Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2018/0043(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0390/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0390/2018

Viták :

PV 17/04/2019 - 24
CRE 17/04/2019 - 24

Szavazatok :

PV 18/04/2019 - 10.12

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0432

Elfogadott szövegek
PDF 334kWORD 92k
2019. április 18., Csütörtök - Strasbourg Ideiglenes kiadás
Fedezett kötvények és közfelügyeletük ***I
P8_TA-PROV(2019)0432A8-0390/2018
Állásfoglalás
 Egységes szerkezetbe foglalt szöveg

Az Európai Parlament 2019. április 18-i jogalkotási állásfoglalása a fedezett kötvények kibocsátásáról és a fedezett kötvények közfelügyeletéről, továbbá a 2009/65/EK irányelv és a 2014/59/EU irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2018)0094 – C8-0113/2018 – 2018/0043(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0094),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, valamint 53. és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0113/2018),

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére és 114. cikkére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. július 11-i véleményére(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2019. március 20-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. és 39. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0390/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 367., 2018.10.10., 56. o.


Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2019. április 18-án került elfogadásra a fedezett kötvények kibocsátásáról és a fedezett kötvények közfelügyeletéről, továbbá a 2009/65/EK irányelv és a 2014/59/EU irányelv módosításáról szóló (EU) 2019/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel(1)
P8_TC1-COD(2018)0043

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak ▌114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2),

rendes jogalkotási eljárás keretében(3),

mivel:

(1)  A 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(4) 52. cikkének (4) bekezdése meglehetősen általánosan határozza meg a fedezett kötvények strukturális elemeire vonatkozó követelményeket. Ezek a követelmények csupán azt írják elő, hogy a fedezett kötvényeket olyan hitelintézetnek kell kibocsátania, amelynek székhelye valamely tagállamban található, és hogy a fedezett kötvényeknek különleges közfelügyelet és kettős fedezeti mechanizmus hatálya alá kell tartozniuk. A nemzeti fedezettkötvény-keretszabályozások sokkal részletesebben foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. Az említett nemzeti keretszabályozások további strukturális rendelkezéseket is tartalmaznak, különösen a fedezeti halmaz összetétele, az eszközök elfogadhatósági kritériumai, az eszközök összevonására (halmazosítására) vonatkozó lehetőség, az átláthatósági és jelentéstételi kötelezettségek, valamint a likviditási kockázat mérséklése tekintetében. A tagállamok szabályozási megközelítései érdemben is eltérnek. Több tagállamban nincs is fedezett kötvényekre vonatkozó külön nemzeti keretszabályozás. Következésképpen az uniós jogban egyelőre nincsenek meghatározva azok a fő strukturális elemek, amelyeket az Unióban kibocsátott fedezett kötvényeknek teljesíteniük kell.

(2)  Az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(5) 129. cikke további feltételekkel bővítette a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említetteket, hogy az így kialakított kedvezményes prudenciális tőkekövetelmények alkalmazásával a hitelintézeteknek kevesebb tőkét kelljen tartaniuk a fedezett kötvényekbe való befektetések esetén, mint más eszközökbe való befektetések esetén. E további követelmények az Unión belül növelik ugyan a fedezett kötvényekre vonatkozó harmonizáció mértékét, de konkrét céljuk azon feltételek meghatározása, amelyek mellett a fedezettkötvény-befektetők alkalmazhatják a kedvezményes kezelést, és ezek a követelmények az 575/2013/EK rendelet keretén kívül nem alkalmazhatók.

(3)  A 2009/65/EK irányelvben szereplő fogalommeghatározást más uniós jogi aktusok, mint például az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(6), az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(7) és a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(8) is referenciaként használja azon fedezett kötvények azonosítása céljából, amelyek tekintetében alkalmazni lehet az említett jogszabályok által a fedezettkötvény-befektetők javára bevezetett kedvezményes kezelést. E jogszabályok azonban céljuknak és tárgyi hatályuknak megfelelően eltérő megfogalmazással élnek, és ebből kifolyólag nem egységes a „fedezett kötvények” fogalmának használata.

(4)  A fedezett kötvények kezelése az ilyen kötvényekbe való befektetés feltételei tekintetében átfogóan harmonizáltnak tekinthető. A fedezett kötvények kibocsátásának feltételei tekintetében azonban hiányzik az uniós szintű harmonizáció, ami több következménnyel is jár. Először is, a kedvezményes kezelés egységesen alkalmazható olyan eszközökre, amelyek jellege, valamint kockázati szintje és befektetővédelmi szintje eltér. Másodszor, a nemzeti keretszabályozások közötti különbségek vagy egy ilyen keret hiánya, a fedezett kötvények közösen elfogadott meghatározásának hiányával tetézve akadályokat képezhet a fedezett kötvények valóban integrált egységes piacának ▌kialakítása előtt ▌. Harmadszor, a nemzeti szabályok által előírt biztosítékok különbségei miatt a pénzügyi stabilitás is veszélybe kerülhet, ha a különböző szintű befektetővédelmű ▌fedezett kötvények ilyen megnevezéssel az egész Unióban megvásárolhatók, és azokra az 575/2013/EU rendelet és más uniós jogszabályok alapján esetleg kedvezményes prudenciális kezelés alkalmazható.

(5)  A nemzeti szabályozások egyes szempontjainak harmonizálása az azonosított bevált módszerek mellett az Unióban biztosítani fogja a jól működő fedezettkötvény-piacok folyamatos és zavartalan fejlődését, illetve korlátozni ▌fogja a pénzügyi stabilitás potenciális kockázatait és sebezhetőségét. Az ilyen, elveken alapuló harmonizációnak közös alapot kell teremtenie a fedezett kötvények unióbeli kibocsátásához. A harmonizációval minden tagállamnak létre kell hoznia fedezettkötvény-keretszabályozását, ami várhatóan azokban a tagállamokban is elő fogja segíteni a fedezettkötvény-piacok fejlődését, ahol még egyetlen ilyen piac sem létezik. Az ilyen piac stabil finanszírozási forrást kínálna a hitelintézeteknek, amelyek így megfizethetőbb jelzáloghiteleket nyújthatnának a fogyasztók és a vállalkozások számára, és biztonságosabb befektetéseket kínálhatnának a befektetők számára.

(6)  Az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) egy ajánlásában(9) arra kérte a nemzeti illetékes hatóságokat és az Európai Bankhatóságot (EBH), hogy azonosítsák a fedezett kötvényekkel kapcsolatos bevált módszereket, és mozdítsák elő a nemzeti keretszabályozások harmonizációját. A testület azt ajánlotta továbbá, hogy az EBH koordinálja a nemzeti felügyeleti hatóságok intézkedéseit, különösen a fedezeti halmazok minősége és elkülönítése, a fedezett kötvények csődtávolisága, a fedezeti halmazokat érintő eszköz- és kötelezettségkockázatok, valamint a fedezeti halmazok összetételének közzététele tekintetében. Ezenkívül felszólította az EBH-t, hogy az EBH által megállapított bevált módszerek alapján két éven át kövesse nyomon a fedezett kötvények piacának működését annak érdekében, hogy értékelje a további jogalkotás szükségességét, és arról tegyen jelentést az ERKT-nak és a Bizottságnak.

(7)  A Bizottság 2013. decemberében az 575/2013/EU rendelet 503. cikkének (1) bekezdése alapján tanácsot kért az EBH-tól.

(8)  Az EBH a 2012. december 20-i ERKT-ajánlásra és a Bizottság 2013. decemberi tanácskérésére a 2014. július 1-jei jelentésében(10) válaszolt. A jelentés a nemzeti jogi, szabályozói és felügyeleti fedezettkötvény-keretszabályozások fokozott konvergenciáját ajánlotta, hogy ezzel is előmozdítsa a fedezett kötvények egységes kedvezményes kockázatisúly-kezelését az Unióban.

(9)  Az EBH az ERKT ajánlásának megfelelően a megállapított bevált módszerek alapján két éven át nyomon követte a fedezett kötvények piacának működését. Az EBH ez alapján 2016. december 20-án benyújtotta a fedezett kötvényekről szóló második jelentését az ERKT-nak, a Tanácsnak és a Bizottságnak(11). A jelentés megállapította, hogy az Unióban a fedezett kötvények egységesebb fogalommeghatározása és szabályozási kezelése érdekében további harmonizációra van szükség. A jelentés megállapította azt is, hogy a harmonizációnak az egyes tagállamokban már létező jól működő piacokra kell épülnie.

(10)  Fedezett kötvényeket hagyományosan hitelintézetek bocsátanak ki. Az eszköz lényegi célja, hogy hitelekhez nyújtson forrást, a hitelintézetek egyik alapvető tevékenysége pedig az üzletszerű hitelezés. Ennek megfelelően a fedezett kötvények kedvezményes kezelését biztosító uniós jogszabályok értelmében fedezett kötvényeket csak hitelintézetek bocsáthatnak ki.

(11)  A fedezettkötvény-kibocsátás hitelintézetek számára való fenntartása biztosítja, hogy a kibocsátók megfelelő tudással rendelkezzenek a fedezeti halmazban lévő kölcsönökkel kapcsolatos hitelkockázat kezeléséhez. Biztosítja továbbá, hogy a kibocsátók olyan tőkekövetelmények hatálya alá tartozzanak, amely a befektetők védelme érdekében lehetővé teszi a kettős fedezeti mechanizmus alkalmazását, vagyis hogy a befektetők és a származtatott ügyletek partnerei a fedezett kötvény kibocsátójával és a fedezeti eszközökkel szemben egyaránt érvényesíthessék követeléseiket. A fedezettkötvény-kibocsátás hitelintézetekre való korlátozása így tehát biztosítja, hogy a fedezett kötvények a jövőben is biztonságos és hatékony finanszírozási eszközök lehessenek, vagyis hozzájárul a befektetők védelméhez és a pénzügyi stabilitáshoz, ami fontos közérdekű szakpolitikai célkitűzés. E korlátozás emellett megfelel a jól működő nemzeti piacok által alkalmazott megközelítésnek, amely csak hitelintézetek számára engedélyezi a fedezett kötvények kibocsátását.

(12)  Célszerű ezért, hogy az uniós jog alapján csak az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott hitelintézetek bocsáthassanak ki fedezett kötvényeket. A szakosított jelzálog-hitelintézeteket az jellemzi, hogy a lakosságtól nem betéteket gyűjtenek, hanem más visszafizetendő pénzeszközöket, és mint ilyenek, a meghatározásnak megfelelnek. Az alkalmazandó nemzeti jog által megengedett kiegészítő tevékenységek sérelme nélkül a szakosított jelzáloghitel-intézetek olyan intézmények, amelyek csak jelzálog- és közszektor-hitelezési tevékenységet végeznek, ideértve a más hitelintézetektől vásárolt finanszírozási hiteleket. A jelen irányelv fő célja, hogy a befektetők magas szintű védelme érdekében a vonatkozó termékkövetelmények és egyedi felügyelet megállapításával szabályozza azokat a feltételeket, amelyek alapján az említett hitelintézetek finanszírozási eszközként szolgáló fedezett kötvényeket bocsáthatnak ki.

(13)  A kettős fedezeti mechanizmus alapvető fogalma és eleme sok létező nemzeti fedezettkötvény-keretszabályozásnak és a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett fedezett kötvényeknek is. Ezért ezt a fogalmat úgy kell meghatározni, hogy a befektetők és származtatott ügyletek partnerei Unió-szerte a fedezett kötvény kibocsátójával és a fedezeti eszközökkel szemben is harmonizált feltételek mellett érvényesíthessék követeléseiket.

(14)  A csődtávoliságnak szintén a fedezett kötvények alapvető jellemzőjének kell lennie, hogy a fedezettkötvény-befektetők a kötvény lejáratakor kapják vissza pénzüket. A kibocsátó nemteljesítésével együtt járó automatikus futamidő-rövidítés ronthatja a fedezett kötvényekbe befektetők besorolását. Ezért fontos biztosítani, hogy a fedezettkötvény-befektetők még a kibocsátó nemteljesítése esetén is a szerződéses ütemezésnek megfelelően kapják vissza pénzüket. A csődtávoliság ennek megfelelően közvetlenül kapcsolódik a kettős fedezeti mechanizmushoz, vagyis szintén a fedezettkötvény-keretszabályozás alapjellemzőjévé kell tenni.

(15)  A meglévő nemzeti fedezettkötvény-keretszabályozások egy másik alapjellemzője az a követelmény, hogy a fedezeti halmaz szilárdságának biztosítása érdekében a biztosítékként használt fedezeti eszközöknek igen kiváló minőségűeknek kell lenniük. A fedezeti eszközök egyik tulajdonsága, hogy a kifizetésre és az adott fedezeti eszközök biztosítékául szolgáló biztosítékeszközökre vonatkozó követelésekkel kapcsolatos egyedi jellemzőkkel rendelkeznek. Célszerű ezért meghatározni azokat az általános minőségi jellemzőket, amelyekkel az eszközöknek rendelkezniük kell ahhoz, hogy fedezeti eszközök lehessenek. Az 575/2013/EU rendelet 129. cikke (1) bekezdésének a)–g) pontjában felsorolt eszközöket elfogadható fedezeti eszközöknek kell tekinteni a fedezettkötvény-keretszabályozásban. Ez kiterjed az olyan esetekre is, amikor az ilyen fedezeti eszközök már nem felelnek meg az e pontokban meghatározott követelményeknek, de mindaddig, amíg ezen irányelv követelményeit teljesítik, elfogadható fedezeti eszközöknek minősülnek az (1) bekezdés b) pontja értelmében. A 2006/111/EK bizottsági irányelv 2. cikkének b) pontjában meghatározott közvállalkozásoknak nyújtott vagy általuk garantált hitelek elfogadható fedezeti eszköznek tekinthetők, feltéve, hogy a közvállalkozások alapvető közszolgáltatásokat nyújtanak a kritikus társadalmi tevékenységek fenntartásához. Ezen túlmenően a közvállalkozásoknak szolgáltatásaikat állami hatósági koncesszió keretében vagy felhatalmazás alapján kell nyújtaniuk, állami felügyelet alá kell tartozniuk, és megfelelő bevételtermelő hatáskörrel kell rendelkezniük fizetőképességük biztosítása érdekében. Amennyiben a tagállamok úgy döntenek, hogy nemzeti keretükben emgedélyezik a közvállalkozások számára hitelek formájában nyújtott vagy általuk garantált eszközöket , megfelelően figyelembe kell venniük a szóban forgó eszközök vonatkozásában a versenyre gyakorolt lehetséges hatást. A hitelintézetek vagy biztosítók tulajdonosi viszonyaiktól függetlenül nem minősülnek közvállalkozásnak. Ezért a hitelintézetekkel szembeni kitettségeket az ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a) vagy b) pontja szerinti elfogadható fedezeti eszközöknek kell tekinteni attól függően, hogy megfelelnek-e az 575/2013/EU rendelet 129. cikkében felsorolt követelményeknek. A biztosítótársaságokkal szembeni kitettségeket is az ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti elfogadható fedezeti eszközöknek kell tekinteni. Más, hasonlóan kiváló minőségű fedezeti eszközök is tekinthetők ezen irányelv értelmében elfogadhatónak, amennyiben az ilyen fedezeti eszközök megfelelnek ezen irányelv követelményeinek, többek között a fizetési követelések biztosítékául szolgáló biztosítékeszközökre vonatkozó követelményeknek. A tárgyi biztosítékeszközök esetében a tulajdonlást nyilvános nyilvántartásban kell rögzíteni a végrehajthatóság biztosítása érdekében. Amennyiben nem létezik nyilvános nyilvántartás, lehetővé kell tenni a tagállamok számára hogy a tulajdonjog és a követelések igazolásának olyan alternatív formáját írják elő, amely összehasonlítható a megterhelt tárgyi eszköz nyilvános bejegyzése révén biztosított igazoláshoz. Amennyiben a tagállamok igénybe veszik az igazolás ilyen alternatív formáját, gondoskodniuk kell a tulajdonjog és a követelések nyilvántartásának módosítására vonatkozó eljárásról is. A tagállamok számára lehetővé kell tenni bizonyos eszközök nemzeti keretszabályozásaikból való kizárását ▌. Annak érdekében, hogy a fedezettkötvény-befektetők jobban fel tudják mérni a fedezettkötvény-program kockázatát, a tagállamoknak szabályokat kell megállapítaniuk a granularitással és a materiális koncentrációval kapcsolatos kockázati diverzifikációra vonatkozóan, valamint , a fedezeti halmazon belüli hitelek vagy kitettségek száma, illetve a szerződő felek száma tekintetében. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti joguk szerint megkövetelt granularitás és materiális koncentráció megfelelő szintjét maguk határozzák meg.

