László TŐKÉS
  • László
    TŐKÉS
  • Grupul Partidului Popular European (Creștin Democrat)
  • Membru
  • Ungaria Fidesz-Magyar Polgári Szövetség-Keresztény Demokrata Néppárt
  • Data nașterii: 01 aprilie 1952, Cluj

Vicepreședinte

  • DROI Subcomisia pentru drepturile omului

Membru

  • AFET Comisia pentru afaceri externe
  • DSEE Delegația pentru relațiile cu Bosnia-Herțegovina și Kosovo

Membru supleant

  • PETI Comisia pentru petiții
  • D-JP Delegația pentru relațiile cu Japonia

Activităţi recente

  • Mártírokról és elvándoroltakról Váradújvároson A nagyvárad-újvárosi református egyházközség templomában 2017. október 15-én tartott vasárnap délelőtti istentiszteletre különleges alkalomként emlékezhet az utókor. Tőkés László európai parlamenti képviselőnek, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspökének szószéki szolgálatát követően bemutatták a Mártírok százada című könyvet, amely olyan magyar református lelkészekről szól, akik a múlt században – különösképpen az 1956-os esemény következtében – vértanúságot szenvedtek. Az igehirdető az „inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mint az embereknek” (ApCsel 5,29) újszövetségi tételből kiindulva emlékezett meg az áldozatvállalás és helytállás hőseiről. Tőkés László a kereszténység és a magyarság több olyan mártírját idézte meg, akik életükkel és szabadságukkal fizettek hitükért, kiállásukért, büszkén vállalt nemzeti és felekezeti hovatartozásukért. Miközben mások önfeladással keresték a boldogulást a múlt században egymást váltó hatalmak karmaiban vergődve, addig a hit és lelkiismeret vértanúi szembeszálltak az elnyomókkal, mivel számukra a legnagyobb kihívás az volt, hogy miként állnak meg Isten színe előtt és hogyan tudnak megfelelni a közösségi elvárásoknak. A püspök arról is szólt, hogy a napjainkban üldözött Krisztus-hívők száma meghaladja a Római Birodalomban üldözött őskeresztényekét, s az európai szekularizáció világában egyre kényelmetlenebb kereszténynek lenni. A prédikáció után Sándor Lajos újvárosi lelkipásztor köszöntötte a Nyugat-Európából érkezett vendégeket, átadva a szót Békássy N. Albert svédországi emeritus gyermekgyógyász professzornak és özv. Lázárné Zahn Dalma Enikő nürnbergi lelkipásztornak, a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat világi, illetve lelkészi elnökeinek, akik a szervezetükről és több évtizedes szolgálatukról szóltak röviden. A NYEMRLSZ feladata: református értékeink megőrzése és továbbvitele a nyugati magyar közösségekben. Évente szerveznek hittudományi tanácskozásokat neves előadókkal. A most megjelentetett kötetben első alkalommal foglalták össze a Kárpát-medencei magyar lelkészek névsorát, dokumentálták a vértanúságukat. A Mártírok százada című kötetet Bereczki András ny. paptamási lelkipásztor állította össze, aki a maga során több évtizedes szolgálatát idézte fel vallomásosan. Mind ő maga, mind a végül zárszóra kért Tőkés László felhívták a figyelmet arra, hogy azok a reformátusok, akik a Kárpát-medencéből elvándorolnak, választott új hazájukban nem mindig érkeznek meg az egyház megtartó kebelébe és közösségeibe, pedig az asszimilációt ez legalább lassítaná. A püspök ugyanakkor a hazatérésre biztatott, az itthon maradottakat pedig arra, hogy hívják vissza szülőföldjükre a szétszéledteket, még akkor is, ha az elvándoroltak egy része okkal ment el. A könyvbemutató során Orosz Otília Valéria kántornő két alkalomhoz illő dalt adott elő. Az ezer példányban megjelent kötethez jelképes adományok fejében lehetett hozzájutni – az összegyűlt pénzből egy magyar mártír emlékére állítanak majd emlékművet Németországban.
    16/10/2017 14:15 - facebook
