Index 
Elfogadott szövegek
2019. július 18., Csütörtök - StrasbourgVégleges kiadás
A hongkongi helyzet
 Az USA és Mexikó határán kialakult helyzet
 Oroszország, különösen a környezetvédelmi aktivisták és az ukrán politikai foglyok helyzete
 A venezuelai helyzet

A hongkongi helyzet
PDF 132kWORD 47k
Az Európai Parlament 2019. július 18-i állásfoglalása a hongkongi helyzetről (2019/2732(RSP))
P9_TA(2019)0004RC-B9-0013/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Hongkongról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének 2019. június 12-i nyilatkozatára a kiadatásról szóló javasolt hongkongi reformokkal szembeni tiltakozások folytatódásáról,

–  tekintettel az EKSZ szóvivőjének a legutóbbi hongkongi eseményekről tett 2019. július 1-jei nyilatkozatára,

–  tekintettel a Hongkong Különleges Közigazgatási Terület (HKG) 1990. április 4-én elfogadott és 1997. július 1-jén hatályba lépett alaptörvényére,

–  tekintettel az Egyesült Királyság kormányának és a Kínai Népköztársaság kormányának a hongkongi kérdésről szóló 1984. december 19-i együttes nyilatkozatára, amely „kínai–brit együttes nyilatkozat” néven is ismert,

–  tekintettel a Bizottságnak és a Bizottság elnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz címzett, „Hongkong Különleges Közigazgatási Terület: 2018. évi éves jelentés” című, 2019. május 8-i közös jelentésére,

–  tekintettel a 2019. április 9-én rendezett, 21. EU–Kína-csúcstalálkozó együttes nyilatkozatára,

–  tekintettel az EU és Kína között az emberi jogokról folytatott, 1995-ben indított párbeszédre és a párbeszéd 2019. április 1–2-án tartott, 37. fordulójára,

–  tekintettel a Bizottság és a Bizottság elnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz címzett „Az EU és Kína – stratégiai kilátások” című 2019. március 12-i közös közleményére,

–  tekintettel az 1966. december 16-án kelt Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Kínáról szóló, 2018. novemberi időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdítása és tiszteletben tartása az EU és Kína között régóta fennálló kapcsolat középpontjában kell hogy maradjon, összhangban az EU-nak ezen értékek külső fellépései során való fenntartására irányuló kötelezettségvállalásával, továbbá Kína kifejezett szándékával, hogy saját fejlesztési és nemzetközi együttműködésében ugyanezeket az értékeket érvényesítse;

B.  mivel Hongkong Különleges Közigazgatási Terület (HKG) kormánya 2019-ben törvényjavaslatot terjesztett elő a szökésben levő bűnözőkre és a büntető ügyekben történő kölcsönös bűnügyi jogsegélyre vonatkozóan (módosítás) a szökésben levő bűnözőkre vonatkozó rendelet és a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló rendelet módosítása céljából;

C.  mivel Hongkong vezetője, Carrie Lam 2019. július 9-én bejelentette, hogy a sokak által gyűlölt jogszabály „meghalt”; mivel nem tett bejelentést arról, hogy a törvényt visszavonják;

D.  mivel a javasolt törvény megkönnyíthetné az emberek politikai okokból Kínának történő kiadatását, valamint azt, hogy olyan igazságszolgáltatási rendszernek legyenek kitéve, amelyben az emberi jogok terén súlyos hiányosságok tapasztalhatók; mivel a javasolt módosítások értelmében a hongkongi bíróság nem rendelkezne egyértelmű és kifejezett hatáskörrel és jogi kötelezettséggel arra vonatkozóan, hogy megvizsgálja az egyes emberi jogokat azokban az ügyekben, amelyeket a szárazföldi Kínában, vagy más országokban lévő bíróságok kezelnek;

E.  mivel a szárazföldi Kína igazságszolgáltatása nem független a kormánytól és a Kínai Kommunista Párttól, és azt az önkényes fogva tartás, kínzás és más kegyetlen bánásmód, a tisztességes eljáráshoz való jog súlyos megsértése, erőszakos eltűnések és az eljárás nélküli, teljes elkülönítéssel járó fogva tartás különböző rendszerei jellemzik;

F.  mivel számos hongkongi polgár – a demokráciapárti aktivistáktól egészen az üzletemberekig – attól tart, hogy kiadják szárazföldi Kínának;

G.  mivel Hongkong népe példa nélküli számban vonult az utcára, békésen gyakorolva a gyülekezéshez és tiltakozáshoz való alapvető jogát; mivel 2019. június 12-én több tízezer tüntető gyűlt össze a Törvényhozó Tanács épülete körül és az azt övező utcákon, felszólítva a kormányt, hogy ejtse a hongkongi kiadatási törvény módosítására irányuló javaslatát;

H.  mivel az emberi jogokat védelmező több mint 70 nem kormányzati szervezet, többek között az Amnesty International, a Human Rights Watch, a Human Rights Monitor és a Hongkongi Ügyvédi Kamara közös levelet intézett Lam kormányzóhoz, amelyben azt kérték, hogy kormánya ejtse a kiadatási törvényt, mivel az fenyegetést jelent az emberi jogok tiszteletben tartására nézve;

I.  mivel a hongkongi rendőrség egy kis számú tüntető csoport erőszakos cselekményeit ürügyként használta fel arra, hogy szükségtelen és túlzott erőt – többek között könnygázt, gumilövedékeket, babzsák lőszereket és paprikaspray-t – alkalmazzon a békés többség ellen, felkelésnek titulálva az eseményt, és így több tucatnyi embert letartóztatott; mivel sokukat 10 éves börtönbüntetéssel járó felkeléssel vádoltak meg;

J.  mivel Hongkong lakossága hosszú évek során számos tömeges tüntetésnek lehetett szemtanúja, amelyek a demokrácia és az alaptörvény maradéktalan végrehajtása mellett szálltak síkra (mint például az úgynevezett Esernyő Mozgalom), valamint szót emeltek a média szabadsága és többek között a Hongkongban eltűnt könyvkereskedők ügyében;

K.  mivel 2015 végén négy hongkongi lakos, köztük Gui Minhai, és egy nem ottani lakos, aki kapcsolatban állt a Mighty Current kiadóval és annak könyvesboltjával, eltűnt; mivel hónapokkal később információk láttak napvilágot arról, hogy ismeretlen helyen tartják fogva őket a szárazföldi Kínában; mivel azóta a Hongkongba visszatért egyik könyvesboltos a kiadatástól való félelem miatt átköltözött Tajvanba;

L.  mivel az alaptörvényben előírt rendelkezések védelmet biztosítanak az emberi jogok és az egyéni szabadságok számára; mivel az alaptörvény 27. cikke garantálja a szólás-, sajtó- és közzétételi szabadságot, az egyesülési, a gyülekezési, a felvonulási és a tüntetési szabadságot; mivel az alaptörvény 45. és 68. cikke kimondja, hogy a Jogalkotási Tanács legfőbb vezetőjét és minden tagját általános választáson kell megválasztani;

M.  mivel az EU támogatja az „egy ország, két rendszer” elvet és Hongkong nagyfokú autonómiáját;

1.  felszólítja a HKG kormányát, hogy vonja vissza a szökésben levő bűnözőkre és a kölcsönös bűnügyi jogsegélyre vonatkozó (módosított) 2019. évi törvényt;

2.  felszólítja a HKG kormányát, hogy haladéktalanul bocsássa szabadon a békés tiltakozókat és a tüntetések, vagy az előkészítésük során a véleménynyilvánítás szabad és békés gyakorlása miatt fogva tartottakat, valamint ejtse ellenük az összes vádat;

3.  független, pártatlan, hatékony és gyors vizsgálat lefolytatására szólít fel a hongkongi rendőrség tüntetőkkel szemben alkalmazott erőszakos cselekedeteinek kivizsgálására;

4.  hangsúlyozza, hogy az EU osztja a hongkongi polgárok által a javasolt kiadatási reformokra vonatkozóan felvetett számos aggályt, és továbbította azokat a HKG kormányának; hangsúlyozza, hogy a törvényjavaslat messzemenő következményekkel jár Hongkong és népe, az EU és a külföldi állampolgárok számára, valamint a Hongkongba vetett üzleti bizalom szempontjából;

5.  sürgeti Hongkongot annak biztosítására, hogy jogszabályai legyenek teljes mértékben összhangban nemzetközi emberi jogi kötelezettségeivel, többek között a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (ICCPR) és a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezmény rendelkezéseivel;

6.  elismeri, hogy a hongkongi lakosság az elmúlt hetekben rendkívül nagy számban vonult ki az utcákra, 2019. június 9-én becslések szerint több mint egymillió, a következő héten pedig mintegy 2 millió ember vett részt főként békés tömegdemonstrációkon, amelyeket a kiadatásról szóló törvényjavaslattal kapcsolatos komoly aggodalmak váltottak ki;

7.  hangsúlyozza, hogy Hongkongban általában tiszteletben tartották a hongkongi polgárok jogait, ugyanakkor mély aggodalmának ad hangot a polgári jogok, a politikai jogok és a sajtószabadság folyamatos romlása miatt; mélységes aggodalmának ad hangot az újságírókra nehezedő példa nélküli nyomás és növekvő öncenzúra miatt, különösen a szárazföldi Kínáról szóló vagy a HKG kormányával kapcsolatos kényes kérdésekről szóló tudósítások tekintetében;

8.  hangsúlyozza, hogy az alaptörvény garantálja a szólás-, sajtó- és közzétételi szabadságot, az egyesülési, a gyülekezési, a felvonulási és a tüntetési szabadságot; felszólítja a hongkongi és a kínai hatóságokat, hogy minden polgár számára biztosítsák az alaptörvényben rögzített emberi jogok és szabadságok védelmét;

