Change language
 
Speeches
President Jerzy Buzek 
President Jerzy Buzek

Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnökének beiktatási beszéde

Strasbourg: az Európai Parlament plenáris ülése -
15/09/2009

Tisztelettel köszöntöm az Európai Parlament elnökeit,
a jelen lévő minisztereket,
az európai intézmények elnökeit és képviselőit.
Tisztelt kollégáim, és főképp: kedves barátaim!

A közvetlenül megválasztott közgyűlés tizenharmadik elnökeként szólok Önökhöz, és örömömre szolgál, hogy itt köszönthetjük a Parlament korábbi elnökeit is:

  • Emilio Colombót,
  • Enrique Barón Crespót,
  • Egon Klepschet,
  • Klaus Hänschet,
  • José Maria Gil-Roblest,
  • Nicole Fontaine-t,
  • Pat Coxot,
  • és Hans-Gert Pötteringet.

Az Önök jelenléte nagy megtiszteltetés számomra.

Ahogyan Önök közül többen is elmondták, megválasztásom egyszersmind az Európa felénk eső részének polgárai által megálmodott és megvalósult álmot, jelesül földrészünk egységét is jelképezi.

Tisztelt észt, lett, litván, szlovák, cseh, magyar, szlovén, román, bolgár, ciprusi és máltai kollégáim!

Jól ismerem és értem azok aggodalmait, szükségleteit és várakozásait, akik a közelmúltban csatlakoztak az Unióhoz. Ismerem őket, hiszen az én hazáméi is. Most már együttesen felelünk földrészünk jövőjéért. Nincs már régi és új Európa, már csak Európa létezik, mindannyiunk Európája! Azt akarjuk, hogy korszerű és erős legyen, és hogy polgáraink ennek tudatában legyenek.

Ez energiát és munkát fog megkívánni.

E cél, mely európaiak nemzedékeinek álma, érdemes arra, hogy minden erőfeszítést megtegyünk eléréséért. Kész vagyok ezen erőfeszítésekben osztozni, mivel ez az álom az enyém is.


Tisztelt kollégáim!

A jogalkotási ciklus kezdetén Európa és mi, a képviselői is számos kihívás előtt állunk. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Európa jobbá tételéhez az Európai Parlamentnek különleges szerepet kell betöltenie, amely szerep intézményi, de társadalmi szerep is egyben. Rendkívül jelképes is e szerep, mivel az Európai Parlament az európai demokrácia magva.

A Parlament e demokrácia tartósságának és stabilitásának az alapja, azon eszmék és értékek őre, amelyek döntéseinkben és azok hatásaiban, ugyanakkor vitáinkban is tükröződnek.

A demokráciát feltaláló görögök mesterük, Arisztotelész szavaival úgy tartották, hogy az ember, azaz a polgár érettségének az az ismérve, hogy a nézeteltéréseket és érdekellentéteket nem erőszakkal, hanem vitával és érveléssel intézi el. Az Európai Parlament határozottan követi ezt a hagyományt, és a stabilitás őreként lép fel azon a politikai színtéren, amelyen különböző forgatókönyvek játszódnak le, és ahol a hatalom a képviselőket illeti meg. Az Európai Parlamentnek van egy másik küldetése is: az, hogy Európa számára olyan új jövőképet nyújtson, amely túlmutat a jelenen, a valóságon, hogy afelé forduljon, amilyenné válnia kellene. Ahhoz, hogy e jövőképet közösen életre keltsük, latba kell vetnünk képzeletünket, tudásunkat, bölcsességünket és mindenekelőtt bátorságunkat.

Hannah Arendt, zsidó származású német filozófus mondta, hogy a politika a vallással együtt az a terület, ahol csodák történhetnek. Pontosan húsz évvel ezelőtt Európában tanúi voltunk egy ilyen csodának, és ezért hiszünk a képzelet, a bölcsesség és a bátorság erejében. Úgy hiszem, hogy az itt egybegyűltek valamennyien hisznek ebben.