(16)  A fedezett kötvények olyan egyedi strukturális jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek célja a befektetők mindenkori védelme. E jellemzők közé tartozik az a követelmény is, hogy a fedezett kötvényekbe befektetők ne csak a kibocsátóval, hanem egy külön fedezeti halmaz eszközeivel szemben is érvényesíthessék követeléseiket. ▌Az ilyen strukturált termékspecifikus követelmények eltérnek a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetre alkalmazandó prudenciális követelményektől. Az előbbiek nem a kibocsátó intézmény prudenciális egészségének biztosítására összpontosítanak, hanem a fedezett kötvényre előírt egyedi követelményekkel a befektetőket kívánják védeni. A fedezeti eszközök kiváló minőségét előíró egyedi követelmény mellett a befektetők védelmének további erősítése érdekében célszerű meghatározni a fedezeti halmaz jellemzőire vonatkozó általános követelményeket is. E követelményeknek a fedezeti halmaz védelmét szolgáló speciális szabályokat kell tartalmazniuk, mint például a fedezeti eszközök elkülönítésére vonatkozó szabályokat. Az elkülönítést eltérő módokon lehet elérni, mint például a különleges célú gazdasági egység alkalmazásával vagy más módon. Mindazonáltal az eszközök elkülönítésének az a célja, hogy a fedezettkötvény-tulajdonosoktól eltérő hitelezők jogszerűen ne férhessenek hozzájuk. Szabályokat kell alkotni a fedezeti eszközök hollétére vonatkozóan is annak biztosítása érdekében, hogy a befektetők jogai ▌ne sérüljenek. Fontos, hogy a tagállamok meghatározzák a fedezeti halmaz összetételéről szóló szabályokat is. Emellett a jelen irányelvben fedezeti követelményeket is meg kell határozni, nem sértve azonban a tagállamok azon jogát, hogy például a deviza- és a kamatlábkockázat mérséklése céljából más eszközöket is engedélyezzenek. Annak biztosítása érdekében, hogy a fedezeti halmazok Unió-szerte magas színvonalú közös előírások hatálya alá tartozzanak, rendelkezni kell a fedezet számításáról és azokról a feltételekről, amelyek mellett származtatott ügyleteket is szerepeltetni lehet a fedezeti halmazban. A fedezet kiszámításának a tőkeösszeg esetében a névértékelvet kell követnie. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a névértékelvtől eltérő számítási módszert alkalmazzanak, feltéve, hogy ez körültekintőbb, nem vezet magasabb lefedettségi arányhoz, valamint, hogy a számítás szerinti fedezeti eszközök képezik a számlálót és a számítás szerinti fedezettkötvény-kötelezettségek képezik a nevezőt. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy előírhassák az érintett tagállamban található hitelintézetek által kibocsátott fedezett kötvényeknek a 15. cikkben meghatározott lefedettségi követelménynél magasabb szintű túlfedezését.

(17)  Számos tagállam az elfogadható eszközök tekintetében már előírja, hogy egy fedezetellenőr végezzen el bizonyos feladatokat az elfogadható eszközök minőségével kapcsolatban, és biztosítsa a nemzeti fedezeti követelményeknek való megfelelést. A fedezett kötvények kezelésének Unióban való harmonizációja érdekében ezért fontos, hogy amennyiben a nemzeti keretszabályozás előírja fedezetellenőr alkalmazását, úgy annak feladatai és felelősségi körei legyenek egyértelműen meghatározva. A fedezetellenőr alkalmazása ugyanakkor nem szünteti meg a nemzeti illetékes hatóságoknak a fedezett kötvények felügyeletével kapcsolatos felelősségét, különösen az ezen irányelv 6–12. és 14–17. cikkében foglalt követelményeknek való megfelelés tekintetében.

(17a)  Az 575/2013/EU rendelet 129. cikke számos feltételt határoz meg az értékpapírosítási szervezetek által fedezett kötvények tekintetében. E feltételek egyike azt szabályozza, hogy az ilyen típusú biztosítékeszköz milyen mértékben használható, és az ilyen struktúrák használatát a forgalomban lévő fedezettkötvény-állomány értékének 10 vagy 15%-ára korlátozza. Ettől a feltételtől az illetékes hatóságok az 575/2013/EU rendelettel összhangban eltekinthetnek. A Bizottság felülvizsgálta ezen eltekintés lehetőségét, és megállapította, hogy értékpapírosítási eszközök vagy fedezett kötvények biztosítékeszközként való használatát csak más fedezett kötvények kibocsátása tekintetében szabad engedélyezni (csoporton belüli összevont fedezettkötvény-struktúrák), a forgalomban lévő fedezettkötvény-állomány értékére hivatkozó korlátok nélkül. Az átláthatóság optimális szintjének biztosítása érdekében a külsőleg kibocsátott fedezett kötvények fedezeti halmazai nem tartalmazhatnak a csoportba tartozó különféle hitelintézetek által házon belül kibocsátott fedezett kötvényeket. Továbbá mivel a csoporton belüli összevont fedezettkötvény-struktúrák használata az 575/2013/EU rendelet 129. cikkének megfelelően mentességet biztosít a hitelintézetek kitettségére vonatkozó korlátozás alól, elő kell írni, hogy a külsőleg és a belsőleg kibocsátott fedezett kötvények a kibocsátás pillanatában az 1. hitelminőségi besorolást kapják vagy a hitelminőségi besorolás későbbi változása esetén, az illetékes hatóságok jóváhagyásától függően a 2. hitelminőségi besorolást. Amennyiben a külsőleg vagy házon belül kibocsátott fedezett kötvények már nem felelnek meg az adott követelménynek, a házon belül kibocsátott fedezett kötvények többé nem minősülnek az 575/2013/EU rendelet 129. cikke értelmében elfogadható eszközöknek, és következésképpen a szóban forgó fedezeti halmazból a külsőleg kibocsátott fedezett kötvények már nem részesülnek az említett rendelet 129. cikkének 1aa) bekezdésében szereplő mentességben. Amennyiben a belsőleg kibocsátott fedezett kötvények már nem felelnek meg a vonatkozó hitelminőségi besorolási feltételeknek, ezen irányelv alkalmazásában elfogadható fedezeti eszközöknek minősülnek azzal a feltétellel, hogy megfelelnek az ezen irányelvben foglalt összes követelménynek, és a belsőleg kibocsátott kötvények vagy az irányelvnek megfelelő egyéb eszközök által fedezett, külsőleg kibocsátott kötvények ezért szintén alkalmasak arra, hogy az európai fedezett kötvények címkét viseljék. Az ilyen struktúrák használatának engedélyezése a tagállamok választási lehetősége. Ebből az következik, hogy ahhoz, hogy ez a választási lehetőség egy különböző tagállamokban működő csoporthoz tartozó hitelintézetek számára ténylegesen rendelkezésre álljon, minden releváns tagállamnak élnie kell ezzel a lehetőséggel, és át kell ültetnie saját jogrendszerébe az adott rendelkezést.

(18)  A kis hitelintézetek nehézségekkel szembesülnek a fedezett kötvények kibocsátása terén, mivel a fedezettkötvény-programok létrehozása gyakran magas induló költségekkel párosul. A likviditás szintén különösen fontos a fedezettkötvény-piacokon, és azt főként a forgalomban lévő kötvények volumene határozza meg. A kisebb hitelintézetek fedezettkötvény-kibocsátással kapcsolatos problémáinak megoldása érdekében ezért célszerű megengedni, hogy a kibocsátást két vagy több hitelintézet együttesen finanszírozza. Ez lehetővé tenné, hogy egy egyetlen hitelintézet által végzett fedezettkötvény-kibocsátás biztosítékeszközeként több hitelintézet vonjon össze fedezeti eszközöket, ami azokban a tagállamokban is elősegítené a fedezett kötvények kibocsátását, ahol még nem nincs jól fejlett piac. Az együttes finanszírozási megállapodásokra vonatkozó követelményeknek biztosítaniuk kell, hogy a kibocsátó hitelintézetnek értékesített vagy amennyiben egy tagállam ezt a lehetőséget engedélyezi, a 2002/47/EK irányelv szerinti, pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodás útján a kibocsátó hitelintézetre ruházott fedezeti eszközök megfeleljenek a fedezeti eszközök elfogadhatóságával és ▌elkülönítésével kapcsolatos uniós jogi követelményeknek.

(20)  A fedezett kötvényt biztosító fedezeti halmaz átláthatósága az ilyen típusú pénzügyi instrumentumok nélkülözhetetlen eleme, mivel fokozza összehasonlíthatóságukat, és a befektetők számára lehetővé teszi a szükséges kockázatértékelés elvégzését. A 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(12) szabályokat állapít meg a valamely tagállamban található vagy működő szabályozott piacon értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy bevezetésekor közzéteendő tájékoztató készítése, jóváhagyása és terjesztése tekintetében. A nemzeti jogalkotók és a piaci szereplők az idők folyamán több kezdeményezést dolgoztak ki a fedezettkötvény-befektetők számára a 2003/71/EK irányelv kiegészítéseképpen közzéteendő információk tekintetében. Ugyanakkor az uniós jogban meg kell határozni, hogy a befektetőknek az információk mely közös minimumszintjéhez kell hozzáférniük a fedezett kötvények vásárlását megelőzően vagy a vásárlás időpontjában. A tagállamok számára lehetővé kell tenni e minimumkövetelmények további rendelkezésekkel való kiegészítését.

(21)  A fedezettkötvény-befektetők védelmének biztosításában alapvető elem az eszköz likviditási kockázatának mérséklése. Ez döntő fontosságú a fedezett kötvényhez kapcsolódó kötelezettségek időben történő visszafizetésének biztosításához. Célszerű ezért bevezetni a fedezeti halmaz likviditási pufferét, amely kezelni tudja az olyan likviditási problémákkal kapcsolatos kockázatokat, mint például a lejárati eltérések és a kamatlábkülönbségek, a kifizetések megszakítása, a kombinációs kockázat, továbbá a fedezettkötvény-programon belüli származtatott termékek és egyéb működési kötelezettségek esedékessé válása. Előfordulhat, hogy egy hitelintézet olyan helyzetbe kerül, amelyben nehezen tud megfelelni a fedezeti halmaz likviditási pufferére vonatkozó feltételnek, például olyan válsághelyzetben, amikor a puffert a kiáramlások fedezésére fordítják. A 18. cikk (2) bekezdés alapján kijelölt illetékes hatóságoknak figyelemmel kell követniük a fedezeti halmaz likviditási pufferének való megfelelést, és szükség esetén intézkedéseket kell tenniük, hogy megköveteljék a hitelintézettől a puffer visszaállítását. A fedezeti halmaz likviditási puffere eltér a hitelintézetekre más uniós jogszabályok által előírt általános likviditási követelményektől, mivel közvetlenül a fedezeti halmazhoz kapcsolódik, és az arra jellemző likviditási kockázatokat kívánja mérsékelni. A szabályozásból eredő terhek minimalizálása érdekében a tagállamokat fel kell jogosítani arra, hogy lehetővé tegyék a más uniós ▌jogszabályok által megállapított és a fedezeti halmaz likviditási pufferétől eltérő rendeltetésű likviditási követelményekkel való megfelelő kölcsönhatásokat. A tagállamoknak ezért lehetőséget kell biztosítani arra, hogy úgy döntsenek, hogy amíg az uniós jog adott jogi aktusait nem módosítják, a fedezeti halmaz likviditási pufferére vonatkozó követelményt csak akkor kell alkalmazni, ha az ilyen követelmények időbeli hatálya alatt uniós ▌jogszabály nem ír elő más likviditási követelményt a hitelintézetekre. Az ilyen döntéseknek el kell kerülniük azt, hogy a hitelintézetek ugyanazon időszakban ugyanazon kiáramlásokat különböző likvid eszközökkel legyenek kötelesek lefedni. Ez az előírás ugyanakkor azt is jelenti, hogy a tagállamoknak a fedezeti halmaz likviditási pufferének nem alkalmazására vonatkozó szabad döntési lehetőségét felül kell értékelni az uniós jogban, többek között az 575/2013/EU rendelet 460. cikkének megfelelően elfogadott, felhatalmazáson alapuló rendeletben a hitelintézetekre előírt likviditási követelmények jövőbeni változásainak összefüggésében. A likviditási kockázatokat a likvid eszközök biztosításától eltérő módon lehetne értékelni, például olyan fedezett kötvények kibocsátása révén, amelyekre meghosszabbítható lejárati struktúrák vonatkoznak, amennyiben a kiváltó tényezők a likviditási hiányt vagy a stresszt orvosolják. Ilyen esetben a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy engedélyezzék a likviditási puffer kiszámításának a fedezett kötvény végső lejárati dátumára alapozását, figyelembe véve az esetleges lejárati haladékokat, amennyiben a kiváltó tényezők a likviditási kockázatokat orvosolják. Továbbá lehetővé kell tenni a tagállamok számára annak engedélyezését, hogy a fedezeti halmaz likviditási követelményei ne vonatkozzanak olyan fedezett kötvényekre, amelyek hozzáigazítási követelmények hatálya alá tartoznak, amennyiben a bejövő fizetések szerződéses alapon a kimenő fizetések előtt esedékesek és egyidejűleg magas likviditású eszközökbe kerülnek.

