az erőforrás-hatékony Európáról

(2011/2068(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel „Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve” című bizottsági közleményre (COM(2011)0571),

–   tekintettel az „Erőforrás-hatékony Európa – Az Európa 2020 stratégia keretébe illeszkedő kiemelt kezdeményezés” című bizottsági közleményre (COM(2011)0021),

–   tekintettel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–   tekintettel „Az uniós környezetvédelmi intézkedések hozadékainak láthatóvá tétele: bizalomépítés az ismeretek gyarapítása és a reakcióképesség javítása révén” című bizottsági közleményre (COM(2012)0095);

–   tekintettel a hatékony európai nyersanyag-politikai stratégiáról szóló 2011. szeptember 13-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának bizottsági ütemtervére vonatkozó, 2011. december 19-én elfogadott környezetvédelmi tanácsi következtetésekre (18786/11), a versenyképes európai gazdaságra vonatkozó, 2011. szeptember 29-én elfogadott versenyképességi tanácsi következtetésekre, valamint a „Fenntartható anyaggazdálkodás, fenntartható termelés és fogyasztás: kulcsfontosságú hozzájárulás Európa erőforrás-hatékonnyá tételéhez” című, 2010. december 20-i környezetvédelmi tanácsi következtetésekre,

–   tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek „Az európai környezet állapota és kilátások – 2010” című jelentésére (SOER2010),

–   tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló közelgő konferenciájára, amelyre 2012. június 20–22-én Brazíliában kerül sor,

–   tekintettel a „Nyersanyagok rendelkezésre állásának biztosítása Európa jövőbeli jóléte érdekében - Javaslat nyersanyagokkal foglalkozó európai innovációs partnerségre” című bizottsági közleményre (COM(2012)0082),

–   tekintettel a „Hogyan kerüljük el az élelmiszer-pazarlást: hatékonyabb élelmiszerláncra irányuló stratégiák az EU-ban” című 2012. január 19-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság és a Halászati Bizottság véleményeire (A7-0161/2012),

A. mivel a jelenlegi gazdasági, pénzügyi és környezeti válság is jelzi, hogy Európának haladéktalanul a fenntartható gazdasági növekedés új forrásaira van szüksége;

B.  mivel az erőforrások szűkösségének következményei – például az áremelkedés – különösen érzékenyen érintik az alacsony jövedelemmel rendelkező embereket és a hátrányos helyzetű régiókat; mivel ezért miden eddiginél nagyobb szükség van a szociális és környezetvédelmi politikák közötti szinergiára;

C. mivel a természeti erőforrások iránti növekvő igény és azok túlzott kiaknázása, valamint a földhasználat ehhez kapcsolódó megváltozása a környezet állapotának romlásához, az éghajlatváltozás felgyorsulásához és a föld véges természeti tőkéjének pusztulásához – többek között a biológiai sokféleség csökkenéséhez – vezet;

D. mivel az erőforrások intenzív használatból eredő szűkössége, az árupiaci árspekulációk és a rendkívüli mértékben megemelkedett globális fogyasztás felfelé nyomják a nyersanyagok árát, a fogyasztási cikkek ára pedig a századforduló óta 147%-kal emelkedett; mivel az Unió várhatóan súlyos kihívásokkal néz szembe a legfontosabb erőforrásokhoz való hozzáférés, illetve az azokkal való folyamatos ellátás biztosítása terén; mivel e kihívások leküzdésének elismerten kulcsfontosságú tényezője a nyersanyagok iparban és politikai szinten történő hatékony felhasználása;

E.  mivel a gazdaságnak a bolygónk tűrőképességét tiszteletben tartó, valamint a világ népességének növekedését és a jövőbeni ipari társadalmak népességszintjét lehetővé tévő erőforrás-hatékony pályára állítása – a fokozott hatékonyságnak köszönhető költségtakarékosság, az innováció eredményeinek üzleti hasznosítása és az erőforrásokkal való, azok teljes életciklusát érintő jobb gazdálkodás révén – fokozott versenyképességet, valamint új növekedési forrásokat és munkahelyeket eredményez;

F.  mivel az újrahasznosítás több mint az újrahasznosítható hulladék gyűjtése, és ezért az értéklánc mentén valamennyi lépést be kell vonni a jövőbeni intézkedések körébe;

G. mivel a jövőbeni holisztikus szemléletű erőforrás-politikának nemcsak a „megújuló” és „nem megújuló” erőforrások között kell különbséget tennie, hanem ki kell terjednie az állandóan rendelkezésre álló anyagokra is;

H. mivel a 2011. márciusi Eurobarométer szerint az erőforrás-hatékonyság és a fenntartható termelés és fogyasztás az uniós polgárokat leginkább foglalkoztató kérdések közé tartoznak; mivel az uniós polgároknak az erőforrások felhasználásával kapcsolatos – szemléletváltáson és a társadalmi szokások változásán keresztül történő – közvetlen bevonása nélkül semmiképpen nem érhető el előrelépés a fenntarthatóság felé;

I.   mivel az erőforrásokhoz való hozzáférés és az erőforrásokkal való, megszakítás nélküli ellátás biztosítása az erőforrás-fogyasztás, valamint a víz- és a földhasználat növekedése miatt egyre növekvő kihívást jelent;

J.   mivel az ipar versenyképessége új befektetéseket tesz lehetővé a hatékonyabb technológiák terén;

Kiemelt intézkedések

1   felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre közös munkacsoportokat az élelmiszerek, a lakhatás és a mobilitás három kulcsfontosságú területén annak érdekében, hogy mielőbb egyértelmű erőforrás-csökkentési cselekvéseket tartalmazó európai erőforrás-hatékonysági cselekvési terveket dolgozzanak ki; ezeknek a munkacsoportoknak ki kell egészíteniük az erőforrás-hatékonyság növelésével foglalkozó uniós platform munkáját, és a Bizottság, a tagállamok, az ipar és a civil társadalom szakértőiből, valamint más kulcsfontosságú érdekelt felekből kell állniuk, szerepük pedig az, hogy ösztönözzék az értéklánc szereplői közötti partnerségeket;

2.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szüntessék meg az újrafeldolgozás és az újrafelhasználás európai piacának működése előtt álló akadályokat, és mozdítsák elő ezt a piacot az újrahasznosított anyagok és melléktermékek iránti keresletnek és azok elérhetőségének olyan intézkedések révén történő ösztönzésével, mint a hulladékstátusz megszüntetésére vonatkozó kötelező érvényű kritériumok és gazdasági ösztönzők – például a piaci hiányosságok esetén a másodlagos nyersanyagokra alkalmazandó kedvezményes héamérték vagy az innovatív gyűjtési és szétválasztási technológiák előmozdítása – 2013-ig való mihamarabbi további kidolgozása; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van a hulladékokra vonatkozó összes meglévő jogszabály teljes körű végrehajtására, valamint érvényre juttatásuk és nyomon követésük fokozására;

3.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az erőforrás-hatékony gazdaságba való átmenet felgyorsítása érdekében fokozzák a kutatást és a technológiai innovációt; hangsúlyozza, hogy az „Innovatív Unió” – amelynek része a Horizont 2020, a nyersanyagokra vonatkozó európai innovációs partnerség, az ökoinnovációs cselekvési terv és a tudásinnovációs központok – az erőforrás-hatékony Európa egyik mozgatórugója; felhívja a Bizottságot, hogy állítson fel könnyen hozzáférhető, online adatbázist az erőforrás-hatékonyság terén bevált gyakorlatokról;

4.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy 2013-ig állapodjanak meg olyan egyértelmű, szilárd és mérhető mutatókban a gazdasági tevékenységekre vonatkozóan, amelyek figyelembe veszik az éghajlatváltozást, a biológiai sokféleséget és az életciklus-szempontú erőforrás-hatékonyságot, például négy erőforrás-használatot mérő mutatóból – föld-, víz-, anyag- és szénlábnyom – álló kosár formájában, és hogy használják ezeket a mutatókat a jogalkotási kezdeményezések és konkrét csökkentési célkitűzések alapjául; hangsúlyozza, hogy ennek a folyamatnak átláthatónak kell lennie, és be kell vonni a fő érdekelt feleket;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a környezetbarát tervezésről szóló irányelv hatályának a nem energiával kapcsolatos termékekre való kiterjesztésére, és – a termékek környezetre gyakorolt hatásának javítása és az újrafeldolgozási piacok előmozdítása érdekében – terjesszen elő további környezetbarát tervezési követelményeket a termékek általános erőforrás-hatékonyságára és teljesítményére, és azon belül az újrahasznosított anyag arányára, a tartósságra, az újrahasznosíthatóságra, a javíthatóságra és az újrafelhasználásra való alkalmasságra vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy minden ilyen javaslatnak átfogó hatástanulmányokon kell alapulnia, és összhangban kell állnia az egyéb vonatkozó rendeletekkel;

6.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az erőforrás-hatékonyságra irányuló menetrendet a lehető legátfogóbb módon építsék be az összes többi szakpolitikába, köztük az Európa 2020 stratégiához hasonló, gazdasági kormányzással kapcsolatos átfogó szakpolitikákba, és hajtsák végre helyi, regionális, nemzeti és uniós szinten;

A jövőbeli növekedés menetrendje

7.  támogatja az „Erőforrás-hatékony Európa” elnevezésű kiemelt kezdeményezést, az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervét és annak 2050-re vonatkozó elképzelését, beleértve az ütemtervben foglalt mérföldköveket is; felszólítja a Bizottságot, hogy mihamarabb nyújtsa be mindazokat a jogalkotási és egyéb kezdeményezéseket, amelyek a főbb mérföldkövek eléréséhez és annak biztosításához szükségesek, hogy valamennyi uniós politika következetesen igazodjon hozzájuk, illetve ahhoz az átfogó uniós elképzeléshez, amely az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság 2050-ig történő megteremtését irányozza elő, többek között az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának az 1990-es szinthez képest 80–95%-kal való csökkentése révén; hangsúlyozza, hogy a gazdasági növekedés és az erőforrás-fogyasztás szétválasztása elengedhetetlen Európa versenyképességének javításához és az erőforrásoktól való függőségének csökkentéséhez; javasolja, hogy a Bizottság biztosítsa egy szilárd jogszabályi keret fenntartását annak érdekében, hogy ne kerüljenek veszélybe a hosszú távú beruházások;