Derűlátóan tekintek az előttünk álló kihívások elé. Nézetem szerint ezek az alábbi kihívások:
1. a gazdasági válság és az európai szolidaritás,
2. az energia és az ökológia,
3. a külpolitika,
4. az emberi jogok és az értékrendszer,
5. és Parlamentünk reformja.


Tisztelt képviselőtársaim!

A legérzékenyebb és a legösszetettebb a gazdasági válság kérdése. Meg kell birkóznunk vele, és sikerülni is fog. Európa vezető szerepet vállalt azzal, hogy olyan megoldási javaslatokat terjesztett a G8-ak és a G20-ak elé, amelyek szociális modellünk megőrzése mellett előmozdítják a világgazdaság helyreállítását.

A globalizálódott világban Európának egyetlen közös hangon kell megszólalnia.

Éppen ebben a válságidőszakban kell elősegítenünk a gazdasági növekedést és fellépnünk a munkanélküliség ellen, új életet adva a lisszaboni stratégia eszméinek, és most kell megtalálnunk az új technológiákba, az innovációba, az oktatásba és az emberi erőforrásokba való befektetés módozatait. A közösségi költségvetés létfontosságú ahhoz, hogy az európai kutatási programok számára prioritásokat és egyértelmű eljárásokat határozzunk meg.

A válság elleni küzdelmeink közepette hallgassunk azokra a közgazdászokra, akik azt ajánlják, hogy használjuk fel a válságot az európai és a világgazdaság mélyreható átalakítására. Fennáll a veszélye, hogy a válság elmúltával lanyhul bennünk a lelkesedés, és nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt azért, hogy felvértezzük magunkat a következő ellen.

Az új szerződés értelmében a Parlament és a Tanács megtartja jelenlegi költségvetési hatásköreit. Az együttdöntési eljárás kiterjed majd a mezőgazdaságra, a halászatra, a külkereskedelemre, az igazságügyekre és a belügyekre is, miközben a mezőgazdasági kiadások területén is biztosít számunkra hatásköröket.

E jog számunkra biztosítva van, élnünk is kell vele, és nem csupán azért, hogy a válságot átvészeljük.

Ellen kell állnunk a protekcionizmusra irányuló kísértésnek és annak, hogy a közös politikai területeket újból nemzeti hatáskörbe vonják. Ha valóra kívánjuk váltani újraegyesült földrészünk teljes integrációját, a következő közösségi költségvetésben a kohéziós politikának továbbra is elsőségi szerepben kell maradnia. Az egységes piac hatalmas sikerünk, amelyet meg kell védenünk és szilárdítanunk ahhoz, hogy Európa versenyképes földrész maradhasson.

Ehhez az európai integráció megerősítésére, nem pedig meggyengítésére van szükség. Legyen merszünk kiállni meggyőződésünk mellett! Magyarázzuk el a polgároknak, hogy Európa miért létfontosságú, és hogy a közösségi módszer miért szolgálja valamennyi európai ember javát.

Lehetetlen a válság ellen küzdeni, ha alábecsüljük a közösségi lét jelentőségét és szükségességét.

Két tényező elengedhetetlen ahhoz, hogy dinamikusabbá tegyük és megértsük azt a közösséget, amelyet építünk és amelyben élünk: a szolidaritás és a társadalmi kohézió.

Nem beszélhetünk valódi közösségről mindaddig, amíg nem törődünk mindenkivel, kiváltképp pedig a leginkább rászorulókkal: a munkanélküliekkel, a képesítés nélküliekkel vagy azokkal, akik távoli területeken élnek.

A svéd elnökség fő célja a munkanélküliség elleni küzdelem. E cél elérésében tevékenyen támogatjuk őket.

A vasfüggöny túloldalán hajdanán azt skandáltuk az utcákon, hogy "szolidaritás nélkül nincs szabadság". Ma megerősíthetjük, hogy szolidaritás nélkül közösség sem létezik, továbbá korszerű és erős Európa sem.