(22)  Több tagállamban innovatív lejárati szerkezeti struktúrák kidolgozásával kezelték a potenciális likviditási kockázatokat, ideértve a lejárati eltéréseket is. Az ilyen struktúrák magukban foglalják a fedezett kötvény tervezett lejáratának bizonyos időszakkal való meghosszabbítására irányuló lehetőséget, azzal a céllal, hogy a fedezeti ▌eszközökből eredő cash flow-k közvetlenül a fedezett kötvény tulajdonosaihoz áramolhassanak. A meghosszabbítható lejárati szerkezetek uniós szintű harmonizációja érdekében fontos meghatározni azokat a feltételeket, amelyek mellett a tagállamok engedélyezhetik az ilyen struktúrákat, ▌biztosítandó, hogy e struktúrák ne legyenek túl összetettek, és ne tegyék ki a befektetőket fokozott kockázatoknak. Ennek egyik fontos lépése annak biztosítása, hogy a hitelintézet ne hosszabbíthassa meg a lejáratot saját kizárólagos mérlegelése alapján. A lejárat meghosszabbítását csak akkor szabad megengedni, ha objektív és a nemzeti jogban egyértelműen meghatározott kiváltó események következtek be vagy fognak bekövetkezni a közeljövőben. Az ilyen kiváltó eseményeknek a nemteljesítés megelőzésére kell törekedniük, például a likviditáshiány, a piaci hiányok vagy zavarok kezelése révén. A meghosszabbításoknak meg kell könnyíteniük a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek rendezett felszámolását is, fizetésképtelenség vagy szanálás esetén lehetővé téve a meghosszabbítást az eszközök kényszerkiárusításának elkerülése érdekében.

(23)  A különleges közfelügyeleti keret léte a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdése értelmében a fedezett kötvények meghatározó eleme. Az irányelv azonban nem határozza meg e felügyeletnek sem jellegét, sem tartalmát, sem az ellátásáért felelős hatóságokat. Alapvetően fontos ezért harmonizálni a fedezett kötvények ilyen közfelügyeletének alkotóelemeit, és egyértelműen meghatározni a felügyeletet ellátó nemzeti illetékes hatóságok feladatait és felelősségi köreit.

(24)  Mivel a fedezett kötvények közfelügyelete eltér a hitelintézetek uniós felügyeletétől, a tagállamoknak jogosultnak kell lenniük arra, hogy ne azt a nemzeti illetékes hatóságot jelöljék ki ennek az eltérő felügyeleti szerepnek a betöltésére, mint amely a hitelintézetek általános felügyeletét látja el. A fedezett kötvények közfelügyeletének az Unión belüli egységes alkalmazása érdekében azonban szükséges előírni, hogy a fedezett kötvények közfelügyeletét ellátó illetékes hatóságok szorosan együttműködjenek a hitelintézetek általános felügyeletét ellátó illetékes hatóságokkal.

(25)  A fedezett kötvények közfelügyeletének magában kell foglalnia a fedezett kötvények hitelintézetek általi kibocsátásának engedélyezését. Mivel a fedezett kötvények kibocsátása csak hitelintézetek számára engedélyezhető, a hitelintézeti engedélyt az ilyen engedélyezés előfeltételéül kell szabni. Míg az egységes felügyeleti mechanizmusban részt vevő tagállamok esetében az Európai Központi Bank feladata a hitelintézetek számára az 1024/2013/EU tanácsi rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján engedélyt adni, csak az említett irányelv értelmében kijelölt hatóságok jogosultak arra, hogy fedezett kötvények kibocsátását engedélyezzék, vagy hogy a fedezett kötvények közfelügyeletét ellássák. Ezen túlmenően a jelen irányelvnek rendelkezéseket kell tartalmaznia a tekintetben, hogy az uniós jog szerint engedélyezett hitelintézetek milyen feltételek mellett kaphatnak engedélyt fedezett kötvények ▌kibocsátására.

(26)  Az engedély alkalmazási körének ▌a fedezettkötvény-programra kell vonatkoznia▌. Az ilyen programnak a jelen irányelv szerinti felügyelet tárgyát kell képeznie. Egy hitelintézetnek több mint egy fedezettkötvény-programja is lehet. Ilyen esetben minden egyes program esetében feltételül kell szabni a külön engedélyt. A fedezettkötvény-programhoz egy vagy több fedezeti halmaz is tartozhat. A többszörös fedezeti halmazok vagy az ugyanazon fedezettkötvény-program keretében a különböző kibocsátások (különböző nemzetközi értékpapír-azonosító szám (ISIN) alatti kibocsátások) nem szükségszerűen hoznak létre különálló fedezettkötvény-programokat.

(26a)  A már létező fedezettkötvény-programok esetében nem szükséges új engedélyért folyamodni attól fogva, hogy az ezen irányelvet a nemzeti jogba átültető nemzeti jogszabály új szabályai hatályosak lesznek. Ugyanakkor a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézeteknek meg kell felelniük ezen irányelv valamennyi követelményének. A megfelelést az ezen irányelv szerint kijelölt illetékes hatóságoknak kell felügyelniük a fedezett kötvények közfelügyeletének részeként. A tagállamok a nemzeti jog alapján iránymutatást nyújthatnak a megfelelés értékelésére vonatkozó eljárás lefolytatásáról onnantól fogva, hogy a tagállamoknak alkalmazniuk kell az ezen irányelvet átültető rendelkezéseket. Az illetékes hatóságoknak képesnek kell lenniük felülvizsgálni a fedezettkötvény-programot, és felmérni azt, hogy az adott program engedélyét meg kell-e változtatni. Ilyen változtatásra a fedezett kötvényt kibocsátó hitelintézet üzleti modelljében bekövetkezett lényeges változást követően lehet szükség, például a fedezett kötvényekre vonatkozó nemzeti keretszabályozás vagy a hitelintézet által hozott határozatok változása esetén. Az ilyen változások akkor tekinthetők jelentősnek, ha szükségessé teszik azon feltételek újbóli értékelését, amelyek között a fedezeti kötvények kibocsátását engedélyezték.

(26b)  Amennyiben egy tagállam különleges vagyonfelügyelő kinevezéséről rendelkezik, lehetőséget kell biztosítani számára, hogy meghatározza az ilyen különleges vagyonfelügyelő hatáskörére és működési követelményeire vonatkozó szabályokat. E szabályok kizárhatják annak lehetőségét, hogy a vagyonfelügyelő a fogyasztóktól és a lakossági befektetőktől betéteket vagy más visszafizetendő pénzeszközöket szedjen be, de engedélyezhetik, hogy kizárólag szakmai befektetőktől betéteket vagy más visszafizetendő pénzeszközöket gyűjtsön.

(27)  A tagállamoknak hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási szankciókkal és egyéb közigazgatási intézkedésekkel biztosítaniuk kell, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek megfeleljenek a számukra előírt kötelezettségeknek, amelyek tekintetében Unió-szerte hasonló szintű kezelést és megfelelést kell biztosítani. A tagállamok számára is lehetővé kell tenni, hogy büntetőjogi szankciókról rendelkezzenek. Az adminisztratív helyett büntetőjogi szankciókról való rendelkezést választó tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a releváns büntetőjogi rendelkezésekről.

(28)  A tagállamok által megállapítandó említett közigazgatási szankcióknak és egyéb közigazgatási intézkedéseknek teljesíteniük kell bizonyos alapvető követelményeket a címzettjeik, alkalmazási kritériumaik, a fedezett kötvények közfelügyeletét ellátó illetékes hatóságok közzétételi kötelezettségei, a szankcionálási jogkör és a kiszabható közigazgatási bírságok szintje tekintetében. Minden adminisztratív szankciót vagy más adminisztratív intézkedést előíró határozat meghozatala előtt lehetőséget kell adni a címzettnek a meghallgatásra. Ugyanakkor a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a más adminisztratív intézkedések tekintetében rendelkezhessenek a meghallgatáshoz való jog alóli kivételekről. Az ilyen kivételes eseteket az egyértelmű veszélyhelyzetekre kell korlátozni, amelyekben sürgősen fel kell lépni a harmadik feleket, például a fedezett kötvények befektetőit érő jelentős veszteségek megelőzéséért, illetve a pénzügyi rendszernek okozott komoly károk megelőzéséért vagy orvoslásáért. Ilyen esetekben a címzett számára lehetőséget kell nyújtani, hogy az intézkedés elrendelése után hallgattassék meg.

(29)  A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fedezett kötvények közfelügyeletét ellátó illetékes hatóságok a közigazgatási szankcióknak és egyéb közigazgatási intézkedéseknek az egész Unióban való következetes alkalmazása érdekében az összes releváns körülményt figyelembe vegyék a közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések típusának és a bírságok szintjének meghatározásakor. A meghosszabbítható lejárati szerkezetek keretében a lejárat meghosszabbításával kapcsolatban a tagállamok közigazgatási intézkedéseket is bevethetnek. Amennyiben a tagállamok ilyen intézkedéseket írnak elő, ezek az intézkedések lehetővé tehetik az illetékes hatóságok számára a lejárat meghosszabbításának érvénytelenítését, illetve meghatározhatják az ilyen érvénytelenítés feltételeit olyan helyzetek orvoslása érdekében, amelyekben egy hitelintézet a lejárat meghosszabbítását kiváltó események nemzeti jogbeli meghatározását tiszteletben nem tartva hosszabbította meg a lejárati időt, vagy a pénzügyi stabilitás és a befektetők védelmének biztosítása érdekében.

(30)  A fedezett kötvények kibocsátásával és forgalmazásával kapcsolatos követelmények potenciális megsértésének feltárása érdekében a fedezett kötvények közfelügyeletét ellátó illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell a szükséges vizsgálati hatáskörrel és a potenciális vagy tényleges jogsértések bejelentésére ösztönző hatásos mechanizmusokkal. Az ilyen mechanizmusok nem sérthetik az említett hatáskörök és mechanizmusok alkalmazásával érintett személy vagy szervezet védelemhez való jogát.

(31)  A fedezett kötvények közfelügyeletét ellátó illetékes hatóságoknak továbbá hatáskörrel kell rendelkezniük közigazgatási szankciók kiszabására és egyéb közigazgatási intézkedések meghozatalára annak érdekében, hogy a jogsértést követően a lehető legnagyobb mozgástérrel rendelkezzenek, és megelőzzék a további jogsértéseket, függetlenül attól, hogy az ilyen intézkedések a nemzeti jog szerint közigazgatási szankciónak vagy egyéb közigazgatási intézkedésnek minősülnek-e. A tagállamoknak jogosultnak kell lenniük az ezen irányelvben foglaltakon túl egyéb szankciókat és nagyobb mértékű közigazgatási pénzbírságokat előírni.

(32)  A fedezett kötvényekre vonatkozó hatályos nemzeti jogszabályok jellemzően részletes nemzeti szintű szabályozás és felügyelet alá helyezik a fedezettkötvény-kibocsátást és a fedezettkötvény-programokat annak biztosítása érdekében, hogy a befektetők fedezettkötvény-kibocsátással kapcsolatos jogai mindenkor érvényesüljenek. Az említett felügyelet a program jellemzőinek, a fedezeti követelményeknek és a fedezeti halmaz minőségének a folyamatos ellenőrzését foglalja magában. A befektetők védelmének fontos része, hogy a befektetőket megfelelően tájékoztatni kell a fedezettkötvény-kibocsátásra vonatkozó keretszabályozásról. Célszerű ezért biztosítani, hogy az illetékes hatóságok rendszeres tájékoztatást tegyenek közzé az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezéseikről és arról, hogy milyen módon látják el a fedezett kötvények közfelügyeletét.

(33)  A fedezett kötvényeket az Unióban jelenleg nemzeti elnevezésekkel és logókkal forgalmazzák, és ezek némelyike nagy ismertségnek örvend, mások viszont nem.▌ Észszerűnek tűnik ezért lehetővé tenni, hogy a fedezett kötvényeket az Unióban kibocsátó hitelintézetek a fedezett kötvények mind unióbeli, mind harmadik országbeli befektetők számára való értékesítésekor egy speciális „európai fedezett kötvény” logót használhassanak, azzal a feltétellel, hogy az érintett fedezett kötvények megfelelnek az ezen irányelvben meghatározott követelményeknek. Amennyiben a fedezett kötvények az 575/2013/EU rendelet 129. cikkében meghatározott követelményeknek is megfelelnek, akkor a hitelintézetek számára lehetővé kell tenni az „európai (prémium) fedezett kötvény” logó használatát. Ez a logó, amely azt jelzi, hogy további egyedi követelmények teljesülnek megerősödött és jól ismert minőséget eredményezve, még a nagy ismertségnek örvendő nemzeti logókkal rendelkező tagállamokban is vonzó lehet. Az „európai fedezett kötvény” és „európai (prémium) fedezett kötvény” elnevezésű két logó célja, hogy a ▌befektetők könnyebben értékelhessék a fedezett kötvények minőségét, és ezáltal az Unión belül és kívül egyaránt vonzóbbnak találják azokat befektetési eszközként. Az említett logók használatát azonban fakultatívvá kell tenni, és a tagállamokat fel kell jogosítani arra, hogy saját nemzeti elnevezéseiket és jelölési rendszerüket az „európai fedezett kötvény” logókkal párhuzamosan megtartsák.

(34)  Ezen irányelv alkalmazásának értékelése érdekében a Bizottságnak az EBH-val szorosan együttműködve ellenőriznie kell a fedezett kötvények unióbeli fejlődését, és jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a befektetők védelméről és a fedezettkötvény-piacok fejlődéséről. A jelentésnek emellett be kell mutatnia a fedezettkötvény-kibocsátás fedezetéül szolgáló eszközökkel kapcsolatos fejleményeket ▌. A meghosszabbítható lejárati szerkezetek alkalmazása egyre gyakoribb. A Bizottságnak ezért jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a meghosszabbítható lejárattal rendelkező fedezett kötvények kibocsátásának működéséről és a kibocsátásukból származó kockázatokról és előnyökről. A piaci szereplők és mások a reálgazdaság finanszírozására szolgáló kiegészítő eszközként a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegy (ESN) elnevezésű új pénzügyi eszközt javasolták, amely a lakossági kitettségeknél és jelzáloghiteleknél kockázatosabb, és amely ezen irányelv értelmében nem minősül elfogadható fedezeti eszköznek. A Bizottság 2017. október 3-án konzultált az EBH-val, hogy értékelje, hogy a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek milyen mértékben alkalmazhatnák az EBH által a hagyományos fedezett kötvények esetében meghatározott „bevált gyakorlatokat”, továbbá hogy értékelje a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyek megfelelő kockázatkezelését és az ESN-problémák lehetséges hatását a banki mérlegek megterhelési szintjére. Erre válaszul az EBH 2018. július 24-én jelentést adott ki. Az EBH jelentésével párhuzamosan a Bizottság 2018. október 12-én tanulmányt tett közzé. A Bizottság tanulmánya és az EBH jelentése arra a következtetésre jutott, hogy további értékelésre van szükség például a szabályozási kezelés tekintetében. A Bizottságnak ezért folytatnia kell annak értékelését, hogy a biztosítékkal fedezett európai befektetési jegyekre vonatkozó jogszabályi keret megfelelő lenne-e, és jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a megállapításairól, adott esetben jogalkotási javaslattal együtt.

