Támogatná a hátrányos korcsoportok foglalkoztatását az EP

Az 55 és 64 év közöttiek kevesebb, mint fele dolgozik, 2020-ra három millió fővel csökkenhet a munkaerő piacon résztvevők száma, valamint a 15 és 24 év közötti korosztályban található a legtöbb munkanélküli – derül ki a német, néppárti Thomas Mann jelentéstervezetéből. Az európai szociális modell egyre nagyobb terhet jelent az államháztartásoknak és a nyugdíjrendszer is sürgős változtatásra szorul.

A témafelelős azt javasolja, hogy az Unió egyre idősödő munkaerőpiacán embereket egyrészt arra kell biztatni, hogy később vonuljanak vissza a munka világából, másrészt a fiataloknak is biztosítani kell a munkalehetőséget. Alább Thomas Mannal beszélgettünk.

Mit ért pontosan a generációk közötti szolidaritáson? Miben különbözik ez attól, amit az európai szociális modell éveken keresztül biztosított?

A generációk közötti szolidaritáson azt értem, hogy a különböző korcsoportoknak osztozniuk kell a szociális rendszer előnyein és hátrányain. A több nemzeti modellt és elképzelést magába foglaló európai szociális modell szolidaritást teremt a generációk között. Fontos ezt pontosan körülhatárolnunk annak érdekében, hogy egy tiszta, egyenes és nyilvános politikai vitát indítsunk.

Kiemeli az aktív öregedést és a 60 év felettiek foglalkoztatásának szükségességét, ugyanakkor  a fiatalok munkanélküliségének problémájára is megoldást keres. A kilencvenes évek elején még a korai nyugdíjazással próbálták elősegíteni a fiatalok munkához juttatását, azóta viszont sokat változott a helyzet. Az európai gazdaság hogyan tudja egyidejűleg mindkét korcsoport foglalkoztatását javítani?

A gazdaság és a munkaerőpiac szerkezete csakugyan át fog alakulni. Egyre több idős munkavállaló, nyugdíjas és nyolcvan év feletti lesz, ugyanakkor kevesebb gyermek, fiatal és aktív felnőtt. Egy ilyen sokoldalú problémát nem lehet egyetlen intézkedéssel megoldani, ezért javasoltam egy egész intézkedéscsomagot. A reformcsomag egyik legfontosabb eleme, az európai ifjúsági garancia fél év munkanélküliség után minden fiatalnak állást biztosítana. Az ötven év felettiek foglalkoztatásának javításáról pedig az „50+ paktum” elnevezésű javaslat gondoskodik, ami 55 százalékkal növelné az ötven év felettiek munkaerőpiaci részvételét, korlátozná a korai nyugdíjazást, minden korosztályt a továbbképzésre vagy a felsőoktatásban való részvételre biztatna, illetve ösztönözné a hatvan év felettiek tovább foglalkoztatását is. A paktum speciális, kiegészítő intézkedéseket is javasol a vállalatoknak, például a vegyes korösszetételű munkacsoportok fejlesztését és a korhatárok módosítását.

Amikor Európa demográfiai kihívásairól van szó, lehetséges megoldásként leggyakrabban a munkával töltött évek számának emelését és a nyugdíjak csökkenését említik. Létezik más kiút?

Többféle magoldás is létezik. Jelentésemben említést teszek a családpolitika, a migráció, a gazdaságpolitika, az aktív öregedés elősegítésére irányuló intézkedések megközelítéseiről, amelyek a kiegyensúlyozottabb családi életet, gyermekközpontú megoldásokat, fiatalok és idősek társadalmi részvételét és az idősek igényeire épülő új áruk és szolgáltatások piacát célozzák.

A tagállamok e területen végzett tevékenységének felméréséről is beszél. Lassúnak találja a fejlődést? Hogyan lehetne hatékonyabban megfigyelni azt, hogy a tagállamok ilyen nehéz pénzügyi feltételek mellett jól hajtják-e végre a stratégiát?

A tagállamok kezében vannak azok az eszközök, amelyekkel a megváltozott munkaerőpiacon a különböző generációk között igazságos viszonyokat tudnak biztosítani. Meg kell teremteni a megfelelő fórumokat a generációk közötti nyílt és őszinte párbeszédre. A Tanácsnak és a Bizottságnak az Eurostat fenntarthatósági mutatói alapján be kell vezetnie mind a tagállamokban, mind pedig európai szinten egy generációk adatait nyilvántartó adattárat, amelynek segítségével pontosan és megbízhatóan lehetne modellezni a generációk közötti fizetési forgalmat, valamint előre jelezni, hogy egy munkaerőpiaci trend hátrányos vagy kedvező befolyást gyakorol egy korcsoportra.