Fő navigációs oldal közvetlen elérése (Nyomja le az Enter billentyűt)
Az oldal tartalmának elérése (kattintson a „Belépés” ikonra)
Egyéb honlapok listájának közvetlen elérése (Nyomja le az Enter billentyűt)

A Parlament sajtószolgálatához intézett gyakran ismétlődő kérdések

07-04-2014 - 11:26
 

Hogyan dolgoznak az EP-képviselők, mennyit keresnek, és milyen kiadásaik vannak? Ilyen és hasonló, a Parlament működésével és költségeivel kapcsolatban gyakran feltett kérdésekre található válasz ezeken az oldalakon.


Az alábbiakban széles körű információt biztosítunk a Parlament mindennapos működésével kapcsolatban. A kérdéseket és válaszokat rendszeresen frissítjük annak érdekében, hogy a sajtót leginkább érdeklő, alapvető és aktuális adatok folyamatosan a média rendelkezésre álljanak.

REF : 20140331FAQ41132
Frissítve: ( 25-05-2016 - 10:16)
 
 

Parlament: a Parlament hatáskörei és a jogalkotási eljárások


Az uniós jogalkotás során a Parlament legtöbbször az EU Tanácsával közösen fogad el jogszabályokat. A rendes jogalkotási eljárás – az „együttdöntés” – többek között az alábbi területeken működik: gazdaságirányítás, pénzügyi szolgáltatások, egységes piac, a munkavállalók szabad mozgása, szolgáltatások, mezőgazdaság, halászat, energiabiztonság, vízumok, menekültpolitika, bevándorlás, igazságügy és belügy, fogyasztóvédelmi politika, transzeurópai hálózatok, környezetvédelem, kultúra (ösztönzők), kutatás (keretprogramok), társadalmi kirekesztés, közegészségügy, az EU-t érintő csalások elleni küzdelem, megkülönböztetés elleni küzdelem, konkrét ipartámogatási lépések, a gazdasági és társadalmi kohéziót célzó lépések, és az európai politikai párok alapokmányai.


Néhány területen, ahol a Parlament csupán véleményt nyilvánít a Bizottság javaslatáról, sajátos döntéshozatali eljárást alkalmaznak. Ilyenkor a Tanácsnak a bizottsági javaslatról történő szavazás előtt ugyan ki kell kérnie a Parlament álláspontját, de az nem köti a Tanácsot. Ezt a konzultációs eljárást leginkább az adózás jogalkotási területén használják. Az ilyen eljárással megalkotott jogszabályok elfogadásához a Tanácsban egyhangú megállapodásnak kell születnie.


Néhány olyan terület is van, ahol a döntéshozatalhoz a Parlament hozzájárulása szükséges. A Parlament ilyenkor egyszerű igennel vagy nemmel szavaz, és döntése kötelező érvényű. Ezt az eljárást alkalmazzák többek között az EU új tagállamainak csatlakozásakor, valamint az EU és harmadik országok vagy országcsoportok közötti nemzetközi megállapodások elfogadásakor. Így hozzák meg az Európai Bizottság kinevezéséről szóló végleges határozatot is.

 
 

Parlament: hogyan zajlanak az európai választások?


Az európai választásokat ötévente tartják meg. A legutóbbi  választásra 2014. május 22 és 25. között került sor. Minden tagállam adott számú európai parlamenti képviselőt választhat.


A képviselői helyek elosztását az európai szerződések határozzák meg: a nagyobb népességgel rendelkező országoknak arányosan több képviselőjük van, mint a kisebbeknek, ám ez utóbbiaknak mégis több képviselői hely jut, mint amennyire a szigorúan vett arányosság szerint igényt tarthatnának.


A 2014-es választásokon a Lisszaboni Szerződés alapján összesen 751 képviselőt választunk, az egyes országok küldöttségeinek létszáma a hatfőstől (Málta, Luxemburg, Ciprus és Észtország) a 96 fősig (Németország) terjed.


Az európai parlamenti választásokat az egyes tagállamok választási szabályai és nemzeti hagyományai szerint bonyolítják le, így minden tagállam maga dönt arról, hogy nyitott vagy zárt listás rendszert alkalmaz-e. Néhányan választási körzetekre osztják területüket, míg mások egyetlen választási körzetnek tekintik az ország területét.


Azt viszont közös uniós szabályok rögzítik, hogy az európai választás szabad és titkos, illetve közvetlen és általános választójog alapján zajlik. Az európai parlamenti képviselőket az arányos képviseleti rendszer alapján választjuk.


A választási időszakot az Unió jelöli ki, ám a tagországok saját választási hagyományaikat követve maguk dönthetnek a választások pontos időpontjáról. Az európai választások általában négy napig tartanak, mivel az Egyesült Királyságban és Hollandiában csütörtökön szavaznak, míg a legtöbb tagállam polgárai vasárnap járulnak az urnákhoz.


A külföldön élő uniós polgárok a lakóhelyük szerinti tagállamban szavazhatnak és indulhatnak is az európai parlamenti választásokon, azonban ezek pontos módját a helyi törvények szabják meg.


Az újonnan megalakuló Parlament egyik első feladata, hogy új elnököt válasszon az EU végrehajtó szerve, az Európai Bizottság élére. A Lisszaboni Szerződés szerint a tagállamoknak a választási eredmények figyelembevétele mellett kell jelöltet állítaniuk a posztra. A Parlament ezt követően választja meg a Bizottság elnökét.  Ha a jelölt nem szerez elég szavazatot, akkor a tagállamoknak egy hónapon belül másik jelöltet kell megnevezniük. A biztosjelölteknek is szigorú parlamenti meghallgatásokon kell résztvenniük.

 
 

Parlament: hogyan nevezik ki az EP elnökét és a bizottságok elnökeit?


Az európai választásokat követő első plenáris ülésen (2014. július 1. és 3. között)  a Parlament megválasztja új elnökét. Ekkor kerül sor a 14 alelnök és a quaestorok megválasztására is.


Az Európai Parlament minden választott tisztségét – azaz az elnöki, alelnöki, quaestori, bizottsági elnöki és alelnöki, küldöttségi elnöki és alelnöki pozíciókat – két és fél évente újítják meg, azaz az ötéves jogalkotási időszak alatt egyszer. A tisztséget betöltő személyek mandátuma egyszer meghosszabbítható.


Az elnök, az alelnökök és a quaestorok megválasztásakor tekintettel kell lenni a tagállamok és a politikai nézetek méltányos képviseletére.

 

Az EP elnöke

 

Az újonnan megválasztott Európai Parlament első feladata az elnök megválasztása. A leköszönő elnök látja el az elnöki feladatokat utóda megválasztása során, távollétében pedig a rangsor szerint valamelyik leköszönő alelnök. Ha ők sincsenek jelen, akkor a leghosszabb ideje hivatalban lévő képviselő elnököl (a Parlament eljárási szabályzata 14. cikkének megfelelően).


Az elnöki jelöltséghez egy képviselőcsoport, vagy legalább 40 képviselő támogatása szükséges (15. cikk).


