László TŐKÉS
  • László
    TŐKÉS
  • Eiropas Tautas partijas (Kristīgie demokrāti) grupa
  • Loceklis
  • Ungārija Fidesz-Magyar Polgári Szövetség-Keresztény Demokrata Néppárt
  • Dzimšanas gads: 1952. gada 1. aprīlis, Cluj

Priekšsēdētāja vietnieks

  • DROI Cilvēktiesību apakškomiteja

Loceklis

  • AFET Ārlietu komiteja
  • DSEE Delegācija attiecībām ar Bosniju un Hercegovinu un Kosovu

Aizstājējs

  • PETI Lūgumrakstu komiteja
  • D-JP Delegācija attiecībām ar Japānu

Deputāta darbība pēdējā laikā

Kopīgas rezolūcijas priekšlikums par Kongo Demokrātisko Republiku

17-01-2018 RC-B8-0054/2018

Kopīgas rezolūcijas priekšlikums par Nigēriju

17-01-2018 RC-B8-0045/2018
  • ÚJÉVKÖSZÖNTŐ BESZÉD A mai estén a Partiumi Keresztény Egyetem székházában gyülekeztünk össze, és ebben az esetben nem a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspökeként köszöntöm az egybegyűlteket, hanem a PKE Alapító Tanácsának elnöki minőségében. Ugyanakkor az egyházi előzmények nyomán megőrzött hagyományt folytatjuk évről évre, hiszen nagyon üdvösnek bizonyult az, hogy az egyházi, polgári és politikai közélet képviselői évenként egybegyűltek az újévet köszönteni. Nem akartuk ezt a hagyományt megszakítani. A hangsúlyok időközben áttevődtek, immáron az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökeként is üdvözlöm Önöket. A hangsúlyok olyan értelemben is áttevődtek, hogy bár nagyon kevés gyülekezeti képviselő van jelen, egyszerűen nem fogadja el a többségük a meghívást, vagy az egyházkerület meghívottjai nem méltóztatnak eljönni, átkerült a hangsúly tehát a polgári élet reprezentánsaira, az EMNT képviselőire. De a folytonosságot mindenképpen töretlenül őrizzük szellemiségben és felfogásban. Külön is köszöntöm az RMDSZ városi elnökét, Meleg Vilmos színművészt. Továbbá Temesvárra visszautalva Péterffy Lajost és Gál Annamáriát, akik annak idején a legforróbb napokban együtt küzdöttek a gyülekezet közösségében. Kovács Zoltán főgondnok urat, akivel annak idején egyházkerületi társelnökökként még együtt üdvözöltük az egész tisztelt gyülekezetet. Még tetszőlegesen köszönthetnék másokat is, de nem akarom húzni az időt. Mindenekelőtt kapcsolódom Szomor Abigél tiszteletesnő beszédéhez, aki az eltávozott lelkipásztorokat gyászolta. Kezdjük azzal, hogy az Ő drága édesapja, Mike Zoltán szilágysomlyói lelkipásztor is az elmúlt esztendőben távozott „a minden élők útján”. Kegyelettel és részvéttel, szeretettel és együttérzéssel idézzük meg Vele együtt a helybéli lelkipásztoraink emlékét, akik közé tartozik: Veres-Kovács Attila olaszi, Kállay László volt fugyivásárhelyi, Kánya Endre örvéndi lelkipásztor, aki éppen ma hunyt el. De gondolok Vas Lászlóra is, akit a katolikusok gyászolnak. Mindnyájuk gyászolóira Isten vigasztalását és áldását kérem. Színészeink között is érzékeny veszteségeket könyvelhetünk el, hiszen Ács Tibor után Csíky Ibolya is tavaly hunyt el. Szélesebb körben folytatva a felsorolást: Borbély Imre is az elmúlt év elején távozott közülünk, ő szintén temesvári harcostársunk volt. Éhn József magyarországi bajtársunk, kisebbségi jogharcunk lelkes támogatójától is búcsút kellett vennünk, akárcsak Szilágyi Pál professzortól, aki egyetemünk alapítói közé tartozott, a Sapientiát vele együtt hoztuk létre, és nagy barátja volt a Partiumi Keresztény Egyetemnek. Hadd emlékezzem, természetesen a teljesség igénye nélkül, Jókai Annára is, irodalmunk nagyasszonyára, és Tőkéczki Lászlóra, akinek minapi elvesztése mély fájdalomként eleven még a szívünkben. Egy percre néma csenddel adózzunk az emléküknek… Hálaérzéssel és elégtétellel gondolok vissza a Szent László-emlékévre éppen itt Nagyváradon, abban a városban, melyet Ő alapított. Valamint Arany János születésének bicentenáriumára. Nagy költőnk nem messze innen, Szalontán született. Nem utolsó sorban pedig a reformáció félévezredes jubileumára, mely nagyon sok tekintetben gazdagított bennünket. Mi magunk is kivettük a részünket az évfordulós ünneplésből, hogy