Elnök. − A következő napirendi pont a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében Arlene McCarthy által a megtévesztő katalóguscégekre (pl. a „European City Guides”) vonatkozóan a Tanácshoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdés (O-0078/2007 - B6-0152/2008) megvitatása.

  Arlene McCarthy, szerző. − Tisztelt elnök úr! E szóbeli választ igénylő kérdés egyértelmű célja, hogy intézkedést és jogorvoslatot érjen el az egész Unióban azon kisvállalkozások ezrei részére, amelyektől nap mint nap euromilliókat csalnak ki az európai „ál-katalóguscégek”. Ez a Parlament több száz petíciót kapott, választási irodáinkba pedig tömegesen érkeznek a levelek olyan vállalkozásoktól, amelyek a kisvállalkozásokra irányuló ilyen elburjánzó csalások áldozataivá váltak.

Természetesen el kell ismernünk, hogy ezek a csalások már több mint 40 éve léteznek, az EADP által képviselt törvényesen működő katalóguskiadók szerint. Ez azonban kétségtelenül csalás, amely európai válaszlépést kíván. A European City Guide és más hasonló társaságok tulajdonosának, a Maiwolf holding társaságnak a szerkezete például olyan, nyilvántartásba vett európai álcégek bonyolult hálózata, amelyek jó néhány uniós tagállamban és az EGT-ország Svájcban és Liechtensteinben működnek és rendelkeznek székhellyel. A jogi lépések és a bíróságok által több tagállamban kiszabott bírságok ellenére továbbra is működik, kigúnyolva az EU bűnüldözési együttműködését. Ténylegesen hét évbe telt, mire a bíróságok bezáratták a társaságot Barcelonában, csak hogy azután Valenciában újrakezdhesse kereskedését. A Maiwolf Holding olyan társaságok hálózata, amelyek nemcsak uniós szinten művelik a csalást, hanem globális szinten is, és attól tartok, továbbra is elkerülik a törvény messzire nyúló karját.

A vállalkozásokkal elhitették, hogy azzal, ha a European City Guide-nak válaszolnak, egyszerűen csak egy, az adataikat naprakésszé tevő és helyreigazító információs kérdőívre válaszolnak. Elhitették velük, hogy ez ingyenes szolgáltatás, azután hirtelen egy euroezrekre rúgó számlát vágtak az arcukba, amelyet – ha egyáltalán említést tettek erről – csak apróbetűvel, félrevezető és megtévesztő módon tüntettek fel. Úgy tűnik, hogy ugyanez a Maiwolf holding társaság a tulajdonosa azoknak az adósságbegyűjtő cégeknek, amelyek azután zaklatják, megfélemlítik és megfenyegetik a vállalkozásokat, hogy fizessenek. Az „Állítsuk meg a European City Guide-ot!” nevű honlapot – amely a City Guide csalásai ellen küzd – szintén jogi lépésekkel fenyegették, internetszolgáltatójuknak be kellett őket szüntetnie, noha örömmel jelenthetem, hogy most ismét működnek.

E csaló cég sok tevékenysége egyértelműen sérti a megtévesztő reklámról szóló 1984-es irányelvet. Jobb és koordináltabb végrehajtásra van szükségünk azon kiskapuk vagy rések bezárásához, amelyeket e társaságok kihasználnak. Arról tájékoztathatom az elnökséget, hogy bizottságom felül fogja vizsgálni a megtévesztő reklámról szóló irányelv és természetesen a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló új irányelv végrehajtását és átültetését. Különösen Ausztria példája érdekel bennünket a megtévesztő reklámról szóló irányelv átültetésével kapcsolatban, amelynek értelmében a vállalkozásokat csak akkor köthetik a szerződések, ha egyértelműen és kifejezetten aláírták annak feltételeit. Ez olyan minta, tisztelt elnökség, amelyet – remélem – Önök is követni fognak a többi tagállammal folytatott tárgyalásaikban.

A kisvállalkozásokat természetesen nem segíti a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv, mivel nem tartoznak annak hatálya alá a vállalkozások közötti ügyletek – még a kisvállalkozások javára végzett ügyletek – sem. A tagállamoknak jobban ki kell használniuk a határokon átnyúló végrehajtási hálózatot annak érdekében, hogy ezeket a cowboy vállalkozásokat egyszer és mindenkorra kiszorítsák az üzletből és a működésből. Itteni kollégáimmal együtt osztozom azon sok kisvállalkozás frusztrációjában, amelyek nem hónapok, hanem immár évek óta szenvednek a zaklatástól és a pénzügyi veszteségtől.