9.  határozottan elítéli, hogy Kína folyamatosan és egyre nagyobb mértékben beavatkozik Hongkong belügyeibe, valamint azt, hogy Kína nemrégiben kijelentette, hogy az 1984-es kínai–brit együttes nyilatkozat történelmi dokumentum, és ezért már nem érvényes; hangsúlyozza, hogy a kínai kormányt köti az együttes nyilatkozat Hongkong nagyfokú autonómiájának, valamint jogai és szabadságai fenntartására;

10.  ezzel összefüggésben mély aggodalommal veszi tudomásul, hogy az ellenzéki jelöltek, többek között Anges Chow és az egykori törvényhozó, Lau Siu-Lai, politikai hovatartozásuk vagy nézeteik miatt nem indulhattak a Törvényhozó Tanács időközi választásán;

11.  felszólítja az EU-t, a tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy törekedjenek olyan megfelelő exportellenőrzési mechanizmusok bevezetésére, amelyek megtagadják Kínától és különösen Hongkongtól az alapvető jogok megsértésére használt technológiákhoz való hozzáférést;

12.  rendszerszintű reformot sürget a kormányzói posztra és a Törvényhozó Tanácsba való közvetlen választások végrehajtására az alaptörvényben foglaltak szerint, és felszólít egy olyan választási rendszerre vonatkozó megállapodás megkötésére, amely általában véve demokratikus, tisztességes, nyílt és átlátható, és amely biztosítja a hongkongi nép számára az összes vezetői pozícióra való kiválasztás során a jogot, hogy képviselőjelölteket választhasson és indulhasson a választáson;

13.  megismétli felhívását, hogy Gui Minhai könyvkiadó, svéd állampolgárt azonnal bocsássák szabadon;

14.  hangsúlyozza, hogy az EU elkötelezett a hongkongi demokrácia, így a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége, az alapvető jogok és szabadságok, az átláthatóság, valamint az információszabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának megerősítése mellett;

15.  emlékeztet annak fontosságára, hogy az Unió a kínai hatóságokkal folytatott minden politikai és emberi jogi párbeszéd során szóba hozza az emberi jogok Kína általi megsértését, összhangban az Unió erős, egyértelmű és egységes hanggal való fellépés iránti elkötelezettségével Kínával szemben; emlékeztet továbbá arra, hogy folyamatban lévő reformfolyamata és növekvő globális szerepvállalása tekintetében Kína a nemzetközi emberi jogi keretben való részvételt választotta akkor, amikor nemzetközi emberi jogi szerződések sorát írta alá; felhívja ezért az EU-t, hogy folytasson párbeszédet Kínával annak biztosítása érdekében, hogy eleget tegyen az említett kötelezettségvállalásoknak;

16.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy vessék fel ezeket az aggályokat, és biztosítsák a párbeszédet a HKG és Kína kormányával;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Kínai Népköztársaság kormányának és parlamentjének, valamint Hongkong Különleges Közigazgatási Terület kormányzójának és parlamentjének.


Az USA és Mexikó határán kialakult helyzet
PDF 138kWORD 49k
Az Európai Parlament 2019. július 18-i állásfoglalása az USA és Mexikó határán kialakult helyzetről (2019/2733(RSP))
P9_TA(2019)0005RC-B9-0014/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikkére, amely kimondja, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekének kell az elsődleges szempontnak lennie, és minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn,

–  tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményre,

–  tekintettel az Egyesült Államok Kongresszusának tagjai által az idegenrendészeti központokba tett 2019. júliusi látogatásukat követően tett kijelentésekre,

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó egyezményre (1951. évi egyezmény) és annak a menekültek helyzetére vonatkozó, 1967. évi jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. évi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló, 2008. évi uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az USA jelenlegi kormánya által a migráció és a menekültügy területén tett politikai kezdeményezésekre, valamint a migránsok védelmére irányuló jegyzőkönyvekre,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Michelle Bachelet 2019. július 8-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az USA megbízott belbiztonsági miniszterének 2019. július 9-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma Főfelügyelői Hivatala (OIG) által a megbízott belbiztonsági miniszter számára készített 2019. július 2-i feljegyzésre a Grande Valley befogadó központban fennálló helyzetről,

–  tekintettel a migrációról szóló globális megállapodásra, amelyet 2018. december 19-én fogadott el az ENSZ közgyűlése,

–  tekintettel az Egyesült Államok 1776. évi Függetlenségi Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel mind az USA, mind az EU az emberi jogokat minden emberi lényt egyformán megillető elidegeníthetetlen és alapvető jognak tekinti;

B.  mivel az elmúlt években az erőszak és a tartós szegénység következtében kialakult összetett válság miatt családok – többek között fiatalok és gyermekek – menekültek el Mexikóból és a közép-amerikai „északi háromszög” országaiból, El Salvadorból, Guatemalából és Hondurasból, és kerestek biztonságot, védelmet és gazdasági stabilitást az USA-ban;

C.  mivel az Egyesült Államok hagyományosan különböző közösségekből álló bevándorlási ország;

D.  mivel minden szuverén államnak joga van dönteni a külföldi állampolgárok beutazásának és tartózkodásának feltételeiről, ugyanakkor tiszteletben kell tartania valamennyi vonatkozó nemzetközi emberi jogi kötelezettséget;

E.  mivel 2018-ban az USA messze a legnagyobb donorja volt az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának (UNHCR) összesen 1 589 776 543 USD összeggel;

F.  mivel az USA szigorú intézkedéseket fogadott el a migránsok és menedékkérők vonatkozásában, akik az élethez, a szabadsághoz és a boldogulás kereséséhez való elidegeníthetetlen joguk reményében lépik át a határt;

G.  mivel az USA és Mexikó határán humanitárius vészhelyzet áll fenn, hiszen a migránsokat és a menedékkérőket az átkelést követően fogva tartják az Egyesült Államokban; mivel a gyermekek helyzete különösen riasztó és elítélendő, mivel a határ mentén százak senyvednek sátortáborokban vagy vannak elzárva idegenrendészeti fogdákban, amelyek nem felelnek meg az emberi jogok minimumszabályainak, mivel túlzsúfoltak és nincs megfelelő egészségügyi ellátás, élelmiszer-ellátás és higiénés körülmények;

H.  mivel a Rio Grande Valley befogadó központban kialakult helyzetről szóló feljegyzésben az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma Főfelügyelői Hivatala „azonnali figyelmet és fellépést igénylő sürgős kérdésekre” mutatott rá, mivel „komoly túlzsúfoltság és a kísérő nélküli külföldi gyermekek, családok és egyedülálló felnőttek elhúzódó fogva tartása tapasztalható, ami azonnali figyelmet igényel”, és ezért haladéktalan lépésekre szólított fel a „Rio Grande Valley régióban a veszélyes túlzsúfoltság, valamint a gyermekek és felnőttek elhúzódó fogva tartásának enyhítése érdekében”;

I.  mivel a gyermekek szabadságtól való megfosztása a saját vagy szüleik migrációs státusza alapján soha nem szolgálja a gyermek mindenek felett álló érdekét, meghaladja a szükségesség követelményét, nagymértékben aránytalan, és kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot jelenthet a migráns gyermekekkel szemben; mivel a felnőtt migránsok és menedékkérők szabadságtól való bárminemű megfosztását csak legvégső esetben szabad alkalmazni, és amennyiben az szükséges, annak a lehető legrövidebb ideig kell tartania, a tisztességes tárgyalást biztosító garanciák és olyan feltételek mellett, amelyek teljes mértékben megfelelnek az összes vonatkozó nemzetközi emberi jogi normának;

J.  mivel az Egyesült Államok Vámügyi és Határvédelmi Hivatala által az Amnesty International számára közölt adatok szerint 2017 és 2018. augusztus között megközelítőleg 8 000 családi egységet választottak szét a határátlépés után; mivel ezek a becslések nem tartalmazzák a szétválasztás számos más esetét, például a gyermekek és idősebb testvéreik, nagynénik és nagybácsik, nagyszülők és más nem közvetlen családtagok szétválasztását;

K.  mivel San Diego egy szövetségi bírája 2018. júniusban elrendelte, hogy az amerikai kormány állítsa le a szétválasztásokat; mivel ennek ellenére az Egyesült Államok Vámügyi és Határvédelmi Hivatala folytatta a szétválasztásokat, és a szövetségi bíró rendelkezésére bocsátott adatok szerint 2018. június óta legalább 245 gyermeket szakítottak el a családjától, és sok esetben nincs egyértelmű dokumentáció a gyermekek hollétének nyomon követésére;

L.  mivel 2018. decemberig az USA Egészségügyi és Szociális Minisztériuma 2 737 szüleitől elszakított gyermeket azonosított, miközben elismerte, hogy 2017 óta több ezer gyermeket választhattak el anélkül, hogy hatékony nyomonkövetési rendszer hiányában a közigazgatás azonosítani tudná őket;

M.  mivel a családok szétválasztása és a határozatlan idejű fogva tartás rossz bánásmódnak minősül; mivel a családjuktól távol, intézményekben élő gyermekek nagymértékben ki vannak téve az érzelmi, fizikai és pszichológiai bántalmazásnak, ami tartós fejlődési problémákhoz, sérülésekhez és súlyos traumákhoz vezethet, valamint súlyos negatív társadalmi következményekkel járhat;

