EP‑vita a decemberi EU‑csúcs előtt
Europarltv: Két hét múlva klímacsúcs
A koppenhágai klímacsúcs, a pénzügyi válság és a stockholmi program – e kérdések alkották annak a vitának a gerincét, amelyet a svéd elnökség által levezénylendő utolsó állam- és kormányfői csúcsra készülve tartottak szerda délelőtt az EP‑képviselők Strasbourgban.
A képviselők üdvözölték Van Rompuy és Ashton kinevezését
Több felszólaló gratulált az EU két újonnan kinevezett vezetőjének: Herman Van Rompuynak, az EU Tanácsának elnökének és Catherine Ashton kül- és biztonságpolitikai főképviselőnek.
Joseph Daul (néppárti, francia) Van Rompuy azon kijelentését idézve üdvözölte mostani uniós elnöki kinevezését, mely szerint „A Tanácsról alkotott kép az eredményekre épülni fog”, egy „lépésről-lépésre történő megközelítéssel”, amelyet Daul „Jean Monnet‑módszer”‑nek nevezett.
Schulz (szocialista, német): "Örülünk, hogy Catherine Ashton tölti be a főképviselői posztot. A második legnagyobb parlamenti pártként a második bizottsági hely minket illet. De ami most még ennél is fontosabb, az e személyek előtt álló feladatok."
Koppenhága: konkrét kötelezettségvállalást vár az EP
Joseph Daul (néppárti, francia) elmondta: „A koppenhágai konferenciának nemcsak politikai célkitűzésekkel, hanem számszerűsített határozott kötelezettségvállalásokkal kell előrukkolnia”. Hozzá hasonlóan vélekedett több más felszólaló, akik hangsúlyozták egy kötelező érvényű megállapodás szükségességét.
Martin Schulz (szocialista, német) rámutatott: „Nem hiszem, hogy eleget beszélünk az éghajlatváltozásról. A környezetbarát technológiába való befektetés munkahelyeket teremthet. Más szóval: a zöld technológia egy jövőbe mutató projekt."
Rebecca Harms (zöldpárti, német) hasonló álláspontot volt: „az éghajlat védelmét tehernek tekintjük, ám az éghajlatváltozás elleni küzdelemben lehetőségek merülhetnek fel”.
Gazdasági válság: „Az EU-nak tovább kell lépnie”
Az EU Tanácsának soros svéd elnöksége nevében Cecilia Malmström Európa‑ügyi miniszter elmondta: "A válság hatása még hosszú időn át érezhető lesz. Jövőre lejár a lisszaboni stratégia,így új stratégia szükséges, amely elősegítheti a hosszú távú jólétet."
José Manuel Barroso az Európai Bizottság nevében jelezte: van egy új, a Bizottság által körvonalazott 2020‑as stratégia. Arra bíztatta az EP-t, hogy „működjön együtt a Tanáccsal” annak érdekében, hogy az „új (pénzügyi felügyeleti) hatóságok 2010 végéig felállhassanak".
Guy Verhofstadt (liberális, belga) kijelentette: „Egységes európai felügyeletre van szükségünk”, rámutatva, hogy ez volt az EP többségének véleménye.
Lothar Bisky (GUE/ NGL, német) szerint: „az állam- és kormányfőknek olyan, hogy kiutat kell találniuk a válságból, amely Európa fejlődését a társadalmi haladáshoz köti”.
Timothy Kirkhope (konzervatív-reformer, brit): „Az EU-nak most tovább kell lépnie a ténylegesen elvégzendő munkára koncentrálva, dinamikus és versenyképes gazdaságokat építve, valamint egy erős, globális kereskedelmi rendszert hozva létre".
Stockholm‑program: „valódi változás a polgárok számára"
A Stockholm‑programról szólva Barroso bizottsági elnök elmondta: a lisszaboni szerződés „teljes körűen bevonja az Európai Parlamentet" az igazságügyi és állampolgársági politikába. A Stockholm‑programnak „valódi változást, valódi előnyöket" kellene hozni a polgárok számára. Konkrét lépéseket említve kiemelte: az alapvető jogokat tiszteletben tartását, a bírósághoz való jobb hozzáférést, a szervezett bűnözés, az emberkereskedelem, a terrorizmus elleni hatékonyabb fellépést, a migráció hatékony kezelését.
A legtöbb felszólaló egyetértett abban, hogy a lényeg, a szabadság és a biztonság, a biztonság és a védelem közötti megfelelő egyensúly megteremtése.
Lisszaboni szerződés
Nigel Farage (Szabadság és Demokrácia Európája, brit) újra hangot adott a lisszaboni szerződés elfogadásával kapcsolatos korábbi aggodalmának, rámutatva „egy szabad és tisztességes népszavazás” szükségességére az Egyesült Királyságban annak eldöntése érdekében, hogy a britek továbbra is az unióban maradjanak vagy sem.