Eljárás : 2013/2040(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0426/2013

Előterjesztett szövegek :

A7-0426/2013

Viták :

Szavazatok :

PV 10/12/2013 - 9.4
CRE 10/12/2013 - 9.4
PV 11/12/2013 - 4.26

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0548

JELENTÉS     
PDF 358kWORD 291k
2013. december 3.
PE 524.599v01-00 A7-0426/2013

a szexuális és reproduktív egészségről és jogokról

(2013/2040(INI))

Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság

Előadó: Edite Estrela

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY
 VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a szexuális és reproduktív egészségről és jogokról

(2013/2040(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el, és különösen annak 2. és 25. cikkére,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló, 1966-ban elfogadott és az Egyesült Nemzetek gazdasági, szociális és kulturális jogi bizottsága 14. megjegyzésének értelmezése szerinti nemzetközi egyezségokmánya 2. cikkének (2) bekezdésére, 3. cikkére és 12. cikkére,

–   tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. évi ENSZ-egyezménynek a nők egészségével, a házassággal és a családi élettel foglalkozó 2. cikkére, 12. cikkének (1) bekezdésére, és 16. cikkének (1) bekezdésére, valamint a 21. (1994) és a 24. (1999) általános ajánlásokra,

–   tekintettel a gyermekek jogairól szóló, 1989-ben elfogadott egyezmény 2., 12. és 24. cikkére, amelyek a megkülönböztetésmentességre, a gyermek meghallgatáshoz való jogára, továbbá az anya, a csecsemő és a gyermek egészségének védelmére, valamint a családtervezéssel kapcsolatos oktatás és szolgáltatások fejlesztésére hivatkoznak,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek nemzetközi népesedési és fejlesztési konferenciájának (Kairó, 1994. szeptember 13.) nyilatkozatára és cselekvési programjára, valamint felülvizsgálati konferenciáinak záródokumentumaira, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1999. júniusi rendkívüli ülésszakának (ICPD+5) határozatára, továbbá az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia 2014 utáni nyomon követéséről szóló 65/234. sz. határozatára (2010. december),

–   tekintettel az 1995. szeptember 15-én Pekingben, a Nők Negyedik Világkonferenciáján elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra(1), továbbá a pekingi cselekvési platform nyomon követéséről szóló 2000. május 18-i, a Nők Negyedik Világkonferenciája cselekvési platformjának (Peking + 10) nyomon követéséről szóló 2005. március 10-i(2), valamint a „Peking +15 – az ENSZ cselekvési platformja a nemek közötti egyenlőségért” című, 2010. február 25-i(3) parlamenti állásfoglalásokra,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek 2000. szeptemberi millenniumi csúcstalálkozóján elfogadott millenniumi fejlesztési célokra,

–   tekintettel a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia cselekvései programjának végrehajtásáról szóló, ottawai (2002), strasbourgi (2004), bangkoki (2006), addisz abebai (2009) és isztambuli (2012) parlamenti kötelezettségvállalási nyilatkozatokra,

–   tekintettel az ENSZ oktatáshoz való joggal foglalkozó különleges előadójának A/65/162 (2010) sz. jelentésére,

–   tekintettel az Egészségügyi Világszervezet 2010-ben elindított, a nők és gyermekek egészségére vonatkozó globális stratégiájára,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek különleges előadójának a mindenkinek a lehető legjobb testi és lelki egészségi állapothoz való jogáról szóló, A/66/254 (2011) sz. időközi jelentésének (16) bekezdésére,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek különleges előadójának a mindenkinek a lehető legjobb testi és lelki egészségi állapothoz való jogáról szóló, A/HRC/17/25 (2011) sz. jelentésére,

–   tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának a diszkriminatív törvényeket és eljárásokat, valamint a személyek ellen szexuális irányultságuk és nemi identitásuk alapján elkövetett erőszakos cselekményeket dokumentáló, 2011. november 17-i tanulmányára (A/HRC/19/41),

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Tanácsának a megelőzhető gyermekágyi halálról és betegségekről, valamint az emberi jogokról szóló, 21/6. számú, 2012. szeptember 21-i határozatára,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Népesedési Alapjának 2012. november 14-i, „A Népesedés helyzete 2012-ben: döntés kontra véletlen” című jelentésére,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek különleges előadójának a kínzásról és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódról szóló, A/HRC/22/53 (2013) sz. jelentésének (45)–(50) bekezdésére,

–   tekintettel az emberi jogok európai egyezményére, és különösen a gondolat- és lelkiismeret-szabadsághoz való joggal foglalkozó 9. cikkére, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára,

–   tekintettel az Európa Tanács 2004. évi parlamenti közgyűlésének 1399. sz., a szexuális és reproduktív egészség és jogok előmozdítására vonatkozó európai stratégiáról szóló állásfoglalására,

–   tekintettel az Európa Tanács 2008. évi parlamenti közgyűlésének 1607. sz., „A biztonságos és legális művi terhességmegszakításhoz való hozzáférés Európában” című állásfoglalására,

–   tekintettel az EK-Szerződés 2., 5. és 152. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a nemen alapuló megkülönböztetés elleni küzdelemmel és az emberi egészség védelmével foglalkozó 8., 9. és 19. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–   tekintettel az „Európai konszenzus a fejlesztési politikáról” című 2005-ös nyilatkozatra,

–   tekintettel a Külügyek Tanácsa 2010. május 10-i 3011. ülése által elfogadott, az EU globális egészségügy terén betöltött szerepéről szóló tanácsi következtetésekre,

–   tekintettel a fejlődő országokban a reproduktív és szexuális egészséget és jogokat szolgáló politikák és intézkedések céljaira nyújtott támogatásról szóló, 2003. július 15-i 1567/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–   tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1922/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–   tekintettel az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ létrehozásáról szóló, 2004. április 21-i 851/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–   tekintettel a kairói nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia eredményéről szóló, 1994. szeptember 29-i állásfoglalására(7) és a kairói nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia nyomon követéséről szóló, 1996. július 4-i állásfoglalására(8),

–   tekintettel a szexuális és reproduktív egészségről és jogokról szóló, 2002. július 3-i állásfoglalására(9),

–   tekintettel az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2004. február 10-i állásfoglalására(10),

–   tekintettel a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos, 2008. szeptember 25-én tartandó magas szintű ENSZ-találkozó előtti, a gyermekágyi halálról szóló, 2008. szeptember 4-i állásfoglalására(11),

–   tekintettel a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól szóló, 2011. április 5-i állásfoglalására(12),

–   tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2011” című, 2012. március 13-i állásfoglalására(13),

–   tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának a diszkriminatív törvényeket és eljárásokat, valamint a személyek ellen szexuális irányultságuk és nemi identitásuk alapján elkövetett erőszakos cselekményeket dokumentáló tanulmányára (A/HRC/19/41),

–   tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

–   tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0426/2013),

A. mivel a szexuális és reproduktív jogok emberi jogok, amelyek megsértése sérti a nők és lányok egyenlőséghez, megkülönböztetésmentességhez, méltósághoz és egészséghez, továbbá az embertelen vagy megalázó bánásmódtól való mentességhez való jogát;

B.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikke értelmében az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására;

C. mivel a szexuális és reproduktív egészség és jogok mindenkit valamennyi életszakaszban érintenek, ezért a nőket és a férfiakat az egész életük során elkísérő kérdésről van szó; mivel a szexuális egészséggel és jogokkal kapcsolatos programokat hozzá kell igazítani az emberek különböző életszakaszokban jelentkező eltérő szükségleteihez és az előttük álló eltérő kihívásokhoz;

D. mivel az EUMSZ 168. cikke kimondja, hogy az uniós tevékenység során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét, és törekedni kell a népegészségügyi helyzet javítására;

E.  mivel a nők és férfiak életkoruktól, nemüktől, fajuktól, osztályhelyzetüktől, kasztjuktól, vallási hovatartozásuktól, családi állapotuktól, foglalkozásuktól, fogyatékosságuktól, HIV vagy szexuális úton terjedő fertőzéssel való érintettségüktől, nemzetiségüktől, bevándorlói jogállásuktól, nyelvüktől, szexuális irányultságuktól és nemi identitásuktól függetlenül rendelkeznek azzal a joggal, hogy szexuális és reproduktív egészségüket illetően meghozhassák saját, megalapozott és felelős döntésüket, és hogy ehhez minden megfelelő eszköz és lehetőség rendelkezésükre álljon;

F.  mivel a nemek közötti egyenlőtlenség az egyik kulcsfontosságú oka annak, hogy nem biztosított a nők és a serdülők szexuális és reproduktív egészsége; mivel a nőkkel és a férfiakkal kapcsolatos általános sztereotípiák, és különösen a lányok és a nők szexualitásával kapcsolatos felfogások komolyan akadályozzák a szexuális és reproduktív egészség és jogok biztosítását;

G. mivel az ENSZ különleges előadójának az oktatáshoz való jogról szóló 2010-es jelentése szerint az átfogó szexuális neveléshez való jog emberi jog;

H. mivel a nem tervezett és nem kívánt terhesség továbbra is problémát jelent az Unió területén élő számos nő, köztük a serdülőkorú lányok számára is;

I.   mivel az uniós tagállamok csaknem harmadában az egészségbiztosítás nem fedezi a fogamzásgátlást, ami komolyan akadályozza a nők bizonyos csoportjainak fogamzásgátláshoz való hozzáférését, beleértve az alacsony jövedelmű és erőszakos kapcsolatban élő nőket és a serdülőket is;

J.   mivel a nőket aránytalan mértékben sújtja a szexuális és reproduktív egészség és jogok hiánya az emberi reprodukció jellege, valamint az egészség és a jogok hiányának a nemeken alapuló szociális, jogi és gazdasági háttere miatt;

K. mivel az életkornak megfelelő, átfogó, bizonyítékokon alapuló, tudományosan helytálló és ítéletektől mentes szexuális oktatás és minőségi családtervezési szolgáltatások, valamint a fogamzásgátláshoz való hozzáférés hozzájárulnak a nem tervezett és a nem kívánt terhesség, a HIV és a szexuális úton terjedő fertőzések megelőzéséhez és ahhoz, hogy kevesebb művi terhességmegszakításra legyen szükség; mivel ha megtanítják a fiataloknak, hogy felelősséget vállaljanak saját szexuális és reproduktív egészségükért, annak – a kedvező társadalmi hatások mellett – egész életükre kiterjedő, hosszú távú pozitív hatásai lesznek;

L.  mivel az Egyesült Nemzetek Szervezetének Népesedési Alapja, valamint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint évente 287 000 nő halálát okozzák a terhességgel vagy a szüléssel összefüggő komplikációk;

M. mivel becslések szerint mintegy 5 millió 15 és 24 év közötti fiatalt és 2 millió 10 és19 év közötti serdülőkorút érint a HIV(14), és e személyek rendszerint nem férnek hozzá a szexuális és reproduktív egészséggel és a HIV-vel kapcsolatos szolgáltatásokhoz, és nem használják azokat, mivel e szolgáltatások ritkán felelnek meg átfogó módon a fiatalok szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos egyedi szükségleteinek;

N. mivel a szexuális és reproduktív egészség normái terén a nemzetközi kötelezettségvállalások ellenére különbségek mutatkoznak a tagállamok között és azokon belül, és egyenlőtlenség áll fenn Európában a nőket megillető szexuális és reproduktív jogok tekintetében, beleértve a reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz, a fogamzásgátláshoz és a művi terhességmegszakításhoz való hozzáférést;

O. mivel származási országtól, jövedelemtől, életkortól, migrációs helyzettől és egyéb tényezőktől függően a serdülőkorú anyák kisebb valószínűséggel végzik el a középiskolát, és valószínűbb, hogy szegénységben élnek;

P.  mivel a migráns, a menekült vagy az iratokkal nem rendelkező nők bizonytalan gazdasági és szociális helyzettel szembesülnek, amelyben gyakran lekicsinylik vagy elhanyagolják a szexuális és reproduktív egészségükkel kapcsolatos aggodalmakat;

Q. mivel a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal szembeni ellenkezés Európában és világszerte növekedett, azzal a céllal, hogy megtagadják a nőktől és férfiaktól azokat az alapvető szexuális és reproduktív jogokat, amelyek védelme mellett valamennyi uniós tagállam nemzetközi megállapodásokban kötelezte el magát;