N.  mivel az Amerikai Polgárjogi Unió jelentései, valamint az USA Egészségügyi és Szociális Minisztériuma és Belbiztonsági Minisztériuma szóvivői által tett különböző nyilatkozatok szerint tavaly óta legalább hat gyermek halt meg bevándorlási őrizetben, egy olyan évtizedet követően, amelynek során a jelentések szerint egyetlen gyermek sem vesztette életét az Egyesült Államok Vámügyi és Határvédelmi Felügyeletében;

O.  mivel a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) adatai szerint 2019-ben eddig 197 ember, közülük legalább 13 gyermek halt meg, miközben megpróbált Mexikó és az Egyesült Államok határán átkelni; mivel az elmúlt 5 évben folyamatosan nőtt a halálesetek száma, és 2014 és 2018 között összesen több mint 1 900 haláleset történt;

P.  mivel az elmúlt hetekben a mexikói hatóságok jelentősen fokozták a migrációs politikák végrehajtására irányuló erőfeszítéseiket, ami a fogva tartott és kitoloncolandó migránsok számának növekedéséhez vezetett;

Q.  mivel a borzalmas körülmények, amelyekkel szembesülnek, arra kényszerítik a főként közép-amerikai migránsokat, hogy az Egyesült Államokba utazzanak és átlépjék a határt; mivel a déli és az északi határokra nehezedő nyomás következtében több ezer migráns – többségükben nők és gyermekek – komolyan kockáztatja életét;

R.  mivel Mexikó kormánya szerint az ország jelenleg erőszakos közbiztonsági válsággal néz szembe; mivel a migránsok védelmére irányuló jegyzőkönyvek értelmében a menedékkérőket visszaküldik Mexikóba, többek között annak két olyan északi államába, amelyek a legerőszakosabbak közé tartoznak – Baja Californiába és Chihuahuába –, ahol rendkívül bizonytalan körülmények között élnek, és fennáll a kockázata annak, hogy súlyos bűncselekmények – köztük emberrablás, szexuális zaklatás és erőszak – áldozataivá válnak;

S.  mivel a menedékkérők széles körű visszautasítása, a családok jogellenes szétválasztása, valamint a menedékkérők önkényes és határozatlan idejű fogva tartása kegyetlen politikának számít és az Egyesült Államok menekültügyi jogszabályai és a nemzetközi jog kirívó megsértésének minősül;

T.  mivel 2019. június 27-én az Egyesült Államok Képviselőháza 4,6 milliárd USD összegű csomagot fogadott el az Egyesült Államok és Mexikó határán kialakult helyzet kezelésére;

U.  mivel az ENSZ Mexikóban és Közép-Amerikában található emberi jogi irodái számos migránsokkal és menedékkérőkkel szemben elkövetett emberi jogi jogsértést és visszaélést dokumentáltak, beleértve erőszak túlzott alkalmazását, a szabadságtól való önkényes megfosztást, családok szétválasztását, szolgáltatásokhoz való hozzáférés megtagadását, visszaküldést és önkényes kitoloncolásokat is;

V.  mivel 195 fél írta alá és ratifikálta a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményt; mivel az Egyesült Államok az egyetlen olyan ENSZ-tagállam, amely nem ratifikálta ezt az egyezményt;

W.  mivel az EU és az Egyesült Államok partnersége történelmileg az erős politikai, kulturális, gazdasági és történelmi kapcsolatokon, valamint a közös értékeken, így a szabadságon, a demokrácián, a béke és a stabilitás előmozdításán, az emberi jogokon és a jogállamiságon alapul; mivel az EU és az Egyesült Államok közötti erős kapcsolatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy demokratikusabb, biztonságosabb és virágzóbb világ jöjjön létre;

1.  mély aggodalmát fejezi ki a migránsok és a menedékkérők helyzete miatt az Egyesült Államok és Mexikó határán, és különösen a migráns gyermekek helyzete kapcsán;

2.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy számos ember életét vesztette az Egyesült Államok és Mexikó határa felé vezető utakon; teljes szolidaritásáról biztosítja valamennyi áldozatot és családjaikat;

3.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a migránsokat és menedékkérőket, különösen a gyermekeket megdöbbentő körülmények között tartják fogva az Egyesült Államok idegenrendészeti fogdáiban, ahol nincs megfelelő egészségügyi ellátás, élelmiszer-ellátás és higiénés körülmények; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az elmúlt hónapokban hét migráns kiskorú vesztette életét, akiket az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma vett őrizetbe, és támogatja az Egyesült Államok Kongresszusának és kormányának minden arra irányuló erőfeszítését, hogy felügyeletet, vizsgálatot, átláthatóságot és elszámoltathatóságot biztosítson e halálesetek körülményeit illetően;

4.  hangsúlyozza, hogy a határigazgatási intézkedéseknek összhangban kell lenniük az Egyesült Államok nemzetközi emberi jogi kötelezettségeivel, és nem alapulhatnak olyan szűken értelmezett szakpolitikákon, amelyek célja az illegális migránsok felderítése, fogva tartása és gyors eltávolítása;

5.  felszólít az emberi jogok, a biztonság és az emberi jogokat tiszteletben tartó menekültügyi eljárások biztosítására, többek között a visszaküldés tilalma elvének betartására és a méltó befogadási feltételek biztosítására;

6.  elítéli a családok szétválasztását, ami a gyermekek és közvetlen családtagjaik szisztematikus traumatizálódását okozhatja, és ami a jelenlegi amerikai vezetés által alkalmazott bevándorlási politika egy olyan eszközének tűnik, amelynek célja a biztonságot kereső emberek elrettentése;

7.  hangsúlyozza, hogy a családok szétválasztása és a bevándorlók fogva tartása soha nem szolgálja a gyermek mindenek felett álló érdekét;

8.  tudomásul veszi az OIG feljegyzését és a hasonló jelentéseket, és felszólítja az Egyesült Államokat, hogy vizsgáljon felül minden olyan jelenlegi migrációs politikát és gyakorlatot, amely sérti a nemzetközi emberi jogi normákat, ideértve a menedékhez való alapvető jogot, a visszaküldés tilalmának elvét és az emberi méltósághoz való jogot;

9.  felhívja az Egyesült Államok kormányát, hogy vessen véget a családok szétválasztásának, és hogy rehabilitációjuk biztosítása érdekében minden olyan gyermeket haladéktalanul egyesítsen családjával, akik még mindig el vannak választva szüleiktől vagy a gyámjuktól, különös figyelmet fordítva az érintett gyermekek szükségleteire;

10.  felhívja az Egyesült Államok illetékes hatóságait, hogy haladéktalanul biztosítsák valamennyi fogvatartott számára az alapvető jogokhoz – például a vízhez, az élelemhez, az egészséghez és a lakhatáshoz való jog – való hozzáférést;

11.  felhívja az Egyesült Államok hatóságait, hogy sürgősen találjanak szabadságelvonással nem járó alternatív megoldást a migránsok és a menedékkérők számára, a gyermekek és a felnőttek vonatkozásában egyaránt; kéri, hogy az érintett gyermekeket juttassák vissza családjukhoz;

12.  sürgeti az Egyesült Államok kormányát, hogy ratifikálja a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, amelyet az Egyesült Államok 1995-ben írt alá, de amelyet később nem fogadott el, így az Egyesült Államok az egyetlen ország a világon, amely nem fogadta el azt; sürgeti az Egyesült Államok kormányát, hogy ratifikálja az egyezmény panaszkezelési eljárásról szóló harmadik fakultatív jegyzőkönyvét;

13.  komoly aggodalmának ad hangot az Egyesült Államok Bevándorlási és Vámvégrehajtási Hivatala (ICE) legutóbbi rajtaütései miatt, amelyek elsősorban Közép-Amerikából származó, iratok nélküli migránsokat érintettek, szülőket és gyermekeket, és amelyek kriminalizálásukhoz vezettek;

14.  úgy véli, hogy ha a migrációs hullámokra elnyomással vagy kriminalizálással reagálnak, az az idegengyűlöletnek, a gyűlöletnek és az erőszaknak kedvez;

15.  aggodalmát fejezi ki a mexikói hatóságok által elfogadott migrációs politika közelmúltbeli változásai miatt, és felhívja a mexikói kormányt, hogy a migráció kezelése során tartsa be a nemzetközi normákat és az emberi jogi jogszabályokat;

16.  úgy véli, hogy a hadsereg nem a megfelelő eszköz a migrációs kérdések kezelésére; rámutat, hogy a határon kialakult helyzetet az emberi jogok és a migránsok méltóságának tiszteletben tartása vonatkozásában megfelelően képzett, szakosodott rendőri testületnek kellene kezelnie;

17.  elismeri, hogy a migráció globális kihívás, és felszólítja a származási, tranzit- és célországokat, hogy egy átfogó megközelítés keretében működjenek együtt a migrációs áramlások kiváltó okainak kezelése érdekében; e tekintetben megismétli, hogy teljes mértékben támogatja a menekültekről szóló globális megállapodás és a biztonságos, rendezett és szabályos migrációról szóló globális megállapodás kidolgozását és végrehajtását, ami komoly lehetőséget kínál a migráció kezelésének javítására és az ezzel kapcsolatos kihívások kezelésére;

18.  ismételten hangsúlyozza, hogy hisz a nyílt és tisztességes kereskedelemben, és szilárd meggyőződése, hogy a gazdasági kényszerítés és a büntető jellegű vámokkal való fenyegetés nem segíti a szuverén országokat abban, hogy konstruktív és fenntartható megoldásokat találjanak az olyan politikai kihívásokra, mint például a migráció;

19.  elismeréssel adózik azoknak a magánszemélyeknek és civil társadalmi szervezeteknek, amelyek biztosítják, hogy a migránsok a határ mindkét oldalán és az egész régióban élvezhessék a legalapvetőbb jogokat, például a vízhez, az élelemhez, az egészséghez, a megfelelő szálláshoz való jogot; ismételten felszólít a humanitárius segítségnyújtás kriminalizálásának megszüntetésére, és sürgeti a Bizottságot, hogy 2018. július 5-i állásfoglalásával összhangban fogadjon el iránymutatásokat az ügyben;

20.  üdvözli az ENSZ emberi jogi főbiztosának nyilatkozatát; örömmel venné, ha az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) vagy az ENSZ megfelelő szakértői tényfeltáró küldöttséget indítanának az Egyesült Államok és Mexikó határán kialakult emberi jogi helyzet kivizsgálására;

21.  vállalja, hogy a hatékony fejlesztési normák érvényesülése érdekében szorosan nyomon követi a régiónak nyújtott uniós fejlesztési segélyeket, mivel ez segíthet a kényszerű migráció kiváltó okainak kezelésében;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, Donald Trumpnak, az Egyesült Államok elnökének és kormányának, az Egyesült Államok Kongresszusának, valamint Mexikó kormányának és parlamentjének.