A választás titkos szavazással történik. Az Európai Parlament szokásos szavazásaihoz képest rendhagyó módon az EP-képviselők szavazólapon jelölik meg az általuk kedvelt jelöltet, majd a lapot a szavazóurnába dobják. Az eljárást nyolc szavazatszámláló felügyeli, akiket sorsolással választanak ki az EP-képviselők közül.


A megválasztáshoz a jelöltnek a leadott érvényes szavazatok abszolút többségét, azaz 50 százalék plusz egy szavazatot kell megszereznie (16. cikk). Az üres vagy rontott szavazólapok nem számítanak a szükséges többség kiszámításakor.


Ha az első szavazás sikertelen, ugyanazok a jelöltek, vagy újabb indulók azonos feltételek mellett indulhatnak második fordulóban is. Szükség esetén változatlan szabályok szerint egy harmadik fordulóra is sor kerülhet.


Ha a harmadik forduló is sikertelen, az e fordulóban legtöbb szavazatot elnyerő két jelölt egy negyedik fordulóban is elindul. Itt már egyszerűen a több szavazatot szerző jelölt nyer. (Ha holtverseny alakul ki, az idősebb jelöltet hirdetik ki győztesnek).


Ezután az újonnan megválasztott elnök átveszi az elnökséget és megtartja nyitóbeszédét (de úgy is dönthet, hogy csak néhány rövid megjegyzést tesz, és később mondja el hivatalos beszédét), majd elnököl az alelnökök és a quaestorok megválasztásánál.


Az alelnökök és a quaestorok


Az alelnöki és quaestori pozícióra való jelöltséghez szintén egy képviselőcsoport, vagy legalább 40 képviselő támogatása szükséges. Az alelnök megválasztása szavazólapon, titkos szavazással történik. A jelölteknek az érvényes szavazatok abszolút többségét kell megszerezniük. Ha az első körben nem sikerül mind a 14 pozíciót betölteni, akkor ugyanilyen feltételekkel második fordulót tartanak. Ha ez sem sikeres, akkor a harmadik fordulóban már a relatív többség is elég a fennmaradó pozíciók betöltéséhez.


A képviselők megválasztásának sorrendje határozza meg a rangsort (17. cikk). Ha a jelölések száma azonos a betöltetlen tisztségek számával – azaz 14 –, a jelölteket közfelkiáltással választják meg, szavazásra csak a rangsor meghatározása érdekében kerül sor. A quaestorok megválasztása hasonlóképpen zajlik (18. cikk).


Az alelnökök szükség esetén helyettesíthetik az elnököt, többek között elnökölhetnek is az üléseken (23. cikk). Az alelnökök tagjai az Elnökségnek is, amely a Parlament valamennyi adminisztratív, személyzetet érintő és szervezeti ügyével foglalkozik. Az öt quaestor az EP-képviselőket érintő adminisztratív ügyekért felelős (28. cikk).


A bizottságok elnökei


A Parlament alakuló ülését követően (majd a ciklus felénél, az új tisztségviselők megválasztásakor) a Parlament állandó bizottságai választják meg elnöküket és alelnökeiket. A jogalkotási ciklus közepén tartott választások során az elnökök és alelnökök mandátuma meghosszabbítható. A Parlament parlamentközi küldöttségei ugyanígy járnak el.


Az állandó bizottságok külön szavazólapokon választják meg saját Elnökségüket, amely egy elnökből és több alelnökből áll. A megválasztandó alelnökök számát az Elnökök Értekezletének javaslata alapján a teljes ház határozza meg.


Amennyiben a jelöltek száma megegyezik a betöltetlen helyek számával, a választás közfelkiáltással is történhet. Ellenkező esetben titkos szavazásra kerül sor. Ha egyetlen jelölt indul, akkor a leadott szavazatok abszolút többségét kell megszereznie.


Ha több jelölt indul egy-egy helyért, a leadott szavazatok abszolút többségét megszerzőt választják meg. A második fordulóban a legtöbb szavazatot szerző jelölt végez az élen. Ha holtverseny alakul ki, a legidősebb jelölt nyer. Az elnök megválasztáshoz hasonlóan a második fordulóban új jelöltek is részt vehetnek.


A Parlament állandó parlamentközi küldöttségei is megválasztják elnöküket és alelnökeiket, az eljárás azonos a bizottságoknál alkalmazottal. (212. és 214. cikk).

 
 

Parlament: hogyan nevezik ki a Bizottság elnökét és a biztosokat?


A Bizottság elnöke

 

A Lisszaboni Szerződés alapján a Parlament ezentúl sokkal fontosabb szerepet játszik a Bizottság elnökének megválasztásában. Az európai állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsnak az európai parlamenti választások eredménye alapján kell javaslatot tennie az elnök személyére. Ezután az Európai Parlament szavaz a jelöltről, akinek a sikerhez az EP-képviselők legalább felének (azaz 751 képviselőből legalább 376-nak a) támogató szavazatára van szüksége.


Amennyiben a jelölt nem kapja meg a szükséges többséget, az Európai Tanácsnak egy hónap áll rendelkezésére ahhoz, hogy minősített többséggel egy hónapon belül javaslatot tegyen egy új jelöltre. (a Lisszaboni Szerződés 9d. cikkének (7) bekezdése)

 

Biztosok


A Tanács a megválasztott elnökkel egyeztetve elfogadja a Bizottság biztosjelöltjeinek listáját.


A biztosjelöltek először a portfóliójuknak megfelelő parlamenti bizottság előtt mutatkoznak be. A meghallgatások nyilvánosak. A bizottságok ezt követően zárt ajtók mögött értékelik az egyes jelöltek szakértelmét és teljesítményét, majd értékelésüket - amelyek korábban már késztettek visszalépésre jelölteket - elküldik a Parlament elnökének. A Bizottság megválasztott elnöke ezt követően a Parlament ülésén bemutatja a biztosok testületét és programját, majd a ház szavaz a Bizottság elnökének, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint a Bizottság többi tagjának jóváhagyásáról.


A Parlament a következő ülésig elhalaszthatja a szavazást (az Európai Parlament eljárási szabályzata 118. cikkének (5) bekezdése).


Miután a Parlament jóváhagyta az elnök és a biztosok személyét, a Tanács minősített többséggel kinevezi őket.


Ha a Bizottság megbízatása alatt lényeges változás következik be a biztosi feladatkörökben, megüresedett tisztséget kell betölteni, vagy új tagállam csatlakozása miatt újabb biztost kell kinevezni, akkor az érintett biztosjelöltek újra megjelennek az illetékes parlamenti bizottság előtt.


 
 

Parlament: képviselőcsoportok alapítása és finanszírozása


A különböző nemzetiségű EP-képviselők politikai hovatartozásuk szerint képviselőcsoportokat alkotnak. Képviselőcsoportot legalább 25, a tagállamok legalább negyedét (azaz legalább hét tagállamot) reprezentáló képviselő hozhat létre. Egy képviselő csak egy képviselőcsoportnak lehet tagja.

Képviselőcsoport létrehozásakor nyilatkozatban kell értesíteni a Parlament elnökét a képviselőcsoport nevéről, tagjairól és elnökségéről.