R.  mivel a szexuális és reproduktív egészség és jogok a nemek közötti egyenlőség, a szegénység felszámolása, valamint a gazdasági növekedés és fejlődés kulcsfontosságú tényezői;

S.  mivel a nőknek és férfiaknak egyenlő felelősséget kell vállalniuk a nem kívánt terhesség megelőzéséért; mivel a fogamzásgátlókat elsősorban a nők használják;

T.  mivel a nem kívánt terhesség megelőzésébe nemcsak a fogamzásgátlással kapcsolatos szolgáltatások és tájékoztatás tartoznak bele, hanem az átfogó szexuális oktatás és a rászoruló terhes nők számára nyújtott anyagi és pénzügyi támogatás is;

U. mivel három uniós tagállamban (Írországban, Máltán és Lengyelországban) nagyon kivételes esetektől eltekintve tiltott a biztonságos művi terhességmegszakításhoz való hozzáférés; mivel számos más tagállamban legális volta ellenére egyre nehezebb a művi terhességmegszakításhoz való hozzáférés az olyan szabályozási és gyakorlati akadályok miatt, mint a lelkiismereti okokból való megtagadással való visszaélés, a kötelező várakozási időszakok és az elfogult tanácsadás, és mivel más európai uniós tagállamok is mérlegelik a művi terhességmegszakítási szolgáltatásokhoz való hozzáférés korlátozását;

V. mivel a nők és a fiatal párok társadalmi, gazdasági és foglalkoztatási helyzete gyakran nem teszi lehetővé az anyaság és az apaság vállalását;

W. mivel a gyermekágyi halandóság egyes tagállamokban továbbra is aggodalomra ad okot, és kihívások elé állítja az európai fejlesztési politikát;

X. mivel a nemi erőszak az emberi jogok súlyos megsértése, és rendkívül káros hatású a nők és a lányok szexualitására, méltóságára, lelki jóllétére, függetlenségére és reproduktív egészségére; mivel az ártalmas hagyományos gyakorlatok, például a női nemi szervek megcsonkítása/kivágása, valamint a korai és kényszerházasságok káros hatással lehetnek a személyes jóllétre és az önbecsülésre, a szexuális kapcsolatokra, a terhességre és a szülésre, és egész életre kiható kockázati tényezőt jelentenek a nők egészségére, de a közösségek és a társadalom egészére is;

Y. mivel a nők elleni erőszak, különösen a családon belüli erőszak és a nemi erőszak elterjedt jelenség, és egyre több nő van kitéve az AIDS és más, szexuális úton terjedő fertőzés veszélyének a partnereik nagy kockázatú szexuális magatartása miatt; mivel az erőszak említett formái a terhes nőkkel szemben is megvalósulnak, ami növeli a vetélés, a halvaszületés vagy a művi terhességmegszakítás kockázatát;

Z.  mivel a művi terhességmegszakítások arányában a tagállamok között észlelhető különbség és az EU egyes részeiben a reprodukciót érintő megbetegedések széles körű elterjedése azt mutatja, hogy megfizethető, elérhető, elfogadható és jó minőségű szolgáltatások – többek között a családtervezési és az ifjúságot támogató szolgáltatások – megkülönböztetésmentes biztosítására, valamint átfogó szexuális oktatásra van szükség;

AA. mivel a népegészségügyet érintő költségvetési megszorítások miatt még kevésbé hozzáférhetőek az egészségügyi ellátások és szolgáltatások;

AB. mivel a prostitúciót folytató, kábítószert fogyasztó nők és lányok vannak a leginkább kitéve a szexuális úton terjedő fertőzések, köztük a HIV veszélyének, és mivel gyakran elhanyagolják a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos szükségleteiket;

AC. mivel a tanulmányok azt mutatták, hogy az átfogó szexuális oktatás és a minőségi családtervezési szolgáltatások növelik a felelős, biztonságos és tiszteletteljes magatartás valószínűségét az első és az azt követő szexuális tevékenységek során;

AD. mivel jelenleg a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek az Unió valamennyi tagállamában továbbra is hátrányos megkülönböztetéssel és erőszakkal, valamint a szexualitásuk és nemi identitásuk előítéletekkel teli ábrázolásával szembesülnek;

AE. mivel nem csupán a nem kívánt terhességek művi megszakítására, hanem különösen az ilyen terhesség megelőzésére kell összpontosítani mivel a nem kívánt terhesség megelőzésébe nemcsak fogamzásgátló módszerek biztosítása és a fogamzásgátlással kapcsolatos tájékoztatás tartoznak bele, hanem az átfogó szexuális oktatás és a rászoruló terhes nők számára nyújtott anyagi és pénzügyi támogatás is;

AF. mivel a fiatalok – különösen az internet-hozzáférés miatt – már igen korán nagymértékben ki vannak téve a pornográf tartalmaknak, az otthonukban és az iskolai környezetben egyaránt;

AG. mivel a nem megfelelő körülmények között végzett művi terhességmegszakítások súlyosan veszélyeztetik a nők testi és lelki épségét, sőt akár az életüket is;

AH. mivel a fiatal lányok médiában való szexualizációjának jelensége hatással van a nők és a férfiak érzelmi fejlődésére és szexuális életére, továbbá hozzájárul a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák és a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés és erőszak fenntartásához;

AI. mivel egyes tagállamokban még mindig előfordul a roma és a fogyatékkal élő nők, valamint a transznemű személyek kényszersterilizációja;

AJ. mivel a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztása hozzájárul a legjobb megoldások megtalálásához és valamennyi uniós polgár érdekeinek hatékonyabb biztosításához;

AK.    mivel egyes tagállamok a művi terhességmegszakítással kapcsolatos liberális jogszabályokat tényleges szexuális oktatással, kiváló minőségű családtervezési szolgáltatásokkal és a különböző fogamzásgátlók elérhetőségével kombinálják, ami a művi terhességmegszakítások alacsonyabb és a születések magasabb arányát eredményezi;

A szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos európai uniós politikáról általában

1.  megerősíti, hogy „az egészség a többi emberi jog gyakorlásához elengedhetetlen, alapvető emberi jog”, továbbá, hogy az EU csak akkor érheti el az egészség lehető legjobb szintjét, ha a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat mindenki esetében teljes mértékben elismerik és támogatják;

2.  hangsúlyozza, hogy a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos jogok megsértése közvetlen hatást gyakorol a nők és a lányok életére, a nők gazdasági függetlenségére, a szociális szolgáltatások nők általi igénybevételére, a nők döntéshozatalhoz való hozzáférésére és közéletben való részvételére, a férfiak által elkövetett erőszakkal szembeni sebezhetőségére, oktatáshoz való hozzáférésére és a magánéletük védelmére, és ezáltal a társadalom egészét befolyásolja;

3.  hangsúlyozza, hogy a nők és a lányok szerepének megerősítése kulcsfontosságú a hátrányos megkülönböztetés és az erőszak felszámolásában, valamint az emberi jogok, köztük a szexuális és reproduktív egészség előmozdításában és védelmében;

4.  elismeri, hogy a szexuális és reproduktív egészség és jogok az emberi méltóságnak olyan lényegi elemét képezik, amellyel a strukturális megkülönböztetés és a nemek közötti egyenlőtlenség tágabb összefüggésében kell foglalkozni; felhívja a tagállamokat a szexuális és reproduktív egészség és jogok védelmére, nem utolsósorban a reproduktív egészségre irányuló, az önkéntes családtervezéshez, továbbá az anyák és az újszülöttek egészségének megóvásához szükséges ellátást és alapvető gyógyszereket is magában foglaló programok és szolgáltatások biztosításán keresztül, illetve azáltal, hogy folyamatosan figyelemmel kísérik azokat a szakpolitikákat és/vagy jogszabályokat, amelyek sérthetik a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat;

5.  felszólítja a tagállamokat, hogy nyújtsanak hátrányos megkülönböztetéstől és előítéletektől mentes, a különleges csoportok (például fiatalok, veszélyeztetett csoportok) igényeihez igazított, minőségi szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokat; hangsúlyozza, hogy az ilyen szolgáltatásoknak ugyanúgy ki kell terjedniük a férfiakra és a fiúkra, és elő kell segíteniük, hogy aktív módon felelősséget vállaljanak a szexuális magatartásért és annak következményeiért;

6.  hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak és a tagállamoknak valamennyi személy számára biztosítaniuk kell a szexuális és reproduktív egészség és jogok tiszteletben tartását, védelmét és teljesítését azáltal, hogy az elfogadás és a tisztelet hátrányos megkülönböztetéstől és erőszaktól mentes kultúrájának megteremtésével előmozdítják az élet pozitív elemét képező emberi szexualitás megértését;

7.  hangsúlyozza, hogy az Unión belül és adott esetben az uniós külpolitikák keretében az Uniónak biztosítania kell a jogszabályok és a szakpolitikák megfelelő módosítását, hatályba léptetését vagy hatályon kívül helyezését a szexuális és reproduktív egészség és jogok tiszteletben tartása és védelme, valamint annak érdekében, hogy valamennyi egyén mindennemű hátrányos megkülönböztetés nélkül gyakorolhassa az említett jogokat;

8.  kiemeli, hogy megkülönböztetésmentes keretben kell nyújtani a reproduktív döntéseket és a termékenységi szolgáltatásokat;

9.  hangsúlyozza, hogy a béranyaság mind a nők, mind a gyermekek testének áruba bocsátását jelenti;

10. hangsúlyozza, hogy bármely személy erőszakos vagy kényszersterilizációja e személyek emberi jogainak és testi integritásának megsértését jelenti, és felszólítja a tagállamokat, hogy helyezzék hatályon kívül az ilyen sterilizációt előíró hatályos jogszabályokat;

11. rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a 2014-től 2020-ig tartó időszakot lefedő, új Egészségügy a növekedésért programra irányuló javaslat nem említi a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat, és szorgalmazza, hogy a Bizottság vegye fel a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat a következő uniós népegészségügyi stratégiájába;

12. felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a minőségi egészségügyi ellátást nyújtó központok megfelelő földrajzi eloszlását, valamint a minőségi és biztonságos betegszállítási lehetőségeket annak érdekében, hogy teljes népességük, így a vidéki területeken élő lányok és nők számára is egyenlő hozzáférést biztosítsanak;

13. megjegyzi, hogy bár a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal foglalkozó szakpolitikák kialakítása és végrehajtása tagállami hatáskörbe tartozik, az Unió politikaformáló hatáskört gyakorolhat a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos kérdéseknek a népegészségügy és a megkülönböztetésmentesség területére történő beillesztésére irányuló stratégiákra és kezdeményezésekre vonatkozóan, támogatva ezáltal a szexuális és reproduktív jogok hatékonyabb végrehajtását és az ezekkel kapcsolatos tájékoztatást, és ösztönözve a bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok között;

14. felszólítja a tagállamokat, hogy a jogokon alapuló megközelítés alkalmazásával az etnikai származáson, lakhatási vagy migrációs helyzeten, életkoron, fogyatékosságon, szexuális irányultságon, nemi identitáson, egészségügyi vagy családi állapoton alapuló bármilyen megkülönböztetés nélkül biztosítsanak hozzáférést a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz;

15. felkéri az uniós tagállamok és a tagjelölt országok kormányait, hogy a plurális civil társadalmi szervezetekkel együttműködésben, dolgozzanak ki a szexuális és reproduktív egészségre irányuló színvonalas nemzeti szakpolitikát, amely a minőségi fogamzásgátló módszerekhez való egyenlő hozzáférés, továbbá az egyénekben saját termékenységük tudatosítása érdekében részletes tájékoztatást nyújt a hatásos és felelősségteljes családtervezésről;

16. felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy állítsanak össze átfogóbb adatokat és statisztikákat és kísérjék azokat figyelemmel a szexuális és reproduktív egészség legalább nem és kor szerinti bontásban megadott mutatóira (szexuális úton terjedő fertőzések, a művi terhességmegszakítás és a fogamzásgátlás aránya, a fogamzásgátlás teljesítetlenül maradt igénye, serdülőkori terhesség stb.) vonatkozóan;

