Elnök. – A következő megvitatandó napirendi pont a Helmut Markov által a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében előterjesztett szóbeli választ igénylő kérdés a Bizottsághoz az Európai Unió és az Öbölmenti Együttműködési Tanács közötti szabadkereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalások legújabb fejleményeiről (O-0032/2008 - B6-0020/2008).

  Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, néhány azt mondják, hogy az Öbölmenti Együttműködési Tanács országaival kötendő szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalásai 17 évig tartottak. Valójában csak 2002 óta folynak érdemben tárgyalások. Mi, a Bizottság tagjai, de a tagállamok Tanácsban ülő képviselői is szeretnénk a tárgyalásokat inkább előbb, mint utóbb lezárni. Tudjuk, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás hozzájárul majd a régióink közötti kapcsolatok elmélyüléséhez. A szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalásai gyorsított ütemben zajlottak 2007-ben, ami Mandelson biztos 2007. decemberi dohai látogatásával érte el csúcspontját, ami jelentős politikai lökést jelentett. Minden fejezetben kellő haladást értünk el, és minden eddiginél közelebb állunk a megállapodás megkötéséhez.

Van azonban néhány megválaszolatlan kérdés, amely fontos ahhoz, hogy az EU valóban kedvezményes feltételek mellett jusson a GCC piacaira, és másokhoz viszonyítva ne részesüljön hátrányos megkülönböztetésben. E kérdések közé tartozik az exportvám, néhány kivétel az energiaszolgáltatások területén, elsősorban az AED esetében, és a megállapodás egyes horizontális rendelkezései, úgymint verseny és szellemi tulajdon. Egy tárgyalási fordulót eltöröltek januárban. Azóta a GCC oldaláról semmilyen visszajelzés nem érkezett. Jelenleg reményeink szerint a következő fordulóra május elején kerül sor, az EU-GCC vegyes bizottsági üléssel azonos időben, amelyet május 6-ra terveznek.

Célunk továbbra is az, hogy előrelépést érjünk el a következő fordulón, és hogy lezárjuk a tárgyalásokat amilyen gyorsan csak lehetséges, remélhetőleg a francia elnökség első hónapjaiban. A szabadkereskedelmi megállapodás célja, hogy az EU és a GCC között preferenciális kapcsolatokat teremtsen a WTO elveivel és szabályaival összhangban. Így az a felek között folyó kereskedelem gyakorlatilag minden területének liberalizációját eredményezi majd. Célja az is, hogy támogassa a GCC tagállamainak gazdasági diverzifikációs politikáit a további gazdasági reformok ösztönzése és – a régión belüli, befelé irányuló befektetések növekvő dinamikája mellett – a megnövekedett külföldi befektetések potenciálja révén.

A szabadkereskedelmi megállapodás kiterjed jelentős, a szolgáltatások kereskedelmével és mindkét oldal befektetéseivel kapcsolatos kötelezettségvállalásokra, valamint a közbeszerzési piacok kölcsönös elérhetőségére, ami magában foglalja az energia- és a közlekedési szektort is. Hatálya alá tartoznak továbbá ambiciózus tarifaliberalizációs programok, többek között a vegyipari ágazatban. Végül, de nem utolsósorban, kiterjed olyan nem tarifális területekre is, mint a kereskedelem technikai akadályai, egészségügyi és növény-egészségügyi előírások vagy a szellemi tulajdonjogok.

Ez a Ház hangot adott azon aggodalmának, hogy az Öbölmenti Együttműködési Tanáccsal tárgyalt szabadkereskedelmi megállapodás nem tartalmaz záradékokat az emberi jogokra és a szociális és környezeti előírásokra vonatkozóan. Ezért mindenekelőtt hadd tisztázzam, hogy az EU-GCC szabadkereskedelmi megállapodás jelenlegi tervezete tartalmaz több nem kereskedelmi záradékot is – az emberi jogokról, a migrációról, a terrorizmus elleni küzdelemről és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról. Ezeket a záradékokat egyeztettük a GCC-vel néhány évvel ezelőtt. Azonban az utolsó fordulón derült fény arra, hogy a GCC-nek maradtak megválaszolatlan kérdései a megállapodás alapvető politikai elemeinek alkalmazására vonatkozó felfüggesztési záradék megfogalmazásával kapcsolatban. E záradékok mellett a megállapodás preambuluma említi azt, hogy meg kell erősíteni a gazdasági és társadalmi fejlődés folyamatát a GCC-országokban, a környezet védelme mellett. Említi azt a tényt is, hogy a felek nem ösztönözhetik a közvetlen külföldi befektetéseket a hazai környezetvédelmi vagy címkézési szabványok gyengítése vagy enyhítése révén. A tervezet konzultációkat is előír abban az esetben, ha úgy tűnik, hogy egy tényleges vagy javasolt intézkedés nem áll összhangban ezekkel az elvekkel.

