Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2019/2820(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B9-0045/2019

Előterjesztett szövegek :

B9-0045/2019

Viták :

PV 18/09/2019 - 19
CRE 18/09/2019 - 19

Szavazatok :

PV 19/09/2019 - 7.6
CRE 19/09/2019 - 7.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2019)0022

Elfogadott szövegek
PDF 144kWORD 48k
2019. szeptember 19., Csütörtök - Strasbourg Ideiglenes kiadás
A pénzmosás elleni uniós jogszabályok végrehajtásának állása
P9_TA-PROV(2019)0022B9-0045/2019

Az Európai Parlament 2019. szeptember 19-i állásfoglalása a pénzmosás elleni uniós jogszabályok végrehajtásának jelenlegi állásáról (2019/2820(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(1) és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2) (negyedik pénzmosási irányelv), valamint annak a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv, valamint a 2009/138/EK és a 2013/36/EU irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/843 európai parlamenti és tanácsi irányelv(3) (ötödik pénzmosási irányelv) általi módosítására,

–  tekintettel a pénzügyi és egyéb információk bizonyos bűncselekmények megelőzése, felderítése, nyomozása és a vádeljárás lefolytatása céljából történő felhasználásának megkönnyítését szolgáló szabályok megállapításáról, valamint a 2000/642/IB tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1153 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4), a pénzmosás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló, 2018. október 23-i (EU) 2018/1673 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5), valamint az Unió területére belépő, illetve az Unió területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről és az 1889/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. október 23-i (EU) 2018/1672 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a Bizottság által 2019. július 24-én elfogadott pénzmosás elleni csomagra, amely magában foglalja „A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem uniós keretének jobb végrehajtása felé” című politikai közleményt (COM(2019)0360), az uniós hitelintézeteket érintő közelmúltbeli állítólagos pénzmosási ügyek értékeléséről szóló jelentést („post-mortem”) (COM(2019)0373), a határokon átnyúló tevékenységekhez kapcsolódó és a belső piacot érintő pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok értékeléséről szóló jelentést (a határokon átnyúló pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokról szóló jelentés (SNRA)) (COM(2019)0370) és a kísérő bizottsági munkadokumentumot (SWD(2019)0650), valamint a tagállamok bankszámlákkal kapcsolatos nemzeti központi automatizált mechanizmusainak (központi nyilvántartások vagy központi elektronikus adat-visszanyerési rendszerek) összekapcsolásáról szóló jelentést (COM(2019)0372),

–  tekintettel az Európai Bankhatóság által 2019. július 24-én kiadott, a prudenciális felügyelet során a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokra vonatkozóan a felügyelt jogalanyok számára készített közleményekről szóló véleményre,

–  tekintettel „A pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv szerint kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok uniós értékelésének új módszertana felé” című bizottsági ütemtervre,

–  tekintettel a 2018. június 22-i „Az (EU) 2015/849 irányelv szerinti magas kockázatú harmadik országok azonosítására szolgáló módszertan” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2018)0362),

–  tekintettel a Bizottság által elfogadott négy felhatalmazáson alapuló rendeletre – (EU) 1675/2016, (EU) 2018/105, (EU) 2018/212 és (EU) 2018/1467 –, amelyek a stratégiai hiányosságokkal rendelkező, kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok azonosítása révén kiegészítik az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvet,

–  tekintettel a harmadik országok pénzmosási irányelvvel összhangban elkészítendő uniós feketelistája elfogadásának sürgősségéről szóló, 2019. március 14-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a pénzügyi bűncselekményekről, az adókijátszásról és az adókikerülésről szóló, 2019. március 26-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottságban a Bizottsággal és az Európai Bankhatósággal folytatott, 2019. szeptember 5-i eszmecserére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem uniós keretét fokozatosan megerősítették a 2015. májusi 4. pénzmosási irányelv és a 2018. áprilisi 5. pénzmosási irányelv elfogadásával, valamint azoknak a tagállamok nemzeti jogszabályaiba való átültetésével 2017 júniusáig és 2020 januárjáig, valamint az egyéb kapcsolódó jogszabályokkal és fellépésekkel;

B.  mivel az Europol szerint az Unió éves GDP-jének 0,7–1,28%-át „olyan gyanús pénzügyi tevékenységgel járó pénzmosásnak tekintik”(9), mint például a korrupcióhoz, a fegyverkereskedelemhez, az emberkereskedelemhez, a kábítószer-kereskedelemhez, az adókijátszáshoz és adócsaláshoz, a terrorizmusfinanszírozáshoz vagy más illegális tevékenységekhez kapcsolódó pénzmosás, amelyek az uniós polgárok mindennapi életét érintik;

C.  mivel a 4. pénzmosási irányelv 9. cikke értelmében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok azonosítására, figyelembe véve a stratégiai hiányosságokat több területen; mivel a Parlament támogatja, hogy a Bizottság dolgozzon ki egy olyan új módszertant, amely nemcsak külső információforrásokra támaszkodik a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok azonosítása érdekében, amelyek stratégiai hiányosságokkal rendelkeznek a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása tekintetében, ami fenyegetést jelent az uniós pénzügyi rendszerre nézve, és amelyek esetében fokozott ügyfél-átvilágítási intézkedésekre van szükség a 4. pénzmosási irányelv és az 5. pénzmosási irányelv szerinti uniós kötelezett szolgáltatók esetében;

