Miért Strasbourgot jelölték ki az Európai Parlament hivatalos székhelyéül? 

Az 1992-es döntés hivatalos formába öntötte az akkor már fennálló helyzetet. Maga a helyzet egy, az évek alatt kialakult kompromisszum eredménye volt.

Amikor az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) a második világháború után pár évvel, 1952-ben létrejött, a hat alapító ország ‒ köztük Németország és Franciaország ‒ szén és acélkészletét közösen kezelő intézmény székhelye Luxembourgban volt. Az Európa Tanács (a közvetlenül a II. világháború utáni időszakban létrejött, az emberi jogokkal és kultúrával foglalkozó kormányközi testület) akkor már Strasbourgban működött, és felajánlotta plenáris üléstermeit az ESZAK Közgyűlése számára, amelyből később az Európai Parlament kialakult. Strasbourg fokozatosan a Parlament plenáris ülésszakainak fő helyszínévé vált, bár az 1960-as és 1970-es években még Luxembourgban is tartottak ülésszakokat.

Miután 1958-ban létrejött az Európai Gazdasági Közösség, az Európai Bizottság és a Tanács (a Miniszterek Tanácsa) tevékenysége egyre inkább Brüsszelben zajlott. Mivel a Parlament munkája szorosan kapcsolódik mindkét intézmény tevékenységéhez, a képviselők idővel úgy döntöttek, hogy munkájuk nagyobb részét inkább Brüsszelben szervezik meg. A kilencvenes évek elejére többé-kevésbé a jelenlegi rendszer volt érvényben, azaz a bizottságok és képviselőcsoportok Brüsszelben üléseztek, a fő plenáris ülésszakot pedig Strasbourgban tartották. A Parlament munkavállalóinak nagy része Luxembourgban dolgozik.