A Parlament alapvetően nem fogalmazza meg az egyes képviselőcsoportok tagjainak politikai hovatartozását. A képviselőcsoportot létrehozó EP-képviselők egyúttal elfogadják, hogy osztják a képviselőcsoport politikai irányultságát. A Parlament kizárólag abban az esetben köteles megvizsgálni, hogy a csoportot a szabályzat szerint hozták-e létre, ha az érintett képviselők tagadják ezt az irányultságot.


A képviselőcsoportok a Parlament költségvetéséből finanszírozott titkársághoz és adminisztratív eszközökhöz jutnak. A források és eszközök kezelésének és ellenőrzésének szabályait a Parlament elnöksége állapítja meg. A független EP-képviselők (azaz akik nem tartoznak egy képviselőcsoporthoz sem) szintén kapnak titkárságot, jogaikról pedig az elnökség által meghatározott szabályok rendelkeznek.


A rendelkezésre álló forrásokból a képviselőcsoportok adminisztratív és működési költségeit, illetve az Európai Unióval kapcsolatos politikai tevékenység kiadásait kell finanszírozni.


A költségvetés nem használható semmilyen európai, nemzeti, regionális vagy helyi választási kampány, európai vagy országos politikai párt vagy attól függő szerv finanszírozására.

 
 

Parlament: Közös munkacsoportok


A nem hivatalos, közös munkacsoportokban az EP-képviselők olyan témakörökkel foglalkoznak, amelyek nem esnek feltétlenül a Parlament általános tevékenységi körébe, a társadalom szélesebb rétege számára azonban mégis fontosak. A közös munkacsoportok informális vitákat tartanak és segítik az EP-képviselők és a civil társadalom közötti kapcsolattartást.


A közös munkacsoportok nem hivatalos szervei a Parlamentnek, ezért nem is annak véleményét tükrözik. A csoportok semmi olyan feladatot nem végezhetnek, amely összetéveszthető lenne a Parlament hivatalos tevékenységével.


Közös munkacsoportot az egyes parlamenti ciklusok elején lehet felállítani a Parlament Elnöksége által meghatározott feltételekkel (például a kérelmet legalább három képviselőcsoportnak kell aláírnia, valamint évenként pénzügyi nyilatkozatot kell benyújtani). Ha a feltételek teljesülnek, a képviselőcsoportok logisztikai támogatást nyújthatnak a közös munkacsoportoknak.


A közös munkacsoportok elnökei kötelesek nyilatkozatban bejelenteni, ha pénzbeli vagy természetbeni juttatásban részesülnek. A nyilvánosan is elérhető nyilatkozatokat évente frissíteni kell.

 
 

Parlament: európai szintű politikai pártok és alapítványok


Európai szintű politikai pártok


Mit nevezünk európai szintű politikai pártnak?


Az európai szintű politikai párt egy politikai programot követő, több tagállamban jelen lévő szervezet, amelynek tagjait nemzeti pártok és önálló egyének alkotják. Ezzel kapcsolatban lásd: az Európai Unióról szóló szerződés 10. cikkének (4) bekezdését és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 224. cikkének (2) bekezdését.


Hogyan finanszírozzák az Európai szintű politikai pártokat?


2004 júliusa óta az európai szintű politikai pártok az Európai Parlamenttől működési támogatás formájában éves finanszírozást kapnak. Ez a pártok kiadásainak legfeljebb 85%-át fedezheti, a fennmaradó részt saját forrásból, például tagsági díjakból és adományokból kell fedezni.


Mi fizethető ki a támogatásból és mi nem?


A támogatás a pártok politikai programjában szereplő célkitűzésekhez közvetlenül kapcsolódó, alábbi kiadások fedezésére használható fel:


  • értekezletek és konferenciák,
  • kiadványok, tanulmányok és reklámok,
  • igazgatási, személyzeti és útiköltségek, vagy
  • az európai választásokkal kapcsolatos kampányok költségei.

A támogatás nem használható fel többek között a következő kiadások fedezésére:


  • népszavazásokkal és választásokkal kapcsolatos kampányok kiadásai (az európai választások kivételével),
  • nemzeti pártok, választási jelöltek, valamint a nemzeti és európai szintű politikai alapítványok közvetlen vagy közvetett finanszírozása,
  • adósságok és adósságszolgálati terhek.

Európai szintű politikai alapítványok


Mit nevezünk európai szintű politikai alapítványnak?


Az európai szintű politikai alapítvány valamely európai szintű politikai párthoz kapcsolódó szervezet, amely támogatja és kiegészíti a párt céljait. Az európai szintű politikai alapítvány megfigyeli és elemzi az európai politikai kérdésekről szóló, közérdekű vitát, amelyhez hozzá is járul. Kapcsolódó tevékenységeket is végez, például szemináriumokat, képzéseket, konferenciákat és tanulmányokat szervez.


Hogyan finanszírozzák az európai szintű politikai alapítványokat?


Az alapítványok 2007 októberétől 2008 augusztusáig tevékenységi támogatáshoz jutottak, amelyet az Európai Bizottság egy kísérleti projekt keretében ítélt oda. 2008 szeptemberétől az Európai Parlament vette át a feladatot, és éves működési támogatást nyújt. A támogatás az egyes alapítványok kiadásainak legfeljebb 85%-át fedezheti, míg a fennmaradó részt saját forrásból, például tagsági díjakból és adományokból kell előteremteni.


Mi fizethető ki a támogatásból és mi nem?


A támogatás az alapítványok cselekvési programjában meghatározott tevékenységekhez közvetlenül kapcsolódó, alábbi kiadások fedezésére használható fel:


  • értekezletek és konferenciák,
  • kiadványok, tanulmányok és reklámok, vagy
  • igazgatási, személyzeti és útiköltségek.

A támogatás nem használható fel többek között a következő kiadások fedezésére:


  • a népszavazásokkal és választásokkal kapcsolatos kampányok költségei,
  • a nemzeti pártok, választási jelöltek és a nemzeti szintű politikai alapítványok közvetlen vagy közvetett finanszírozása,

adósságok és adósságszolgálati terhek

 
 

Parlament: Miért ingázik a Parlament Brüsszel és Strasbourg között?


Az EU nemzeti kormányai 1992-ben egyhangúlag úgy döntöttek, hogy rögzítik az uniós intézmények állandó székhelyét. A döntés a Parlament munkarendjére is hatással volt: hivatalos székhelye és a plenáris ülések többségének helyszíne Strasbourg lett; a parlamenti bizottságok üléseire Brüsszelben került sor; a Parlament titkárságának székhelye pedig Luxemburg lett. 1997-ben az egész szabályozást beépítették az EU-Szerződésbe.


A jelenlegi rendszer bármilyen módosítása az új Szerződés részévé válik, amihez mind a 28 tagállam egyhangú döntése szükséges, valamint az, hogy mindegyik nemzeti parlament ratifikálja a módosításokat.


A képviselők egy 2013. novemberi állásfoglalásban szerződésváltoztatást kértek ahhoz, hogy maga a Parlament dönthessen üléseinek helyszíne ügyében. A Parlament kijelentette: szerződésmódosítási eljárást kezdeményez ennek érdekében.


