Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2019/2822(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B9-0050/2019

Viták :

PV 19/09/2019 - 4.2
CRE 19/09/2019 - 4.2

Szavazatok :

PV 19/09/2019 - 7.2

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2019)0018

Elfogadott szövegek
PDF 148kWORD 50k
2019. szeptember 19., Csütörtök - Strasbourg Ideiglenes kiadás
Mianmar és különösen a rohindzsák helyzete
P9_TA-PROV(2019)0018RC-B9-0050/2019

Az Európai Parlament 2019. szeptember 19-i állásfoglalása Mianmarról és különösen a rohindzsák helyzetéről (2019/2822(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Mianmarról és a rohindzsák helyzetéről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2015. május 21-i(1), a 2016. július 7-i(2), a 2016. december 15-i(3), a 2017. szeptember 14-i(4), a 2018. június 14-i(5) és a 2018. szeptember 13-i(6) állásfoglalására,

–  tekintettel a Mianmarról/Burmáról szóló, 2018. február 26-i tanácsi következtetésekre és a 2018. december 10-iekre,

–  tekintettel az Európai Unió és Mianmar közötti, 2019. június 14-én Nay Pyi Tawban tartott ötödik emberi jogi párbeszédre,

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló 1948. évi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a Rakhajn állammal foglalkozó, Kofi Annan által vezetett tanácsadó bizottság végleges jelentésére és ajánlásaira,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a konfliktusok során előforduló szexuális erőszakról szóló, a Biztonsági Tanács által közzétett 2018. március 23-i jelentésére (S/2018/250),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a Mianmarral foglalkozó független nemzetközi tényfeltáró misszió (UNIFFM) részletes megállapításairól szóló, 2018. augusztus 8-i jelentésére (A/HRC/42/50), az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a rohindzsa muszlimok és más kisebbségek emberi jogainak Mianmarban fennálló helyzetéről szóló, 2018. október 3-i határozatára (A/HRC/RES/39/2), valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a Mianmarra irányuló független vizsgálati mechanizmusról szóló, 2019. augusztus 7-i jelentésére (A/HRC/42/66),

–  tekintettel az UNIFFM-nek a Mianmarban tapasztalható szexuális és nemi alapú erőszakról és az etnikai konfliktusok nemi szempontú hatásáról szóló, 2019. augusztus 22-i jelentésére (A/HRC/42/CRP.4),

–  tekintettel az 1949. évi genfi egyezményre és annak csatolt jegyzőkönyveire,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2017 óta biztonsága érdekében több mint 700 000 rohindzsa menekült el Mianmarból a szomszédos Bangladesbe az elnyomást, az emberi jogok folyamatos súlyos megsértését, többek között a széles körben elterjedt gyilkosságokat, a nemi erőszakot, valamint a falvak felégetését követően, amelyet mianmari fegyveres csoportok követtek el Rakhajn államban, ahol több mint 1 millió rohindzsa élt;

B.  mivel a rohindzsákat széles körben a leginkább üldözött kisebbségek közé sorolják, és ők alkotják a legnagyobb hontalan csoportot, közülük pedig sokan a világ legnagyobb menekülttáborában, Kutupalongban (Cox’s Bazar, Banglades) élnek;

C.  mivel a bangladesi menekülttáborok túlzsúfoltak és azok higiéniai körülményei rosszak, a nők és a gyermekek számára korlátozott hozzáférést biztosítanak az anyasági és egészségügyi ellátáshoz, továbbá rendkívüli mértékben ki vannak téve a természeti katasztrófáknak, többek között a földcsuszamlásoknak és az áradásoknak; mivel a menekülttáborokban élő rohindzsa lakosság még mindig súlyos fenyegetésnek van kitéve, és a rossz minőségű étel és a víz miatt számos betegség és fertőzés súlyosan veszélyezteti őket; mivel a rohindzsa gyermekek még mindig nem férnek hozzá kellő mértékben a formális oktatáshoz; mivel az elmúlt hetekben korlátozták a bangladesi rohindzsa menekülteket a véleménynyilvánítás, a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő joguk tekintetében; mivel a kijárási tilalmak és a kommunikációs csatornák leállítása elősegíthetik a velük szemben alkalmazott további súlyos emberi jogi visszaéléseket;

