Cikk
Hamarosan bíróság elé áll Ratko Mladic és Goran Hadžić?
Emberi jogok - 01-02-2010 - 14:54

Serge Brammertz, 2008. január 1-je óta a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi törvényszék főügyésze
A volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi törvényszék fő feladata a háborús bűnökkel, az emberiség elleni bűncselekményekkel és népirtással vádoltak bíróság elé állítása. A törvényszék fennállásának 16 éve alatt végzett munkáról, valamint a továbbra is körözött két utolsó vádlott, Ratko Mladic és Goran Hadžić bíróság elé állításának esélyeiről kérdeztük Serge Brammertz főügyészt.
Eszmecserét tartott január 26-án az EP külügyi szakbizottsága Serge Brammertz-cel, a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi törvényszék (ICTY) ügyészével. Alább a főügyész nyilatkozik.
Melyek a Törvényszék munkájával kapcsolatos általános tanulságok? Van‑e valami, amit úgy gondol, hogy lehetett volna másként kezelni?
Még nem vagyunk a teljes folyamat végén, talán még túl korai lenne végső következtetést vonni. Úgy vélem, egyértelmű, hogy 161 személy elleni vádemeléssel a Törvényszék meghatározó szerepet játszott a régióban elkövetett bűncselekmények kezelésében. Ez lehetett volna több is, kevesebb is.
Természetesen a Törvényszék kezdeti szakaszában számos szervezési, logisztikai problémával kellett szembenéznünk. De ha megnézzük a perek számát úgy vélem, meglehetősen sikeresek voltunk. Tágabb kontextusban szemlélve pedig közismert, hogy a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi törvényszék (ICTY), a Ruandai nemzetközi törvényszék (ICTR), a Sierra Leone-i különleges bíróság, a kambodzsai bíróság rendkívüli kamarái (ECCC) után ott a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB). Szóval úgy vélem, az ad hoc bíróságok tapasztalata meghatározó szerepet játszott az állandó törvényszékkel rendelkező Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozásában.
Hogyan tudná számokban jellemezni a Törvényszék munkáját?
Több millió oldalnyi dokumentumot kezelnek a bíróságok. Több ezer áldozat tett tanúbizonyságot az elmúlt 16 évben. De nem vagyunk abban a helyzetben, hogy számokkal szolgáljunk, mert a számok nagyon viszonylagosak, és az áldozatok tekintetében különböznek. Vannak olyan áldozatok, akik elvesztették életüket, családjukat, és vannak, akik nemi erőszak áldozatává váltak: az áldozatok közössége rendkívül nagy. Valahogy az egész térség néhány egyén által elkövetett bűncselekmények áldozata, és az egész térség még ma is szenved politikailag.
Tekintettel arra, hogy két vádlott – Ratko Mladic és Goran Hadžić – még mindig szabadlábon van, előreláthatólag mikor fejezheti be munkáját a Törvényszék?
Az egyetlen jó forgatókönyv az, ha a szökevényeket még a Törvényszék fennállása alatt letartóztatják, ami azt jelenti, a következő két-három évben. A legkedvezőtlenebb esetre a Biztonsági Tanács az úgynevezett reziduális mechanizmuson dolgozik. Ez egy olyan intézmény létrehozását jelenti, amely a tanúk védelmével kapcsolatos fennmaradó segítségnyújtási kérelmekkel foglalkozik majd. És ennek a reziduális mechanizmusnak lesz egy bírósági összetevője is – ha úgy tetszik egyfajta alvó bíróság, amely akkor lépne életbe, ha egy későbbi időpontban letartóztatnák az egyik szökevényt.
Mivel az üzenet – úgy vélem – amit a Biztonsági Tanács és a nemzetközi közösség valójában közvetíteni szeretne az az, hogy bármikor, bárhol is fogják el a szökevényeket, bírósági eljárás alá vetik majd őket.
Akkor ez akár a végtelenségig tarthatna?
Nem ez a terv. Ez az egyik ok, amiért itt vagyunk, hogy segítséget kérjünk partnerektől a világban – ezek egyike éppen az Európai Parlament –, hogy valóban munkálkodhassunk, és támogassuk a térségbeli országokat a még szabadlábon lévő szökevények letartóztatása érdekében.
REF: 20100128STO68173
