Kósa Ádám: A társadalom, nem pedig a fogyatékosságom gördít elém akadályokat

Az EU lakosainak 16%-a valamilyen fogyatékkal él. Mindennapi életüket megkeseríti, hogy sokszor csak korlátozottan férnek hozzá a különböző szolgáltatásokhoz, nehezen kapnak munkát. Kósa Ádám esete kivételes. A korábban ügyvédként dolgozó magyar, néppárti EP-képviselő az első siket képviselő az Európai Parlamentben.

Parlamenti munkájával elsősorban a fogyatékkal élők helyzetén kíván javítani, nemrégiben az EU fogyatékosságügyi stratégiájáról készített jelentést, amelyet múlt héten a Parlament foglalkoztatásügyi szakbizottsága is megvitatott. A magyar képviselő szerint a fogyatékkal élők integrációja szempontjából a legfontosabb az esélyegyenlőség megteremtése. Erről és a parlamenti munkáról kérdeztük Kósát, aki a nemzetközi jelnyelv segítségével osztotta meg velünk gondolatait.

Kikkel foglalkozik, és miről szól pontosan a jelentés?

A jelentés a 80 millió fogyatékkal élő uniós polgárról szól, akik a legnépesebb kisebbségnek számítanak az Unióban. Számukra a legnagyobb probléma, hogy nehezen férnek hozzá a különböző szolgáltatásokhoz: az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, nehezen fogadja be őket a munkaerőpiac. Ez az egész társadalom problémája.

Milyen konkrét eredményeket lehet elérni ezeken a területeken?

Az Európai Bizottságnak vagy egy tíz évre szóló fogyatékosságügyi stratégiája. Erre épül az én jelentésem is, ezt egészítettem ki megjegyzésekkel és új elképzelésekkel. Hadd említsek három példát!

Először is, a fogyatékkal élők esetét az emberi jogok felől kell megközelíteni, nem pedig sajnálni kell őket a fogyatékosságuk miatt. Léteznek ehhez kapcsolódó jogi eszközök: a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ‑egyezmény, illetve az Európai Unió Alapjogi Chartája. A legfontosabb azonban, hogy megváltozzon a fogyatékosokkal szembeni attitűd.

A második kiemelt kérdés a különböző szolgáltatásokhoz való hozzáférés. Miért is jelent ez problémát? Vegyük az én példámat! Én nem hallok. De igazából a társadalom gördít elém akadályokat, én magam nem érzem úgy, hogy fogyatékkal élek. Valójában a társadalomnak vannak fogyatékai, nem pedig az egyes embereknek. A társadalmi struktúrák hátráltatnak minket, amelyek nem teszik mindenki számára hozzáférhetővé a különböző szolgáltatásokat.

A harmadik fontos kérdés a foglalkoztatás. Ha a munkaadók valóban integrálni szeretnék a fogyatékkal élőket, akkor a munkahelyeken mindenki számára megteremtenék az esélyegyenlőséget. A jelentésem is ezt próbálja ösztönözni. Minden területen esélyegyenlőséget kell teremteni, a gyermekek oktatásától kezdve az idősekig. Ez mindannyiunk ügye.

Milyen előrelépést szeretne látni a következő tíz évben?

A legfontosabb, hogy a fogyatékkal élők körében nőjön a foglalkoztatási ráta. Nyugat‑Európában a fogyatékkal élők 40%‑a folytat valamilyen kereső tevékenységet. Kelet‑Európában ez az arány 10‑15%. Mindkét mutató alacsony, de a 10%‑os arány egyenesen tragikus. Szeretném, ha ez jelentősen nőne a jövőben. Ez szerepel a fogyatékosságügyi stratégiában is, de az Európa 2020 uniós stratégiának is kiemelt célja, hogy 2020-ra 75%‑os legyen a foglalkoztatottsági ráta az EU-ban. Ezt viszont csak úgy lehet elérni, ha a fogyatékkal élőket is bevonjuk a munkaerőpiacra.

Az Európai Unióban, és közelebbről az Európai Parlamentben hol és kihez fordulhatnak a fogyatékkal élők? Kik hallgatják meg panaszaikat, hol mondhatják el ötleteiket, javaslataikat?

A jelentésben arra tettem javaslatot, hogy jöjjön létre egy fogyatékosságügyi szakbizottság, amely kifejezetten a fogyatékkal élőket érintő problémákkal foglalkozna. Az Európai Parlamentben egyébként létezik egy informális frakcióközi csoport, amely a fogyatékkal élők ügyeivel foglalkozik. A Parlamentben vagy egy petíciós szakbizottság is, ahova szintén fordulhatnak a polgárok. Az Európai Bizottságban létezik fogyatékosságügyi osztály, és a tagállamokban is vannak szervezetek, amelyek a fogyatékkal élőket érintő kérdésekkel foglalkoznak. De a feladat nem könnyű: a fogyatékkal élők üzenete könnyen elveszhet ebben a nagy gépezetben.

Említette a fogyatékkal élők ügyével foglalkozó parlamenti frakcióközi csoportot, amelynek ön az elnöke. Melyek a csoport céljai, hogyan működik és milyen eredményeket sikerült eddig elérni?

Ez a legrégebbi frakcióközi csoport az Európai Parlamentben. Már legalább harminc éve létezik, ez a legnagyobb, és több mint száz EP‑képviselő a tagja.

A cél elsősorban az, hogy a képviselők megosszák egymással az információkat. De az elmúlt két évben nyolc alkalommal találkoztunk az Európai Tanács és az Európai Bizottság képviselőivel is, hogy megvitassuk a fogyatékkal élő nők helyzetét és megtárgyaljuk a foglalkoztatással kapcsolatos kérdéseket. Tevékenységünket támogatja az Európai Fogyatékosügyi Fórum, amely a legnagyobb európai civilszervezet ezen a téren. Így igen erős a kapcsolat köztünk és a civil társadalom között.

Üléseinken a többi uniós intézmény képviselői is részt vesznek, a Tanács és az Európai Bizottság mindig képviselteti magát. Ez fontos. Az EU-ban is erősebb lett a befolyásunk, és több képviselő figyelmét is sikerült felhívnunk a fogyatékkal élők ügyének fontosságára.