Elnök. – A következő napirendi pont a Khadijeh Moghaddam ügyéről szóló hat, állásfoglalásra irányuló indítvánnyal kapcsolatos vita⁽¹⁾.

  Paulo Casaca, szerző. − (PT) Tisztelt elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A teokratikus iráni rezsim egyik legsötétebb aspektusa a nőgyűlölet. Az 1979-es iszlám forradalom óta az iráni hatóságok egymás után felszámolták a nők legfontosabb jogait. Manapság a megkövezés, a csonkítás a magánélethez való jog és az alapvető jogok megsértése bevett szokás. A társadalom egyre nyilvánvalóbban és erőteljesebben reagál erre a helyzetre.

Ezzel összefüggésben az egymillió aláírás megszerzéséért körülbelül két évvel ezelőtt Iránban indított mozgalom az iráni civil társadalom azon szándékának egyik legfontosabb kifejeződése, hogy demonstrálja a hatalmon lévő rezsimmel való szembenállását.

Az elmúlt két évben láthattuk, hogy körülbelül 100 börtönbüntetést és egyéb büntetéseket szabtak ki azokra, akik aláírták a mozgalom által összeállított petíciót. Ma, miután benyújtottuk az indítványunkat, több emberi jogi szervezettől kaptunk tájékoztatást arról, hogy a mozgalom három női aktivistáját – Nashrin Afzalit, Nahid Jafarit és Zeynab Peyghambarzadehet – felfüggesztett börtönbüntetésre és korbácsolásra ítélték. Ez tűrhetetlen helyzet, és valamennyi képviselőtársamtól azt kérem, hogy fejezze ki, hogy elutasítja ezt a helyzetet és támogatja az iráni nőket.

  Erik Meijer, szerző. − (NL) Tisztelt elnök úr! Irán olyan ország, ahol csak azok az emberek tudnak élni, akik fel vannak készülve arra, hogy a hadsereg és a konzervatív teológusok terrorizálják őket. A szabadságnak, a demokráciának és az emberi jogoknak nincs jelentősége. Tartanak ugyan választásokat, de a jelölteket a konzervatív klérusnak kell jóváhagynia, ennélfogva a szakadároknak nincs esélyük. Számtalan iráni elmenekült a terror elől az országból, sokan közülük már nem is élnének, ha nem így tettek volna. Ezeknek a menekülteknek helyet kell találnunk Európában ahelyett, hogy visszaküldenénk vagy terroristaként kezelnénk őket.

Ugyanakkor kétségtelen, hogy az iráni lakosság egy része helyesli a homoszexuálisok meggyilkolását, a nők megkülönböztetését és az etnikai kisebbségek elnyomását. A lakosság e része irtózott a nyugati dekadenciától a Pahlavi dinasztia uralkodása idején, amelynek tagjai az 1970-es évek végén száműzetésbe kényszerültek, miután Iránt Amerika és Európa kiterjesztésének részévé tették. Akkor sem volt szó demokráciáról, és a rezsim ellenzőit üldözték vagy száműzték. Jórészt a Nyugat által elkövetett hibák okozták a jelenlegi rémuralom hatalomra kerülését. Ha Iránnak ténylegesen lehetősége lett volna arra, hogy az 1950-es évek elején Mossadeq miniszterelnök kormányzása alatt modern nemzetté alakuljon, soha nem vált volna táptalajjá a mai vezetők számára.

Vannak olyan mozgalmak, amelyek az iráni helyzet megváltoztatására törekszenek, de általános zaklatásnak vannak kitéve. Khadijeh Moghaddam asszonyt április 8-án tartóztatták le azzal váddal, hogy „államellenes propagandát folytat, megosztja a közvéleményt és nemzetbiztonság elleni tevékenységeket folytat.” Azóta szabadon engedték, de a nőkkel kapcsolatos kemény megszorítások továbbra is fennállnak. Nekünk most szolidaritást kell vállalnunk az elnyomottakkal.

  Eija-Riitta Korhola, szerző. − (FI) Tisztelt elnök úr! Ahogy az az állásfoglalásból is nyilvánvalóan kiderül, Iránban kényszerrendszabályokat alkalmaznak annak érdekében, hogy elhallgattassák azokat, akik kiállnak a nők jogai mellett. Letartóztatás, vallatás és börtönbüntetés vár rájuk. Egyeseket még megkövezéssel is fenyegetnek. A nem kormányzati szervezetek munkáját nagyon megnehezítették, és korlátozzák a szólás- és gyülekezési szabadságot. Ezen túlmenően január elején beszüntették a Zanan folyóiratot, amely szót emelt az egyenlőség mellett.