(35)  A harmadik országbeli hitelintézetek által kibocsátott fedezett kötvények uniós elismerése tekintetében jelenleg nem létezik egyenértékűségi rendszer, kivéve a prudenciális környezetben, ahol egyes harmadik országbeli kötvényekre bizonyos feltételek mellett a likviditás vonatkozásában kedvezményes kezelés alkalmazható. A Bizottságnak ezért az EBH-val szorosan együttműködve értékelnie kell, hogy érdemes és szükséges-e bevezetni egy egyenértékűségi rendszert a fedezett kötvények harmadik országbeli kibocsátói és az ilyen fedezett kötvényekbe befektetők tekintetében. Célszerű, hogy a Bizottság legfeljebb két évvel azután, hogy a tagállamoknak meg kell kezdeniük az ezen irányelvet átültető rendelkezések alkalmazását, jelentést nyújtson be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a kérdésben, adott esetben egy jogalkotási javaslattal együtt.

(36)  A fedezett kötvényeket jellemzően többéves tervezett futamidővel bocsátják ki. Szükséges ezért átmeneti intézkedéseket bevezetni annak érdekében, hogy az irányelv ne gyakoroljon hatást a [Kiadóhivatal: beillesztendő az ezen irányelv 32. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében megállapított dátum] ... előtt kibocsátott fedezett kötvényekre. A szóban forgó időpont előtt kibocsátott fedezett kötvényeknek ezért folyamatos jelleggel meg kell felelniük a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében meghatározott követelményeknek, és mentesíteni kell őket az ezen irányelvben meghatározott legtöbb új követelmény alól. Lehetővé kell tenni, hogy az ilyen fedezett kötvényekre továbbra is fedezett kötvényként lehessen utalni, feltéve, hogy a kibocsátásuk napján hatályos 2009/65/EK irányelv 52. cikke (4) bekezdésének és az ezen irányelv rájuk alkalmazandó követelményeinek való megfelelést az ezen irányelvnek megfelelően kijelölt illetékes hatóságok felügyelik. Az ilyen felügyelet nem terjedhet ki ezen irányelv azon követelményeire, amelyek alól a szóban forgó fedezett kötvények mentesek. Egyes tagállamokban az ISIN azonosító számok hosszabb ideig nyitva állnak, ami lehetővé teszi, hogy a fedezett kötvények kibocsátása az említett kód alatt folyamatosan történjen azzal a céllal, hogy növeljék a fedezett kötvény (adagolt kibocsátás) volumenét (a kibocsátás nagyságát). Az átmeneti intézkedéseknek számos korlátozástól függően ki kell terjedniük a [Kiadóhivatal: beillesztendő az ezen irányelv 32. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében megállapított dátum + 1 nap] előtt megnyitott ISIN azonosító számok alatti fedezett kötvények adagolt kibocsátásaira.

(37)  A fedezett kötvényekre vonatkozó egységes keretszabályozás megállapítása azzal jár, hogy a fedezett kötvények tekintetében módosítani kell a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében szereplő fogalommeghatározást. A 2014/59/EU irányelv a fedezett kötvényeket a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésére való hivatkozással határozza meg, ezért a 2014/59/EU irányelvet is módosítani kell. Továbbá a [Kiadóhivatal: beillesztendő az ezen irányelv 32. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében megállapított dátum] előtt a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésének megfelelően kibocsátott fedezett kötvényekre gyakorolt hatások elkerülése érdekében indokolt, hogy az említett fedezett kötvényekre lejáratukig továbbra is fedezett kötvényként lehessen hivatkozni. A 2009/65/EK és a 2014/59/EU irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(38)  A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával(13) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó az ilyen dokumentumok megküldését indokoltnak tekinti.

(39)  Mivel ezen irányelv célkitűzéseit – a fedezett kötvények tekintetében általános keretszabályozás meghatározását, biztosítva azt, hogy a fedezett kötvények strukturális jellemzői Unió-szerte megfeleljenek az uniós kedvezményes kezelést indokoló alacsonyabb kockázati profilnak – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a fedezett kötvények piacának továbbfejlesztésére és a határokon átnyúló uniós befektetések támogatására irányuló igény miatt azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritási elvnek megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(39a)  Az Európai Központi Bank a vele való konzultációt követően 2018. augusztus 22-én nyilvánított véleményt.

(40)  A 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(14) 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság egyeztetett az európai adatvédelmi biztossal, aki ...-án/-én nyújtotta be véleményét(15), A fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek jelentős mennyiségű személyes adatot kezelnek. Ezt az adatkezelést mindig az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (általános adatvédelmi rendelet) megfelelően kell gyakorolni. Az Európai Bankfelügyeleti Hatóságnak hasonlóképpen a 451/2001/EK rendeletnek megfelelően kell végeznie a személyes adatok kezelését, amikor – az irányelv előírásainak megfelelően – az illetékes nemzeti hatóságok által közölt közigazgatási bírságok és egyéb közigazgatási intézkedések központi adatbázisát működteti.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. CÍM

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv befektetővédelmi szabályokat állapít meg a következők tekintetében:

(1)  a fedezett kötvények kibocsátására vonatkozó követelmények;

(2)  a fedezett kötvények strukturális jellemzői;

(3)  a fedezett kötvények közfelügyelete;

(4)  a ▌fedezett kötvényekkel kapcsolatos közzétételi követelmények.

2. cikk

Hatály

Ez az irányelv az Unióban letelepedett hitelintézetek által kibocsátott fedezett kötvényekre alkalmazandó.

3. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.  „fedezett kötvény”: hitelintézet által az ezen irányelv kötelező erejű előírásait átültető nemzeti jogszabály rendelkezéseinek megfelelően kibocsátott adósságkötelezvény, amelyet olyan fedezeti eszközökkel biztosítanak, amelyet a fedezettkötvény-befektetők elsőbbségi hitelezőként közvetlen fedezetként igénybe vehetnek;

2.  „fedezettkötvény-program”: a fedezett kötvénykibocsátás jogszabályban, szerződéses feltételekben meghatározott strukturális jellemzői, összhangban a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetnek adott engedéllyel;

3.  „fedezeti halmaz”: olyan eszközök egyértelműen meghatározott csoportja, amelyek a fedezett kötvényekhez kapcsolódó fizetési kötelezettségek biztosítékát képezik, és amelyeket elkülönítenek a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet által tartott egyéb eszközöktől;

3a.  „fedezeti eszközök”: a fedezeti halmazban lévő eszközök;

3b.  „biztosítékeszközök”: a fedezeti eszközöket biztosító tárgyi eszközök és kitettségek formájában fennálló eszközök;

3c.  „elkülönítés”: a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet által végrehajtott azon tevékenységek, amelyek révén azonosítják a fedezeti eszközöket és azokat a fedezettkötvény-befektetők és a származtatott ügyletek partnerein kívüli hitelezők törvényes hatókörén kívül helyezik;

4.  „hitelintézet”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott hitelintézet;

5.  „szakosított jelzálog-hitelintézet”: olyan hitelintézet, amely kizárólag vagy elsősorban fedezettkötvény-kibocsátásból finanszíroz hiteleket, jogszerűen csak jelzálog- és közszektor-hitelezési tevékenységet végezhet, és nem gyűjthet nyilvánosan betéteket, de gyűjt más visszafizetendő pénzeszközöket;

6.  „automatikus futamidő-rövidítés”: olyan helyzet, amelyben a kibocsátó fizetésképtelensége vagy szanálása után a fedezett kötvény automatikusan azonnal esedékessé és kifizethetővé válik, és amely tekintetében a fedezettkötvény-befektetőknek az eredeti lejárati időpontnál korábbi visszafizetés iránti végrehajtható követelésük keletkezik;

7.  „piaci érték”: ingatlan esetében az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 76. pontjában meghatározott piaci érték;

8.  „jelzálog-hitelbiztosítéki érték”: ingatlan esetében az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 74. pontjában meghatározott jelzálog-hitelbiztosítéki érték;

10.  „elsődleges eszközök”: ▌ azok a domináns fedezeti eszközök, amelyek meghatározzák a fedezeti halmaz jellegét;

11.  „helyettesítő eszközök”: az elsődleges eszközöktől eltérő olyan fedezeti eszközök, amelyek hozzájárulnak a fedezeti követelmények teljesítéséhez;

12.  „túlfedezet”: a biztosítékok olyan törvényben előírt, szerződéses vagy önkéntes teljes szintje, amely meghaladja a 15. cikkben meghatározott fedezeti követelményt;

13.  „hozzáigazítási követelmények”: olyan szabály, amelynek értelmében az esedékessé váló eszközök és kötelezettségek közötti cash flow-kat egymáshoz kell igazítani annak szerződéses feltételekkel való biztosításával, hogy a hitelfelvevőktől és a származtatott ügyletek partnereitől kapott összegek még a fedezettkötvény-befektetőknek és a származtatott ügyletek partnereinek teljesítendő kifizetések előtt esedékessé váljanak, és hogy a szóban forgó összegek legalább azonos nagyságúak legyenek a fedezettkötvény-befektetőknek és a származtatott ügyletek partnereinek teljesítendő kifizetések összegével, valamint hogy a hitelfelvevőktől és a származtatott ügyletek partnereitől kapott összegeket a fedezettkötvény-befektetőknek és a származtatott ügyletek partnereinek teljesítendő kifizetések esedékessé válásáig a 16. cikk (3) bekezdésének megfelelően a fedezeti halmazba helyezzék el;

14.  „nettó likviditáskiáramlás”: egy adott naptári napon esedékessé váló valamennyi fizetéskiáramlás – ideértve a tőketörlesztést és a kamatfizetést, valamint a fedezettkötvény-program származtatott ügyleteiből eredő kifizetéseket –, amely nem tartalmazza az ugyanezen a napon a fedezeti eszközökhöz kapcsolódó követelések tekintetében esedékes fizetési beáramlásokat;

15.  „meghosszabbítható lejárati szerkezet”: olyan mechanizmus, amely egy meghatározott kiváltó esemény bekövetkezésekor lehetővé teszi a fedezett kötvények tervezett lejáratának egy előre meghatározott időszakkal való meghosszabbítását;

16.  „fedezett kötvények közfelügyelete”: a fedezettkötvény-programok felügyelete, amely biztosítja a fedezettkötvény-kibocsátásra alkalmazandó követelményeknek való megfelelést és az ilyen követelmények érvényesítését;

17.  „különleges vagyonfelügyelő”: a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelensége esetén az érintett fedezettkötvény-program igazgatására kinevezett személy vagy szervezet, vagy ha a 2014/59/EU irányelv 32. cikk (1) bekezdés értelmében megállapítást nyer, hogy a hitelintézet csődhelyzetben van vagy valószínűleg csődbe jut, vagy kivételes körülmények esetén, ha az érintett illetékes hatóság megállapítja, hogy a hitelintézet megfelelő működését komoly veszély fenyegeti;

17a.  „szanálás”: a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott szanálás;

18.  „csoport”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 137. pontjában meghatározott csoport;

II. CÍM

A FEDEZETT KÖTVÉNYEK STRUKTURÁLIS JELLEMZŐI

1. fejezet

Kettős fedezet és csődtávoliság

4. cikk

Kettős fedezet

(1)  A tagállamok szabályok megállapításával a következő követelésekre jogosítják fel a fedezettkötvény-befektetőket és a 11. cikkben foglaltaknak megfelelő származtatott ügyletek partnereit:

a)  a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézettel szembeni követelés;

b)  a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelensége vagy szanálása esetén a fedezeti eszközök tőkéjével és felhalmozott, valamint jövőbeli kamataival szembeni elsőbbségi követelés;

c)  a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelensége esetén, ha a b) pontban említett elsőbbségi követelés nem teljesíthető teljeskörűen, az említett hitelintézet csődvagyonával szembeni olyan követelés, amely a rendes fizetésképtelenségi eljárás kielégítési sorrendjét meghatározó nemzeti jog szerint egyenrangú a hitelintézet biztosítékkal nem rendelkező nem elsőbbségi hitelezőinek követeléseivel.

(2)  Az (1) bekezdésben említett követelések a fedezett kötvényekhez kötődő teljes fizetési kötelezettség mértékére korlátozódnak.

(3)  A tagállamok az (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásában egy szakosított jelzálog-hitelintézet fizetésképtelensége esetén megállapíthatnak olyan szabályokat, amelyek értelmében a fedezettkötvény-befektetők és a 11. cikkben foglaltaknak megfelelő származtatott ügyletek partnereinek követelései magasabb rangúak, mint a szakosított jelzálog-hitelintézet biztosítékkal nem rendelkező nem elsőbbségi hitelezőinek követelései – amelyeket a rendes fizetésképtelenségi eljárás hitelezői sorrendjét meghatározó nemzeti jognak megfelelően határoznak meg –, de alacsonyabb rangúak, mint a többi elsőbbségi hitelező követelései.

5. cikk

A fedezett kötvények csődtávolisága

A tagállamok biztosítják, hogy a fedezett kötvényekhez kötődő fizetési kötelezettségek a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelensége vagy szanálása esetén ne tartozzanak automatikus futamidő-rövidítés hatálya alá.

2. fejezet

Fedezeti halmaz és fedezet

I. szakasz

Elfogadható eszközök

6. cikk

Elfogadható fedezeti eszközök

(1)  A tagállamok előírják, hogy a fedezett kötvényeket mindenkor az alábbi eszközökkel kell biztosítani:

a)  az 575/2013/EU rendelet 129. cikke (1) bekezdésének a)–g) pontjában elfogadhatóként említett eszközök, feltéve , hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet megfelel az említett rendelet 129. cikkének (1a)–(3) bekezdésében foglalt követelményeknek;

b)  kiváló minőségű fedezeti eszközök, amelyek biztosítják, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet kifizetés iránti követelése megfeleljen a (2) bekezdésben foglaltaknak, és azt a (3) bekezdésben foglaltaknak megfelelő biztosítékeszközök fedezzék; vagy

c)  a 2006/111/EK bizottsági irányelv 2. cikkének b) pontjában meghatározott közvállalkozásoknak nyújtott vagy általuk garantált kölcsönök formáját öltő eszközök, a (4) bekezdésre is figyelemmel.

(2)  Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott kifizetés iránti követelés a következő jogi követelményeknek felel meg:

a)  az eszköz olyan pénzösszegek kifizetése iránti igényt testesít meg, amelynek minimális értéke mindenkor meghatározható, amely jogilag érvényes és érvényesíthető, és amelyre csak az a feltétel vonatkozik, hogy a követelés egy későbbi időpontban jár le, és hogy a követelést jelzálog, teher, zálogjog vagy más garancia fedezi;

b)  a kifizetés iránti követelést biztosító jelzálog, teher, zálogjog vagy más garancia végrehajtható;

c)  a kifizetés iránti követelést biztosító jelzálog, teher, zálogjog vagy más garancia létrehozásával kapcsolatos minden jogi követelmény teljesült;

d)  a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet a kifizetés iránti követelést biztosító jelzálog, teher, zálogjog vagy más garancia révén indokolatlan késedelem nélkül be tudja hajtani a követelés értékét.

