Elnök. − A következő napirendi pont Lasse Lehtinen jelentése, amelyet a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében készített el a határokon átnyúló szolgáltatást nyújtók kötelezettségeiről (2006/2049(INI)) (A6-0294/2007).

  Lasse Lehtinen (PSE), előadó. – (FI) Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani árnyékelőadóimnak a támogatásukért és a remek együttműködésért: Wallis asszonynak, aki ma is jelen van, és külön köszönet illeti Hatzidakis urat, aki olyannyira kompetens volt az ügyben, hogy azonnal felkérték, hogy csatlakozzon saját hazám kormányához. Nagyon hálás vagyok, és örülök, hogy Harbour úr és Kauppi asszony is itt vannak ma velünk.

Amint tudjuk, a belső piac a négy szabadságon alapul, amelyek egyike azonban, a határokon keresztüli szabad szolgáltatásnyújtás nem működik valami jól. A szolgáltatási irányelv, amelyről egy évvel ezelőtt döntött az Európai Parlament, javítani fog a helyzeten, amikor a tagállamoknak két év múlva végre kell hajtaniuk, de valószínűleg még az sem lesz elegendő.

A szolgáltatásokat, természetesen, nem lehet minden tekintetben összevetni a termékekkel, de a szolgáltatások egy nap még fontosabbak lesznek, mint ma. Különösen a magas minőségű, és határokon átnyúló szolgáltatások jelentik e kontinens jövőjét. A gond az, hogy a közösségi vívmányok nem ugyanúgy védik a szolgáltatást vásárlókat, mint a termékeket vásárlókat. A határokon átnyúló szolgáltatásokkal kapcsolatban alacsony az európai fogyasztói bizalom, mert a szolgáltatások színvonala és a védelem szintje minden tagállamban más és más.

Az Európai Uniónak bizonyos területekre van közösségi szabályozása, a szolgáltatások területén viszont nincsenek közös szabályok. A fogyasztók, a szolgáltatást nyújtókhoz hasonlóan, nem mindig tudják, hogy melyik tagállam jogrendszere a mérvadó vita esetén. Részben ez az oka, hogy a fogyasztók tartanak attól, hogy külföldi szolgáltatók szolgáltatásait vegyék igénybe.

Az Európai Uniónak, véleményem szerint, közös szabályokat kellene megállapítania, és meg kellene szabnia a szolgáltatók kötelezettségeit. Ez nem csak a fogyasztóknak válna hasznára, de maguknak a szolgáltatóknak is. Ha a Bizottság egyszer megvizsgálná a szolgáltatók kötelezettségeinek kérdését, nem kellene különbséget tennie a magán- és közszolgáltatások között. Mindkettőnek ugyanúgy a fogyasztók védelméről szóló irányelv alkalmazási körébe kellene tartoznia.

A Bizottság 1990-ben tett már javaslatot a határokon átnyúló szolgáltatást nyújtók kötelezettségeire vonatkozólag, a politikai akarat híján azonban kénytelen volt visszavonni azt. Most viszont megvan a szükséges politikai akarat. Amennyiben ez a jelentés elfogadásra kerül, a Bizottságnak 12 hónapon belül legalább egy olyan munkaprogramot elő kell terjesztenie, amely újraértékeli egy esetleges horizontális eszköz szükségességét.

Olyan alapvető, általános szabályokat kell alkotnunk, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy ha szeretnének, releváns információhoz jussanak úgy az árakról, mint a szerződési feltételekről vagy a jogorvoslati lehetőségekről, amelyekkel hibás vagy késedelmes teljesítés esetén élhetnek.

A Bizottságnak szintén figyelembe kell vennie, hogy milyen hatása lehet egy a kis- és középvállalkozások működési feltételeire vonatkozó kezdeményezésnek. A fogyasztóvédelemről szóló zöld könyvben nem szerepelt ezen témák mindegyike, ebben a jelentésben azonban benne vannak.

Remélem, a lehető legnagyobb mértékben támogatják majd a jelentésemet.

  Viviane Reding, a Bizottság tagja. − Elnök úr, örömömre szolgál, hogy itt lehetek ma, és képviselhetem a Bizottságot a belső piacon tapasztalható fogyasztói bizalomról szóló, igen fontos vitában. Szeretnék gratulálni az előadónak, Lehtinen úrnak, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság árnyékelőadóinak a jelen beszámoló elkészítése során végzett igényes munkájukért.

Rögtön az elején szeretném kiemelni, hogy a Bizottság egyetért a jelentéssel a tekintetben, hogy növelni kell a belső piacon tapasztalható fogyasztói bizalmat; különösen a szolgáltatások fogyasztói belső piaca érdemel figyelmet. Nos, a Bizottság egyik prioritása, hogy közelebb hozza a belső piac előnyeit az európai fogyasztókhoz, és hálás vagyok, hogy ebben az igyekezetében a Parlament támogatására is számíthat.

A Bizottság már számos kezdeményezésbe belefogott a belső piaci fogyasztói bizalom növelése érdekében. Kettőt szeretnék ezek közül megemlíteni: az európai fogyasztóvédelmi jogi szabályozást és a szolgáltatásokról szóló irányelvet.

Nos, a fogyasztóvédelmi vívmányok már most számos kötelezettséget ró a határokon átnyúló szolgáltatások nyújtóira. Szabályozza, például, a távolsági szolgáltatást nyújtó vagy a házaló kereskedők tájékoztatási kötelezettségét, de a méltánytalan szolgáltatási szerződési feltételekkel szemben is biztosítja a fogyasztók védelmét. A jelenlegi vívmányok folyamatban lévő felülvizsgálata mellett, ha szükség lesz rá, a Bizottság tovább fog dolgozni a szolgáltatást nyújtók kötelezettségeinek valamint a fogyasztók jogainak meghatározásán.

A szolgáltatásokról szóló irányelvet Önök is jól ismerik, hiszen nem olyan régen vitatták meg. Az irányelv javítja a fogyasztóknak a szolgáltatások belső piacán elfoglalt pozícióját. Biztosítja, hogy pontosabb tájékoztatást kapjanak a szolgáltatóktól, hogy több segítséget kapjanak a hatóságoktól, és világosan rögzíti a szolgáltatók számos lényegi kötelezettségét.