  • Tisztújító Küldöttgyűlést tartott az EMNT Kolozsváron – újraválasztották elnöknek Tőkés Lászlót Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács október 14-én Kolozsváron tartotta Küldöttgyűlését. A megjelent 95 küldöttet Schwartz Róbert, az EMNT Kolozs megyei elnöke köszöntötte, majd ezt követően Szabó László unitárius lelkész tartott áhítatott. Tőkés László, európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke beszámolójában részletesen kitért az EMNT nemzetpolitikában betöltött szerepének értékelésére, valamint az elmúlt időszak főbb közéleti eseményeinek elemzésére. „Európai parlamenti képviselőként Brüsszelben is az EMNT szervezetét, közös célkitűzéseinket, autonómiaharcunkat és mindezekkel összefüggő nemzeti politikánkat képviselem” – jelentette ki Tőkés. Az előző napon tartott politikatörténeti konferenciára utalva, az EMNT elnöke elmondta: „1989 után az erdélyi magyar politika egyik legfontosabb állomása a Kolozsvári Nyilatkozat létrejötte volt. A tény, hogy az abban foglaltak nem valósultak meg, leginkább a posztkommunista visszarendeződésnek és a teljes körű rendszerváltás elmaradásának köszönhető.” Tőkés László kitért a közelgő centenáriumi események veszélyeire is, majd kihangsúlyozta: az erdélyi magyar közéleti szereplőkre nagy felelősség hárul annak tekintetében, hogy az egyre inkább kiélesedő kommunikációs háborúban ne hagyják magukat provokálni, és kellő higgadtsággal viszonyuljanak minden felmerülő kérdéshez. Felszólalása végén az EMNT elnöke kijelentette: „Továbbra is legfőbb célunk a nemzeti politizálás, mely során számítunk szövetségeseinkre is. A Kárpád-medencei Autonómia Tanácsot erősítenünk kell, s az önrendelkezést össznemzeti ügyként kell kezelnünk. Továbbra is számítunk a magyar kormányra, támogatjuk a migrációs válság megoldásáért folytatott küzdelmét, s kivesszük részünket az anyaországi választásokat megelőző regisztrációs kampányból is.” Szili Katalin miniszterelnöki megbízott felszólalása elején tolmácsolta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes üdvözletét, majd elmondta: a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács határozatai képesek előre vinni az autonómia ügyét, és motiváló erővel bírhatnak azokra is, akik hátráltatják az önrendelkezés kivívását. „Szükségessé vált megfogalmazni azt az öt alapelvet, melyek Székelyföld autonómiájának kérdésében nem a szervezetek közötti különbségeket hangsúlyozzák ki, hanem az egyetértést. A Kolozsvári Nyilatkozat szellemiségéhez méltó lehetne, ha olyan új alapokra helyeznénk autonómiatörekvéseinket, melyeknek nem a versengés, hanem a szervezetek közötti kapcsolat és párbeszéd az alapjuk. Látnunk kell: egy csónakban evezünk, de ezt a csónakot egy háborgó tengeren kell megtartanunk. Európa teljesen más kérdéssekkel van elfoglalva, és Közép-Európában is félve tekintenek az autonómiatörekvésekre” – mondta Szili Katalin. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke kijelentette: az EMNT a 2003-as megalakulása óta döntő szerepet vállalt abban, hogy Erdélyben és a Székelyföldön az autonómia tömegigénnyé váljon. „A Kolozsvári Nyilatkozattal is bebizonyítottuk: békés, demokratikus módon kívánunk stabilitást teremteni térségünkben. Számunkra a politikának morális dimenziói vannak, ahol elsősorban nem a hatalomszerzés a tét, hanem a magyar megmaradás. Épp ezért nem mindegy, hogy Budapesten egy nemzetben gondolkodó kormány végzi-e munkáját, illetve Bukarestben egy Erdélyben gondolkodó, vagy egy zsákmányszerzésért kilincselő magyar párt van jelen” – mondta Szilágyi. A politikus az EMNT és a Néppárt kapcsolatáról elmondta: testvéri szövetség van a két szervezet között, s egyértelmű, hogy az elkövetkezőkben is közösen harcolnak majd kitűzött céljaik eléréséért. „Közös ügyünk lehet, hogy minden adandó alkalommal felhívjuk a közvélemény figyelmét arra, hogy Bukarest nem érdekelt Erdély modernizációjában, európai szintű felzárkóztatásában – hiszen ezt jelzi az erdélyi autópálya, vagy épp a brassói repülőtér hiánya is. Ennek ellenére valljuk: jogunk van egy jobb élethez és egy tisztességes, európai színvonalú infrastruktúrához. Mindez az erdélyi románság érdeke is, és úgy hisszük, hogy az autonómia a román-magyar viszony normalizálásához is döntő mértékben hozzájárulna” – zárta beszédét Szilágyi Zsolt. Szabolcs Attila, parlamenti képviselő (FIDESZ), az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának alelnöke, visszautalva az előző napi konferencia témájára, elmondta: a 25 évvel ezelőtt esküt tevők „megtalálták az ellenszérumot a hamisság és az önfeladás mérge ellen, elhozva az eskü szentségét”. A politikus hozzátette: idővel az is kiderült, a valódi méreg nem a nemzeti-, sokkal inkább a politikai asszimiláció volt. „Az esküszegők 25 éve járják saját útjukat, és nem veszik észre, hogy ellenszegülőkké váltak. Az esküszegés több, mint hazaárulás. Remélem, idővel a Kolozsvári Nyilatkozat megtagadói is belátják ezt” – mondta Szabolcs Attila. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke hangsúlyozta: az EMNT és az SZNT közötti kapcsolat megtartó ereje maga az erdélyi magyar közösség, mely a három szintű autonómia megvalósításában látja jövőjét. „2003-ban azt mondtuk, hogy ha rövid időn belül nem sikerül kivívnunk az autonómiát, a Székelyföldön – egy tömbben – élő közösségünk fennmaradását biztosító keretek széthullnak. Ma azonban már látjuk: a székely öntudat újjáéledése páncélként véd bennünket. Ilyen keretek között gondolkodunk az SZNT és az EMNT együttműködéséről” – mondta Izsák Balázs. Mile Lajos kolozsvári főkonzul felszólalásában megköszönte az EMNT Demokráciaközpontok munkáját, melyet nemzetpolitikai szempontból is meghatározó tevékenységként értékelt, majd kihangsúlyozta: mivel a honosodni vágyók száma érezhetően csökkent, az új kihívás nem más, mint azok felkutatása, akik még nem éltek a könnyített honosítási eljárás nyújtotta lehetőségekkel. A beszámolók rendjén Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke és Tiboldi László, az EMNT országos alelnöke ismertették az elmúlt két év tevékenységeit, valamint az EMNT Demokráciaközpontok eddig elért eredményeit, az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetségét elnökként vezető Csomortányi István pedig az EMGESZ céljairól is megvalósításairól beszélt a jelenlévőknek. A Küldöttgyűlés végén tisztújításra került sor, melynek eredményeként Tőkés Lászlót és Sándor Krisztinát újraválasztották az EMNT elnökének, illetve ügyvezető elnökének, munkájukat pedig alelnökként Cseh Gábor (székelyföldi régióelnök), Mátis Jenő (közép-erdélyi régióelnök), Nagy József Barna (partiumi régióelnök), Borbély Zsolt Attila, Tiboldi László, Szilágyi Ferenc (Partiumi Autonómiatanács) és Fancsali Barna (Magyar Ifjúsági Tanács) segítik majd. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sajtóirodája
    15/10/2017 08:20 - facebook
  • Tőkés László kolozsvári beszéde „Amire felesküdtünk Isten és ember előtt” Konferencia a Kolozsvári Nyilatkozat 25. évfordulója alkalmából Kolozsvár, 2017. október 13. A politikai identitásról és a politikai asszimilációról Az 1989-ben magára talált romániai magyarság érdekvédelmi és közképviseleti szervezetének, az RMDSZ-nek a „bűnbeesés előtti” állapotára, annak kezdeti hőskorára mindnyájan elismeréssel és nosztalgiával gondolhatunk vissza. A Szövetség egyik alapítójaként és egykori tiszteletbeli elnökeként elsősorban önszerveződésünk és nemzeti elkötelezettségünk akkori tisztaságára emlékezem vissza jó érzéssel, melynek helyébe utóbb a belső megoszlás, a politikai romlás és torzulás léptek. Mai évfordulói rendezvényünkön a Szövetség élén álló, akkori Országos Elnökség iránt fejezem ki elsősorban elismerésemet, amelynek túlnyomó többségben lévő autonómiapárti szárnya – egyebek mellett – a kolozsvári önrendelkezési dokumentum, a Kolozsvári Nyilatkozat formába öntésében és elfogadtatásában elévülhetetlen érdemeket szerzett – és ma már bátran mondhatjuk, hogy – politikatörténelmet írt. Ezt figyelembe véve, azt is elmondhatjuk, hogy politikatörténeti szempontból nézve történelmi helyszínen gyülekeztünk össze a Magyar Unitárius Egyház kolozsvári tanácstermében, ahol annak idején példás formában nyilvánítottuk ki erdélyi magyar közösségünk – belső – önrendelkezés iránti igényét. Az ügy folytonosságát az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és azErdélyi Magyar Néppárt azóta is töretlenül őrzi, örökségét pedig tovább viszi. A hely szellemében történelmi magyar egyházainkkal kötött kezdeti szövetségünkről is meg kell emlékeznünk, amelyre a továbbiakban is pótolhatatlan szüksége van erdélyi közösségünknek. Apropó: asszimiláció. Huszonöt évvel ezelőtt talán azoknak volt igazuk, akik az Erdélyi Magyar Demokrata Szövetség elnevezés mellett érveltek. Nomen est omen – tartja a mondás. Romániai Magyar Demokrata Szövetségként Bukarestben nehogy a román versenypártok egyikévé asszimilálódtunk volna… Mindesetre, igencsak beszédes körülmény, hogy egy negyed század után az RMDSZ szinte még csak