▌ A tagállamok előírják, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek a kifizetés iránti követeléseknek és biztosítékeszközöknek a fedezeti halmazba való felvétele előtt értékeljék azok végrehajthatóságát.

(3)  A (1) bekezdés b) pontjában említett biztosítékeszközöknek meg kell felelniük a következő követelmények egyikének:

a)  a tárgyi eszközök esetében léteznek olyan értékelési standardok, amelyeket általában elfogadnak a szakértők, és amelyek megfelelőek az érintett tárgyi eszköz számára, és létezik egy nyilvános nyilvántartás, amely rögzíti a szóban forgó tárgyi eszközökre vonatkozó tulajdonjogot és követeléseket;

b)  a kitettségek formájában megjelenő eszközök esetében a kitettségi partner biztonsága és megbízhatósága az adókivetési hatásköréből következik, illetve abból, hogy a partner működési stabilitása és pénzügyi fizetőképessége folyamatos állami felügyelet tárgyát képezi.

Az e bekezdés a) pontjában említett tárgyi biztosítékeszközök hozzájárulnak a fedezett kötvényhez kapcsolódó kötelezettségek fedezéséhez a bármilyen elsőbbségi zálogjoggal kombinált zálogjogok tőkeösszege és az említett tárgyi biztosítékeszközök értékének 70%-a közül a kisebb összegig. Az e bekezdés a) pontjában említett tárgyi biztosítékeszközöknek, amelyek az (1) bekezdés a) pontja szerint elfogadhatók, nem kell megfelelniük a 70%-os korlátnak vagy az 575/2013/EU rendelet 129. cikke (1) bekezdésének a)–g) pontjában meghatározott határértékeknek.

Amennyiben az e bekezdés a) pontjának alkalmazásában egy adott tárgyi eszközre vonatkozóan nem létezik nyilvános nyilvántartás, a tagállamok rendelkezhetnek a tárgyi eszköz tulajdonjoga vagy a vele szemben támasztott követelés igazolásának alternatív formájáról, amennyiben az összehasonlítható a nyilvános nyilvántartás által biztosított védelemmel abban az értelemben, hogy az érintett tagállam jogszabályaival összhangban lehetővé teszi az érdekelt harmadik felek számára, hogy hozzáférjenek a megterhelt tárgyi eszközök azonosításával, a tulajdonjog megállapításával, a terhek dokumentálásával és megállapításával, valamint a biztonsági érdekek érvényesíthetőségével kapcsolatos információkhoz.

(4)  Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában a közvállalkozásoknak nyújtott kölcsönökkel biztosított vagy a közvállalkozások által elsődleges eszközökként garantált fedezett kötvények a 3. cikk (12) bekezdésében meghatározott túlfedezet legalább 10%-ának és az alábbi feltételek mindegyikének a hatálya alá tartoznak:

a)  a közvállalkozások valamely közhatóság által kiadott engedély, koncessziós szerződés vagy más megbízási forma alapján alapvető közszolgáltatásokat nyújtanak;

b)  a közvállalkozások állami felügyelet alá tartoznak;

c)  a közvállalkozások elegendő bevételtermelő kapacitással rendelkeznek, amelyet az biztosít hogy e közvállalkozások:

i.  megfelelő rugalmassággal rendelkeznek a nyújtott szolgáltatással kapcsolatos díjak, költségek és követelések beszedésére és növelésére pénzügyi stabilitásuk és fizetőképességük biztosítása érdekében,

ii.  jogszabályi alapon elegendő pénzügyi támogatásban részesülnek annak érdekében, hogy biztosítsák pénzügyi stabilitásukat és fizetőképességüket az alapvető közszolgáltatások nyújtása fejében, vagy

iii.  nyereség- és veszteségátruházási megállapodást kötöttek egy közhatósággal.

(5)  A tagállamok szabályokat állapítanak meg az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett, biztosítékeszközként használt tárgyi eszközök értékelésére vonatkozó módszertan és eljárás tekintetében. E szabályoknak legalább az alábbiakat kell biztosítaniuk:

a)  minden egyes tárgyi biztosítékeszköz esetében azt, hogy a fedezeti eszköz fedezeti halmazba való felvételének pillanatában rendelkezésre álljon egy piaci érték szerinti vagy piaci érték alatti vagy jelzálog-hitelbiztosítéki érték szerinti aktuális értékelés;

b)  az értékelést olyan értékelő végezze, aki rendelkezik a szükséges képesítésekkel, képességekkel és tapasztalattal; továbbá

c)  az értékelő a hitelezési döntéshozatali folyamattól független legyen, a biztosítékeszköz értékének megállapításakor ne vegyen figyelembe spekulatív elemeket, és a biztosítékeszköz értékét átlátható és egyértelmű módon dokumentálja.

(6)   A tagállamok előírják, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek megfelelő eljárásokkal rendelkezzenek annak ellenőrzésére, hogy az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett, biztosítékeszközökként használt tárgyi eszközök megfelelő biztosítással rendelkezzenek a kár kockázatával szemben, és hogy a biztosítási kárigényt a 12. cikkel összhangban elkülönítsék.

(7)  A tagállamok ▌ előírják, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek dokumentációt vezessenek az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett fedezeti eszközökről, valamint a hitelezési politikáik e cikknek való megfeleléséről.

(8)  A tagállamok szabályokat állapítanak meg, amelyek biztosítják a fedezeti halmaz kockázatdiverzifikációját az (1) bekezdés a) pontja szerint elfogadhatóként nem említett eszközök granularitása és materiális koncentrációja tekintetében.

7. cikk

Az Unión kívül található biztosítékeszközök

(1)  A tagállamok a (2) bekezdésre is figyelemmel lehetővé tehetik a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek számára, hogy a fedezeti halmazba az Unión kívül található biztosítékeszközökkel fedezett eszközöket is felvegyenek.

(2)  Ha a tagállamok lehetővé teszik az (1) bekezdésben említett eszközök felvételét, akkor a befektetők védelme érdekében a hitelintézetek számára előírják, hogy ellenőrizzék, hogy a szóban forgó biztosítékeszközök megfelelnek-e a 6. cikkben meghatározott összes követelménynek. A tagállamok biztosítják, hogy a szóban forgó biztosítékeszközök az Unióban tartott biztosítékeszközök által nyújtotthoz hasonló szintű biztonságot kínáljanak, valamint hogy az említett biztosítékeszközök értékesítése végrehajtásának joghatása megegyezzen az Unióban található biztosítékeszközök értékesítése végrehajtásának joghatásával.

8. cikk

Csoporton belüli összevont fedezettkötvény-struktúrák

A tagállamok szabályokat állapíthatnak meg a csoporton belüli összevont fedezettkötvény-struktúrák felhasználása tekintetében, amelyek értelmében a csoporthoz tartozó hitelintézet által kibocsátott fedezett kötvényeket („belsőleg kibocsátott fedezett kötvényeket”) fedezeti eszközként használják fel egy ugyanazon csoporthoz tartozó másik hitelintézet általi külső fedezettkötvény-kibocsátással („külsőleg kibocsátott fedezett kötvényekkel”) kapcsolatban. ▌A szóban forgó szabályok legalább a következő követelményeket foglalják magukban:

a)  a belsőleg kibocsátott fedezett kötvényeket a külső kibocsátást végző hitelintézetnek értékesítik;

b)  a belsőleg kibocsátott fedezett kötvényeket fedezeti eszközként használják fel a fedezeti halmazban a külsőleg kibocsátott fedezett kötvényekhez és a külső kibocsátást végző hitelintézet mérlegében szerepelnek;

ba)  a külsőleg kibocsátott fedezett kötvények fedezeti halmaza csak a csoporton belül egyetlen hitelintézet által belsőleg kibocsátott fedezett kötvényeket tartalmaz;

c)  a külsőleg kibocsátott fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet a csoporton kívüli fedezettkötvény-befektetőknek kívánja értékesíteni a külsőleg kibocsátott fedezett kötvényeket;

d)  a belsőleg és a külsőleg kibocsátott fedezett kötvények kibocsátáskor egyaránt az 575/2013/EU rendelet harmadik része II. címének 2. fejezete szerinti 1. hitelminőségi besorolásba tartoznak, és esetükben a 6. cikkben említett elfogadható fedezeti eszközök szolgálnak fedezetül.▌

da)  a határokon átnyúló, csoporton belüli összevont fedezettkötvény-struktúrák esetében a belsőleg kibocsátott fedezett kötvények fedezeti eszközei megfelelnek a külsőleg kibocsátott fedezett kötvények elfogadhatósági és fedezeti követelményeinek.

Az első albekezdés d) pontjának alkalmazásában az illetékes hatóságok engedélyezhetik, hogy a 2. hitelminőségi besorolásba tartozó fedezett kötvények a hitelminőségi besorolásukat rontó módosítást követően továbbra is a csoporton belüli összevont fedezettkötvény-struktúra részét képezzék, feltéve, hogy az illetékes hatóságok megállapítják, hogy a hitelminőségi besorolás megváltozása nem a 19. cikk (2) bekezdését átültető nemzeti jogszabályban meghatározott engedélyezési követelmények megsértésének tudható be. Az illetékes hatóságok ezt követően értesítik az EBH-t az ezen albekezdés alapján hozott döntésükről.

9. cikk

Együttes finanszírozás

(1)  A tagállamok ▌lehetővé teszik a valamely hitelintézet által keletkeztetett és egy fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet által vásárolt elfogadható fedezeti eszközök fedezettkötvény-kibocsátásnál fedezeti eszközként való felhasználását ▌. A tagállamok szabályozzák ezeket a beszerzéseket annak biztosítása érdekében, hogy a 6. és 12. cikkben foglalt követelmények teljesüljenek.

(2)  Az (1) bekezdésben meghatározott követelmény mellett a tagállamok a 2002/47/EK irányelv szerinti biztosítéki megállapodás útján is engedélyezhetik az átadást.

A tagállamok engedélyezhetik az olyan eszközök fedezeti eszközként történő felhasználását is, amelyek olyan vállalkozástól származnak, amely nem hitelintézet. Amennyiben a tagállamok élnek ezzel a lehetőséggel, elő kell írniuk, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet vagy értékelje azon vállalkozás hitelnyújtással kapcsolatos szabványait, amelytől a fedezeti eszközöket vásárolja, vagy maga végezze el a hitelfelvevő hitelképességének alapos értékelését.

10. cikk

A fedezeti halmaz összetétele

A tagállamok a befektetők védelme érdekében szabályokat állapítanak meg a fedezeti halmazok összetételére vonatkozóan. A szabályok adott esetben a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetekre vonatkozó feltételeket határoznak meg az olyan elsődleges fedezeti eszközök felvétele céljából, amelyek eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek az érintett fedezeti eszközök strukturális jellemzőinek, élettartamának vagy kockázati profiljának szempontjából.

11. cikk

A fedezeti halmazban lévő származtatott ügyletek

(1)  A tagállamok a befektetők védelme érdekében csak akkor teszik lehetővé, hogy a fedezeti halmaz származtatott ügyleteket tartalmazzon, ha teljesülnek legalább a következő követelmények:

a)  a fedezeti halmaz kizárólag kockázatfedezeti célból tartalmazza a származtatott ügyleteket, mennyiségüket a fedezett kockázat csökkenése esetén kiigazítják, és megszűnnek, amikor a fedezett kockázat megszűnik;

b)  a származtatott ügyleteket kellően dokumentálják;

c)  a származtatott ügyleteket a 12. cikknek megfelelően elkülönítik;

d)  a származtatott ügyleteket nem lehet megszüntetni a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelensége vagy szanálása esetén;

e)  a származtatott ügyletek megfelelnek a (2) bekezdés alapján megállapított szabályoknak.

(2)  A tagállamok az (1) bekezdésben felsorolt követelmények teljesülése érdekében szabályokat állapítanak meg a fedezeti halmazban lévő származtatott ügyletek tekintetében.

Ezek a szabályok a szükséges mértékben meghatározzák a következőket:

a)  a fedezeti ügyleti partnerekre vonatkozó alkalmassági feltételek;

b)   a származtatott ügyletekkel kapcsolatban rendelkezésre bocsátandó dokumentáció.

12. cikk

A fedezeti ▌eszközök elkülönítése

(1)  A tagállamok megállapítják a fedezeti eszközök elkülönítésére vonatkozó szabályokat. A szóban forgó szabályok legalább a következő követelményeket foglalják magukban:

a)  a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet mindenkor azonosítani tudja valamennyi fedezeti ▌ eszközt;

b)  a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetet jogilag kötelező erejű és végrehajtható előírás kötelezi valamennyi fedezeti eszköz elkülönítésére;

c)  valamennyi fedezeti ▌eszköz ▌védett harmadik felek követeléseivel szemben, és a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti elsőbbségi követelés teljesítéséig nem képezi részét a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet csődvagyonának.

Az első albekezdés alkalmazásában a fedezeti ▌eszközök magukban foglalják a származtatott ügyletek pozícióival kapcsolatban kapott biztosítékokat is.

(2)  A fedezeti ▌eszközök (1) bekezdés szerinti elkülönítése a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelensége vagy szanálása esetén is alkalmazandó.

13. cikk

Fedezetellenőr

(1)  A tagállamok előírhatják, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek fedezetellenőrt nevezzenek ki a fedezeti halmaznak a 6–12. és a 14–17. cikkben meghatározott követelmények tekintetében való folyamatos ellenőrzése céljából.

(2)  Ha a tagállamok élnek az (1) bekezdés szerinti lehetőséggel, akkor szabályokat kell megállapítaniuk legalább a következők tekintetében:

a)  a fedezetellenőr kinevezése és felmentése;

b)  a fedezetellenőrre vonatkozó alkalmassági feltételek;

c)  a fedezetellenőr szerepe és feladatai, ideértve a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelenségének vagy szanálásának esetét is;

d)  a 18. cikk (2) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságok számára való jelentéstételi kötelezettség;

e)  a fedezetellenőr feladatainak ellátásához szükséges információkhoz való hozzáférés joga.

(3)   Amennyiben a tagállamok élnek az (1) bekezdésben foglalt lehetőséggel, a fedezetellenőr elkülönül és független a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézettől és a hitelintézet könyvvizsgálójától.

(4)  A tagállamok engedélyezhetik, hogy a fedezetellenőr ne különüljön el a hitelintézettől, amennyiben:

a)  a belső fedezetellenőr független a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet hitelezési döntéssel kapcsolatos eljárásától;

b)  a (2) bekezdés a) pontjának sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy a belső fedezetellenőrt ne lehessen megfosztani fedezetellenőri feladatától, a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet felügyeleti funkciót ellátó irányító testületének előzetes jóváhagyása nélkül; továbbá

c)  a belső fedezetellenőr szükség esetén közvetlen hozzáféréssel rendelkezik a felügyeleti funkciót ellátó irányító testülethez.

(4)  Ha a tagállamok élnek az (1) bekezdés szerinti lehetőséggel, erről értesítik az EBH-t.

14. cikk

A befektetők tájékoztatása

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet által a fedezettkötvény-programokról nyújtott tájékoztatás kellően részletes legyen ahhoz, hogy a befektetők értékelni tudják a program profilját és kockázatait, és elvégezhessék előzetes vizsgálataikat.

