Kibervédelem: A számítógépes hadviselés megjelent a klasszikus katonai területek mellett (interjú) 

 
 

Egyre több kibertámadás éri Európát civil és katonai fronton egyaránt. Az EP-képviselők a szorosabb együttműködésben látják a megoldást. Interjú Urmas Paettel.

Urmas Paet EP-képviselő 

Hackertámadás és más kibernetikai támadás nem csak a számítógépünket vagy a digitális pénztárcánkat érheti, de kórházakat, erőműveket, légiirányító központokat és katonai létesítményeket is. A júniusi plenáris ülésen elfogadott, kibervédelemről szóló jelentés kapcsán az EP-képviselők azt vitatják meg, hogyan léphet fel az EU hatékonyabban az ilyen jellegű támadások ellen. Urmas Paet (liberális, észt) jelentéstevővel beszélgettünk.

Hányasra értékelné az EU kibernetikai védelmét egy egytől ötig terjedő skálán?

Kis optimizmussal négyesre. Nem rossz a helyzet, de lehetnénk ennél jobbak is. Döntő tényező, hogy a kibervédelem a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az EU annyit tehet, hogy szorosabb együttműködésre ösztönözi őket a kiberbűnözés és kibertámadások elleni fellépéshez, hogy fel legyünk készülve, ha lépni kell. Emellett platformot biztosíthat a NATO-val és más harmadik országokkal való együttműködésre.

A kiberbiztonság és a kibervédelem természetéből adódóan nemzetközi, és szoros átfedésben van az országok között, így ha az egyik tagállam nagyon gyenge, az sajnos az összes többinek is árt.

Mi tehát az EU szerepe ezen a területen?

Az EU-nak az a szerepe, hogy a tagállamokat hasonló védelmi rendszerek létrehozására bíztassa, amely magától értetődően segítené az együttműködést.

Emellett a tudás és az információ megosztására is bíztatunk, hogy minden résztvevő teljes képet kapjon Európa egészéről. Vegyük például azt, hogy 100 000 vagy több olyan szakember hiányzik a munkaerőpiacról, aki képes lenne kezelni a kibertámadásokat.

A kibervédelem természetes része az európai védelmi együttműködésnek és az európai védelmi uniónak. A számítógépes hadviselés megjelent a klasszikus katonai területek, a légi, tengeri és szárazföldi hadviselés mellett.

A jelentés a számítógépes fenyegetések katonai oldalával foglalkozik, de van átfedés a civil élettel, az adatbiztonsággal vagy az online fizetés biztonságával is?

Nincsen világos határvonal a kibervédelem és a kiberbiztonság között. Európában minden modern rendszer számítástechnikán alapul, így ha egy sikeres támadást hajtanának végre mondjuk egy atomerőmű ellen, azt mindannyian beláthatjuk, hogy az végzetes következményekkel is járhat. A katonai és a civil szféra, a köz és a magán határán mozgunk.

Tavaly nyáron brit kórházak kerültek támadás alá, és csak a szerencsének köszönhető, hogy senki nem halt meg. A légiirányító központok vagy vasúti rendszerek ellen irányuló kibertámadások komoly fenyegetést jelentenek.

Egy esetleges támadásra vonatkozó stratégiára is szükségünk van. Nem elég a védelem, néha cselekedni kell, például ha tudjuk, honnan érkeznek a támadások.

Fel kell készülnünk arra, hogy a jövőben még több kibertámadás történik? Szükség van arra, hogy az emberek is képezzék magukat ezek kivédésére?

A rövid válaszom az, hogy igen. Egyéni szinten szerintem mindenkinek el kell gondolkodnia a saját számítógépei biztonságáról, és arról, hogyan viselkedik az interneten. De a kormányoknak és a politikusoknak is el kell végre ismerniük, hogy vannak ezzel kapcsolatos veszélyek. Azt remélem, hogy a tudatosság minden szinten erősödni fog.

Urmas Paet további kérdésekre is válaszolt egy élő Facebook interjú keretében.