A képviselők már visszatértek Gázából, amikor az a hír érkezett, hogy az izraeli katonák Gázán keresztül Palesztínába tartó, a blokádon átvágni készülő, segélyrakományt szállító karavánt fegyveres beavatkozással tartóztattak fel. A támadás során többen megsérültek és körülbelül egy tucat ember életét vesztette. Az EP elnöke Jerzy Buzek elítélte a támadást, aránytalannak és a nemzetközi jog tűrhetetlen megsértésének nevezte az akciót, valamint az izraeli hatóságok magyarázatát is követeli. Buzek hangsúlyozta, hogy az EP elfogadhatatlannak és eredménytelennek tartja a Gázai övezet blokádját.

 

 

Az EP-delegáció gázai látogatását az egyiptomi hatóságok tették lehetővé, miután Izrael visszautasította a térségbe történő belépésüket.

 

A képviselők arról számoltak be, hogy az ostrom következtében Gáza lakossága teljesen elszigetelt, elszegényedett és nyolcvan százalékuk élelmiszersegélyektől függ. 

 

A blokád a lakosság normális életvitelének ellehetetlenítése és az illegális kereskedelem serkentése mellett a legradikálisabb csoportok tevékenységét is erősíti.

 

A delegáció képviselői egyetértettek abban, hogy a humanitárius segélyek célba érése érdekében fel kell oldani a blokádot. Ez lehetővé tenné az újjáépítést és a törvényes gazdasági tevékenységnek újrakezdését, a lakosság pedig reményt kapna.

 

 

„Az Európai Uniónak mielőbb ki kell adnia egy, a blokád feloldását és az alapvető gazdasági tevékenység helyreállítását célzó politikai kezdeményezést” – hangoztatta a delegáció. A képviselők hozzátették, hogy „a gázai szituáció csak akkor érthető, ha saját szemünkkel látjuk, hogy mi történik ott”. Az EP küldöttei azt is megjegyezték, hogy az EU huszonhét tagállamából eddig csupán két külügyminiszter látogatott Gázába. A képviselők ezért a többi külügyminisztert is felkérik, hogy utazzanak el Gázába és gyűjtsenek tapasztalatot az ottani helyzetről. „Az EU-nak elkötelezetten és hitelesen hozzá kell járulnia a békéhez” – mondták.

 

 

A képviselők azt is megvizsgálták, hogy haladnak az ENSZ Palesztin Menekültek Segélyező és Munkaközvetítő Hivatalának gázai lakásfejlesztési projektjei. Azt tapasztalták, hogy a blokád következtében a hivatal e tevékenységét csak teljes finanszírozás mellett tudná tovább működtetni.

 

„A hivatal kitűnő munkát végez, de azonnali finanszírozásra szorul. Évente több ezer fővel növekszik az iskoláskorú gyermekek száma, de nincs pénz újabb iskolák építésére és tanárok fizetésére. Ezért az EU-nak, és a többi lehetséges adományozónak sürgősen támogatnia kell az ENSZ szervezetét, különösen az oktatási programjait” – vélték a képviselők.

 

A képviselők azt ígérték a szervezetnek, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy növeljék a nekik nyújtott támogatást.

 

A spanyol független Francisco Sosa Wagner egy internetről szóló jelentésében azt kéri, hogy az internetes kormányzás alapja a köz-és magánszféra partnersége legyen. „Az internet egy közhasznú, globális árucikk” – mondta a képviselő.

 

Az emberi jogi albizottság finn, zöldpárti elnöke a június 2-i meghallgatáson arra bíztatta az európai vállalatokat, hogy csatlakozzanak a Globális hálózati kezdeményezéshez (Global Network Initiative). A kezdeményezés célja, hogy aláírói ellenálljanak azon kormányok erőfeszítéseinek, amelyek a nemzetközi normákat megsértő cenzúrába és megfigyelésbe akarnak bevonni internetes cégeket.

 

 

Andrew Puddephatt, a Global Partners & Associates nevű, szerte a világon jó kormányzást és hatékony, demokratikus gyakorlatokat terjesztő cég alapítója azt mondta, az internet egy fejlődő, kormányok, vállalatok és technológiák által formálódó transznacionális ökoszisztéma. „Az internet felhasználóit képviselve az emberi jogok védelmének hatalmas lehetőségeit hordozza magában, de jelentős kihívásokkal is szembe kell néznünk” – tette hozzá.  Puddephatt arról is beszélt, hogy az internet a szólásszabadság demokratizálásához vezetett, vagyis ez ma már nemcsak az elit körök előjoga, hanem az egész társadalomé. Az emberi jogok ellenségei a cenzúra kifinomult és rejtett eszközeit vetik be – mondta. A szakértő azt tanácsolta az EU-nak, hogy nemzetközi fórumokon fellépve gyakoroljon nyomást az internettel visszaélő országokra. A speciális informatikai részterülethez értő szakértők kiképzése mellett az EU nyújtson pénzügyi támogatást az emberi jogi civil szervezeteknek – javasolta Andrew Puddephatt.