(2)  A tagállamok az (1) bekezdés alkalmazásában biztosítják, hogy a befektetők legalább negyedévente megkapják a tájékoztatást, amelynek tartalmaznia kell legalább a következő minimális portfólióinformációkat:

a)  a fedezeti halmaz és a forgalomban lévő fedezettkötvény-állomány értéke;

aa)  a nemzetközi értékpapír-azonosító számok (ISIN) jegyzéke az adott program keretébe tartozó valamennyi fedezettkötvény-kibocsátás tekintetében;

b)  a fedezeti ▌ eszközök földrajzi eloszlása és típusa, a fedezett hitelek nagysága és az értékelési módszer;

c)  a piaci kockázatra vonatkozó részletek, ideértve a kamatláb- és devizakockázatot , valamint a hitel- és likviditási kockázatokat;

d)  a fedezeti ▌ eszközöknek és a fedezett kötvényeknek a lejárati szerkezete, beleértve adott esetben a lejárat meghosszabbítását kiváltó események áttekintését is;

e)  az előírt és rendelkezésre álló fedezeti szint, valamint a törvényben előírt, a szerződéses és az önkéntes túlfedezet szintje;

f)  azon hitelek százalékos aránya, amelyek esetében úgy tekintik, hogy az 575/2013/EU rendelet 178. cikk értelmében nemteljesítés következett be, és minden olyan esetben, amikor a kölcsönök több mint kilencven napja késedelmesek .

A tagállamok biztosítják, hogy a 8. cikkben említett, csoporton belüli összevont fedezettkötvény-struktúrák hatálya alá tartozó, külsőleg kibocsátott fedezett kötvények esetében az e bekezdés első albekezdésének a)–f) pontjában említett információkat, illetve az azokra mutató hivatkozást a befektetők a csoport valamennyi belsőleg kibocsátott kötvényállománya tekintetében megkapják.

A tagállamok biztosítják, hogy a befektetők a kérdéses tájékoztatást legalább összesített formában megkapják. ▌

(3)  A tagállamok a befektetők védelme érdekében előírják, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek a honlapjukon tegyék közzé az (1) és a (2) bekezdésnek megfelelően a befektetők rendelkezésére bocsátott tájékoztatást. A tagállamok nem írhatják elő a hitelintézetek számára, hogy ezeket az információkat papíron tegyék közzé.

II. szakasz

Fedezeti és likviditási követelmények

15. cikk

Fedezeti követelmények

(1)  A tagállamok a befektetők védelme érdekében előírják, hogy a fedezettkötvény-programok mindenkor feleljenek meg legalább a (2)–(8) bekezdésben foglalt fedezeti követelményeknek.

(2)  A fedezett kötvények minden kötelezettségére kiterjednek a fedezeti eszközökhöz kapcsolódó kifizetés iránti követelések.

(3)  A (2) bekezdésben említett kötelezettségek a következőket foglalják magukban:

a)  a forgalomban lévő fedezett kötvények tőkeösszegének kifizetésére vonatkozó kötelezettségek;

b)  a forgalomban lévő fedezett kötvények kamatainak kifizetésére vonatkozó kötelezettségek;

c)  a 11. cikknek megfelelően tartott származtatott ügyletekhez kapcsolódó kifizetési kötelezettségek; továbbá

d)  ▌a fedezettkötvény-program felszámolásának várható fenntartási és igazgatási költségei.

A d) pont alkalmazásában a tagállamok lehetővé tehetik az egyösszegű átalány kiszámítását.

(4)  a fedezeti követelmény teljesítéséhez a következő fedezeti ▌eszközök járulnak hozzá:

a)   az elsődleges eszközök;

b)   a helyettesítő eszközök;

c)   a 16. cikknek megfelelően tartott likvid eszközök; továbbá

d)  a 11. cikknek megfelelően tartott származtatott ügyletekhez kapcsolódó kifizetés iránti követelések;

a fedezethez nem járulnak hozzá azok a fedezetlen követelések, amelyek az 575/2013/EU rendelet 178. cikke alapján nemteljesítőnek minősülnek.

(5)  A tagállamok a (3) bekezdés c) pontjában és a (4) bekezdés d) pontjában foglalt célok teljesülése érdekében szabályokat állapítanak meg a származtatott ügyletek értékelése tekintetében.

(6)  A szükséges fedezetet úgy kell kiszámítani, hogy valamennyi fedezeti eszköz teljes tőkeösszege elérje vagy meghaladja a forgalomban lévő fedezettkötvény-állomány teljes tőkeösszegét („névértékelv”).

A tagállamok ▌ lehetővé tehetik más számítási elv alkalmazását, ha az nem eredményez a névértékelv szerint számítottnál nagyobb arányú fedezetet.

A tagállamok meghatározzák a forgalomban lévő fedezettkötvény-állomány után fizetendő és követelt kamatok kiszámítására vonatkozó szabályokat, amelyeknek az alkalmazandó számviteli standardokkal összhangban tükrözniük kell a megbízható prudenciális elveket.

(7)  a (6) bekezdés első albekezdésétől eltérve a tagállamok megbízható prudenciális elveket tükröző és az alkalmazandó számviteli standardoknak megfelelően lehetővé tehetik, hogy a fedezeti eszköz jövőbeli kamatai figyelembe vegyék a megfelelő fedezett kötvény után fizetendő nettó jövőbeni kamatokat a fedezett kötvényhez kapcsolódó tőketörlesztési kötelezettség fedezetében jelentkező esetleges hiányok kiegyensúlyozása érdekében, amennyiben az 523/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 2. cikke értelmében szoros kapcsolat áll fenn, az alábbi feltételek mellett:

a)  a fedezeti eszköz élettartama alatt kapott és a megfelelő fedezett kötvényhez kapcsolódó fizetési kötelezettség fedezetéhez szükséges kifizetéseket a 12. cikkel összhangban elkülönítik, vagy a fedezeti halmazba foglalják bele a 6. cikkben említett fedezeti eszközök formájában a kifizetések esedékessé válásáig; továbbá

b)  a fedezeti eszköz előzetes kifizetése csak az 575/2013/EU rendelet 33. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott kézbesítési lehetőség, vagy a fedezett kötvények esetében a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet által névértéken lehívható fedezett kötvények esetében legalább a lehívott fedezett kötvények névértékét fedező kölcsönfelvevő révén lehetséges.

(8)   A tagállamok biztosítják, hogy az eszközök számítása és a kötelezettségek számítása azonos módszerrel történjen. A tagállamok lehetővé tehetik más számítási módszerek alkalmazását, ha az nem eredményez ugyanezen módszer szerint számítottnál magasabb fedezetiszint-számítást.

16. cikk

A fedezeti halmaz likviditási pufferére vonatkozó követelmények

(1)  A tagállamok a befektetők védelme érdekében előírják, hogy a fedezeti halmaz mindenkor tartalmazzon egy olyan, likvid eszközökből álló likviditási puffert, amely rendelkezésre áll a fedezettkötvény-program nettó likviditáskiáramlásának fedezete céljából.

(2)  A fedezeti halmaz likviditási pufferének 180 napi fedezetet kell biztosítania a maximális összesített nettó likviditáskiáramlásra.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a fedezeti halmaz (1) bekezdésben említett likviditási puffere a következő típusú, ezen irányelv 12. cikke értelmében elkülönített eszközökből álljon:

a)  az (EU) 575/2013 rendelet 460. cikke értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló rendelet 10., 11. és 12. cikke szerinti 1., 2A. vagy 2B. szintű eszköznek minősülő eszközök, amelyeket az említett felhatalmazáson alapuló rendelet 9. cikkének megfelelően értéken szerepelnek, és az említett felhatalmazáson alapuló rendelet 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően nem saját kibocsátásúak;

b)  hitelintézetekkel szembeni rövid lejáratú kitettségek, amelyek az 575/2013/EU rendelet 129. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti 1. vagy 2. hitelminőségi besorolásba tartoznak, vagy hitelintézetekkel szembeni rövid lejáratú betétek, amelyek az 1., 2. vagy 3. hitelminőségi besorolásba tartoznak.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy korlátozzák az első albekezdés a) és b) pontjában említett likvid eszközök fajtáit.

A tagállamok ▌ biztosítják, hogy a fedezeti halmaz likviditási pufferéhez ne járulhassanak hozzá az 575/2013/EU rendelet 178. cikke szerint nemteljesítőnek tekintett kitettségekből eredő fedezetlen követelések.

(4)  Ha a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet más uniós jogszabályokban meghatározott likviditási követelmények hatálya alá tartozik, ami a fedezeti halmaz likviditási pufferével való átfedéshez vezethet, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az (1), (2) és (3) albekezdést átültető nemzeti szabályaikat nem alkalmazzák az említett ▌ uniós jogszabályok által előírt időszakra. A tagállamok csak addig alkalmazhatják ezt a lehetőséget, ameddig az említett uniós jogi aktusok módosítása az átfedés elkerülése érdekében hatályba nem lép, és erről tájékoztatniuk kell a Bizottságot és az EBH-t.

(5)  A tagállamok lehetővé tehetik, hogy a meghosszabbítható lejárati szerkezetek esetében a tőkeösszeg számítása a fedezett kötvényre vonatkozó feltételeknek megfelelően a végső lejárati időponton alapuljon.

(6)  A tagállamok lehetővé tehetik, hogy az (1) bekezdésben meghatározott követelmények ne legyenek alkalmazandók olyan fedezett kötvények esetében, amelyek hozzáigazítási követelmények hatálya alá tartoznak.

17. cikk

A meghosszabbítható lejárati szerkezetekre vonatkozó feltételek

(1)  A tagállamok lehetővé tehetik meghosszabbítható lejárati szerkezetű fedezett kötvények kibocsátását, ha a befektetők védelmét legalább a következők biztosítják:

a)  a lejárat meghosszabbítását csak a nemzeti jogban meghatározott objektív események válthatják ki, és nem lehet a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet mérlegelésének eredménye;

b)  a lejárat meghosszabbítását kiváltó eseményeket a fedezett kötvény szerződési feltételeiben határozzák meg;

c)  a lejárati szerkezetről a befektetőnek nyújtott tájékoztatás elegendő ahhoz, hogy a befektetők meg tudják állapítani a fedezett kötvény kockázatát, és részletes leírást ad a következőkről:

i.  a lejárat meghosszabbítását kiváltó események;

ii.  a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelenségének vagy szanálásának ▌ következményei a lejárat meghosszabbítása tekintetében;

iii.  a 18. cikk (2) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságoknak és adott esetben a különleges vagyonfelügyelőnek a lejárat meghosszabbításával kapcsolatos szerepe;

d)  a fedezett kötvény végső lejárati időpontja mindenkor meghatározható;

e)  a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelensége vagy szanálása esetén a futamidő meghosszabbítása nem befolyásolja a fedezettkötvény-befektetők sorrendjét ésnem fordítja meg a fedezettkötvény-program eredeti lejárati ütemtervében szereplő sorrendet;

f)  a lejárat meghosszabbítása nem változtatja meg a fedezett kötvényeknek a 4. cikkben említett kettős fedezettel és az 5. cikkben említett csődtávolisággal kapcsolatos strukturális jellemzőit.

(2)  Ha a tagállamok lehetővé teszik meghosszabbítható lejárati szerkezetű fedezett kötvények kibocsátását, erről ▌értesítik az EBH-t.

III. CÍM

A FEDEZETT KÖTVÉNYEK KÖZFELÜGYELETE

18. cikk

A fedezett kötvények közfelügyelete

(1)  A tagállamok a befektetők védelme érdekében előírják, hogy a fedezettkötvény-kibocsátás a fedezett kötvények közfelügyeletének hatálya alá tartozzon.

(2)  A tagállamok a fedezett kötvények (1) bekezdésben említett közfelügyelete céljából kijelölnek egy vagy több illetékes hatóságot. A kijelölt hatóságokról értesítik a Bizottságot és az EBH-t, és tájékoztatnak a funkciók és a feladatok felosztásáról.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a (2) bekezdés alapján kijelölt illetékes hatóságok az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezésekben megállapított követelmények teljesítésének értékelése céljából ellenőrizzék a fedezett kötvények kibocsátását.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek tartsák nyilván a fedezettkötvény-programmal kapcsolatos ügyleteiket, továbbá megfelelő és célszerű dokumentációs rendszerekkel és eljárásokkal rendelkezzenek.

(5)  A tagállamok megfelelő intézkedésekkel biztosítják továbbá, hogy a (2) bekezdés alapján kijelölt illetékes hatóságok be tudják szerezni azokat az információkat, amelyek az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezésekben megállapított követelmények teljesítésének értékeléséhez, az ilyen követelmények esetleges megsértésének vizsgálatához, továbbá a 23. cikket átültető nemzeti rendelkezéseknek megfelelő közigazgatási szankciók és más közigazgatási intézkedések meghozatalához szükségesek.

(6)  A tagállamok biztosítják, hogy a (2) bekezdés alapján kijelölt illetékes hatóságok rendelkezzenek a fedezett kötvények közfelügyeletéhez kapcsolódó funkciók betöltéséhez szükséges szakértelemmel, erőforrásokkal, működési kapacitással, hatáskörrel és függetlenséggel.

19. cikk

A fedezettkötvény-programok engedélyezése

(1)  A tagállamok a befektetők védelme érdekében előírják, hogy a fedezettkötvény-programot engedélyeztetni kell, mielőtt annak keretében fedezett kötvényeket bocsátanának ki. A tagállamok ezzel az engedélyezési hatáskörrel a 18. cikk (2) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságokat ruházzák fel.

(2)  A tagállamok megállapítják az (1) bekezdésben említett engedélyezés követelményeit, ideértve legalább a következőket:

a)  a fedezettkötvény-kibocsátást meghatározó megfelelő működési program;

b)  a befektetők védelmét célzó megfelelő politikák, eljárások és módszerek a fedezeti halmazban szereplő kölcsönök jóváhagyása, módosítása, megújítása és refinanszírozása tekintetében;

c)  a fedezettkötvény-programhoz rendelt külön vezetőség és személyzet, amely megfelelő képesítéssel és ismeretekkel rendelkezik a fedezett kötvények kibocsátása és a fedezettkötvény-program igazgatása tekintetében;

d)  a fedezeti halmaz olyan igazgatási felépítése és annak ellenőrzése, amely megfelel az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezésekben megállapított alkalmazandó követelményeknek.

20. cikk

A fedezett kötvények közfelügyelete fizetésképtelenség vagy szanálás esetén

(1)  A 18. cikk (2) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságok a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet szanálása esetén együttműködnek a szanálási hatósággal annak érdekében, hogy védjék a fedezettkötvény-befektetők jogait és érdekeit, többek között legalább annak ellenőrzésével, hogy a szanálási eljárás alatt biztosított legyen a fedezettkötvény-program folyamatos és megbízható irányítása.

(2)  A tagállamok ▌előírhatják egy különleges vagyonfelügyelő kinevezését annak érdekében, hogy védjék a fedezettkötvény-befektetők jogait és érdekeit, többek között legalább annak ellenőrzésével, hogy a szükséges időszak alatt biztosított legyen a fedezettkötvény-program folyamatos és megbízható irányítása.

