László TŐKÉS
  • László
    TŐKÉS
  • Group of the European People's Party (Christian Democrats)
  • Member
  • Hungary Fidesz-Magyar Polgári Szövetség-Keresztény Demokrata Néppárt
  • Date of birth: 1 April 1952, Cluj

Vice-Chair

  • DROI Subcommittee on Human Rights

Member

  • AFET Committee on Foreign Affairs
  • DSEE Delegation for relations with Bosnia and Herzegovina, and Kosovo

Substitute

  • PETI Committee on Petitions
  • D-JP Delegation for relations with Japan

Most recent activities

Threats to the rule of law by the Romanian justice system reform (debate)

07-02-2018 P8_CRE-PROV(2018)02-07(15)

Joint motion for a resolution on executions in Egypt

07-02-2018 RC-B8-0109/2018

Joint motion for a resolution on child slavery in Haiti

07-02-2018 RC-B8-0100/2018
  • Megemlékező beszéd Polgármester úr! Elnök úr! Elnökhelyettes úr! Kedves budafoki és tétényi Testvéreim! Nem kis elégtétellel és büszkeséggel gondolok vissza 2009 áprilisára, amikor is – hosszú vajúdás után – az Európai Parlament történelmi jelentőségűnek nevezhető határozatban mondott ítéletet a XX. század totalitárius önkényuralmi rendszerei, köztük a kommunista diktatúra fölött, szakítva a mindmáig használatos kettős mércével a nácizmus és a kommunizmus megítélése tekintetében. Újdonsült EP-képviselőként, Vaclav Havel kezdeményezése nyomán, Vytautas Landsbergis volt litván elnök, Tunne Kelam észt antikommunista nemzeti ellenálló és Schöpflin György fideszes képviselő oldalán – hogy csak őket említsem – kivételes élmény volt számomra ennek a nevezetes dokumentumnak az előkészítésében és sikerre vitelében való cselekvő részvétel. Ez az EP-határozat irányozta elő az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjának létrehozatalát, melynek kezdettől fogva egyik védnöke vagyok, s mely a kommunista múlt feltárásának és a kommunizmus által elkövetett bűnök számonkérésének intézményes európai kerete lett. S ekkor nyilvánította az EP augusztus 23-át a totalitárius önkényuralmi rendszerek áldozatainak emléknapjává. Mai megemlékezésünkön hasonló elégtétellel és büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy Magyarország élen járt ezen a téren, amikor is Európát jócskán megelőzve február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította, Európa élő lelkiismerete lévén ebben az ügyben. A megemlékezők általában elsiklanak Kovács Béla, a Független Kisgazdapárt főtitkárának 1947. február 25-i letartóztatása és szovjetek általi elhurcolása tragikus eseménye, illetve ennek drámai jelentése mellett. Anélkül, hogy a történet részletes elemzésébe bocsátkoznék, a fájdalmas eseménynek azt a vonatkozását emelem ki, hogy a hajthatatlan bolsevizmusellenességéről ismert Kovács Béla brutális félreállítása nyitányát jelentette a magyarországi kommunista hatalomátvételnek, nevezetesen a Magyar Testvéri Közösség ellen beinduló koncepciós pernek, ezzel együtt pedig a szovjet-bolsevik megszállás véglegesítésének és a zsenge magyar demokrácia összezúzásának. Az idegen uralom a Rákosi Mátyás nevével fémjelzett haza- és nemzetáruló magyar kommunistákkal karöltve járt el. Különösképpen fájdalmas pedig az a körülmény, hogy a Kovács Béláéhoz hasonló sorsra jutott független kisgazda vezetők, úgymint Nagy Ferenc miniszterelnök, Tildy Zoltán köztársasági elnök és Varga Béla országgyűlési elnök – úgymond – cinkos áldozatként, vétkes jóhiszeműséggel nyújtottak segédkezet Rákosi, Rajk László és Péter Gábor elvetemült bandájának terv- és forgatókönyvszerűen véghezvitt rendszerbuktató államcsínyéhez. „Ne higgy, magyar, a németnek” – juthat eszünkbe eleinknek a néhai Habsburg-elnyomással kapcsolatos, magvas következtetése. A hosszúra nyúló posztkommunista átmenet időszakában, valamint a hazai és a külhoni magyarság jelenkori önvédelmi küzdelmében hasonló következetességgel kell szembeszállnunk mindenfajta idegen uralom veszélyével, valamint mostani magyar politikai és közéletünk azon gyászos szereplőivel és szerveződéseivel, akik és amelyek a Kun Béláék és