagállamoknak, valamint az Ügynökség tevékenységeihez.

79. cikk

Az Ügynökség tevékenységeiben részt vevő megfigyelők

(1)  Az Ügynökség a 69. cikkel összhangban az érintett tagállamok egyetértésével felkérheti az uniós intézmények, szervek, hivatalok, ügynökségek, illetve a nemzetközi szervezetek megfigyelőit és a KBVP-missziókat és -műveleteket, hogy vegyenek részt az Ügynökség tevékenységeiben, különösen a közös műveletekben, kísérleti projektekben, kockázatelemzésekben és képzésekben, amennyiben jelenlétük összhangban van e tevékenységek célkitűzéseivel, hozzájárulhat az együttműködés és a bevált gyakorlatok megosztásának javításához, és nem sérti e tevékenységek általános biztonságát. E megfigyelők csak az érintett tagállamok beleegyezésével vehetnek részt a kockázatelemzésben és képzésben. A megfigyelők csak a fogadó tagállam beleegyezésével vehetnek részt a közös műveletekben és kísérleti projektben. A megfigyelők részvételére vonatkozó részletes szabályokat be kell építeni a műveleti tervbe. E megfigyelőket az Ügynökség – részvételüket megelőzően – megfelelő képzésben részesíti.

(2)  Az Ügynökség az érintett tagállamok egyetértésével meghívhatja harmadik országok megfigyelőit, hogy vegyenek részt az Ügynökségnek a 37. cikkben említett, a külső határoknál végrehajtandó tevékenységeiben, az 51. cikkben említett visszaküldési műveletekben, az 54. cikkben említett visszaküldési intervenciókban és a 62. cikkben említett képzésben, amennyiben jelenlétük összhangban van e tevékenységek célkitűzéseivel, az hozzájárulhat az együttműködés és a bevált gyakorlatok megosztásának javításához, és nem sérti e tevékenységek általános biztonságát, illetve harmadik országbeli állampolgárok biztonságát. E megfigyelők részvételére ▌kizárólag az érintett tagállamok egyetértésével kerülhet sor. A megfigyelők részvételére vonatkozó részletes szabályokat be kell építeni a műveleti tervbe. E megfigyelőket az Ügynökség – részvételüket megelőzően – megfelelő képzésben részesíti. A megfigyelőknek az Ügynökség tevékenységeiben való részvétel során be kell tartaniuk az Ügynökség magatartási kódexét.

(3)  Az Ügynökség biztosítja, hogy a megfigyelők jelenléte semmilyen kockázattal ne járjon az alapvető jogok tiszteletben tartásával kapcsolatban.

III. FEJEZET

Hamis és eredeti okmányok online (FADO)

80. cikk

Az Ügynökség átveszi és működteti a 98/700/IB együttes fellépéssel összhangban létrehozott, a Hamis és eredeti okmányok online (a továbbiakban: FADO) rendszert.

IV. FEJEZET

Általános rendelkezések

1. szakasz

Általános szabályok

81. cikk

Az alapvető jogok védelme és alapjogi stratégia

(1)  Az Európai Határ- és Parti Őrség az e rendeleti szerinti feladatainak ellátása során garantálja az alapvető jogok védelmét a vonatkozó uniós joggal, különösen a Chartával és a vonatkozó nemzetközi joggal, többek között a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezménnyel és annak 1967. évi jegyzőkönyvével, a gyermek jogairól szóló egyezménnyel, valamint a nemzetközi védelemhez való hozzáféréssel kapcsolatos kötelezettségekkel, különösen a visszaküldés tilalmának elvével összhangban.

E célból az Ügynökség – figyelemmel az alapjogi tisztviselő hozzájárulására és jóváhagyásától függően – kidolgozza, továbbfejleszti és végrehajtja alapjogi stratégiáját és cselekvési tervét, beleértve egy arra szolgáló hatékony mechanizmust is, hogy nyomon kövessék az alapvető jogok tiszteletben tartását az Ügynökség valamennyi tevékenysége során.

A 106. cikk (3) bekezdésével összhangban a konzultatív fórummal egyeztetni kell az alapjogi stratégiáról.

(2)  Az Európai Határ- és Parti Őrség feladatai ellátása során biztosítja, hogy egyetlen személy sem szállítható partra olyan országban, nem kényszeríthető egy olyan országba történő belépésre, nem irányítható olyan országba, egyéb módon nem adható át olyan ország hatóságainak vagy nem küldhető vissza olyan országba, ahol fennáll – többek között – annak a komoly veszélye, hogy halálra ítélik, megkínozzák, üldöztetésnek vagy más embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek lesz kitéve, illetve élete vagy szabadsága faji hovatartozása, vallása, állampolgársága, szexuális irányultsága, egy adott társadalmi csoporthoz való tartozása vagy politikai véleménye miatt veszélybe kerül, és amely megsérti a visszaküldés tilalmának elvét, vagy ahol fennáll egy, a visszaküldés tilalmának elvét megsértő más országba való kiutasítás, kitoloncolás, kiadatás vagy visszaküldés veszélye.

(3)  Az Európai Határ- és Parti Őrség feladatainak ellátása során figyelembe veszi a gyermekek, a kísérő nélküli kiskorúak, a fogyatékossággal élő személyek, az emberkereskedelem áldozatai, az orvosi ellátásra szoruló személyek, a nemzetközi védelemre szoruló személyek, a tengeren bajba jutott személyek, továbbá a különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő egyéb személyek különleges szükségleteit, és foglalkozik a jogaikkal. Az Európai Határ- és Parti Őrség valamennyi tevékenysége során különös figyelmet fordít a gyermekek jogaira és biztosítja, hogy tiszteletben tartsák a gyermek mindenek felett álló érdekét.

(4)  Valamennyi feladata ellátása során a tagállamokkal folytatott kapcsolatai és a harmadik országokkal történő együttműködés keretében az Ügynökség figyelembe veszi a 70. cikkben említett konzultatív fórum és az alapjogi tisztviselő jelentéseit.

82. cikk

Magatartási kódex

(1)  Az Ügynökség a konzultatív fórummal együttműködve kidolgoz és továbbfejleszt egy, az Ügynökség által összehangolt valamennyi határellenőrzési műveletre, és az Ügynökség tevékenységében részt vevő valamennyi személyre alkalmazandó magatartási kódexet. A magatartási kódex meghatározza a jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartása elveinek biztosítását célzó eljárásokat, különös hangsúlyt fektetve a kiszolgáltatott személyekre, többek között a gyermekekre, a kísérő nélküli kiskorúakra és más, kiszolgáltatott helyzetben lévő személyekre, valamint a nemzetközi védelmet kereső személyekre.

(2)  Az Ügynökség a konzultatív fórummal együttműködve kidolgozza és rendszeresen átdolgozza a ▌visszaküldési műveletekre vonatkozó magatartási kódexet, amely az Ügynökség által koordinált vagy szervezett valamennyi visszaküldési művelet és visszaküldési intervenció során alkalmazandó. A magatartási kódex leírja azokat a közös, egységesített eljárásokat, amelyek leegyszerűsítik a visszaküldési műveletek és visszaküldési intervenciók megszervezését, illetve biztosítják, hogy a visszaküldésre emberséges módon, valamint az alapvető jogok – különösen az emberi méltóság elvének, a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmának, a szabadsághoz és biztonsághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog és a megkülönböztetés tilalma elveinek – teljes körű tiszteletben tartásával kerüljön sor.

(3)  A visszaküldésre vonatkozó magatartási kódexnek különös figyelmet kell fordítania a kitoloncolás hatékony ellenőrzési rendszerének létrehozására vonatkozó, a 2008/115/EK irányelv 8. cikkének (6) bekezdésében foglalt tagállami kötelezettségre és az alapjogi stratégiára.

83. cikk

A csapatok tagjainak hatásköre és feladata

(1)  Az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatából bevetett csapatok tagjainak képeseknek kell lenniük a határellenőrzéshez és a visszaküldéshez, valamint a 656/2014/EU rendelet és az (EU) 2016/399 rendelet, továbbá a 2008/115/EK irányelv célkitűzéseinek megvalósításához szükséges ▌feladatok elvégzésére és hatáskör gyakorlására.

(1a)  A feladatok végrehajtása és a hatáskörök – különösen a végrehajtási hatásköröket igénylők – gyakorlása a fogadó tagállam saját területén való engedélyezéséhez, valamint a vonatkozó uniós, nemzeti vagy nemzetközi jogszabályokhoz, különösen az 656/2014/EU rendelethez van kötve, a 39. cikk említett műveleti tervben leírtak szerint.

(2)  A csapatok tagjai feladataik ellátása és hatáskörük gyakorlása során maradéktalanul tiszteletben tartják az alapvető jogokat és betartják az uniós és a nemzetközi jogot, továbbá ▌a fogadó tagállam nemzeti jogát.

(3)  Az Ügynökség személyzetére vonatkozó 94. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül a csapatok tagjai csak a fogadó tagállam határőreinek vagy a visszaküldési feladatokban közreműködő személyzetének utasítására és – főszabályként – azok jelenlétében hajthatnak végre feladatokat és gyakorolhatják hatásköreiket. A fogadó tagállam felhatalmazhatja a csapatok tagjait arra, hogy a nevében eljárjanak.

(3a)  A fogadó tagállam a koordinációs tisztviselőn keresztül jelentést tehet az Ügynökségnek a műveleti tervnek való meg nem feleléssel kapcsolatosan a csoport egy tagja által elkövetett incidensekről, többek között az alapvető jogokkal kapcsolatban, a fegyelmi intézkedéseket is magában foglaló lehetséges nyomon követés céljából.

(4)  Az Ügynökség ▌személyzetéből kiküldött ▌csapatok tagjai feladataik ellátása és hatáskörük gyakorlása során az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának egyenruháját viselik. A tagállamokból hosszú időre kirendelt vagy rövid időre kiküldött csapatok tagjai feladataik ellátása és hatáskörük gyakorlása során ▌saját egyenruhájukat viselik.

Ettől a szabálytól eltérve, az 55. cikk (4) bekezdésének -a) pontjában említett igazgatótanácsi határozat megjelöli azokat a profilokat, amelyekre az egyenruha-használati kötelezettség nem alkalmazható a műveleti tevékenység sajátos jellege miatt.

A tagok az egyenruhán jól látható személyazonosítót, és az Unió és az Ügynökség jelével ellátott kék karszalagot is viselnek, amely jelzi, hogy közös műveletben, migrációkezelést támogató csapat bevetésében, kísérleti projektben, gyorsreagálási határvédelmi műveletben, visszaküldési műveletben vagy visszaküldési intervencióban vesznek részt. A fogadó tagállam nemzeti hatóságaival szembeni azonosítás céljából mindig maguknál tartanak egy akkreditációs igazolványt, amelyet kérésre felmutatnak.

A▌ személyzet által viselt egyenruha megjelenését és jellemzőit igazgatótanácsi határozat rögzíti az ügyvezető igazgató javaslata alapján, a Bizottság véleményének kézhezvételét követően.

(5)  Az Ügynökséghez ▌kirendelt vagy egy tagállamból rövid időre kiküldött személyzet tagjainak azon képessége, hogy szolgálati fegyvert, lőszert és felszereléseket viselhetnek, tarthatnak maguknál és használhatnak, a küldő tagállam nemzeti jogának függvénye.

Az Ügynökség csapattagként kiküldött ▌ személyzetének azon képessége, hogy szolgálati fegyvert, lőszert és felszereléseket viselhetnek, tarthatnak maguknál és használhatnak, az ebben a cikkben és az V. mellékletben meghatározott keret és részletes szabályok függvénye.

E bekezdés végrehajtása céljából az ügyvezető igazgató az 56. cikk (3a) bekezdésének b) pontjával összhangban az igazgatótanács által elfogadott szabályok szerint engedélyezheti a személyzet tagjai számára, hogy fegyvert viselhetnek, tarthatnak maguknál és használhatnak.

(6)  A csapatok tagjai, többek között a személyzet tagjai által erőszak alkalmazását, ideértve szolgálati fegyverek, lőszerek és felszerelések viselését és használatát megkövetelő kiküldetés során végzett feladatok ellátását a vonatkozó profilokra a fogadó tagállam engedélyezi, és ahhoz vagy a küldő tagállam beleegyezése, vagy – a személyzet esetében – az Ügynökség hozzájárulása szükséges. Erőszak alkalmazása, ideértve a szolgálati fegyverek, lőszerek és felszerelések viselését és használatát, a fogadó tagállam nemzeti jogával és a fogadó tagállam határőreinek jelenlétében történik. A fogadó tagállam a küldő tagállam vagy az Ügynökség beleegyezésével a csapatok tagjai számára adott esetben engedélyezheti, hogy területén a fogadó tagállam határőreinek távollétében alkalmazzanak erőszakot.

A fogadó tagállam megtilthatja bizonyos szolgálati fegyverek, lőszer vagy felszerelés viselését, feltéve, hogy a saját jogszabályai a saját határőrei vagy visszaküldési feladatokban közreműködő személyzete számára is tiltják ezeket. A fogadó tagállamnak a csapatok tagjainak bevetése előtt értesítenie kell az Ügynökséget az engedélyezhető szolgálati fegyverekről, lőszerekről és felszerelésről, valamint használatuk feltételeiről. Az Ügynökség ezt az információt a tagállamok számára hozzáférhetővé teszi.

(7)  A szolgálati fegyverek, lőszerek és felszerelések jogos önvédelem és a csapat tagjainak vagy más személyek jogos védelme esetén a fogadó tagállam nemzeti jogával, az emberi jogok nemzetközi jogának vonatkozó elveivel és az Alapjogi Chartával összhangban alkalmazhatók.

(8)  E rendelet alkalmazásában a fogadó tagállam engedélyezi a csapatok tagjainak, hogy – adott esetben nemzeti interfészein vagy az ilyen adatbázisokat létrehozó jogalkotási aktusokban meghatározott másfajta hozzáférésen keresztül – betekinthessenek az olyan európai adatbázisokba, amelyekbe a betekintés a határforgalom-ellenőrzéssel, a határőrizettel és a visszaküldéssel kapcsolatos műveleti tervben meghatározott műveleti célok megvalósításához szükséges. A fogadó tagállam emellett engedélyezheti a csapatok tagjainak a nemzeti adatbázisaiba való – ezzel azonos célból történő – betekintést. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ilyen adatbázisokhoz való hozzáférést hatékonyan és ténylegesen biztosítsák. A csapatok tagjai csak a feladataik ellátásához és hatáskörük gyakorlásához feltétlenül szükséges adatokba tekinthetnek be. A fogadó tagállam a csapatok tagjainak bevetése előtt értesíti az Ügynökséget azon nemzeti és európai adatbázisokról, amelyekbe be lehet tekinteni. Az Ügynökség ezt az információt a bevetésben részt vevő valamennyi tagállamnak rendelkezésére bocsátja.

A betekintést az adatvédelemre vonatkozó uniós joggal, valamint a fogadó tagállam adatvédelemre vonatkozó nemzeti jogszabályaival összhangban kell végezni.

(9)  A beléptetésnek az (EU) 2016/399 rendelet 14. cikke szerinti megtagadásáról és a vízumok kiadásának a 810/2009/EK vízumkódex-rendelet 35. cikke szerinti elutasításáról a határon kizárólag a fogadó tagállam határőrei dönthetnek; a csapatok tagjai csak akkor dönthetnek így, ha a fogadó tagállamtól felhatalmazást kaptak arra, hogy a nevében eljárjanak.

84. cikk

Akkreditációs igazolvány

(1)  Az Ügynökség a fogadó tagállammal együttműködésben, a fogadó tagállam hivatalos nyelvén és az Unió intézményeinek valamely másik hivatalos nyelvén igazolványt állít ki a csapatok tagjai részére, amelynek révén azonosítani lehet őket, és amely bizonyítja a tulajdonosnak a 83. cikkben említett feladatok ellátására és hatáskörök gyakorlására való jogosultságát. Az igazolvány a csapat minden egyes tagjára vonatkozóan az alábbiakat tartalmazza:

a)  név és állampolgárság;

b)  rendfokozat vagy beosztás;

c)  nemrégiben készült digitális fénykép; valamint

d)  azok a feladatok, amelyek ellátására az adott személy a bevetés során jogosult.

(2)  Az igazolványt a közös művelet, a migrációkezelést támogató csapatok bevetése, a kísérleti projekt, a gyorsreagálási határvédelmi művelet, a visszaküldési művelet vagy a visszaküldési intervenció végeztével vissza kell szolgáltatni az Ügynökségnek.

85. cikk

A csapat tagjainak polgári jogi felelőssége

(1)  A 94. cikk sérelme nélkül, amikor valamely csapat tagjai egy fogadó államban tevékenykednek, a műveleteik teljesítése során általuk okozott minden kárért a fogadó tagállam felel, nemzeti jogával összhangban.

(2)  Amennyiben e kár a tagállamok kirendelt vagy kiküldött csapattagjai által okozott súlyos gondatlanság vagy szándékos kötelezettségszegés eredménye, a fogadó tagállam a küldő tagállamhoz fordulhat a károsultak vagy a károsult személyek jogán jogosult személyek részére fizetett összegeknek a küldő tagállam általi visszatérítése érdekében.

Hasonlóképpen, amennyiben e kár az Ügynökség személyzetének tulajdonítható súlyos gondatlanság vagy szándékos kötelezettségszegés eredménye, a fogadó tagállam az Ügynökséghez fordulhat a károsultak vagy a károsult személyek jogán jogosult személyek részére fizetett összegeknek az Ügynökség általi visszatérítése érdekében. Ez nem érinti a Bíróság előtt az Ügynökséggel szemben a 96a. cikkel összhangban tett eljárást.