Ha a tagállamok élnek ezzel a lehetőséggel, akkor előírhatják, hogy a 18. cikk (2) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságaik hagyják jóvá a különleges vagyonfelügyelő kinevezését és felmentését, és legalább azt elő kell írniuk, hogy az illetékes hatóságok vegyenek részt a különleges vagyonfelügyelő kinevezésében és felmentésében.

(3)  Ha a tagállamok a (2) bekezdésnek megfelelően különleges vagyonfelügyelő kinevezését írják elő, akkor legalább a következők tekintetében meg kell állapítaniuk a különleges vagyonfelügyelő feladatairól és felelősségi köreiről szóló szabályokat:

a)  a fedezett kötvényekhez kötődő kötelezettségek kiegyenlítése;

b)  a fedezeti eszközök kezelése és értékesítése, ideértve az eszközöknek a fedezett kötvényekből eredő kötelezettségekkel együtt való átruházását egy másik, fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetre;

c)  azon jogügyletek ▌, amelyek a fedezeti halmaz szabályos igazgatásához, a fedezett kötvényekből eredő kötelezettségek fedezetének folyamatos ellenőrzéséhez, a fedezeti halmaz eszközeinek fedezeti halmazba történő visszahozatalát célzó eljárások megindításához és a fedezett kötvényekből eredő összes kötelezettség teljesítése után fennmaradó eszközöknek a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet csődvagyonába való átvezetéséhez szükségesek. A tagállamok e célokra lehetővé tehetik a különleges vagyonfelügyelő számára, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelensége esetén az adott hitelintézet által kiadott engedély alapján működjön, ugyanazon működési követelmények keretében.

(4)  A tagállamok a fizetésképtelenségi és a szanálási eljárások alkalmazásában biztosítják a 18. cikk (2) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságok, a különleges vagyonfelügyelő (ha kinevezték) és a szanálási hatóságok közötti koordinációt és információcserét.

21. cikk

Az illetékes hatóságok számára való jelentéstétel

(1)  A tagállamok a befektetők védelme érdekében előírják, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek a 18. cikk (2) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságok számára jelentsék a (2) bekezdésben a fedezettkötvény-programok kapcsán meghatározott információkat. A jelentéstételnek rendszeresen és ezen illetékes hatóságok kérésére kell megtörténnie. A tagállamok megállapítják e rendszeres jelentéstétel gyakoriságára vonatkozó szabályokat.

(2)  Az (1) bekezdés alapján megállapítandó jelentéstételi kötelezettségnek ▌ legalább a ▌következők ▌tekintetében elő kell írnia információk benyújtását:

c)  az eszközök elfogadhatósága és a fedezeti halmazra vonatkozó követelmények a 6–11. cikk szerint;

d)  a fedezeti ▌eszközök elkülönítése a 12. cikk szerint;

e)  a fedezetellenőr működése a 13. cikk szerint;

g)  a 15. cikk szerinti fedezeti követelmények;

h)  a fedezeti halmaz likviditási puffere a 16. cikk szerint;

i)  a meghosszabbítható lejárati szerkezetekre vonatkozó feltételek a 17. cikk szerint.

(3)  A tagállamok szabályokat írnak elő a tekintetben, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetnek a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelensége vagy szanálása esetén miként kell jelentenie a (2) bekezdésben meghatározottakszerint a 18. cikk (2) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságok számára.

22. cikk

Az illetékes hatóságoknak a fedezett kötvények közfelügyeletével kapcsolatos hatásköre

(1)  A tagállamok a befektetők védelme érdekében a fedezett kötvények közfelügyeletének ellátásához szükséges minden felügyeleti, vizsgálati és szankciós hatáskörrel felruházzák a 18. cikk (2) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságokat.

(2)  Az (1) bekezdésben említett hatáskör legalább a következőkre vonatkozik:

a)  a 19. cikk szerinti engedély megadása vagy az engedélykérelem elutasítása;

b)  a fedezettkötvény-program rendszeres felülvizsgálata az ezen irányelvnek való megfelelés értékelése céljából;

c)  helyszíni és helyszínen kívüli ellenőrzések végrehajtása;

d)  a 23. cikket átültető nemzeti rendelkezéseknek megfelelő közigazgatási ▌bírságok és egyéb közigazgatási intézkedések meghozatala;

e)  a fedezettkötvény-kibocsátással kapcsolatos felügyeleti iránymutatások elfogadása és alkalmazása.

23. cikk

Közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések

(1)  A tagállamok büntetőjogi szankciók megállapítására vonatkozó jogának sérelme nélkül a tagállamok legalább a következő helyzetek tekintetében megállapítják a megfelelő közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések meghozatalának szabályait:

a)  a hitelintézet valótlan nyilatkozattétel vagy más szabálytalanság útján szerezte meg a fedezettkötvény-programra vonatkozó engedélyt;

b)  a hitelintézet már nem felel meg a fedezettkötvény-programra vonatkozó engedély feltételeinek;

c)  a hitelintézet a 19. cikket átültető rendelkezéseknek megfelelő engedély megszerzése nélkül bocsát ki fedezett kötvényeket;

d)  a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet nem felel meg a 4. cikket átültető rendelkezésekben meghatározott követelményeknek;

e)  a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet olyan fedezett kötvényeket bocsát ki, amelyek nem felelnek meg az 5. cikket átültető rendelkezésekben meghatározott követelményeknek;

f)  a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet olyan fedezett kötvényeket bocsát ki, amelyek nem rendelkeznek a 6. cikket átültető rendelkezéseknek megfelelő fedezettel;

g)  a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet olyan fedezett kötvényeket bocsát ki, amelyek fedezetéül az Unión kívül található eszközök szolgálnak, de megsérti a 7. cikket átültető rendelkezésekben meghatározott követelményeket;

h)  a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fedezett kötvényeit a csoporton belüli összevont fedezettkötvény-struktúrával fedezi, de megsérti a 8. cikket átültető rendelkezésekben meghatározott követelményeket;

i)  a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet nem felel meg a 9. cikket átültető rendelkezésekben az együttes finanszírozás kapcsán meghatározott feltételeknek;

j)  a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet nem felel meg a 10. cikket átültető rendelkezésekben a fedezeti halmaz összetétele kapcsán meghatározott követelményeknek;

k)  a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet nem kockázatfedezeti célból szerepelteti a származtatott ügyleteket a fedezeti halmazban, vagy nem felel meg a 11. cikket átültető rendelkezésekben meghatározott feltételeknek;

l)  a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet nem felel meg a 12. cikket átültető rendelkezésekben a fedezeti ▌ eszközök elkülönítése kapcsán meghatározott követelményeknek;

m)  a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet a 14. cikket átültető rendelkezéseket megsértve elmulasztja a jelentéstételt, illetve hiányos vagy pontatlan információkat bocsát rendelkezésre;

n)  a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet a 16. cikket átültető rendelkezéseket megsértve ismételten vagy tartósan elmulasztja a fedezeti halmaz likviditási pufferének fenntartását;

o)  a meghosszabbítható lejárati szerkezetű fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet nem felel meg a 17. cikket átültető rendelkezésekben a meghosszabbítható lejárati szerkezetek kapcsán meghatározott feltételeknek;

p)  a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet a 21. cikk (2) bekezdésének a)–i) pontját átültető rendelkezéseket megsértve elmulasztja a kötelezettségekre vonatkozó jelentéstételt, illetve hiányos vagy pontatlan információkat bocsát rendelkezésre;

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy olyan jogsértésekre vonatkozóan, amelyekre a nemzeti jog értelmében büntetőjogi szankció vethető ki, nem állapítanak meg közigazgatási szankciókkal vagy egyéb közigazgatási intézkedésekkel kapcsolatos szabályokat. A tagállamok ilyen esetekben közlik a Bizottsággal a vonatkozó büntetőjogi rendelkezéseket.

(2)  Az (1) bekezdésben említett szankcióknak és intézkedéseknek hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük, és magukban kell foglalniuk legalább a következőket:

a)  a fedezettkötvény-programra vonatkozó engedély visszavonása;

b)  a jogsértést elkövető természetes vagy jogi személy személyazonosságának és a jogsértés természetének nyilvános közzététele a 24. cikknek megfelelően;

c)  a természetes vagy jogi személyt a jogsértő magatartás folytatásától és megismétlésétől tiltó végzés meghozatala;

d)  közigazgatási bírság kiszabása.

(3)  A tagállamok gondoskodnak arról is, hogy a ▌ szankciókat és az (1) bekezdésben említett intézkedéseket ténylegesen végrehajtsák.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási szankciók vagy egyéb közigazgatási intézkedések típusának és a közigazgatási bírság összegének meghatározásakor az illetékes hatóságok – ahol releváns – figyelembe vegyék az összes következő körülményt:

a)  a jogsértés súlyossága és fennállásának időtartama;

b)  a jogsértésért felelős természetes vagy jogi személy felelősségének mértéke;

c)  a jogsértésért felelős természetes vagy jogi személy pénzügyi ereje, többek között a jogi személy teljes árbevételének vagy a természetes személy éves jövedelmének figyelembevételével;

d)  a jogsértésért felelős természetes vagy jogi személy által a jogsértés révén elért haszon vagy elkerült veszteség nagysága, amennyiben meghatározható;

e)  a jogsértés révén harmadik feleknek okozott veszteség, amennyiben meghatározható;

f)  a jogsértésért felelős természetes vagy jogi személy illetékes hatóságokkal való együttműködésének szintje;

g)  a jogsértésért felelős természetes vagy jogi személy által elkövetett korábbi jogsértések;

h)  a jogsértés tényleges vagy potenciális rendszerszintű következményei.

(5)  Amennyiben az (1) bekezdésben említett rendelkezések jogi személyekre alkalmazandók, a tagállamok azt is biztosítják, hogy a 18. cikk (2) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságok az e cikk (2) bekezdésében meghatározott közigazgatási szankciókat és egyéb közigazgatási intézkedéseket a vezető testület tagjaira, és más olyan egyénekre is alkalmazzák, akik a nemzeti jog szerint felelősek a jogsértésért.

(6)  A tagállamok biztosítják, hogy a 18. cikk (2) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságok a (2) bekezdésben meghatározott közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések meghozatala előtt lehetőséget adjanak az érintett természetes vagy jogi személy meghallgatására. A meghallgatáshoz való jog alóli kivételek alkalmazhatók azon egyéb közigazgatási intézkedések elfogadására, amelyek esetében sürgős intézkedésre van szükség a harmadik feleknek okozott jelentős veszteségek vagy a pénzügyi rendszer jelentős károsodásának megelőzése érdekében. Ilyen esetben az érintett személy számára az ilyen közigazgatási intézkedés elfogadása után a lehető leghamarabb meghallgatási lehetőséget kell biztosítani, és adott esetben az intézkedést felül kell vizsgálni.

(7)  A tagállamok biztosítják, hogy a (2) bekezdésben meghatározott közigazgatási szankciókat vagy egyéb közigazgatási intézkedéseket előíró határozatokat kellően indokolják meg, és azokkal szemben jogorvoslattal lehessen élni.

24. cikk

Közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések közzététele

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelvet átültető rendelkezések foglaljanak magukban olyan szabályokat, amelyek előírják a közigazgatási szankcióknak és egyéb közigazgatási intézkedéseknek a 18. cikk (2) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságok honlapjain való, indokolatlan késedelem nélküli közzétételét. Ugyanezek a kötelezettségek vonatkoznak azokra az esetekre, amikor egy tagállam úgy dönt, hogy büntetőjogi szankciókat ír elő a 23. cikk (1) bekezdésének első mondatával és utolsó albekezdésével összhangban.

(2)  Az (1) bekezdés alapján elfogadott szabályoknak elő kell írniuk legalább azon ▌ határozatok közzétételét, amelyek ellen nem nyújtottak be fellebbezést vagy már nem lehet fellebbezést benyújtani, amelyeket az ezen irányelvet átültető rendelkezések megsértése miatt hoztak.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy az ilyen közzététel foglalja magában a jogsértés típusára és jellegére, továbbá a szankcióval vagy intézkedéssel sújtott természetes vagy jogi személy személyazonosságára vonatkozó információkat. A (4) bekezdésre figyelemmel a tagállamok biztosítják továbbá, hogy ezeket az információkat ▌ indokolatlan késedelem nélkül tegyék közzé, miután a címzettettájékoztatták a szankcióról vagy az intézkedésről, továbbá azt közzétették a szankciót vagy intézkedést előíró illetékes hatóságok hivatalos honlapjain.

(4)  Ha a tagállamok engedélyezik a szankciókat kivető olyan határozat közzétételét, amely ellen fellebbezés van folyamatban, a 18. cikk (2) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságoknak hivatalos honlapjaikon is haladéktalanul közzé kell tenniük a jogorvoslat állására és kimenetelére vonatkozó információkat.

(5)  A tagállamok biztosítják, hogy a 18. cikk (2) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságok a következő körülmények bármelyikének fennállásakor anonimizáltan és a nemzeti jognak megfelelőentegyék közzé a szankciókat vagy intézkedéseket előíró határozatot:

a)  ha a szankciót vagy intézkedést természetes személyre szabták ki, és a személyes adatok közzététele aránytalan lenne;

b)  ha a közzététel veszélyeztetné a pénzügyi piacok stabilitását vagy valamely folyamatban lévő nyomozást;

c)  ha a közzététel megállapítható aránytalan veszteséget okozna az érintett intézményeknek vagy természetes személyeknek.

(6)  Amennyiben egy tagállam szankciót vagy intézkedést előíró határozatot tesz közzé anonimizált módon, lehetővé teheti, hogy a későbbiekben a releváns adatokkal együtt is közzétegyék.

(7)  A tagállamok biztosítják, hogy ha a végső fokon eljáró bíróság a közigazgatási szankciót vagy korrekciós intézkedést kiszabó határozatot érvényteleníti, akkor a szankciót vagy ▌intézkedést előíró határozatot is közzétegyék.

(8)  A tagállamok biztosítják, hogy a (2)–(6) bekezdésben említett közzétételek legalább a közzétételtől számított öt éven át fennmaradjanak a 18. cikk (2) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságok hivatalos honlapjain. A közzétételben szereplő személyes adatok csak a szükséges ideig, az alkalmazandó személyesadat-védelmi szabályokkal összhangban szerepeltethetők a hivatalos honlapon. A megőrzési időszak meghatározása az érintett tagállamok jogszabályaiban előírt elévülési idők figyelembevételével történik, de semmi esetre sem lehet tíz évnél hosszabb.

(9)  A 18. cikk (2) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságok tájékoztatják az EBH-t minden előírt közigazgatási szankcióról és egyéb közigazgatási intézkedésről, beleértve adott esetben a kapcsolódó jogorvoslati kereseteket és azok kimenetelét. A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok részletes tájékoztatást kapjanak az elrendelt büntetőjogi szankciókkal kapcsolatos jogerős ítéletekről, amely tájékoztatást az illetékes hatóságoknak be kell nyújtaniuk az EBH-nak.