csak azt említsem: itt van köztünk Kurucz Imre berettyóújfalui szobrászművész, akinek a reformációs emléktábláját nemrég avattuk fel az egyetem belső udvarában. Rangos konferenciát szerveztünk ez alkalommal, és Brüsszelben is sor került Szilágyi Zsolt szervezésében egy reformációi konferenciára. A jelenlévő Nemes Csaba a budapesti európai parlamenti irodámban végzi a szervezőmunkát, és megad mindenféle segítséget. Több kiadványt is megjelentettünk a múlt évben. Idén elsőként Méliusz Juhász Péter nagy püspökünk és reformátorunk egyik prédikációs könyvének hasonmás kiadását fogjuk bemutatni, minden bizonnyal az újvárosi templomban, arra is már előre szeretettel hívlak Benneteket! A reformáció a hitünk megújulásának nemcsak az emlékével, hanem a szükségének a felismerésével ajándékozott meg bennünket. Keresztény identitásuk a református hitvallású emberek számára protestáns mivoltukban rajzolódik ki. Évkezdő gondolatokként hadd idézzem Frölich Róbert országos főrabbit, aki elgondolkodtató módon éppen így ír a zsidó újév alkalmával: „Beidegződött szokás, hogy a zsinagógai új év kezdete előtt számot vetünk önmagunkkal, tükröt tartunk magunk elé: kik voltunk, kivé váltunk az eltelt esztendő során. Megvizsgáljuk, mit tettünk, szégyenkezünk hibáink soroltán, s rácsodálkozunk jócselekedeteinkre. A nagy elhatározások ideje ez.” Szemezgetek a szövegből: „Megbánjuk a rosszat és keressük, kutatjuk magunkban az erényeket. Megfogadjuk – persze csak úgy magunknak –, hogy törekedni fogunk jobbá, békésebbé, zsidóbbá válni.” A főrabbi szavai önvizsgálatra késztetnek bennünket, és megütheti fülünket ez a kifejezés, hogy „zsidóbbá” akarnak válni. Jó példát mutatnak arra, hogy mi is, a szó legnemesebb értelmében, az értékek hordozóiként „magyarabbakká” váljunk. (Példát vehetünk a főrabbitól arról, hogy mennyire szereti zsidó testvéreit.) Petőfi Sándorral folytatnám, akinek még alig múlt el a születésnapja, mellyel minden esztendőnk kezdődik, éspedig az előbb említett magyarságtudat vonatkozásában. „Magyar vagyok. Legszebb ország hazám” … „Büszkén tekintek át / A múltnak tengerén, ahol szemem / Egekbe nyúló kősziklákat lát,…” Csak szemelvényeket olvasgatok a versből: „Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég, / Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!” Utal az akkori korra, és alkalmazhatjuk költészetét a mai időkre is: „De semmi kincsért s hírért a világon / El nem hagynám én szülőföldemet, / Mert szeretem, hőn szeretem, imádom / Gyalázatában is nemzetemet!” – mondja befejezésképpen. Hát igen, Dsida Jenő is azt írta költői hevülettel, hogy „ha tolvaj is, magyar” – valahogy így kell egymásra tekintenünk, mint az összetartó családra, annak minden tagjára, mindenki iránti, elfogadó szeretettel és önvizsgálattal. Ugyanide kívánkozik Tompa Mihály nagy református papköltőnk szava, aki Arany János mellett akaratlanul is háttérbe szorult. Tavaly volt neki is a 200. születési évfordulója, idén pedig a halálának 150. évfordulója. Búcsú az óévtől című versének utolsó szakaszában ekképpen ír: No de semmi! itt az új év, / Jobb lesz tán ez? Majd megválik! / Nincs mit válogatni bennük, / Egyik olyan, mint a másik: / Új nevével hoz fejünkre / Régi küzdést, régi gondot; / S kiknek mindig, minden jól van: / Azok a bölcsek s bolondok!” Testvéreim, mi ne legyünk se bölcsek, se bolondok – válaszolnám erre az ironikus költői megfogalmazásra, hanem legyünk hívők, küzdők, Istenben bízók, ahogy az igehirdetésből is hallottuk. Hozzá forduljunk kegyelemért, és Tőle fogadjuk el ajándékait, és Krisztusban tekintsünk a jövőre. Nem lenne teljes ez az idézetsor, ha Arany Jánost kihagynám, aki az „Él-e még az Isten?” című versében többszörösen megismétli a kérdést: „Él-e még az Isten, ki erős karjával / Megtartott, megőrzött ezer éven által / Egész mostanáig? (…) Él még, él az Isten... magyarok Istene! / Elfordítva sincsen még e népről szeme, / S az még, aki régen: / Harcra hát, magyar nép! Isten a vezéred: / Diadalmat szerez a te hulló véred / Minden ellenségen.” Méltó, hogy ezzel a harci biztatással zárjuk az idézetek sorát. Magyarságunk ne csökevényesedjen el, se a magyar virtus, erősödjön a keresztény harcra-készség és tenni-akarás, hiszen mi – ne felejtsük el – nemcsak Árpád népe, hanem Krisztus katonái is vagyunk. Álljunk hát a jó ügy mellé! Cselekedjünk, szövetkezzünk, tervezzünk, imádkozzunk, dolgozzunk, harcoljunk! Abban a világban, melyben „cirkuszra és kenyérre” vágyik az ember, és amely éppen ezzel kínálja, de főképp cirkusszal.. Ebben a világban sose felejtsük, hogy nem csak kenyérrel él az ember, és nem csak a pénz beszél. Mert azt szokták mondani: „a pénz beszél”. Figyeljünk Krisztusunkra, mert Ő is szól hozzánk, és halljuk meg, hogy mit mond vagy mit nem a gyülekezetnek! Ézsaiás prófétának az Úr terméketlen szőlőjéről szóló példázatát idézem, amikor is ítéletet mond az Úr a terméketlen szőlő felett, mert várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett: „Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék; És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak! A seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése; és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom!” (Ézs 5,5-7) Hogyha 28 évre visszatekintek, akkor ez az egyik legnagyobb hiányérzetem és fájdalmam, amit e páratlan nyelvi tökéletességgel megfogalmazott igében olvashatunk. Mi lett velünk? Mire jutottunk 28 év alatt? És mire használtuk a kegyelemnek az idejét? Hová jutott Románia Tudose miniszterelnökkel az élen? Hová jutott magyar kistársadalmunk? Hová jutott Várad népe? A boldognak nevezett Várad… Hát így jártunk a jogőrzés helyett a jogorzással. Így jártunk szabadságunkkal, Erdélyországgal, magyarságunkkal. Méltó, hogy önvizsgálatot tartsunk, és ezzel bűnbánatra is jussunk. És ne csak azt emlegessük, hogy mit tettek velünk mások, például az éppen az előbb említett miniszterelnök által vezetett ország politikai osztálya, hanem inkább azt vizsgáljuk meg, hogy mit tettünk mi magunkkal vagy mit nem tettünk meg, amit meg kellett volna tennünk. Ezekkel a gondolatokkal tartom én is újévi önvizsgálatunkat a személyi felelősségnek a jegyében. Engedjétek meg, hogy kérdő helyett inkább állító módban folytassam, és a cselekvés irányába keressem a választ és a kiutat. Mindenekelőtt azt szeretném mondani, amit Trump elnök jelentett ki beiktatásakor, hogy: „America first!” „Első Amerika!” Ezt magunkra alkalmazva csak megismételhetem, csak azt tehetem, hogy idézem Orbán Viktor miniszterelnököt: „első a magyar érdek.” Ez minden más érdeket felülmúl. Felülmúlja a pártérdeket, amely annyi kárt okoz közéletünkben, mert minden annyira át van politizálva világunkban. A magyar érdek összefüggésében tekintek előre az idei évfordulókra. Engedjétek meg, hogy a legfontosabbakat kiemeljem. A Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács egy kétéves centenáriumi programot hirdetett meg, ezen belül az idei esztendőt a magyar önrendelkezés évének nyilvánítottuk, arra való tekintettel, hogy 1918. december 22-én – a gyulafehérvári román nemzetgyűlés hasonlatosságára – a magyarság képviselői Kolozsváron gyűltek össze, éppen a nemzeti önrendelkezésük fenntartása érdekében. Apáthy István vezetésével akkor alakult meg az Erdélyi Nemzeti Tanács, ennek a történelmi utódja tulajdonképpen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, amelynek én elnöke volnék. És a példát a Székely Nemzeti Tanácstól vettük, hiszen ennek jogelődje ugyancsak 1918-ban alakult meg, erre való tekintettel hirdették meg Izsák Balázs elnök úrék a székely nemzeti önrendelkezés esztendejét. Mi ezeket a centenáriumokat ünnepeljük az idén. Nos, ez is összekapcsol bennünket egy úgynevezett stratégiai partnerségben, és ez a két esztendő, mely Trianonba torkollik, tulajdonképpen egy folyamatában próbálja megragadni azt, hogy hol vétettük el az utat, hogy mi történt velünk, hogy mit vétettünk el mi magunk, és választ keresünk