17. aggodalmát fejezi ki a csatlakozásra váró országokban a nemi és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz, valamint a fogamzásgátlókhoz való hozzáférést korlátozó tényezők miatt; felhívja az említett országok kormányait, hogy fogadjanak el olyan jogalkotási és szakpolitikai intézkedéseket, amelyek biztosítják a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való általános hozzáférést, és hogy módszeresen összegyűjtsék a szexuális és reproduktív egészségügyi helyzet javításához szükséges információkat;

18. felszólítja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a közszolgáltatások, valamint a szexuális és reproduktív egészség területén szolgáltatásokat nyújtó civil társadalmi szervezetek fenntartható finanszírozásáról;

19. felhívja a tagállamokat, hogy a szexuális és reproduktív egészség és jogok előmozdítására irányuló európai stratégia kialakításában működjenek együtt a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével (EIGE) és a civil társadalommal, és támogassák a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos átfogó nemzeti stratégiák kidolgozását és végrehajtását; javasolja, hogy az EIGE-t hatalmazzák fel európai szintű adatgyűjtésre és a bevált gyakorlatok összegyűjtésére, illetve mindezek elemzésére a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos megelőzési és kezelési programoknak az alapfokú egészségügyi ellátórendszerekbe való beépítését gátló akadályok megértése végett;

20. hangsúlyozza, hogy az aktuális megszorító intézkedések a minőség, a megfizethetőség és a hozzáférhetőség tekintetében egyaránt kedvezőtlen hatást gyakorolnak – különösen a nőket érintően – a népegészségügyi szolgáltatásokra, a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos tájékoztatásra és programokra, a családtervezési és –támogató szervezetekre, a nem kormányzati szervezeti szolgáltatókra, valamint a nők gazdasági függetlenségére; rámutat arra, hogy a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy ne sérüljön a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés;

21. felszólítja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos stratégiát, és lássák el e stratégiát az ahhoz tartozó költségvetési előirányzattal, végrehajtási tervvel és nyomonkövetési rendszerrel;

22. hangsúlyozza, hogy mivel kulcsfontosságú a nők hozzáférése az éves nőgyógyászati és mammográfiai vizsgálatokhoz, elfogadhatatlan, hogy a tagállamok a válságra és a költségvetési megszorításokra való hivatkozással szűkítsék e szolgáltatások körét;

23. arra bátorítja a tagállamokat, hogy a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos szakpolitikák területén osszák meg egymással a bevált gyakorlatokat és a legmegfelelőbb intézkedéscsomagokat;

24. arra sürgeti a tagállamokat, hogy a pénzügyi és gazdasági válság népegészségügyi ágazatra gyakorolt hatására tekintettel nyújtson a fogamzásgátlással kapcsolatos – megfizethető vagy díjmentes – megfelelő tájékoztatást és szolgáltatásokat, valamint egyéb szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokat, mint például az éves nőgyógyászati és mammográfiai vizsgálatok, valamint a szexuális úton terjedő fertőzések megelőzésére, felismerésére és kezelésére irányuló intézkedések, amelyekbe beletartozik a népesség valamennyi rétegének – beleértve a vidéki térségekben élő nőket, a fiatalokat, az etnikai kisebbségeket, a migránsokat, a fogyatékossággal élőket és a társadalomból kirekesztetteket is – nyújtott minőségi szakmai tanácsadás;

25. hangsúlyozza, hogy a szexuális és reproduktív egészség és jogok a nők és férfiak alapvető jogai, és – például az állam és az egyház közötti megállapodások megkötésével – el kell kerülni azok vallási alapú korlátozását;

26. kitart amellett, hogy a nők, a lányok és a párok azon alapvető szabadságának biztosítása, hogy maguk határozzanak szexuális és reproduktív életükről, beleértve azt is, hogy vállalnak-e gyermeket, és ha igen, mikor, lehetőséget teremt olyan tevékenységek folytatására, mint az oktatásban való részvétel és a munkavállalás, ami hozzájárul a nemek közötti egyenlőséghez, a szegénység visszaszorításához és az inkluzív és fenntartható fejlődéshez; megjegyzi, hogy a családok több energiát fektethetnek az egyes gyermekek oktatásába és egészségébe, ha lehetőségük van annak megválasztására, hogy kevesebb gyermekük szülessen vagy a gyermekek születése között hosszabb idő teljen el;

Nem tervezett és nem kívánt terhesség: a fogamzásgátlás és a biztonságos művi terhességmegszakítási szolgáltatások hozzáférhetősége

27. hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú az egyéni, a szociális és a gazdasági fejlődés számára, hogy a nők – a nemzetközi emberi jogi jogszabályok által megállapított módon – rendelkezzenek azzal a joggal, hogy szabadon és felelősen dönthessenek gyermekeik számáról, illetve a szülések időzítéséről és ütemezéséről;

28. hangsúlyozza, hogy az önkéntes családtervezés hozzájárul a nem tervezett és nem kívánt terhesség megelőzéséhez és ahhoz, hogy kevesebb művi terhességmegszakításra legyen szükség;

29.  felszólítja a tagállamokat, hogy ne akadályozzák meg a terhes nőket abban, hogy a művi terhességmegszakítás elvégzése érdekében más olyan tagállamokba vagy országokba utazzanak, ahol az eljárás legális;

30. sürgeti a tagállamokat, hogy a fogamzásgátlás felelősségével járó teher megosztásának megkönnyítése érdekében mozdítsák elő a férfiak és a nők által alkalmazható fogamzásgátlási módszerekkel foglalkozó tudományos kutatást;

31. hangsúlyozza, hogy a művi terhességmegszakítás családtervezési módszerként semmiképpen nem népszerűsíthető;

32. hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak politikákat és intézkedéseket kell megvalósítaniuk a művi terhességmegszakítás szociális és gazdasági okokból történő igénybevételének megelőzésére és ennek keretében támogatást kell nyújtaniuk a nehéz helyzetben lévő anyáknak és pároknak;

33. javasolja, hogy – mivel emberi jogi és népegészségügyi kérdésről van szó – a minőségi művi terhességmegszakítási szolgáltatásokat tegyék mindenki számára legálissá, biztonságossá és hozzáférhetővé a tagállamok népegészségügyi rendszerén belül, az adott tagállam területén lakóhellyel nem rendelkező nők számára is, akik gyakran azért keresik e szolgáltatásokat, mert azokhoz a művi terhességmegszakítás tekintetében korlátozó előírások miatt a lakóhelyük szerinti saját uniós országukban nem férhetnek hozzá, valamint az illegális művi terhességmegszakítások elkerülése végett, amelyek súlyosan veszélyeztetik a nők testi és lelki épségét;

34. hangsúlyozza, hogy a művi terhességmegszakítást – még ha legális is – gyakran akadályozzák vagy késleltetik a megfelelő szolgáltatásokhoz való hozzáférés előtti akadályok, például a művi terhességmegszakítás elvégzésének lelkiismereti okokból való megtagadásának széles kör alkalmazása, az egészségügyi szempontból szükségtelenül hosszú várakozási idő vagy az elfogult tanácsadás; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak szabályozniuk és ellenőrizniük kell a művi terhességmegszakítás elvégzésének lelkiismereti okokból történő megtagadását a kulcsfontosságú hivatásokban annak biztosítása érdekében, hogy a reproduktív egészségügyi ellátást egyéni jogként lehessen szavatolni, miközben biztosítva van a jogszerű szolgáltatásokhoz való hozzáférés, és megfelelő és minőségi beutalási rendszer működik; hangsúlyozza, hogy a művi terhességmegszakítás elvégzésének lelkiismereti okokból való megtagadásához való jog egyéni jog, nem pedig kollektív szabály, és hogy bizalmas és értékítélettől mentes tanácsadást kell biztosítani; aggodalommal jegyzi meg, hogy az egyházi kórházakban és klinikákon Unió-szerte a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos szolgáltatások elvégzésének megtagadására kényszerítik az egészségügyi személyzetet;

35. felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el célzott intézkedéseket a marginalizálódás, valamint a társadalmi és gazdasági kirekesztés veszélyének kitett kiszolgáltatott személyek sajátos igényeinek kezelése érdekében, különös tekintettel a vidéki térségekben élő fiatal nőkre, akik – elsősorban a jelenlegi gazdasági válság idején – gazdasági és szociális nehézségek miatt nem mindig férnek hozzá a modern fogamzásgátló módszerekhez;

36. felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a művi terhességmegszakítást vagy ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtó egészségügyi szakembereket ne érje üldöztetés, és ne alkalmazzanak velük szemben büntetőjogi eszközöket e szolgáltatások nyújtása miatt;

37. felhívja a tagállamok és a tagjelölt országok kormányait, hogy ne indítsanak eljárást azon nők ellen, akiken illegális művi terhességmegszakítást hajtottak végre;

38. javasolja, hogy a tagállamok továbbra is biztosítsák a gyermekágyi halandóság alacsony szintjének fenntartásához szükséges tájékoztatást és szolgáltatásokat, valamint tegyenek további erőfeszítéseket e szint csökkentésére és a jó minőségű terhesgondozás és újszülöttgondozás biztosítására;

Az átfogó szexuális oktatásról és az ifjúságot támogató szolgáltatásokról

39. felhívja a tagállamokat a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos átfogó információkhoz, oktatáshoz és szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés biztosítására; nyomatékosan kéri őket annak biztosítására, hogy ez az információ terjedjen ki a családtervezés és a tanácsadás, valamint a szakképzett személy által nyújtott szüléskísérés különféle modern módszereire, illetve a szülészeti és nőgyógyászati sürgősségi ellátáshoz való hozzáférés jogára, és ne ítélkezzen és legyen tudományosan helytálló a terhességmegszakítással kapcsolatos szolgáltatásokat illetően;

40. hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú a fiataloknak a további érintettekkel – különösen a szülőkkel –együttműködésben történő bevonása a szexuális oktatási programok kidolgozásába, végrehajtásába és értékelésébe, ösztönzi a fiatalok közül kikerülő oktatók szexuális oktatásban való alkalmazását, mivel ez jó módja autonómiájuk megerősítésének, és felszólítja a tagállamokat és a tagjelölt országokat, hogy változatos módszerek – így például az óvszerhasználatot és más fogamzásgátló módszerek alkalmazását ösztönző reklámkampányok és közösségi marketing, valamint olyan kezdeményezések, mint például az anonim telefonos segélyvonalak – segítségével igyekezzenek elérni a fiatalokat;

41. felhívja a tagállamokat, hogy valamennyi általános és középiskolai tanuló számára tegyék kötelezővé a szexuális nevelésben való részvételt, továbbá az iskolai tantervekben biztosítsanak elegendő időt e téma oktatására; javasolja, hogy a szexuális neveléssel foglalkozó programokat rendszeresen vizsgálják felül és tegyék naprakésszé, és fordítsanak különös figyelmet a nők tiszteletének és a nemek közötti egyenlőségnek a kérdésére;

42. hangsúlyozza, hogy a szexuális oktatást holisztikus, jogokon alapuló és pozitív módon kell kialakítani és végrehajtani, az életvezetési készségek fejlesztésének hangsúlyozása és a szexuális és reproduktív egészség és jogok mind pszichoszociális, mind orvosbiológiai szempontjainak figyelembe vétele mellett;

43. hangsúlyozza, hogy a serdülők szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos szükségletei eltérnek a felnőttekétől; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a serdülők olyan felhasználóbarát szolgáltatásokhoz férjenek hozzá, amelyek esetében problémáikat és a titoktartáshoz és adatvédelemhez való jogukat megfelelőképpen figyelembe veszik;

44. felszólítja a tagállamokat, hogy nyújtsanak a serdülőkorúak számára a szülő vagy a gyám engedélye nélkül is hozzáférhető, az életkoruknak, érettségüknek és fejlődési képességeiknek megfelelő szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokat, amelyek mentesek a nemi alapú megkülönböztetéstől és független a családi állapottól, fogyatékosságtól vagy szexuális irányultságtól/nemi identitástól;

45. felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak kötelező, a fiúk és a lányok számára közös keretben nyújtott szexuális és érzelmi kapcsolati oktatásról valamennyi gyermek és serdülő számára;

46. kéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és valósítsanak meg kötelező posztgraduális oktatási programokat, kurzusokat és képzéseket a szexuális egészség és a reproduktív jogok kérdéséről orvostanhallgatók és egészségügyi szolgáltatók számára annak érdekében, hogy a jövőben minőségi – az egészségügyi körülményeiket, a személyes és karrierrel összefüggő igényeiket, valamint a kívánt család méretének meghatározására vonatkozó tanácsadást lehessen biztosítani a nők és a párok számára;

47. nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a serdülőkorú lányok és fiúk biztonságos, hatékony és megfizethető fogamzásgátlási módszerekhez – köztük az óvszerhez – való hozzáférését akadályozó tényezők felszámolására, és nyújtsanak érthető tájékoztatást a fogamzásgátlásról;

48. emlékezteti a tagállamokat arra, hogy biztosítaniuk kell a gyermekek és a fiatalok számára azt a jogot, hogy – az életkort és a nemek közötti különbségeket szem előtt tartva – a szexualitással, többek között a szexuális irányultsággal, a nemi identitással és annak kifejezésével kapcsolatos tájékoztatást kaphassanak, és az így megszerzett információkat átadhassák;

49. kitart amellett, hogy a tagállamoknak a fiatal és kiskorú anyákkal és leendő anyákkal való együttműködésre irányuló intézkedéseket kell tenniük annak érdekében, hogy támogassák őket a korai anyasággal járó problémák megoldásában, valamint hogy megelőzzék az újszülöttgyilkosságot;

50. hangsúlyozza, hogy a szexuális oktatásnak ki kell terjednie a sztereotípiák és az előítéletek elleni küzdelemre, a nemi alapú erőszak bármely formájára, és a nők és a lányok elleni erőszakra, fényt kell derítenie a nemen és szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésre, valamint a valós egyenlőség – különösen a nők és a férfiak közötti egyenlőség – strukturális akadályaira, és el kell ezeket ítélnie, továbbá hangsúlyoznia kell a kölcsönös tiszteletet és a közös felelősségvállalást;

51. hangsúlyozza, hogy a fiatal LMBTI-személyek jogainak hatékony támogatása és védelme érdekében a szexuális oktatásnak magában kell foglalnia az LMBTI-személyekre vonatkozó, hátrányos megkülönböztetéstől mentes tájékoztatást és róluk pozitív kép közvetítését;

52. hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy különösen nagy szükség van a szexuális oktatásra akkor, amikor a fiatalok – különösen az interneten – korán hozzáférnek a pornográf és megalázó tartalmakhoz; hangsúlyozza, hogy a szexuális oktatásnak a fiatalok érzelmi fejlődését támogató tágabb megközelítés részét kell képeznie annak érdekében, hogy a fiatalok egymás kölcsönös tisztelete mellett építhessék ki kapcsolataikat; arra bátorítja a tagállamokat, hogy indítsanak a szülőket és a felnőtteket célzó figyelemfelhívó kampányokat a pornográfia serdülőkorúakra gyakorolt káros hatásairól;

53. felhívja emellett a tagállamok figyelmét a kapcsolatok érzelmi vetületére is kiterjedő, teljes körű szexuális oktatás alapvető fontosságára, tekintettel a fiatal lányok szexualizációjának jelenségére a fiatalok által széles körben hozzáférhető audiovizuális és digitális tartalmakban;

54. felszólítja a tagállamokat, hogy a szexuális oktatás keretében helyezzenek hangsúlyt a szexuális úton terjedő fertőzések, köztük a HIV megelőzésére a kockázatmentes szexuális magatartás előmozdítása és a védekezési módszerekhez való hozzáférés elősegítése révén;

A szexuális úton terjedő fertőzések megelőzéséről és kezeléséről

55. sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsanak azonnali és egyetemes hozzáférést a szexuális úton terjedő fertőzések – biztonságos és ítélkezéstől mentes módon nyújtott – kezeléséhez;

56. felszólítja a tagállamokat, hogy tartsák fenn és növeljék a szexuális úton terjedő fertőzésekről, különösen a HIV-ről/AIDS-ről, a betegségek átadásának módjáról, az átadás esélyét növelő szexuális gyakorlatokról és a megelőzési módokról, valamint a nem kívánt terhességek elkerülésének módjáról a szélesebb közönség számára elérhetővé tett – a legfrissebb orvosi felfedezésekre és gyakorlatokra épülő – információk minőségét és szintjét;

57. felszólítja a tagállamokat, hogy az önkéntes tanácsadás és a szűrővizsgálatok mellett folytassanak megelőző tevékenységeket;

58. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nők és a veszélyeztetett népességcsoportok, így a prostitúciót folytató személyek, a fogvatartottak, a migránsok és az intravénás kábítószer-fogyasztók igényeit szem előtt tartva foglalkozzanak a HIV-vel/AIDS-szel élők sajátos szexuális és reproduktív egészségével és jogaival, különösen a vizsgálathoz és kezeléshez való hozzáférés integrálásával és megfordítva az AIDS/HIV nőket és a veszélyeztetett népességcsoportokat fenyegető kockázatához hozzájáruló mögöttes társadalmi-gazdasági tényezőket, például a nemek közötti egyenlőtlenséget és a megkülönböztetést;

59. felszólítja az Uniót, hogy – a HIV-re/AIDS-re és más szexuálisan terjedő fertőzésekre, valamint az elhanyagolt trópusi betegségekre összpontosítva – mozdítsa elő az új és továbbfejlesztett, elfogadható, megfizethető, elérhető és minőségi megelőzési technológiákra, diagnosztikára és kezelésekre irányuló kutatást és fejlesztést, valamint hajtson végre ezekre irányuló beruházásokat annak érdekében, hogy csökkentse e betegségeknek az anyák és a gyermekek egészségére jelentett terhét;

60. felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a HIV megelőzésére irányuló hatékony és inkluzív stratégiákat, és helyezzék hatályon kívül azokat a rendeleteket és törvényeket, amelyek hátrányos helyzetbe hozzák és megbélyegzik a HIV/AIDS-fertőzött személyeket, mivel e jogszabályok hatástalannak bizonyultak a HIV megelőzésében, sőt az elérni kívánt céllal ellentétes hatásuk volt;

61. felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a tájékoztatáshoz, a védőoltásokhoz és a megfelelő kezelésekhez való hozzáférést, hogy ezáltal megelőzzék a gyermekek HIV-vel terhesség alatt történő megfertőződését, valamint hogy azt a születést követően azonnal kezelni tudják;

A szexuális és reproduktív jogokkal kapcsolatos erőszakról

62. elítéli a nők testi integritásának mindennemű megsértését, valamint a nők szexualitásának és reprodukciós önrendelkezésének ellenőrzésére irányuló ártalmas gyakorlatokat, különösen a női nemi szerv megcsonkítását; hangsúlyozza, hogy az említettek az emberi jogok súlyos megsértésének minősülnek, amivel a tagállamoknak kötelességük haladéktalanul foglalkozni;

63. javasolja a tagállamoknak annak biztosítását, hogy a nőknek és a férfiaknak – tartozzanak bármely társadalmi vagy etnikai csoporthoz – teljes körű tájékoztatáson alapuló hozzájárulásukat kelljen adniuk valamennyi egészségügyi szolgáltatáshoz és eljáráshoz, így a fogamzásgátlási szolgáltatásokhoz, a sterilizációhoz és a művi terhességmegszakításhoz is; felszólítja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki olyan eljárásokat, amelyek biztosítják az embertelen vagy megalázó bánásmódtól való mentességet a reproduktív egészségügyi ellátást nyújtó létesítményekben, külön hangsúlyt helyezve a büntetés-végrehajtási intézetekre, a mentális egészségügyi intézetekre és az idősgondozási központokra;

64. emlékeztet arra, hogy a nők elleni szexuális erőszak vagy a nők felett gyakorolt szexuális kontroll, így a nemi erőszak – a házasságon belüli nemi erőszakot is beleértve –, a női nemi szervek megcsonkítása, a szexuális visszaélés, a vérfertőzés, a szexuális kizsákmányolás, a szexuális zaklatás és a kényszerített korai vagy gyermekházasság hosszú távon káros hatást gyakorol a nők és a lányok szexuális és reproduktív egészségére, önbecsülésére és a szerepük megerősítésére; felhívja a tagállamokat, hogy – a nemzeti és közösségi szintű oktatási programok támogatásával – foglalkozzanak a nők és lányok védelmének szükségességével, és hogy összpontosítsanak a visszaélések elkövetőire kirótt szigorú büntetésekkel járó intézkedésekre, többek között a szemérem elleni erőszak büntetendővé nyilvánítására;

65. felhívja a tagállamokat, hogy írják alá és ratifikálják az Európa Tanács nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményét;

66. felszólítja a tagállamokat és a tagjelölt országokat, hogy a nemi erőszak áldozataivá vált nők számára, továbbá olyan esetekben, ha egészségükre vagy életükre súlyos veszély leselkedik, teljes körű egészségügyi és jogszabályi garanciák mellett, minden korlátozástól mentesen biztosítsák a művi terhességmegszakításhoz való hozzáférést;

67. kitart amellett, hogy a szexuális és reproduktív egészségnek és jogoknak a meglévő nemzetközi emberi jogi eszközökben és a politikai konszenzuson alapuló, kulcsfontosságú dokumentumokban kell gyökerezniük; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az Unió egységes fellépésének hiányában az ENSZ által elfogadott végleges dokumentum nem tükrözte az Egyesült Nemzetek Szervezetének fenntartható fejlődésről szóló konferenciájára (Rio+20) való felkészülés keretében kialakított uniós álláspontot, amely a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat több területet érintő, a fejlesztéssel kapcsolatos más szempontok tekintetében is kulcsfontosságú kérdésként ismerte el;

68. felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák az ICPD+20, a Peking+20 és a Rio+20 folyamatoknak a 2015 utáni időszakra szóló keretbe való felvételét;

A szexuális és reproduktív egészségről és jogokról, valamint a hivatalos fejlesztési segélyről (ODA)

69. emlékezteti a tagállamokat arra, hogy a reproduktív egészségbe és családtervezésbe való beruházás a fejlesztés egyik legköltséghatékonyabb módja, és a legeredményesebb mód arra, hogy egy ország fenntartható fejlődését előremozdítsák;

70. kiemeli, hogy a fejlődő országokban – a nők egészségének fejlesztésére irányuló törekvések szerves részeként – igen fontos a szexuális és reprodukciós egészséggel kapcsolatos felvilágosítás és figyelemfelkeltés;

71. kéri a Bizottságot, hogy a fejlesztési együttműködési eszközre vonatkozó tematikus sorok közé vegyen fel egy, a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos különleges sort, valamint hogy valamennyi megfelelő eszközben biztosítson elegendő finanszírozást a szexuális és reproduktív egészség és jogok tágabb menterendjének tárgykörére;

72. emlékeztet arra, hogy a fejlődő országokban sürgősen képzett egészségügyi dolgozókra van szükség, továbbá – pénzügyi ösztönzők és a képzések támogatása révén – meg kell előzni a képzett egészségügyi szakemberek elvándorlását; hangsúlyozza a HIV-vel és a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos integrált egészségügyi szolgáltatások, valamint annak fontosságát, hogy a civil társadalmat és a helyi hatóságokat, közösségeket, népegészségügyi nonprofit szervezeteket és önkéntes szervezeteket valamennyi szinten bevonják az egészségügyi szolgáltatások kialakításába; kitart különösen amellett, hogy a vidéki és a félreeső területeken elő kell segíteni a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést;

73. támogatja az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 1903. sz. (2010) ajánlását, amely szerint a bruttó nemzeti jövedelem 0,7%-át a hivatalos fejlesztési segélyre kellene elkülöníteni; felhívja az EU-t arra, hogy a 2014–2020-ra szóló európai külső fellépési eszköz és az Európai Fejlesztési Alap finanszírozása és végrehajtása révén tartsa fenn ezt a kötelezettségvállalását;

74. emlékeztet arra, hogy a fejlődő országok közé tartozó egyes uniós partnerországokat sújtó járványok, többek között HIV-járványok jelentősen gátolják a fejlődést;

75. szorgalmazza, hogy a HIV/AIDS leküzdésére és/vagy más egészségvédelmi célokra uniós finanszírozásban részesülő szervezetek dolgozzanak ki egyértelmű, áttekinthető és átlátható stratégiát arról, hogy miként integrálhatják beavatkozásaikba a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat és a HIV megelőzésének elsődleges célját;