Ha hiszünk abban – márpedig állítólag hiszünk abban –, hogy a kisvállalkozások jelentik az uniós gazdaság gerincét, akkor itt az ideje, hogy kiálljunk mellettük, megvédjük jogaikat és őket magukat e csalárd gyakorlatokkal szemben. Természetesen örülök Kuneva biztos asszony érdeklődésének és tevékenységeik nyomon követése iránti elkötelezettségének, a nyomon követés azonban egymagában nem biztosít eredményeket, és nem veszi célba aktívan ezeket a társaságokat. Szerintem elfogadhatatlan, hogy a vállalkozások panaszai süket fülekre találtak, és hogy a City Guide mögött álló kereskedő számára továbbra is engedélyezett, hogy e csalárd gyakorlatokat anélkül folytassa, hogy az európai jog teljes erejével szembe kellene néznie. Úgyhogy ma felszólítom a tagállamokat, hogy sürgősen intézkedjenek, ismerjék el annak súlyos és káros következményeit, ha megengedik ennek a csalónak, hogy tovább fosztogassa vállalkozásainkat. Azt akarom, hogy a tagállamok – és valójában az elnökség is – még ma, a vitánk során kötelezettséget vállaljanak arra, hogy intézkedni fognak, és nem csak arra, hogy megtárgyalják azokat a kérdéseket, amelyekről már oly sok éve tudunk.

Szorgalmazom ezért, hogy az elnökség válaszoljon ezekre a kérdésekre és működjön együtt velünk abban, hogy megoldást találunk a továbbra is e csalástól szenvedő vállalkozások számára.

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − (SL) Szeretném megköszönni McCarthy asszonynak a kérdést. Köszönet illeti továbbá a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságot. A McCarthy asszony által meghatározott keretek között próbálok meg válaszolni a kérdésre.

Ami az első kérdést illeti – nevezetesen, hogy mit tettek a tagállamok a csalárd katalógusszolgáltatások bezárására –, arról kell Önöket tájékoztatnom, hogy a Tanács eleddig nem kapott megoldási javaslatot a tagállamoktól. Hasonlóképpen nem tájékoztatták sem a tagállamok által az ilyen társaságok bezárása érdekében megtett intézkedésekről, sem pedig illetékes hatóságaiknak az ilyen társaságokra vonatkozó adatok cseréjével kapcsolatos szándékaikról.

Ami a második kérdést illeti – a megtévesztő reklámról szóló irányelv átültetésében meglévő joghézagok bezárására irányuló lépések megtétele – az Európai Bizottság felelős ezért az irányelvért és annak végrehajtásáért, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 211. cikkében megállapítottak értelmében. Véleményem szerint tehát az Európai Parlamentnek ezzel a kérdéssel az Európai Bizottsághoz kellene fordulnia.

E két kérdéshez azt is szeretném hozzáfűzni, hogy a Tanácsot még nem tájékoztatták arról, hogy a tagállamok milyen intézkedéseket kezdeményeztek annak érdekében, hogy felhívják az üzleti világ figyelmét a csalárd katalógusszolgáltatások jelentette kockázatra.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatályának kibővítésével kapcsolatos kérdésre vonatkozóan azonban megerősíthetem McCarthy asszony számára, hogy ez az irányelv nem terjed ki a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság által leírt ügyekre. Más szóval, nem tartoznak a hatálya alá a kis- és középvállalkozásokat célzó csalárd kereskedelmi gyakorlatok esetei.

Ennek oka az, hogy az érintett irányelv alkalmazási köre a vállalkozások és fogyasztók közötti kapcsolatokra korlátozódik. Ezen irányelv hatályának a vállalkozások közötti kapcsolatokra történő lehetséges kiterjesztését illetően mindössze annyit mondhatok, hogy a Tanács erről a kérdésről álláspontot fog elfogadni, amint megfelelő jogalkotási javaslatot terjesztenek elé.