a múltban a jövő számára, és ebben az értelemben hirdettük meg azt a centenáriumi jelszót, hogy: válasz Trianonra az önrendelkezés. Ennek a gondolatnak a jegyében képzeljük el az idei esztendőt és a következő két esztendőt is. Mátyás király emlékéve a maga erkölcsi üzenetével és történelmi kiválóságával lendít bennünket ugyanebbe az irányba, hiszen nagy dolog, hogyha egy királyról azt jegyzik fel, hogy igazságos. Nem is hiszem, hogy ilyen etikai epitheton ornansszal rendelkező uralkodó lett volna még, vagy sok volna belőlük. Tehát lehet valaki bölcs vagy nagy, hódító vagy oroszlánszívű, de hogy igazságos legyen, az valóban ritkaság. Büszkék lehetünk, hogy Ő Erdély szülöttje. Magyarország nagysága, önállósága, függetlensége az önrendelkezés irányába tudatosítja politikai terveinket, és nemzetpolitikánk ihletője lehet egyben. Kolozsváron lesz majd a központi rendezvénye Mátyás király emlékévének, amiképpen Nagyváradon a Szent László Napokkal ünnepeltük Szent László királyt. Nem utolsó sorban a tordai vallásbékét említem meg, ma nézték bizonyára sokan a televízióban is az egyenes közvetítést a jubileumi rendezvényről. Ez egy „szellemi transylvanicum”, ahogyan Kovács István unitárius egyházi vezető mondotta, de tegyük hozzá, hogy ez egy igazi hungarikum. Ott lenne egyébként a helye a magyar Alaptörvényben is. Még bámulatosabb, hogy európai értéknek is nevezhetjük egyben. Ritkán esik egybe ilyen példás módon a partikuláris érték az egyetemes értékkel. Ez jellemző a tordai vallásbékére. Nem véletlen, hogy az unitáriusok ennek emlékére a vallásszabadság évét hirdették meg, mert a vallásszabadság kimondása egyben az Unitárius Egyház születésnapját is jelenti. Világraszóló, egyedülálló kincs a magyarság számára ez a törvény, illetve a vallásszabadság, melynek 450 évvel ezelőtti kihirdetése messze megelőzte Európa- és világszinten is ennek a ma már magától értetődő értéknek az érvényesülését. S lám, olyan időket élünk, amikor még mindig emberek százezreit, sőt milliót üldözik vallásuk miatt. Gondolok itt elsősorban a világban folyó keresztényüldözésekre. Ezen évfordulók elébe nézve csokorba kötöttem azokat a fontos dolgokat, amelyeket a jövőre nézve említésre méltónak tartok. Azt mondom az itt lévő politikai- és közszereplőknek, hogy az elmondottak szellemében szükséges politizálnunk a következő évben. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács mindig is ezt tette. Még amikor verést is kapott érte, vagy mostohább bánásmódban részesült, egy pillanatig nem feledkeztünk meg az önrendelkezés ügyéről. Miközben mások politikai opportunizmusból szőnyeg alá söpörték az autonómia kérdését, és meghamisították vagy elbagatellizálták, mi mindig felemelve tartottuk, újra felemeltük az autonómia, az önrendelkezés zászlaját. Ennek a jegyében külön is üdvözlöm innen azt a székelyföldi parlamenti képviselőt, aki pártja, a Magyar Polgári Párt és annak szövetségese, az RMDSZ támogatása hiányában, magára maradva, egyéni törvénytervezetként nyújtotta be a székely területi autonómiára vonatkozó törvénytervezetet. Ezt így kell csinálni! Örömmel mondhatom, hogy elkezdődött, azaz az idén megint újrakezdődött egy közeledés a különböző politikai pártok és közéleti szervezetek között. Október 2-án éppen itt, Váradon ültünk asztalhoz Kelemen Hunor elnök úrral, hogy az önrendelkezés és más fontos kérdések tárgyában egyeztessünk, és ennek lett az eredménye az az állásfoglalás, amit hétfőn, január 8-án írtak alá magyar pártjaink – az Erdélyi Magyar Néppárt nevében a köztünk lévő Szilágyi Zsolt. Huszonöt évvel a kolozsvári nyilatkozat után sikerült újból azonos álláspontra jutni. Persze ez önmagában szerény eredmény, mert ha nem követi a cselekvés ezt az állásfoglalást, akkor megint oda jutunk, hogy önmagunkat csapjuk be, és szemfényvesztésnek fog bizonyulni az, amiben megállapodtunk. A következő ügy, amit említenék, a román–magyar párbeszéd kérdése. Novemberben itt tartottuk az EMNT által szervezett dialógussorozat