„Eredményesebb és költséghatékonyabb lenne, illetve a környezetvédelmi szempontokat is jobban tiszteletben tartaná, ha egy helyen működne" a Parlament, fogalmaztak a képviselők.


„A Brüsszel és Strasbourg közötti havi rendszerességű migráció folytatása a legtöbb uniós állampolgár szemében (...) szimbolikus negatív üggyé vált, (...), különösen egy olyan időszakban, amikor a pénzügyi válság súlyos és fájdalmas költségvetési megszorításokhoz vezetett a tagállamokban" - fogalmaz az állásfoglalás, amelyet 483 szavazattal, 141 ellenszavazat és 34 tartózkodás mellett fogadtak el.


A képviselők szerint a meglévő parlamenti épületek további hasznosításáról is megfelelő kompromisszumot kell kötni.


Mennyibe kerül mindez?

 

Mik a költségei annak, hogy Strasbourg a Parlament székhelye?


Az Európai Parlament egy nemrég kiadott tanulmánya szerint évi 103 millió euró megtakarítást jelentene, ha a Parlament strasbourgi működését Brüsszelbe vinnék át (2014-es adat).


A strasbourgi infrastruktúra (parkolóhelyek bérlése, iroda-berendezés, takarítás, energiafelhasználás és biztonság) éves költsége 2014-ben 35,7 millió euróra rúg, ehhez egyéb projektek (legfőképpen a Vaclav Havel épület felújítása) további 13,6 milliárd eurót tesznek hozzá. Az Európai Parlament nem fizet bérleti díjat a strasbourgi épületekért, mert azok a saját tulajdonában vannak.


Mivel a Parlament a strasbourgi összes épületének, és a legtöbb brüsszeli épületének tulajdonosa, ezért a strasbourgi működési költségeinek nagy része Brüsszelben is felmerülne (így például a képviselők utazási költsége, a tolmácsolás és fordítás költségei, az audiovizuális költségek, stb.).


Egyéb kiadások viszont, például a dokumentumok szállításának díja vagy a parlamenti alkalmazottak és képviselői asszisztensek útiköltségei megszűnnének, ha a Parlament nem ülésezne Strasbourgban.


Mennyibe kerül az egy helyett három (brüsszeli, luxemburgi és strasbourgi) munkahely?


A Strasbourg mint parlamenti székhely használatából fakadó költség nem ugyanaz, mint annak a költsége, hogy a Parlament három helyen működik. A havi négynapos strasbourgi plenáris ülés mellett több kétnapos ülés Brüsszelben zajlik, és ott üléseznek a bizottságok és a képviselőcsoportok is. A parlamenti adminisztrációs munkát Luxemburgban végzik.


A Parlament (Brüsszel, Strasbourg és Luxemburg közötti) földrajzi szétszórtságából adódó éves költség a számítások szerint 119,9 millió euróra rúg.

Azonban ha a három helyről egyetlen városba, például Brüsszelbe összevont parlamenti munka költségeit szeretnénk kiszámolni, figyelembe kell vennünk, hogy a Parlamentnek irodahelyet kell biztosítania a jelenleg Luxemburgban dolgozó munkatársak (2 482 fő) számára. Ez becslések szerint évente 14 millió euróba kerülne. A Luxemburgból Brüsszelbe költözés egyszeri költsége 58,6 millió euró körül van.


Így az egy helyre összevont Parlament évente 88,9 millió eurót spórolna meg. Ez az összeg a 2014-es parlamenti költségvetés 4,96 százalékát teszi ki.


A három munkahely közötti ingázás következtében a környezetbe jutó szén-dioxid mennyiségét 11 tonnára becsülik (2011-es adat), amely a Parlament 2011-es teljes kibocsátásának 11 százaléka.


Hogyan alakult ki ez a helyzet?


Az 1992-es döntés hivatalos formába öntötte az akkor már fennálló helyzetet. Maga a helyzet egy évek alatt kialakult kompromisszum eredménye volt.


Amikor az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) a második világháború után pár évvel, 1952-ben létrejött, a hat alapító ország - köztük Németország és Franciaország - szén és acélkészletét közösen kezelő intézmény székhelye Luxemburgban volt. Az Európa Tanács (a közvetlenül a II. világháború utáni időszakban létrejött, az emberi jogokkal és kultúrával foglalkozó kormányközi testület) akkor már Strasbourgban működött, és felajánlotta plenáris üléstermeit az ESZAK Közgyűlése számára, amelyből később az Európai Parlament kialakult. Strasbourg fokozatosan a Parlament plenáris ülésszakainak fő helyszínévé vált, bár az 1960-as és 1970-es években még Luxemburgban is tartottak ülésszakokat.


Miután 1958-ban létrejött az Európai Gazdasági Közösség, az Európai Bizottság és a Tanács (a Miniszterek Tanácsa) tevékenysége egyre inkább Brüsszelben zajlott. Mivel a Parlament munkája szorosan kapcsolódik mindkét intézmény tevékenységéhez, a képviselők idővel úgy döntöttek, hogy munkájuk nagyobb részét inkább Brüsszelben szervezik meg. A kilencvenes évek elejére többé-kevésbé a jelenlegi rendszer volt érvényben, azaz a bizottságok és képviselőcsoportok Brüsszelben üléseztek, a fő plenáris ülésszakot pedig Strasbourgban tartották. A Parlament munkavállalóinak nagy része Luxemburgban dolgozik.


 
 

Parlament: hány nyelvet használnak a Parlamentben?


Az EP-képviselőknek az EU 24 hivatalos nyelve közül bármelyiken joguk van felszólalni, beszédet hallgatni, olvasni és írni.


Demokratikus alapelv, hogy az Unió egyetlen polgára sem zárható ki az európai parlamenti képviselői munka lehetőségéből pusztán azért, mert nem beszéli az Európai Parlament munkanyelveinek egyikét. Az Európai Parlament minden képviselőjének különösebb nyelvtudás nélkül képesnek kell lennie feladatai ellátására. Annak érdekében, hogy minden EP-képviselő számára garantálni lehessen az egyenlő munkakörülményeket, biztosítani kell az információkhoz való maradéktalan hozzáférést saját nyelvén, kivéve, ha erre nem tart igényt. Végül pedig az európai polgároknak (és újságíróknak) is joga van ahhoz, hogy a jogalkotásról és a Parlament munkájáról saját anyanyelvükön kapjanak tájékoztatást.


Az EP-képviselők a hivatalos nyelvek egyikén tartott beszédeit szinkrontolmácsok adják tovább a többi hivatalos nyelven.


2007. január 1-én Bulgária és Románia uniós csatlakozásával és az ír nyelv hivatalos nyelvvé válásával, valamint a 2013. július 1-jei horvát csatlakozással a hivatalos nyelvek száma 24-re emelkedett. Ezek a következők: angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, horvát, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák és szlovén.


A 24 nyelv 552 (24x23) nyelvkombinációt tesz lehetővé.


Általános szabály, hogy minden tolmács és fordító a saját anyanyelvére tolmácsol vagy fordít. Az összes lehetséges nyelvpár biztosítása érdekében a Parlament a közvetítő („relé-") nyelvek rendszerét alkalmazza: a felszólalást vagy a szöveget először a legszélesebb körben használt nyelvek egyikére (angol, francia vagy német) tolmácsolják vagy fordítják le, és csak ezután a többi nyelvre.