Rákosiak, valamint a Lenin által „hasznos idiótáknak” nevezett cinkosaik módjára képesek újból elárulni és idegen érdekek kényére-kedvére kiszolgáltatni nemzetünket. A kommunizmus halálos és egész életükre szóló áldozatainak emléknapján a mindmáig kísértő múlt aggasztó jelei, illetve jelenségei késztetnek fokozott odafigyelésre és éberségre – a világ több országában (pl. Kínában, Észak-Koreában, Kubában stb.) tovább élő kommunista diktatúráról nem is beszélve. Hetekkel ezelőtt Mihai Tudose előző román miniszterelnök akasztással fenyegette meg azokat, akik – egyébként a budafokiakhoz hasonlóan – székely zászlót merészelnek kitűzni a középületekre. Ugyanide kívánkozik annak az MSZP-és politikusnak az esete, aki közösségi oldalán posztolt fényképével Miniszterelnökünk főbelövésére adott jelt. Mindkét ominózus „merényletkísérletre” érvényes Gulyás Gergely frakcióvezető kérdése: az utódkommunista pártok bár az elhatárolódás szintjén mikor szakítanak már végre állampárti elődeik erőszakos gyakorlatával, ti. politikai ellenfeleik likvidálásának hagyományával? Nekünk, erdélyi magyaroknak – ha lehet – még az anyaországiakénál is rosszabb tapasztalataink vannak a kommunista önkényuralmat illetően. A Vladimir Tismǎneanu által „szovjetellenes sztálinizmusként” jellemzett román nacionálkommunista diktatúra kiválóan megjátszott szovjetellenességével leplezte a nyugati demokratikus világ előtt azt a sztálini brutalitással véghezvitt, jobbára vértelen népirtó politikát, melyet magyar közösségünk ellen folytatott. Az idegen és a kommunista elnyomás kettőssége – másmilyen módon – tehát itt is tetten érhető. Ironikusan szólva, talán annyi írható a román kommunisták mentségére, hogy ők legalább nem fordultak saját nációjuk ellen – amiképpen ezt a nemzetáruló magyar kommunista párt tette… Egyszóval: miként a kicsiny balti államok és a krími tatárok vagy az 1956-ban kivéreztetett Magyarország és a szintén a szovjet birodalom ellen lázadó Lengyelország, úgy erdélyi és többi külhoni magyar nemzetrészeink is a kommunizmus kollektív áldozataiként emlékeznek ezekben a napokban. Ha szabad így fogalmaznom: Magyarország helyzete számunkra már-már irigylésre méltó, hiszen meggyőződésem szerint itt már 2010-ben sikerült végérvényesen megszabadulni a kommunizmus visszahúzó örökségétől, és a soron következő választások minden bizonnyal visszafordíthatatlanná teszik a demokratikus rendszerváltozás folyamatát. Nem így Romániában, amely 2016-ban csúcsot döntött a kelet-közép-európai visszarendeződés terén, amikor is a szociáldemokratáknak nevezett utódkommunisták – vagyis a román MSZP – a hatalomba újból visszatértek. Kisebbségpolitikai téren Romániában még mindig várat magára az igazi és tényleges rendszerváltozás, s az erdélyi magyarok továbbra is alapvetően nacionálkommunista természetű, többségi nemzetállami politika foglyaiként és áldozataiként kénytelenek megharcolni szabadságukért, emberi és nemzeti jogaikért, közösségi önrendelkezésükért – a puszta túlélésért. A kommunizmus áldozatainak emléknapja méltó alkalom arra, hogy köszönetet mondjak mindazért, amit a nemzeti összetartozás és a határok fölötti nemzetegyesítés politikájának keretében értünk tesz az Anyaország. Külön köszönet illesse Budafok-Tétényt – ezt a „kisvárost a nagyvárosban” – azért a testvéri szolidaritásért, melyet Erdély, Székelyföld és Partium iránt mindenkor tanúsít. Azt sem mulaszthatom el, hogy Németh Zsolt képviselő és képviselőjelölt úrnak köszönetet mondjak, aki az erdélyi misszió és menekültügy élén járt néhai Németh Géza nyomdokaiba lépve, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség színeiben és az erdélyi magyar polgári erőkkel szoros összefogásban. Tőkés László (Elhangzott a budafok-tétényi városházán, 2018. február 23-án.)
    24/02/2018 19:37 - facebook
  • Megemlékezés lesz a kommunizmus áldozatainak emléknapján A Magyar Országgyűlés 2000-ben határozott arról, hogy február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja legyen. Azóta a magyarság minden évben megemlékezik ezen a napon azokról, akik az ország határain belül vagy azokon túl váltak a totalitárius, népirtó rendszer áldozataivá. Nagyváradon ebben az évben vasárnap 18 órától lesz tisztelgés a Partiumi Keresztény Egyetem belső udvarán található emléktáblánál, amelyet Tőkés László református püspök és Rózsás János egykori Gulag-fogoly leplezett le 2004. február 25-én. Deák Árpád bronz domborműves alkotásán Jékely Zoltán verssora áll: „Kiket kiirtott az idő gazul”. A rövid megemlékezésen beszédet mond Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Az EMNT mindenkit szeretettel hív és vár a megemlékezésre
    22/02/2018 12:26 - facebook
  • „Európa fővárosainak Jerevánon van a szeme” 2017. február 21-én, az Európai Parlament bizottsági hetén, a Külügyi Bizottság (AFET) Edvard Nalbandjánt, az Örmény Köztársaság külügyminiszterét látta vendégül egy eszmecsere keretében. 2017. novemberében, a Keleti Partnerség rigai csúcstalálkozóján az Európai Unió és Örményország ún. átfogó és megerősített partnerségi megállapodást írt alá, amely a két fél számára lehetővé teszi, hogy a közös kihívások kezelésében szorosabban együttműködjenek, valamint hogy az előttük megnyíló lehetőségeket a lehető legjobban kihasználják. A tegnapi eszmecsere arra szolgált, hogy a nemrég aláírt megállapodás gyakorlati vetületeit és prioritásait ismertessék. Az örmény külügyminiszter köszönetet mondott az Európai Parlamentnek eddigi támogatásáért, és afelől biztosította a képviselőket, hogy – a megállapodásnak megfelelően – a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok Jereván számára is elsőrendű fontossággal bírnak. A 2017-ben megszervezett parlamenti választások is – melyek nyomán a Szerzs Szargszján államfő által vezetett Örmény Köztársasági Párt alakíthatott kormányt – azt tükrözik, hogy ezen alapvető értékek mentén komoly előrelépés történt országában, s ez nagymértékben hozzájárul az elindított reformfolyamat sikeréhez. A politikus arról is beszélt, hogy bár országa a nyugati értékek mentén kíván Európa irányába tovább haladni, ezzel együtt a régióra ránehezedő konfliktusokról sem feledkezhet meg. Törökország zárva tartja közös határaikat, az Azerbajdzsánnal fennálló karabahi konfliktus pedig nem csupán az örmény nép jövőjét, hanem az egész térség stabilitását veszélyezteti. Felszólalásában Tőkés László mint az EU–Örményország közötti kapcsolatokért felelős EP-jelentéstévő elégtétellel üdvözölte az örmények integrációja terén új kezdetet jelentő fontos dokumentum aláírását, mely valamennyi keleti partner számára példaértékű lehet. Külön is nagyra értékelte azt, hogy a dél-kaukázusi ország az Eurázsiai Gazdasági Unió tagjaként az EU-val is partneri megállapodást kötött, ami kedvező precedenst jelent a kölcsönös előnyökön alapuló, win-win típusú politizálás számára. Magyarország barátságáról és támogatásáról biztosítva az örmény népet, a személyesség hangján méltatta azt a sorsközösséget, mely az évszázadok során az erdélyi magyarokat és örményeket összekapcsolta, és amely a legsötétebb romániai kommunista diktatúra próbáját is kiállta. Végül a közös megállapodás, valamint a tavaly elfogadott új örmény alkotmány szellemében azt szorgalmazta, hogy Örményország gyors ütemben és hatékony módon hajtsa végre a célul kitűzött demokratikus reformokat. Az európai–örmény partneri egyezményt valamennyi uniós tagállamnak ratifikálnia kell. „Európa fővárosainak Jerevánon van a szeme. Most van az ideje annak, hogy bebizonyítsa: érdemes a tagállamok támogatására” – zárta beszédét erdélyi képviselőnk.
    22/02/2018 11:37 - facebook

Contacts

Bruxelles

  • Parlement européen
    Bât. Altiero Spinelli
    09E210
    60, rue Wiertz / Wiertzstraat 60
    B-1047 Bruxelles/Brussel

Strasbourg

  • Parlement européen
    Bât. Louise Weiss
    T09013
    1, avenue du Président Robert Schuman
    CS 91024
    F-67070 Strasbourg Cedex

Postal address

  • European Parliament
    Rue Wiertz
    Altiero Spinelli 09E210
    1047 Brussels