Oroszország, különösen a környezetvédelmi aktivisták és az ukrán politikai foglyok helyzete
PDF 151kWORD 55k
Az Európai Parlament 2019. július 18-i állásfoglalása Oroszországról, különösen a környezetvédelmi aktivisták és az ukrán politikai foglyok helyzetéről (2019/2734(RSP))
P9_TA(2019)0006RC-B9-0012/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Oroszországra vonatkozó és a Krím félszigeten kialakult helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Krím félsziget Oroszország általi jogellenes annektálása után a Fekete-tenger medencéjének stratégiai katonai helyzetéről szóló, 2015. június 11-i (1), az Oroszországról, különösen Eston Kohver, Oleh Szencov és Olekszandr Kolcsenko ügyéről szóló, 2015. szeptember 10-i(2), a krími emberi jogi helyzetről, különösen a krími tatárok helyzetéről szóló, 2016. február 4-i(3), a krími tatárokról szóló, 2016. május 12-i(4); az Oroszországban fogva tartott ukrán foglyokról és a krími helyzetről szóló, 2017. március 16-i(5), az Ahtem Csijgoz és Ilmi Umerov krími tatár vezetők és Mikola Szemena újságíró ügyéről szóló, 2017. október 5-i(6), az Oroszországról, Ojub Tyityijev ügyéről és a Memorial Emberi Jogi Központról szóló, 2018. február 8-i(7), az Oroszországról, különösen Oleh Szencov ukrán politikai fogoly ügyéről szóló, 2018. június 14-i(8), az Azovi-tengeren kialakult helyzetről szóló, 2018. október 25-i(9), a csecsenföldi helyzetről és Ojub Tyityijev ügyéről szóló, 2019. február 14-i(10), az EU Ukrajnával kötött társulási megállapodásának végrehajtásáról szóló, 2018. december 12-i(11), valamint az EU és Oroszország közötti kapcsolatok állásáról szóló, 2019. március 12-i(12) állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat szóvivőjének a jogellenesen annektált Krím félsziget és Szevasztopol területén lévő vagy onnan származó számos fogvatartott ügyéről szóló, 2018. május 25-i, az illegálisan fogva tartott ukrán állampolgárok ügyéről szóló 2019. január 10-i, az Oroszország által továbbra is illegálisan fogva tartott ukrán katonák ügyéről szóló, 2019. január 17-i, a Pavlo Grib elítéléséről szóló, 2019. március 22-i, valamint az ukrán katonák meghosszabbított illegális fogva tartásáról szóló, 2019. április 17-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) az Oroszországi Föderáció által politikai foglyokként fogva tartott ukrán állampolgárokról szóló, 2018. június 28-i állásfoglalására,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az Azovi-tenger és a Kercsi-szoros körüli feszültség fokozódásáról és az európai biztonságot fenyegető veszélyekről szóló, 2019. január 24-i állásfoglalására,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése mandátumokkal és szavazással kapcsolatos döntéshozatali eljárásának megerősítéséről szóló, 2019. június 25-i állásfoglalására,

–  tekintettel a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság (NTJB) által a három ukrán hadihajó fogva tartásáról szóló 26. számú ügyben hozott, 2019. május 25-i végzésre,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre,

–  tekintettel az Oroszországi Föderáció alkotmányára, különösen az emberek és polgárok jogairól és szabadságairól szóló 2. fejezetre,

–  tekintettel az ENSZ-közgyűlés 2014. március 27-i, 68/262. számú, Ukrajna területi integritásáról szóló határozatára, valamint az ENSZ-közgyűlés 2016. december 19-i 71/205. számú, „Az emberi jogok helyzete a Krími Autonóm Köztársaságban és Szevasztopol városában (Ukrajna)” című határozatára,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvre, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és az ENSZ őslakos népek jogairól szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 5. cikkére és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 7. cikkére, amelyek kimondják, hogy senkit nem lehet kínzásnak és kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, és amelyeknek az Oroszországi Föderáció részes fele, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 9. cikkére, amely kimondja, hogy senkit sem lehet önkényesen letartóztatni, őrizetbe venni vagy száműzni, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 19. és 20. cikkére, amelyek a vélemény és a véleménynyilvánítás szabadságáról, illetve a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságáról rendelkeznek,

–  tekintettel a Velencei Bizottság 2019. március 18-i, az egyesületek finanszírozásáról szóló jelentésére,

–  tekintettel a Velencei Bizottság 2016. június 13-i, a 129-FZ számú orosz szövetségi törvényről (a külföldi és nemzetközi nem kormányzati szervezetek nemkívánatos tevékenységeiről szóló szövetségi törvény) szóló véleményére,

–  tekintettel a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló 1949. augusztus 12-i genfi egyezményre,

A.  mivel az Oroszországi Föderáció az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és az emberi jogok európai egyezménye kötelezettségei értelmében, valamint az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet teljes jogú tagjaként elkötelezte magát a demokrácia alapelvei, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása mellett;

B.  mivel az Európai Unió nem ismeri el az orosz jogszabályok alkalmazását a Krím félszigeten és Szevasztopolban, és elvárja, hogy a Krím félszigeten és Oroszországban illegálisan fogva tartott összes ukrán állampolgárt haladéktalanul engedjék szabadon;

C.  mivel az EU továbbra is teljes mértékben támogatja Ukrajna nemzetközileg elismert határain belüli szuverenitását és területi integritását, és újólag megerősíti, hogy rendkívül fontos a Krím és Szevasztopol jogellenes annektálásának el nem ismerésére vonatkozó politika;

D.  mivel az orosz hatóságok és a politikai vezetés továbbra is elnyomó és önkényuralmi eszközöket alkalmaznak saját polgáraikkal, a civil társadalommal, a politikai ellenzékkel és a médiában dolgozókkal szemben; mivel Oroszország egyre inkább tekintélyelvű hatalomgyakorlása kedvezőtlenül hatott az EU és Oroszország közötti kapcsolatokra, valamint Európa és a világ stabilitására; mivel az elnyomás abban is megnyilvánul, hogy kizárják az ellenzéki jelölteket a választásokról, ahogyan az most a helyhatósági, például a moszkvai választásoknál Ilja Jasin, Ljubov Szobol és Ivan Zsdanov esetében megtörtént;

E.  mivel a „nem kívánatos szervezetekről” szóló 2015. évi törvény felhatalmazta Oroszország főügyészét arra, hogy bírósági eljárás nélkül tiltsa be a „nemkívánatosnak” minősülő külföldi és nemzetközi szervezeteket; mivel ezt a törvényt egyre gyakrabban alkalmazzák orosz nem kormányzati szervezetek és civil társadalmi aktivisták szankcionálására;

F.  mivel beszámolók szerint számos esetben kínzást, illetve kegyetlen és megalázó bánásmódot alkalmaztak; mivel ezeket az állításokat eddig nem vizsgálták ki megfelelően; mivel a kínzást arra használták, hogy vallomástételt kényszerítsenek ki és bűnösségre vonatkozó hamis bizonyítékokat szerezzenek; mivel a krími ügyvédek, akik jogi segítséget kívánnak nyújtanak az áldozatoknak, az emberijog-védők, akik a Krím félszigeten előforduló, politikai indíttatású erőszakos eltüntetésekről számolnak be, valamint az újságírók, akik a krími tatárok helyzetéről tudósítanak, szintén célponttá váltak;

G.  mivel számos fogoly és fogva tartott nehéz és embertelen körülményeket tapasztal a börtönökben, amelyek fizikailag és pszichésen veszélyeztetik egészségüket; mivel a fogvatartottaknak sürgősen orvosi ellátásra és kezelésre van szükségük;

H.  mivel 2018. november 25-én az Orosz Föderáció katonai erő bevetésével 24 ukrán tengerészt ejtett foglyul, és három hajót foglalt le a Kercsi-szoros közelében; mivel ezeket az ukrán katonákat 2018. november 25. óta illegálisan tartják fogva;

I.  mivel az Oroszország által támogatott szeparatista erők legalább 130 ukrán foglyot tartanak fogva a Donyec-medence térségében, többek között legalább 25 katonát;

J.  mivel 2019. május 25-i végzésében a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság 19 szavazattal, 1 ellenében úgy határozott, hogy az Orosz Föderációnak „haladéktalanul útjára kell engednie és Ukrajnának vissza kell szolgáltatnia a Bergyanszk, Nyikopol és Jani Kapu ukrán hadihajókat”, „haladéktalanul szabadon kell bocsátania a 24 fogva tartott ukrán katonát, és lehetővé kell tennie számukra, hogy visszatérjenek Ukrajnába”, valamint hogy „mindkét félnek tartózkodnia kell a vitát esetlegesen súlyosbító vagy eszkaláló lépés megtételétől”;