76. sürgeti az Európai Uniót annak biztosítására, hogy az európai fejlesztési együttműködés az emberi jogokon alapuló megközelítést fogadjon el, és hogy e megközelítés határozottan és kifejezetten a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat állítsa a középpontba, és ezek tekintetében konkrét célokat határozzon meg, különös figyelmet szentelve a családtervezési szolgáltatásokra, a gyermekágyi és csecsemőhalálozás kérdésére, a biztonságos művi terhességmegszakítás és fogamzásgátlók biztosítására, a HIV-fertőzés és az AIDS, valamint más, nemi úton terjedő betegségek megelőzésére és leküzdésére, és az olyan gyakorlatok felszámolására, mint a női nemi szervek megcsonkítása, a korai és / vagy kényszerházasságok, a magzat neme alapján történő, szelektív művi terhességmegszakítás és a kényszersterilizáció;

77. felszólítja az uniós küldöttségeket, hogy működjenek együtt az érintett kormányokkal a nők és a lányok társadalmon belüli szerepének előmozdítására összpontosító politikák kidolgozásában és végrehajtásában annak érdekében, hogy felvegyék a küzdelmet a nemek közötti különbségekkel és a nőkkel és lányokkal szembeni hátrányos megkülönböztetéssel, valamint a fiúgyermekek előnyben részesítését vezérlő társadalmi normákkal szemben, amelyek a nem születés előtti megválasztásának, a lánygyermekek meggyilkolásának, a lánymagzatok abortálásának, a korai kényszerházasságoknak és a női nemi szervek csonkításának kiváltó okai; hangsúlyozza, hogy a nemi alapú szelekció mérsékléséért tett intézkedések nem akadályozhatják vagy korlátozhatják a nők törvényes szexuális és reproduktív egészségügyi technológiákhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférési jogát;

78. sürgeti, hogy az Unió és a tagállamai által nyújtott humanitárius segélyt ténylegesen zárják ki az Egyesült Államok vagy más támogatók által a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatban alkalmazott megszorításokból, különösen azáltal, hogy a fegyveres konfliktusok során nemi erőszak áldozataivá vált nők és lányok számára hozzáférést biztosítanak a művi terhességmegszakításhoz;

79. arra sürgeti a tagállamokat és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy az emberi jogokról folytatott párbeszéd keretében vizsgálják meg azokat az akadályokat, amelyekkel a személyek a reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáféréskor, valamint szexuális és reproduktív jogaik gyakorlásakor szembesülnek;

80. megjegyzi, hogy az 1994-ben Kairóban tartott nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia (ICPD) cselekvési programjának végrehajtása elismerte, hogy a szexuális és reprodukciós egészség és az azokhoz való jog elengedhetetlen a fenntartható fejlődés megvalósításához;

81. e tekintetben sürgeti a Bizottságot, hogy fejlesztési prioritásai között tartsa fenn a jó minőségű, megfizethető, elfogadható és elérhető szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz, a terhesgondozáshoz és gyermekágyi egészségügyi szolgáltatásokhoz – többek között az önkéntes családtervezéshez, a fogamzásgátló eszközökhöz, a biztonságos abortuszhoz és az ifjúságot támogató szolgáltatásokhoz – való hozzáférés előtti akadályok felszámolását, ugyanakkor lépjen fel a magzat neme alapján az anya akarata ellenére végzett abortuszhoz, kényszersterilizációhoz és szexuális erőszakhoz vezető, nemek közötti hátrányos megkülönböztetéssel szemben, továbbá hogy megkülönböztetésmentes módon biztosítsa a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátáshoz és a terhesgondozáshoz és gyermekágyi egészségügyi ellátáshoz szükséges eszközöket, az AIDS-megelőzést, a gyógykezeléseket, az ellátásokat és a segítségnyújtást;

82. annak biztosítására sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy az ICPD+20 operatív felülvizsgálati folyamat a szexuális és reproduktív jogok teljes körű gyakorlásához kapcsolódó valamennyi szempont átfogó felülvizsgálatát eredményezze, valamint hogy szilárd és haladó megközelítést vezessenek be a szexuális és reproduktív jogok tekintetében, a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban, fokozva megvalósításuk tekintetében az elszámoltathatóságot; felhívja különösen az EU-t és tagállamait annak biztosítására, hogy a felülvizsgálatot részvételi alapon folytassák le, és hogy a folyamat biztosítson lehetőséget a különböző érdekeltek – többek között a civil társadalom, valamint a nők, a serdülőkorúak és a fiatalok – számára az abban való jelentőségteljes részvételre; emlékeztet arra, hogy egy ilyen felülvizsgálat keretének az emberi jogokon kell alapulnia, és különös hangsúlyt kell fektetnie a szexuális és a reproduktív jogokra;

83. kéri a Bizottságot, az EKSZ-t, és különösen a helyi uniós kirendeltségeket, hogy legyenek teljesen mértékben tisztában a szexuális és reproduktív egészség és jogok, illetve a terhesgondozás és a gyermekágyi egészségügyi szolgáltatások kérdésével, mivel ezek az emberi fejlődés, az irányítás, a nemek közötti egyenlőség és az emberi jogok, valamint a vidéki fiatalok és nők gazdasági önrendelkezése megteremtésének összefüggésében a befogadó jellegű és fenntartható fejlődés, illetve a jelenlegi 2014–2020-as uniós programozási eljárás fontos elemei;

84. nyomatékosan kéri az Uniót annak biztosítására, hogy a populációdinamika és az inkluzív és fenntartható fejlődés kapcsolódási pontjai, valamint a szexuális és reproduktív egészség és jogok kapjanak prioritást a 2015 utáni időszakra szóló olyan globális fejlesztési keret kialakításában, amelyben valamennyi egyén érvényesítheti emberi jogait – a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat is beleértve –, szociális helyzetétől, életkorától, szexuális irányultságától, nemi identitásától, fajától, etnikumától, fogyatékosságától, vallásától vagy meggyőződésétől függetlenül; kitart amellett, hogy az Uniónak e kérdésben egységesen, koherensen és irányt mutatóan kell fellépnie;

85. emlékeztet arra, hogy a nem kívánt terhességgel érintett nők számára a világon mindenütt azonnali hozzáférést kell biztosítani a megbízható tájékoztatáshoz és a tanácsadáshoz; emlékeztet arra is, hogy minőségi és átfogó egészségügyi szolgáltatásokat és támogatást kell nyújtani;

86. felszólítja az Uniót és a tagállamait, hogy teljesítsék azon kötelezettségvállalásaikat, miszerint teljes körűen és hatékonyan végrehajtják a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia cselekvési programját és a felülvizsgálati konferenciák eredményeit;

87. sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy támogassák a szexuális és reproduktív egészség és jogok az egyetemlegességen és a közös felelősségvállaláson alapuló megteremtése és népszerűsítése kapcsán a nemzeti kormányok, helyi hatóságok és a civil társadalom részéről vállalt szerepet és iránymutatást;

88. arra kéri a Parlamentet, hogy térjen ki a szexuális és reproduktív egészség és jogok megsértésének kérdésére a Parlamentnek az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló éves jelentésében;

°

°         °

89. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

HL C 59., 2001.2.23., 133. o.

(2)

HL C 320., 2005.12.15., 12. o.

(3)

HL C 348., 2010.12.21., 11. o.

(4)

HL L 224., 2003.9.6., 1. o.

(5)

HL L 403., 2006.12.30., 9. o.

(6)

HL L 142., 2004.4.30., 1. o.

(7)

HL C 305., 1994.10.31., 80. o.

(8)

HL C 211., 1996.7.22., 31. o.

(9)

HL C 271., 2003.11.12., 219. o.

(10)

HL L 142., 2004.4.30., 1. o.

(11)

HL C 295., 2009.12.4.

(12)

HL C 296., 2012.10.2., 26. o.

(13)

HL C 251., 2013.8.31., 1. o.

(14)

„A válság kínálta lehetőségek: a HIV megelőzése korai serdülőkortól fiatal felnőttkorig” című UNICEF-jelentés, 2011.


INDOKOLÁS

Az ENSZ fejlesztési programja évente rangsorolja az országokat a nemek közötti egyenlőtlenség szintje szerint. A nemek közötti egyenlőtlenség mutatóját az élet három aspektusa – a reproduktív egészség, az önrendelkezés és a munkaerőpiac – tekintetében a nemek közötti különbségek alapján elszenvedett hátrány alapján érik(1). Ez a jelentés az első elemre és az ahhoz kapcsolódó jogokra összpontosít, nemcsak az emberi jogokkal kapcsolatos kérdésként, hanem a nemek közötti egyenlőség megteremtésének eszközeként is.

Mivel a világ legfejlettebb országai közé tartoznak, a tagállamok népességeik reproduktív egészségének állapota alapján vezető helyen szerepelnek az országok globális rangsorában(2). A tagállamoktól rendelkezésre álló adatok azonban európai viszonylatban óriási különbséget mutatnak a nők szexuális és reproduktív egészsége tekintetében.

Az Európai Parlament több alkalommal is támogatásáról biztosította a szexuális és reproduktív egészségbe és jogokba való beruházást. A szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos határozott uniós álláspont csak az említett intézménytől kapott határozott támogatással alakítható ki.

A jelentés nagyon időszerű. Az aktuális politikai és gazdasági helyzet fenyegeti a szexuális és reproduktív egészség és jogok tiszteletben tartását. A jelenlegi pénzügyi válság és a gazdasági visszaesés, valamint az állami költségvetések kapcsolódó megszorításai miatt tagállami szintű tendenciaként jelentkezik az egészségügyi szolgáltatások privatizációja és az egészségügyi szolgáltatások hozzáférhetőségének és minőségi színvonalának csökkenése(3). Emellett a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatban igen konzervatív álláspontok jelentek meg egész Európában. Ahogyan az egyes országokban, például Spanyolországban vagy Magyarországon, továbbá a regionális fórumokon, például az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében, a Szociális Jogok Európai Bizottságában, sőt magában az EP-ben is egyértelműen érezhető, az abortuszellenesség egyre erősebbé és hangosabbá válik. E támadásokat figyelembe véve most minden eddiginél fontosabb, hogy az EP kiálljon a szexuális és reproduktív jogok mint emberi jogok mellett, és hasznos, európai szintű összefoglalót adjon közre a szexuális és reproduktív egészség és jogok aktuális helyzetéről.

Szexuális és reproduktív egészség

A WHO szerint „a reproduktív egészség összefügg az élet valamennyi szakaszának reprodukciós folyamataival, funkcióival és rendszereivel. A reprodukciós egészség azt jelenti, hogy az emberek képesek felelős, megfelelő és biztonságos nemi életet élni, képesek szaporodni és szabadon dönteni arról, hogy ezt tegyék-e, s ha teszik, mikor és milyen gyakran tegyék. Ide tartozik a férfiak és nők azon joga, hogy tájékozottak legyenek, és hozzájuthassanak a biztonságos, hatékony, megengedhető és elfogadható, maguk által választott családtervezési módszerekhez, valamint a megfelelő egészségügyi gondozáshoz való jog, ami lehetővé teszi a nők számára, hogy biztonságosan hordják ki terhességüket és szüljenek, és a legjobb esélyt adja a pároknak ahhoz, hogy egészséges kisgyermekük legyen.”(4)

A szexuális egészség „a szexualitással kapcsolatos fizikai, mentális és szociális jóléti állapot, és nem csupán a betegség, működési zavar vagy fogyatékosság hiánya. A szexuális egészséghez szükség van a szexualitással és a szexuális kapcsolatokkal szembeni pozitív megközelítésre és az említettek tiszteletben tartására, továbbá a kényszertől, megkülönböztetéstől és erőszaktól mentes, örömteli és biztonságos szexuális élmény meglétének lehetőségére. A szexuális egészség meglétéhez és fenntartásához valamennyi személy szexuális jogait tiszteletben kell tartani, védelmezni és érvényesíteni kell.”(5)

Szexuális és reproduktív jogok

A szexuális és reproduktív egészség számára a szexuális és reproduktív jogok biztosítanak védelmet. Ahogyan azt a pekingi cselekvési platform (1995) 96. cikke is elismeri, e jogok alapját az egyenlőség és a méltóság emberi joga alkotja.