Az EU-GCC szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalásai figyelembe vették annak a fenntarthatósági hatásvizsgálati tanulmánynak az eredményeit és megállapításait, amely 2001 és 2004 között készült. Ez volt a helyzet elsősorban azoknak az ágazatoknak az esetében, amelyeket a konzultáló felek a GCC fenntarthatóbb gazdasági fejlődése szempontjából fontosnak ítéltek, nevezetesen a szolgáltatások és néhány iparág esetében. A Ház kérésének megfelelően februárban rendelkezésre bocsátottuk az EU-GCC szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalási irányelveit, együtt annak az egyeztetett eljárásnak megfelelő és a titoktartási szabályokra is vonatkozó valamennyi frissítésével.

Végül, hadd hangsúlyozzam, hogy az Európai Parlament rendszeres tájékoztatást kapott az EU-GCC szabadkereskedelmi megállapodás aktuális helyzetéről, amelyről az Európai Bizottság továbbra is tájékoztatni fogja a Parlamentet.

  Tokia Saïfi, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, az Európai Közösség és az Öbölmenti Együttműködési Tanács közötti szabadkereskedelmi megállapodás megkötéséről 1998 óta folynak a tárgyalások, és úgy tűnik, hogy végre hamarosan lezárulnak.

Üdvözlöm a nemrég elért előrelépést, mivel a szabadkereskedelmi megállapodás megkötése elengedhetetlen az Európai Unió és az Arab-öböl menti államok között zajló kereskedelem fokozásához és szabályozásához. A két térség között olyan stratégiai területeken folytatott együttműködés új, dinamikusabb korszakát nyitja meg előttünk, amelyek létfontosságúak egymás számára, de kapcsolatuk nem volt kellőképp érdemi.

A szabadkereskedelmi megállapodásnak segítenie kell a nem tarifális akadályok felszámolását és az állami támogatások és kompenzációk – különösen a nyersanyagokhoz való hozzáférés esetében – eltörlését, összhangban a WTO szabályaival. Az állami befektetési alapok (sovereign funds) növekvő fontossága jelentette lehetőségeket és kihívásokat mélyreható vizsgálatnak kell alávetni és az Európai Parlament és az Arab-öböl menti államok közötti párbeszéd és konstruktív együttműködés tárgyát kell képezniük.

A cél az, hogy olyan környezetet tartsunk fenn, amely nyitott a befektetések előtt, ugyanakkor ez utóbbiakat átláthatóbbá is teszi. Ezen alapok kezelőinek ezért további információkat kell a piac rendelkezésére bocsátaniuk forrásaik eredetéről, befektetési céljaikról és stratégiáikról. Európának ugyanakkor arról is gondoskodnia kell, hogy a termelő tőkéért vívott fokozott nemzetközi versenyben vonzza ezeket az alapokat, mivel ösztönzik a növekedést, innovációt és munkahelyeket teremtenek.

A szabadkereskedelmi megállapodás megkötése arra bátorítja majd az Arab-öböl menti államokat, hogy legyenek nyitottabbak európai partnereik nézeteire és így lehetővé teszi számunkra, hogy diverzifikáljuk és felgyorsítsuk kereskedelmünket és cseréinket.

  Carlos Carnero González, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök asszony, először is szeretném megköszönni a biztos asszonynak magyarázatát, és mindjárt ki is jelentem, hogy az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja úgy ítéli meg, hogy az Öbölmenti Együttműködési Tanáccsal létrejövő szabadkereskedelmi megállapodás megkötése mindnyájunk közös célja.

Ezt amilyen hamar csak lehet, meg kell tennünk. Mind Európának, mind a GCC-t alkotó országoknak a javára válik majd. Az is igaz azonban, hogy a megállapodásról folytatott tárgyalásokra szóló felhatalmazás meglehetősen régi. Ez a felhatalmazás nem tartalmazza az ahhoz szükséges záradékokat, hogy a ma aktuális kulcsfontosságú kérdéseket figyelembe vehessük, úgymint emberi jogok, foglalkoztatás vagy környezetvédelem.