D.  mivel a becslések szerint mintegy 600 000 rohindzsa marad Rakhajn államban, ahol jelenleg diszkriminatív politikákat és gyakorlatokat alkalmaznak, rendszeresen megsértik alapvető jogaikat, önkényes letartóztatásokat eszközölnek, túlzsúfolt táborokban tartják őket fogva, akadályozzák a mozgás szabadságát, valamint szigorúan korlátozzák az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést;

E.  mivel 2019 júniusa óta a mianmari hatóságok előírták a távközlés szüneteltetését Rakhajn állam északi és középső részén, valamint Paletwában, Chin államban; mivel Rakhajn államban szigorú katonai ellenőrzéseket alkalmaznak, amelyek korlátozzák az államba való bejutást és a médialefedettséget;

F.  mivel Mianmar és Banglades repatriálási terveket jelentett be, amelyeket a garanciák hiánya miatt töröltek; mivel a menekültek súlyos traumát szenvedtek, és félnek a visszatéréstől; mivel az összes visszaküldésnek biztonságosnak, önkéntesnek, méltóságteljesnek, fenntarthatónak kell lennie és a visszaküldés tilalmának elvével összhangban kell történnie;

G.  mivel 2018. augusztus 27-én az UNIFFM jelentést tett közzé, amelyben arra a következtetésre jutott, hogy az emberi jogok legsúlyosabb megsértését és a nemzetközi jog szerinti legsúlyosabb bűncselekményeket – köztük az emberiesség elleni bűncselekményeket és a valószínűsíthető népirtásokat – a rohindzsákkal szemben követték el; mivel 2018. december 10-én a Tanács mély aggodalmát fejezte ki az UNIFFM megállapításaival kapcsolatban; mivel Mianmar mindeddig megtagadta az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által létrehozott tényfeltáró missziónak az országba való belépését, és nem biztosítja a mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges ENSZ-előadót;

H.  mivel az UNIFFM 2019. szeptember 16-i legutóbbi jelentése szerint a mianmari kormány fellépései továbbra is egy átfogó és módszeres támadás részét képezik, amely a Rakhajn államban maradó többi rohindzsa elleni üldöztetésnek és más, emberiesség elleni bűncselekménynek minősül; mivel az UNIFFM 2019. augusztus 22-i jelentésében beszámolt továbbá szexuális és nemi alapú erőszakkal járó, szándékosan és folyamatosan elkövetett súlyos cselekményekről, ideértve a mianmari katonai és biztonsági erők által a rohindzsa nőkkel, gyermekekkel és transzneműekkel szemben elkövetett módszeres nemi erőszakot, csoportosan elkövetett nemi erőszakot és erőszakos szexuális cselekményeket, az etnikai kisebbségek megbüntetésére irányuló tisztogatási kampány részeként; mivel a szexuális erőszakot arra használják fel, hogy egész közösségeket osszanak meg, és hogy eltántorítsák a nőket és a lányokat a hazatéréstől; mivel a táborokban a megerőszakolt áldozatok a közösség általi társadalmi kirekesztéssel kényszerülhetnek szembesülni;

I.  mivel az EU következetesen felhívta a figyelmet arra, hogy az ilyen bűncselekményekért felelős személyeket felelősségre kell vonni, továbbá bemutatta és támogatta az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2018. szeptember 27-i ülésén és az ENSZ Közgyűlés harmadik bizottságában 2018. november 16-án elfogadott állásfoglalásokat; mivel a mianmari hatóságok nem hajlandók komolyan kivizsgálni a rohindzsák emberi jogainak megsértését és felelősségre vonni az elkövetőket; mivel Mianmar továbbra is tagadja, hogy ezeket a jogokat valaha is megsértették volna; mivel a rohindzsák elleni támadásokat felügyelő legmagasabb rangú katonai személyiségek továbbra posztjukon maradnak; mivel a hatóságok nem hajlandók együttműködni az ENSZ mechanizmusaival;