 

 

Lucie Morillon a Riporterek határok nélkül nevű civil szervezet képviselője azt mondta, hogy a bloggerek, az „internetes szabad gondolkodók” és az aktív internetezők a zárt országokról is tudnak számunkra független információt szolgáltatni, valamint azt is hozzátette, hogy az internetcenzúrát alkalmazó államok száma drasztikusan emelkedett.

 

„Az informatikai cégek gyakran nehéz helyzetben vannak, mert a kormányok ellenőrző eszközöket és szigorúságot követelnek” – mondta. Kritikájának hangot adva Morillon megjegyezte, hogy a cégek, például a Yahoo! és a Microsoftot behódolnak a cenzúrát előíró államok követeléseinek. Elismerően nyilatkozott viszont a Google-ről, hogy vette a bátorságot és nemrég megtagadta Kínától a weboldalak blokkolását.

 

 

A Nokia Siemens telefontársaság nevében nyilatkozó Barry French kifejtette, hogy Iránban lehetővé tették a mobil hálózatok jogszerű lehallgatását, illetve azt is elismerte, hogy a cég technológiát adott át ellenőrző központoknak és ezzel hibát vétett. Az EP állásfoglalásában kritizálta a céget, amiért lehetővé tette Teheránnak a mobiltelefon lehallgatásokat. 2009-ben a Nokia leállította megfigyelőközpontoknak nyújtott szolgáltatását és felülvizsgálata a lehallgatásokkal kapcsolatos tevékenységét. „Felelősségünk, hogy az általunk szolgáltatott technológia ne sértse, hanem elősegítse az emberi jogokat” – hangsúlyozta Barry French.

 

 

A Google képviseletében Simon Hampton elmondta, hogy a Gmail elleni támadások után a vállalat 2010 márciusában úgy döntött, hogy leállítja a Kínából indított keresések cenzúráját, és a google.cn-ről az adatforgalmat a goole.hk-ra irányítja.

 

A meghallgatáson a Global Internet Freedom Consortium nevű cégcsoportot képviselve Shiyu Zhou a webes keresések blokkolását és szűrését végző Kínát napjaink legszigorúbb internetes rendőrének nevezte és tevékenységét a Berlini falhoz hasonlította. „Manapság talán legnagyobb reményt a globális információs szabadságára az internetes és a műholdas televíziók nyújtják" – tette hozzá.

 

A litván, néppárti Laima Andrikienė, az emberi jogi albizottság alelnöke azt mondta, hogy az internet tiltakozásokra és tüntetésekre történő mozgósítás fontos motorjává vált. Az EP-képviselő sürgeti az EU-t és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát, hogy nyújtson védelmet a visszaélésekkel szemben.

 

 

Az Európai Bizottság közös uniós normákat javasol a szervadományozás és a szervátültetés terén.

 

Az EU-ban ebben a pillanatban is mintegy 60 000 ember vár szervátültetésre. Közülük naponta tizenketten halnak meg amiatt, mert nem jutnak hozzá a létfontosságú szervhez.

 

 

A szervadományozás gyakorisága országról országra változó: az uniós tagállamok közt első helyen Spanyolország áll egymillió lakosra jutó 35 adományozással, az utolsón Románia egymillió lakosonként 1 adományozással. A kereslet a legtöbb tagországban messze meghaladja a kínálatot, annak ellenére, hogy az elmúlt években az utóbbi ütemesen bővült.

 

Nagy eltérések vannak azonban a tekintetben, hogy hány szervet adnak át külföldre azon tagállamok, amelyek szabályokat dolgoztak ki és olyan szervezeteket hoztak létre a szervek nemzetközi cseréjére, mint például a Eurotransplant vagy a Scandiatransplant, és hányat a többi tagállam.

 

 

Az EP közegészségügyi szakbizottsága által a múlt héten jóváhagyott jogszabálytervezet olyan rendszer kialakítását kezdeményezi, amely követi a szervek útját, és nyilvántartja azokat az eseteket, amikor az átültetést követően a páciens szervezetében súlyos reakciók lépnek fel.

 

A javaslat szerint az átültetési eljárás kockázatainak csökkentése érdekében a tagállamoknak hatékony nemzeti minőségügyi programot kell végrehajtaniuk, az uniós normák betartását pedig az erre kijelölt nemzeti hatóságok ellenőrzik majd.

 

„A cél az, hogy több beteg számára, több szerv álljon rendelkezésre” – mondta Miroslav Mikolášik (néppárti, szlovák), hozzátéve, hogy ehhez „a tagállamok nagyobb fokú együttműködése” szükséges. Jelenleg számos tagállam nem tagja a két transzeurópai transzplantációs szervezetnek, jóllehet minden országban „vannak jó minőségű, jól nyomon követhető szervek”.

 

Az Eurotransplant nemzetközi szervcsereszervezetben résztvevők az évente átültetett szervek kb. 20 százalékát csere útján szerzik be, míg a szervek csupán 2 százaléka származik a szervezetben nem részes államokból.