Ezért örülök biztos asszony tájékoztatásának, miszerint a Bizottság mindent elkövet azért, hogy ezeket a témákat felvegye a megállapodásba. Másként az teljesen értelmetlen lenne, hiszen nem csak kereskedelemről vagy gazdasági cserékről van szó.

Mindnyájan tisztában vagyunk vele, hogy ezek fontos országok, amelyek bolygónkon a gazdagság legjelentősebb forrásával, modern társadalmaink elengedhetetlen elemével, olajjal rendelkeznek.

Ezek az országok viszont nem csak olajjal rendelkeznek. Élnek ott emberek is, férfiak és nők; férfiak és nők, akik ezekben az országokban születtek, és férfiak és nők, akik más országokból érkeztek oda azért, hogy ott dolgozzanak, és érzéseim szerint ezekben az országokban az emberi jogokat nem tartják tiszteletben a megkívánt mértékben, például a szólásszabadság vagy az egyesülési szabadság esetében. Ami a nők egyenjogúságának hiányát illeti, szégyenletes és felháborító, amikor például a hírekben a Human Rights Watch jelentéséből tudjuk meg, hogy ezen országok némelyikében a nőknek engedélyt kell kérniük az ún. „gondviselőtől”, aki lehet az apa, a férj vagy akár a fiúgyermek, ha dolgozni, utazni, tanulni akarnak, vagy egyszerűen egészségügyi ellátást szeretnének igénybe venni. Ez egyszerűen elfogadhatatlan, teljesen elfogadhatatlan.

Beszélhetnénk persze arról a helyzetről is, amelyet az ezekben az országokban dolgozó bevándorlókkal – akik jelentős munkaerőt alkotnak – kapcsolatban korábban említettünk. Garantálják-e a jogaikat vagy sem? Milyen környezetvédelmi szempontokat tartanak szem előtt a legnagyobb olajtermelő országok, például a GCC-államok? Az éghajlatváltozás vagy a nyersolaj ára érdekli-e őket?

Ezeket a kérdéseket barátságos hangnemben, de világosan tisztázni kell. Ezért örülünk annak, hogy az állásfoglalásba, amelyről holnap szavazunk, végül olyan fontos bekezdések is bekerültek, mint a 17. és 19. bekezdés, amelyeknek úgy érezzük, mi vagyunk a közös szerzői. Például, az emberi jogokat úgy említik, mint az egyik olyan záradék tárgyát, amelynek az Öbölmenti Együttműködési Tanáccsal megkötendő szabadkereskedelmi megállapodás elengedhetetlen részét kell képeznie, vagy arra a követelményre hivatkoznak, miszerint a feleknek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeit alá kell írniuk.

Kilátásba helyeztünk további módosításokat is, amelyek reményeink szerint érdemesek a képviselőcsoportok támogatására, így megerősíthetjük a kérdések fontosságát. Óvatosnak kell lennünk azonban, nehogy rossz üzenetet küldjünk szövetségeseinknek: az emberi jogokat meg kell védeni, akár olajról van szó, akár nem.

  Ramona Nicole Mănescu, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (RO) Az Európai Unió és az Öbölmenti Együttműködési Tanács közötti szabadkereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalások fejleményeiről zajló megbeszélés felkeltette a figyelmemet, tekintetbe véve, hogy nemrég a térségben jártam az Arab-öböl menti államokkal fenntartott kapcsolatok európai parlamenti küldöttségével együtt.

A parlamentközi üléseken megvitatott témák közé tartoztak e megállapodás tárgyalásai is.

A GCC képviselői azt állították, hogy az európaiak nyomást gyakoroltak rájuk több befektetési lehetőséghez való korlátlan hozzáférés érdekében, míg a GCC-t nemcsak a tőkeszerzés érdekli, hanem a technológia és az irányítási ismeretek is.

Egyrészt, a tárgyalásoknak 2006-ban be kellett volna fejeződniük, de, mint azt mondják, tovább folynak a mindkét félnek felróható okokból.