8.  hangsúlyozza az erőforrás-hatékonyságnak az Európa 2020 stratégia céljainak elérése tekintetében fennálló jelentőségét; meggyőződése, hogy a kutatást és az innovációt szolgáló Horizont 2020 keretprogramnak alapvető szerepet kell játszania e tekintetben; sürgeti a tagállamokat, hogy fogadjanak el nemzeti erőforrás-hatékonysági ütemterveket, amelyek konkrét intézkedéseket és célokat tartalmaznak az európai uniós ütemterv céljaival összhangban;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy 2012 végéig tegyen javaslatot a fenntartható fogyasztás és termelés (SCP) politikai keretére, megállapítva azon kiemelt termékek, illetve szolgáltatások meghatározásának folyamatát, amelyek a legjobban hozzájárulnak ahhoz, hogy a globális fogyasztás olyan kulcsfontosságú területei, mint a víz, a földterület, a nyersanyagok és a szén, összhangban legyenek az erőforrás-hatékonysági ütemtervben megállapított fogyasztási mutatókkal; mindezt pedig olyan jogalkotási javaslatoknak kell kísérniük, amelyek megfelelő eszközökkel kezelik a kiemelt termékeket és szolgáltatásokat, beleértve az ellátási lánc erőforrás-hatékonyságát javító mechanizmusokat is, valamint azt a lehetőséget, hogy végrehajtási intézkedések révén minimumkövetelményeket vagy a legjobb teljesítményre vonatkozó referenciamutatókat határozzanak meg;

10. fenntartja, hogy az erőforrás-hatékonyság javítására irányuló intézkedések nem rekedhetnek meg a közszféra keretei között, és ezért felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a vállalkozásokat, hogy gazdasági stratégiáikat radikálisan fokozott erőforrás-hatékonyságra alapozzák, ami a gazdasági növekedésnek az erőforrások felhasználásától való elválasztásához vezet; véleménye szerint az erőforrások felhasználása során az eredményességre és a hatékonyságra egyaránt összpontosítani kell;

11. hangsúlyozza, hogy sürgősen fel kell lépni az innováció, valamint az új technikákba és üzleti modellekbe, köztük az ágazati ipari stratégiákba és a – például a lízingtársasághoz hasonló – fenntartható üzleti modellekbe való befektetés támogatása érdekében, és meg kell teremteni azokat az ösztönzőket, amelyek hasznokat hoznak a gazdaság számára; hangsúlyozza a magánszektor és azon belül a kkv-k kulcsszerepét a környezetbarát gazdasági növekedés biztosításában;

12. hangsúlyozza, hogy Európának mint újrafeldolgozó társadalomnak nagy mennyiségben kell újrafelhasználnia és újrafeldolgoznia saját hulladékát, és a leghatékonyabb módon kell másodlagos nyersanyagokat előállítania;

13. szorgalmazza az erőforrás-felhasználásra vonatkozó, kis- és középvállalkozások számára kedvező norma kidolgozását, amely a Globális Megállapodáshoz hasonló koncepciókra épül;

14. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes körűen integrálják az erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos célkitűzéseket a gazdaságpolitikák összehangolására irányuló európai szemeszter programjába; sürgeti a tagállamokat, hogy az Európai Tanácsban erősítsék meg ezt a követelményt; felszólítja a Bizottságot, hogy szolgáljon további részletekkel arra vonatkozóan, hogy az európai szemeszter folyamatának részeként konkrétan hogyan fogják értékelni a tagállamok által az erőforrás-hatékonyság növelése irányában tett előrelépéseket,

15. hangsúlyozza, hogy az erőforrás-hatékonyság terén elsőként lépő előnye növekvő piacok megszerzését eredményezheti, és emlékeztet arra, hogy az EU nagyjából egyharmaddal részesedik a környezetvédelmi technológiák világpiacában;

A gazdaság átalakítása

16. emlékeztet arra, hogy sürgős szükség van az erőforrás-felhasználás abszolút csökkentésére az olyan jövőbeli problémák elkerülése érdekében, mint az erőforrások szűkössége és az erőforrások árának emelkedése;

17. megjegyzi, hogy az erőforrás-hatékony gazdaságba való átmenet megvalósításához a piaci áraknak teljes mértékben tükrözniük kell az erőforrás szűkösségét és a termelési folyamattal járó összes költséget; hangsúlyozza, hogy a piacok akkor ösztönzik az erőforrás-hatékonyságot, ha az árak a felhasznált erőforrások tényleges költségét tükrözik; kéri az életcikluson alapuló szemléletnek az elszámolási folyamatba történő bevezetését, továbbá a „szennyező fizet” elvnek megfelelően a külső környezeti költségek internalizálását;

18. támogatja a Bizottság ütemtervben kifejezett elkötelezettségét az olyan piaci alapú eszközök kialakítása iránt, amelyek lehetővé teszik, hogy a piaci árakba beépüljenek a negatív externáliák, és azok ezáltal az erőforrások felhasználásának és környezeti hatásuknak tényleges költségét tükrözzék;

19. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat olyan ösztönzők kialakítására, amelyek a vállalatokat és az állami szerveket víz-, földhasználati, anyag- és szénlábnyomuk mérésére, e téren elért teljesítményük értékelésére és folyamatos javítására ösztönzik, valamint felszólít olyan intézkedések kialakítására, amelyekkel kiterjeszthető a gyártói felelősség elve és elháríthatók az erőforrás-hatékonyságot gátló akadályok;

20. sürgeti a tagállamokat a környezetvédelmi adóztatás felé való elmozdulásra; hangsúlyozza, hogy ezáltal csökkenthetők más – például a munkát terhelő – adók, fokozható a versenyképesség, egyenlő versenyfeltételek alakíthatók ki, és kikövezhető a technológiai fejlődés útja; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon és hasonlítsák össze ezen eszköz hatásait;

21. sürgeti a Bizottságot egy hierarchiamodell fejlesztésének kutatására annak biztosítása érdekében, hogy az erőforrás-felhasználás a legmagasabb hozzáadott értéket képviselje a környezet veszélyeztetése nélkül, a hatékony európai nyersanyag-politikai stratégiáról szóló jelentéssel (2011/2056(INI)) összhangban;

22. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul, legkésőbb 2014-ig fogadjanak el egyértelmű fogalommeghatározáson alapuló konkrét terveket a környezetvédelmi szempontból káros valamennyi támogatás – köztük a megújuló energiaforrások nem hatékony felhasználását ösztönző támogatások – 2020-ig való fokozatos felszámolására vonatkozóan, és a nemzeti reformprogramokon keresztül tegyenek jelentést az előrehaladásról;

23. sürgeti a Bizottságot, vizsgálja meg, hogy amennyiben EU-szerte kibővített termelői felelősségi rendszereket hoznának létre, ez milyen lehetőségeket kínálna arra, hogy valamennyi tagállamban előmozdítsák a teljesítményt, köztük azokban is, amelyekben az újrahasználati és újrafeldolgozási arányok messze elmaradnak az uniós átlagtól;

24. hangsúlyozza a polgárok és a civil társadalmi szervezetek által a változásban és a gazdaság átalakításának megvalósításában betöltött szerep fontosságát; hangsúlyozza, hogy figyelemfelkeltő stratégiákat, valamint a fogyasztói magatartás megváltoztatására és a kívánttal ellentétes hatások elkerülésére irányuló stratégiákat kell kidolgozni;

25. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a növekvő újrafeldolgozó ágazat szükségleteinek kielégítéséhez elegendő, Európa nyitott gazdaságának bővüléséhez és munkahelyek létrejöttéhez vezető fenntartható európai nyersanyag-ellátást;

26. felszólít a zöld közbeszerzésekkel kapcsolatos határozottabb követelmények kialakítására a jelentős környezeti hatással bíró, valamint olyan termékek és szolgáltatások esetében, amelyek a leginkább hozzájárulnak az olyan kulcsfontosságú globális erőforrások fogyasztásához, mint a víz, a földterület, a nyersanyagok és a szén, az erőforrás-hatékonysági ütemtervben megállapítottaknak megfelelően; arra sürgeti a Bizottságot, hogy mérje fel, mely területeken kapcsolható össze a zöld közbeszerzés az uniós finanszírozásban részesülő projektekkel; felszólít arra, hogy az év végéig tegyenek erőfeszítéseket a közös beszerzések előmozdítására és a zöld közbeszerzést támogató közbeszerzési tisztviselők hálózatainak kiépítésére anélkül, hogy ez versenyhátrányhoz vezetne az állami vállalkozások tekintetében;

27. kéri, hogy a környezeti tájékoztatási követelményeket a hagyományos tömegfogyasztási termékekre is terjesszék ki; támogatja a környezeti címkézéssel kapcsolatos nemzeti kísérleteket, és ösztönzi a Bizottságot, hogy dolgozzon ki harmonizált európai módszert a termékek ökológiai lábnyomának kiszámítására, hogy a fogyasztók több tájékoztatást kapjanak a meglévő rendszerek – mint az ökocímke, az energiafogyasztást jelölő címke vagy a termelés helyére utaló címkézés – alá nem tartozó termékekre vonatkozóan;

28. arra sürgeti a tagállamokat, hogy a hulladékmegelőzésre és hulladékgazdálkodásra vonatkozó nemzeti stratégiáik és terveik révén biztosítsák a hulladékra vonatkozó uniós vívmányok, köztük a minimális célkitűzések teljes körű végrehajtását; ismételten hangsúlyozza, hogy folytatni kell a hulladék gyűjtése és szétválasztása tekintetében meglévő célok kidolgozását, és minden egyes szakaszban az anyagok legmagasabb szintű és legjobb minőségű hasznosítását kell célul kitűzni; következésképpen rámutat annak fontosságára, hogy az uniós finanszírozásban elsőbbséget kapjanak a hulladékhierarchia magasabb szintjeibe tartozó tevékenységek, a hulladékokról szóló keretirányelv előírásainak megfelelően (pl. az újrahasznosító üzemek elsőbbségben részesítése a hulladékok ártalmatlanításával szemben); felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje a hulladékokra vonatkozó számítási módszerek és statisztikák fejlesztését és harmonizálását, hogy megbízható alap álljon rendelkezésre az újrahasznosítás előmozdításához;

29. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hatékonyabban vegyék fel a küzdelmet a nem uniós országokba irányuló illegális hulladékszállítás – különösen a veszélyes hulladék szállítása – ellen, és erősítsék meg az ezzel kapcsolatos ellenőrző mechanizmusokat; ösztönzi az „európai hulladék-külpolitika” létrehozását, amelynek célja a legjobb európai hulladékkezelési normák terjesztése az Európai Unió határain kívül;

30. hangsúlyozza, hogy az élelmiszerek több mint 20%-át hulladékként ártalmatlanítják, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak konkrét intézkedéseket az élelmiszer-pazarlás jelentős mértékű csökkentése érdekében; hangsúlyozza továbbá, hogy a pazarlás nemcsak az élelmiszereket érinti, hanem az élelmiszerek feldolgozásánál és csomagolásánál felhasznált erőforrásokat is;

31. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a tájékoztatásra, az oktatásra és a figyelemfelkeltésre, különös tekintettel a hulladékok szétválasztására, újrafelhasználására és újrafeldogozására, szem előtt tartva, hogy az oktatásnak közvetlen hatása van az erőforrás-hatékony szokásokra;

32. felhívja a Bizottságot a hulladékokkal kapcsolatos vívmányok optimalizálására, figyelembe véve a hulladékhierarchiát és a maradványhulladék nullához közelítésének szükségességét; ezért kéri a Bizottságot, hogy 2014-ig tegyen javaslatokat a hulladéklerakás általános tilalmának európai szinten való fokozatos bevezetésére és az újrahasznosítható és komposztálható hulladékok elégetésének az évtized végéig történő fokozatos felszámolására; ezt megfelelő átmeneti intézkedésekkel kell kísérni, ideértve az életciklust figyelembe vevő szemléletmódon alapuló közös normák további kidolgozását; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a hulladékokról szóló keretirányelv 2020-ra meghatározott újrafeldolgozási célkitűzéseit; úgy véli, hogy a hulladéklerakókra kivetett adó eszköze – ahogyan azt egyes tagállamok már bevezették – segítheti a fenti célok elérését;

33. hangsúlyozza, hogy a meglévő hulladéklerakók nyersanyagraktárokként hasznosíthatók (hulladékbányászat), ezzel kapcsolatban azonban csak kevés kutatási eredmény áll rendelkezésre;

34. felszólítja a tagállamokat, hogy az Európai Szabványügyi Bizottságon (CEN) keresztül terjesszék ki munkájukat az újrahasznosított anyagok szabványainak kidolgozására vonatkozó iránymutatásokra;

35. felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a szakpolitikák mozdítsák elő a természetes nyersanyagok kaszkádhasznosítását, és az energiatermeléssel szemben a legnagyobb hozzáadott értéket képviselő és erőforrás-hatékony termékeket részesítsék előnyben, különös figyelemmel az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésének lehetőségére;

36. sürgeti a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a biomassza felhasználásának hasonló lépcsőzetes megközelítését, és a bioenergiával szemben részesítse előnyben az újrahasznosítást és a legnagyobb hozzáadott értéket képviselő és erőforrás-hatékony termékeket, így például a bioalapú termékeket és ipari anyagokat;

37. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre programot a figyelemfelkeltés és a vállalatok, különösen a kkv-k útmutatással való ellátása céljából;

38. hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az életcikluson alapuló megközelítésnek értelme legyen, annak a lehető legpontosabb elszámoláson kell alapulnia; ezzel összefüggésben kitart amellett, hogy az üzemanyag-minőségi irányelv végrehajtása során a forgalmazók külön alapértelmezett értéket alkalmazzanak az olajhomok tekintetében;

39. felszólítja a Bizottságot annak egyértelművé tételére, hogy a magánháztartásokból újrafeldolgozás céljára szelektíven gyűjtött hulladékok összegyűjtésével és kezelésével nem szabad csak állami vállalatokat megbízni;

40. hangsúlyozza a kutatás, a fejlesztés és az innováció jelentőségét az erőforrás-hatékony Európára való átállás felgyorsításában; megállapítja, hogy fokozott innovációra van szükség különösen a következő területeken: nyersanyagok környezetbarát kiaknázása és kitermelése, mezőgazdaság, vegyipar, hulladékkezelés és újrahasznosítás, vízgazdálkodás, az újrahasználat lehetősége, valamint a környezetre hatást gyakorló anyagok, technológiák és tervezés mással való helyettesítése az anyag- és energiafelhasználás csökkentése érdekében, megújuló energiák és energiahatékonyság; rámutat, hogy az erőforrás-használat csökkentéséhez kötött adójóváírás az innováció, a kutatás és a fejlesztés területén is kedvező hatást fejtene ki;

41. emlékeztet rá, hogy az erőforrás-hatékonyságnak azt kell célul tűznie, hogy segítse Európát a technikai teljesítmény javításában, hogy minél többet tudjon kinyerni a nyersanyagokból az értéklánc teljes hosszán (a bányászat, a feldolgozás, a finomítás és az újrahasznosítás során);

42. felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen vizsgálatot arra vonatkozóan, miként növelhető az erőforrás-hatékonyság az EU bányászati ágazatán és feldolgozóiparán belül a versenyképesség és a fenntarthatóság növelése érdekében, például az új technológiák elterjesztése és a nem nemesfémek tekintetében a melléktermékek előállításának fokozása révén;

43. sürgeti a tagállamokat, hogy mérlegeljék innovációs technológiai központok létrehozását a hasznos anyagok bányászati hulladékokból történő kinyerésének, újrafeldolgozásának és újrafelhasználásának támogatása, valamint a különféle típusú hulladéktárolókban található bányászati hulladékok építőiparban való későbbi felhasználásának és az ilyen hulladéktárolók környezetvédelmi szempontból biztonságos módon történő kezelésének megkönnyítése érdekében;

44. felhívja a figyelmet arra, hogy a magas energia- és anyagszükségletű fogyasztási modellek megváltoztatása érdekében azonos teljesítményszintet elérni képes alternatív termékek használatára van szükség, valamint alternatív nyersanyagok és egyéb anyagok használatára, amelyek csökkentik az előállítási folyamat energiaszükségletét;

45. sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az erőforrásokra és az érintetlen nyersanyagokra kivetett adó hatásait, különösen az esetleges mellékhatásokat, így például a nem fenntartható helyettesítést, az adóelkerülést, illetve a gazdasági tevékenység harmadik országokba való áthelyezését;

46. hangsúlyozza a készségek és a képzések fontosságát; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e kérdéskörben kezdeményezzenek szoros párbeszédet a szociális partnerekkel, a tudományos körökkel és az iparral; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az iparral és a tudományos körökkel együttműködve – speciális egyetemi programok és ösztöndíjak révén – támogassák az erőforrás-hatékonyságot; ezzel összefüggésben támogatja az erre a területre vonatkozó Erasmus programokat, például az Erasmus Mundus ásványtani és környezetvédelmi programot;

47. hangsúlyozza, hogy be kell ruházni a nyersanyagok és ritkaföldfémek újrahasznosításába, mivel a ritkaföldfémek bányászata, finomítása és újrahasznosítása nem megfelelő kezelés esetén súlyos környezeti következményekkel jár;

Természeti tőke és ökoszisztéma-szolgáltatások

48. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy 2015-ig mérjék fel az ökoszisztémák gazdasági értékét és integrálják ezeket az értékeket a jelentéstételi és számviteli rendszereikbe;

49. hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség – az általa nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások révén – közvetlenül és közvetve egyaránt alapvető jelentőséggel bír az emberi élet fennmaradása és a társadalmak jóléte szempontjából; üdvözli és támogatja az Unió 2020-ig szóló, biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiáját, beleértve annak céljait és fellépéseit is; hangsúlyozza a biológiai sokféleség védelmének – többek között az erőforrás-hatékony Európa keretein belül történő – érvényre juttatása fontosságát;

50. ennek megfelelően üdvözli az invazív fajok ellenőrzésére irányuló egyedi intézkedések kidolgozását, és kéri ezek haladéktalan végrehajtását;

51. hangsúlyozza a víz mint természeti erőforrás fontosságát, amely az emberiség és az ökoszisztémák számára egyaránt létfontosságú; emlékeztet rá, hogy fokozott nyomás nehezedik a biztonságos és védett vízforrások rendelkezésre állására és minőségére, olyan tényezők miatt, mint például az erdőirtás, az urbanizáció, a népesség növekedése és a gazdasági növekedés, valamint az éghajlatváltozás; rámutat arra, hogy a vízforrásainkkal való gazdálkodás többszintű megközelítést tesz szükségessé, és hangsúlyozza a helyi és regionális hatóságok szerepét az erőforrás-hatékony Európára irányuló kiemelt kezdeményezés keretében;

52. felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy készítsen számításokat és adjon számot az EU mezőgazdasági és halászati politikájából adódó környezeti károk költségeiről;

53. felszólítja a Bizottságot, hogy használja fel az erőforrás-hatékonyság terén bevált gyakorlatokat megfelelő kritériumok kidolgozásához, és indítson kísérleti projekteket több erőforrás – például a foszfor – tekintetében annak érdekében, hogy 2020-ig gyakorlatilag 100%-os újrahasznosítási arányt lehessen elérni, valamint optimalizálni lehessen ezen erőforrások használatát és újrahasznosítását; hangsúlyozza, hogy e kísérleti projektek számára közvetlen uniós finanszírozást kell nyújtani;

54. úgy véli, hogy Európa erőforrásait stratégiai és környezeti szempontból megfelelőbben kellene kezelni; úgy véli, hogy nagyobb erőfeszítésre van szükség az Unión belül meglévő erőforrásokkal való gazdálkodás területén, különös tekintettel az ásványi anyagokra, fémekre és faanyagokra, valamint az olyan energiaforrásokra, mint a fosszilis tüzelőanyagok; hangsúlyozza, hogy az Unió potenciálisan képes lenne saját nyersanyagszükségleteinek fedezésére, és sürgeti, hogy csökkentse a környezeti szempontból nem fenntartható módszerekkel előállított nyersanyagok importjától való függőségét;

55. úgy véli, hogy a tagállamok iparának egyre inkább a belföldi nyersanyagokra kell támaszkodnia; rámutat arra, hogy a belföldi erőforrásokkal történő gazdálkodásnak biztosítania kell, hogy azokat ne pazarolják el;

56. hangsúlyozza a fenntartható mezőgazdaságnak és az étrend állati eredetű fehérjebevitel csökkentését célzó megváltoztatásának jelentőségét, amely a mezőgazdasági területek „importjának” és Európa szénlábnyomának csökkentéséhez vezet;

57. meggyőződése, hogy az élelmiszer-fogyasztás területén a fogyasztói tudatosság kritikus jelentőségű szerepet játszik az erőforrás-hatékonyság javításában, és támogatja a fenntarthatóbb élelmiszer-fogyasztási minták előmozdítására irányuló helyi, nemzeti és uniós szintű kezdeményezéseket;

58. felhívja a figyelmet a megújuló természeti erőforrások, mint például az erdők erőforrás-hatékonyságban betöltött szerepére; felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a megújuló, bioalapú, újrahasznosítható és környezetbarát nyersanyagok és egyéb anyagok felhasználását; rámutat különösen arra, hogy az alacsony kibocsátású megújuló anyagok, így például a fa építési célokra való felhasználása erőforrás-hatékony;