Emlékeztetnem kell azonban Önöket arra, hogy a Tanács már az irányelv elfogadásakor tárgyalt arról a kérdésről, hogy a vonatkozó irányelv hatályának a vállalkozások közötti gyakorlatokra is ki kell-e terjednie. Emlékeztetném Önöket, hogy – a Bizottság mellett – a legtöbb tagállam szintén elvetette azt az elgondolást, hogy az irányelv hatálya kiterjedjen az olyan tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra is, amelyek nem a fogyasztót sértik.

Ettől függetlenül viszont hangsúlyoznom kell, hogy a társaságok – beleértve a kis- és középvállalkozásokat is – nem maradtak védtelenül az ilyen gyakorlatokkal szemben. Őket a megtévesztő reklámról szóló irányelv védi.

Azzal fejezem be, hogy az elnökség részéről kifejezetten egyetértek a bizottság azon véleményével, hogy a tisztességtelen és csalárd üzleti gyakorlatok elfogadhatatlanok bármely gazdasági területen. Úgy vélem továbbá, hogy az ilyen magatartás ellen fel kell lépni.

A tagállamok a saját jogszabályaikban előírtaknak megfelelően kezelik a tisztességtelen üzleti gyakorlatokat. A kérdésben Ön által említett European City Guide példája is legalább egy tagállamban megjelent a bíróságok előtt.

Még egyszer szeretném megköszönni Önnek a kérdést, és mindenesetre figyelmesen fogom hallgatni a vitát.

  Simon Busuttil, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (MT) Tisztelt elnök úr! Ha az ember kinyitja ezt a katalógust – mert ez egy nagy, vaskos kiadvány – akkor több száz oldalon keresztül olyan cégek ezreit találja meg, köztük sok kisvállalkozást, akik azért kerültek be ebbe a katalógusba, mert becsapták őket. Nem akartak szerepelni benne, de akaratuk ellenére belekerültek. A Parlament Petíciós Bizottsága 400 petíciót kapott az ebbe a csapdába esett kisvállalkozásoktól. Szerintem a kérdésnek három aspektusa van. Először is, az érintett kisvállalkozások csalás áldozatai. Másodszor van egy határokon átnyúló, transznacionális aspektus, amelynek ezért minket, Európában, az Európai Parlamentben, a Tanácsban és a Bizottságban érdekelnie kell. Harmadsorban a „European City Guides”-hoz hasonló társaságok a jogszabályi hiányosságokból profitálnak.

Mit tesz az Európai Parlament amellett, amit a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság tesz, amint arról McCarthy asszony beszámolt nekünk? A Petíciós Bizottság jelentést fog készíteni a kérdésről. Az előadó én leszek, jelentésemnek pedig négy célja lesz. Először is az lesz a célja, hogy növelje a tudatosságot ezzel a nagy horderejű problémával kapcsolatban. Másodsorban továbbra is arra fogja ösztönözni a Tanácsot, és különösen a Bizottságot, hogy tegyen egyértelmű intézkedést, mert ha ma nem tudnak intézkedni, akkor olyan helyzetbe kell kerülniük, hogy ezt megtehessék. Harmadsorban meg kell állapítanunk, hogy vannak-e jogalkotási hiányosságok, ez pedig a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság feladata. Végül pedig hasznos tanácsokat kell nyújtani az áldozatoknak. A Petíciós Bizottság konzultációkat fog tartani és találkozik az áldozatokkal és a szociális partnerekkel, valamint a Bizottsággal e jelentés elfogadása előtt, amelyet várhatóan ez év vége előtt fogadunk el.

  Genowefa Grabowska, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! Csak elítélni lehet az olyan társaságok tevékenységeit, amelyek tisztességtelen kereskedelmi és forgalmazási gyakorlatokat folytatnak. Természetesen meg kell védenünk a fogyasztók jogait az ilyen álpiaci tevékenységekkel szemben és támogatnunk kell őket az olyan társaságok elleni küzdelmükben, amelyek a mai európai valóságban teljesen büntetlennek tartják magukat. Európa-szerte társaságok ezrei kerülnek be állítólagosan ingyenes reklámok révén a vállalkozási katalógusokba, amiért a valóságban fizetniük kell egy párszáz és párezer euro közötti összeget. Ezen értéktelen katalógusok kiadói – vállalkozási és reklámszempontból egyaránt – nemcsak különös iparágakat, mint például az idegenforgalmi ügynökségeket, szállodákat, orvosokat, éttermeket vagy akár a tudomány világát célozzák, hanem sajnos az állami ügynökségeket és intézményeket is megkörnyékezik. Ezért kérdezik az uniós polgárok, hogy hogyan lehet az, hogy az ilyen gyakorlatok értelmi szerzői – akiket végül is vezeték- és utónevük alapján e katalógusokat kiadó társaságok tulajdonosaiként azonosítottak – egész vagyonokra tudtak szert tenni csalárd és tisztességtelen gyakorlatok alkalmazásával, az európai kisvállalkozók félelmeiből hasznot húzva a védelmező társaságok és bíróságok orra előtt.