Az Európai Unió úgy látja, hogy a GCC-tagok híján vannak a koordinációnak és a reformoknak, míg az utóbbi arról panaszkodik, hogy végeláthatatlan azoknak a követelményeknek a listája, amelyeket az Arab-öböl menti országoknak teljesíteniük kell.

Néhányra a legfontosabb kérdések közül a kereskedelmi biztos, Peter Mandelson hívta fel a figyelmünket: piacra jutás, a termékek eredetének megjelölése, kormányzati engedélyek, a befektetéseket védő intézkedések, valamint ezek GCC-beli garantálásának kritériumai.

Ezen oknál fogva úgy vélem, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás megkötésével mindkét fél hivatalosan elkötelezné magát a kölcsönösen fontos előnyökkel járó gazdasági együttműködés mellett: az energiai együttműködés fejlesztése, a térség gazdasági és technológiai fejlődése és, értelemszerűen, a környezetvédelemre gyakorolt nagyobb hatás, valamint egy közös piac létrehozása és az európai befektetések növekedése csak néhány ezek közül az előnyök közül.

Másrészt, a régióban folytatott kényes vita arra utal, hogy problémák vannak az emberi jogok tiszteletben tartása terén. Az Unió igen fontos szerepet tölt be a nemzetközi gazdaságban, ugyanakkor egyike az alapvető emberi jogok fő támogatóinak.

A térség legaktívabb nem kormányzati szervezeteivel folytatott megbeszéléseim világosan rámutattak arra a lehetőségre, amelyet a szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalásai rejtenek ahhoz, hogy nyomást gyakoroljunk az Arab-öböl menti államokra, hogy több polgári és politikai jogot biztosítsanak ezen országok állampolgárainak.

A fenti okból a gazdasági kérdések tárgyalásánál magától értetődően fokozott figyelmet kell szentelni a bevándorló munkavállalókkal és a nők jogainak tiszteletben tartásával kapcsolatos törvényekre.

  Caroline Lucas, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, képviselőcsoportom erősen támogatja, hogy a Bizottság nyújtson több információt a Parlamentnek ezekről a szabad kereskedelmi tárgyalásokról, és mindenekelőtt továbbítsa a tényleges tárgyalási felhatalmazást és a fenntarthatósági hatásvizsgálat frissített változatát.

Támogatjuk azt is, hogy hangsúlyt kapjon az az elvárás, miszerint a szabadkereskedelmi megállapodásban egy határozott fejezetet kell szentelnünk a fenntartható fejlődésnek, tekintve, hogy az Arab-öböl menti államok szociális és környezetvédelmi normái nem kielégítőek. Ezért tartjuk aggályosnak a Kereskedelmi Főigazgatóság javaslatait, hiszen mivel a szabadkereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalások régen elkezdődtek, amikor még a fenntartható fejlődés szempontjai nyilvánvalóan nem minősültek ilyen fontosnak, kissé túl késő ahhoz, hogy a tárgyalásokat olyan újabb kérdésekkel terheljük, mint az emberi jogi záradékok.

Úgy gondolom, ez politikailag elfogadhatatlan és reméljük, hogy a Kereskedelmi Főigazgatóság nem téveszti szem elől, hogy a tárgyalások végső eredményeihez a Parlamentnek beleegyezését kell adnia.

Az Arab-öböl térségében folytatott kereskedelem szociális és környezetvédelmi feltételeivel kapcsolatos aggályaink mellett azonban körültekintően fel kell tennünk azt a kérdést, hogy az Arab-öböl országaival létrejövő szabadkereskedelmi megállapodás pontosan milyen kereskedelmet is kíván liberalizálni. Természetesen tudjuk, hogy az EU érdeke az energiaforrásokhoz való korlátlan hozzáférés és a kereskedelem bármilyen akadályának felszámolása, mint az exportadó vagy a mennyiségi korlátozások. Tudjuk persze, hogy az EU a többi iparosodott és gazdaságilag felemelkedő országot próbálja megelőzni, hogy a legjobb hozzáférési feltételeket megszerezze, hogy az EU az emelkedő energiaárak láttán többet akar eladni a térségben, hogy helyreállítsa kereskedelmi mérlegét. Ez persze teljességgel összeegyeztethetetlen az EU által az éghajlatváltozási politikájával kapcsolatban hangoztatott célokkal.

