Kirjalikud selgitused hääletuse kohta Lívia JÁRÓKA

Az EUMSZ 168. cikkének közegészségre vonatkozó (7) bekezdése értelmében „az Unió tevékenységének tiszteletben kell tartania a tagállamoknak az egészségügyi politikájuk meghatározására, valamint az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás megszervezésére és biztosítására vonatkozó hatáskörét”. A Parlament baloldali többsége által elfogadott állásfoglalási indítvány az abortuszhoz való jognak felvételéról az EU Alapjogi Chatrájába egy újabb brüsszeli lopakodó hatáskörelvonási kísérletet takar maga mögött, az emberi jogok védelmének látszata alatt.
Az abortusszal kapcsolatos ellátás szabályozása a szubszidiaritás elvének megfelelően a tagállamok felelőssége, míg az EU hatáskörébe ezen intézkedések támogatása, összehangolása vagy kiegészítése tartozik. A Chartában rögzített értékek a tagállamok közös értékei, amelyeket az uniós polgárok egyetemesen magukénak vallanak, ugyanakkor az abortuszhoz való jog továbbra is vitatott kérdés, a tagállamok eltérő szakpolitikai megoldásokat választanak ennek szabályozására. Azonban a brüsszeli baloldal ismért azt követeli, mindenki az ő ideológiájának megfelelően járjon el, miközben a Charta bármilyen módosításához a tagállamok egyhangú jóváhagyására lenne szükség.
Az állásfoglalási indítványt ezért a Fidesz európai parlamenti képviselőcsoportja ellenezte.

Magyarország eltökélt az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség tekintetében az egyenlőséggel foglalkozó szervek jogköreinek erősítésében és az áldozatok segítésében. Jelen jelentés azonban nem tudta az áldozatok jogi érdekeit előtérbe helyezni és azt ideológiamentesen, szakmai módon összefoglalni.
Mind a Fidesz EP képviselői a parlamenti tárgyalások alatt, mind Magyarország a trialógus viták alatt a Tanács ülésein nagyfokú rugalmasságot mutatva, kompromisszumokat kívántak elérni, hogy az egyenlőséggel foglalkozó szerveket Európa szerte meg lehessen erősíteni. A Tanács ebben nem volt partner, teret engedve a brüsszeli balliberális genderideológiának.
A jelentést az európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról ezért a Fidesz európai parlamenti képviselőcsoportja nem tudta támogatni.

Magyarország eltökélt a munkahelyi zaklatás és erőszak valamint a férfiak és nők közötti különbségek eltörlésében. Ennek azonban nem megfelelő módja az, hogy az Unió ismét tagállami hatáskörbe avatkozva kényszerítené rá a tagállamokat egy nemzetközi egyezmény ratifikálására.
A nemzetközi nőnap meggyalázása az, hogy a nők ünneplése helyett az Európai Parlament ezen alkalmat ballibirális gender ideológiájának terjesztésére használja fel. Az Európai Unió nem tagja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek, az egyes tagállamok a szervezet tagjai. A felvetést támogató tagállamok nagy része már bevezette saját szuverenitása körében az Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2019. évi (190. sz.) Erőszak és Zaklatás Elleni Egyezményét bármiféle eljárásjogi aggály vagy Uniós engedélyezés nélkül.
Magyarország több tagállam mellett nem kívánta az egyezményt ratifikálni, annak ideológiai tartalma miatt, az hogy a Tanács erre kötelezné a tagállamokat elfogadhatatlan. Minden nő védelmet és tiszteletet igényel. Ennek biztosítása pedig uniós kereteken belül tagállami hatáskörbe tartozik. A megerősítésre való felkérést ezért a Fidesz európai parlamenti képviselőcsoportja ellenezte.

A baloldali többség azt állítja mindig, hogy nem kívánja aláásni a tradicionális keresztény családmodellt, ez a javaslat azonban világosan azt mutatja, hogy pontosan erre törekszik. Minél inkább időszerű a magyar családok és szuverenitásunk védelme.
Az Európai Leszármazási Igazolás, vagyis az uniós szülői bizonyítvány bevezetésével az Európai Parlament baloldai többsége önkényes módon rá akarja erőltetni hatáskörét a tagállamokra és az európai nemzetek alapegységeire: a családokra. Ez súlyos visszaélés az uniós alapszerződések elveivel, hiszen azok a család fogalmának meghatározását szigorúan tagállami hatáskörben hagyták, melyet Magyarország alaptörvényi szinten szabályoz.
A tervezet nem csak jogilag nem állja meg a helyét, de jogi táptalajt kíván kreálni a nyugati baloldal ideológiájának és ezzel a nők testének tárgyiasításának és értékesítésének egy újabb formájának, a béranyagságnak. Mindezek miatt a jelentést nem tudtam támogatni.