D.  mivel a 3. pénzmosási irányelv, amely 2007. december 15-én lépett hatályba, a 4. pénzmosási irányelv elfogadásával hatályát vesztette; mivel a 3. pénzmosási irányelv több rendelkezésének végrehajtását – ideértve az illetékes nemzeti hatóságok megfelelő hatáskörét és személyi állományát – a múltban nem ellenőrizték megfelelően, és azokat a Bizottság által a 4. pénzmosási irányelv végrehajtása keretében végzett, folyamatban lévő teljességi és hibaellenőrzések és kötelezettségszegési eljárások szempontjából prioritásnak kell tekinteni;

E.  mivel a Tanács és a Parlament három felhatalmazáson alapuló rendeletet(10) utasított el azzal az indokkal, hogy a javaslatokat nem olyan átlátható és rugalmas folyamat során dolgozták létre, amely aktívan ösztönzi az érintett országokat a határozott fellépésre, ugyanakkor tiszteletben tartja a meghallgatáshoz való jogukat, vagy a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok azonosítására irányuló bizottsági folyamat nem eléggé autonóm;

F.  mivel 2019. február 13-án a Bizottság elfogadta a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben az új módszertan szerint stratégiai hiányosságokkal rendelkező 23 harmadik ország új listáját: ezek Afganisztán, Amerikai Szamoa, a Bahama-szigetek, Botswana, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Etiópia, Ghána, Guam, Irán, Irak, Líbia, Nigéria, Pakisztán, Panama, Puerto Rico, Szamoa, Szaúd-Arábia, Sri Lanka, Szíria, Trinidad és Tobago, Tunézia, az Amerikai Virgin-szigetek és Jemen; mivel 2019. március 7-én a Tanács a Bel- és Igazságügyi Tanácsban elutasította ezt a felhatalmazáson alapuló jogi aktust;

G.  mivel a Bizottság kötelezettségszegési eljárásokat kezdeményezett a tagállamok többsége ellen, mivel nem ültették át megfelelően a 4. pénzmosási irányelvet a nemzeti jogba;

H.  mivel 2019. július 24-én a Bizottság elfogadta a pénzmosás elleni csomagot, amelyben tájékoztatta a Parlamentet és a Tanácsot a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni uniós keretben eddig elért eredményekről és a fennmaradó hiányosságokról, és ezáltal lehetőséget adott a meglévő jogszabályok végrehajtásának és érvényesítésének további javítására, valamint lehetséges jövőbeli jogalkotási és intézményi reformokra;

I.  mivel a Bizottsággal és az Európai Bankhatósággal (EBH) a Gazdasági és Monetáris Bizottságban 2019. szeptember 5-én tartott eszmecsere során az EBH elnöke, José Manuel Campa kijelentette, hogy az EBH nem felügyeli a pénzmosás elleni küzdelmet, hanem egy olyan hatóság, amelynek feladata iránymutatások nyújtása az együttműködés és koordináció előmozdítása, valamint a pénzmosás elleni jogszabályok végrehajtásának értékelése céljából; mivel azt is hangsúlyozta, hogy a végrehajtásért a fő felelősség a nemzeti hatóságokat terheli;

J.  mivel „A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem uniós keretének jobb végrehajtása felé” című, 2019. július 24-i bizottsági közlemény szerint fontolóra lehetne venni a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni szabályok további harmonizációját, például a pénzmosás elleni irányelv rendeletté történő átalakításával, amely lehetőséget adna egy harmonizált, közvetlenül alkalmazandó uniós pénzmosás elleni szabályozási keret meghatározására;

K.  mivel az említett közleményben a Bizottság szerint az értékelések azt mutatják, hogy erősebb mechanizmusra van szükség a határokon átnyúló együttműködés és elemzés pénzügyi információs egységek általi koordinálásához és támogatásához;

1.  komolyan aggódik amiatt, hogy számos tagállam nem hajtja végre a 4. pénzmosási irányelvet; ezért üdvözli, hogy a Bizottság kötelezettségszegési eljárásokat kezdeményez a tagállamokkal szemben teljességi ellenőrzéseinek megállapításai alapján; felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb végezzen alapos hibaellenőrzéseket, és szükség esetén indítson kötelezettségszegési eljárást; sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy a lehető leghamarabb ültessék át nemzeti jogukba a 4. pénzmosási irányelvet;

2.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok nem fogják teljesíteni az 5. pénzmosási irányelv átültetésére vonatkozó 2020. január 10-i határidőt, valamint a tényleges tulajdonosi nyilvántartás létrehozására a gazdasági társaságok és más jogi entitások tekintetében a 2020. január 10-re, a bizalmi vagyonkezelési konstrukciók és hasonló, társulás jellegű jogi megállapodások tekintetében pedig a 2020. március 10-re kitűzött határidőt; felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen tegyenek lépéseket az átültetési folyamat felgyorsítása érdekében;