Következésképpen arra kérem a szlovén elnökséget – és inkább az elnökséghez, semmint a Bizottsághoz fordulok –, hogy kezdje el koordinálni a tagállamok által főként az információcsere terén megtett és az ilyesfajta csalárd gyakorlatokra kölcsönösen figyelmeztető intézkedéseket, nyújtson tájékoztatást e társaságok tulajdonosainak és testületeinek, valamint hogy javasolja az ilyen jellegű tevékenységekre vonatkozó szigorúbb büntetőjogi szankciók bevezetését. A jelenlegi helyzet fennmaradása alá fogja ásni az Európai Unió vállalkozásai és polgárai által az európai közös piacba vetett hitet, és sajnos elmossa a tisztességes üzletemberek és a maffiaszerű tevékenységek közötti különbségeket is.

  Diana Wallis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Nagyon köszönöm McCarthy asszonynak és a Belső Piaci Bizottságnak e kérdés előterjesztését. Meg kell mondanom, azt kívánom, bárcsak erőteljesebb választ kaptunk volna a Tanácstól!

A helyzet teljességgel elfogadhatatlan, és egy vallomással fogom kezdeni. Az 1980-as évek elején ügyvédként praktizáltam az Egyesült Királyságban, de a praxist egy németországi ügyvéddel alapítottam. Elkezdtük kapni ezeket a felszólításokat, hogy egy European City Guide-ban reklámoztuk praxisunkat, és még ügyvédként is zaklatottnak és riadtnak éreztük magunkat. Ha tehát még az ügyvédeket is meg tudják félemlíteni ezek az emberek, akkor biztos, hogy az átlagos, kisebb kkv-kat még inkább.

Ebben az a furcsa, hogy az uniós jognak választ kellene erre nyújtania, és ezt láthatólag egyre inkább elmulasztja, még 20–30 évvel azután is, hogy ez elkezdődött. Valójában, ha az ember elolvas egy-két levelet ezektől az emberektől, még az uniós jogot is idézgetik az emberek számára, hogy – amúgy is már áldozatként – még jobban felzaklassák őket. És mit mond minderre a Tanács? Sajnálom, ez nem elég jó: hát, esetleg majd megnézzük a megtévesztő reklámot, és elgondolkodunk rajta. Harminc év után tényleg többre van szükségünk!

Mit kellene az embereknek tenniük? Alapos vitára van szükségünk arról, hogy újból meg kell-e határoznunk, hogy ki és mi is a fogyasztó. Ezt megpróbáltuk felvetni a szerződéses jogra vonatkozó tárgyalásaink során. Tovább és mélyebbre kell mennünk, ha kezelni akarjuk ezt a problémát.

Végül pedig, ha a tagállamok túl gyávák vagy rémültek ahhoz, hogy ezzel foglalkozzanak, akkor hadd javasoljak valami mást, ami talán egy kicsit vitatott lehet itt. Ha a Bizottság biztosítja számunkra a kollektív jogorvoslat anyagi rendszerét – nevezzük ezt csoportos keresetnek –, akkor talán a polgárok képesek lesznek arra, hogy maguk intézkedjenek, ha senki nem teszi meg helyettük. Na, ez például egy ötlet.

  Mairead McGuinness (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Négy év után végre tárgyalunk a European City Guides-ról. Le sem tudtam cipelni a panaszok ügyiratait, amint azt más kollégák már jelezték. Európa szélmalomharcot vív, mivel nem tud kapcsolatot teremteni polgáraival, pedig itt van egy ragyogó alkalom – és ezt a Tanácshoz intézem! – arra, hogy kapcsolatot teremtsünk azokkal az emberekkel, akiknek valódi problémájuk van, és akik európai parlamenti képviselőikhez fordulnak megoldásért.