A Bizottság természetesen nagyon szeretne gondoskodni róla, hogy ezt az irányelvet minden tagállam megfelelő módon végrehajtsa, és úgy véli, hogy e két intézkedés igazán messze ható következményekkel bír, mert amint befejeződik a szolgáltatásokról szóló irányelv végrehajtása, és amint meglesznek a fogyasztói acquis felülvizsgálatának eredményei, mindkettőtől valódi változást remélhetünk a szolgáltatások fogyasztói belső piacán.

Mindemellett azt is hangsúlyoznom kell, hogy a határon átnyúló szolgáltatást nyújtók kötelezettségére vonatkozó külön horizontális eszközzel kapcsolatban a Bizottság véleménye jelen pillanatban nem egyezik a Lehtinen úr jelentésében álló véleménnyel, azon egyszerű oknál fogva, hogy véleményünk szerint először a már folyamatban lévő kezdeményezéseket kell végrehajtanunk, mielőtt egy létrehoznánk – ha egyáltalán szükség lesz rá – egy külön horizontális eszközt. Ezért is szeretnék köszönetet mondani Önöknek, hogy segítségünkre vannak e két kezdeményezés végrehajtásában; és hogy ezáltal az európai polgárokat is hozzásegítik, hogy élvezhessék a szolgáltatások belső piacának minden előnyét. És tudom, hogy kollégáim, Kuneva és McCreevy biztosok alig várják, hogy megvitathassák ezt a kérdést Önökkel, hogy együtt dolgozhassanak Önökkel annak érdekében, hogy az európai polgárok valódi képviselőivel, az Európai Parlament képviselőivel együtt alakíthassák ki ezt a belső piacot.

Nos, köszönöm az együttműködésüket, köszönöm a nyitottságukat, és biztos vagyok benne, hogy két kollégám – sőt, valójában az egész Bizottság – továbbra is igen mélyrehatóan fog együtt dolgozni a Parlamenttel.

  Elnök. − Köszönöm, biztos asszony. Szeretném emlékeztetni Önöket, hogy észrevételeiket a hozzászólási rend betartásával tegyék meg. Késő este van, és kevesen vagyunk, de ezt a kis protokollt tartsuk be. Mindazonáltal biztos vagyok benne, hogy Lehtinen úr szívesen fogadta az észrevételeit.

  Piia-Noora Kauppi (PPE-DE), a Jogi Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr, hadd gratuláljak az előadónak, aki, úgy tűnik, hogy hozzám hasonlóan kezdi elveszteni a hangját. Úgy tűnik, ezen a héten Strasbourgban a legtöbb kollégának torokgyulladása van.

Én magam a Jogi Bizottságot képviselem, véleményének előadójaként. Először is szeretném elmondani, hogy teljes mértékben egyetértünk a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság azon értékelésével, miszerint a szolgáltatási szektor lényegi jelentőséggel bír az Európai Unió fejlődése szempontjából. Az Európai Unió és a versenyképességre vonatkozó célok szempontjából kamikaze-akció lenne, ha nem hagynánk virágozni a szolgáltatási szektort, és nem hagynánk, hogy a belső piac ebben a tekintetben is kiteljesedjen. Valóban úgy vélem, hogy abból a 11,7 millió állásból, amelyet az elmúlt nyolc év során teremtettünk itt, az Európai Unióban, az új álláslehetőségek nettó növekedésének majdnem 100%-a a szolgáltatások szektorában tapasztalható, és ezt a mindennapok statisztikái is igazolják. De most, egy finn kifejezéssel élve fakkijuristi–nak, vagyis „unalmas jogásznak” kell lennem, és a Jogi Bizottság véleményét kell kifejtenem ebben a vitában.

Először is, mindenképp osztjuk a Bizottság véleményét, hogy jelen pillanatban talán még túl korai volna egy új, messze ható horizontális eszköz bevezetése a kötelezettségi kérdés megoldása céljából. Számos olyan jogi kezdeményezés hatására várunk még, amelyek célja éppen a jogbiztonság biztosítása; ezek közé tartozik a Róma I, Róma II, csakúgy, mint a fogyasztóvédelmi vívmányok felülvizsgálatáról szóló zöld könyv.

Szeretném elmondani továbbá, hogy a szerződéses kötelezettségek javaslatának (Róma I) 5. cikke alapvető fontossággal bír annak meghatározásában, hogy a származási ország vagy az ügyfél országának fogyasztóvédelmi jogi szabályozása alkalmazandó. Ez különösen fontos a kisebb tagállamok számára, ahol esetleg hiány mutatkozhat új szolgáltatásokból, ha az 5. cikknek nem lesz rendes megoldása.

Sajnálattal látjuk továbbá a jogalkotási aktusok jelenlegi egyvelegét. Olykor ugyanis egyáltalán nem világos, hogy mikor melyik jogrendszer az alkalmazandó a szolgáltatási szektoron belül: hogy a fogadó ország, vagy az anyaország, valamint hogy annak polgári jogát vagy szabályozási rendszerét kellene-e figyelembe venni. Ezekben a kérdésekben szükség lenne az Európai Bíróság esetjogára is.

Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a számos különböző módon nyújtanak határokon átnyúló szolgáltatásokat. Van, aki interneten árusít, van, aki elutazik egy másik országba, hogy igénybe vegyen ott egy szolgáltatást, olykor pedig a szolgáltató keresi fel ügyfele országát.

Úgy vélem, hogy a szolgáltatások belső piaca, amelynek jogi keretei a származási ország elvén alapul, attól függően alakul, hogy mennyire lesznek világosak az idevágó intézkedések, egyrészt jogi, másrészt gyakorlati szempontból, és ezért lehet, hogy most még korai további intézkedéseket hozni. Ahogy a biztos úr nagyon helyesen mondta, ideje végre alkalmazni az elmúlt években végzett remek munkánk eredményeit.

  Elnök. − Amennyiben a kollégák közül bárki szeretne valamit rögzíttetni a jegyzőkönyvben, megteheti azt írásban a szavazási eljárás alatt.