59. hangsúlyozza, hogy az Unión belül fokozni kell az erdővédelmet és meg kell erősíteni a kapcsolódó kockázatmegelőzési módszereket, mivel az erdészeti erőforrások és a fa környezetvédelmi értékei jelentős természeti tőkét jelentenek; sürgeti, hogy hozzanak létre pénzügyi eszközöket az erdőtüzek és az élősködők megelőzését célzó intézkedések finanszírozására; felszólítja a Bizottságot, hogy a faipari ágazattal együtt – többek között kísérleti projekteken keresztül – vizsgálja meg az erdészeti erőforrások fenntartható kitermelésére irányuló konkrét intézkedések elfogadásának lehetőségét; támogatja az Unió különféle politikái keretében meghozott erdészeti intézkedések megfelelőbb alkalmazását az erdők gazdasági értékének javítása és a fa szélesebb körű rendelkezésre állása érdekében, például a vidékfejlesztési programok keretében végzett újratelepítési munkák révén;

60. hangsúlyozza, hogy a környezetben a mezőgazdasági termelés révén bekövetkező tápanyagveszteség súlyos externális költséget jelent az ökoszisztémák, az emberi egészség és az éghajlat szempontjából; kéri a Bizottságot, hogy a termelés intenzívebbé válásával párhuzamos tápanyagveszteségek csökkentése érdekében vezessen be korszerű tápanyag-gazdálkodási technikákat;

61. rámutat, hogy a közös halászati politikára vonatkozó reformcsomag az erőforrás-hatékony Európa kiemelt kezdeményezés kulcsfontosságú eleme; úgy véli, hogy a halászati és akvakultúra-ágazat környezeti és gazdasági megfelelősége érdekében foglalkozni kell a legnagyobb fenntartható hozam, a visszadobások megelőzése, a tisztább és hatékonyabb motorok, a szelektívebb halászati eszközök, a nemzetközi szinten egyenlő versenyfeltételek, valamint a túlzott flottakapacitás kérdésével; emellett hangsúlyozza a kisüzemi part menti flották társadalmi és gazdasági jelentőségét;

Irányítás és ellenőrzés

62. sürgeti a Bizottságot, hogy a célok teljesítése terén elért haladás nyomon követése érdekében – az összes fő érdekelt féllel konzultálva – fogadjon el stabil és könnyen értelmezhető mutatókat, például a földhasználati, víz-, anyag- és szénlábnyom mérésére; ezeknek a mutatóknak integrált számviteli eszközökre és következetes, széles körben elismert, tudományos megalapozottságú módszertanokra kell épülniük, és pontos fogalommeghatározással kell rendelkezniük, hogy Unió-szerte egyformán alkalmazzák őket a politikai döntéshozók és a magánszféra szereplői tekintetében; emellett tekintetbe kell venniük a teljes életciklus során gyakorolt hatásokat, és mérniük kell a gazdaságba belépő erőforrásokat és ezáltal magukban kell foglalniuk a rejtett mozgásokat, hogy foglalkozni lehessen az erőforrás szűkösségének összes vetületével; figyelmeztet arra, hogy a javasolt erőforrás-hatékonysági mutató nem fogja biztosítani az igényelt információkat;

63. megismétli, hogy az ütemterv elképzelésének és mérföldköveinek végrehajtása érdekében fontos a koherens, mérhető, egyértelmű és ellenőrizhető ágazati célok – köztük egy átfogó cél – meghatározása; elismeri a téma összetettségét és a szilárd tudományos alap ebből adódó szükségességét; felszólítja a Bizottságot, hogy ezek alapján legkésőbb egy évvel a vonatkozó mutatók elfogadását követően nyújtson be konkrét javaslatot az Unió és a tagállamok számára az ilyen célokra vonatkozóan, valamint biztosítsa valamennyi uniós szakpolitika kitűzött célokkal való összhangját; véleménye szerint a részletesebb célok meghatározásáig az ütemtervben foglalt mérföldköveket is teljesítendő céloknak kell tekinteni; felszólítja a tagállamokat, hogy ültessék át a vonatkozó célokat saját erőforrás-hatékonysági stratégiáikba;

64. hangsúlyozza annak alapvető jelentőségét, hogy valamennyi politikai területen rendelkezésre álljanak az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó külön mutatók, és felszólítja a Bizottságot, hogy az általa végzett valamennyi hatásvizsgálatba vegye fel az erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos mutatókat; úgy véli továbbá, hogy a Bizottság által a COM(2010)0614. számú közleményben rögzített „alkalmassági vizsgálatnak” is kötelezően részét kell képeznie minden hatásvizsgálatnak;

65. felszólítja a Bizottságot, hogy szerezzen érvényt a fennálló jogszabályok teljes körű végrehajtásának, különös tekintettel a vízügyi jogszabályokra, valamennyi lehetőség lehető legteljesebb körű kihasználása érdekében;

66. az erőforrás-fogyasztás életciklus-alapú megközelítése felé tett fontos lépésként üdvözli az EU üzemanyag-minőségről szóló irányelvét, és hangsúlyozza, hogy annak végrehajtása során a beszállítóknak külön alapértelmezett értéket kell alkalmazniuk az olajhomokokra vonatkozóan;

67. véleménye szerint a hetedik környezetvédelmi cselekvési programnak kell biztosítania a megfelelő szakpolitikai keretet az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervében foglalt elképzelés, mérföldkövek és célok eléréséhez;

68. felszólítja a Bizottságot, hogy világítsa át az uniós szakpolitikákat, és értékelje többek között a megújuló energiára vonatkozó nemzeti cselekvési terveket és a közös agrárpolitikát az energiahatékonyságra gyakorolt hatásuk szempontjából;

69. az erőforrás-hatékony Európát alkalmas keretnek tartja arra, hogy megkülönböztetés nélkül mindenki számára zöld munkahelyeket teremtsenek;

70. kitart amellett, hogy az erőforrások hatékony felhasználását gyakran akadályozzák a terhet jelentő adminisztratív eljárások; felszólítja a Bizottságot, hogy egyszerűsítse az engedélyezési folyamatokat, lehetővé téve ezzel az erőforrás-hatékonyság hathatósabb megvalósítását; e tekintetben üdvözli a Bizottság átláthatósági irányelvre vonatkozó kezdeményezését,

71. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki nyilvános tájékoztató és felvilágosító kampányokat, amelyek célja az újrahasznosított hulladékokból származó termékek terjesztése;

72. intézkedéseket kér annak biztosítása érdekében, hogy az erőforrások lehető leghatékonyabb felhasználása alapvető szempont legyen a regionális politikában; hangsúlyozza, hogy az erőforrás-hatékonysággal regionális és helyi szinten is foglalkozni kell, szem előtt tartva az európai régiók lehetőségeit, hátrányait és eltérő fejlettségi szintjét; hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális hatóságoknak az energiahatékonyságra vonatkozó intézkedéseiket hozzá kell igazítaniuk az Európa 2020 stratégiához;

Nemzetközi dimenzió

73. az erőforrások hatékony és fenntartható felhasználását és elosztását az uniós iparpolitika kulcselemének tekinti, amelyből az Unió külkapcsolatainak is meríteniük kell, most és a jövőben is; e tekintetben úgy véli, hogy a környezetbarát áruk és szolgáltatások kereskedelme a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés eszköze, amely a kereskedelem és a környezet számára is hasznot hajt;

74. úgy véli, hogy egy tisztességes, nyitott és megkülönböztetéstől mentes, többoldalú kereskedelmi rendszer, valamint a környezetvédelem kölcsönösen erősíthetik egymást és a helyi közösségek javát szolgálhatják, feltéve, hogy a többoldalú kereskedelmi szabályokat megreformálják annak érdekében, hogy megfelelőbb megoldást nyújtsanak a környezeti kihívásokra, és jobban kielégítsék az alapvető emberi szükségleteket;

75. felszólítja a Bizottságot, hogy a nyersanyagokkal kapcsolatos kérdéseket – például a) az exportkorlátozásokat és b) a beruházási szempontokat – fokozott mértékben építse be az EU által kétoldalú vagy multilaterális alapon folytatott jelenlegi és jövőbeli tárgyalásokba;

76. hangsúlyozza, hogy a globális piacoknak a környezetbarát áruk és szolgáltatások előtti méltányos és a fenntartható fogyasztást ösztönöző megnyitása exportlehetőségeket és az új zöld technológiák terjesztéséhez kapcsolódóan munkahelyeket teremt, előmozdítja az innovációt és a versenyképességet, valamint árcsökkenést, minőségjavulást és választéknövekedést eredményez;

77. üdvözli a Kereskedelmi Világszervezet keretében folytatott kereskedelmi tárgyalások dohai fordulója során a környezetbarát áruk és szolgáltatások kereskedelme előtt álló vámjellegű és nem vámjellegű akadályok csökkentése, illetve felszámolása érdekében végzett munkát, és határozottan kéri a feleket, hogy – a dohai forduló jövőjétől függetlenül – dolgozzanak ki egyértelmű definíciót a környezetbarát árukra és szolgáltatásokra, amely kitér a vállalatok társadalmi felelősségvállalására, az EU környezetvédelmi szabványaira és a méltányos kereskedelem elveire;

78. újólag megerősíti, hogy az összes jelenlegi kétoldalú és regionális európai kereskedelmi megállapodásnak tartalmaznia kell egy nagyratörő fenntarthatósági fejezetet, amint ez az egyrészről az EU, másrészről pedig a Koreai Köztársaság, Kolumbia és Peru, valamint Közép-Amerika közötti legutóbbi szabadkereskedelmi megállapodások esetében történt; úgy véli, hogy a társadalmi és környezeti fenntarthatósággal foglalkozó fejezeteknek a megállapodás kereskedelmi szempontjaival megegyező fontossággal kell bírniuk, és ezért kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy ezek a fejezetek a jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodások vitarendezésre vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alá tartozzanak;

79. úgy véli, hogy a társadalmi szempontból felelős módon előállított környezetbarát árukra és szolgáltatásokra alkalmazandó tarifális kedvezmények általános preferenciális rendszerbe történő beépítése hozzáadott értéket teremthet az EU és a fejlődő országok közötti kereskedelem területén, és további ösztönzést nyújthat az Európa 2020 stratégia céljainak, valamint az EU hosszú távú éghajlati és energetikai céljainak eléréséhez;

80. úgy véli, hogy a Rio +20 konferencia összefüggésében és az arra történő felkészülés során új és fokozott eszmecserére van szükség – különösen a vállalati társadalmi felelősségvállalás önkéntes jellegének eredményességéről –, amelyben az ENSZ összes tagállama, a civil társadalom és a szakszervezetek is részt vesznek;

81. hangsúlyozza, hogy az Unión belüli ökológiai innováció az Unió határain kívül is nagyobb erőforrás-hatékonyságra ösztönöz, ezáltal csökkentve a globális erőforrások kimerítését; ezért arra sürgeti a tagállamokat, hogy erősítsék meg az erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos nemzeti stratégáikat, és a Rio +20 csúcstalálkozóhoz hasonló globális fórumon osszák meg egymással ismereteiket; fenntartja, hogy a világszerte gyorsan növekvő fogyasztás és az apadó nyersanyagkészletek a globális erőforrás-hatékonyságba történő befektetés szükségességét jelzik;

82. rámutat, hogy a közelgő Rio +20 Föld-csúcstalálkozó fontos fórumot biztosíthat az erőforrás-hatékonyság és a fenntartható fejlődés kérdésének megvitatására; úgy véli, hogy a millenniumi fejlesztési célok hiányosságait a fenntartható fejlődési célok (FFC-k) új sora pótolhatná, és ezek egy hathatós globális utódprojektté válhatnának, amely elismeri a környezet és a fejlődés valamennyi szempontja között fennálló elválaszthatatlan kapcsolatokat; sürgeti az EU-t és annak tagállamait, hogy játsszanak meghatározó és pozitív szerepet ezen a konferencián annak érdekében, hogy eleget tegyenek a befogadó és környezetbarát gazdaság globális léptékű megteremtésében rejlő kihívásoknak;

°

° °

83. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA-PROV(2011)0364. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA-PROV(2012)0014.

