Szaharov‑díj 2011 - Díj a gondolatszabadságért

Zubeir Ahmed al-Sarifként is ismert, az utolsó líbiai király egyik rokona, egy meghiúsult puccskísérlet résztvevője. Első ránézésre nem úgy tűnik, hogy ez jó ajánlólevél lenne egy emberi jogi díjhoz.

Ahmed al-Zubair Ahmed al-Szanuszi életműve viszont arról tanúskodik, hogy mennyire félrevezetők lehetnek az első benyomások.

A hetvenes években, röviddel az Idrisz királlyal szembeni puccs után al-Szanuszi szerette volna Líbiát megszabadítani Kadhafitól és lehetőséget teremteni arra, hogy az ország választhasson a monarchiához való visszatérés vagy a köztársaság kikiáltása között.

De a puccs meghiúsult, al-Szanuszit pedig halálra ítélték. A börtönben tizennyolc évig nem fogadhatott látogatót, a börtönévek első felét magánzárkában töltötte, rendszeresen kínozták, cellájának ablakait elsötétítették.

A börtönévek alatt hunyt el a felesége, akinek a haláláról csak évekkel később értesült. 2001-ben, a Kadhafi elleni puccskísérlet 32. évfordulóján kegyelmet kapott. Egészségi állapota jelentősen megromlott. Harmincegy évet töltött börtönben.

Ő volt a leghosszabb ideig bebörtönzött líbiai fogoly, jelenleg a Nemzeti Átmeneti Tanács tagja, ahol a politikai foglyok érdekeit képviseli. A királyi család szimbólumát még mindig viseli a gyűrűjén, de republikánusnak vallja magát, családja számára nem lát szerepet az új Líbia irányításában.

„A köztársasági államforma azért jobb, mert megoszlik a hatalom és nem egy családra vagy személyre ruházzák azt” - mondta egy interjúban.