K.  mivel a Kercsi-szoros és az Azovi-tenger körüli helyzet eszkalálódására, többek között a 24 ukrán katona illegális fogva tartására reagálva az Európai Unió 2019. március 15-én további nyolc orosz tisztviselőt vett fel az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét veszélyeztető vagy fenyegető intézkedések miatt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékébe;

L.  mivel az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosa Hivatalának 2019. június 25-i jelentése szerint Oroszország 2019. március 27-én 26 házkutatást végzett és ezt követően 24 személyt tartóztatott le, akik többsége krími tatár aktivista, és akiket jogellenesen akár 20 évig terjedő börtönbüntetésre is ítélhetnek; mivel az illegálisan elfoglalt Krím félszigeten 2019 első felében Oroszország legalább 37 ukrán állampolgárt tartóztatott le jogellenesen; mivel szinte mindegyikük az őslakos krími tatár nép képviselője;

M.  mivel 2018. június elejétől több mint 70 ukrán állampolgárt vettek őrizetbe politikai okokból az Orosz Föderáció különböző régióiban és a megszállt Krím félszigeten; mivel a Memorial Emberi Jogi Központ 2019. márciusi becslése szerint jelenleg a négy évvel ezelőtti 50 emberhez képest ma 297 embert tartanak fogva politikai fogolyként Oroszországban, köztük Oleg Szencov filmrendezőt, a gondolatszabadságért járó Szaharov-díj. 2018. évi kitüntetettjét;

N.  mivel 2017 decemberében álarcos férfiak brutálisan megtámadták Andrej Rudomahát, az Észak-Kaukázusi Környezetvédelmi Figyelő nem kormányzati szervezet vezetőjét, és munkatársait, Viktor Csirikovot, Alekszandr Szaveljevet és Vera Holodnaját, melynek következtében Andrej Rudomahánál agyrázkódást és többszörös arccsonttörést diagnosztizáltak; mivel annak ellenére, hogy érdemi bizonyítékok – többek között CCTV-felvételek és a támadók ujjlenyomatai – állnak a hatóságok rendelkezésére, a nyomozás semmilyen kézzelfogható eredményre nem vezetett, és a brutális támadás elkövetői, illetve kitervelői továbbra is büntetlenséget élveznek; mivel ehelyett Rudomaha úrral szemben nyomozás indult az Állami Duma egyik tagja elleni „rágalmazás” vádjával;

O.  mivel a „külföldi ügynökökre” vonatkozó orosz törvény előírja a külföldi finanszírozásban részesülő és „politikai tevékenységet” folytató nem kormányzati szervezetek számára, hogy kérelmezniük kell egy külföldi ügynököket tartalmazó, különleges kormányzati jegyzékbe való felvételüket, ami azt jelenti, hogy ezeket a szervezeteket a kormány fokozottan és szorosan figyelemmel kíséri, valamint e törvény arra kötelezi őket, hogy valamennyi kiadványukban, sajtóközleményükben és jelentésükben feltüntessék, hogy azokat külföldi ügynök készítette;

P.  mivel az ország egyik legrégebbi és legjelentősebb környezetvédő aktivistája, Alekszandra Koroljova, a kalinyingrádi székhelyű Ekozascsita! (Ökovédelem!) nem kormányzati szervezet vezetője az ország elhagyására és külföldön menedékkérelem benyújtására kényszerült amiatt, hogy vádat emeltek ellene az azzal kapcsolatos bírság kifizetésének elmulasztása miatt, hogy a csoport továbbra sem voltak hajlandó „külföldi ügynökként” nyilvántartásba vétetni a szervezetet; mivel amennyiben bűnösnek találják, akár két évig terjedő börtönbüntetésre is ítélhetik;

Q.  mivel az Ekozascsita! azon 49 orosz nem kormányzati szervezet egyike, amelyek – jelenleg elbírálás alatt lévő – kérelmet nyújtottak be az Emberi Jogok Európai Bíróságához (a 9988/13 számú kérelem), amellett érvelve, hogy a külföldi ügynökökről szóló törvény számos emberi jogi normát sért, többek között a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságát, amely következtetést az Európa Tanács emberi jogi biztosa is megerősített;

R.  mivel az elmúlt hónapokban legalább két büntetőügyet indítottak Andrej Borovikov és Vjacseszlav Jegorov környezetvédelmi aktivistákkal szemben, az arhangelszki és a moszkvai régiókban zajló környezetvédelmi tiltakozásokkal kapcsolatban a nyilvános gyülekezésekről szóló jogszabályok ismételt megsértése miatt;

S.  mivel az Európai Unió és Ukrajna a legutóbbi, 2019. július 8-i EU–Ukrajna csúcstalálkozót követő közös nyilatkozatukban a Krím félszigeten és Oroszországban jogellenesen fogva tartott és bebörtönzött ukrán állampolgárok – köztük krími tatár aktivisták – haladéktalan szabadon bocsátását követelték;

T.  mivel 2018 júniusában négy ukrán politikai fogoly – Oleh Szencov, a gondolat szabadságáért járó Szaharov-díj 2018. évi kitüntetettje, Olekszandr Kolcsenko, Olekszandr Sumkov és Volodomir Baluh – éhségsztrájkot folytatott az ukrán politikai foglyok tartós fogva tartása elleni tiltakozásképpen;

U.  mivel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése lehetővé tette az Orosz Föderáció küldöttségének, hogy újra részt vegyen az Európa Tanácsban, Európa vezető emberi jogi szervezetében, és 2019. június 25-én visszaállította szavazati jogát, hangsúlyozva, hogy az újbóli szerepvállalással együtt kell járjon a Tanács által képviselt értékeknek és normáknak való megfelelés;

1.  felhívja az orosz hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon az Oroszországban, valamint Ukrajna ideiglenesen megszállt területein jogellenesen és önkényesen fogva tartott összes ukrán állampolgárt(13), továbbá gondoskodjanak e személyek, többek között a krími tatárok, a 2019. július 10-i vörös téri békés tüntetés közelmúltban őrizetbe vett résztvevői, a politikai indíttatású vádak alapján fogva tartott ukrán állampolgárok, és az ukrán hadihajók 24 fős legénységének biztonságos hazatértéről;

2.  felhívja az orosz hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül vessenek véget az Alekszandra Koroljova és az „Ekozascsita!”, valamint az országban tevékenykedő emberijog-védők és környezetvédelmi aktivisták teljes köre ellen irányuló valamennyi – így az igazságszolgáltatási szintjén is megjelenő – zaklatásnak, és tegyék lehetővé számukra, hogy akadályoztatás nélkül végezhessék jogszerű munkájukat;

3.  sürgeti az orosz hatóságokat, hogy vonják vissza az úgynevezett „külföldi ügynökökről” szóló törvényt, valamint törekedjenek az Európa Tanács Velencei Bizottsága által megfogalmazott valamennyi ajánlás támogatására és teljes körű végrehajtására, az e tekintetben fennálló nemzetközi kötelezettségeikkel összhangban;

4.  felhívja Oroszországot, hogy hozza nyilvánosságra a donyec-medencebeli és luhanszki megszállt ukrajnai területeken fogva tartottak teljes jegyzékét, továbbá segítse elő e személyek esetében a családtagokkal és ügyvédekkel való kapcsolattartást;

5.  határozottan elítéli, hogy Oroszország folyamatosan megsérti a nemzetközi jog alapelveit és normáit, különösképpen pedig azt, hogy az ország megtagadja a nemzetközi bíróságok határozataiban foglaltak teljesítését; sürgeti az Oroszországi Föderációt, hogy hajtsa végre az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Krím félszigeten és az Oroszországi Föderációban fogva tartott személyek emberi jogainak megsértéséről szóló határozatait;

6.  hangsúlyozza, hogy az orosz – katonai vagy polgári – bíróságok nem jogosultak Oroszország nemzetközileg elismert határain kívül elkövetett cselekmények esetében ítéletet hozni, és rámutat, hogy a bírósági eljárás ilyen ügyekben illegitimnek tekintendő;

7.  felhívja az Oroszországi Föderációt, hogy a nemzetközi kormányközi szervezetek számára, mindenekelőtt az ENSZ emberi jogi megfigyelő missziója, a krími emberi jogi helyzetet értékelő EBESZ misszió, az Európa Tanács emberi jogi biztosa, az Európa Tanács egyéb szervei és intézményi mechanizmusai, valamint a nemzetközi humanitárius szervezetek, különösen a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága számára szavatolja az akadálytalan belépést a Donyec-medence és Krím megszállt ukrajnai területeire;

8.  felhívja az orosz hatóságokat, hogy biztosítsák az ENSZ különleges eljárásai tekintetében a teljes körű együttműködést, többek között az emberi jogokkal és környezetvédelemmel foglalkozó különleges előadónak, az emberijog-védők helyzetével foglalkozó különleges előadónak, a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való egyesülés szabadságához való joggal foglalkozó különleges képviselőnek az országba történő meghívásával, hogy ily módon e felek jelentést tehessenek a környezetvédelmi emberijog-védők helyzetéről;

9.  rámutat arra, hogy az Oroszországi Föderációban az emberijog-védőket – a környezetvédőket is ideértve – gyakran zaklatják, megfigyelik, érik fizikai támadások, fenyegetik meg, irodáikban és otthonaikban gyakran tartanak rajtaütésszerű vizsgálatokat és házkutatást, valamint e személyek gyakran esnek rágalmazások, lejárató kampányok, bírósági zaklatások, önkényes fogva tartás és bántalmazás áldozatául, amellett hogy véleménynyilvánítási, gyülekezési és egyesülési szabadsághoz való jogaikat is megsértik;