  Malcolm Harbour, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, barátom, és egykori e parlamentbeli kollégám, Konstantinos Hatzidakis úr nevében beszélek, akit, ahogy azt Lehtinen úr már említette, a görög kormány közlekedési miniszterévé léptettek elő. Szeretném megemlíteni, milyen nagyszerű munkát végzett a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban. Lényegében én vettem át a munkáját, amit gyakorlatilag az utolsó mozzanatok előtt hagyott itt.

Szeretnék köszönetet mondani Lehtinen úrnak, mivel eddig még nem esett szó róla, hogy ez volt az első beszámolója, amelyet előadóként jegyez. Néhányan talán Önök közül is tudják, hogy ő különben kiváló író, ám nem hinném, hogy ez a jelentés a legjobb munkája. Talán nem bánja, ha ezt mondom. Tőle magától kaptam egy példányt Vér, izzadság és medvék című könyvéből, és azt gondolom, ezt a jelentést is vért és izzadságot nem sajnálva készítette el. Nagyon fontos beszámoló ez, de azt kell, hogy mondjam, hogy a magunk részéről nagymértékben egyetértünk a Kauppi asszony és Reding biztos asszony által képviselt vonallal.

Olvashatunk itt néhány nagyon hasznos anyagot. De szeretném megnyugtatni a biztos asszonyt, hogy ha elolvassa a 22. cikket – amely véleményem szerint a kompromisszumok megfogalmazásának mesterműve –, amely felhívja a Bizottságot, hogy dogozzon tovább és nyújtson be egy értékelési munkaprogramot, örömére fog szolgálni, hogy azt látja majd, hogy valójában nem egy horizontális eszköz létrehozását kéri, csak egy munkaprogramot annak felmérésére, hogy szükség van-e ilyenre. Azt már Önök is megerősítették, amit, szerintem, sokan érzünk, – hogy tekintve a jelenleg folyó munkát, vagyis a szolgáltatásokról szóló irányelv végrehajtását, a fogyasztóvédelmi vívmányokról szóló zöld könyvét, amelyet nemrégiben véleményeztünk, és amely végeredménye egy e területre vonatkozó horizontális eszköz létrejötte lesz, valamint az egyéb folyamatban lévő munkákat – amelyekről Jogi Bizottságbeli kollégám, Kauppi asszony, és ahogy tudom, Wallis asszony a későbbiekben még szólni fog – úgy vélem, jelen pillanatban még túl korai volna még további részletességű rendelkezéseken gondolkodni. Teljesen világos, hogy mindezeket nyomon kell követnünk, de a szolgáltatásokról szóló irányelv, amelyben rengeteg munkánk van, már maga is elég sok intézkedést tartalmaz.

Az egyik módosítás, amelyet reméljük, hogy a tisztelt Ház holnap törölni fog, arra szólítja föl a Bizottságot, hogy készítsen önkéntes alapon működő magatartási kódexeket. Véleményem szerint ez nem a Bizottság feladata. És úgy vélem, támogatni fogják abbéli szándékunkat, hogy ezt töröljük. Mindemellett, ha megnézik a szolgáltatásokról szóló irányelv 37. cikkét, az valójában világosan kimondja, hogy a tagállamoknak, a Bizottsággal együttműködve, olyan intézkedéseket kell hozniuk, amelyek ösztönzik a közösségi szintű magatartási kódexet megalkotását. Nem mintha már nem lenne ilyenünk. Így hát, szerintem ezt ki fogjuk venni, így én a következőképpen foglalnám össze a dolgot: úgy vélem, ez hasznosan hozzájárul a vitához, és jelentősen hozzájárul ahhoz az információmennyiséghez is, amelyet annak biztosítása érdekében építünk ki, hogy a szolgáltatásokról szóló irányelv teljes mértékben és idejében alkalmazásra kerüljön, minden hozzá kapcsolódó intézkedéssel együtt – különösen, például az olyan kérdésekben, mint a szolgáltatók egyablakos ügyintézési pontja, amely tájékoztatja őket a szolgáltatásnyújtáshoz szükséges követelményekről és információkról, valamint, reméljük, a magatartási kódexekről folyó munkáról is. Mindezek bevezetésével, úgy vélem, kialakíthatunk egy valóban hatékony és virágzó, és a fogyasztók hasznára váló szolgáltatási piacot.

  Anna Hedh, a PSE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr, először is hadd köszönjem meg kollégámnak, Lehtinen úrnak az általa végzett remek munkát. A szolgáltatásokról szóló irányelv elfogadásával a szolgáltatások belső piaca világosabb szabályokkal rendelkezik arra vonatkozólag, miként lehet élni a szolgáltatásnyújtás szabadságával. Másfelől viszont a szolgáltatók kötelezettségeire nem vonatkoznak egyértelmű szabályok. Ez azt jelenti, hogy még a szolgáltatásokról szóló irányelv 2009-es minden tagállambeli bevezetése után is lehet, hogy olyan nyitott piacunk lesz, amelyben nem bíznak a fogyasztók.

2006-ban a fogyasztók csupán 6%-a vásárolt külföldről az interneten keresztül. A termékek vásárlására vonatkozó szabályok sokkal egyértelműbbek. A vállalkozásoknak, különösen a kis- és középméretű vállalkozásoknak szintén világosabb szabályokra van szükségük, mivel sokszor inkább úgy döntenek, hogy nem szolgáltatnak vagy nem árusítanak külföldre, ami viszont kisebb versenyt és magasabb fogyasztói árakat eredményez. A világos szabályozás mind a szolgáltatókat, mind a fogyasztókat ösztönözni fogják, hogy a határokon túlra merészkedjenek, és nyugodtan nyújtsanak, illetve vegyenek igénybe határon átnyúló szolgáltatásokat.

Biztosítanunk kell, hogy a fogyasztóknak stabil alapokon nyugvó biztonságérzetük legyen, amikor a belső piacon vásárolnak, és hogy még esetleges viták esetén is könnyen jussanak segítséghez és jogorvoslathoz. Ahhoz, hogy ezt elérjük, több különböző intézkedésnek kell összeérnie. A jelentésben ezek közül szerepelnek, például, a szolgáltatókra vonatkozó önkéntes magatartási kódexek, valamint a határokon átnyúló alapokon szervezett együttes fellépés lehetősége a csalók és az olyan vállalkozások ellen, amelyek nem tartják tiszteletben a fogyasztók iránti elkötelezettséget.