(3)  Harmadik személyekkel szemben fennálló jogai gyakorlásának sérelme nélkül és a súlyos gondatlanság vagy a szándékos kötelezettségszegés eseteinek kivételével minden tagállam lemond az esetleg elszenvedett károk megtérítése iránti, a fogadó tagállammal vagy bármely egyéb tagállammal szemben fennálló valamennyi követeléséről.

(4)  A tagállamok, illetve egy tagállam és az Ügynökség között az e cikk (2) és (3) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatban felmerülő, egymás között tárgyalás útján nem rendezhető vitás kérdéseket a tagállamok az EUMSZ 273. cikkével összhangban az Európai Unió Bírósága elé terjesztik.

(5)  A bevetés alatt az Ügynökség eszközeiben okozott kárral kapcsolatos költségeket – a harmadik személyekkel szemben fennálló jogok gyakorlásának sérelme nélkül – az Ügynökség fedezi, a súlyos gondatlanság vagy szándékos kötelezettségszegés eseteinek kivételével.

86. cikk

A csapat tagjainak büntetőjogi felelőssége

A 94. cikk sérelme nélkül, a közös műveletek, a kísérleti projektek, a migrációkezelést támogató csapatok bevetése, a gyorsreagálási határvédelmi műveletek, a visszaküldési műveletek és a visszaküldési intervenciók során a csapatok tagjai, ideértve az Ügynökség személyzetét is, bármely, ellenük vagy általuk elkövetett bűncselekmény tekintetében a fogadó tagállam tisztviselőivel azonos elbírálás alá esnek a fogadó tagállam területén.

2. szakasz

A személyes adatok Európai Határ- és Parti Őrség általi kezelése

87. cikk

A személyes adatok Ügynökség általi kezelésének általános szabályai

(1)  

(2)  Az igazgatótanács belső szabályokat fogad el az (EU) 2018/1725 rendelet Ügynökség általi alkalmazásáról ▌, köztük az Ügynökség adatvédelmi tisztviselőjére vonatkozókat is.

Az Ügynökség az (EU) 2018/1725 rendelet 25. cikkével összhangban belső szabályokat fogadhat el az (EU) 2018/1725 rendelet 14–22., 35. és 36. cikkében foglalt jogok alkalmazásának korlátozásáról. Különösen az Ügynökség – az Ügynökség visszaküldési tevékenységek terén végzett feladatainak teljesítése tekintetében – belső szabályokat állapít meg e jogok alkalmazásának eseti alapon történő korlátozásáról, amennyiben az ilyen jog gyakorlása azzal a kockázattal járna, hogy veszélyezteti a visszaküldési eljárást. Ezeknek a korlátozásoknak érdemben tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat és szabadságokat, a követett célkitűzések szempontjából szükségesnek és arányosnak kell lenniük, és adott esetben egyedi rendelkezéseket kell tartalmazniuk az (EU) 2018/1725 rendelet 25. cikkének (2) bekezdésében meghatározottak szerint.

(3)  Az Ügynökség az (EU) 2018/1725 rendelet V. fejezetével összhangban a 89. és 90. cikkben meghatározott személyes adatokat továbbíthat egy harmadik országnak ▌vagy egy nemzetközi szervezetnek, az Ügynökség visszaküldési tevékenységhez kapcsolódó feladatainak ellátásához szükséges mértékben. Az Ügynökség biztosítja, hogy a harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek számára továbbított személyes adatok kezelése kizárólag azon célt szolgálja, amely miatt sor került ezek továbbítására. Az ügynökség a személyes adatok harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek számára történő továbbításának pillanatában jelzi, hogy milyen – többek között az adatok továbbítása, törlése vagy megsemmisítése vonatkozásában – általános vagy egyedi hozzáférési vagy felhasználási korlátozások vannak érvényben. Amikor a személyes adatok továbbítását követően válik nyilvánvalóvá, hogy ilyen korlátozásra van szükség, az Ügynökség erről megfelelően tájékoztatja a harmadik országot vagy a nemzetközi szervezetet. Ezek kötelesek betartani e korlátozásokat.

(4)  A személyes adatok harmadik országok részére történő továbbítása nem sértheti a nemzetközi védelmet kérelmező vagy nemzetközi védelemben részesülő személyek jogait, különösen ami a visszaküldés tilalmát, valamint az információk kiszolgáltatásának és megszerzésének a 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 30. cikkében foglalt tilalmát illeti.

(5)   A tagállamok és az Ügynökség adott esetben gondoskodnak arról, hogy az e rendelet alapján harmadik országok számára továbbított vagy közölt információk más harmadik országok vagy bármely más harmadik fél számára ne kerüljenek újbóli továbbításra. Az ezzel kapcsolatos rendelkezéseket szerepeltetni kell a harmadik országokkal kötött valamennyi, információcseréről rendelkező megállapodásban.

88. cikk

A személyes adatok kezelésének céljai

(1)  Az Ügynökség csak az alábbi célokból kezelhet személyes adatokat:

a)  a közös műveletek, kísérleti projektek, gyorsreagálási határvédelmi műveletek szervezésével és koordinálásával kapcsolatos, valamint a migrációkezelést támogató csapatok keretében fennálló feladatainak elvégzése a 38–41. cikkben meghatározottaknak megfelelően;

b)  a tagállamok és harmadik országok visszaküldés előtti és visszaküldési tevékenységeihez biztosított segítségnyújtással, a visszaküldés-kezelési rendszerek működtetésével, a visszaküldési műveletek koordinálásával vagy szervezésével, valamint a tagállamok és harmadik országok technikai és műveleti segítésével kapcsolatos feladatainak elvégzése a 49. cikknek megfelelően;

c)  a tagállamokkal, a Bizottsággal, az EKSZ-szel és az alábbi uniós ügynökségekkel és nemzetközi szervezetekkel: Európai Menekültügyi Támogatási Hivatallal, az Európai Unió Műholdközpontjával, az EMSA-val, az EFCA-val, az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséggel és ATM hálózati funkciók végrehajtásáért felelős hálózatirányítóval, a 89. cikknek megfelelően;

d)  a tagállamokkal, a bűnüldöző hatóságokkal, az Europollal vagy az Eurojusttal folytatott információcsere megkönnyítése a 90a. cikknek megfelelően;

e)   az Ügynökség által végzett kockázatelemzés a 30. cikknek megfelelően;

f)   feladatai elvégzése az EUROSUR keretében ▌a 90. cikknek megfelelően;

g)  a FADO működtetése a 80. cikknek megfelelően;

h)   adminisztratív feladatok.

(2)  Az Ügynökség számára személyes adatot rendelkezésre bocsátó tagállam vagy más uniós ügynökség meghatározza, hogy az ilyen adatokat az (1) bekezdésben említettek szerint milyen célból vagy célokból kell kezelni. Az Ügynökség e céloktól eltérő, ugyancsak az (1) bekezdés hatálya alá eső célból csak akkor határozhat úgy eseti alapon, hogy ilyen személyes adatokat kezel, miután úgy értékelte, hogy az adatkezelés az adatgyűjtés eredeti céljával összeegyeztethető további célokból történik, és ha arra a személyes adatok szolgáltatója engedélyt ad. Az Ügynökség írásos nyilvántartást vezet az összeegyeztethetőség eseti értékeléseiről.

(3)  Az Ügynökség, a tagállamok és az uniós ügynökségek a személyes adatok továbbításának pillanatában jelezhetik, hogy milyen – többek között az adatok továbbítása, törlése vagy megsemmisítése vonatkozásában – általános vagy egyedi hozzáférési vagy felhasználási korlátozások vannak érvényben. Amikor a személyes adatok továbbítását követően válik nyilvánvalóvá, hogy ilyen korlátozásra van szükség, erről tájékoztatják a címzetteket. A címzettek kötelesek betartani e korlátozásokat.

89. cikk

A közös műveletek, visszaküldési műveletek, kísérleti projektek és gyorsreagálási határvédelmi műveletek során és a migrációkezelést támogató csapatok által gyűjtött személyes adatok kezelése

(1)  Minden közös művelet, visszaküldési művelet, kísérleti projekt, gyorsreagálási határvédelmi művelet vagy migrációkezelést támogató csoport bevetése előtt az Ügynökség és a fogadó tagállam átlátható módon meghatározza az adatvédelmi kötelezettségek betartásáért viselt felelősséget. Amikor az Ügynökség és a fogadó tagállam közösen állapítja meg az adatkezelés célját és módját, akkor közöttük létrejött megállapodás révén közös adatkezelők lesznek.

A 88. cikk (1) bekezdésének a), b), c), e) és f) pontjában említett célokból az Ügynökség kizárólag a tagállamok, a csapatok tagjai, az Ügynökség saját személyzete vagy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal ▌által a közös műveletek, a visszaküldési műveletek, a kísérleti projektek és a gyorsreagálási határvédelmi műveletek keretében gyűjtött és az Ügynökség számára továbbított, valamint a migrációkezelést támogató csapatok által gyűjtött és az Ügynökséghez továbbított, alábbi kategóriákba tartozó személyes adatokat kezelheti:

a)   olyan személyek személyes adatai, akik jogellenesen lépték át a külső határokat▌;

b)  a visszaküldési tevékenységek – többek között az utaslisták – keretében a harmadik országbeli állampolgárok személyazonosságának és állampolgárságának megerősítéséhez szükséges személyes adatok;

c)  olyan rendszámok, jármű-azonosító számok, telefonszámok vagy hajó- és légijárműazonosító-számok, amelyek az a) ▌pontban említett személyekhez kapcsolódnak, és amelyek az illegális bevándorlás ▌útvonalainak és módszereinek ▌elemzéséhez szükségesek.

(2)  Az (1) bekezdésben említett személyes adatok Ügynökség általi kezelése az alábbi célokból történhet:

a)   ha az érintett tagállamok határellenőrzésért, migrációért, menekültügyért vagy visszaküldésért felelős hatóságaihoz vagy a vonatkozó uniós ügynökségekhez való továbbításra van szükség ahhoz, hogy ezek a hatóságok képesek legyenek feladataik ellátására az uniós és nemzeti jogszabályoknak megfelelően;

b)   ha az érintett tagállamok hatóságainak, vonatkozó uniós ügynökségeknek, nem uniós visszaküldési országoknak vagy nemzetközi szervezeteknek való továbbításra van szükség, a harmadik országbeli állampolgárok azonosításának, az úti okmányok beszerzésének, valamint a visszaküldés lehetővé tételének vagy támogatásának céljából;

c)   ha kockázatelemzés elkészítéséhez szükséges.

90. cikk

A személyes adatoknak az EUROSUR keretében történő kezelése

(1)  Amennyiben a nemzeti helyzetkép személyes adatok kezelését teszi szükségessé, ezen adatok kezelésének az (EU) 2016/679 rendelettel, adott esetben az (EU) 2016/680 irányelvvel összhangban kell történnie. Valamennyi tagállam kijelöli az (EU) 2016/679 rendelet 4. cikkének (7) bekezdése vagy az (EU) 2016/680 irányelv 3. cikkének (8) bekezdése szerint adatkezelőként eljáró hatóságot, amelynek központi felelőssége van a személyes adatok tagállamok általi kezelését illetően. Valamennyi tagállam tájékoztatja a Bizottságot e hatóság adatairól.

(2)  A hajók és a légi járművek azonosító számai az egyetlen személyes adatok, amelyek hozzáférésére lehetőség lehet az európai és az egyedi helyzetképekben, és az Eurosur fúziós szolgáltatásaiban.

(2a)  Az Eurosur területén történő információfeldolgozás kivételesen megkövetelheti a hajók és a légi járművek azonosító számaitól eltérő személyes adatok kezelését. A személyes adatoknak az Eurosur keretében történő kezelését szigorúan az Eurosur céljaihoz szükséges mértékűre kell korlátozni a 18. cikkel összhangban.

(3)  A személyes adatoknak az EUROSUR keretében harmadik országokkal megvalósuló cseréjét szigorúan az e rendelet céljaihoz feltétlenül szükséges mértékűre kell korlátozni. Az adatcserének az Ügynökség esetében az (EU 2018/1725 rendelet V. fejezetével összhangban, a tagállamok esetében az (EU) 2016/679 rendelet V. fejezetével, adott esetben az (EU) 2016/680 irányelv V. fejezetével, többek között a vonatkozó nemzeti adatvédelmi rendelkezésekkel összhangban kell történnie.

(4)  Tilos a 73. cikk (2) bekezdése, 74. cikk (3) bekezdése és 75. cikk (3) bekezdése szerinti információcserét folytatni, amennyiben ez valamely harmadik országot olyan adatok birtokába juttatna, amelyek alkalmasak olyan személyek vagy csoportok azonosítására, akiknek/amelyeknek a nemzetközi védelem iránti kérelme elbírálás alatt áll, illetve akik/amelyek esetében fennáll a komoly veszélye annak, hogy kínzásnak, embertelen és megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek vetik őket alá, illetve az alapvető jogaikat bármely más módon megsértik.

(4a)  A tagállamok és az Ügynökség az (EU) 2018/1725 rendelet 31. cikkével, az (EU) 2016/679 rendelet 30. cikkével és adott esetben az (EU) 2016/680 irányelv 24. cikkével összhangban nyilvántartást vezetnek az adatkezelési tevékenységekről.

90a. cikk

A műveleti vonatkozású személyes adatok kezelése

(1)  Amennyiben az Ügynökség a 10. cikk (19) bekezdés szerinti feladatai teljesítése során olyan személyes adatokat kezel, amelyeket a migrációs áramlások nyomon követése, kockázatelemzések elvégzése vagy a határokon átnyúló bűnözéshez kapcsolódó gyanúsítottak azonosítása céljából végzett tevékenysége során gyűjtött, az Ügynökség az ilyen személyes adatokat az (EU) 2018/1725 rendelet IX. fejezetével összhangban kezeli. Az e célból kezelt személyes adatok természetes személyekre vonatkoznak, beleértve az olyan személyekhez kapcsolódó rendszámokat, jármű-azonosító számokat, telefonszámokat és hajó- vagy légijárműazonosító-számokat, akiket a tagállamok illetékes hatóságai, az Europol, az Eurojust vagy az Ügynökség észszerű okokból határokon átnyúló bűnözésben való részvétellel gyanúsítanak, valamint az áldozatokra vagy tanúkra vonatkozó személyes adatok, amelyek az Ügynökség által e cikkel összhangban feldolgozott, a gyanúsítottakra vonatkozó műveleti vonatkozású személyes adatokat egészítik ki.

(2)  Az Ügynökség ilyen személyes adatokat az alábbiakkal cserél:

a)  az Europollal vagy az Eurojusttal, amennyiben az ilyen személyes adatok továbbítása feltétlenül szükséges feladataik teljesítéséhez és a 69. cikk megfelelően;

b)  a tagállamok illetékes bűnüldöző hatóságaival, amennyiben ez a hatóságok számára szigorúan szükséges a határokon átnyúló súlyos bűncselekmények megelőzése, felderítése, kivizsgálása, illetve büntetőeljárás alá vonás érdekében.

90b. cikk

Az adatok megőrzése

(1)  Az Ügynökség törli a személyes adatokat, amint azok továbbításra kerültek a tagállamok illetékes hatóságai, más uniós ügynökségek és különösen az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal számára, vagy amint azokat továbbították harmadik országoknak vagy nemzetközi szervezeteknek, vagy felhasználták a kockázatelemzések elkészítéséhez. A tárolás időtartama semmilyen esetben sem haladhatja meg az adatok gyűjtésének napjától számított 90 napot. Az adatokat az elkészült kockázatelemzésekben személyazonosításra alkalmatlanná kell tenni.

(2)  A visszaküldéssel kapcsolatos feladatok elvégzése céljára kezelt személyes adatokat a gyűjtésük céljának elérését követően azonnal, de legkésőbb visszaküldéssel kapcsolatos feladatok végét követő 30 napon belül törölni kell.

(3)  A 90a. cikk céljára kezelt műveleti vonatkozású személyes adatokat a gyűjtésük céljának Ügynökség általi elérését követően azonnal törölni kell. Az Ügynökség folyamatosan felülvizsgálja az ilyen adatok – különösen az áldozatokra és a tanúkra vonatkozó személyes adatok – tárolásának szükségességét. Az Ügynökség legkésőbb 3 hónappal az ilyen adatok első kezelésének megkezdése után, majd azt követően 6 havonta felülvizsgálja annak szükségességét, hogy szükség van-e az ilyen adatok tárolására. Az Ügynökség kizárólag abban az esetben határoz a személyes adatok – különösen az áldozatokra és a tanúkra vonatkozó személyes adatok – folyamatos tárolásáról a következő felülvizsgálatig, amennyiben a tárolás továbbra is szükséges az Ügynökség 90a. cikk szerinti feladatainak elvégzéséhez.

(4)  A fenti rendelkezések nem alkalmazandók a FADO-val összefüggésben gyűjtött személyes adatokra.

91. cikk

A minősített adatok és a nem minősített érzékeny adatok védelmére vonatkozó biztonsági szabályok

(1)  Az ügynökség az EU-minősített adatoknak és a nem minősített érzékeny adatoknak a védelmére vonatkozó bizottsági biztonsági szabályokban megállapított elvek és szabályok alapján saját biztonsági szabályokat fogad el, ideértve többek között az (EU, Euratom) 2015/443 és az (EU, Euratom) 2015/444 bizottsági határozatban foglaltak szerinti rendelkezéseket is, az ilyen adatok harmadik országokkal való cseréjére, kezelésére és tárolására vonatkozóan. A minősített adatok harmadik ország érintett hatóságaival való megosztására vonatkozó igazgatási megállapodásokhoz, illetve ilyen megállapodások hiánya esetén az EU-minősített adatok ilyen hatóságokkal való kivételes eseti megosztásához szükség van a Bizottság előzetes jóváhagyására.