A szexuális és reproduktív jogok – így például az anyai egészségügyi ellátáshoz és a családtervezéshez való jog – közé tartoznak a számos, már bevett polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális joghoz kapcsolódó szabadságok és jogosultságok. Noha egymással nem felcserélhetők, a reproduktív jogok a szexuális jogok egyik aspektusát képezik, ahogyan a szexuális jogok is a reproduktív jogok egyik részét alkotják.(6)

Gyermekágyi halálozás

Noha a tagállamok többségében nagyon alacsony a gyermekágyi halálozás aránya (100 000 élve születésre 2–10 gyermekágyi halál jut)(7), egyes tagállamokban ezek az arányok jelentős mértékben nagyobbak (Lettországban 34, Romániában 27, Magyarországon 21, Luxemburgban 20). Számos tagállamban kedvező tendenciák láthatók, például 1990 és 2010 között Romániában a gyermekágyi halálozási arány 170-ről 27-re csökkent, Lettországban 54-ről 34-re, Bulgáriában 24-ről 11-re, Litvániában 34-ről 8-ra. Ugyanakkor más tagállamok aggasztó tendenciákat és ingadozásokat mutatnak; Luxemburg esetében a gyermekágyi halálozás becsült aránya az 1990-es 6-ról meredeken növekedett a 2010-es 20-ra, Magyarország pedig az 1990-es 23-at 10-re csökkentette a 2000-es években, amely azonban 2010-ben ismételten 21-re ugrott.(8) Az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2011. évi éves jelentéséről szóló, 2012. december 13-i állásfoglalásában az Európai Parlament emlékeztetett arra, hogy a gyermekágyi halálozás és betegség megelőzéséhez a nők és lányok emberi jogainak – különösen az élethez, az oktatáshoz, az információhoz és az egészséghez való jogaik – eredményes előmozdítására és védelmére van szükség. Az EP hangsúlyozta, hogy az EU-nak ezért fontos szerepet kell betöltenie abban, hogy hozzájáruljon a terhesség és szülés előtt, alatt vagy után előforduló, megelőzhető komplikációk csökkentéséhez.

Adatgyűjtés

Számos tagállam nem gyűjti a reproduktív és szexuális egészség teljes körű méréséhez szükséges adatokat. A tagállamoknak például több mint kétharmada nem rendelkezik információval az olyan terhes nők százalékos arányáról, akik legalább egy szülés előtti vizsgálaton részt vettek, és a tagállamok több mint egynegyede nem rendelkezik adatokkal a szakképzett egészségügyi szakember által levezetett szülések százalékos arányára vonatkozóan.(9) Bár egyes nagyon fejlett országokban feleslegesnek vélhetik az ilyen adatok összeállítását, ezek az adatok fontos mutatók, amelyek lehetővé teszik a reproduktív egészség normáinak következetes figyelemmel kísérését. Fontos, hogy a tagállamok átfogóbb adatokat és statisztikákat állítsanak össze és kísérjenek figyelemmel a szexuális és reproduktív egészség legalább nem és kor szerinti bontásban megadott mutatóira (szexuális úton terjedő fertőzések, a művi terhességmegszakítás és a fogamzásgátlás aránya, a fogamzásgátlás teljesítetlenül maradt igénye, serdülőkori terhesség stb.) vonatkozóan. Annak érdekében, hogy jobban át lehessen tekinteni az Unió egészében kialakult helyzetet, a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét fel kell hatalmazni arra, hogy gondoskodjon az adatok és a legjobb gyakorlatok gyűjtéséről és elemzéséről.

Szexuális oktatás

A legtöbb tagállamban a szexuális oktatást kötelezően írja elő a nemzeti jog, annak tartalma és minősége azonban változó. Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint a szexuális oktatás legjobb gyakorlata a Benelux és az északi országokban, Franciaországban és Németországban működik. A kelet- és dél-európai tagállamok inkább hiányos szexuális oktatási programokkal rendelkeznek, vagy nincs ilyen programjuk.(10)

A gyakoribb tinédzserkori szüléssel, művi terhességmegszakítással és szexuális úton terjedő fertőzésekkel kapcsolatos tendenciák az elégtelen vagy hiányos szexuális oktatáshoz köthetők. Az aktuális uniós adatok egybecsengenek ezzel a feltételezéssel, mivel a kelet-európai tagállamokban a legnagyobb a serdülőkori szülések és művi terhességmegszakítások aránya.(11)

Noha az általános tendencia a szexuális oktatási programok lassú javulását mutatja, a közös céloknak és a legjobb gyakorlatoknak az uniós államok közötti megosztása a szexuális oktatás normáinak harmonizálását szolgálná, és hozzájárulna valamennyi európai fiatal nagyobb egyenlőségéhez a szexuális és reproduktív egészség terén.

A serdülőkori szülések aránya és a nem kívánt terhesség

A serdülőkori szülések aránya(12) tagállamonként jelentősen eltérő. A serdülőkori szülések aránya jelenleg a következő országokban a legalacsonyabb (5–9 szülés évente): Hollandia, Szlovénia, Dánia, Svédország, Ciprus, Olaszország, Luxemburg és Finnország. A tagállamok többségében – Németország, Ausztria, Franciaország, Belgium, Görögország, Spanyolország, Csehország, Lettország, Lengyelország, Portugália, Írország, Litvánia, Magyarország és Málta esetében – valamivel nagyobb (10–20 szülés) a serdülőkori szülések száma. A serdülőkori szülések száma Szlovákiában (22), Észtországban (24), az Egyesült Királyságban (26), Romániában (40) és Bulgáriában (44) a legnagyobb.

Az egyes tagállamok kedvező tendenciái ellenére a serdülőköri szülések arányában a holland 5, az egyesült királyságbeli 26 és a bolgár 44 közötti éles különbség azt jelzi, hogy az EU ifjúságának jó része még mindig nem rendelkezik a felelős szexuális és reproduktív döntések meghozatalához szükséges készségekkel és ismeretekkel.

Amellett, hogy a legtöbb serdülőkori terhesség nem tervezett, és a fiatal lányok általában nincsenek felkészülve az anyaságra, a serdülőkori szülésnek gyakran hosszú távú következményei vannak. Terhességgel kapcsolatos egészségi problémák (pl. vetélés, csecsemőhalál) gyakrabban fordulnak elő a serdülőkori terhesség során, mint a felnőttkori terhesség esetében. A tanulmányok arra is utalnak, hogy a serdülőkorú anyák kisebb valószínűséggel végzik el a középiskolát, és valószínűbb, hogy szegénységben élnek. Emellett a serdülőkorúak gyermekei gyakran születnek alacsony súllyal, és gyakran alakulnak ki náluk egészségi és fejlődési problémák.(13)

A felnőtt nők szintén szembesülnek a nem kívánt terhesség problémájával, amely több okból is kialakulhat: a sikertelen fogamzásgátlás, a fogamzásgátlás nem megfelelő vagy következetlen alkalmazása, a fogamzásgátlás alkalmazását elutasító szexuális partner, kényszerített szexuális kapcsolat vagy nemi erőszak miatt, vagy egészségi okokból. Ahogyan azt a WHO is megjegyzi, „a körülmények változásával a tervezett terhesség is nem kívánttá válhat.”(14)

Művi terhességmegszakítás

Húsz tagállam engedélyezi a kérésre történő művi terhességmegszakítást. A hét fennmaradó tagállamból három (Nagy Britannia, Finnország, Ciprus) lehetővé teszi a korlátozó feltételek szabadabb értelmezését, másik három tagállam (Írország, Lengyelország, Luxemburg) esetében pedig a korlátozó feltételek szűkebb értelmezése és a művi terhességmegszakítás elvégzésére való hajlandóság hiánya vagy a terhességmegszakítás elvégzésétől való félelem miatt ritkán – esetleg soha nem – kerül sor (bejelentett) legális művi terhességmegszakításra. Málta az egyetlen olyan tagállam, amely jogszabályban tiltja – minden kivétel nélkül – a művi terhességmegszakítást.(15) A művi terhességmegszakítás végrehajtása feltételeinek korlátozása kiterjedhet a nő életét vagy testi és/vagy lelki egészségét veszélyeztető esetekre, a magzati fejlődés rendellenességeire, a nemi erőszakra, illetve orvosi vagy társadalmi-gazdasági okokra. A tagállamok többségében a művi terhességmegszakítás a terhesség 12. hetéig végezhető el. A terhességmegszakítás díja tagállamonként jelentős mértékben változik; azokban az országokban, amelyekben a társadalombiztosítás fedezi a művi terhességmegszakítást, ez kizárólag az orvosi okból elvégzett műtétekre vonatkozik. Egyes tagállamok kötelező várakozási időszakot írnak elő, a művi terhességmegszakítást igénylő kiskorúak esetében pedig szükség lehet a szülői beleegyezésre.(16)

Megjegyzendő, hogy egyre több akadályt állítanak a művi terhességmegszakítással kapcsolatos szolgáltatások elé még az olyan országokban is, amelyeknek a művi terhességmegszakításra vonatkozó jogszabályai megengedőbbek. Főként az a jellemző, hogy a nőknek a művi terhességmegszakítás elvégzését lelkiismereti okokból, szabályozatlanul megtagadó reproduktív egészségügyi szolgáltatókkal, kötelező várakozási időszakokkal vagy elfogult tanácsadással kell szembesülniük(17). A művi terhességmegszakítás elvégzésének lelkiismereti okokból való megtagadása sok nőt fosztott meg a reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáféréstől, így például a fogamzásgátlókkal, a szülés előtti vizsgálatokkal, valamint a terhesség jogszerű megszakításával kapcsolatos információktól, az ezekhez való hozzáféréstől, illetve ezek beszerzésétől. Szlovákia, Magyarország, Románia, Lengyelország, Írország és Olaszország vonatkozásában olyan esetekről számoltak be, amikor az összes nőgyógyász majdnem 70%-a és az összes aneszteziológus közel 40%-a lelkiismereti okokra hivatkozva tagadta meg a művi terhességmegszakítással kapcsolatos szolgáltatásokat. Ezek az akadályok egyértelműen ellentétesek az emberi jogi és a nemzetközi egészségügyi normákkal.(18)

Nem ritka, hogy a művi terhességmegszakítás tekintetében korlátozó előírásokkal rendelkező országokban élő nők másik tagállamba utaznak a művi terhességmegszakítás elvégeztetése érdekében. Ez a gyakorlat azonban nagy gazdasági terhet ró bizonyos csoportokra, túl azon, hogy a lakóhelyük szerinti országban esetleg büntetőeljárást indítanak ellenük. Emellett megnehezíti a művi terhességmegszakításra vonatkozó megbízható adatok gyűjtését. Egyes tagállamokon belül a vidéki térségekben élő nőknek is gyakran utazniuk kell a művi terhességmegszakítás elvégeztetéséhez.(19) A tilalom a gyakorlatban különösen a már amúgy is marginalizált nőket sújtja – azokat, akik nem tudnak könnyen elutazni egy másik tagállamba a művi terhességmegszakítás miatt, így például a nehéz anyagi körülmények között élőket, a menedékkérőket, az állami gondozásban vagy őrizetben lévő nőket stb. –, ami hozzájárul az egészség terén fennálló uniós egyenlőtlenségek növekedéséhez.