A fogyasztók szempontjából elfogadhatatlan, hogy kevesebb védelmet élvezzenek, ha határon átnyúló szolgáltatást vesznek igénybe, mintha bármilyen más terméket vásárolnak egy másik tagországban. Így a beszámolóban javasolt átfogó, horizontális eszköz szintén fontos eleme a fogyasztóvédelemnek, amelyet a határokon átnyúló szolgáltatások rendezésével igyekszünk fejleszteni. A fogyasztóknak ismerniük kell a jogaikat, amennyiben egy szolgáltatást késve vagy nem megfelelően teljesítenek.

Ha a szabadságokat a szolgáltatókra vonatkozó világos kötelezettségek és erős fogyasztóvédelem egészíti ki, azáltal megerősíthetjük a fogyasztók bizalmát. És hadd ismételjem meg, a fogyasztóknak előnyt kell élvezniük. Elégedett és biztos fogyasztók nélkül sohasem lesz virágzó belső piacunk.

  Diana Wallis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a szolgáltatásokról szóló irányelvvel természetesen még nincs kész minden, és bár a biztos asszony elemzésével nagyrészt egyetértek, azért van egy problémánk. Mégpedig a bizalommal kapcsolatban. Kissé olyan ez, mint a Northern Rock bank esete az Egyesült Királyságban az elmúlt néhány hét során. Mondhattak bármit, az ügyfelek továbbra is ott sorakoztak a bejárat előtt, visszakövetelve a pénzüket. Hasonló a helyzet a határokon átnyúló szolgáltatásokkal is. Mondhatunk bármit, a fogyasztók bizalma még mindig nem olyan nagy, hogy nyugodtan igénybe vennék ezeket a szolgáltatásokat. Meg kell találnunk a módját, hogy javítsunk ezen a helyzeten.

Azok a képviselőtársak, akik az Equitable Life Assurance Society biztosítótársaság válságával foglalkozó ideiglenes vizsgálóbizottság tagjai voltak, a saját szemükkel láthatták a bizalomhiány problémáját. Amit nem fogunk tudni oly módon kezelni, hogy visszanyúlunk olyan régebbi javaslatokhoz, amelyeket a 20 évvel ezelőtti problémák megoldására vezettek be. Most azokra a problémákra és helyzetekre kell megoldást találnunk, amelyekkel ma állunk szemben.

A szolgáltatók kötelezettségeinek vizsgálatakor tulajdonképpen két dologgal kell foglalkoznunk: az alapvető szerződésjoggal és az alapvető szerződéses kötelezettségekkel. E tekintetben jelenleg is dolgozunk a Róma I-en, amelyet már Kauppi asszony is említett; ha ezt rendbe tesszük, már az is előrelépés lesz. Ezenkívül itt van a fogyasztóvédelmi vívmányok felülvizsgálata; ha ezt is rendbe tesszük, ez szintén segíteni fog. Folyik a szerződésjogra vonatkozó közös referenciakeret előkészítése; amennyiben ezt is használni fogjuk, és a Bizottság sokkal nagyobb erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy rávegye a tagállamokat ennek az alkalmazására, az szintén sokat segít majd.

Így hát máris sok mindenünk van, amit felhasználhatunk a nemzetközi magánjog és a szabályozás közti kapcsolat rendezésére. Amire viszont nincs szükségünk – és ebben egyetértek Harbour úrral –, az az, hogy a Bizottság nem kötelező érvényű magatartási kódexeket gyártson.

Használjuk azt, ami már jelen pillanatban is a rendelkezésünkre áll, illetve azt, amin jelenleg dolgozunk. Nyitva tarthatjuk a szemünket, és figyelhetjük, hogy tényleg szükségünk van-e még egy újabb, horizontális eszközre, de jelen pillanatban kétlem, hogy így lenne.

Amivel még szintén foglalkoznunk kell, az annak a lehetősége, hogy jogot adjunk a fogyasztóknak arra, hogy a határokon átnyúlva is hozzáférjenek az igazságszolgáltatáshoz, és együtt, csoportként felléphessenek. Ez lehetne a mérleg másik karja a szolgáltatókkal szemben. Ez javítana a jelenlegi helyzeten, vagyis, hogy nem lehet a határokon átnyúlva hozzáférni az igazságszolgáltatáshoz – amit pontosan láttunk az Equitable Life ügyében is. Az emberek nem szeretik használni a „csoportos kereset” fogalmát, ahogy én sem szeretem, de egy kollektív európai jogorvoslati jog talán megteremtené azt a fogyasztói bizalmat, amelyben ez a kontinens jelenleg hiányt szenved.

  Leopold Józef Rutowicz, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, az Európai Unió belső piacának fejlődése rendkívül fontos abból a szempontból, hogy kapcsolatokat alakít ki az Unió államai és polgárai között.

A határokon átnyúló szolgáltatások verseny alapon történő fokozásához a kölcsönös bizalom növelésére van szükség, amelyet fogyasztóbarát politikával kell támogatni. E politika célja az kell, hogy legyen, hogy javítsa a határokon átnyúló szolgáltatásokat szabályozó jogi kereteket, valamint, hogy egyszerűsítse az eljárásokat, ezáltal fokozva a versenyt. De javítani fogja a szolgáltatásokhoz való hozzáférést, és emelni fogja azok színvonalát is, mindezt a költségek csökkentésével, ami minden európai fogyasztó javára válik.

Ez a jelentés azzal járul hozzá e politika javításához, hogy felvet egy sor olyan kérdést, amely gátolja a piac dinamikus fejlődését. Ezek közé tartozik a határokon átnyúló szolgáltatást nyújtók kötelezettségeit szabályozó egységes rendszer hiánya és az uniós dokumentumok e tekintetben történő kiegészítésének szükségessége. A jelentés ezenkívül kiemeli, hogy nem világos, mikor melyik intézkedést kell alkalmazni, ami a külföldi szolgáltatókat pszichikailag visszaveti; megemlíti, hogy a szolgáltatások igénybe vevőinek jogi védelme gyengébb, mint a szolgáltatóké; hogy nem ugyanazok az intézkedések szabályozzák a köz- és a magánszolgáltatásokat; hogy számos különféle előírás vonatkozik a határokon átnyúló szolgáltatást nyújtók kötelezettségeire; és hogy hiányzik az ezen szolgáltatások védelméhez szükséges átláthatóság.