Az is aggasztó, hogy Irán még mindig nem ratifikálta a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményt. Az iráni emberi jogi ügyvéd, Mehrangiz Kar elmondta, hogy Irán jogrendszere összeegyeztethetetlen a nők jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel, mert az alkotmány nem sértheti a saría jogot. A muzulmán országok nagy része azonban ratifikálta az egyezményt.

Felvetődik a kérdés, hogy vajon az iráni döntéshozók és hatóságok úgy gondolják-e, hogy az aktív politikai tevékenységet folytató, a rendszert bíráló nők tényleges veszélyt jelentenek az iráni társadalomra. Ezek a kitartó és bátor nők hatalmas erőt képviselnek a változás előidézése tekintetében. Fontos, hogy az EU a támogatásáról biztosítsa az alapvető emberi jogokért küzdő irániakat.

  Ewa Tomaszewska, szerző. − (PL) Tisztelt elnök úr! Iránban súlyosan megsértik az emberi jogokat, különösen azáltal, hogy halálra kövezéssel fenyegetnek tíz nőt – igen, Iránról van szó –, Khayriehet, Kobra N-t, Fatemeht, Ashraf Kalhorit, Shamameh Ghorbanit, Leyla Ghomit, Hajart és a Zohreh nővéreket, valamint Azar Kabiriniatát, és másokat is. A demokratikus világnak határozottan kell reagálnia arra, hogy halálbüntetést alkalmaznak a gyerekekkel és azokkal szemben, akik szót emelnek a nők jogai mellett. Azoknak a letartóztatása, akik részt vesznek az „egymillió aláírás” elnevezésű kampányban, bizonyítja, hogy a társadalmat megfosztják azon jogától, hogy fontos kérdésekben véleményt nyilvánítson.

Ezeket a fellépéseket el kell ítélni. Az Európai Unió szerveinek figyelemmel kell kísérniük az emberi jogok iráni helyzetét. Szeretnénk, ha egy megfigyelőkből álló csoport látogatna Iránba, és részletes jelentést készítene, amelyet az Európai Parlament megvizsgálhat, hogy kialakítsa saját álláspontját és olyan intézkedésekre irányuló javaslatokat terjesszen elő, amelyek elősegíthetik az emberi jogok iráni helyzetének javulását.

  Marios Matsakis, szerző. − Tisztelt elnök úr! Bármennyire is próbáljuk megérteni, hogy egy alapjaiban muzulmán országban, például Iránban más a társadalom, az életmód és mások az általános körülmények, az ember nem tehet mást, mint döbbenetet és haragot érzünk az iráni nőkkel szemben alkalmazott rendkívül antidemokratikus és embertelen bánásmód miatt.

A nőkkel szembeni bánásmód példái közé tartoznak a következők: a legtöbb felső állami hivatalból kizárják a nőket és nem nevezik ki őket bírónak, a házasság, válás, gyermekfelügyelet és öröklés terén a nőkkel szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak, a bíróságon a nők tanúvallomásának csak fele olyan súlya van, mint a férfiakénak, a törvény szerint a nők már 13 éves kortól házasságot köthetnek, valamint a nőket primitív és barbár módon súlyos és megalázó büntetésre, sőt halálra ítélhetik olyan feltételezett bűncselekmények elkövetésért is, mint például házasságon kívüli kapcsolat létesítése.

Ahelyett, hogy az iráni uralkodó rezsim erőfeszítéseket tenne a helyzet javítása érdekében, jelenleg inkább olyan törekvések tapasztalhatók, amelyek következtében még rosszabbra fordulnak a dolgok. Jól példázza ezt a családvédelemről szóló törvénytervezet, amelyet jelenleg tárgyalnak, és amely a többnejűség, az ideiglenes házasság és a férfiak önkényes válással és gyermekfelügyelettel kapcsolatos egyoldalú jogának további legitimizációjára törekszik. Ezenkívül az iráni hatóságok egyre erősödő elnyomó kampányt folytatnak a női aktivistákkal és általában a nők jogainak védelmével foglalkozó aktivistákkal szemben.