(2)  A biztonsági szabályokat a Bizottság jóváhagyását követően az igazgatótanács fogadja el az (EU, Euratom) 2015/443 és az (EU, Euratom) 2015/444 bizottsági határozattal való összeegyeztethetőség biztosítása érdekében.

(3)  A minősítés nem zárja ki a szóban forgó adatoknak az Európai Parlament rendelkezésére bocsátását. Az e rendelet alapján a Parlamentnek továbbított adatokat és dokumentumokat a minősített adatok továbbítására és kezelésére irányadó, az Európai Parlament és a Bizottság között alkalmazandó szabályoknak megfelelően kell továbbítani és kezelni.

3. szakasz

Az Ügynökség általános kerete és felépítése

92. cikk

Jogállás és székhely

(1)  Az Ügynökség az Unió szerve. Az Ügynökség jogi személyiséggel rendelkezik.

(2)  Az Ügynökség minden egyes tagállamban a nemzeti jog szerint a jogi személyeknek biztosított legteljesebb jogképességgel rendelkezik. Ennek megfelelően ingó és ingatlan vagyont szerezhet és idegeníthet el, továbbá bíróság előtt eljárhat.

(3)  Az Ügynökség a technikai és műveleti megbízatásának végrehajtása során független.

(4)  Az Ügynökséget az ügyvezető igazgató képviseli.

(5)  Az Ügynökség székhelye Lengyelországban, Varsóban található.

93. cikk

Székhely-megállapodás

(1)  Az Ügynökségnek a székhelye szerinti tagállamban biztosítandó elhelyezésére és az ezen tagállam által nyújtandó szolgáltatásokra vonatkozóan szükséges szabályokat, valamint az Ügynökség ügyvezető igazgatójára, ügyvezetőigazgató-helyettesére, igazgatótanácsának tagjaira, személyzetére és azok családtagjaira az e tagállamban alkalmazandó külön szabályokat az Ügynökség és a székhelye szerinti tagállam közötti székhely-megállapodásban kell meghatározni.

(2)  A székhely-megállapodás az igazgatótanács jóváhagyását követően köthető meg.

(3)  Az Ügynökség székhelye szerinti tagállamnak a lehető legkedvezőbb feltételeket – beleértve a többnyelvű, európai szemléletű iskolázatást és a megfelelő közlekedési kapcsolatokat – kell biztosítania az Ügynökség megfelelő működésének biztosítása érdekében.

94. cikk

Személyzet

(1)  A személyzetre alkalmazni kell a 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendeletben(31) megállapított, az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatát (a továbbiakban: a személyzeti szabályzat) és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeket (a továbbiakban: az alkalmazási feltételek), valamint az Európai Unió intézményei által a fent említett személyzeti szabályzat és az alkalmazási feltételek végrehajtása céljából közösen elfogadott szabályokat.

(2)  A foglalkoztatás helyét elvben az Ügynökség székhelye szerinti országban kell meghatározni.

(3)  A személyzet alkalmazási feltételek alá eső tagjait elvben kezdetben egy öt éves határozott időtartamra kell alkalmazni. Szerződéseik elvben egy alkalommal hosszabbíthatók meg egy legtöbb öt éves meghatározott időtartamra. Bármely további meghosszabbítás határozatlan időre szól.

(4)   A 32. és 45. cikk ▌végrehajtása céljából koordinációs tisztviselőnek vagy összekötő tisztviselőnek kizárólag az Ügynökségnek a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó alkalmazottja, vagy az alkalmazási feltételek II. címe alapján alkalmazott személy nevezhető ki. Az 56. cikk végrehajtása céljából csapattagnak kizárólag az Ügynökségnek a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó alkalmazottja, vagy az alkalmazási feltételek alapján alkalmazott személy küldhető ki.

(5)   Az igazgatótanács a Bizottsággal egyetértésben és a személyzeti szabályzat 110. cikknek (2) bekezdésével összhangban végrehajtási szabályokat fogad el a személyzeti szabályzat és az alkalmazási feltételek betartására vonatkozóan.

(6)   A Bizottság előzetes jóváhagyását követően az igazgatótanács a tagállamokból az 57. cikkel összhangban az Ügynökséghez kirendelt operatív személyzetre vonatkozó szabályokat fogad el, és szükség esetén aktualizálja azokat. Ezek a szabályok különösen az e kiküldetésekkel kapcsolatos pénzügyi intézkedéseket tartalmazzák, beleértve a biztosítást és a képzést. Ezek a rendelkezések figyelembe veszik azt a tényt, hogy az operatív személyzetet csapattagokként való bevetés céljából rendelik ki, és a 83. cikkben meghatározott feladatok ellátására és hatáskör gyakorlására van felhatalmazva. A szabályoknak a bevetés feltételeire vonatkozó rendelkezéseket is tartalmazniuk kell. Adott esetben az igazgatótanács törekszik az összehangoltság biztosítására a kiküldetési költségek a személyzet számára való visszatérítésére vonatkozó szabályokkal.

95. cikk

Kiváltságok és mentességek

Az Ügynökségre és személyzetére alkalmazni kell az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyvet.

96. cikk

Felelősségre vonhatóság

(-1)  A 85. és 86. cikk sérelme nélkül az Ügynökség felelős az e rendelettel összhangban folytatott valamennyi tevékenységéért.

(1)  Az Ügynökség szerződéses felelősségét azon jog szabályozza, amely a kérdéses szerződésre alkalmazandó.

(2)  Az Ügynökség által megkötött szerződések választottbírósági záradékai alapján a felmerülő jogvitákban az Európai Unió Bírósága rendelkezik hatáskörrel.

(3)  Szerződésen kívüli felelősség esetén az Ügynökség a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően megtéríti a szervezeti egységei vagy személyzete által feladataik teljesítése, többek között a végrehajtási hatáskörök gyakorlása során okozott károkat.

(4)  Az Európai Unió Bírósága rendelkezik hatáskörrel a (3) bekezdésben említett károkra vonatkozó kártérítési jogviták tekintetében.

(5)  Az Ügynökség alkalmazottainak az Ügynökséggel szemben fennálló személyes felelősségére a személyzeti szabályzatnak és az alkalmazási feltételeknek az Ügynökség személyzetére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

96a. cikk

Kereset benyújtása az Európai Unió Bíróságához

(1)  Eljárás indítható a Bíróság előtt az Ügynökség azon jogi aktusainak megsemmisítése iránt, amelyek az EUMSZ 263. cikkével összhangban harmadik személyekkel szemben joghatás kiváltására irányulnak, teljesítés elmulasztása miatt az EUMSZ 265. cikkével összhangban, az Ügynökség által okozott károkért való szerződésen kívüli felelősségre vonatkozóan, és – választottbírósági záradék alapján – az Ügynökség jogi aktusai által okozott károkért való szerződéses felelősségre vonatkozóan az EUMSZ 340. cikkének megfelelően.

(2)  Az Ügynökség megteszi az Európai Unió Bíróságának ítéleteiben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

97. cikk

Az Ügynökség igazgatási és irányítási struktúrája

Az Ügynökséget a következők alkotják:

a)  az igazgatótanács;

b)  az ügyvezető igazgató;

c)  az ügyvezetőigazgató-helyettesek;

d)  az alapjogi tisztviselő.

e)  a konzultatív fórum mint tanácsadó testület;

98. cikk

Az igazgatótanács feladatkörei

(1)  Az igazgatótanács e rendelettel összhangban felel az Ügynökség stratégiai döntéseinek meghozataláért.

(2)  Az igazgatótanács feladatai:

a)  a 105. cikkel összhangban a Bizottság javaslatára kinevezi az ügyvezető igazgatót;

b)  a 105. cikkel összhangban a Bizottság javaslatára kinevezi az ügyvezetőigazgató-helyetteseket;

c)  a 60. cikk (6) bekezdésével összhangban határozatot hoz egy képviseleti iroda létrehozásáról vagy időtartamának meghosszabbításáról;

d)  a 33. cikk (1) és (9) bekezdésével összhangban elfogadja a sebezhetőségi értékelés elvégzésére vonatkozó határozatokat; a 33. cikk (9) bekezdésével összhangban a korrekciós intézkedéseket előíró határozatokat a szavazásra jogosult tagok kétharmados többségével fogadja el;

e)  az e rendeletben, különösen az 50., 87., 88., 89. és 90. cikkben megállapított kötelezettségek sérelme nélkül elfogadja a határigazgatásért és visszaküldésért felelős nemzeti hatóságok által az Ügynökséggel kötelező módon kicserélendő információk és adatok listájára vonatkozó határozatokat, hogy lehetővé tegye az Ügynökség számára a feladatai ellátását;

f)  a 30. cikk (1) bekezdésével összhangban elfogadja a közös integrált kockázatelemzési modell létrehozására vonatkozó határozatokat;a 32. cikk (2) bekezdésével összhangban elfogadja a kiküldött összekötő tisztviselők tagállami tevékenységének jellegére és feltételeire vonatkozó határozatokat;

g)  az 5. cikk (5) bekezdésével összhangban elfogadja az európai integrált határigazgatásra vonatkozó technikai és műveleti stratégiát;

h)  a 85. cikk (5) bekezdésével összhangban elfogadja az európai integrált határigazgatásra vonatkozó technikai és műveleti stratégiát;

i)  az 55. cikk (4) bekezdésével összhangban elfogadja az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatát alkotó, határigazgatásért és migrációkezelésért felelős operatív személyzet létszámára és profiljaira vonatkozó határozatot;

j)  elfogadja az Ügynökség előző évi éves tevékenységi jelentését, és legkésőbb július 1-jéig továbbítja azt az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság és a Számvevőszék számára;

k)  minden év november 30-a előtt és a Bizottság véleményének alapos figyelembevételét követően a szavazásra jogosult tagjai kétharmados többségével egységes programozási dokumentumot fogad el, amely magában foglalja többek között az Ügynökség többéves programozását és a következő évre vonatkozó munkaprogramját, és továbbítja azt az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság számára;

l)  megállapítja az ügyvezető igazgatónak az Ügynökség technikai és műveleti feladataihoz kapcsolódó döntéshozatali eljárásait;

m)  a szavazásra jogosult tagjai kétharmados többségével elfogadja az Ügynökség éves költségvetését, és ellátja az Ügynökség költségvetéséhez kapcsolódó egyéb feladatokat e fejezet 5. szakaszával összhangban;

n)  fegyelmi jogkört gyakorol az ügyvezető igazgató felett, valamint az ügyvezető igazgatóval konzultálva az ügyvezetőigazgató-helyettesek felett;

o)  megállapítja eljárási szabályzatát;

p)  meghatározza az Ügynökség szervezeti felépítését, és elfogadja az Ügynökség személyzeti politikáját;

q)  a csalással kapcsolatos kockázatokkal arányos csalásellenes stratégiát fogad el, figyelembe véve a végrehajtandó intézkedések költségeit és előnyeit;

r)  belső szabályokat fogad el tagjai tekintetében az összeférhetetlenség megelőzésére és kezelésére;

s)  a (8) bekezdéssel összhangban az Ügynökség személyzete tekintetében gyakorolja a személyzeti szabályzat által a kinevező hatóságra, valamint az alkalmazási feltételek által a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságra ruházott hatásköröket (a továbbiakban: kinevező hatósági hatáskörök);

t)  a személyzeti szabályzat 110. cikkének (2) bekezdésével összhangban végrehajtási szabályokat fogad el a személyzeti szabályzat és az alkalmazási feltételek betartására vonatkozóan;

u)  az igazgatótanáccsal együtt biztosítja a belső vagy külső ellenőrzési jelentésekből és értékelésekből, valamint az OLAF vizsgálatokból származó megállapítások és ajánlások megfelelő nyomon követését;

v)  elfogadja és rendszeresen aktualizálja a 10. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében említett kommunikációs és terjesztési terveket;

w)  számvitelért felelős – a személyzeti szabályzat és az alkalmazási feltételek hatálya alatt álló – tisztviselőt nevez ki, aki feladatai ellátása során teljes mértékben függetlenül jár el;

x)  határoz egy közös sebezhetőségi értékelési módszertanról, többek között azon objektív kritériumokról, amelyek alapján az Ügynökség elvégzi a sebezhetőségi értékelést, ezen értékelések gyakoriságáról, és az egymást követő sebezhetőségi értékelések elvégzésének módjáról;

y)  határoz a tagállam 33. cikk (2) bekezdésében említett, mélyrehatóbb értékeléséről és nyomon követéséről;

z)  a 107. cikkel ▌összhangban kinevezi az alapjogi tisztviselőt és az alapjogi tisztviselő helyettesét;

za)  külön szabályokat állapít meg az alapjogi tisztviselő feladatai ellátása során való függetlenségének biztosítása érdekében;

zb)  határoz az e rendeletben megállapított bármely egyéb kérdésről;

aa)  jóváhagyja a harmadik országokkal kötött munkamegállapodásokat;

bb)  a Bizottság előzetes jóváhagyása után elfogadja az EU-minősített adatok és nem minősített érzékeny adatok 91. cikkben említettek szerinti védelmére szolgáló ügynökségi biztonsági szabályokat;

cc)  a személyzeti szabályzat és az alkalmazási feltételek hatálya alá eső biztonsági tisztviselőt nevez ki, aki az Ügynökségen belüli biztonságért felel, beleértve az érzékeny és minősített adatok védelmét is.

A j) pontban említett éves tevékenységi jelentést közzé kell tenni.

(3)  A valamely tagállam külső határain vagy annak közvetlen közelében az Ügynökség által végrehajtandó meghatározott tevékenységekre vonatkozó, a (2) bekezdésben említett igazgatótanácsi határozati javaslatok vagy a 74. cikk (4) bekezdésében említett, a harmadik országokkal kötött munkamegállapodások elfogadásához az adott tagállamot vagy az adott harmadik országgal szomszédos tagállamot képviselő igazgatótanácsi tag támogató szavazata szükséges.

(4)  Az igazgatótanács tanácsot adhat az ügyvezető igazgatónak bármely, a külső határok operatív igazgatásának alakításához és a képzéshez kapcsolódó kérdésben, beleértve a kutatásokkal kapcsolatos tevékenységeket is.

(5)  Írországnak és/vagy az Egyesült Királyságnak a meghatározott tevékenységekben való részvételre irányuló kérelméről az igazgatótanács határoz.

Az igazgatótanács határozatát eseti alapon, a szavazásra jogosult tagok abszolút többségével hozza meg. A határozat meghozatalakor az igazgatótanács figyelembe veszi, hogy Írország és/vagy az Egyesült Királyság részvétele elősegíti-e a kérdéses tevékenységek megvalósítását. A határozatban meg kell határozni Írország és/vagy az Egyesült Királyság azon tevékenységhez való pénzügyi hozzájárulását, amelyre a részvételi kérelem vonatkozott.

(6)  Az igazgatótanács az Ügynökség által végzett értékelési eljárások eredménye szempontjából lényeges információkat évente továbbítja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak (a továbbiakban: a költségvetési hatóság).

(7)  Az igazgatótanács létrehozhatja az igazgatótanács legfeljebb négy tagjából – köztük az elnökből és egy bizottsági képviselőből – álló ügyvezető testületet, amely segítséget nyújt az igazgatótanács és az ügyvezető igazgató számára az igazgatótanács által elfogadandó határozatok, programok és tevékenységek előkészítése tekintetében, és amely szükség esetén az igazgatótanács nevében meghoz bizonyos ideiglenes, sürgős határozatokat. Az ügyvezető testület nem hozhat olyan határozatot, amelynek elfogadásához az igazgatótanács kétharmados vagy háromnegyedes többségére van szükség. Az igazgatótanács bizonyos világosan meghatározott feladatokat átruházhat az ügyvezető testületre, különösen amennyiben ez javítja az Ügynökség hatékonyságát. Az igazgatótanács azonban nem ruházhat olyan feladatokat az ügyvezető testületre, amelyek az igazgatótanács kétharmados vagy háromnegyedes többségét igénylő határozatokkal kapcsolatosak.

(8)  Az igazgatótanács a személyzeti szabályzat 110. cikkével összhangban a személyzeti szabályzat 2. cikkének (1) bekezdésén és az alkalmazási feltételek 6. cikkén alapuló határozatot fogad el a vonatkozó kinevező hatósági hatásköröknek az ügyvezető igazgatóra történő átruházásáról, és meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett az átruházás felfüggeszthető. Az ügyvezető igazgató e hatásköröket továbbruházhatja másra.

Kivételes körülmények által indokolt esetben az igazgatótanács határozat útján átmenetileg felfüggesztheti a kinevező hatósági hatásköröknek az ügyvezető igazgatóra történt átruházását, valamint e hatásköröknek utóbbi általi továbbruházását. Ezt követően e hatásköröket maga gyakorolhatja vagy átruházhatja valamely tagjára, illetőleg a személyzetnek egy, az ügyvezető igazgatón kívüli tagjára.

99. cikk

Az igazgatótanács összetétele

(1)  A (3) bekezdés sérelme nélkül, az igazgatótanács valamennyi tagállam részéről egy-egy, a Bizottság részéről pedig két képviselőből áll, akik valamennyien szavazati joggal rendelkeznek. Ennek érdekében minden tagállam kinevez egy igazgatótanácsi tagot, valamint egy póttagot, aki az igazgatótanácsi tagot annak távollétében képviseli. A Bizottság két tagot, és azok póttagjait nevezi ki. Az említett tagok és póttagok hivatali ideje négy év. A hivatali idő meghosszabbítható.

