Min változtatnának az EP-képviselők ahhoz, hogy a jövőben az EU sikeresen kezelje a nehézségeit és kihívásait, például a migráció, a gazdaság, vagy a biztonság terén?

Szükség van a reformokra

 

Az Európai Unió története során már többször is megújult, legutóbb a 2009 óta hatályban lévő Lisszaboni szerződés elfogadásakor, amely új jogalkotási hatáskörökkel ruházta fel az Európai Parlamentet.

 

Az utóbbi években a digitális gazdaság fejlődése, a klímaváltozás, a migrációs válság és a terrorizmus azonban új kihívások elé állította az EU-t, és egyre többen sürgetnek újabb reformokat. A problémák ugyanis nem nemzeti, hanem globális szinten jelentkeznek, így nemzetközi választ kívánnak. Az EU egy újabb reformja rugalmasabbá tenné az intézmények működését és így lehetővé tenné számukra, hogy hatékonyabb választ adjanak a kihívásokra, miközben erősítik az együttműködést a tagállamok között.

 

A Brexit-szavazás (az Egyesült Királyság döntése, hogy kilép az EU-ból) után még világosabbá vált, hogy az Uniónak meg kell újulnia, hogy demokratikusabbá váljon és közelebb kerüljön az emberekhez.

 

A közös piacot és így a mai Európai Unió elődjét létrehozó Római Szerződés aláírásának 60. évfordulója idén jó alkalom arra, hogy az Unió vezetői értékeljék az eddigi eredményeket és meghatározzák a teendőket a jövőre.

 

Az EP-képviselők az év elején fogalmazták meg, hogy véleményük szerint merre haladjon tovább az Unió, majd a Bizottság is közzétette vitaanyagait a témában.

 

Az Európai Parlament javaslatai

 

Az Európai Parlament február 16-án három, az EU jövőjével foglalkozó állásfoglalást fogadott el, amelyben az EP-képviselők kifejtik, min változtatnának a jövőben ahhoz, hogy az EU sikeresen kezelje a nehézségeit.

 

A Lisszaboni szerződés nyújtotta lehetőségek 

 

Mercedes Bresso (szocialista, olasz) és Elmar Brok (néppárti, német) állásfoglalása azt vizsgálja, hogyan lehet hatékonyabban kihasználni a Lisszaboni szerződésben foglalt lehetőségeket. Többek között az alábbiakat javasolja:

 

  • kétkamarás rendszert létrehozva alakítsák át a Tanácsot valós jogalkotó testületté, a tanácsi jogalkotási formációi pedig az európai parlamenti bizottságokhoz hasonlóan működjenek;
  • növelni kellene a Bizottság elnökének függetlenségét oly módon, hogy minden tagállam mindkét nemből legalább három jelöltet állít;
  • a jogalkotási folyamat felgyorsítására a Tanács, ahol csak a Szerződések engedik, teljes egészében áttérne a minősített többségi szavazásra;
  • a tagállamok védelmi politikájának összehangolása érdekében álljon fel a Védelmi Miniszterek Tanácsa.

A szerződések ambiciózus reformja

 

Guy Verhofstadt (liberális, belga) állásfoglalása a szerződések sürgető és mélyre ható reformjára tesz javaslatokat:

 

  • legyen az euró övezetnek saját uniós pénzügyminisztere, ruházzák fel a Bizottságot a makrogazdasági, költségvetési és monetáris eszközöket ötvöző, euró övezeti költségvetéssel alátámasztott közös uniós gazdaságpolitika kidolgozásának és megvalósításának feladatával;
  • legyen az Európai Parlamentnek egy székhelye;
  • csökkentsék az EU biztosok számát, az alelnökök számát kettőre redukálva;
  • a választók európai pártlistán keresztül szavazhassanak közvetlenül az európai politikai pártok listavezetőire és egyben Bizottsági elnökjelöltjükre.

Az euróövezet megerősítése

 

Reimer Böge (néppárti, német) és Pervenche Berès (szocialista, francia) állásfoglalásukban arra tesznek javaslatot, hogyan közeledjenek egymáshoz az eurózóna gazdaságai, valamint hogyan legyen az övezet ellenállóbb a külső problémákkal szemben. Javaslataik többek között:

 

  • közös fiskális rendszerre van szükség, amelynek része az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) és egy külön kiegészítő euró övezeti fiskális rendszer, amelyet a tagok finanszíroznak;
  • az ESM-et olyan európai valutaalappá kell továbbfejleszteni, amely megfelelő hitelnyújtási és -felvételi kapacitással, valamint egyértelmű megbízatással rendelkezik a gazdasági megrázkódtatások kivédésére;
  • egy konvergencia kódexre van szükség, amely egy ötéves időszakban az adózásra, a munkaerőpiacra, a beruházásra, a termelékenységre, a szociális kohézióra vonatkozik;
  • a megújult gazdasági kormányzási keretében az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek megerősített szerepet kell vállalniuk a demokratikus elszámoltathatóság megerősítésében, ezzel együtt az euró csoport elnökének és a gazdasági és pénzügyekért felelős biztos pozícióját egyesíteni lehetne.

Bizottsági fehér könyv Európa jövőjéről

 

Az Európai Bizottság március 1-jén ismertette az EU jövőjére vonatkozó 5 forgatókönyvét:

 

  1. Megy minden tovább – az eddigieket folytatva az EU az eredményközpontú reformprogramjának végrehajtására koncentrál
  2. Csak közös piac – az Unióban fokozatosan előtérbe kerül az egységes piac, mivel a tagállamok egyre több szakpolitikai területen nem képesek közös nevezőre jutni
  3. Aki többet akar, többet tesz – egy többsebességes Európai Unió jön létre, amelyben az arra kész országok számára fennáll a lehetőség, hogy meghatározott területeken további eredményeket érjenek el
  4. Kevesebbet hatékonyabban - az EU arra összpontosít, hogy meghatározott szakpolitikai területeken többet és gyorsabban valósítson meg, és kevesebbet tesz ott, ahol nem tud hozzáadott értéket biztosítani
  5. Együtt sokkal többet - a tagállamok minden területen több hatáskört és erőforrást osztanak meg, és kiterjesztik a döntéshozatalt

 

Jean-Claude Juncker elnök az öt forgatókönyvet az EP-képviselőkkel is megvitatta márciusban.

 

Az Európai Bizottság emellett az EU jövőjéről folyó vita részeként június végéig öt témában tett közzé vitaanyagokat: Európa szociális dimenziójának kialakítása, az európai gazdasági és monetáris unió elmélyítése az öt elnök 2015. júniusi jelentése alapján, a globalizáció kiaknázása, Európa védelmének jövője, az uniós pénzügyek jövője.

 

A vitaanyagok elképzeléseket, javaslatokat, lehetőségeket és forgatókönyveket mutatnak be arra vonatkozóan, hogy hogyan fog kinézni Európa 2025-ben, és mintegy vitaindítóként szolgáltak.  A gondolatokat Jean-Claude Juncker bizottsági elnök 2017. szeptember 13-i, az Unió helyzetéről szóló beszédében vitte tovább.