Kedves barátaim!

A gazdasági válsággal nem birkózhatunk meg a nőkben rejlő szellemi, gazdasági és alkotó potenciál kiaknázása nélkül.

A közösségünkben élők fele számára nem adatik meg az esélyegyenlőség.

A demográfiai válság a családok és a szülővé válás támogatására szólít fel bennünket. Ügyelnünk kell arra, hogy a nők ne áldozzák fel karrierjüket családjuk és gyermekeik oktatása érdekében.

Ahhoz, hogy a demográfiai válságon felülkerekedjünk, s mindeközben megőrizzük a demokratikus alapelveket, nyitott közösségnek is kell lennünk. A bevándorlás mindig is gazdagította Európát. Olyan megoldásokat kell javasolnunk, amelyek lehetővé teszik, hogy fogadjuk a bevándorlókat, integrációjuk számára megteremtsük a feltételeket, de egyszersmind tőlük is megkívánjuk, hogy nyitottak legyenek az integráció irányában.

A kultúrák közötti párbeszéd, amelyet elődöm, Hans-Gert Pöttering indított útjára, ezen integráció szempontjából hatékony eszköznek bizonyult.


Tisztelt kollégáim!

Energetikai válsággal is szembesülünk. Az európaiak talán nem értik, mi az a geopolitika, de azt értik, mi a fűtésszünet. Folytatnunk kell az energiaforrások diverzifikációját azáltal, hogy többet fektetünk a megújuló energiaforrásokba és a fosszilis üzemanyagokba. Az atomenergia továbbra is a tagállamok hatásköre marad, ami felett maguk rendelkezhetnek. Ki kell terjesztenünk a határainkon túli gázvezetékeket, hogy többé ne függjünk egyetlen államtól sem. Meg kell erősítenünk a gáz- és villamosenergia-hálózatok rendszerösszekötőit, és tervbe kell vennünk annak lehetőségét, hogy a gázt közösen szerezzük be olyan módon, hogy az energetikai szolidaritás valódi európai piaca jöjjön létre. Úgy hiszem, itt az idő, hogy az Unió ténylegesen közös energiapolitikát folytasson, és én ezen fogok fáradozni.

Közösségünk csíráját az Európai Szén- és Acélközösség 1951. évi létrehozása képezte.

Robert Schuman azt mondta: "Az ily módon a termelésben kialakuló szolidaritás világossá teszi, hogy ettől kezdve bármiféle háború [...] nemcsak elképzelhetetlen, hanem gyakorlatilag is kivitelezhetetlen lenne".


Kedves barátaim!

Energetikai politikánknak figyelembe kell vennie azokat a veszélyeket, amelyek az éghajlatváltozás miatt fenyegetik környezetünket. Zöld forradalomra és önfegyelmező erkölcsre van szükség.

Az Európai Parlament vitákat folytat e problémáról. Az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottságban számos képviselőtársammal együtt dolgoztam. Önök mindannyian ismerik véleményemet és tudják, hogy együtt fogok működni Önökkel egy Koppenhágában elérendő kompromisszum érdekében, amely kompromisszum mind környezetünk, mind pedig gazdaságunk számára előnyösnek bizonyul majd.


Tisztelt képviselőtársaim!

Nemzetközi téren jelentős intézmény vagyunk. Honfitársaink ezt is várják el tőlünk. De Európának nagyobb szerepet kell kapnia mind az Európai Unión belül, mind pedig nemzetközi téren. A mostani jogalkotási ciklus egyik jelentős céljának egy olyan következetes és hatékony külpolitikának kell lennie, amely az egész világra szóló jövőképpel rendelkezik.

Jean Monnet azt mondta, hogy mindenkinek van ambíciója. Már csak azt kell eldönteni, hogy az ambíció arra irányul-e, hogy valakivé váljunk, vagy hogy valamit valóra váltsunk. Legyen az az ambíciónk, hogy e jogalkotási ciklus folyamán megvalósítunk valamit.