Felszólítjuk az iráni rezsimet, hogy próbáljon megszabadulni a vallási fanatizmustól és a régen túlhaladott, sikertelen politikai filozófiáktól, és a józan ész alapján kísérelje meg felzárkóztatni az országot a XXI. századhoz ahelyett, hogy még inkább beletaszítaná Iránt a korábbi szélsőséges muzulmán totalitarizmus sötét korszakába.

  Raül Romeva i Rueda, szerző. − (ES) Tisztelt elnök úr! Mokarrameh Ebrahimi ügyéről az „Amnesty International” és a „Stop Stoning Forever” által indított nemzetközi kampányból értesültem, amelynek az volt a célja, hogy bocsássák szabadon ezt a hölgyet, akit halálra kövezésre ítéltek házasságon kívüli kapcsolat létesítése miatt.

A jó hír az, hogy – legalábbis részben a kampánynak köszönhetően – 2008. március 17-én, börtönben eltöltött tizenegy év után Ebrahimit szabadon engedték. A rossz hír az, hogy partnere nem volt ilyen szerencsés, és egy évvel ezelőtt halálra kövezték, és Iránban jelenleg legalább tíz nőt és két férfit fenyeget a halálra kövezés veszélye.

Szomorú, hogy ez nem csupán egy egyedüli eset egy olyan országban, ahol az emberi jogok – többek között a nők jogainak – megsértése aggasztó méreteket ölt. 2007-ben kétszeresére nőtt a kivégzések száma, aminek következtében Irán Szaúd-Arábia után a második helyet foglalja el az egy főre jutó kivégzések száma tekintetében, és Jemennel együtt ebben a három országban végezték ki a legtöbb tizennyolc éven aluli személyt.

A „Stop Stoning Forever” kampány kezdete, 2006 októbere óta hatan menekültek meg a halálra kövezéstől, többen kegyelmet kaptak és sok ügyet felülvizsgálnak.

Rá kell mutatnom azonban arra, hogy nagyon sok üldözés és elnyomás éri azokat, akiknek van bátorsága ahhoz, hogy emberi jogi aktivisták legyenek Iránban.

Az Iszlám Tanácsadó Testület jelenleg végzi az iráni büntető törvénykönyv felülvizsgálatát, de a halálra kövezést még a legjobb esetben is egyéb kivégzési módszerekkel vagy korbácsolással váltják fel.

  Bernd Posselt, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Ezt az impozáns strasbourgi épületet Louise Weissről nevezték el, aki a demokratikus szempontból felvilágosult Franciaországban a két világháború közötti időszakban került összeütközésbe a rendőrséggel és a bíróságokkal, mert a nők választójogáért kampányolt.

Természetesen az a helyzet nem hasonlítható az iráni totalitárius diktatúrához, de annak felidézése bizonyos fokú alázatosságra taníthat bennünket, európaiakat. Az iráni rezsim elfogadhatatlan, totalitárius rendszer, de Irán nagy, sokrétű ország, ahol a reformerők folyamatosan erőre tesznek szert. E tiltakozás a kezdeményezői például azon reformmozgalmakhoz tartoznak, amelyek számára határozott támogatást kell nyújtanunk, és amelyek mostanra olyan kiterjedtek, hogy még a Khomeini-család tagjait is magukban foglalják.

Napjainkban Iránban már több nő kap tisztséget a politikai életben, a közigazgatásban és a tudományos életben, mint a többi iszlám vagy az ázsiai országok többségében. Lehet, hogy ez nem felel meg a kliséknek, de tény, hogy így van.

Irán pluralitására kell építenünk az ottani elfogadhatatlan, totalitárius rezsim végleges bukásának előidézése érdekében. Ez hatalmas kihívás nekünk európaiaknak. Ezért nagyon hálás vagyok kollégámnak, Albert Dessnek azért, hogy hétfőn segített abban, hogy ez a fontos kérdés napirenden maradjon, mert – hölgyeim és uraim – a Parlament emberi jogok támogatására irányuló tevékenységében Iránnak a kiemelt fontosságú kérdések között kell szerepelnie!

  Marianne Mikko, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ET) Hölgyeim és uraim! Az iráni nők nagyon súlyos helyzetben vannak. A vallást gyakran ürügyként használják fel az emberi jogok megsértéshez.

