A díj névadója, Andrej Szaharov (1921–1989) a szovjet hidrogénbombát kifejlesztő tudósok egyike volt, aki később nyíltan kritizálta a nukleáris fegyverkezési versenyt. 1970-ben emberi jogi bizottságot alapított. Tevékenysége nem maradt észrevétlenül, a Szovjetunióban bebörtönözték, ezalatt 1975-ben a nyugat Nobel-díjjal tüntette ki.
 
Az 1988-ban alapított Szaharov-díj a következő területeken elért eredményeket igyekszik jutalmazni:

 

 

 

Őszentsége I. Bartolomeiosz, konstaninápolyi ökumenikus pátriárka a törökországi vallásszabadság érvényesülésének védelmezője, a vallások közötti párbeszéd és a tolerancia előmozdítója. I. Bartolomeioszt a belga Philip Claeys jelölte az Identitás, Hagyományok, Szuverenitás frakció nevében. (A jelölést azt követően visszavonták, miután a pátriárka bejelentette: nem fogadja el a díjat.)

 

 

Ceng Csin-jen (Zeng Jinyan), emberi jogi aktivista naponta számol be a Kínában elkövetett emberijog‑sértésekről blogjában. Férje, Hu Csia (Hu Jia) az AIDS elleni küzdelem élharcosa, valamint környezetvédelmi aktivista. A kínai emberijog‑védőket Monica Frassoni (olasz) és Daniel Cohn‑Bendit (német) javasolta a zöldpárti frakció részéről..

 

 

Malalai Joya, szociális munkássága, illetve az afgán nők jogainak védelme terén tűnt ki. Képviselői mandátumát felfüggesztették az afgán parlamentben, mivel kritizálta az egykor hadurakként harcoló képviselőtársait. Négyszer követtek el ellene merényletet. Vittorio Agnoletto (olasz), André Brie (német) és Tobias Pflüger (német) jelölte az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal frakció nevében.

 

 

Szalih Mahmúd Oszman, a Szudáni Kínzás Elleni Szervezetnél dolgozó emberi jogi ügyvédként vállalta számos, a szudáni polgárháború és az országban elkövetett emberijog‑sértések áldozatának ingyenes jogi képviseletét. A szudáni emberi jogi ügyvédet Josep Borell Fontelles (szocialista, spanyol), Thierry Cornillet (liberális, francia), José Ribeiro e Castro (néppárti, portugál), Frithjof Schmidt (zöldpárti, német), Jürgen Schröder (néppárti, német) továbbá a liberális frakció nevében Annemie Neyts-Uyttebroeck (belga) és Marco Cappato (olasz), valamint 177 képviselő különböző frakciókból jelölte.

 

 

Anna Politkovszkaja, orosz újságírónőként a Csecsenföldön elkövetett emberi jogsértések és kínzások feltárásán dolgozott. 2006. október 7‑én agyonlőtték. Az elhunyt újságírónőt Joseph Daul, a néppárti képviselőcsoport elnöke jelölte posztumusz díjra.

 

A három idei jelölt tehát a következő (abc sorrendben):

 

Ceng Csin-jan (Zeng Jinyan) és Hu Csia (Hu Jia), kínai emberijog-védők. Ceng Csin-jan blogjában a kínai emberijog-sértésekről számol be rendszeresen, férje, Hu Csia pedig az AIDS és a környezetpusztítás ellen küzd. Monica Frassoni (olasz) és Daniel Cohn-Bendit (német) javasolta őket a zöldpárti frakció részéről.

 

Anna Politkovszkaja, meggyilkolt orosz újságírónő és emberi jogi aktivista. Az orosz-csecsen háborút ellenző, tényfeltáró cikkeket közlő újságírónőt 2006. október 7‑én agyonlőtték. Az Európai Néppárt-Európai Demokraták nevében Joseph Daul (francia) jelölte.

 

Szalih Mahmúd Oszman, szudáni emberi jogi ügyvéd. Oszman a Szudáni Kínzásellenes Szervezettel ingyenes jogi képviseletet biztosít a szudáni polgárháború és emberijog-sértések áldozatainak. Jelölték: Josep Borrell (szocialista, spanyol), Thierry Cornillet (liberális, francia), Jose Ribeiro e Castro (néppárti, portugál), Frithjof Schmidt (zöldpárti, német), Jürgen Schröder (néppárti, német), továbbá a liberális frakció nevében Annemie Neyts-Uyttebroeck (belga) és Marco Cappato (olasz) valamint 177 képviselő különböző frakciókból.