10.  javasolja, hogy az Európai Unió vegye fontolóra a politikai üldöztetés áldozatai bírósági tárgyalásainak folyamatos nyomon követését az Oroszországi Föderációban és a megszállt Krím félszigeten, valamint felszólítja az Európai Unió oroszországi küldöttségét és a tagállamok követségeit, hogy továbbra is kövessék nyomon az emberi jogi aktivisták és az ukrán politikai foglyok bírósági tárgyalásait, vegyenek részt e tárgyalásokon, valamint szervezzenek – független orvosokat is tömörítő – küldöttségeket az Oroszországi Föderációban és a megszállt Krím félszigeten politikai okokból fogva tartott ukrán állampolgárokhoz annak érdekében, hogy nyomon kövessék a börtönkörülményeket és e személyek egészségi állapotát;

11.  sürgeti az orosz hatóságokat minden szinten, hogy ismerjék el a környezetvédőknek a környezetvédelem terén és környezetvédelmi jogok tiszteletben tartásának biztosításában betöltött alapvető szerepét, továbbá hogy nyilvánosan ítéljék el a környezetvédőket érő támadásokat, a környezetvédők megfélemlítését, zaklatását, valamint büntetőjogi felelősségre vonását;

12.  sürgeti az orosz hatóságokat, hogy hagyjanak fel a környezetvédelmi szervezetek békés és jogszerű tevékenységeinek – a helyi környezetvédelmi aktivistákkal szembeni koholt büntetőeljárások, a békés helyi tüntetések résztvevőinek letartóztatása, aránytalanul magas bírságok kiszabása révén történő – korlátozásával;

13.  felhívja az orosz hatóságokat, hogy tegyék meg a megfelelő jogi lépéseket, valamint vegyék igénybe a rendelkezésre álló összes jogi eszközt a környezetvédelmi aktivistákat érő támadások megelőzése és megfékezése érdekében; sürgeti az orosz hatóságokat, hogy Andrej Rudomaha ügyében, valamint a többi, környezetvédők ellen irányuló támadás esetében is szavatolják a nyomozások hatékonyságát és az elkövetők felelősségre vonását;

14.  felszólítja az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjét, az Európai Unió oroszországi küldöttségét, továbbá az uniós tagállamok követségeit, hogy a környezetvédők helyzetét kövessék folyamatosan figyelemmel; felszólítja az Európai Uniót és az uniós tagállamokat, hogy az orosz környezetvédelmi és emberijog-védők támogatására tegyenek további lépéseket;

15.  aggodalmát fejezi ki a börtönkörülményekről szóló jelentések, többek között a kínzással, bántalmazással, az alapvető egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés megtagadásával kapcsolatos állítások miatt, és ezért ismételten felhívja az orosz hatóságokat, hogy biztosítsák valamennyi fogva tartott személy jogainak teljes körű tiszteletben tartását, szavatolják, hogy minden fogvatartott megfelelő orvosi ellátást és kezelést kapjon, tartsák tiszteletben az orvosi etikai szabályokat, többek között ne alkalmazzanak az éhségsztrájkok esetében olyan nem kívánatos kezelést, illetve kényszertáplálást, amely kínzásnak és más bántalmazásnak minősülhet;

16.  üdvözli a korlátozó intézkedések meghosszabbításáról hozott tanácsi határozatot; ismételten hangot ad azon szilárd meggyőződésének, hogy az uniós szankciókat egészen addig nem szabad feloldani, amíg Oroszország nem teljesíti nemzetközi kötelezettségeit, többek között a minszki megállapodásokban foglaltakat; felkéri a tagállamokat, hogy továbbra is határozottan és egységesen alkalmazzák az Oroszországgal szemben elfogadott szankciókat, és fontolják meg célzott intézkedések bevezetését a politikai foglyok fogva tartásáért és az ellenük folytatott eljárásokért felelős személyekkel szemben; felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy fokozottabb nyomást gyakorolva biztosítsa valamennyi, az Oroszország által megszállt területeken fogva tartott politikai fogoly szabadon bocsátását;

17.  felhívja a következő alelnököt/főképviselőt egy új, átfogó, a béke és a stabilitás megszilárdítását célzó EU–Oroszország stratégia kidolgozására; hangsúlyozza, hogy a szükségszerű párbeszédnek szilárd elveken kell alapulnia, többek között a nemzetközi jog, valamint Oroszország szomszédai területi integritásának tiszteletben tartására, egyszersmind pedig meg kell erősítenie az orosz állampolgárokkal kialakított, emberek közötti kapcsolatokat; kiemeli, hogy az Oroszországgal szemben bevezetett szankciók kizárólag akkor szüntethetők meg, ha az ország teljes mértékben tiszteletben tartja kötelezettségeit; hangsúlyozza azonban, hogy szükség esetén az EU-nak arra is készen kell állnia, hogy ha Oroszország továbbra is megsérti a nemzetközi jogi előírásokat, további szankciókat – köztük célzott, személyekre vonatkozó szankciókat – fogadjon el, és korlátozza a finanszírozáshoz és a technológiákhoz való hozzáférést;

18.  ismételten támogatásáról biztosítja az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók európai rendszerét, az úgynevezett Magnyickij-törvényt, amelynek célja a súlyos emberijog-sértések elkövetőinek szankcionálása, és felhívja a Tanácsot, hogy késedelem nélkül folytassa az ezt a területet érintő munkáját; hangsúlyozza, hogy az emberi jogi jogsértések elkövetőit nem kaphatnak uniós vízumokat, és vagyonnal sem rendelkezhetnek az uniós tagállamokban;

19.  ismételten határozottan elítéli az Oroszországi Föderáció Ukrajna elleni, a jogtalanul megszállt Krím félsziget partjainál található Kercsi-szoros közelében végrehajtott, 2018. november 25-i fegyveres támadását; hangsúlyozza, hogy az NTJB felszólította Oroszországot arra, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül engedje útjára a hajókat, illetve bocsássa szabadon a hajók legénységét; kiemeli, hogy az NTJB-utasítás végrehajtásának elmulasztása szintén a nemzetközi kötelezettségek súlyos megsértésének minősül; úgy véli, hogy Oroszországnak az Ukrajnához címzett 2019. június 25-i feljegyzésben meghatározott, a hajók és a legénység szabadon bocsátására vonatkozó „feltételei” egyértelműen sértik az NTJB-utasítást, és a vita elmélyítése, illetve kiterjesztése esetlegesen annak még komolyabb megsértését jelenti;

20.  felhívja az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjét, hogy folyamatosan kövesse figyelemmel az emberi jogok helyzetét a Krím félszigeten és Kelet-Ukrajna nem kormányzati ellenőrzés alá eső területein;

21.  felszólítja az Orosz Föderációt, hogy maradéktalanul hajtsa végre az ENSZ Közgyűlésének „Ukrajna területi integritása” című, 2014. március 27-i, „Az emberi jogok helyzete a Krími Autonóm Köztársaságban és Szevasztopolban (Ukrajna)” című, 2016. december 19-i, 2017. december 19-i és 2018. december 22-i határozatát, valamint a Nemzetközi Bíróságnak az Ukrajna kontra Oroszország ügyben a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény alkalmazására vonatkozó ideiglenes intézkedésekről szóló végzését;

22.  aggodalommal emlékeztet arra, hogy az ukrán politikai foglyokkal szemben hozott számos orosz bírósági ítélet a kémkedés vádjához kapcsolódik (többek között Pavlo Hryb, Olekszij Sztognij, Hlib Sablij, Volodimir Priszics, Volodimir Dudka, Dmitrij Stiblikov, Evhen Panov, Andrij Zahtej, Valentin Vigovszkij, Viktor Scsur és Dmitro Dolgopolov ügye), ami emlékeztet az elmúlt évszázad 1930-as éveitől az 1950-es évek közepéig tartó elnyomó időszakára, amikor az akkori Szovjetunió számos polgárát ilyen alapon vették őrizetbe és ítélték el;

23.  tiltakozik az orosz főügyész által hozott határozat ellen, amelynek értelmében az Ukránok Világkongresszusa fenyegetést jelent Oroszország nemzetbiztonságára nézve;

24.  arra számít, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2019. június 25-i határozata azonnali javulást hoz az emberi jogok és az Európa Tanács normáinak oroszországi tiszteletben tartása terén, különös tekintettel az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott ítéletek végrehajtására;