A tolmácsolás és a fordítás két eltérő szakma: a tolmácsok az ülések alatt, valós időben, szóban fordítanak egyik nyelvről a másikra; a fordítók írott dokumentumokkal dolgoznak, és a dokumentum pontos célnyelvi változatát készítik el.


A Parlament mintegy 330 állandó tolmácsot alkalmaz, és emellett 1 800 akkreditált külső tolmácsot vehet igénybe. A plenáris üléseken 800–1000 tolmács áll rendelkezésre. A Parlament mintegy 700 fordítót foglalkoztat, akik havonta több mint 100 000 oldalt fordítanak le.


2013-ban a Parlament a többnyelvűségre összkiadásai körülbelül egynegyedét költötte.


Az Elnökség 2011. szeptember 26-án az erőforrás-hatékony teljes többnyelvűség koncepciójának bevezetéséről döntött, és hozzájárult a tolmácsolási és fordítási szolgáltatásokra fordított kiadások mintegy 21 millió euróval történő csökkentéséhez.

 
 

Parlament: hányan dolgoznak a Parlamentben?


A 2014. májusi állás szerint a Parlament kötelékében a különböző helyszíneken dolgozó tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak száma (a képviselőcsoportokat is beleértve) a következőképpen alakult:


ÖSSZESEN

Brüsszel

Strasbourg

Luxembourg

Más helyszínek

7 065

4 296

104

2 409

256

 

A Parlament személyzetének többségét nők alkotják (58%).


A tisztviselők életkora átlagosan 46 év. A régi tagállamokból érkező személyzet átlagéletkora 48 év, míg az új tagállamokból érkezőké csupán 36.


A legnagyobb főigazgatóság a Fordítási Főigazgatóság, amely a Parlament titkársági álláshelyeinek 23,5%-át teszi ki (1 234 álláshely). Ha ehhez hozzávesszük a tolmácsokat és a jogász-nyelvészeket, a nyelvekkel kapcsolatos álláshelyek a teljes személyzet egyharmadát jelentik.


A Parlament főtitkárságán dolgozók 14%-a a képviselőcsoportok személyzetéhez tartozik (924 álláshely).


A Parlamentbe az Európai Unió minden tagállamából, de néhány egyéb országból is érkeznek munkavállalók. A legtöbben közülük belgák, őket követik az olaszok, a franciák, a németek és a spanyolok.


2015 januárjában az EP-képviselőknek 1 536 akkreditált asszisztense volt.

Magáncégek alkalmazottai a Parlament épületgazdálkodásán, valamint az IT-, a takarítási és étkeztetési szolgáltatásokban dolgoznak. Emellett újságírók, látogatók és lobbisták is növelik a Parlament épületeiben megforduló személyek számát. Néha több mint tízezren vannak jelen a három fő munkahelyen.

 
 

Parlament: hány épülete van a Parlamentnek?


Az EU tagállamainak (azaz az Európai Tanács) döntése alapján a Parlament három helyszínen működik: Strasbourgban (a Parlament hivatalos székhelye), Brüsszelben és Luxembourgban.


ÖSSZESEN

Brüsszel

Strasbourg

Luxemburg

Épületek száma

28

14

4

8

Terület m2-ben

1 115 000

561 000

342 000

212 000


A Parlament fokozatosan megvette az általa használt épületeket, és mostanra legtöbbjüknek tulajdonosa. A növekvő irodaigényt (például a 2004-es uniós bővítést követően) bérlés helyett, ahol lehetett, inkább épületvásárlással elégítette ki. Ez méginkább érvényes a Parlament tagállamokban található tájékoztatási irodáira.


A vásárlással a Parlament jelentős összegeket takarít meg: a Számvevőszék szerint az épületek birtoklása hosszú távon 40–50%-kal kevesebbe kerül, mint a bérlés. Összességében a Parlament épületeinek 84 százalékát mondhatja saját tulajdonának (183 000 m2-t bérel és 957 000 m2-nek a tulajdonosa). A bérlés ehhez képest évente mintegy 163 millió euróba kerülne (a 2010. évi mentesítésre adott válaszokból származó adat).

 
 

Parlament: Hány akkreditált lobbista és újságíró van?


2011. június 23-án az Európai Parlament és az Európai Bizottság közös és nyilvános átláthatósági nyilvántartást hozott létre. Ebben a korábbinál részletesebb tájékoztatással szolgálnak azokról, akik befolyásolni kívánják az európai politikát. A terveknek megfelelően az új nyilvántartás a hagyományos lobbisták mellett immár jogi cégeket, nem kormányzati szervezeteket és agytrösztöket is tartalmaz.


2015. január 12-ig a közös átláthatósági nyilvántartásba 7 403-an regisztráltak, közülük 5 025-en a Parlamentbe. A jegyzékbe való felvétel a feltétele annak, hogy a lobbisták megkapják az Európai Parlamentbe való belépésre jogosító belépőkártyát.


Az új nyilvántartás a Bizottság által 2008 óta vezetett, valamint a Parlament által az érdekcsoportok képviselőiről fenntartott lista helyébe lépett. A Bizottság és a Parlament jelenleg is azon munkálkodik, miként lehetne a Tanácsot is bevonni.


Emellett az uniós intézményeknél mintegy 900 újságíró van akkreditálva, a Parlamentben pedig további kb. nyolcvan.

 
 

Parlament: mekkora a Parlament költségvetése?


A Parlament 2015-ös költségvetése 1 795 millió eurót tesz ki. A büdzsé 34 százalékát a főigazgatóságon és a képviselőcsoportoknál dolgozó 6000 tisztségviselő fizetésére fordítják. Ugyanebből a forrásból fedezik a tomácsolási, a külső fordítási és a kiküldetési költségeket is.


A Parlament demokratikusan megválasztott intézmény, amely az összes tagállamra vonatkozó jogszabályokat alkot. Ez az oka annak, hogy állandó, ideiglenes vagy szabadúszó munkavállalóinak jelentős része az eljárások tolmácsolásával vagy fordításával foglalkozik annak érdekében, hogy a képviselők és az állampolgárok egyaránt általuk ismert nyelven követhessék a munkát.


A 2015-ös költségvetés mintegy 23 százaléka a képviselők költségeit fedezi, beleértve a fizetéseket, az utazások és az irodák költségeit, illetve a személyes asszisztensek fizetését.


A Parlament épületeire 2015-ben a költségvetés 12 százalékát költik. Ebbe a Parlament három munkavégzési helyén - Brüsszelben, Luxemburgban és Strassbourgban -, valamint a 28 tagállamban található épületek bérleti díja, építkezési, fenntartási, biztonsági és üzemeltetési költségei tartozik.


Az informatikai, távközlési és egyéb adminisztratív költségek a büdzsé 25 százalékára rúgnak. A képviselőcsoportok működésére további 6 százalékot fordítanak.

 
 

Parlament: Mi történik a parlamenti ciklus végén befejezetlenül maradó jogszabályokkal?