Nemcsak a vállalkozások az érintettek. Hallottam olyan iskolatitkárokról, akik véletlenül írták ezt alá, de azóta rettegnek és fizetnek. A European City Guides tragédiája az, hogy azért működik, mert az embereket megfenyegetik és rettegnek. Akár fizetnek, akár nem, továbbra is zaklatják és bántják az embereket. Ez azonban európai probléma, ezért európai megoldást kíván. Az egyik szemem nevet, mert végre tárgyalunk erről, és mert kollégám, Simon Busuttil jelentést és tájékoztatót fog elkészíteni, de úgy vélem, hogy a Tanácsnak, sőt, a Bizottságnak is egy kicsit kezdeményezőbbnek kell lennie ez ügyben.

A kérdés igen konkrét és öt olyan témát vet fel, amelyekkel foglalkozni kell. Szerintem a probléma óriási, de számszerűsítenünk kell. Az információcsere nagyszerű ötlet, de frusztráltságot okozhat, ha utána nem cselekszünk. Meg kell szüntetnünk a joghézagokat. Írországban például az európai jogot idézik azoknak, akik csatlakoztak a European City Guides-hoz. Azt mondják nekik, hogy másik tagállamban perlik majd be, büntetik meg és szankcionálják őket. Saját magukat és munkatársaikat rendkívüli módon zaklató telefonhívásokat kapnak. Ez elfogadhatatlan. Határozottan újból meg kell fogalmaznunk, hogy ki is a fogyasztó, mert mint korábban mondtam, ez nem csak a vállalkozásokról szól. Megismételném a lényeget: itt a remek alkalom, hogy bizonyítsuk az embereknek Európában mindenütt, hogy tevékenyen kezeljük az őket közvetlen sújtó kérdéseket. Ragadjuk hát meg a pillanatot, és ne pazaroljuk el a mát a szavakra, tettek nélkül!

  Marian Harkin (ALDE). – Tisztelt elnök úr! Sok ilyen csalárd katalóguscég hatalma abban áll, hogy egy másik tagállamban vannak, emiatt úgy tűnik, hogy – az EU valamiféle beavatkozása nélkül – érinthetetlenek. Félelmet plántálnak az emberekbe, akik közül sokan igen apró, jogi segítséggel vagy tanácsadással nem rendelkező kisvállalkozások, és sokan – évekig tartó zaklatás után – feladják, és inkább fizetnek.

A többi felszólalóhoz hasonlóan az én irodámat is elárasztották a panaszok, de általában önálló vállalkozók részéről: vízvezeték-szerelők, fogorvosok, orvosok azok az emberek, akiket a European City Guide megcélzott. Ezek az emberek úgy érzik, hogy egyedül vannak, hogy mindössze egyetlen rossz döntést hoztak, mégsem tudnak kikecmeregni belőle, és valamilyen módon majdhogynem magukat vádolják.

Hihetetlennek tartom, mikor azt hallom, hogy a tagállamok többsége nem akarja kiterjeszteni az irányelv hatályát, hogy a vállalkozások közötti kapcsolatokhoz is köze legyen. Azon tűnődöm, hogy ez azért van, mert a megcélzott társaságok kisvállalkozások, és nem a nagyobb társaságok az érintettek? Szerintem a polgároknak többre és jobbra van szükségük annál, mint amint most a Tanácstól és a Bizottságtól kapnak. Szerintem a jelenlegi helyzet nem elég jó, ezért felhívom a Tanácsot, hogy haladéktalanul tegyen valamit ez ügyben!

  Malcolm Harbour (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Rögtön a tárgyra térnék. Hadd intézzem szavaimat a szlovén elnökséghez; szerintem remek munkát végeztek az elnökségük idején. Lenarčič miniszter úr, hadd mondjak Önnek négy dolgot, amelyeket szeretném, ha a versenyképességi miniszterek következő ülésén szóba hozna.

Az első dolog, hogy meg kellene kérnie a Bizottságot, hogy alkalmazza a SOLVIT-mechanizmust – amely elvileg nemcsak a piaccal kapcsolatos, hanem minden egyes, a belső piacra vonatkozó panasz kezelésére szolgál –, és hogy ezt határozottan napirendre kell tűznie. Köröztesse velük a független honlapokon már hozzáférhető információkat – mi pedig szégyellhetnénk magunkat, hogy valójában az ezzel érintett emberek azok, akik ezt saját maguktól felvállalták –, rengeteg általános információ van és ezt a hatáskörük részévé kell tetetnie. Ennek rögtön meg kell történnie! Ez tehát az Ön első dolga.