(10)  Az EBH a vele közölt közigazgatási szankciókat és egyéb közigazgatási intézkedéseket központi adatbázisban nyilvántartja. Ehhez az adatbázishoz kizárólag az illetékes hatóságok férhetnek hozzá, és azt a (9) bekezdés értelmében általuk szolgáltatott információk alapján naprakésszé kell tenni.

25. cikk

Együttműködési kötelezettség

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a 18. cikk (2) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságok szorosan együttműködjenek azzal az illetékes hatósággal, amely az alkalmazandó uniós jognak megfelelően a hitelintézetek általános felügyeletét látja el, valamint a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet szanálása esetén a szanálási hatósággal.

(2)  A tagállamok biztosítják továbbá, hogy a 18. cikk (2) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságok egymással is szorosan együttműködjenek. Az együttműködés magában foglalja azon információk egymással való megosztását is, amelyek a másik hatóság számára relevánsak az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések szerinti felügyeleti feladatai ellátásához.

(3)  A tagállamok a (2) bekezdés második mondatának alkalmazásában biztosítják, hogy a 18. cikk (2) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságok megtegyék a következőket:

a)  a 18. cikk (2) bekezdése alapján kijelölt másik illetékes hatóság kérésére közöljék az összes releváns információt;

b)  saját kezdeményezésükre közöljenek minden alapvető információt a többi tagállamnak a 18. cikk (2) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságaival.

(4)  A tagállamok azt is biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett illetékes hatóságok ezen irányelv alkalmazásában együttműködjenek az EBH-val, vagy adott esetben az ESMA-val.

(5)  E cikk alkalmazásában az az információ minősül alapvetőnek, amely lényegesen befolyásolja a fedezettkötvény-kibocsátás értékelését egy másik tagállamban.

26. cikk

Közzétételi követelmények

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a 18. cikk (2) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságok a hivatalos honlapjaikon indokolatlan késedelem nélkül közzétegyék a következő információkat:

a)  a fedezettkötvény-kibocsátással kapcsolatban elfogadott törvényeik, rendeleteik, közigazgatási szabályaik és általános iránymutatásaik szövege;

b)  a fedezett kötvények kibocsátására engedéllyel rendelkező hitelintézetek jegyzéke;

c)  az „európai fedezett kötvény” logó használatára jogosult fedezett kötvények, és az „európai fedezett kötvény (prémium)” logó használatára jogosult kötvények jegyzéke.

(2)  Az (1) bekezdésnek megfelelően közzétett információknak elégségesnek kell lenniük ahhoz, hogy a különböző tagállamok illetékes hatóságai által alkalmazott módszereket érdemben össze lehessen hasonlítani. Ezen információkat a változásokat figyelembe véve érdekében aktualizálni kell.

(3)  A 18. cikk (2) bekezdése alapján kijelölt illetékes hatóságok az (1) bekezdés b) és c) pontja alkalmazásában évente értesítik az EBH-t a hitelintézetek és a fedezett kötvények jegyzékéről.

IV. CÍM

LOGÓ

27. cikk

Logó

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy▌ az „európai fedezett kötvény” logót és annak az Unió valamennyi hivatalos nyelvén készült hivatalos fordítását kizárólag azon fedezett kötvények tekintetében használják, amelyek megfelelnek az ezen irányelvet átültető rendelkezések követelményeinek.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy az „európai (prémium) fedezett kötvény ” logót és annak az Unió valamennyi hivatalos nyelvén készült hivatalos fordítását kizárólag azon fedezett kötvények tekintetében használják, amelyek megfelelnek az ezen irányelvet átültető rendelkezések követelményeinek, valamint megfelelnek az 575/2013/EU rendelet 129. cikkében megállapított követelményeknek.

V. CÍM

MÁS IRÁNYELVEK MÓDOSÍTÁSAI

28. cikk

A 2009/65/EK irányelv módosítása

A 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdése a következőképpen módosul:

(1)  Az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„A tagállamok az (1) bekezdés első albekezdésében megállapított 5%-os korlátot legfeljebb 25%-ra emelhetik, ha a kötvényeket [Kiadóhivatal: beillesztendő az ezen irányelv 32. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében megállapított dátum + 1 nap] előtt bocsátották ki, és azok teljesítik az ezen bekezdés – a kibocsátásuk időpontjában alkalmazandó változat – követelményeit, vagy ha a kötvények az (EU) 20XX/XX európai parlamenti és tanácsi irányelv* 3. cikkének 1. pontja szerinti, fedezett kötvényekre vonatkozó fogalommeghatározás hatálya alá tartoznak.

____________________________

* [Kiadóhivatal: beillesztendő a következő irányelvre vonatkozó hivatkozás: Az Európai Parlament és a Tanács (EU) …/…irányelve (...) a fedezett kötvények kibocsátásáról és a fedezett kötvények közfelügyeletéről, továbbá a 2009/65/EK irányelv és a 2014/59/EU irányelv módosításáról (HL L […]., […]., […]. o.).]”;

"

(2)  A harmadik albekezdést el kell hagyni.

29. cikk

A 2014/59/EU irányelv módosítása

A 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 96. pontja helyébe a következő szöveg lép:"

„96. „fedezett kötvény”: a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv* – a kibocsátás időpontjában alkalmazandó változat – 52. cikkének (4) bekezdésében említett instrumentum, amelyet [Kiadóhivatal: beillesztendő az ezen irányelv 32. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében megállapított dátum + 1 nap] előtt bocsátottak ki, vagy az (EU) 20XX/XX európai parlamenti és tanácsi irányelv** 3. cikkének 1. pontjában meghatározott fedezett kötvény;

__________________________________

* Az Európai Parlament és a Tanács 2009/65/EK irányelve (2009. július 13.) az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 302., 2009.11.17., 32. o.).

** [Kiadóhivatal: beillesztendő a következő irányelvre vonatkozó hivatkozás: Az Európai Parlament és a Tanács (EU) …/…irányelve (...) a fedezett kötvények kibocsátásáról és a fedezett kötvények közfelügyeletéről, továbbá a 2009/65/EK irányelv és a 2014/59/EU irányelv módosításáról (HL L […]., […]., […]. o.).]”

"

VI. CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

30. cikk

Átmeneti intézkedések

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a ... [Kiadóhivatal: beillesztendő az ezen irányelv 32. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében megállapított dátum + 1 nap] előtt kibocsátott azon fedezett kötvények, amelyek megfelelnek a 2009/65/EK irányelv – a kibocsátásuk időpontjában alkalmazandó változat – 52. cikkének (4) bekezdésében meghatározott követelményeknek, ne tartozzanak a jelen irányelv 5–12., 15., 16., 17. és 19. cikkének hatálya alá, de lejáratukig a jelen irányelvnek megfelelően továbbra is fedezett kötvénynek legyenek nevezhetők.

A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv 18. cikke (2) bekezdésének megfelelően kinevezett illetékes hatóságok felügyeljék a ... [Kiadóhivatal: beillesztendő az ezen irányelv 32. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében megállapított dátum + 1 nap] előtt kibocsátott azon fedezett kötvények 2009/65/EK irányelv – a kibocsátásuk időpontjában alkalmazandó változat – 52. cikkének (4) bekezdésében meghatározott követelményeknek, valamint az ezen irányelv követelményeinek való megfelelését e bekezdés első albekezdésével összhangban.

(2)  A tagállamok engedélyezhetik az első bekezdés alkalmazását a fedezett kötvények adagolt kibocsátásai esetében is, amelyek tekintetében az ISIN azonosító számok megnyitása ... [Kiadóhivatal: beillesztendő az ezen irányelv 32. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében megállapított dátum] előtt kezdődő és egészen 24 hónappal ... [Kiadóhivatal: beillesztendő az ezen irányelv 32. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében megállapított dátum] után záródó időszakban történik, feltéve, hogy e kibocsátások megfelelnek az alábbi követelmények mindegyikének:

a)  a fedezett kötvény lejárati időpontja ... [Kiadóhivatal: beillesztendő az ezen irányelv 32. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében megállapított dátum + 5 év] elé esik;

b)  a(z) ... [Kiadóhivatal: beillesztendő az ezen irányelv 32. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében megállapított dátum + 1 nap] után adagolt kibocsátások teljes kibocsátási volumene nem haladja meg a ... [Kiadóhivatal: beillesztendő az ezen irányelv 32. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében megállapított dátum + 1 nap] -án/én forgalomban lévő fedezett kötvények teljes kibocsátási volumenének kétszeresét;

c)  lejáratkor a fedezett kötvények teljes kibocsátási volumene nem haladja meg a 6 000 000 000 EUR-t vagy az annak megfelelő, hazai pénznemben kifejezett összeget;

d)  a biztosítékeszközök abban a tagállamban találhatók, amely ezen irányelv átültetése során élt ezzel a lehetőséggel.

31. cikk

Felülvizsgálatok és jelentések

(1)  XX-ig [Kiadóhivatal: beillesztendő az ezen irányelv 32. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében megállapított dátum + 2 év] a Bizottság az EBH-val szorosan együttműködve – adott esetben jogalkotási javaslattal kísért – jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy a fedezett kötvényekkel kapcsolatos nemzetközi fejleményeknek, különösen a harmadik országbeli jogszabályi keretek fejlődésének figyelembevételével érdemes-e és hogyan érdemes egyenértékűségi rendszert bevezetni a harmadik országbeli fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek és e fedezett kötvényekbe befektetők tekintetében.

(2)  … [Kiadóhivatal: beillesztendő az ezen irányelv 32. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében megállapított dátum + 3 év]-ig a Bizottság az EBH-val szorosan együttműködve jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv végrehajtásáról a befektetők védelmének mértéke és a fedezettkötvény-kibocsátással kapcsolatos uniós fejlemények tekintetében, valamint a további lépésekre vonatkozó ajánlásokat. A jelentésnek tartalmaznia kell a következő fejleményeket:

a)  a fedezettkötvény-kibocsátási engedélyek számának alakulását;

b)  az ezen rendeletet átültető rendelkezésekkel és az 575/2013/EU rendelet 129. cikkével összhangban kibocsátott fedezett kötvények számának alakulását;

c)  a fedezettkötvény-kibocsátás fedezetéül szolgáló eszközökkel kapcsolatos fejleményeket;

d)  a túlfedezet szintjének alakulását;

e)  határon átnyúló fedezettkötvény-befektetéseket, ideértve a harmadik országokat érintő befelé és kifelé irányuló befektetéseket;

f)  a meghosszabbítható lejárati szerkezetű fedezettkötvény-kibocsátással kapcsolatos fejleményeket;

g)  az 575/2013/EU rendelet 129. cikkében említett kitettségek használatából eredő kockázatokkal és előnyökkel kapcsolatos fejleményeket;

h)  a fedezettkötvény-piac működését.

(3)  A tagállamok a (2) bekezdés alkalmazásában ... [Kiadóhivatal: beillesztendő az ezen irányelv 32. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében megállapított dátum + 2 év]-ig benyújtják a Bizottságnak az a)–g) pontban említett információkat.

(4)  A Bizottság ...-ig [Kiadóhivatal: beillesztendő az ezen irányelv 32. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében megállapított dátum + 2 év] azt követően, hogy megbízást adott meghosszabbítható lejárati szerkezetű fedezett kötvényekből adódó kockázatok és előnyök értékeléséről tanulmány elkészítésére, és e tanulmányt megkapta, továbbá az EBH-val folytatott egyeztetéseket követően jelentést fogad el, és benyújtja e tanulmányt és e jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, adott esetben jogalkotási javaslattal együtt.

(5)  A Bizottság ... [Kiadóhivatal: beillesztendő az ezen irányelv 32. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében megállapított dátum + 2 év]-ig jelentést fogad el egy „Biztosítékkal fedezett európai befektetési jegy” elnevezésű kettős fedezeti eszköz esetleges bevezetéséről. A Bizottság e jelentést adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

32. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok legkésőbb [beillesztendő; hatálybalépés + 18 hónap]-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.

A tagállamok ezeket a rendelkezéseket legkésőbb ... [beillesztendő; átültetési határidő + 12 hónap]-tól/-től alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal belső joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

33. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

34. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt …, …-án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Nyilatkozat az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendeletnek a hitelintézetekre vonatkozó likviditásfedezeti követelmények tekintetében történő módosításáról

A [fedezett kötvények kibocsátásáról és a fedezett kötvények közfelügyeletéről, továbbá a 2009/65/EK irányelv és a 2014/59/EU irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre] irányuló javaslat 16. cikkében meghatározott, a fedezett kötvények külön likviditási pufferére vonatkozó követelmények átfedésben lehetnek a hitelintézetekre vonatkozó, az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendelet szerinti általános likviditási puffer fenntartására vonatkozó követelményekkel.

Ennek az átfedésnek a megszüntetése és egyúttal annak biztosítása érdekében, hogy a fedezett kötvényekre vonatkozó külön likviditási puffert a likviditásfedezeti mutató (LCR) által lefedett időszakban is alkalmazzák, a Bizottság hajlandó az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendelet módosításával rendezni a fedezett kötvények különleges helyzetét. Ezt a módosítást időben el kell fogadni ahhoz, hogy az a fedezett kötvények kibocsátásáról és a fedezett kötvények felügyeletéről szóló irányelv alkalmazásának kezdőnapja előtt hatályba léphessen.

(1)* EZ A SZÖVEG MÉG NEM ESETT ÁT JOGI-NYELVI VÉGLEGESÍTÉSEN.
(2)HL C 367., 2018.10.10., 56. o.
(3) Az Európai Parlament 2019. április 18-i álláspontja.
(4)Az Európai Parlament és a Tanács 2009/65/EK irányelve (2009. július 13.) az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 302., 2009.11.17., 32. o.).
(5)Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.).
(6)A Bizottság (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. október 10.) az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a hitelintézetekre vonatkozó likviditásfedezeti követelmények tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 11., 2015.1.17., 1. o.).
(7)A Bizottság (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. október 10.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Szolvencia II.) kiegészítéséről (HL L 12., 2015.1.17., 1. o.).
(8)Az Európai Parlament és a Tanács 2014/59/EU irányelve (2014. május 15.) a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 190. o.).
(9)Az Európai Rendszerkockázati Testület ERKT/2012/2 ajánlása (2012. december 20.) a hitelintézetek finanszírozásáról (2013/C 119/01).
(10)Az EBH jelentése az uniós fedezett kötvényekre vonatkozó keretszabályozásokról és tőkekövetelményekről, (2014).
(11)Az EBH jelentése a fedezett kötvényekről – Ajánlások a fedezett kötvényekre vonatkozó Unión belüli keretszabályozások összehangolására, (2016), EBA-Op-2016-23.
(12)Az Európai Parlament és a Tanács 2003/71/EK irányelve (2003. november 4.) az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról (HL L 345., 2003.12.31., 64. o.).
(13)HL C 369., 2011.12.17., 14. o.
(14)Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).
(15)[HL C (…).]

Utolsó frissítés: 2019. április 24.Jogi nyilatkozat