említésre méltónak sem találja a Kolozsvári Nyilatkozatot, vele együtt pedig az akkori parlamenti frakciójának a Szent Mihály templomban, „Isten és ember előtt” való felesküvését közösségi önrendelkezésünk hív képviseletére.Márpedig ott és akkor találtunk igazán magunkra, és fogalmaztuk meg példás alakban nem csupán Szövetségünk, hanem egész erdélyi magyarságunk politikai identitását – ami az eskü erejével és jelképisége által mindmáig kötelez bennünket. Néhai Borbély Imre fiának a szavaival szólva: „A Kolozsvári Nyilatkozat és a benne foglalt eszmények lakmuszpapírként is működnek. Aki elfogadja őket, a nemzeti oldalhoz tartozik, aki elutasítja, az idegen érdekeket követ.” Jómagam e gondolat mentén még tovább mennék. A Kolozsvári Nyilatkozat egyenesen vízválasztónak számít, mely a természet rendjének – a vizek folyásának – szükségszerűségével késztet, sőt kényszerít bennünket az akkor elkezdett úton való továbbhaladásra. „Ha lesz valaha egységes nemzetelvű magyar érdekképviselet Erdélyben – márpedig miért ne lenne, mondom –, az csak és kizárólag a Kolozsvári Nyilatkozat által lefektetett eszmei alapon nyugodhat” – állapítja meg Borbély Zsolt Attila. Mai értekezletünk éppen ezért ne csak a történelemidézés, hanem a jövőkészítés igényével forduljon a magyar politikai és közélet szereplőihez, valamint a nemzet ügye iránt elkötelezett közvéleményhez – a nemzeti önrendelkezés, a jobb sorsra érdemes régi-új Szövetségünk programjába foglalt három szintű autonómia megvalósításának üzenetével. * * * Az évforduló kapcsán hadd emlékezzünk vissza a bizonyos fokig meglepetésszámba menő Kolozsvári Nyilatkozat szövege körül kialakult éles vitára, melyek rendjén nem mással, mint Domokos Géza RMDSZ-elnökkel és a vérgőzös víziókkal riogató Tokay György képviselővel is meg kellett vívnunk harcainkat. Akkor és ott fogalmazódott meg először a helyzetteremtő és a helyzetkövető, a „tájba simuló” politika mindmáig időszerű ellentétpárja, valamint a „politikai asszimiláció” jelensége, mely azt az elhibázott politikai magatartást jelöli, mely nem a legitim távoli célokhoz keres adekvát eszközöket, hanem az ellenfél elvárásaiból és tűrőképességéből kiindulva, az eleve maga által beszűkített eszközökhöz szabja minimalizmusra hajló céljait. A mi esetünkben ez egyet jelent a többségi román elvárásoknak való megfeleléssel, amely magatartás kóros esetekben akár az ún. Stockholm-szindróma „cinikus áldozatának” az önfeladásáig is elmehet. A jelenség azonban nem szűkíthető le a kisebbségi magyar és a többségi román viszonylatra. Európai társadalmainkat, illetve a balliberális irányba elcsúszott Unió tagállamait sokrétű identitásválság jellemzi; olyan irányzatok uralkodnak el, amelyek „gyengíteni akarják az európai emberek nemi, családi, vallási és nemzeti önazonosságát” – mondja Kövér Lászlóházelnök. A nemzet és vallásidegen magyarországi ellenzék – példának okáért –, illetve a neofita szocialisták és általában az igazodási és megfelelési kényszer hatása alatt álló európai politikai közszereplők egyhamar behódolnak a „birodalmi”, globalista típusú véleményterrornak és „politikailag korrekt” elvárásrendszernek. De maradjunk a saját házunk táján. Nem csupán anyanyelvünk és kultúránk, hanem nemzeti politikánk is ki van téve az asszimiláció veszélyének. Olyan esetben szoktunk „magyarul beszélő román politikusokról” beszélni, amikor ezek saját nemzeti érdekeink bukaresti képviselete helyett sokkal inkább Bukarestet képviselik erdélyi magyar közösségünk irányában. Asszimiláns politikusaink rendre elfelejtenek magyar szemmel látni, magyar fejjel gondolkodni, magyar érdekeinket képviselni és – szándékosan vagy jóhiszemű rövidlátással, akarva vagy akaratlan – idegen érdekek zsoldjába szegődnek. Kirívó példája ennek a neptuni paktumpolitika, mely mondhatni kezdettől fogva helyrehozhatatlan károkat okozott az RMDSZ-ben, illetve erdélyi magyarságunk életében. De kevésbé megszemélyesíthető módon ugyancsak az asszimiláns politizálás körébe sorolható az egyetlen tartózkodás mellett, teljes egyöntetűséggel elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat, illetve a kongresszusok egész sora által elfogadott, majd megerősített szövetségi autonómiaprogram meghiúsítása. Egy