A legkevesebb bejelentett művi terhességmegszakítást(20) a következő tagállamokban hajtották végre: Németország, Görögország, Dánia és Portugália (1000 15–44 éves nőre 7–9 legálisan végrehajtott művi terhességmegszakítás jutott); a legtöbb bejelentett művi terhességmegszakítás pedig a következő tagállamokban történt: Észtország, Románia, Bulgária, Lettország, Magyarország és Svédország (35–21 művi terhességmegszakítás), amelyeket az Egyesült Királyság (17) és Franciaország követ (18).(21)

A művi terhességmegszakítás tilalmának potenciális népegészségügyi következményei miatt magától értetődőnek tűnik, hogy a művi terhességmegszakítás betiltása nem hat kedvezően az arányának csökkenésére; hatékonyabb lenne, ha a nem kívánt terhességek kialakulásának megelőzésére összpontosítanának.(22) Végezetül elmondható, hogy nagyon gyenge kapcsolat van a művi terhességmegszakítás legalitása és a művi terhességmegszakítások gyakorisága között, viszont nagyon szoros kapcsolat van a művi terhességmegszakítás legalitása és a művi terhességmegszakítás biztonságossága között. Emellett a WHO szerint: „a biztonságos művi terhességmegszakítás költsége [. . .] az egytizede a nem biztonságos művi terhességmegszakításból eredő következmények kezelési költségének.”(23)

Megjegyzendő továbbá, hogy a demográfiai válság miatt a családpolitika jelenlegi hangsúlya szintén befolyásolja – közvetlenül és közvetve is – a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos politikai döntéseket. Úgy tűnik, az az elképzelés, hogy a művi terhességmegszakítás betiltása növeli a születések számát, engedélyezése pedig hozzájárul a népességszám csökkenéséhez. Az elképzelést nem támasztják alá konkrét adatok, mi pedig úgy véljük, hogy az európai születési ráta alakulását sokkal hatékonyabban támogatná, ha javulnának az anyák és apák lehetőségei a magánélet és a munka nagyobb egyensúlyának megteremtését illetően.

Szexuális úton terjedő fertőzések

Az EU szisztematikusan vizsgál bizonyos szexuális úton terjedő fertőzéseket: ezek a HIV, a szifilisz, a veleszületett szifilisz, a gonorrhoea, a chlamydia és a lymphogranuloma venereum (LGV). A 2119/98/EK határozat szerint a tagállamoknak valamennyi szükséges változóval kapcsolatban be kell küldeniük az adatokat; erre azonban nem mindig kerül sor a gyakorlatban, ráadásul a szexuális úton terjedő fertőzések figyelemmel kísérése szolgáló egyes nemzeti rendszerek sem átfogó jellegűek. Következésképpen a tendenciák összevetése és azonosítása elégtelen vagy nem létező adatok alapján történhet.

A 100 000 lakosra eső új HIV-fertőzések tagállamonkénti éves aránya 5,7; a legalacsonyabb arányról 2010-ben Szlovákia (0,5) és Románia (0,7) számolt be, a legnagyobb arányról pedig Észtország (27,8), Lettország (12,2), Belgium (11) és az Egyesült Királyság (10,7). A kor szerint összesített adatok alapján az új HIV-fertőzések 11%-a a 15–24 éves korú fiatalok között következett be.(24)

Fontos, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok a járvány megfékezésére irányuló holisztikus megközelítés részeként foglalkozzanak a HIV-vel élő nők sajátos szexuális és reproduktív egészségével és jogaival, illetve szükségleteivel. Ez a szexuális és reproduktív egészségügyi programokhoz való hozzáférés kiterjesztésével, a HIV/AIDS vizsgálatához és kezeléséhez való hozzáférés integrálásával, önsegítő csoportokkal, tanácsadási és megelőző szolgáltatásokkal, valamint az AIDS/HIV nőket fenyegető kockázatához hozzájáruló mögöttes társadalmi-gazdasági tényezők, például a nemek közötti egyenlőtlenség, a megkülönböztetés és az emberi jogokkal kapcsolatos védelem hiányának megfordításával érhető el.

A szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos erőszak

A becslések szerint élete során tízből hét nőt ér fizikai és/vagy szexuális erőszak. A nemeken alapuló erőszak a megkülönböztetés olyan formája, amely súlyosan korlátozza a nőket abban, hogy a férfiakkal való egyenlőségük alapján élvezhessék jogaikat és szabadságaikat. A szexuális erőszak élethosszig tartóan romboló hatással van az azt elszenvedő áldozatok és túlélők lelki és fizikai egészségére és jólétére. A szexuális és reproduktív egészség tiszteletben tartása és előmozdítása, valamint a reproduktív jogok védelme és érvényesítése szükséges feltétel a nemek közötti egyenlőség eléréséhez és a nők szerepének valamennyi emberi joguk és alapvető szabadságuk gyakorlásának céljával történő megerősítéséhez, továbbá a nők elleni erőszak megelőzéséhez és enyhítéséhez.

Különös figyelmet kell fordítani az ártalmas hagyományos gyakorlatokra, például a női nemi szervek csonkítására/kivágására, a korai és kényszerházasságra, mivel ezek a gyakorlatok káros hatással lehetnek a jólétre, a szexuális kapcsolatokra, a terhességre és a szülésre, de a közösségekre nézve is.

A szexuális és reproduktív egészség és jogok a hivatalos fejlesztési segély összefüggésében

A szexuális és reproduktív egészség és jogok alapvető elemeit képezik az emberi méltóságnak és az emberi fejlődésnek, és a társadalmi és gazdasági fejlődés alapját jelentik. A legújabb összegyűjtött adatok alapján a szexuális és reproduktív egészség tartós és mélyreható kihívásai szerte a világon problémát jelentenek, különösen a fejlődő országokban.

Amellett, hogy határozott szakpolitikai kötelezettségvállalásokat tesz, az Európai Uniónak a fejlődés és a politika területén is szerepet kell vállalnia a szexuális és reproduktív egészségért és jogokért folytatott küzdelemben. Az Európai Unió fontos szerepet tölt be a szexuális és reproduktív egészség és jogok nemzetközi szinten – így például a 2015 utáni időszakra szóló fejlesztési keretrendszerben – történő előmozdításában, végrehajtásában és védelmében, így gondoskodva arról, hogy a népesség és a szexuális és reproduktív egészség és jogok kiemelt szerepet kapjanak a 2015 utáni időszakra szóló globális fejlesztési keretrendszerben és a Rio+20 konferencia nyomon követésében.

A tagállamoknak az 5. millenniumi fejlesztési cél és a hozzá tartozó két célkitűzés elérése érdekében a reproduktív, anyai, csecsemő- és gyermekegészség kérdésének átfogó módon történő kezelésével kell hozzájárulniuk az előrehaladás felgyorsításához. Ez magában foglalhatja a családtervezés, a terhesgondozás, a szakképzett személy által végzett szüléskísérés, a sürgősségi szülészeti és újszülöttellátás, a születés utáni ellátás, valamint a szexuális úton terjedő betegségek és fertőzések – például a HIV – megelőzésére és kezelésére szolgáló módszerek biztosítását. A tagállamoknak emellett támogatniuk kell a megfizethető, méltányos és kiváló minőség integrált egészségügyi ellátó szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést biztosító, és a közösségi alapú és klinikai gondozást magukban foglaló rendszereket.

Az EK fontos szerepet játszhat annak biztosításával, hogy az európai fejlesztési együttműködés az emberi jogokon alapuló, a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat kifejezetten középpontba helyező és ezekre vonatkozóan konkrét célokat kitűző megközelítést fogadjon el.

(1)

Az ENSZ fejlesztési alapja (2011): Human Development Report 2011: Sustainability and Equity: A Better Future for All, Technical Note 3 (Az emberi fejlődésről szóló 2011. évi jelentés: Fenntarthatóság és tőke – jobb jövőt mindenkinek. 3. sz. technikai megjegyzés).

(2)

Amint azt a nemek közötti egyenlőtlenség kiszámításához felhasznált indikátoradatok is alátámasztják. Az ENSZ fejlesztési alapja (2011): Human Development Report 2011: Sustainability and Equity: A Better Future for All, Technical Note 4 (Az emberi fejlődésről szóló 2011. évi jelentés: Fenntarthatóság és tőke – jobb jövőt mindenkinek. Statisztikai melléklet, 4. táblázat).

(3)

Az EP 2013. március 12-i állásfoglalása a gazdasági válságnak a nemek közötti egyenlőségre és a nők jogaira gyakorolt hatásáról.

(4)

A WHO Globális Szakpolitikai Bizottsága (1994). Position Paper on Health, Population and development for the International Conference on Population and Development (A nemzetközi népesedési és fejlődési konferencia számára összeállított, az egészséggel, a népesedéssel és a fejlődéssel foglalkozó jelentés), 1994. szeptember 5–13., 24. o., (89) bekezdés.

(5)

WHO (2006): Defining sexual health: Report of a technical consultation on sexual health (A szexuális egészség meghatározása: A szexuális egészségről tartott konzultációról készült jelentés); 2002. január 28–31., Genf.

(6)

Yamin, A. E. (szerk.), 2005, Learning to dance: Advancing women’s reproductive health and well-being from the perspectives of public health and human rights (Tánciskola: a nők reproduktív egészsége és jóléte a közegészségügy és az emberi jogok felőli megközelítésben), Cambridge, Harvard University Press.

(7)

A feltételezések szerint „azok az országok, ahol 100 000 születésre 1–10 haláleset jut, gyakorlatilag azonos szinten vannak, és a különbségek véletlenszerűek”, lásd az 1. lábjegyzetet.

(8)

Az ENSZ anyahalandósági becslésekkel foglalkozó ügynökségközi csoportja (2012). Trends in maternal mortality 1990 to 2010, WHO, UNICEF, UNFPA and The World Bank estimates” (Trendek az anyai halálozás terén: a WHO, az UNICEF, az UNFPA és a Világbank becslései (1990–2010)).

(9)

Az ENSZ fejlesztési alapja (2011): Human Development Report 2011: Sustainability and Equity: A Better Future for All, Technical Note 4 (Az emberi fejlődésről szóló 2011. évi jelentés: Fenntarthatóság és tőke – jobb jövőt mindenkinek. Statisztikai melléklet, 4. táblázat).

(10)

Beaumont, K; Maguire, M; Schulze, E; Európai Parlament (2013). A szexuális oktatással foglalkozó szakpolitikák az Európai Unióban. A következő címen érhető el: http://www.europarl.europa.eu/committees/en/femm.

(11)

Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (2012. június). Szexuális úton terjedő fertőzések Európában, 1990–2010.

(12)

A 15–19 éves kor közötti lányok szüléseinek száma egy évben, az említett korcsoportba tartozó 1000 lányra vonatkoztatva.

(13)

Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (2012. június). Szexuális úton terjedő fertőzések Európában, 1990–2010.

(14)

WHO (2012). Sexual and reproductive health: facts and figures about abortion in the European region (Szexuális és reproduktív egészség: tények és számok az európai régióban elvégzett művi terhességmegszakításokkal kapcsolatban).

(15)

Lásd a következőket: UN ICPD Beyond 2014 Review (A 2014 utáni időszakkal foglalkozó nemzetközi népesedési és fejlesztési ENSZ-konferencia áttekintése) (2012. július): Country Implementation Profiles (Az országonkénti végrehajtással kapcsolatos profilok); International Planned Parenthood Federation (Nemzetközi Családtervezési Szövetség) (2013. május): Abortion Legislation in Europe (A művi terhességmegszakításra vonatkozó jogszabályok Európában).

(16)

Nemzetközi Családtervezési Szövetség (2012. május): Abortion Legislation in Europe (A művi terhességmegszakításra vonatkozó jogszabályok Európában).

(17)

Christine McCafferty jelentése az Európa tanács számára: A nők hozzáférése a jog szerint járó egészségügyi ellátáshoz: az ellátás lelkiismereti okokból való történő megtagadásának szabályozatlanságából eredő probléma, 2010.07.20., és az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 1763. sz. (2010) állásfoglalása.

(18)

WHO (2. kiadás. 2012): Safe abortion: technical and policy guidance for health systems (A biztonságos művi terhességmegszakítás: technikai és szakpolitikai iránymutatás az egészségügyi ellátó rendszerek számára).

(19)

Nemzetközi Családtervezési Szövetség (2012. május): Abortion Legislation in Europe (A művi terhességmegszakításra vonatkozó jogszabályok Európában).

(20)

A leginkább korlátozó jogszabályokkal rendelkező tagállamok (Írország, Lengyelország, Luxemburg és Málta) kivételével.

(21)

Ausztriára, Ciprusra, Luxemburgra és Máltára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok. Az ENSZ gazdasági és szociális ügyekkel foglalkozó osztályának népességügyi alosztálya (2011. március): World Abortion Policies 2011 (A világ művi terhességmegszakítással kapcsolatos előírásai 2011-ben).

(22)

Nemzetközi Családtervezési Szövetség (2012. május): Abortion Legislation in Europe (A művi terhességmegszakításra vonatkozó jogszabályok Európában).