J.  mivel 2019. április 29-én a Tanács egy évvel, 2020. április 30-ig meghosszabbította a Mianmarral szembeni korlátozó intézkedéseket, beleértve arra a 14 magas rangú katonára, határőrre és rendőrségi tisztviselőre vonatkozó vagyonbefagyasztást és utazási tilalmat Mianmarban, akik a rohindzsa népesség, a falvak etnikai kisebbsége, valamint civilek ellen Arakan, Kacsin és Sán államban elkövetett emberi jogi jogsértésekért felelősek;

K.  mivel a rohindzsák hivatalosan hontalanok az 1982-es burmai állampolgársági törvény elfogadása óta, ami megfosztja a rohindzsákat olyan alapvető polgári, politikai és társadalmi-gazdasági jogoktól, mint a mozgás szabadsága, a politikai részvétel, a foglalkoztatás és a szociális jólét; mivel a becslések szerint 1,1 millió rohindzsától megtagadták az állampolgárság megszerzését; mivel a hazatérő rohindzsáknak nemzeti ellenőrző kártyát kellene aláírniuk, ami megfosztaná őket a mianmari állampolgárságtól;

1.  ismételten határozottan elítéli valamennyi múltbeli és jelenlegi emberi jogi jogsértést, valamint a módszeres és széles körű támadásokat, többek között gyilkosságokat, zaklatást, nemi erőszakot és a tulajdon megsemmisítését, amelyek az UNIFFM és az ENSZ emberi jogi főbiztosának adatai szerint népirtásnak, háborús bűncselekménynek és a rohindzsákkal szemben a fegyveres erők által elkövetett, emberiesség elleni bűncselekményeknek minősülnek; határozottan elítéli a katonaság és a biztonsági erők aránytalan fellépését; hangsúlyozza, hogy a katonaság folyamatosan elmulasztotta a nemzetközi emberi jogi normák és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását;

2.  legmélyebb aggodalmát fejezi ki a folyamatos konfliktus, jogsértések, valamint a szexuális és nemi alapú erőszak miatt, amelyet a jelentések szerint a fegyveres erők követtek el a rohindzsák ellen Mianmarban; elítéli a nemzetközi humanitárius és emberi jogi normák ilyen megsértését, és ismételten felszólítja az Aung San Suu Kyi vezette mianmari kormányt és a biztonsági erőket, hogy azonnal állítsák le a rohindzsák és más etnikai csoportok ellen jelenleg irányuló erőszakos cselekményeket, gyilkosságokat, valamint szexuális és nemi alapú erőszakot;

3.  elítéli a rohindzsákkal szemben folyamatosan fennálló megkülönböztetést, valamint a szabad mozgáshoz való jogukat érintő súlyos korlátozásokat és alapvető szolgáltatásaik hiányát Mianmarban; hangsúlyozza, hogy a média szabadsága és a kritikus újságírás a demokrácia alappillérei, és elengedhetetlenek a jó kormányzás, az átláthatóság és az elszámoltathatóság előmozdításához; felszólítja a mianmari kormányt, hogy tegye lehetővé a nemzetközi megfigyelők (többek között az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadója, független megfigyelők és emberi jogi személyek és humanitárius szervezetek) számára a Rakhajn, Kacsin és Sán államokba való teljes körű és akadálytalan belépést annak érdekében, hogy biztosítsák az emberi jogok valamennyi fél általi súlyos megsértésére vonatkozó állítások független és pártatlan kivizsgálását, valamint hogy a fennmaradó négy – Ponnagyun, Mrauk-U, Kyuaktaw és Minbya – településen szüntessék meg az internet letiltását;

