Az EP plenáris ülése: 2010. szeptember 6–9., Strasbourg

Eddig öt uniós tagállam – Belgium, Hollandia, Portugália, Spanyolország és Svédország – engedélyezte az azonos neműek házasságkötését, több ország pedig a bejegyzett élettársi kapcsolatot. De mi történik akkor, ha egy homoszexuális pár egy olyan tagállamba költözik, amelyik nem ismeri el az azonos neműek közötti házasságokat és élettársi kapcsolatokat? Többek között erről kérdezték a Bizottságot kedd este az EP‑képviselők.

„Az azonos nemű európai partnerek közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetésben részesülhetnek az EU-ban munkájuk, tanulmányaik vagy utazásaik során” – mondják az EP‑képviselők, akik e témában három szóbeli kérdést intéztek az Európai Bizottsághoz.

Az első szóbeli kérdés az azonos nemű, házasságban vagy bejegyzett élettársi kapcsolatban élőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetéssel, a második az ilyen házasságok és élettársi kapcsolatok kölcsönös elismerésével, a harmadik pedig a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek (LMBT) jogaival foglalkozik.

Cornelis de Jong (GUE, holland), aki 21 éve regisztrálta azonos nemű kapcsolatát Hollandiában a vita során elmondta: „Amikor Lengyelországba megyünk, már nem vagyunk egy törvényesen elismert pár”.

Michael Cashman (szocialista, brit) 27 éve él bejegyzett azonos nemű élettársi kapcsolatban. „Ha balesetet szenvednék egy olaszországi nyaralás alatt, a társamnak nem lenne meg az alapvető joga annak eldöntésére, hogy ilyen esetben életmentő gépre tegyenek‑e, vagy sem” – mondta.

Sophia in 't Veld (liberális, holland) úgy vélte: „Minden egyes uniós polgárnak ugyanazon jogokkal kell rendelkeznie. Nem az EU vagy a tagállamok kormányainak dolga, hogy megítéljenek egy személyes kapcsolatot”.

„A legkevesebb, amit tehetünk az EU-ban az, hogy alkalmazzuk a kölcsönös elismerés elvét: ha megtesszük a lekvár, a bor és a sör esetében, miért nem tesszük meg a házassággal?” – kérdezte

Viviane Reding, az alapvető jogokért felelős uniós biztos óvatosságra intette a képviselőket: „lépésről lépésre kell meggyőznünk az ódzkodó tagállamokat arról, hogy elfogadják az általános szabályokat”.

Az olasz néppárti Salvatore Iacolino a Reding biztos által hangoztatott óvatosság és fokozatosság elvével egyetértve néhány alapvető jog biztosítása mellett érvelt, mert szerinte fontos „az egyén személyes, intim és szférájának tiszteletben tartása”.

„Figyelembe kell vennünk a család fogalmát, pontosabban azt, hogy számunkra mi a természetes családmodell: apa, anya és gyermekeik, egy olyan modellhez képest, amit természetesen tiszteletben tartunk, de belátjuk, hogy a többség nem ide tartozik” – fogalmazott Salvatore Iacolino.

A szlovák, szocialista Flašíková Beňová leszögezte, „itt a toleranciáról van szó, nem pedig arról, hogy bármire is kényszerítenénk a tagállamokat”.

A brit, liberális Sarah Ludford azt mondta, az EU alapszerződéseiben jól hangzanak az olyan fogalmak, mint „a megkülönböztetésmentesség, az egyenlőség, a kisebbségek jogai, az emberi méltóság, a családi élethez való jog, és természetesen a szabad mozgáshoz való jog”, ám – vélte – a szabályokat módosítani kell, hogy a tagállamok között ne fordulhasson elő diszkrimináció.

Az osztrák, zöldpárti Ulrike Lunacek kritikájának hangot adva azt mondta, „a fokozatos elismeréssel problémáink vannak, hiszen a tagországok polgárai haladóbban gondolkodnak, mint kormányaik”. 

Konrad Szymansky (konzervatív-reformer, lengyel) úgy vélte, „egyes országok nem ismerik el a homoszexuális párokat, és joguk van így tenni", hozzátéve: „ha az állam ezt nem ismeri el senkinek, akkor nem beszélhetünk diszkriminációról, így ez a vita csupán időpazarlás".

Eva-Britt Svensson (egyesült baloldali, svéd) az alábbi kérdést tette fel Reading biztosnak: „Nem gondolja-e, hogy eljött az idő arra, hogy a Bizottság garantálja az egyenlőséget?”

Oreste Rossi (szabadság-demokrácia, olasz) azon nézetét hangoztatta, hogy a sokféleséggel alkotunk egységet.  „Mindenki a saját otthona ura" – jelentette ki.

Reding uniós biztos konklúziójában rámutatott: „a törvény egyértelmű: ha A országban jogilag elismert az azonos neműek házassága vagy élettársi kapcsolata, akkor joguk van – és ez alapvető jog – e státuszukat a B országban is érvényesíteni.”