„Made in Europe” – kötelező eredetjelzést sürget az EP
Kötelező eredetjelzést sürget az EP az importcikkekre vonatkozóan ©BELGA_MAXPPP_PELAEZ Julio
Jóllehet az EU számos fő kereskedelmi partnere, köztük az Egyesült Államok, Kína, Japán és Kanada kötelező eredetjelzést vezetett be, jelenleg az EU‑ban a harmadik országokból behozott áruk eredetmegjelölése még nem kötelező. A lisszaboni szerződés hatályba lépésével most az Európai Parlament azt próbálja elérni a tagállamoknál, hogy ezt tegyék kötelezővé. Alább Cristiana Muscardini elmagyarázza, hogyan.
Az eredetjelzési rendszer lehetővé tenné az EU fogyasztói számára, hogy teljes mértékben tisztában legyenek az általuk megvásárolt áruk származási országával. A Bizottság már 2005-ben javaslatot tett az importált áruk kötelező eredetmegjelölésének szabályozására, amit az EP meg is szavazott. Ám több tagállam, köztük Svédország, Németország, Egyesült Királyság, Hollandia és Dánia, ellenezte a javaslatot azzal érvelve, hogy ez további terhet jelentene a vállalkozások számára.
Ezért Catherine Ashton az Bizottság kereskedelmi biztosa leszűkítette azon termékek körét, amelyekre az eredetmegjelölés kötelező lenne. A december 1 jén hatályba lépő lisszaboni szerződéssel azonban változik a képlet: az Európai Parlament a Tanáccsal egyenrangú társjogalkotóvá válik a nemzetközi kereskedelem területén, így most a javaslat újratárgyalását kezdeményezheti.
Alább Cristiana Muscardinit (néppárti, olasz) az EP nemzetközi kereskedelemmel foglalkozó szakbizottságának alelnökét kérdezzük. Muscardini asszony az elsők között írta alá a szerdai plenáris ülésen megszavazott állásfoglalást.
A világ számos országa, ideértve az Egyesült Államokat, Kínát, Japánt és Kanadát, az importált termékekre vonatkozó kötelező eredetjelzési követelményeket vezetett be. Európa ezt eddig miért nem tette meg?
Mert Európának a Tanácsban eddig nem sikerült erről megállapodnia. Sajnos vannak olyan tagállamok, amelyek erről nincsenek meggyőződve, talán lobbisták nyomásának engedve.
Ám e rendelet hiánya komoly kárt okoz az európai fogyasztók számára, akik nem lehetnek biztosak az általuk vásárolt termékek eredete és minősége felől, valamint az európai ipar számára, amely az eredetmegjelölésre vonatkozó szabályokat elfogadó legnagyobb versenytársainkkal folytatott tisztességtelen verseny miatt piaci zavart szenved. E joghézagot meg kell szűntetni, ha azt akarjuk, hogy a piac igazán szabad legyen.
De ma már a legtöbb terméken szerepel eredetmegjelölés. Min változtatna a szabályozás?
Ma ez nem kötelező, és nem terjed ki az összes termékkategóriára. S mivel nem kötelező, nem ellenőrzik. Sok csalás, manipuláció, a hamisítás fordul elő. Ez nem eredményez átláthatóságot a fogyasztók számára, és aláássa az EU iparát.
A lisszaboni szerződéssel a Parlament a nemzetközi kereskedelmi terén a Tanáccsal azonos jogkört szerez. Mit tesz december 1-től, hogy újraindítsa a „made in” kezdeményezést?
A parlament minden politikai csoportja egyetért abban, hogy pótolnunk kell e hiányosságot a rendelet gyors jóváhagyása által. Minél tovább várunk, annál nagyobb kár éri a fogyasztókat és a termelőket. Ragaszkodni fogunk az Európai Bizottság 2005-ös javaslatához, és meg kell kezdenünk az együttdöntési eljárást a Tanáccsal.
A parlament közvetítő szerepet fog játszani annak érdekében, hogy kielégítő megoldást találjunk. Szeretnénk bizonyos árukra kiterjeszteni a Bizottság javaslatát, például a csavarokra. Ez olyan kategória, ahol a gyártásra vonatkozó biztonsági előírások az EU ban magasabbak, mint a világ többi részén. Ezért meg vagyok győződve arról, hogy ha egy híd épül, a kivitelezőnek joga van megválasztani milyen csavarokat akar, szem előtt tartva, hogy az európai csavar például kétszer annyi nikkelt tartalmaz, mint az indiai társa.
De természetesen készen állunk arról tárgyalni, hogy milyen kategóriákra terjedjen ki a jogszabály, és melyekre ne, figyelembe véve, hogy a legfontosabbakat, mint például a textil-, cipő-, ékszer- és kerámiaipart, nem lehet kizárni.