Az európai szerződések értelmében a plenáris ülésen első vagy második olvasatban, illetve konzultációs eljárás keretében megszavazott valamennyi jogszabály megtartja jogi státuszát a következő parlamenti időszakra. Vagyis a választásokat követően az új Parlament ott folytatja, ahol elődje abbahagyta: megteszi a következő lépést az adott eljárás (rendes jogalkotási eljárás, azaz együttdöntés, vagy speciális jogalkotási eljárás, azaz konzultáció) során.


Azonban ha a tervezet a választás előtt nem jutott el a plenárisig, akkor nem alakult ki róla jogilag kötelező érvényű parlamenti álláspont, ez esetben pedig a Parlament belső szabályai értelmében a vele kapcsolatos, szakbizottságban végzett munka érvényét veszti.


Az új parlamenti ciklus kezdetén az Elnökök Értekezlete – a Parlament elnöke és a képviselőcsoportok elnökei – az érintett szakbizottságok véleménye alapján dönti el, hogy folytatja-e a munkát ezekben a témákban (a Parlament eljárási szabályzatának 229. cikke).

 
 

Képviselők: hány képviselő dolgozik a Parlamentben?

2014. július elsejétől a Lisszaboni Szerződésnek megfelelően 751 európai parlamenti képviselő kezdi meg a munkát.


Eddig a dátumig 766 volt a képviselők száma, annak ellenére, hogy  2009 júniusában a Nizzai Szerződésben meghatározottak szerint 736 európai parlamenti képviselőt választottak meg. Azonban ez a szám egy, a tagállamok között létrejött megállapodás értelmében 2011. december elsejétől 18-cal nőtt, majd a horvát csatlakozással 2013. július elsejétől további 12-vel emelkedett.


A 2014-es európai választásokon tizenkét tagállam lemondott egy-egy képviselői helyről, de egyetlen tagállam sem jutott több mandátumhoz. A változtatásra azért volt szükség, hogy a Parlament betartsa a Lisszaboni Szerződésben a Parlament összlétszámára meghatározott 751 fős határt, ugyanakkor helyet biztosítson a horvát képviselőknek.


A 2014-es parlamenti választáson tizenkét tagállam: Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehország, Görögország, Horvátország, Írország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Portugália és Románia elveszített egy-egy képviselői helyet. A fennmaradó három helyről Németországnak kellett lemondania azért, hogy képviselőinek száma 99-ről a Lisszaboni Szerződés által egy tagállam számára maximálisan engedélyezett 96-ra essen.


A Parlament szerint az üléshelyek elosztását a 2019 választások előtt ismét át kell tekinteni, ennek alapjául a Parlament 2016-ban beterjesztendő javaslata szolgál majd. A javaslatnak a tisztában kell tartania azt az elvet, hogy a nagyobb tagállamokból érkező képviselők több választó szavazatával jutnak be, így több európai polgárt képviselnek, mint a kisebb tagállamok küldöttei. A javaslatnak tekintettel kell lennie az EU tagállamainak számára, az egyes országokban végbemenő demográfiai változásokra, és tiszteletben kell tartania az intézményi rendszer kiegyensúlyozottságát.

 
 

Képviselők: az új EP-képviselők mandátumvizsgálata


Az újonnan megválasztott EP-képviselők által viselt tisztségeket a választást követően vizsgálatnak vetik alá, amelynek célja, hogy kiszűrjék az Európai Parlamentben szerzett képviselőséggel összeférhetetlen pozíciókat. Összeférhetetlenség áll fenn többek között akkor, ha az EP-képviselő valamely uniós tagállam kormányának vagy parlamentjének tagja, az Európai Bizottság tagja, az Európai Bíróság bírája, az Európai Központi Bank Igazgatóságának tagja, a Számvevőszék tagja vagy az Európai Beruházási Bank tagja. A Szerződések alapján a közösségi alapok kezelésére létrehozott uniós intézmények és szervek aktív tisztviselői sem lehetnek EP-képviselők.


A választások után az Európai Parlament elnöke bekéri az uniós tagállamoktól azoknak a nevét, akik mandátumot szereztek, és felkéri őket, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket az összeférhetetlenség elkerülése érdekében.


Mielőtt az új EP-képviselők (akiknek megválasztásáról írásban értesítették a Parlamentet) vállalják mandátumukat, írásos nyilatkozatot kell tenniük arról, hogy az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány (1976. szeptember 20.) 7. cikkének (1) vagy (2) bekezdése értelmében nem töltenek be az EP-képviselőséggel összeférhetetlen tisztséget. Ezt a nyilatkozatot általában legkésőbb hat nappal a Parlament alakuló ülése előtt, azaz június 25-ig be kell nyújtani.


Az új EP-képviselők mandátumvizsgálatát a Parlament Jogi Bizottsága végzi el, amely a tagállamok – Parlament által ellenőrzött – értesítései alapján jelentést készít. Ebben dönt az egyes újonnan megválasztott EP-képviselők mandátumának érvényességéről és az esetleges jogvitákról. Jogalapul az 1976. szeptember 20-i okmány szolgál, kivéve azokat a kérdéseket, amelyekről a nemzeti választójog rendelkezik.


Amennyiben megállapítják, hogy egy EP-képviselő összeférhetetlen tisztséget tölt be, a Parlament „megállapítja a képviselői hely megüresedését”.

 
 

EP-képviselők: Parlamenti mentelmi jog


A parlamenti mentelmi jog nem a képviselők személyes kiváltsága, hanem a Parlament egészének sérthetetlenségét szolgáló biztosíték.


A képviselői feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az európai parlamenti képviselők ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe és nem vonhatók bírósági eljárás alá.


Az európai parlamenti képviselők mentelmi joga kettős:


•  egyrészt saját tagállamuk területén a nemzeti parlamentjük képviselőire vonatkozó mentességet élvezik,

•  másrészt a többi tagállam területén is mentességet élveznek mindenfajta őrizetbe vétel és bírósági eljárás alól (lásd az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. sz. jegyzőkönyv 9. cikkét).


Nem lehet hivatkozni a mentességre akkor, ha a képviselőt bűncselekmény elkövetése közben tetten érik.


A mentelmi jogot felfüggesztő eljárás


Ha az illetékes nemzeti hatóságok egy európai parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztésére kérik az Európai Parlamentet, a Parlament elnöke a plenáris ülésen bejelenti, hogy a Parlamenthez ilyen kérelem érkezett be, és a kérelmet az illetékes bizottsághoz utalja (a jelenlegi parlamenti ciklusban a Jogi Bizottság illetékes ezen a téren).


A bizottság haladéktalanul megvizsgálja a kérelmet. Felkérheti az érintett hatóságokat a szükségesnek tartott információk vagy magyarázat megadására. Az érintett képviselő lehetőséget kap a meghallgatására, és az üggyel kapcsolatos dokumentumokat vagy más írásbeli bizonyítékot nyújthat be.