Meg kellene fontolni a szolgáltatók minőségi bizonyítványának bevezetését, mivel ezzel növelni lehetne a szolgáltatások igénybe vevőinek bizalmát. A beszámoló konklúziói és javaslatai egybeesnek a Jogi Bizottság által megállapítottakkal. Szeretném megköszönni az előadónak, hogy ilyen célratörő jelentést készített.

  Heide Rühle, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, én is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, bár nekem sajnos még egyik könyvét sem volt szerencsém olvasni. Most azonban megjegyeztem, és az első adandó alkalommal pótolni fogom ezt a hiányosságot.

Nagyon köszönjük a remek együttműködést, és nagyon köszönjük azt a sok erőfeszítést, amelyet e jelentés által érintett kérdések vizsgálatába fektetett. Kétségtelen, hogy már léteznek a belső piaci szolgáltatásokra érvényes jogi keretek, mint például a szolgáltatásokról szóló irányelv vagy a szakképesítések elismeréséről szóló irányelv, ám ezen irányelvek végrehajtása – mindkettőé! – hagy még némi kívánnivalót maga után. Ennélfogva úgy vélem, felettébb sajnálatos, hogy a Tanács nem képviselteti magát ma este. Mert ha képviseltetné, még egyszer világossá tehetnénk számára, hogy elvárjuk, hogy e két irányelvet a megadott határidőre végrehajtsák, és hogy a tagállamok munkáját ennek megfelelően felügyeljék.

Mindazonáltal, szükség van további kezdeményezésekre, mégpedig – ahogy arra az előadó is rámutatott – a belső piacon belüli határokon átnyúló szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztói bizalom növelése érdekében. Ezzel kapcsolatban már korábbi jelentések is vetettek fel lényeges kérdéseket. Roithová asszony arra mutatott rá jelentésében, hogy különösen az internetes árusítások terén sok még a deficit, és hogy a fogyasztóknak a határokon átnyúló szolgáltatások iránti bizalma ezen a téren még mindig nem éri el a kívánt szintet. Hasonlóképpen, Lehtinen úr is a szolgáltatók kötelezettségeire, valamint a fogyasztókat megillető jogi védelemre hívja fel a figyelmet jelentésében. És hadd térjek vissza még egy témához, amelyet két előző felszólaló is említett ma már, nevezetesen a határokon átnyúló ügyekkel kapcsolatos kollektív jogorvoslati joghoz. A fogyasztók határokon átnyúló szolgáltatások iránti bizalmának megnyerése érdekében sürgősen szükségünk van ebbe az irányba mutató kezdeményezésekre, mivel ezt csak jogi helyzetük megerősítésével érhetjük el.

Véleményem szerint mindkét jelentés – mind Roithová asszonyé, mind Lehtinen úré – fontos hiányosságokra mutat rá. A Bizottságnak mindkét jelentést komolyan figyelembe kell vennie munkája során ahhoz, hogy alaposan átvizsgálja, modernizálja és naprakésszé tegye a fogyasztóvédelmi vívmányokat.

  Jens-Peter Bonde, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (DA) Elnök úr, elfogadtunk egy szolgáltatásokról szóló irányelvet, amellyel a luxemburgi Európai Bíróság kezébe adtuk a jogot, hogy döntsön arról, amiről már döntöttünk. Még nem tudjuk, hogy a tagállamok közti megállapodásokat kell-e figyelembe venni. Nem tudjuk, milyen mértékben lesznek engedélyezve a tagállami szinten megszabott minőségi követelmények. Nem tudjuk, hogy törvényes-e, ha egy tagállam meg akarja határozni, mely szolgáltatásokat szeretné állami, és melyeket magán ellenőrzés alá vonni. A jelentés ebből a szempontból éppúgy nem világos, mint maga a jogi helyzet. Várjuk, hogy megtudjuk a luxemburgi bíróktól, hogy megtarthatjuk-e a kórházainkat és egy sor olyan alapvető szolgáltatást, amelyek együttesen alkotják jóléti államunkat.

Dániában minden polgárnak vannak szociális jogai. Ezeket a magas adókból finanszírozzuk, amelyek csökkentését csupán a dánok 7%-a szeretné. Úgy tűnik, a luxemburgi bírák most ennek a 7%-nak fognak kedvezni – de mi lesz a többséggel? Ki fogja felügyelni a döntéseink következményeit és megóvni a demokráciánkat? Nekünk rugalmas biztonsági rendszerünk is van, amely alapját a munkaerőpiac szereplői közötti önkéntes megállapodások adják. Hogyan tudjuk ezeket megvédeni? A szolgáltatásokról szóló irányelv bizonytalanságai és a vele kapcsolatos túlzott igazságügyi aktivitás a dán szociális modell lényegét fenyegeti.

A Júniusi Mozgalom (June Movement) nagyon szívesen hozzájárulna olyan, minden szolgáltatásra vonatkozó, világos közös piaci szabályok megalkotásához, amelyek megfelelnek a piac számára, de nem szeretnénk a tagállamokat meggátolni abban, hogy demokratikus módon határt szabjanak annak, hogy miben dönthetnek a választók, és miben a kapitalisták.

  Petre Popeangă, az ITS képviselőcsoport nevében. – (RO) Elnök úr, amint azt tudjuk, a szolgáltatások szabad áramlása az egységes piac funkcionalitását és hatékonyságát döntően meghatározó négy alapvető szabadság egyike, az Európai Unió alapját képező első pillér egyik fontos eleme.

