Milyen nyelveket használnak a Parlamentben? 

Az Európai Uniónak 24 hivatalos nyelve van. Magától értetődő, hogy minden uniós polgár számára lehetőséget kell biztosítani, hogy saját nyelvén olvashassa az őt érintő jogszabályokat vagy egyéb uniós dokumentumokat, követhesse a vitákat. Az is fontos azonban, hogy az EP-képviselők saját anyanyelvükön ‒ azaz az EU bármely hivatalos nyelvén ‒ felszólalhassanak, beszédet hallgathassanak, olvashassanak és írhassanak. Ugyanis demokratikus alapelv, hogy az Unió egyetlen polgára sem zárható ki az európai parlamenti képviselői munka lehetőségéből pusztán azért, mert nem beszéli az Európai Parlament munkanyelveinek (angol, francia) egyikét. Az Európai Parlament minden képviselőjének különösebb idegennyelvtudás nélkül képesnek kell lennie feladatai ellátására. Annak érdekében továbbá, hogy minden EP-képviselő számára garantálni lehessen az egyenlő munkakörülményeket, biztosítani kell az információkhoz való maradéktalan hozzáférést saját nyelvén. Az EP-képviselők a hivatalos nyelvek egyikén tartott beszédeit szinkrontolmácsok adják tovább a többi hivatalos nyelven. A hivatalos szövegeket mind a 24 nyelvre  lefordítják.


A 2013. július 1-jei horvát csatlakozással a hivatalos nyelvek száma 24-re emelkedett. Ezek a következők: angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, horvát, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák és szlovén.


Az Egyesült Királyság EU-ból történő kilépése nem fog azzal járni, hogy az angol megszűnik hivatalos nyelv lenni. Ezt az összes uniós kormánynak egyhangúlag kellene megszavaznia, és mivel az angol Írországban és Máltán is hivatalos nyelv, ez valószínűtlennek tűnik.


A tolmácsok és a fordítók munkája


Általános szabály, hogy minden tolmács és fordító a saját anyanyelvére tolmácsol vagy fordít. A 24 nyelv 552 nyelvkombinációt tesz lehetővé. Az összes lehetséges nyelvpár biztosítása érdekében a Parlament a közvetítő („relé-") nyelvek rendszerét alkalmazza: a felszólalást vagy a szöveget először a legszélesebb körben használt nyelvek egyikére (angol, francia vagy német) tolmácsolják vagy fordítják le, és csak ezután a többi nyelvre.


A tolmácsolás és fordítás két eltérő szakma: a tolmácsok az ülések alatt, valós időben, szóban fordítanak egyik nyelvről a másikra; a fordítók írott dokumentumokkal dolgoznak, és a dokumentum teljesen pontos célnyelvi változatát készítik el.


A Parlament mintegy 300 állandó tolmácsot alkalmaz, és emellett 1 500 akkreditált külső tolmácsot vehet igénybe. A plenáris üléseken 700–900 tolmács áll rendelkezésre. A Parlament mintegy 700 fordítót foglalkoztat, akik havonta több mint 100 000 oldalt fordítanak le.


2013-ban a Parlament a többnyelvűségre összkiadásai körülbelül egynegyedét költötte.