ötödik alkalmát olyan jeles román előadók társaságában, mint Gabriel Andreescu professzor vagy Sabin Gherman, az erdélyi autonómiatörekvések szószólója. Velük abban egyeztünk meg, hogy igyekszünk úgy elébe menni a Trianon-centenáriumnak, hogy valamilyen román–magyar egyetértést alakítsunk ki, elhárítandó azt a fajta magyarellenes propagandát és nacionálkommunista politikát, amelyre számíthatunk. Amelynek az első fecskéje már megjelent, amikor az ország jelenlegi miniszterelnöke akasztva kívánta látni a zászlóikkal együtt székely testvéreinket. Reméljük, hogy ez is megvalósul, idejében fogjuk tájékoztatni a sajtót és a közvéleményt ezekről. Örömmel mondhatom, hogy egyetemünk megszilárdult – a hely is azt diktálja, hogy szóljak róla. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt székháza immár az egyetemmé lett, egy csere, egy tranzakció révén. Tehát jó kezekben van. Aztán nem tudom, hogy építtetője, a néhai Sulyok István püspök úr mit szólna hozzá, de azt hiszem, hogy Ő is meg volna elégedve, hogy a mi kezünkben marad ez az épület, és továbbra is betölti a templom-iskola kettősségében a maga hivatását. Külön is köszönjük, hogy a Debreceni Egyetem a kezdettől fogva az alapítók oldalán állt, és ennek tanúbizonysága, hogy magas szinten képviseli az intézményt rendezvényünkön három jeles professzor. A Kárpát-medencei magyar felsőoktatási térség egységében gondolkozva, nagy erőfeszítéseket teszünk az ifjúság itthon tartásáért, hazavonzásáért, mert ez egy elsődleges probléma napjainkban. Egyfelől ünnepeljük – tovább folytatva a felsorolást – azt, hogy megvan az egy milliomodik külhoni magyar állampolgár, de ugyanakkor ez sem feledtetheti velünk, hogy csak Erdélyből tavaly mintegy kétezer egyetemistánk tanult Magyarországon. Egészen más dolog, hogy ha ők tanulmányaikat kiegészíteni mennek át a határon, de sajnos a legtöbb esetben nem ez történik, hanem a kivándorlás gondolatával mennek Magyarországra, és elveszítjük őket a Kárpát-medence többi országával együtt, hiszen az utódállamokból több ezer ilyen magyar diák tanul magyarországi egyetemeken. Ezért számunkra létfontosságú, hogy egyetemeink itthon meg tudják tartani az ifjúságunkat, és ezt nyíltan vállaljuk, és a szülők is kellene vállalják, hogy itthon tartsák erejük és lehetőségeik szerint gyermekeiket, még ha mostohábbak is a körülmények, mint odaát vagy mint Nyugaton. A választásokat is megemlítem erre az esztendőre nézve, és itt nem választási propagandát folytatok, hanem emlékeztetek: a nemzeti összefogásnak az eseménye az április 8-án sorra kerülő országgyűlési választás. Így adódik össze a nemzet ereje egy olyan Európában, amelyben elnyeléssel fenyegeti az egész kontinenst az az újkori, újabb kori népvándorlás, amelynek helyzetképe napról napra változik, és szinte kiszámíthatatlan, hogy milyen következményekkel fog járni ez a folyamat. Ebben a küzdelemben Európa és magyarságunk védelmében mindenképpen ott a helyünk a nemzet oldalán. A család esztendejére is így gondolok, szintén a határon átívelő együttműködés jegyében. Íme, tartalommal telik meg az állampolgársági törvény, van jogunk választani. Kiterjeszti a Magyar Kormány az anyasági és babakötvény-támogatást és egyéb kedvezményeket a külhoni magyarokra is. Csak az a fontos, hogy ez ne vonzzon el minket Magyarországra, hanem itthon maradásunkban erősítsen meg bennünket. A székely autonómia mellett a Partium sajátos közigazgatási státuszát is tartalmazza az előbb említett állásfoglalás. Nagyon fontos, hogy lássuk, hogy nem csak a Székelyföld ügye az autonómia. A benyújtott törvénykezdeményezés egyoldalúan eltakarja a Székelyföldön kívül élő magyarok ügyét, éppen ezért ez a körülmény fokozott tudatosságra és odafigyelésre késztessen bennünket ideát a Partiumban. Ugyanide tartozik a kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezés, amely mindenki számára érthetetlen angol nyelven cirkulál. De magyarul azt jelenti, hogy: kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezés az a bizonyos Minority SafePack. Ebben is együttműködik az egész Kárpát-medence magyarsága. De az, hogy összegyűjtjük az egymillió aláírást, az nem jelent biztos eredményt, mert még az Európai Bizottság ezt is felülbírálhatja. Mint ahogy meg is tette ezelőtt néhány évvel az első fázisában. De mindenképpen arra ösztönöz minket, hogy ne üljünk tétlen, hanem minden körülmény között tegyük meg, amit lehetséges. Ceaușescu idejében milyen viszonyok között éltünk? És ott sem ülhettünk veszteg, a magyarság java akkor is harcolt nemzetünkért. Tehát mennyivel inkább erre van szükség most, amikor össze se lehet hasonlítani a helyzetet azzal a sötét diktatúrával annak ellenére, hogy nagyon sok buktatója van ennek az eredeti román demokráciának. Végül, ha már Erdély védelméről és érdekéről és a magyar érdekről beszéltem, akkor oldjam fel mindezt és illesszem bele abba az európai összképbe, amelyre már utaltam eddig is. Jól mondja a miniszterelnök, hogy: „Ma életünk, világberendezkedésünk alapjait célozza ez a migrációs támadás. Európa immunrendszerét szándékosan gyengítik. Azt akarják, hogy ne azok legyünk, akik vagyunk. Azt akarják, hogy váljunk azokká, akik nem akarunk lenni.” Vagy néhány sorral alább ezt olvasom: „Meg kell védenünk a keresztény kultúrát, nem mások ellenében, hanem saját magunk, családjaink, nemzetünk, országaink és a »hazák hazája«, Európa védelmében.” Íme, milyen sajátos és mennyire egyetemes a feladatunk. Büszke vagyok arra, ahogy hajdan az Oszmán Birodalomtól védtük Európát. Meggyőződésem, hogy most is egy ilyenfajta különleges szerepre vállalkozik a magyarság, és miközben magunkat is alig tudjuk megvédeni, nemzetközi szinten belekapcsolódunk ebbe a nagy önvédelmi harcba, egész Európát, európai értékeinket, hitünket, nemzetünket, önazonosságunkat, családjainkat, gyermekeinket, testvéreinket szükséges védelmeznünk ebben a világban. Erre vállalkoztunk, mindenki a maga helyén, és akkor erőnk összeadódván Isten áldása fogja kísérni életünket és munkánkat egész következő esztendőnkre. Tőkés László (Elhangzott Nagyváradon, 2018. január 13-án.)
    22/01/2018 10:30 - facebook
  • Declarația politică al europarlamentarului László Tőkés, rostită marți la Strasbourg în plenul parlamentului european, a stârnit o reacție nepotrivită și neprincipială din partea europarlamentarului Maria Grapini, membră al Grupului Alianței Progresiste a Socialiștilor si Democraților. Deputatul nostru nu a mai avut ocazia să-i răspundă în plen, a făcut-o ieri printr-o scrisoare deschisă: SCRISOARE DESCHISĂ Doamnei europarlamentar Maria Grapini Strasbourg Stimată Doamnă Grapini, Regret profund, că în ședința plenară de ieri a Parlamentului European Dumneavoastră v-ați confruntat cu mine. Era mult mai bine, dacă din solidaritate v-ați fi disociat de amenințările criminale ale premierului român Mihai Tudose. Eu am luat cuvântul în spiritul toleranței din Timișoara și Transilvania, aceasta excluzând ca cineva să fie amenințat letal pentru arborarea drapelului secuiesc sau pentru că inițiază dialog româno-maghiar pe tema autonomiei. Drept urmare nu am de ce să-mi cer vreo scuză. De altfel nici eu nu sunt de acord cu incidentul de la Budapesta. Acoperirea plăcii ambasadei române din Ungarie cu un steag secuiesc însă nu poate fi comparată nici pe departe cu exprimarea incalificabilă a primului ministru al României. În plus, guvernul maghiar nu are nici o legătură cu făptașii gestului, cum de altfel nici un partid sau vreo organizație serioasă maghiară din România nu întreține relații cu aceștia. Pomenirea de către Dumneavoastră a „independenței” Ținutului Secuiesc n-avea nici un sens, din moment ce susținătorii autonomiei doresc lărgirea și garantarea drepturilor comunității maghiare prin respectarea integrității teritoriale și a suveranității României. Vă trimit urările mele de bine pentru acest an nou – în speranța că mai repede sau mai târziu va avea totuși loc un dialog româno-maghiar deschis și cinstit. Strasbourg, 17 ianuarie 2018 László Tőkés