Képzeljünk csak el egy másik forgatókönyvet, ahol az EU kereskedelmi kapcsolatainak egyensúlyát nem a teljes liberalizációval kívánná helyrehozni, hanem a kereskedelmi egyensúlyhiányt a megújuló energiaforrások fejlesztésének és alkalmazásának ösztönzésére használná; vagy az EU nem venne részt az olajhoz való hozzáférés biztosításáért vívott nemzetközi küzdelemben, hanem olyan többoldalú megállapodásokat szorgalmazna, amelyek minden ország számára igazságos részesedést biztosítanának a Föld kimerülő erőforrásaiból.

Összevetve ezzel az általunk kívánatosnak tartott, nagyra törő forgatókönyvvel, annak eldöntésekor, hogy a Ház hozzájárulását adja-e a közelgő megállapodáshoz, az a legkevesebb, hogy a Parlament ragaszkodjon ahhoz, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás tartalmazzon egy határozott fejezetet a fenntartható fejlődésről.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök asszony, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy milyen fontos az, hogy egy megfelelően működő szabadkereskedelmi megállapodás jöjjön létre. Az EU exportja a GCC tagállamaiba az 1980-as évek óta folyamatosan nő. A GCC jelenleg az EU hatodik legnagyobb exportpiaca és az EU a GCC elsődleges kereskedelmi partnere. 2005-ben az EU GCC-be irányuló exportja körülbelül 50 milliárd euró körül mozgott, míg a GCC EU-ba irányuló exportja megközelítőleg elérte a 37 milliárd eurót.

A Bizottság számításai szerint a kereskedelmi volumen a duplájára nő a megállapodás aláírása után. Mi több, ha jól értem, a javasolt megállapodás elsőként irányoz elő záradékokat az emberi jogokról, a fegyverek elterjedésének megakadályozásáról és a terrorizmus elleni küzdelemről, ami mindenképp üdvözlendő körülmény.

Sajnálatos módon a megállapodás sokáig elhúzódott, és amikor Mandelson úr 2007 februárjában a térségbe látogatott, az Ön elmondása szerint, biztos asszony, lökést adott a szabadkereskedelmi megállapodásnak, ha jól idézem Önt.

Ha jól értem, látogatása során kijelentette, hogy az Arab-öböl menti országok protekcionizmusát teszi felelőssé a szabadkereskedelmi megállapodás aláírásának elhúzódásáért. Továbbra is úgy véli-e a Bizottság, hogy ez a helyzet, és vajon megfelelő-e ez a hangnem a nemzetközi megállapodások előmozdításához?

A kereskedelmi megállapodás megkötésének kudarcai ellenére a GCC-tagállamok pozitívan viszonyulnak a Bizottsághoz a repülőtéri biztonsági szabályozások harmonizációjának kérdésében. Jelenleg fennáll a lehetősége annak, hogy a vámmentes termékeket vásárló utasoktól, akik az Arab-öbölben vagy az Európai Unióban szállnak át, az árut elkobozzák a folyadékokra vonatkozó jelenlegi repülőtéri biztonsági korlátozások miatt.

Szerencsére az Öbölmenti Együttműködési Tanács több tagállama vette fel a kapcsolatot a Bizottsággal, kérve biztonságosságának 915/2007/EK rendelet szerinti elismerését. Ezzel értelmezésem szerint lehetővé válik a harmadik országokból érkező utasok számára, hogy vámmentes áruikkal átszálljanak, feltéve, hogy az országot biztonságosnak elismerik. Ezzel a kéréssel ezek az országok sikeresen léptek technikai és gyakorlati együttműködésre az EU-val, és a Bizottságot elismerés illeti, hogy lépéseket tett ebben az ügyben.

A gyakorlati együttműködés ilyen példája ösztönzőleg hat bármely átfogóbb, később hatályba lépő szabadkereskedelmi megállapodás irányába. Szeretném azonban, ha ezt az együttműködést és az ilyen megállapodásokat felgyorsítanánk és kiterjesztenénk.

A szabadkereskedelmi megállapodásnak elő kell mozdítania az Arab-öböl államaival folytatott tudományos együttműködést is és ily módon támogatnia kell a fenntartható fejlődést a térségben. Jelenleg igen elhanyagolható mértékű az Európa és az Arab-öböl országai közötti tudományos együttműködés, noha az jelentős lehetőségeket hordozna magában.

