Jó hír az online vásárlóknak: 2018 végéig eltörli az EU a területi alapú korlátozást, a geo-blokkolást, így könnyebb lesz beszerezni valamit egy másik országban lévő cégtől az interneten.

Mára sokak számára az online vásárlás a mindennapi élet része lett. Legyen szó akár ruhákról, elektronikai készülékekről, háztartási gépekről, vagy bútorokról, 2017-ben az európaiak 57%-a vásárolt valamit az interneten. Ez az internetet használók egyik kedvenc tevékenysége: tavaly 68%-uk vásárolt online.

Az online vásárlás nem áll meg a határoknál: 2017-ben az interneten vásárlók harmada egy másik uniós országban működő kereskedőtől szerezte be az adott terméket. Ők azonban még mindig számos akadályba ütközhetnek, ami miatt végső soron nem valósul meg a tranzakció.

A Parlament február 6-án, kedden megszavazta a szabályozást, amely megszünteti a területi alapú tartalomkorlátozást, és kötelezi a kereskedőket, hogy a másik uniós országból származó vevőket az árak és vásárlási feltételek kapcsán a pontosan ugyanúgy kezeljék, mint a belföldi vásárlókat.

Mi az a területi alapú korlátozás, vagyis a geo-blokkolás?

Az a gyakorlat, amikor a cégek földrajzi helyhez kötik termékeik online történő megvásárlását. Ennek a formája lehet az, ha külföldi IP-címre, irányítószámra, vagy a bankkártyát kibocsátó országra alapozva elérhetetlenné tesznek bizonyos termékeket és szolgáltatásokat a felhasználók számára.

A geo-blokkolás tipikus formája, amikor egy cég indoklás nélkül meggátolja az árucikkei interneten keresztüli vásárlását egy másik országból érkező igény esetén és visszairányítja a felhasználót egy helyi áruházhoz, ahol azonban más áron kaphatók a termékek.

Az Európai Bizottság több ezer weboldalt megvizsgált az EU-ban, és megállapította, hogy csupán az esetek 37%-ában tudtak a külföldről vásárlók valóban megvenni egy terméket. Az esetek fennmaradó részében a felhasználók területi alapú tartalomkorlátozásba ütköztek (geo-blokkolás).

Miért kéri az Európai Parlament a területi alapú korlátozás eltörlését?

Az EP-képviselők azért dolgoznak, hogy megszűnjön ez a fajta diszkrimináció és a vásárlók online és offline egyaránt élvezhessék az EU egységes piacának előnyeit.

Roza Thun (néppárti, lengyel) jelentéstevő a mostani rendelet kapcsán úgy fogalmazott: „Tulajdonképpen azt értük el, hogy az online vásárlás és a vásárlás a való életben még közelebb kerüljön egymáshoz, és így senkit ne érhessen hátrányos megkülönböztetés az interneten.”

A szabályok 2018 végéig életbe lépnek és a termékek és szolgáltatások széles körére kiterjednek, mint például:

  • olyan árukra, például háztartási eszközökre, bútorokra, vagy elektronikai cikkekre, amelyet a cég olyan uniós tagállamba is szállít, ahová az ügyfél hajlandó elmenni érte,
  • felhő alapú szolgáltatásokra és adattárolásra,
  • szabadidős tevékenységekhez kapcsolódó szolgáltatásokra, mint például a koncertjegyek, vagy belépő sporteseményekre.


Mi történik a többi termékkel, amelyekre nem terjed ki a mostani rendelet?


Az Európai Parlamentnek köszönhetően a megállapodásba bekerült egy záradék, amelynek értelmében a Bizottságnak két éven belül meg kell vizsgálnia, hogy szükséges-e a törvényt kiterjeszteni további termékekre, például az e-könyvekre, letölthető zenére, és az online játékokra.