4.  felszólítja a mianmari hatóságokat, hogy teremtsék meg a feltételeket és garanciákat a szülőföldjükre visszatérni kívánó rohindzsák biztonságos, önkéntes, méltóságteljes és fenntartható, az ENSZ felügyelete alatti visszatéréséhez; sürgeti mind a mianmari, mind a bangladesi kormányt, hogy teljes körűen tartsák be a visszaküldés tilalmának elvét; sürgeti a mianmari kormányt, hogy ismerje el a rohindzsák teljes jogú állampolgárságát, beleértve a kapcsolódó jogokat és az alkotmányos biztosítékokat, és haladéktalanul hajtsa végre a Rakhajn tanácsadó bizottság ajánlásait; felszólítja továbbá a mianmari kormányt, hogy kezdjen párbeszédet a rohindzsa tisztviselőkkel, és ismerje el a rohindzsákat a jogszabályok által Mianmarban elismert 135 etnikai csoport egyikének;

5.  elismeri az Európai Unió és Mianmar közötti ötödik emberi jogi párbeszéd munkáját; megjegyzi, hogy a megbeszélések az emberi jogi kérdések széles körére terjedtek ki, ideértve az emberi jogi jogsértések miatti elszámoltathatóságot, a Rakhajn, Kacsin és Sán államokban fennálló helyzetet, beleértve a humanitárius hozzáférést, az alapvető jogokat és szabadságokat, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek szükségleteit, a gazdasági és szociális jogokat, a migrációt és a többoldalú fórumokon való emberi jogi együttműködést; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a párbeszéd a helyszínen nem befolyásolta a helyzetet;

6.  felszólítja a kormányt és a mianmari fegyveres erőket, hogy tegyék lehetővé az emberi jogok állítólagos súlyos és rendszeres megsértésének hiteles és független kivizsgálását; hangsúlyozza, hogy az ilyen bűncselekmények elkövetőit haladéktalanul bíróság elé kell állítani;

7.  ismételten kéri az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a tagállamokat, hogy többoldalú fórumokon törekedjenek a mianmari bűncselekmények elkövetőinek elszámoltatására; e tekintetben üdvözli, hogy az EU vezető szerepet játszott az ENSZ Mianmarra vonatkozó független vizsgálati mechanizmusának létrehozásában, amelynek célja a Mianmarban 2011 óta elkövetett legsúlyosabb nemzetközi bűncselekményekkel és jogsértésekkel kapcsolatos bizonyítékok összegyűjtése, megerősítése, megőrzése és elemzése; felszólítja Mianmart, hogy működjön együtt az elszámoltathatóság biztosítására irányuló nemzetközi erőfeszítésekkel, többek között azáltal, hogy lehetővé teszi az országba való belépést az újonnan működésbe lépett, Mianmarra vonatkozó független vizsgálati mechanizmus számára; felszólítja az EU-t, annak tagállamait és a nemzetközi közösséget annak biztosítására, hogy a Mianmarra vonatkozó független vizsgálati mechanizmus megfelelő támogatással – beleértve a pénzügyi támogatást is – rendelkezzen megbízatásának végrehajtásához;

8.  üdvözli, hogy az EU Külügyek Tanácsa 2018. június 24-én és 2018. december 21-én szankciókat fogadott el a mianmari fegyveres erők (Tatmadaw), illetve a határőrség és rendőrség azon tagjai ellen, akik a rohindzsa lakosság elleni súlyos emberi jogi jogsértésekért felelősek, és elvárja, hogy e személyeket a szankciórendszer keretében folyamatosan vizsgálják felül; ismételten felszólítja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy vezessen be átfogó fegyverembargót Mianmarral szemben, és fogadjon el célzott szankciókat azokkal a természetes és jogi személyekkel szemben, akik az emberi jogok súlyos megsértéséért felelősek;

9.  emlékezteti Mianmar kormányát arra, hogy teljesítenie kell a demokratikus elvekkel és az alapvető emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségeit és kötelezettségvállalásait, amelyek a „fegyver kivételével mindent” (EBA) rendszer alapvető elemét képezik; elvárja, hogy a Bizottság e tekintetben vizsgálatot indítson; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság még nem indított ilyen vizsgálatot;