(2)  Az igazgatótanács tagjait a határigazgatási operatív együttműködés és a visszaküldés terén szerzett tapasztalataik és szakértelmük magas szintje alapján nevezik ki a releváns vezetői, igazgatási és költségvetési készségeik figyelembevételével. A tagállamok és a Bizottság törekednek arra, hogy az igazgatótanácsban érvényesüljön a nemek közötti egyensúly.

(3)  A schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásban részes országok részt vesznek az Ügynökségben. Ezen országok mindegyike egy képviselővel és egy póttaggal rendelkezik az igazgatótanácsban. Alkalmazni kell a társulási megállapodásaik vonatkozó rendelkezései alapján kidolgozott szabályokat, amelyek meghatározzák ezen országoknak az Ügynökség munkájában való részvétele jellegét és mértékét, valamint annak részletes szabályait, beleértve a pénzügyi hozzájárulásokra és a személyzetre vonatkozó rendelkezéseket is.

100. cikk

Többéves programozás és éves munkaprogramok

(1)  Az igazgatótanács legkésőbb minden év november 30-áig elfogadja a többek között az Ügynökség többéves programozását és a következő évre vonatkozó éves programozást tartalmazó – az ügyvezető igazgató által előterjesztett tervezeten alapuló és az igazgatótanács által jóváhagyott – végleges programozási dokumentumot. A végleges programozási dokumentumot azt követően fogadják el, hogy az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal történő egyeztetést követően a Bizottság kedvező véleményt ad a többéves programozást illetően. Ha az Ügynökség úgy dönt, hogy nem veszi figyelembe a Bizottság véleményében szereplő elemeket, akkor ezt kellően meg kell indokolnia. A kellő megindokolásra vonatkozó kötelezettség az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal történő egyeztetés során felvetett elemekre is alkalmazandó. Az igazgatótanács e dokumentumot haladéktalanul továbbítja az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(2)  Az (1) bekezdésben említett dokumentum az általános költségvetés végleges elfogadását követően válik véglegessé. E dokumentumot szükség esetén megfelelően ki kell igazítani.

(3)  A többéves stratégiai szakpolitikai ciklussal összhangban a többéves programozás meghatározza a közép- és hosszú távú átfogó stratégiai programozást, ideértve a célkitűzéseket, a várt eredményeket, a teljesítménymutatókat és a forrásokra vonatkozó tervet, ideértve a többéves költségvetést, a személyzetet és az Ügyészség saját képességeinek fejlesztését, ideértve a készenléti alakulatokat alkotó profilokra vonatkozó indikatív többéves tervezést. A többéves programozás meghatározza az intervenciók stratégiai területeit és kifejti a célkitűzések eléréséhez szükséges lépéseket. Magában foglalja a 81. cikk (1) bekezdésében említett alapjogi stratégia végrehajtására irányuló stratégiai fellépéseket, valamint a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatokra vonatkozó stratégiát és az ezekkel a stratégiákkal kapcsolatos fellépéseket.

(4)  A többéves programozást éves munkaprogramok révén hajtják végre, és adott esetben a 116. cikk szerint végzett értékelés eredményei alapján naprakésszé teszik. Ezen értékelések következtetését adott esetben a következő évre vonatkozó éves munkaprogramban is figyelembe veszik.

(5)  Az éves munkaprogram magában foglalja a finanszírozandó tevékenységek leírását, a részletes célkitűzéseket és a várt eredményeket, ideértve a teljesítménymutatókat is. Feltünteti továbbá az egyes tevékenységekhez elkülönített pénzügyi és emberi erőforrásokat a tevékenységalapú költségvetés-tervezés és irányítás elveivel összhangban. Az éves munkaprogramnak összhangban kell állnia a többéves programozással. Az éves munkaprogramnak egyértelműen fel kell tüntetni, hogy az előző költségvetési évhez képest mely feladatokat vettek fel, változtattak meg vagy töröltek.

(6)  Az éves munkaprogramot a külső határok igazgatása és a visszaküldés releváns területeire vonatkozó uniós jogalkotási programmal összhangban kell elfogadni.

(7)  Amennyiben az éves munkaprogram elfogadását követően az Ügynökséget új feladattal bízzák meg, az igazgatótanács módosítja az éves munkaprogramot.

(8)  Az éves munkaprogram minden jelentős módosítását, különösen azokat a módosításokat, amelyek az éves költségvetés több mint 2%-ának átcsoportosítását eredményezik, ugyanazon eljárás szerint fogadják el, mint az eredeti éves munkaprogramot. Az igazgatótanács felruházhatja az ügyvezető igazgatót az éves munkaprogram nem érdemi módosításainak elfogadására vonatkozó hatáskörrel.

101. cikk

Az igazgatótanács elnöksége

(1)  Az igazgatótanács szavazati joggal rendelkező tagjai közül elnököt és alelnököt választ. Az elnököt és az alelnököt az igazgatótanács szavazati joggal rendelkező tagjainak kétharmados többségével választják meg. Az alelnök hivatalból helyettesíti az elnököt feladatai ellátásában annak akadályoztatása esetén.

(2)  Az elnök és az alelnök hivatali ideje akkor jár le, amikor megszűnik igazgatótanácsi tagságuk. E rendelkezésre is figyelemmel, az elnök vagy alelnök hivatali ideje négy év. A hivatali időt egy alkalommal meg lehet hosszabbítani.

102. cikk

Az igazgatótanács ülései

(1)  Az igazgatótanács üléseit az elnök hívja össze.

(2)  Az ügyvezető igazgató szavazati jog nélkül vesz részt a tanácskozásokon.

(3)  Az igazgatótanács évente legalább két rendes ülést tart. Ezenkívül elnöke kezdeményezésére, a Bizottság kérésére vagy tagjai legalább egyharmadának kérésére is összeül. Szükség esetén az igazgatótanács közösen ülésezhet az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal és az EUROPOL igazgatótanácsával.

(4)  Írországot meg kell hívni az igazgatótanács üléseire.

(5)  Az Egyesült Királyságot meg kell hívni az igazgatótanács azon üléseire, amelyekre az Egyesült Királyság Unióból való kilépése előtt kerül sor.

(6)  Az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal és az EUROPOL képviselőit meg kell hívni az igazgatótanács üléseire. Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének képviselőit meg kell hívni az igazgatótanács üléseinek az alapvető jogok védelmével kapcsolatos napirendi pontjaira. Az igazgatótanács elnöke meghívhatja az Európai Parlament egy szakértőjét is, hogy részt vegyen az igazgatótanács ülésein. Az igazgatótanács meghívhatja a többi érintett uniós intézmény, szerv, hivatal és ügynökség képviselőjét is.

(7)  Az igazgatótanács – az eljárási szabályzatával összhangban – az üléseire megfigyelőként meghívhat bármely egyéb olyan személyt, akinek véleménye megfontolandó lehet.

(8)  Az igazgatótanács tagjait – az eljárási szabályzat előírásaira is figyelemmel – tanácsadók vagy szakértők segíthetik.

(9)  Az igazgatótanács titkárságát az Ügynökség biztosítja.

103. cikk

Szavazás

(1)  Az 55. cikk (4) bekezdésének, a 98. cikk (2) bekezdése d), i), k) és m) pontjának, a 100. cikk (1) és (8) bekezdésének, valamint a 105. cikk (2) és (4) bekezdésének sérelme nélkül, az igazgatótanács határozatait a szavazásra jogosult tagjai abszolút többségével hozza meg.

(2)  Minden tag egy szavazattal rendelkezik. Valamely tag távollétében az őt képviselő póttag jogosult a szavazati jog gyakorlására. Az ügyvezető igazgató nem vesz részt a szavazásban.

(3)  Az eljárási szabályzatban meg kell állapítani a szavazás rendjének részletesebb szabályait. E szabályok magukban foglalják a más tag nevében eljáró tagra vonatkozó feltételeket és a határozatképességre vonatkozó követelményeket.

(4)  A schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásban részes országok a rájuk vonatkozó megállapodások szerinti korlátozott szavazati jogokkal rendelkeznek. Annak érdekében, hogy a társult országok számára lehetővé váljon szavazati joguk gyakorlása, az Ügynökség részletezi a napirendet, azonosítva azokat a pontokat, amelyek esetében korlátozott szavazati jogot kaptak.

104. cikk

Az ügyvezető igazgató feladatai és hatásköre

(1)  Az Ügynökséget az ügyvezető igazgató vezeti, aki feladatainak ellátása során teljesen független. Az uniós intézmények és az igazgatótanács vonatkozó hatásköreinek sérelme nélkül, az ügyvezető igazgató nem kérhet és nem fogadhat el utasítást semmilyen kormánytól vagy egyéb szervtől.

(2)  Az Európai Parlament vagy a Tanács felhívhatja az ügyvezető igazgatót, hogy számoljon be feladatainak elvégzéséről. Ez magában foglalja a jelentéstételt az Ügynökség tevékenységeiről, az alapjogi stratégia végrehajtásáról és figyelemmel kíséréséről, az Ügynökség előző évi éves tevékenységi jelentéséről, a következő évre vonatkozó munkaprogramjáról és az Ügynökség többéves programozásáról vagy az Ügynökség tevékenységéhez kapcsolódó bármely más kérdésről. Az ügyvezető igazgató – kérés esetén – nyilatkozatot is tesz az Európai Parlament előtt, és az európai parlamenti képviselők által feltett minden kérdésre 15 naptári napon belül írásban válaszol. Az ügyvezető igazgató ▌rendszeresen jelentést tesz az Európai Parlament megfelelő szerveinek és bizottságainak.

(2a)   Az ügyvezető igazgató – ide nem értve azon eseteket, amelyek tekintetében e rendelet konkrét határidőket állapít meg – gondoskodik arról, hogy a jelentéseket a lehető leghamarabb, de legkésőbb a jelentéstételi időszak végét követő hat hónapon belül továbbítsák az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak vagy a Bizottságnak kivéve, ha a késedelemre kellő indokolással szolgálnak írásban.

(3)  Az ügyvezető igazgató e rendeletnek megfelelően felel az igazgatótanács által hozott stratégiai döntések előkészítéséért és végrehajtásáért, valamint az Ügynökség operatív tevékenységeivel kapcsolatos határozatok meghozataláért. Az ügyvezető igazgató a következő feladatokkal és hatáskörökkel rendelkezik:

a)  e rendelet, ennek végrehajtási szabályai és az egyéb alkalmazandó jogszabályok keretei között javasolja, előkészíti és végrehajtja az igazgatótanács által elfogadott stratégiai határozatokat, programokat és tevékenységeket;

b)  az összes szükséges lépést megteszi, beleértve a belső adminisztrációs utasítások elfogadását és az értesítések közzétételét, hogy e rendelettel összhangban biztosítsa az Ügynökség napi szintű igazgatását és működését;

c)  minden évben elkészíti az egységes programozási dokumentum tervezetét és jóváhagyás érdekében benyújtja az igazgatótanácshoz, mielőtt január 31-én elküldenék az Intézményeknek;

d)  minden évben elkészíti az Ügynökség éves tevékenységi jelentését és benyújtja azt az igazgatótanácshoz;

e)  a 111. cikk alapján az egységes programozási dokumentum részeként kidolgozza az Ügynökség bevételi és kiadási kimutatástervezetét, és a 112. cikk alapján végrehajtja a költségvetést;

f)  a hatáskörét átruházhatja az Ügynökség személyzetének más tagjaira, a 98. cikk (2) bekezdésének 15) pontjában említett eljárással összhangban elfogadott szabályoknak megfelelően;

g)  elfogadja a 33. cikk (9) bekezdése szerinti intézkedésekről szóló ajánlást, ideértve a közös műveletek, gyorsreagálási határvédelmi műveletek és a 37. cikk (2) bekezdésében említett más fellépések tagállamok általi indítására és végrehajtására irányuló javaslatról szóló határozatokat;

h)  értékeli, jóváhagyja és koordinálja a 38. cikk (3) bekezdésének megfelelően a tagállamok közös műveletekre vagy gyorsreagálási határvédelmi műveletekre irányuló javaslatait;

i)  értékeli, jóváhagyja és koordinálja az 51., illetve az 54. cikk szerinti közös visszaküldési műveletekre és visszaküldési intervenciókra vonatkozó tagállami kérelmeket;

j)  biztosítja a 39. cikkben, a 43. cikkben és az 54. cikk (4) bekezdésében említett műveleti tervek végrehajtását;

k)  értékeli a tagállam migrációkezelést támogató csapatok segítségnyújtása iránti kérelmét és a szükségleteire vonatkozó értékelését, a 41. cikk (3) bekezdésével összhangban együttműködve az érintett uniós ügynökségekkel;

l)  biztosítja a 43. cikk (1) bekezdésében említett tanácsi határozat végrehajtását;

m)  megvonja a tevékenységek finanszírozását a 47. cikkel összhangban;

ma)  a 47. cikk (4a) és (4b) bekezdésének megfelelően bármilyen tevékenység megkezdése előtt értékeli, hogy fennáll-e az alapvető jogok vagy a nemzetközi védelemmel kapcsolatos kötelezettségek súlyos vagy valószínűleg tartósan fennálló megsértése;

n)  értékeli a tevékenységek eredményeit a 48. cikknek megfelelően;

o)  a 64. cikk (5) bekezdésének megfelelően meghatározza a műszaki eszközök minimális darabszámát az Ügynökség – különösen a közös műveletek, a migrációkezelést támogató csapatok bevetése, a gyorsreagálási határvédelmi műveletek, a visszaküldési műveletek és a visszaküldési intervenciók tekintetében jelentkező – szükségletei alapján;

p)  a 60. cikk (6) bekezdésével összhangban javaslatot tesz egy képviseleti iroda létrehozására vagy időtartamának meghosszabbítására;

q)  a 60. cikk (4) bekezdésével összhangban kinevezi a képviseleti irodák vezetőit;

r)  cselekvési tervet készít a belső és külső ellenőrzési jelentésekből és értékelésekből, valamint az OLAF által lefolytatott vizsgálatokból származó megállapítások nyomon követésére, és az elért eredményekről évente kétszer beszámol a Bizottságnak és rendszeresen beszámol az igazgatótanácsnak;

s)  védi az Unió pénzügyi érdekeit a csalás, korrupció és egyéb jogellenes tevékenységek elleni megelőző intézkedések alkalmazásával, hatékony ellenőrzésekkel, illetve szabálytalanságok észlelése esetén a jogtalanul kifizetett összegek behajtásával és adott esetben hatékony, arányos és visszatartó erejű igazgatási és pénzügyi szankciókkal;

t)  elkészíti az Ügynökség csalás elleni stratégiáját, és azt jóváhagyás céljából benyújtja az igazgatótanácsnak.

(4)  Az ügyvezető igazgató a tevékenységéért az igazgatótanácsnak elszámolási kötelezettséggel tartozik.

(5)  Az Ügynökség törvényes képviselője az ügyvezető igazgató.

105. cikk

Az ügyvezető igazgató és az ügyvezetőigazgató-helyettesek kinevezése

(1)  A Bizottság a tisztségnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában és adott esetben más sajtóorgánumban vagy internetes weboldalon való meghirdetését követően összeállított lista alapján legalább három jelöltet javasol az ügyvezető igazgatói tisztségre és az ügyvezetőigazgató-helyettesi tisztségek mindegyikére.

(2)  Az ügyvezető igazgatót a Bizottság (1) bekezdésben említett javaslatai alapján az igazgatótanács nevezi ki érdemei, valamint dokumentált magas szintű igazgatási és vezetői képességei alapján, ideértve a külső határok igazgatása és a visszaküldés terén magas rangban szerzett releváns vezetői szakmai tapasztalatokat is. A Bizottság által javasolt jelölteket kinevezés előtt felkérik, hogy az Európai Parlament illetékes bizottsága vagy bizottságai előtt tegyenek nyilatkozatot, és válaszoljanak a bizottsági tagok által feltett kérdésekre.

E nyilatkozatot követően az Európai Parlament véleményt fogad el, amelyben kifejti álláspontját, és megjelölheti, hogy melyik jelöltet részesíti előnyben.

Az igazgatótanács az igazgatót ezen álláspont figyelembevételével nevezi ki. Az igazgatótanács a szavazati joggal rendelkező összes tagjának kétharmados többségével határoz.

Ha az igazgatótanács úgy határoz, hogy más jelöltet nevez ki, mint akit az Európai Parlament előnyben részesített jelöltjeként megjelölt, az igazgatótanács írásban tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot arról, hogy az Európai Parlament véleményét milyen módon vette figyelembe.

Az ügyvezető igazgató felmentése – a Bizottság javaslata alapján – az igazgatótanács hatáskörébe tartozik.

(3)  Az ügyvezető igazgatót feladatainak ellátásában három ügyvezetőigazgató-helyettes segíti. Mindegyik ügyvezetőigazgató-helyettest egy konkrét felelősségi területhez kell hozzárendelni. Távolléte vagy akadályoztatása esetén az ügyvezető igazgatót az ügyvezetőigazgató-helyettesek helyettesítik.

(4)  Az ügyvezetőigazgató-helyetteseket a Bizottság (1) bekezdésben említett javaslatai alapján az igazgatótanács nevezi ki érdemeik, megfelelő igazgatási és vezetői képességeik, többek között a külső határok igazgatása és a visszatérés terén szerzett releváns tapasztalataik alapján ▌. Az ügyvezető igazgató részt vesz a kiválasztási folyamatban. Az igazgatótanács a szavazati joggal rendelkező összes tagjának kétharmados többségével határoz.

Az igazgatótanács hatáskörébe tartozik az ügyvezetőigazgató-helyettesek felmentése az első albekezdésben foglalt eljárásnak megfelelően.

(5)  Az ügyvezető igazgató hivatali ideje öt év. Ezen időszak lejárta előtt a Bizottság értékelést készít, amelyben figyelembe veszi az ügyvezető igazgató teljesítményének értékelését, valamint az Ügynökség előtt álló jövőbeni feladatokat és kihívásokat.