Örömmel támogattam a fiatal kutatókról szóló állasfoglalási indítványt. Nem csak a meglévő sikereket és aggályokat foglalta össze az indítvány, hanem helyesen meghatározta a lépéseket, melyek elengedhetetlenek Európa előremenetelében. Javítanunk kell a fiatal kutatók foglalkoztatási feltételeit és lehetőségeit, méltányos bérekkel és karrierlehetőségekkel. Azzal, hogy az uniós szabályozási keretet felülvizsgáljuk a mögöttes problémák megoldásának érdekében, nem szabad megfeledkezünk a legkiszolgáltatabbakról sem.
Minél több fiatalnak kell lehetőséget biztosítanunk, különböző uniós és államilag finanszírozott projektekkel, hogy tudását tovább fejlessze, ezáltal az innovációnak táptalajt teremtve. Különösen figyelemmel kísérem a roma fiatalokat, akikben a romák bevonásának és a roma ügy előtérbe helyezésének igazi jövőjét látom. Ezért is fontos, hogy ahogy az állásfoglalás is kimondja, mind tagállami, mind Bizottsági szinten teljes mértékben és proaktívan vonjuk be a fiatal kutatókat és érdekeit képviselő szervezeteket a fiatal kutatók helyzetének javítását célzó politikák kidolgozásába.

Sajnálatos, hogy ilyen ígéretes témában ilyen hiányos állásfoglalás került elfogadásra az EP részéről. Komplex téma, mely komplex megoldásokat igényel, ugyanis az oktatási szegregáció alapjaiban véve összefügg a földrajzi és területi szegregációval, ez az állásfoglalás azonban külön kezeli a kérdést, így nem tud megfelelő megoldásokat kínálni.
Elfogadhatatlan, hogy az állásfoglalás kettős mérce alapján bizonyos tagállamokat elítél, míg másokat, ahol szintén aggasztó a helyzet meg sem említ. Olyan tagállamok, mint Magyarország a Bizottság által is elismert kiemelkedő eredményeket értek el az elmúlt 10 évben. Olyan intézkedésekkel segíti a felzárkóztatást és a szegénységből való kilépést, mint a 3 éves kortól való óvodai kötelezettség, felzárkóztató- és ösztöndíj-programok, roma szakkollégiumok és szakmai továbbképző programok bevezetése, amelyek hozzájárulnak a szegregált osztályok számának csökkentéséhez.
Aggasztó, hogy az EP baloldali többsége és az EPP látszólag nem tartja fontosnak a pénzügyi átláthatóságot. Hiszen a rendelkezés, mely felhívná a Bizottságot arra, hogy megvizsgálja az elmúlt 10 évben elköltött oktatási források hogyan hasznosultak, mely tagállamokban nem is hívtak le forrásokat a roma integrációra, illetve mely tagállamokban éltek ezzel vissza, nem került bele az állásfoglalásba.
Az EP állásfoglalása egyértelmű visszalépést jelent az uniós roma oktatáspolitikában a 2011-ben a soros magyar elnökség alatt elfogadott uniós roma stratégia kezdeményezéseihez képest. Ezért a szavazás során tartózkodtam.

A nők szükségleteinek megfelelő európai közlekedés biztosítása című jelentés a valóban hasznos intézkedésekre fókuszálás helyett ismételten a baloldali többség ideológiájának promótálására és elérhetetlen célok kierőltetésére került felhasználásra.
Bár fontosnak tartjuk a nemek közötti egyenlőségért, egyenlő fizetésért való küzdelmet és elítéljük az erőszak, zaklatás minden formáját, ezek a pontok azonban ideologizált állítások köntösébe ültetve kerültek bele a jelentésbe, amely azok értelmét és az állítások erősségét eltorzítja. Úgy gondoljuk, hogy az üres politikai kijelentések helyett tagállami intézkedésekre van szükség ezek megelőzésére.
A Bizottság célja elérhetetlen a jelen inflációs és megélhetési válság körülményei közt, hogy 2030-ra 100 uniós város legyen klímasemleges, különböző intézkedésekkel, például autómentes városközpontok létrehozásával, hogy az emberek jobban hozzáférjenek a tömegközlekedéshez, az aktív mobilitáshoz és az alacsony kibocsátású közlekedési megoldásokhoz. Ezek kivitelezése és elérése a lakosságra aránytalanul káros lenne. Ezért a Fidesz európai parlamenti delegációja nem tudta támogatni a jelentést.