„A világgazdaság lassan és egyenetlenül lábal ki a legsúlyosabb válságból, amelyet közülünk legtöbben valaha ismertek. A magas munkanélküliséghez, az inflációs nyomáshoz, illetve a költségvetési hiányhoz hasonló azonnali problémák kezelése mellett a jövőbe kell tekintenünk és olyan új utakat kell feltárnunk, amelyeken haladva biztosítható, hogy a már természetesnek vett növekedés és haladás valóban megvalósuljon az elkövetkezendő években.” (Az OECD „Úton a zöld növekedés felé” című 2011. évi stratégiája)

A kihívások egyértelműek: bolygónk népessége 2050-re eléri a 9 milliárdot, a középosztálybeli fogyasztók száma az elkövetkező 10 évben csaknem a duplájára, 3 milliárd főre emelkedik: ehhez a FAO szerint az élelmiszertermelésnek mintegy 70%-kal kell emelkednie 2050-ig, miközben a világ ökoszisztémáinak 60%-a már most károsodott, vagy fenn nem tartható módon használják.

Európának a jövőbeli növekedéssel kapcsolatos új menetrendre van szüksége. Ez az új menetrend paradigmaváltást igényel. Változtatnunk kell a termelésünkkel és fogyasztási szokásainkkal kapcsolatos gondolkodásmódunkon. Ehhez nemcsak technikai, hanem intézményi változásokra és szociális innovációra is szükség lesz. A jövőbeli növekedéssel kapcsolatos új menetrend magas szintű jólétet és életminőséget biztosít majd Európa számára.

Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve tartalmazza a helyzet elemzését, és meghatározza az ezen új ütemterv irányába teendő első lépéseket; nem tükrözi azonban azt, milyen haladéktalanul szükség van a fellépésre. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy tíz vagy akár húsz évet várjunk addig, míg átállunk a körkörös gazdaságra. A minket körülvevő, fokozottan versenyszellemű világ és a feltörekvő gazdaságok látványos felemelkedése nem ad számunkra ilyen sok időt. Az Európai Bizottság meghatározta a helyes irányvonalat, a megteendő lépések tekintetében azonban már nem elég határozott.

A Parlament feladata, hogy megállapítsa a prioritásokat és ambiciózusabb ütemterv követésére ösztönözze a Bizottságot, a tagállamokat és az ipart. Éppen ezért a Parlament nem szorítkozhat a menetrend egyszerű követésére, hanem álláspontjának megerősítése és egyértelmű politikai üzenet küldése érdekében először is meg kell határoznia az ütemterv prioritásait és a jövőbeli növekedés új menetrendjének kritériumait.

A főbb kihívások a következők. 1) Határozott közös menetrendet kell kialakítani az állami és magánszektorral karöltve. A körkörös gazdaságra való átállás valamennyiünk által követendő társadalmi kihívás. 2) Radikálisan fokozni kell Európában a másodlagos nyersanyagok alkalmazását, és meg kell teremteni a hulladéktermelés elkerülését és a hulladékok újrafelhasználását célzó megfelelő ösztönzőket. 3) Európai és nemzeti szinten egyaránt az erőforrás-hatékonyságnak és a fenntarthatóságnak kell az innovációs programok első számú prioritását képeznie. 4) Meg kell változtatnunk jólétünk és gazdasági növekedésünk mérésének módját azáltal, hogy figyelembe vesszük a környezeti fenntarthatóságot, a természeti tőkét és az erőforrás-hatékonyságot. 5) A környezetbarát tervezésről szóló irányelv hatályának a feldolgozott anyagtartalomra, a tartósságra és az újrahasználatra való alkalmasságra való kiterjesztése révén új termékkritériumokat kell megállapítani az uniós piacra érkező valamennyi termék esetében.

A jövőbeli növekedés új menetrendje azt is jelenti, hogy a „minden marad a régiben” megközelítés útja nem járható tovább. E nehéz politikai feladat bátorságot és előretekintést, valamint egy hosszabb távú menetrend melletti kiállást igényel. Komolyan át kell gondolnunk a meglévő támogatási rendszert. A támogatások többsége nem csupán káros a környezetre, de az innovációt is gátolja. A kormányzati támogatásoknak és a gazdaságélénkítő csomagoknak különösen most, a megszorítások idején gazdaságaink strukturált módon való megszilárdítására kell összpontosítaniuk. Ez a káros támogatások fokozatos felszámolását igényli, ami új lehetőségeket teremt majd.

A politikai vita gyakran a célok és a mutatók kérdésére összpontosít. A tudományos világ most és a jövőben is ezek továbbfejlesztésén dolgozik. Valóban tökéletesítenünk kell az adatokat. De már eleget tudunk a követendő irányvonalról. Nem engedhetjük meg, hogy folyton a néhány éven belül megvalósíthatónak tűnő tökéletes mutatókra és célokra várunk. Elegendő információval rendelkezünk ahhoz, hogy már most tegyünk politikai előrelépést. A finomításokat később is elvégezhetjük.

Ez nemcsak Európa számára szóló menetrend: nemzeti, regionális és helyi szinten is csatlakozni kell a jövőbeli növekedés új menetrendjéhez. Az Eurobarométer szerint az európai polgárok hajlandóak tevékeny szerepet játszani ebben a menetrendben a fenntarthatóbb fogyasztás, a hulladék mennyiségének minimálisra szorítása, valamint a hulladékgyűjtés és -szelektálás útján. Ez a hozzáállás bizonyítja, hogy a nagyobb erőforrás-hatékonyság nem fentről lefelé irányuló folyamat, hanem két irányból mozdítható elő: felülről lefelé és alulról felfelé. A polgárok részvételének szempontjából a helyi politikusok alapvető szerepet játszanak. Az erőforrás-hatékonyság polgáraink által vallott elképzelés: tegyünk mi is hasonlóan!

Nemzetközi szintéren is ez az egyetlen előre mutató út. A Rio+20 csúcstalálkozón az Uniónak vezető szerepet kell játszania a jövőbeni növekedést célzó új menetrend előmozdításában. A környezetbarát gazdaságra való átállás elkerülhetetlen. Az erőforrások hatékonyabb felhasználása a környezetbarát gazdaság szerves részét képezi. Politikai és gazdasági erejének felhasználásával az Uniónak a világ többi részét is ebbe az irányba kell húznia.

Saját jólétünk biztosításának és annak érdekében, hogy a jövő nemzedékek is részesülhessenek az általunk élvezett előnyökből, a jövőben a bolygónk adta keretek között kell működnünk, gazdasági növekedésünket pedig el kell választanunk erőforrás-felhasználásunktól.

JAVASLATOK

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  az erőforrások hatékony és fenntartható felhasználását és elosztását az Európai Unió iparpolitikája kulcselemének tekinti, amelyből az Unió külkapcsolatainak is meríteniük kell, most és a jövőben is; e tekintetben úgy véli, hogy a környezetbarát áruk és szolgáltatások kereskedelme a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés eszköze, amely a kereskedelem és a környezet számára is hasznot hajt;

2.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági növekedés és az erőforrás-fogyasztás szétválasztása elengedhetetlen Európa versenyképességének javításához és az erőforrásoktól való függőségének csökkentéséhez;

3.  egyértelműen megállapította, hogy a globális erőforrások és különösen a nem megújuló erőforrások intenzív felhasználása kockázatos a bolygónkra nézve, egyúttal veszélyezteti az energiaellátás biztonságát;

4.  megjegyzi, hogy egy nyitott és megkülönböztetéstől mentes, többoldalú kereskedelmi rendszer, valamint a környezetvédelem kölcsönösen erősíthetik egymást és a helyi közösségek számára előnyösek lehetnek, feltéve, hogy a többoldalú kereskedelmi szabályokat megreformálják annak érdekében, hogy megfelelőbb megoldást nyújtsanak a környezeti kihívásokra, és jobban kielégítsék az alapvető emberi szükségleteket;

5.  üdvözli a Kereskedelmi Világszervezet keretében folytatott kereskedelmi tárgyalások dohai fordulója során a környezetbarát áruk és szolgáltatások kereskedelme vámjellegű és nem vámjellegű akadályainak csökkentése vagy felszámolása érdekében végzett munkát, és határozottan kéri a feleket, hogy – a dohai fordulótól függetlenül – dolgozzanak ki egyértelmű definíciót a környezetbarát árukra és szolgáltatásokra, amely kitér a vállalatok társadalmi felelősségvállalására, az EU környezetvédelmi szabványaira és a méltányos kereskedelem elveire;

6.  rámutat, hogy a közelgő Rio +20 Föld-csúcstalálkozó fontos fórumot biztosíthatna az erőforrás-hatékonyság és a fenntartható fejlődés kérdésének megvitatására; úgy véli, hogy a millenniumi fejlesztési célok hiányosságait a fenntartható fejlődési célok (FFC-k) új sora pótolhatná, és ezek egy hathatós globális jogutód projektté válhatnának, amely elismeri a környezet és a fejlődés valamennyi szempontja között fennálló elválaszthatatlan kapcsolatokat; sürgeti az EU-t és annak tagállamait, hogy játsszanak meghatározó és pozitív szerepet ezen a konferencián annak érdekében, hogy eleget tegyenek egy befogadó és környezetbarát gazdaság globális léptékű megteremtésében rejlő kihívásoknak;

7.  úgy véli, hogy a Rio +20 konferencia keretében és az arra történő felkészülés során új és fokozott eszmecserére van szükség – különösen az önkéntes jelleg eredményességéről a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának összefüggésében –, amelyben az ENSZ összes tagállama, a civil társadalom és a szakszervezetek is részt vesznek;