Melyek a legfőbb céljaink?

Először:
A dél- és kelet-európai szomszédainkra vonatkozóan aktív politizálás. Ennek érdekében folytatnunk kell az APEM Parlamentközi Közgyűlés keretében megkezdett munkát, és lépéseket kell tennünk az Euronest Közgyűlés keretében is.

Másodszor:
A demokrácia és a jó kormányzás modelljeinek előmozdítása. Az Unió kétoldalú csúcstalálkozói mellett parlamentközi közgyűléseinket és küldöttségeinket is be kell vetnünk parlamenti csúcstalálkozók megszervezésére. Ennek annál is inkább jelentősége van, mivel az Európai Parlament mostantól fogva sokkal több politikai területen nyilvánít majd véleményt. Az effajta együttműködést jól példázza az Eurolat-közgyűlés.

Harmadszor:
Itt az ideje, hogy létrehozzunk egy valódi transzatlanti parlamenti partnerséget, és közösen kidolgozzunk egy világra szóló keretet. Igyekezni fogok, hogy az Egyesült Államok Kongresszusával minden szinten megerősítsem kapcsolatainkat.

Negyedszer:
Oroszországgal kialakított stratégiai partnerségünk továbbfejlesztése, nem megfeledkezve arról, hogy - a Kínával fenntartott kapcsolatokhoz hasonlóan - a gazdasági és politikai kérdések nem fontosabbak az emberi jogok, a jogállamiság és a demokrácia ügyénél. Elnökként minden tekintetben részt fogok venni az orosz partnereinkkel folytatott párbeszédben, különösen az új balti-tengeri stratégia keretében.

Ötödször:
Meg kell erősíteni kapcsolatainkat Indiával és a többi fejlődő nagyhatalommal, így Brazíliával és Dél-Afrikával is. Indiának mind gazdasági, mind pedig politikai téren partnerünkké kell válnia.

Hatodszor:
A világ stabilitása szempontjából a Közel-Kelet továbbra is létfontosságú marad. Európának e térségben is tevékeny szerepet kell vállalnia.

Hetedszer:
A bővítés az egyik legsikeresebb politikai stratégiánk. Európai őseinknek talán sosem volt részük olyan tartós békében és virágzásban, mint amilyet mi manapság tapasztalunk. Horvátország és talán Izland tűnik a csatlakozáshoz legközelebb álló országnak.

Nyolcadszor:
Az Unió a fejlesztési segélyek tekintetében világszerte a legfontosabb adományozó. El kell készítenünk a jelenlegi és lehetséges kedvezményezettek jegyzékét, és nem szabad megfeledkeznünk velük szemben a millenniumi fejlesztési célkitűzések értelmében vállalt kötelezettségeinkről. Ha egyes jelentkezők számára zárva tartjuk is a kaput, azért ne fordítsunk nekik hátat és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy az országuk életszínvonala közelítsen a mi európai szintünkhöz.

Kilencedszer:
Meg kell erősítenünkaz Unió által az európai biztonsági és védelmi politika keretében kiküldött katonai missziókat, amelyek száma az elmúlt hat évben 22 volt. Egyértelmű küldetéssel és a tevékenységükhöz szükséges felszereléssel kell őket ellátni. A Parlament szorosabban kívánja ellenőrizni és felügyelni e missziókat. A Lisszaboni Szerződés értelmében a Parlamentre háruló kibővült költségvetési hatáskörök bizonyosan rugalmasabbá tesznek bennünket az erőforrásoknak az általunk támogatott szükséges missziók részére való odaítélése terén.


Tisztelt kollégáim!

Az új szerződés végrehajtásának a közvetlen jövőben elsőbbségként kezelendő kérdésnek kell lennie. Vállalom, hogy a Parlamentet felkészítem arra, hogy a szerződés hatálybalépésének napjától kezdve az új rendelkezéseknek megfelelően működjék.

