Plenáris ülés, 2012. június 11–14., Strasbourg

Az energia nemcsak a mindennapi élet elengedhetetlen része, hanem a gazdaság egyik mozgatórugója is. Ha az EU szeretne elérhető árú és megbízható energiaellátást, a tagállamoknak közös stratégiát kell alkalmazniuk a külső beszállítókkal szemben, véli Herczog Edit. A szocialista EP‑képviselő harmadik országokkal történő energetikai együttműködésről szóló jelentését június 12-én szavazta meg az EP plenárisa.

Hogyan szólalhat meg az EU közös hangon az energetikai kérdésekben?

Először is elengedhetetlen a jobb információcsere. A nagy energiaellátók ismerik az európai energiafogyasztási adatokat, de az EU-n belül nincsenek információink egymásról. Pedig ez erősítené a pozíciónkat a nemzetközi piacon.

Új jogszabályokra van szükség azzal kapcsolatban, hogy az országok miként osszák meg ezeket az információkat, hogyan használják fel azokat, mivel bizalmas adatokról van szó.

Hogyan lehetne ezt megvalósítani?

Politikai szintű információcseréről beszélünk. Ha tehát az energiaügyi miniszterek a Tanácsban az európai energiapolitika külügyi aspektusával foglalkoznak, akkor azt Günther Oettinger energiaügyi európai biztossal és az uniós külügyi főképviselővel is meg kellene vitatniuk. Az uniós energetikai célkitűzéseket jobban be kellene építeni a külpolitikába.

Jelentésében azt állítja, hogy a tagállamoknak nem lenne szabad olyan energiaszállítási szerződést kötniük harmadik országokkal, amelyek sértik egy másik tagállam érdekeit.

Igen. Ha az EU egy egységes gazdasági tömb, akkor nem helyes, ha valamelyik ország a többi tagállam érdekeit aláásva jut versenyelőnyhöz. Az erényeinkre, nem pedig a gyenge pontjainkra kell építeni.

A gázellátás diverzifikációja az uniós energiapolitika fontos eleme. Milyen alternatív szállítási utakat és szállítókat kellene az EU-nak támogatnia, hogy csökkenjen az Oroszországtól való függés? Sokat lehet hallani a Kaszpi‑tengeri gáz déli útvonalon történő Európába juttatásáról.

Szeretnénk megnyitni az utat minden energiaforrás előtt, beleértve a Kaszpi-tenger térségét és az azon túli régiókat. Jelenleg két elképzelés vetélkedik egymással. Az egyik a már jelenleg létező vezetékeket kapcsolná össze egymással egy délkelet‑európai hálózatba. A másik opció a Nabucco, ami egy teljesen új hálózat lenne. Támogatói szerint egy új hálózat kiépítése egyszerűbb, mint a régi vezetékek felújítása.

A befektetőkön múlik, hogy a régi hálózatba ruháznak be, vagy egy új részvénytársaságot hoznak létre. új szabályokkal. Számomra a második opció inkább tűnik megvalósíthatónak, és nem kerül sokkal többe, mint az első. De nem vagyok befektető, a döntés pedig rajtuk múlik.