8.  hangsúlyozza, hogy ha a globális piacokat méltányos módon és a fenntartható fogyasztást ösztönözve megnyitjuk a környezetbarát áruk és szolgáltatások előtt, az exportlehetőségeket és az új zöld technológiák terjesztéséhez kapcsolódóan munkahelyeket teremt, előmozdítja az innovációt és a versenyképességet, valamint árcsökkenést, minőségjavulást és választéknövekedést eredményez;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy a nyersanyagokkal kapcsolatos kérdéseket – mint például az exportkorlátozások és a beruházási aspektusok – fokozott mértékben építse be az EU által bilaterális és multilaterális alapon folytatott jelenlegi és jövőbeli kereskedelmi tárgyalásokba;

10. szorgalmazza egy a kis- és középvállalkozások számára kedvező, az erőforrás-felhasználásra vonatkozó norma kidolgozását, amely az ISO 26000 szabványra és a Globális Megállapodáshoz hasonló koncepciókra épül;

11. üdvözli, hogy az uniós erőforrás-hatékonysági ütemtervben hangsúlyt kap a zöld közbeszerzés (GPP), amely további követelményeket ír elő a jelentős környezeti hatással járó termékekre és projektekre vonatkozóan; kéri a Bizottságot, hogy a WTO többoldalú kormányzati beszerzési megállapodásának (GPA) keretében is törekedjen szigorúbb szabályok bevezetésére az erőforrás-hatékony beszerzés vonatkozásában;

12. az erőforrás-fogyasztás életciklus-alapú megközelítése felé tett fontos lépésként üdvözli az EU üzemanyag-minőségről szóló irányelvét, és hangsúlyozza, hogy annak végrehajtása során a beszállítók alkalmazzanak külön alapértelmezett értéket az olajhomokokra vonatkozóan;

13. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a fosszilis energiaforrásokhoz rendelt szubvenciók torzító hatást gyakorolnak a világkereskedelemre, kedvezőtlenül befolyásolják az éghajlat alakulását, és azok költségeit közpénzből finanszírozzák; üdvözli, hogy a G20-csoport elkötelezte magát az ilyen szubvenciók fokozatos megszüntetése mellett; felhívja az EU-t, hogy a kérdésben vállaljon nemzetközi vezető szerepet, és felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul dolgozzon ki javaslatokat e támogatások Unióban való fokozatos megszüntetésének ütemezésére vonatkozóan; emlékeztet továbbá arra, hogy az Európai Parlament felkérte a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tájékoztassák az exporthitel-ügynökségek és az Európai Beruházási Bank által az éghajlatra negatív hatást gyakorló projektekre nyújtott hitelekről;

14. újólag megerősíti, hogy a jelenlegi kétoldalú és regionális európai megállapodásoknak tartalmazniuk kell egy nagyratörő fenntarthatósági fejezetet, amint ez az egyrészről az EU, másrészről pedig a Koreai Köztársaság, Kolumbia és Peru, valamint Közép-Amerika közötti legutóbbi szabadkereskedelmi megállapodásokban történt; úgy véli, hogy a társadalmi és környezeti fenntarthatósággal foglalkozó fejezeteknek a megállapodás kereskedelmi szempontjaival megegyező fontossággal kell bírniuk, ezért kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a fenntarthatósági fejezetek a jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodások rendes vitarendezési rendelkezéseinek hatálya alá tartozzanak;

15. úgy véli, hogy a társadalmi szempontból felelős módon előállított környezetbarát árukra és szolgáltatásokra alkalmazandó tarifális kedvezmények általános preferenciális rendszerbe történő beépítése hozzáadott értéket teremtene az EU és a fejlődő országok közötti kereskedelem területén, és további ösztönzést nyújtana az Európa 2020 stratégia céljainak, valamint az EU hosszú távú éghajlati és energetikai céljainak eléréséhez;

16. hangsúlyozza, hogy az erőforrás-termelékenység növekedése versenyképességi tényező az EU iparpolitikájában, és hogy az erőforrás-hatékonyság kulcsfontosságú szövetséges a fogyasztás és az energiaimporttól való függőség jelentős mértékű csökkentésében, továbbá hogy a hatékonyságot előmozdító technológiák számos harmadik ország számára – köztük a fejlődő országok számára is – fejlesztési lehetőségeket rejtenek.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

JAVASLATOK

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  az Európa 2020 stratégia céljainak elérése érdekében hangsúlyozza az erőforrás-hatékonyság jelentőségét; kiemeli, hogy a tényleges gazdasági növekedésnek az erőforrás-felhasználástól, azaz az anyagfelhasználástól való leválasztása alapvető Európa ipari versenyképességének növelésében, valamint az importált erőforrásoktól, különösen a nyersanyagoktól való jelenlegi relatív függőség csökkentésében; meggyőződése, hogy a kutatást és az innovációt szolgáló Horizont 2020 keretprogramnak alapvető szerepet kell játszania e tekintetben; sürgeti a Bizottságot, hogy ismertessen további részleteket arra vonatkozóan, hogy az európai szemeszter folyamatának részeként konkrétan hogyan fogják értékelni a tagállamok által az erőforrás-hatékonyság növelése irányában tett előrelépéseket, sürgeti a tagállamokat, hogy fogadjanak el nemzeti erőforrás-hatékonysági ütemterveket, amelyek konkrét intézkedéseket és célokat tartalmaznak az európai uniós ütemterv céljaival összhangban;

2.  rámutat arra, hogy a víz alapvető fontosságú erőforrás, amelyet meg kell védeni, és amellyel hatékonyan kell gazdálkodni az EU-ban; úgy véli, hogy mivel a vízgyűjtő területek általában több tagállam területén helyezkednek el, közös beruházásokra van szükség a vízgazdálkodás területén;

3.  rámutat arra, hogy a forráshatékonysági politika sikere nagymértékben függ az EU összes idevonatkozó belső és külső politikáival való összhangjától, valamint a tagállamoknak az alkalmazása iránt mutatott politikai elkötelezettségétől; sürgeti a Bizottságot, hogy javasoljon egyértelmű, mérhető és ellenőrizhető célokat, valamint mutatókat és intézkedéseket, beleértve speciális célokat és konkrét jogalkotási kezdeményezéseket is, amelyeket a szükséges forrásoknak és pénzügyi mechanizmusoknak kell alátámasztaniuk annak biztosítása érdekében, hogy a kiemelt javaslat sikeres legyen; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az erőforrás-hatékony Európára vonatkozó útiterv összhangban legyen az Unió nyersanyag-stratégiájával;

4.  támogatja a Bizottság azon elképzelését, miszerint az adóterheket a munkaerőről az energia- és a környezetvédelmi adók felé kellene elmozdítani; úgy véli azonban, hogy számos ágazatban az ásványi készletekre kivetett adó nem megfelelő fiskális eszköz az erőforrás-hatékonyság fokozásához; üdvözli a tagállamok ösztönzésére irányuló azon szándékot, hogy gyorsabban szüntessék meg a környezeti szempontból káros támogatásokat azáltal, hogy terveket, ütemterveket és jelentéseket készítenek azokról nemzeti reformprogramjuk keretében; megjegyzi, hogy ezt oly módon kell elérni, hogy az ne károsítsa az EU versenyképességét, és ne növelje a CO2-kibocsátás áthelyezésének kockázatát; sürgeti a tagállamokat, hogy segítsék elő az új technológiákat és a fenntartható növekedést többek annak biztosításával, hogy közbeszerzési politikáik jobban tükrözzék az erőforrás-hatékonyságot; meggyőződése, hogy a kritériumok kidolgozására és azoknak a közigazgatási szervek körében való elterjesztésére irányuló tevékenységeket meg kell erősíteni;

5.  megjegyzi, hogy a közvetett adóztatás, illetve a meglévő támogatások megszüntetése nem megfelelő eszközök az erőforrás-hatékonyság növeléséhez, mivel ezek számos ágazatban negatív externáliákhoz vezethetnek, és a társadalmi igazságossággal kapcsolatos aggályokat ébreszthetnek; rámutat arra, hogy a nyersanyagok teljes költségének bármilyen növelése a beruházások EU-n kívülre történő áthelyezését is eredményezheti;

6.  emlékeztet rá, hogy az erőforrás-hatékonyságnak azt kell célul tűznie, hogy segítse Európát a technikai teljesítmény javításában, hogy minél többet tudjon kinyerni a nyersanyagokból az értéklánc teljes hosszán (a bányászat, a feldolgozás, a finomítás és az újrahasznosítás során);

7.  kiemeli, hogy számos ipari ágazat − főleg az óriási áremelkedések miatt − jelentős mértékben növelte hatékonyságát az erőforrások felhasználása tekintetében; hangsúlyozza azonban, hogy az erőforrás-hatékonyság fokozása a társadalmi fogyasztási szokások alapvető változását teszi szükségessé a termelés olyan változásai mellett, amelyeket a teljesítmény, nem pedig a trendek határoznak meg, és ami a hatékony erőforrás-gazdálkodásra vonatkozó új megoldások, valamin olyan szakpolitikák révén valósítható meg, amelyek a növekedés, a munkahelyek és az energiabiztonság szempontjából a legtöbb előnnyel járnak az EU számára; ezért a következőket szorgalmazza:

– innovatív üzleti modellekbe történő beruházás,

– kiemelt figyelmet kell fordítani a nyersanyagok újrahasznosítására olyan termékek tervezésébe történő beruházásokkal, amelyek (a forgalomba hozataluktól a hasznos élettartamuk végéig) hosszú időn át megbízhatóan működnek, és amelyek elhasználódásukat követően könnyen kezelhetők az újrafeldolgozás és a hulladékgazdálkodás tekintetében, valamint amelyek könnyen javíthatók és újrahasznosíthatók,

– új, fenntartható bányászati és fémfeldolgozó technológiák kutatásába történő beruházások,

– a környezetbarát tervezésről szóló irányelv hatályának hatástanulmány alapján történő kiterjesztése úgy, hogy olyan kritériumok is beletartozzanak, mint az erőforrás-hatékonyság, az újrahasznosított anyagok aránya, a tartósság és újrafelhasználhatóság, valamint az irányelv maradéktalan végrehajtása,

– teljesítménynövelésre ösztönző hatékony mechanizmus mint magasan teljesítő program elfogadása;

8.  kéri a Bizottságot, hogy ésszerűsítse az erőforrás-hatékonyságot az integrált iparpolitika és az innovatív Unió kiemelt kezdeményezéseken belül, amelyeknek tartalmazniuk kell az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó, erőforrás- és energiahatékony gazdaság felé való átmenetet támogató hosszú távú ágazati ipari stratégiák és politikák kialakítását;

9.  felszólít a hulladékokról szóló keretirányelv és különösen a hulladékhierarchia azonnali végrehajtására, amelynek célja, hogy előnyben részesítse a megelőzést, az újrahasznosítást és az újrafeldolgozást, illetve egyéb módokon való visszanyerést az ártalmatlanítási módszerekkel szemben, ugyanakkor folytassa a hulladéklerakóban történő elhelyezés fokozatos visszaszorítását;