Ám úgy érezzük, hogy a változások a szerződéstől függetlenül is elengedhetetlenek. Szükségét érezzük, hogy közgyűlésünk parlamentarizmusát lendületesebbé tegyük.

A Parlament elnökeként a mások által az elmúlt években a parlamenti reform terén végzett jelentős munkára kívánok támaszkodni. Már eddig is igen sok hasznos változtatást hajtottunk végre. De itt nem állhatunk meg...

Minden tőlem telhetőt el fogok követni azért, hogy közgyűlésünkön belül nagyobb teret kapjon az építő jellegű politikai vita.

Eltökélten ki kell állnunk amellett, hogy demokrácia a technokrácia fölött áll.

Személy szerint lelkesen támogatom, hogy gyakrabban adjunk helyt az üléstermi felszólalási kérelmeknek, mivel ez a plenáris ülésen folytatott vitát lendületesebbé teszi. Nézetem szerint ez a kisebbségek - jelesül a Parlamentben vagy a képviselőcsoportban semmilyen tisztséget nem viselő képviselőtársaink - jogait szavatoló, különösen fontos eszköz.

Parlamenti képviselőkként kötelességünk meghallgatni polgáraink szavát, de egyszersmind meg is kell győznünk őket arról, hogy milyen előnyökkel jár egy egységesebb és jobban működő kontinens.

A reformfolyamat fontos hiányzó eleme az Európai Unió többi intézményével, a Bizottsággal és a Tanáccsal fenntartott kapcsolatok javítása. Megbízatásom során erre komoly hangsúlyt fektetek majd.

Elnökként megkísérlek a Bizottsággal egy újfajta partnerségi modellt kialakítani annak érdekében, hogy megerősítsük a Parlament végrehajtásra vonatkozó ellenőrző szerepét, valamint hogy a végrehajtó szerveket intézményünkkel szemben nagyobb felelősséggel ruházzuk fel.

Júliusban felkértem a Bizottság elnökét, hogy vegyen részt a kérdések óráján, amelyre a Parlamentben havonta sor kerül majd. A kérdések feltételére az üléstermi felszólalási kérelmek szerint kerül majd sor. Javaslom, hogy e vitákat mielőbb kezdjük el megszervezni.

Barroso elnök úr két héttel ezelőtt küldte meg nekünk második ciklusának "politikai irányvonalait". Jelentős újítás és újra el kell ismerni, hogy a Bizottság elnökét az Európai Parlament választja meg. E fejlemény teljes megelégedésemre szolgál.  

Felkértem egyúttal a parlamenti bizottságokat, hogy vizsgálják meg az elfogadás alatt álló jogszabályokat és tisztázza, hogy az új Bizottság a jogalkotási javaslatot el kívánja utasítani, módosítani kívánja vagy fenn kívánja-e tartani. Felkérem ugyanakkor a bizottságokat, hogy a jövőbeli politikai stratégiát mélyrehatóan vitassa meg, olyan módon, hogy a biztosjelöltek meghallgatása ne kizárólag önéletrajzukon vagy szakmai tapasztalatukon alapuljon, hanem a jogalkotási program részletein is.

Szorosabbra kell fűznünk kapcsolatainkat a Tanáccsal. Ahhoz, hogy e kapcsolatok megbízhatóak legyenek, tükrözniük kell, hogy a jelenlegi Európai Unióban a valódi jogalkotó a Parlament.

Emellett együtt kell dolgoznunk annak érdekében, hogy megoldjuk a Lisszaboni Szerződésből eredő intézményi nehézségeket. Ilyen az együttdöntési eljárás általánossá válása, az új komitológiai rendszer, a Bizottság főképviselőjének és alelnökének kijelölése, a külügyi szolgálat demokratikus ellenőrzése, valamint a plenáris üléseken elfogadandó és a Tanács mostantól fogva kettős elnökségével szemben alkalmazandó álláspont.