 

Az elkövetkezendő hetekben részletesebben is bemutatjuk majd a 2007. évi Szaharov‑díj döntőseit.

Ceng Csin-jan (Zeng Jinyan) és Hu Csia (Hu Jia), kínai emberijog-védők. Ceng Csin-jan blogjában a kínai emberijog‑sértésekről számol be rendszeresen, férje, Hu Csia pedig az AIDS és a környezetpusztítás ellen küzd. Monica Frassoni (olasz) és Daniel Cohn-Bendit (német) javasolta őket a zöldpárti frakció részéről.

 

A gondolatai internetes publikálásáért üldözött Ceng Csin-jan (24) már 18 éves korában interneten számolt be a kínai vak ügyvéd, Chen Guancheng letartóztatásáról. A fiatal aktivistát nemrég az amerikai Time magazin a „világ hősei” közé sorolta.

 

Férje, Hu Csia (34) egyik koordinátora a „mezítlábas ügyvédek” elnevezésű jogászokat, ügyvédeket és akadémikusokat tömörítő mozgalomnak, amelynek célja az emberi jogok védelme, valamint az igazságtalanságok elleni küzdelem. Az 1989. évi Tiananmen téri vérengzések idején Hu Csia 15 évesen naponta járt ki a térre támogatva a tüntető diákokat.

 

 

A kínai emberijog-védő házaspár Peking külvárosában lakik. Tevékenységük miatt állandó zaklatásnak, fenyegetéseknek vannak kitéve, 2006 augusztusa és 2007 márciusa között pedig házi őrizetben tartották őket. 2006-ban Hu Csiát előzetes értesítés nélkül 41 napra elvitték. Ma már újra lakóhelyén tartózkodik, továbbra is megfigyelés alatt. Hathónapos várandós felesége sem mozoghat szabadon. Május 18-án nemzetbiztonsági indokokra hivatkozva megakadályozták, hogy elhagyják Kínát.

 

Az emberijog-védő szervezetek szerint ma Kínában vannak a legtöbben, akiket gondolataik internetes publikálásáért tartóztatattak le. Mint ismert, Kínában továbbra is megfigyelik és cenzúrázzák az internetes honlapokat, amire sokan csak a „kínai nagy tűzfal” elnevezéssel utalnak. A Riporterek határok nélkül (RSF) nevű szervezetnek a sajtószabadság helyzetéről szóló globális jelentése szerint Kína a 163. (hátulról a 6.) helyet foglalja el a világban.

Anna Politkovszkaja, meggyilkolt orosz újságírónő és emberi jogi aktivista. Az orosz‑csecsen háborút ellenző, tényfeltáró cikkeket közlő újságírónőt 2006. október 7‑én agyonlőtték. Hazáján kívül Politkovszkaja számos elismerésben részesült; oknyomozó riporterként megkapta, többek között, az EBESZ Újságírás és Demokrácia díját is. Az Európai Néppárt-Európai Demokraták nevében Joseph Daul (francia) jelölte.

 

Az orosz újságírónő 1999-től 2006-ig a Novaja Gazeta publicistájaként dolgozott. Politkovszkaja számos kritikus hangvételű könyv szerzője az orosz‑csecsen háború, valamint Putyin elnök rendszerének témájában. A 2005‑ben megjelent, Putyin Oroszországa című könyvében az orosz titkosszolgálatokat teszi felelőssé a polgári szabadságjogok eltiprásáért és egy szovjet típusú diktatúra kiépítéséért, elismerve ugyanakkor, hogy „mi vagyunk a felelősek Putyin politikája miatt”.

 

 

Az újságírónőt többször megfenyegették, zaklatták, 2001 elején pedig napokig volt a csecsenföldi orosz erők fogságában, ahol kivégzéssel fenyegetve kínozták. Megpróbálták megmérgezni, majd 2006. október 7-én meggyilkolják moszkvai lakóházának liftjében.

 

Az elkövetőknek azóta sem bukkantak nyomára, meglehet az augusztusban őrizetbe vett tíz gyanúsított némi haladásról tanúsodik az ügyben. Október 7-én, egy évvel brutális meggyilkolását követően, ezrek emlékeztek meg Anna Politkovszkajáról Moszkvában és a világban egyaránt. Lakóházának falára emléktáblát helyeztek el. 1993 óta közel 300 újságíró veszítette el életét Oroszországban, az újságírók számára a világ egyik legveszélyesebb országában.