(6)  Az igazgatótanács a Bizottság (5) bekezdésben említett értékelést figyelembe vevő javaslata alapján eljárva egyszer, további legfeljebb öt évre meghosszabbíthatja az ügyvezető igazgató hivatali idejét.

(7)  Az ügyvezetőigazgató-helyettesek hivatali ideje öt év. Az igazgatótanács egyszer, további legfeljebb 5 évre meghosszabbíthatja a hivatali időt.

(8)  Az ügyvezető igazgatót és az ügyvezetőigazgató-helyetteseket az Ügynökség az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének a) pontja alapján ideiglenes alkalmazottként foglalkoztatja.

106. cikk

Konzultatív fórum

(1)  Az Ügynökségnek konzultatív fórumot kell létrehoznia, amely az alapvető jogokat érintő kérdésekben független tanácsadással segíti az Ügynökséget. Az ügyvezető igazgató és az igazgatótanács az alapjogi tisztviselővel együttműködve az alapvető jogokkal kapcsolatos bármely kérdésben konzultálhat a konzultatív fórummal.

(2)  Az ügynökség felkéri az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalt, az Európai Unió Alapjogi ügynökségét, az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosát és egyéb érintett szervezeteket, hogy vegyenek rész a konzultatív fórumban. Az alapjogi tisztviselő javaslata alapján az ügyvezető igazgatóval való konzultációt követően az igazgatótanács határoz a konzultatív fórum összetételéről, valamint a konzultatív fórum számára történő információtovábbítás részletes szabályairól. A konzultatív fórum az igazgatótanáccsal és az ügyvezető igazgatóval való konzultációt követően meghatározza munkamódszereit és elkészíti munkaprogramját.

(3)  A konzultatív fórummal egyeztetni kell az alapjogi stratégia továbbfejlesztéséről és végrehajtásáról, a panaszkezelési mechanizmus működéséről, a magatartási kódexekről és az egységes alaptantervekről. Az Ügynökség tájékoztatja a konzultatív fórumot az ajánlások nyomon követéséről.

(4)  A konzultatív fórum tevékenységeiről éves jelentést készít. E jelentést nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

(5)  Az alapjogi tisztviselő feladatainak sérelme nélkül, a konzultatív fórumnak kellő időben és hatékony tényleges hozzáféréssel kell rendelkeznie az alapvető jogok tiszteletben tartását érintő valamennyi információhoz, többek között a közös műveletek és gyorsreagálási határvédelmi műveletek során – a fogadó tagállam vagy adott esetben a harmadik ország egyetértésével – tett helyszíni látogatások, a migrációs csomópontokon, ▌valamint a visszaküldési műveletek és a visszaküldési intervenciók során tett – többek között harmadik országbeli – helyszíni látogatások révén. Amennyiben a fogadó tagállam nem járul hozzá ahhoz, hogy a területén végzett közös műveletet vagy gyorsreagálási határvédelmi műveletet a konzultatív fórum helyszíni látogatás keretében felkeresse, arról megfelelő indoklással szolgál az Ügynökség számára küldött levélben.

107. cikk

Alapjogi tisztviselő

(1)  Az igazgatótanács alapjogi tisztviselőt nevez ki a konzultatív fórummal folytatott konzultációt követően a javasolt három jelöltet tartalmazó jegyzék alapján. ▌Az alapjogi tisztviselőnek az alapvető jogok terén megfelelő képesítéssel, szakértői tudással és szakmai tapasztalattal kell rendelkeznie.

(1a)   Az alapjogi tisztviselő a következő feladatokat látja el:

i.  hozzájárul az Ügynökség alapjogi stratégiájához és a kapcsolódó cselekvési tervhez, többek között ajánlásokat tesz annak javítására;

ii.  nyomon követi – többek között a tevékenységeivel kapcsolatos vizsgálatok lefolytatása révén –, hogy az Ügynökség betartja-e az alapvető jogokat;

iii.  előmozdítja, hogy az Ügynökség tiszteletben tartsa az alapvető jogokat;

iv.  amennyiben szükségesnek ítéli vagy felkérik, tanácsot ad az Ügynökségnek az Ügynökség bármely tevékenységével kapcsolatosan, e tevékenységek késleltetése nélkül;

v.  véleményt nyilvánít a 39., 40., 41., 43., 51., 54. és 75. cikk alapján kidolgozott műveleti tervekről, valamint a harmadik országokbeli kísérleti projektekről és technikai segítségnyújtási projektekről;

vi.   véleményt nyilvánít a munkamegállapodásokról;

vii.  helyszíni látogatásokat tesz közös műveletek, gyorsreagálású határvédelmi műveletek, kísérleti projektek, migrációkezelést támogató csapatok bevetése, visszatérési műveletek vagy visszatérési intervenciók során, harmadik országokban is;

viii.  biztosítja a konzultatív fórum titkárságát; a titkárság közvetlenül a konzultatív fórum társelnökeitől kapja az utasításokat;

ix.  tájékoztatja az ügyvezető igazgatót az alapvető jogok esetleges megsértéséről az Ügynökség tevékenységei során;

x.  elvégzi az e rendelet által előírt bármely egyéb feladatot;

xi.  kiválasztja és irányítja az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyeket;

E tekintetben az alapjogi tisztviselő különösen:

–  kinevezi az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyeket,

–  kijelöli a 107. cikk (2a) bekezdésében meghatározott, az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyeket;

–  kijelöli az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyeket mint kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyeket az 52. cikkben említett állomány számára,

–  biztosítja, hogy az alapjogok felügyeletét ellátó személyek megfelelő képzésben részesüljenek,

–  adott esetben jelentést tesz az ügyvezető igazgatónak az alapvető jogok esetleges megsértéséről, amelyet neki az alapjogok felügyeletét ellátó személyek jelentettek. Az ügyvezető igazgató válaszol az alapjogi tisztviselőnek a felmerült aggályok megoldásának mikéntjéről.

Az alapjogi tisztviselő az (1a) bekezdés i)–x) pontjában említett konkrét feladatok bármelyikével megbízhatja az alapjogok felügyeletét ellátó személyek egyikét.

(2)  Az igazgatótanács az alapjogi tisztviselőre vonatkozó különös szabályokat állapít meg, hogy garantálja, hogy az alapjogi tisztviselő és személyzete feladatainak ellátása során független legyen. Az alapjogi tisztviselő közvetlenül az igazgatótanácsnak tesz jelentést, és együttműködik a konzultatív fórummal. Az igazgatótanács biztosítja, hogy az alapjogi tisztviselő ajánlásai nyomán sor kerüljön a megfelelő intézkedésekre. Továbbá, az alapjogi tisztviselő éves jelentést tesz közzé tevékenységéről, valamint az Ügynökség valamennyi tevékenységére vonatkozóan az alapjogok tiszteletben tartásáról. Az említett jelentések a panaszkezelési mechanizmusról és az alapjogi stratégia végrehajtásáról is információkkal szolgálnak.

(2a)  Az Ügynökség biztosítja, hogy az alapjogi tisztviselő feladatai ellátása során önállóan és függetlenül tudjon eljárni. Az alapjogi tisztviselő a feladatai teljesítéséhez szükséges elegendő és megfelelő emberi és pénzügyi erőforrással rendelkezik.

Személyzetét az alapjogi tisztviselő választja ki, és ez a személyzet csak neki tartozik jelentéstétellel.

(2b)   Az alapjogi tisztviselőt helyettes alapjogi tisztviselő segíti. A helyettes alapjogi tisztviselőt az igazgatótanács nevezi ki az alapjogi tisztviselő által javasolt legalább három jelöltet tartalmazó jegyzék alapján. Az helyettes alapjogi tisztviselőnek az alapvető jogok terén megfelelő képesítéssel és tapasztalattal kell rendelkeznie, és feladatai ellátása során függetlenül kell eljárnia. Távolléte vagy akadályoztatása esetén az alapjogi tisztviselő kötelezettségeit és felelősségeit a helyettes alapjogi tisztviselő veszi át.

(3)  ▌Az alapjogi tisztviselő az Ügynökség minden tevékenysége tekintetében hozzáféréssel rendelkezik az alapvető jogok tiszteletben tartását érintő valamennyi információhoz.

107a. cikk

Az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyek

(1a)  Az Ügynökség személyzetének tagjai az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyekként járnak el, akiknek feladata az, hogy folyamatosan értékeljék a műveleti tevékenységek alapvető jogoknak való megfelelőségét, e tekintetben tanácsot és segítséget nyújtsanak, valamint az európai integrált határigazgatás részeként hozzájáruljanak az alapvető jogok előmozdításához.

(1)  Az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyek a következő feladatokat látják el:

a)  figyelemmel kísérik az alapvető jogok tiszteletben tartását, valamint tanácsot és segítséget nyújtanak az alapvető jogokkal kapcsolatban az Ügynökség azon műveleti tevékenységeinek előkészítésében, lefolytatásában és értékelésében, amelyek nyomon követésével az alapjogi tisztviselő őket megbízta;

E tekintetben különösen a következőket teszik:

i.  nyomon követik a műveleti tervek elkészítését és jelentést tesznek az alapjogi tisztviselőnek annak érdekében, hogy ez utóbbi teljesíteni tudja a 107. cikk (1a) bekezdésének v) pontjában szereplő feladatait;

ii.  látogatást tesznek a műveleti tevékenység helyszínén, akár hosszú távú jelleggel is;

iii.  együttműködnek és kapcsolatot tartanak a koordinációs tisztviselővel a 45. cikkben foglaltak szerint, valamint segítséget és tanácsot nyújtanak számára;

iv.  tájékoztatják a koordinációs tisztviselőt és jelentést tesznek az alapjogi tisztviselőnek az alapvető jogoknak az Ügynökség műveleti tevékenységeiben történő esetleges megsértésével kapcsolatos bármely aggályról;

v.  hozzájárulnak a 48. cikkben említett tevékenységek értékeléséhez;

b)  a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyekként járnak el;

c)  hozzájárulnak az Ügynökség alapvető jogokkal kapcsolatos, a 62. cikkben meghatározott képzési tevékenységeihez, többek között az alapvető jogokra vonatkozó képzés biztosításával.

(2a)  A (3) bekezdés sérelme nélkül, az alapjogi tisztviselő műveletenként legalább egy, az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyt jelöl ki. Az alapjogi tisztviselő dönt az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyt kinevezéséről is az általa fontosnak ítélt bármely egyéb műveleti tevékenység nyomon követésére.

Az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személy hozzáféréssel rendelkezik minden olyan területhez, amelyen az Ügynökség műveleti tevékenysége zajlik, valamint az adott tevékenység végrehajtása szempontjából lényeges valamennyi dokumentumhoz.

(3)  Az alapjogi tisztviselő az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyeket jelölhet ki mint kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyeket az 52. cikkben említett állomány számára. Amennyiben az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyek a kitoloncolás végrehajtásának felügyeletét ellátó személyekként lépnek fel, az 51. cikk (5) bekezdésében és az 52. cikkben foglalt rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók rájuk.

(4)  Az alapjogi tisztviselő nevezi ki az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyeket, akik az ő hierarchikus felügyelete alá tartoznak. Feladataik ellátása során függetlenül járnak el. Amennyiben működési területen tartózkodnak, olyan jelvényt kell viselniük, amely egyértelműen lehetővé teszi az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyekként való azonosításukat.

(5)  Az Ügynökség biztosítja, hogy az e rendelet hatálybalépését követő egy éven belül legalább 40, az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyt alkalmaz. E szám növelésének szükségességét az alapjogi tisztviselővel folytatott konzultációt követően az ügyvezető igazgató évente értékeli. Az értékelést követően az ügyvezető igazgató szükség esetén javaslatot tesz az igazgatótanácsnak arra, hogy a következő évre a műveleti szükségleteknek megfelelően növelje a felügyelő személyek számát.

(6)  Felvételüket követően az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyek kiterjedt alapjogi képzésen vesznek részt, figyelembe véve az érintett területeken korábban megszerzett képesítéseket és szakmai tapasztalatot. Az Ügynökség biztosítja, hogy az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyek a foglalkoztatásuk teljes ideje alatt a legmagasabb minőségi normák szerint teljesítsék feladataikat. Minden felügyelő személy számára megfelelő képzési térképeket kell kidolgozni, amely állandó jelleggel biztosítja az alapjogok tiszteletben tartását felügyelő személyekként rájuk háruló feladatok teljesítéséhez szükséges szakképesítés meglétét.

108. cikk

Panaszkezelési mechanizmus

(1)  Az Ügynökség az alapjogi tisztviselővel együttműködve e cikknek megfelelően megteszi a szükséges intézkedéseket egy független és hatékony panaszkezelési mechanizmus létrehozására és továbbfejlesztésére annak érdekében, hogy nyomon kövesse és biztosítsa az Ügynökség valamennyi tevékenysége során az alapvető jogok tiszteletben tartását.

(2)  A közös műveletben, kísérleti projektben, gyorsreagálási határvédelmi műveletben, migrációkezelést támogató csapat bevetésében, közös visszaküldési műveletben, visszaküldési intervencióban vagy az Ügynökség harmadik országban folytatott műveleti tevékenységében részt vevő személyzet intézkedései vagy teljesítés elmulasztása miatt közvetlenül érintett bármely olyan személy, aki úgy ítéli meg, hogy ezen intézkedések vagy teljesítés elmulasztása következtében sérültek az alapvető jogai, vagy az ilyen személy képviseletében eljáró bármely fél írásban panaszt nyújthat be az Ügynökséghez.

(3)  Csak az alapvető jogok konkrét megsértésére vonatkozó, indokolással ellátott panaszok fogadhatók be.

(4)  Az Ügynökséghez beérkező panaszoknak a megfelelő ügyintézéshez való jog szellemében történő kezeléséért az alapjogi tisztviselő felel. E célból az alapjogi tisztviselő megvizsgálja a panasz befogadhatóságát, nyilvántartásba veszi a befogadható panaszokat, ▌ minden nyilvántartásba vett panaszt továbbít az ügyvezető igazgatónak, a csapatok tagjaival kapcsolatos panaszokat pedig a küldő tagállamnak, többek között az alapvető jogok tekintetében illetékes érintett tagállami hatóságnak vagy szervnek a megbízatásuknak megfelelő további intézkedések meghozatala érdekében. Az alapjogi tisztviselő egyben nyilvántartásba veszi és biztosítja az Ügynökség vagy a szóban forgó tagállam által a panasz nyomán hozott intézkedéseket is.

(5)  Amennyiben a panasz elfogadható, a panaszosokat megfelelő ügyintézéshez való jognak megfelelően tájékoztatni kell a panasz nyilvántartásba vételéről és az értékelés megindításáról, és a panaszos a válaszról a lehető leghamarabb értesítést kap. Ha a panaszt nemzeti hatóságokhoz vagy szervekhez nyújtják be, akkor a panaszos számára biztosítani kell ezek elérhetőségi adatait. Amennyiben a panaszt elfogadhatatlannak nyilvánítják, a panaszost tájékoztatni kell ennek okáról és lehetőség szerint aggályai kezelésének további lehetőségeiről.

Az Ügynökség a panasz ügyében, amennyiben azt elfogadhatatlannak vagy megalapozatlannak nyilvánítják, megfelelő eljárásról rendelkezik.

Minden határozatot írásba kell foglalni és indokolással kell ellátni. Az alapjogi tisztviselő újból megnyitja az ügyet, ha a panaszos új bizonyítékot nyújt be egy már elfogadhatatlannak nyilvánított ügy kapcsán.

(6)  Amennyiben a nyilvántartásba vett panasz az Ügynökség alkalmazottját érinti, az alapjogi tisztviselő megfelelő nyomon követésre, ideértve fegyelmi intézkedésekre tesz ajánlást az ügyvezető igazgatónak▌, és szükség esetén e rendelettel és a nemzeti joggal összhangban polgári vagy büntető igazságszolgáltatási eljárásokat indít. Az ügyvezető igazgató biztosítja a megfelelő nyomon követést és meghatározott időszakon belül jelentést tesz az alapjogi tisztviselőnek az Ügynökség panasszal kapcsolatos megállapításairól és nyomonkövetési intézkedéseiről, ideértve szükség esetén a fegyelmi intézkedéseket is, és amennyiben szükséges, ezt követően rendszeres időközönként a fegyelmi intézkedések végrehajtásáról.

Amennyiben a panasz adatvédelmi kérdéseket is érint, az ügyvezető igazgató konzultál az Ügynökség adatvédelmi tisztviselőjével, mielőtt határozatot hoz a panaszról. Az alapjogi tisztviselő és az adatvédelmi tisztviselő írásbeli egyetértési megállapodás keretében meghatározzák a beérkezett panaszokkal kapcsolatos feladataik megosztását és együttműködésüket.

Amennyiben a nyilvántartásba vett panasz ▌a fogadó tagállam csapattagját vagy egy másik részt vevő tagállam csapatának tagját érinti, ideértve a csapatok kirendelt tagjait vagy a kirendelt nemzeti szakértőket is, a küldő tagállam biztosítja a megfelelő nyomon követést, ideértve szükség esetén a fegyelmi intézkedéseket és a polgári vagy büntető igazságszolgáltatási eljárások kezdeményezését vagy a nemzeti jognak megfelelő más intézkedéseket is. Az érintett tagállam egy meghatározott időszakon belül, szükség esetén pedig ezt követően rendszeres időközönként jelentést tesz az alapjogi tisztviselőnek a panasszal kapcsolatos megállapításairól és a nyomon követési intézkedésekről. Az Ügynökség nyomon követi az ügyet, ha az érintett tagállamtól nem érkezik jelentés.