kis túlzással szólva azt is mondhatnánk, hogy ezt maguk a román politikai pártok, a román nacionalisták és posztkommunisták sem végezhették volna el hatékonyabban… A ’90-es évek végén Clinton amerikai elnök által felkapott és a többségi politikusok és kormányok által azóta is váltig hangoztatott „modellértékű román kisebbségpolitika” mítoszának kialakításában is kétségkívül oroszlánrésze van a hivatalos RMDSZ-nek, mint ahogyan föltételen kormányzati szerepvállalásai is akarva-akaratlanul a mindenkori kisebbség- és magyarellenes román elnyomó politika malmára hajtották a vizet, és azt legitimálták. Ahhoz, hogy kisebbségpolitikai téren, áttörést és gyökeres változást érjünk el, revideálnunk kell egész eddigi romanofil asszimiláns politikánkat. A mi pártjaink és szervezeteink nem viselkedhetnek az átlagos román versenypártok módjára. Szabadulnunk kell politikai „elrománosodásunk” olyan nyilvánvaló jegyeitől, mint amilyenek: a hazugság, a zsákmányszerzés és korrupció, az opportunizmus, a pártérdek túltengése, a manipuláció, különféle antidemokratikus módszerek és a politikai tisztességtelenség bármilyen formája. Ugyanez valamennyi külhoni magyar közösségünk kisebbségi–többségi viszonyára is érvényes. Nem szabad „elhidasodnunk”. A „balkanizálódástól” őrizkednünk kell. Mindenek előtt azonban vissza kell térnünk az ígéretes kezdetekhez. A változó viszonyok nem adhatnak felmentést nemzeti felelősségvállalásunk teljesítése alól. Az elvtelen alkalmazkodás és a megalkuvás nem lehet alternatívája a közösségi önrendelkezésnek. A gyáva konfliktuskerülő politika a köz érdekében való konfliktusvállalásnak. A kollaboráló „mérsékeltség” a „radikális” értékelvű politizálásnak! „A romániai magyarság politikai alanyként államalkotó tényező, s mint ilyen, a román nemzet egyenjogú társa” – áll a Kolozsvári Nyilatkozatban. Ez egyértelműen mellérendelő viszonyt feltételez, mely alapját képezi a régóta szorgalmazott román–magyar párbeszédnek. Kettőn – tehát rajtunk is áll a vásár. Az erdélyi magyarság ügyének rendezése még várat magára. Visszatérve legfőbb tárgyalási alapunkhoz, a Kolozsvári Nyilatkozathoz: csak akkor érhetünk el életképes és távlatos eredményt, hogyha az ebben megvalósult egykori konszenzus szellemében, egymással megegyezve, az egyetemes magyar nemzetpolitika keretében, egységesen lépünk fel magyarságunk helyzetének rendezése és önrendelkezési jogaink biztosítása érdekében. Tőkés László az EMNT elnöke az RMDSZ volt tiszteletbeli elnöke
    15/10/2017 08:15 - facebook
  • 25 éves a Kolozsvári Nyilatkozat – Politikatörténeti konferenciát szervezett az EMNT – Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Amire felesküdtünk Isten s ember előtt címmel szervezett politikatörténeti konferenciát, amely a Kolozsvári Nyilatkozat huszonöt éves évfordulója alkalmával került megrendezésre. Az öt évvel ezelőtt – a 20 éves évforduló során – is megtartott eseményre idén október 13-án került sor, a Nyilatkozat 25 évvel ezelőtti elfogadása szempontjából történelmi helyszínen, a kolozsvári Magyar Unitárius Egyház imatermében. Az 1992. október 25-én elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat kihangsúlyozta, hogy az erdélyi magyarság megmaradásának és fejlődésének biztos záloga a belső önrendelkezés elvén nyugvó autonómia megteremtése. Mivel a Nyilatkozat üzenete ma is érvényes, az EMNT szervezete illendőnek tartotta, hogy megemlékezzen és emlékeztessen a történelmivé vált közéleti eseményre. Első felszólalóként, Szőcs Géza miniszterelnöki megbízott, az RMDSZ 25 évvel ezelőtti főtitkára, kiemelkedő jelentőségű dokumentumnak nevezte a Kolozsvári Nyilatkozatot, és hangsúlyozta: már annak elfogadása idején is érezhető volt Bukarest – majd később Budapest – szándéka arra vonatkozóan, hogy befolyásolják az RMDSZ vezetőit. A politikus emlékeztetett: az autonómia igénye átütő erővel jelentkezett az erdélyi magyar közösségben, s épp ezért a Kolozsvári Nyilatkozatban foglaltak olyan erőteljes imperatívuszként jelentkeztek, melyeket senki nem mert megkérdőjelezni. Beszéde végén Szőcs elmondta: az eltelt évtizedekben a kezdeti ideákat aprópénzre és „magánzsebes üzletekre” váltották, és ebben vitathatatlanul nagy felelőssége van az RMDSZ-nek. Tőkés László, európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, felszólalása elején kijelentette: „Az 1989-ben magára talált romániai magyarság érdekvédelmi és közképviseleti szervezetének, az RMDSZ-nek a <> állapotára, annak kezdeti hőskorára mindnyájan elismeréssel és nosztalgiával gondolhatunk vissza. A Szövetség egyik alapítójaként és egykori tiszteletbeli elnökeként elsősorban önszerveződésünk és nemzeti elkötelezettségünk akkori tisztaságára emlékezem vissza jó érzéssel, melynek helyébe utóbb a belső megoszlás, a politikai romlás és torzulás léptek.” Az EMNT elnöke hozzátette: a Magyar Unitárius Egyház kolozsvári tanácsterme politikatörténeti szempontból is jelentős, hiszen a konferenciának ez alkalommal helyet biztosító térben annak idején példás formában nyilvánították ki erdélyi magyar közösségünk – belső – önrendelkezés iránti igényét, s az ügy folytonosságát az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt azóta is töretlenül őrzi, örökségét pedig tovább viszi. „Igencsak beszédes körülmény, hogy egy negyed század után az RMDSZ szinte még csak említésre méltónak sem találja a Kolozsvári Nyilatkozatot, vele együtt pedig az akkori parlamenti frakciójának a Szent Mihály templomban,'Isten és ember előtt' való felesküvését közösségi önrendelkezésünk hív képviseletére. Márpedig ott és akkor találtunk igazán magunkra, és fogalmaztuk meg példás alakban nem csupán Szövetségünk, hanem egész erdélyi magyarságunk politikai identitását – ami az eskü erejével és jelképisége által mindmáig kötelez bennünket. A Kolozsvári Nyilatkozat vízválasztónak számít, mely a természet rendjének – a vizek folyásának – szükségszerűségével késztet, sőt kényszerít bennünket az akkor elkezdett úton való továbbhaladásra” – mondta Tőkés László. Bodó Barna politológus, a Kolozsvári Nyilatkozat egyik szövegezője, tudományos pontossággal idézte fel a dokumentum keletkezéstörténetét, mintegy történelmi visszatekintést nyújtva a jelentős politikatörténeti esemény kapcsán, majd felszólalása végén elmondta: a 25 évvel ezelőtti autonómianyilatkozat mind a mai napig zsinórmértékként van jelen az autonómiáról szóló diskurzusban. Borbély Zsolt Attila politológus, publicista, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke a Kolozsvári Nyilatkozattal szembeni balliberális sajtótámadásokról tartott összefoglaló előadást, mely során elmondta: a sajtóoffenzíva egyik célja volt az autonómia szempontjából is jelentős Nyilatkozat és az azt kezdeményezők lejáratása, s e támadások egyik vezéralakja – az azóta elhunyt – Cs. Gyimesi Éva volt. Borbély reagált azokra a korábbi támadásokra is, melyek szerint a Kolozsvári Nyilatkozat kezdeményezői figyelmen kívül hagyták a román felet, s kijelentette: valótlansággal vádolták az autonomistákat, hiszen azok számoltak a román hatalommal, de nem mint viszonyítási ponttal, hanem mint egy központosított, elnyomó gépezettel. Felszólalása végén az EMNT alelnöke rámutatott: akik a Kolozsvári Nyilatkozatot támadták, azok indítottak offenzívát az önálló magyar egyetem gondolata ellen is. Kónya-Hamar Sándor közíró, politikus beszédében felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy a Kolozsvári Nyilatkozat nem előzmények nélküli, hiszen a Marosvásárhelyi Hitvallásban már megfogalmazásra kerültek azok az alapelvek, melyeket a Kolozsvári Nyilatkozat is magába foglalt. Kónya-Hamar véleménye szerint az erdélyi magyar politikai elit sokszor csak kampányszlogenként használja a többszintű autonómiát, miközben a románság a rendszerváltás óta igyekszik démonizálni az önrendelkezési törekvéseket. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke emlékeztetett: a rendszerváltást követően az erdélyi magyar szervezetek egyöntetűen fogalmazták meg autonómiaigényüket, s ennek egyik alapdokumentuma volt a Kolozsvári Nyilatkozat. „A politika alehetőségek kihasználásának művészete, a Domokos Géza által vezetett RMDSZ azonban tudatosan ment el a magyar közösség szempontjából lényeges esélyek mellett” – jelentette ki a Néppárt elnöke. Szilágyi hozzátette: „Bukarest mindmáig nem tudott hiteles és megbízható hatalmi központtá válni az erdélyi magyarság számára, a mi feladatunk pedig az, hogy demokratikus és békés úton rendezzük viszonyunkat a románsággal.” Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke kijelentette, 25 év elteltével lezártnak tekinthető az ideológiai viták korszaka, majd emlékeztetett: a reformtömörülés létrejötte a Kolozsvári Nyilatkozatnak köszönhető, hiszen – vízválasztóként – ez volt az a dokumentum, melynek szellemében kijelenthették, másféle politikai képviseletet akarnak. „Bukaresthez való viszonyunk mindmáig rendezetlen, s a kérdés adott: a beépülés, vagy a távolról kifejtett nyomásgyakorlás útja a járható? A reformtömörülés tagjaiként végig azt vallottuk, hogy kötelességünk megvédeni a Tőkés László által felhalmozott politikai tőkét, miközben a Kolozsvári Nyilatkozatra is iránymutatóként tekintünk” – mondta a néppárti politikus. Katona Ádám, az RMDSZ egykori, Erdélyi Magyar Kezdeményezés platformjának elnöke felidézte a Kolozsvári Nyilatkozat létrejöttének körülményeit, valamint az RMDSZ megalakulásának történetéről is beszélt. Hangot adott azon véleményének, mely szerint a reformtömörülésnek még keményebben kellett volna fellépnie, s az RMDSZ szégyenének nevezte, hogy nem foglalkoznak a 25 évvel ezelőtt elfogadott Kolozsvári Nyilatkozattal, s negyed évszázados évfordulóját nem ünneplik meg. „A 25 évvel ezelőtti események reményt keltettek bennünk, s nem feltételeztük a jövő politikai vitáit, valamint azt, hogy érdekvédelmi képviseletünk nem fog harcolni értünk” – mondta Katona Ádám. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke kijelentette:„Meggyőződésem, hogy rendkívül kitartó, szívós diplomáciai munkát kell még elvégeznünk azért, hogy elfogadtassuk itthon és nemzetközi színtéren is autonómiaigényünket, s hogy az időnként fellángoló magyarellenes hangulatot is ellensúlyozzuk. A mi megközelítésünkben Székelyföld autonómiája román állampolgárok igényére épül, akik békés, demokratikus eszközökkel szeretnék megvalósítani jogos önrendelkezésüket.” A konferencia zárásaként Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke elmondta: „A Kolozsvári Nyilatkozat a belülről vezéreltség utolsó dokumentuma volt, s ezt a szellemiséget és indíttatást kell az erdélyi magyarságnak is visszanyernie. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy miként sikerül közösségünk érdeklődését újra felrázni az autonómia ügye iránt. Mindezek mellett örömmel kell nyugtázzuk, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Székely Nemzeti Tanács is hűen hordozza a Kolozsvári Nyilatkozat szellemiségét.” Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sajtóirodája
    15/10/2017 08:13 - facebook
  • Újraválasztották Tőkés Lászlót az EMNT elnökének Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács október 14-i kolozsvári küldöttgyűlésén megjelent küldöttek áttekintették az elmúlt időszak főbb közéleti eseményeit, meghallgatták az elnöki-, ügyvezető elnöki beszámolókat, valamint az EMNT demokráciaközpontjainak honosítási munkájáról szóló összefoglalót. Ezt követően a jelen lévő 95 küldött megerősítette tisztségében – és a következő két évre is bizalmáról biztosította – Tőkés Lászlót. Az EMNT elnökének jelölésére a Küldöttgyűlés Sándor Krisztinát, a szervezet ügyvezető elnökét is megerősítette tisztségében, aki a következő két évben is ügyvezető alelnöki minőségében látja el feladatát. Az eseményen átadták a tanács Kós Károly-díját, amelyet idén Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke kapott meg. Sándor Krisztina ügyvezető elnök elmondta: az első alkalommal 2013-ban átadott díjat olyan személyiségeknek és szervezeteknek adományozzák, akik az autonómiaformák eléréséért példás tevékenységet fejtettek ki. Az elmúlt években Kós Károly-díjat kapott Király Károly, a rendszerváltás időszakát meghatározó politikus, Juhos Gábor maratonfutó, Bakk Miklós politológus, Lászlófy Pál, a Románai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke, a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorának és a Háromszék napilap szerkesztősége, valamint post mortem megkapta az EMNT díját Birtalan Ákos egykori háromszéki parlamenti képviselő is. Izsák Balázs elmondta: elválaszthatatlannak érzi személyét az általa képviselt szervezettől, melyet 2008 óta vezet, s amely megalakulásától következetesen felvállalja az autonómiatörekvések képviseletét helyi és nemzetközi fórumokon egyaránt. Az elismerést az EMNT újraválasztott elnöke, Tőkés László adta át a díjazottnak.