A tudomány területén való együttműködés különösen az éghajlatváltozás és az energiapolitika szempontjából fontos. Az Európai Unió jelenleg energiaszükségletének megközelítőleg 50%-át importból fedezi, amelynek körülbelül 20%-a az Arab-öbölből származik.

A szabadkereskedelmi megállapodást meg kell erősíteni az éghajlatváltozás elleni küzdelem területén, ezért üdvözlöm a Bizottság e témában tervezett megvalósíthatósági tanulmányát.

  David Martin (PSE). – Elnök asszony, hadd kezdjem a pozitívumokkal. Először is, hadd fejezzem ki köszönetemet O’Sullivan úrnak, a kereskedelmi főigazgatónak, aki gyorsan és kedvezően válaszolt a tárgyalási felhatalmazásokkal kapcsolatos kérésünkre. Közel egy héttel azt követően, hogy felkereste a bizottságot és megkértük, hogy juttassa el részünkre a felhatalmazásokat, megkaptuk azokat.

Üdvözlöm a tárgyalások során elért jelentős haladást is, és mint azt már néhányan szintén megtették, elismerem, hogy ezzel megnyílnak a kapuk az Arab-öböl országai előtt az EU-val folytatott kereskedelemhez, valamint az EU üzleti életének is előnyére válik.

Teljes szívvel elfogadom azt is, hogy bármilyen szabadkereskedelmi megállapodásban is egyezzünk meg, az előrelépés lesz az 1989-es együttműködési megállapodáshoz képest, és mint arra biztos asszony saját maga is felhívta a figyelmünket, és Doyle asszony az imént megismételt, üdvözlöm azt a tényt, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás tartalmaz néhány nem kereskedelmi záradékot az emberi jogokkal, a migrációval, a terrorizmus elleni küzdelemmel és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásával kapcsolatban.

Sajnálom azonban, hogy a szociális, környezetvédelmi és munkaügyi záradékok, amelyeket az Arab-öböl országaival jelenleg egyeztetünk, jelentősen gyengébbek, mint amelyekben szabadkereskedelmi megállapodásaink korszerű változatainál egyezünk meg. Például a Koreával vagy a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével folytatott tárgyalások során nem fogadnánk el azokat a feltételeket, amelyeket készek állunk elfogadni az Arab-öböl országai esetében.

A Bizottság már elmondta nekünk – és erre számíthattunk volna –, hogy ez azért van, mert egy régi tárgyalási felhatalmazás alapján folytatunk tárgyalásokat, egy olyan felhatalmazás alapján, amelyet 2001 óta nem frissítettünk. A Bizottságban senkitől, se a felelős biztostól, se a kereskedelmi főigazgatótól, se a ma este megjelent biztostól nem hallottam még viszont, hogy miért tárgyalunk még mindig egy régi felhatalmazás alapján. Nehéz eloszlatni a gyanút, hogy a Bizottság úgy érezte, túl nehéz volna az Arab-öböl országaival a korszerű fenntarthatóságról, fejlesztési záradékokról és munkaügyi záradékokról egyeztetni. Hasonlóképp, miért nem frissítették a fenntarthatósági hatásvizsgálatot 2004 óta? Erre vonatkozóan szintén nem hallottam még meggyőző érveket.

Azt kell mondjam, hogy különösen aggaszt – Carnero úr említette a nők helyzetét, és osztom ezt az aggodalmát –, de engem elsősorban az Arab-öböl országaiban lévő migráns munkavállalók jogai aggasztanak. Természetesen ezek az emberek alkotják a munkaerő többségét az Arab-öböl országaiban, és nem látom, hogy ez a szabadkereskedelmi megállapodás bármilyen módon is védené őket. Mit tesz a Bizottság azért, hogy biztosítsa, hogy a migráns munkavállalók tekintetében az ILO alapvető előírásait betartsák az Arab-öböl országaiban?

Végül, biztos asszony, kollegája, Ferrero-Waldner asszony múlt héten találkozott a bahreini Emberi Jogi Társasággal, amellyel megvitatott néhány, az emberi jogokkal és a migráns munkavállalókkal kapcsolatos problémát. A Gulf Daily News közlése szerint ő teljes mértékben támogatja azt, hogy bármely szabadkereskedelmi megállapodásról legyen szó, az tartalmazzon záradékot az emberi jogokról. Hogyan fogja a Bizottság teljesíteni ezt az ígéretet?