Ugyanilyen szellemben kell továbbfejleszteni az Európai Unió 27 nemzeti parlamentjével fenntartott kapcsolatainkat is. Együttműködésünk néhány éve bővülni látszik, és a Lisszaboni Szerződés még inkább megerősíti majd kapcsolatainkat, mivel elismeri az ő szerepüket a polgárok számára kedvező jogszabályok kidolgozásában. Az igazságügyekkel és a polgárok biztonságával kapcsolatos stockholmi program kitűnő példája ennek az együttműködésnek. Az Unión belüli és kívüli szervezett bűnözés elleni küzdelem központi részét képezi e programnak, amelyet fő nemzetközi partnereinkkel összehangolva kell majd végrehajtanunk.

Elnökként minden területen erősíteni kívánom kapcsolatainkat.

Folytatni kívánom a Parlament emberi erőforrásainak és kiadásainak felhasználásával kapcsolatos reformot, hogy ezen eszközöket közvetlenül a programozott tevékenységekre fordítsuk.

Magas szintű szakértelmet kell a különböző politikai stratégiákért felelős bizottságok számára rendelkezésére bocsátani.

Intézményünket a nemzeti és nyelvi különbségek, valamint a gondolkodásmódok különbözősége gazdagítja és erősíti. Ezek teszik Európát csodálatosság; de ahhoz, hogy megértsük egymást, hatékony eszközökre is szükségünk van, s ezért kell a képviselők számára lehetőséget biztosítani arra, hogy amennyiben kívánják, anyanyelvükön fejtsék ki gondolataikat, jobban képviselve ezáltal választóikat. Tudatában vagyok ennek a problémának, és megoldásán dolgozni fogok.


Tisztelt képviselőtársaim!

Mindenkor tudatában kell lennünk, hogy az Unió nem korlátozódik a jövő kihívásaira vagy az egyre nagyobb virágzásra és stabilitásra való törekvésre. Az Unió mindenekelőtt az emberi jogokat jelenti. Meg kell védeni elsősorban a nemzetiségük, etnikai hovatartozásuk, vallásuk vagy meggyőződésük szerinti kisebbségek, valamint a testi vagy szellemi fogyatékkal élők jogait.

Aggodalommal figyelem a Szlovákia és Magyarország közötti kapcsolatokban a nemzeti kisebbségek ügyét érintően fennálló jelenlegi feszültségeket. Biztosítani kívánom támogatásomat e nézetkülönbség megoldása érdekében, Parlamentünk értékeinek tiszteletben tartása mellett.

E téren folytatott munkánk egyik jó példája a Szaharov-díj, mivel az emberi jogok védelmezőit tüntetjük ki vele, akik jó alapot szolgáltathatnak arra, amit "Szaharov-hálózatnak" nevezhetnénk, és amelyet szeretnék továbbfejleszteni. Emellett szeretném, ha folytatnánk az elődöm, Hans-Gert Pöttering által elindított Európai Történelem Háza-projektet is.

Ismét emlékeztetni szeretném Önöket arra e közgyűlés keretében, hogy az Unió az eszmék és értékek közössége.

Ezen értékeket mindannyian ismerjük és tiszteletben tartjuk. Ezek a szabadság, az egyenlőség, a szolidaritás, a jogállamiság, a tolerancia és embertársaink szeretete, a magánélet biztonsága és védelme, a hit és az értelem, az emberi jogok és az egyéni boldogság, végül a vagyon, a család és a kölcsönös bizalom. Az emlékezés, a történelem és a közös jövő is ilyen.

Az Európai Közösség önmagában véve nem egy cél, hanem az ezen értékek védelmét biztosító eszköz, amely reményt ad arra, hogy ez a védelem tartós és hathatós marad.


Tisztelt kollégáim!

Elnökként vállalom, hogy együttműködöm az állammal annak érdekében, hogy megtaláljuk a valóban európai "démosz" előmozdításának módjait. Eltökéltem, hogy valamennyi bizottság és küldöttség számára biztosítjuk a műholdas és internetes televíziókhoz való hozzáférést. A polgároknak tudniuk kell, hogy jogaikról milyen módon tárgyalnak, azokat hogyan módosítják és róluk hogyan szavaznak.

Foglalkoznunk kell az európai választások megszervezésének módozataival. Helyénvaló volna például erőteljesen ösztönözni az új technológiák alkalmazását a választások során, a polgárok részvételének fokozása érdekében. Annak az ideje is elérkezett, hogy vitát folytassunk az európai politikai pártokról. A polgároknak nem csak saját országukban, hanem európai szinten is tudniuk kell, kire szavaznak.

Nagy jelentőséget tulajdonítok a Képviselőcsoportok Elnökeinek Értekezletével folytatott együttműködésnek. Közösen, szolidáris módon vállaljuk majd a felelősséget közgyűlésünk tevékenységéért a tizennégy alelnökkel együtt, akiknek együttműködésre irányuló szándékát köszönöm. Hasonlóképpen nagyra értékelem azt a partnerségi szellemet, amelyről a parlamenti bizottságok elnökei bizonyságot tettek. Szeretném, ha az állandó parlamentközi küldöttségek elnökei jelentékeny módon befolyásolhatnák az Unió külpolitikáját. Ami a quaestorokat illeti, velük közösen vizsgáljuk majd meg a Parlament költségvetését.

De mindenekelőtt az Önök együttműködésére számítok, kedves kollégáim. Az Európai Parlament elnökeként tudatában vagyok annak a felelősségnek, hogy mindannyiuk számára biztosítsuk a megfelelő munkafeltételeket, de valamennyiüket arra kérem, hogy e munkából vegye ki a részét.


Hölgyeim és Uraim!

Legtöbbünk számára a Lisszaboni Szerződés olyan intézményi megoldást jelent, amelyre már régóta várunk. Javítja majd az Unió képességét a jelenlegi problémák megoldására, és az európai intézmények polgárokhoz való közelebb hozatalára.

Bronisław Geremek, akiről a Parlament strasbourgi épületének belső udvarát elneveztük, úgy fogalmazott, hogy az európai integráció olyan, mint egy kerékpár: folyamatosan kell hajtani a pedált, hogy megtartsuk az egyensúlyt és a helyes irányt. Ez jól mutatja, hogy a Lisszaboni Szerződés ratifikációja milyen nélkülözhetetlen számunkra.


Kedves barátaim!

Alig egy hónapja a lengyel parlamentben jártam az első kelet-európai nem-kommunista kormány, a Tadeusz Mazowiecki-kormány megalakulásának huszadik évfordulóján. Akkoriban győzött a Solidarność, mivel együtt voltunk, egységesek és egymás iránt szolidárisak. Ez az évforduló különösen megindító, mivel ekkor kezdődött a többi közép-európai totalitárius rendszer rohamos összeomlása. Ez volt az első repedés, amelynek révén leomlott az Európát kettéválasztó fal.

Ma Strasbourgban szólok Önökhöz, egy olyan régió fővárosában, amelynek sorsa sok tekintetben emlékeztet az én régióméra, Sziléziáéra, amely szintén egy határ menti régió, és lakosainak többször változott meg az állampolgársága anélkül, hogy elköltöztek volna.

Ünnepélyesen megesküszöm Önöknek, hogy az elkövetkező években a Parlament elnökeként az Önök követe leszek, és Európa polgárai és az egész világ felé egy egységes földrész üzenetét közvetítem majd.

Dolgozzunk együtt, hogy konkrét és gyakorlati megoldásokat találjunk azokra a nagy kihívásokra, amelyekkel jelenleg Európa és az egész világ szembenéz.

Tegyünk azért, hogy álmunk valóra váljék. Lássunk lelkesedéssel, bölcsességgel és bátorsággal a feladathoz.

Mivel Európa a miénk: egy közös, korszerű és erős Európa.

Köszönöm figyelmüket.