Forsmark: ahol először szereztek tudomást a csernobili atomkatasztrófáról 

Frissítve: 
 
Létrehozva:   
 

Megosztás itt: 

Forsmark, Svédország második legnagyobb atomerőműve  

A vészjelzést a svéd Forsmarkban, az ország második legnagyobb atomerőművében egy, a detektor előtt elsétáló munkás indította be. A cipőjén erős radioaktív jeleket észleltek, és így először a személyzet attól tartott, hogy az atomerőműben történt baleset, de egy alapos vizsgálat után kiderült, hogy a radioaktivitás az 1100 km-re lévő Csernobilból érkezik.

Hogy a Stockholmtól alig egy órányira fekvő forsmarki erőműben idejében észlelték a radioaktív sugarak magas értékét, fontos szerepet játszott abban, hogy a szovjet vezetés elismerje a Csernobilban 1986 áprilisában történt balesetet.


Amikor 1986. április 28-án a vészjelző beindult, Forsmarkban még nem lehetett tudni, honnan származnak a radioaktív anyagok, hiába vizsgálta a személyzet a detektorokat.


„Semmit sem találtunk” – meséli Claes-Göran Runemark, aki akkoriban felügyelte a műveleteket az atomerőműben. „Újra és újra megnéztük a detektorokat, de semmit sem találtunk Forsmarkban.” A riasztás ellenére a személyzet meglehetősen nyugodt maradt.


Némi vizsgálat után a fűben talált radioaktív anyagokat azonosították, és megállapították, hogy ilyenek szovjet atomerőművekben találhatók. A hét folyamán a szél délkeleti irányból fújt, majd az eső belemosta a radioaktív felhőt Svédország északkeleti területeinek földjeibe. Minden jel a Szovjetunió területére mutatott. Aznap este, két nappal a katasztrófa után, a Szovjetunió elismerte a csernobili atomerőműben történt balesetet.


„Hála annak, hogy észleltük a sugárzást, idejében tudtuk értesíteni a svéd hatóságokat, akik azután a világ többi részének is továbbították a mai Ukrajna területén található csernobili atomerőműben történt katasztrófa hírét” - mondja Runemark.


A veszélyes anyagok évszázadokig a környezetben maradhatnak


Mára a legtöbb veszélyes anyag eloszlott. Az olyan veszélyes anyagok viszont, mint a cézium vagy a plutónium, még évszázadokig, sőt évezredekig is megmaradhatnak a környezetben, igaz alacsonyabb mértékben, mint a katasztrófa idején. A csernobili katasztrófa rávilágított arra, hogy a környezetszennyezés nem ismer határokat.


Annak érdekében, hogy az EU védje az emberek egészségét és a környezetet, vezető szerepet játszik olyan szabályozások és nemzetközi egyezmények kidolgozásában, amelyek segíthetnek kivédeni a csernobilihoz hasonló katasztrófákat.


Az EU a Szennyezéskutatási Európai Központon (European Centre for Pollution Research – ECPR) keresztül azon dolgozik, hogy szigorúbb környezetvédelmi irányelveket dolgozzon ki, és érvényesítse azokat. Az Európai Környezetvédelmi Szakpolitikai Intézet (Institute for European Environmental Policy – IEEP) a környezetvédelmi kérdések hatékonyabb szabályozásán dolgozik.


Átláthatóbb környezeti hatásvizsgálatok


2014 márciusában az EP támogatta a már létező uniós szabályozás átdolgozását, hogy a környezeti hatásvizsgálatok átláthatóbbá váljanak, jobban figyelembe vegyék a biodiverzitást, a klímaváltozást, és mindebbe bevonják a nagyközönséget is.


A környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv meghatározza, hogy milyen információkat kell a nemzeti hatóságokhoz eljuttatni egy projekt elfogadásához. 2005–2008 között az EU-ban lebonyolított környezeti hatásvizsgálatok száma 15–26 ezer között mozgott évente.