Szalih Mahmúd Oszman, szudáni emberi jogi ügyvéd és jelenleg a szudáni nemzeti parlament tagja. Oszman a Szudáni Kínzásellenes Szervezettel ingyenes jogi képviseletet biztosít a szudáni polgárháború és emberijog-sértések áldozatainak. Jelölték: Josep Borrell (szocialista, spanyol), Thierry Cornillet (liberális, francia), Jose Ribeiro e Castro (néppárti, portugál), Frithjof Schmidt (zöldpárti, német), Jürgen Schröder (néppárti, német), továbbá a liberális frakció nevében Annemie Neyts-Uyttebroeck (belga) és Marco Cappato (olasz) valamint 177 képviselő különböző frakciókból.

 

A szudáni emberi jogi ügyvéd az afrikai Szudán nyugati részén lévő Dárfúr tartományban állítólagosan elkövetett háborús bűnök dokumentálásával foglalkozik. A bűncselekmények szemtanúival készített interjúit a Nemzetközi Büntetőbíróság is felhasználta eljárásai során.

 

 

Szalih Mahmúd Oszmannak egyes esetekben sikerült megváltoztatni a szudáni kormány halálos vagy végtagcsonkítással járó ítéleteit. Egyik törekvése, hogy az erőszakos nemi közösülés bűntettét felvetesse a háborús bűnök listájára. Jelenleg aktívan dolgozik azon, hogy a 2 millió otthonából elüldözött szudáni visszatérhessen lakóhelyére, rehabilitációban részesüljön, valamint megtörténjen a felelősök számon kérése.

 

A szudáni emberi jogi ügyvéd igazságért folytatott küzdelme azonban személyes áldozatokkal is járt. A milíciák megölték és megkínozták családtagjait, felégették otthonaikat. Oszman maga is hónapokon keresztül a szudáni kormány foglyaként raboskodott 2004-ben, előzetes vádemelés vagy eljárás nélkül. 2005. november 8-án Szudánban folytatott tevékenységéért megkapta a Human Rights Watch emberi jogi nemzetközi szervezet legmagasabb elismerését.

 

A rendezvényt Shirin Wheeler, a BBC tudósítója moderálta. Részt vettek továbbá az orosz Novaja Gazeta és a kínai „China Labour Bulletin” főszerkesztői, valamint a Szudáni Kínzásellenes Szervezet egy ügyvédje is.

 

 

A kínai emberi jogi helyzetről szólva a felszólalók emlékeztettek: a 2008-as pekingi olimpiai játékokon való európai részvétel újólag legitimálhatja a kínai rezsimet. A brit, néppárti Edward McMillan-Scott úgy fogalmazott: „emberi jogokat, nem pedig olimpiát akarunk”. Maria Holzman, a Nemzetközi Emberi Jogi Szövetség (FIDH) nevében azt a kafkai, abszurd helyzetet vázolta fel, ahol „a jogvédők és az őket védő ügyvédek is börtönben vannak”. Mint ismert, Kínában jelenleg mintegy 500 ügyvéd raboskodik.

 

A kínai emberijog-védő házaspár Szaharov-díjra való jelölését véleményezve a francia Daniel Cohn‑Bendit (zöldpárti társelnök) kijelentette: Ceng Csin‑jan és Hu Csia „a Tiananmen téri felkelők gyermekei”. A kínai „China Labour Bulletin” főszerkesztője Cai Chongguo elmondta: miközben a „kínaiak félnek”, Ceng Csin‑jan és Hu Csia elég bátrak ahhoz, hogy ne engedjenek a politikai cinizmusnak és valóságos információkkal lássák el a kínai lakosságot.

 

 

A brutálisan meggyilkolt orosz újságírónő jelölése kapcsán Elmar Brok néppárti, német képviselő megjegyezte: „neki köszönhető, hogy legalább tudunk valamit a második orosz‑csecsen háborúról”. Politovszkaja családi ügyvédje, Karinna Moszkalenko szerint az orosz kormány „intoleráns környezetet alakított ki az ellenzékkel és az újságírókkal szemben”, megsértve az élethez való jogot, amiért az Emberi Jogok Európai Bírósága elé viszik az ügyet.

 

A 15 év alatt 5 újságírót elvesztett Novaja Gazeta főszerkesztője és Politovszkaja egykori munkatársa, Szergej Szokolov méltatta az EP támogatását, amely szerinte „elősegítheti a nyomozást”. Mint ismert, Oroszországban a gyilkosságoknak mintegy 30%-a marad felderítetlen, ám ez az arány újságírók meggyilkolása esetében jóval magasabb.