 

 

A jogszabállyal párhuzamosan a szervadományozásra és a szervátültetésre vonatkozóan a Bizottság egy tíz pontból álló cselekvési tervet (2009–20015) is javasol. Ennek értelmében növelnék a rendelkezésre álló szervek számát, fokoznák a szervátültetési rendszerek hatékonyságát és hozzáférhetőségét, és javítanák a minőséget és a biztonságot.

 

Andres Perello Rodriguez (szocialista, spanyol) témában írott jelentésében a Parlament támogatja a cselekvési terv céljait, azt is javasolva, hogy a tagállamok ösztönözzék a lakosságot arra, hogy jelentkezzenek szervadományozónak, amikor például útlevelet, vagy jogosítvány csináltatnak.

 

A szervhiány egyik lehetséges következménye a szervezett bűnözői csoportok által folytatott emberiszerv-kereskedelem. Ezt megelőzendő, a képviselők hangsúlyozzák, hogy kerülni kell minden a szervadományozással kapcsolatos pénzügyi jutalmazást.

 

Nem könnyű eladni az uniós híreket – panaszolja Michael Stabenow, a Frankurter Allgemeine Zeitung tudósítója.

 

Hasonlóan véleményen van Frans Boogaard, a holland Algemeen Dagblad napilap újságírója és az International Press Association (IPA) tagja, aki már hosszú ideje dolgozik Brüsszelben: „Európa egyre bonyolultabb, ami egyre nehezebbé teszi az európai intézmények és az európai tudósítók számára, hogy elmagyarázzák a közvéleménynek, mi is forog kockán”.

 

 

Brüsszeli tudósítónak lenni mindazonáltal „privilégium”, legalább is Ann Cahill, az ír Examiner tudósítója szerint. Az ír sajtós leginkább azt szereti munkájában, hogy „fel lehet térképezni elképzelések felmerülését és végigkövetni fejlődésüket”.

Ahhoz, hogy széleskörűen tájékoztassuk a közvéleményt „sok cipőt el kell nyűni” – véli Maria Laura Franciosi az Ansa hírügynökség egykori munkatársa. Ez elsősorban a Tanács‑Parlament‑Bizottság intézményi triumvirátus közötti mindennapos rohangálást jelent, majd a hatalmas mennyiségű információ közül külön kell választani „ami fontos és hírértékű a «fecsegéstől»”.

 

 

A másik nagy kihívás a határidő teljesítése, mivel „olyan sok dolog történik többé‑kevésbé egyszerre” – mondja Nikos Bellos a ciprus hírügynökség brüsszeli tudósítója. „Ez pedig olyan helyzeteket eredményezhet, hogy anélkül kell tudósítani egy eseményről, hogy fizikailag ténylegesen jelen lennénk” – teszi hozzá. Az interneten közvetített sajtótájékoztatók korában ez azonban nem jelenthet gondot – mondja Nikos.

 

Michael Stabenow azt fájlalja, hogy otthoni kollégái „nem mernek jobban elmerülni az EU‑s témákban”. A Brüsszeltől való távolságtartás minden bizonnyal kissé brit sajátosság is, pedig egy jó uniós tudósításnak „egyaránt szüksége van a brüsszeli és a tagállami nézőpontra”.

 

 

Maria Laura Franciosi úgy véli, a tudósításnak elsősorban az emberek mindennapi életéhez kell kapcsolódnia: „A nép hangja és történeteik: ez az, ami igazán hiányzik Európában”. Az olasz újságírónő szerint „az embereket csak az érdekli, hogy milyen hatással lesznek az EU‑s döntések az életük szempontjából”.

 

További probléma, hogy egyre kevesebb sajtósnak kell megbirkózni az egyre növekvő híráradattal. Frans Boogaard elmondta: „azok, akik uralják a médiát, gazdasági okok miatt csökkentik a tudósítók számát. Ez rossz jel, különösen egy olyan pillanatban, amikor a Parlament új hatásköröket kezd gyakorolni”.

 

 

Az Európai Parlament 368-301 arányban, mindössze 8 tartózkodás mellett döntött úgy, elutasítja a Bizottság javaslatát, amely kivonná az önfoglalkoztató sofőröket a közúti fuvarozók munkaidejéről szóló 2002-es irányelv hatálya alól. A módosított jogszabály egészét 383-263-23 arányban fogadták el a képviselők.

 

A jelentés témafelelőse, Bauer Edit (néppárti, Szlovákia) a bizottsági javaslatot támogatta. A képviselőnő azt mondta, példa nélküli lenne, ha önfoglalkoztatók munkaidejét szabályoznák. Mivel a szavazás kimenetelével nem értett egyet, Bauer Edit azt kérte, vegyék le a nevét a jelentésről.

 

A bizottsági javaslat elutasítása azzal jár, hogy a független fuvarozókra továbbra is vonatkozni fog a munkaidő-irányelv. Vagyis a többi munkavállalókra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni rájuk például a be- és kirakodással, az utasoknak adandó segítséggel, a takarítással és karbantartással, a rendőrségi és vámelőírásokkal kapcsolatban. A mostani szabályok szerint az alkalmazott sofőrök heti átlagban legfeljebb 48 órát dolgozhatnak. Ez 60 órára emelkedhet, ha négy hónap átlagában tartják a 48 órát.