Amennyiben az érintett tagállam a meghatározott határidőn belül nem tesz jelentést, vagy csak nem meggyőző választ ad, az alapjogi tisztviselő tájékoztatja az ügyvezető igazgatót és az igazgatótanácsot.

(8)  Ha egy csapattagról kiderül, hogy megsértette az alapjogokat vagy a nemzetközi védelemmel kapcsolatos kötelezettségeket, akkor az Ügynökség kéri a tagállamtól, hogy azonnal vonja ki az érintett személyt az Ügynökség vagy az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának tevékenységéből.

(9)  A 107. cikk (2) bekezdésével összhangban az alapjogi tisztviselő éves jelentésében információkkal szolgál a panaszkezelési mechanizmusról, külön kitérve az Ügynökség és a tagállamok panaszokkal kapcsolatos megállapításaira és a panaszok nyomán hozott nyomonkövetési intézkedésekre. ▌

(10)  Az alapjogi tisztviselő az (1)–(9) bekezdésben megállapított rendelkezéseknek megfelelően és a konzultatív fórummal folytatott konzultációt követően kidolgozza az egységes panasztételi űrlapot, amelyen fel kell tüntetni az alapvető jogok feltételezett megsértésére vonatkozó részletes és konkrét információkat. Az alapjogi tisztviselő emellett szükség szerint további részletes szabályokat állapít meg. Az alapjogi tisztviselő az említett űrlapot és az említett további részletes szabályokat benyújtja az ügyvezető igazgatónak és az igazgatótanácsnak.

Az Ügynökség biztosítja, hogy könnyen elérhető legyen a panasztétel lehetőségéről és az erre irányuló eljárásról szóló tájékoztatás, többek között a kiszolgáltatott személyek számára is. Az egységes panasztételi űrlapot rendelkezésre kell bocsátani az Ügynökség honlapján és könnyen hozzáférhető kell tenni, többek között mobilkészülékeken,, továbbá nyomtatott formában az Ügynökség valamennyi tevékenysége során azokon a nyelveken, amelyeket a harmadik országbeli állampolgárok megértenek, vagy amelyekről észszerűen feltételezhető, hogy megértik. Az Ügynökség biztosítja, hogy a panasztételi eljáráshoz a panaszosok további iránymutatásokban, illetve segítségben részesüljenek. Az alapjogi tisztviselő a panaszokat akkor is megvizsgálja, ha azokat nem az egységes panasztételi űrlapon nyújtották be.

(11)  A panaszban foglalt valamennyi személyes adatot az Ügynökség – ideértve az alapjogi tisztviselőt is – az (EU) 2018/1725 rendeletnek megfelelően, a tagállamok pedig az (EU) 2016/679 rendeletnek és az (EU) 2016/680 irányelvnek megfelelően kezelik és dolgozzák fel.

Panaszbenyújtás esetén úgy kell tekinteni, hogy a panaszos az (EU) 2018/1725 rendelet 5. cikkének d) pontja értelmében hozzájárulását adja, hogy személyes adatait az Ügynökség és az alapjogi tisztviselő kezelje.

A panaszosok érdekeinek védelme érdekében a panaszokat az alapjogi tisztviselő a nemzeti és az uniós joggal összhangban bizalmasan kezeli, kivéve, ha a panaszos a bizalmas adatkezeléshez való jogáról kifejezetten lemond. Ha a panaszos lemond a bizalmas adatkezeléshez való jogáról, úgy kell tekinteni, hogy a panasz tárgyát képező üggyel kapcsolatban hozzájárul ahhoz, hogy az alapjogi tisztviselő vagy az Ügynökség szükség esetén feltárja a személyazonosságát az illetékes hatóságok vagy szervek előtt.

108a. cikk

Parlamentek közötti együttműködés

(1)  Az Európai Határ- és Parti Őrség nemzeti hatóságokból és az Ügynökségből álló sajátos jellegének kezelése, valamint az Európai Parlamentnek és az illetékes nemzeti hatóságok nemzeti parlamentjeinek a Szerződések, illetve a tagállamok nemzeti alkotmányos rendszerei által rájuk ruházott, az Ügynökségre vonatkozó hatékony ellenőrzési feladatainak biztosítása érdekében az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek együttműködhetnek a 1. jegyzőkönyv 9. cikke keretében.

(2)  Az e tárgyban tartott üléseken az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek felkérésére az ügyvezető igazgató és az igazgatótanács elnöke is részt vesz.

(3)  Az Ügynökség továbbítja éves tevékenységi jelentését a nemzeti parlamenteknek.

109. cikk

Nyelvhasználat

(1)  Az 1. rendeletben megállapított rendelkezések alkalmazandók az Ügynökségre.

(2)  Az EUMSZ 342. cikke alapján hozott határozatok sérelme nélkül, a 98. cikk (2) bekezdésének 10) és 11) pontjában említett éves tevékenységi jelentést és munkatervet az Unió összes hivatalos nyelvén el kell készíteni.

(3)  Az Ügynökség működéséhez szükséges fordítási szolgáltatásokat az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja biztosítja.

110. cikk

Átláthatóság és tájékoztatás

(1)  Az Ügynökség az 1049/2001/EK rendelet hatálya alá tartozik az általa tárolt dokumentumokba való betekintésre irányuló kérelmek elbírálása során.

(2)  Az Ügynökség a feladatkörébe tartozó ügyekben saját kezdeményezésére tájékoztatást nyújt. Nyilvánosságra hozza a vonatkozó információkat, ideértve a 98. cikk (2) bekezdésének j) pontjában említett éves tevékenységi jelentést,az éves munkaprogramot, a magatartási kódexet, a stratégiai kockázatelemzéseket, a korábbi és jelenlegi közös műveletek, gyorsreagálási határvédelmi műveletek, kísérleti projektek, – többek között harmadik országbeli – technikai segítségnyújtási projektek, migrációkezelést támogató csapatok, visszaküldési műveletek vagy visszaküldési intervenciók, valamint munkamegállapodások átfogó beszámolóját, és a 91. cikk sérelme nélkül biztosítja különösen azt, hogy a nyilvánosság és minden érdekelt fél az Ügynökség munkájára vonatkozóan gyorsan objektív, részletes, átfogó, megbízható és könnyen érthető tájékoztatást kapjon. Az Ügynökség ennek során nem fedhet fel olyan operatív információkat, amelyek nyilvánosságra hozatala veszélyeztetné a műveletek céljának elérését.

(3)  Az igazgatótanács megállapítja az (1) és (2) bekezdés alkalmazásához szükséges gyakorlati rendelkezéseket.

(4)  Bármely természetes vagy jogi személy jogosult írásban az Ügynökséghez fordulni az Unió bármely hivatalos nyelvén. E személyeknek jogában áll, hogy ugyanazon nyelven kapjanak választ.

(5)  Az Ügynökség által az 1049/2001/EK rendelet 8. cikke alapján hozott határozatok ellen – az EUMSZ 228., illetve 263. cikkében meghatározott feltételek szerint – panasszal lehet fordulni az európai ombudsmanhoz vagy keresetet lehet benyújtani az Európai Unió Bíróságához.

5. szakasz

Pénzügyi követelmények

111. cikk

Költségvetés

(1)  Az egyéb bevételi források sérelme nélkül a Hivatal bevételei a következők:

a)  az Európai Unió általános költségvetésében (a Bizottságra vonatkozó szakaszban) szereplő uniós hozzájárulás;

b)  a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásban részes országok hozzájárulásai, a pénzügyi hozzájárulásukat megállapító vonatkozó megállapodások alapján;

c)  hozzájárulási megállapodások vagy eseti vissza nem térítendő támogatások formájában történő uniós finanszírozás, az Ügynökség 115. cikkben említett pénzügyi szabályaival, valamint az Unió szakpolitikáit támogató vonatkozó jogi aktusokban foglalt rendelkezésekkel összhangban;

d)  a nyújtott szolgáltatások díja;

e)  bármely önkéntes tagállami hozzájárulás.

(2)  Az Ügynökség kiadásai magukban foglalják az Ügynökség igazgatási, infrastrukturális, műveleti és személyzeti kiadásait.

(3)  Az ügyvezető igazgató elkészíti az Ügynökség következő költségvetési évre tervezett bevételeire és kiadásaira vonatkozó kimutatás tervezetet, ideértve egy létszámtervet is, és továbbítja az igazgatótanácsnak.

(4)  A bevételeknek és kiadásoknak egyensúlyban kell lenniük.

(5)  Az igazgatótanács az ügyvezető igazgató által elkészített kimutatás tervezet alapján elfogadja az Ügynökség tervezett bevételeire és kiadásaira vonatkozó előzetes költségvetési javaslat-tervezetet, ideértve az előzetes létszámtervet is. Az igazgatótanács ezeket az egységes programozási dokumentum tervezetének részeként minden év január 31-ig továbbítja az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság számára.

(6)  Az igazgatótanács minden év március 31-ig továbbítja a Bizottságnak az Ügynökség tervezett bevételeire és kiadásaira vonatkozó végleges költségvetési javaslattervezetet, beleértve a létszámtervet és az előzetes munkaprogramot is.

(7)  A tervezetet a Bizottság – az Európai Unió költségvetési tervezetével együtt – megküldi a költségvetési hatóságnak.

(8)  A tervezet alapján a Bizottság a létszámtervhez általa szükségesnek tartott becsült összegeket, valamint az általános költségvetés terhére nyújtandó hozzájárulás összegét felveszi az Európai Unió általános költségvetésének tervezetébe, amelyet az EUMSZ 313. és 314. cikkének megfelelően beterjeszt a költségvetési hatóság elé.

(9)  A költségvetési hatóság engedélyezi az Ügynökségnek nyújtandó hozzájárulás előirányzatait.

(10)  A költségvetési hatóság elfogadja az Ügynökség létszámtervét.

(11)  Az igazgatótanács elfogadja az Ügynökség költségvetését. Az Ügynökség költségvetése az Európai Unió általános költségvetésének végleges elfogadását követően válik véglegessé. Adott esetben a költségvetést megfelelően ki kell igazítani.

(12)  A költségvetés bármilyen módosítása esetén, beleértve a létszámterv módosítását is, ugyanezt az eljárást kell követni.

(13)  Az Ügynökség költségvetésére várhatóan jelentősen kiható építési projektekre az 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(32) rendelkezéseit kell alkalmazni.

(14)  A gyorsreagálási határvédelmi műveletek és visszaküldési intervenciók finanszírozása érdekében az Ügynökség igazgatótanács által elfogadott költségvetése a külső határokon végzett közös műveleti tevékenységekre és a visszaküldési műveleti tevékenységekre közösen előirányzott költségvetés legalább 2%-át elérő mértékű műveleti tartalékot tartalmaz. Az ügyvezető igazgató minden hónap végét követően úgy határozhat, hogy a tartalék előirányzatainak egy tizenketted részével egyenértékű összeget átcsoportosít az Ügynökség egyéb operatív tevékenységeire. Ebben az esetben az ügyvezető igazgató tájékoztatja az igazgatótanácsot.

(15)  Az egy pénzügyi évnél hosszabb időn átívelő intézkedések költségvetési kötelezettségvállalásai felbonthatók több évre esedékes éves részletekre.

112. cikk

A költségvetés végrehajtása és ellenőrzése

(1)  Az Ügynökség költségvetését az ügyvezető igazgató hajtja végre.

(2)  Az Ügynökség számvitelért felelős tisztviselője az n+1. pénzügyi év március 1-jéig megküldi a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének és a Számvevőszéknek az n. pénzügyi évre vonatkozó előzetes beszámolót. A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője köteles az intézmények és a decentralizált szervek előzetes elszámolásai alapján konszolidált elszámolást készíteni, a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 147. cikkének megfelelően.

(3)  Az Ügynökség az n+1. év március 31-ig jelentést küld az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek az n. évi költségvetési és a pénzgazdálkodásról.

(4)  A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője az n+1. év március 31-ig megküldi a Számvevőszéknek az Ügynökség n. évre vonatkozó, a Bizottság beszámolójával összevont előzetes beszámolóját.

(5)  A 966/2012/EU, Euratom rendelet 148. cikkével összhangban az Ügynökségnek az n. évre vonatkozó előzetes beszámolójára tett számvevőszéki észrevételek kézhezvételét követően az ügyvezető igazgató saját felelősségi körében elkészíti az Ügynökség végleges beszámolóját, és véleményezésre továbbítja az igazgatótanácsnak.

(6)  Az igazgatótanács véleményezi az Ügynökség n. évre vonatkozó végleges beszámolóját.

(7)  Az n+1. év július 1-jéig az ügyvezető igazgató megküldi a végleges beszámolót és az igazgatótanács véleményét az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek.

(8)  Az n. évre vonatkozó végleges beszámolót az n+1. év november 15-ig közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(9)  Az ügyvezető igazgató az n+1. év szeptember 30-ig válaszol a Számvevőszéknek az észrevételeire. Ezt a választ az igazgatótanácsnak is megküldi.

(10)  Az ügyvezető igazgató a 966/2012/EU, Euratom rendelet 165. cikke (3) bekezdésével összhangban az Európai Parlament kérésére benyújt a Parlamentnek minden, a mentesítési eljárás n. pénzügyi évre történő szabályszerű alkalmazásához szükséges információt.

(11)  Az Európai Parlament a minősített többséggel eljáró Tanács ajánlása alapján eljárva az n+2. év május 15. előtt mentesíti az ügyvezető igazgatót az n. évi költségvetés végrehajtása tekintetében.

113. cikk

Csalás elleni küzdelem

(1)  A csalás, a korrupció és egyéb jogellenes tevékenységek leküzdése érdekében a 883/2013/EU, Euratom rendeletet korlátozások nélkül alkalmazni kell. Az Ügynökség csatlakozik az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) belső vizsgálatairól szóló, 1999. május 25-i intézményközi megállapodáshoz, és a megállapodás mellékletében található minta alapján késedelem nélkül elfogadja az Ügynökség valamennyi alkalmazottjára vonatkozó megfelelő rendelkezéseket.

(2)  A Számvevőszék jogosult a dokumentumok és helyszíni ellenőrzések alapján ellenőrzést végezni a támogatások kedvezményezettjeinél, valamint az Ügynökségen keresztül uniós forrásokban részesülő vállalkozóknál és alvállalkozóknál.

(3)  Az OLAF a 883/2013/EU, Euratom rendeletben és a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben meghatározott rendelkezésekkel és eljárásokkal összhangban vizsgálatokat – többek között helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat – végezhet annak megállapítása céljából, hogy az Ügynökség által finanszírozott, vissza nem térítendő támogatásra vonatkozó megállapodással, vissza nem térítendő támogatásra vonatkozó határozattal vagy valamely szerződéssel összefüggésben történt-e csalás, korrupció vagy bármilyen más jogellenes tevékenység, amely sérti az Unió pénzügyi érdekeit.

(4)  Az (EU) 2017/1939 rendelettel összhangban az Európai Ügyészség kinyomozhatja és büntetőeljárás alá vonhatja az (EU) 2017/1371 európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti, az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalást és más jogellenes tevékenységeket.

(5)  Az (1), a (2), a (3) és a (4) bekezdés sérelme nélkül az Ügynökség által harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött munkamegállapodásoknak, továbbá az általa kötött szerződéseknek, támogatási megállapodásoknak és támogatási határozatainak rendelkezéseket kell tartalmazniuk, amelyek kifejezetten felhatalmazzák a Számvevőszéket, az Európai Ügyészséget és az OLAF-ot arra, hogy saját hatáskörüknek megfelelően lefolytassák az említett ellenőrzéseket és vizsgálatokat.

114. cikk

Az összeférhetetlenségek megelőzése

Az Ügynökség olyan belső szabályokat fogad el, amelyek megkövetelik, hogy szervei és személyzete tagjai munkaviszonyuk fennállása vagy hivatali idejük alatt kerüljenek el minden olyan helyzetet, amely összeférhetetlenséget eredményezhet, valamint hogy az ilyen helyzeteket jelentsék.

Az Ügynökség az érdekelt harmadik felekkel tartott összes találkozóját nyilvánosságra hozva átláthatósági nyilvántartás alkalmazásával biztosítja az átláthatóságot a lobbitevékenységek vonatkozásában. Az átláthatósági nyilvántartás az ügyvezető igazgató, az ügyvezetőigazgató-helyettesek és a részlegvezetők összes olyan találkozóját és kapcsolatfelvételét tartalmazza, amely szolgáltatásokra, eszközökre vagy kiszervezett projektekre és tanulmányokra vonatkozó beszerzésekkel és ajánlatokkal kapcsolatos. Az Ügynökség nyilvántartást vezet személyzetének harmadik felekkel folytatott üléseiről, amelyek szolgáltatásokra, eszközökre vagy kiszervezett projektekre és tanulmányokra vonatkozó beszerzésekkel és ajánlatokkal kapcsolatosak.

114a. cikk

Igazgatási vizsgálatok

Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség tevékenységét az európai ombudsman a Szerződés 228. cikkével összhangban vizsgálja.

115. cikk

Pénzügyi rendelkezés

Az igazgatótanács a Bizottsággal folytatott konzultációt követően elfogadja az Ügynökségre alkalmazandó pénzügyi szabályokat. E szabályok csak akkor és annyiban térhetnek el az 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelettől, ha és amennyiben az eltérést az Ügynökség működése kifejezetten szükségessé teszi, és az eltéréshez a Bizottság előzetesen hozzájárulását adta. Ebben a keretben az igazgatótanács konkrét pénzügyi szabályokat fogad el az Ügynökség azon tevékenységeit illetően, amelyeket a harmadik országokkal folytatott együttműködés keretében a visszaküldés területén végez.