Ez az egyik ok, amiért úgy vélem, hogy egyaránt fontos és szükséges elvégezni egy elemzést azzal kapcsolatban, hogy mennyit értünk el ennek az egységes piaci eszköznek a megvalósításában. Ez lényeges, mert az Európai Unió folyamatos gazdasági és szociális fejlődése nagyban függ a szolgáltatási szektortól, hiszen az igen jelentős mértékben, 70%-ban járul hozzá az Unió GDP-jéhez. Azért is lényeges, mert a határon átnyúló kereskedelem a szolgáltatások terén sokkal kisebb mértékű, mint az áruk terén, s ez a helyzet szintén hozzájárul ahhoz, hogy az unió polgárai bizalmatlanok az efféle termékek fogyasztását illetően. Mindezen érvek alapján támogatom, és a jelentés elfogadása mellett fogok szavazni.

Mindazonáltal úgy vélem, hogy az előadó által felvetett helyénvaló és értékes megoldásokkal kapcsolatban egy még tekintélyesebb elemzésre is szükség lett volna néhány újonnan csatlakozott ország, mint például Románia helyzete tekintetében, amelyek piaca sokkal kevésbé fejlett, mint az unió legtöbb tagállamának. Ebből a szempontból, úgy gondolom, a jelentésnek a nemzeti piacok fejlettségi fokának kiegyenlítésére vonatkozó célkitűzéseket is kellett volna tartalmaznia, mivel ez elengedhetetlen feltétele az egységes piac fejlődésének, és ebből kifolyólag a határokon átnyúló szolgáltatások szegmense fejlődésének is.

  Andreas Schwab (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, én is szeretnék köszönetet mondani az előadónak. A jelentést megelőző megbeszélések is gyümölcsözőek és érdekesek voltak, és ezek eredményének nagy része bele is került a jelentésbe. Sajnos azonban nem minden, ami felettébb sajnálatos, legalábbis az én nézőpontomból. A jelentés néhány helyen hangsúlyozza, hogy a szolgáltatások belső piacának teljessége az Európai Unión belül messze elmarad az áruk belső piacától. Az én nézőpontom szerint ezt valódi tudományos vagy objektív bizonyíték nem támasztja alá, tekintve, hogy nem csak a szolgáltatásokról szóló irányelv áll rendelkezésünkre, hanem a szakképesítések elismeréséről szóló irányelv és több más, a szolgáltatási szektorra vonatkozó egyéb irányelv is.

Másodszor, a belső piac szolgáltatási szektora sokkal heterogénebb, mint az áruké. Sok minden tartozik ide a másodrendű szolgáltatásoktól kezdve az egészség- vagy igazságügyi szolgáltatásokon át az olyan széles körű szolgáltatásokig, amelyeket a legnagyobb bankok és biztosítótársaságok nyújtanak. Mindezeket egy kalap alá venni, ami ebben a Házban gyakran megtörténik, véleményem szerint igen kockázatos. Úgy vélem – és erre már néhány előttem felszólaló is rámutatott – hogy mindenképpen hasznos lenne differenciált megközelítést alkalmazni.

A harmadik pont, amely már többször felmerült, a kollektív jogorvoslat kérdése, amely nem valószínű, hogy relevánsabb kérdés lesz csak attól, hogy rendszeresen beszélünk róla. Ezzel kapcsolatban szerintem annyit mondhatunk, világosan és egyértelműen, hogy a Parlament azt várja a Bizottságtól, hogy vizsgálja meg, hogy a már létező, különféle európai modellek közül melyik válna leginkább az Európai Unió hasznára. Véleményem szerint erről a témáról nem is érdemes többet beszélnünk.

Az egyes tagállamokban érvényes felelősségi rendszer – és ez volna mondandóm negyedik pontja – még mindig rendkívül összetett. Ezért van szükségünk a szolgáltatók kötelezettségeinek egységes rendszerére. Az e kötelezettségeket rendező jogrendszer tisztázása nagyobb versenyt fog generálni, ezáltal nagyobb választékot fog biztosítani a fogyasztók számára, de úgy hiszem – ahogy azt már néhány előttem felszólaló is elmondta –, hogy jelen pillanatban helytelen lenne egy újabb horizontális eszköz létrehozását kérni a Bizottságtól. Én mindenesetre egy efféle európai szintű felelősségi jog megalkotását illetően meglehetősen szkeptikus vagyok.

  Małgorzata Handzlik (PPE-DE). – (PL) Szeretnék gratulálni az előadónak a jelentéséhez, amely számos olyan problémára hívja fel a figyelmet, amellyel a fogyasztók a belső piacon szembesülnek.

A jelentés nagyon helyesen felhívja a figyelmet arra, hogy nincsenek egyértelmű jogszabályok, valamint hogy bizonytalanság övezi a szolgáltatások biztonságosságát és minőségét. Utal az európai fogyasztók határokon átnyúló szolgáltatások iránti bizalmatlanságára is. Ezt a statisztikák is alátámasztják. 2006-ban csupán az európai fogyasztók 6%-a vásárolt külföldről az interneten keresztül. Ez a helyzet kedvezőtlenül hat a versenyre és a kis- és középméretű vállalkozások tevékenységére, valamint hozzájárul az illegális kereskedelem növekedéséhez. A tisztességtelen cégek ugyanis gyakran kihasználják a tagállamok jogrendszerei közti különbségeket, hogy becsapják az embereket. Az efféle helyzetek pontos felmérését követően tehát gyors lépésekre van szükség.

Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra a hónapokig tartó munkára, amelyet a szolgáltatásokról szóló irányelvnek, vagyis a fogyasztóvédelmi jogszabályok áttekintésének szenteltünk. És ahogy azt mindannyian tudjuk, a szolgáltatásokról szóló irányelvet 2009 decemberéig minden tagállamnak végre kell hajtania. Az előadó által felhozott problémák nagy hányada bizonyára magától megszűnik az átültetési időszak végére. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a szolgáltatásokról szóló irányelv jelentősen javítja majd a fogyasztók jogait. Az irányelvnek köszönhetően a szolgáltatóknak alaposabb tájékoztatást kell majd nyújtaniuk a fogyasztóknak a felajánlott szolgáltatásokkal kapcsolatban. Ezáltal a fogyasztók könnyebben, több információ alapján hozhatják meg döntéseiket. Ezenkívül a megfelelő intézmények is hatékonyabban védik majd a fogyasztók érdekeit.