A bizottság zárt ülésen fogadja el arra vonatkozó javaslatát, hogy a Parlament egésze elfogadja vagy elutasítsa el a kérelmet, azaz felfüggessze vagy fenntartsa az érintett európai parlamenti képviselő mentelmi jogát. A bizottsági határozatot követő plenáris ülésen a Parlament egyszerű többséggel határoz. A bizottsági javaslat elvetése azt jelenti, hogy a Parlament a bizottsági állásponttal ellentétes határozatot hozott.


A szavazás után az elnök haladéktalanul tájékoztatja az érintett képviselőt és az érintett tagállam illetékes hatóságait a Parlament határozatáról.


Megtarthatja-e képviselői helyét az a képviselő, akinek mentelmi jogát felfüggesztették?


Igen. Az EP-képviselő mandátuma nemzeti mandátum, amelyet semmi más hatóság nem vonhat vissza. A képviselő mentelmi jogának felfüggesztése ráadásul nem a bűnösség kimondását jelenti. Pusztán lehetőséget biztosít arra, hogy a nemzeti igazságszolgáltatás megkezdje vizsgálatát vagy elinduljon a bírósági tárgyalás. Mivel az EP-képviselőket a nemzeti választási törvény alapján választják, a büntetőügyben vétkesnek kimondott EP-képviselő mandátumának megszűnéséről is a tagállami hatóság dönt.

 
 

Képviselők: fizetés és nyugdíj


Fizetések


A 2009 júliusa óta hatályban lévő egységes képviselői szabályzat alapján minden EP-képviselő azonos fizetést kap.


Az egységes szabályzat értelmében az európai parlamenti képviselők havi bruttó fizetése 8 020,53 euró (2014. májusi adat). A fizetést a Parlament költségvetéséből folyósítják, abból közösségi adót vonnak le. Az így kapott nettó bér 6 252,01 euró. A képviselőknek esetenként saját országukban is fizetniük kell adót e jövedelmük után. Az alapfizetést az Európai Bíróság bírái alapfizetésének 38,5%-ában állapították meg, az EP-képviselők tehát nem dönthetnek saját fizetésükről.


Azon EP-képviselőknek, akik a 2009. évi választások előtt is mandátummal rendelkeztek, lehetőségük volt arra, hogy európai parlamenti tagságuk teljes időtartamára fenntartsák maguknak a korábbi, nemzeti rendszer szerinti fizetést, átmeneti juttatásokat és nyugdíjat.

 

Nyugdíjak


A képviselők 63 éves koruk után öregségi nyugellátásra jogosultak. A nyugdíj összege minden teljes, mandátumban töltött évben keresett fizetés 3,5%-a, de összesen nem több mint 70%-a. A nyugdíjkifizetéseket az Európai Parlament költségvetése fedezi.

 
 

Képviselők: a juttatások összefoglalása


Az EP-képviselők munkaidejük nagy részében távol vannak otthonuktól és hazájuktól, ezért számos juttatás fedezi az emiatt felmerülő költségeket.


Útiköltségek


Az Európai Parlament üléseinek többsége (plenáris ülések, bizottsági ülések, a képviselőcsoportok ülései) Brüsszelben vagy Strasbourgban zajlik. A képviselőknek az ülésekre való utazás tényleges költségét (legfeljebb business osztályú repülőjegy, első osztályú vonatjegy vagy 0,50 euró/km összegig személyautóval történő utazás esetén) bizonylat ellenében térítik meg. Emellett a távolság és az utazás időtartama függvényében átalányjuttatásban is részesülnek a további utazási költségek (autópályadíj, túlsúly, foglalási költség stb.) fedezése céljából.


Az EP-képviselők számára emellett évi 4 320 euró összegig megtérítik a munkájuk során saját tagállamukon kívüli utazásaik költségeit, a tagállamukon belül pedig legfeljebb 24 oda-vissza utat térítenek. A 2009. június előtti átalányalapú utazási költségtérítés, amely a brüsszeli és strasbourgi utazások fedezését szolgálta, megszűnt.


Napi juttatás (vagy más néven napidíj)


A Parlament 306 euró átalányalapú juttatást fizet az EP-képviselőknek minden olyan napra, amikor a képviselő hivatalos munkát végez, feltéve, hogy aláírta a jelenléti ívet. Ez az összeg a hotelszámlák, étkezések és minden más felmerülő kiadás fedezésére szolgál. A plenáris szavazás azon napjaira, amikor az EP-képviselő a név szerinti szavazások kevesebb mint felén vesz részt, a juttatást a felére csökkentik.


Az EU-n kívül megrendezett üléseken a juttatás összege 152 euró (szintén akkor, ha aláírják a jelenléti ívet), a hotelszámlákat viszont külön térítik meg.


Általános költségtérítés


Ez az átalányalapú juttatás olyan kiadások fedezésére szolgál, mint az irodabérlés, és ügyintézési költségek, telefon- és postadíjak, számítógépek és telefonok. A juttatás összegét megfelezik azon képviselők esetében, akik egy parlamenti évben (szeptembertől augusztusig) a plenáris ülések feléről megfelelő indokolás nélkül távol maradnak.


2015-ben a juttatás összege havi 4 320 euró.


Orvosi költségek


A képviselők orvosi kiadásaik kétharmadának megtérítésére jogosultak. A térítés nagyságrendjétől eltekintve ezen rendszer részletes szabályai és eljárásai ugyanazok, mint amelyek az EU köztisztviselőire vonatkoznak.


A mandátum végével járó juttatás

Mandátumuk lejártával a képviselők a fizetésükkel egyenértékű, átmeneti juttatásban részesülhetnek annyi hónapon át, ahány évig hivatalban voltak. A juttatás azonban két évnél hosszabb ideig nem járhat. Az összegre akkor sem tarthat igényt a volt EP-képviselő, ha egy másik parlamentben mandátumhoz jut, vagy állami tisztséget tölt be. Ha a képviselő egyidejűleg jogosult az átmeneti juttatásra és az öregségi vagy a rokkantsági nyugdíjra, választania kell.


Egyéb jogosultságok


A Parlament Brüsszelben és Strasbourgban egyaránt felszerelt irodákat bocsát az EP-képviselők rendelkezésére. Az EP-képviselők hivatalos ügyben bármelyik városban használhatják a Parlament járműparkját.

 
 

Képviselők: képviselői asszisztensek


Az európai parlamenti képviselők a Parlament által megszabott költségvetési kereten belül maguk választhatják meg személyzetüket. A Brüsszelben (illetve Luxemburgban vagy Strasbourgban) dolgozó akkreditált asszisztenseket közvetlenül a Parlament foglalkoztatja az ideiglenes uniós tisztviselőkre vonatkozó feltételek mellett. A képviselők hazájában dolgozó asszisztensek fizetését hivatalos kifizető ügynökségek folyósítják, amelyek az adó és a társadalombiztosítási járulék levonásáról is gondoskodnak.


2014-ben az összes kapcsolódó költségre fordítható maximális havi összeg képviselőnként 21 379 euró volt. Az összegből a képviselő maga nem részesülhet.


E keretösszeg maximum negyede olyan szolgáltatásokra (pl. adott kérdésben szakértői tanulmány készítése) költhető el, amelyet a képviselő választott ki.