  Kader Arif (PSE). – (FR) Elnök asszony, amint azt már említettük, az Európai Unió mintegy 20 éve folytat tárgyalásokat az Öbölmenti Együttműködési Tanáccsal létrejövő szabadkereskedelmi megállapodás megkötése érdekében.

Azóta a Bizottság tárgyalási felhatalmazása alig változott, megfelelő frissítésére pedig végképp nem került sor. Ennek eredménye az a némiképp meglepő helyzet, ahol az Unió nem ugyanazokat a feltételeket alkalmazza az Arab-öböl menti országokkal folytatott tárgyalások alapjaként, mint más kereskedelmi partnereivel, úgymint Koreával vagy a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével szemben. Azaz például, a tárgyalási felhatalmazás nem rendelkezik arról, hogy a jövőbeni megállapodás tartalmazzon valamilyen záradékot a szociális feltételekről vagy valamilyen nagyra törő fejezetet a fenntartható fejlődésről. Az emberi jogok tiszteletben tartásának kérdéséről alig esik szó. Mivel ezek az elemek részét képezik az európai fellépés prioritásainak, nemcsak hogy teljes mértékben bele kell foglalni azokat a jövőbeni szabadkereskedelmi megállapodásba, hanem felfüggesztési záradék tárgyát kell képezniük arra az esetre, ha a kötelezettségvállalásokat nem teljesítik. Az EU felelőssége, hogy biztosítsa, hogy minden általa egyeztetett kereskedelmi megállapodás garantálja az emberi jogok demokratikus alapelveinek, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeinek és a környezetvédelmi előírások érvényesítését és tiszteletben tartását.

Az Arab-öböl menti országok esetében különös figyelmet kell fordítani – ahogy Martin úr az imént említette – a migráns munkavállalók életkörülményeire és jogaira. A térségben nagyon sok ilyen munkavállaló van, akik hozzájárulnak a gyors növekedéshez, ám gyakran méltatlan és elfogadhatatlan feltételek mellett dolgoznak.

Általánosabb értelemben véve, a harmonikus kereskedelmi kapcsolatok keretében kialakítandó kereskedelmen túlmenően Európának és tagállamainak fokozniuk kell a politikai és társadalmi párbeszédet. Ezért olyan szabadkereskedelmi megállapodást kell végrehajtanunk, amely nemcsak hogy nem jár negatív hatással a térségben élő emberekre nézve, hanem épp ellenkezőleg, megszilárdítja politikai, gazdasági és szociális jogaikat. Ezért létfontosságú biztosítani azt például, hogy a szolgáltatásokról folytatott tárgyalások során szem előtt tartsuk, hogy a hozzáférhető, fenntartható és olcsó egyetemes közszolgáltatás, amely megfelel a magas minőségi színvonal előírásainak, garantálható legyen.

  Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, biztos asszony, hölgyeim és uraim, mindnyájan egyetértünk abban, hogy rendkívül fontos, hogy az Arab-öböl országaival fennálló kapcsolataink javítását prioritássá tegyük. Európának és az Arab-öböl országainak sok közös érdeke van: egyrészt, Európa a világ legerősebb piaca, másrészt, az Arab-öböl lát el minket egyedülálló erőforrásokkal. Ebben a tekintetben alapvető, hogy fokozzuk kapcsolatainkat ezekkel az országokkal, szem előtt tartva a globális összefüggéseket.

A WTO-ban a „Mindent, kivéve a fegyvereket” nézet az uralkodó, és ehhez kéne tartanunk magunkat. Ésszerű megoldásra kell jutnunk, amilyen gyorsan csak lehet, hiszen ez mindkét fél érdeke. Többet kéne tennünk azért is, hogy támogassuk a cseréket a kutatás terén, illetve a tudás és az ismeretek megosztását, továbbá hogy szorosabb kapcsolatokat építsünk az oktatási ágazatban. Az Energia Charta kölcsönös aláírása szintén fontos.

  Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. − Elnök asszony, köszönöm a tisztelt képviselőknek hozzászólásaikat az EU-GCC szabadkereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalásokról. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Bizottság továbbra is naprakész tájékoztatást nyújt a Parlamentnek e tárgyalások helyzetéről.