A második dolog, amit a kollégáinak meg kell mondania, hogy vállalkozási tájékoztató szolgálataiknak (merthogy vannak a kkv-kra irányuló szolgáltatásaik) szintén köröztetnie kell ezt az információt a saját nyelvükön, Önnek pedig épp csak egy szerény összeget kellene költségvetéséből kivennie arra, hogy valóban kifejtse a vállalkozásoknak, hogy mi is történik.

Harmadsorban, adja oda az információkat a bűnüldöző hatóságainak! És mondja meg a Bizottságnak és a fogyasztóvédelmi együttműködést irányító embereknek, hogy ezt vegyék fel a napirendre! Nem áll sokból. Az információ megvan. Nem olyan nehéz dolog ez. Szóval ezt a három dolgot kellene Önnek megtennie.

A negyedik pedig, amit szintén megtehetne, hogy azt mondja a kollégáinak: a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmében teljes egészében jogellenesek ezek a gyakorlatok, ha azokat egyéni fogyasztókkal szemben végzik. Mindenki tudja, hogy ez így van. Az érintett társaságok pedig alapvetően a magánfogyasztók szerepét veszik fel. Az egyes tagállamokban azonban, a végrehajtás folyamatában (mellesleg meg kell mondanom, a tagállamok nem nagyon jeleskedtek a végrehajtásban, és még saját tagállamom is jócskán le van maradva), könnyedén szerepeltetetne egy olyan záradékot, amely kifejezetten felveszi a katalógusokat és kisvállalkozásokat a végrehajtásba. Ezzel sem lenne sok tennivaló.

Itt van tehát négy konkrét intézkedés. Úgyhogy Önre nézek, miniszter úr, és megnézzük majd a napirendet is, és elvárjuk, hogy ez szerepeljen a Versenyképességi Tanács következő napirendjén. Hogyan is mondogathatnánk a kisvállalkozásoknak, hogy vegyenek részt a belső piacban, ha még arra sem vagyunk képesek, hogy a legegyszerűbb óvintézkedést biztosítsuk a számukra egy olyan egyszerű esetben, mint ez? Ez a belső piaccal kapcsolatos kötelezettségeink szégyenletes elhanyagolása mindannyiunk részéről!

  Richard Corbett (PSE). – Tisztelt elnök úr! A European City Guide és a hasonló katalógusok alapvetően csak egy rakás csaló, jogszabályaink azonban nem voltak elég jók ahhoz, hogy kezelni tudjuk őket. Ezt a kérdést ugyanúgy a Bizottságtól is meg kellett volna kérdezni, már ami azt illeti, hogy mikor kíván új jogalkotási javaslatot kezdeményezni a vonatkozó jogszabályok szigorítása céljából, hogy kezelni tudjuk ezeket, de addig is a European City Guide és a hasonló katalógusok részéről érkező követelésekkel szembesülő kisvállalkozásokhoz szóló tanácsom igen egyszerű: ne fizessenek; ne vegyenek róluk tudomást; ne figyeljenek a nyomásra!

Létrejött egy szervezet, e katalógus áldozatainak szövetsége, az „Állítsuk meg a European City Guide-ot!”. Honlapjukat törölni kellett az internetszolgáltatójukkal szembeni, a honlapjuk bezáratására irányuló nyomás és jogi fenyegetések miatt. Ezért most az én saját honlapom ad otthont a honlapuknak, hogy továbbra is terjeszthessék az információkat arról, hogy a vállalkozások hogyan védhetik meg magukat. Határozott intézkedésre van szükségünk ebben az ügyben, mégpedig rövid időn belül.