2009 óta az európai parlamenti képviselők közeli rokont nem foglalkoztathatnak munkatársként. A 2014-es választásokkal járt le az az átmeneti időszak, amelynek ideje alatt az előző ciklusban ily módon foglalkoztatott személyek beosztásukban maradhattak.

 
 

Képviselők: ülésrend az ülésteremben


Arról, hogy az ülésteremben miként osztják el a helyeket a képviselőcsoportok, független EP-képviselők és az uniós intézmények képviselői között, a képviselőcsoportok elnökeiből álló Elnökök Értekezlete dönt.

 
 

Látogatók: látogatócsoportok


Az Európai Parlament Brüsszelben és Strasbourgban évente több mint 300 000 látogatót fogad az Unióból és azon kívülről.


A látogatók több mint hétezer csoportban érkeznek, többségük az Európai Parlament képviselőinek meghívására. A csoportokat a Parlament utazási és étkezési költség-hozzájárulással támogathatja.


Miért fizet a Parlament támogatást?


Az Európai Parlament a demokratikus jogok gyakorlása érdekében fontosnak tartja az átláthatóságot, ezért teszi épületeit és munkáját a nyilvánosság számára egyszerűen elérhetővé. A látogatástól azonban sokakat visszatarthat a brüsszeli vagy strasbourgi utazás költsége. Mivel nem lehet hátrányosan megkülönböztetni egymástól az Európai Parlament székhelyei közelében vagy azoktól távol lakó polgárokat, az intézmény hozzájárul az útiköltségek fedezéséhez.


Hogyan kerül sor a támogatások kifizetésére?


EP-képviselők meghívottjai


Évente minden képviselő legalább tízfős csoportban összesen 110 látogatót hívhat meg. A képviselők évente legfeljebb 5 csoportot invitálhatnak Strasbourgba vagy Brüsszelbe.


A látogatókat tisztviselők fogadják, akik bemutatják az Uniót és az Európai Parlamentet. A látogatók egy-két parlamenti képviselővel is találkozhatnak, és a karzatról betekinthetnek az ülésterembe.


A jelentkezéseket és a hozzájárulásokat az Európai Parlament személyzete kezeli. A költségtámogatást banki átutalással vagy készpénzben fizetik ki a csoport vezetőjének, útlevele és a résztvevők listájának bemutatását követően.


Az utazási költségekre vonatkozó támogatás kiszámítása a csoport indulási helye és a Brüsszel vagy Strasbourg közötti távolság alapján történik. A ráta látogatónként 0,09 euró/km. Az étkezési költségekhez nyújtott támogatás látogatónként 40 euró. Bizonyos feltételek mellett – ha a csoport 200 km-nél messzebbről érkezik, és éjszakára szállást is igénybe vesz – a szállásköltségekhez látogatónként 60 euró hozzájárulás fizethető.


Véleményformálók csoportjai


A Kommunikációs Főigazgatóság által meghívott véleményformálók az EP-képviselők csoportjainak nyújtott fejenkénti támogatás felének megfelelő utazási hozzájárulást kaphatnak.


E csoportokat véleményformálók alkotják, többek között megválasztott tisztviselők, társadalmi vagy szakmai csoportok képviselői, nemzeti vagy regionális egyesületek vagy mozgalmak tagjai, oktatók, középfokú oktatási intézmények tanulói és felsőfokú oktatási intézmények hallgatói.


Önállóan látogatásra jelentkező csoportok – egyéni látogatók


A Látogatások és Szemináriumok Osztályán más látogatói csoportok is bejelentkezhetnek. Őket is tisztviselők fogadják, akik rövid ismertetőt tartanak az Európai Parlament szerepéről és munkájáról. A csoportok parlamenti képviselőkkel is találkozhatnak. Az ilyen látogatásokra nem adható semmilyen támogatás.


Az egyénileg, előzetes meghívás nélkül az Európai Parlament épületeire kíváncsi látogatók megadott napokon, meghatározott időpontokban, üléshéten kívül, rövid audio-idegenvezetéses látogatást tehetnek az Európai Parlament brüsszeli plenáris üléstermének karzatán. E látogatásokra sem adható semmilyen támogatás.

 
 

Látogatók: Parlamentárium


Az Európai Parlament 2011 októberében nyitotta meg új látogatóközpontját, a Parlamentáriumot. A Parlamentárium a legnagyobb parlamenti látogatóközpont Európában, és az első olyan, amely egyszerre 24 nyelven működik. Számos interaktív multimédiás eszközzel segít abban, hogy a látogatók bepillanthassanak az Európai Parlament és a többi uniós intézmény működésébe és megértsék, miként születnek a mindennapjainkat befolyásoló politikai döntések. A Parlamentárium 24 nyelven működik, négy nyelven (angol, francia, holland és német) jelnyelvi videók is rendelkezésre állnak.


A Parlamentárium heti hét napon át áll nyitva és ingyenesen látogatható. A kiállítótér 2015 januárjában fogadta egy milliomodik látogatóját.  A megnyitása óta eltelt első évben több mint 270 000, a másodikban és harmadikban közel 350 000 látogatót fogadott. A vendégkönyvbe írt bejegyzések és szóbeli beszélgetések arról tanúskodnak, hogy a látogatók többsége pozitív élményekkel távozott, és a központ Brüsszel tíz leglátogatottabb nevezetessége közé tartozik.


A Parlamentárium otthont ad egy szerepjátéknak is, amely óriási sikernek bizonyult. A látogatók gyakorlatilag gyorstalpaló tanfolyamon sajátítják el Európa demokratikusan megválasztott parlamentjének működését, hiszen a játék keretében az uniós jogszabályokról tárgyaló EP-képviselők bőrébe bújnak.


A szerepjátékra előzetesen be kell jelentkezni a Parlamentarium@europarl.europa.eu email címen vagy a Parlamentárium honlapján keresztül.


A Parlamentárium 2013 júliusáig már egy tucat díjat elnyert, többek között a VisitBrussels brüsszeli idegenforgalmi ügynökség 2012. évi idegenforgalmi különdíját, az osztrák innovációs díjat, a Sinus-díjat, a német művészeti vezetők klubjának díját, valamint az európai művészeti vezetők klubjának „környezeti tervezés” kategóriában odaítélt díját.

 
 

Látogatók: Az Európai Történelem Háza


A brüsszeli Európai Történelem Házát az Európai Parlament építi. Végigjárása során a látogatók bővíthetik majd az európai történelemről szerzett tudásukat, és elgondolkodhatnak arról, hogy mit is jelent a jelen számára ez a történelem.


Az állandó kiállítás széles perspektívából tekinti át a 20. század Európájának és a kontinens integrációjának történetét, egymás mellé állítva az európaiak gyakran ellentétes tapasztalatait.


Az Európai Történelem Háza a 2012 vége óta felújítás alatt álló Eastman épületben kap helyet, megnyitóját 2016-ra tervezik.


2011–2015 között 31 millió euróból újítják fel és bővítik az épületet, 21,4 millió eurót költenek az állandó és az első ideiglenes kiállításokra (ebből 15,4 millió euró a kiállító- és egyéb terek felszerelését, 6 millió euró a soknyelvűséget szolgálja), a gyűjtemény összeállítására pedig 3,75 millió eurót szánnak.