Kinek lehet előnyös az EU-Marokkó mezőgazdasági megállapodás?

Az EU–Marokkó mezőgazdasági és halászati termékekre vonatkozó liberalizációs megállapodás vegyes reakciókat váltott ki a parlamenti szakbizottságokból. A kérdésről kedden este vitázik, csütörtökön pedig szavaz a Parlament plenárisa. Két képviselőt kérdeztünk, hogy milyen következményekkel járhat, ha az EP elfogadja vagy elutasítja azt.

José Bové (zöldpárti, francia) a jelentés parlamenti felelőse. Ő azt javasolja, hogy a Parlament ne adja jóváhagyását a megállapodáshoz, amely nélkül az nem léphet hatályba.

A nemzetközi kereskedelmi szakbizottság viszont azt ajánlja a Parlament plenárisának, hogy támogassa a megállapodást.

Cristiana Muscardini (néppárti, olasz), a néppárti frakció véleményét képviselve kiáll a megállapodás mellett.

A megállapodásról két másik szakbizottság is véleményt mondott. A mezőgazdasági szakbizottság ellenezte, a halászati szakbizottság viszont támogatta azt.

Az egyezményt támogatók, a néppárti, a szocialista, a liberális és a konzervatív-reformer frakció egy olyan állásfoglalást is benyújtanak, amely figyelembe veszi az egyezmény elutasítóinak bizonyos kifogásait.

A képviselőket megosztó kérdésről José Bovét és Cristiana Muscardinit kérdeztük.

Miért kell a Parlamentnek elfogadnia vagy éppen elutasítania a megállapodást?

Muscardini: Ez az egyezmény lehetőséget kínál Európának, hogy elősegítse az észak-afrikai országok fejlődését, kezdve Marokkóval, amely az elmúlt időszakban demokratikus reformokba kezdett. Az egyezmény az arab tavasz országai számára is ajtót nyithat. Az egyezmény elfogadásával az EU hozzájárul a gazdasági reformok elősegítésébe, amelyek szükségesek egy jobb, biztonságosabb és tisztességesebb kereskedelmi rendszer kialakításához a térségben.

Bové: Az EP-nek el kell utasítania ezt a liberalizációs megállapodást, mert annak nagyon rossz hatása lesz a családi gazdaságokra, amelyek a marokkói aktív népesség 20%-ának adnak munkát és az EU déli részén, például Spanyolországban és Franciaországban is jelentősek. A megállapodás hosszú távon csökkenti annak az esélyét, hogy Marokkó növelje önállóságát az élelmezésben. A marokkói fogyasztókat is kiszolgáltatott helyzetbe hozza, kiteszi őket az élelmiszerpiaci spekulációnak.

Kinek lehet előnyös a megállapodás?

Muscardini: Jó lenne Marokkónak, mert fejlődne az agrárszektor, fellendülne az export és az import. De természetesen az EU-nak is előnyös lenne a megállapodás, mert megnyitná a piacait az arab tavasz országai előtt, amelyeknek befektetésekre és gazdasági támogatásra van szükségük. Az európai gazdák termékeikkel a régióban is tudnának kereskedni, a megállapodás biztonsági záradékai pedig garanciát nyújtanak piaci túltelítettség esetén.

Bové: A megállapodás az uniós exportot 50%-kal Marokkóét pedig 15%-kal növelné. Ágazatonként különböző hatása lehet. A gabonát vagy tejport exportáló vállalatoknak előnyös lesz a megállapodás. A nagy európai élelmiszer‑feldolgozó cégek lehetnek a nyertesek. Marokkói oldalon pedig azok a vállalatok, amelyek gyümölcsöt és zöldséget termelnek exportra. A kedvezményezettek mindkét oldalon a nagyobb vállalatok, a családi gazdaságok rovására.

Milyen hatása lehet a megállapodás elfogadásának vagy elutasításának?

Muscardini: Ha a Parlament elutasítja az egyezményt, az EU egy fontos lehetőséget szalaszt el, hogy fontos szereplővé váljon a térségben. A megállapodás kiemeli, hogy felelősek vagyunk a szomszédunkért, amely ajtót nyithat a mediterrán piacok felé.

Bové: Az egyezmény elutasítása lehetővé tenné, hogy újra tárgyaljunk Marokkóval. Egyben jelzés lenne a Bizottság felé, hogy a Parlamentet is vonja be a tárgyalásokba. A Bizottságnak hatástanulmányokat kell készítenie a megállapodás gazdasági, társadalmi, környezetvédelmi és költségvetési hatásairól. Nem tudjuk elfogadni, hogy a Parlament egy ilyen egyezményre csak igent vagy nemet mondhat. A Mercosur‑országokkal folytatott tárgyalások a közeljövőben már megmutathatják, hogy átmegy-e ez az üzenet.