116. cikk

Értékelés

(1)  Az 59. cikk sérelme nélkül e rendelet hatálybalépését követően négy évvel és ezt követően négyévenként a Bizottság értékeli e rendeletet. Az értékelés különösen a következőkre terjed ki:

a)  az Ügynökség által célkitűzései, megbízatása, erőforrásai és feladatai tekintetében elért eredményeket;

b)  az Ügynökség teljesítményének és munkamódszereinek hatását, eredményességét és hatékonyságát az Ügynökség célkitűzéseivel, megbízatásával és feladataival összefüggésben;

c)  ügynökségközi együttműködés európai szinten, beleértve a parti őrségi feladatok terén folytatott európai együttműködés végrehajtását;

d)  az Ügynökség megbízatásának esetlegesen szükségesnek mutatkozó módosítását;

e)  az ilyen jellegű módosítások pénzügyi következményeit;

f)  az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának működése, és a második értékeléstől kezdődően teljes számának és összetételének értékelése;

fa)  az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatához tartozó személyi állomány képzettségi szintjének, különleges szaktudásának és szakmai felkészültségének szintje.

Az értékelés külön elemzést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy e rendelet alkalmazása során miként tartották be a Chartát és az egyéb vonatkozó uniós jogszabályokat.

(1a)  Az értékelésnek arra is ki kell térnie, hogy a jelöltek képzettségének és földrajzi egyensúlyának biztosítása szempontjából az Ügynökség mint munkáltató mennyire vonzó a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személyzet felvételéhez.

(1b)  Az értékelés során a Bizottság kikéri az érdekelt felek véleményét, ideértve a konzultatív fórumot és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét.

(2)  A Bizottság az értékelő jelentést és a jelentéssel kapcsolatos következtetéseit továbbítja az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az igazgatótanácsnak. Az igazgatótanács ajánlásokat terjeszthet a Bizottság elé e rendelet módosításával kapcsolatban. Az értékelő jelentést és a jelentéssel kapcsolatos következtetéseket közzé kell tenni. A tagállamok és az Ügynökség a Bizottság rendelkezésére bocsátják a jelentés elkészítéséhez szükséges információkat. A jelentéshez adott esetben jogalkotási javaslatot is csatol.

(3)  Az Ügynökség 2021. december 1-jéig, majd azt követően kétévenként jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az EUROSUR működéséről.

A tagállamok az Ügynökség rendelkezésére bocsátják az e jelentés elkészítéséhez szükséges információkat.

(4)  Az (1) bekezdésben említett értékelés részeként a Bizottság átfogó értékelést készít az EUROSUR rendszerről, amelyet szükség esetén a működés javítását célzó megfelelő javaslatok kísérnek.

A tagállamok és az Ügynökség a Bizottság rendelkezésére bocsátják a (3) bekezdésben említett értékelés elkészítéséhez szükséges információkat.

Az értékelés során a Bizottság kikéri az érdekelt felek véleményét, ideértve a konzultatív fórumot és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét.

IV. FEJEZET

Záró rendelkezések

117. cikk

Bizottság eljárás

(1)  A Bizottságnak egy bizottság nyújt támogatást (az „Európai Határ- és Parti Őrség Bizottság”). Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

(3)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

119. cikk

Hatályon kívül helyezés és átmeneti rendelkezések

(1)  Az 1052/2013/EU rendelet hatályát veszti a 9. cikk (3), (5), (7)–(10) bekezdése, valamint a 10. cikk (5) és (7) bekezdése kivételével, amelyeket az e rendelet 25. cikkének (4) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktus hatálybalépéséig továbbra is alkalmazni kell.

(2)  Az (EU) 2016/1624 rendelet hatályát veszti, a 20., 30. és 31. cikkek kivételével, amelyek 2021. január 1-jétől veszti hatályát.

(3)  A hatályon kívül helyezett jogi aktusokra történő hivatkozásokat e rendeletre történő hivatkozásnak kell tekinteni, és az e rendelet VI. mellékletében található megfelelési táblázatnak megfelelően kell értelmezni.

(4)  A 80. cikk a 80. cikkben említett rendszer tényleges átadásának időpontjától kezdve alkalmazandó.

120. cikk

Hatálybalépés és alkalmazhatóság

(1)  Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

(2)  A 12. cikk (4) bekezdése, a 71. cikk és a 98. cikk (5) bekezdése az Egyesült Királysággal folytatott együttműködést illetően az Egyesült Királyság Unióból való kilépésének időpontjáig, vagy ha az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke alapján megállapodás lép hatályba az Unió és az Egyesült Királyság között, akkor az abban meghatározott átmeneti időszak végéig alkalmazandó.

(3)  Eltérést alkalmazva a tagállamok továbbra is önkéntes alapon alkalmazhatják a 19. cikk rendelkezéseit és az EUROSUR-ra vonatkozó, határforgalom-ellenőrzéssel légi határellenőrzéssel kapcsolatos rendelkezéseket az e rendelet hatálybalépését követő két évig.

(4)  Az 55–58. cikkek szerinti kiküldésekre 2021. január 1-jén kell sort keríteni.

(5)  A 2021. évi kiküldések tekintetében az 55. cikk (4) bekezdésében és a 64. cikk (6) bekezdésében említett határozatokat az igazgatótanács 2020. március 31-ig fogadja el.

(6)  Az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatához való tagállami hozzájárulás biztosítása érdekében az emberi erőforrások fejlesztésének támogatása céljából a tagállamok a 61. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban jogosultak a 2020. évi finanszírozásra. A III. mellékletben a 2022. évre vonatkozóan feltüntetett számok a 2020. évi vonatkozó finanszírozás referenciaértékeként szolgálnak.

(7)  Annak érdekében, hogy az 1. kategória személyzetének szükséges kapacitásával hatékonyan hozzájáruljon az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának első bevetéseihez és az ETIAS Központi Egységének felállításához, az Ügynökség e rendelet hatálybalépésétől kezdődően és a költségvetési szabályokkal összhangban megkezdi a szükséges előkészületeket, beleértve a felvételt és a képzést is.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt , […]-án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

Az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának összetétele évenként és kategóriánként a XX. cikk szerint

Kategória

Pénzügyi év

1.  kategória

Ügynökségi személyzet

2.  kategória

Hosszú távú kirendelésre rendelkezésre álló műveleti személyzet

3.  kategória

Rövid távú bevetésre rendelkezésre álló műveleti személyzet

Az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának összlétszáma

4.  kategória

 

2021

1000

400

3600

5000

1500

2022

1000

500

3500

5000

1500

2023

1500

500

4000

6000

1500

2024

1500

750

4250

6500

1500

2025

000

1000

5000

8000

0

2026

2500

1250

5250

9000

0

2027

3000

1500

5500

10000

0

III. MELLÉKLET

Táblázat a tagállamok által az 57. cikk értelmében műveleti személyzet hosszú távú kirendelése útján az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatához nyújtott éves kapacitásokról

Ország / év

2021

2022

2023

2024

2025

2026

2027

Belgium

8

10

10

15

20

25

30

Bulgária

11

13

13

20

27

33

40

Cseh Köztársaság

5

7

7

10

13

17

20

Dánia

8

10

10

15

19

24

29

Németország

61

73

73

110

152

187

225

Észtország

5

6

6

9

12

15

18

Görögország

13

17

17

25

33

42

50

Spanyolország

30

37

37

56

74

93

11

Franciaország

46

56

56

83

114

141

170

Horvátország

17

22

22

33

43

54

65

Olaszország

33

42

42

63

83

104

125

Ciprus

2

3

3

4

5

7

8

Lettország

8

10

10

15

20

25

30

Litvánia

10

13

13

20

26

33

39

Luxemburg

2

3

3

4

5

7

8

Magyarország

17

22

22

33

43

54

65

Málta

2

2

2

3

4

5

6

Hollandia

13

17

17

25

33

42

50

Ausztria

9

11

11

17

23

28

34

Lengyelország

27

33

33

50

67

83

100

Portugália

8

10

10

15

20

25

30

Románia

20

25

25

38

50

63

75

Szlovénia

9

12

12

18

23

29

35

Szlovákia

9

12

12

18

23

29

35

Finnország

8

10

10

15

20

25

30

Svédország

9

11

11

17

23

28

34

[Svájc]

4

5

5

8

11

13

16

[Izland]

1

1

1

1

1

2

2

[Liechtenstein]*

0

0

0

0

0

0

0

0

[Norvégia]

5

7

7

10

13

17

20

ÖSSZESEN

400

500

500

750

1000

1250

1500

IV. MELLÉKLET

A tagállamok által az 58. cikk értelmében műveleti személyzet rövid távú bevetése útján az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatához nyújtott éves kapacitások

Ország / év

2021

2022

2023

2024

2025

2026

2027

Belgium

72

70

80

85

100

105

110

Bulgária

96

93

107

113

133

140

147

Cseh Köztársaság

48

47

53

57

67

70

73

Dánia

70

68

77

82

97

102

106

Németország

540

523

602

637

748

785

827

Észtország

43

42

48

51

60

63

66

Görögország

120

117

133

142

167

175

183

Spanyolország

266

259

296

315

370

389

407

Franciaország

408

396

454

481

566

593

624

Horvátország

156

152

173

184

217

228

238

Olaszország

300

292

333

354

417

438

458

Ciprus

19

19

21

23

27

28

29

Lettország

72

70

80

85

100

105

110

Litvánia

94

91

104

111

130

137

143

Luxemburg

19

19

21

23

27

28

29

Magyarország

156

152

173

184

217

228

238

Málta

14

14

16

17

20

21

22

Hollandia

120

117

133

142

167

175

183

Ausztria

82

79

91

96

113

119

125

Lengyelország

240

233

267

283

333

350

367

Portugália

72

0

80

85

100

105

110

Románia

180

175

200

213

250

263

275

Szlovénia

84

82

93

99

117

123

128

Szlovákia

84

82

93

99

117

123

128

Finnország

72

70

80

85

100

105

110

Svédország

82

79

91

96

113

119

125

[Svájc]

38

37

43

45

53

56

59

[Izland]

5

5

5

6

7

7

7

[Liechtenstein]*

0

0

0

0

0

0

0

[Norvégia]

48

47

53

57

67

70

73

ÖSSZESEN

3600

3500

4000

4250

5000

5250

5500

V. MELLÉKLET

Az erőszak alkalmazása, ezen belül a szolgálati tűzfegyverek és halált nem okozó felszerelések biztosítása, használatának elsajátítása, ellenőrzése és használata tekintetében az Ügynökség személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személyzetére vonatkozó szabályok az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatából való bevetésük során csapattagokként való eljárásuk esetén

1.  Az erőszak és a fegyverek használatára irányadó általános alapelvek

A jelen rendelet alkalmazásában az „erőszak” azt jelenti, hogy az Ügynökség személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó műveleti személyzete feladatai ellátása vagy önvédelem céljából fizikai eszköz – ezen belül kéz és test, bármilyen eszköz, fegyver vagy felszerelés, valamint tűzfegyver – használatához folyamodik.

Fegyverek, lőszerek és egyéb felszerelések kizárólag műveletek során viselhetők és használhatók. Szolgálati időn kívüli viselésük vagy használatuk tilos.

A 83. cikk (6) bekezdésével összhangban az Ügynökség operatív személyzete általi erőszak alkalmazására, ideértve a szolgálati fegyverek, lőszerek és felszerelések viselését és használatát, a fogadó tagállam nemzeti jogával és a fogadó tagállam határőreinek jelenlétében kerül sor.

A fogadó tagállam engedélyének és nemzeti jogának a műveletek során történő erőszak alkalmazására vonatkozó alkalmazási körének sérelme nélkül az Ügynökség személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó műveleti személyzetéből bevetett csapatok tagjainak erőszak és fegyverek használata esetén be kell tartaniuk a szükségesség, az arányosság és az elővigyázatosság alábbiakban rögzített elveit (a továbbiakban: az alapelvek).

Az ügyvezető igazgató és a fogadó tagállam által elfogadott műveleti terv meghatározza a tűzfegyverek viselésére és használatára vonatkozó feltételeket a nemzeti joggal vagy a műveletek során alkalmazott műveleti eljárásokkal összhangban.

A szükségesség elve

Erőszak csak kivételes esetekben alkalmazható, kizárólag akkor, ha feltétlenül szükséges az Ügynökség feladatainak ellátása vagy önvédelem céljából, függetlenül attól, hogy közvetlen fizikai érintkezéssel, illetve fegyverek vagy más felszerelések használatával történik. Erőszak csak végső eszközként, a helyzet nem erőszakos úton történő megoldására irányuló összes észszerű erőfeszítés – többek között meggyőzés, tárgyalás és közvetítés – megtétele után alkalmazható. Erőszak vagy kényszerintézkedések soha nem alkalmazhatók önkényesen vagy visszaélésszerűen.

Az arányosság elve

Amikor az erőszak vagy a tűzfegyverek jogszerű használata elkerülhetetlen, az Ügynökség operatív személyzetének a bűncselekmény súlyával és az elérni kívánt jogos céllal arányosan kell eljárnia. A műveleti tevékenységek során az arányosság elvével összhangban kell meghatározni az alkalmazott erőszak jellegét (például fegyverhasználat szükségessége) és mértékét. Az Ügynökség operatív személyzete nem használhat a jogos bűnüldözési cél eléréséhez feltétlenül szükségesnél nagyobb erőszakot. Tűzfegyver használata esetén az Ügynökség operatív személyzetének ügyelnie kell arra, hogy ez a fegyverhasználat a lehető legkevesebb sérülést okozza, és a lehető legjobban minimalizálja a sérülést és a kárt. Amennyiben az intézkedések elfogadhatatlan eredményre vezetnek, az operatív személyzet eltekinthet az intézkedéstől. Az arányosság elve szerint az Ügynökségnek biztosítania kell a személyzete számára mindazokat a felszereléseket és önvédelmi eszközöket, amelyekkel biztosítható a megfelelő mértékű erőszak alkalmazása.

Elővigyázatossági kötelezettség

Az Ügynökség operatív személyzete által végzett műveleti tevékenységek során teljes mértékben tiszteletben kell tartani az emberi életet és az emberi méltóságot, és törekedni kell azok megóvására. A műveletek során végre kell hajtani minden szükséges intézkedést, amellyel a lehető legkisebbre csökkenthető a sérülés- és kárveszély. E kötelezettség értelmében az Ügynökség operatív személyzete általában véve köteles egyértelmű figyelmeztetést adni az erőszak alkalmazása iránti szándékára vonatkozóan, kivéve, ha az ilyen figyelmeztetés indokolatlanul veszélyeztetné a csapatok tagjait, mások halálának vagy súlyos sérülésének veszélyét idézné elő, vagy az adott körülményekre tekintettel egyértelműen nem lenne helyénvaló vagy hatékony.

A ▌leggyakrabban használt eszközökre (az Ügynökség ▌műveleti személyzetének személyi felszerelésére) vonatkozó különös szabályok

Az alapelvek szerint erőszak alkalmazása kizárólag a közvetlen bűnüldözési cél eléréséhez szükséges mértékben megengedett, és csak azután, hogy:

–  az esetlegesen erőszakos összetűzés meggyőzés, tárgyalás és közvetítés útján történő rendezésére tett kísérletek sikertelennek bizonyultak;

–  az erőszak alkalmazására való figyelmeztetés megtörtént.

Amennyiben növelni szükséges a beavatkozás mértékét (például fegyverhasználat vagy más jellegű fegyver bevetése), erre vonatkozóan egyértelmű figyelmeztetést kell adni, kivéve, ha az ilyen figyelmeztetés indokolatlanul veszélyeztetné a csapat tagjait, mások halálának vagy súlyos sérülésének veszélyét idézné elő, vagy az adott körülményekre tekintettel egyértelműen nem lenne helyénvaló vagy hatékony.

Lőfegyverek

Az Ügynökség személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó műveleti személyzete kizárólag az alábbi körülmények között használhat tűzfegyvert személy ellen, és csak akkor, ha a kevésbé szélsőséges eszközök elégtelenek a szükséges célok elérésére:

–  az Ügynökség személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó műveleti személyzete csak szélsőséges veszélyhelyzetben, végső eszközként használhat tűzfegyvert, különösen akkor, ha a közelben tartózkodók veszélybe kerülhetnek;

–  hogy önmagukat vagy másokat védjék a halál vagy a súlyos sérülés közvetlen veszélyével szemben;

–  hogy megelőzzék a halál vagy a súlyos sérülés közvetlen veszélyét;

–  hogy nélkülözhetetlen intézmények, szolgáltatások vagy létesítmények elleni tényleges támadást verjenek vissza, vagy ilyen jellegű, várhatóan bekövetkező veszélyes támadást előzzenek meg.

Az Ügynökség műveleti személyzetének tűzfegyver használata előtt egyértelmű figyelmeztetést kell adnia a tűzfegyver használatára vonatkozó szándékáról. A figyelmeztetés történhet szóban vagy figyelmeztető lövés leadásával.

Halált nem okozó fegyverek

Rendőrbot

A jóváhagyott rendőrbotok az alapelvekkel összhangban, az alábbi esetekben használhatók esettől függően ▌önvédelmi eszközként vagy fegyverként:

–  ha a kisebb mértékű erőszak alkalmazása egyértelműen alkalmatlan a cél elérésére;

–  vagyon elleni tényleges vagy várhatóan bekövetkező támadás elhárítása érdekében.

Az Ügynökség műveleti személyzetének rendőrbot használata előtt egyértelmű figyelmeztetést kell adnia a rendőrbot használatára vonatkozó szándékáról. A rendőrbot használata során a bevetett műveleti személyzetnek mindenkor törekednie kell a sérülés veszélyének minimalizálására és a fejre irányuló ütés elkerülésére.