    18/01/2018 14:33 - facebook
  • Kínában romlott az emberi jogok helyzete Az új év első plenáris ülésszakán, január 18-án az Európai Parlament sürgősségi eljárásban fogadott el határozatot a kínai emberi jogi helyzet tárgyában, pontosabban Vu Gan, Hszie Jang, Li Ming-cse, Tasi Vangcsuk és Csöki tibeti bebörtönzött szerzetes védelmében. Ismeretes, hogy a kínai emberi jogok helyzetével az EP rendszeresen foglalkozik. Legutóbb 2017. júliusi ülésszakán a tajvani Li Ming-cse emberi jogi aktivista és a Nobel-díjas Liu Hsziao-po ügyéről fogadtak el határozatot, amelynek – többekkel együtt – Tőkés László EP-képviselő is egyik társzerzője volt. A dokumentum arra szólította fel a kormányt, hogy mindkét aktivistát azonnal és feltétel nélkül bocsássa szabadon. A 2009-ben a tizenegy esztendei börtönbüntetésre ítélt, halálosan beteg ellenzéki aktivista, Kína egyetlen Nobel-békedíjasa a külvilágtól elzárva és a külföldi orvosi ellátás lehetőségétől megfosztva, tíz nappal a határozat elfogadását követően májrákban hunyt el. Sajnálatos módon az EP a mai napon elfogadott dokumentumában hasonló értelemben volt kénytelen aggodalmának hangot adni a Hszi Csin-Ping elnök hatalomra lépése óta az országban egyre fokozódó elnyomás miatt. A határozatban megnevezett, alkotmányos jogaikkal élni akaró jogvédő harcosok, valamint a tibeti szerzetes állandó zaklatásnak vannak kitéve. Vu Gant és Hszie Jangot az államhatalom felforgatásának vádjával súlyos börtönbüntetésre ítélték. Azonos váddal tölti jelenleg ötesztendei fogságát a megelőző határozatban szereplő Li Ming-cse. Csöki tibeti szerzetest 2015-ben azért börtönöztek be, mivel száműzetésben élő vallási vezetőjének, a dalai lámának a születésnapjáról emlékezett meg, akit a kínai kormány szeparatista törekvésekkel vádol. Tasi Vangcsuk aktivista pedig akár tizenöt esztendei börtönre is számíthat, ugyanis a kommunista rezsim a tibeti kisebbség tagjaként őt is szeparatizmussal vádolja. A kínai jogsértésekről szóló vitában erdélyi képviselőnk a totalitárius kommunista rendszer természetében és jól ismert módszereiben jelölte meg a cinikus jogsértések és az elszenvedett üldözések, kínzások és bebörtönzések gyökerét. A Mao Ce-tung nevével fémjelzett kínai kommunista diktatúra örökségét tovább vivő, teljhatalmát a kínai alkotmányba is belefoglaló Hszi Csin-Ping elnök legfeljebb a szalonképes nemzetközi látszatra ad, de valójában ugyanazt folytatja, mint hírhedt elődei. „Mindezeket figyelembe véve követeljük, hogy a kínai kormány haladék és feltétel nélkül bocsássa szabadon fogvatartottjait, közöttük is Ilham Tohti jeles ujgur értelmiségit, a békés interetnikai párbeszéd zászlóvivőjét” – zárta felszólalását Tőkés képviselő. A határozat sürgeti a kínai hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltételek nélkül valamennyi emberi jogi aktivistát és újságírót engedjenek szabadon, az ellenük irányuló ellenséges fellépésnek pedig mihamarabb vessenek véget. Továbbá a dokumentum arra is felszólítja a kormányt, hogy tartsa tiszteletben saját alkotmányát, különösen annak a szólásszabadságra, a sajtószabadságra, a vallásszabadságra, valamint a kisebbségek jogaira vonatkozó cikkelyeit. Végezetül a mai napon nagy többséggel megszavazott határozat ismételten felszólítja a kínai kormányt, hogy a dalai lámával és képviselőivel kezdjen párbeszédet, és támogatja a tibeti kérdés békés, párbeszéden és tárgyalásokon alapuló megoldását Tibet valódi autonómiájának a kínai alkotmány keretében történő biztosítása céljából. H O Z Z Á S Z Ó L Á S a kínai emberi jogi helyzetről szóló vitához Hszi Csin-Ping elnök uralma alatt az emberi jogok helyzete végletesen megromlott. A tibeti és az ujgur kisebbségi közösségek tagjait a „szeparatizmus” jogcímén üldözik, kínozzák meg és vetik börtönbe. A kínai ellenzékieket viszont „az államhatalom felforgatásának” vádjával részesítik hasonló bánásmódban. A jogszerűnek álcázott hamis