Különösen meglepett a tisztelt képviselők érdeklődése aziránt, hogy az egyeztetett megállapodásba felvegyünk egy politikai záradékot, és biztosíthatom Önöket, hogy ezekkel a kérdésekkel ténylegesen foglalkozunk a tárgyalások során. Az elhangzottak közül megerősíthetem azt is, hogy ezt a kérdést Ferrero-Waldner biztos asszonynak az Arab-öböl térségébe tett múlt heti látogatásakor megtárgyalták. Valójában az Arab-öböl menti országok kifejezték szándékukat a szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére és a kérdésben tanúsított nagyobb rugalmasság fontosságának elismerésére.

  Elnök. – Doyle asszony, ügyrendi javaslattal kíván élni?

  Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök asszony, nem élek most ezzel a lehetőséggel, de mivel nem használtuk ki az ötperces lehetőségét, amikor szemkontaktussal kérhetünk szót és más viták alkalmával az volt a gyakorlat, hogy még ha egy képviselő már fel is szólalt, lehetősége nyílt egy közben felmerült gyors kérdés feltevésére, hogy minden szemkontaktussal való szókérést kihasználhassunk, vagy legalább még egy percet, ha az rendelkezésre állt.

Nem kívánok élni a lehetőséggel ez alkalommal, csupán ezen az alapon gondoltam, mivel csak egy szemkontaktussal való szókérésre került ma este sor. Lett volna egy kiegészítő kérdésem a biztos asszonyhoz, de nem teszem fel.

  President. – Doyle asszony, ha kívánja, felteheti a kérdést. A probléma az, hogy nem kérte azt.

  Avril Doyle (PPE-DE). – Elnök asszony, tényleg csak fel akartam hívni a biztos asszony figyelmét arra, hogy tekintve a sok kertelést és a múlt évi januári tárgyalások késleltetését és lemondását, valamint hogy azóta nemigen vettük fel a kapcsolatot, és hogy ez már évek óta így megy – évente egy vagy két találkozóra kerül sor –, biztosak vagyunk benne, hogy a GCC valóban meg akarja kötni a szabadkereskedelmi megállapodást?

Tulajdonképp már meg is válaszolta a kérdést, de valóban megvan az akarat, hogy szabadkereskedelmi megállapodás jöjjön létre az EU-val? Nem jogos-e ez a kérdés tekintve, hogy milyen hosszú ideje folynak a tárgyalások?

  Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. − Csupán azt tudom mondani, hogy reméljük, hogy megvan. Mint tudja, a múlt év januárjára tervezett találkozóra nem került sor, de reményeink szerint az elkövetkező májusi találkozón érdemi tárgyalásokat tudunk majd folytatni. Reménykedjünk ebben.

  Elnök. – Egy állásfoglalásra irányuló indítványt⁽¹⁾ kaptam az eljárási szabályzat 108. cikkének (5) bekezdése alapján.

A vitát lezárom.

A szavazásra holnap 12 órakor kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Roberta Alma Anastase (PPE-DE), írásban. – (RO) Az Arab-öböl menti államokkal fenntartott kapcsolatok európai parlamenti küldöttségének tagjaként szeretném hangsúlyozni, hogy milyen fontos, hogy minél hamarabb létrejöjjön a szabadkereskedelmi megállapodás az Európai Közösség és az Öbölmenti Együttműködési Tanács között. A megállapodás 2008-ban történő megkötése elengedhetetlen előfeltétele lenne a két térség közötti gazdasági kapcsolatok elmélyítésének; az Európai Unió energiabiztonsága garantálásának szükségessége jól szemlélteti az ügy fontosságát és sürgősségét.

Figyelembe véve, hogy a jelenlegi kereskedelem az energia területére összpontosul, alapvető, hogy a jövőbeni megállapodás világosan és alaposan közelítse meg az ezen a területen folyó együttműködést és annak megszilárdítását. Ez megsokszorozhatná és elősegíthetné az energia területén zajló közös projekteket, ideértve az EU tagállamaival a Fekete-tenger térségében folytatott projektet, amelynek hasznára válnának az újabb fejlesztési és együttműködési lehetőségek.

Ezért kiemelt jelentőségű, hogy jól meghatározott ütemtervet állapítsunk meg a jelenlegi tárgyalások befejezésére, valamint hogy megfogalmazzuk a kölcsönös előnyök fő célját, ami nemcsak az EU és az Arab-öböl menti államok közötti gazdasági kapcsolatok megerősítését eredményezné, hanem összességében megszilárdítaná a stabilitást és a fenntartható fejlődést.