EU-bővítés: integrációs kapacitás kontra „egyes új tagállamok”

„A korábbi bővítések általában nagy sikert jelentettek, amelynek előnyeiből az EU régi és új tagállamai egyaránt részesültek” - adja meg az alaphangulatot Elmar Brok (néppárti, német) jelentése, amely az EU további bővítéséről szóló európai bizottsági stratégiatervezetről mond véleményt.

 

A csütörtökön, 534 igen, 44 nem, 45 tartózkodó szavazattal elfogadott EP-jelentés szerint a parlament „szilárdan elkötelezett minden tagjelölt ország iránt (...), azzal a feltétellel, hogy a koppenhágai kritériumok teljes körű és precíz teljesítése elengedhetetlen”.

 

 

Az unió bővítési stratégiájának meg kell felelnie az EU-szerződés előírásainak és az unió által már vállalt kötelezettségeknek, egyúttal egyensúlyt kell teremtenie az unió geostratégiai érdekei, a határain kívül zajló politikai fejlemények hatása, valamint az unió integrációs kapacitása között - áll a szövegben.

 

A jelentés kifejti, mit is kellene érteni az integrációs kapacitáson. Eszerint:

·        a csatlakozó országoknak erősíteniük, nem pedig gyengíteniük kell az unió azon képességét, hogy a politikai célkitűzései teljesítésének lendületét megtartsa

·        az unió intézményi keretének képesnek kell lennie arra, hogy hatékony és eredményes kormányzást biztosítson

·        az unió pénzügyi forrásainak megfelelőknek kell lenniük ahhoz, hogy helyt lehessen állni a társadalmi és gazdasági kohézió, valamint az unió közös politikáinak kihívásaival szemben

·        átfogó kommunikációs stratégiának kell működnie a közvéleménynek a bővítés hatásaival kapcsolatos tájékoztatása érdekében.

 

 

A szöveg szerint „egyes új tagállamok gazdasági szerkezete és érdekei hatást gyakorolhatnak az unió politikáinak és költségvetésének irányára, és a politikák szükséges kiigazítása magának az uniónak a jellegét is érintheti”.

 

A képviselők emellett úgy vélik, a „megfelelő konszolidáció és előkészítés nélkül történő bővítés árthat az unió belső kohéziójának, és komoly hatása lehet az unió cselekvési képességére – mivel meggyengítené intézményeit, a tagállamokat kiszolgáltatottabbá tenné a külső nyomással szemben, és aláásná az Európai Unió mint globális szereplő hitelességét”.

 

A jelentés hozzáteszi: „a bővítési folyamat sikere (és így az uniós politikai integrációnak a sikere is) csak úgy valósítható meg, ha a nyilvánosság egyértelműen és tartósan támogatja minden egyes tagjelölt ország uniós tagságát”. Az EP szerint a tagállamok felelőssége, hogy elmagyarázzák polgáraiknak az eddigi és jövőbeli bővítések előnyeit.

 

 

Az EU-nak - vélik a képviselők - „közös politikákon alapuló térséget” kell létrehoznia azokkal a keleti szomszédokkal, „amelyek politikai, gazdasági és társadalmi helyzetüket és az unió jelenlegi integrációs kapacitását figyelembe véve jelenleg nem élveznek tagsági kilátásokat, ugyanakkor megfelelnek bizonyos demokratikus és gazdasági kritériumoknak”.

 

A jelentés üdvözli a „Barcelonai folyamat: unió a mediterrán térségért” kezdeményezés újraindítását. A képviselők szerint „ez az új fejlemény alátámasztja a déli partnerekhez képest világos európai ambíciókkal és perspektívákkal rendelkező keleti szomszédokkal is folytatott egyedi, többoldalú szerződéses kapcsolatok mellett szóló érvet”. Először a képviselők szabadkereskedelmi térséget hoznának létre a keleti szomszédokkal, amelyet „az Európai Gazdasági Térség Plusz (EGT +), egy európai államközösség vagy egyedi regionális együttműködési keretek vonalai mentén szorosabbra fűzött kapcsolatoknak kell követniük”.

 

 

Az EP emellett átfogóbb uniós stratégiát kidolgozna ki a fekete-tengeri régió számára. Ez előre vetítené a „Fekete-tengeri Unió” létrehozását, melynek egyenrangú tagja lenne az EU, Törökország és minden fekete-tengeri part menti állam. Ez a szervezet „teljes körűen bevonná Oroszországot is”.

 

A szöveg konkrét csatlakozási feltételt csak a volt jugoszláv államok kapcsán fogalmaz meg: ezek számára „a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi törvényszékkel való teljes együttműködés szintén elengedhetetlen feltétel”.

 

Szent-Iványi István (liberális) a plenáris vitában azt mondta, bár „az EU eddigi története a folyamatos bővülés története”, és ez az Európai Unió sikerének is bizonyítéka, „érzékelhető a közvéleményben egyfajta bővítési fáradtság, bővítési apátia”. A képviselő szerint ezért realista megközelítésre van szükség. Ez viszont „nem jelentheti a bővítési folyamat leállítását, még kevésbé jelentheti új, teljesíthetetlen felvételi feltételek megfogalmazását, vagy a korábban vállalt kötelezettségek felmondását” - tette hozzá.

 

„Az ír referendum után alapvető, elemi érdekünk azt bizonyítani, hogy az Európai Unió továbbra is működik, és a bővítés továbbra is fontos és létező célkitűzés az Európai Unióban” - mondta Szent-Iványi István.