3.  nagyra értékeli az EBH uniós jog megsértésével foglalkozó testületének ajánlását, amelyet a Gazdasági és Monetáris Bizottságban az Európai Bankhatóság (EBH) elnökével, José Manuel Campával folytatott, 2019. szeptember 5-én tartott eszmecsere során megfogalmazott, a Danske Bank pénzmosási ügye vonatkozásban, amely jelenleg a legnagyobb ismert uniós eset, közel 200 milliárd EUR értékű gyanús tranzakciókkal; sajnálja, hogy a tagállamok felügyeleti szervei – az EBH felügyeleti tanácsának szavazati joggal rendelkező tagjaiként – elutasították az uniós jog megsértésével kapcsolatos ajánlásra vonatkozó javaslatot; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az esetet, és indokolt esetben indítson kötelezettségszegési eljárást;

4.  rendkívül aggasztónak tartja a szabályozási és felügyeleti széttagoltságot a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem terén, ami nem felel meg az Unióban a határokon átnyúló, egyre növekvő tevékenység, valamint a bankunió és egyéb nem banki ágazatok központosított felügyeletének;

5.  hangsúlyozza, hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre vonatkozó jelenlegi uniós keret az uniós szabályok végrehajtásának hiányosságaiból és a hatékony felügyelet hiányából fakad; kiemeli, hogy többször is hangsúlyozták, hogy a pénzmosás és a terrorizmus elleni küzdelemről szóló minimumszabályok veszélyeztethetik a hatékony felügyeletet, a zökkenőmentes információcserét és koordinációt; felhívja a Bizottságot, hogy a pénzmosás elleni jogszabályok jövőbeli felülvizsgálata vonatkozásában előírt hatásvizsgálat keretében értékelje, hogy egy rendelet megfelelőbb jogi aktus lenne-e, mint egy irányelv;

6.  rámutat arra, hogy szükség van az igazgatási, igazságügyi és bűnüldöző hatóságok közötti jobb együttműködésre az EU-ban, és különösen a tagállamok pénzügyi információs egységei között, amint azt a Bizottság jelentése is hangsúlyozza; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy a közeljövőben végezzen hatásvizsgálatot, amely értékeli egy koordinációs és támogatási mechanizmus létrehozásának lehetőségét és megfelelőségét; úgy véli, hogy további lendületet kell adni azoknak a kezdeményezéseknek, amelyek uniós és nemzeti szinten tudnák végrehajtani a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos fellépéseket;

7.  tudomásul veszi a Bizottság 2019. július 24-i (post mortem) jelentésében foglalt értékelést, amely szerint a pénzmosás elleni specifikus felügyeleti feladatokat egy uniós szervre is rá lehetne ruházni;

8.  úgy véli, hogy a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országok listájának sértetlensége érdekében az átvilágítási és döntéshozatali folyamatot nem érinthetik olyan megfontolások, amelyek túlmutatnak a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos hiányosságok körén; hangsúlyozza, hogy a lobbizás és a diplomáciai nyomás nem áshatja alá az uniós intézmények azon képességét, hogy hatékonyan és önállóan kezeljék a pénzmosást és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelmet; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg alaposabban a potenciálisan nagy kockázatot jelentő harmadik országok „szürke listája” létrehozásának lehetőséget, az adózási szempontból nem együttműködő joghatóságokra vonatkozó uniós megközelítés mintájára; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a stratégiai hiányosságokkal rendelkező harmadik országok azonosítását célzó végleges értékeléshez vezető 12 hónapos folyamat szükségtelen késedelmeket okozhat a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni hatékony fellépés terén;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson átlátható folyamatot, egyértelmű és konkrét referenciaértékekkel azon országokra vonatkozóan, amelyek vállalják, hogy reformokat hajtanak végre annak érdekében, hogy ne szerepeljenek a listán; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy tegye közzé a jegyzékben szereplő országok első és végleges értékelését, valamint az alkalmazott referenciaértékeket, a nyilvános ellenőrzés olyan módon történő biztosítása érdekében, hogy azokat ne lehessen visszaélésszerűen felhasználni;

10.  felszólít több emberi és pénzügyi erőforrás elkülönítésére az illetékes főigazgatóság megfelelő egységéhez, és üdvözli az EBH-nak szánt források növelését;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Az Európai Parlament és a Tanács 2005/60/EK irányelve (2005. október 26.) a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről (HL L 309., 2005.11.25., 15. o.).
(2) HL L 141., 2015.6.5., 73. o.
(3) HL L 156., 2018.6.19., 43. o.
(4) HL L 186., 2019.7.11., 122. o.
(5) HL L 284., 2018.11.12., 22. o.
(6) HL L 284., 2018.11.12., 6. o.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0216.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0240.
(9) Az Europol pénzügyi információs csoportjának „A gyanútól a cselekvésig” című jelentése (2017).
(10) C(2019)1326, C(2016)07495 és C(2017)01951.

Utolsó frissítés: 2019. szeptember 20.Jogi nyilatkozat