Megalázó, hogy a nők még napjainkban is büntethetők megbilincseléssel, sőt halálbüntetés róható ki rájuk. Elengedhetetlen, hogy Irán minél hamarabb aláírja a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményt. Ezt a fontos okmányt már 185 ország aláírta. Irán azonban igazi „szégyenfolt” a régióban, mert a vele határos országok már mind csatlakoztak az egyezményhez.

Őszintén őrülök annak, hogy a nőkkel szemben alkalmazott megkülönböztetés elleni küzdelem harcosát, Khadijeh Moghaddamot szabadon engedték. De legyünk őszinték! Kilenc hosszú napot fogságban kellett töltenie. Az általa kezdeményezett, „egymillió aláírás” elnevezésű kampány erőteljes előrelépést jelentett a nők jogainak megteremtése tekintetében. Elfogadhatatlan, hogy a nőket valaha is bebörtönözzék azért, mert egyenlő jogokért küzdenek. Iránban véget kell vetni a nők elleni erőszaknak; biztosítani kell, hogy a nőknek minden dologba legyen beleszólásuk. Irán nem tekintheti magát kivételnek a globalizálódott világban.

  Janusz Onyszkiewicz (ALDE). – (PL) Tisztelt elnök úr! A mai napon sor került Rajavi asszony, az Iráni Ellenállás Nemzeti Tanácsának vezetője és francia politikusok, valamint az Európai Parlament képviselői közötti találkozóra.

Előadásában Rajavi asszony egyértelműen kijelentette, hogy a nők jogainak kérdése milyen fontos az iráni demokratikus ellenzék számára, ezzel ismételten kinyilvánította, hogy az ellenzék reményt ad számunkra abban a tekintetben, hogy Iránban változásra fog sor kerülni. Mindez szükséges ahhoz, hogy bizonyos intézkedéseket tegyünk.

Az első lépés azon bírósági határozatok teljesítése, amelyek értelmében az iráni mudzsáhidokat le kell venni a terrorszervezetek listájáról. A második – talán még fontosabb – lépés az Iráni Ellenállás Nemzeti Tanácsának a demokratikus Irán képviselőjeként való végleges elismerése, és ez az a pont, ahol reménykedhetünk a békés változásban.

  Carlo Fatuzzo (PPE-DE). – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy egy – véleményem szerint – nagyon érzékletes példát hozzak fel az iráni hatóságok hitelességével kapcsolatban.

Jómagamról, aki most itt állok Önök előtt – természetesen nagy megelégedésemre –, az iráni külügyminiszter és az Európai Unió–Irán küldöttség bizottsági delegációja közötti nyilvános és hivatalos találkozón azt állították, hogy iránellenes, ismétlem, iránellenes terroristák támogatója. Ez öt évvel ezelőtt történt, ismétlem, öt évvel ezelőtt. Önökre bízom, tisztelt elnök úr és tisztelt kollégáim annak megítélését, hogy milyen veszélyt jelentek az iráni rezsim számára. Ennyire tekinthetők hitelesnek az iráni miniszterek és vezetők.

  Tunne Kelam (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Az Iráni Iszlám Köztársaság közel 30 éve jelentős fenyegetést jelent az emberi jogok és a demokrácia tekintetében. Az iszlám szélsőséges ága a nőket tekinti elsődleges célpontjának. Jogaiktól a mollák rezsime fosztotta meg őket. Még a fiatal lányok sem kivételek, egy kilencéves kislányt is felnőttként kezelnek, korbácsolással, kivégzéssel, sőt megkövezéssel büntetik.

Sok nő azonban nem hódol be a rezsimnek. Biztató, hogy a legjelentősebb demokratikus ellenzéki mozgalmat, az Iráni Ellenállás Nemzeti Tanácsát egy olyan nő vezeti, mint Maryam Rajavi. Hasznosak az állásfoglalások, de nem elegendőek. Tettekkel kell támogatnunk az ilyen nőket.

  Armando Veneto (PPE-DE). – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Emlékeztetni szeretném a Tisztelt Házat arra, hogy az olasz parlamentben voltam képviselő, sokat foglalkoztam az iráni ellenállással, és helyeseltem az emberi jogok védelmére irányuló határozott fellépést, amelyet az ellenállás képviselői támogattak.