(23)

WHO (2012): Sexual and reproductive health: facts and figures about abortion in the European region (Szexuális és reprodukciós egészség: tények és számok az európai régióban elvégzett abortuszokkal kapcsolatban).

(24)

Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC)/a WHO Európai Regionális Irodája: HIV/AIDS surveillance in Europe 2011 (A HIV/AIDS alakulásának figyelemmel kísérése Európában, 2011).


KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY

Anna Zaborska részéről

Ez a nem kötelező erejű állásfoglalás sérti az EU-Szerződést és nem használható fel a művi terhességmegszakításhoz való jog bevezetésére vagy a (2012)000005. sz. európai polgári kezdeményezés teljes körű végrehajtásával szemben. Sem jogilag kötelező erejű nemzetközi egyezményre, sem az emberi jogok európai egyezményére, sem a nemzetközi szokásjogra nem lehet helytállóan hivatkozni abban az értelemben, hogy az kimondja vagy elismeri a művi terhességmegszakításhoz való jogot. Valamennyi uniós intézménynek, szervnek és ügynökségnek semlegesnek kell maradnia a művi terhességmegszakítás kérdését illetően. A Bíróság megállapítja (C-34/10. sz. ügy), hogy emberi embriónak minősül minden emberi petesejt már a megtermékenyítés szakaszától kezdve, és ezt az embriót védeni kell. A gyermek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozat megállapítja, hogy minden gyermeket megillet a jogi védelem, születése előtt és után egyaránt. Nem nyújtható uniós támogatás olyan hatóság vagy szervezet számára, amely előmozdít vagy támogat művi terhességmegszakításhoz vezető tevékenységet, vagy részt vesz ilyen tevékenység irányításában. Védelmezni kell a lelkiismereten alapuló tiltakozáshoz való jogot és az állam abbéli felelősségét, hogy biztosítsa, hogy a betegek hozzáférhessenek az orvosi ellátáshoz, különösen sürgősségi terhes- vagy gyermekágyi gondozást igénylő esetekben. Egyetlen személy, kórház vagy intézmény sem kényszeríthető, illetve vonható felelősségre vagy részesíthető bármilyen hátrányos megkülönböztetésben azért, mert megtagadja az emberi embrió halálát okozó cselekmény elvégzését, ilyen cselekményhez hely biztosítását, az ilyen cselekményekben való közreműködést, vagy azt, hogy ilyen cselekménynek magát alávesse.


VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről (10.7.2013)

a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részére

a szexuális és reproduktív egészségről és jogokról

(2013/2040(INI))

A vélemény előadója: Michael Cashman

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  ragaszkodik ahhoz, hogy a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz való egyetemes hozzáférés alapvető emberi jog, és kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a fejlesztési együttműködés és a tervezett globális fejlesztési keret kiindulópontja egy, az emberi jogokon és a nemek közötti egyenlőségen alapuló megközelítés legyen, és hogy a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat illetően rendelkezzen szilárd és tételesen megfogalmazott prioritással, konkrét célkitűzésekkel és mérhető mutatókkal, ugyanakkor helyezze előtérbe a nőket, a fiatalok önrendelkezésének kialakítását és a nemek közötti egyenlőséget;

2.  e tekintetben sürgeti a Bizottságot, hogy fejlesztési prioritásai között tartsa fenn a jó minőség, megfizethető, elfogadható és elérhető szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz, a terhesgondozáshoz és gyermekágyi egészségügyi szolgáltatásokhoz – többek között az önkéntes családtervezéshez, a fogamzásgátló eszközökhöz, a biztonságos abortuszhoz és az ifjúságot támogató szolgáltatásokhoz – való hozzáférés előtti akadályok felszámolását, ugyanakkor lépjen fel a magzat neme alapján az anya akarata ellenére végzett abortuszhoz, kényszersterilizációhoz és szexuális erőszakhoz vezető, nemek közötti hátrányos megkülönböztetés ellen, továbbá hogy megkülönböztetésmentes módon biztosítsa a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátáshoz és a terhesgondozáshoz és gyermekágyi egészségügyi ellátáshoz szükséges eszközöket, az AIDS-megelőzést, a gyógykezeléseket, az ellátásokat és a segítségnyújtást;

3.  kéri a Bizottságot, hogy a fejlesztési együttműködési eszközre vonatkozó tematikus sorok közé vegyen fel egy, a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos különleges sort, valamint hogy valamennyi megfelelő eszközben biztosítson elegendő finanszírozást a szexuális és reproduktív egészség és jogok tágabb menterendjének tárgykörére;

4.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák az ICPD+20, a Peking+20 és a Rio+20 folyamatoknak a 2015 utáni időszakra szóló keretbe való felvételét;

5.  tudatában van annak, hogy a minőségi egészségügyi ellátásokhoz, szolgáltatásokhoz – köztük a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz, a terhesgondozáshoz és a gyermekágyi egészségügyi ellátáshoz – és oktatáshoz való egyetemes hozzáférés elősegíti a befogadó jelleg és fenntartható fejlődést, valamint a csecsemő-, gyermek- és anyahalandóság csökkentését, továbbá a nők és a fiatalok önrendelkezésének kiteljesedését, és hogy ezért ez egy igen költséghatékony közegészségügyi és fejlesztési stratégia lehet;

6.  kitart amellett, hogy a szexuális és reproduktív egészségnek és jogoknak a meglévő nemzetközi emberi jogi eszközökben és a politikai konszenzuson alapuló, kulcsfontosságú dokumentumokban kell gyökerezniük; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az Unió egységes fellépésének hiányában az ENSZ által elfogadott végleges dokumentum nem tükrözte az Egyesült Nemzetek Szervezetének fenntartható fejlődésről szóló konferenciájára (Rio+20) való felkészülés keretében kialakított uniós álláspontot, amely a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat több területet érintő, a fejlesztéssel kapcsolatos más szempontok tekintetében is kulcsfontosságú kérdésként ismerte el;

7.  annak biztosítására sürgeti az Uniót, hogy a populációdinamika és az inkluzív és fenntartható fejlődés kapcsolódási pontjai, valamint a szexuális és reproduktív egészség és jogok kapjanak prioritást a 2015 utáni időszakra szóló olyan globális fejlesztési keret kialakításában, amelyben valamennyi egyén érvényesítheti emberi jogait – a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat is beleértve –, szociális helyzetétől, életkorától, szexuális irányultságától, nemi identitásától, fajától, etnikumától, fogyatékosságától, vallásától vagy meggyőződésétől függetlenül; kitart amellett, hogy az Uniónak e kérdésben egységesen, koherensen és irányt mutatóan kell fellépnie;

8.  kitart amellett, hogy a nők, a lányok és a párok azon alapvető szabadságának biztosítása, hogy maguk határozzanak szexuális és reproduktív életükről, beleértve azt is, hogy vállalnak-e gyermeket, és ha igen, mikor, lehetőséget teremt olyan tevékenységek folytatására, mint az oktatásban való részvétel és a munkavállalás, ami hozzájárul a nemek közötti egyenlőséghez, a szegénység visszaszorításához és az inkluzív és fenntartható fejlődéshez; megjegyzi, hogy a családok több energiát fektethetnek az egyes gyermekek oktatásába és egészségébe, ha lehetőségük van annak megválasztására, hogy kevesebb gyermekük szülessen vagy a gyermekek születése között hosszabb idő teljen el;

9.  felszólítja az Uniót és a tagállamait, hogy teljesítsék azon kötelezettségvállalásaikat, miszerint teljes körűen és hatékonyan végrehajtják a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia cselekvési programját és a felülvizsgálati konferenciák eredményeit;

10. kéri a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), és különösen a helyi uniós kirendeltségeket, hogy legyenek teljesen tudatában a szexuális és reproduktív egészségnek és jogoknak, valamint a terhesgondozási és gyermekágyi egészségügyi ellátásnak, mivel ezek az emberi fejlődés, az irányítás, a nemek közötti egyenlőség, az emberi jogok, valamint a vidéki fiatalok és nők gazdasági önrendelkezése megteremtésének összefüggésében a befogadó jelleg és fenntartható fejlődés, illetve a jelenlegi 2014–2020-as uniós programozási eljárás fontos elemei;

11. felszólítja az uniós küldöttségeket, hogy működjenek együtt az érintett kormányokkal a nők és a lányok társadalmon belüli szerepének előmozdítására összpontosító politikák kidolgozásában és végrehajtásában annak érdekében, hogy felvegyék a küzdelmet a nemek közötti különbségekkel és a nőkkel és lányokkal szembeni hátrányos megkülönböztetéssel, valamint a fiúgyermekek előnyben részesítését vezérlő társadalmi normákkal szemben, amelyek a nem születés előtti megválasztásának, a lánygyermekek meggyilkolásának, a lánymagzatok abortálásának, a korai kényszerházasságoknak és a női nemi szervek csonkításának kiváltó okai; hangsúlyozza, hogy a nemi alapú szelekció mérsékléséért tett intézkedések nem akadályozhatják vagy korlátozhatják a nők törvényes szexuális és reproduktív egészségügyi technológiákhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférési jogát;

12. szorgalmazza, hogy a HIV/AIDS leküzdésére és/vagy más egészségvédelmi célokra uniós finanszírozásban részesülő szervezetek dolgozzanak ki egyértelmű, áttekinthető és átlátható stratégiát arról, hogy miként integrálhatják beavatkozásaikba a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat és a HIV megelőzésének elsődleges célját;

13. sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy támogassa a szexuális és reproduktív egészség és jogok az egyetemlegességen és a közös felelősségvállaláson alapuló megteremtése és népszerűsítése kapcsán a nemzeti kormányok, helyi hatóságok és a civil társadalom által vállalt szerepet és iránymutatást;

14. felszólítja az Uniót, hogy a szexuális és reproduktív egészségre és jogokra és a szegénységgel összefüggő, valamint az elhanyagolt trópusi betegségekre összpontosítva – melyek az alacsony és közepes jövedelmű országokban a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat súlyosan gátolják, valamint együttesen az anyák és a gyermekek leggyakoribb halálozási okát képezik – mozdítsa elő az új és továbbfejlesztett, elfogadható, megfizethető és elérhető megelőzési technológiákra, diagnosztikára és kezelésekre irányuló kutatást és fejlesztést;

15. arra kéri a Parlamentet, hogy térjen ki a szexuális és reproduktív egészség és jogok megsértésének kérdésére a Parlamentnek az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló éves jelentésében;

16. emlékeztet arra, hogy a nem kívánt terhességgel érintett nők számára a világon mindenütt azonnali hozzáférést kell biztosítani a megbízható tájékoztatáshoz és a tanácsadáshoz; emlékeztet arra is, hogy minőségi és átfogó egészségügyi szolgáltatásokat és támogatást kell nyújtani.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

9.7.2013

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

18

6

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Thijs Berman, Michael Cashman, Véronique De Keyser, Nirj Deva, Leonidas Donskis, Mikael Gustafsson, Miguel Angel Martínez Martínez, Gay Mitchell, Norbert Neuser, Bill Newton Dunn, Maurice Ponga, Jean Roatta, Michèle Striffler, Keith Taylor, Ivo Vajgl, Anna Záborská, Iva Zanicchi

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Emer Costello, Santiago Fisas Ayxela, Enrique Guerrero Salom, Edvard Kožušník, Isabella Lövin, Cristian Dan Preda

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Jan Koz³owski


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

18.9.2013

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

17

7

7

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Regina Bastos, Edit Bauer, Emine Bozkurt, Andrea Češková, Tadeusz Cymański, Edite Estrela, Zita Gurmai, Mikael Gustafsson, Mary Honeyball, Sophia in ‘t Veld, Lívia Járóka, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Astrid Lulling, Ulrike Lunacek, Elisabeth Morin-Chartier, Norica Nicolai, Angelika Niebler, Siiri Oviir, Antonyia Parvanova, Joanna Senyszyn, Joanna Katarzyna Skrzydlewska, Britta Thomsen, Marina Yannakoudakis, Anna Záborská, Inês Cristina Zuber

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Izaskun Bilbao Barandica, Minodora Cliveti, Mariya Gabriel, Nicole Kiil-Nielsen, Christa Klaß, Katarína Neveďalová, Antigoni Papadopoulou, Michèle Striffler

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Eva Lichtenberger

Utolsó frissítés: 2013. december 5.Jogi nyilatkozat