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének / az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének, valamint Ukrajna elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 407., 2016.11.4., 74. o.
(2) HL C 316., 2017.9.22., 198. o.
(3) HL C 35., 2018.1.31., 38. o.
(4) HL C 76., 2018.2.28., 27. o.
(5) HL C 263., 2018.7.25., 109. o.
(6) HL C 346., 2018.9.27., 86. o.
(7) HL C 463., 2018.12.21., 31. o.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0259.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0435.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0115.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0518.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0157.
(13) A nem teljes lista a következő személyeket tartalmazza: Oleh Szencov, Olekszandr Kolcsenko, Olekszij Hirnij, Mikola Karpjuk, Sztaniszlav Klih, Valentin Vigjivszkij, Jurij Primov, Rusztem Vajitov, Ruszlan Zejtullajev, Ferat Szajfulajev, Viktor Scsur, Andrij Kolomijec, Roman Szuscsenko, Pavlo Grib, Olekszij Szizonovics, Enver Mamutov, Rusztem Abiltarov, Zebri Abszejitov, Remzi Memetov, Henadij Limesko, Evhen Panov, Hlib Sablij, Volodimir Priszics, Ihor Kjasko, Tejmur Abdullajev, Uzeir Adszullajev, Rusztem Iszmailov, Ajder Szaledinov, Emil Dzsemadenov, Volodimir Baluh, Dmitro Stiblikov, Muszlim Alijev, Emir-Uszein Kuku, Vadim Sziruk, Inver Bekirov, Refat Alimov, Arszen Dzsepparov, Olekszandr Sumkov, Tofik Abdulgazijev, Izet Abdullajev, Vladlen Abdulkadirov, Mejit Abdurahmanov, Biljal Adilov, Oszman Arifmemetov, Farid Bazarov, Szervet Gazijev, Dzsemil Gafarov, Riza Izetov, Alim Karimov, Szejran Murtaza, Jasar Mujedinov, Erfan Oszman, Szejtveli Szejtabdijev, Rusztem Sejhalijev, Ruszlan Szulejmanov, Saban Umerov, Marlen Aszanov, Szejran Szakijev, Memet Beljalov, Timur Ibrahimov, Szerver Zekirjajev, Ernesz Ametov, Olekszij Beszarabov, Volodimir Dudka, Olekszij Sztohnij, Mikola Siptur, Evhen Karakasev, Mariman Memedeminov, Olekszandr Sztesenko, Enver Szejtoszmanov, Szerver Musztafajev, Edem Szmajlov, Enver Bekirov, Diljaver Gafarov, Renat Szulejmanov, Eszkender Abdulganijev, Rusztem Emiruszeinov, Arszen Abhajrov, Rajim Ajvazov, Ajder Dzsepparov, Taljat Abdurahmanov, Szejran Musztafajev, Arszen Kubedinov, Musztafa Dehermendzsi, Ali Aszanov, Arszen Junuszov, Eszkender Kantemirov, Eszkender Emirvalijev, Szulejman Kadirov, Taljat Junuszov, Mikola Szemana, Musza Abkerimov, Vitalij Kuharenko, Aszan Sapuh, Bekir Dehermendzsi, Kjazim Ametov, Ruszlan Trubacs, Saban Umerov, Rusztem Szejthalilov, Riza Izetov, Farid Bazarov, Dzsemil Gafarov, Szejran Murtazi, Alim Kerimov, Tofik Abdulgarijev, Biljal Adilov, Medzshit Abdurahmanov, Rusztem Sejhalijev, Alim Sejhalijev, Szejtveli Szejtabdijev, Jasar Muedinov, Aszan Janikov, Enver Ametov, Ruszlan Szulejmanov, Akim Bekirov, Erfan Oszmanov, Szerver Gazijev, Remzi Bekirov, Oszman Arifmetov, Vlaszlen Abdulkadirov, Izet Abdullajev, Tajir Ibrahimov, Ajder Dzsepparov, Eldar Kantemirov, Ruszlan Meszutov, Ruszlan Nagajev, Enver Omerov, Riza Omerov, Eszkander Szulejmanov, Lenur Halilov.


A venezuelai helyzet
PDF 135kWORD 49k
Az Európai Parlament 2019. július 18-i állásfoglalása a venezuelai helyzetről (2019/2730(RSP))
P9_TA(2019)0007RC-B9-0006/2019

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Venezueláról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a venezuelai helyzetről szóló 2014. február 27-i(1), a venezuelai demokratikus ellenzék üldöztetéséről szóló 2014. december 18-i(2), a venezuelai helyzetről szóló 2015. március 12-i(3), a venezuelai helyzetről szóló 2016. június 8-i(4), a venezuelai helyzetről szóló 2017. április 27-i(5), a venezuelai helyzetről szóló 2018. február 8-i(6), a venezuelai választásokról szóló 2018. május 3-i(7), a Venezuelában, illetve Venezuela Kolumbiával és Brazíliával közös szárazföldi határain kialakult migrációs válságról és humanitárius helyzetről szóló 2018. július 5-i(8), továbbá a venezuelai helyzetről szóló 2018. október 25-i(9), a venezuelai helyzetről szóló 2019. január 31-i(10), valamint a venezuelai szükséghelyzetről szóló 2019. március 28-i(11) állásfoglalására,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának Venezueláról szóló, 2019. július 4-i jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) Venezueláról szóló 2019. január 10-i, 2019. január 26-i, 2019. február 24-i, 2019. március 28-i, 2019. április 4-i, 2019. április 30-i, 2019. június 18-i és 2019. július 16-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Amerikai Államok Szervezetének (AÁSZ) a venezuelai migránsokról és menekültekről szóló, 2019. március 8-i jelentésére,

–  tekintettel a Quitói folyamat 2019. július 4–5-én, Buenos Airesben tartott IV. nemzetközi technikai értekezletére,

–  tekintettel a Lima-csoport 2019. április 30-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Lima-csoport 2019. május 3-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a nemzetközi kapcsolattartó csoport és a Lima-csoport együttes ülésének a venezuelai helyzetről kiadott 2019. június 3-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a venezuelai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló (KKBP) 2017/2074 határozat módosításáról szóló, 2018. november 6-i (KKBP) 2018/1656 tanácsi határozatra(12), amely 2019. november 14-ig meghosszabbítja a jelenleg hatályos célzott korlátozó intézkedéseket,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumára,

–  tekintettel Venezuela alkotmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel 2018 és 2019 között jelentősen súlyosbodott a politikai, gazdasági, intézményes, társadalmi és sokrétű humanitárius válság; mivel az emberek életét egyre nagyobb mértékű gyógyszer- és élelmiszerhiány, tömeges emberi jogi jogsértések, hiperinfláció, politikai elnyomás, korrupció és erőszak veszélyezteti, és arra kényszeríti őket, hogy elmeneküljenek az országból;

B.  mivel Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2019. június 19. és 21. között látogatást tett az országban; mivel a főbiztos sürgette Venezuela de facto kormányát, hogy tegyen azonnali és konkrét intézkedéseket az országban dokumentált súlyos emberi jogi jogsértések megállítása és orvoslása céljából; mivel az is megállapítást nyert, hogy Venezuela több mint egy évtizede olyan jogszabályokat, politikákat és gyakorlatokat fogad el és hajt végre, amelyek korlátozzák a demokratikus teret, gyengítik az állami intézményeket és negatívan érintik az igazságszolgáltatás függetlenségét;

C.  mivel több mint 7 millió ember szorul humanitárius segítségre Venezuelában; mivel Maduro de facto kormánya megsértette az élelemhez való jogot, közte az állam azon kötelezettségét, hogy megakadályozza a népesség éhezését; mivel az ENSZ szerint az 3,7 millió venezuelai ember alultáplált, ami különösen káros a gyermekekre és a terhes nőkre nézve; mivel a lakosság 94 %-a a szegénységi küszöb alatt, 62 %-a pedig mélyszegénységben él; mivel a gyermekek 70 %-a nem jár iskolába; mivel voltak olyan nők, akik arra kényszerültek, hogy élelmiszerért szexuális szolgáltatással fizessenek, és számos alkalommal érte őket erőszak;

D.  mivel súlyos az ország egészségügyi helyzete, és a kórházakban nincs elegendő személyzet, felszerelés, gyógyszer és villamos energia, amelynek következtében 2018 novembere és 2019 februárja között legalább 1 557 haláleset következett be; mivel Venezuela négy nagyvárosában, köztük Caracasban 60 és 100 % közötti hiány van az alapvető gyógyszerekből; mivel növekedett az anyák halálozási aránya, és sok nő volt kénytelen elhagyni az országot, hogy máshol szüljön;

E.  mivel több mint 3,4 millió venezuelai menekült el az országból; mivel 2019 végére a Venezuelát elhagyni kényszerülő személyek teljes száma meghaladja az 5 millió főt, ami így a világ második legnagyobb migrációs és menekültügyi válsága lesz; mivel e népességvándorlás következtében különösen nagy nyomás nehezedik a szomszédos országokra, valamint – egyre nagyobb mértékben – az Európai Unióra és az Európai Unió tagállamainak a karibi térségben fekvő területeire is;

F.  mivel az Emberi Jogi Tanács szerint Venezuelában az elmúlt másfél évben folytatott biztonsági műveletek során közel 7 000 embert öltek meg bírósági eljárás nélkül; mivel a de facto hatóságok a venezuelai országos rendőrség különleges akciócsoportját (FAES) és más biztonsági erőket felhasználják a társadalmi ellenőrzési politikájuk részeként; mivel a tiltakozások alatt bírósági eljárás nélkül megölt személyek családjai továbbra sem gyakorolhatják az igazsághoz, az igazságszolgáltatáshoz és a kártérítéshez való jogukat;

G.  mivel a rezsim rendszerszintű eszközként használja a kínzást a tüntetők megfélemlítésére és visszatartására, és ezzel a terror légkörét teremtik meg; mivel az EJT jelentése megállapította, hogy a biztonsági és hírszerző szolgálatok, különösen a SEBIN (bolivári hírszerző szolgálat) és a DGCIM (katonai kémelhárítási főigazgatóság) rutinszerűen folyamodnak ilyen gyakorlatokhoz; mivel Venezuelában a politikai foglyokat kínzásnak vetik alá és sokukat teljes elkülönítésben tartják, így nincs lehetőségük kapcsolatba lépni ügyvédjükkel és családtagjaikkal, akik aggódnak életükért és testi épségükért;

H.  mivel 22 parlamenti képviselőt – köztük a nemzetgyűlés elnökét – megfosztottak parlamenti mentelmi jogától; mivel 2 parlamenti képviselőt fogva tartanak, 16 képviselő pedig nagykövetségeken kért védelmet, elhagyta az országot vagy rejtőzködik;

