|
Az Európai Bizottság adatai szerint mintegy 300 000 telephely, talaj vagy víz szennyezett, vagy ki van téve potenciálisan a szennyezés veszélyének. Valójában egy is túl sok. Állat- és növényfajokat fenyeget a kihalás veszélye. És ha csak egyetlen egy hal is ki, az is megengedhetetlen. Ezért az EU-jogalkotásának a jövőben eltökélt szándéka, hogy felelősségre vonja a környezet szennyezőit: aki kárt okoz, annak anyagi felelősséget is kell érte vállalnia. Így finanszírozható a keletkezett károk elhárítása. És ez már előre elrettenti az esetleges környezeti bűnözőket.
Az EU-nak az a célja, hogy az új jogszabály például a vegyi üzemek, vagy raktárak üzemeltetőit arra ösztönözze, hogy létesítményeiket kezdettől fogva biztonságossá tegyék, hogy ezáltal egyáltalán ne keletkezzenek károk és költségek. Mindazonáltal az Európai Környezeti Ügynökség 2000 évi becslése szerint a szennyezett európai talaj és víz csupán egy részének helyreállítási költsége, jóllehet több évre elosztva, akár 106 milliárd euróra is rúghat. E becslés szerint már egyedül Nagy-Britannia mintegy 100 000 hektárnyi szennyezett talajának szanálása összesen akár 39 milliárd euróba is kerülhet. Ezidáig nem létezett egy az EU egész területén érvényes, a környezeti károkért való felelősségvállalással kapcsolatos jogszabály. Ez megkönnyítette a környezeti bűnözők számára, hogy kibújjanak a felelősség alól. Szükség volt tehát egy egységes jogalkotásra. Ezenközben az új irányelv egyes részeit alaposan megvitatták. Az eljárást kritikusan figyelemmel követték egyik oldalról az ipar képviselői, a másik oldalról a környezetvédők.
A jogszabály két területtel foglalkozik, ahol a felelősség különböző szigorúsággal került szabályozásra. Bizonyos különösen veszélyes tevékenységek, mint például a vegyi gyárban folyó munka, vagy bizonyos növényvédő szerek előállítása, vagy azok használata esetén a vállalkozó káresetkor egyetemlegesen felel. Olyan károk esetében, amelyek nem fokozottan veszélyes tevékenységek következtében keletkeztek, de állatok, vagy növények sokaságát veszélyeztetik, a vállalkozónak szintén felelnie kell – mindenesetre csak abban az esetben, ha szándékosan vagy gondatlanul járt el.
A környezeti bűnözők elrettentése
Amennyiben az üzemeltető megmakacsolja magát, és nem gondoskodik létesítményeinek biztonságos működtetéséről, vagy a már keletkezett károkat nem hárítja el, akkor a nemzeti hatóságok a jogszabály alapján felléphetnek vele szemben. Egyrészről előírhatják a vállalkozónak, hogy mit kell tennie, vagy saját kezűleg beavatkozhatnak. A számlát az üzemeltetőnek kell fizetnie. A tagállamoknak akkor is jóvá kell tenniük a károkat, ha az üzemeltető nem tudja állni a költségeket, vagy nem deríthető ki, hogy ki a kár okozója. Az egyes EU-országok saját belátásuk szerint fedezik ezeket a költségeket, javasolt például speciális pénzalapok létrehozása.
A jogszabálytervezet néhány fontos része vitatott volt, ezért egyeztető eljárásra került sor. Végül sikerült többek között a környezeti károk anyagi fedezetével kapcsolatban egyezségre jutni. Eszerint a jogszabály előirányozza, hatálybalépés után hat évvel a Bizottságnak ellenőriznie kell, hogy a tagállamokban az esetleges kárelhárítási intézkedések finanszírozására elegendő lehetőség áll-e rendelkezésre méltányos áron, például megfelelő biztosítások formájában. Ha ez nem így lenne, akkor a Bizottságnak jogszabályjavaslatot kell előterjesztenie az esetleges környezeti károk kötelező anyagi biztosítására: a Parlament szilárdan kitartott e véleménye mellett.
A Tanács az irányelv mérsékeltebb változatát támogatta. A fedezet biztosításával kapcsolatosan például amellett szállt síkra, hogy ezt először nem kell kötelezővé tenni, hanem csak szorgalmazni kell. A Tanács a parlamenti képviselők azon követelését is elutasította, hogy néhány évvel a jogszabály hatálybalépését követően a környezeti felelősséget az irányelvben felsorolt, fokozottan veszélyesnek nyilvánított területeken túlmenően terjesszék ki egyéb tevékenységekre is.
De az élőhelyek és a fajok sokszínűségének védelme érdekében – mégpedig nemcsak Európában, hanem az egész világon – többre van szükség, mint csupán elrettentésre. Ezért nyújtottak be az EP-képviselők a 2002-es johannesburgi csúcstalálkozó előtt egy a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos állásfoglalást, melyben megállapítják, hogy a riói csúcs környezetvédelemmel kapcsolatos nemzetközi célkitűzései nem valósultak meg. Nyomatékosan követelik, hogy végre a gyakorlatban is valósuljanak meg a környezetvédelemmel kapcsolatos megállapodások, hogy a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem legyen a nemzetközi kereskedelmi tárgyalások tárgya, és a megelőzés elve a világon mindenütt kerüljön bele az egyezményekbe.
|