A szolgáltatásokról szóló irányelv ezenkívül számos világos kötelezettséget ró a szolgáltatókra, többek közt a konfliktusok kezelésére vonatkozólag is. Véleményem szerint nincs szükség további jogi eszközök bevezetésére, amíg a szolgáltatásokról szóló irányelv rendelkezései hatályba nem lépnek. Véleményem szerint korai lenne egy új horizontális eszköz megalkotására felhívni a Bizottságot. És ugyanez érvényes a fogyasztóvédelmi jogszabályok teljes átvizsgálására is. A Bizottság már kiadott egy zöld könyvet a fogyasztóvédelmi jogszabályokról, és a kellő időben jogalkotási javaslatokkal is fog élni ez ügyben. Hölgyeim és uraim, vannak helyzetek, amikor a több jogszabály nem feltétlenül jelent jobb szabályozást. Jól tennénk, ha nem feledkeznénk meg erről.

  Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) A szolgáltatásokról szóló irányelvnek, amelyet 2009. december 28-ig minden tagállam nemzeti jogába át kell ültetni, jelentős hatása lesz a határokon átnyúló szolgáltatásokra.

De ez az irányelv, sőt még a fogyasztói acquis felülvizsgálatáról szóló zöld könyv sem fekteti le a szolgáltatók alapvető kötelezettségeit, ezért üdvözlöm Lehtinen úr jelentését, amely kitér erre a kérdésre. A jelentés azt igyekszik biztosítani, hogy ne csak a fogyasztók, hanem a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó, illetve igénybevevő kis- és középvállalkozások is profitálhassanak a még nagyobb jogbiztonságból, az egyszerűbb eljárásokból és az alacsonyabb költségekből.

Úgy vélem, hogy az európai szabványosítás kulcsszerepet játszik a kézműves, a kis- és középvállalkozások sikerességében, és hogy az európai szabványok uniós szinten való bevezetésével a tagállamok a szolgáltatások biztonságosságát támogatják és a fogyasztói jogok biztosítják a határokon átnyúló szolgáltatásokkal kapcsolatban. Ha a fogyasztók nem bíznak a szolgáltatások biztonságosságában és minőségében, pszichés korlátokat építenek maguk és a külföldi szolgáltatók közé, amely következtében nem is nagyon fognak igénybe venni határokon átnyúló szolgáltatásokat. És ha egy fogyasztó egyszer rossz tapasztalatot szerez, ezt a tapasztalatát gyakran az összes külföldi szolgáltatóra vonatkoztatni fogja.

A fogyasztóknak lehetőségük van megoldani a túlnyomórészt az egyes tagállamok különböző eljárásainak eredményeképpen felmerülő problémáikat, egyrészt az Európai Fogyasztói Központok hálózatán, az ECC-Neten, valamint a határokon átnyúló fogyasztói viták rendezésére szolgáló, a pénzügyi szolgáltatások terén működő hálózaton, a FIN-NET-en keresztül. Ha pedig egy fogyasztó elegendő információval rendelkezik a belső piaci jogairól, ám hiába próbál élni velük egy másik tagállamban, a SOLVIT-tól várhat segítséget.

Hölgyeim és uraim, üdvözlöm a tényt, hogy ez a jelentés elsősorban a fogyasztókra összpontosít, mivel ők a belső piac különösen alapvető és fontos elemét képezik. Közös célunknak kell tehát lennie, hogy olyan körülményeket teremtsünk a fogyasztók részére, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy ugyanolyan bizalommal vásároljanak külföldről is, mint ahogy azt otthon teszik.

  Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, bár az EK-Szerződés garantálja a polgárok számára az országhatárokon túli szolgáltatásokhoz való szabad hozzáférést, csupán egy maroknyi szolgáltató és fogyasztó él a közös piac eme előnyével. A verseny alacsony mértéke ennélfogva megdrágítja a határ menti területeken nyújtott szolgáltatásokat, amelyek sokszor nehezebben is hozzáférhetők, mint az országon belüli szolgáltatások.

A felmérések azt mutatják, hogy probléma nem a nyelvi korlátokban, hanem a jogszabályokban rejlik. Nem mindig világos, hogy mikor kell a származási ország, és mikor a fogadó ország jogszabályait alkalmazni. És sajnos, a származási ország elve ellenzőinek hála, annak a lehetőségét is elvesztettük, hogy ezt pontosabban definiáljuk a szolgáltatásokról szóló irányelvben. Itt Strasbourgban a származási ország elve említésétől való irracionális félelem is hozzákapcsolódik ehhez a jelentéshez, dacára annak, hogy számos foglalkozás esetében a szolgáltatónak nem is kell ismerniük a szomszédos ország jogszabályait ahhoz, hogy határon átnyúló szolgáltatásokat nyújtsanak.

Hamarosan lesz esetjog, amely véget vet az arról szóló vitáknak, hogy a fogyasztóvédelmi kérdésekben a nemzeti jog vagy a fogadó ország jogszabályai alkalmazandóak-e. Úgy vélem, Lehtinen úr beszámolója ebből a szempontból kiváló hozzájárulás a témához, mivel, véleményem szerint a szolgáltatók általános kötelezettségei megnevezésének közös megegyezésen nyugvó európai szabványokon kell alapulnia.

Egyetértek azzal, hogy fogyasztóvédelmi szempontból a magán és közszolgáltatóknak ugyanolyan kötelezettségeknek kelljen megfelelniük. Szintén támogatom a tagállamok közti kommunikációs hálózatok finanszírozását, mert ez hozzájárul a hatékony ellenőrzéshez és a viták peren kívüli rendezéséhez.

Biztos asszony, a határokon átnyúló szolgáltatások szabad mozgásának körülményei terén sokkal tartozunk az európai polgároknak. Ez a jelentés ezt részben törleszti. Az Európai Parlament politikailag támogatja a Bizottságot, hogy egyértelműen meghatározza a szolgáltatók kötelezettségeit, függetlenül azok származásától. Lehtinen úr jelentése a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság kiváló munkájáról tanúskodik.

  Viviane Reding, a Bizottság tagja. − Elnök úr, nagy figyelemmel hallgattam a határokon átnyúló szolgáltatások nyújtóinak kötelezettségeiről szóló parlamenti jelentésről folyó vitát. Szeretném megköszönni a tisztelt Képviselőknek a hozzászólásaikat. Hadd emeljek most ki én is néhány fontosabb pontot.

