Szaharov‑díj 2011 - Díj a gondolatszabadságért

Hauwa Ibrahim nigériai jogász a női jogok elkötelezett védelmezője, ügyvédként többször is sikerrel szállt szembe a sária törvények szerint működő bíróságok ítéleteivel. Előfordult, hogy házastársi hűtlenkedésért halálra ítélt nő életét mentette meg. 2005-ben Szaharov-díjat kapott, idén novemberben pedig ő is részt vett azon az emberi jogi konferencián Brüsszelben, ahová korábbi Szaharov-díjasokat is meghívtak.

Ön többször is kiállt a sária törvények alapján elítéltek mellett. Mi volt a legfontosabb tanulság ezekből az esetekből?

Az, hogy sikerült bebizonyítottam, hogy a sária bíróságok is tiszteletben tarthatják az emberi méltóságot és a vádlottak felmentést is kaphatnak. Akármilyen jogrendszert is alkalmazzunk, mindig van remény. A sária is tud megoldást és igazságot szolgáltatni. De ez még közel sem a történet vége, sok még a tennivaló.

Mit jelentett önnek a Szaharov-díj?

Sokat segített a díj, mert a nemzetközi színtéren is láthatóvá tett. A láthatósággal pedig együtt jár a hitelesség. Ez pedig még inkább segít abba, hogy eredményesebb legyen a munkám. A Szaharov-díj után egy könyvben dolgoztam fel a sária bíróságokon szerzett ügyvédi tapasztalataimat. A könyvet az amerikai ügyvédi kamara adta ki, az Ügyvédek Határok Nélkül franciaországi és kanadai szervezetének támogatásával.

Hogyan segíthet a Szaharov-díjasok együttműködése az emberi jogok érvényesítésében?

Az együttműködés egy folyamat része. Az emberi jogokkal foglalkozó szakemberek megosztják egymással gondolataikat és tapasztalataikat arról, hogyan segíthetünk az embereken.

Idén az arab tavasz öt aktivistája kapta a díjat. Valódi, tartós demokratikus rendszerváltás szemtanúi vagyunk, vagy csak egy rövid fellángolásról van szó?

Úgy gondolom, hogy egy új világrend kialakulásának vagyunk szemtanúi. Újradefiniálódik a tér, és az, hogy ki mit foglal el. Azt gondolom, hogy ez a tér mindannyiunké, amelyet egyenlően és tisztességesen kell megosztani, és ahol nem csak a hatalommal rendelkezőknek vagy tehetőseknek kell, hogy hely jusson.

A szabadság mindig az emberből, belülről fakad. El kell számolnunk azzal, hogy kik vagyunk, ismernünk kell önmagunkat, és gondoskodni kell a jövőről, a még meg sem született generáció jövőjéről. Remélem, hogy mindehhez meglesz a biztonság, és mindenki megtalálja a helyét.

A demokratikus átalakulás egy folyamat. Reméljük, hogy tartós lesz, de ahogy Egyiptom példáján is látjuk, új fordulatot vettek az események. Negyven-ötven évbe telt, mire elértünk erre a pontra. A változáshoz nem lesz elegendő negyven-ötven hónap, több időre lesz szükség. Rombolni mindig könnyebb, mint építeni. De remélem, hogy idő múltával tartós lesz az új demokrácia.