vádak az elnyomott kínai társadalom, ezen belül is a kisebbségek megfékezésére szolgálnak. A kínai kormány a totalitárius kommunista rezsimek jól ismert módszereit alkalmazza a saját alkotmánya által is biztosított alapvető emberi jogok sérelmére. Sőt mi több, felelős nemzetközi demokratikus vállalásait sutba dobva jogsértő gyakorlatát immár Tajvanra is igyekszik kiterjeszteni. Mindezeket figyelembe véve követeljük, hogy a kínai kormány haladék és feltétel nélkül bocsássa szabadon fogvatartottjait, közöttük is Ilham Tohti jeles ujgur értelmiségit, a békés interetnikai párbeszéd zászlóvivőjét. Strasbourg, 2018. január 18. Tőkés László EP-képviselő
    18/01/2018 14:26 - facebook
  • Declarație politică despre toleranța ardelenească și discursul instigator la ură din România În ședința plenară din 16 ianuarie a Parlamentului European, în cadrul luărilor de cuvânt din afara ordinii de zi, europarlamentarul László Tőkés s-a referit în declarația sa la pacea dintre religii, legiferată în urmă cu 450 ani la Turda de către Dieta Transilvaniei, conferând principatului întâietate mondială în ceea ce privește recunoașterea libertății credinței și a conștiinței, precum și a codificării toleranței religioase, anticipând oarecum devenirea acestora pe mai târziu drept valori europene fundamentale. Fiind de actualitate stringentă, deputatul transilvănean a amintit de faptul că – în contrast de-a dreptul dramatic cu această măreață aniversare istorică și cu spiritul de toleranță ardelenesc – primul ministru român Mihai Tudose s-a dedat recent la amenințări cu spânzurare, adresate maghiarilor secui care îndrăznesc să arboreze steagul secuiesc. Cu o zi înainte ne-a parvenit știrea senzațională, că primul ministru socialdemocrat a demisionat, în urma retragerii sprijinului politic de către partidul său. Constatăm totuși cu regret, că această manifestare incalificabilă a lui, ce amintește de vremurile cele mai întunecate naziste și comuniste, nu a fost condamnată de oficialități, nici cele din România, nici cele din Uniunea Europeană. Situația este agravată de faptul, că amenințarea criminală a fost exprimată în context cu recenta inițiativă comună a partidelor politice maghiare din România, care urgentau dialogul româno-maghiar privind problematica autodeterminării și autoguvernării. În consecință „spânzurarea” se adresează indirect susținătorilor autonomiei și ai dialogului democratic – ceea ce este categoric inacceptabilă într-o Europă bazată pe conceptul statului de drept. DECLARAȚIE POLITICĂ În urmă cu 450 ani, în ziua de 13 ianuarie 1568, în Transilvania, care aparține în prezent de România, a fost legiferată pentru prima oară în lume libertatea credinței și a conștiinței, aparținând valorilor fundamentale ale Europei. În contrast țipător cu toleranța religioasă inclusă în lege la aceea dată, Mihai Tudose, prim-ministru român i-a amenințat săptămâna trecută cu spânzurarea pe acei maghiari, care au inițiat dialog româno-maghiar privind autonomia minorităților, respectiv care au îndrăznit să arboreze drapelul secuiesc/maghiar. Salutăm cu satisfacție, că prim-ministrul român și-a înaintat ieri demisia. Solicităm totuși condamnarea publică de către liderii politici și de către partidele din România, dar și de către instituțiile și șefii Uniunii Europene a acestui discurs plin de ură, antiminoritar, xenofob și hungarofob, instigator și înfricoșător, aproape fără pildă în Europa, amintind de vremurile naziste și comuniste. Strasbourg, 16 ianuarie 2018 László Tőkés europarlamentar
    17/01/2018 12:07 - facebook

Kontakti

Bruxelles

  • Parlement européen
    Bât. Altiero Spinelli
    09E210
    60, rue Wiertz / Wiertzstraat 60
    B-1047 Bruxelles/Brussel

Strasbourg

  • Parlement européen
    Bât. Louise Weiss
    T09013
    1, avenue du Président Robert Schuman
    CS 91024
    F-67070 Strasbourg Cedex

Pasta adrese

  • European Parliament
    Rue Wiertz
    Altiero Spinelli 09E210
    1047 Brussels