  Marcin Libicki (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr! Hadd gratuláljak McCarthy asszonynak a „European City Guides”-ra épülő reklámtársaságok tisztességtelen gyakorlatainak tárgyában nagyszerűen elkészített, szóbeli választ igénylő kérdéséért. A Petíciós Bizottság – amelynek elnöke én vagyok – Busuttil urat jelölte ki az e témáról szóló jelentés kidolgozására. Rettenetesen sok petíciót kaptunk, amelyek éppen ezt a gyakorlatot panaszolják. A biztos úr azt mondta, hogy a Bizottság nem kapott olyan jellegű panaszokat, amelyek arra sarkallnák, hogy vizsgálatot indítson a kérdésben, de – ahogy én látom – ez a vita, a Busuttil úr jelentése alapján lefolytatandó vita mellett megfelelő indokot fog szolgáltatni a Bizottságnak arra, hogy intézkedjen ebben az ügyben, mivel ezek a gyakorlatok igencsak tisztességtelenek és kisvállalkozásokat és átlagembereket, más szóval olyan embereket zaklatnak, akik mögött nem áll ott az ügyvédek egész serege, hogy megvédjék őket.

Szorgalmazom, hogy a Bizottság intézkedjen a kérdésben.

  Brian Crowley (UEN). – Tisztelt elnök úr! 19 olyan üggyel foglalkoztam, ahol az emberek csalárd módon lettek kitéve kiadásoknak és adósságbehajtásnak a European City Guides miatt. E 19 ügy közül 17 három vagy kevesebb alkalmazottat foglalkoztató kisvállalkozás volt. E 17 közül hat idős, 60 év feletti ember volt, akik féltek kibontani az ügyvéd levelét.

Valójában itt az áruk értékesítéséről és a szolgáltatásnyújtásról szóló törvény és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv szerinti megtévesztés történt, amint arról Harbour úr is beszélt. Ez már önmagában is csalás, mivel ha az ember beleegyezik abba, hogy tesz valamit, akkor el is vár valamit cserébe, amit ellentételezésként kell felajánlani. Valójában itt a nyújtott szolgáltatásokat tekintetve megtévesztés történt. Szerintem – ahogy ezt néhány kollégám is mondta – ezzel a dologgal legjobban a Bizottság szintjén lehetne foglalkozni. Helyénvaló lenne azonban, ha a Versenyképességi Tanács és az egyes miniszterek figyelmét is felhívnák erre, és feljogosítanák őket olyan nemzeti szintű jogszabály bevezetésére, amit esetleg gyorsabban lehet megtenni, mint egy ilyen tárgyú, felülvizsgált európai irányelv előterjesztésével próbálkozni.

  Arlene McCarthy (PSE). – Tisztelt elnök úr! Csupán kollégáim szavait akarom elismételni. Fel kell hagynunk azzal, hogy körbe-körbe adogatjuk a labdát ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Fel kell hagynunk azzal, hogy megengedjük, hogy e társaságok fogócskázzanak velünk. Merthogy ezt a játékot játsszák. Miniszter úr, de én nem megyek el a plenáris ülésről anélkül, hogy valamiféle kötelezettségvállalást ne kapnék az intézkedésre.

Harbour úr adott Önöknek néhány ötletet, de én azt szeretném, ha Önök azokat a konkrét kérdéseket vetnék fel, amelyeket én is felvetettem a felszólalásom elején. Szeretném, ha a Tanács munkacsoportjában tárgyalnák az osztrák modellt, amely – a megtévesztő reklámról szóló irányelv értelmében – már tiltja ezeket a gyakorlatokat. Nem minden tagállam teszi ezt. Meg lehetne kérni más tagállamokat is, hogy álljanak be a sorba, vegyék át az osztrák modellt és tiltsák meg ezeket a gyakorlatokat nemzeti jogszabályaik módosításával.

Azt is szeretném, ha felkérné a Tanácsot, hogy egyezzen bele abba, hogy legyen egy határokon átnyúló végrehajtási hálózatunk a fogyasztók számára. Azt akarom, hogy utasítsa arra őket, hogy a határokon átnyúló végrehajtási hálózat keretében a katalóguscégek ügyét fogadják el, vizsgálják ki és cselekedjenek. Szerintem ez lehetővé teszi majd, hogy intézkedhessünk a határokon túl és megakadályozzuk, hogy ezek az emberek elmeneküljenek a jog messzire nyúló karjától. Ha ezt esetleg megtenné nekem, szerintem mindannyian valamivel boldogabban távoznánk innen.

  Janez Lenarčič, a Tanács soros elnöke. − (SL) Köszönöm szépen, elnök úr, hogy engedélyt adott a felszólalásra. Szeretnék köszönetet mondani összes kollégánknak, akik részt vettek a vitában.