10.  üdvözli a Nemzetközi Büntetőbíróság határozatát, amely szerint illetékessége kiterjed a rohindzsa nép Mianmarból történő deportálására, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyészének azon döntését, hogy megkezdi a rohindzsa nép ellen elkövetett bűncselekmények – amelyekre 2016. október óta kiterjed a bíróság illetékessége – előzetes kivizsgálását; felszólítja a mianmari hatóságokat, hogy működjenek együtt a Nemzetközi Büntetőbírósággal; felszólítja Mianmart, hogy csatlakozzon a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumához; felszólítja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy a mianmari helyzetet utalja a Nemzetközi Büntetőbíróság elé, beleértve a rohindzsákkal szemben az illetékessége alá tartozó valamennyi bűncselekményt, vagy hozzon létre egy ad hoc nemzetközi büntetőbíróságot; ismételten felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy vállaljanak vezető szerepet az ENSZ Biztonsági Tanácsában arra vonatkozóan, hogy a mianmari helyzetet a Nemzetközi Büntetőbíróság elé utalják; felszólítja továbbá az EU-t és tagállamait, hogy csatlakozzanak az arra irányuló erőfeszítésekhez –és támogassák ezeket –, hogy az ENSZ népirtás elleni egyezményének Mianmar általi esetleges megsértése ügyének tárgyalása megkezdődhessen a Nemzetközi Bíróság előtt;

11.  felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának következő ülésén támogassák a Mianmarról szóló állásfoglalás elfogadását;

12.  üdvözli a bangladesi kormány és lakosság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy menedéket és biztonságot nyújtsanak a rohindzsa menekültek számára, és arra ösztönzi őket, hogy továbbra is nyújtsanak humanitárius segítséget a mianmari menekültek számára; felszólítja a bangladesi hatóságokat, hogy biztosítsák a rohindzsa gyermekek számára a minőségi oktatáshoz való teljes és megkülönböztetésmentes hozzáférést, szüntessék meg az internethez és az online kommunikációhoz való hozzáférésre, valamint a szabad mozgásra vonatkozó korlátozásokat, és biztosítsák, hogy a táborokban működő biztonsági erők a menekültek személyes biztonságának védelme érdekében betartsák az összes szabványt;

13.  üdvözli, hogy 2019. szeptember elején az EU 2 millió EUR-val támogatja az ENSZ Élelmezési Világprogramját a Cox’s Bazar rohindzsa táborai számára, azonban kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a helyi szükségletekre tekintettel folytassák az erre irányuló erőfeszítéseiket; emlékeztet arra, hogy a menekült népesség megsegítésének pénzügyi felelőssége nem terhelheti aránytalanul Bangladest; felszólít a menekülteket befogadó közösségek további nemzetközi támogatására, többek között a belső szociális, oktatási, egészségügyi és gazdasági kihívások kezelése révén;

14.  emlékeztet továbbá arra, hogy a menekülttáborokban orvosi és pszichológiai segítséget kell nyújtani, és ezeket különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok – többek között a nők és a gyermekek – igényeihez kell igazítani; kéri a támogató szolgáltatások bővítését a nemi erőszak és a szexuális támadások áldozatai számára;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Mianmar kormányának és parlamentjének, Ang Szan Szú Csí államminiszternek, Banglades kormányának és parlamentjének, a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) főtitkárának, az ASEAN emberi jogokkal foglalkozó kormányközi bizottságának, az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának, az ENSZ menekültügyi főbiztosának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) HL C 353., 2016.9.27., 52. o.
(2) HL C 101., 2018.3.16., 134. o.
(3) HL C 238., 2018.7.6., 112. o.
(4) HL C 337., 2018.9.20., 109. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0261.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0345.

Utolsó frissítés: 2019. szeptember 20.Jogi nyilatkozat