10. felhívja a figyelmet arra, hogy azonos teljesítményszintet elérni képes alternatív termékek használatára van szükség a magas energia- és anyagszükségletű fogyasztási mintázatok megváltoztatása érdekében, valamint alternatív nyersanyagok és egyéb anyagok használatára, amelyek csökkentik az előállítási folyamat energiaszükségletét;

11. megállapítja, hogy az európai ipari kapacitások, a növekedési potenciál és a versenyképesség akadályozása nélkül az erőforrás-hatékonyság megvalósulásának, illetve az erőforrások hatékonyabb felhasználásához és a magasabb szintű versenyképességhez szükséges technológiák rendelkezésre állása és teljesítménye fejlesztésének legjobb módja a kutatásba, fejlesztésbe és innovációba történő beruházás; ezért a következőket szorgalmazza:

– európai K+F+I erőfeszítések összeegyeztetése az erőforrás-hatékonysági célkitűzésekkel,

– elegendő finanszírozás biztosítása a Horizont 2020 programon belül (a társadalmi kihívásokra és az ipari versenyképességre irányuló programok keretében) és a kkv-knak szánt speciális eszközök összefüggésében az erőforrás-hatékonyságra irányuló kutatási és innovációs programok, valamint az új helyettesítő anyagokkal kapcsolatos kutatások számára;

12. hangsúlyozza a saját forrásai felhasználásának jelentőségét az európai ipar versenyképesebbé és innovatívabbá tétele érdekében; hangsúlyozza az új bányászati technológiák szerepét a fenntartható bányászat előmozdításában;

13. sürgeti a Bizottságot, hogy amilyen gyorsan csak lehet, állapítson meg pontos életciklus-alapú mutatókat az erőforrások fogyasztásának mérésére annak érdekében, hogy hathatós erőforrás-hatékonysági politikákat lehessen kialakítani, igazodni lehessen a jövőbeli trendekhez és kezelni lehessen a tényleges és mesterséges nyersanyaghiányt;

14. üdvözli, hogy a Bizottság közzétette az új ökoinnovációs cselekvési tervet, az Innovatív Unió tervben ígérteknek megfelelően, és szorgalmazza annak folyamatos végrehajtását;

15. megjegyzi, hogy az erőforrás-hatékonyság önmagában nem lehet cél, hanem annak az európai polgárok és vállalatok számára a fejlődés, a növekedés, a fenntarthatóság, a versenyképesség, a foglalkoztatás és a jólét elengedhetetlen eszközét kell jelentenie;

16. úgy véli, hogy a természetes anyagok, − a feldolgozott fát és a feldolgozott ásványi anyagokat is beleértve −, sikeresen felhasználhatók a manapság használatos építőanyagok helyettesítőiként;

17. rámutat arra, hogy a végfelhasználók hiánya jelentős akadályt jelent a szelektív települési hulladék teljes újrahasznosítása szempontjából; úgy véli, hogy az innovatív technológiák és a kkv-knak nyújtott pénzügyi támogatási rendszerek alapvető fontosságúak ahhoz, hogy ezen erőforrások felhasználásával magas minőségű, piacorientált termékeket állítsanak elő;

18. sürgeti, hogy a nyersanyagok területén létrehozandó innovációs partnerségek és tudásinnovációs központok ne csak az erőforrások fenntartható felhasználásának, kezelésének és újrahasznosításának területével foglalkozzanak, hanem a megelőzéssel, az újrafelhasználással és a helyettesítéssel is;

19. felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen vizsgálatot arra vonatkozóan, hogy hogyan növelhető az erőforrás-hatékonyság az EU bányászati ágazatán és feldolgozóiparán belül a versenyképesség és a fenntarthatóság növelése érdekében, például az új technológiák elterjesztése és a fémek tekintetében a melléktermékek előállításának javítása révén;

20. úgy véli, hogy Európa erőforrásait stratégiai és környezeti szempontból megfelelőbben kellene kezelni; úgy véli, hogy nagyobb erőfeszítésre van szükség a meglévő európai erőforrásokkal való gazdálkodás területén, különös tekintettel az ásványi anyagokra, fémekre és faanyagokra, valamint az olyan energiaforrásokra, mint a fosszilis tüzelőanyagok; hangsúlyozza, hogy az Unió potenciálisan képes lenne saját nyersanyagszükségleteinek fedezésére, és sürgeti, hogy csökkentse a környezeti szempontból nem fenntartható módszerekkel előállított nyersanyagok importjától való függőségét;

21. úgy véli, hogy a tagállamok iparának egyre inkább a belföldi nyersanyagokra kell támaszkodnia; rámutat arra, hogy a belföldi erőforrásokkal történő gazdálkodásnak biztosítania kell, hogy azokat ne pazarolják és a helyi közösségek érdekében használják fel, például az adóbevételek vagy a felhasználási hely közelében létrehozott nyersanyag-feldolgozó üzemekben létesítendő munkahelyek révén;

22. hangsúlyozza, hogy az ásványi készletek biztonságának a tagállamok számára történő garantálása érdekében a munka alapját a fenntartható fejlődésnek kell képeznie a fosszilis tüzelőanyag-készletek védelme, a potenciális erőforrások kialakítása és az ásványi készletek kiaknázására irányuló megfelelő politikák kidolgozása révén;

23. hangsúlyozza, hogy az Unió erdészeti erőforrásai jelentős potenciállal rendelkeznek, amely képes hozzájárulni az uniós energiahatékonysági célkitűzésekhez, és fenntartható eszközt kínálnak az uniós építőipari ágazaton belül az energiahatékonyság növelésére;

24. sürgeti az EU-t, hogy a termelésen belül támogassa a biomassza felhasználását, amely megújuló nyersanyag, valamint a bioforrásból származó termékek használatát;

25. hangsúlyozza, hogy az Unión belül fokozni kell az erdővédelmet és meg kell erősíteni a kapcsolódó kockázatmegelőzési módszereket, mivel az erdészeti erőforrások és a fa környezetvédelmi értékei jelentős természeti tőkét jelentenek; sürgeti, hogy hozzanak létre pénzügyi eszközöket az erdőtüzek és az élősködők megelőzését célzó intézkedések finanszírozására; felszólítja a Bizottságot, hogy a fakitermelő iparággal együtt vizsgálja meg az erdészeti erőforrások fenntartható – többek között kísérleti projekteken keresztül történő – kitermelésére irányuló konkrét intézkedések elfogadásának lehetőségét; támogatja az Unió különféle politikái keretében meghozott erdészeti intézkedések megfelelőbb alkalmazását az erdők gazdasági értékének javítása és a fa szélesebb körű rendelkezésre állása érdekében, például a vidékfejlesztési programok keretében végzett újratelepítési munkák révén;

26. hangsúlyozza, hogy be kell ruházni a nyersanyagok és ritkaföldfémek újrahasznosításába, mivel a ritkaföldfémek bányászata, finomítása és újrahasznosítása nem megfelelő kezelés esetén súlyos környezeti következményekkel jár;

27. hangsúlyozza, hogy fokozni kell a hulladék illegális exportjára irányuló ellenőrzéseket annak érdekében, hogy az EU-n belül tartsák az értékes nyersanyagokat;

28. kiemeli az erőforrásokért és a „technológiai fémekért” folytatott növekvő globális versenyt; hangsúlyozza, hogy a globális fenntartható fejlődésen belül az európai politikai és technológiai vezető szerep, az Unió versenyképes helyzete és az uniós „környezetbarát munkahelyekben” rejlő potenciál szorosan függ ezen importált forrásokkal való biztonságos ellátástól; sürgeti európai hozzáadott érték létrehozását az alábbiak kidolgozása révén:

– a csökkentés, újrafelhasználás, újrahasznosítás és a helyettesítés alapelveire épülő uniós ipari innovációs politika,

– az Unió nyersanyagokkal, különösen ritkaföldfémekkel és más alapelemekkel történő fenntartható ellátására vonatkozó átfogó stratégia; megállapítja, hogy a stratégiának tartalmaznia kell egy átláthatóságon, kölcsönösségen, valamint a demokrácia, a környezetvédelem és az exportáló országok fenntartható fejlődésének tiszteletben tartásán alapuló uniós kereskedelmi politikát;

29. kéri, hogy fordítsanak fokozott figyelmet az olyan innovatív technológiákra, mint például a hulladéklerakók kitermelése és a hulladékok újrahasznosítása, amelyek lehetővé teszik az értékes nyersanyagok visszanyerését és újrafelhasználását;

30. sürgeti a Bizottságot, hogy erősítse meg az energiahatékonysággal foglalkozó tanácsadó szolgálatokat, elsősorban a kkv-k számára, például az Európai Versenyképességi és Innovációs Végrehajtó Ügynökség (EACI) által irányított ilyen programok megszilárdításával; felhívja a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztásán, a 7. keretprogramon belül a megfelelő kutatásokhoz való hozzáférésen és a Horizont 2020 programon keresztül támogassa a kkv-kat ezen a területen;

31. hangsúlyozza a készségek és a képzések fontosságát; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e kérdéskörben kezdeményezzenek szoros párbeszédet a szociális partnerekkel, a tudományos körökkel és az iparral; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az iparral és a tudományos körökkel együttműködve – speciális egyetemi programok és ösztöndíjak révén – támogassák a nyersanyag-hatékonyságot; ezzel összefüggésben támogatja az erre a területre vonatkozó Erasmus programokat, mint például az Erasmus Mundus ásványtani és környezetvédelmi program.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

JAVASLATOK

A Regionális Fejlesztési Bizottság felkéri a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

1. üdvözli a forráshatékonysággal kapcsolatos kiemelt kezdeményezést, amelynek ki kell terjednie Európa összes erőforrására, köztük a nyersanyagokra, például a tüzelőanyagokra, ásványi anyagokra és fémekre, továbbá az olyan erőforrásokra, mint az élelmiszerek, a talaj, a víz, a levegő és a természeti környezet; hangsúlyozza, hogy a politikának elő kell mozdítania az erőforrások fenntartható felhasználását, és a területek fenntartható fejlesztésébe történő befektetésekre kell összpontosítania annak érdekében, hogy biztosítsa Európában az intelligens, fenntartható és mindenkire kiterjedő növekedést, amely hozzájárul az energiaellátás biztonságához, az energiahatékonyabb közlekedéshez, mindeközben lehetőséget teremt zöld munkahelyek számára, és fokozza az európai vállalkozások versenyképességét, valamint javítja a jelen és a jövő generációinak életminőségét és biztosítja a generációk közötti szolidaritást;