A prostitúció kérdésköre nem csupán a nemek közötti egyenlőség kérdéseit veti fel, hanem az emberi méltóságot sérti. A prostitúció legitim jövedelemszerzésként való elfogadása, annak elfogadását jelentené, hogy az embert csupán áruként, jogtárgyként kezeljük, ezzel magunk mögött hagyva az áldozatok méltóságát és jogait, melegágyat teremtve a szexuális erőszaknak és az emberkereskedelmi hálózatoknak. A mai hiperszexuálizált, sokszor krónikusan online úgynevezett modern társadalmi nézetek nem veszik figyelembe azt a méltóságot és tiszteletet, amelyet minden ember megérdemel, ezzel hatalmas keresletet generálva a szexuális szolgáltatásoknak.
A jelentés által promótált északi modell szerint dekriminalizálni kell a prostitúciót. Úgy véljük azonban, hogy egy valós társadalmi probléma dekriminalizálása helyett, inkább a kereslet csökkentésével kellene foglalkoznunk, az oktatáson, felügyeleten, áldozatsegítésen és az áldozatok reintegrációjának segítésén keresztül.
Bár fontos az Unió által generált dialógus és vita, arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy erre effektív választ a tagállami szabályozás tud adni, a nemzeti jogi környezetnek megfelelően, hiszen egy tagállamban kialakított modell aligha alkalmazható Unió-szerte.
Meg kell erősítenünk az emberkereskedelem elleni küzdelmet és megvédeni azokat a kiszolgáltatott lányokat és fiúkat, akiket több száz kilométeren át hurcolnak egy másik országba pusztán profit céljából, testüket és méltóságukat kihasználva.
Ezért a Fidesz európai parlamenti delegációja nem tudta támogatni a jelentést.

A szexuális zaklatás és más visszaélések kérdéskörének alapos feltárása, jogharmonizációs törekvések elősegítése és azok betartatása közös európai érdek kell, hogy legyen. E célból azonban sok hasonló dokumentumot fogadtak ugyan már el az Európai Unió különböző intézményeiben, a hatékony bevezetésük mégsem valósult meg ténylegesen. Mindennek elsődleges oka pedig, hogy valóságos megoldásokat bemutatni képes jelentések helyett, ideológiai nyilatkozatokat alkotunk.
Az ilyen jellegű nyilatkozatok pedig politikai csatatérré teszik az egyébként politikától szükségszerűen mentes kérdésköröket is. A mostani dokumentum is ennek a törekvésnek az áldozatául esett. Politikai nyomásgyakorlás végett olyan pontok is bekerültek a jelentésbe, amelyek egyértelműen bizonyos tagállamok szuverén döntéseinek befolyásolására irányulnak. Tökéletes példa erre, hogy ragaszkodik az Isztambuli Egyezmény ratifikációjához, hiába jelent meg az Egyezmény hivatkozott zaklatásra vonatkozó rendelkezése tartalmilag a magyar jogban, annak ratifikálástól függetlenül.
A „MeToo” mozgalom nők felszólalásáról és védelméről szól, viszont ezzel szembe menve egyéb szexuális kisebbségek védelmére vonatkozó törekvéseket is besűrítik egy dokumentumba. Ez azért is aggályos, hiszen a kettő csoport egymástól elválik, más igényekkel rendelkeznek ezek a közösségek, más megoldási stratégiákat is szükségeltetnek az őket esetlegesen érő szexuális zaklatás és visszaélések ellen folytatott küzdelmeink során. Mindezeket figyelembevéve így a jelentést nem tudtam támogatni!

A szociális párbeszéd megerősítése kapcsán ugyan fontos és támogatandó a munkavállalók érdekképviseleti részvétele, azonban, amint ezt már mi Kelet-Európában a kommunizmus évei alatt átéltük, a kötelező szakszervezeti tagság nem megfelelő eszköze az érdekképviseleti részvétel elősegítésének. Nem kérdés, mind uniós, mind tagállami jogszabályok, illetve a következetes joggyakorlat alapján, hogy a munkavállalóknak és a munkaadóknak joguk van arra, hogy kollektív tárgyalásokat folytassanak, és kollektív szerződéseket kössenek.
Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy ez egy jog, nem pedig kötelezettség. Így elkerülendőnek tartom azt a baloldali lázálmot, amely ismét kötelezővé tenné a szakszervezeti tagságot. Mindezeket figyelembe véve így a jelentést nem tudtam támogatni!