    14/10/2017 18:33 - facebook
  • Az erdélyi magyarság elszabotált autonómiaigényéről a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadásának 25. évfordulóján Az erdélyi magyarság elszabotált autonómiaigénye volt a témája az igényt először kinyilvánító Kolozsvári Nyilatkozat 25. évfordulója alkalmából tartott kolozsvári konferenciának, amelynek az unitárius püspökség imaterme adott helyet október 13-án. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szervezett konferencián Szőcs Géza, az RMDSZ negyedszázaddal ezelőtti főtitkára a „belülről vezérelt” RMDSZ kiemelkedő dokumentumának nevezte a Kolozsvári Nyilatkozatot. Megjegyezte, már akkor nyilvánvaló volt, hogy Bukarest az RMDSZ külső vezérlésére törekszik, és a budapesti külső vezérlés jelei is megmutatkoztak. Szőcs szerint az autonómianyilatkozat a közösség nagy ideáljainak a megfogalmazását jelentette, és az RMDSZ számára 1993-ban kialakított államstruktúra pedig ennek az ideálnak a megvalósítását szolgálta. A napjainkban magyar kormánybiztosként dolgozó erdélyi politikus naivitásnak minősítette, hogy az autonómianyilatkozatot és az államstruktúrát kidolgozó politikusok 1993-ban megelégedtek a gondolataik elfogadtatásával, és nem törekedtek vezető tisztségek elfoglalására. Hozzátette: azóta „megtörtént az ideák apró pénzre váltása, a közösségi ideálok felélése”. Tőkés László, az EMNT elnöke, az RMDSZ egykori tiszteletbeli elnöke az időközben párttá vált szövetség bukaresti politikai asszimilációja jelének tartotta, hogy az a 25. évfordulón meg sem emlékezik a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadásáról. Úgy vélte: felül kell vizsgálni az erdélyi magyarság eddigi asszimiláns politikáját, és meg kell szabadulni a politikai tisztességtelenség bármilyen formájától. Megjegyezte: az erdélyi magyarság csak akkor érhet el eredményeket, ha egységesen lép fel önrendelkezési jogának biztosítása érdekében. Amint Bodó Barna politológus, a Kolozsvári Nyilatkozat egyik megszövegezője fogalmazott: a negyedszázaddal ezelőtti autonómianyilatkozat ma is zsinórmérték, és „az erdélyi magyar közösség vagy autonóm lesz, vagy nem lesz”. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke kijelentette: nem volt törvényszerű az autonómia elszabotálása. Az autonómiáért küzdő erdélyi magyar politikusoknak azonban sokkal állhatatosabbnak kellett volna lenniük. A politikus biztatónak tartotta, hogy az erdélyi magyar közéletben még ma sem mer senki nyíltan az autonómiatörekvések ellen beszélni. „Megmaradt tehát a közösségben az a kollektív tudat, hogy az önigazgatásért harcolni kell, még akkor is, ha a jelenlegi vezetés nem harcol ezért” – fogalmazott a politikus. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke szerint a belső önrendelkezéshez való viszonyt a mai napig a megfélemlítés és a félelem határozza meg Romániában. Példaként hozta fel, hogy amikor az RMDSZ vezetői a katalóniai függetlenségi népszavazás kapcsán megszólaltak, „az volt a legfontosabb céljuk, hogy megnyugtassák a román hatalmat, mi nem ezt akarjuk”. Izsák a katalóniai függetlenségi népszavazás elleni durva hatósági fellépésre utalva kijelentette: „Ha az önrendelkezési jog és a véleményszabadság joga sérül, és ezt Európa elfogadja, akkor nagyon rossz irányba haladunk.” Az 1992. október 25-én elfogadott Kolozsvári Nyilatkozatban az RMDSZ leszögezte: „a romániai magyarság politikai alanyként államalkotó tényező, s mint ilyen, a román nemzet egyenjogú társa”, és kinyilvánította, hogy „a belső önrendelkezés útján” kíván haladni. A célokat az RMDSZ akkori vezetői és parlamenti frakciói esküvel is megerősítették.
    14/10/2017 18:20 - facebook

Date de contact

Bruxelles

  • Parlement européen
    Bât. Altiero Spinelli
    09E210
    60, rue Wiertz / Wiertzstraat 60
    B-1047 Bruxelles/Brussel

Strasbourg

  • Parlement européen
    Bât. Louise Weiss
    T09013
    1, avenue du Président Robert Schuman
    CS 91024
    F-67070 Strasbourg Cedex

Adresă poştală

  • European Parliament
    Rue Wiertz
    Altiero Spinelli 09E210
    1047 Brussels