2. hangsúlyozza, hogy a beruházások középpontjában az energiahatékonyságnak, a megújuló energiáknak, az épületek energiahatékonyságának és a tiszta közlekedésnek, továbbá – különösen a hátrányos helyzetű régiókban – a megújuló energiaforrások számára létrehozandó regionális infrastruktúrának kell állnia; felkéri a tagállamokat, hogy a jelenlegi programozási időszakban erősítsék meg a strukturális alapok hozzájárulását a fenntartható fejlődéshez, és kéri a Bizottságot, hogy gyorsan és bürokráciától mentesen értékelje a módosított operatív programokat;

3. rámutat arra, hogy az EU és a nemzeti, regionális és helyi hatóságok erőfeszítései ellenére is jelentős zavarok tapasztalhatók az erőforrások megosztása terén; ezért hangsúlyozza, hogy a forráshatékony Európa megteremtéséhez helyi, regionális, nemzeti és uniós szinten végre kell hajtani a szakpolitikai területek és azok különböző eszközei közötti fokozott koordinációt és szinergiákat, megosztva egyúttal a helyi és regionális hatóságok hálózatának kontextusában a regionális alapok irányításával kapcsolatos legjobb gyakorlatokat hatékonyságuk biztosítása és az erőforrások felhasználására irányuló közös stratégia támogatása érdekében; rámutat arra, hogy a regionális politika területén már megvalósult a koordinált és integrált megközelítés; megjegyzi, hogy az intézkedések egyeztetésére bizonyos szakpolitikai területek között sor kerül, és ezt világos, bizonyítékokon alapuló iránymutatások révén ösztönözni kell;

4. rámutat arra, hogy a regionális politika – hosszú távú fejlesztési programjai, decentralizált igazgatási rendszere és az EU fenntartható fejlődésre vonatkozó prioritásainak beépítése miatt – kiemelkedő szerepet játszik a források hatékony felhasználását célzó kezdeményezések, különösen az épületek energiahatékonysága, a kutatással kapcsolatos beruházások, az innováció és a fenntartható fejlődés támogatásában, aminek következtében különösen alkalmas a hatékonyabb forrásfelhasználásra vonatkozó cél megvalósítására; az eredményalapú politikáról szóló vita tükrében olyan programokat és gyakorlatokat kér, amelyek biztosítják, hogy a regionális politikán belül kulcsfontosságúnak tekintsék az erőforrások leghatékonyabb felhasználását, és úgy véli, hogy ezeket a prioritásokat a regionális politikára vonatkozó jövőbeli jogszabályokban figyelembe kell venni, kiemelve azokat a projekteket, amelyek elősegítik Európában az erőforrás-hatékonyságot;

5. emlékeztet arra, hogy az erőforrások hatékony felhasználása szempontjából rendkívül fontos a több régiót és több tagállamot magukba foglaló, közös stratégiák kidolgozása; e tekintetben kiemeli az európai területi együttműködés fontosságát az összehangolt stratégiák megvalósítása tekintetében, valamint a határokon átnyúló energetikai és környezetvédelmi infrastruktúrákkal kapcsolatos beruházások sürgősségét az erőforrások jobb védelme és szabad áramlása érdekében; ösztönzi az elsősorban a környezetvédelemre, az ellátásra és az energetikai önállóságra összpontosító makroregionális stratégiák kidolgozását;

6. hangsúlyozza, hogy a forráshatékonyságot regionális és helyi szinten kell kezelni – szem előtt tartva az európai régiók lehetőségeit, hátrányait és eltérő fejlettségi szintjét –, és a regionális és helyi önkormányzatokat, valamint a partnerségi elv alapján, a technikai segítségnyújtás keretében megfelelő finanszírozás mellett a civil szervezeteket, polgárokat és más érdekelteket közvetlenül be kell vonni a vonatkozó intézkedések kezdeti tervezésébe és azt követő végrehajtásába; ez a megközelítés a nyilvánosság figyelmének felhívására irányuló stratégiával együtt minden szinten fokozottabb felelősségérzethez és az erőforrás-hatékonyság céljaival, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelemben betöltött szerepével való egyértelműbb azonosuláshoz vezetne; hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális hatóságoknak az energiahatékonyságra vonatkozó intézkedéseiket hozzá kell igazítaniuk az Európa 2020 stratégiához, és ezeket az intézkedéseket bele kell foglalniuk az összes kiemelt kezdeményezést tartalmazó, tágabb területi paktumokba;

7. javasolja a tagállamoknak, hogy a prioritások meghatározásába, az intézkedések megtervezésébe és végrehajtásába rögtön a kezdettől fogva vonják be a szubnacionális, köztük a helyi szinteket is; a vitákat és a tájékoztatást szolgáló platform biztosítása érdekében javasolja továbbá a polgárokkal való konzultációkat, mivel a nyilvánosság alapvető szerepet játszik ezen intézkedések végrehajtásában, és az energiahatékony Európa nyújtotta előnyöket végeredményben a polgárok élvezik majd;

8. felhívja a figyelmet a közös mutatók meglétének fontosságára, amelyek alapján ágazatonként értékelni lehet az elfogadott intézkedések hatását, és lényegesnek tartja, hogy a Bizottság részt vegyen e mutatók meghatározásában;

9. rámutat arra, hogy a nemzeti és regionális szintű döntéshozóknak maradéktalanul tisztában kell lenniük a növekedés és a forrásfelhasználás szétválasztásának fontosságával; felszólít minden tagállamot és régiót arra, hogy a hatékony forrásfelhasználás érdekében tegyenek további erőfeszítéseket, és támogassák az e témában végzett kutatást és fejlesztést; hangsúlyozza ebben az összefüggésben, hogy a célkitűzéseknek megvalósíthatónak, költségeiknek pedig ésszerűnek kell lenniük, és a hosszú távú célhoz és az ahhoz vezető úthoz kell kapcsolódniuk;

10. úgy véli, hogy a kohéziós politika és programozási ciklusa átláthatósága, a kiadások elosztása és a strukturális alapok lehetséges kedvezményezettjeinek tájékoztatása alapfeltételek a kohéziós politika átfogó célkitűzéseinek megvalósításához;

11. hangsúlyozza, hogy az innováció és a kutatás fontos szerepet játszik a fenntarthatóbb termelési és fogyasztási módozatok megvalósulásában;

12. emlékeztet arra, hogy az ERFA-nak továbbra is teljesítenie kell az erőforrások hatékony felhasználása és az energiaszegénység elleni küzdelem egymást kiegészítő, kettős célkitűzését;

13. hangsúlyozza, hogy a vállalkozók és a fogyasztók egyaránt kezükben tartják a források hatékony európai felhasználásának egyik kulcsát;

14. hangsúlyozza, hogy a városi területek energetikai infrastruktúrájával és az energiahatékonysággal kapcsolatos projektek tekintetében elő kell mozdítani a JESSICA pénzügyi tervezési eszközt.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

JAVASLATOK

A Halászati Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság 2011. július 13-án a közös halászati politika nagyszabású reformját javasolta, amely – tekintettel arra, hogy biztosítaná az élő tengeri erőforrások fenntartható kiaknázását – az erőforrás-hatékony Európa kiemelt kezdeményezés egyik legfontosabb eleme;

2.  rámutat, hogy a Bizottság a közös halászati politikára vonatkozó reformcsomagban a legnagyobb fenntartható hozamot biztosító megközelítés bevezetését javasolja annak érdekében, hogy a halállományok egészséges szintje helyreálljon és egészséges körülmények között fennmaradhasson; felhívja a Bizottságot, hogy világítsa meg a legnagyobb fenntartható hozamot biztosító megközelítést, különös tekintettel a több fajból álló halállományokra;

3.  úgy véli, hosszú távon annak lehetővé tételére kell törekedni, hogy a halállományok visszaálljanak a legnagyobb fenntartható hozamot meghaladó szintre, és maximális gazdasági hozamot generáljanak fenntartható jelleggel és hosszú távon, és ezért felhívja a Bizottságot, hogy szükség szerint végezzen erre vonatkozó kutatást, majd terjesszen elő javaslatokat, hogy a közös halászati politika reformjára irányuló jelenlegi javaslatokra építve el lehessen mozdulni egy környezeti és gazdasági szempontból fejlettebb állapot irányába;

4.  egyetért a Bizottság által a közös halászati politikára vonatkozó reformcsomagban kifejtett véleménnyel, miszerint az erőforrások pazarlását jelenti az a gyakorlat, amikor a felesleges halat visszadobják a tengerbe; megállapítja azonban, hogy a helyzet javítása érdekében konzultációt kell folytatni a halászokkal és más érdekelt felekkel a valós munkakörülményeikhez igazodó megoldások megtalálása céljából; kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg a túlhalászott halállományok megőrzésére irányuló intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az EU halászati iparának tevékenysége ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontból fenntartható legyen;

5.  elismeri, hogy a túlzott flottakapacitás továbbra is az egyik fő akadálya a fenntartható halászat megvalósításának; úgy véli azonban, hogy a Bizottság jelenlegi javaslata, miszerint a halászati kapacitás korlátozására és a halászat gazdasági életképességének adófizetői pénzek nélkül történő fokozása érdekében átruházható halászati koncessziókat vezetnének be, továbbra is igen vitatható, különös tekintettel azokra a hatásokra, amelyeket a halászati kapacitás korlátozott számú szereplő kezében való összpontosulása gyakorolhat a tengeri ökoszisztémákra és az ágazati gazdaságra;

6.  hangsúlyozza, hogy a kisüzemi part menti flottáknak bizonyos régiókban társadalmi és gazdasági jelentőségük van, és olyan egyedi intézkedések meghozatalára szólít fel, amelyek előmozdítják a környezetbarát, intelligens és inkluzív növekedést, és hozzájárulnak a fenntartható, kíméletes halászathoz és akvakultúrához;

7.  megállapítja, hogy az Európai Unió halászflottája a fosszilis tüzelőanyagok egyik jelentős felhasználója, és hogy további előrelépéseket kell tenni a környezetbarát tervezés terén, különös tekintettel a hatékonyabb és környezetbarátabb halászhajó-motorok kifejlesztésére;

8.  emlékeztet arra, hogy az erőforrás-hatékonyságra irányuló kiemelt kezdeményezés magában foglalja az ökoszisztémák védelmét is; ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet a szelektívebb halászati eszközök gyártására irányuló kutatási és fejlesztési erőfeszítésekre, valamint a védett fajok állománygazdálkodása és állományvédelme közötti lehetséges szinergiákra;

9.  hangsúlyozza, hogy az EU külső fellépéseinek – különösen külső kereskedelmi kapcsolatai terén – összhangban kell lenniük a közös halászati politika alapelveivel és célkitűzéseivel, és egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítaniuk a tagállamok halászati és akvakultúra-ágazatai számára.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE