Cikk
 

Wole Soyinka, Nobel‑díjas nigériai író a kultúrák közötti párbeszédről

Kultúra - 12-09-2008 - 13:01
Küldje el ezt a cikket
Közösségi oldalak
Kedvencek
 
Wole Soyinka: „erodálódott a kultúrák hierarchiája”

Wole Soyinka: „erodálódott a kultúrák hierarchiája”

Wole Soyinka az afrikai diktatórikus rendszerek kíméletlen bírálója, világszerte elismert nigériai író, aki a fekete‑afrikai írók közül elsőként részesült irodalmi Nobel‑díjban. Szókimondásáért a börtönt is megjárta, s ha kellett önkéntes száműzetésbe vonulva tiltakozott a politikai zsarnokság ellen. Az EP-ben megrendezett afrikai héten szenvedélyes beszédében arra buzdított: ne hunyjunk szemet az emberiség elleni bűntettek felett, igazságtételt követelve az emberi jogok megsértéséért.

Wole Soyinkát az 1967‑es nigériai polgárháborúban való konspirálás vádjával közel két éven keresztül politikai fogolyként tartották börtönben. Színdarabjaiban, esszéiben, regényeiben, verseiben nyíltan kritizálta a nigériai politikai rendszert, a korrupció burjánzását, a politikai zsarnokságot, a személyi kultuszt, az afrikai diktatúrákat – köztük a zimbabwei Mugabe‑rezsimet. Alább ő nyilatkozik az EP weboldalának.
 
Szeptember 11-én, csütörtökön részt vett az EP afrikai hetének záróeseményén, ahol a kultúrák közötti párbeszédről vitáztak. Mit jelent Önnek a kultúrák közötti párbeszéd?
 
A kultúrák közötti párbeszéd számomra egy emberi jelenség, ami arról szól, hogy hogyan alkalmazzuk, hogyan mozdítsuk elő az ilyen párbeszédet. Elvárható, hogy mára a nemzetközi közösség elérte azt a szintet, hogy erodálódott a kultúrák hierarchiájának fogalma. Sokkal előrehaladottabb az ismeretlen, idegen kultúrák elismerése, sokkal nagyobb a kulturális jelenség elterjedtsége. Számomra tehát azt jelenti, hogy fokozni kell a kulturális cserék mechanizmusait.
 
Munkássága során számos Afrikát érintő politikai témát dolgozott fel – korrupció, hatalommal való visszaélés, stb. Mi a szerepe egy költőnek, drámaírónak a társadalomban – Afrikában és Európában?
 
Itt újból a kulturális kölcsönhatással találjuk magunkat szemben, és nyilván minden kultúrának megvannak a maga prioritásai. Mindig azt vallottam, hogy a politikai kérdéseknek létjogosultságuk van a kulturális programokban. Az emberek állandóan azt kérdezik: „mi az egyén közösségben betöltött helye?”. Úgy vélem, a kultúra szociálpolitikai összetevője, legyen az az afrikai kontinensen vagy a Szovjetunióban, utat tör magának. Úgy mint a víz, felszínre tör.
 
Az előbb „kulturális cserék mechanizmusairól” beszélt. Mit ért pontosan ez alatt?
 
Például a British Council és az Alliance Française időnként színházi társulatokat küldenek Afrikába – Nigériába –, ahol azok előadásokat, műhelyeket tartanak. Aztán nigériai társulatok utazhatnak külföldre, és olyan színházi formákat mutathatnak be a közönségnek, amelyekkel még soha nem találkoztak.
 
Egy másik példa a helyi fesztiválok nemzetköziesítése. Egy példa az egyetememen megrendezett „Maszkok, maskarák és marionettek” elnevezésű fesztivál, ami alkalmat teremtett, hogy bemutassuk a nigériaiaknak a világ álarcos hagyományait. Meghívtuk Japán, Kína, és a skandináv országok képviselőit. Sok nigériai nem is tudja, hogy az álarcba öltözésnek hagyománya van ezekben az országokban – azt hitték, ez csak Afrikában van így.
 
Ez kétségtelen hasznos volt a nigériaiak számára, mivel a létező vallási fundamentalizmus aláássa a kultúrák közötti megértést és az emberek horizontját. Sok nigériai keresztény és muszlim – ideértve diákokat is – még mindig azt hiszi, hogy a maszkok fetisiszta, pogány, barbár jelképek.
 
Milyen érzés az Európai Parlament Afrika-hetének meghívott előadójának lenni?
 
Milyen érzés? Ismerős terepen vagyok! Amikor bajban voltunk, rendszeresen látogattam a képviselőket, beszéltem velük. Amikor országunkban a helyzet stabilizálódott és meghívtak ide, ez alkalmat kínált megköszönni a legutóbbi nigériai diktatúra alatt nyújtott segítségüket. Rendszerint akkor hívnak, amikor válság van – remélem soha többé nem kell ilyen körülmények között visszatérnem.
 
REF: 20080904STO36282