I.  mivel az őslakosok erőszakos és bűncselekmények áldozataivá válnak; mivel az őslakos közösségek 63 tagját önkényesen letartóztatták és megkínozták, heten meghaltak, és több mint 23-an megsérültek, és az országon kívüli kórházakba kellett utazniuk, hogy ellássák őket;

J.  mivel a bányászat és az olajkitermelés – különösen a távol eső és fokozott biológiai sokféleséggel jellemzett térségekben – ellehetetleníti a megélhetést a kisebbségek, mint például az őslakos vagy fekete közösségek számára, akik katonai erők, szervezett bűnözői bandák és fegyveres csoportok általi erőszak és kitelepítés áldozataivá lesznek, ha ellenállást fejtenek ki ilyen tevékenységekkel szemben, illetve ha kiállnak jogaikért;

K.  mivel 2019. június 29-én a Nicolás Maduro elleni gyilkossági kísérlettel megvádolt, letartóztatott és megkínzott hajóskapitány, Rafael Acosta Arévalo meghalt a fogva tartás során; mivel a de facto hatóságok a temetése előtt megszerezték és 11 napig illegálisan elrejtették a maradványait, megsértve ezzel az áldozat családjának azon alapvető jogát, hogy gyászolhassák a halottjukat;

L.  mivel 2019. július 2-án egy 16 éves venezuelai fiú, Rufo Chacón elvesztette a látását, miután a főzéshez használt gáz hiánya miatt tartott tüntetésen kormánytisztviselők arcon lőtték;

M.  mivel az EU a válságra adott válaszintézkedésként 117,6 millió eurót mozgósított sürgősségi segély és fejlesztési támogatás formájában, amely a kiszolgáltatott népességre irányul Venezuelában (a finanszírozás 60 %-a) és a szomszédos országokban (a finanszírozás 40 %-a); mivel az ENSZ által a regionális menekültügyi és migrációs reagálási terv keretében eddig összegyűjtött támogatás az igényelt teljes összegnek csupán mintegy 22 %-át teszi ki (a 738 millió USD összegű felhívás nyomán 159 millió USD-t sikerült összegyűjteni);

1.  ismételten mély aggodalmának ad hangot a venezuelai súlyos szükséghelyzet miatt, amely súlyosan veszélyezteti az ország polgárainak életét;

2.  ismételten teljes támogatásáról biztosítja a legitim ideiglenes elnököt, Juan Guaidót, a nemzetgyűlést, Venezuela legitim demokratikus testületét, amelynek hatásköreit helyre kell állítani és tiszteletben kell tartani, ideértve többek között a nemzetgyűlés tagjainak előjogait és biztonságát; elítéli, hogy 22 parlamenti képviselőnek visszavonták a mentelmi jogát és hogy két parlamenti képviselőt bebörtönöztek; ismételten aggodalmának ad hangot a 2018. májusi elnökválasztások kapcsán a legitimitás hiánya miatt;

3.  elítéli a gyilkosságokat és sebesüléseket eredményező brutális elnyomást és erőszakot; együttérzéséről biztosítja a venezuelai embereket, és őszinte részvétét nyilvánítja az áldozatok családjainak és barátainak;

4.  felhívja a figyelmet arra, hogy Bachelet asszony, az ENSZ emberi jogi főbiztosának jelentése szerint Nicolás Maduro és az illegitim rezsimjét szolgáló fegyveres és hírszerzési erők közvetlenül felelősek az erőszak annak érdekében történő válogatás nélküli alkalmazásáért, hogy elnyomják a demokratikus átmenet folyamatát és a jogállamiság helyreállítását Venezuelában; minden körülmények között elítéli az önkényes fogva tartásokat, kínzást és bírósági eljárás nélküli kivégzéseket, amelyeket nemzetközi egyezmények tiltanak, beleértve azokat is, amelyeknek Venezuela is részes fele;

5.  az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa emberi jogi főbiztosának, Bachelet asszonynak a jelentése alapján elítéli a bűnüldöző szervek tagjai által elkövetett visszaéléseket és a biztonsági erők által alkalmazott brutális elnyomást; felszólít egy pártatlan és független nemzeti mechanizmus létrehozására, amely a nemzetközi közösség támogatásával kivizsgálja a biztonsági műveletek során végrehajtott, bírósági eljárás nélküli kivégzéseket annak biztosítása érdekében, hogy a felelősöket felelősségre vonják, és hogy az áldozatok hozzátartozói jogorvoslatot kapjanak, és számukra védelmet biztosítsanak a megfélemlítés és a megtorlások ellen;

6.  sürgősen felszólít, hogy biztosítsák az élelmiszerek, gyógyszerek és egészségügyi szolgáltatások rendelkezésre állását és hozzáférhetőségét, különös tekintettel az anyák és gyermekek részére nyújtott szolgáltatásokra; felszólítja a de facto venezuelai hatóságokat annak biztosítására, hogy a humanitárius segélyeket politikai elfogultság nélkül juttassák el a teljes lakossághoz;

7.  hangsúlyozza, hogy meg kell szüntetni, nyilvánosan el kell ítélni, büntetni kell és meg kell akadályozni a politikai okokból történő üldözés és szelektív elnyomás minden formáját; felszólít a szabadságától önkényesen megfosztott valamennyi személy szabadon bocsátására;

8.  emlékeztet arra, hogy az őslakos népek, köztük vezetőik megfélemlítését és az ellenük irányuló támadásokat meg kell szüntetni, és hogy a hatóságoknak biztosítaniuk kell védelmüket, és minden szükséges intézkedést meg kell tenniük egyéni és kollektív jogaik védelme érdekében, ideértve a földhöz való jogukat is;

9.  kiemeli, hogy a gazdasági válság leküzdésére szolgáló bevételi források keresése során tartózkodni kell az olyan megaprojektek elindításától, amelyek a környezetre, az éghajlatra és a térség közösségeinek megélhetésére nézve egyaránt károsak; feltétel nélküli védelmet kér a távol eső területek őslakos és fekete közösségei számára, akik a környezetet védik olyan tevékenységektől, mint például a venezuelai Orinoco térségbeli bányavidéken (Arco Minero del Orinoco) zajló aranybányászat;

10.  felhívja a figyelmet az egész térséget érintő egyre súlyosabb migrációs válságra, és elismeri a szomszédos országok, különösen Kolumbia, Ecuador és Peru által tett erőfeszítéseket és az általuk tanúsított szolidaritást; kéri a Bizottságot, hogy folytassa a velük folytatott együttműködést nem csak humanitárius segítségnyújtás révén, hanem további forrásokkal és fejlesztéspolitikai eszközökkel;

11.  ismételten megerősíti, hogy a békés, demokratikus és inkluzív megoldás jelenti az egyetlen fenntartható kiutat a jelenlegi politikai patthelyzetből és az abból fakadó súlyos társadalmi és humanitárius válságból; rámutat arra, hogy a folyamatban lévő párbeszédnek a venezuelai nemzetgyűlés által elfogadott ütemterven kell alapulnia; támogatja a Norvégia által irányított, jelenleg is zajló közvetítési folyamatot, és üdvözli, hogy a felek megállapodtak abban, hogy párbeszédet folytatnak a béke érdekében; hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a közvetítési folyamat sikeres legyen, életbe kell léptetni az ehhez minimálisan szükséges bizalomépítő intézkedéseket; ragaszkodik hozzá, hogy a párbeszéd egyetlen célja egy meghatározott menetrenden, az összes szereplőre vonatkozó tisztességes feltételeken és átláthatóságon alapuló, valamint hiteles nemzetközi megfigyelők jelenlétében zajló szabad, átlátható és hiteles elnökválasztáshoz vezető feltételek kialakítása lehet;

12.  felszólítja a Tanácsot, hogy vezessen be további szankciókat az emberi jogok megsértéséért és az elnyomásért felelős de facto állami hatóságokra vonatkozóan; úgy véli, hogy az uniós hatóságoknak korlátozniuk kell az érintett személyek, valamint legközelebbi hozzátartozóik mozgását, be kell fagyasztaniuk pénzeszközeiket és fel kell függeszteniük vízumaikat;

13.  kéri a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (alelnök/főképviselő), hogy álljon a venezuelai helyzettel kapcsolatos uniós politika élére, és hogy továbbra is működjön együtt a kapcsolattartó csoporttal, valamint a régió demokratikus országait képviselő Lima-csoporttal;

14.  teljes mértékben támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) részéről a venezuelai rezsim által elkövetett súlyos bűncselekmények és elnyomó intézkedések ügyében folytatott nyomozást; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy csatlakozzanak az NBB több részes államának arra irányuló kezdeményezéséhez, hogy kivizsgálják a de facto Maduro-kormány által elkövetett emberiesség elleni bűncselekményeket a felelősök felelősségre vonása érdekében;

15.  támogatja azt a kezdeményezést, hogy vizsgálóbizottságot állítsanak fel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsával (EJT) az emberi jogok venezuelai rendszerszintű megsértéséért egyénileg felelős személyek meghatározása céljából;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Venezuelai Bolivári Köztársaság és nemzetgyűlése legitim ideiglenes elnökének, a Lima-csoport kormányainak és parlamentjeinek, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, valamint az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának.

(1) HL C 285., 2017.8.29., 145. o.
(2) HL C 294., 2016.8.12., 21. o.
(3) HL C 316., 2016.8.30., 190. o.
(4) HL C 86., 2018.3.6., 101. o.
(5) HL C 298., 2018.8.23., 137. o.
(6) HL C 463., 2018.12.21., 61. o.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0199.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0313.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0436.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0061.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0327.
(12) HL L 276., 2018.11.7., 10. o.

Jogi nyilatkozat