Földön, vízen, levegőben Európában

A közelmúltban a Parlament megszavazta az autóbusszal utazók jogait garantáló uniós jogszabályt, így lezárult az utasjogokra vonatkozó uniós törvényhozás. Arra kértük olvasóinkat a Facebookon, hogy osszák meg utazáshoz kapcsolódó történeteiket, legyenek azok pozitívak vagy negatívak.

A legutóbbi plenáris ülésen a tagállamokkal folytatott hosszas tárgyalást követően a Parlament a légi utasok és a vonattal utazók után az autóbusszal közlekedők jogairól is uniós jogszabályt hozott. De milyen mindennapi tapasztalataik vannak az utasoknak a közlekedéssel kapcsolatban?

Van, aki elégedett...

Andrei szerint a tömegközlekedés egyre jobb, és szerinte az egyik legjobb dolog benne, hogy érdekes emberekkel lehet találkozni. Boerge ezzel kapcsolatban azt jegyzi meg, hogy Nagy-Britanniából Dániába vonattal négy országon keresztül lehet eljutni, egy délután során négy országban is megfordulhat az ember. „Igazán európainak érzem magam, amikor Belgiumba érkezésem után egy Franciaországból vagy Németországból érkező vonatra várok” - írja.

Lucien szerint nagyon jó, hogy Európában vonattal is könnyen lehet utazni. Ellenpéldaként az Egyesült Államokat említi, ahol „csak autóval vagy repülővel lehet könnyen eljutni egyik helyről a másikra”.

…mások a magas költségekre panaszkodnak

Susann arról ír, hogy bár a svéd tömegközlekedés jó, majdnem olyan drága, mint autóba ülni. München kapcsán Philipp nemcsak arra panaszkodott, hogy a tömegközlekedés túl drága, de elmondta azt is, hogy „ez az oka annak, hogy gyakran inkább autóval közlekedik a család, mivel az sokkal olcsóbb”. A portugál Filipa szerint a tömegközlekedés hazájában a szolgáltatás színvonalához képest rendkívül drága.

Van, aki több buszt és vonatot szeretne

A brit Claire-nek nincs autója, ezért busszal jár. „Sok helyre egyszerűen nem lehet eljutni busszal, mert gyakran csak napi egy járat van.” Az osztrák Rolandnak is hasonló problémái vannak: „Szívesen járnék vonattal, de az utolsó vonat hazafelé este nyolckor indul.”

A portugál Isabel egy kalandos történetet osztott meg velünk: „A buszom egy órát késett, ezért nem voltam hajlandó fizetni. Bevittek a rendőrségre. Jogászoknak kellett segíteniük. De a tiltakozásnak meg lett az eredménye: az eset után két buszt is indítottak, és azok időben jártak.”

Más jellegű problémák

Valternek érdekes észrevétele van: „A vonattal utazók jogainak biztosításának egyik feltétele, hogy egyáltalán lehessen vonattal utazni. Északkelet-Olaszországban egyszerűen nincs elég vasútvonal.”

Végül pedig a máltai Neville azt jegyzi meg ironikusan, hogy a busszal utazók jogaira vonatkozó előírások nagy részét nem lehet majd érvényesíteni hazájában, mert azok csak a 250 km-nél hosszabb utakra vonatkoznak.