Burkolt szemrehányást kaptam az akkori kormánytól, mivel azt mondták, hogy reálpolitikai érdekek nem indokolhatják félreérthetetlen és nyílt álláspontok kifejezését. Azért mondom el ezt, mert ennek a vitának végül is egy alapvető kérdést kell megvizsgálnia: amíg mi itt a Tisztelt Házban nagy súlyt helyezünk Európa egészének és az Európai Parlamentnek a humanitárius kötelezettségvállalására, az olajjal, az önérdekkel és az opportunizmussal kapcsolatos konkrét nyomásgyakorlás ellentétes ezzel a kötelezettségvállalással. Ez az, amivel szembe kell szállnunk!

  Androula Vassiliou, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! A Bizottság osztja a képviselőknek Khadijeh Moghaddammal, valamint a nők jogaival és az emberi jogokkal foglalkozó, az iráni hatóságok zaklatásától szenvedő aktivisták ügyével kapcsolatos aggályokat.

Moghaddam asszony az „egymillió aláírás” elnevezésű kampány vezetője, amely mozgalom a nemek közötti egyenlőség és az emberi jogok alapelveinek ellentmondó iráni törvények megváltoztatásáért lobbizik.

Örülünk annak a hírnek, hogy Modghaddam asszonyt – jóllehet nagy összegű óvadék ellenében, de – szabadlábra helyezték. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy az aláírási kampány két másik tagját, Hana Abdi és Ronak Safazadeh asszonyt 2007 ősze óta fogva tartják.

Továbbá helytelenítjük, hogy a kampány négy további résztvevőjét nemrégiben a nemzetbiztonság ellen állítólagosan elkövetett cselekedetekért elítélték, miután két évvel ezelőtt részt vettek egy teheráni bíróság előtti nagygyűlésen: Zeynab Peyghambarzadeh asszony két év, Nashrin Afzali, Nahid Jafari és Minoo Mortazi asszonyok pedig hat hónap felfüggesztett börtönbüntetésre és 10 korbácsütésre ítélték. Határozottan elítéljük az ilyen büntetéseket, amelyek csak a kampányban részt vevő békés hölgyek megfélemlítésére és megalázására irányuló folyamatos erőfeszítések részének tekinthetők.

A nők jogaiért és egyenlőségéért folytatott kampány az iráni körülmények között rendkívül fontos és jelentős. E bátor hölgyek mindegyike megérdemli teljes támogatásunkat. Felszólítom az iráni hatóságokat, hogy feltétel nélkül helyezzék szabadlábra Abdi asszonyt és Safazadeh asszonyt, és ejtsék az összes ellenük és a nők jogaiért indított kampányban résztvevők ellen felhozott vádat.

Sajnos, Iránban még sok emberi jogi aktivista van veszélyben. Kifejezetten felszólítom a hatóságokat arra, hogy feltétel nélkül helyezzék szabadlábra Mansour Ossanlou urat és Emadedin Baghi urat, továbbá vessenek véget az emberi jogi aktivisták zaklatásának, megalázásának és politikai üldözésének.

A Bizottság újólag megismétli aggályait a független női folyóirat, a Zanan két hónappal ezelőtti megszüntetése miatt. A Bizottság az iráni hatóságokhoz folyamodik a Zanan kiadásának újbóli engedélyezése miatt. Az EU meg fogja vizsgálni Iránnak a Zanan ügyével, valamint a nők által az egyenlő jogokért indított kampánnyal kapcsolatos hozzáállását, amely jelzi, hogy komolyan szándékában áll, hogy részt vegyen az emberi jogi helyzet javításában.

Felszólítjuk az Iráni Iszlám Köztársaságot, hogy teljes mértékben teljesítse a nemzetközi egyezmények, különösen a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmány szerinti kötelezettségeit. Ezenkívül emlékeztetünk arra is, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsába történő beválasztáskor Irán megerősítette, hogy mérlegeli a nőkkel szemben alkalmazott megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményhez való csatlakozást.

Az Európai Unió az iráni hatóságok előtt felvetette az emberi jogokkal – többek között a nők jogaival –, valamint a nemek közötti egyenlőség előmozdításával kapcsolatos kérdéseket, és továbbra is ezt fogja tenni. Az iráni emberi jogi helyzet szisztematikus javulása nélkül az Iránnal való kapcsolataink nem fejlődhetnek megfelelően.

  Elnök. – A vitát lezárom.

A szavazásra a vitákat követően kerül sor.