 

 

A szudáni helyzetet Josep Borrel Fontenelles (szocialista, spanyol) „korunk egyik legnagyobb tragédiájaként” jellemezte. A Human Rights Watch emberi jogi nemzetközi szervezet képviseletében Reed Brody olyan példátlan humanitárius katasztrófáról beszélt, ahol „2,4 millió a menekült és 4 millió ember élete függ nemzetközi segélyektől”. Szalih Mahmúd Oszman egykori ügyvédtársa és a Szudáni Kínzásellenes Szervezet egykori vezetője, Oszman Hummaida a szudáni helyzetről szólva elmondta: „az áldozatok nem fogadhatnak ügyvédet”. Hozzáfűzte továbbá: „a halálos, illetve végtagcsonkítással járó ítéletek 95%-át Dárfúrban hozzák”.

 

 

A parlamenti képviselőcsoportok elnökei, (az Elnökök Konferenciája), október 25‑én ítélik meg, hogy ki legyen a nyertes. A díjat egy ünnepélyes plenáris ülés keretében az Európai Parlament elnöke adja át december 11‑én, Strasbourgban.

 

Az EP csütörtöki, strasbourgi plenáris ülésén Hans-Gert Pöttering azt mondta, a Szaharov-díj idei nyertese, Szalih Mahmúd Oszman több mint húsz éve védi a darfúri üldözötteket, azokat, akiket kínoznak és azokat, akiket halálbüntetés fenyeget. Oszman rengeteget tesz Szudánban a demokratikus építkezésért - tette hozzá.

 

A díjat ünnepélyes plenáris ülés keretében az Európai Parlament elnöke adja át december 11-én, Strasbourgban, egy nappal az ENSZ emberi jogok egyetemes nyilatkozata aláírásának 59. évfordulója után.

 

A 2007-es jelölteket szeptember 24-én nevezte meg az EP külügyi, valamint fejlesztési szakbizottsága. Most, október 25-én az Európai Parlament elnökéből és frakcióvezetőiből álló testület, az elnökök értekezlete választotta ki az idei nyertest.

 

A győztesen kívül a másik két jelölt: Ceng Csin-jen és Hu Csia kínai emberijogvédők, valamint - posztumusz - Anna Politkovszkaja, meggyilkolt orosz újságírónő voltak.

 

Pöttering bejelentette: a frakcióvezetők megfelelő módot akarnak találni arra, hogy elismerjék Anna Politkovszkaja teljesítményt is. Erről az elnökök értekezletének következő ülésén születhet döntés.

 

A díj névadója, Andrej Szaharov (1921–1989) a szovjet hidrogénbombát kifejlesztő tudósok egyike volt, aki később nyíltan kritizálta a nukleáris fegyverkezést. 1970-ben emberi jogi bizottságot alapított. Tevékenysége miatt a Szovjetunióban bebörtönözték, eközben 1975-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki.

 

Az 1988-ban alapított Szaharov-díj a következő területeken elért eredményeket igyekszik jutalmazni:

·        az emberi jogok és alapvető szabadságok, különösen a szólásszabadság védelme;

·        a kisebbségi jogok védelme;

·        a nemzetközi jog tiszteletben tartása;

·        a demokrácia és a jogállamiság fejlesztése.

A közelmúlt burmai eseményeinek fényében az Európai Parlament folytatja Aung San Suu Kyi Szaharov‑díjas (1990) ellenzéki vezető szabadon bocsátása érdekében indított kampányát. Brüsszelben és Strasbourgban hatalmas plakátokon követelik a Nobel‑békedíjas asszony azonnali szabadlábra helyezését. Aung San Suu Kyi egyike azon Szaharov-díjasoknak, akik az elmúlt évek során nem tudták személyesen átvenni az EP gondolatszabadságért odaítélt elismerését a rájuk mért korlátozások miatt.

A Szaharov-díj fontos elismerés a gondolatszabadság és az emberi jogok területén. Az alábbiakban olyan szabadon felhasználható promóciós anyagokat bocsátunk rendelkezésükre, amelyek révén ismerősei, barátai vagy blogjának olvasói többet megtudhatnak az elismerésről és az abban részesültekről.

 

Használja bátran az alábbi anyagokat, amelyekhez az Európai Parlament honlapjához irányító linket is létesíthet. Az alábbi első linken digitális bannereket (két méretben, .gif formátumban), videoklipeket (szélessávú és Internet formátumban), valamint posztereket (.pdf) talál.

 

Valamennyi anyag 22 nyelven elérhető.

Az Európai Parlament a demokrácia, a párbeszéd és a jogállamiság iránti elkötelezettségéért ítélte oda Önnek idén a Szaharov-díjat. Mennyiben jelenthet változást ez a díj az igazságtalanság és a büntetlenség ellen folytatott dárfúri munkájában?
 