Könnyeztető hatású anyagok (például paprikapermet)

A jóváhagyott könnyeztető hatású anyagok az alapelvekkel összhangban, az alábbi esetekben használhatók esettől függően önvédelmi eszközként vagy fegyverként:

–  ha a kisebb mértékű erőszak alkalmazása egyértelműen alkalmatlan a cél elérésére;

–  tényleges vagy várható támadás elhárítása érdekében.

Más berendezés

Kézbilincsek

–  Kizárólag önmagukra vagy másokra veszélyt jelentő személyekre tehető a biztonságos őrizetük vagy szállításuk, valamint az Ügynökség operatív személyzetének és más csapattagoknak a biztonsága érdekében. Csak a lehető legrövidebb időre, továbbá kizárólag akkor alkalmazhatók, ha feltétlenül szükséges.

3.  Az erőszak, a szolgálati fegyverek, a lőszerek és egyéb felszerelések műveletek során történő használatának gyakorlati szabályai

Az erőszak, a fegyverek és egyéb felszerelések műveletek során történő használatának általános gyakorlati szabályai

A 83. cikk (6) bekezdése szerint az Ügynökség személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó műveleti személyzete végrehajtási hatáskörét – beleértve az erőszak alkalmazását – a fogadó tagállam parancsnoksága alatt és ellenőrzése mellett gyakorolja, és kizárólag a fogadó tagállam illetékes hatóságai által adott engedély birtokában és a fogadó tagállam határőreinek jelenlétében alkalmazhatnak erőszakot, a fegyverek, lőszerek és felszerelések használatát is ideértve. Mindazonáltal a fogadó tagállam illetékes hatóságai az Ügynökség beleegyezésével engedélyezhetik, hogy az Ügynökség személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó műveleti személyzete a fogadó tagállam tisztviselőinek távollétében erőszakot alkalmazzon.

A 83. cikk (6) bekezdésének második franciabekezdése értelmében a fogadó tagállam megtilthatja bizonyos szolgálati fegyverek, lőszerek és felszerelés viselését.

A fogadó tagállam engedélyének és nemzeti jogának a műveletek során történő erőszak alkalmazására vonatkozó alkalmazási körének sérelme nélkül az Ügynökség műveleti személyzete általi erőszak- és fegyverhasználat:

a)  megfelel a 1. részben említett alapvető elveknek, valamint a 2. részben említett egyedi szabályoknak;

b)  tiszteletben tartja a nemzetközi és uniós jog, ezen belül különösen az Alapjogi Charta, az emberi jogok európai egyezménye, az erőszak és a tűzfegyverek bűnüldöző szervek általi használatáról szóló ENSZ-alapelveknek (1990) és az ENSZ bűnüldöző szervekre vonatkozó magatartási kódexe (1979) által biztosított alapvető jogokat;

c)  betartja az Ügynökség magatartási kódexét.

4.   Ellenőrzési mechanizmus

Az Ügynökség az erőszak, a fegyverek, a lőszerek és egyéb felszerelések használatára vonatkozóan az alábbi óvintézkedéseket foganatosítja, éves jelentésében pedig áttekintést nyújt róluk.

Képzés

A 62. cikk (2) bekezdése szerinti képzés kiterjed az erőszak megelőzésével és alkalmazásával kapcsolatos elméleti és gyakorlati szempontokra. Az elméleti képzés pszichológiai felkészítést (ezen belül az alkalmazkodóképességgel és a nagy nyomás alatti szolgálatteljesítéssel kapcsolatos képzést), valamint az erőszak alkalmazásának megelőzésére szolgáló, például tárgyalási és közvetítési technikák elsajátítását is magában foglalja. Az elméleti képzést az erőszak, a fegyverek, a lőszerek és egyéb felszerelések alkalmazásáról, valamint az alkalmazandó alapjogi biztosítékokról szóló, kötelező és megfelelő elméleti és gyakorlati képzés követi. A közös gyakorlati felfogás és megközelítés biztosítására irányuló gyakorlati képzés a bevetés során végzendő tevékenységekhez kapcsolódó szimulációval zárul, és annak magában kell foglalnia egy olyan gyakorlati szimulációt is, amelynek részét képezi az alapjogi biztosítékok alkalmazása is.

Az Ügynökség folyamatos képzést biztosít személyzetének az erőszak alkalmazása tárgyában. A képzés a 62. cikk (2) bekezdésében előírt képzés keretében kerül megtartásra. Szolgálati fegyver viselése és erőszak alkalmazása az éves folyamatos képzés sikeres elvégzése esetén engedélyezhető az Ügynökség személyzete számára. Az éves folyamatos képzés lefedi a fentiekben ismertetett elméleti és gyakorlati szempontokat. Az éves folyamatos képzés összesen legalább 24 órából áll, és legalább 8 óra elméleti és legalább 16 óra gyakorlati képzést tartalmaz. A gyakorlati képzést legalább 8 órás fizikai edzésre – a testi kényszer technikáinak alkalmazására – és legalább 8 óra tűzfegyverhasználatra kell felosztani.

Kábítószerek, gyógyszerek és alkohol fogyasztása

Az Ügynökség személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó műveleti személyzete szolgálat közben vagy a szolgálat megkezdése előtt észszerű időn belül nem fogyaszthat alkoholt vagy nem lehet alkohol hatása alatt.

Nem birtokolhat és nem fogyaszthat kábítószereket, gyógyszereket pedig kizárólag egészségügyi okokból birtokolhat és fogyaszthat. A személyzet egészségügyi okokból gyógyszeres kezelésre szoruló tagjainak haladéktalanul tájékoztatniuk kell erről a közvetlen felettesüket. A műveleti tevékenységekben való részvétel az anyag használatából adódó lehetséges hatásokra és mellékhatásokra tekintette felülbírálható.

Az Ügynökség ellenőrzési mechanizmust alakít ki annak biztosítására, hogy a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó műveleti személyzete kábítószeres, gyógyszeres vagy alkoholos befolyásoltságtól mentesen lássa el a feladatait. Ennek a mechanizmusnak a személyzet lehetséges kábítószer- gyógyszer- vagy alkoholfogyasztással kapcsolatos rendszeres orvosi vizsgálatára kell épülnie. A pozitív vizsgálati eredményt haladéktalanul jelenteni kell az Ügynökség ügyvezető igazgatójának.

Jelentéstétel

Az erőszak alkalmazásával járó incidenseket haladéktalanul jelenteni kell a parancsnoki láncon keresztül az egyes műveletekhez kapcsolódó koordinációs struktúra felé, valamint az Ügynökség alapjogi tisztviselője és ügyvezető igazgatója részére. A bejelentésben teljes körűen le kell írni az erőszak alkalmazásához vezető körülményeket.

Együttműködési és tájékoztatási kötelezettség

Az Ügynökség személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó műveleti személyzete és a műveletek esetleges egyéb résztvevői együttműködnek a műveleti tevékenység során jelentett incidensekkel kapcsolatos tények feltárásában.

Felügyeleti mechanizmus

Az Ügynökség létrehozza az 56. cikk (3) bekezdésének a) pontjában említett felügyeleti mechanizmust.

Panaszkezelési mechanizmus

A 108. cikkben meghatározott panaszkezelési mechanizmus útján bárki jelentheti annak gyanúját, hogy az Ügynökség operatív személyzete megszegte az e melléklet szerint az erőszak alkalmazására vonatkozó szabályokat.

Szankciók

A 86. cikk sérelme nélkül, amennyiben az Ügynökség megállapítja, hogy a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó műveleti személyzetének egyik tagja az e rendelet szerint alkalmazandó szabályokba ütköző tevékenységével megsértette a többek között az Alapjogi Charta, az emberi jogok európai egyezménye és a nemzetközi jog által védett alapvető jogokat, akkor az ügyvezető igazgató megteszi a szükséges intézkedést, amely lehet a személyzet tagjának a műveleti tevékenységből való azonnali visszahívása, valamint a személyzeti szabályzat szerinti fegyelmi intézkedések alkalmazása, ezen belül akár a személyzet tagjának az Ügynökségtől való elbocsátása is.

Az alapjogi tisztviselő szerepköre

Az alapjogi tisztviselő megvizsgálja az alap- és a szinten tartó képzés tartalmát, és visszajelzést ad róluk, különös tekintettel azok alapjogi vonatkozásaira és alkalmazására azokban a helyzetekben, amikor az erőszak alkalmazása szükségessé válik, továbbá gondoskodik arról, hogy a képzések a vonatkozó megelőzési technikákra is kiterjedjenek.

Az alapjogi tisztviselő jelentést készít az alapvető jogoknak a fogadó tagállam vagy fogadó harmadik ország bűnüldözési gyakorlata során történő tiszteletben tartásáról. Ezt a jelentést az ügyvezető igazgatónak kell benyújtani, és figyelembe kell venni a műveleti terv kidolgozása során.

Az alapjogi tisztviselő gondoskodik arról, hogy az erőszak alkalmazásával, illetve fegyver, lőszer vagy más felszerelés használatával járó rendkívüli eseményeket alaposan kivizsgálják és haladéktalanul jelentsék az ügyvezető igazgatónak. A kivizsgálás eredményeit továbbítani kell a konzultatív fórumnak.

Az alapjogi tisztviselő az erőszak alkalmazásával, illetve fegyver, lőszer vagy más felszerelés használatával kapcsolatos összes tevékenységet ellenőrzi, és minden incidensről beszámol a jelentéseiben, az Ügynökség pedig az éves jelentésében.

Szolgálati fegyverek biztosítása

Fegyverek engedélyezése

Az Ügynökség személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó műveleti személyzete által használandó szolgálati fegyverek, lőszerek és egyéb felszerelések pontos meghatározása céljából az Ügynökség teljeskörű jegyzékét állít össze a személyi felszerelés részét képező eszközökről.

A személyi felszerelést az Ügynökség személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó műveleti személyzetének minden olyan tagja használja, aki az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatából bevetett háromféle csapat tagjaként kerül bevetésre. Az Ügynökség az egy- vagy kétféle csapat esetében a végrehajtandó konkrét feladatok ellátásának kifejezett céljából további fegyverekkel, lőszerekkel vagy egyéb felszerelésekkel egészítheti ki a személyi felszerelést.

Az Ügynökség gondoskodik arról, hogy a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó műveleti személyzete számára biztosított felszerelések – ideértve a tűzfegyvereket is – minden szükséges műszaki szabványnak megfeleljenek.

A használatra engedélyezett fegyvereket, lőszereket és egyéb felszereléseket a fogadó tagállamban megengedett és tiltott fegyverekre vonatkozó előírásokkal összhangban fel kell sorolni a műveleti tervben.

A szolgálati időre vonatkozó utasítások

Fegyverek, lőszerek és egyéb felszerelések műveletek során viselhetők és kizárólag végső esetben használhatók. Szolgálati időn kívüli viselésük vagy használatuk tilos. Az Ügynökség külön szabályokat és intézkedéseket határoz meg az Ügynökség személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó műveleti személyzete által használt fegyverek, lőszerek és egyéb felszerelések szolgálati időn kívül biztonságos létesítményben való tárolásának előmozdítása érdekében, az 56. cikk (3a) bekezdésének megfelelően.

Va.  MELLÉKLET

Az 58a. cikk értelmében a gyorsreagálású állomány útján az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatához a tagállamok által nyújtandó éves kapacitásokról

Ország / év

 

Belgium

30

Bulgária

40

Cseh Köztársaság

20

Dánia

29

Németország

225

Észtország

18

Görögország

50

Spanyolország

111

Franciaország

170

Horvátország

65

Olaszország

125

Ciprus

8

Lettország

30

Litvánia

39

Luxemburg

8

Magyarország

65

Málta

6

Hollandia

50

Ausztria

34

Lengyelország

100

Portugália

30

Románia

75

Szlovénia

35

Szlovákia

35

Finnország

30

Svédország

34

[Svájc]

16

[Izland]

2

[Liechtenstein]*

0

[Norvégia]

20

ÖSSZESEN

1500

(*) Liechtenstein arányos pénzügyi támogatással fogja hozzájárulását megtenni.

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Az Európai Parlament és a Tanács együttes nyilatkozata az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség vonzerejének biztosítását célzó lehetséges mechanizmusokról

A következő években az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökségnek várhatóan nehéz körülményekkel szembesülve kell teljesítenie a lehető legszélesebb földrajzi szempontok alapján a szakképzett személyzet felvételével és megtartásával kapcsolatos különleges igényeket. Tekintettel az Ügynökség megbízatására és személyzetének jelentős számára, alapvető fontosságú olyan mechanizmusok feltárása, amelyek lehetővé teszik az Ügynökség munkáltatóként való vonzerejének biztosítását, kiigazítva az Ügynökség személyi állományának díjazását a varsói ügynökségen belül, az alkalmazandó uniós joggal összhangban.

Az Európai Parlament és a Tanács ezért arra kéri a Bizottságot, hogy értékelje egy ilyen megfelelő mechanizmus alapját és módozatait, különösen a 259/68, Euratom, ESZAK tanácsi rendeletben(33) meghatározott, az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata és az Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek felülvizsgálatára vonatkozó, javaslatok előterjesztésekor. Minden ilyen mechanizmusnak arányban kell állnia a kitűzött célok fontosságával, és nem eredményezheti az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek személyzete közötti egyenlőtlen bánásmódot, amennyiben az ilyen uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek hasonló helyzettel szembesülnek.

(1)* EZ A SZÖVEG MÉG NEM ESETT ÁT JOGI-NYELVI VÉGLEGESÍTÉSEN.
(2)HL C […], […], […] o.
(3)HL C […], […], […] o.
(4)Az Európai Parlament 2019. április 17-i álláspontja.
(5) A Tanács 2007/2004/EK rendelete (2004. október 26.) az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség felállításáról (HL L 349., 2004.11.25., 1. o.).
(6)Az Európai Parlament és a Tanács 656/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség által koordinált operatív együttműködés keretében a külső tengeri határok őrizetére vonatkozó szabályok megállapításáról (HL L 189., 2014.6.27., 9. 93. o.).
(7)Az Európai Parlament és a Tanács 1052/2013/EU rendelete (2013. október 22.) az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) létrehozásáról (HL L 295., 2013.11.6., 11. o.).
(8)A Tanács 2002/90/EK irányelve (2002. november 28.) a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás meghatározásáról (HL L 328., 2002.12.5., 17. o.).
(9)A schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési és monitoringmechanizmus létrehozásáról és a végrehajtó bizottságnak a Schengent Értékelő és Végrehajtását Felügyelő Állandó Bizottság létrehozásáról szóló 1998. szeptember 16-i határozatának hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. október 7-i 1053/2013/EU tanácsi rendelet (HL L 295., 2013.11.6., 27. o.).
(10)Az Európai Parlament és a Tanács 2008/115/EK irányelve (2008. december 16.) a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról (HL L 348., 2008.12.24., 98. o.).
(11)Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/680 irányelve (2016. április 27.) a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről (HL L 119., 2016.5.4., 89. o.).
(12)Az Európai Parlament és a Tanács 883/2013/EU, Euratom rendelete (2013. szeptember 11.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).
(13)HL L 136., 1999.5.31., 15. o.
(14)Az Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelete (2001. május 30.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről (HL L 145., 2001.5.31., 43. o.)
(15) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o.).
(16)Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(17)HL L 176., 1999.7.10., 36. o.
(18)A Tanács 1999/437/EK határozata (1999. május 17.) az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról (HL L 176., 1999.7.10., 31. o.).
(19)HL L 188., 2007.7.20., 19. o.
(20)HL L 53., 2008.2.27., 52. o.
(21)A Tanács 2008/146/EK határozata (2008. január 28.) az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő megkötéséről (HL L 53., 2008.2.27., 1. o.).
(22)HL L 160., 2011.6.18., 21. o.
(23)Az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló, különösen a belső határokon történő ellenőrzés megszüntetéséhez és a személyek mozgásához kapcsolódó társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló, 2011. március 7-i 2011/350/EU tanácsi határozat (HL L 160., 2011.6.18., 19. o.).
(24)HL L 243., 2010.9.16., 4. o.
(25)A Tanács 2000/365/EK határozata (2000. május 29.) Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről (HL L 131., 2000.6.1., 43. o.).
(26)A Tanács 2002/192/EK határozata (2002. február 28.) Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről (HL L 64., 2002.3.7., 20. o.).
(27)Az Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer (ETIAS) létrehozásáról, valamint az 1077/2011/EU rendelet, az 515/2014/EU rendelet, az (EU) 2016/399 rendelet, az (EU) 2016/1624 rendelet és az (EU) 2017/2226 rendelet módosításáról szóló, 2018. szeptember 12-i (EU) 2018/1240 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 236., 2018.9.19., 1. o.).
(28)A Bizottság (EU, Euratom) 2015/444 határozata (2015. március 13.) az EU-minősített adatok védelmét szolgáló biztonsági szabályokról (HL L 72, 2015.3.17., 53. o.).
(29)A Bizottság (EU, Euratom) 2015/443 határozata (2015. március 13.) a Bizottságon belüli biztonságról (HL L 72., 2015.3.17., 41. o.).
(30)Az Európai Parlament és a Tanács 515/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a Belső Biztonsági Alap részét képező, a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszköz létrehozásáról és az 574/2007/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 150., 2014.5.20., 143. o.).
(31)HL L 56., 1968.3.4., 1. o., utoljára módosította a 2013. október 22-i 1023/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 287., 2013.10.29., 15. o.).
(32)A Bizottság 1271/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2013. szeptember 30.) a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet 208. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról (HL L 328., 2013.12.7., 42. o.).
(33)HL L 56., 1968.3.4., 1. o.

Utolsó frissítés: 2019. október 29.Jogi nyilatkozat