Először is hadd tegyek világossá valamit. A Tanácsban, az elnökségben, de még a tagállamokban sem támogatja senki a csalárd magatartás folytatását vagy akárcsak felbukkanását az Európai Unió által megalkotott belső piacon. Épp ellenkezőleg, és épp ezért ennyire örvendetes ez a vita és épp ezért üdvözlöm ezt én is személy szerint az elnökség nevében.

Másodsorban biztosíthatom Önöket, hogy az elnökség tudomásul vette a fokozott aktivitásra és azonnali intézkedésre irányuló egyhangú követeléseket. Számíthatnak ránk abban, hogy továbbadjuk e követeléseket partnereinknek a Tanácsban.

Harmadsorban nagyon örülök annak, hogy a Petíciós Bizottság úgy döntött, hogy külön jelentést készít, és örömmel várjuk Busuttil úr jelentését. Ez további lendületet adhat a megfelelő, európai szintű intézkedésekhez.

Szeretnék azonban valamit hangsúlyozni. McCarthy asszony, Ön említette Ausztria jó példáját. A jó példák minden bizonnyal másokat is a követésre ösztönöznek. És én is úgy vélem és remélem, hogy ebben ennek a vitának is szerepe lesz. Hangsúlyoznom kell viszont azt, hogy a Bizottság felelős az irányelvek átültetéséért.

Amint azt már említették – és Ön is így vélekedett kérdésében –, ez a kérdés két irányelvet érint. Ez a piaci szegmens nem tartozik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatálya alá. Az egyik megoldás az lenne, hogy újból meghatározzuk a fogyasztó fogalmát, vagy pedig kiterjesztjük az irányelv alkalmazási körét. Várakozásaim szerint mindkét lehetőség ott lesz előttünk, amikor erről a kérdésről határozunk.

Tudjuk, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv nem régóta van hatályban. Csak decemberben lépett hatályba, és szerintem hamarosan értékelnünk kell alkalmazásának mikéntjét.

Másodszor szeretném újból hangsúlyozni, hogy ez a terület a megtévesztő reklámról szóló irányelv hatálya alá tartozik. Az ilyesfajta svindlikben és csalásokban egyértelműen szerepet kap a megtévesztő reklám, ami azt jelenti, hogy bizonyos jogorvoslatok máris rendelkezésre állnak.

Végül hadd hangsúlyozzam megint, hogy igen élénk figyelemmel követtem a vitát, valamint hogy az elnökség közvetíti ennek a plenáris ülésnek a hangulatát a Tanács tagjai felé.

  Elnök. − A vitát lezárom.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  James Nicholson (PPE-DE) , írásban. – A „European Cities Guide” és más hasonló szerveződések csalárd műveletek, amelyek kifejezetten a kkv-kat veszik célba. Arra buzdítják a társaságokat, hogy ingyenesként bemutatott katalógusszolgáltatásokra jelentkezzenek.

A félreérthető és bonyolult „apróbetűs rész” miatt azonban ezek a cselszövők azután rendkívül fenyegető és rosszindulatú stílusban kezdik el zargatni az embereket pénzért. Ironikus módon ezek a csalárd társaságok az uniós jogot idézik, hogy célpontjaikat még jobban megfélemlítsék.

Persze ezek a csalások a fogyasztó vagy a vállalkozások szempontjából semmiféle értéket nem képeznek. Valójában számos uniós jogszabályt csúfolnak meg, mint például a megtévesztő reklámról szóló 1984-es irányelvet. Ez a probléma szerte az EU országaiban nyilvánvaló, ezért sürgős intézkedést tesz szükségessé.

A megoldás kulcsa az uniós szintű együttműködés, mégpedig néhány erőteljes jogszabály formájában. Biztosítanunk kell, hogy az e kérdéssel foglalkozó uniós irányelvek közül semelyik ne tartalmazzon kiskapukat, és hogy azokat valamennyi tagállamban kielégítő módon végre is hajtsák.

Felszólítom a Tanácsot és a Bizottságot, hogy segítse a Parlament munkáját és tegyen olyan intézkedést, ami tükrözi a helyzet sürgető jellegét. Ha arra ösztönözzük a kkv-kat, hogy versengjenek az egységes piacon, akkor legalább is tudnunk kell garantálni a védelmüket e döbbenetes csalásokkal szemben.