Nagyon örülök a szudáni, és különösen a dárfúri emberijog-védők munkájának ilyenfajta elismerésének. Ellenséges környezetben, a megfélemlítés, letartóztatás, fogva tartás és a kínzás állandó veszélye mellett dolgozunk. Mégis úgy vélem, mindig fennáll egy etikai és erkölcsi kötelezettség, hogy az emberek mellé álljunk.
 
Az emberek valóban szenvednek Dárfúrban. Számomra, mint ügyvéd számára ez népirtás. Több mint 400 ezren haltak meg és 2 ezer falut tettek a földdel egyenlővé. A nemi erőszakot harci fegyverként használják; fiatal lányokat, akár 8 éveseket is megtámadnak. Számos ilyen eset történik az áldozat férfi rokonai szeme láttára, akiket íly módon aláznak meg.
 
A komoly emberi jogi és nemzetközi humanitárius joggal kapcsolatos sértések ellenére sincs igazságszolgáltatás Dárfúrban. A teljes büntetlenség légköre uralkodik, az elkövetőket még mindig nem vonják felelősségre. Büntetlenségről beszélünk, mivel igazságügyi rendszerünk nem tud és nem hajlandó igazságot szolgáltatni.
 
Országában még mindig erőszakos konfliktus dúl, minek következtében százezrek haltak meg és milliók kényszerültek elhagyni otthonaikat. Mit gondol, mi a megbékéléshez vezető út Dárfúrban?
 
Soha nem lesz béke Dárfúrban és Szudánban igazság nélkül. Nincs béke igazság nélkül. Az igazság a béke nagyon fontos és alapvető eleme, amiről semmilyen politikai oknál fogva nem lehet kompromisszumot kötni.
 
Dél-Szudánban több mint kétmillió embert öltek meg és négymillióan kényszerültek lakhelyük elhagyására. Az igazság nem a bosszút, hanem a tartós békét és a lehetséges megbékélést szolgálja. Az atrocitások jellege sosem fogja megengedni, hogy az áldozatok és a túlélők elfelejtsék szenvedéseiket. Éppen ezért fontos az igazságszolgáltatás.
 
Hosszú hallgatás után felébredni látszik a nemzetközi közösség. Többet tehetne-e Európa Dárfúrért, és különösen milyen intézkedésekre lenne szükség?
 
Sok áldozat és túlélő számára a nemzetközi közösség intézkedései túl lassúak voltak. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának számos állásfoglalását soha nem hajtották végre (hatékonyan). Mindazonáltal a nemzetközi közösség — Európa, Amerika, Kanada — tette lehetővé a humanitárius segítségen keresztül több mint 5 millió ember számára, hogy ma életbe lehessenek.
 
Az európaiak hozzájárultak az áldozatok életben tartásához, de ez nem elég. Azt szeretnénk, hogy gondolkozzanak a naponta odavesző életek védelmén, valamint az ártatlanok biztonságos és méltóságteljes hazatértének elősegítésén. Elfogadhatatlan, hogy emberek több mint négy évig táborokban maradjanak. Több törődést akarunk látni Európa részéről, szolidaritási tüntetéseket a dárfúri emberekért, mint az USA-ban.
 
Azt akarjuk, hogy Európa gyakoroljon nyomást a szudáni kormányra a hibrid erők bevetésének engedélyezése érdekében. Európa felelőséggel tartozik csapatokat küldeni Dárfúrba a szudáni kormány ellenkezése dacára, mivel az Afrikai Unió három éve ott állomásozó, hétezer főből álló erői nem képesek megvédeni az emberek életeit. Fel fogom szólítani Európa vezető politikusait arra, hogy fontolják meg Dárfúr civil lakosságának a népirtástól való védelmezésére irányuló erkölcsi, etikai és jogi kötelezettségüket és akadályozzák meg a kormányt közösségeink elpusztításában.
 
Miben változtatja majd meg ez az előzőleg Nelson Mandela szabadságharcos államfőnek is odaítélt emberjogi díj a munkáját?
 
Hihetetlen megtisztelés ugyanabban a díjban részesülni, mint a legendás Nelson Mandela. Eltökélt szándékom egyszer találkozni vele. Bámulatos, hogy az Európai Parlament úgy döntött, neki ítéli a díjat, most meg nekem. Az a tény, hogy mások is megismerik, mit tettem erőt és elszántságot ad. Az emberek elkezdtek rájönni, hogy ez a díj nemcsak nekem, hanem Dárfúrnak, Szudánnak és Afrikának is szól.