Először is, a Bizottság támogatja a jelentés azon célját, amelyről a Parlament holnap szavazni fog. Bennünket is aggaszt a szolgáltatások belső piacán tapasztalható fogyasztói bizalmatlanság. Szeretném hangsúlyozni, az információs társadalomért felelős biztosként, hogy ez az internetes szolgáltatásokkal kapcsolatos bizalmatlanság valóban nagyon lényeges kérdés, amelyet feltétlenül meg kell majd vizsgálnunk.

Másodszor, ahogy már korábban is említettem, a Bizottság már számos kezdeményezést indított, amelyek célja a jelen helyzet orvoslása. Ezek közé tartozik a szolgáltatásokról szóló irányelv és a fogyasztói acquis felülvizsgálata. Az utóbbi egyébként kollégám, Kuneva biztos asszony munkájának is egyik legfőbb prioritása.

Szeretném elmondani, hogy nagyon hálásak vagyunk a Parlament támogatásáért, és hogy szeretnénk arra ösztönözni a Parlamentet, hogy továbbra is járuljon hozzá a felülvizsgálati folyamathoz. Szeretnénk, ha a Parlamenttel együtt mihamarabb eredményekről számolhatnánk be.

Hogy konkrétan mire fogunk javaslatot tenni a következő hetek és hónapok során? Először is, az egyeztetés közben született válaszok összefoglalását október elején közzé tesszük a Bizottság honlapján. Majd lefolytatunk egy hatásvizsgálatot, egy 2008 második felében benyújtandó esetleges bizottsági javaslat előkészítéseképpen. Azok a képviselőtársak, akik alaposabban foglalkoztak ezzel a kérdéssel, bizonyára érdeklődéssel fogadják majd ezt.

Harmadszor, a Bizottság egyetért abban, hogy támogatni kell a szolgáltatásokat biztonságosságuk tekintetében, mert nagyon fontos, hogy még jobban biztosítsuk a belső piac szolgáltatásainak egészségügyi és fizikai biztonsági aspektusait.

A tagállamokkal együttműködve fel fogjuk hívni a figyelmet a nemzeti rendszerek esetleges hiányosságaira, illetve az értékelés szükséges végrehajtására. Támogatni fogjuk a fogyasztók tájékoztatására és tudatosságának növelésére irányuló kezdeményezéseket. Elő fogjuk segíteni a szolgáltatások biztonságával kapcsolatban a balesetekre és sérülésekre vonatkozó, fogyasztóknak szóló, már meglévő információkhoz való hozzáférést, és megemlíteném még az egyik legfontosabb dolgot, amelyet számos képviselőtársuk is említett: a kollektív jogorvoslathoz való jogot. A Bizottság tanulmányokat folytat és egyeztet az érintettekkel annak érdekében, hogy megvizsgálják egy erre a területre vonatkozó kezdeményezés lehetőségét. Egy valami azonban biztos, és ezt szeretném kiemelni: ez nem egy amerikai típusú kollektív keresetindítási lehetőség lesz.

Végezetül, szeretném megköszönni az előadónak az általa végzett munkát, a Parlamentnek pedig azt, hogy ilyen fontos ügyként kezeli e kérdést. Biztos vagyok benne, hogy ez a parlamenti jelentés hozzá fog járulni a mi fogyasztók érdekében végzett munkánkhoz is.

  Elnök. − Biztos asszony, nagyon köszönjük az érdekfeszítő vitát, amelyben a hozzászólók több mint 50%-a nő volt, ahogy annak mindig lennie is kellene.

A vitát lezárom.

A szavazásra 2007. szeptember 27-én, csütörtökön kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Bogdan Golik (PSE), írásban. – (PL)

Szeretnék köszönetet mondani Lehtinen úrnak az alapos jelentésért.

A szolgáltatásnyújtás szabadsága a belső piac négy alapvető szabadságának egyike. Az elmúlt évek alatt a szolgáltatások szektora egyre nagyobb jelentőségűvé nőtte ki magát az Európai Unió gazdasági és társadalmi fejlődése tekintetében, és mindeközben lényegi változásokon is keresztülment.

Az Európai Közösséget létrehozó Szerződés intézkedései és a szolgáltatásokról szóló irányelv nemzeti jogszabályokba való, jelenleg is folyó átültetése ellenére a szolgáltatások szabad mozgását a gyakorlatban még mindig gátolják adminisztratív rendelkezések, valamint a tagállamok jogrendszerei közti különbségek.

Tekintettel a globalizációban gyökerező veszélyekre és kihívásokra és a szolgáltatási szektor e jelentésben is kifejtett hiányosságaira, különösen fontos, hogy lépéseket tegyünk a határokon átnyúló szolgáltatások előtt álló akadályok felszámolása érdekében.

A fogyasztói bizalom hiánya és a vállalatok attól való vonakodása, hogy a saját országukon kívül is működjenek, korlátozzák a belső piacra jutást. A Bizottságnak sürgősen be kell vezetnie olyan mechanizmusokat, amelyek megkönnyítik a vállalatok, különösen a KKV-k számára, hogy előnyt kovácsoljanak a belső piac lehetőségeiből. A határokon átnyúló szolgáltatások kínálatára vonatkozó közösségi rendelkezéseket ezért ésszerűsíteni kell, és a fogyasztók érdekeinek védelme érdekében minimális harmonizációs időszakot követően minőségi szabványokat kell bevezetni.

A tagállamok közötti együttműködés erősítése, az adminisztratív eljárások egyszerűsítése és a határokon átnyúló szolgáltatások megfelelő ellenőrzése elő fogja segíteni a határokon átnyúló tevékenységek fokozódását. A minőségi szabványok harmonizációja pedig mind a fogyasztói, mind a szolgáltatói oldalon erősíteni fogja a határokon átnyúló szolgáltatásokkal kapcsolatos bizalmat.

A határokon átnyúló szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezések előmozdítása a szolgáltatások egységes piacának megfelelő működését fogja eredményezni, ezáltal teremtve meg a gazdaságilag egybetartozó belső piac alapjait.